Onlinemarketing blog

Március 12-én Evolution konferencia, ahol amellett, hogy vezetem az egyik termet délelőtt, tartok egy előadást is, a közösségi média ROI kapcsán. Az előadáshoz és a konferenciához kedvcsinálónak készült az alábbi videó, Horváth Dávid értő gondoskodásával, vágásával. Köszönet érte!

Szeretem azokat a reklámokat, amik bevonnak, amik foglalkoztatnak. Igaz, van hátrányuk is: a mindennapi rohanásban nincs arra idő, hogy perceket töltsünk el egy-egy játékos hirdetéssel. De ha megvan az idő, példul most, hétvégén, akkor miért ne?

Persze nagyon nem könnyű olyan hirdetést összerakni, ami újszerű (vagy annak hat), leköti az embert és ráadásul nem is ciki. Most találtam egy ilyet, egyáltalán nem bántam meg a rá szánt pár percet. A kérdés amúgy végtelenül egyszerű: mennyire vagy kreatív?

És íme a teszt »»»

A kivitelezése tökéletes, a játékmenet érdekes és pont nem túl hosszú, a végén a poén szerintem teljesen rendben van... mi kell még? Ja, igen. A vélhető célt, az érdeklődés felkeltését is eléri.

Tegnap óta tudom, hogy Mészáros Zsófi főszerkesztő elmegy az Indextől

(Forrás: Szily László)

Ez egy ilyan hatalmas "what the fuck?" érzés, bárhonnan nézem. Az Index.hu, mint ahogy azt olyan sokszor már leírtam, egy kicsit a magyar internet. Annak minden bájával és bajával együtt, ugye. Mert jó sok helyesírási hiba és szerkesztési érdekesség mellett akkor is olyan igazi mi kutyánk kölyke ez az Index.hu. Nagyon magyar és nagyon benne van a 15 évvel ezelőtti boogie a lábában: az az érzés, amikor valaki valami újat csinál.

De a forradalmak felzabálják gyermekeiket, és úgy tűnik, nincs ez máshogy az ilyen médiaforradalmakkal sem. Anno sok éve Nyírő távozása még egy többé-kevésbé súlytalan Indexet érintett, és hát mindenki más maradt. De az utóbbi évek korróziója lassan elkoptatja azt, ami miatt Index lett az Index, és Mészáros Zsófi távozása is egy ilyen hatalmas darab-letörés. 

Azt írja Szily Laci, aki maga is nemrég távozott, hogy az Index már nem lesz ugyanaz, mint volt. Én azt mondom, az egész hazai internet nem lesz már ugyanaz, mint volt. Igaz, már nem ugyanaz egy ideje. Ha kell majd valahol egy éles határt húzni, hogy mikor fogyott el a kezdeti lendület, és mikor lépett ki a béta korszakból ez az egész hazai online tartalomvilág, akkor talán ez lesz az a pont. Illetve az az időszak, ami Uj Péter távozásával kezdődött és Mészáros Zsófi távozásával végződött.

De persze ettől még minden megy a maga útján: lesz új főszerkesztő, lesz Index.hu, az emlékek megmaradnak, és a világ nem omlik össze. De azért mégis, van ebben az egészben egy kicsiny probléma... 

Öregszünk, miközben nem akarunk felnőni.

Hobó énekli az egyik dalában, hogy ez itt egy vidéki ország. Olyan hely, ahol vannak dolgok, de érzed, nem vagy benne a közepében. Amikor startupokról beszélgetünk, mindig felmerül: akkor érsz el bármit, ha elmész innen. A nagyvilágon, e kívül. Mert a hazai startup világ is... de ez maradjon egy másik bejegyzés témája.

Egy ideje már kering bennem a kérdés: ki lehet ebből a vidékiségből törni? Vagy csak úgy, ha emegy az ember? Vagy van mód kifelé terjeszkedni? Megtanulni nemzetköziül, és rámenni más országok projektjeire? De akkor már nem egyszerűbb ott megcsinálni?

Látom magam körül azokat, akik külföld felé terjeszkednek, és ez ahogy nézem egy-egy kinti főhadiszállást is jelent. Újabb cégeket, amikhez a tulajdonosi kör köti a hazait. De egyre kevésbé látom azt, hogy itt lennénk fontosak. Ó, nagyon jó gyártó bázis vagyunk, egy bizonyos szinten viszonylag olcsók, és kialakulnak jó csapatok. Néhány. Ahhoz elég, hogy elhiggyük, jók vagyunk, csak nehogy úgy járjunk ezzel is, mint a magyar borokkal. Azok is idehaza világhírűek csak...

Vagyis a kérdés az: hazai bázissal lehet nemzetközileg építkezni? Érdemes egyáltalán? És ha igen, akkor hogyan? Most amúgy elsősorban a kreatív munkára gondolok, nem arra, hogy itthon kódolunk kifelé. Én a magam részéről szeretnék hinni abban, hogy lehet. Hogy ki lehet törni a vidékiségből. De az utat még nem találtam meg.

Ötleteim már vannak.

"Azt hiszed, hogy adnak
Amikor éppen elveszik
Nem neked adják el a dolgokat
Hanem téged adnak el nekik
Reklámháború, bomba nők
Gyönyörű áldozatok
Sajnálom, de én nem fogom
Senki arcát viselni a ruhámon
És nem tudom, hogy jön el a holnap
Nem tudom, mi az ami várni fog
De ha húsz év múlva a tükörbe nézek
Nem őket akarom látni ott
Pedig azt akarják, azt akarják
Azt akarják, hogy azt akard"

Az internet tökéletes eszköz arra, hogy meglássunk olyan dolgokat, amiket internet nélkül soha a büdös életben nem láthatnánk meg. Amikor kirakjuk a gondolatainkat, a véleményünket, az életünket - oké, nem az egészet, csak ezek egy-egy szeletét - akkor olyan dolgokat is megmutatunk, amiket amúgy a barátoknak sem mesélnénk el. Sőt, sok esetben magunk sem ismerjük fel, mit csinálunk - esetleg csak akkor, amikor visszanézzük, miket publikáltunk.

