Onlinemarketing blog

Ugye te sem akarsz zoknit kapni Karácsonyra?

Ez azért elég erős felütés, azt hiszem. És tartozik ehhez egy videó is, íme:

Vicces, igaz? De mielőtt ezt a videót küldöd tovább, íme a weboldala: No socks for Christmas. Na, ezt bátran tovább lehet küldeni, ha nem akarsz zoknit kapni.

Még tegnap kaptam ezt a videót, és a levélből kiderült, hogy ez bizony hazai termék, vagyis nálunk készült. Azt hiszem, ez a minőség (tartalom és forma) bármikor versenyképes az egész világon, így egy nagyon keveset vissza is kérdeztem.

Q: Hogyan született az anyag?

Szerdán tartjuk az 5. Keresőmarketing napot. Három olyan beszélgetés lesz, ahol szakembereket kérdezhetünk egy-egy témában. Te mit kérdeznél tőlük?

• Lehet-e az affiliate a jövő árazási modellje? - beszélgetés, vezeti Dunder Krisztián, válaszol Kristók Balázs (Hírek Média), Nagygyörgy Miklós (Affiliate.hu), Kozári István ([origo]), Kovács Nándor (kirowski-isobar), Kálmán Tamás (ETARGET)

• SEO tippek, trükkök, válaszok - beszélgetés, vezeti Berényi Konrád, válaszol Katona Zsuzsa (Hírek Média), Bánóczy Zoltán, Varga Péter, Miyazaki Jun

• PPC tippek, trükkök, válaszok - beszélgetés, vezeti Berényi Konrád, válaszol Bogár Péter (iProspect), Miyazaki Jun, Bobály Mihály, Geiger Tamás, Kristók Balázs (Hírek Média)

Kérdezz bátran itt, a blogon!

Fent vagy már a Facebook-on? Mármint a céged. És most, hogy szembesültél az aktivitással, vagyis látod, hogy hiába a rengeteg Like, alig aktívkodnak az emberek, elgondolkoztál már azon a régi kérdésen: mennyit is ér egy Like? Oké, nem mondtad ezt ki, de legalább magadban?

Igen, rá lehet vágni, hogy nem sokat. Sőt, semmit. De valóban így van ez? A Like a Facebook-on egyfajta befektetés, vagy sokkal inkább lehetőség. A sok Like - sok lehetőség. De önmagában nem sokat ér.

Te is, én is frissítgetünk egy-kettő-három-sok Facebook rajongói oldalt. Pontosan látjuk, mi az, ami működik egy adott oldalon és mi nem. És látjuk azt is, hogy önmagában egy Facebook oldal néha kevés. Nem mondom, egy-egy bejegyzés jól el tud sülni, és a statisztika is szépen alakul - ezeket gondosan eltesszük, hogy a megrendelőnek meg tudjuk mutatni. De a folyamatosság? Hát...

A folyamatossághoz kell egy integráltság. A Facebook nem egy hirdetési csatorna, nem egy újabb izé a médiatervben, hanem egy platform. Vagyis egy olyan felület, ahol meg tudjuk teremteni a magunk hirdetési csatornáját, tartalomszolgáltatását, ügyfélszolgálatát vagy amit éppen akarunk. Ha a Facebook oldalt csak úgy kezelgetjük, akkor ne várjunk el nagy csodákat. Ha nem vagyunk benne a kedvenc cégek, márkák sorában (nem vagyunk love brand), akkor kutya nehéz dolgunk van aktivitást elérni. Vagy mindenféle bugyuta játékokat kell kitalálnunk, hogy valamit csináljanak a népek, vagy provokálni kell az embereket, vagy ha "olyanok" vagyunk, beépített kommentelőket kell "vennünk". Ez utóbbi a legrosszabb válasz, de az előbbiek sem olyanok, amiket folyamatosan lehetne csinálni.

A Facebook legyen része a teljes kommunikációnknak, integráljuk azt a többi megjelenéssel, és akkor el lehet érni, hogy több-kevesebb folyamatossággal figyeljenek ránk. Egyébként alig van értelme ott lenni. De komolyan.

Ha viszont sikerül ügyesen integrálni, akkor nemcsak szépen pörög a Facebook, de még üzleti sikereket is hoz. Hogy mire gondolok sikeres integrációban? Amikor a Facebook belső hirdetésekkel, a külső hirdetésekkel (akár tévé, print), az egymásba kapcsolódó tartalmakkal kommunikál egy cég. Amikor a Facebook-ért felelős emberke nemcsak hetente egyszer telefonál be a céghez, hogy halihó, még élek. Amikor tényleg előre tervezzük meg a teljes folyamatot.

Ohó, milyen mélységekig jutottam... pedig csak azt akartam leírni, hogy a Facebook-ot is lehet igen rosszul csinálni, de ettől még ez önmagában nem jelenti azt, hogy hanyagoljuk a közösségi médiát. éppen csak túl kéne lépni azon, hogy a Facebook egyenlő az ingyenes megjelenéssel. Mert kurvára nem ingyenes.

Kaptam ma egy meghívást egy tenderre. Elsőre megörültem, de jó, gondoltak ránk. Aztán ahogy végigolvastam, egy kicsit elment a kedvem az egésztől. Le is lövöm előre: nem fogunk indulni rajta.

Lehet, hülyeség, de alapvetően két dolog nem tetszett. Az egyik, hogy a tervben konkrétan meg volt határozva, hogy a következő három évben hirdetési típusonként mennyi CT-t is szeretnének. A másik, hogy előre le kellett volna adni terveket - konkrét ötleteket -, mindenféle biztosíték nélkül.

Tudom én, hogy így megy ez, és tudom én, hogy miért nem indultunk az elmúlt 6 évben csak mindössze egy tenderen. Ezért.

Én nem tudok gúzsba kötve táncolni (oké, gúzs nélkül is kihívás), én tanácsadó vagyok. Szeretek ott lenni az ötlet kialakulásánál, szeretem látni, hogy milyen koncepció alapján épül fel a teljes online tevékenység. És pontosan tudom, a piac folyamatosan változik. Ráadásul - ismerve a feladatot - eleve elhibázottnak érzem azt, hogy a CT alapján határozzák meg a feladatot. Teszem hozzá, ilyen mértékű CT-fétist eddig még nem láttam...

Nem azt mondom ezzel, hogy rossz ez a tender. Aki akar, induljon. De én azt hiszem, egy ügynökségnek, de főleg egy tanácsadónak minimum egy lépéssel korábban kell belépnie a játékba. Olyankor, amikor még el lehet magyarázni a megrendelőnek: bocsi, de ez így hülyeség, csak bukni fogtok ezzel a hozzáállással.

Amúgy a munka érdekes lenne, de ez a sok kötöttség nem nekem való. Majd más úgy is megcsinálja nekik.

Nyakamon az 5. Keresőmarketing nap, ezen a héten fut teljes erővel a kampány, sok más elem mellett advertoriallal is. Íme az egyik cikk, ami a témában megjelenik, sok szeretettel. Ja, és ez bátran másolható!

