Onlinemarketing blog

Beszélgetünk egy kedves ismerősömmel. Mondja, van egy új projektje, egy startup. Be is nevezett már idén két versenybe is. Elkészítette a pályázatot (bár azt nem érti, hogy az egyik verseny miért küldi ki szinte naponta, hogy egészítse ki a pályázatát, de ha már megtette, akkor tárgytalan - mi ez már, amikor online automata is ellenőrizhetné?), sőt, készített egy online modellt is: ki lehet próbálni a terméket, igaz, még csak egy modell, nem éles, de meg lehet nézni.

És persze méri is a modellt, hányan látták, mit néztek meg rajta - végső soron ez csak egy Google Analytics kód kérdése, semmi több.

És kérdezi tőlem: "Tudod, eddig hányan nézték meg? Ott a pályázatom, várom a döntést, és tudod hány embert érdekelt a modell? Nullát! Senkit! Senki nem nézett rá! Mi alapján döntenek akkor? Vagy előre le van játszva a verseny, mi?"

Mondtam én neki, hogy hát, a beadott terv, meg ugye sok a pályamű, meg hát az idő is kevés, de lássuk be, ez inkább magyarázkodás, süket duma. Tényleg, ha ott a modell: miért nem nézték meg? Tényleg érdekli ezeket a versenyeket bírálókat, hogy milyen pályaművek érkeznek be?

Amúgy lesz idén is StartUp Underground. És ott is lesz pályázat. De oda fogok figyelni, hogy megnézzék a modelleket is, ha készülnek.

Elindult a TESCO webáruháza.

Azt nem tudom, megeszi-e a Nagy Hal a kis halakat, de egy dolog biztos:

A magyarországi internetes kiskereskedelmi forgalom 2011-ben az eNET mérése alapján 155 milliárd Ft volt. Ugyanezen évben a TESCO forgalma 705,2 milliárd Ft.

Erre mondják azt, hogy nem egy súlycsoport. Nem beszélve arról, hogy a TESCO-nak az országban 210 áruháza van, vagyis 210 helyre önköltségi áron tud "szállítani", bolti átvétellel. Aztán ott van az a tény is, hogy van némi külföldön szerzett tapasztalatuk is, nem nálunk indulnak először.

Azt is mondhatnánk, a TESCO viszi a piacot, online-ban is. Hogy így lesz-e? Az esélyük meg van rá, de ahogy a kiskereskedelemben a TESCO mellett vannak más szereplők is, úgy az interneten sem marad versenytárs nélkül. Nemrég indult a CBA, és azt hiszem, az egyes szegmensek webshopjai is részterületeken erős versenytársak maradnak.

Van vajon esély a TESCO mellett?

Szerintem mindenképpen. A TESCO árukínálata, bár hatalmas, de korlátozott. Nincs jelen minden területen. Az akciói lehengerlőek, de a nem akciós termékekben már versenyhelyzet van, és nem akcióznak mindig mindent. Egész biztos, hogy a TESCO rövid távon nem tesz jót azokkal a webáruházakkal, akikkel termékszinten versenyez, de például speciális csatlakozókat, kábeleket továbbra sem a TESCO-ban fogok rendelni.

De csak ennyi? Az árukínálat mellett más nem segít? Szerintem segít. A TESCO sem tökéletes, biztosan lehet majd szolgáltatás szinten is versenyezni velük. Például terméktámogatással, kiszolgálás minőséggel, garanciával és így tovább. Persze ez nem lesz könnyű.

Most egy új versenyhelyzet alakult ki a piacon. Néhány hónap kell ahhoz, hogy kiderüljön, ez mennyire lesz rossz a többieknek. De majd csak a karácsonyi szezon fogja megmutatni: a TESCO elvesz forgalmat, vagy hozzáad a hazai piachoz. Mert ez is egy lehetséges olvasat: most majd nem kicsit, hanem nagyon fog nőni az éves online kereskedelmi forgalom.

A jó marketinges bele tudja élni magát a fogyasztó, az ügyfél helyzetébe. Azért tudja kellemessé, kívánatossá tenni a terméket, mert érti, tudja, hogy mit akar a vevő. Persze nem lehet mindenki szuperképességű hős, nem látunk bele a másik ember fejébe, hanem megfigyeljük, és megkérdezzük arról, hogy mit gondol.

Az internet technológiája sok szuper lehetőséget biztosít - kezdve az egyszerű analitikai riportokkal, folytatva a modell vizsgálatokkal, egészen a ClickTale szintű moziig vagy a szemkamerás vizsgálatokig. De pontos és jó eredményt csak akkor kapunk, ha megtanulunk kérdezni. Jó kérdések nélkül nem fogunk jó válaszokat sem kapni!

Hiszen üzleti weboldal esetében nincs abszolút jó oldal. Olyan oldalak vannak, amelyek jó esetben segítenek a célok elérésében. És ezeket a célokat kell kérdésként megfogalmazni, amikor tesztelünk. Vagyis a célokat, a célokhoz vezető utakat kell kérdésekre lefordítani.

Számos kérdőívvel találkozom a munkám folyamán, és jellemzően két hibát szoktam ezekben látni legtöbbször: az egyik az irányított kérdések, a másik a hiányos kérdések.

Az irányított kérdések esetében szinte tudja a kérdező, milyen válaszokat vár, és úgy tesz fel azokat, hogy azzal arrafelé lökdösi a válaszolókat, amerre az neki jó. (Mint a klasszikus viccben, amikor az ötvenes években dolgozatot iratnak a diákokkal: 1. kérdés: Ki a kedvenc hősöd? 2. Kérdés: Miért pont Lenin?)

A hiányos kérdések pedig az az eset, amikor elfelejt a kérdező megkérdezni egy-két fontos dolgot. Pl. nem kérdezi meg a válaszoló adatait, így nincs mihez viszonyítani azokat. Vagy kimarad a folyamatból egy-két lépés megkérdezése.

És persze ez a fajta kérdez-felelek nemcsak a kérdőívek világában van, hanem a napi munka esetében is: ahhoz, hogy a marketinges jól dolgozzon, meg kell tanulnia kérdezni: az ügyféltől, a főnöktől, az értékesítési lánc tagjaitól és persze magától is. Mert kérdezés nélkül nem fog információhoz jutni, és így nem lesz módja beleélni magát a helyzetbe.

Te is szoktál kérdezősködni a munkád során?

