Onlinemarketing blog

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Norbi fut és közvetít, hajrá-hajrá!

Nincs egy éve, hogy a Sanoma a Lap.hu hálózatot elkezdte rendesen ráncbaszedni: új szerződési feltételekkel és szigorú szabályokkal vágtak bele a 2008-as évbe. Tehették, hiszen a Lap.hu hálózat népszerű, a cégek szeretnek belekerülni, a Google megeszi, a felhasználók szeretik.

El is készült mára a 8000. Lap.hu is. Szép, nagy szám, nemigaz? Gratulálunk az érintetteknek!

Ugyanakkor folyamatosan recseg-ropog a rendszer, a népszerű lapokra egyre nehezebb felkerülni. Miközben a szerkesztők direkt díjat nem kapnak, ellenőrizniük kell folyamatosan a linkeket (ez nagyon sok esetben nem történik meg, de ugye 8000! lapról beszélünk), és kezelniük kell a felkerülőket.

Miközben a Sanomás szerkesztők a minőségi és kevesebb link irányába terelik őket. Kicsit két tűz között vannak, hiszen nem tehetnek fel akármennyi linket, új lapot sem indíthatnak csak nagyon indokolt esetben, de az internetre kerülő cégek száma nő, egyre többen akarnak felkerülni.

Mi is használjuk a lap.hu-t, ha egy ügyfelünknek arra szüksége van, és bizony rendre kapjuk az elutasító e-maileket. Pedig csak releváns lapokat választunk, de ugye a szerkesztők fölött ott a korlát. Egész egyszerűen nincs elég hely, mert a túl hosszú lap sem működik.

Megtelt egy csomó lap. Szelektálni kell. De vajon mi alapján? Konkrét kérdés: 300 ugyanolyan szolgáltatásból, ami mind működik, jól elkészített, nem átbaszós, leinformált stb., hogyan lehet kiválasztani 150-160-at, ami ki is kerülhet egy lapra?

Nincsenek kőbevésett szabályok, még igazán irányelvek sem. Elvileg a szerkesztőnek kell okosnak lennie - de minden szerkesztő értelemszerűen máshogy okos. A Lap.hu hálózat úgy érzem újabb kihívással néz szembe, vagy el fogják árasztani a szerkesztőket és a főszerkesztőt az elégedetlenkedő cégek levelei.

Nem tudok kapásból megoldást mondani. Az ilyen katalógusok értelemszerűen nem lehetnek tökéletesek, annyi bevételt ugyanis nem hoznak, hogy sok erőforrást rá lehessen fordítani. Az önkéntes szerkesztést sem érdemes feladni, hiszen sok az előnye, ráadásul ez sokaknak jelent a reklámokon keresztül plusz bevételt. Ugyanakkor azt is jó lenne elkerülni, hogy pár év múlva ne csak a sógor-koma-jóbarát és a sokat fizető cég linkje legyen kint a lap.hu kurrensebb oldalain.

Ez mostanában annyira népszerű téma, hogy mi is bekapcsolódunk a futás népszerűsítésébe. Nos, nem én fogok nyúlcipőt kötni, bár volt ilyen előéletem. Van egy nagyon felkészült kollégánk, aki két weblap tanácsadás között kocogva vezeti le a feszültségét. Ő Vitéz Norbert, aki a hétvégén, konkrétan vasárnap fog újra kocogni. Kicsit több, mint 42 km-t.

Igért fotókat, amiket majd az Indafotóra tölt fel mobilról, mms-ben - mert ilyet is lehet. És itt és most megnyitom a drukkoló-falat is, lehet neki drukkolni, buzdítani.

Hajrá, Norbi!

Elkészült az Index iwiwje. Vagy Facebookja. Szóval mostmár van az Indexnek is közösségi hálózata, Inda néven. Azaz megkapta a közösségi alap-brand-et a szolgáltatás.

(Nem tudok szó nélkül elmenni a név mellett, hiszen dolgoztam a Gyalogló szolgáltatásoknál. Igaz, a Gyalogló Chat volt a legnépszerűbb, de volt ott nekünk egy társkereső szolgáltatásunk is. Na milyen néven? A helyes megfejtők között Inda meghívókat sorsolunk ki!)

