Onlinemarketing blog

A kollektív intelligencia meg a közösségek tudata - sőt, az a mém, hogy a hálózat segítségével majd a közös tudás kialakul - mostanra visszahúzódott kicsit a sci-fik világába. Elég csak körbenézni az interneten, bekukkantani pár közösségi oldalra, vagy megnézni, miről írnak emberek a fórumokban. A kép néha igazán siralmas: nem elég, hogy sok buta ember egymásra utalva még butább lesz, de ráadásul a nem buták is képesek megbutulni.

De akkor mégis, mire jó a közösség, miért szeretjük?

Mert társas lények vagyunk, azért. Az akolmeleg és a közös emlékek, közös pontok is kellenek ahhoz, hogy emberek legyünk. Úgy igazán. Lásd még Maslow, meg az ő piramisa.

Másrészt, ha egy társaságba beleüvöltjük, hogy "ki ismeri ezt a számot?" akkor jellemzően választ is kapunk. És ez ettől tényleg olyan, mintha együtt többet tudnánk. Persze ez kétélű, éppen tegnap olvastam a Turulcsiripen:

elkepesztoen sok hasznavehetetlen tanacsot lehet twitteren kapni, ezert szeretem

Nade vannak esetek, amikor tényleg segít a közösség. Ott van az Időkép.hu, ami egészen szép közösségre építi a szolgáltatását: vannak, akik felszerelnek olyan kis kütyüt, ami küldi az adatokat az időjárásról, és ez szépen belekerül egy központi adatbázisba, növelve ezzel az észlelési helyek számát. Egyszerű és tiriviális, nem igaz?

Ehhez nagyon hasonló másik megoldás is készül most, Dunder Krisztián valósítja meg az ötletét: ez az utinformaciok.hu

Ez az oldal - egyelőre - ígéret. Aki regisztrál, az most csak egy kis pdf-et tölthet le pár hasznos webcímmel, telefonszámmal és adattal, de a későbbiekben el fog indulni egy olyan szolgáltatás, ahol mi magunk oszthatjuk meg azt, amit látunk útközben. Vagyis olyan közösségi portál lesz ez, ahol egyenként berakjuk a kis okosságokat, hogy majd ebből összeálljon valami nagyon friss és nagyon hasznos tudás: az aktuális közlekedési információk.

Vannak tehát esetek, amikor együtt tényleg többet tudunk. Persze ehhez kellenek olyan szolgáltatások, amelyek szűrik és moderálják az információkat. Ellenkező esetben olyan kakofónia lesz, mint amikor egyszerre hagyjuk beszélni az ellenzéket és a kormánypártot a Parlamentben...

Miután sokan és sokat írtak az előadásokról, így én most megengedek magamnak egy kis apró megjegyzést, mintegy az idei Internet Hungary margójára. (Tudom, hogy képzavar, tekintsétek ezt írói munkásságom részeként.)

Az ilyen rendezvényeken a termen kívüli események szoktak sokkal informálisabbak lenni, és ez fokozottan igaz az Internet Hungary-re. Ráadásul a két napos esemény első napja értelemszerűen buliba és ivászatba torkollik. Erről annyira azért nem szoktunk írogatni, sokak számára lenne kínos mégcsak utalni is arra, vajon mire képes néhány pohár pálinka és néhány korsó sör.

De az esti buli kötetlensége hoz azért érdekes beszélgetéseket és poénokat is... Nos, egy olyan maradt meg bennem, ami miatt önmagában megérte elmenni a buliba, ez pedig a következő:

- Vajon miért lett Bing a Microsoft keresőjének a neve?
- Because Is Not Google!

A keresőmarketinges blokkot kellett az idei Internet Hungary-n felvezetnem egy kezdő előadással. Ennek címe a fenti kérdés, és mivel felvezető előadásról volt szó, pontos választ nem is adok rá.

Az előadás inkább gondolatébresztő. Az volt a célom, hogy lássunk néhány tényt és néhány érvet a megoldásokról, és vegyük észre: a pontos választ csak a feladat ismeretében lehet megadni.

Íme az előadás (ami nem, nem 70 oldal valójában, csak elemeiben jelenik meg, ahogy előadtam):

Nagyon csöndben voltam, aminek az oka elsősorban az Internet Hungary, de ezt fokozza egy megfázás is. Jelenleg fáj a torkom és nincs hangom, ami egyrészt rendesen elkedvtelenít, másrészt akadályoz is a munkámban. Ámde félre bú és félre bánat, az elmúlt két nap alatt egyáltalán nem unatkoztam!

Ott voltam tehát a 10. Internet Hungary konferencián, és kedden egészen sok dolgom volt. Tartottam egy előadást arról, moderáltam egy beszélgetést és majdnem moderáltam egy harmadikat is, de az végül az elcsúszások miatt elmaradt.

Nagyon keveset tudtam bejutni előadásokra, így komolyabb beszámolóval idén nem tudok jelentkezni, ellenben sikerült nagyon sok emberrel beszélgetnem. Ez alapján azt kell mondjam, nagyon pörög a piac. Sokan bizonytalanok, sokan nem tudják, tényleg lesz-e munkájuk jövő hónapban, és vannak piaci szereplők, akik csak kívülről mutatnak erős arcot, valójában rogyadoznak szegények.

A 10. Internet Hungary tehát semmiképpen nem az optimista jövő, hanem a nehéz jelen konferenciája volt. És ezen a programok bősége, sokszínűsége sem tudott jelentősen változtatni. 

Idén is van Internet Hungary, ráadásul a 10. Idén is ott leszek, most előadok és beszélgetéseket moderálok, így annyira sok időm sajnos nem lesz, node majd utólag biztos fogok tudni írni az eseményről!