A világban rengeteg jó és rossz dolog történik, de az internet ezt a közvetlen közelünkbe hozza. Ezt tette a tévé is, az infotainment éppen erről szól, de a tévé korlátos eszköz: a csatornák fenntartása drága, a műsoridő véges. Az interneten nincsenek mennyiségi korlátok. Bármit és bármennyit közzé lehet tenni, ha azt elektronikus formában meg lehet jeleníteni, le lehet tárolni. Bármit.

Összeesküvés elméleteket. Őrült ötleteket. Rögeszme-futtatásokat. Sikertörténeteket. Boldogságot. Segítséget. Halált. Életet. Tényleg bármit.

Ezt a bejegyzést nem filozófálgatásnak szánom, valami egészen másnak. Arra szeretnék rámutatni, hogy nem az internettől lett jó vagy rossz a világ. És nem az internet tehet arról a rengeteg szemétről, ami onnan is ömlik ránk. Az internet a hozzáférést könnyítette és gyorsította meg. És nincs korlátja: nincs olyan szervezet, ember, bármi, ami a megjelenés előtt minősíti a tartalmakat. Emiatt minden esetben az események után loholunk, nem alakítjuk azokat. Valaki kiküld egy undorító tartalmú spam-et? Akkor tudsz lépni, amikor már megtörtént - kármentesz. Kiderül egy segítségkérő képről a Facebookon, hogy valójában egy weboldal reklámja? Még azzal is segíted, amikor felhívod erre a figyelmet. Kiderül egy gyerekről, hogy öngyilkosoknak segített a virtuális térben? Maximum szörnyülködni tudsz miatta.

Nincsenek kapuőrök. A felelősség az egyénekhez került, és meg kell tanulnunk ezt. De ezt nem lehet szabályozni. Pont a dolog jellege miatt a törvények sem segítenek, csak a gondolkozás.

Marketingesként a felelősségem világos: nem az MRSZ etikai kódexe, nem a hazai folytonosan változó törvények, nem az erkölcsi normák azok, amik a tartalommegosztást szabályozzák, csak a saját gondolataim.

Én vagyok saját magam első szűrője.

Tervezés nélkül nem megy. Nem lehet úgy weboldalt készíteni, hogy a menüpontok és a tartalom kitalálásával kezdjük. A menüpontok és a tartalom már valamiért kell készüljön! Vagyis az első lépés mindig a cél meghatározása.

De ez annyire unalmas és elcsépelt már az én számból - annyiszor mondtam már. De nem, a mai napig nem természetes ez a megközelítés. A napokban, amikor egy weboldal projektel foglalkoztunk, tettem fel ezt a kérdést: mi a célja az oldalnak? És én voltam az első a projektben, aki ezt megkérdezte,

Mi a baj azzal, ha cél nélkül építkezünk? Hiszen így is lesz weboldal, így is lesz jelenlétünk. Ez igaz, de a felhasználóink nem fogják tudni használni. Ha nem tudjuk, mi mit akarunk, és nem vezetjük őket, vagy nem tisztázzuk, ők mit akarnak, és nem válaszolunk a kérdéseikre, akkor kapunk egy olyan bithalmot, ami valójában csak üzleti weboldalnak néz ki, de nem az. Sőt, rossz esetben még akadályozza is a normális üzlet kialakulását.

Megoldás? Soha ne feledd el feltenni a kérdést: MI A CÉLOM azzal, amit elkezdek csinálni?

MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! ...

Attól, hogy kéretlen levelet küldesz ki, még illik azt rendesen megcsinálni. Egy átverős szöveg, egy kamu sztori, egy negatív érzelmekkel játszó szöveg nem lesz soha olyan, amire úgy csettint az olvasó, "ez igen". Ha szar szöveget írsz, az akkor sem fog működni, ha spamnek küldöd ki, na.

Üzenem ezt annak a spammernek, aki tegnap és ma megörvendeztette a fél hazai internetet a "Gyászjelentés" tárgyú emaillel.

Egyébként az ötlet alapja nem rossz. Ha sikerül érzelmeket kiváltani, akkor már fél sikert értünk el. A gond az, ha ez egyben átveréssel is jár: számítunk valamire, de nem azt kapjuk, de nem is az ellenkezőjét, hanem valami egészen nagyon mást, oda nem illőt. Amikor a gyászmisén a pap nem a halottról emlékezik meg, hanem felkéri a híveket, hogy mostantól Biopont használjanak mosáshoz.

A pap nem tesz ilyet, mert azzal lejáratná magát és egyházát is. És a hirdető sem tesz ilyet, ha normális, mert azzal lejáratja magát és a terméket.

Hát nem?

Az már csak hab a tortán, hogy a reklámozott oldal minden tekintetben gáz és törvénytelen is. Tényleg van olyan, aki egy ilyen levél és egy olyan oldal alapján, ahol egy cégnév ésvagy telefonszám sincs feltüntve, rendelni fog?

Ismered a bullshit bingót? Felírsz pár kedves kulcsszót (szakmai kifejezést, ugye) egy papírlapra, majd irány valami tárgyalás, lehetőleg nagy reklámügynökségnél ésvagy multinál. És nincs más dolgod, mint követni a beszélgetést, majd amikor egy-egy szó elhangzik, szépen áthúzod. Ez persze úgy izgalmas, ha többen is csináljátok, felírtok 5-5 szót, és ha nálad fogynak el előbb, te nyertél.

A játék előnye, hogy jobban figyelsz a beszélgetésre, ráadásul szórakoztató is. Hátránya, ha kiderül, hogy ilyet játszól, az is kiderül, hogy nem veszed komolyan őket... és ennél kevés nagyobb sértés van, nemigaz?

