Onlinemarketing blog

A tegnapi hírleveles bejegyzésben csak mellékesen beszéltem a hírlevelek formátumáról, és megjegyeztem, hogy már a html hírlevél a "normális". Közben itt pihent az egyik böngésző fülön nálam egy felmérés, hogy az USA-ban milyen html formátumú levelek megjelenésére alkalmas levelezőket használnak a felhasználók.

Ez alapvetően fontos kérdés, mert ezek a levelezők még annyire sem kompatibilisek egymással, mint a web böngészők. A különböző megjelenítési módok és egyebek miatt igazából valódi kihívás egy mindenkinél egyforma hírlevél. Már olyan, amiben nemcsak egy darab jpg van berakva.

Hangsúlyozom: az USA-ról beszélünk! Ez alapján íme a Top 10 lista a Fingerprint felmérése alapján:

1. Outlook összesen 36%, de Outlook 2003 és korábbi verziók 29%, Outlook 2007 7%.
2. Hotmail 33%
3. Yahoo! Mail 14%
4. Gmail 6%
5. Apple Mail 4%
6. Windows Live Mail (Desktop) 3%
7. Thunderbird 2.4%
8. iPhone 1.3%
9. Lotus Notes 0.2%
10. AOL Mail 0.1%

Azaz a felhasználók kb. 60%-a weben levelezik. A Gmail a fasorban sincs, a Yahoo! és a Hotmail mögött. Az üzleti felhasználók miatt magas az Outlook, de pl. láthatóan magas az Apple Mail is (ahhoz képest, hogy ehhez Apple oprendszer kell). Érdekes látni, hogy mennyire nem tértek át a felhasználók az újabb Outlookra. Úgy tűnik, oly annyira sikeres ez is, mint a Vista.

Hasznos lista, és tanulságos is. Igazán megnéznék a témában egy hazai felmérést is!

Pollner a blogján temeti az e-mail hírlevelet. Bár a kommentek azonnal védik és cáfolják Pollner érveit, azért én is hozzátenném a témához a saját gondolataimat!

Az elmúlt bő 10 évben a hírlevelek jelentős mértékben megváltoztak. És itt most nem elsősorban arra gondolok, hogy már nem a PINE mailer fantasztikus grafikai képességéhez kell igazodnunk, és alapvetően html formátumúak a levelek. Hanem a tartalomra.

Szerintem Pollnernek igaza van abban, hogy a klasszikus hírlevélre már semmi szükség. Azaz már nem elsősorban arra kell a hírlevél, hogy abban teljes információkat közöljünk. Amikor úgy 95-ben elkezdtem netezni, még igazán lassú volt az egyetemi hálózat is. Akkoriban (a kor a Mosaic böngésző, az újdonságként megjelenő Netscape ideje, ráadásul még létező platform volt a gopher is) nem volt az egyértelmű, hogy az internet elsősorban a world wide web. Az e-mail, a telnet, az ftp is legalább annyira fontos eszközök voltak. Ugye léteztek olyan szolgáltatások, amik annyit csináltak, hogy az e-mailben elküldött URL tartalmát visszaküldte e-mailben, azaz weblapot küldött mailként. Ekkoriban bizony egy hírlevélben érdekes voltak a cikkek, a hírek. Emlékszem, az Internetto hírlevele nemcsak trendi volt, de informális és érdekes is. Rss a világon nem volt, a web lassú volt.

Azaz a XX. században a hírlevél egy e-mail formátumú újság volt.

Mára már nem az. Mára a hírlevél elsősorban a marketinges gépezet része, a felhasználók olyan elérése, amelynek nem az az elsődleges célja, hogy tájékoztassunk. De akkor mi?

Például az, hogy a webre tereljük a felhasználót. Pollner bejegyzése mögötti kommentek is erről szólnak elsősorban: "az általam is szerkesztett híroprtál látogatottság minden héten kiugróan(!) megnő a hírlevél kiküldése után." - írja K.Balint. Ezért nem is kell teljes cikkeket hírlevélbe rakni, elég egy-egy ajánló, mintegy kedvcsináló. Mások az eszközök, ez már egy másik internet (2.0, hahaha...), mások az elérhető célok is.

Az is lehet cél, hogy reklámokat csomagoljunk be. Vannak tematikus hírlevelek, amiknek nincs is más céljuk: kiszolgálni a felhasználókat folyamatosan, hogy eladhatóak legyenek a felületek.

De cél lehet az is, hogy az rss helyett a friss hírekről nem rendszeresen tájékoztasson. Pl. plazma tévé akcióról.

Amíg lesz e-mail, addig lesz hírlevél is. Lehet, tovább változik, tovább finomodik, és pár év múlva már olyan messze leszünk a Moon által szerkesztett Internetto hírlevéltől, mint a PINE került a Gmailtől vagy a Kitekintő Gyorsvonattól, de túl fog élni.

Lehet, kellene csinálni egy konferenciát Hírlevél 2.0 címmel, hogy örökre beírjam a nevem az internet történetébe, mint Tim O'Reilly?