Elkészült az előadásom is, így egész biztosan beszélni fogok arról, vajon a keresőhirdetés vagy a keresőoptimalizálás a jobb megoldás egy cég életében?

Illetve inkább csak gondolatébresztőnek szánom az előadást, hiszen ez fog felvezetni egy olyan blokkot, amelyben lesz szó erről is és arról is. Állást most nem foglalnék, de fel fogom rakni az előadásomat pdf-ben a netre - holnaptól le is lehet majd tölteni. 

Ez az október igazi egó növelő hónap számomra. Hirtelen lesz egy csomó előadásom (majd szépen sorban írok róluk) és ráadásul a Bloginterjú blogban is megjelent egy interjú velem. Aki kíváncsi esetleg rám, az erre találja »»

Nem szeretem kicikizni az olyan reklámmegoldásokat, amik kisebb-nagyobb hibákat tartalmaznak. Én is szoktam hibázni, nekem sem esne jól. De vannak esetek, amikor olyan szinten hibázik valaki, amire már érdemes felhívni a figyelmet. Ma kaptam egy ilyen levelet, és ezt most ki kell cikiznem, sajnálom.

Íme a levél:

Azért elemzem is, bár nem sorrendben.

Először is: mi ez a kipontozott baromság ott középen? Mit várnak? Kinyomtatom és visszaküldöm? Vagy mi? Kéremszépen, vagy legyen valami űrlap, vagy irányítson el egy megrendelő oldalra, és itt csak egy gomb vagy link legyen, amin keresztül rendelhetek!

De oké, ezek a nyomott árak, amiket az IIR használ, ezt nem teszik lehetővé. Rendben. Akkor legalább a pontokat vegyék ki, ne nekem kelljen törölnöm, ha ki akarnám tölteni!

Aztán a szövegezés. 2009-ben illik ékezetes leveleket küldeni, az 'ő' betű hiánya több mint ciki, ez konkrétan igénytelenség.

Egy reklámlevélben jó lenne megtanulni helyesen írni. A dátumban nincs pont. A hónap nem nagybetű, akkor sem, ha valami hülye program kijavítja olyanra. És nem kell három!(3)!!! kérdőjel, mert az nem ide való. Az első mondat helyesírási hibák nélkül tehát:

Ön nem volt ott Philip Kotler előadásán szeptember 29-én?

Aztán a szemantikai problémák. Idehaza a guru szó mást jelent kicsit, nem tudom, Kotlert nem kellene gurunak nevezni. Én inkább a szakember vagy hasonló szavakat preferálnám. Az esszencia pedig valaminek a lényege: kivonat, sűrítmény. Érdekelne, hogy mit kapok a majdnem 50e Ft (plusz áfa)-ért. Egy kivonatot? Vagy az előadás felvételét?

És akkor ami a legkevésbé tetszett, az a testimonial. "Résztvevoink mondták:", majd jön egy darab idézet. Mind ezt mondták? Kórusban, felállva, az előadás végén? És tényleg? Dejó! Vagy megintcsak sikerült elrontani valamit?

Őszintén megmondom, ennyi hiba egy kis cégnél is sok, de most ráadásul egy marketing ikon, egy marketing szaktekintély renoméját rombolja az IIR ezzel a levéllel! A mellett, hogy magukat is lejáratják...

Ja, és nem ártana egy szövegírót megbízni. Ez a levél szakmailag úgy egyébként is egy rémálom.

Hülyén hangzik, nem igaz? Annyira tudománytalan, hogy már szinte szép! Hát hogyan lehetne megbecsülni egy cégnév vagy egy terméknév ismertségét? Ehhez komoly kutatás kell!

Pedig az internet miatt már erre is van némi lehetőségünk. Ahogy a Google a keresések alapján megsaccolja, hogy merre terjed az influenza, úgy azt is meg tudja mondani, egy-egy brand mennyire keresett. Vagyis ha megnézzük, hogy cégünk nevére hányan keresnek, akkor abból máris kialakulhat egy képünk.

Persze nem fogunk így abszolút számokat kapni, hanem sokkal inkább trendeket nézhetünk meg. Ha mondjuk novemberben futtatunk egy crossmédiás brandépítő kampányt, akkor kezdjük el most figyelni a statisztikákat: figyeljük a weboldalunkba befűzött Google Analytics kulcsszavait, és ha azt látjuk, hogy a kampány alatt növekszik a reklámozott nevekre a keresés, akkor jól dolgoztunk. Ráadásul azt is megfigyelhetjük majd, hogy mekkora lesz a visszaesés: vajon szereztünk-e új embereket, vagy csak a kampány alatt jöttek újak?

Kiváló eszköz egyébként a Google Keresési Trendek nevezetű szolgáltatása is.

Oké, persze, egy kutatással foglalkozó ember számára ez hájogkovácsolás. Tudománytalan vacak módszer. De mégis, azt gondolom, ad egy gyors és vázlatos visszajelzést ez a módszer. Érdemes kipróbálni!

Valamiért a 18 éves kor számít a felnőtté válás nagy határkövének. 18 éves kortól lehet választani, ekkortól leszünk önállóak, teljes jogú állampolgárok. A 18 év tehát egyfajta vízválasztó, a fiatalságunk odáig tart(ott).

Ölég régen voltam 18 éves, sőt, már a duplája is elmúltam, így azt kell mondjam: az első hazai internetes domaint amikor bejegyezték, akkor én már felnőtt voltam. Ha egy akkori randim jól (vagy rosszul?) sikerül, idősebb gyerekeim lennének...