És akkor most íme néhány szó, amit felirhatsz a listára. Van még ötleted? Írd meg kommentben!

• proaktivitás
• hatékonyság
• 360 fokos
• nemzetközi trendek
• bevonódás

Az interneten egyetlen dolog állandó: a változás. És erre fel kell készülnünk. Semmi nem biztos, semmi nem tart örökké. Talán csak a weboldalunk a miénk, de az se maradhat örökké ugyanolyan, ahhoz is időről időre hozzá kell nyúlnunk.

Fel kell arra készülnünk, hogy bezár a kedvenc szolgáltatásunk, hogy leáldozik egy másiknak a csillaga, vagy éppen olyan mértékben átalakítják azt, hogy már rá se ismerünk. Hiszen nincs már Turulcsirip, se Yamm, az iWiW egy egzotikus eszközzé vált, és a Facebook néha új oldalnak tűnik egy-egy változtatás után.

Cserébe indulnak újak, amiket kipróbálhatunk, aztán vagy beleszeretünk, vagy nem. Ilyen a változás, fölösleges tovább ragozni. De fel kell készülnünk erre. És ha helyzet van, akkor lépni is kell.

Most például bezár az egyik ismert (mikro)blog szolgáltatás, a Posterous. Sokan rajongtak érte, szerették az egyszerűségét, kezelhetőségét. Aztán most költözhetnek el onnan, bukva az eddigi cikkeket és azok Google helyezését. Igaz, lementhetünk mindent, de ez így akkor is kellemetlen. Nem beszélve arról, dolgoznunk kell vele, nem lesznek az adataink csak úgy lementődve.

Bezár a bazár. És még csak dühösek se lehetünk igazán, hiszen senki nem igérte, örökké fog működni.

Én pedig újabb oldalt húzhatok ki a közösségi médiás prezentációmból. Lassan alig maradnak...

Ma fogtam egy SEO vírust. Egy kedves kis állatot, ami nem csinált semmi mást, mint két pornóoldalt belinkelt a weboldal minden lapjába, a kód végére. A kis kedves állat valahogy bejutott egy Joomla-ba, és ott elburjánzott. Kellemetlen, nemigaz?

Így néz ki az eredménye:

Az oldal most mindegy is, de rengeteg Joomla-s oldal van, azt hiszem, nemcsak itt lakozik ez a kis vírus, hanem másoknél is. És hogy mi a baj ezzel?

Egyrészt fogalmam sincs, csinál-e mást is a vírus, mint a betelepülés a weboldalba. Mert ha oda bejutott, akkor bizony máshol is okozhatott problémákat. Aztán vannak járulékos problémák. Pl. ezek a linkek egyrészt nem relevánsak, másrészt rejtettek. Ha a Google ezt észreveszi, akkor bizony nagyon könnyen hátradobhat minket a keresőjében - és ez már kézzelfogható baj!

Végül még egy érdekes probléma: ez a kedves vírus olyan kulcsszót rakott minden oldalba, amit egy pornó szűrő simán kiszúr, és letiltja az oldalunkat, ha be van kapcsolva. És nemcsak a gyerekek miatt használnak ilyet, nagyobb cégeknél és kormányzati intézményeknél bizony ez megszokott eljárás. Ismervén az oldal tulajdonosának célcsoportját, ez is elég húsba vágó gond lehet.

Tanulság? Figyeljünk oda erre is. Legyen olyan rendszergazdánk, aki valóban komolyan veszi a munkáját.

Ahogy nő a használati gyakorisága és az elérése a közösségi média eszközöknek, úgy válnak egyre kikerülhetetlenebbekké. És bár évek alatt megváltozhat az eszközpark, vagyis a konkrétan használt szolgáltatások sora, de ettől még az az alap, amire építkeznünk kell, nem fog változni. Vannak ugyanis dolgok, amik konkrétan a közösségi média működéséből következnek.

Ezért tudunk stratégiát építeni. Hiszen egyébként - egy szinttel magasabban - a közösségi média jelenleg a folyamatos alkalmazkodást és tanulást jelenti, ahol valójában nincs megszokott stratégia, hanem irányok és pillanatnyi döntések láncolata a munkánk.

De ha tudunk stratégiát építeni, akkor kell annak lennie egy alapja. Egy olyan alapja,ami leírja a marketinges folyamatot. Vagyis így is megfogalmazhatjuk: mi kell ahhoz, hogy a közösségi médiában jól tudjunk kommunikálni?

Erre állítottam fel a CVD modellt.

A CVD modell egy olyan három elemű alap, amely pontosan megfogalmazza, mire kell odafigyelnünk a közösségi médiában. Az elemek közül egyik sem újdonság, sőt, rendszeresen ezekről beszélünk. Én azt állítom, hogy valójában ez a három - és csak ez a három - elem megfelelő használata elég a sikeres stratégiához.

C: Content, vagyis tartalom. A közösségi média jelenlét nem létezik tartalom nélkül. A tartalom legyen egyedi, célcsoportspecifikus és érzelmeket kiváltó.

V: Visibility, vagyis láthatóság. Azokat az eszközöket kell használnunk, amelyeket a célcsoportunk is használ. Nem a mi döntésünk, hol kell láthatóvá válnunk, hanem a célcsoportunké. Fontos elem, ezen keresztül tudjuk megmutatni a tartalmunkat.

D: Dialogue, vagyis párbeszéd. Ezért csináljuk az egészet, hogy beszélgessenek rólunk az emberek. Vagyis a párbeszéd jelenti egyrészt az emberek közti beszélgetés kialakítását. Másrészt ez jelenti a cégünk és a közösségi médiában lévők közti párbeszédet is: nem elég a tartalom, nem elég a láthatóság, de kell az interakció is. A párbeszéd erről szól.

