Onlinemarketing blog

Azt tudod, hogy mióta lehet cikkeket lájkolni? Mármint mióta lehet Like gombot rakni a cikkekhez? Alig négy éve. Pedig olyan, mintha örökké itt lett volna, nem?

A cikkek mellett elhelyezett Like gomb persze azóta kapott mindenféle neveket. Előbb magyarosodott Tetszik-re, majd átalakult (átalakítható) Ajánlom-ra. Mert valójában ez a gomb ezt teszi: ajánlja a cikket a saját hírfolyamunkban (ha úgy kattintunk rá, hogy egyébként be vagyunk lépve a Facebookba).

Marketinges fejjel a Like gombnak két nagy előnye van: egyrész ez a fent leírt megosztás funkció, hiszen így a szóbeszéd marketingben tudjuk használni ezt az eszközt, a másik pedig maga a mérés: meg lehet tudni belőle, hogy hányan kattintottak erre a gombra, hányan kommenteztek, hányan osztották meg (osztották tovább). Vagyis kb. azt tudjuk meg ebből, hogy mennyire népszerű egy cikk. Illetve mennyire tetszett az embereknek. Vagy még pontosabban: hány emberben váltott ki olyan érzelmeket, hogy úgy gondolja, érdekelhet másokat is, és ezért érdemes azt megmutatni.

Ebből következik, hogy jobbára azon cikkek kapnak sok lájkot, amiket egyrészt sokan láthatnak (minél nagyobb a látogatottság, annál jobb), másrészt érzelmeket vált ki. Amúgy olyanra is van példa, hogy a sok lájkhoz nem kell nagy alap nézettség, de az ilyen esetek sokkal ritkábbak.

Az IMEDIA és a SocialTimes ma kiadott egy anyagot, amelyben a vezető hazai webes híroldalak tavalyi lájkoltságát mutatja be, vagyis azt, hogy hányan lájkolták a cikkeket. Ráadásként ezekből mindenféle mutatókat is csinálták, így próbálva összehasonlítani a különböző portálokat.

Fontos látnunk, hogy ez a fajta rangsor valójában nem mond semmit a cikkek minőségéről, és nem mond semmit az oldalak egymáshoz képesti piaci helyzetéről sem. Ráadásul szükségszerűen sok benne a torzító tényező: míg a HVG.hu jobbára a saját domain alá "gyűr" minden tartalmat, addig az Index.hu-nál külön domaineken szerepelnek bizonyos tartalmak. (Plusz pl. pont az Indexnél nagyon sok a blogokban "eldugott" tartalom is.) Így valójában nem a cikkek száma az érdekes, hanem az arányok, de pl. itt is érdemes figyelembe venni, hogy egy bulvár cikket többen lájkolhatnak mint egy szárazabb gazdaságit, és pl. pont a fentiek miatt az Index eleve hátrányból indít.

Azt már csak félve teszem hozzá, hogy a kutatás női tartalomnak sorolja a Velvet.hu-t, ami ugye alapvetően tévedés, hiszen a Velvet bulvár tartalom, a női tartalom a Dívány, és a Velvet olvasottsága is olyan, hogy több a férfi olvasója.

Mindezek után íme néhény érdekes adat:

Kizárólag az index.hu domain alatt összesen 31 934 cikket publikáltak, ezzel 3 175 602 lájkot gyűjtve. Ahvg.hu domain alatt publikáló szerkesztőségek voltak a legproduktívabbak: összesen 78 342 cikket készítettek, amelyek összesen 19,5 millió szó használatával jöttek létre, és 4 394 205 lájkot hoztak a kiadónak a Facebook hálózatán belül. Az Origo második a produktivitás képzeletbeli listáján 36 869 publikációval (10,8 millió szó) és összesen 1 895 664 lájkot gyűjtött. A Sanoma Médiához tartozó hír24szerkesztősége 23 301 cikket állított elő 5,2 millió szó használatával, és ezzel 1 133 729 lájkot kaptak,

A teljes adatsor szép grafikus formában pedig innen érhető el.

Hát, lájkra fel!

Normális, emberi kérdéseket normális üzemmódban teszünk fel: másik embernek vagy magunknak. Amúgy az interneten, ha keresünk valamit, lefordítjuk valahogy az adott oldal/szolgáltatás/program nyelvére. Például "tavaly láttam egy filmet azzal a borostás színésszel, valamelyik kereskedelmi csatornán ment, és lövős-baszós a történet" kérdésre maximum a feleségem ad választ, a Google nem. Pedig ilyen kérdéseink vannak elsősorban, nem olyanok, hogy "bruce willis movies".

Voltak, vannak kísérletek persze az ilyen típusú keresések feldolgozására, ott van ugye a Wolfram Alpha vagy éppen az Apple Siri-je, de ezek nem igazán terjedtek el a mindennapi használatban, hiszen bár demonstrálni tudták a megoldást, de nincs elég nagy adatbázis a háttérben.

A Google pedig egy érdekes helyzetbe került: az erősségük a meglévő, nyilvános weboldalak feldolgozása, azt tudják adni találatra, amit a weben meg lehet mutatni. És a weben nem nagyon van olyan szöveg, ami a fenti hosszú kérdésemet értené, hiszen a kritikák vagy éppen a filmleírások nem ilyen gondolkodásmóddal és tartalommal bírnak. Éppen ezért volt stratégiai lépés a Google+: nem egyszerűen egy közösségi média oldalt indított azzal a Google (hiszen olyanja már volt ugye, az Orkut), hanem egy olyan felületet, ami majd segíti bevonni a felhasználókat a keresésekbe, és előbb-utóbb talán választ is kapunk a normális, emberi kérdéseinkre. Hiszen ha jobban belegondolunk, mégis vannak felületek, ahol a normális kérdésekre is léteznek válaszok: ilyen felület például a Twitter hírfolyamunk, a Facebook falunk vagy épp a Google+ oldalunk.

Elég régóta van arról is szó, hogy igen, a Facebook, na annak nincs egy normális keresője. Mert ha kell valakit keresni rajta, már az sem egyszerű, de próbáltál már akár csak a saját faladon egy másfél éves bejegyzést megtalálni? Gyakorlatilag lehetetlen küldetés...

Nos, a Facebook mai bejelentése  pont erről szól: egy olyan keresőről, ami lehetővé teszi, hogy a régi bejegyzéseket, képeket, megosztásokat, embereket megtaláljuk, mindezt úgy, hogy mindenféle szűréseket is tudunk használni. Íme az impresszív bemutató oldaluk, érdemes megnézni legalább a rövid bemuttót - ha tényleg így lesz, akkor jó lesz. Kiemelten sokat foglalkoztak a személyes adatok kezelésével, ami azt hiszem nagyon fontos, hiszen ezzel az újfajta kereséssel nagyon komoly dolgokat meg lehet találni kevésbé közeli ismerősökről is. 

Eddig jól hangzik, nem?

De azért van itt pár apróság. Az első, hogy nem vezetik be azonnal mindenhol. Lehet jelentkezni béta tesztre, én meg is tettem, de ettől még nem terjed el ez azonnal. Aztán egyelőre nem szereltek bele semmi hirdetési megoldást - ez érthető is, hiszen még nem is létezik a szolgáltatás, minek reklámmal elijeszteni a potenciális használókat. De ami az igazi kérdés, az bizony a facebook-faktor: egyrészt valóban fog ez működni? Mennyi ideig fog tartani, amíg a még fel sem tárt hibákat majd kijavítják? És a másik: milyen gyorsan fog ez az egész változni? Elindul, de lesz időnk megszokni? A Facebook nem szokott szívbajos lenni, ha változtatásról van szó: gyorsan képes egész felületeket lecserélni.