Én is írtam már párszor a reklámblokkolókról, és ahogy okosodnak a felhasználók, úgy válhat ez egyre nagyobb problémává. Az okosodás alatt azt értem, hogy minél többet használja valaki a netet (minél régebb óta felhasználó), annál inkább egyszerűvé válik számára a rendelkezésre álló programok használata. Például egy Firefoxhoz nagyon egyszerűen lehet hirdetés blokkolót telepíteni, ráadásul az Opera alapból rendelkezik ilyen eszközzel.

Persze van arra mód, hogy blokkoljuk a blokkolókat, pontosabban átjussunk ezen a szűrön. A hogyanra több válasz is van, ezekből szedett össze deejayy párat a blogjában. Érdemes ezeket végignézni, hiszen előbb-utóbb fogunk velük találkozni. Vagy valami hasonlóval.

Egyébként az elv egyszerű: a hirdetést úgy kell megjeleníteni, mint a tartalmat, azaz el kell dugni a hirdetéskiszolgálót, sőt, adott esetben még a banner méretét is. Így ha valaki blokkolja a hirdetést, akkor azzal blokkolja a fogyasztani kívánt tartalmat is.

Egyébként nem a távoli jövőről beszélünk, nem "majd valamikor" lesz olyan hirdetés kiszolgálások idehaza, ami nehezen blokkolható. A hazai adserver üzemeltető, az Adverticum új hirdetéskiszolgálója (az AdServer NG) már képes lesz ilyen megoldás kezelésére is.

Nincsenek illúzióim, ez egy tipikus macska-egér játék: ha kitalálnak valamit a portálok, akkor majd jönnek a felhasználók, és máshogy blokkolnak. Ha ennek is lesz ellenszere, akkor majd jönnek újabb módszerek. De ez a csiki-csuki mindig is egy szűkebb réteg játéka lesz, és mire szélesebben elterjedne egy új hirdetés blokkolás, addigra már lehet ellenszere. Így végső soron csak azok nem látják általában a bannereket, akiket úgyse nagyon akartunk elérni.

Persze ők sem maradnak ki a jóból. Feléjük más eszközöket vet be a marketing-gépezet.

Van egy verseny, amiben már évek óta megmérettetnek a hazai internetes kereskedők, webáruházak. Az első fordulóban a felhasználók szavazhatnak: vajon ki is szerintük a legjobb? A második fordulóban már a 10 legtöbb szavazatot kapott oldalból szakmai zsűri választja ki a győztest.

Az első fordulón túl vagyunk, megvan a Top10. Érdekes a lista, mert ad egy képet arról, vajon mely szolgáltatások tudnak megmozgatni annyi saját felhasználót, hogy bejussanak a legjobbak közé. Érdekes, mert ugye hiába használnak sokan egy webáruházat, ha azzal nem elégedettek, akkor nem szavaznak.

Így aztán ez a lista gyakorlatilag a hazai etalon: 2008-ban ők a nagyágyúk a webes kereskedelemben Magyarországon.

bookline.hu, cherryon.hu, depo.hu, edigital.hu, netpincer.hu, ppo.hu, suranyihifi.hu, teszvesz.hu, utisugo.hu, vatera.hu

Ha keresel egy infót, egy képet, és egymás után nézegeted meg a weboldalakat, akkor te mennyit vársz, hogy valami betöltődjön? Én ha 5 másodpercig nem jelenik meg semmi, és van más forrás is, akkor már csukom is le az adott fület. Türelmetlen népség vagyok.

De nem vagyok ezzel egyedül. Sok felhasználó türelmetlen, és ha nem jön be az oldal, akkor inkább elmegy onnan. Ezért is nagyon fontos, hogy úgy legyen megírva a weboldalunk, hogy az gyorsan betöltődjön!

Egészen pontosan: gyorsan kezdjen el betöltődni. Mert ha látom, hogy ez bizony releváns infó lesz, akkor már kivárom azt az időt, amíg megjön a gépemre az adat.

A gyors betöltődéshez persze több dolog kell. Alapvetően jól kell megírni a weblapot, nem szabad nagy képet vagy média-file-t a kód elejébe rakni, és nem árt a jó hosting szolgáltató sem. Ha hirdetünk, és pénzt adunk azért, hogy jöjjenek az oldalra, akkor teszteljünk, ha lehet több helyről is: vajon kellően gyors az oldalunk betöltődése?

Árulkodó lehet még az is, ha nagyon rövid időt töltenek el a lapunkon. De sajnos sokszor előfordul, már a mérőkód sem töltődik le. Ilyenkor persze kialakulhatnak vitás esetek is: miközben azt látjuk, hogy az adserver vagy a Google azt mondja, 100 kattintás történt, mi csak 80-at látunk. És könnyen lehet, ez nem mérési hiba, hanem 20 kattintás után olyan gyorsan elment a felhasználó, hogy még a mérőkód sem töltődött le.

Szóval, te meddig vársz? Van elég türelmed, hogy megkapd az információt?

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Miközben nálunk a Google mindent visz a keresésben, a tartalom-érzékeny megjelenések terén az ETARGET elorozta előle a piac nagy részét. És bár várható, hogy lesz némi változás, de az bizony látszik, hogy a Google minden áron próbál terjeszkedni.