Az Inda jelenleg egy erősen béta, alap szolgáltatás. Egy váz, amire majd lesznek rápakolva szolgáltatások, ha már stabilan áll. Igazából fogalmam sincs, hogy micsodák, és jelenleg emiatt nem is látom azt, hogy mitől lesz nekünk jó az Inda. Egyelőre próbálgatom, itt is jönnek az ismerősök - aztán majd meglátjuk. Mindenesetre össze van kötve a bloghuval és az Inda Fotóval, így viccesen elolvashatom, hol kommenteltem ma.

Lehet még ebből magyar LinkedIn (jelenleg legalábbis a szakmai és geek közönség tombol az Indában), kis szerencsével magyar FaceBook (egy nap alatt ezernél több regisztráció történt), de nagyon remélem, nem új iWiW lesz. És nem, nem akarok majd Inda feltöltőkártyás telefoncsomagot sem, és semmi mást! Köszönöm.

Miközben mi arról beszélünk egyfolytában, hogy milyen mértékben nő az online piac - és kesergünk, ha valamelyik területen a növekedés elmarad a várttól -, aközben vannak vesztesei is ennek a növekedésnek. Pontosabban nem tudom, ennek-e, de az biztos, hogy a reklámszakma egyes területein nagy a visszaesés.

És itt most kicsit tágabb körbe kell nézni. Mert bár igaz, hogy az amerikai apróhirdetés piacot az internet nyírta ki, de nálunk ilyen egyértelmű hatások nincsenek. A rosszabb gazdasági kilátások, a bizonytalan helyzet elsősorban olyan kiadások csökkentését jelenti, ami sokkal inkább reprezentáció és nem annyira hirdetés.

Mert hirdetni kell. A hirdetés hozza be az új vevőt, a hirdetés adja a forgalmat. De ajándékot, reklámtárgyat, színes-szagos prospektust már nem kell feltétlenül adni (hogy a fenébe ne kéne, de ha nincs pénz, ezektől a legkönnyebb megszabadulni). Így aztán azt hallom, hogy nem mennek a reklámtárgyak, kevesebb a nyomdai megrendelés - elsősorban persze vidéken. Budapest még tartja magát, bár itt is kevesebb a munka, emiatt esnek az árak.

A külföldi trendek alapján a következő áldozat az ingyenes hirdetési lapok piaca lehet. Elsősorban nem az országos nagyok (Metro - mi is most a neve?, Szuperinfó), hanem a kispéldányszámú helyi kiadványok kerülhetnek veszélybe. Annyival több lehetőséget nyújt egy AdWords kampány, és annyival közvetlenebb a visszajelzés, hogy pár év, és a havi pár százezres hirdetési potenciállal rendelkező cégek szépen átvándorolnak az internetre.

Változik a piac tehát. Először persze a végeken, és kevesen látják, de majd amikor egy-két cég megszünésről vagy lapok leállításáról hallunk, akkor jobban fogjuk ezt érezni.

Az internet pedig eközben tovább erősíti a pozícióit.

Hetente jön 2-3 olyan felkérés, hogy küldjek cikket vagy nyilatkozzak valamilyen témában - természetesen online marketing területen. Ezekre általában válaszolok is, bár a hírnéven kívül mást nem kapok. Eddig a kutya nem kérdezte, kérek-e pénzt azért, hogy megírom más helyett a cikket.

Nem baj, így (is) működik a hazai sajtó, ezt el kell fogadni. De most több olyan felkérés is érkezett, amely már túllépte azt a szintet, amit tolerálok. Mert egy dolog az, hogy ismert újságnak, újságírónak nyilatkozok, válaszolok a kérdéseire. És egy másik dolog az, hogy tök ismeretlen, most induló valamihez a nevemet adjam - amikor azt se tudom, kivel fogok egy lapon megjelenni.

Értem és elfogadom, ha egyesek ezt nagyképűségnek tartják, és nem értik, mit ugrálok - örüljek, hogy ennyien keresnek, használjak ki minden lehetőséget! Igen, ez nagyon jól hangzó érv. Ha majd sikerül magamat klónoztatni, akkor minden bizonnyal így is teszek.

Addig pedig mindenki számára okulásul az alábbi link mögött meg lehet tekinteni a blogger életfázisait. Nem szeretnék az utolsó képen szerepelni! 

Van rá esély, hogy még az idén megalakuljon az IAB magyar tagozata. Ez a hír annyira nem újdonság, egyrészt Doransky már írt róla, másrészt téma lesz ez az Internet Hungary-n is.