• Szokott hirdetni a Google-ben, az ETARGET-en vagy a Facebook-on
• Elsősorban a hatékony hirdetések érdeklik
• Kis céget vezet, nagyobb cégnél marketinges
• Online ügynökségnél dolgozik
• Nem online ügynökségnél dolgozik
• Ügynökségnél szeretne dolgozni...
• Saját weboldalt üzemeltet
• Szeretne találkozni a szakma hazai szakértőivel

... avagy a falusi Facebook:

• Bemész a kocsmába, köszönsz és kérsz egy sört --> HIBÁS JELSZÓ
• Újból köszönsz és kérsz 1 sört és 1 felest is --> SIKERES BEJELENTKEZÉS
• A pultos odakiált: "Te keresett az Orosz Gyuri,hogy jó lenne ha megadnád a pénzét,amit már fél éve kölcsönkértél" --> ÚJ ÜZENETEK MEGTEKINTÉSE
• Körbenézel,végigméred a pultnál állókat --> ISMERŐSÖK KERESÉSE
• Leülünk egy 7 fõs asztalhoz, ahol már ketten az asztalon fekszenek berúgva --> (7) CHAT PARTNER...2 INAKTÍV
• Elindul a beszélgetés, a többiek - MEGOSZTANAK - veled információkat, te az elsõ feles hatására, mosolyogva bólogatsz -LÁJK -...többen is bólogatnak - TE ÉS 3 TOVÁBBI SZEMÉLY KEDVELITEK EZT
• Témát váltasz, elmeséled, hogy új munkahelyed van, ahol már fizetést is kapsz és most már megvan a középfokú OKJ-s őstermelői manager végzettséged is --> ADATLAPOD SZERKESZTÉSE
• Egy helyi tag áll gyümölcsös gépnél, odakiált neked: "Adj már egy százast, oszt felezünk --> JÁTÉK MEGHÍVÁSOD ÉRKEZETT
• Bejön egy nagyon nagy darab f*szi...rád néz és odaszól: "Mit nézel K*cs*g? " --> ISMERŐS BEJELÖLÉSE
• Elmeséled neki, hogy csak azért nézted, mert együtt dolgoztatok németbe --> ISMERŐS VISSZAIGAZOLÁSA
• Beszélgettek hajnalig, nagyon berúgtok. (10 sör, 10 feles)...összeszólalkoztok, a f*szi elővesz 1 kést - MEGBÖKÖM - a pultról felkapsz egy dugóhúzót - VISSZABÖKÖM - Kibékültök és megisztok még vagy 6 felest, a végén még egy búcsú ital. Annyira berúgtál, hogy eszméletlenül esel össze --> KIJELENTKEZÉS

Forrás - természetesen - a Facebook.

UPDATE! - És közben mit hozott a posta! Íme:

Üdv!

 

Nagyon sok internetes oldalra felkerült egy stand-up írásom. (még, hogy

új dolog a facebook),

(oroszgyuri.hu)(link:http://oroszgyuri.hu/blog/ISMERD-MEG-FACEBOOK-ot ) Az

írásba még a nevem is bele lett

rejtve. (oroszgyuri). És látom, hogy szeretik, lehet, hogy ti is

találkoztatok már vele. Most már nem tudom megállítani az internetes

terjedését. Ez nem

a neten keringő írás, ezt hivatalosan az én stand-up anyagom, amit

televízióknak írtam. Az írást megjelenthető díjtalanul, a kérésem annyi,

hogy a szöveg mellé írjátok oda a szerzőt vagy a honlapom címét (Orosz

György vagy oroszgyuri.hu). Amennyiben megjelenésre kerül kérnék egy

dolgot, vagy az erről készült videót vagy a fotómat kérem megjelentetni. Ha

lehetőség van egy rövid kis interjúra, akkor azt nagyon szépen megköszönöm.

Ahol a nézők legközelebb találkozhatnak velem: Mikroszkóp színpad 2011

Dec.14 Gegmenők című előadás.

 

Video: http://vimeo.com/30325452

 

Info: oroszgyuri.hu

Tegnap előtt olyan meghibásodás történt a Freeblogon, hogy nem tudták helyreállítani a blogokat, csak egy augusztusi állapotot tudtak visszaállítani. Trükkökkel a nyilvános bejegyzéseket újra lehet postolni, de ennyi: a kommentek elvesztek (talán nem...), a linkek megváltoztak. A Freeblog csuklott egy hatalmasat, és ez azt hiszem elgondolkoztat néhány felhasználót.

Most képzeljük el azt, hogy egy blogszolgáltatónál van a blogunk, olyannál, amelyik készít biztonsági mentéseket is - majd a tulajdonosok döntése következtében a szolgáltatás leáll, a blog bezár, az érintettek visszamennek a balettba ugrálni, mi meg ott állunk pőrén és csupaszon, szolgáltatás nélkül.

És akkor gondoljunk bele: válság van. Egy ilyen összeomlás bármikor megtörténhet. A korábbi években volt arra esély, hogy valaki átvegyen egy haldokló céget, megmentsen egy szolgáltatást. De most sokan küzdenek a túlélésért, a piac nem túl fickós, egy nem túl népszerű szolgáltatást nem fog senki megmenteni. És elárulom: a leállás pillanatáig nem látszik egy szolgáltatáson, hogy vége lesz. És ha megszűnik valami, akkor néhány eddig megszokott dolog nem fog megtörténni: nem lesz értesítés, nem lesz ügyfélszolgálat, nem lesz archívum, nem lesz semmi. A blogunk sem lesz.

Tanulság? Ha nem mi fizetjük a tárhelyet, ha nem a saját vasunkon (számítógépünkön) fut a szolgáltatásunk, akkor rendszeresen mentsünk mindent. Legalább adjuk meg az esélyét annak, hogy a tartalmaink túlélik.

Hiszen ez a valódi érték, ami miatt fontos a blogunk.

Azt tanítják, hogy a kommunikációd legyen egyértelmű. Nem szabad bizonytalankodni, mert az olyan hatást kelt, mintha magad se tudnád, mit akarsz. Akkor is határozottan kell mondani és kimondani a dolgokat, ha amúgy pontosan tudod, hogy egyáltalán nem biztos, hogy tényleg minden úgy van, ahogy mondod.

A reklámok is erről szólnak: állítunk valamit, amit igaznak vélünk, ezt nagyon határozottan tesszük - de előfordulhat, hogy tévedünk. Például a termék minősége nem az igazi, vagy a sok szép mondattal a magas árat leplezzük. Ilyenkor nem igazán hazudunk (de), csak határozottan állítjuk azt, amire fókuszálunk. Aztán vagy bejön, vagy nem.

Ha már az elején úgy tűnik, hogy akár tévedhetünk is, akkor bizony okosabban kell felépíteni a kommunikációt: kell lennie kiskapunak, menekülési útnak. És fel kell készülnünk valamilyen válságtervvel is, ha véletlenül "úgy van", vagyis ha beüt a baj.