Merthogy ma van a 18. szülinapja az első hazai .hu domainnek, amely a sztaki.hu volt. És milyen érdekes a világ, az akkori időkre jellemző oktatási-kutatóintézeti dominancia mellett az 5. magyar domain céges domain volt: az ab-aegon.hu! Igaz, ez már "csak" olyan 17 éve történt...

Bővebben akiket érdekel a múlt, a Domain ABC nagyon részletes összefoglalót tett közzé »»»

A hír végülis elég rövid:

Az Ipsos-Gemius konzorcium nyerte az online közönségmérési tendert

Nade az a folyamat, amíg ide eljutottunk... elvileg már a legnagyobb forróságban, a nyár elején kellett volna eredménynek lennie, és mégis, csak most vált publikussá, hogy ki nyert. Pedig ez egy igen fontos tender, azt kell mondjam, minden komolyabb online marketinges, médiás, reklámos munkáját valamilyen módon befolyásolni fogja. Nézzük, miért is:

A döntéshozatalban résztvevő és a szerződéskötési folyamatba elsőként bekapcsolódó cégek az Arcus Interactive Group, a Carnation, a Fastbridge Hungary, a Kirowski, az MC MediaCompany, a MEC Interaction Hungary, a MindShare, az OMD Hungary, a PGM Hungary, az Adaptive Media, az Axel Springer Online, a CEMP, az Evomedia, a Habostorta Csoport, az Inform Média, az Origo, az R-time és a Sanoma voltak.

Persze még szerződéskötés, meg kell pár hét, hogy az egész "tárgyiasuljon", de azért látszik, hogy új világ lesz. Legalábbis elméletileg.

A témára, azt gondolom, még vissza fogok térni!

Vannak olyan egyértelmű dolgok, amiket mégis érdemes magyarázni, mert könnyen eshetnek egyesek a tudatlanság csapdájába. Ilyen egyértelmű dolog az is, hogy arról van adatunk, amit mérünk. Ugye, mennyire nem tűnik ez bonyolult kijelentésnek?

Pedig a mindennapok során nem egyszer kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy ezt meg kell magyarázni. Hiszen olyan sok jófajta bullshit szöveggel etetnek bennünket! Például az internetes hirdetések kapcsán sokan és sokszor elmondjuk, hogy azért nagyon jó, mert szinte minden mérhető.

De ez a mérhetőség csak lehetőség, nem alapvető tulajdonság! Ha például kirakok egy bannert egy oldalra, akkor azt bizony mérhetővé kell tennem: hányszor jelent meg, hányan kattintották, stb. És ezeket a dolgokat előre ki kell találni: meg kell határozni, mit is akarunk mérni.

Nem lehet utólag okosnak lenni. Nem lehet azt mondani egy kampány végén, hogy akkor nekem még kell  három másik adat is, amiről eddig szó sem volt. Pontosabban lehet ilyet mondani, de nagy valószínűséggel nem fognak a rendelkezésünkre állni ezek az adatok. Mert nem is lettek mérve!

Ezért kedves döntéshozók, azt javaslom, tessenek szívesek lenni előre kérdezni, még a kapány elején, és nem utólag, a záráskor, vagy azt követően fél évvel vagy évvel!

Köszönöm.

Ha valaki figyelgeti az elmúlt 1-2 év történéseit a hazai internetes időjárás oldalakon, akkor két dolog tűnhet fel neki: megjelentek illetve ismerté váltak az ilyen jellegű oldalak, ráadásként veszettül népszerűek is lettek, napi 100 ezres nagyságrendű egyedi látogatókkal.

Az Időkép.hu az egyik olyan független oldal, amelyik ügyesen használja ki az internet adta adottságokat. Közösséget épített, folyamatos és könnyen emészthető adatokat ad, ráadásul nem ül a babérjain, fejleszt folyamatosan.

Aztán ott van a Köpönyeg.hu, ami elsősorban a nagyon hosszútávú, 14 napos előrejelzésével emelkedik ki a többi oldal közül.

És persze létezik az "állami oldal", a MET.hu is, ahol a törvényi kötelezettségeknek (részben) eleget téve jelenteti meg a "hivatalos" időjárási adatokat az OMSZ, vagyis az Országos Meteorológiai Szolgálat. Az oldal marketinges érdekessége, hogy bár az OMSZ állami támogatásból él, de ugyanúgy jelentet meg reklámokat, mint a függetlenek.

Vannak más oldalak is, de talán ez a három a legismertebb. Annyit érdemes még tudni, hogy az Időkép csapata részben a MET-ből (most pontosított egy kedves olvasóm, hogy a) MetNet-ből "vált ki". (Tehát ez innen zárójeles, mert a MET-ről írtam: Az okokat nem nekem kell elmesélnem, de aki megnézi a két oldal minőségbeli és használhatóság beli különbségét, talán rájön maga is, hogy itt az újat akaróknak kellett lépniük...)

Node. A www.met.hu, mint állami oldal, elvileg közadatokat ad közre. Amiknek a használatát október 1-től korlátozza. Az okokról nem nagyon van szó, mindenesetre az Időkép.hu összeszedte, ahogy ők látják, mi történt.

Egyébként mindig is viccesnek tartottam az ilyen kijelentéseket:

Az OMSZ honlapjának bármely részére (beleértve a Veszélyjelzés oldalt is) mutató link elhelyezéséhez az OMSZ hozzájárulása szükséges.
 

Tehát most ez a link is szerintük törvénytelen, ami arra a pdf-re mutat, amiből időztem. Állami barmok fogalmatlanok ezek is, törvények és a logika fölé képzelik magukat, az internetet ugyanúgy szabályozhatónak gondolják, mint a legtöbb hivatalnok. Igazán jó lenne őket is felvilágosítani, hogy emberek, ez már nem az ötvenes évek a huszadik századból!