Én örülök annak, hogy lesz hazai IAB, és remélem, valóban működni fog, mint érdekvédelmi és képviseleti szervezet. Gyorsan azért nézzük meg, miért érdekes az IAB! Először is, az 1996-ban alapított amerikai IAB volt az a szervezet, amelyik "meghatározta" a bannerek méreteit. Nagyon fontos, hogy mivel az érintett cégek több, mint 80 százaléka tag, így lehetőség van a piac szabályozására, befolyásolására is, ha szükséges.

Valami ilyenre lenne szükség idehaza is. Valami olyan szakmai szervezetre, amibe sokan belépnek, és ami képes arra, hogy változásokat érjen el a hazai online reklám piacon.

Mert az, ami most van, mindenképpen változásért kiált. A webes reklám még fiatal. Kb. 10 éve határozták meg az Origónál az akkori alapítók és létező ügynökségek (Red-Stars, Telnet), milyen árazás legyen. (Konkrétan két-három ember összehajolt és árazott - és a mai napig itt vannak a szakmában, meghatározó helyeken. Érdemes ezt tudni.)

Vadnyugati állapotok vannak. Tartalomszolgáltatókként különböző értékesítése és kedvezmény stratégiák, hihetetlen árengedmények, és "furcsa" ügyfélszerzések. Rendet kellene rakni a mérések, auditálás tekintetében: ki mit mér, ki mit mond magáról, mi az, ami publikus, és mi az, ami nem - és tényleg nem. Rendet lehetne tenni az árazásoknál is - nem normális az akár 80 százalékos kedvezmény, még akkor sem, ha ezt mindenki elfogadja (vagy normális? meggyőzhető vagyok...).

Nem kell megijedni, baj nincsen, a piac működik, mi több, fejlődik, nincsenek sértett cégek és nagy bukások - van viszont arra lehetőség, hogy a szakma egységesen fellépjen és elkezdjen valami szabályozást.

Mert van szakma. A hazai IAB megalapításának ez a legfontosabb üzenete: van hazai internetes reklámszakma.

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Van azért arra példa, milyen a nem tolakodó reklám. A Twitter nem fárasztja a felhasználókat mindenféle bannerekkel, pedig lehetne a twittek közé pakolgatni mindenfélét. Viszont közeledik az elnökválasztás (USA, naná), és ennek kapcsán van hirdetni valójuk.

Ezt pedig nagyon kultráltan a lap tetején teszik, egy formázott üzenettel, amit aztán le is zárhatunk. Így aztán látjuk, értjük, ha érdekel kattintunk és megtartjuk, ha nem kell, lezárjuk. Udvarias.

Volna kéremszépen itt egy típushiba, amit ha meglátok, sikítanom kell. Ez pedig a szakmánkban oly gyakran leírt hirdetés szó i bötűje. Az a bötű, amit oly sokan szeretnek hosszú í-vel írni. hiszen ha a hír szóban az í hosszú, akkor a képzettben is úgy kell szerintük.

De nem. Kedves amatőr régészek weboldalkészítők, helyesíráshoz oly annyira nem értő programozók és webszerkesztők, spam-eket író tinik: a hirdetés rövid i. Még akkor is, ha nagyon el akarjuk azt adni. 

Az ég kék, a fű nő, a reklámokat az interneten pedig egyre többen blokkolják. Ez egy olyan macska-egér harc, ahol a felhasználó, az egér, most éppen jobb pozícióban van. Hogy ennek mi az oka? Lustaság vagy tudatlanság?

A lényeg: egyre többen nyúlnak valamilyen reklámblokkoló eszközhöz a böngészésük közben. Az okok között ott van az, hogy lassítja a gépet a sok (vagy éppen rosszul megírt) hirdetés, zavaró a villogás, vagy egyáltalán: a felhasználó reklámkerülő. Hivatalos, publikus információk a hazai piacon nincsenek, és természetesen weboldaltól (célcsoporttól) is függ, a felhasználók hány százaléka nem látja a bannereket, de a jelenség ismert.

Valamit tenni kell. De ezt nem lehet sem a jog, sem egyéb verbális eszköz, itt a technológia az, ami segíthet. De valahogy pont ebben nem lépnek a portálok. De a hirdetők sem.

