Onlinemarketing blog

Amikor az Index.hu írt arról, hogy megjelent és kapható a Sony Ericsson első Androidos telefonja, az Xperia X10, akkor félig poénból, félig reménykedve az alábbi twittet írtam:

Valaki a SonyEricssontól nem akar megdobni egy Xperia X10-el? Szívesen tartóstesztelem :) Komolyan.

A bejegyzést egészen pontosan 2010. április 4-én, este 11 felé írtam. És szerintem én döbbentem meg a legjobban, hogy kaptam egy e-mailt a SE ügynökségétől, az LWp Kommunikációtól, hogy oké, adnak egy telefont két hónapra. És adtak, a készüléket már ma át is vehettem!

A webkette ereje? Azért kaptam, mert sokan olvasnak? Minden bizonnyal. Persze el kell mondjam, tizensok éve Ericsson illetve Sony Ericsson telefonjaim vannak, így van mivel összehasonlítani termékvonalon belül, és persze a mai okostelefonokat is nyomkodtam már eleget. És komolyan érdekel, milyen a készülék, hiszen ezzel már valóban a zsebemben van az internet, közvetlen kapcsolattal pl. a Facebook vagy a Twitter felé.

El is kezdtem ma használni, klasszikus próbálgatásos felderítéssel. Ennek eredményeként megtaláltam a használati útmutatót is, ami érthető módon nem külön füzet, hanem benne van a telefonban. Mindig kéznél. Ügyes.

Most ismerkedünk, vannak érdekes problémák (például nem nagyon akar együttműködni a szintén Sony Ericsson BT headsettel), de pár óra alatt megszerettem az X10-et.

És akkor most majd meglátom, milyen is lesz együtt élni vele!

A netes kommunikáció egyidejű valami. Míg az eddig megszokott kommunikációs formák többé-kevésbé lineárisan voltak csak elérhetőek, addig az interneten egyszerre zúdul ránk az információ.

Mire is gondolok? Telefonálni egyszerre csak egy emberrel lehet (vagy konferencia beszélgetést folytatunk, de akkor sincs átfedés). Egy személyes találkozó közben nem tárgyalunk mással. A levél jellegénél fogva egyszerre lehet több is, de naponta egyszer kapunk olyat (általában). Ezzel szemben az interneten egyszerre kaphatunk mindent: az e-mail, a skype, az msn, a Gtalk, az ICQ, a Twitter, a Facebook hírfolyam, az rss és így tovább - mind egyszerre képes jönni.

Ismerős az az eset, hogy beesik egy nap 40-50 e-mail, rádchatelnek egyidőben hárman-négyen, kezd 100 fölé futni az olvasatlan rss feedek száma? És persze ilyenkor csörög a mobilod is, és szólítanak meg a Twitteren.

Ez rengeteg infó. Néha feldolgozhatatlanul sok. Egész egyszerűen túlnőtt minket ez az egész. Lassan kellene egy titkár, aki figyeli a leveleimet, és csak azt engedi tovább, amihez tényleg kellek. De az email - és a többi cucc - nem így működik.

Az időmért megy a harc, tudom én. Kérdés, meddig bírom, meddig lehet ezt bírni. Mert néha kicsit tele lesz ezzel az ember. Egyre több ismerősöm van, aki nem képes reagálni az e-mailekre - még el se jut odáig, hogy elolvassa azokat. Vajon hova fejlődik ez?

Amikor egy kommunikációs folyamatot kell megtervezni, igenis figyelni kell arra, a befogadónak mennyi ideje van velünk foglalkozni. Ha nincs ideje, vagy csak nagyon kevés ideje van, akkor nem szabad hosszú levelekkel, cikkekkel bombázni.  Ki kell találni, mi a kulcsüzenet, ki kell találni, melyik csatorna a legkevésbé túlterhelt, és ott kell megpróbálni lenyomkodni a torkán. De ne legyenek nagy reményeink: az ideje véges.

Mi a megoldás? Talán a szóbeszéd marketing. Talán. Amíg még van időnk beszélgetni a barátokkal.

Nos, a választás körüli bénázás miatt meg lett hosszabbítva a kampánycsend. A tévék nem tudják azt adni, amit terveztek, és most megy az erőlködés. Van, aki filmet ad, más megpróbál politikai esztrádműsort sugározni, gúzsbakötve.

Akik ez utóbbit választották, nagyon hamar rájöttek, az internet, azon belül is pl. a Twitter tele van jobbnál jobb hírekkel, kommentekkel. Így aztán elkezdtek témát meríteni a közösségi médiából, hiszen ők maguk nem készültek arra, hogy szabad véleményeket beemeljenek.

A kényszer szülte helyzetben a közösségi média mainstream-mé vált. Hállelúja! 

 Ma van a költészet napja. Azért.

Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap át kell írni a régi meséket
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot
Ó, mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap le kell tépni magáról a láncot
Mondd, te kit választanál?

Segítsetek, segítsetek...
Mondd, te kit választanál?

Mmmm, te kit választanál?

Valakinek holnap le kell mondani hivataláról
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap át kell venni a Koronaékszert
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap le kell tennie végül a fegyvert
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap meg kell válni az életétől
Mondd, te kit választanál?

Segítsetek...
Ó, mondd, te kit választanál?

Segítsetek...
Te kit választanál?

Oly nehéz a választás!Illés együttes : Te kit választanál?
 

Péntek éjféltől vasárnap este hétig kampánycsend. Négy éve már írtam róla, és akkor is megfogalmaztam: nem kell. Fölösleges. A kampánycsend olyan valami, amit el kell felejteni.

Mára, amikor az internet penetráció elérte, sőt, meg is haladta az 50 százalékot, gyakorlatilag a választópolgárok döntő többsége fogyaszt olyan tartalmakat, amelyek nem hivatalos közlések. A közösségi oldalak, az azonnali üzenetküldők, a fórumok mind-mind zárójelbe tették a kampánycsend intézményét.

