Onlinemarketing blog

Az USA legnagyobb online hirdetői a költések alapján, 2009. május. Az adatok a TNS Media Intelligence-től származnak. Hosszas kihagyás után jelent meg az újabb adatsor, az oka a kiesésnek sajnos nem derült ki.

Ebben a bolond, változékony időjárású nyárban talán még izgalmasabb lehetne a kedvenc célzási megoldásom, a meteorológiai adatok alapján történő célzás. Ráadásul mára egyre több olyan weboldal és szolgáltatás van, amely adatok széles körét adja az időjárásról.

A meteo target elve egyszerű, csak megfelelő technikai háttér kell hozzá: ha az időjárás valamilyen állapotba kerül, akkor jelenik meg a hirdetés. Például: ha nem esik az eső. Vagy éppen akkor, ha esik. Vagy ha a hőmérséklet 20 fok alá csökken. Vagy 30 fölé.

A technikai háttér egy megfelelő adserver, amely képes külső adatforrás feldolgozására és az alapján reklámok megjelentetésére. A külső adatforrás természetesen a meteo adatok, a reklám pedig az erre kitalált hirdetések.

Például ha zuhog az eső, bátran lehet afrikai nyaralást hirdetni. Vagy 30 fok fölött sör reklám jöhet. Lehetne folytatni, szerintem mindenkinek volna kapásból 4-5 ötlete, nem?

Egyébként ez nem egy új és különleges ötlet, idehaza is futott már ilyen kampány, az Adverticum adserveren keresztül. Az ha jól emlékszem hőmérséklet függő volt, megfelelő melegben futottak a reklámok.

Szóval, a meteo target nem ötlet, hanem egy létező módszer. És amikor ilyen hektikus az időjárás, igazán izgalmas módszer lehet, nemigaz?

(A szerző bár dolgozik az Adverticumnak, de nem az ő kedvükért írta ezt a postot. Csak egyelőre ezt a működő példát ismeri.)

Olyan ez a téma, mint a Terminátor: visszatér, ha akarod, ha nem! Feltettem a kérdést, szereted-e a reklámokat, majd egy hétig rakosgattam fel érdekes vagy jó (vagy érdekes és jó) reklámokat. Közben ott és más bejegyzés végén is rendre megjelennek olyan olvasók, akik nem szeretik a reklámokat.

Itt van pár példa, milyen érzelmeket tudnak kiváltani a hirdetések:

engem baromira irritálnak a reklámok, legyen szó tv-ről, rádióról, vagy netről. alegtöbben csak a szemetüketakarják eladni, de tisztelet az 1%-nak, aki ténylegminőségi terméket/szolágltatást árul.

aztán:

Én utálom a reklámokat, semmilyen hatásuk sincs rám azon kívül, hogy 100% -ig blokkolom mindet (a statisztikagyűjtő/nyomkövetős dolgokat is), TV-t is midig elnémítom, stb. .

Az embereknek csak az számít, hogy minél nagyobb bevételeik legyenek, és eladják a sok szemetet. (Persze sok okos ember a sok hülyéből keres jó pénzt.)
 

vagy például:

A reklám, mint olyan gázban van. A hirdetések már nem működnek úgy, ahogy régen. 
A tiniket/fiatal felnőtteket nem érdeklik a reklámok, tévét nem néznek, ha mégis, akkor reklámnál lehalkítják, baromira éles a "reklámszűrő".
 

Sokan azt gondolják, nem hatnak rájuk a reklámok. Sőt, azt gondolják, okosan elkerülik azokat! Pedig nézzük csak:

ha kő valami, akkor megkeresem, erre jó pl. a gugli, megnézem, hogy ki az, aki abban a szektorban saját erőből és gógyiból az első 10-ben van. Aztán továbbkeresek, online véleményeket olvasok azoktól, akik használják stb és így alakítom ki, mit vegyek meg, amikor kell valami és nem amikor valaki el akar adni valamit.

És ez egy tipikus eset. Ha tudatosan el is kerüljük a reklámokat, akkor is vannak olyan módszerek, amik megtalálnak. Ha például sétálunk az utcán, nem tudjuk félrerántani a fejünket. Dévai Zoli például pár perc alatt mintegy 600 (!) hirdetést számolt meg Budapesten egy rövid séta alatt. Mondjuk ezek hatékonysága minimum kétséges...