Vagyis viharfellegek vannak vaskosan a meteorológiai oldalak fölött. Gondolom a háttérben a pénzhiány és a függetlenek látogató elszívó hatása lehet, ami piaci alapon érthető lenne, viszont a nem piaci rész - vagyis a MET-be tolt állami támogatás - nagyon megkavarja a dolgokat.

A felhők tehát látszódnak. Egy-két villám is lecsapott már. Attól tartok, ez még csak a vihar eleje, és bőven lesz folytatása. Mindenesetre érdeklődve várom, mi lesz ebből.

Miközben a Google hullámzik, a FaceBook hazai világuralomra tör és az Iwiw apró és bizonytalan lépésekkel igyekszik kibővíteni a telefonkönyv-szerű szolgáltatásait, senki nem beszélt a "kis második hazai"-ról, a MyVip.hu-ról.

Pedig a MyVip.hu sem piskóta, van ott 2,6 millió felhasználó, akik ráadásul jobbára fiatalok. Na és mit szeretnek nagyon a fiatal netezők? Beszélgetni egymással, igen. És mivel teszik ezt idehaza? Na?

A csilli-villi, minden ablakos gépben jelenlévő Windows Live Messenger-rel. Nem a Skype, nem a Gtalk, főleg nem az ICQ (lánykori nevén Icuka) a nyerő. Hanem az MSN-ből lett Windows Live.

Egyébként a Microsoft olyan platformot épített ebből az azonnali üzenetküldőből, ami segítségével beépíthetővé válik webes szolgáltatásokba. Így idehaza elsőként beépült a MyVip.hu-ba.

Azt gondolom, ez egy fontos hír, ami mellett nem szabad elmenni szó nélkül. Ha valaki belép a MyVip.hu-ba, akkor azonnal belépett a Live-ba is. Illetve beszélgethet azokkal az ismerőseikkel, akik vagy ott van a MyVip-en, vagy nyitva van előttük a Live.

Vagyis lett egy olyan szolgáltatás, amely nemcsak megelőzi az iwiw-et tudásában, hanem adott egy kisebb tockost a FaceBook-nak is: hirtelen egy olyan irányba nyitott, amelyre szerintem nem sokan számítottak a piacon.

Nem tudom, ez a lépés mennyire fogja láthatóvá tenni a MyVip-et a hazai neten. A láthatóság alatt azt értem, hogy mennyire lesz téma a szolgáltatás, mennyit foglalkozunk vele egyáltalán. Mert egyelőre keveset. Viszont a Microsoft erős partner. Holman Endrééknek jó ötleteik szoktak lenni. Aztán majd azt vesszük észre, hogy a MyVip lesz a hazai közösségi piac nevető harmadikja, amikor jobbról előz a "két nagy" mellett!

Aki folyamatosan figyeli az új szolgáltatásokról, új megoldásokról a híreket, az nagyon könnyen el tud szakadni a valóságtól. Ha valaki nyakig benne van az online világban, az már annyira ott van a fókuszban, hogy ki se lát belőle semerre. Az van, amit látunk - ez a mi világunk. Elképzelni se próbáljuk, mi van ezen kívül.

Pedig bőven van élet ezen kívül is, sőt. Márpedig ha valaki a jövőjét tervezi - akár a sajátját, akár az üzleti jövőképet - akkor érdemes két lábbal a földön tenni ezt.

Ma például a Google Wave tesztjének a kibővítése kapcsán néhányan a Nagy Internetes Forradalmat várják ettől a szolgáltatástól. Egy másik blogban arról olvastam, hogy a hírleveleket, az e-mail reklámokat legyilkolják a közösségi oldalak. Egy kedves ismerősöm szerint az iPhone-nal az Apple utat mutatott a jövő platformfüggő, központi kiszolgálós megoldásaival.

Ez már annyi Szép Jövő, hogy szinte fáj. Közben meg ha nézegetem a felhasználói szokásokat, akkor azt látom, hogy a vékony geek-nerd rétegen túl a valóság nagyon más. Természetesen használják az emberek a közösségi oldalakat. A Wave borítékolhatóan gyorsan terjedő vírusként fog megtelepedni a gépeinken úgy 2010-2012 között. Az Apple tovább növeli bevételeit, és jó példát adott újfajta üzleti modellre. De ezek a szolgáltatások szépen beépültek-beépülnek a többi, kevésbé forradalmi, ámde sokak által használt megoldások mellé.

Olyan forradalmak ezek, amik nem az internet egészét rengetik meg (mégha a PR és marketing gépezet ezt is akarja sugallni), hanem egyes területeket nyitnak meg a felhasználók előtt, esetleg alternatívákat kínálnak. Be fognak épülni az életünkbe, szépen-lassan meg is változtatja azt. De nem forradalmi módon. Csak szépen, lassan, fű alatt.

Mert a vékony geek-nerd réteg fölött a felhasználók soha nem azt csinálják, amit várnak tőlük.

Kétségtelen, hogy a PPC piac második legnagyobb hazai szereplője az ETARGET. Sőt, ha csak a tartalmi hálózatokban történő megjelenést nézzük, akkor sokkal jelentősebb portálokon tudunk megjelenni ETARGET hirdetéssel, mint bármely konkurenciánál. Vagyis a tartalmi PPC megjelenésekben erősebbek, mint a Google.