De mindezekkel együtt ez a lépés szépen beledobta a követ az év elejei állóvízbe. És bár nincs egyelőre félnivalója a Google-nek, a Facebook nem az ő piacára tör ezzel, de érdemes nagyon figyelnie, és kitalálni, mitől lesz ilyen vagy hasonló megoldása a jövőben.

Vagy majd most a Googlenek kell kitalálni valami egészen mást.

Amúgy a Facebook mai bejelentése jól lett időzítve: elveszi az összes szelet a ma megújult MySpace elől.

A közösségi média kommunikáció egyik fontos feladata, hogy megteremtsük azt a hitelességet, ami miatt a résztvevők elfogadják az üzenetünket, ami miatt azt mondják, hogy az adott cég, az adott márka vagy éppen az adott személy hiteles. Minél ismertebb egy cég, annál több eszköze van a hitelességének a megteremtésére, igaz, annál könnyebb azt el is veszítenie. Például a nagy szolgáltató cégek közül azok, amelyeknél sok az ügyfélpanasz (pl. Magyar Telekom, UPC, bármely mobilszolgáltató) meg kell azzal is küzdeniük, hogy a közösségi médiában sok a negatív véleményalkotás róluk.

De vajon mikor hisszük el egy hírről, hogy az igazat állít? Én magam is osztok meg a Facebookon mindenféle dolgokat, köztük sok olyat is, amiről előbb-utóbb kiderül, nem igaz, vagy csak részben igaz. A Facebook egy kicsit az azonnaliság, így nincs idő mindent ellenőrizni, a továbbosztás jobbára attól függ, mi magunk mennyire hisszük el a hírt, mennyire vonódunk be érzelmileg, és mennyire hisszük el a megosztónak, hogy igaza van. És persze sokszor tévedünk is...

Nagyon érdekes kérdés tehát, mi kell ahhoz, hogy akit olvasunk, hitelesnek gondoljunk? Milyen kisebb-nagyobb okok motiválnak? Az ismert név? A közeli barátság? A jó helyesírás? (Aki nem ír helyesen, az eleve hiteltelen?) A megosztások száma? A lájkok száma? A közös ismerősök száma?

Neked mi az, ami alapján valaki hiteles? Vagy ez mindegy is, ha van egy érdekes hír, osztod tovább?

Sok éve már írtam arról, milyen egy jó banner, és azóta is sokat bosszankodok, amikor azt látom, hogy a megrendelő a pénzéért valami értelmezhetetlen kép, videó és szöveghalmot kapott. Ilyenkor sok esetben hallom azt az érvet, dehát ilyet kért a megrendelő, esetleg nem volt rá idő, nem volt rá pénz...

Nehezen lehet vitatkozni ezekkel az érvekkel, hiszen ismerjük ezeket a szituációkat, én magam is nem egyszer futok bele abba, hogy kell az a banner, persze, de az anyagot az utolsó pillanatban kapom meg, szegény grafikus meg éppen csak be tudja fejezni. És akkor elkészül egy banner, amiről mind tudjuk: lehetett volna jobb.

Meg persze van az az eset, amikor tényleg a megrendelő az, akinek extrém ötletei vannak. Legyen a szövegben három(3!) felkiáltójel. Csak a végén rakjuk ki a logót. Sok szöveg legyen rajta (mert a 8 pontos betű még olvasható, ja). Hosszú videó legyen benne, ami elmondja az üzenetet... Hidd el, nem tudsz olyan hülyeséget kitalálni, amit megrendelő még ne kért volna. És ha van elég pénze, hát megkapja. Pénz beszél, kutya ugat, karaván halad...

Aztán az elkészült agyrémeket meg gond nélkül kirakják a weboldalak, hiszen csak azt nézik, ne legyen túl nagy, meg ne legyen technikailag hibás (az is technikai hiba, ha megfogja nagyon a felhasználó számítógépét). És senki, sehol nem mondja, hogy többre ment volna ennél a megrendelő, ha kiáll egy szállodában, és a vendégek közé szórja a pénzét, ahogy azt már volt, aki megtette. Hiszen mindenkinek fizetett menet közben, hogy ő lehessen az okos. (Vesd össze a régi viccel, amikor a frissen kinevezett katona megjegyzi: Mennyivel többen nevetnek a viccemen, mióta tábornok vagyok!)

Nagyon kevés olyan hely van, ahol tényleg foglalkoznak azzal, milyen a kirakott banner. Igaz, ezeken a helyeken sem nézik az esztétikai és üzleti hatékonyságot, de legalább megnézik a bannert, és ellenőrzik, a szabályokat betartjuk-e. Tipikusan ilyen hely egyébként a Google AdWords, ha a Display Networkben bannerrel hirdetünk: a viszonylag szigorú szabályokat kőkeményen betartatják, és inkább váratják a megrendelőt pár napig, de megnézik a hirdetések kreatívjait.

Lehet, a nagyobb tartalomszolgáltatóknál, sales house-oknál sem ártana valami tanácsadás: egyértelmű jelzés a megrendelő felé, hogy amit csinált, az bizony olyan, hogy mnőségben a béka is felettünk van! És miért ők szóljanak? Mert a hirdetőn kívül a tartalomszolgáltatóknak az igazi érdeke a jó hirdetés! Ugyanis a megrendelő ügyfelet akar, az ügyfelekhez hatékony hirdetések kellenek, a hatékony hirdetések alapja pedig a jó kreatív, a jó banner. És ha a banner rossz, akkor lehetek én akármilyen jó felület, a hirdető csalódni fog, és elhiszi, a bannernek annyi, a bannernek vége. Persze, ha rosszul csináljuk...

Fontos tehát, hogy hatékony legyen hirdetésünk. Ne féljünk erre költeni, és ha kell, teszteljünk több változatot is!

Mi is ezt fogjuk tenni most egy projektnél. Nekünk sem mindegy, mennyire sikeres az ügyfelünk.

Sokunknak vannak ötletei, elképzelései. Sokan szeretnénk valami újat csinálni, valami jót, vagy jobbat, mint amit látunk magunk körül. Iszonyúan sok ötlet-emberrel találkozok.

Sokkal kevesebb megvalósító emberrel. Az ötlet az egy dolog, a megvalósítás sokkal nehezebb. Például egy új szolgáltatás nagyon izgalmas az elején, és nagyon büszkék lehetünk rá, ha sikeres lesz. A kettő közötti út viszont nehéz és fárasztó, és sokan feladják. Amikor valaki hozzám fordul azzal a kérdéssel, jó-e az ötlete, mindig el kell mondjam: az ötlet az csak egy dolog, a megvalósítás az, ami nehezebb. Nem az tehát a kérdés, jó-e az ötlet, az a kérdés, jó-e a megvalósítás.

És a megvalósításban nagyon fontos a kitartás, és legalább ilyen fontos az is, hogy folyamatosan oda tudjunk figyelni a minőségre, a kiválóságra. Hogy ne csak jók legyünk, hanem akarjunk is jók, sőt, jobbak lenni.

És még egy kis apróság: van néhány olyan terület, amit nem szeretünk. Nem szeretünk reklámot eladni, befektetőkkel tárgyalni, és így tovább. De ezeket mégsem szabad kiadni senkinek: csak az a hiteles, akié az ötlet. Az ötletgazda szemében van meg az izzás, az ötletgazda adja a lendületet, és az ötletgazdát fogja megvenni a partner, nem az ötletet. Ezt sose felejtsük el!

Egy jó ötlet az embert boldoggá teszi. Egy megvalósított ötlet híressé és sikeressé tehet. Nem mindegy, te melyikkel elégedsz meg!