Hibásan kommunikálunk akkor, ha lánglelkű költőként állítunk valamit, majd amikor az élet ránk cáfol, saját dugánkba dőlünk. Hibásan, hiszen a kommunikációnak nemcsak az a része, hogy lelkesen átadjuk a gondolatainkat, hanem az is, hogy azt követően még életbe maradjunk. Szépen hangzik a sortűz előtt a "Hazáért!" kiáltás, kérdés, lehet-e egy cég - vagy adott esetben egy párt - ennyire önfeláldozó. Néha igen, de akkor már csak az utókor értékel. És nem lehetünk minden nap újra és újra forradalmárok, egy idő múlva az unalmassá válik.

Ilyen kommunikációs csapdát persze ritkán figyelhetünk meg teljes valójában, hiszen ha egy cég követi el, akkor azért nem mindig kap nagyon nagy nyilvánosságot, meg hát rendszeresen túl lép rajta az idő. De most olyan áldott állapotban vagyunk, hogy szépen nyomon követhetünk egy nagy nyilvánosság előtt zajló hibasorozatot.

Tény, hogy Orbán Viktor zseniális kommunikátor. Az volt már '88-ban is, aki látta a Fekete Doboz Fidesz filmjét, vagy volt szerencséje akkoriban beszélgetni vele, tudja, miről beszélek. Ráérzett arra, hogy az akkori elkenős kommunikációs maszlaggal szemben a határozott, karakán kiállás, a nyílt, őszinte beszéd mekkora fegyver. Aztán persze a forradalmárból politikus lett, a fiatal lázadóból népvezér - de a kommunikációs lendülete, az a fajta tudása, amellyel a hallgatóságot képes volt magával ragadni, egyáltalán nem változott. Sőt, még csiszolódott is, volt rá ideje.

Ugyanakkor mindig is tudtuk Orbánról (értsd: már a 90-es választási kampányban is), hogy amit mond, abba több a lendület, mint a tény, és ügyesen bánik az információkkal. Amit mond, az jó alap, de pontosítani, és néha bizony takarítani kell utána. Ez mindaddig nem baj, amíg a pontosítás és a takarítás megtörténik. De ha ez elmarad, akkor problémák lehetnek.

Mindezek ismeretében talán már könnyebben érthető, mi is történik jelenleg a kormány kommunikációjában, miért érezzük azt egyre többen, hogy amit mondanak, az egy gyorsnaszád tempójával távolodik a valóságtól.

Egész egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy bizonytalanságot mutatnak. Tényként állítják, amit terveznek, valóságként a lehetőségeket, és amikor az élet - sok esetben nem is az ő hibájukból - rácáfol, akkor már nincs visszaút. Egy gyorsnaszádot nem érdemes rángatni, mert felborulhat, az utasok meg hányni fognak. Nem is rángatják, haladnak szépen tovább ("Vissza a Lenini úton", ahogy ezt egy 21 éves kampányszlogenben használták), miközben a valóság más irányt vett.

Belekerültek egy kommunikációs csapdába. Szerencsére építettek bele kiskapukat, de ilyen lendületnél azok sem használhatóak azonnal, vagyis idő kell, míg a kommunikáció a valósághoz felzárkózik. Történik is ez, de lassan. A csapda nem zárult be teljesen, és van esélyük kilépni belőle.

Azt hiszem, ha Orbán Viktoron múlik, meg is fogják tenni. Más kérdés, hogy ez a hetekig tartó ellentmondó helyzet mennyire tette tönkre a teljes kommunikáció hitelét. De a politika érdekes játszótér: ebből is fel lehet állni. Azt hiszem, pár hét múlva kiderül, sikerül-e nekik.

MOST van az, amikor nem tudni, mi lesz. A héten két komolyan és régóta szervezett konferencia marad el, amire mentem volna - és az a meglepő, hogy ez nem meglepő. Ha valaki megkérdezi bármely üzleti szereplőt, hogy na mi lesz itt jövőre, akkor mindenki széttárja a karját, megvonja a vállát, és vérmérséklettől függően megfogalmazza: fogalma sincs.

Márpedig a bizonytalanság nem jó dolog, sőt, az a legrosszabb. Nem lehet így tervezni, és ha elmarad a tervezés, akkor bizony elmaradnak a komolyabb reklámok is, a cégek elkezdenek napról-napra élni. Idén már sok ügynökség nem kötött éves vállalást a tartalomszolgáltatókkal, csak negyedévekre mertek tervezni. Félő, jövőre még ez sem fog menni.

Nem jó ez így, a válság és a politika közös erővel sikeresen lenullázta a növekedési várakozásokat, és olyan fajta bizonytalanságot hozott össze, ami nagyon régen volt utoljára. Sajnos, azt sem tudni, mennyiben segíti vagy nehezíti az online ipart ez a helyzet. Azt gondolom, nem lesz ez jó nekünk sem, el fognak maradni a tervezett bevételek, és ebben az a rossz, hogy az idei év után ez sokaknak nem fog újdonságot jelenteni.

Nyafogás ez? Újabb sirám, a szokásos vállalkozói sírás? Annak tűnhet, de nem annak szánom. Én magam nem látom ennyire sötétnek az előttünk álló időszakot (ha annak látnám, nem mernék például konferenciát sem szervezni - de azért gyertek minél többen, legyen nekem igazam!), de a visszajelzések és a hírek a fentieket támasztják alá.

Vagyis el kell kezdenünk tervezni a tervezhetetlennel, el kell kezdenünk kitalálni, mit teszünk ebben a folyamatosan változó gazdasági környezettel. Nem lesz egyszerű.

Amikor elkezdtem összerakni az idei Keresőmarketing nap programját, akkor annyiban gondoltam tovább a keresőhirdetéseket illetve a kattintás alapú (PPC) hirdetéseket, amennyire továbbgondolják azt a vállalkozások, a hirdetők. Ez pedig a hatékonyság kérdése.

Ha nem technológiai-szolgáltatói oldalról közelítem meg a kérdést (vagyis nem azt nézem, hogy mi valósítható meg, mi az, ami az adott platformon éppen van), akkor valójában mindig egy kérdést kell feltennem: mennyire éri meg nekem hirdetni egy adott felületen?

Vagyis gyakorlatilag azt nézem, mennyire hatékony nekem egy hirdetés? Miközben ez így nagyon egyszerűnek tűnik, ha elkezdjük szétszedni a kérdést, azonnal látszik, hogy mennyire összetett dologról van szó. Mert ami nekem hatékony, az lehet, hogy neked nem az. Míg nekem mondjuk az a fontos, hogy sok e-mail címet gyűjtsek, addig neked az kell, hogy sokan Like-olják a Facebook oldalad, a webáruházas havernak meg az a fontos, hogy eladjon sok kis buznyákot, amit lehet nála kapni.

És ami nekem jó, az neked lehet, hogy nagyon nem, és ami neked nagyon bejött, az lehet, a buznyákokat nem fogja eladni.