Tanítom, és többször is leírtam már a blogon, hogy nagyon óvatosan kell bánni azokkal a számokkal, amit egy-egy felmérés kapcsán kapunk. Ha nem megfelelő tudományos alapossággal készítjük el a lekérdezést, ha nincs meg a megfelelő súlyozás, nem kellően reprezentatív a mintánk, akkor bizony könnyen kapunk pontatlan eredményt. Másrészt a kapott számok értelmezése sem egyszerű dolog, könnyen félre lehet azokat értelmezni.

Az Index.hu készített egy felmérést, amit ma tettek közzé. Érdekes eredményeket tartalmaz, mindenképpen érdemes megnézni, de olyan igazán nagy következtetéseket nem ebből kell levonni. De miért is?

Kérdőívünket több mint 15 ezren töltötték ki, de mielőtt az eredmények boncolgatásába belefognánk, szögezzük le: a felmérés semmiképpen nem tekinthető reprezentatívnak a magyar lakosságra, legfeljebb annak a rendszeres Index-olvasó szeletére nézve.

Ez teszi teljesen zárójelbe az eredményeket. Mert ki szokott egy-egy ilyet kitölteni? Akit érdekelnek az ilyen felmérések, akik amúgy is aktívak, és van is rá idejük - akkor és ott, amikor ez címlapra kerül. De ezek alapján az adatokat nem súlyozták, nem lett egy reprezentatív mintával összevezetve. De miért is tették volna? Ez nem egy kutatás, ez sokkal inkább egyfajta bulvár, ahol a cél az olvasók tartalommal való ellátása és nem a marketingesek adatéhségének a kielégítése.

Vagyis ennek a fényében érdemes az adatokat is figyelni. Nem beszélve arról, hogy a cikkből is egyértelmű: ez maximum az Indexre igaz eredmény, a teljes hazai internetező körre nem is biztos, hogy igaz. Nem beszélve arról, hogy az elmúlt években kitántorgott 500 ezer közül is sokan Index olvasók - biztos vannak a kitöltők között is.

Szerencsére vannak olyan hazai kutatások, amelyek pontosak és dolgozhatunk velünk, ezért fizetnek is sokat a nagy tartalomszolgáltatók és az ügynökségek. 

Tehát érdemes lenne néhány adattal összevetni azt, amit az Index mért, és akkor majd ennek a fényében láthatjuk, mennyire pontos az eredmény. Mert egyébként egy-egy ilyen felmérés arra tökéletes, hogy néhány területre felhívja a figyelmet, és alkalmas arra is, hogy a változásokra rámutasson - már persze, ha voltak korábban hasonló mérések. És az Index.hu esetében volt, tehát elsősorban a folyamatok jól látszódnak. Így a cikk megállapításai mégis érdekesek, vagyis arra jók, hogy lássuk a változásokat.

És a változások látszanak is. A Facebook fontos, sőt, nagyon fontos - miközben az iWiW már senkit nem érdekel. De az is látszik, hogy sem a Google+, sem a LinkedIn nem ismeretlen a válaszoló 15 ezer ember közül sokaknak. Látszik, hogy a chat programoknál nagy változások voltak, és azt is láthatjuk, hogy a magyarok is elkezdtek online vásárolni.

Csupa olyan dolog, amit eddig is tudtunk. De legalább most az Index.hu is megerősítette. 

...de annyira, hogy szinte már jó. (Nem.)

Szóval, a Facebookon azt osztjuk tovább, ami érzelmeket vált ki. örömet, bánatot, vagy éppen undort. Mint ez a szám most, ami nem is szól másról, mint a Facebookról.

Hát nem szörnyű? Még a szövege is, de aztán a zene... szóval, ez sérelhető ezerrel, emberek! Tuti siker.

Update: le lett szedve az eredeti, felraktam egy másikat, de ha azt leszedik, az IndaVideón megvan.

Jókor lenni jó helyen. Ennyi kell ahhoz, hogy olyan képet készítsünk, amit aztán több ezren megosztanak a Facebookon, és növekszik a lájkok száma is miatta. Ez persze nem adatik meg mindenkinek, sőt, az a ritkaság, amikor sikerül. Pont ezért érdekes az ilyen képek: mert kevés van belőlük.

De azért összességében mégis nagyon sok. És most itt van egy 50 képet tartalmazó gyűjtemény arról, hogy milyen az, amikor a fotós, a téma és az időzítés is találkozik. Vannak köztük egyszerű megoldások, de jól láthatóan profi munkák is. Érdemes megnézni, erősen inspiráló. És a Facebook átalakulása ráadásul a képes megjelenések vonalát erősítik: ilyenek lesznek a nyerő tartalmak.

The 50 Most Perfectly Timed Photos Ever

Egyre többször felmerülő kérdés: egy szép, interaktív megoldást flashben vagy html5-ben érdemes megvalósítani? A válasz jelenleg azt hiszem elsősorban hit kérdése, vagyis ha a kreatív csapat hisz a html5-ben, akkor arra adja a szavazatát, miközben a flash is jól láthatóan éli világát. A hirdetések esetében például a flash még mindig mindent visz.

De ha kicsit realistábban néznénk a világot, akkor bizony vannak érvek pro és kontra. Hogy mik ezek? Van egy zseniális infógrafika, amit a Waste Interactive London rakott össze, és tartalmazza ezeket. A grafika interatív, lefelé kell görgetni az oldalt, hogy szépen vizualizálva megkapjuk a tartalmakat. Már önmagában a látvány miatt is érdemes megnézni!

Nézem a magyar királyi tévében a Lúdas Matyit, és olvasom a neten a hóhelyzettel kapcsolatos híreket, véleményeket. A tegnap este a hírekről, illetve azok hiányáról és a segítségről szólt, a mai nap a képekről, a segítségről és a véleményekről.

A Facebook és a blogok működnek. Miközben az állami tájékoztatás mindössze egy sms-re volt képes, addig a közösség elég ügyesen megoldotta az információs láncot. A Facebook mindenre alkalmassá vált: segítségkérésre, segítség adásra, képek megosztására, vélemények írására. Van ebben az országban egy olyan alternatív média, ami működik, és az emberek működtetik.

És van egy hivatalos média és van egy kormányzat, amelyik ezt a médiát nem látja, és így nem is használja. Nagyon tanulságos, hogy lassan a közhivataloknak is kellene közösségi média stratégia. Lassan elvárás, minimális elvárás, hogy a minisztériumok, a katasztrófavédelem, a mentők, a tűzoltók ott legyenek a közösségi médiában: ne csak egy kvázi statikus, sajtóközleményeket közreadó Facebook oldaluk legyen, hanem egy működő csatornájuk szakértővel, felelőssel és így tovább.