Az talán közismert, hogy a Facebook különböző nyelvi fordításai nem úgy készülnek, hogy a Facebook felkér egy fordító céget, és az megcsinálja neki, hanem készítettek (ehhez is) egy közösségi platformot, ahol a közösség tagjai fordíthatják az oldalt. Ha elég sok a felhasználó (márpedig a Facebookon ez igaz), akkor egy-egy szövegre nem egy-kettő, hanem több felhasználó is jut, így javítva az esetleges hibákat, pontatlanságokat.

Amire ez a megoldás nincs felkészülve, az a direkt hibázás: amikor többen megpróbálják manipulálni a szövegeket. Eddig is voltak "furcsa" elfordítások, bár ezek jobbára a vicces (esetleg fárasztó) kategóriába estek, és nem okoztak különösebb gondot sem a tájékozódásban, sem az egyéb üzleti funkciókban. De most valaki megtalálta a kiskaput, és valami egészen másra használta: önmagát kezdte reklámozni. Méghozzá nem is akár hol, hanem a Facebook címlapján, íme:

Ügyes? Mindenképpen. Kreatív? Fogjuk rá. Gerilla? Ez aztán igazán az. Átverés? Vaskosan. Etikus? Szerinted?

Szerintem nem etikus. Ügyes megoldás, és ha a problémás részre nem egy cégnév kerül, hanem valami más poén, akkor azt mondom, még vicces is. Így viszont vaskos átverés. Azt nem tudom, mennyiben hitelrontás vagy mennyiben saját akció, de még az is lehet, valaki így akar kellemetlenséget okozni a reklámozott cégnek. Hiszen az egy dolog, hogy sokan megismerik a nevüket, de könnyen lehet, egy vaskos pert is akasztanak ezzel a nyakukba, hiszen a Facebook szabályokat ezernyi helyen biztosan át kellett ezért a megjelenésért hágni.

Azt mindenesetre jól mutatja az eset, hogy egyelőre sem a közösségeknek, sem a Facebooknak nincs azonnali megoldása az ilyen és hasonló esetekre. Már nincs ott a szöveg, és vélhetőleg a Facebook lépni is fog, hogy ilyen többet ne történjen meg, de volt néhány nap (óra?), amikor egy-egy gyanútlan érdeklő azt gondolhatta, hogy egy kisforgalmú, weboldalakat gyártó cég a Facebook hivatalos partnere. Hiszen ez van kiírva a címlapra is...

Egyébként a fenti hibáról hírt először a MAMASZ Marketing Klub Facebook csoportjában olvastam, ott kérdezett rá elsőként Mészáros Gábor.

Tavaly volt az az év, amikor újra értelmét nyerte mobilon reklámozni. Azt írom, újra, mert bár hajlamosak vagyunk a mobilt az okostelefonnal azonosítani, a butatelefonok idejében is volt internet, sőt.

Emlékszünk még a wap-ra? Egy érdekes ötlet volt egy olyan világban, amikor nem számított senki akkora mobil sávszélességre, ami rendes mennyiségű adat gyors átvitelét tenné lehetővé. Ráadásul abban a világban a telefonok sem csúcsprocesszorokkal voltak felszerelve, elsődleges funkciójuk a hang alapú információ megosztás, vagyis a telefonálás volt. Így a wap egy buta internet volt: ronda pici képek, egyszerűbben formázott szövegek világa.

De ebben a világban is voltak olvasók, így lehetett nekik reklámokat gyártani, és mi olyan 9-10 éve gyártottunk is. Aztán persze a wap méltó módon megdöglött, megjelentek az okostelefonok, és ezzel jól meg is változtak a felhasználói szokások. És miközben még azt a folyamatot is megfigyelhetjük, hogy az internetes tartalmak felzabálják az offline médiát, ezen belül is elsősorban a napi és hetilapokat, már azt is látjuk, ahogy a hagyományos internetes tartalmakba bele-belharap a mobilos tartalomfogyasztás.

Amikor már vannak portálok, ahol napi 80-100 ezer egyedi látogató fordul meg a mobilos változaton, amikor azt látjuk, hogy a Facebookot havonta 1,5-2 millióan használják itthon - legalább alkalomszerűen - mobilról, akkor nem mehetünk el a mobilos hirdetések mellett becsukott szemmel. Oda kell figyelnünk, és használnunk is kell ezeket. Ki kell próbálni, mi az, ami működik, meg kell tanulnunk ennek a formátumnak is a sajátosságait (méretét, tudását), és igen, legalább saját használatra eseteket kell gyártani, amiket tanulmányozhatunk. Vagyis hirdetni kell.

De nagyon fontos megtanulni, hogy a mobil más platform. Miközben a hagyományos neten azért van időnk kicsit jobban odafigyelni a tartalomra, a mobilon inkább csipegetjük a tartalmakat: egyszerre csap pár percig van időnk azzal foglalkozni. Így a reklámok is máshogy működnek, mást várhatunk el azokról.

De ha már reklámozunk, akkor figyeljünk még valamire: az, amit reklámozunk, mobilról is elérhető, megnézhető legyen. Egy tavalyi kampányunkban ez volt az igazi kihívás: miközben a célcsoport miatt fontos volt a mobilos elérés, a cég weboldala nem volt mobilbarát. Így ehhez a kampányelemhez kénytelenek voltunk egy külön landing page-et építeni, ami mobilról is megnézhető. De ez nem igazán jó megoldás: a weblapnak kellene mobil barátnak lennie.

Az igazi kihívás a mobilos hirdetések területén az apróságok kitalálása lesz. Az már nem kérdés, hogy van helye, és használnunk kell. De fel kell nőni a feladathoz mind háttérben, mind tudásban. Izgalmas lesz.

Bánki Tamás blogján láttam ma, hogy a LinkedIn elérte a 200 millió felhasználót. Ez, tudván, hogy a LinkedIn nem általános közösségi média oldal (mint amilyen a Facebook, a Twitter vagy a Google+) nagyon értékes hír. Értékes, mert a LinkedIn a pénzről szól, még akkor is, ha azt úgy fordítjuk le, üzleti kapcsolatok hálózata.

Hiszen az üzleti kapcsolatok jelentik az igazi pénzeket. Ha tudjuk, kivel akarunk kapcsolatba kerülni, akkor a LinkedIn segíthet megtalálni az illetőt, akár közvetlenül akár ajánlás útján. És minél több ott az ember, annál nagyobb az esélye annak, hogy meg is találjuk.

Persze a LinkedIn is változik folyamatosan, fejlődik, és a növekedés mellett az aktivitás is fontos. Így nem meglepő, hogy olyan (spamgyanús) megoldást is bevezettek, mint az ajánlása (illetve Endorsement) funkció. Ez nekem kicsit ahhoz hasonlít, mint amikor wiw-ből iwiw lett, és elkezdtünk kapni leveleket is az iwiw-től, hogy ki jelölt be vagy ki küldött üzenetet. Mert eddig a LinkedIn nem volt annyira bőbeszédű, de ezzel a funkcióval azért sokkal több lett az utóbbi hetekben az interakció. Ez lett egy kicsit a Facebookból megismert Like funkció, csak máshogy megfogalmazva. Kérdés, kilépnek-e ezzel cikkek irányába is.

Egyébként Tamás berakott egy infografikát is (ezt most nem mellékelek, tessék nála megnézni), amiből talán a legmeglepőbb adat a leggyorsabban növekvő országok, és azon belül is az első helyen álló Törökország. Sokfelől hallom, hogy Törökország egy iszonyúan gyorsan fejlődő piac, és most ez is azt igazolja: érdemes rájuk figyelni. És egyáltalán nincsenek messze! Főleg a LinkedIn-en keresztül.