Példákkal: ha felrakok egy ütős, hosszú és színes-szagos infóterméket, de csak azoknak adom oda, akik megadják az e-mail címüket, én máris célt értem. Ha ezt meghirdetem a Facebook-on, nagy valószínűséggel kevesebb e-mail címet gyűjtök be, mint te, aki azt hirdeti, hogy Like-olják az oldalad. És a haver Facebook hirdetéssel elég kevés buznyákot adott el... Vagyis hiába használjuk ugyanazt az eszközt, a más célokhoz más hatékonyság társul.

Ráadásul a hatékonyságot tovább bontva, azt is észre fogjuk venni, hogy nemcsak az a kérdés, melyik hirdetés mennyire hatékony, hanem az is kérdés, hogy a használt hirdetés elég hatékony-e. Nem egy másik megoldással hasonlítjuk össze, hanem az elvárásainkkal. Belefér ez még a költségekbe? Többet hoz, mint amennyibe került? Ha igen, akkor jöhet, még akkor is, ha az egy eredmény-egységre (pl. megrendelésre) eső költség magasabb, mint egy másik megoldásnál.

Hogy miért költök többet, mint a legolcsóbb? Hát hülye vagyok én?

Természetesen nem. A többet költésnek két oka is van. Az első olyan marketinges-ügynökséges-öltönyös-megmagyarázós: a drágább megoldásnak más eredménye is van, pl. "erősíti a brand-et", "segít vizualizálni a terméket". Elég bullshit szagú szöveg, de igaz! A másik dolog ennél triviálisabb: az olcsó megoldással el tudtam adni 10 buznyákot, nagy haszonnal, de nem többet. A drágább megoldással viszont, bár kisebb haszonnal, de eladtam százat. És így összességében többet kerestem.

Tehát, amikor a hatékonyságról beszélünk, nem szabad leragadni egy-egy mutatónál. Így például önmagában nem mond az semmit, hogy egy hirdetésre kattintás ára 5 Ft, 50 Ft vagy 500 Ft. És az sem jelenti az általános tudást, ha azt látom, hogy az én kampányom mennyire hatékony. 

Ezért is remélem, hogy sikerül majd ennek a kérdésnek több elemét is érintenünk november 23-án. Gyere el, és kérdezz! Biztos, hogy neked is fontos, hogy hatékonyan hirdethess.

A Facebook folyamatosan változik. Írtam már erről, ismert dolog, néha bosszankodunk miatta, de valahogy megszoktuk. Ha reggelre kelve valami egészen új dolog köszön ránk, hát megpróbáljuk megtanulni, és ennyi. Lépünk tovább, dolgozunk, ahogy kell.

Ezzel szemben van egy csomó szolgáltatás, ami gyakorlatilag állócsillagként tündököl az égen: nem változik azon szinte semmi, vagy ha igen, akkor csak kis lépésekben, és csak nagyon lassan. Ha egy logó mérete megváltozik, egy gomb kicsit arréb kerül, azt már észrevesszük, és ha jó is változás, eléggé idegenkedve fogadjuk. Hiszen nem vagyunk ehhez szokva.

Aztán ha ez a kedvelt szolgáltatásunk hirtelen nagyon másmilyen lett, akkor eleve kritikusan fogjuk azt fogadni. És ha úgy érezzük, hogy rosszabb lett - mert tényleg vannak benne hibák, mert nem a mi stílusunk lett, mert az új megjelenéssel azt érezzük, hogy veszített a funkcionalitásából - akkor még szélsőséges esetben ott is hagyjuk. 

Erre utóbbira jó példa a Google Reader mostani változása. Az új design szellősebb, követi a Google általános új designját - és funkcionalitásában nem olyan, mint volt. Sok dolog változott, egyik napról a másikra. De ez egy olyan szolgáltatás, amit nagyon sok "régi motoros" használ, és közülük többnek nem tetszik ez a változás. 

Érezzük az ellentétet? A folyamatos változást elfogadjuk, továbblépünk, az egyszeri nagyobb változást viszont nem szeretjük. Egyesek szerint az iWiW zuhanórepülésének is az egyik oka a 2010. év végén bevezetett új design volt...

Mi hát a jó megoldás? Te hogyan változtatnál a szolgáltatásodon?

Gőzerővel folyik az 5. Keresőmarketing nap szervezése, nagyon jól állunk a programokkal, és azt hiszem, sikerül egy-két olyan dologról is beszélnünk majd, ami még nem nagyon volt téma idehaza, de a következő éveket akár meg is határozhatja.

Ugyanakkor kedveskedni szeretnénk azoknak, akik már most jelentkeznek, ezért meghirdettünk egy "Csak egy nap!" akciót: aki 2011. október 28-án jelentkezik, annak a teljes árhoz képest 15.000,- Ft kedvezményt adunk, így a díj mindössze 24.990,- Ft lesz.

Érdemes jelentkezni tehát pénteken, gyertek minél többen!

És egy kis kedvcsináló, egyetlen egy ajánlat most a programból: a megnyitó utáni keynote előadásra idén Réz Andrást kértük fel. Hogy miért? A is ki fog derülni!

Bővebb információ és jelentkezés a weboldalunkon: 5. Keresőmarketing nap - nemcsak a közösségi média a világ

(Kép forrása)

Persze nem kell komolyan venni (kattintásra megnő).

Forrás

Mert ki viselné a kor gúny-csapásait,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Utált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rúgást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyugalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel?

Shakespeare: Hamlet (részlet)

Nem szeretem a hivatalokat. Általában az a bajom velük, hogy mindig az az érzésem, ellenem vannak és nem nekem, holott az lenne a feladatuk, hogy engem szolgáljanak. Nem tudom, mitől alakult ez így, de azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel a fajta ellenszenvvel. Kicsit olyan az érzésem, mintha a másik oldalon olyanok ülnének, akik nem itt laknak, nem itt élnek. Ráadásul az új módiban a hivatalok mindenféle biztonsági őrös megerősítést kapnak, ami tovább fokozza az ellenszenvet. Összességében tehát azt kell mondjam, valahogy nem vagyok igazán jó állampolgár, hiszen ráadásként nem szeretek fejet sem hajtani a hivataloknak. Ez van.

Ugyanakkor vannak pozitív csalódásaim is, és jellemzően ezek olyanok, amelyeket az "új fajta" hivatalok adnak. Például a Kormányablak ilyen volt, amin pozitívan csalódtam. Ügyes, segítőkész emberekkel találkoztam, akiknek nem volt nyűg az, hogy foglalkozzanak velem. Azt látom, hogy a technológia az, ami sokat segít. Minél inkább elektronikus az ügyintézés, annál kevesebb konfrontációba keveredek, és minél inkább személyes a dolog, annál többször érzem magam kiszolgáltatottnak.

Egy mai személyes élmény az, ami ezt a gondolatmenetet indította bennem, elmesélem, mielőtt a lényegre térnék.

Egy közeli rokonom egészségi állapota miatt felmerült a rokkantítás, leszázalékolás. Nem az a cél, hogy majd az állam eltartsa, de egész egyszerűen tényleg nem tud érdemben dolgozni, csak maximum nagyon részállásban, és így problémát okoz neki az egészségbiztosítás is, ami nélkül viszont nagyon drága dolog lenne betegnek lenni. Így elindítottunk egy folyamatot, amelynek a része az, hogy személyes megvizsgálják, átnézik a papírjait, stb. Erre a dologra van is egy hely, egy Hivatal, amelynek a neve: Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal.