Mert mennyivel egyszerűbb lenne az információkat az erre (adópénzből) fenntartott hivatalok, szervezetek eszközein megosztani, és nem a közösség által készített, alapvetően megbízhatatlan helyeken? Egy Google Docs, egy Google Maps alapú szolgáltatás, egy-egy civil vagy céges Facebook oldal most az információs csomópont, és nem a Belügyminisztérium weboldala, nem a Katasztrófavédelem Facebook oldala.

Szégyen? Inkább lemaradás. Volna felelős? Biztosan, de a felelőssége nem a tegnapi és mai napban van, hanem abban, hogy ezek a csatornák nem készültek el. Ebben az országban 6 millió embernél többen használjuk az internetet, és jobbára nemcsak szórakozni, hanem informálódni. Ezt az igényt kell, ezt az igényt kellene a hivatalos szerveknek is kielégíteni. És nem 5-8 évvel ezelőtti megoldásokkal, hanem maiakkal.

Ez a nagy tanulsága ennek a pár napnak. Igazi forradalom ez. 1848-ban egy polgáris forradalom volt, most egy közösségi forradalom. Az információ forradalma.

Nagyon hasonlót írt egyébként Bobály Mihály is.

Váratlan és kicsit hihetetlen a hír, de 2013. július 1-el bezár a Goggel rss olvasója, a Reader. Ez az egyetlen olyan Google alkalmazás, amit naponta többször és szívesen használok minden platformon (a Gmailt csak mobilon használom). Nem volt olyan régen, kevesebb mint három éve, hogy a Readerre költöztem, elsősorban azért, mert ez felhőből működik, mobilon és weben egyaránt ugyanazt látom.

2011-ben a Nagy Google+-ra Terelés miatt egyszer már megvágták a szolgáltatást, kiszedték belőle a megosztás funkciót, de a teljes bezárásra nem számítottam, és értelmetlen húzásnak is gondolom.

Persze, az eset rámutatt arra, hogy a weben sincs minden örökké, és üzleti döntéseken is múlik, milyen szolgáltatást tudunk használni. Vélhetőleg sok bevételt nem hozott a reader a Google-nek, így azt hiszem van olyan nézet, ami miatt logikus volt a lépésük, de ettől nekem költözködnöm kell. Hogy hova, azt még nem tudom, egyelőre igyekszem feldolgozni a hírt, de a Wired például ezt ajánlja.

Meglátjuk. Mindenesetre R.I.P Google Raeder...

Fogsz egy ötletet, kidolgozod, és nyersz. Kb. ezt jelenti egy igazi pre-startup verseny, amikor adott idő alatt kell eljutnod valameddig: üzleti tervig, elképzelésig, és így tovább. Jó kis csapatépítő játék lehet ez nagyobb cégeknél, és igazi megmérettetés fiatal ötletemberek esetében. Miközben a hazai startup világ kezd kicsit nagyon elüzletiesedni, és a startup ötletek kezdenek egyre kevésbé fontosak lenni, az ilyen ötletek, játékok adhatnak újabb lendületet a valóban jó dolgoknak - szerintem. Éppen ezért tetszett meg Turcsán Tamás ötlete, amit aztán tett is követ, íme a sajtóközlemény teljes egészében:

Egész évben startup verseny

Hackathon-in-a-Box – A kreatív ötletgyár

A március 22-én induló új egyetemi startup versenysorozat lehetőséget teremt arra, hogy a résztvevők találkozzanak veterán startupperekkel, mentorokkal, együtt dolgozzanak ötleteiken, belekóstoljanak a startup világ mindennapjaiba.

A Corvinus Egyetemmel partnerségben indul az az egész éves ötletverseny sorozat, amely az egyetemistákat kívánja bevonni a startup világba.

Hackathon = Hack + Marathon: A hackathon egy speciális üzleti ötletverseny a legtöbb helyszínen 2 napos időbeosztással működő minimum 50-60 indulót, versenyzőt megmozgató esemény.

A szervezők mottója, hogy a tehetségeket legegyszerűbb ott keresni, ahol tanulnak, a versenysorozatot 4 vidéki és 2 budapesti egyetemen rendezik meg. Az egyes rendezvényeket az üzleti életből érkező támogatók és szponzorok segítségével bonyolítják. Jelentkezni a Hackathon.hu oldalon lehet.

A Hackathon-in-a-Box rendezvénysorozat új ötleteket hoz felszínre, megmutatja a résztvevők – korábban esetleg rejtett – igazi erősségeit, közösséget épít, és demonstrálja az egyetem és a hallgatók kreativitását.

A legjobbak nem csak tapasztalatokkal gazdagodnak, a kiemelkedő projektek a Founders Hive Hungary segítségével eljuthatnak a londoni Founders Hive startup eseményére (a Google campusra).  A hat forduló legjobbja akár Amerikába is bemutatkozhat a Kairos Society jóvoltából, illetve a márciusi győztes legnagyobb hazai konferencián a Startup Underground döntőjében prezentálhat!

A rendezvény nemzetközi startup versenyek sokszor kipróbált, világszerte működő modelljének hazai adaptációjaként számos újdonsággal lepi meg a résztvevőket. Turcsán Tamás és csapata az általa alapított, Mobil Weekend szervezésekor szerzett tapasztalatok felhasználásával dolgozik, módszereik között a legmodernebb metodológia, a Lean gondolkodás is helyet kap a versenyeken. A Hackathon ennek ellenére nem hagyományos startup verseny, az egyetemisták mellett bárki nevezhet, a jelentkezőknek nem kell tudniuk programozni, alkalmazást fejleszteni elég, ha az ötletük kiváló.
Ezért a verseny témái nem korlátozódnak a hagyományos startupokra, versenyezni lehet találmányokkal, termék- és szolgáltatásötletekkel, mobil applikációkkal.

A Hackathon sorozat március 22-23-án a Corvinus egyetemistáival indul Budapest egyik legújabb közösségi irodájában a TheHub.hu-ban. A verseny áprilisban a BME diákjait szólítja meg. 2013 tavaszán még Miskolcon és Szegeden versenyezhetnek az ötletgazdák, illetve ősszel pedig Debrecen és Győr ad helyet az izgalmas rendezvénynek. Júniusban a szervezők és a Nemzeti Innovációs Hivatal közös nagy versenyére egy tucatnyi magyar egyetem diákjait és a hazai startup világ legjobbjait várják.