Mi, magyarok, egyelőre max. 300 ezren használjuk. Ez bizony nem sok. Talán érdemes lenne elgondolkozni azon: nem kellene ezt kicsit saját célból is erősíteni? Hiszen minél nagyobb a hazai közösség, annál nagyobb az esélye, hogy az üzleti folyamatokban is haszna lesz a LinkedIn-nek.

Szóval, 200 millió. Azért ez nem rossz szám!

A tavalyi év egyik nagyon fontos hazai könyve volt Lévai Richárd Közösségi kalandozások című munkája. A könyv a Facebookról szól, 20 hazai sikertörténet van benne - vagyis nem nagy ködöket olvashatunk, nem a lehetőségek bemutatását tartalmazza, hanem esettanulmányokat. Megvalósult dolgokat, azt, amit lehet (illetve lehetett) csinálni a Facebookon - idehaza.

Aki közösségi médiával foglalkozik, annak kötelező olvasmánnyá tenném. Nem azért, hogy másoljon, hanem azért, hogy okuljon, mások mit csináltak, hogyan csinálják. Mondjuk jó kiegészítő lenne egy olyan könyv is, amiben 20 hazai bukás van, de elégedjünk meg most a pozitív példákkal.

A könyv igazi erénye a készítője. Nem titok, Richárdot elsősorban konferenciákról ismerek - sokszor van az, ahol én előadok, ott ő is előad. Valahol konkurenciák is vagyunk, hiszen nekünk is vannak Facebookos ügyfeleink, Facebookos feladataink és neki is. Lévai Richárd tehát szakmabeli, és éppen ez a jó a könyvben: látni, ahogy egy szakmailag felkészült, a témát jó ismerő ember kérdez, utánajár, megpróbálja megragadni a lényeget.

És a könyv jó lett. Annyira jó, hogy aki nem kapta meg Karácsonyra, az mindenképpen szerezze be még most. Megéri!

A fű zöld, az Index 2, ahogy most olvasom a Twitteren és a Facebookon - mert ma reggel új Index.hu-ra ébredtünk. Illetve igazából nem is újra, hanem valami másra. Nem új, mert a cikkekben, szerkezetben, és lényegében a címlapban nem történt változás, és belül is maradt minden a régiben - pontosabban nem is.

Zavaros?

Nos, igen, az új Index egy fontolva haladás következő lépéseként olyan változásokat hozott, ami elsőre talán kicsit zavarosnak tűnik, ámde végülis logikus lépések. Igaz, tele van még gyerekbetegségekkel, de ez sem baj, valahol el kell kezdeni, és végülis az Index most (is) mert újítani. És ez egyáltalán nem baj.

A két legfontosabb változás egyébként olyan, ami talán meglepetést is okozhat a szakmának. Az egyik egy második címlap, az Index2. Ez egy olyan címlap, ami kb. az eddigi Blog.hu címlap felturbózott változata: közösségi tartalmak vannak rajta, részben a Blog.hu-ból, részben más közösségi oldalakból. Azt csak csöndben jegyzem meg, hogy kicsit furcsa, de sokatmondó az, hogy ez a címlap egyértelműen csak blogos felület, miközben ott van az Indexnek a még létező fórumrendszere - igaz, egyre kisebb prioritással, jól láthatóan. Lassan, de biztosan megölik, amit én nagyon sajnálok - ez lesz talán a fejlődés egyik áldozata. Azt írja Karotta kommentben, hogy lesz Fórum is a második címlapon, hurrá!

Ez a második címlap megoldás egyébként nem teljesen újdonság, volt már erre egyszer próbálkozás, bő 15 éve. Az Index.hu elődje, az Internetto is meglépte ezt egyszer, akkor ha jól emlékszem (de javítsatok ki, ha tévedek) az alternatív kulturális tartalmak kaptak külön címlapot. Érdekes megoldás volt, bár nem élt sokáig...

A másik nagy újdonság a cikkek megjelenése. Ha a címlapon egy cikkre kattintunk, akkor az nem új lapon jön fel, hanem egy layerben, mindenféle nagy zavaró cuccok nélkül - igaz, nem hirdetés mentesen, megmaradt a jobb oldali half page banner és a cikk közbeni roadblock (amit sokan előszerettel cikk képnek néznek, hehe). Hogy mi ennek az értelme? Ha megnézzük az Index2-t, rögtön látszik: ott ugyanígy jönnek fel a blogos tartalmak, amik így azonnal valódi Index tartalomnak néznek ki pl. a statisztikákban (Karotta komment megjegyzése: ez továbbra is a Blog.hu-hoz mérődik, vagyis nem változik a statisztika). Vagyis ügyes integrálás része ez a megoldás, és persze nem utolsó sorban segít abban is, hogy csak a lényegre koncentráljunk: a cikk tartalmára (és a két hirdetésre). Kiváncsi leszek, meddig marad meg az önmérséklet, vagyis a kevés zavaró elem.

Ami fontos: akit zavar ez a megjelenés, a címlap alján, jobb oldalt, ki tudja kapcsolni. De ha nem kapcsoljuk ki, akkor kapunk pár plusz funkciót: a felugró ablakban olvasott cikket el lehet lapozni a jobbra-balra nyilakkal, így körbe lehet járni a friss tartalmakat. Az ablak lezárása pedig működik az "esc" gombbal, vagyis most ez lett egy fontos navigációt segítő. Mondjuk én ergonómiai hibának érzem, hogy a lapot egérrel csak a jobb fölső sarokban lehet lezárni, nagyon hiányzik nekem a cikk végéről egy lezáró gomb... Update: A cikken kívül bárhova kattintva egérrel is lezárható az ablak.

Más lényegi változás most nincs, de ez is elég, ízlelgessük kicsit. Azt hiszem, nagyon hamar meg fogjuk szokni, még akkor is, ha egyesek nem hisznek benne. Ez a mostani változás végülis nem jelent lényegi nagy dolgot, inkább csak új funkciókat. De mindenesetre izgalmas próbálkozás, drukkolok az Indexnek, hogy beváltsa a hozzű fűzött reményeket.

A féltudás talán rosszabb is annál, mintha semmit nem tudnánk. Amikor szembesülök azzal, hogy félismereteket akarnak nekem eladni, mindig rá kell döbbennem, hogy mennyivel nehezebb lesz ebből valami jót kihozni, mintha a másik valójában egyáltalán nem értene a dolgokhoz.

Hogy konkretizáljuk: ha valaki számára az online marketing csak a Google hirdetéseket a Facebook oldalt és az email marketinget jelenti, annak nehéz lesz elmagyarázni, hogy valójában hol hibázik. Hiszen ezeket az eszközöket jól használja, és be is váltak sok esetben - csak aztán szembesül olyan esetekkel, amikor nem ez kell. Amikor a megtanult eszköztár kevés. Mert a fenti eszközöknek vannak nagyon kemény korlátai, ráadásul mind használható komolyabb tervezés nélkül is.

Amikor pedig tervezni kellene, amikor más eszközökre is szükség van, amikor például ismerni kellene a hazai tartalomszolgáltatási piacot és például kellene tudni display kampányt tervezni (és esetleg futtatni), na akkor kiderülnek a hiányosságok. Amikor a mérési rendszerek megállnak a Google Analytics szintjén, amikor a SEO kulcsszavakról szól csak, és amikor a webfejlesztés kiinduló pontja a designer, akkor érzem azt, hogy ebbe nehéz lesz beleszólni.