De ez nem megy mindenhol zökkenőmentesen. Most például Oroszországban akadt meg a Google, és bukik egyelőre egy felvásárlást. Egy több, mint 143 ezer (!) orosz weboldalt kiszolgáló PPC szolgáltatót vett volna meg, de ez nem sikerült a helyi versenyhivatal vétója miatt. Ráadásul már mindenki a zsebében érezte a deal-t, így aztán nemcsak a Google, hanem a helyi cég is nagyot koppant. 

Ez egyébként érdekes kérdéseket vet fel számomra is a hazai piacon. Ha mondjuk a Google radikálisan terjeszkedne, és pl. 100% közelbe emelné a keresőrészesedését, az felvetne versenyjogi problémát? Mondjuk az ETARGET-et egyelőre nem valószínű, hogy eladnák nekik, de ha az ETARGET-től venne el ügyfeleket, azt vajon hogyan kellene értelmezni?

Ezek persze elvi kérdések, de engem még egy dolog érdekelne: ki vagy kik azok, akik azt mondhatják: oké, ennyi volt? Van olyan szerv, van olyan szervezet, ami erre figyel?

Az orosz példa elég egyértelmű, hiszen cégfelvásárlásról van szó. Idehaza ennek kisebb az esélye. De más módszerek is léteznek, nem igaz?

Nagyon fontos, sőt, a jövő szempontjából kiemelten fontos szerintem a marketingnek az az ága, amelyik az ügyfélre és nem a cégre vagy a termékre koncentrál. Az ügyfélre, aki a vevő, aki a szolgáltatásunk felhasználója.

Írtam már ezen a blogon is sokat erről, és közvetve a napi marketinges hírek is szólnak erről, hiszen a webkettes eszközök használata pontosan ebbe az irányba mutat: amikor a véleményvezéreket akarjuk megszólítani, amikor az ügyfeleinket vonjuk a kommunikációba. Eszközökre lefordítva: blogok, vírusreklámok, gerilla eszközök, közösségi hálózatok.

Máris mennyire közel kerültünk az elvont elmélettől! Mert ugye jól hangzik az, hogy "mindent megteszek az ügyfelemért", de vajon tényleg így van ez? És vajon nem az eddig megszokott módszereket próbálom használni?

Azaz: attól még nem vagyunk webkettesek, hogy az iwiw-ben hirdetünk, és attól sem használunk közösségi megoldást, ha a landing page egy blog, miközben bannerekkel visszük oda az olvasókat.

Ezek mind lehetnek elemei egy-egy webkettes kampánynak, de ahhoz bizony tovább kell lépnünk! Ugyanis van itt egy fontos dolog még: az ügyfélközpontú megoldások alapvetően nem kampányjellegűek, hanem a cég gondolkodásából kell(ene), hogy jöjjenek. Ilyenné kell válni, hogy hihető és hatékony legyen.

Mindez arról jutott eszembe, hogy Dévai Zoli, az ügyfélközpontú marketing egyik hazai apostola írt egy nagyon érdekes bejegyzést a Microsoft egyik XBOX-hoz kötődő kampányáról. Ez a kampány pedig webkettes, sőt, ügyfél-evangelista eszközöket használ. Illetve azt akar használni. De nem ragozom, el kell olvasni, amit Zoli írt!

És egy kis ízelítő:

Ha én lennék a Microsoft helyében, akkor bizony nem akarnék külön közösséget csináltatni fizetett bloggerekkel, hanem a meglévő közösséget támogatnám. Nem akarnék saját szempontok alapján “kiválogatni” olyanokat, akik hírét viszik a jó terméknek és szolgáltatásnak, hanem valóban ilyenekkel szolgálnám ki a már meglévő rajongói táboromat. És csak hagynám, hogy az ott meglévő hangadók tegyék azt, amit eddig is csináltak. Ingyen, lelkesedésből, hitből és elkötelezettségből. Mindössze támogatni kellene őket. És nem pénzzel…

Tedd magad szabaddá november 20-ra! Érdemes lesz! 

Provokatív kérdés, de ha webes szolgáltatást vagy bonyolultabb kampányt tervezel, akkor ezt fontos eldönteni. Egészen pontosan arról szól a dolog, hogy mennyire kell leegyszerűsíteni a dolgokat, mennyire kell hülyének nézni a potenciális felhasználódat?

Mert az már egy régi mondás: tervezz olyan rendszert, amit a hülyék is tudnak használni, és csak a hülyék fognak használni.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy-egy szolgáltatás bonyolultságával le tudod vágni a felhasználói kört: bizonyos összetettség fölött egész egyszerűen nem fogják tudni használni azt, amit csináltál. Például egy regisztrációs folyamat, vagy egy induló beállítás kiütheti a kevésbé felkészülteket. De persze ezen is lehet segíteni olyan kiegészítő oldalakkal, leírásokkal, amelyek kezénél fogva vezetik a felhasználókat. Ha ezt elspórolod, bármennyire is jó legyen a szolgáltatásod, sokan nem fogják használni.

Persze ez fordítva is igaz: ha azt akarod, csak bizonyos tudásszint fölött használják (és nem zavarnak a panaszkodó e-mailek, amik a support@-ra jönnek), akkor csinálj bonyolult felhasználói felületet.