Mindig kis mosoly jelenik meg az arcomon, amikor a méregdrága interstitial hirdetések helyén ilyet látok:

Pedig meg lehetne fogni azt az 5-15% elkerülőt is, néhány apróbb trükkel. Pl. lehet figyelni, megjelenik-e a hirdetés, és ha nem, akkor kirakni egy szöveges változatot. Vagy olyan hirdetéskiszolgálót kell használni, ami eldugja a hirdetés forrását, így nehezebb blokkolni (lehet, de bonyolultabban). Valamit lépni kellene.

Mert ezeket a "Tovább>>" gombos fehér képernyőket már lassan évek óta bámulom, és valahogy nem jutott még át az üzenet ezen...

Nincs! 30 perc után egész egyszerűen nincs türelmem várni, hiába mondja az unott női hang a T-Home call centerében, hogy legyek türelmes. Pedig én csak hibát szeretnék bejelenteni, mert elment a munkaidőm kellős közepén a kábeltévé (T-Kábel), és emiatt persze az internet is.

Nagy naívan hívom a T-Home-ot, begépelek minden vackot a telefonon, majd kiderül, a tévé menüben nincs hibabejelentés. Kérem az ügyintézőt. Várok.

Várok.

Várok.

10 perc

Várok.

Várok.

Várok.

20 perc

Közben ebédelek és várok.

Várok.

25 perc

Ügyintéző felveszi, elmesélem neki, nincs már türelmem, és mit akarok. Mondja, kapcsol. Cool. De nem akarom! De kapcsol, mert ő nem tud segíteni.

És kapcsol!

És várok.

Várok.

35 perc

Várok.

40 perc. Itt tartok most.

Mi ezzel a bajom? Lopják az időmet, pedig csak az alap infratsuktúrát szeretném megjavíttatni, amiért nem kevés pénzt fizetek.

Opsz, végre kapcsolnak (42 perc!) Mindenféle számkat kell elmondanom, amiket már korábban be is kellett gépelnem. De akkor  miért kellett begépelnem?

Kaptam hibajegy sorszámot: 260613. De előtte el kellett mondanom, melyik szolgáltatás (pedig a tévé felől jöttem), meg persze azt is, mi a hiba.

45 perc alatt meg is történt a hibabejelentés. 2008, T-Home. Vajon miért van olyan érzésem, hogy ez nem normális szolgáltatás? Amikor arról beszélünk, nem terjed eléggé az internet, gondoljunk arra is, mi meló egy megrendelés (jelesül 25 perc várakozás). Kinek van ehhez kedve? Ha hiba van, akkor meg jön a plusz szivatás.

Kedves T csoport! Mi lenne, ha a reklámra fordított pénz egy részét visszaforgatnák az ügyfélkezelésre? Normális, gyors ügyfélszolgálatra, pontos tájékoztatásra, ügyfélmegtartásra? Sokkal olcsóbb lenne, mint az a pénz, amibe most egy új előfizető kerül! 

Régóta olvasgatom azt a mappát, ahová a spam filter gyűjti a kéretlen reklámleveleket. Nézegetem, mit gondolnak a küldők, mivel tudnak meggyőzni. Bevallom, tanulok is ezekből.

Illetve egy szinttel feljebb is tanulok: figyelem, milyen levelek jutnak át a szemét-szűrőn, miket kell kézzel kigazolni. Persze mindezt nem azért teszem, hogy én is spam-et küldjek. Az indok egyszerű: a hírleveleknek, amiket legálisan kiküldünk, pontosan ezeken a lépéseken kell túljutniuk. Azaz nem szabad fennakadniuk a spam szűrőkön, és érdekeseknek, meggyőzőeknek kell lenniük.

Persze nem tudok Viagrát ajánlani tanfolyam helyett (pedig a 25 ezer spamből 1136 próbálkozik direktben ezzel), és Angelina Jolie sem lehet sztár az ügyfeleim levelében (közel 700 ilyen levél), de a mail-ek felépítése, szerkezete, a meggyőzés eszközei helyenként zseniálisak.

Kedvenceim az illegális hazai letöltőszerverek, amik ugye emelt díjas sms-el működnek. Olyan személyesnek tűnő maileket küldenek, amik ráadásul nagyon jó szöveggel is vannak megírva, és rendre átjutnak a spam szűrőn.

Egyszerű, lényegretörő, egy-két mondatos üzenetek, egy link, és ennyi. Ügyes.