Nem egy olyan ügyfelem volt, amelyik az online jelenlét egy bizonyos szakaszában kért segítséget, amikor már készen volt pl. a weboldal, készen voltak kreatívok - és nem nagyon volt kedve ezekre még költeni. Kidobni meg főleg nem. Mert alapvetően ezek szépek voltak, jók voltak, csak éppen a célt nem támogatták, mert a készítők nem igazán kérdezték meg, mi is a cél.

Amikor tanácsadóként ezzel kell szembesülni, akkor kell igazán ügyesnek lenni. Hiszen nem ideális a környezet, vannak kvázi megváltoztathatatlan dolgok - és ilyenkor a meglévőből kell kihozni a legjobbat. És ez nem látványos, nem túl felemelő néha. De akkor is kell vele foglalkozni, hiszen lehet mit csinálni, csak kisebb lépésekkel haladunk.

De igazából, ha az ügyfél elkötelezett, és hajlandó az idejéből erre áldozni, akkor lehet fejlődni. Az igazi nagy gondok akkor kezdődnek, ha egyszercsak kiderül, van olyan a cégnél, aki amúgy nagyon okos, és ért mindenhez... ilyen esetekben néha nincs más, mint széttárni a kezünket: ennyi volt, köszönjük, oldjátok meg!

Az online marketing egyes eszközeinek az ismerete ugyanis nem alkot önmagában rendszert, és ha elmarad a tervezés, elmarad az a lépés, amikor kicsit felülről és távolról nézzük a feladatot, akkor sajnos a fókusz elcsúszik, és a részletek elrabolják a kiemelkedés lehetőségét. Hiszen gondoljuk meg: egy újabb versenytársként belépni a Google-be, ahol már a konkurencia hirdet, nem jelenthet nyerő pozíciót. De kitalálni, mi az a pár eszköz, ahol mi lehetünk az elsők, vagy mi lehetünk a legjobbak - na, ez már lehetőség. Ehhez kell néha elszakadni a napi tűzoltástól.

És néha ebben tud segíteni egy tanácsadó.

Nem a tavalyi év volt az iWiW sikeréve, azt hiszem. Nem találja a helyét a Facebook mellett, elveszítette az összes cool-ságát, és ezzel együtt a napi látogatószám is folyamatosan csökken, pedig voltak próbálkozások azt megtartani.

Például október végén bevezetésre került az a szolgáltatás, amely értesítő emailt küld, ha valaki megnézte az adatlapunkat - de ennek a hatása csak pár napig érződött, hiszen belül az iWiW nem látt más.

Aztán elindult egy iWiW-re épülő társkereső is, de valahogy az sem segített az alapszolgáltatásnak, a napi látogatottság továbbra sem tudja jelentősen meghaladni a 300 ezret, sőt, sokszor van ez alatt. Az mondjuk talán jó hír, hogy (egyelőre) 220 ezer fölött kicsivel van a mélypont, bár a 220-230 ezer közötti sávot sokszor elérte (fentről) a napi egyedi látogatószám. Az nagy kérdés még mindig, hol az alja, megy-e 200 ezer alá, vagy itt talán megáll?

Még mindig lehetne valamit kezdeni amúgy az egésszel, október 20-án 469 ezren jártak az iWiW-en (gondolom ez elsősorban a fent említett, az "adatlapodon jártak" levelek miatt volt). Igaz, ez így is sokkal kevesebb, mint az első negyedéves számok, de azt megmutatja, hogy adott esetben még tömegeket meg lehet mozgatni - csak szolgáltatás kellene mögé, ami tetszik is az embereknek.

És akkor lássuk a 2012-es év napi egyedi látogatóit megmutató grafikont! (Kattintásra nagyobb lesz, forrás: Webaudit.)

Ismered a klasszikus tanmesét arról, amikor a fiú többször is farkast kiáltott, pedig csak viccelt, aztán amikor tényleg jött a farkas, akkor senki nem hitt neki, el is vitte az állatokat. Na, kb. ez a fajta besokallás az, amit a Facebookon tapasztalok.

Jönnek a mindenféle hírek, megosztások, "sérek", ahogy a pesti szlengben elterjedt, hogy aszondja kell a vérem, fogadjak örökbe kismacskát, kutyát, akármit, háborodjak fel, mert megint kitolt valaki valakivel, segítsek megtalálni az ellopott autót, a képen megmutatott tolvajt, az elveszett múltat jelent és jövőt, oldjam meg a szegénység problémáját, legyek erkölcsös vagy züllöt...

Ömlenek ránk a farkasok, amik vagy igaziak, vagy sem, a francnak van ideje mindent megnézni. És szépen lassan elmerül az értékes tartalom, lassan akkor sem hisszük, hogy fontos az üzenet, ha valójában tényleg ez. Nagy a zaj, sok a szemét.

Amikor egy céges Facebook oldalt üzemeltetsz, gondold ezt végig. Vajon a mindenáron feltünéshajhász megoldást fogják elhinni, vagy azt, ha szimplán elmondod, mit akarsz? Az a jó, ha túlliheged a dolgot, vagy az, ha maga a tartalom, és nem a körítés a fontos?

Számomra meglepő, de tisztán reklámüzenetet (cég Facebook oldalára kirakott, aktuális szórólapra mutató link és kép) minden egyéb felkérés, ajándék, játék nélkül is megosztanak emberek. Nem kell zaklatni, nem kell rábeszélni, ha azt gondolja, neki és barátainak értékes valamiért ez, akkor meg fogja osztani, nem érdekli, ha reklám.

Igaz, így is sok a tartalom, nem véletlen, hogy a Facebook annyira fukar, és nem látunk mindent a saját falunkon. De az ilyen nem feltünéshajhász, nem bulvár, ám érdekes bejegyzések mostanában jól tudnak működni. Hogy meddig, azt nem tudom. De jelenleg működnek.

Mondjuk a Facebook gyorsan változik. Lehet, annyi lesz a farkasért kiáltás, hogy pár hónap múlva már valami egészen mást kell csinálnunk. Meglátjuk, majd akkor mit enged a Facebook.

Amikor 13 éve - így január legelején - elkezdtem dolgozni az Index.hu-nál marketingesként, akkor jobbára nálam fiatalabbak illetve kb. velem egyidősek vagy kicsit idősebbek vettek körül. Olyan 22-23 éves kortól indult a szerkesztőség illetve a munkatársak életkora. Aztán volt olyan két év, amíg jöttek-mentek az emberek, kialakult az Index.hu a mai formájában - illetve kialakultak az alapok.

Hasonlóan fiatalok voltak az Origónál és még néhány más helyen, azokban a "műhelyekben", ahol felnőttek a mai hazai internetet, a mai hazai interenetes tartalmakat készítő emberek. Egyszerűen kiszámolható, hogy az akkori fiatalok mára középkorúak: jobbára 35 év fölöttiek. Hogy ez miért is érdekes?

Most olvasom az eNet tavalyi felmérést (firss, ropogós, decemberi adatokkal), amiben a generáció váltást 30 éves kornál húzza meg: 30 év alatt máshogy használják a felhasználók az internetet, mint 30 év fölött. Több videós és képi tartalmat fogyasztanak, kevesebb szöveget, és azokból is a rövidebbeket, sokkal intenzívebben töltögetik a netről a számukra érdekes tartalmakat, és az internet a tévével egyenrangú információforrás.

Rádásul sokkal jobb a technológiai ellátottságuk a mobil eszközök terén, illetve sokkal intenzívebb a használata is a mobil eszközöknek. Kommunikációban a közösségi média sokkal nagyobb szerepet kap, a személyes élettér is sokkal inkább van az interneten, mint az idősebb korosztály esetében.