Nos, nem én voltam az egyetlen, aki ma ide elkísérte a rokonát, sokan vidékről jöttek. Odaérve fogadott egy kiírás, íme:

Erről előzetesen elfelejtettek szólni... vagyis elvileg az épületbe sem léphet be a kísérő, csak akkor ha a rokona, aki igazából jött, egyedül mozgásképtelen (rosszul lát, tolókocsis, ilyesmi). Megoldás? Maradj kint az udvaron! Hogy miért nem lehet bemenni? Mert nincs elég hely... Az épületet mostanában újították fel EU-s és hazai pénzekből, pár száz millióért, de nincs benne elég hely, hogy a hozzátartozó is ott lehessen! Érted ezt? Mert én nem! Szerencsétlen biztonsági őrök meg nem tudnak mit tenni, kénytelenek elviselni az olyan bunkókat is, mint én, aki rajtuk vezeti le a tehetetlen dühét - persze szájkaratéval...

Felismerték a dolog problémáit, ezért végső soron vannak várakozó székek - az udvaron! Ma esett az eső, tehát ez így nézett ki:

Jó, nem? Igazán bájos, csesszék meg! Én azért bepofátlankodtam az alagsori várakozóba, de jelzem, ott sem volt meleg, a kabátot nem kellett levennem... és ide idős, jellemzően 60 körüli emberek járnak, rokonukat kísérve. Mondhatom erre, hogy embertelen? Nem beszélve arról, hogy hiába jöttünk időre, így is fél órát kellett várni, hogy elkezdjenek foglalkozni az ügyünkkel.

Egyébként meglepő, de az ott töltött 2 és fél óra alatt rajtam kívül talán három ember volt csak, aki elsőre nem fogadta el, hogy nem mehet fel a hozzátartozóval... A többieknek eszükbe nem jutott, hogy ne fogadják el a Hivatal Képviselőjének a hülye utasítását. Az már csak hab volt a tortán, hogy az udvari mozgáskorlátozott parkolóban egy vélhetőleg ott dolgozó fejes igazolvány nélküli Mercedes-e állt. Jó, ezt ráfoghatjuk arra, hogy Steve Jobs-tól tanulta.

Visszatérve a kezdő gondolatmenetemre, naívan remélem, hogy az ügyintézés internetre terelése csökkenti az ilyen jellegű konfliktusok számát, nem beszélve arról, hogy segítheti a pontosabb tájékoztatást. Hangsúlyozom, e példámban nem az a probléma, hogy a Hivatal rosszul végezné a dolgát, hanem az, ahogy az embereket konkrétan semmibe veszik, a jogos igényeiket meg sem próbálják kielégíteni, vagy ha mégis, akkor inkább ne tennék... A szemléletmód az, ami a rossz!

És pont az elektronikus ügyintézésben érzem ezt a fajta szemlélet váltást. Mert végső soron ők vannak értünk, és nem fordítva. Jó lenne ezt a fejükbe verni...

Ma reggel félig még alvó állapotban belefutottam valahol egy hírbe, miszerint "Meghalt Dargay Attila".  Rutinosan megnéztem az Index.hu-t, ott nem volt hír, de ugye még reggel volt, gondoltam elaludtak, így aztán bepötyögtem Twitteren és megírtam. És... kiderült, hogy jól megszívtam. Ugyanis a hír igaz, csak nem friss. Pont 2 éve halt meg, amiről akkor egész biztos meg is emlékeztünk a Twitteren - csak jól el is felejtettem.

De ami megjelent a Twitteren, az gyorsan elkezdett terjedni. Leállítani már nem lehet, pedig két percen belül voltak nálam okosabbak, akik kedvesen felhívták a figyelmem a tévedésre. Így aztán néhány perc alatt újra eltemettük szegény Dargay Attilát, majd megtudtuk, hogy ez már kicsit régi hír. 

Tanulság? Egy jó helyre elhelyezett, alapvetően hihető álhírrel csodálatosan lehet manipulálni a közösségi médiát - ez nem új, évek óta tudjuk. De tanulságos, hogy oly sok tévedés után még mindig működik. Szerencsére van, aki figyel, így végső soron nagy baj nem történt.

Ja, és még egy. Az álhíreket érdemes kora reggel indítani. Az első kávé ivása közben (vagy előtt) az ember gyanútlanabb...

Kellene most valamit írni, hogy kedvenc költőm szobrát ne cipelgessék ide-oda mindenféle ideológiák mentén. Kellene most valamit írni, hogy mennyire elegem van abból, hogy a józan ész pártján állni lassan azt jelenti, lemoshatatlanul ellenzékivé válik az ember. Kellene most valamit írni, hogy mennyire görcsben van az ország gazdasága, és kellene írni arról is, mit jelent ez a reklámszakmára nézve. Kellene írni arról a teljes kilátástalanságról, amit a jövő év hoz. Kellene valamit írni arról, hogy ez így miért nem jó.

Kellene.

Isten (és Semjén Zsolt) látja lelkem, nem akartam én ezzel a témával foglalkozni. Hogyisne', majd még politizálást fognak rám, és mindenféle pártossággal vádolnak meg a saját blogomon! Hát nem, ebből nem esztek!

De mit tegyek, olyan ritka esemény az minálunk, hogy Twitteres aktivitás miatt vegzáljanak embereket, hogy mégis, foglalkoznunk kell ezzel a dologgal. Igen, arról van szó, hogy olyan fél éve Semjén Zsolt nevében valaki csinált egy Twitter fiókot, és elkezdett abban írogatni. Persze aki kicsit is figyelt, annak lejött, ez poén, vicc, nem valós, de ugye ez soha nem akadályozta meg a hatalmon lévőket abban, hogy komolyan vegyék és hülyét csináljanak ezen keresztül magukból. Ahogy a Hány az óra, Vekker úr? című filmben a parancsnok mondja is: "Értem én a viccet, csak nem szeretem!".

Hát, a fővadász úrék környékén nem szeretik a viccet, úgy tűnik. Mert hirtelen égre-földre szóló nyomozás lett, és hoppá, kiket kezdtek el beidézni? Azokat a szerencsétlen Twitterezőket, akik poénból vagy "csak úgy" bekövették a KDNP elnök álprofilját. Most aztán mászkálhatnak az ügyészségre, és magyarázhatják, hogy akkor még nem sejtették, hogy békaemberekkel fognak találkozni. Közben Bacsó Péter megdicsőül...

A dolog azért miközben velejéig kafkai és ennek megfelelően abszurd módon vicces, azért felvett nagyon komoly kérdéseket is. Például mennyire legyek én nyilvános? Hiszen azokat hívta be az ügyészség, akik valós profillal rendelkeznek a Twitteren. Vagyis a rendes embereket "büntette". A másik kérdés az, hogy tényleg ennyire hülyék? Azt feltételezik ugyanis, hogy az első követők között lesz az, aki csinálta az ál profilt. Vagyis itt két dolgot feltételeznek: bekövette az ál profilt, amit csinált, és mindezt valós profillal.