Éppen ezért érdekes, ha valami újat csinálnak. Már egy jó ideje lehet néhány felületen képeket is elhelyezni a hirdetés mellé - igaz, ez jobbára arra volt jó, hogy a logó megjelenhessen. De az ilyen kis képpel illusztrált megjelenés egyben hatékonyságnövelő eszköz is lett, és éppen ezért nem meglepő, hogy ezt a vonalat is továbbgondolta az ETARGET.

Ez az újabb hirdetési megoldás pedig online boltoknak, e-shopoknak lehet érdekes: az Etarget Eshop Ads a neve ennek a megoldásnak.

Mindenféle magyarázat helyett íme egy kép, hogyan néz ez ki a weboldalakon:

A formátumot egyelőre béta verzióban lehet kipróbálni, vagyis még nem végleges - de már létezik. Az ETARGET partner webáruházak tudják e-mailben kérni, hogy aktiviálják nekik a megjelenést. 

Kétségtelen, hogy a szeptember egyik legérdekesebb pengeváltása az Origó és a Ringier számháborúja volt. A két fél által megadott számokon lehet vitatkozni, bár annyira nem érdemes. Tény: a Blikket többen olvassák, mint az Origót. Nem kicsit, az eltérés olyan 40-50% körüli.

Lehet vitatkozni módszereken (hogyan mérjünk), lehet vitatkozni a kommunikáció módján, de nem szabad elmenni a tény mellett: valamiért ez téma lett. Ez az ok pedig egyszerű: az Origó elkezdett előre menekülni. Az online piacon ők a legnagyobb, még talán az idei visszaesések után is, ami őket érintette a nagyok közül legjobban. De idén az online piac egésze nem bővül, sőt. Ami történik ráadásul, az pont az Origónak rossz, a belső átrendeződés miatt a PPC erősödik, a display csökken. Ebből nehéz jól kijönni.

Az Origó tehát előre menekül. Mindenféle tévécsatornákat indít, és a kommunikációjában a print piaccal veti magát össze. Rárepül tehát a két legnagyobb hazai reklámtorta-szeletre, és onnan próbál pénzeket behozni. Onnan próbál bővülni (illetve veszteséget csökkenteni).

Ennek azt gondolom fogjuk még jelét látni, és ha megmarad ez a stratégia (és maradni fog szerintem, mert nem lesz jobb), akkor az Origó tovább fogja nyomni azt, hogy az online mennyire erős, mennyire jó. És ez remélhetőleg a piacnak is jót tesz majd, legalábbis az online piacnak.

De azért van pár dolog, amit érdemes szem előtt tartani. Az egyik az, hogy nem szabad egyik pillanatról a másikra éles csatornaváltást csinálni. Az eddigi csak tévé és print egyáltalán nem egyenlő egy csak tévé és online médiamixel! Más az online elérése, más az online hatékonysága - és ami a legfontosabb, semmivel sem olcsóbb a jó online megjelenés (legfeljebb a költségek szerkezete kicsit más).

Mára nagyon sok cég csalódott az online hirdetésekben. Az elmúlt években sokan próbálkoztak és nem jártak sikerrel. Vélhetőleg majd pár év múlva ezek a cégek is újra megjelennek, de ahhoz még kell egy masszív 10-15% plusz az aktív internetezők körében. Mert ami most van, az valójában egy 30-35%-os elérés, és ez bárhonnan nézem, nem a teljes ország.

Igen, 50%+1 internetező biztos van, de azért ezekben a statisztikákban a hetente egyszer vagy ritkábban netező is ott van...

Az Origó tehát aktív piacszerzésbe kezdett, miközben a Ringier nem csinált mást, mit határozottan megvédte a saját piacát - és ehhez ráadásul nem kellett mást csinálnia, csak a mindenki által ellenőrizhető tényeket kellett közölnie.

2009-ben ezek a csaták még kétesélyesek. Hogy mi lesz 5 év múlva? Az attól is fog függni, mennyiben lesz sikeres az Origó offenzívája.

Ritkán tudok azzal büszkélkedni, hogy szegedi vagyok. Sajnos. Az elmúlt jó sok évben kevés olyan dolog volt, amire büszke lehetnék. A politika, a háború és a tranzitforgalom csapdájában vergődött a város, és a háború elmúltával sem kezdett el javulni a helyzet. Eközben a politika bekötött szemmel vagy csak a jót szajkózza, vagy csak a rosszat tudja megmutatni (az egyik oldal ezt, a másik azt). Nincs ebben semmi különlegesség, ilyen az egész ország. Éppen csak eközben Szeged fakul, üresedik, a cégek egyre kevésbé látnak perspektívát.

És sokan el is jöttünk. Szülötte városom bár szeretem, de nem tudnék ott megélni - nem tudnám azt csinálni, amihez értek.

Éppen ezért nagyon becsülöm azokat, akik maradnak, és akik ott próbálnak elérni eredményeket. Egy régi kedves ismerősöm, Volford László is közéjük tartozik. Ő az egyike azoknak, akik miatt még van Szegeden valamilyen politikamentes közösségi élet.

Most például Made in Szeged néven egy érdekes kezdeményezést hoztak össze, és ráadásként ezen a héten egy rendezvénysorozatot is csináltak/csinálnak, a Szegedi Reklámhetet (ami technikai okokból van hamarabb, mint az országos).

Szeged nagyváros, de nem elég nagy. Talán az ilyen rendezvények segítenek abban, hogy méltó gazdasági szerepet is kivívjon magának, és ne csak a politikusok nyilatkozataiban fejlődjön a város, hanem legyen végre munka és legyen végre valami normális jövőkép.

Drukkolok a városomnak. Egy szegedi örökké szegedi marad.