Mert ettől kezdve mindegy, mennyire okos avagy hülye a célcsoportod: te döntöd el, kiket akarsz elérni. Csak aztán ha mellélősz, akkor van a baj. Ha például felülértékeled a felhasználóidat, akkor elmaradnak, és nem lesz, aki használja a fejlesztésed. Ha pedig alulértékeled őket, akkor könnyen körberöhöghetnek.

De talán ez a kisebbeik baj. Ha megy a dolog, akkor az kevésbé drága, ha téged néznek hülyének. Mégha ez egy kicsit fáj is.

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Blogot írok, és ezt természetesen tudják azok is, akikkel beszélgetek ilyen-olyan szakmai kérdésekben. Már meg sem lepődök, hogy többen kezdik úgy a beszélgetést: elmondom, de ne írd meg... Vajon mennyi olyan dolog van, amit csak azért nem mondanak el, mert félnek, hogy mi van, ha mégis megírom?

Másrészt egy olyan szakmában dolgozom, ahol mindeki ismer mindenkit. Most az Internet Hungary-n is sokan voltak olyanok, akiket nem oly nagyon finom jelzővel illettem a blogomon. Volt, hogy nem éreztem őszintének a köszönésüket. Hiába, ez a dolog ezzel is jár.

De annyit el kell mondjak, hogy csak azért, mert attól esetleg többen olvasnak, vagy pár kommentező majd jól érzi magát, nem rugok senkibe és semmibe. Sőt, igyekszem óvatosan fogalmazni, és nem odaszarni, ahol eszek. Ezt talán megértik az állandó olvasóim is.

Végül: fontos, egyre fontosabb a szakmai etika. Az elmúlt bő három év megmutatta, hogy alapvetően őszintén és nyitottan (például az alvállalkozókat nem elrejtve) is lehet értelmesen dolgozni. Innentől kezdve nem pénzügyi kérdés számomra, hogy tartsuk be az alapvető szabályokat. Ezért sem írok meg mindenféle pletykát, igyekszem nem rontani mások üzletét és megpróbálok én is őszinte maradni.

Ennyit mára a természettudományok és a technika újdonságaiból, jövőhéten újra jelentkezünk!

Nem, nem fogok zsidózni, azt meghagyom Tóta W.-nek, ő sokkal ügyesebben csinálja. Inkább arról beszélnék kicsit, hogy érdekesen és nem túl egészségesen polarizálódott a hazai internet piac portálos része. Erre először pár napja döbbentem rá, amikor a Kirowski média igazgatója, Kovács Nándi tartott egy előadást előttem egy fél napos fejtágítón.

Ő ugyanis a hazai internet piacot három szintűnek mutatta be. Felül van a három nagy: Origó, Index, Sanoma. Viszik a sok lét, tavaly ők csináltak több milliárdos forgalmakat. Alul vannak a kicsik, 100 milliós vagy kisebb nagyságrenddel.

Középen pedig nem portálok vannak, hanem két sales house: az Adaptive Média és az Evo Média. Portál sehol.

Vannak tehát a nagyok és vannak a kicsik. Aztán ez az infó el is sikkadt volna, de a hét elején az Internet Hungary-n ez újra felmerült: Miskolczy Csaba emelte ki egy vitában, hogy "szakadék tátong a kis és nagy társaságok között". Ő úgy látja, a megoldás a külföldi terjeszkedés (mármint a kicsiknek).

Miért alakult ez így? Olyan a három nagy társaság, mint egy-egy gravitációs csomópont: kitisztítják a körülöttük levő teret. Nem lenne jó a nagyobb verseny? A piacnak biztosan.

De az igazi nagy szereplőknek nem igazán. A három nagyot gondolom nem kell magyarázni (remélem funkcionális analfabéták már hamarabb elakadtak, és inkább elmentek a MÚOSZ-ba dolgozni), de lássuk be, az ügynökségeknek - a nagy ügynökségeknek - sem lenne egyszerű hatalmas összegeket bevállalni és teljesíteni, ha lenne egy masszív középréteg.

Attól tartok, ezzel is úgy járunk majd, mint a magyar keresővel. Amikor lehetett volna, nem alakult ki középréteg, mára pedig, ha valaki elkezd nőni, még időben megeszi valamelyik hatalmas szereplő.

Egy esély lenne, ha az alul lévők között indulna meg koncentráció. Erre elvileg van lehetőség, de valamiért mégsem érzem ezt realitásnak. Bár a franc tudja. Ha a mostani pénzügyi válság hatni fog a piacra, akkor a nagyoknak nem lesz pénzük vásárolni, a kicsiknek meg jól fog jönni az együttműködés. Ez létrehozhat egy középréteget. Hátha lesz valami jó is a rosszban.

Van az úgy, hogy a nagy piaci szereplő nem akarja mindenáron megenni a nála sokkal kisebb szolgáltatást, de szükség lenne arra, amit az nyújtani tud. Bár kevés az ilyen példa, mégis jó azt látni, hogy ez is egy lehetséges üzleti modell.

Miről is van szó pontosan? Elindult ma az Origovasarlas.hu, ami egy ár összehasonlító oldal és egy egyszerű online bolt platform is egyben. De most nem az történt, hogy fejlesztettek egy ilyen szolgáltatást, vagy vettek egy ilyen céget, hanem együttműködnek a piac egyik szereplőjével, jelesül az Árukeresővel.