Igaz, végső soron viccnek gondolta, és így valóban elkövethette ezt a hibát.

A másik nagy kérdés, ami felmerül, hol van a felnőtti csíny, a vicc, az abszurd határa, és hol kezdődik a büntetőjogi felelősség? Valóban mennyire része a szólásszabadságnak az ilyen kamu profilok létrehozása? Ez a kérdés azért is fontos, mert nem Semjén az egyetlen ismert ember, akiről készült, készül ilyen Twitter csatorna. De a Facebook-on is érdemes körbenézni ám...

Ebből most nyomozás van. Vagyis közpénzből keresik azt, aki Semjénnek adta ki magát. Bár azt hiszem, ez inkább bosszú. Annak is a butábbik fajtája. De ugye akinek a kezében kalapács van, az mindent szögnek néz...

Semjén Zsolt tehát most izgulhat, meglesz-e a tettes. Mi pedig eldönthetjük: félünk ezek után, vagy mind valami álbajusz és álarc mögé bújunk? Esetleg kiadjuk mind magunkat Semjén Zsoltnak? Hátha ez hozhat egyfajta megoldást.

Esetleg valaki kisgyerek majd rá mer mutatni itt valakire, és hangosan nevetve elmondja: a király meztelen!

Idén is lesz Keresőmarketing nap, immár az ötödik! Hihetetlen, hogy ilyen sokat csináltunk... Az időpont és a hely már megvan, a program is kezd összeállni, de még jöhetnek az új ötletek, sőt, támogatók is. (Ahogy Ford Fairlane is mondta: A készpénz sem sértés, de természetesen a médiatámogatókra is számítunk.)

Tehát 5. Keresőmarketing nap 2011. november 23-án szerdán, a Larus Rendezvényközpontban.

Hamarosan jön az idei weboldal, és készüljetek, lesznek kedvezmények a korai jelentkezőknek!

A sorozat első három részében (1., 2., 3.) olyan dolgokról volt szó, ami általában igaz a weboldaladra: olyannak kell lennie. Most egy olyan kis apróságot kell elmondanom, ami akkor érdekes, ha bárhol az interneten hirdetsz.

Ha hirdetsz, akkor az az esetek döntő többségében olyan hirdetés, ami linket is tartalmaz, vagyis ha valaki rákattint, akkor eljut valahova. (Legyen ilyen a hirdetésed. Ha valaki nem ilyet akar eladni, akkor bátran röhögd ki, és ne edd meg az értékesítő szövegét. Te kkv vagy, neked igenis kell a link!) Ez a valahova pedig mi más lenne, mint a weboldalad! (Lehet más, de arról majd később, egy másik bejegyzésben.)

Nos, ha valaki annyira érdekesnek találta a hirdetésedet, hogy kattintott rá, akkor nagyon nem mindegy, mit lát a kattintás után. Hiszen ő már érdeklődő, őt meg kell fogni, izibe!

Éppen ezért hibás az az elképzelés, hogy a kattintó érdeklődő a weboldalad címlapjára érkezzen. A címlapod másra való. Hacsak nem arról szól a hirdetésed, hogy "nézd meg a cégünk weblapját, mert az tök jó", akkor érdemes egyedi érkezési oldalt (vagyis ahogy jó magyarosan szokás mondani: landing page-et) csinálni. És hogy mi van ezen az érkezési oldalon?

Hát, a hirdetésed, pontosabban annak a folytatása! Nagyon fontos, hogy aki látta a hirdetésedet, az olyan helyre érkezzen, ahol azt valamilyen formában kicsit újra is láthassa, ezzel megerősítve, jó helyen jár. De legyen benne kicsit több információ, mint ami a hirdetésben van! Vagy tudjon többet ez a kis landing page.

Például legyen egy nagyobb fotó a termékedről. Vagy olyan leírás a szolgáltatásodról, ahol esetleg mások véleményét is kiemeled. Vagy ha terméket hirdetsz, lehessen innen rögtön megrendelni.

Érted a lényeget? Ne kelljen a kattintó érdeklődőnek tovább keresgélnie, találja meg itt és most az információkat, legyen minél gyorsabban ügyfeled, vagyis rendeljen!

A jó érkezési oldal elsődleges feladata tehát az, hogy irányítod az érdeklődőt, és ellátod a szükséges plusz információkkal. Tehát ne legyen a címlapod a hirdetés érkezési oldala, mert akkor pénzt dobálsz ki az ablakon.

Azt pedig nem érdemes, nem igaz?

Kedd-szerdán (és egy kicsit hétfőn) Internet Hungary volt, és bár végig ott voltam, de persze rengeteg programra nem jutottam el, hiszen volt, amikor párhuzamosan egyszerre négy előadás is ment. A mobilos dolgoknál végig jelen voltam (mint műsorvezető), de ezen felül csak pár előadás jött össze - és persze rengeteg beszélgetés, hol üzleti, hol kevésbé üzleti témában.

De szerencsére a fontosabb momentumokról olvashatunk beszámolókat, így én is követem-követtem a megjelent cikkeket. Az egyik ilyen cikk kapcsán aztán kaptam egy kérdést a MAMASZ Marketing Klubon belül, amire jó hosszan válaszoltam, és azt gondoltam, érdemes lehet megosztani itt a blogon is. Íme:

Kérdés: Megjelent egy cikk ezzel az Internet Hungary egyik beszélgetéséről, címe Becsődölhet a teljes online média? Mi a véleményed erről?

Nyúlfarknyi idézet a cikkből:

Jelenleg ingyenmunkások tömege állítja elő a netes tartalmakat, azokért ugyanis senki nem fizet. Sürgősen rá kell bukkanni egy megfelelő üzleti modellre, mert így nem lesznek fenntarthatók a médiumok.

Lehet-e pénzt kérni az internetes tartalmakért? Ezzel a felvetéssel indult egy keddi kerekasztal-beszélgetés a siófoki Internet Hungary konferencián. A résztvevők egyetértettek abban, hogy lehet, sőt, kell is, ha fenn akarják tartani a működést.

Válasz:

Sokmindent gondolok erről. Egy alapvetően offline üzleti modellt akarnak ráerőltetni a piacra, mert jobbat nem tudnak kitalálni. A hirdetéses modell amúgy működik, az az egy pici gond van vele, hogy profi értékesítő kell, olyanból meg kevés van. Más kérdés, hogy a piac rosszul van árazva és nagyon le van maradva a lehetséges megoldások terén. Sok portál a mai napig azt hiszi, bannerből kell megélni... (A banner nem egyenlő a hirdetéssel, annak csak részhalmaza).

A Piano rendszer Szlovákiában két dolog miatt tud működni: a egyik a nyelvi korlát (az országon kívül nem nagyon készül szlovák tartalom), a másik egy olyan sajátosság, hogy az összes jelentős internetes tartalomszolgáltató egy-egy offline kiadó terméke, vagyis nincsenek független szereplők. Plusz ezen kívül volt némi személyes ok is (szerencsésen cseréltek munkahelyet bizonyos emberek, így könnyebb volt tárgyalni).