De persze tanulságos az is, mivel akarnak átverni. A klasszikus csalások mellett egyre többször kapok olyan leveleket, amelyek valami ismert szolgáltatásban használt adataimat akarják megszerezni. Az egyik legfontosabb ilyen célpont a Google AdWords, tökéletesnek tűnő levelek és azok mögött tökéletes weboldalak vannak, adatlopásra. Kár, hogy olyan címeimre érkeznek, amiket nem használunk Google regisztrációra, de ez az én szerencsém, hiszen félig kómás állapotban akár még rá is kattintanék egyikre másikra. Vigyázni kell.

Itt van tehát a web egyik sötét bugyra a sok közül. Ne nézzük le, tanuljunk belőle! Ezek a levelek működnek, hiszen ha nem működnének, nem lenne értelme kiküldeni azokat. Igaz, a hatékonyság alacsony, de a módszerek tanulságosak. Figyeljük meg azokat!

Most kaptam a linket e-mailben, van már folyamatosan frissülő Free Tibet oldal magyar nyelven is. Engem már úgyse engednek be Kínába amíg ott diktatúra van, úgyhogy aki arra jár, majd meséljen, mit leszek kénytelen kihagyni az elkövetkező néhány évben.

Addig is ajánlom az egyik kedvenc humanistámat mindenkinek.

Megdöbbenve olvasom a kommentek között:

2007 január környékén volt olyan nap, hogy "használt lakás" kulcsszóra 6.500 Ft (!!) volt egyetlen egy darab kattintás

Ez mindig hihetetlen számomra. Egész egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ennyiért megérje kattintást venni! Hiszen még ha minden kattintásból vevő is lenne, akkor is minimum 6500 Ft-ot kellene kitermelnie egy ügyfélnek. Oké, ha eladom a lakást, talán. De ha 10 kattintásra jön egy eladás, akkor már 65 ezer forintba került a dolog!

Nem szabad ennyit fizetni egy kattintásért, az ETARGET-en biztos nem! Villogjanak a fények, jelezzen a kamucsengő: itt valaki árat ver fel, hogy kiüsse a konkurenst, mindegy milyen áron. Nem szabad az ilyen versenyben részt venni.

Egyébként is tudni kell, mennyit ér meg nekünk egy kattintást, nagyon kevés az olyan eset, amikor minden áron ott kell lenni legelől. Márpedig könnyű kiszámítani, mit ér meg egy-egy beérkező látogató, hiszen ha ismerjük a konverziós arányt, és tudjuk, mennyi a hasznunk egy megrendelésen (azaz ebből tudjuk, mennyit érdemes reklámra fordítani ügyfelenként), akkor máris láthatjuk, hogy vajon hoz-e hasznot a PPC kampány.

Ha pedig nem hoz, akkor nem kell eröltetni. És időben - IDŐBEN! - le kell állítani a kampányt. Sajnos nekem is van olyan ügyfelem, aki korábban (mielőtt találkoztunk volna) eltapsolt PPC kampányra 100 ezer forintot úgy, hogy nulla ügyfelet szerzett. Nem volt egy jó buli, igaz? 

Ha valaki mobiltelefont vesz, akkor alapvetően ezt úgy teszi, hogy besétál egy kereskedőhöz, és kellő készpénz átadásával máris megszerezte a kinézett modellt magának. Ha valaki olcsó mobilt akar, akkor bemegy valamelyik számára szimpatikus szolgáltatóhoz, és ott vesz hűségnyilatkozattal olcsó mobilt (főleg, ha előfizetése van és nem feltöltő kártyája).

Ámde a mobilok kiválasztása már elkezdődik az interneten. Egyrészt számtalan oldal kínál mindenféle teszteket, miközben árulja is a készülékeket, másrészt a gyártók is rendelkeznek saját és jellemzően lokalizált oldallal.

De most is igaz: olcsó mobilt a szolgáltatók weboldalán találunk.

Ez az egész egy oldschool dolog, üzletek, viszonteladók - a teljes offline disztribúció lemásolása a neten is. De vajon miért nem lehet ebből kitörni? Miért nincsenek netes megoldások?

Miért nincs egy olyan oldal, ahol kiválaszthatom az én aktuális telefonálási szokásaimnak megfelelő előfizetői csomagot - mindhárom hazai szolgáltató kínálatát átnézve? Aztán miért nem tudok idehaza pl. olasz feltöltőkártyát venni olasz számmal, azaz legalább az európai kínálatot megismerni?

De amit a legkevésbé értek: ha már egyszer a telefongyártók ennyi energiát feccölnek az oldalukba, miért nincs mindhárom szolgáltató aktuális készülékhez tartozó ajánlatához link?