A szervezők a hazai startup ökoszisztéma egyedi lehetőségeit ismerve és figyelembe véve mentorálják a versenyzőket. Felkészítik őket arra, hogy ötleteiket csapatban kidolgozva, belekóstoljanak a startup világ hangulatába, megértsék az üzleti gondolkodás alapjait, és a közös munka során, a tapasztalt mentorok segítségével akár üzletileg is értékes ötleteket hozzanak létre, majd azokat a verseny végén szakemberek előtt prezentálják.

Turcsán Tamás a hackathonok főszervezője szerint a programsorozat a hazai startup világ utánpótlását jelentheti, és a versenyeken résztvevők megszerzett tudásukat az egyetemen és a privát életükben is kamatoztathatják.

A Hackathon-in-a-Box egészen új szereplő a hazai egyetemi kultúrában, amely nemzetközi mintái és alapjai, valamint a résztvevő szakemberek miatt kapcsolatot épít az egyetemisták és a startup ökoszisztéma minden más szereplője között úgy hazai, mint nemzetközi szinten, ezzel is növelve az eseménynek otthont adó intézmények nemzetközi hírét és versenyképességét.

A Hackathon-in-a-Box szakmai partnere a Nemzeti Innovációs Hivatal. A verseny olyan támogatók, szponzorok segítségével valósul meg mint a Ustream.tv, amely korábban szintén startupként indult. A kockázati tőketársaságok közül a Corvinus Tőkealap, a Kairos Capital már a kezdeményezés mellé állt, illetve több Jeremie alap szintén segíti a rendezvényt. Az egyes eseményeket a helyi informatikai klaszterek, illetve helyi vállalkozók is támogatják. A fővárosi eseményeket a Budapest Boost, a vidékieket a helyi startup közösségek segítik. A partnerek között megtalálható a legnagyobb hazai startup blog, az Insiderblog, a Compleo kockázati tőketanácsadó illetve a Startup Underground konferencia is.

A szervezők távolabbi terveiben a határon túli magyar nyelvű egyetemisták és startupperek megszólítása is szerepel.  A versenyekre a Hackathon.hu oldalon lehet.

Megtérül-e a közösségi médiára fordított pénz? címmel tartottam egy tíz perces előadást a mai Evolution konferencián. Elsősorban a ROI mérésének a lehetőségére hegyeztem ki az előadást. Tömören, ennyi időben csak összefoglalni lehet a témát, és igyekeztem is ezt megtenni. A lényegi konklúzióm az volt, hogy a ROI mérése a közösségi médiában sokkal egyedibb probléma, mint néhány más online felületen. Személyre (cégre, brandre) szabottabb, és sokkal aprólékosabb munka.

Íme az előadás:

Én tényleg megpróbáltam. Amióta elkészült ez az új Index címlap, én úgy használtam, ahogy azt kitalálták. A cikkek szépen felugráltak, megtanultam, ha mellé kattintok, akkor bezárja az ablakot, és igyekeztem megszokni ezt az egészet.

De nem sikerült. Biztos bennem van a baj, nem vagyok én egy tipikus felhasználó, gondolom. De azért elmesélem, miért kattintottam végül a címlap alján a "Cikkek rétegben" melletti kis pipára, hogy ezzel megszüntessem ezt a szolgáltatást.

Kezdődött azzal, hogy néha megjelentek olyan layer hirdetések, amelyeknek a kikapcsoló gombja a layer lezáró gomb mellé került, és a hirdetés helyett a layert zártam le. Na, gondoltam, majd ez javul idővel, és valóban. A héten már olyan layerrel találkoztam, ami betakarta a szöveget, de nem volt kikapcsoló gombja... Aztán meg az is "vicces" volt, amikor a layerben egy sky hirdetés hirtelen megduplázta magát, kétszer futott egymás mellett. Nem volt egy szép látvány, bár bizonyosan hatékony eszköz. Kérdés, vajon hányszor fizetett érte a hirdető?

Aztán ott van a blogok problémája. A címlapon a blogketrec blogjaira kattintva ugye az alsó réteg átvált Index2-re. Így pont azt veszítem el a layeres megoldással, ami az egyetlen értelme volt: hogy ott folytassam a böngészést a lezárás után, ahol tartottam. Mert layer nélkül a visszanyíl amúgy visszarak a pozícióba is az oldalon, de ez a váltás teljesen elveszi a fókuszt.

Meg aztán én szeretem a kommenteket is olvasgatni, és azokhoz plusz egy kattintás kellett, és az olvasás befejezését követő visszanyíl viszont nem működött mindig tökéletesen, néha valami furcsa javascript hibával félképernyőket láttam a két címlapból. Bár ez mintha kijavult volna pár napja.

És persze a címlapon továbbra is maradt a vegyes használat: bár a blogok és az Index.hu cikkek layerben jönnek, de a más tartalmak - értsd: Portfolio.hu, Velvet.hu, Sportgéza.hu és tsai. - hagyományos módon új oldalon. És ez meg is mutatta, hogy mennyire nem ad többet a layer.

Így végül, a sok zavaró hatás után úgy döntöttem, kikapcsolom. Sajnálom fiúk, de eddig bírtam.

(Amúgy csak óvatosan merem megjegyezni: a Fórumok még mindig nem jelentek meg az Index2 címlapon, pedig van ott már sok külső tartalom is. De Index Fórum, az nincs...)

Most, hogy lassan a 300 ezer tablet országa leszünk, és kedden az Evolution konferencián ráadásként még egy mobilos szekcióban is meghallgathatjuk az újdonságokat, érdemes azért kicsit visszanéznünk: van, amire nem jó az iPad sem.

Lazításként egy vasárnapi esti videó, jó kis reklám ez, na!

Az Erste Bank Facebook! oldalán olvasható a következő:

Kedves felhasználók! Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az oldal célja, hogy azon keresztül az Erste Bank Hungary Zrt. vállalati, banki, gazdasági és egyéb információkat osszon meg a felhasználókkal. A kommenteket az Erste Bank Hungary Zrt. folyamatosan ellenőrzi és fenntartja magának a jogot, hogy az oda nem illő, sértő, vagy bántó tartalmú, illetve spamnek, vagy reklámnak minősülő üzeneteket eltávolítsa, többszöri előfordulás esetén pedig a felhasználót az oldalról letiltsa!