Érdekes problémába futottam bele így az ősz elején. Fut egy ügyfelemnek egy kampánya, azzal a céllal, hogy látogatottabb legyen a weboldala. Ugyanakkor az is elvárás volt, hogy valódi látogató érkezzen az oldalra - olyan, akit tényleg érdekel ez a téma.

A megoldás tehát két részből áll: olyan kampányelemek kellettek, amelyek látogatókat visznek, és olyan szűrő, ami miatt csak a valóban érdeklődők jönnek.

A dolog annyira jól sikerült, hogy egész egyszerűen nem tudják időre teljesíteni a kampányba szervezett weboldalak a kattintási számokat. Ugyanis a bannerben sikerült annyira jól szűkíteni, hogy kevesen kattintanak.

És akkor jön a kérdés: mennyiben lesz így sikeres a kampány? Sajnos nem érkezik darabra annyi felhasználó, mint amire számítottunk - de akik érkeznek, azok tényleg "jó" felhasználók. Lassan vége a hónapnak, pár nap, és értékelünk. Levonjuk a következtetéseket, tanulunk ebből az egészből, és legközelebb már jobb kampányt csinálunk.

Így végső soron mindenképpen lett értelme még így is az egésznek. A végösszeg pozitív lesz. 

Folytatván a tegnapi írásomat, tegyük fel, hogy a Facebook valóban lenyomja az iwiw-et. Lássuk be, erre minden lehetősége megvan. Az iwiw alig változik, egy olyan nagyvállalati csapdában vergődik, ahol a gyors reagálás hónapokig tart, és egy-egy komolyabb fejlesztés évekig. Egy olyan környezetben él az iwiw, ahol a változatlanság, a stabilitás az elsődleges szempont, nehogy megijedjenek a felhasználók.

Emlékezzünk: az iwiw telefonkönyvként definiálódott a Matávos Magyar Telekomos Origós managerek fejekben!

Szóval, egy ilyen dinoszauruszt nem a tudása, hanem a piaci súlya az, ami életben tart. Van sok jobb közösségi oldal a hazai piacon, de nagyobb - nincs. Nos, ez a dinoszaurusz kapott egy méltó kihívót. A Facebook mindazt tudja, amit az iwiw, de jobban. Lehet például meghívót küldeni mindenféle egyéb kérvények benyújtása nélkül, lehet normális widgeteket használni és fejleszteni, van rajta közösségi élet. A Facebook egész egyszerűen jó. Nem a legjobb, nem tökéletes, de éppen elég jó.

Tehát mindenképpen van esélye, hogy nyerjen. Nem biztos, hogy egy év alatt, de ha nem változik radikálisan az Origó hozzáállása, akkor 2011-ben már a Facebook lesz a hazai piacvezető közösségi szolgáltatás.

Na és akkor mi van? Hát, nézzünk pár dolgot, mit fog ez jelenteni!

Először is, egy újabb piaci szegmensben lesz piacvezető egy nem hazai szolgáltatás. A kereső piac már a Google-é, a videó piacot a YouTube uralja, és meglenne a harmadik nagy külföldi is. Ez például azt jelenti, hogy nem lehet olyan egyszerűen mutyiban hirdetni. Meg nem fog a hazai piacon maradni a pénz...

Másodszor: ez lenne az első eset, amikor egy vitathatatlan piacvezetőt kiütnek az első helyről. A Google egy légüres térbe érkezett (nem volt igazán komoly magyar kereső), a YouTube gyakorlatilag lerajtolta a hazai videómegosztókat. De a Facebook valódi versenyben nyerne. Márpedig ez egy olyan jel lenne, ami azt mutatja: nincs befagyva a piac, bármi is történhet! Ha egy Facebook le tud győzni egy iwiw-et, akkor a Startlap, az Index, az Origó, de még akár a Freemail is megverhető.

Érdemes ezen elgondolkozni. A Facebook igazából nem az iwiw-nek kihívás. A Facebook az egész hazai tartalomszolgáltató piac számára jelent komoly kihívást!

Erről szólnak a hírek: a Facebook lenyomja az iwiw-et. Lenyomja, mert felpörgött, és már van 400 ezernél is több felhasználója... Jelzem, ennyi felhasználója van a Network.hu-nak is, ők mégsem gondolják azt, hogy lenyomják az Iwiw-et. És a Network.hu is felpörgött: február óta ugrott ilyen hatalmasat.

Aki azt gondolja, hogy egy ekkora ugrás exponenciális növekedést jelent majd, az nem ismeri a hazai piacot. Az iwiw ugyanis hungaricum. Van egy nagyon nagy előnye: sokak számára ez jelenti az internetet.

Tudok olyan nem fiatalt, akinek az iwiw miatt van előfizetése. Aki az iwiw üzenetküldőjét használja levelezésre. Aki azt se tudja, ez egy közösségi oldal, "csak" használja.

És ahogy nézem a Délmagyar cikkét, sok fiatal sem gondolja másképpen.

Más kérdés az, hogy ez mennyire jó vagy nem jó. De az iwiw jelenleg "mindent visz", és csak és kizárólag saját maga ronthat ezen a helyzeten. Persze az Origo corp. mindent megtesz a változatlanságért, és talán ez is lesz a veszte - de nem idén, és szerintem nem is jövőre.

Talán majd 2012 felé az iwiw nem lesz már a magyar közösségi oldalak ásza. Talán 2012-re lesz esélye másnak is labdába rúgni mellette. De addig még nagyon nagy optimizmusra vall az a kijelentés, hogy "A grafikonok alapján egy éven belül lenyomjuk az iWiW-et: eddig mindenhol lenyomtuk, ahol úgy elkezdett felfutni, mint Magyarországon".