De a keresőoptimalizálás miatt egy egyszerű Google találati lista is befolyásol. Sok esetben a hírek, blogok, sőt, a Twitteren egy-egy csirip is reklámot hordoz.

De mondok jobbat: a leghatékonyabb reklámok az értékesítési helyeken, vagyis a boltokban vannak! Legyen az online vagy offline bolt. Egyébként is, a vásárlási döntések fele ott történik.

Nem tudjuk magunkat kivonni a reklámok hatásából, ha nem különleges az életvitelünk. Mert persze egy erdei iskolában, ahol majdnem teljesen önellátóak vagyunk, vagy az Alföldön egy tanyán nem fognak elérni bennünket a reklámok. De nincs is miért: úgyse költünk semmit, ha még az áramot se kötjük be, nem igaz?

Persze minél inkább reklám elkerülő valaki, annál érdekesebb dolog elérni. Persze jellemzően teljesen más módszerrel lehet reklámozni feléjük, és sokszor olyan módszerekkel, amit valójában nem is tart reklámnak az ember.

Mert ez a legviccesebb az egészben: ha valaki tudatosan reklámelkerülő, és elmesélem neki, mégis hol és hogyan befolyásolja a reklám, akkor azt a választ kapom: az nem is reklám. Ez egy önvédelmi reflex persze, hiszen ellent kellene mondania saját magának, amit inkább nem tesz meg.

Szeretjük vagy utáljuk, nézzük vagy elkerüljük a reklámokat: a mindennapok részévé vált. Ha akarjuk, ha nem.

Így aztán, végül is, tök mindegy, szereted-e a reklámokat...

Azt nevezünk komplex kampánynak, amikor egyszerre több médiát használunk. Például amikor az internetet és rádiót. Vagy internetet és tévét. Vagy tévét és újságot. Vagy a létező megoldások valamilyen mixét.

A komplex reklámok főleg az internettel kapcsolatban merülnek föl markánsabban. Elsősorban azért, mert itt valósul meg az, hogy többféle megoldás van egy kézben. Például amikor egy újságnak van weboldala. Vagy amikor egy tévének, vagy rádiónak. Ezek tipikus esetek.

Komplex reklámot jellemzően nem egy médiacsoport "kezd el" tervezni, hanem a megrendelő vagy a megrendelő ügynöksége dönt úgy, hogy komplex kampányt csinál. Sőt, jellemzően a legtöbb normális reklám: komplex. De akkor miért rángatom elő ezt a témát?

Az ok a fent említett "tipikus eset": amikor egy valamilyen offline médiának weboldala is van. És a weboldalt jó lenne megtölteni olyan hirdetésekkel, amilyenekkel az "anya médiát" sikerül megtölteni. Az elv egyszerű: ha valaki hirdet a rádióban, akkor az hirdessen weben is, a saját weboldalon.

És ez az, ami valamiért nem működik. De nézzük meg, miért!

Leginkább azért, mert az offline médiák weboldalai nem piacvezetők a weben. Vagyis míg egy TV2, egy Danubius vagy egy Népszabadság fontos hirdetési felület a saját területén, addig a www.tv2.hu, a www.danubius.hu vagy a www.nol.hu nem az. A komplex kampányokat pedig a hirdető vagy az ügynökség úgy tervezi, hogy a lehető legjobb mixet rakja össze: legyen benne rádió, tévé, print, köztér, internet.

A másik ok az ügynökségek felosztása. Mert ugye lehetne az első érvre azt mondani, hogy oké, nem vagyunk az első vonalban, de olcsók vagyunk, adunk kedvezményt stb. Csak ugye aki a tévére vásárol, az nem vásárol internetre. Aki az újságra tervez, az nem tervez weboldalakra. Tehát hiába van egy jó ajánlata az offline értékesítőnek, el se jut az onlineos emberig. Ráadásul a kedvezmény elkallódik: sokkal nehezebb kimutatni a komplex kampányban, és nem is biztos, hogy megéri az ügynökségeknek. Nincs ok, amiért eröltetnék.

Persze ettől függetlenül működik az árukapcsolás, de leginkább akkor, ha az online felületet gyakorlatilag ingyen (kvázi kedvezményként) hozzácsapják egy-egy nagyobb offline költéshez. Ez egy bevett gyakorlat bizonyos esetekben. Ez viszont csapda: ezzel a megoldással az online hihetetlen módon leértékelődik.

Vagyis a jelenlegi piaci struktúra nem szerencsé a komplex kampányok kiajánlására, nem igazán tudnak értelmesen és hatékonyan ilyen megoldásokat értékesíteni a média cégek.