(kiemelés tőlem)

Az üzenet második részével nincs bajom, ami spam, vagy bántó, vagy oda nem illő, azt törölni kell. De az elejével kapcsolatban azt hiszem idemásolnám az IAB Hungary közösségi média munkacsoportjában készült definíciót:

A közösségi média marketing (social media marketing) arról szól, hogy a hirdető közösségi média platformokon, illetve kommunikációs csatornákon

• kapcsolatba lépjen és párbeszédet folytasson a felhasználókkal (fogyasztóival);
• párbeszédet, témát generáljon a fogyasztók között annak érdekében, hogy az előre meghatározott marketing céljait elérje;
• valamint az itt zajló fogyasztói párbeszéd alapján formálja marketingkommunikációs stratégiáját, taktikáját.

Azt hiszem, érdemes lenne még faragni ezen az Erstés üzeneten, sőt, talán a hozzálláson is, nem? Ha valóban az egyoldalú megosztás a cél, akkor ne használjanak Facebookot. Ha meg a cél a párbeszéd, akkor nem kéne ilyen hülyeségeket leírni, azt hiszem. 

Egyébként kommentben fokozzák is:

Konkrét panaszos ügyekben az online ügyfélszolgálattal való kapcsolatfelvételt javasoljuk minden esetben, mivel az a felület éppen azt a célt szolgálja, hogy megoldást találjanak kollégáink a problémákra.

Azt hiszem, itt is lenne mit tanulni: a közösségi média eszközök ügyfélszolgáltai funkciót is el tudnak látni, és igen, a személyes problémák helye valóban a hivatalos ügyfélszolgálat, de ez nem azt jelenti, hogy az ilyen kérdéseket ne kellene itt is megválaszolni.

Egyébként én értem, hogy nehéz egy banknak, főleg, ha nem love brand, és vannak olyan szabályok, amik messze állnak a közösségi média elvárásaitól, de akkor talán végig kéne gondolni: tényleg kell az Erstének Facebook oldal?

Ma egész délután tanítottam, úgy kb. este 8-ig (majdnem). Holnap pedig reggeltől délutánig. Ezek jó kis hétvégi elfoglaltságok, nem? Most az Edutus felnőtt képzésben van két csoport is, akiket tanítok, ezért marad rövid a hétvége.

De lesz olyan képzésem is még a tavasszal, amire lehet jelentkezi: a Sämling 4 napos online marketing képzését ismét megtartjuk, áprilisban. Ezen a képzésen Ihász Ingriddel közösen négy napba sűrítettük a legfontosabb online marketinges ismereteket, stratégiával, weblappal, hirdetéssel, közösségi médiával, és így tovább.

Lehet még jelentkezni, akik eddig itt tanultak, még nem panaszkodtak, maximum azért, hogy kicsit sok az anyag!

Tehát akkor az új Facebook megjelenés azt fogja jelenteni, hogy a sok képet nagyobban fogjuk látni, meg az eddig eldugottabb csatornák majd elvileg könnyebben elérhetőek lesznek. Most mondjam azt, hogy bulvárosodik a Facebook? Szépen maga alá gyűri a Google+ és a Pinterest ötleteit, de olyan nagy változás mégsem történt. A közösségi tartalmak értelemszerűen továbbra is a közösségtől jönnek, a saját ismerősöktől, meg a lájkolt oldalakról. És persze a hirdetésekből...

Pozitívuma a mostani változásnak, hogy talán első körben nem lesz rosszabb a cégeknek. De nem hiszem, hogy ne folytatná a Facebook a terelgetést a fizetős irányba: kell a bevétel, ez világos. És valahol furcsa is lenne, ha egy platformmá váló szolgáltatás nem próbálna bevételre hajtani, nemigaz?

Apropó, platform. A Facebook logóból állítólag egy "f" betű lesz a maradék. Már annyira nem fontos a brand, végülis 1 milliárd légy nem tévedhet. Ez a brand visszafogás talán egy kicsit jobban hangsúlyozza, hogy a Facebook szeretne lenni az internet. Az új megjelenésnek is az a célja, hogy szervezettebben és áttekinthetőbben lássuk a tartamakat. Egyfajta uniformizálása ez a tartalmaknak, szerintem. Apropó, nem látok utalást arra, hogy az alkalmazásokkal valami történne. Ez most nem változik.

Lesz tehát új Facebook felület, ami szebb lesz, talán tényleg jobb is, és reményeim szerint használhatóbb is. Kiderül, ha majd megkapjuk mi is. Apropó, nekem még új keresőm sincs...

Minden kábítószer kereskedő tudja, mennyire fontos a beetetés. A marketinges is megtanulja: ha egy új terméket akarsz bevezetni a piacra, add ingyen, vagy add nagyon olcsón, hogy rászokjanak, aztán szépen lassan emeld az árat, és vegyél belőle ki hasznot. Persze létezik a másik megoldás is: add drágán eleve, hogy később legyen miből engedni, és már az elején is érvényesítsd az árban, hogy te amúgy belefektettél az új termékbe nem kevés pénzt.

Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai. Míg a beetetés egy gyors piacépítést jelent, addig a magas ár értelemszerűen a lassú növekedést jelenti. Ezért az elsőt akkor igazán érdemes használni, ha az ajánlat sok embernek szól, és ha nincs meg az a veszély, hogy komoly versenytárs lépjen a piacra (vagyos kvázi monopol helyzetben vagy, vagy nagyon kevés a versenytársad). A másodikat természetesen akkor érdemes használni, ha divatot tudsz csinálni a termékedből. Jó példa erre az Apple: az ára bizonyos határok közt nem számít a termékeknek, hiszen egyedi, és divatos.

Ez a fajta okfejtés azért lett most aktuális, mert kiderült, mennyire akadályozza a hazai mobil internet fejlődését a rossz (értsd: drága) árazás. És mivel a szolgáltatók ezt már többször eljátszották a piacon, érdemes erre pár szót vesztegetni.

Először is emlékezzünk: az internet terjedésének egyik legfontosabb korlátja volt a kilencvenes évek végén az őrülten maga ár (telefonhívások, 100,- Ft-os éjszakák, emlékszünk még?). Az igazi ugrást az hozta meg, amikor konszolidálódott a piac, megjelent a szélessáv, és ott már nem voltak monopol helyzetek (vagyis nemcsak a Matáv illetve az LTO-k adtak vonalat). Az árak leestek, a szolgáltatások minősége javult, az internet elterjedt.