És nincsen másra szükségünk. Ha ezeket jól megvalósítjuk, sikeresek leszünk a közösségi médiában. De természetesen ezek az alapok. Erre építkezünk, de a felépítményt is jól kell megvalósítani. És igen, jelenleg az egyik fontos épület a Facebook, amiről annyit beszélünk... De az, mint írtam, már egy másik szintje a marketing tevékenységünknek.

A QR kód mondhatjuk reneszánszát éli, egyre több olyan alkalmazását látom, amikor valaki marketinges céllal használja. Sőt, most volt szerencsém egy szakdolgozat kapcsán is találkozni vele. Annyi rossz megoldást látok, hogy érdemes talán körbejárni, mire is jó ez a marketingeseknek és miért és hogyan kell(ene) használni?

Először is a legfontosabb: a QR kódot elsősorban (lakossági felhasználás esetében kizárólag) mobiltelefonnal olvassák le.

Másodszor: az esetek jelentős részében nincs a telefonon beépített QR kód olvasó.

A fenti két dologból sokminden következik, ezek közül néhány:

• Ha a QR kód mögött egy webcím van, az mobilon is megnézhető weboldalra vigyen, sőt, lehetőleg mobilra optimalizált változatra.
• Nem egyértelmű a felhasználóknak, hogy mivel tud hozzáférni az extra információkhoz.
• Ha a QR kód programhoz visz, akkor tüntessük fel a leolvasás előtt, hogy az milyen operációs rendszerhez való.
• Ha a QR kód beolvasásához valami extra program kell, azt sem baj, ha feltüntetjük.

A következő problémás dolog a QR kód mérete és színe. Alapvetően egy hibatűrő megoldásról beszélünk, ezért lehetséges, hogy a kódba cég vagy brand logót rakjunk. De egy logó elhelyezése rontja az adatbiztonságot és mennyiséget is, tehát valamit fel kell áldoznunk a megjelenés oltárán. Ez pl. a méret, nem lehet akármilyen kicsi az ilyen kód. Sőt, általában is igaz, hogy a kicsi mérető (2-3 centi alatti) kódot nehezebb leolvasni, adott esetben rossz fényviszonyok esetén lehetetlenné is válik. (Ezt tapasztalatból mondom, az első QR kódos névjegykártyámon elkövettem ezt a hibát.)

A másik gond a láthatóság és a kontraszt. A QR kódot a telefon fényképezője olvassa, amik közt van jobb és rosszabb. Értelemszerűen nekünk a rosszabbakra kell felkészülni, ezért figyeljünk arra, hogy ahol a QR kód megjelenik, az

• ne csillogjon (mármint a papír)
• kontrasztos színeket használjunk
• és világos alapon fehéren olvasható, inverzben nem!

És ez eddig csak a technológia... most nézzük a marketing alkalmazást is.

A legfontosabb, hogy nem kell eröltetni a QR kód használatát. Akkor kell ez az eszköz, ha valóban van értelme. És ilyen eset kevés van.

Első lépésben modellezzük a QR kódhoz férést. Hogyan olvasunk ilyet? Telefon kézbe, olvasó kikeres (tuti nincs elől), azt elindít - máris eltelt olyan 10-20 másodperc. És csak ekkor fordítjuk a kódhoz a kamerát!

Vagyis: ha NINCS 20 másodperc legalább a leolvasásra, akkor tuti nem fogja a kutya se leolvasni. Ilyen helyzet például az óriásplakát az autóutak mellett.

Aztán ott van a tartalom problémája. Mi legyen a kód mögött? Ötletből számos van, de ha csak egy weboldal cím, ami ráadásul nem mobilra optimalizált, akkor minek a kód? Elmondom, mikor lehet ennek értelme: ha mérni akarjuk a hirdetés hatékonyságának egy részét. Ha minden megjelenési felületre (pl. minden egyes újságra, plakáthelyre stb.) külön-külön kódot készítünk, és a webcím fel van rendesen cimkézve, hogy lássuk, honnan érkezik az érdeklődő.

Ha a kód mögött program van, akkor is úgy járjunk el, mint fent: mérjük, hányan és hol olvasták le! Igaz, valószínűleg kell egy átirányítás, de az megoldható.

Ha egyszerű szöveget rakunk a kódba, akkor nincs ilyen gondunk, ez lehet egy leírás vagy egy játék része például egy múzeumban. Érdekes kütyüzés ez, olyat még nem láttam, ahol ez több lett volna, mint a sima kiírás. Talán akkor van előnye, ha adunk hozzá egy felolvasó programot, és mondjuk a rosszabbul látóknak vagy a lustáknak a QR kód tartalma felolvasódik. De ez már nem marketing innentől. Viszont lehet marketing alkalmazás, ha a termékekre rakjuk a kódot, és egyrészt kiírja a pontos információt, másrészt - hozzá adott programmal - össze is gyűjthetjük a vásárlásainkat, vagy éppen helyben leolvashatjuk az árat is.

És persze ott van a dél-korei TESCO megoldása, amikor a QR kóddal berakjuk egy webáruház kosarába a terméket (igen, itthon is csinálja már a Groby).

Ahol még látom praktikus szerepét, az a névjegykártya. Előnye, hogy nem kell begépelni az adatokat, biztos jó számunk lesz beírva a telefonba. De itt figyeljünk a formátumra! Ne text-ként vigyük fel a számot, nevet, cégnevet, hanem vcard formátumban. Ha nem vcardba visszük föl, akkor bár megjelennek a telefonban az adatok, de azokat nem lehet lementeni a címlistába...

Összefoglalva: a QR kód nagyon jó dolog, de használjuk okosan. Ha nem így teszünk, akkor csak legyinteni fog az, aki leolvassa, és magában megállapítja: ez is csak egy marketing bullshit...