Megértem a mindenféle üzleti érdekeket, és azt is, hogy a felhasználókat nagyon szeretik vezetni (és néha megvezetni...) a szolgáltatók. De egy ilyen lépéssel független kereskedők is előállhatnak, nem? Vagy esetleg belenyúlnánk valami olyanba, amit megkapargatva a versenytörvény megszegésébe futnánk?

Van erről valakinek esetleg bővebb infója? 

Mottó: Tanulni kell, mert így maradhat ember csak az ember.

Ez itt most a reklám helye. (Igaz, az egész blog a reklámról szól...) De most hirdetek! Olyan valamit hirdetek, ami remélem a törzsolvasóim számára is érdekes: online marketing képzést.

A képzés azoknak szól, akik már járatosak az online marketingben, de szeretnének bizonyos területeken elmélyültebb tudást szerezni, ismereteiket rendszerezni. Legalábbis ezt írja a honlapján a Sämling, a képzést szervező cég. Érdekes még a képzés szakmai vezetője, aki egyben az oktató is: Damjanovich Nebojsa.

Fontosnak gondolom, hogy rendszerezett tudással rendelkező emberek dolgozzanak az online marketing területén is, ezért is merem javasolni ezt a képzést azoknak, akiket érdekel a téma. Bár nem olcsó a dolog, de nem is teljesen kezdőknek szól a képzés. Marketingeseket várnak, akik vagy szakirányú képzettséggel rendelkeznek, vagy van szakmai tapasztalatuk.

Azaz nem az a cél, hogy újabb kezdők jelenjenek meg a piacon pár hét múlva, hanem az, hogy a már valamilyen kommunikációs területen dolgozók a tudásukat kibővíthessék.

Nekem tetszik ez a dolog, ezért kis mértékű plusz ösztönzést is kínálok: az, aki a jelentkezéskor jelzi, hogy ezen kis ajánló alapján jelentkezett, és be is iratkozik, kap tőlem egy dedikált példányt a Célzott online reklám című könyvből.

Jelentkezzetek, tanuljatok, még van október 2-ig pár nap!

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Az USA legnagyobb online hirdetői a költések alapján, 2008. július. Az adatok a TNS Media Intelligence-től származnak.

Fontos és hiánypótló blog: végre a Kreatív Online is blogol! Kicsit furcsa, hogy ők is a blog.hu-n, de talán ez azt is jelenti, hogy a blog beválalósabb lesz, mint az "anyaország". Mindenesetre üdvözöljük a Kreatív blogoló csapatát a blogszférában!

Welcome!

Tavasz van és kitört a béke,
Vadászatnak, hajtásnak vége.
Boldog, mert megint túlélte,
Énekel és nevet az égre.

Fut a nyúl a mezőn és énekel

Nagyon ciki, de már nem bírom magamban tartani a véleményemet a hazai (bulvár) szponzoráció orvosi lováról: a Futóblogról. A Futo.blog.hu címen található blog valójában a Nike által szponzorált webkettes médiamegjelenés, amit az Index.hu, az egyik vezető hazai tévétársaság portál szemérmetlen módon nyom is. Néha utalva a dolog szponzorációs jellegére (amikor az Index címlapos blogketrecben nem narancssárga, hanem zöld színű a kiemelés), néha erre sem figyelve.

De mi is a bajom ezzel? Miért kell nekem itt most fikáznom egy izzig-vérig marketinges megoldást? Savanyú a szőlő, vagy mi? - kérdezhetné az Index címlapról érkező hozzánemértő kommentezők hada. Ezért mintegy megelőzve a választ, összeszedem, mi nem tetszik. Aztán leírom azt is, mi az ami tetszik benne.

Ami nem tetszik:

Ez egy szponzoráció. Olyan valami, ami kőkemény reklám. Így a reklámokat szabályozó törvények erre is vonatkoznak, azaz például jól láthatóan és egyértelműen fel kell tüntetni a dolog reklámjellegét. A lap alján elhelyezett mondat sem nem jól látható, sem nem egyértelmű - mert pl. mi vagy ki az a Nike? Egy görög szárnyas istennő? Avagy? (Tudom, belekötök a fába is... de nézzük csak meg, milyen komoly felhasználási feltételek vannak a Nike - magyarul nem beszélő, de Európának szóló - céges oldalán!)