Nos, a mostani mobilnet árakkal ugyanezt játszák a szolgáltatók: kvázi monopól helyzetben, magas árral indítva szivatják a piacot. Pedig megtehetnék, hogy alacsony árakkal elterjesztik a technológiát - gondoljunk csak arra, amit az elején írtam -, és ha már lenne 4-5 millió előfizető, akkor a bevételek is csodásan alakulnának. Nagyon jól látszik, hogy a Telenor a viszonylag olcsóbb áraival mennyire több forgalmat tud generálni a piacon - miközben a T-Mobil és a Vodafone meg sem próbál komolyat lépni ezen a téren (sem).

Nagyon sajnálom, hogy ez a helyzet alakult ki, mert gőzerővel rohan el mellettünk a világ. Nincs elég fogyasztó, így nem lesznek kis hazai műhelyek, és mire ezek kialakulnak, már labdába sem rúghatnak. Igaz, külföld felé lehet dolgozni, de ez vagy bedolgozás, vagy olyan szinte piacismeret kell, ami eleve szűkíti az esélyeket.

És ugyanígy sajnálom, hogy a mobil internet megfelelő terjedésének a hiánya miatt a mobil reklámpiac sem tud akkorát nőni, amennyit kellene.

Sajnos, a kormányzat konkrétan nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, a piac nincs úgy szabályozva, hogy ezek a problémák orvosolhatóak lennének. Pedig a megoldás jelenleg csak ebből az irányból lenne várható. Nem hiszek a piaci szereplők önmérsékletében. Pedig egy jó startégiával jelentősen növelhetnék az ebből a szegmensből származó jövedelmüket, egészen egyszerűen azzal, ha megduplázzák a felhasználók körét. Ezt most még meg lehet tenni.

És meg is kéne.

Egyik ügyfelemnél az általános üzleti célt egy szóval fogalmazták meg: növekedés. Azt hiszem, ez egy olyan igény, amely mindannyiunkban benne van, ha azt szeretnénk, jól menjenek a dolgok. Megtanultam: az üzletben olyan, hogy stagnálás, nem létezik. A stagnálás már gyakorlatilag csökkenést jelent (és a valóságban is: a nulla százalékos gazdasági növekedést az emberek valójában csökkenésnek élik meg).

De a válság miatt sokaknak az elmúlt évek nem a növekedésről szóltak. Bevallom, nekünk sem, a tavalyi évet jobbára takaréklángon oldottuk meg, legalábbis ami a belső erőforrásokat illeti. De aztán tavaly az év végére nagyon szépen beindultak a dolgok, és fejlődnünk kellett. Így januártól két új kollégával bővültünk, akik egy-egy fontos területen erősítenek bennünket.

Az egyik nagyon fontos terület most az online marketingben a közösségi média. Ezért az egyik erősítendő terület is ez lett, így bővültünk egy közösségi média szakemberrel Bánki Tamás személyében. Tamással (illetve Tatával, hiszen ez a beceneve) együtt tanítunk a Kürt Akadémián, és mégsem ott, hanem egy üzleti klubb találkozón, a BNI-ban jöttem rá, ő lesz az az ember, aki kell nekünk. A blogja erre található, aki még nem ismerné »»

A másik két fontos terület: a technikai háttér biztosítása, valamint a felhasználói / vásárlói élmények tervezése, elemzése, kutatása. Rengeteg munkánk kötődik online felületek tervezéséhez, és ezek megvalósításában való részvételhez, így kellett valaki, aki ezekben otthon van: így lett az Onlinemarketing.hu tagja Németh Ádám informatikus-mérnök, aki mind a fejlesztésben, mind az élménytervezésben (ergonómia, user experience) sok éves nagyvállalati tapasztalattal rendelkezik. Ádámmal egy startup projekten kezdtünk el tavaly dolgozni, ami egyelőre még nem kapott kis lendületet sem (sajnos), de kiderült, van értelme együtt dolgoznunk. Így az eseti munkákat állandósítottuk, és most már ő is kolléga. Neki is van blogja, erre tessék »»

Két új ember, és persze néhány új munka is jött, de immár nagyobb kapacitással és tudással sokkal több ügyfelet ki tudunk szolgálni. És természetesen nemcsak a fenti területeken, hiszen a fentieken kívül továbbra is foglalkozunk többek között ppc kampányokkal, display (banner) kampányokkal és online marketing tanácsadással is.

Növekedünk. Ez a fő célunk nekünk is 2013-ra.

Az online marketing attól különleges, attól több, mint más marketing, mert minden mérhető. Ugye, ez ismerős? Persze, tudjuk, nem mérhető minden, mert... mert ugye honnan is tudja egy mérő eszköz, ki az egyedi látogató? Oké, majd a Google talán látni fogja, ha az ember megengedi neki, és akkor nem lesz külön egyedi látogató az, aki egyszer a tabletjéről, egyszer a notebookjáról, egyszer meg az irodai gépéről nézi meg a blogomat. De most még ez bizony pont három látogató volt.

Ja, hogy pl. a Gemius-Ipsos Audience ad pontosabb adatokat? Valóban. És ez mit mond a blogomról? Ja, semmit, nem fizetek érte, bocs. Ja de, mégis, az Infinety méri nekem, mert ők adják el a hirdetéseket itt, tehát mégis, valahol van adat. De az ügyfeleimnél már kevésbé... mert azoknál nincs is hirdetési felület. Vagyis bár lehetne adat, de valójában nincs.

Most az egyik ügyfelemnél futottam bele, hogy nem mértek eddig neki valamit, amit pedig elvileg lehetne. Még Google Analytics sincs, nemhogy bármi más. Vagyis megintcsak: elvileg lehetne adat, de nincs. És ennél is viccesebb, amikor valaki valami amúgy triviális adatot szeretne megszerezni, de vagy üzleti vagy jogi dolgok miatt nem lehet. Melyik a Google AdWordsben a top 10 legdrágább szó a hazai interneten? Hányan kattintanak a Google találati oldalán a hirdetésekre és hányan az organikus találatokra? Hányan nézik itthonról a Google.hu-t? A Facebook-ot? Soroljam? Számos olyan adat, amit vagy nem tudunk megszerezni, vagy csak pénzért férhetünk hozzá - vagy némi kapcsolattal, nem túl legális módon.