A digitális bennszülöttek tehát nem a 20, hanem a 30 év alattiak - ők azok, akik máshogy neteznek.

És most gondoljuk végig, amit a bejegyzés elején írtam: a hazai internetet jelenleg a 30 év fölöttiek csinálják. Igen, megtanuljuk, hogy máshogy kell(ene) csinálni, a kutatások alapján látjuk, hogy mások az elvárások, de nincsenek benne a zsigereinkben ezek a szokások. Még akkor sem, ha a szakmai közönséget természetesen sokkal intenzívebb használati szokások jellemzik. De szocializációs, társadalmi beágyazódás szempontjából azért elsősorban a mi saját korosztályunk a minta, azt látjuk nap mint nap.

Illetve a gyerekeinket, akik viszont még sok eseteben fiatalabbak, 20 év alattaik. Vagyis igazi közeli minta kevés van - talán nagyobb cégeknél elsősorban a fiatal huszonéves junior dolgozók., a friss diplomások, a gyakornokok...

Elnézve az eNet kutatásának az eredményeit, a jövőben azok lesznek a 30 év alattiak körében sikeres szolgáltatások, amelyek képesek behozni őket a fejlesztésekbe, a tartalom kitalálásába. Akik elfogadják, hogy most ismét a fiataloknak kell teret adni, ahogy az történt 13 éve. Azt hiszem, generációváltásnak kell történnie. Egy nagyon közeli, fájdalmas váltásnak, hiszen a most meghatározó szakembergárda sem öreg.

...és rájössz, hogy elfelejtettél az üzletfeleidnek Karácsonyra üdvözlőlapot küldeni vagy ajándékot adni, még nincs veszve minden! Most nem arra gondolok, hogy idén is lesz Karácsony, hanem arra, hogy az évkezdés legalább annyira jó alkalom küldeni valamit, mint a Karácsony volt. Sőt, talán jobb is!

Hiszen most nincs konkurencia, aki szintén küld. Karácsony előtt 3-4-5-10-20 helyről kapunk mindenfélét, a franc se emlékszik rá, ki küldte a pezsgőt, ki a bort, ki a pálinkát, ki mást - de most, ha januárban beesik valami, az légüres térbe kerül, és megmarad az ember fejében, nemigaz?

Vagyis ha kimarad a karácsonyi üdvözlés, hajrá, most még lehet pótolni!

A blog írása vállalt rabszolgaság. Akkor is az, ha csak ritkán írunk, de ha naponta (vagy majdnem naponta) akkor aztán tényleg. Persze lehet csak olyankor is írni, ha kedvünk, időnk van - és a jó blogok ilyenek -, de a meglévő blog, amelynek olvasói is vannak, az ad egyfajta folyamatos nyomást. Egy olyan nyomást, ami kényszerít. És ez a kényszerítés maga a rabszolgaság.

Persze, ez ettől még jó, ezt ettől még mi, bloggerek szeretjük. Különben nem csinálnánk...

Lehet, kellene írni egy év elejei beszédet, egy olyan beszédet, amelyet itt, a blogon is megoszthatok. Semmi politika, csak szakma, és valahogy így kezdhetném: Kedves olvasóim, kedves marketing iránt érdeklődő internetezők!

De nem vagyok a marketing, sem az online marketing elnöke, semmiféle vezetője, így szerencsére nem kell beszédet írnom. Sőt, valójában nem is kell írnom, csak akkor, ha akarok. Magam rabszolgahajcsára vagyok, és így, év elején, azért az ember végiggondolja, kell-e neki újabb egy évig a korbács - megéri-e saját magának az, amit csinál.

Azt hiszem, megéri. Megéri, mert az online marketing folyamatosan mutat olyan újdonságokat, amelyekről lehet írni, folyamatosan mutat olyan érdekességeket, amik témát adnak. Folyamatosan merülnek fel olyan dolgok, amik engem érdekelnek, amikről szívesen írok.

Változik a piac, változik a környezet. Miközben decemberben még azért keseregtem, mert vége lett az MSN.Mainapnak, addig most azzal az új hírrel jöhetek, hogy elindult a magyar Gawker. Egy olyan tartalomszolgáltatás, ahol nincs bevétel kényszer. Egy olyan blogszolgáltatás, amely tényleg modern és érdekes a többségnek - és persze sok újdonságot nem mutat azoknak, akik az interneten élnek. Azért arra kiváncsi leszek, fog-e tömegeket megmozgatni, lesz-e sok olvasó, lesz-e valódi ereje, vagy csak olyan kis színes folt marad, mint amilyen színes folt a Tumblr vagy a Twitter idehaza.

Meglátjuk. Azt hiszem, 2013-ban a Facebook mellett más közösségi média eszköz is fontossá válhat, talán éppen ez lesz az. Mondom, figyelni kell a piacot, és reagálni a változásokra.

Úgyhogy ismét egy év, amit rabigában kezdek. Önként vállalt rabszolgaként.

Itt az év vége, illik iyenkor egy kicsit hátranézni, körbenézni - és előre nézni. Amit nagyon benéztem idén, az a fizetős tartalomszolgáltatás hazai indulása és az affiliate megoldások térnyerése volt.

Mindkét dolog aktuális, és 2013-ban is érdekes, de idén nem léptünk annyit előre, mint amire számítottam. Túl optimista lehettem? Mégsem olyan mély a válság? Vagy egyszerűen több a tartalék? Nem tudom. A Piano rendszer egész évben "itt kopogtatott", és tudom, történtek óvatos lépegetések, de a szolgáltatás nem indult el - és nagy kérdés, vajon '13-ban el fog-e. Minden racionális érv mellette szól, de vagyunk annyira konzervatívak - nem a felhasználókra, a szolgáltatókra gondolok! -, hogy csupán a félelem miatt mégsem lesz magyar fizetős tartalomszolgáltatás. Félelem attól, hogy a felhasználók elfordulnak a szolgáltatásoktól, és az ingyenesek felé fordulnak inkább. Ez erős visszatartó erő...

Hogy így lesz-e, ha bevezetnék? Nem hiszem. Elfogadná a piac, lenne néhány hét prüszkölés, aztán szépen elkezdene nőni az előfizetői tábor. Megszoknánk. Igaz, ehhez az kell, hogy valóban értelmesen valósuljon meg a fizetős kapu.

Az affiliate rendszerek jelentősebb térnyerése viszont egy érdekesebb folyamat. A fő ok talán az lehet, hogy miközben továbbra sincs meg a tudás a szolgáltatók részéről, a hirdetői igény sem kézzelfogható, hiszen ott sincs meg a kellő tudás és főleg alapismeret. Vagyis nem tudják, hogy lehetne ilyen. Mert akik tudják, azok bizony használják is. És persze a szolgáltatók nagyon nem akarnak így hirdetéseket befogadni. Vagyis nem igazán hirdetik azt, ha mégis...

Történt persze előrelépés ezen a területen is, de messze elmaradt az általam vártakhoz képest.

Ami bejött, az a Facebook és a mobil. Ezt kár lenne ragozni, közösségi média kapcsán inkább javaslom elolvasni Lévai Richárd blogján az ezzel kapcsolatos körkérdést (én is meg lettem kérdezve, de még a levélre se válaszoltam, így most kimaradtam). A mobil pedig nemcsak elérésben terjedt el - vagyis iszonyú sok okostelefon lett - de a használat is jelentős. Elég csak arra az adatra gondolnunk, amit a Social Times hozott nyilvánosságra: szeptemberben minden második hazai Facebookozó legalább egyszer mobilról lépett be. Ez 2 millió aktív felhasználó!