Szép dolog az, hogy ismert emberek adják az arcukat egy-egy szponzorációhoz. Ezzel ugyanis legitimálják a terméket, azt mutatják, hogy "ez annyira jó, hogy még én is ezt használom". (Figyelem, most személyeskedés következik!) A három blogger közül kettő esetében ezzel nincs is igazán probléma: Angelday független blogger, más területen már megszoktuk tőle a határozott és elkötelezett evangelizációt, így nincs semmi baj, ha újabb játékszert talál magának. A TotalCar-ból megismert Winkler Róbert is olyan valaki, aki az utóbbi években több dologhoz is adta a nevét, így nincs abban meglepő, ha ilyen helyen találkozünk vele. Nade mit keres itt Uj Péter? Ő nem blogger, ő újságíró, sőt, főszerkesztő! Annak a sajtóterméknek a főszerkesztője, amelyik folyamatosan teret ad a szponzorációs felületnek. Független újságírás? Belső Indexes policy? A reklám nem befolyásolja a tartalmat? Ugyankérem, ez már nem létezik, UP ezzel a lépéssel mindezt zárójelbe teszi: a pénz beszél, a kutya ugat, a karaván halad. Az egészben a szakmai visszhang a furcsa: eddig bárkivel beszéltem erről, senki nem értette, hogy ez most így hogy. Nem voltak megértők, nem voltak hát persze kell ez a mai világban kommentek. Értetlenkedés volt.

Szeretem a sokat frissülő blogokat, főleg, ha szólnak valamiről. De mára futóblog mérgezésem van. Ez a bejegyzés is csak azért születik meg, mert már sok. Ismert jelenség a reklámok kiégése: amikor egy alapvetően nem rossz spot túl sokat pörög, és már nem ér el pozitív hatást, érdektelenné válik, hovatovább zavaróvá. Na, ezt érzem én most a futóblognál: túl régóta megy, egyre kevesebb új dolgot mutat, olyan véget nem érő valami, ami lassan adblockerért kiált. Lehet, csak én érzem így?

Végül a legnagyobb problémám az, hogy nem akarok ettől Nike cipőt venni. Nem érzem a késztetést arra, hogy a következő cipőm ilyen márkájú legyen - félreértés ne essék, nemcsak utcán koptatom a sportcipőket, heti rendszerességgel sportolok. Tudom, nem én vagyok a célcsoport, kiöregedtem, meg minden. Lehet, ha tíz évvel fiatalabb lennék, bejönne a cucc. Bár valahogy nem érzem benne az átütő erőt.

Ennyit az előrehozott feketelevesről, és lássuk, milyen pozitívumokat találtam.

Nagyon tetszik, hogy a fiatalos célcsoport elérésére merték a blogot, mint eszközt használni. Ezzel egészen biztosan eljutnak olyanokhoz is, akik potenciális vevők, és más csatornákon nem lehet megszólaltatni őket.

Nagyon jó, hogy arcot kap a blog! Ráadásul azonnal hármat, és ismert arcokat. Ezzel egyrészt eleve garantált egy alap olvasottság, másrészt jelentősen elvesz a dolog a marketing ízéből: emészthetővé teszi a reklámot. Nincs személytelen üzenet, nincs rátukmáló tartalom.

A sok bejegyzés mind igyekszik másról szólni. Nem azt járják körül, miért és mitől jó a termék, hanem próbálnak valódi tartalmakat gyártani: igazi blogbejegyzéseket. Személyeset, olvashatót, élvezhetőt. Sikerül beleérezni a blogok hangulatába, azaz egy-egy postban nincs benne az izzadságszag (illetve dehogynem, a tartalmuk miatt, haha, de amúgy nincs bennük - ha érthető vagyok).

Több elérő pozitív dolgot nem írok, csak a fentieket tudnám permutálni, de talán a lényeg átjön: jó az ötlet, profi a megvalósítás, bár vannak még hibák, és határozott véleményem, hogy a kevesebb több lenne. Mindent összevetve kellett egy ilyen megoldás a hazai blogszférában, hogy a fenti tapasztalatokkal szembesüljünk. Így a következő blogszponzorációs megoldás már sokkal jobb tud lenni.

Van egy ronda módja a PPC hirdetések kihasználásának, ez pedig a kikényszerített kattintás. Arról van ilyenkor szó, hogy csak akkor használhatsz egy szolgáltatást, akkor nézhetsz meg egy lapot, ha rákattintassz a hirdetésre.