Nem kell. Nem kell, már csak azért sem, mert ha a pártok az utolsó pillanatig kampányolhatnak, többen mennének el szavazni is. És lássuk be, az idei kampány is megmutatta: nem az utolsó pillanatok kampányeseményei fogják eldönteni a választást.

Nem kell egy fölösleges és mára betarthatatlan valami. Nem kell látszatintézkedés, nem kell úgy tenni, mintha ez bármit is számítana. Nem kell kampánycsend.

Meglepő volt számomra, hogy sok alap funkció az ETARGET-en mennyire nem használt, mennyire nem csinálnak a hirdetők finomhangolást. Pedig az ilyen kis apróságok, beállítások teszik sokkal jobbá, sokkal pontosabbá - és emiatt fajlagosan olcsóbbá - a kampányunkat.

Az egyik ilyen fontos alapfunkció a honlapszűrő. A honlapszűrő segítségével beállíthatjuk, melyik portálokon akarunk hirdetni. Ez egy előzetes feltételt hoz részre, vagyis ha itt beállítunk valamit, azt követően is számítanak a kulcsszavak, hiszen a megjelenések továbbra is a kulcsszavak alapján történnek.

Tehát ez az eszköz igazából arra való, hogy leszűkítsük magunknak az ETARGET-et azokra a portálokra, ahol meg szeretnénk jelenni.

A honlapok listáját a Beállítás menün belül találhatjuk meg:

Ide kattintva bejutunk a beállításokhoz:

A szűrőben a különböző oszlopok a különböző portáltípusokat takarják. Az egyes típusokat általában is kikapcsolhatjuk, az Általános szűrővel.

A Direkt keressés oszlopban az ETARGET-be kötött keresőket tudjuk ki- bekapcsolni, például a johu.hu-t, zoohoo.hu-t, heureka.hu-t.

A Katalógusban a link-gyűjteményeket tartalmazó oldalak találhatóak, például Pl. Lap.hu oldalak, expressz.hu. Fontos, hogy itt is kell a kulcsszavas beállítás, hiszen végső soron a kulcsszó dönt a megjelenésről!

Kapcsolodo link - ez a mindenki által már jól ismert hírek melletti megjelenés, vagyis a tartalomszolgáltató portálokon történő tartalomérzékeny megjelenéseket tudjuk weboldalkra szűkíteni. A hirdetés a cikk alatt vagy mellett jelenik meg. Itt találhatóak például az Origo.hu, ongo.hu, Index.hu, portfolio.hu, femina.hu, noilapozo.hu.

Az utolsó oszlop az Általános linkek. Ezek azok az oldalak, ahol nem a beállított kulcsszavak alapján jelennek meg a hirdetések, hanem a beállított licitek alapján rotálódva. Ilyen megjelenés van pl. az iwiw.hu-n.

Azt mondják, és én is azt írtam, hogy az Obama kampány sikere nem elsősorban az internetben, hanem a mikrotargetingben kereshető. Abban, hogy pontosan tudták azonosítani a potenciális szavazókat, és nekik személyre szóló üzeneteket tudtak küldeni.

Hozzátartozik, hogy az USA választási rendszere nem ismeri a kampánycsend fogalmát, így konkrétan a szavazás napján is lehet agitálni, és például felhívni szavazókat, hogy ugyan, menjenek már el szavazni, és ugyan szavazzanak már Obamára. Ehhez viszont pontosan kell tudni, kit szabad felhívni - és kit nem. Mert ha egy Bushban csalódott republikánust hív fel egy demokrata, akkor lehet, csakazértis elmegy szavazni - de persze nem Obamára.

A mikrotargeting annyira látványos sikert ért el, hogy nem szabad nem adaptálni. Használni kell. Akkor is, ha ez törvénytelen, mert sokkal hatékonyabb, mint bármi más. Csak a hülye törvényeink miatt ne használjunk egy ilyen eszközt? Ezzel még a kampánycsend is seggbe rúgható: ha majd vasárnap bekopog a haver, hogy na, voltál már szavazni, akkor feltehetjük magunkban a kérdést, ezt most magától tette, vagy ott lapul a lista a zsebében, kihez kell még fél 7-ig bekopogni.

Ugye, mennyire kecsegtető? Persze lehetett tudni, hogy aki teheti, ezt csinálja, de sok bizonyíték nem volt rá. Hát most lett. És fel is merül a kérdés: ez most tényleg tragédia? Tényleg baj az, ha egy párt listát vezet, vagy csak mi vagyunk paranoid orwell-fóbiásak? Hát ez ennyire nem Amerika?

Hát, ez ennyire nem Amerika. Itt mások a törvények, és igen, ez a fajta szike pontosságú célzás már adott esetben törvénytelen. És igen, várjuk el a kormányzásra, sőt, alkotmányozásra készülő párttól, hogy tartsa be a meglévő törvényeket.

De azért nem kell ezt túllihegni. Ez egy olyan hiba, amit inkább a túl jó stáb, a túl nagy elvárások hívtak elő. És a választási rendszerünk, az adatkezelési rendszerünk logikátlanságai. Hiba, de ezért ne írjunk le egy pártot. A többi is ezt csinálja. Vagy ha nem, akkor elég hülyék.

Különben is, holnapra megtudjuk, mindez törvényes és szabályos, vagy nem azért és nem úgy mondta, különben sem történt semmi. Na. Nincs itt semmi látnivaló. Tessenek oszolni!

...ha kezedben a mobilod. Holnap iPhone vs. Android konferencia, ahol az a megtisztelő feadatot kaptam, hogy moderáljak egy beszélgetést:

13h30 - 14h00 Ügynökségek: Kommunikációs stratégiák mobilon
Kozári István (Initiative), Mészáros Gábor (Carnation), Király András (Mito)

Persze ez több, mint reklám. Hiszen a kommunikációnak csak egy része a reklám, és van sok más vetülete is. A konferencia jellegéből következően például a mobilra fejlesztett programok, illetve az ilyen programokon keresztül elérhető kommunikáció. De a mobilos kommunikáció része a Twitter, a Facebook, sőt, lassan a képmegosztók is.