Ugyanakkor pl. a cseheknél már láthatóan ez nem fog jól működni, mert a Seznam kategórikusan nem vesz részt benne, ők kijelentették, az ingyenes modellekben hisznek.
Nálunk értelemszerűen akkor lehetne ilyet bevezetni, ha az Index.hu és az Origo.hu is fizetős lenne és egyszerre lépnének. Erre a személyi feltételek még adottak is (beszélő viszonyban vannak a felek, legalábbis végrehajtói szinten, más kérdés a tulajdonosi szint), de mindkét cégnek ez nagyon veszélyes ugrás, ugyanis egyiknek sincs offline lába, vagyis más bevétele. Tehát egyelőre kicsi esélyt látok, hogy ők ebben benne lennének, így innentől a bevezetés előtt sem látok utat (jelenleg).

Más kérdés a szakmai oldalak esete, de ott meg a személyi ellentétek miatt kérdéses egy egységes fizetés bevezetése.

Ugyanakkor van egy másik út, ez pedig az internet előfizetésbe épített díj, amit valamilyen rendszer (pl. egyedi látogatószám) alapján osztana szét egy szervezet. Ennek van elvileg a legnagyobb szakmai támogatása, bár én nem értek egyet ezzel a modellel (bebetonozza a piacot, ahogy egyébként a Piano is). Ugyanakkor szerintem a jelenlegi kormányzati ciklusban ehhez nincs meg a megfelelő politikai támogatottság, így ez se hiszem, hogy lesz egyhamar.

Hogy akkor mi lesz? Próbálkozások, kisebb kezdeményezések tuti, de működő modell kicsi eséllyel, legalábbis 2012-ben. De ha tényleg összeomlik a TV2, és még alacsonyabbak lesznek a hirdetési díjak a tévékben, az tovább kannibalizálja a piacot, ráadásul a külföldre kimenő pénz folyamatosan nő, tehát kialakulhat egy olyan helyzet, amikor a nagyok is bele mernek majd lépni egy egységes fizetési platformba. És akkor tuti a Piano lesz a nyerő, hiszen azt az ETARGET készítette, az meg ugye CEMP tulajdon, és a CEMP kezében van többek között az Index.hu és a Portfolio is.

Lehet velem vitatkozni, sőt, szívesen veszem. Ide lőjetek!

Kedd óta hivatalos a hír: a Ringier a Microsoft-tal közösen új tartalomszolgáltatást indított idehaza az msn.mainap.hu címen. Elsőre furcsa hír, hiszen pont egy olyan helyzetben van a piac, amikor a meglévő szolgáltatásoknak sem egyszerű a talponmaradás, ráadásul most nem úgy tűnik, hogy annyira nagy üzlet lenne a reklám alapú finanszírozás.

Ugyanakkor ez egy nagyon érdekes házasság: a Ringier-nek eleve van nagyon sok tartalma (a folyamatos híreket szolgáltató három legfontosabb ugye a Blikk, a Népszabadság és a Nemzeti Sport), a Microsoft-nak pedig van forgalma, látogatottsága, amit nem igazán használt eddig semmire.

Így a kettő együtt egy olyan portált eredményez, amely a megszokotthoz képest sokkal nagyobb előnnyel (látogatottsággal) indulhat el, ráadásként egy erős nemzetközi brand-del, és külföldi támogatással. Ez azt hiszem egy jól hangzó dolog így.

Ehhez már csak egy kisebb szerkesztőség kell, pár jó ötlet, és néhány hét, hogy kialakuljon, milyen tartalmakkal, milyen stílusban fog az Msn.mainap működni.

Lett tehát egy új szereplő a piacon, komoly háttérrel. Hogy mennyire fogja megbolygatni az erőviszonyokat, az majd a következő hónapokban kiderül. Érdemes lesz figyelni!

Megjegyzés: nem vagyok elfogulatlan, az Msn.Mainap projektben dolgozom pár hónapja, mint marketing tanácsadó. Így van plusz egy okom, hogy kíváncsian várjam, mi fog történni! 

Hogy mit utálok legjobban a konferenciákban? Várakozni. A csúszásokat szeretem a legkevésbé. Mint konferenciaszervezésbe is belekóstoló valaki, tudom, hogy a legnagyobb jóindulattal sem lehet úgy megszervezni valamit, hogy a csúszások kizárhatóak legyenek. Ez persze főleg olyan konferenciákon kellemetlen, ahol párhuzamosan több program fut. Mert miközben hallgatok valamit, ami érdekel, már mennék a következőre - ami persze csúszik, de ez csak akkor derül ki, ha ott vagyok...

Nos, miért nem lehet valami, ami akkor szól, amikor tényleg kezdődik egy előadás? 2011 van! Miért ne lehetne?

Ma a nulladik nappal kezdődik az idei Internet Hungary konferencia, amely pontosan egy ilyen újdonsággal jelentkezik: van egy olyan kis szolgáltatás, amellyel az aktuálisan kezdődő előadásokról kapunk értesítést. Persze nem mindenről, csak arról, ami érdekel bennünket. A megoldás iPhone-on vagy Androidos telefonon érhető el, és a szükséges program letölthető a konferencia weblapjáról.

Androidra letöltöttem, kipróbáltam és tetszik. Végtelenül egyszerű, nincs túlbonyolítva. Végignézhetjük a programot (időrendi sorrendbe), vagy megnézhetjük az előadókat (ABC sorrendbe). A bennünket érdeklő programot kiválasztva berakhatjuk a kedvencek közé, így összerakva egy saját programot. És csak azt kell ezek után kiválasztani, hogy az előadás előtt mennyi idővel szóljon nekünk a program.

A megoldás egyébként web applikáció, vagyis folyamatos internet kapcsolat kell hozzá. Az, hogy a gyakorlatban mennyire működik, leghamarabb ma délután fog kiderülni. Addig is ajánlom mindenkinek, rakja össze saját programját, játéknak sem rossz!

Alig pár hónapja történt, hogy a kommentezési lehetőség néhány nagyobb portálról eltűnt. Ennek elsősorban a törvényi változás az oka: bár valójában tényleg nem büntetik a tartalomszolgáltatót a kommentben elhangzottak miatt, de önmagában ennek a lehetséges veszélye, illetve egyfajta politikai tiltakozás is az oka annak, hogy végül nem lehet a cikkek végén véleményt írni.

Másrészt a kommentezés gyakorlata nagyon szélsőséges. Miközben szakmai oldalakon, blogokon kifejezetten hasznos, aközben a nagy forgalmú oldalakon számtalan troll és ilyen-olyan szélsőséges nézetet valló nehezíti a szerkesztők munkáit. Vagy magukra hagyják a cikkeket a kommentekkel, és az felér egy szőnyegbombázással, vagy rengeteg időt rászánva moderálják azokat. Így a kommentek eltűnése úgy hiszem egyfajta megkönnyebbülés is volt. Ráadásként lett egy felmutatható bűnbak is, így a dolgok egy kicsit más mederben, de haladhatnak tovább.