Talán idővel azért ez is változik. A vezető tévék, rádiók és újságok próbálják a webes megjelenéseket erősíteni, és a penetráció növekedésével, valamint némi értelmes látogatottság növeléssel átléphetik azt a napi látogatói szintet, ahonnan már érdekes az ügynökségeknek az adott online önmagában is. És innen már csak kis lépés, hogy érdekelté legyen téve minden résztvevő a komplex kampányokban

Nevet ne mondj, ha kedves életed,
Nevet ne mondj, sehogy sem éri meg.
Nevet ne mondj, hisz ők is ismerik,
Nevetve mondj nemet, ha kérdezik!

(Bródy János)

Azt mondjuk, mi, marketingesek, hogy a direkt hirdetések a legjobb hirdetések. Amikor személyesen szólítjuk meg azt, aki a vevőnk lehet. A direkt hirdetésekhez viszont ismerni kell a megcélzott ember nevét és valami elérhetőségét - minimum. De az a jó, ha ennél még sokkal többet is tudunk.

A hazai szabályozás elég szigorú, ha valakitől adatokat szeretnénk megtudni. A kicsit kusza törvényi hátteret tavaly szeptembertől módosították - ami így nem lett jobb, de legalább rosszabb lett a hirdetőknek. Ezen végül most, a napokban változtattak, és végre kicsit normalizáltabb viszonyok közt lehet az interneten is adatbázist építeni.

De hogyan építsünk adatbázist? Milyen módszerekkel? És most akkor mi az aktuális törvényi szabályozás? Erről fogok írni júliusban, vagyis a július hónap az adatbázis építés hónapja lesz az Onlinemarketing blogon.

A mai nap 2009. első félévének a vége. Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a legrosszabb éve az online marketingnek gyakorlatilag 2001 óta. A folyamatos és robbanásszerű fejlődés megakadt, hovatovább még visszesés is történt. Sok cég került bajba, sőt, sok leépítésről is lehetett hallani.

De túl vagyunk az első féléven. És bár most többé-kevésbé nyári uborkaszezon van, mégis talán elindul valami lassú előrelépés.

Vagy nem. A különféle törvényi változások, az áfaemelés és úgy általában a források csökkenése nem tesz jót azért a reklámiparnak sem.

Igaz, sok olyan dologról hallani, ami tavasszal lett volna esedékes, de őszre halasztódott. Talán valóban igaz lesz, és mégis helyrebillen a rend, növekszik szépen tovább a reklámtorta.

Másrészt talán ez a válság egy kicsit rendet is tett néhány ember (és cég) fejében. Talán a sufnituningból kevesebb lesz és talán számít majd jobban a szakértelem. Mert végülis most sokkal többe kerülhet olcsón weboldalt építeni vagy hatékonyság nélkül hirdetni, hiszen minden pénzre szükség van.

Vége tehát 2009 első félévének. Vajon merre fogunk tovább menni? 

...vagyis túl vagyok egy hét nyaraláson, amit sikerült egy olyan helyen megtennem, amiről nem is gondoltam, hogy földi halandó számára elérhető.

Ez a hely egy észak-afrikai arab ország, Tunézia. Vagyis kellően vaskos előítéletekkel lehet rendelkezni: kosz, zaj, hasmenés, más kultúra, ilyesmi. Villogó piros lámpa, hogy veszélyes is lehet. Ráadásul az embert biztosan le fogják nyúlni, különben is utazási irodán keresztül kell menni, az tönkre is mehet... soroljam? Ha valaki idegeskedni akarna nyaralás helyett, nagyon könnyen meg tudná tenni, na.

Ehhez képest vettünk a pénzünkért egy hét nyugalmat és egy hét figyelmet. Egy hét tanulmányi kirándulást arról, mit is jelent az ügyfélközpontúság a gyakorlatban.

Először is az alap ellátás: ha azt hirdetik meg, hogy all inclusive, akkor az azt jelenti. Nincs meglepetés: tényleg mindent tartalmaz az ár, az összes éttermet, bárt, kávézót a szállodában (és a hozzá kapcsolódó tengerparton), a nap 24 órájában. Ami esetleg kimarad (pl. hajó bérlés), arról egyértelmű tájékoztatást adnak már az első pillanatban. Mindehhez az az érzés, hogy tényleg vannak és tényleg elérhetőek a dolgok, vagyis nincs széttárt kar, hogy elfogyott, hogy nincs.