Mit lehet ezekkel kezdeni? Hol van, hol lehet a helye ennek egy tervezett kommunikációban, egy kampány stratégiában? Milyen azonnali, rövid távú, és milyen hosszú távú eszközöket használhatunk? Milyen eredményeket várhatunk el?

Én ilyesmi kérdésekkel indulok. Ti mit kérdeznétek még meg?

Olyan mértékű hype van az Apple iPad-ja körül, mintha valamilyen nagyon új, nagyon különleges dolgot találtak volna ki. Pedig első közelítésre az iPad nem több, mint egy felpumpált iPhone: ugyanaz a felület, (egyelőre) ugyanazok a szoftverek, csak nagyobb.

Végülis az iPad valóban nem más, mint az iPhone felnagyítva, de mégis több annál. És ennek nem a hardver az oka.

Mert a hardver az egyszerű, ráadásul olyan stetevjobs-osan hiányoznak mindenféle máshol megszokott funkciók a szoftverből is: egyelőre nincs multitask, nincs flash, nem triviális dolog a saját anyagok felmásolása, ilyesmi.

Az iPad - ahogy nézem a teszteket - valójában egy tökéletes bevásárlókosár, aminek semmi más célja nincs, mint az Apple boltjából való vásárlásra ösztönzés: vegyünk tartalmakat, vegyünk szoftvereket, vegyünk, vegyünk, vegyünk.

Ehhez képest meg elég drága ez a kütyü. De ha megveszik... miért ne adná most drágán? Ráadásul a szokásos nagyképű Apple hozzáállás akkora lendületet adott az iPad-nak, hogy azok is komolyan veszik, akik egyelőre csak legyintenek az internetre: a kiadók.

Doransky jól írja: jött egy kütyü, ami reményt ad a kiadóknak, a bevétel megtartásának a reményét. Végre egy nagy példányszámú zárt rendszer, ahol a fizetési modell is megoldható, és eladhatóvá válik az a termék, ami eddig az interneten alig hozott bevételt.

Az iPad tehát egy ígéret: a profit ígérete. A kiadók éppen ezért rá is haraptak, és ha valóban hozza az elvárt számokat, még jobban fogják hype-olni ezt a kütyüt. Nekik is megéri.

Steve Jobs pedig ül a háló közepén, és csendesen mosolyog. Megint neki lett igaza.

Az online reklámok közül a leggyorsabban a kattintás alapú hirdetések piaca, a PPC növekszik. A tavalyi hazai PPC költés 5 milliárd forint fölött volt. Igaz, ennek jelentős része a keresőhirdetések, de ne felejtsük el, hogy a tartalmi hálózatok is nagyon fontosak.

A piacon vezető Google hirdetési rendszerét, az AdWords-öt nagyon sok blogban tanítják, magyarázzák - nem véletlen, hiszen nagy, összetett és folyamatosan változó program. De aki komolyabb kampányt folytat, annak nem elég az AdWords, hiszen annak tartalmi hálózata messze nem fedi le a jelentősebb hazai oldalakat. Akinek fontos a tartalom melletti PPC megjelenés, annak az ETARGET-et is kell használnia.

Éppen ezért azt gondolom, hogy az ETARGET szerepe és jelentősége együtt nő a hazai PPC piaccal, tehát érdemes foglalkozni vele. Ezért az elkövetkező hetekben - az ETARGET-tel egyeztetve - bemutatok több olyan megoldást, amelyet az ETARGET hirdetési rendszere biztosít.

Nem lesz ez sokaknak újdonság, és rövid, lényegre törő bejegyzéseket tervezek, nem hosszas magyarázatokat. A cél az, hogy az ETARGET-ben kezdők is találjanak érdekes infókat, az esetleg még nem hirdetők is megismerjék a rendszert, és a már hirdetők kicsit frissítsék, ellenőrizzék a tudásukat.

Ezek a bejegyzések nem titkoltan egyben reklám bejegyzések is az ETARGET-nek, ezt természetesen fel is fogom tüntetni (a bejegyzés cimkéi között). Ennek megfelelően a felmerülő kérdéseket, véleményeket az ETARGET képviselői is látni fogják, tehát kérdezni is érdemes lesz. Sőt, máris lehet kérdezni, felvetni akár itt is olyan témákat, amiről érdemes lenne írnom.

Jövőhéten kezdjük, és hetente fogok jelentkezni egy-két ETARGET tippel! 

A Kreatív már tavaly is próbálkozott a haza kommunikációs szakma webkettes térképének az elkészítésével. Most a Neo Interactive által gondozott Digitális Tények Könyve adta az apropót, hogy csináljanak egy újat, de most önbevallásos megoldással.

Íme a cikk, és belőle a lényeg:

Webkettes térképet készít a Neo Interactive, a Next Wave és a Kreatív a Digitális Média Tények Könyvébe. Ügynökségek jelentkezését várjuk, a határidő április 7.

A jelentkezési lap MS Word dokumentum formátumban letölthető, és e-mailben kell elküldeni. Ez akkor is fapados megoldás lenne, ha nem ez a téma, de lássuk be: webkettőt "kutatni" ezzel a módszerrel egy dolgot mutat: valójában ők sem veszik ezt komolyan, ez az egész csak azért készül, hogy lehessen utólag ide mutogatni. "Megkérdeztünk mindenkit."

Szomorú, de jól jellemzi a kommunikációs iparág hozzáállását a webkettőhöz a kérdőív tartalma is. A kérdések ugyanis jobbára csak mennyiségi kérdések, ráadásul olyan - valójában teljesen fölösleges - statisztikákat kérdeznek, amik a lényegről nem mondanak el semmit.