Holott azt gondoltam már akkor is, hogy a kommentekre szükség van. És tartom ezt a mai napig: a kommentek lehetnek olyan hasznos kiegészítők, amik nagyon fontosak is lehetnek. És erre mutatott egy nagyon jó példát ez a hétvége.

Történt, hogy a NOL.hu egy újságírója talált egy gumicsontot: egy olyan kis információmorzsát, ami a maga nemében ismert, fontos, de amúgy nem jelentős kérdés. Sikerült olyan környezetbe helyeznie, ami nagyon nagy problémaként mutatja ezt be, és máris készen lett a hétvégi szenzáció. Az csak a piciny baj, hogy a cikk szakmailag teljesen elhibázott, számos alapvető hibát tartalmaz.

A cikk írója keveri a fogalmakat, vélhetően nincs tisztába azzal, amit ír. Láttunk már sok ilyet, előfordul ez, ahol nincs szakmai lektorálás, ott főleg. (Pedig jelen esetben elég lett volna házon belül körbekérdezni, saját kiadójánál! vannak nagyon felkészült szakemberek, akik segíthettek volna...)

És ez így is marad mostmár, valahogy az ilyen cikkek sosem "javulnak ki". De szerencsére a NOL.hu-n lehet kommentezni, és pár negatív komment után íródott olyan szakmai válasz is, ami elég jól rendbe rakja a dolgokat. Más kérdés, hogy erre az újságírók hogyan reagálnak (sértődötten, naná, mi mást várhatunk, hiszen ők A Kapuőrök, ők tudnak Mindent, mi az, hogy valaki számon kéri tőlük a szakmai hibákat).

De a lényeg: ha a jövőben valaki a cikkhez téved, akkor bizony a kommentek közt láthatja a javítást is.

És ez így jó is, azt hiszem. Na ezért kellenek a kommentek.

Élt 56 évet.

56 év elég volt ahhoz, hogy a neve és munkássága fennmaradjon. És bár elsősorban a számítástechnikának nevezett területen jegyzik, mint Fontos Ember, hatása sokkal szélesebb körű. És nemcsak arra gondolok, hogy betört a zenepiacra, hogy más területeken is sikeres volt. Hanem arra a hatásra, amit közvetve a termékeivel és személyével elért.

Vannak hívei. Olyan emberek, akik soha, semmilyen formában nem függtek tőle, mégis imádják, istenként. Az általa teremtett mítosz több, mint termékek gyártása. Egy teljes ideológia. Vallás.

Egy olyan vallás, aminek egy célja volt igazán: eladni a termékeket. És ebben zseniális volt. Míg mások azért köszködnek, hogy a vadiúj termékeiket valahogy benyomják a szaksajtóba, addig amit ő készített, az olyan hírértékkel bírt, hogy akár fizettek volna az információkért. Egy-egy forradalmian új termék megjelenésekor másról sem szólt a sajtó.

Mint ma, amikor meghalt. Mert ő maga volt a legjobban felépített terméke. Egy olyan ember, amilyen szeretett volna lenni gyerekként. Jó azt látni, ha valaki úgy élhet akár csak pár évig is, ahogy szeretne.

Sokan búcsúznak tőle, és nem lenne teljes a búcsú, ha a marketing szakmai nem venne részt benne. Hiszen számtalan dolgot adott nekünk. A reklámok jelentős része az általa kitalált gépeken készült és készül. A minimalizmusa, a felkészültsége szinte iskolát teremtett. Előadói tudását tanítják. És az, amit a szóbeszéd marketing területén elért... sokáig kell majd várnunk olyanra, aki akár csak megközelíti.

És persze nem volt tökéletes ember, hibázott is nem kevesett. De összességében mégis pozitív a mérleg. Kellhet ennél több egy embernek az életében és halálában?

Azt hiszem, nem.

Steve Jobs. Élt 56 évet.

Kutya vagyok, tudtad?

Pár napja kerestek az MMonline.hu-tól, hogy összeállítanak valami anyagot, amihez kell az önéletrajzom meg egy fotó. Elküldtem, el is felejtettem, aztán ma kell megtudnom a MAMASZ klub-ban, hogy van egy verseny, amiben lehet rám is szavazni. Meglepett, de ha már így alakult, gondoltam elmondom a blogomon is, hátha van kedved rám (is) szavazni.

Mivel regisztrálni kell a szavazási oldal megnézéséhez is, ezért idemásolom annak a tartalmat. Szavazni már csak ott lehet, regisztráció után. Ja, és október 11-e délutánig!

Tehát:

Kik a legmeghatározóbb szakemberek az internetes piacon? – Szavazzon!

A Marketing&Media a legmeghatározóbb vezetők a hazai internetes piacon listája a szerkesztőség kétkörös szavazása során állt össze. Hogy közülük ki nyújtotta a legmeggyőzőbb szakmai teljesítményt, azt szeretnénk, ha önök döntenék el.
A listára azok a szakemberek kerültek, akik megítélésünk szerint döntéseikkel és véleményükkel komoly szerepet játszottak az elmúlt egy-két évben a hazai webvilág fejlődésében.
Legalább egy, legfeljebb három személyre lehet szavazni minden kategóriában!
A szavazók között 3 db egy éves, ingyenes Marketing&Media előfizetést sorsolunk ki.

Bloggerek

Berényi Konrád, Onlinemarketing
Dobó Mátyás, Peer Applications
Havasi Raymond, Adrenalin
Ihász Ingrid, Rabbit
Nagy László, Addict
Pécsi Ferenc, Médiablog
Szabó Gergely, Webisztán
Szabó Zoltán, Comment:com
Türk István, SEO
Varga Attila, Comment:com

Főszerkesztők

Bán Zoltán, Portfolio.hu
Gavra Gábor, Hvg.hu
Kalmár Tibor, RTL Klub.hu
Nagy Sebestyén, NLC
Nyerges Tibor, SG.hu
Román Balázs, Kreatív online
Sz. Nagy Tamás, NSO
Winkler Róbert, Totalcar

Topmenedzserek

Balogh Gabriella, CEMP
Gerentsér Imre, Sanoma
Gyulai György, Femina.hu
Heal Edina, Google
Holló Gábor, Hírkereső.hu
Perger Péter, Netpincér.hu
Rónai Balázs, Napi.hu
Sopov István, Adaptive
Vaszily Miklós, Origo
Veszelovszki Zsolt, Port.hu

A jövő ígéretei

Ablonczy Ákos, Infinety
Budaházy Szabolcs, ARworks,
Csíkos Péter András, Gravity
Jóföldi Endre, Kása Károly, WebLib
Kaprinay Zoltán, BónuszBrigád
Lázár Csaba, Poczkodi Gábor, Reisz Attila, HybridBox
Maróy Ákos, Szathmáry Viktor, Scarab Research
Martis István, Profession.hu
Szigetvári József, Sanoma
Varga Zoltán, Szállás.hu

És akkor szavazni itt lehet.

És ha már kutya...