Az együttműködés keretében partnereink belistázott termékei elérhetővé válnak mind az Árukereső.hu, mind az [origo] vásárlás látogatói számára.

Azaz jó lesz ez a boltoknak, hiszen kapnak nagyobb látogatottságot. Jó lesz az Árukeresőnek ugyanezért, és jó lesz az Origónak, mert egy profi, XXI. századi szolgáltatáshoz jutott.

Aztán majd meglátjuk, hogyan fogja tovább edukálni és bővíteni ez az együttműködés a piacot.

Szeretem a Google-t, napi szinten használom, mint teszi azt a hazai netezők döntő többsége. De nem szeretem a Google-t, mert mára monopolista lett a piacon. Nem jó az, hogy nincs verseny!

Ma már sokan a Google-nek és nem a felhasználóknak az igényei szerint fejlesztik az oldalakat. SEO, SEO, SEO! Ha a Google úgy dönt, hogy nem vagy jó, mert pl. hibáztál, akkor meghalsz. Nem is kell hibáznod, elég az, ha a tárhely szolgáltatód hibázik, és máris elveszíted a látogatóid megdöbbentően nagy százalékát!

Olyan ez, mint amikor azért volt büszke az egyik konzervgyár igazgatója, hogy a termékeinek 87,5 százalékát egy áruházláncnak adja el. Pedig ezzel éppenhogy kiszolgáltatott lett: egy darab szerződéstől függöt az egész cég sorsa.

Most egy keresőtől függ a hazai weboldalak jelentős része. Ki akarsz cseszni a versenytársaddal? Elő a black seo-val, és mártsd be a Google-nél, máris bajban lesz! Mást szeretnél csinálni, mint ami a Webmaster toolkit-ben van? Nagyon magas árat fizetsz érte!

A Google erős. Nagyon erős. Egyre erőszakosabb. Kell neki egy versenytárs! Elég csak megnézni, hogy bár vezető a hazai PPC piacon, de mivel van egy erős versenytársa, így kénytelen nem piactaroló taktikát folytatni. Edukál, jelen van, teper, hogy legyen nagyobb szelete a piacból.

Kellene egy magyar kereső. Tudom, nem lenne piacvezető, sőt. De egy 15%-ot megszavaznék neki. Kéne, mint egy falat kenyér.

Persze csak akkor lenne életképes, ha tudná mindazt, amit a Google.hu tud keresésben. Ez lenne a nulla szint. E fölött lenne benne az a plusz, ami a piaci sajtosságok miatt jobbá tenné.

Nincsenek illúzióim, tudom, hogy ez a bejegyzés jobbára pusztába kiáltott szó. De hátha valaki meghallja...

Imádom, amikor már a reklámszöveg eleje elmondja a véleményem. Kaptam ma egy spam-et, aminek ez a tárgya:

FIGYELEM: Ne olvasd el, ha vállalkozásod sikeres!

Megfogadtam. Rákattintottam a Junk gombra. Most azt se tudom, mit akart mondani. De én szófogadó gyerek vagyok, na! 

  Csapláros, méregkeverő!
  Legjobb borodból adj elő.
  Cudar biz ez; de ám igyunk,
  Hiszen magyar költők vagyunk.

Jól éreztem magam az idei Internet Hungary-n. Jó volt, hasznos volt. Tetszett. Az előadások között is volt több érdekes, például Ziegler Gábor arról mesélt, milyen kérdéseket vet fel a Blog.hu bevonása a reklámértékesítésbe: milyen blogok vannak reklám szempontból (és Index szempontból), és vajon hogyan lehet bevételre szert tenni. Hiszen heti átlagban 700 ezernél több egyedi látogató van a bloghun, ami több, mint a Ringier teljes online portfóliójának az eredménye - s közben bevételt alig termel. Azt suttogják a tihanyi fák, hogy az Index ezt nem szeretné sokáig így hagyni...

Persze sokmindent suttogtak még a fák a Club Tihanyban, de ezek jó része csak pletyka, legyen az üzleti avagy személyes (ki kivel mikor miért). Az viszont már nem pletyka, hogy eladták a Vaterát (tudjuk ezt, hír is volt), és ahogy Csupor Erik elmondta, ez egy két éves folyamat vége, két éves célirányos munka kellett ahhoz, hogy ideág eljussanak.

Figyelve az embereket, hallgatva a beszélgetéseket nem láttam kétségbeesett arcokat, nem láttam annak a jelét, hogy bezárna az internet idehaza. Persze voltak, vannak jelei a válságnak, de ezek nem voltak sem túlzók, sem hisztérikusak.

A kutya ugat, a karaván halad, és lesz jövőre is Internet Hungary!

Internet Hungary, 2008. Immár három komoly helyszíne van a konferencának, a kisteremmé avanzsált fallabda pálya is tele lett, sőt, előtte is ültek az emberek - még jó, hogy a sqash pályák egyik fala hagyományosan üvegből van.

Érdeklődés tehát van, tényleg itt a szakma megdöbbentően nagy része, az ember csak kapkodja a fejét. Nemcsak azért, mert sokan vannak és sok az ismerős, hanem mert tényleg van nyüzsi is. A hangulat jó, nincs letargia, az emberek inkább bizakodóak.