Egy webkettes megoldás párbeszédre épül, a hatása pedig szükségszerűen közvetett. Hiába van a Facebookon egy cégnek 500 "rajongója", ha azok nem aktív Facebook használók. A legtöbb eszköz tartalom megosztást tesz lehetővé, de tartalmat akkor osztunk meg, ha van mit. Lehet, márciusban sokat, áprilisban meg kevesebbet - nem ezen múlik az, hogy mennyire jó valami. Például ott van a Rabbitblog. Mennyiben csökkenti az érdemeit, hogy nem naponta ír, hanem ahogy adódik - néha hetente, néha ritkábban, máskor sűrűbben?

A Blog.hu blogok Index címlapos kiemelése a kommentek számát is zárójelbe tette. Hiszen egy címlapos blog borítékolhatóan sokkal több kommentet kap, mint egy nem címlapos, nem is beszélve a más szolgáltatóknál lévő blogokról, vagy a saját domaines megoldásokról. A kommentek száma pedig végképp nem mond semmit a kommentek minőségéről, és arról, hogy azt három-négy ember hozta-e össze, vagy sokkal több.

Bosszantó ez. Nem azért, mintha számítana, hogy kiről mit ír a statisztika - a webkettő lényege úgyis csak a neten látszik -, hanem azért bosszantó, mert ilyen erővel lehetett volna ez jó is. Igaz, ahhoz érdemes lett volna felkérni egy kutató céget, csinálják meg ők ezt mint kutatás, legyen tényleg szakmailag és módszertanilag is elfogadható. Meg nem lett volna rossz, ha bevonják az IAB-t, hiszen ott meg van egy Social Media munkacsoport. Biztos lett volna véleményük, javaslatuk az ott lévő cégeknek.

Ez így sufnituning. Sajnos.

Szerettem Pécsre járni egyetemre, jó emlékek fűznek oda. De magát az utazást nem annyira csíptem. Persze én Szegedről jártam át, de aztán úgy hozta az élet, hogy néha Budapestről is kellett mennem. Nos, Pécs valahol ott van a világ végén, ha valaki Budapestről - vagy mondjuk Szegedről - akarja megközelíteni. Pedig elvileg nem is, de valahogy a Mecsek és a hazai vasút és közút hálózat nem fértek meg együtt kényelmesen. Nyert a Mecsek, az utak pedig hosszúak és lassúak.

Volt Pécsett egy nagyon jó marketing tanárom, aki elmesélt egy akkor pár éves történetet. Egy amerikai vendégprofesszor jött hozzájuk, és ő vállalta, hogy elmegy érte Ferihegyre, ne kelljen már a KöKi és a MÁV keltette élményeivel kezdenie az ittlétet. Ahogy kell felvette a profot, elkocsikáztak a 6-oson Pécsre. Eltelt pár hét, vége volt az ittlétnek, és a tanárom vitte a repülőtérre a vendéget. A 6-os úton. Ekkor megjegyezte a prof:

A vidéket már láttam idefelé, mehetünk mostmár a highway-en is.

Mire a tanárom: EZ a highway.

Hát így. Jó sok évnek kellett eltelnie, és biztosan kellett az is, hogy Pécs Európa Kulturális Fővárosa legyen, hogy lett végre igazi highway. (Igen, olyan magyar: földet hordtak, hogy legyen alagút, meg fogják ezt még hetekig csinálni. Sárgább, savanyúbb, de van. A miénk.)

Így mától Pécs közúti közlekedésében is kapcsolódott a fejlett világhoz. Mostantól tényleg nem sok indokom lehet arra, hogy ne látogassak el oda, ahol tanultam (illetve hát sok esetben tanítottak...).  Ráadásul idén vannak igazán jó programok is, és mostmár van highway.

Ezt is megértük.

StartUP 3. Holnap. Csiripen is. 

Van egy e-mail címem, amit kb. öt éven keresztül nem használtam. A leveleket nem nyitottam meg, mert a fiókot is hanyagoltam. A levelek persze nem pattantak onnan vissza, mindössze egy fekete lyukba érkeztek.

Nos, pár hete fölélesztettem a mailboxom, azóta figyelem, miket kapok. És jönnek azok a hírlevelek, jönnek azok a direkt levelek, amikre olyan hét-nyolc éve feliratkoztam. Jönnek, megállás nélkül. Függetlenül attól, hogy ez évekig egy fekete lyuk volt.

Vagyis éveken keresztül azt hitték, hirdetnek nekem. Pedig még ha így is történt: vajon öt-hat év alatt mennyit változott a preferenciám? Mennyit változott az élethelyzetem? Ha öt éve még éppen autót akartam venni, vajon mi a valószínűsége, hogy ma is így van? Ha öt éve éppen középvezető voltam egy cégnél, vajon ma is így van? És a hét-nyolc éve megadott adataim egy munkaközvetítőnél vajon ma is frissek?

Nem nehéz válaszolni a fentiekre. A jellemző válasz a nem. Nem vagyok olyan, mint öt-hat-hét éve. Csak az e-mailt küldők fejében.

De ezek a direkt levelek, ezek a hírlevelek ráadásként reklámot is tartalmaznak. Célzottnak nevezett reklámot. Hát, kérem, ezek már félremennek. Mert kérem ez az e-mail cím, amire küldözgetnek, nagyon régi!

Egy adatbázis az évek során jelentősen elértéktelenedik. Lehet, észre se vesszük, de az induláskor még tűpontos adataink 2-3 év múlva már nem sokat érnek. Felépítünk egy adatbázist, használjuk, és azt hisszük, pár év múlva is milyen jó lesz. Pedig nagyon könnyen kiéghet, nagyon könnyen széteshet: azok, akik három éve még befektetési lehetőséget kerestek, most könnyen lehet, inkább hitelt akarnának felvenni.

Figyeljünk oda az adatbázisunk frissességére. Nézzük az eredményeket, és azokat a címeket, amikhez évekig ki nem nyitott e-mailek tartoznak, dobjuk ki. Ne áltassuk magunkat, és főleg ne verjük át azokat, akik esetleg megveszik tőlünk a kiküldés lehetőségét. Nem éri meg, hiszen a konverzió elmarad.