Az online marketingben elviekben tényleg minden mérhető. De egyre több az akadály. Pár éve még pontosan tudtuk, milyen kulcsszavakra jönnek a látogatók az oldalunkra. Ma már ezek nagy részét eldugja a Google. Egy újabb kicsi pofon az online marketingnek, igaz? Lehetne folytatni, azt hiszem.

Tanulság? Az nem igazán van. Amit mi magunk tudunk mérni, és a technológia megengedi, arról vannak adataink. Másról jobbára nincsenek, csak maximum akkor, ha szerencsénk van: jó helyen vagyunk vagy valaki nyilvánosságra hozott egy-két érdekes információt.

Az tehát, hogy minden mérhető, nem igaz. Sőt, ami mérhető, abból sem érhető el minden. Persze, így is sokkal több dolog mérhető, mintha mást használnánk, és ettől még mindig nagyon jó az online marketing. Csak egyet jegyezzünk meg: ne csapjuk be magunkat.

Van egy érdekes államvizsga tétel az Edutus-on, szinte várom, hátha kihúzza valaki (és néha ki is szokták). Íme:

Adjon példákat arra, hogy a hálózati gazdaság megváltoztatja a teret, az időt; a piacot (a versenyt, az együttműködést); az életmódot, a kultúrát, a társadalmat és a jogszabályokat!

Mindig érdekes megfigyelni, hogy a vizsgázó hogyan küzd meg ezzel. Persze, ez egy komplex kérdés, így van lehetősége szabadon asszociálni, de nem tudom, ki mennyire gondol bele, hogy ez a változás, illetve ezek a változások mennyire a mindennapok részét képezik. Itt és most történik a fejlődés, és az online világban ez bizony nagyon kézzelfogható. Alig néhány év alatt változnak meg a dolgok. Konferencián hangzott el, hogy az a fejlődés, ami az internetnek kellett 2000-től 2010-ig, hogy a teljes mainstream része legyen, a mobilos világban sokkal rövidebb idő alatt fog megtörténni. Becslések szerint 3 év alatt, én azt hiszem, lesz ez négy is, míg hozzánk elér, de nem több. És ebben már benne vagyunk!

Lehetőség ez és kihívás is: nem lehet stabil dolgokban gondolkozni, olyan stratégiákat kell felállítani, amik képesek rugalmasak lenni. De ezek így nagy szavak, kicsit lefordítom a mindennapokra:

• Ne tervezzünk úgy weblapot, ha most vágunk bele, hogy ne gondolnánk a mobilos megjelenésekre. Akkor sem, ha szent meggyőződésünk, a célcsoportunk nem használ mobil webet. Nem kell több egy évnél, és könnyen meglepődhetünk!
• Ne csak abból induljunk ki, hogy a többség most mit csinál. A trendeket figyeljük a saját területünkön, az újításokat, azokat, amelyekben van valami plusz és felmutat növekedést. 
• Ne építsük csak egy platformra az online terveinket, főleg akkor ne, ha azt a platformot nem mi felügyeljük: ne csak a Facebookra vagy ne csak a Googlre kelljen támaszkodnunk, az elmúlt évek is megmutatták, hogy lehetnek a szolgáltatásokban olyan változások, amik alapjaiban érinthetik az üzletünket.

A változás jó és fontos, de figyeljünk rá, ne mi legyünk a vesztesek. A vizsgázók ezt nem szokták említeni, de azt hiszem, nekünk, akik valódi cégeket vezetünk, akik valódi cégeknek tanácsadunk, erre figyelnünk kell!

Nem olyan régen írtam a QR kódról, de most eszembe jutott egy olyan felhasználása, ami nekem itthon iszonyúan hasznos lenne. És ezt az ötletet egy kicsit ki is terjesztettem...

Ez az egész elsőre nem annyira online marketing, de még azt a kapcsolódást is megtaláltam hozzá. Tehát az alap ugye az, hogy a QR kód sokkal több információt tud tárolni, mint a normál vonalkód. Nemcsak egy számsor, amihez termék rendelhető, hanem tartalmazhatja a termék teljes leírását. És hogy mit raknék én egy QR kódba? Erről jutott az alábbi az eszembe.

Az alap felállás: szeretek spájzolni. Szó szerint ez azt jelenti hogy vannak dolgok, amikből előre, akár hetekre előre bevásárolok, ha azok eltartható élelmiszerek. Savanyúság, felvágottak, sajtok stb. - mind hetekig eltartható. De egyszer lejár azoknak is a felhasználhatósága, másrészt el is fogynak idővel. Tehát én a QR kódba beraknám a termék pontos leírását - nevét, mennyiségét, leírását röviden, és egy url-t is, ahol bővebb infót találhatok róla. Valamint - és ez a fontos - beleraknám a termék lejárati idejét. Ez persze azt jelenti, a gyártási folyamatba kell beépíteni, mivel lejáratot így is kell a termékre ütni, és ez most még plusz egy QR kód is lenne.

Amikor pedig a boltból hazajövök, szépen minden terméket becsippantok egy itthoni számítógépbe, amikor pedig felhasználok valamit, kicsippantom. Vagyis lesz egy képem arról, pontosan milyen termékek vannak itthon a spájzban, és ami még fontosabb: látom, mikor járnak le azok! Vagyis ha figyelek erre, lejárat előtt időben megesszük, nem kell kidobni. Sőt, miért én gondoljak rá? A számítógép minden további nélkül figyelheti, és beállított idővel (egy hét, 3 nap stb.) a lejárat előtt szól.

És ha mindez nem elég: megfelelő internetes kapcsolat segítségével akár recept ötleteket is adhat: az otthon lévő cuccokból mit lehetne főzni?

Azt hiszem, egy ilyet bevezetni nagyon összetett dolog, de nem lenne hüléyeség. Persze kellene rá egy kvázi szabvány, hogy minden termék ugyanúgy tárolja az adatokat, de innentől kezdve már nem lenne túl bonyolult a dolog. És ha egy itthoni adatbázis észben tartja, mim van és mi fog kifogyni, akár segíthetne abban is, hogy közvetlenül rendeljek a netről, ezen adatok segítségével. Nagyon jó értékesítés ösztönző megoldás lehetne ez mondjuk bármely online hipermarketnek, nem?

Update: Kelt időközben belinkelte a majdnem ezt tudó megoldást: http://fuckyeahinternetfridge.tumblr.com/ Amivel én többet kérek, az az, hogy már gyárilag legyen meg a kód, és legyen benne a terméke lejárata, itt, a mi országunkban. (És majd felébredek, hogy bilibe lóg a kezem, tudom...