Aztán a segítség: bár mi nem beszélünk se franciául, se arabul, de mégis meg tudjuk érteni, mit akarnak, és meg tudják érteni, mit akarunk. Mert érdeli, tényleg érdekli a személyzetet a problémám, és ha megoldható egy fél perc odafigyeléssel, akkor megoldják. Több esetben jártam úgy, hogy a délelőt kért internet kódom közben lejárt, mire használtam volna. Jeleztem a portán, és fél perc alatt megvolt a másik, mindenféle papirozás, fontoskodás nélkül. Egyébként is ez a jellemző: nem akadályokat és problémákat láttam egy hétig, hanem megoldásokat. Az apróságokban is.

Végül a hozzáállás: mindenki mosolyog, még az is, akinek szar melója van. A londiner, a takarító, a pincér, az animátor (akik 3-4 nyelven beszéltek). Ja, a pincérek: poénkodtak, játszottak a gyerekekkel. Amikor a 4 éves lányomban majdnem felbukott, akkor rámosolygott, megsimogatta, és kikerülte. Semmi kommentár, semmi megjegyzés. Aztán meg hoztak némi virágokat az asztalra, mert az úgy szép.

Tudom, hogy mindenzt a pénzemért kapom, és azért videlkednek így, mert fizetek. Tudom, hogy az a kevés aprópénz, amit borravalónak adogattam néha, sokat segített. De könyörgöm, idehaza is fizetek midnenért, idehaza is adok az étteremben jutalékot, mégse kapok még csak hasonló hozzállást sem!

Van itt mit tanulnunk ügyfélkapcsolatból, no. Mert volt egy hetem Afrikában, Tunéziában, amiről szinte csak szép emlékek maradtak, és ráadásként olyanok, hogy tudom, vissza fogok menni. Akár már jövőre is.

Mert jól éreztem magam, és végül is ezért mentem oda. Hát nem egyszerű? 

Ez nem egy konkrét reklám, ez egy remix. Jó szórakozást!

Több, mint 50 éve készült ez a reklám. Hosszú, a tempója lassú - és fekete-fehér. Nem jó (mai szemmel), de mindenképpen érdekes.

 ...és persze higgyük el, hogy ez a Ford Ka reklám "véletlenül" készült. Ja. És a reklámok is mindig igazat mondanak, nem?

Amikor Galla Miklós szerepelt egy reklámban... 

Ez az a turisztikai reklám Kaizer Gáboréktól, ami talán a legtöbb vitát váltotta ki szakmai körökben. Szabad ilyet? Mennyire rombolja a (szerintem nem létező) Budapest-imágót? Vagy fogadjuk el: ilyenek vagyunk?

Elindult magyar nyelven is az ETARGET gépház blogja, a blog.etarget.hu címen. Már most sok hasznos tipp és segédanyag elérhető, és ez folyamatosan bővülni is fog.

Mindenkinek javaslom, akit érdekel a téma, és mindenkinek kötelező, aki hirdet az ETARGET hálózatában.

A mai reklám nem igazán friss, de nekem annál jobban tetszik. Története van, és még humoros is.

Ha direktbe rákérdeznek az emberre, hogy szereti-e a reklámokat, akkor a jellemző válasz az, hogy nem. Ugyanakkor láttam olyan kutatási eredményt (friss, ropogós), hogy a megkérdezettek 80%-a szereti azokat a reklámokat, amik humorosak, amik érdekesek.

Tehát: szereted a reklámokat?

Nem? És a vicces reklámvideókat, amiket akár naponta megkapsz és továbbküldesz?

Holnaptól egy bő hét szabadságra megyek, de addig is, minden napra felrakok egy szerintem vicces, humoros, vagy egyszerűen csak jó reklámot. Nem paródiákat, hanem valódi reklámfilmeket.

Aztán ha hazajöttem, visszatérek a kérdésre! 

Az online megoldások egy új szinteret nyitottak abban a csatában, ahol az újságíró küzd a gonosz reklámozókkal. Amíg a sajtó csak interneten kívül létezett, a probléma elég jól kezelhető volt: a cikkben megjelenő termék és cégnevek, a cikkek reklámtartalma és értéke többé-kevésbé kézben tartható, árazható - akár reklámpénzzel, akár "egyéb" juttatással.