Legyünk frissek és üdék. Az adatbázisok pedig nem olyanok, mint a soha-le-nem-nyugvó nap. Azok bizony elfáradnak...

A Google ma bejelentette, hogy napokon belül elérhetővé válik a remarketing lehetősége az AdWords tartalmi hálózaton. De mi ez a remarketing?

Ők nagyon szépen elmagyarázzák, ezért csak dióhéjban: egy olyan célzási megoldás, amikor mást tudunk hirdetni annak, aki már járt az oldalunkon. Ilyen kampányt először tavaly csináltak az Index.hu oldalain idehaza (pontosabban ez kapott először nyilvánosságot), tehát a szakmában nem ismeretlen a megoldás - éppen csak eddig nem lehetett nagyon máshol használni. Ja, és az Index máshogy nevezte: náluk ez a retargeting. 

A Google lépése viszont feladja a leckét mindenkinek. Hiszen mostantól nemcsak egy szakmailag szűkebb körben ismert megoldás a remarketing, egyre többen megtanulják a fogalmat, és kérni fogják más kampányokban is.

Érdemes erre készülni, van pár hónapja a portáloknak. Viszont. Ez azt is jelenti, hogy kaphat egy újabb lökést a banneres hirdetési megoldás, hiszen ezzel a módszerrel sokkal hatékonyabb lehet minden olyan kampány, ahol direkt konverziót várunk el, például feliratkozást hírlevélre vagy vásárlást. 

Tehát: remarketingeljünk, retargetingeljünk emberek! Tényleg jó lesz nekünk.

Ahogy a közösségi média egyre erősebb és egyre nagyobb a befolyásoló ereje, úgy fogja egyre jobban formálni a reklám nyitottságát, elérhetőségét. A reklám eddig ugyanis szinte minden esetben pénz befektetéssel járt. A legegyszerűbb megoldás is pénzbe került, legyen szó szórólapról vagy apróhirdetésről. Aztán persze az internet megnyitotta az utat az ingyenes megoldásoknak és a fajlagosan olcsó reklámoknak, de az igazi ingyenesség csak most jön el.

Eddig ugyanis az ingyenes vagy nagyon olcsó megoldások "másik pályán" mozogtak, mint a fizetős megoldások. Ez volt a média érdeke és ez volt a pénzért hirdetők érdeke is: kell a bevétel és nem kell a fölöslegesen nagy reklámzaj...

De a közösségi média - a blogok, a Facebook, a Twitter - alapvetően ingyenes. Hiába van két zsák pénzünk, nem fogunk tudni mást csinálni, mint pénz nélkül. Amikor ajánlatot adunk közösségi média optimalizálásra, akkor nem médiadíjat kérünk, hanem az időnket és a tudásunkat fizetik meg.

Nos, ha valakinek van ideje és némi tudása, akkor máris egy pályán játszhat a "nagyokkal". Máris itt van a kezében az ingyenes eszköz. Ez az igazi civil pálya, itt lehet igazán megmutatni, mit is tudunk.

(A bejegyzés alján frissítve.)

...és milyen sokat érhetnek! Gondolj bele, ha a TE neved, vagy a céged, terméked neve a tét. Vajon mennyit ér ez meg neked?

És a konkurenciádnak?

Visszatérő kérdés, rendszeresen belefutok: a Google-ben a konkurenciám hirdet a cégem, termékem nevére. Mit csináljak?

A válasz eddig az volt: nyelj egyet, és dolgozz tovább. Most úgy tűnik, az Európai Bíróság is ezt javasolja: nyelj egyet, és lépj tovább. A döntésük értelmében ugyanis legális az a gyakorlat, hogy a Google engedi azt, hogy mások nevére, cégnevére, brand nevére hirdessünk. Természetesen a megtévesztő hirdetések ellen továbbra is fel lehet lépni, részben a hirdető, részben a Google felé, de ha a hirdetést kirakója egyértelműen feltünteti, hogy mi köze van a névhez, akkor elvben akár maradhat is.

Jó vagy rossz hír ez? Igazából olyan eszköz a más nevére történő hirdetés, amely néhány esetben nagyon hasznos lehet. Másrészt mi is könnyen kerülhetünk ilyen helyzetbe. Mondhatnánk, hogy egy-egy, majd mi is visszahirdetünk a konkurenciára, ha ő is ezt teszi. Bár magunk között ezzel is csak a Google jár jól. Kicsit olyan ez a helyzet, mint a A fülemile címe vers vége felé a bíró ítélete:

Se ide nem, se oda nem
Fütyöl a madárka, hanem
(Jobb felől üt) nekem fütyöl,
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:
Elmehetnek.
 

Frissítés:

Madarász Márti a Google-től a kommentek között választ ad arra az esetre, hogy mit kell csinálnunk, ha bejegyzett védjegyünkre hirdetnek, és ezt nem szeretnénk engedni. Beemelem ide, mert úgy gondolom, hasznos:

A védjegyek kérdése nem újkeletű, a válasz viszont valamivel árnyaltabb.

Nem beszélhetünk általánosan védjegyek szerinti irányelvről, mert ez területenként változik: mint ahogy a televíziós v. rádiós reklámtörvények is országonként változók, a Google a védjegyek esetében is területi megkülönböztetést alkalmaz. Míg pl. egyes országokban a tévében láthatunk összehasonlító reklámokat, otthon ilyenekkel nem találkozunk - az online világban is szükséges volt tehát a területenkénti megkülönböztetés. A következőkben a hazai hirdetési irányelveinkről írok.

A részletes irányelv itt található: adwords.google.com/support/aw/bin/answer.py?hl=hu&answer=6118, itt leírjuk, melyik esetben mi a teendő. Ha a védjegy tulajdonosa nem "szól" a Google-nak, nem tudhatjuk és nem is vagyunk olyan helyzetben, hogy eldöntsük, hogy az ő márkája védjegy - ezért szükséges a bejelelentés. A folyamat több szempontból is kedvező: ha már valaki a hazai bejegyeztetési folyamatot elkezdte és igazolni tudja, hogy az folyamatban van, már hozzánk is benyújthatja a kérelmet. Emellett lehetőség van a védjegyed hirdetési jogának a továbbadására is olyan esetben, ha a termékedet mások is értékesítik, és az a te érdeked is, hogy ezt sikeresen tegyék (tehát nem konkurálsz velük).