Egyébként szerintem az év végére olyan 1 millió közeli Facebookozó magyar regisztrált lesz, egy év múlva pedig max. 1,5 millió. Többre nem számítok. Ha tévedek, itt fogok elnézést kérni mindenkitől!

Folytatás, más szemszögből »»»

Az ETARGET még a nyáron vezette be a Johu.hu keresővel közös szolgáltatását, de valahogy elmaradt, hogy írjak róla. Most kipróbáltam, mi is ez, és lássuk, működik-e a dolog!

Elég egyszerű a megoldás: ha valaki ETARGET Partner, akkor az új hirdetési helyek létrehozásánál létrehozhat egy kereső mezőt is. Ez a kereső lehet olyan, ami az egész neten keres, de olyan is, ami a saját oldalunkon is keres.

Itt van egy, amit magamnak generáltam:

 

A lényeg a keresés után történik: a találatok közt megjelennek az ETARGET célzott hirdetései is, és ugyanúgy bevételünk lehet belőle, mintha a saját oldalunkon jelennének meg. A kattintás után jutalékot kapunk.

Ezzel a megoldással tehát úgy tudunk keresőmezőt varázsolni az oldalunkra, hogy még pénzt is tud termelni. Érdemes kipróbálni, hozzon ez is nekünk némi aprópénzt!

De ez a VHK most nem AZ a VHK, aminek a koncertjeit oly nagy előszeretettel látogattam a 80-as években. Ez a VHK egy klub, mégpedig a Vállalkozz Hatékonyan Klub nevének a rövidítése.

Érdekes dolog ez a mostani VHK: három olyan ember találta ki, akik az elmúlt években csináltak már ezt-azt, jellemzően kisvállalkozást alapítottak, vezettek, menedzseltek - sőt, nemcsak csinálták, de csinálják most is. Van sok tapasztalatuk, és még több tanulni valójuk, ezért szerveztek egy klubot, elsősorban vállalkozóknak. Tóth András, Kelkó Tamás és Surányi Ferenc neve persze nem ismeretlen azok számára, akik érdeklődnek a különböző üzleti megoldások kkv-kra szabott világában, így nem zsákbamacskát kell vennie annak, aki úgy dönt, belép a klubba. De ha valaki mégis bizonytalan, az személyesen is találkozhat velük, például szeptember 26-án Budapesten, vagy azt követően Debrecenben, Szegeden és Győrött. 

De miért reklámozom őket? Végtelenül egyszerű az ok: felkértek, hogy októberben én segítsek nekik és a tagoknak fejlődni, vagyis legyen a hónap tanácsadója, akitől lehet kérdezni, akitől lehet segítséget kapni.

Mivel nagyon fontosnak tartom, hogy a kis- és középvállalkozások a marketing (és ezen belül az online marketing) területén is erősödjenek, így örömmel fogadtam el a felkérést.

Tehát aki még most úgy dönt, hogy belép a VHK-ba, azok októberben velem is találkozhatnak.

Van az a fajta hirdetés, amikor minden létező illegális felületre kiragasztanak ilyen szórólap méretű cetlit, hogy albérlet kiadó, meg takarítást vállalok, és annak az alján olyan kutyanyelv szerűen letéphetően ott van a kontakt információ: telefonszám, vagy ilyesmi.

Persze ezek olyan tipikusan felhasználók által generált tartalmak, vagyis nem a reklámcégek dübörgő kreativitása gyártja, hanem otthon éjszakába nyúlóan papa meg mama írogatja és vagdossa be, hogy aztán másnap stikába tovább szépítsék a lakótelepet és környékét.

De mint minden hatékony megoldást, ezt is rendesen lenyúlták páran, és mára cégek is használják. Persze nem kispályázva: nyomdai úton (vagy fénymásolva, esetleg gyorsnyomtatva) sokszorozódik a szórólap, profi plakátoló rakja ki überállat ragasztós eszközzel mindenhova, amin megtapad.

De ugye ha sok ilyen van, akkor ezek a kis cetlik egymással is konkurálnak. Egy-egy jobb környéken lakó villanyoszlop akkor se lesz vizes, ha soha nem látott vihar csap le a környékre, mert több erdőnyi papírréteg borítja szemmagasságban. Kell valami, ami felhívja a figyelmet, és ráirányít arra, hogy te figyelj, ez a tuti ajánlat!

A módszer pedig: a beletépés. Fizetett ragasztó érkezik, két mozdulattal papírt fölnyal a felületre, majd mintegy randomize két kutyanyelvet letép. Kicsit rontja a képet, hogy ezt azzal a lendülettel dobja is el, dehát egy ilyen reklámot használó cégnél nincs CSI stratégia, a társadalmi felelősségvállalás maximum annyi, hogy van, akit már a minimálbér duplájára is bejelentenek.

De a produktum ott virít a falon: egy hirdetés, amely annyira érdekes, hogy már ketten is elvitték a kontaktot! Nahát, kell az nekem is!

Ügyes, nem? Egyébként rímel arra a tapasztalatra, hogy amelyik blogbejegyzéshez valaki kommentelt már, ott sokkal könnyebben jönnek az új kommentek. Működő taktika ez tehát az interneten is: a bejegyzés befejeztével olyan 10-15 perc múlva egy kamunick ír valami hozzászólást, és máris könnyedebben beindul a szóáradat a felhasználók felől.

Hát nem csodálatos a marketing világa?

(Mintegy preambulumként: a blokkolom szó eredeti jelentését használnám most, nem a szlengben elterjedt, kb. a régi stipi-stopi-nak megfelelő jelentést.)