Önmagában érzelmi okok miatt is drukkolok a Prezi prezentációkészítő szolgáltatásnak. Nemcsak azért, mert alapvetően magyar ötletből részben idehaza megvalósuló megoldás, hanem a Startup konferenciák miatt is: az alapítók egyike, Halácsy Péter elmondása szerint ott ült az első Startup konfon és figyelt, tanult - a harmadikon pedig már ő volt az egyik keynote előadás tartója a Prezivel...

Tegnap olvastam Somlai-Fischer Ádám nyilatkozatát, amely szerint "Meg lehet törni a Power Point piaci hatalmát". De vajon valóban? Nyerhet a Prezi?

Én azt hiszem, nagyon magasra van rakva a léc ezzel a kijelentéssel, de nem lehetetlen. Ha a hatalom megtörése a kimutatható számú piaci részesedés, akkor mindenképpen. Az, hogy idővel többen használjanak Prezit, mint Power Pointot... hát, egyelőre elérhetetlen messzeségben lebeg. Ennek nemcsak a megszokás és a tőkeháttér az oka, hanem részben a használhatóság és a funkciók is. Egyelőre a Prezi egy bonyolult program, ráadásul néhány megszokott, ámde hasznos funckió hiányzik is belőle (pl. a két képernyős mód, az egyik képernyőn látom az időt, az eltelt időt, a jelenlegi és következő fázist, a másik meg a kivetítő a valódi tartalommal). Igaz, az elmúlt pár hónapban láthattuk, radikális fejlesztésekre és megújulásokra képes a Prezi, így ezek a funckiók idővel gondolom meg fognak jelenni.

De ettől még a Power Point egy olyan program, amit könnyen lehet használni. Ha csak fel kell dobálni pár infót, akkor sokkal gyorsabban használható, mint a Prezi. Kell egy nagy lépés, hogy valaki a Prezit kezdje használni - és ha ez megvolt, kell a sikerélmény és a megszokás is. Ehhez pedig bizony kulcsembereket kell megfogni. Két ilyen irányt látok: az egyik a sztárelőadók (szakmai, tudományos konferenciákon), a másik az oktatók (egyetemeken, főiskolákon). Ha ebből a két körből sok evangelista ügyfelet sikerül megfognia a Prezinek, akkor divattá válhat. Ha divat lesz, akkor sokan hajlandóak megugrani az első lépést. És ha ezt megteszik, akkor akár még használják is...

Hogy ez mennyire így lehet? Ma államvizsgáztattunk az Edutuson. Az egyik Edutusos oktató elterjesztette a Prezi használatát a hallgatói körében. Ma ott volt 17 vizsgázú, akiknek a szakdolgozatukat kellett prezentálniuk. A 17 prezentációból 6 volt Power Point - és 11 Prezi.

Nyerhet a Prezi?

Tsabeeka ma írt egy rövid bejegyzést arról, hogy a The New York Times-nak bejött az online fizetős modell, lassan de biztosan megjöttek az eredmények, és "tavaly először a terjesztésből származó bevétel meghaladta a hirdetésből befolyt összeget".

Ez egy nagyon érdekes hír szerintem is, sőt, merek belőle messzebb menő következtetéseket is levonni: lehet, pár éven belül nem lesz lehetetlen előfizetői pénzekből fenntartani értékes tartalomszolgáltatást. A piac változhat, sőt, változik, és most a változás iránya a kiadóknak kedvez, legyenek azok offline vagy online.

Persze nem szükségszerűen a The New York Times modellje a nyerő megoldás mindenhol, hiszen ehhez egy erős és ismert brand kell, plusz pénz, hogy odáig eljussanak, amíg elég bevétel jön. De a szlovákiai Piano modellje, amely összegyűjt és egyben árusít több oldalhoz hozzáférést, már adhat ekkora súlyt, ami elég lehet egy ilyen rendszerhez. És bár eleinte ezek tényleg aprópénzek, de a piaci edukáció szempontjából fontos aprópénzek.

Nem lesz ez baj amúgy az online marketingnek sem, ha kialakulnak fizetős szolgáltatások. Szükségszerűen értékes közönségük lesz, olyan emberek, akikre érdemes lesz célozni. Ez amúgy paradox módon meg is növelheti a kapun belüli hirdetések árait - miközben az egyszerre megjelenő hirdetések száma drasztikusan csökkenhet, és így nőhet a hatékonyság. Mi is jól járhatunk ezzel a változással.

Már csak az a kérdés, nálunk mikor indul el egy átfogó fizetőkapu. Mert annyira erős brand nincs a piacon, mint a The New York Times, hogy egymaga csináljon tavaszt.

Az egyik, a piacon jelenleg is kapható online marketing könyv kapcsán kérte egy kedves barátom, segítsek már neki, mert sajnos nem igazán érti a könyvet. Az ugyanis elvileg az alapokat magyarázza, és ennek megfelelően sok témát dolgoz fel, mindent röviden és tömören, de használ olyan szavakat, amelyeket az ismerősöm nem ért. Nem ért, hiszen nem foglalkozott eddig egyáltalán online marketinggel - pont azért vette ezt a könyvet.

A könyv egyébként tartalmilag rendben van, és szerintem nekem fel sem tünt volna ez a probléma. Egyrészt, mert nem vagyok célcsoport (nem szoktam különösebben sokat olvasni kezdőknek szóló marketing könyvet), másrészt gondolom átsiklottam volna ezen a problémán, hiszen én a magam részéről pontosan értem, miről ír a szerző.

Ugyanakkor ennek kapcsán két dolog jutott az eszembe: az egyik, hogy amikor usability-vel foglalkozunk, mennyire fontos lehet a megjelenés mellett a tartalmat is vizsgálni. Vagyis arra is odafigyelni, hogy a leírt (weboldalon megjelenő) szöveg tényleg érthető-e a célcsoportunknak. És nem úgy járni, mint én olyan 18 éve, amikor elküldtek kanyarfúróért és még valami szintező baromságért (amik nem léteznek, de én meg nem értek az építőiparhoz, ugye, könnyű volt megszivatni).