Az irányelv szigorúságát mutatja, hogy szigorúan fiókszintre vonatkozik, ezért a több fiókot kezelők esetén is elkerülhető az esetleges visszaélés.

Összességében tehát ha azt szeretnétek kivédeni, hogy a védjegyetekre hirdessenek versenytársaitok, a fenti segítséggel és az alábbi űrlapon továbbítsátok ezt felénk: services.google.com/inquiry/aw_tmcomplaint.
 

Évekig az volt a kérdés, hogy vajon a mobil platform és az internet harca hogyan alakul: milyen területeken nyerhet a mobil, mi az, ami már nem él meg ott. Aztán egyszercsak azt vettük észre, hogy már nem az a kérdés, mire nem képes a mobil - szinte mindent tud egy okos telefon, amire egy átlagembernek átlag geeknek szüksége lehet. Ráadásul ezt a változást nem a korábbi nagy brandek érték el, hanem kb. a semmiből érkező iPhone, és a szintén előzmények nélküli Android platform. A korábban nagy reményekkel induló Palm elsüllyedt, a windows mobilok léteznek és fejlődnek, de úgy le vannak maradva, mintha más világban élnének, és még a Blackberry kilátásai sem különösen biztatóak (bár nekik van a legtöbb esélyük a régiek közül).

Kevesen látták azt, hogy ez a két platform harca fogja meghatározni a 2010-es évet. Ezen kevesek egyik volt Doransky, aki már 2009-ben erről beszélt. Sőt, nemcsak beszélt róla, hanem elkezdett egy konferenciát is szervezni.

A 2009. őszén még csak a geekeknek érdekes esemény mára hirtelen aktuálissá vált. Ráadásul egészen ütős kis programot is sikerült összehozniuk, így azt gondolom, sikerült megteremteni egy konferencia sorozat első részét: a mobil világ folyamatos változása miatt nem hiszem, hogy egyszeri lesz a rendezvény.

Tehát, akit csak kicsit is érdekelnek a trendek és szeretne képben lenni, az még most jelentkezzen az iPhone vs. Android konferenciára. Ez most egy olyan esemény lesz, ahol nemcsak azért érdemes jelen lenni, hogy jópofizzunk másokkal a szünetben!

Zseniális ötlet, hogy fizessünk azért, mert valaki megnéz egy reklámot. Zseniális, hiszen így biztosak lehetünk benne, hogy odafigyel rá. Főleg, ha csak akkor kapja meg a jutalmat, ha válaszol is pár egyszerű kérdésre.

Hát mekkora ötlet ez már, nem?

Hát nem. Minden bizonnyal van olyan termék, amelynél az a célcsoport, amelyik a reklámnézésből akar pénzt keresni, érdekes nekünk, nade álljunk már meg egy pillanatra: egy ilyen rendszer arra van kitalálva, hogy mindenki nézzen meg minden reklámot minél többször, függetlenül attól, hogy őt érdekli-e az vagy sem. És főképpen függetlenül attól, hogy ő potenciális vevő-e vagy sem.

Vannak olyan hálózatok, amelyek arra toboroznak embereket, hogy kattintsanak hirdetésekre adott oldalakon, így az oldal gazdája bevételhez jut, és abból a bevételből visszaoszt. Az ilyen hálózatok finoman szólva is szabálytalanok, hiszen a hirdetők és a hirdetési hálózatok kijátszására épül. Nem jó ez senkinek, jobbára az oldalak tulajdonosainak sem, hiszen amint kiderül a turpisság, rögtön repül a bevétel, nem utal nekik a hálózat.

Egy ilyen fantasztikus ötlet, amint a bejegyzés elején vázoltam, ugyanezt valósítja meg, csak pepitában. Lényegében átveri a hirdetőket, még akkor is, ha ezt valami egészen más módon magyarázza.

Hogy ez fikció lenne? Hogy ilyen nincs is? Hát, mutatom:

Ezt a linket az iwiw-en kaptam: Pontér.hu

Ez pedig konkrétan sajtóközleményben jött: Reklámfaló

Már csak egy kérdésem maradt: milyen megfontolásból hirdetnél ezeken a helyeken? Valóban megérheti a kikényszerített figyelem?

Így hirtelen két híroldal is nyílt a napokban, amik nem csinálnak mást, mint a máshol is olvasható híreket valamilyen újabb mixben kínálják nekünk. Ráadásul mindkét oldal régi piaci szereplőtől származik.

Az egyik a Sanoma Hír24.hu oldala, ami egy hírportál. Részletes leírását és találgatást, hogy minek is van, Pollnernél találunk. Én csak osztani tudom a nála leírtakat: nem értem. Ha mobilra van kitalálva, akkor sok benne a kép. Ha hírpörgetésre van kitalálva, akkor meg miért olyan vékony, hogy normális képernyőn a nagyítás gombot keresi az ember?

Ráadásul valahogy nem is illik a Sanoma hazai portfóliójába: idegen test kívül és belül. Vajon mire számítanak? Ide fognak szokni a... kik is? Az FN.hu kapott most egy belső konkurenciát? Vagy?

Ez az oldal már 5 éve se tetszett volna. Persze kellően nagy reklámmal és forgalomtereléssel - erre van eszköze a Sanomának - még többé-kevésbé olvasott is lehet. Akár. Én mindenesetre szkeptikus vagyok.

A másik oldal a Tallozó című offlin válogatás újság online változata. Nos, ez nem is ígér saját tartalmat, ez azt ígéri, hogy újraosztja a máshol megjelent érdekes cikkeket. Vagyis egy szerkesztett tallózás biztosít nekünk.