2012-ben a Google és a Facebook tovább növelte részesedését, elindult a magyar YouTube (így mostmár tele lett reklámokkal), és a Google kereső változásai miatt a SEO szakma tovább specializálódott, lassan tényleg nem elég ezernyi linket önteni a netre, sőt. Ezen a területen a legfontosabb változás az analitika fontosságának a növekedése.

Amire nem számítottam, de hozta az idei év, az a LinkedIn hazai megerősödése - egyre érdekesebb lesz és egyre több az aktív felhasználó. És még két trend, amire oda kell figyelnünk: a mobil rabolja a webes forgalmat, ma már lehet (sőt, néha kell is) a mobilos megjelenésekre tervezni kampányok esetében, és ezzel együtt csökkentek a hirdetési árak - elsősorban akkor, ha megjelenés alapon akarunk venni (igen, még lehet így).

2013 jobbára az idei trendeket fogja továbbvinni. Talán lesz hazai fizetős tartalomszolgáltatás, a Facebook továbbra is fontos marad, a piaci koncentráció csak erősödni fog, a kkv-k egyre jobban használják a netet, az elektronikus kereskedelem tovább erősödik (miután 2012-ben elindult az általános kínálatot nyújtó webboltok irányába), és a mobil várhatóan totál átrendez majd egy csomó dolgot. Ja, és talán a tabletekből is lesz már annyi, hogy valóban tényezővé válnak.

Ennél többet nem merek jósolni. 2012 összességében a túlélés és a megfontolt változások éve volt, és nem lesz másmilyen 2013 sem. Az online marketingben nem várok forradalmat.

Ez az év vége a szokásosnál is nyűgösebbre sikerült, egész egyszerűen annyira kimerültem, hogy hiába vannak meg az ötletek, miről szeretnék írni, csak egy-egy kis rövid jegyzetre tellett - hogy majd megírjam, ha nem veszíti addig az aktualitását.

Nem írtam az MRSZ közgyűlésről, nem írtam Lévai Richárd könyvéről (ezt biztos bepótolom!), nem írtam arról, milyen is volt ez az év az én szememmel - vagyis téma volna dögivel. Csak valahogy jobban elfáradtam, több dolog torlódott föl. És ennek számos tanulsága.

Például az, hogy 2013. reményeim szerint a növekedés éve lesz - növekednünk kell, ha azt szeretnénk, hogy rendben, megfelelő minőségben ki tudjuk szolgálni a beérkező megrendelői igényeket. Most, hogy a világvége érdeklődés hiányában elmaradt, ismét lehet tervezni a jövőt, és érdemes is. Mert az általános rossz gazdasági hangulat valahogy az internet felé terelte a cégeket, és most van igazán igény arra, hogy értelmesen hirdessünk.

És közben ott vannak az egyéb projektek. Szépen fejlődik a Találkapont.hu (javítjuk a hibákat, jönnek a reisztráltak, használják az emberek), alakulgat a Blogter.hu és a Mommo.hu jövője (csak fájdalmasan lassan), és már megvannak a tervek, miket fogunk csinálni januártól.

Jó év volt nekünk a 2012., és remélem még jobb lesz 2013. Hiszen a világnak nem lett vége.

Unalmas. Ez a karácsony a hirdetések szempontjából dög unalom. Eddig nem láttam semmi olyat, amire felkaptam volna a fejem. Igen, vannak ezek a zavaró, kinyíló, elnyíló, szétnyíló, megnyíló csodák, de ez már nem újdonság. Sőt, egyes oldalakon ismét túltengenek a hirdetések - pedig minél több hirdetést rak ki egy oldal, annál jobban csökken a hatékonyság...

Koncentrálódás van, de nincs piactisztulás. Vagyis akik erős sales csapattal rendelkeznek, azok eladják a felületeket és nem, még mindig nem történt meg semmi érdemi váltás, most is ugyanazok a módszerek mennek, mint évek óta.

A Facebookon meg ismét reneszánszukat élik a lájkolós, megosztós játékok - amiket ugye alapvetően az átbaszásra épülnek. Hiszen semmilyen értelemben nem felelnek meg a Facebook szabályzatának, ráadásul ha túl szigorúak az adatvédelmi beállításaink, esélyünk sincs a nyerésre, hiszen nem tudnak értesíteni sem. És játszanak velül az emberek, csak kapkodom a fejem, ki mindenki benyalja ezeket a játékokat... Nem lenne rossz, ha a Facebook betartatná saját szabályait.

Szóval, dögunalom ez a karácsony. Ez van.

Pár napja írtam, hogy jövök Pécsre, és előadást tartok az egyetem szervezésében megrendezendő konferencián. Nos, az előadás elkészült, és el is mondtam, így most közzé is teszem.

Az előadás elején elsősorban arról beszéltem, hogy az új média, a közösségi média mennyiben más, mint a hagyományos, egyirányú megoldások. Beszéltem arról, hogy marketingesként egy nagy ugrással a fogyasztókkal egy szintre kerülünk kommunikációs szempontból is. Ezt egy rövid videóval is illusztráltam, ebből a pdf-ben csak egy kép maradt meg - Felix Baumgartner ugrása volt a rövid film.

Ezek után bemutattam a fontos motivációs tényezőkent, a mérési lehetőségeket - pontosabban azt, hogy van ilyen a közösségi médiában is -, végül a Red Bull buzz marketing eredményét - vagyis azt, hogy az ugrás mekkora is milyen minőségű figyelmet kapott.

Ma volt a Magyar Reklámszövetség közgyűlése, ahol új elnököt és elnökséget választottunk (ezúton is gratulálok nekik), és ahol többek közt Nagy Bálint is beszélt a reklámipar jelenlegi helyzetéről. Elmondta azt, amit egyre többen mondanak: a válságnak vége van, nem azért van baj a reklámiparban. A bajok oka a totális szemléletváltás, egy olyan változás, amely sok újdonságot hoz - és nem biztos, hogy ezt minden cég túl fogja élni.

A reklámköltések csökkenésének már sok esetben az az oka, hogy hatékonyabb, pontosabb megoldásokat keresnek. A fogyasztói csoportok egyre jelentősebb része nem érhető el a hagyományos médiaeszközökön keresztül, egyre szélesebb vásárlói réteg elérésére kell különleges megoldásokat választani.

Ilyen különleges megoldás például az online is, hiszen azért úgy volumenében mint ismertségében még egyáltalán nem számít mainstreamnek. De a médieszközökön túl változnak az ügyféligények is. Sokkal nagyobb értéke van a valóban integrált és valóban kreatív megoldásoknak, mára az ügynökségi szerepek egyre kevésbé vásárlói, mint inkább szakértői irányba tolódnak el.

Változás történik éppen most, és ezt a változást bizony úgy is megérezzük, hogy a globális médiaeszközök erősödnek, miközben a reklámköltések köré felépülő üzleti modellek sorra roggyannak meg.

A válság után már nem áll vissza a válság előtti helyzett. Nem lesznek újra "végtelen" büdzsék, nem lesznek ugyanazok az elvárások. Aki ehhez nem alkalmazkodik, az fog elbukni. Ez bizony szépen lassan át fogja rendezni a piacot - nemcsak idehaza, külföldön is.

Pénteken lesz az utolsó idei konferencia, ahova előadónak hívtak. Pécsre fogok menni, ahol a pécsi egyetem szervezésében az Online információszolgáltatási marketing konferencián adok elő.

Szeretek Pécsre járni, ott tanultam évekig, és egyébként is visszajárunk családdal túrázni, pihenni. Szép város, kellemes környezet, és persze szép emlékek.