De azért az kiderült, hogy az ügynökségek és a portálok nem ússzák meg a mostani válságot. Nemcsak kevesebb a megrendelés, de már megtörtént megrendelések visszavonása is volt, ami lássuk be, nem túl jó hír. Ez a negyedév biztosan el fog maradni a tervektől, és a jövőévi terveket is óvatosabban kell megfogalmazni.

A konferencia egyébként kinőtte magát. Ez a kilencedik Internet Hungary, és mára akkora a szakma, hogy már minimum három nagy területet élesen el lehet határolni. Egyrészt van a technológia: a mobilos és drótos hozzáférés, a vas, a gép és a fejlesztések. Másrészt van a tartalom: az újságírás, a szolgáltatások, a felhasználói élmény. Harmadrészt pedig van a marketing: hirdetések, kommunikáció, kutatások, és persze a mostani sláger, a keresőmarketing.

Vannak sokan, akiket érdekel mind, de sokan egy-egy területtel egyáltalán nem foglalkoznak. Így aztán igazi vegyessaláta a program, de egy biztos, unatkozni nem lehet.

Kedd-szerda Internet Hungary, ahol én a második napon fogok beszélni a tartalmi hálózatok szerepéről a PPC kampányok esetében. Vitaindító öt percet kértek, és böcsülettel készültem is, de azt gondolom, mégsem az előadásom lesz az érdekes.

Sőt, úgy általában sem az előadások lesznek most a meghatározóak, bármennyire is színvonalasak, érdekesek lesznek. Most lesz az első olyan alkalom, hogy a hazai internetes szakma találkozik a pénzügyi válság eszkalálódása óta. Márpedig a piacon sok cég él befektetői pénzekből, az üzleti tervek egy része nem volt azonnali sikerre "kényszerítve". Ezidáig.

Ezért az idei konferencia legérdekesebb momentuma a hangulat lesz. Az a közhangulat, amit majd csak ott fogok, fogunk érezni. Vajon félelem? Vagy reménykedés? Vagy esetleg bizakodás?

Kiderül nemsokára, és őszintén mondom, nagyon kiváncsian várom, mire számítanak a népek.

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Néha szégyellnie kell az embernek azt, amit csinál. Van, hogy magáért, de van, hogy a szakma okán. A marketinges munkát nem olyan nehéz szégyellni, hiszen aki csak egy kicsit is mögé néz, pontosan tudja, az emberek befolyásolása a cél. Mert szép dolog az, hogy vásárlást ösztönzünk, meg szép dolog az, hogy igényt teremtünk, de mindez valójában arról szól, hogy eladjunk minden áron.

Éppen ezért ki is alakul egyfajta belső védekezés, a szakmai kognitív disszonancia: amit csinálok, az jó, a szakmát nem miattam utálják, és mindenki más hülye. Hülye az ügyfél, hülye a konkurencia, hülye az alvállalkozó, hülye a főnök, hülye a beosztott.

Mindenki hülye, csak én vagyok trolibusz!

Aztán persze ha az ember lenyugszik, tudja jól, hogy a lehülyézettek nélkül nem lenne sehol. Olyan ez a kifakadás, mint a boxzsák: feszültséget levezető valami. Márpedig feszültség van a szakmában, szinte folyamatosan.

Másrészt viszont nem mindegy, hogyan állunk hozzá a partnereinkhez: ügynökségként az ügyfélhez, ügyfélként az ügynökséghez. Ha kialakul egy árnyék-vélemény, akkor könnyen lehet, kellemetlen helyzetbe kerülünk. Árnyék-vélemény számomra az, amikor mézes-mázosak vagyunk szemben a partnerrel, a háta mögött meg jól lenézzük, és ennek megfelelő stílusban beszélünk vagy írunk róla.

Ismerős az a fajta komment, amikor egy levélben úgy küldjük tovább az anyagot, hogy "ne foglalkozz vele, ez nekik jó lesz?" vagy például "már megint valami faszságot akarnak, kezeljétek már ezt!". És dejó nekünk, amikor ez véletlen eljut az ügyfélhez...

Ez a fajta gőg, szakmai hozzá-nem-állás oly annyira jellemző, hogy szinte észre se vesszük, szinte már természetes. Aztán csodálkozunk, miért nem szeretik a marketingeseket, a reklámosokat. Ház ezért. Azért, mert vicces lehülyézni az ügyfelet, vicces az ügyfélnek lehülyézni minket. Mert azt gondoljuk, ettől vagyunk lazák.

Pedig nem. Szakmai alázat és normális hozzáállás nélkül nagyon nehéz. Ne is csodálkozzunk, hogy olyan minőségű a reklámszakma, amilyen. Amikor a vezető online magazin úgy gondolja, vicces arról folyamatosan szavaztatni az olvasókat, ma hány ügyfél/ügynökség volt a hülye, akkor ott a mélyben valami nagy baj van.

Vagy csak én vagyok túl érzékeny, és nem értem a viccet?

Nem mehetünk el szó nélkül a mostani Még Nem Annyira Nagy Gazdasági Világválság mellett. Nem mehetünk el, mert vannak olyan hatásai, amelyek az online reklám világát is érinthetik.