Kétségtelenül látványos az oldal, de most őszintén: kinek jutna eszébe itt keresni híreket? Ott van a Hírkereső, a maga nemében nehezen leküzdhető oldal - de a Tallózó mégcsak nem is frissül napon belül, ahogy néztem. Nem értem. Vagy csak én látom rosszul a várható trendeket?

Egyébként érdekes, hogy egyik oldal sem elég gyors és elég érzékeny abban az online hírzabálós világban, ahol az esti híradókat sem érdemes megnézni, mert abban csak a reggeli hírek vannak...

Eközben meg megújult a Szörcs kereső trend része. Ha tényleg hírek - friss hírek, tallózások - kellenek, akkor nem érdemesebb itt kezdeni? Ez nem is ígér mást, mint megmutatja, mi az aktuális trend, mivel foglalkozik kb. mindenki...

Ha igaz az a mondás, hogy az angol az a nyelv, amit a legkönnyebb "rosszul" megtanulni, vagyis nagyon hamar meg tudjuk magunkat értetni, hiába rossz a nyelvtanunk, pocsék a kiejtésünk és csak alig 150 szót ismerünk, szóval, ha igaz ez a mondás, akkor igaz lehet az is, hogy a marketing az a tudomány, amit a legkönnyebb "rosszul" megtanulni.

Szavakat, módszereket tanulhatunk meg napok alatt, 8-12-24-50 órás képzéseken próbálhatjuk behozni sok év egyetemen tanulható tudását, és ha elég ügyesen elhitetik velünk, hogy minden szép és jó, akkor igazán azt gondolhatjuk, királyok vagyunk, mindent tudunk, amit tudni lehet.

Pedig még csak meg se értettük sok esetben, mi miért van, mit miért csinálunk. Ráadásul egyre többen vannak, akik szakkifejezések mögött valami mást tanítanak. Olyan ez, mint a kuruzslás, csak most nem az életünkkel játszanak, "csak" a cégünk életével. Hiszen ha valamit elszúrunk a marketing folyamatban, akkor bizony a vállalkozásunk is bukhat.

Persze érthető, ha egy alapvetően nem marketinges szeretné megtanulni gyorsan és könnyedén a marketinget, hiszen így nem kell majd annyit költenie. Olyan ez, mint amikor a 600-as SEL Mercedest gázossá alakítják: érthető, hiszen így sokkal olcsóbb, na de akinek van pénze egy ilyen batárra, annak lehetne már pénze igazi üzemanyagra is...

Éppen ezért gondolom nagyon fontosnak, hogy aki a marketing területén ír, az pontosan használja a fogalmakat és pontosan is írja le, mi mit jelent, minek mi lehet a következménye. Az utóbbi hetekben megint belefutottam több olyan esetben, amikor bizonyos fogalmakat valami egészen másra használtak bloggerek, és ennek megfelelően amit javasoltak - bár nem volt hülyeség - de megtévesztő volt.

A legnagyobb baj itt nem is az, hogy a leírt módszer rossz lett volna. Sőt, ezekben az esetekben mind praktikus és jó tanácsot kaphattak az olvasók. A baj az, hogy nem azt kapták, amiről a cím beszélt. Piackutatás helyett tesztet, multi channel marketing helyett integrált marketing kommunikációt, gerilla helyett mondjuk vírust.

Jó, hasznos, értelmes írások - fogalmi tévedéssel. Vajon miért? Nem értett hozzá az, aki írta? Vagy egyszerűen csak így jobban hangzott? Fogalmam sincs. A legtöbb esetben ki se derül, hiszen ennek megkérdezése után a válaszok vagy sértettségre utalnak, vagy azt kapom, hogy most mit lovagolok itt a szavakon, nem ez a lényeg.

Hát tényleg. Nem ez a lényeg. Végül is, ez csak egy ilyen kis tudomány-féle, nem is érdekes. Nem az életed a tét, csak a munkád. Mindegy is.

Vissza is vonulok az elefántcsont tornyom langymelegébe.

Nem szeretem azt, ha valaki tudja tutit. Ezt már jó sokszor leírtam, de valahogy az élet rendre megerősíti ezt. Egész egyszerűen nem lehet ész nélkül használni a már bevált módszereket, mert könnyen koppanhatunk. És ami működik az egyik kampányban, az nem működik a másikban...

A konkrét példa most éppen az AdWords. Egy konkrét szakterületen működő webáruház hirdetéseit kezeljük, és eredményesen: egész egyszerűen fel kellett függeszteni a kampányt, mert 2 nap alatt sikerült az egy havi forgalmat (majdnem) hozni, és a logisztikai háttér ehhez már majdnem kevés.

Eközben egy szintén normál fogyasztói körnek szóló hirdetéssel szenvedünk: nem tudjuk elérni azt a konverziós arányt, ami már legalább elfogadható lenne.

Pedig mindkettő Google AdWords, kb. ugyanakkora költéssel, és nagyon hasonló gondoskodással is. De nincs királyi út: ami bejön az egyiknek, nem jön be a másiknak. 

A Bánó a Brandcamp konferencia kapcsán írt arról, hogy mennyire tervezhetetlen a közösségi oldalakból érkező forgalom. Vagyis nem egyenletes forgalmat kapunk, hanem olyat, amiben vannak kisebb-nagyobb csúcsok.

Ennek kapcsán jutott eszembe (és le is írtam neki ott is), hogy alapvetően az lesz a gond, hogy az SMO, vagyis a közösségi média optimalizálás elsősorban nem forgalomterelésre való. Tehát ez nem olyan, mint a SEO vagy a PPC kampányok vagy egy e-mail aktivitás: nem akkor kell használni, ha több látogatót akarunk.

De akkor mi értelme van ennek az egésznek? Mire való ez az egész közösségi média baszakodás?

Hát, elsősorban ugye kommunikálásra, pontosabban párbeszédre: párbeszédre a lehetséges vevőinkkel, a lehetséges partnereinkkel. Arra való, hogy a véleményüket befolyásoljuk, ha lehet, minél pozitívabb irányba. Mondok egy példát.