Azt szoktam mondani, a blogolás vállalt rabszolgaság. Ha fontos számodra, hogy írd a blogot, akkor bizony néha úgy kell rászorítani magadat. Természetesen lehet blogot írni úgy is, hogy csak akkor írod, ha van rá kedved és időd egyszerre, de ez már a hobbi kategória, nem igaz?

De vajon lehet-e több a blog, mint hobbi? A válasz egyértelműen igen, ha üzleti célból blogolsz. De nemcsak ilyenkor rabszolgaság a blogírás, hanem akkor is, ha a blogot valami másért akarod írni rendszeresen. Én például 2005-ben azért kezdtem, hogy legyen egy napi rendszeresség a munkámban - akkor kezdtem el komolyabban felépíteni az Onlinemarketing.hu-t, kellett valami kapaszkodó, fogódzó, ami segített, hogy ne folyjanak el a napok.

Mára persze nem ezért blogolok, hanem mert nem bírom és nem akarom abbahagyni. Mert időm mostanság sokkal kevesebb van rá - közben felnőtt a két gyerek, a cég, lettek újabb feladatok, rendszeres, hogy nem érem magam utol. Mégis, január 1-én úgy döntöttem, átállok napi blogolásra - és ezt tudtam tartani, csak két szombat maradt ki (ha jól emlékszem). És bevált. Egyrészt ismét adott egy ritmust a napjaimnak, másrészt a blog nézettsége is emelkedett, és nekem is jó érzés, hogy ez működik.

Persze ezzel még inkább rabszolga igába hajtottam a fejem. De nem érzem ezt bajnak: így érzem most jól magam.

Mai sajtóközleményben jött, hogy az Adverticum "terjeszkedik" dél felé, egészen pontosan horvátországi és szerbiai portálok kezdik el használni.

A horvátországi Oglasnik és a szerbiai Infostud online kiadó vállalatok is az Adverticum AdServerét választották több milliós látogatottságú online portfolióik hirdetéseinek menedzselésére. Magyarország piacvezető médiaoldali adszervere szolgálja ki ezentúl az Infostud tíz weboldalából és az Oglasnik csoport öt médiumából álló felületeinek hirdetéseit.

A hír örömteli, mert mindig jó látni, ha egy hazai cég terjeszkedik, ráadásul jó belépő lehet másoknak is arra a piacra. És nem utolsó sorban: talán túlzás nélkül el lehet mondani, az Adverticumot ismerik idehaza a legtöbben. Ha ezt a rendszert külföldön is használják, akkor bizony újabb lehetőségek nyílhatnak meg a hazai hozzáértőknek, a tudásunk felértékelődik. Ami lássuk be manapság nem egy utolsó szempont.

A nemzetközi referencia másik nagy előnye az Adverticum számára a hit: az a hit, hogy érdemes lehet külföld felé terjeszkedni, érdemes lehet piacot építeni. Ez is azt hiszem üdvözlendő.

Dolgoztam korábban az Adverticumnak, pont a mostani AdServer NG elindulásakor, és egy kicsit emiatt magaménak is érzem a rendszert. (Olyan 0,00000001 százalékig, maximum...) Így elfogult is vagyok feléjük, természetesen. De annál inkább drukkolok nekik.

Go, go Addverticum!

Amikor elkészül egy terv - legyen szó weboldalról, hirdetésről, bármiről - a kivitelezés előtt érdemes tesztelni azt, hogy tényleg fog-e működni. A tesztelések elsődleges célja nem más, mint ellenőrizni, valóban jók-e az elképzeléseink, majd az eredmények alapján azt esetleg módosítanunk is kell.

Ez, amit fent leírtam, a triviálisnak tűnő folyamat. De a valóság néha kicsit más. Volt arra példa, hogy kaptunk egy olyan tervet, aminél messziről látszott, nem tökéletes. Nem rossz, de nem jó nézőpontból készült. Ezt persze el is mondtuk az ügyfélnek, de részben a már belerakott munkamennyiség miatt, nem szívesen tértek volna el ettől a vonaltól.

Nos, ilyenkor jön igazán jól egy profi tesztelési folyamat: amikor nem nekem kell megmondani, hogy előlről kell kezdeni, hanem maga az eszköz, illetve az annak segítségével megszerzett eredmények vezetik rá arra a partnert, hogy mégsem lesz ez a tutiság annyira jó.

Ilyenkor a tesztelésnek nem az a célja, hogy a tervet tovább javítsa, hanem éppen ellenkezőleg: az a célja, hogy rámutasson arra, nem erre van szükség. Ilyen is van...

Ma egy kampányjelentésnek látszó emailben, amit egy ügyfelemnek küldött egy most meg nem nevezett tartalomszolgáltató, olyan szakmai baki szerepelt, amin nagyon megdöbbentem. Egy mérőszámot, ami azt mutatta, mennyire nem hatékony az oldala, úgy állított be, mintha azt mutatná, mennyire jól működik az oldaluk.

Egyértelműen nem megvezetni akarta az ügyfelem, hanem tényleg azt hitte, ez a szám bizony nekik pozitív jelentéssel bír. (Egyébként a bounce rate-ről, vagyis a visszafordulási arányról volt szó.) Persze az ügyfél adott esetben ugyanúgy nem kell, hogy értse, mit jelent egy olyan mutató, amit a saját munkájához nem szokott használni. Ha pedig még a magyarázat is ott van a levélben...

Szóval, meglepett ez a fajta tudatlanság. Meglepett, mert egyébként tényleg egy szimpla keresés eredményeként a fogalom magyarázata elérhető. És meglepett, mert olyan valaki követte el, aki elvileg a szakmában dolgozik - és ha valahol állást keres majd a jöcőben, simán beírja, 3 év online marketing tapasztalat.

Másrészt, ha ezt nem tudja, vajon mit nem tud még? És miért ilyen tudatlan? Nem tanította meg neki senki? Vagy nem figyelt oda? Vagy nem is érdekli??

Tanulságos. A legnagyobb tanulsága pedig azoknak van belőle, akik még csak most tanulják az online marketinget - a kedvükért írtam meg a bejegyzést. Meg kell tanulni a fogalmakat, azok pontos magyarázatát, mert ha nem tesszük, akkor nem fogunk tudni értelmes szakmai beszélgetéseket folytatni - és néha sikerül úgy kiteregetni a szennyest, hogy közben azt hisszük, sikeres ruhabemutatót tartunk.