A másik: lehet, tényleg kéne egy könyv a kezdőknek, az alapoktól, közérthető magyarázatokkal. Onnan kezdve, mi az a kattintás, mi az a megjelenés, mi az a Google... 

Ha nézel egy statisztikát, egy mérési eredményt, akkor néha olyan triviális dolgokat is meglátsz, amit egyébként is tudsz, de olyan jó látni, hogy tényleg, a világ úgy működik, ahogy elképzeled. Az ilyen triviális okosságok egyik lelőhelye számomra a Google Analytics. 

És hogy pontosan mire is gondolok? Íme egy egyszerű tény, és annak bizonyítéka: szombaton az emberek később kelnek, és nem kezdenek el a munkaidő elején netezni. Egy szórakoztató szolgáltatásnak (a Mommo.hu-nak) a látogatottsági adatai igazolják is ezt a tételt. Kihasználva az Analytics azon lehetőségét, hogy két időszakot össze tudsz hasonlítani, valamint használva azt, hogy már jó ideje óránkénti bontást is tudunk csinálni, így néz ki a csütörtöki és a mai nap eleje (kék a csütörtök, narancs a szombat):

Hát nem bámulatos?

A közösségi média aktivitás cégeknek egyre fontosabb, ezt látjuk a hozzánk befutó megkeresésekből is. De azt is látjuk, hogy nem jó minden mindenkinek. A Facebook sem jó mindig, a LinkedIn, a Twitter vagy akár a Google+ is lehet hatékony bizonyos esetekben.

De mikor mit használjunk? Nehéz erre olyan választ adni, amit majd mindenki saját cégére tud szabni. Ugyanakkor gyorsan elkülöníthetjük egymástól a fogyasztók felé kommunikáló (b2c) és a cégek felé kommunikáló (b2b) cégeket. Elvileg a Facebook a b2c területen jó, miközben a LinkedIn a b2b területen. Ez ilyen ökölszabály szerű valami: átlagosan igaz, de a franc se tudja, az én cégem éppen mennyire átlagos...

Szerinted hogy van ez? Feldobom szavazásra a kérdést: ha idehaza akarsz elérni potenciális megrendelőket b2c illetve b2b területen, akkor mit érdemes használni? Több választásod is lehet!

Lássuk, mit mond a statisztika.

B2C:

Forradalom vagy fejlődés? Ezt a kérdést sokszor csak utólag lehet megmondani, mert sokszor amikor benne vagyunk, fejlődésnek gondoljuk a dolgokt, utólag visszanézve kiderülhet, valójában forradalom történt.

Ez a mostani időszak vajon mi? A sok új megoldás, technológia, eszköz... A közösségi média vajon fejlesztette a marketinget vagy alapjaiban változtatta, változtatja meg? A hatékonyság alapú marketing megoldások, a performance marketing vajon forradalmasítja az értékesítési láncot, vagy csak egy kicsit lépünk előre? Az okostelefon csak egy újabb kis lépés, vagy igazi technikai forradalom?

Olyan kérdések, amikre talán választ fogunk kapni március 12-én, a második Evolution konferencián. Olyan kérdések, amikre érdemes is választ keresnünk, hiszen befolyásolhatják a közeli és távoli üzleti céljainkat, strátégiáinkat. De ezeket a kérdéseket érdemes körbejárni, ha lehet minél gyakorlatiasabb módon is.

Persze, a témák olyan ismerősek. Csak pár hete volt a novemberi Mobil Hungary, aztán áprilisban is lesznek hasonló témákat boncolgató események... akkor minek érdemes pont erre eljönni? Én mondanék pár egyszerű érvet: az egyik a gyakorlatiasság. Az, hogy esettanulmány-központú a rendezvény, azt igéri, hogy példákat látunk, működő dolgokat. Az előadók, előadások sokszínűsége, a három téma egymás mellett pedig azt, hogy végig lesz mit hallgatni, nem fogunk unatkozni. Végül egy fontos érvem még van: ha annyian leszünk, mint novemberben a hasonló konferencián, akkor a networkingre is lesz lehetőség. Kár lenne kihagyni!

Én is fogok szerepelni, a Teljesítmény & Konverzió termet fogom vezetni a nap első felében, de közben átugrok a másik terembe tíz percre, ahol a közösségi média ROI témában tartok előadást. Érdemes lesz meghallgatni, úgy hiszem!

Akit bővebben érdekel a program, vagy jelentkezne, erre tessék jönni »»»

Találkozzunk március 12-én!

Egyre többen kérdezik tőlem, van-e értelme a Facebookon kommunikálniuk, kell-e a Facebookkal foglalkozniuk. A kérdést jellemzően két fajta cég teszi fel: a b2b területen érdekelt cégek és a kicsi vállalkozások. Az az igazság, nem tudok egyértelmű választ adni a kérdésre, csak akkor, ha felteszek nekik néhány kérdést. Kb. az alábbiakat:

• Elérhető-e a célcsoportod a Facebookon?
• Lehet-e célozni a célcsoportodra a Facebookon?

Ezekhez persze ismerni kell a célcsoportot, ez néha problémát okoz...

• Mi a pontos célod, amit el akarsz érni?

Na, ez sem mindig egyértelmű...

• El lehet-e ezt a célt érni a Facebookon?

Erre jobbára tudok már én választ adni a fenti ismeretében, de azért ezt a kérdést közösen kell átbeszélnünk.

• Van-e erőforrásod a Facebookon kommunikálni?

Nem, ez még nem a pénzről szól! Ez arról szól, van-e témája, ami oda való, és van-e ideje, amit erre tud fordítani? Olyan nincs, hogy külsős csinál mindent, és csak referál. Mindig kell belsős erőforrás!

• Van-e pénzed rá?

Ki kell fizetni minket, ha kell a segítségünk, érdemes költeni reklámra, és azért néhány alkalmazás sem árt - persze nem azonnal.