Gondolom nem kell különösebben magyaráznom, miért baj ez: az ilyen módon szerzett látogató egyáltalán nem releváns, ugyanakkor a hirdető fizethet ezért is. Tehát ez a megoldás a kattintásos csalás egyik változata.

Ennek megfelelően egyébként nem is szabályos ez a megoldás, a Google ki is tilthat az AdSense programból, ha kiderül.

De mit csináljunk, ha ilyet látunk? Érdemes jelezni a szolgáltatónak. Hiszen ha a mi hirdetésünkre kattint valaki így, akkor az a mi pénzünk ablakon történő kidobása! Rontja a konverziót is, ráadásul elesünk releváns hirdetéstől, hiszen másra költöttük a keretünket.

A fentiek miatt nagyon meglepett, hogy az egyáltalán nem eldugott kis szolgáltatás, a WifiZone az ingyenes szolgáltatásai esetében ezzel a módszerrel él: 15 percenkét rá kell kattintani egy CT Network hirdetésre, ha tovább akarjuk használni a netet...

Javítás, 2008.09.19.: mint kiderült, a WifiZone sem legálisan cselekedett, a CT Network nagyon helyesen szintén tiltja az ilyen megoldásokat. Ezúton elnézést is kérek a CT Network-től illetve a Hírek Médiától, hogy belekevertem őket.

És ezt így hogy? Tehetnénk fel a klasszikus kérdést... Nade tessék csak megnézni! 

... az például az IWIW. Ami több ok miatt is meglepő: egyrészt az Origó keresőjének a motorja a Google, az IWIW pedig az Origó tulajdona, másrészt egy iszonyatosan nagy és fontos adatbázisról van szó.

Az persze nem véletlen, hogy nem keres a Google az IWIW-en: nincs beengedve. Ennek megfelelően az ott található adatok jobban védettek, és nem tükrözi le egy harmadik fél. Másrészt rengeteg találattól elesik az IWIW - ami viszont nem fáj nekik, hiszen így is nagyon sokan használják. Ugyanakkor lehetne köztes megoldást használni: például a nevekben lehetne keresni, de másban nem.

Egyébként ez egy általános gyakorlat: a belépéshez kötött oldalakat általában nem indexelik a keresők, pontosabban nem tudnak belépni, ezért nem is látják azokat. Nagyon helyesen, teszem hozzá, hiszen így nem tud turkálni a leveleinkben, vagy például a weboldalunk zárt részében.

Amikor megtervezünk egy webes szolgáltatást, akkor el kell döntenünk, akarunk-e keresőkből forgalmat. Elsőre könnyű rávágni: persze, akarunk! De aztán kiderülhet, hogy vannak olyan tartalmaink, amiket nem akarunk megmutatni. Ilyen tartalmak nemcsak zárt, jelszóval védett helyeken lehetnek. Ilyen tartalmak lehetnek például azok, amelyek ideiglenesek: ügyfélnek készített weboldal tervek ha webdesigner cég vagyunk, vagy mintahirdetések, esetleg weben keresztül megosztott ideiglenes dokumentumok.

A triviális, jelszavas védelmen kívül két egyéb módon biztosan el tudjuk zárni a kereső, és így a Google szeme elől a tartalmunkat. Az egyik megoldás az, hogy nem linkeljük sehonnan az eldugni kivánt oldalt. Mivel a Google linkeket követ, így nem fog tudni eljutni oda, ahova nem vezet link. A másik lehetőség, ha mégis linkelnünk kell az adott lapot, hogy kap a link egy "nofollow" elemet. Valahogy így:

<a rel="nofollow" href="weboldal címe">link leírás</a>

Ez utóbbi formát lehet egyébként akkor is használni, ha azt akarjuk, hogy a link ne erősítse (vagy gyöngítse) a keresőoptimalizálásban a linkelt oldalt.

A Google tehát nem lát mindent. Egyrészt mert nem bír látni, másrészt, mert el lehet zárni előle tartalmakat. Tudjuk ezt akkor, amikor keresünk, de akkor is, amikor webes megjelenést tervezünk.

U.i.: persze közben rájöttem, hogy kimaradt egy fontos megoldás, ami kizárja a keresőket. A weboldal gyökerében (alap könyvtárában) kell egy robots.txt file-t elhelyezni, amiben meg lehet adni, mit nézzen és mit ne nézzen a Google. (Vajon mit felejtettem még el?...)