Ha csinálunk egy jelentős bővítést a cég ügyfélszolgálatán, és e miatt a korábbi problémákat sikerül kiküszöbölni - vagyis valódi válaszokat fogunk adni az érdeklődőknek, naprakészek és udvariasak vagyunk stb. -, akkor ezt valahogy el is kell mesélni az embereknek. Mostmár lehet bennünket keresni, nem vagyunk annyira legendásan szar ügyfélszolgálat, mint mondjuk a T-Home-é. 

De eddig kifejezetten utáltak minket, sok volt a panasz. Vagyis egy vesztes helyzetben vagyunk!

Nos, ilyenkor ha a közösségi oldalon jelen van a célcsoportunk (vagy a célcsoportunk egy fontos része), akkor megtehetjük, hogy ott "mondjuk el" nekik, hogy mostmár jók vagyunk, megjavultunk, kiléptünk a vicc kategóriából.

Vagyis megtehetjük, hogy javítjuk a cégünk megítélését, végső soron a brand értékét. Például erre való az SMO.

Alig egy hónap múlva választás. Alig egy hétig lehet még leadni az ajánlószelvényeket, ami nélkül nem indulhatnak a jelöltek, nem állíthatnak a pártok listát. A nagyoknak ez nem gond, de a kicsik számára ez erős kihívás. A két legnagyobb kicsi, az MDF és az LMP számára létkérdés: legyen meg a kellő számú szelvény.

Gondoltam, megnézem, kinek adhatom a cédulát. Azt tudom, hol lakom, azt nem, hányas választókerületben. Így aztán arra is kellene infó, hogy valójában hova tartozok.

Elmentem hát az LMP és az MDF oldalára szétnézni. Természetesen mindkét helyen ott van a telefonszám, kit kell hívnom, ha oda akarom adni. De engem előbb információ érdekel: kinek adhatnám? Nos, erre nem gondoltak.

Az LMP-nél hiába tudom, hol lakom, azt kellene tudnom, hányas választókörzetben. Igaz, ez az infó rajta van a szavazásra hívó lapon, nade nem lenne egyszerűbb egy utca alapú kereső? Viszont ha megvan a kerületem, akkor megkapom, ki a jelölt. De csak a nevét. Nincs link bővebb információra, képre, bármire. Miért? Mennyibe tartott volna? - Javítás: felhvíták a figyelmem, hogy van. Megnéztem és valóban: egy letölthető pdf. Köszi. Ez lenne a web 2010-ben? 

Az MDF-nél még ennyit se kaptam. Ott megadtam a megyét (csak azt lehet), és nem látok semmit. Hopp, nem működik a kereső(!) Operában! Irány a Firefox. Nos, ott kapok infót. Szöveget, hogy ki a megyei elnök, meg ilyenek. Vannak weboldal címek is. Nem linkelve. Mi ez? Ennyire bénák? Semmi jelöltlista, semmi plusz infó. Hát akkor most kinek adhatom a cédulámat?

Ez így nem lesz jó, kedves politikusok és kedves kampányembereik a politikusoknak. Miért nem lehet erre kellően fölkészülni? Azt gondolom, e így nagyon béna...

(A már biztosan jól álló három nagy pártot direkt nem néztem. Nekik azért annyira nem fontos jelen helyzetben az internet.)

Ma volt a Barcamp konferencia, lánykori nevén Web 2.0 Symposium, ahol egy érdekes témában vezettem egy workshopot:  Mi alapján lehet rangsorolni a webes ügynökségeket?

Mivel nekem elsősorban moderátori szerep lett osztva, ezért nem előadással készültem, hanem beszélgetést generáló kérdésekkel. Azt gondolom, mérsékelten sikerült megoldanom a problémát, vagyis átrágtuk a témát, még beszélgetés féle is lett belőle. Csak.

Csak kevesen voltunk. Illetve végülis a jelenlévő 20-25 fő nem kevés, de ebből csak kb. négyen voltak online ügynökségtől, illetve még talán 2-3 ember egyéb ügynökségi oldalról. Megrendelői oldalról kicsit többen, talán 7-8 érdeklődő. Ráadásul egy ilyen rendezvényen a passzív befogadáshoz vagyunk szokva, nem a beszélgetéshez. Éppen ezért igyekeztem olyan kérdéseket feltenni, amire lehetett igen-nem szavazatokat adni, így próbálva mindenáron bevonni a közönséget.

Bevallom, néha kicsit kínos volt, de azért csak-csak sikerült előre jutnunk.

A felvetésem az volt, hogy az alábbiak közül mi az, ami fontos lehet egy online ügynökség megítélésében:

• éves árbevétel?
• megrendelők száma?
• alkalmazottak száma?
• referenciák száma?
• elnyert díjak?
• közösségi média jelenlét?
• ismertség?

E mellé jött még ötletnek kettő a közönség részéről:

• a szolgáltatások széles köre
• megrendelők nagysága (minősége)

A fentiek közül kialakult két fontos szempont:

• megrendelők száma (és minősége)
• referenciák

Ekkor tettem fel azt a kérdést, hogy kell-e egyáltalán online ügynökségi rangsor? Erre az volt a többségi válasz, hogy igen. Elsősorban azért, mert ez segítheti a megrendelőket az ügynökség választásban.

Végül arra voltam kíváncsi, ki csináljon ilyen rangsort. A javaslataim:

• az ügynökségek
• a megrendelők
• szakmai szervezet
• szakmai sajtó

A konszenzusos vélemény az volt, hogy ez utóbbi kettő, vagyis szakmai szervezet és egy szakmai sajtó. Nevesítve: az IAB és a Kreatív Magazin csinálhatna egy ilyet. Ez így elég konkrét "felkérés", nem?

És hogy hogyan kellene ennek elkészülnie? Az összes fenti szempontot tartalmazva, különböző súlyozással. Vagyis akár idén is lehetne egy ilyen rangsort összerakni - nem kis munkával. Lehetne.

Legyen?