Az előadásom címe Kreatív és újszerű marketingmegoldások a közösségi médiában, és el kellett rajta gondolkozzak, miről is beszéljek. Hiszen az offline marketinges irányból nézve maga a közösségi média is újszerű, és teljesen más kreativitást igényel. A márka élmény is más, az üzenet eljuttatása sem ugyanúgy történik, ráadásul a célok elérésének az eszközei is teljesen újszerűek. Hiszen a többirányú kommunikáció, a felhasználók egymás közti párbeszédei, a befolyásolók szerepe mind mind újdonság azoknak, akik tévében, rádióban, újságokban szoktak hirdetni, akik hírlevelet küldenek a neten és csak azt nézik, milyen CTR-t ért el a hirdetésük.

Ugyanakkor innen, az online világból nézve ez a téma már egy éve sem volt újdonság, és sem nem kreatív, sem nem újszerű erről beszélni. Az online felől nézve az újszerűség talán abban van, ahogy a közösségi média integrálódik a kampányokba, ahogy megváltoztatja a cégek kommunikációját, ahogy lehetségessé válik például a hatékonyság mérése. Be lehet mutatni azokat az újfajta kreatív eszközöket, amikkel meg tudták a márkák mozgatni az embereket, és el lehet mondani, miért is különleges jó példa a buzz marketingre az online és offline hatásokat is elért Red Bull-os sztratoszféra ugrása Felix Baumgartnernek.

Azt hiszem, mindkét dologról kell beszélnem. Lesz 50 percem, ami erre elégnek kell legyen. Lassan neki is állok az előadás összerakásának!

Ajándékvásárlás előtt merül fel legélesebben az az igény, hogy valami olyan területnek nézzek utána, amihez egyébként nem értek. Hiszen ha az adott kategóriában - legyen az ékszer, utazás, ruha, kütyü, bármi - a legjobb ár-érték arányú cuccot akarom megvenni, akkor bizony érdemes utánanéznem, vajon melyik is lehet ez a cucc? Mi a legjobb, illetve mi a legjobb azon az áron, amit erre szánok?

Úgy érzem, erre még nincsenek felkészülve a cégek. A közösségi médiában kaphatok válaszokat, pl. fórumokban, blogokban, vagy kiterjedt ismerettség esetén közösségi oldalakon. De kérdezni ugye már nehezebb ilyen helyeken, mert nő a lebukás veszélye...

Azt látom egyelőre ez még egy nagyon nyitott piac. Egyelőre ott tartunk, hogy lassan minden témában léteznek webshopok, vagyis megvenni már bármit meglehet, de megbízható információt szerezni még nem annyira egyszerű. Legalábbis idehaza még nincsenek meg azok a kialakult felületek, amik rögtön felugranak egy kereséskor, amik segítenek eligazodni.

Igen, tudom, vannak próbálkozások, de nekem nem arra van szükségem első lépésben, hogy számomra ismert termékekről olvassak tesztet, hanem arra, hogy eljussak odáig, mégis, melyik konkrét terméknek nézzek utána? Ahogy a klasszikus, valóban eladóként működő munkatárs tud segíteni: kézcsókolom, nekem egy digitális fényképezőgépre volna szükségem, mit tetszik javasolni? És ő kérdez kettőt-hármat, és már vezet is a polchoz, ahol válogathatok.

Ja, hogy a hagyományos boltokból is kikoptak az ilyen eladók, és csak árufeltöltő droidok vannak? Pont ezért lenne még hasznosabb, ha neten így tudnák infókat kapni, és nemcsak a legnépszerűbb termékcsoportok esetében.

Ez azt hiszem egy olyan piac, ahol még nincs nagy verseny. Pedig a vásárlási preferenciák ezen a szinten dölnek el elsősorban.

Tavaly jelent meg Dunder Krisztián könyve, a Digitális sikertörténetek. Több olyan ismerősöm is van, aki ezt bibliaként forgatta, forgatja: mi lehet a siker útja, ami elvezette ezeket a cégeket odáig, hogy egy ilyen könyvbe is bekerülhettek.

A könyv, azt hiszem, sikeres lett, a jó név jó ómennek bizonyult. Így idén megjelent a második rész is: Digitális sikertörténetek 2. A könyv tematikája most elsősorban az e-kereskedelem, és akik benne szerepelnek:

• Bónusz Brigád, a vezető hazai kuponos bónuszos oldal
• Shopline, lánykori nevén Bookline, az egyik legismertebb hazai általános (bár elsősorban a könyves területről induló) webbolt
• Extreme Digital - a sok üzlettel rendelkező elektronikai vállalkozás egész biztosan sokkal kisebb szereplő lenne a nagyon erős webes jelenlét és webáruház nélkül
• G-Roby - az élelmiszerek netes rendelésének úttörője, amit sok ismerősöm azért szeret, mert az ásványvizet is felviszik az emeletre...
• Port.hu - nem hiszem, hogy be kell mutatni, ha valaki moziba megy, a tévéműsor érdekli vagy bármi más program, ezt használja
• Szállás.hu - a hazai szállásfoglalás kiemelt szereplője az interneten

A könyv szerintem annyira "erős", hogy bátran ajánlható karácsonyi ajándéknak is a partnerek felé. Aki olvasta a tavalyit, annak mindenképpen meg kell ezt is vennie, aki még nem olvasta, az kezdheti ezzel is. Tanuljunk belőle, lehessen még sok-sok része a könyvnek! 

Néha úgy érzem, a ROI inkább szitokszó a hazai marketingesek számára. Jelentése ugye befektetés megtérülés, vagyis a ROI arról szól, hogy az egységnyi befektetett forrás (pénz) mennyi bevételt (hasznot) termelt. Ennek számolása elvileg triviális kérdés, hiszen ez kell ahhoz, hogy lássuk, mennyire érte meg egy reklámeszközt használni. És sokan mégsem számolnak ROI-t, mert nem egyszerű. Sok olyan előzetes tervezés kell hozzá, amit nem nagyon lépünk meg, és sok esetben nem tudni, mit is kell mérni.

Mert amíg pontosan meg tudjuk monani, mennyibe került egy felhasználó, ha Google AdWordsöt használunk, már nem ennyire egyszerű a kérdés, ha belerakjuk azt, hogy ismertebb márka esetében a gyakoribb keresés és egyéb okok miatt például olcsóbb lesz egy kattintás díja, vagyis a direkt vásárlást esetleg nem hozó image kampány csökkenti az AdWords költségeket...

És még bonyolultabb az ügy, ha bevonjuk a közösségi médiát is: itt aztán módszertant találni, azonosítani a költségeket és a bevételt, nem egyszerű dolog. Éppen ezért örültem meg, amikor a HVG felkért a ROI a közösségi médiában könyv lektorálására - végre egy könyv, amit a hazai gyakorló és tanuló marketingesek kezébe tudok nyomni: ezt tessék elolvasni, ebben benne van egy csomó hasznos infó.

Mert a könyv, ha nem is foglalkozunk a ROI-val, nagyon jól bemutatja, milyen lehetőségek vannak marketingesként a közösségi médiában. Igaz, másfél éve íródott, így napi technikai dolgokban nem friss, de a folyamatok tekintetében szerintem a hazai gyakorlathoz képest évekkel előre mutat.

A HVG a könyv témájához szervezett egy kiskonferenciát, ahol tartottam egy előadást, elsősorban a könyv alapján, mire érdemes odafigyelni. A cél egyfajta metszete volt a könyvnek - nincs benne mindenről szó, ami a könyvben van, csak pár súlyponti dolgokat emeltem ki. Ezeket legalább érdemes elolvasni.

Íme tehát az előadás, és ha kedvet kaptok rá, vegyétek meg a könyvet is!