Vajon egy olyan gazdaságban, ahol szűkül a fogyasztás, mert kevesebbet költünk, van értelme reklámozni? Itt van például az augusztusi új autó eladási adat. A tavaly augusztusihoz képest 77,4% a csökkenés! Hirdessünk akkor? Van egyáltalán értelme?

Próbáljuk a reklámot felfogni úgy, mint egy háború egyik elemét. A háború célja: talpon maradni. Az ellenség: a konkurencia. A reklámok: a fegyverek.

Innen már könnyű belátni, hogy fegyverek nélkül veszítünk. Ha nem reklámozunk, akkor biztosan győz az a konkurencia, amelyik mégis reklámoz. Sőt, ha szűkül a kereslet, akkor paradox módon még többet kell reklámozni, ha tehetjük! Ugyanis ezzel könnyen lehet, kivéreztetjük az ellenfelet (hacsak nem mi vérzünk ki előbb). 

Tehát: érdemes reklámozni? Naná!

Ebben a harcban az igazán vesztes fél viszont sok esetben a fogyasztó. Az, akinek a reklám szól. Egyre rafináltabb és egyre erkölcstelenebb eszközökkel nyomulnak a hirdetők, hiszen háborúban mindent szabad. Persze naná, hivatalosan mindenki jófiú, senki sem csinál csúnya dolgokat!

Persze. Lányomnak az iskolában az egyik osztálytárs anyukája osztogatott olyan szórólapot, hogy egy bizonyos élelmiszer bolthálózatban veszünk egy bizonyos terméket, akkor annak a papírjával olyan sorsoláson vehet részt az osztály, amivel osztálykirándulás-támogatást lehet nyerni, a fődíj pedig valami osztrák dínós kirándulás.

A papírt már úgy adta oda a 7 éves lányom, hogy ezzel lehet dínókiállításra menni.

Szép, nem? Ügyes! A háborúban mindent szabad, naná...

Persze erre a fogyasztó védekezik. Elkapcsolja a tévét, blokkolja a hirdetést a weblapokon, immunissá válik mindenre. Blokkol mindent, ami zaj. Úgysincs pénze, amiből megvegye magának a pihe-puha-álomkabátot, nem?

Ettől persze szépen lassan kialakul a cégek felől egy újabb front: már nemcsak a versenytárs az ellenség, hanem a fogyasztó is. Az a fogyasztó, akikből elvileg él. Egyre erőszakosabb, egyre látványosabb reklámokkal nyomul, és a válságban egész egyszerűen úgy tesz, mintha minden még jobb és még szebb lenne, mint tavaly volt. Vagy éppen hülyét csinál magából is, a válságra hivatkozva...

Ez így leírva egy ördögi kör, de talán pont ebből kellene kirángatni magunkat. Ahogy fejlődik a technika, úgy tud majd a reklám egyre jobban benyomulni a mindennapokba. Például a reklámblokkolóknak is van (lesz) ellenszerük, és a tévék is ügyesen lavíroznak az éppen elviselhető reklámokkal.

De ahhoz, hogy ne legyen masszív ellentámadás, nagyon kellene egy kis önmérséklet. Nagyon kellene az, hogy ne akarjunk mindent reklámra használni. De ha valaki vérbeli reklámozó, ezt nem bírja megállni. Kezébe kerül egy darab digitális kréta, és máris logókat fog firkálni az elérhető szabad felületekre...

Olyan ez, mint a Végtelen történet.

Nemcsak tudom a tutit, de meg is mondom! Naná, hogy nekem van igazam!

Ismerős? Tipikus cégvezetői hozzáállás. Kedvencem az a fajta megmondós, aki nemcsak a beosztottainak, hanem az ügyfeleinek is jól megmondja a tutit, és ezt el is várja a cég külső kommunikációjától.

Persze ez a legtöbbször nem direkt eszközökkel történik. Nem a főnöki kommüniké megy ki sajtóközleménybe, ezt kicsit emésztgeti, formázgatja a píár részleg (ha van) vagy az aktuális szerencsétlen, akinek ez lett kiosztva.

Aki ilyen kultúrájú cégben nő fel, annak biztosan teljesen idegen az interneten mára elterjedt kommunikáció. A webkettő pedig direkt kicseszés is, hiszen pont a teljes ellentéte ennek a stílusnak!

Most persze lehet azt mondani, mindez csak elvi fejtegetés, ilyen cég nincs is, manapság már pontosan tudja mindenki, hogy partnernek kell nézni a másikat. Valóban?

Mutatok pár példát arra, milyen az, amikor arrogáns cégvezetői diktátum futhatott végig a kommunikációs láncon. Íme egy mai kedvencem:

a hétfőn küldött anyag kommunikálásával kapcsolatban félreértés történt.

Vagyis: kopjatok le, nyugi, nem érünk rátok!

Vagy itt van a Ringier-nek a most kiadott közleménye. Öröm olvasni, ahogy átüt a sértettség és a management véleménye a másik félről: hát nem tudjátok, hogy mi vagyunk a példányszám és nézettség királyok?

De ugyanezt a stílust sok más anyagban is tapasztalom. Ezek a cégek jellemzően évek, évtizedek alatt azt a taktikát választották, hogy jobb erőből kommunikálni, mint őszintén. Jobb megmondani a tutit, mint hagyni, hogy a másik fél (a befogadó) maga alakítsa ki a véleményét.

Persze olyan tökéletesen megy nekik mindez, hogy észre se veszik, hogy ez mára nem működik. Mitől is látnák? Reménytelenül messze vannak attól a valóságtól, ami a párbeszédre és partnerségre épülő céges kommunikáció. Nem is vesszük őket igazán komolyan. Nevetünk egyet, és elkönyveljük: megint hülyének akartatok nézni...