• Végül: komolyan gondolod?

Ha a fentiek közt van olyan, amire 'nem' a válasz, akkor nem kell a Facebook. Ha nem tudod, mi a célod, akkor sem érdemes erre költeni - előbb találd ki a célod... És van még egy fontos dolog: a Facebookra az emberek szórakozni mennek, nem üzletet kötni!

Egy ilyen beszélgetés végén aztán persze megszülethet egy döntés - ha ez pozitív, akkor vállalni kell a következményeit, egy elindított Facebook oldalt később már nem biztos, hogy érdemes leállítani. Persze, minden lehetséges - de egy ilyen döntést nem érdemes hetente felülbírálni.

Viszont! A cél meghatározásánál olyan célunk legyen, amit tudunk mérni! Ugyanis ki kell jelölnünk határidőket, mikorra szeretnénk egy-egy dologgal elkészülni, és ezeket figyelni is kell. Ha nem sikerül elérni a kitűzött célokat, akkor érdemes felülbírálni a döntésünket...

Mert a Facebook nem való mindenkinek. 

Lévai Richárd írt egy jó bejegyzést annak kapcsán, hogy a Facebook nyilvánosságra hozta, kb. mennyi kamu, vagyis hamis profil lehet a Facebook rendszerében. Számomra kicsit meglepett, én magamtól többre gondoltam, de aztán az írásból az is kiderül, hogy ennek mi lehet az oka: jelesül nem egyenletes az országok szerinti eloszlás.

A duplikált felhasználók aránya kb. 5%. Ezt a megoldást például a céges és a privát kommunikáció különválasztására szokták használni az emberek.
A rosszul kategorizált profilok aránya 1.3%. Ez olyan profilokat jelent, amikor egy céget nem oldalt hoznak létre, vagy amikor valaki a háziállatának is egy profilt készít.
A spammelés és egyéb káros célból létrehozott hamis felhasználók arányát pedig 0.9%-ra tippeli a Facebook.

Ennek kapcsán viszont eszembe jutott, hogy van itt még egy érdekes szám, pont a hétvégén küldte át öcsém, aki nálunk a ppc kampányok mindentudója. A következő adatok a Facebook hirdetési rendszeréből vannak, és most frissek:

Ami ebből az érdekes: egyrészt sokan nem töltik ki a nyelvet, vagy nagyon sok nem magyar adta meg tartózkodási helynek Magyarországot. Én az előbbire tippelek... Másrészt a környező országokban élő magyarok (magyarul beszélők) száma nem kicsi, ez elérésben elég erős, vagyis érdemes elgondolkozni az ő célzásukkal is.

És akkor persze ezeket a számokat érdemes még kicsit csökkenteni a Richárd által megírtaknak megfelelően.

Nos, a cím nem egy új guru, hanem valami annál sokkal jobb. A kkv természetesen a kis- és középvállalkozásokat rövidíti, ami a hazai terminológiában magába foglalja a mikrovállalkozásokat is. A MaCso pedig a Marketing Csoport rövidítése. A megfejtés tehát: kis- és középvállalkozás marketing csoport - a Facebookon.

Hogy mi ez? Egy új marketing csoport, aminek a leírásához ezt adtam meg:

Ez egy csoport azoknak, akiknek az életében a marketing fontos szerepet tölt be. Nincs más elvárás, csak az, a marketingről beszélgessünk.

De ez a csoport nem előzmény nélküli, és ez az ok, amiért most bejegyzést írok. 2011-ben Miklovicz Norbert indított egy klubot a Facebookon, MAMASZ néven. Tagja voltam, ami az én számomra elsősorban a MAMASZ Facebook csoportjában való részvételt jelentette. Szerettem, mert jó volt a társaság, és mert a kkv téma tipikusan olyan terület, ahol a tapasztalati tudás számít - és itt bizony nagyon sok tapasztalati tudás jött össze.

Érdekes klub volt, sok furcsa, okos, tevékeny taggal - és nagy tervekkel. Aztán ezek a tervek nem mindig jöttek össze, de ezt jól ismerjük: nehéz úgy összetartani valamit, ha nincsenek közös érdekek, márpedig itt úgy tűnik nem voltak. De a társaság működött, a klub vezetői csináltak találkozókat, oktatásokat - egyszóval nem halt meg a dolog, sőt.

Aztán történt néhány esemény, nem is igazán érdekes, micsoda, de úgy tűnik, a klub atyja beleunt a működtetésbe - nem érezte azt a támogatottságot, amit fontosnak gondolt. Ezért végül úgy döntött, hogy tegnap este bezárja a klubot és a Facebook csoportot is.

Mint írtam, jó volt a társaság, kár lett volna, ha meghal a közösség, ezért - Norbi tudtával - indítottam egy másik csoportot, a KKV Marketing Csoportot a Facebookon. E mögött nincs egyesület, és nem is hiszem, hogy lesz. Ez a csoport nem több, mint amit írtam- marketinggel foglalkozók beszélgető helye. A klub indulásakor gyorsan jött Petényi Márk is, majd Gáspár Katalin, a Harmonet tulajdonosa - és mi hárman lettünk így az adminisztrátorok.

Nagyon gyorsan 200 fölötti tagot adtunk közvetlenül, illetve az új tagok által közvetve a csoporthoz, és most majd kiderül lassan, hányan is maradunk. De ez a klub más, mint a MAMASZ volt - reményeink szerint nyitottabb kicsit, és kötetlenebb is.

Egy egyszerű hely, ahol lehet marketingről beszélgetni. Téged is várunk, ha a marketing az életed!

Jól megkaptam, mondhatom! Valaki csinált egy Napikonrád Tumblr oldalt, ahol a blogból vett idézeteket mindenféle finoman szólva is giccses képekhez teszi. (Sőt, van hozzá Twitter is.) Fogalmam sincs, mi a célja, nem tudom, mennyire gondolja komolyan - de szerintem nem. Ez egy vicc, egyfajta karikatúra a szememben, aminek én vagyok a témája - és jót is röhögök magamon.