Kezdjük azzal, hogy a most becsődölő pénzintézetek nagy reklámköltők. Aztán a gyorsan utánuk szaladó autós cégek is. Nézzük csak:

Ami a hirdetési kategóriák sorrendjét illeti, továbbra is a bank trónol az első helyen és a gépjármű is megőrizte a második helyét.

Rabbit korábbi írásából az is kiderül, hogy a bankszektor tavaly 1,7 milliárd, az autós szektor 1,6 milliárd forintot költött. Ez a bő 3 milliárd az online reklámtorta kb. 20 százaléka. Az ötöde. Azaz húsbavágó, mi fog történni.

Alapvetően válságban két dolgot tehet egy cég: csökkenti a költségeit, vagy növeli a bevételeit, hogy ezek valamilyékvel - vagy mindkettővel - sikerüljön túlélni. Persze ezek általános üzleti lépések a mindennapokban is, de nézzünk mögé! A költségek csökkentése azt jelenti, hogy a hatékony, de nem annyira hatékony dolgokat kényszerülünk kidobni. A bevételek növelése pedig azt jelenti, hogy igyekszünk mindenáron forgalmat elérni. Értelemszerűen az utóbbi a bizonytalan, ezért az előbbi lépés az, amit látunk és látni fogunk.

A fix költségekből nehezebb engedni, ráadásul egy fellendülés esetén azokat drágább visszaállítani. Egy banknak egy fiókot bezárni költségcsökkenés, de piacról való kivonulás és nehezebb visszalépés is egyben.

Ezért a változó költséghez lehet nyúlni, például a reklámhoz. De az nem működik egyik szektorban sem, hogy nem reklámozunk, mert az majdnem egyenértékű a bezárással: ha nincs reklám, akkor az autókat nem lehet eladni, ha nincs reklám, akkor a vevő nem tudja, hova érdemes pénzt fektetni. Reklámozni tehát kell.

De hatékonyan. Ilyenkor felértékelődnek az olcsó és pontos csatornák. Illetve a hatékony csatornák! Mert például a pénzintézetek esetében a személyes értékesítés drága, de hatékony.

A fentiekből következően elvileg az internetnek jól kellene járnia: az összes kutatás azt mutatja, hogy a rendszeresen netező 42% jórészt fedi a hazai társadalom felső 30%-át, azaz itt úgy lehet elérni a jobb módúakat, hogy közben a szórás kisebb, mint egy szélesebb csatornán (pl. RTL Klub Barátok közt reklámidő). Tehát ha javasolhatok: hirdessünk az interneten!

Nade nem mindegy, hogyan. Ugyanis egyértelműen eladni kell, és nem brandet építeni. De ez már taktikai kérdés, oldják meg az adott cégek ügynökségei a cégek reklámosaival karöltve.

Ugyanakkor mégis féltem az internetet. Sajnos sem a nagyobb bankok, sem az autós cégek nem használták eddig (elég) okosan a netet. Nem voltak rászorulva. Míg egy kkv-nek fontos volt és fontos mai a hatékonyság, addig egy multi inkább az elérést nézte. Hát majd most nem fogja... Meg egyébként is, az internet bonyolult, a tévé meg egyszerű - lehet, mégis azt kéne használni?

A frászt. Nem kéne. De fogják. Azért remélem, lesz pár bátor szereplő, amelyik mégis az internet felé tolja a pénzt (vagy legalábbis innen vesz el legkevésébé), és ha hatékonyan működnek, másik is tanulnak ebből.

Mert reklám kell a válságban is, és az internet hatékony és rugalmas megoldás. Erről ne feledkezzünk el akkor sem, amikor realizáljuk a veszteségeket. Mert azok bizony lesznek még.

Miközben az USA elnökválasztásának két nagyon fontos újkori eleme közül az egyik az internet, és nemcsak a létező közösségi oldalakon kommunikálnak a jelöltek, hanem nagyon komoly saját webes megoldásokkal jelentkeztek, addig nálunk még nem tartunk sehol.

A parlamenti pártok közül egyedül az SZDSZ az, amelyik évek óta következetesen használja az internetet (azaz nemcsak híreket rak ki, akár blognak nevezve, hanem mást is megpróbál), de most ők is mintha visszaléptek volna.

Itt állunk az EU-s választások előtt (jövő tavasz), de maxiumum másfél év múlva már a parlamenti választások lesz terítéken. Már rég dübörögniük kellenének az új megoldásoknak, webkettes szolgáltatásoknak, fokozott internetes jelenlétnek. De nincs így. Valahogy nálunk ezeket a dolgokat még nem akarják megérteni a pártvezetők.

Itt van például egy olyan eszköz, amely tökéletes lenne véleménygyűjtésre, adatbázis építésre: kérdőív, mely az SZDSZ-ről szól. Dejó! Nézzük!

És mit látunk?

A kitöltött kérdőívek a 1143. Budapest Gizella út 36., vagy az szdsz@szdsz.hu címre küldhetők vissza.

Tetszik érteni? Mert én nem. Töltsem le? Töltsem ki? Csatoljam levélhez? Vagy küldjem el postán? Amikor ott vagyok a weboldalukon? Hát normális??? Mindezt 2008-ban, amikor Barack Obama saját közösségi oldalt üzemeltet a világ fejlett felén?