Oké, persze, értem, én. Tudom, mik azok a kávéházi konrádok, tudálékos, okoskodó, bennfentes mondások tömegét szállíthatom annak a szemében, aki most karikatúrája hegyére tűzött - de megnyugtat a tudat, hogy igazat is adok neki többnyire.

Pedig a blogomnak nem célja a megmondás, csak én ilyen vagyok, és ez jön át. Sajnálom. És továbbra is napról napra figyelem, mit írtam olyat, amelyből coelhoi idézet lehet.

Amúgy pedig:

 Lássa,

    Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
    Mondhatta volna szebben, kis lovag,
    Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
    Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
    Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”
    Barátilag: „Hisz findzsájába ér!
    Igyék vederből, abba belefér!”
    Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!
    Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”
    Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?
    Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
    Papírvágó kést, ollót is talán?”
    Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,
    A madaraknak! Póznát tart nekik,
    Hol magukat jól kipihenhetik!”
    Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,
    S a füst orrán át gomolyogva jön,
    Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”
    Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez
    Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”
    Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre
    Színét a napfény durván szívja ki
    Egy kis napernyőt venne tán neki!”
    Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz
    Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
    A Hippokampelefantokamelosz,
    Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz
    Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”
    Gavallér módon: „A manóba, mondd,
    Ez a fogas jött most divatba? Ej,
    Kalap számára pompás kicsi hely!”
    Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,
    Egy teljes náthát csak a bősz, komor
    Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”
    Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”
    Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:
    Micsoda cégér egy illatszerésznek!”
    Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”
    Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,
    Mikortájt nézik ezt a műemléket?”
    Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked
    Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”
    Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!
    Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
    Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”
    Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!
    Lovas-roham ilyet készen talál!”
    Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én
    Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”
    Végül, torzítva Pyramus kriáját:
    „Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
    E szörnyeteg!... Pirul az áruló!”
    Így ömlött volna szájából a szó,
    Ha volna önben szellem és tudás.
    De szellemet, boldogtalan dudás,
    Ön sose látott s tán azt tudja csak,
    Hogy hülye fráter is lehet lovag!
    De hogyha önben annyi lelemény
    Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
    Mindazt, amit most összehordtam én
    E díszes, úri hallgatók körében:
    A kezdő mondat első negyedét
    Éles kardommal vágtam volna szét!
    Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
    De hogy más mondja, azt nem tűröm el!

Amikor először megláttam az rss folyamban, hogy a Sanoma affiliate rendszert indít, azt hittem, végre lesz egy újabb olyan hirdetési megoldás, amit a mikro- és kisvállalkozásoknak ajánlhatok. Hiszen a Sanomának van nagy forgalma, van sok oldala, simán beférne oda egy olyan felület, ahol a kkv-k teljesítmény alapján helyezhetnek el hirdetést. De jó!

Hát nem.

Ez egy olyan rendszer, ami elsősorban a Sanomának jó: ha akarom, a saját oldalamon hirdethetem őket. Örülünk? Persze, számos oldal csinálja ugyanezt, kezdve a webáruházakkal bezárva a kuponos oldalakkal. Elterjedt, megszokott megoldás, mondjuk itthon nem annyira szokás nagyon saját fejlesztésekkel törődni, vannak jól bevált rendszerek, de ha a Sanomának ez így éri meg jobban, akkor így csinálja. És igen, ez így is affiliate, csak nem a hirdetőknek, hanem a tartalomtulajdonosoknak szól.

De nézzük, mi szól nekik: kirakhatom a hirdetéseküt, és ezért kaphatok vagy fix 500,- Ft-ot tranzakciókként (az nem derül ki az ÁSZF-ből, nettó-e vagy bruttó), vagy kaphatok 1,- Ft-ot kattintásokért. 

Öööö.

Az az egy forint az arcpirító, az 500 forintot meg nem tudom hova tenni - terméktől függ, sok-e vagy kevés. Ha mondjuk egy 499,- Ft-os terméket nézek, akkor ugye nagyon sok, ha meg egy tízezer forintosat, akkor nem annyira sok.

Nem igazán értem ezt az árazást...

Szóval, a Sanoma csinált valamit, ami nem is új, nem is különleges, de legalább sajtóközleményben megjelent, és a kkv piac továbbra is elsősorban külföldi szereplőkre épülhet: Google-re és Facebookra. Minden bizonnyal jó ez valakinek...

Számtalanszor felteszik nekem a kérdést, hogy ez vagy az a weboldal szerintem jó-e. Erre csak azt szoktam tudni válaszolni, hogy nekem személy szerint tetszik-e, de azt, hogy jó-e, csak akkor tudom megmondani, ha tudom, milyen célból készült. Igaz, vannak alapvető dolgok, amiket a célok nélkül is meg lehet látni - vagyis ha az a kérdés, rossz-e ez a weboldal, akkor arra esetleg tudok egy határozott igen-t mondani, de pozitív megerősítést kevésbé. Oké, negatív vagyok, és hol van az a fantasztikus amerikai pozitív hozzállás, hogy lássuk meg mindenben a jót! Hát, sehol, ez nem amerika...

De éppen ezért nem szívesen mondok véleményt csak úgy egy-egy weblapról. Ha már tudom, milyen célból készült, akkor persze más kérdés. És ha valamilyen szempont szerint kell elemezni - pl. keresőoptimalizálás, használhatóság - akkor is tudok rá mit mondani.

Aztán felkértek a Budapest Banktól, hogy a Dobbantó programjuk részeként hölgyeknek tartsak előadást erről: milyen a jó weboldal? 

És tényleg, milyen a jó weboldal? Erről szólnak a következő diák. Annyit még hozzátennék: ez inkább belépő szint. Olyanoknak szól, akik most kezdenék el a kalandozást az interneten.