Köszönjük, SZDSZ. Ha akartok valamit - bármit! - az interneten, kapjátok magatokat össze, mert így pont azokat riasztjátok el, akik még talán megpróbáltak hinni benneteket. Dacára annak, hogy ezt a pártot is politikusok vezetik...

Megjegyzés: minden olyan hozzászólást, amely direktben politizál, törlök. A jelenség az érdekes, nem érdekel, ki kit és miért utál úgy egyébként.

Hajlamasok vagyunk Budapestet úgy kezelni, mint egy egység - egy város, egy lakóterület, amit egyben célozhatunk. Ez úgy nagy általánosságban igaz is, de lássuk, mi van akkor, ha megkapargatjuk a felszínt!

Először is, mára Budapest közlekedesé egy kihívás. Konkrétan simán elutazgat az ember 1-2 órát napközben, hogy A-ból B-be jusson. Azaz hiába van egy bolt Budapesten - ha az tőlem 60 perc autóval, akkor inkább elmegyek egy olyan kisvárosba, ami csak 30 perc autóval. Azaz óbudaiként nem vagyok célcsoportja egy Pesti úti csempeboltnak - alap esetben. Ahhoz vagy nagyon olcsónak, vagy nagyon exkluzívnak kell lennie, hogy legyen kedvem autózni csak oda 50-60 percet. Tömegközlekedve pedig még több idő.

Ugyanígy igaz az is, hogy kedvenc pizzériám csak ezen a környéken pizzéria. A XII. kerületbe például már nem szállítanak.

Budapest sok kis lokális piac, sok kis szereplővel. De egyelőre csak egy olyan megoldást tudok, amelyik segít az ilyen fajta elérésben, ez pedig a regisztráción alapján történő kerületre való célzás (van ilyen megoldás az ETARGET-ben is, ha az Iwiw-en vagy a MyVip-en akarok célozni általános linket).

Ugyanakkor a fővárosban interneteznek a legtöbben, itt 66%-os a penetráció a 15+ -os korosztályban (NRC, 2008. első félév). Ez praktikusan 1 millió körüli embert jelent. Akik sok esetben lokálisan, kerületi, illetve területi szinten mozognak. Az ő pontos elérésük lehet olyan részpiac, amivel sok-sok kis és közepes vállalkozást lehetne rábeszélni az internetes hirdetésre.

Sajnos az egyik legtriviálisabb megoldás, az IP cím alapján történő célzás sem tud elég pontos lenni. Mert bár elvileg lehetne lokalizálni a központokat, de ilyen valódi, működő adatbázisról nem annyira tudok, másrészt a technikai határok nem feltétlenül fedik a fogyasztói határokat.

Száz szónak is egy a vége: Budapest ország sok kis vidéki városból áll. A pontos célzáshoz a jelenlegi technika legalábbis szegényes. Igazán jól pedig egyébként is a mobil marketinget lehetne itt használni. De ez már egy másik történet.

Van az úgy, hogy az ember napközben tárgyal, előadást tart, utazik, családozik. Aztán este ajánlatot ír, szerződést fogalmaz, és néha még csinál valami hasznos dokumentumot is. Van az úgy, hogy az ilyen napok követik egymást, és vagy elkészülsz időre, vagy alszol. Van az úgy, hogy az ember keveset alszik.

Neked mi a trükköd? Mivel éled túl az ilyen időszakokat? Nekem például van egy 7 decis CocaColás poharam, amibe négyféle pezsgőtablettát pakolok: C-vitamint, magnéziumot, kálciumot és multivitamint. Napi egy ilyen koktél segít észnél maradni. Ja, és amikor hajtás van, nem iszom szeszt. Egy pohár bort sem, mert ilyenkor már attól is elálmosodom.

A marketinges munka - bármilyen területen is dolgozzunk - kampányszerűen működik. Vannak nagyon intenzív időszakok, és vannak lazítós hetek is. Ez nem futószalag, ahol a napi normát kell teljesíteni! Itt néha tudni kell erő felett is teljesíteni. Az online marketingnél ez fokozottan igaz. Itt néhányan eleve csak éjszaka érhetőek el kényelmesen, ráadásul a sokkal pörgősebb kommunikációs csatorna miatt gyorsabb reagálást, azaz rövidebb határidőket várnak el tőlünk is.

Aki ezt a tempót nem bírja, az hamar ki fog hullani. Ha valaki még csak most akar online marketinges lenni, az gondolja végig: vajon 5-6 óra alvás után át fogja tudni magát rágni egy Analytics staton, és fog tudni új hirdetési szöveget írni ha kell? Vagy össze tud majd rakni egy normális kampánytervet? Kreatívot? Ha igen, akkor hájra, övé a pálya!

Aztán az emberben kialakulnak azok a módszerek, amikkel kezelni tudja saját életét, megtanul valamilyen egészséges energia-beosztással élni. Vagy nem, és akkor jönnek az ilyen-olyan bajok az egészséggel, jönnek az ajzószerek (iszonyú sokan cigiznek a szakmában), fogy a kávé, a RedBull, és pörgünk, mintha kisbolygók lennénk a Jupiter körül.

Végül tehát marad a kérdés a végére: te hogyan élsz túl? Mi a trükköd?