De a lapokat nem az újságírók szerkesztik, így a reklámok elhelyezése mégcsak véletlenül sem volt újságírói feladat. Aztán eljött az internetes idő, és ez a dolog is mintha némileg változóban lenne.

A változása oka pedig az, hogy a legtöbb internetes hírszolgáltató nemcsak tartalmat szolgáltat, hanem közvetve vagy közvetlenül sok más dolgot is. Ráadásul ezek a szolgáltatások jobbára reklámból, reklám jellegű bevételekből élnek. Az Indexnek idehaza például gyakorlatilag nincs is más bevételi forrása, igaz, reklámból tavaly jó sokat beszedett - olyan 2 milliárd forintnyit.

Viszont a jó és értékes reklám az bizony pontosan célzott. A pontos célzás részben automatizálható - erre példa a Google AdWords és az ETARGET - de vannak egyéb megoldások is, amelyek pontos célzása végső soron az összbevétel maximálását segíthetik.

Ilyen például a konkrét termékreklám elhelyezés. Mondjuk ha egy cikk arról szól, hogy milyen szép a horvát tengerpart, akkor legyen mellette egy olyan hirdetés, amely horvát üdülést reklámoz. Nem általában üdülést, hanem konkrétan: horvátot. Vagy egy könyv ajánlója mellett az érintett könyváruház általános reklámja helyett a konkrét könyvet lehessen egy kattintásnyira megvenni.

Ehhez kell egy szerkesztő, ami mondjuk az offline világban még létezik, de az online világban már nem igazán. Vagyis itt a cikket felrakó embernek kell(ene) beraknia ezeket a hirdetéseket.

Persze az újságíró emiatt prüszköl, ez nem az ő dolga, haggyák őt békiben írni, csinálják ezt a szélzesek/itések/akárki, de ne ő. Persze ugyanez az újságíró, ha vidékre megy cikket írni, megpróbál szerezni magának ingyen szállást, cserébe valahogy belecsempészi a cikkbe azt, hogy hol aludt... Vagyis ha megvan a személyes érintettség, akkor nincs is gond ezzel, nemigaz?

Egyelőre én úgy tudom, hivatalosan nincs kapcsolat a cikkekben célzottan elhelyezett reklámok és az újságírók között. Pedig nem lenne túl bonyolult modell: ha az újságíró elkészít egy anyagot, akkor rakjon bele oda illő reklámot - cserébe az ezen keresztüli forgalom egy csekély részét megkapja extra fizettségként. Nem hiszem, hogy ez annyira nehezen kivitelezhető lenne, miközben jelentősen javulna a célzottság.

És ha így van, akkor esetleg pár cimkével meg is jelölhetné az újságíró, milyen reklám ne jelenjen meg egyáltalán a cikknél. Például repülőgép katasztrófás téma mellett repülőjegy, vagy 200-al a betonfalnak ütközésnél autóreklám. Igaz, ehhez némi fejlesztés is kell, de nem megvalósíthatatlan.

Lehet tehát hová fejlődni, és mostanság talán nem is ártana. Hiszen valamivel továbbra is fenn kell tartani az online felületek felé az érdeklődést, nemigaz? 

Az Index címlapon található blogketrec egy sajátos hazai blog műfajt hozott létre, a bulvár blogokét. Ha valaki folyamatosan követi a kiemelt bejegyzéseket, akkor jól láthatja, hogy a kiemeltek fele, kétharmada igazából oda íródott. Valamilyen megbotránkoztató, utálni való, lenézni vagy sajnálni való téma kell nagy eséllyel a kikerülésre. Ha van benne csúnya szó, esetleg konkrét elsődleges nemi jellegek felemlegetése, akkor majdnem tuti a siker.

Sikeres téma természetesen a politika. Az a jó, ha csőlátásúak vagyunk, az mindegy is, éppen melyik zászlót lobogtatjuk, csak mondjunk jól oda a másik oldalnak - máris megvan a tuti blogketrec!

De megvan a tech műfaj bulvár témaköre is: a Google vagy az Iwiw könnyen címlapos, de ha az ember izomból szidja a Microsoftot, akkor azzal is ki lehet ám kerülni. De persze érdekes kütyükkel, haszontalan tárgyakkal is van esély.

Az Index hozzáállása érthető: olyan blogokat emel ki, amelyek várhatóan sokakat érdekelnek. Mivel az Indexen elsősorban a bulvárabb tartalmak az olvasottabbak, vagyis van egy alap olvasóközönség, így értelemszerűen az ilyen témák fognak "jól pörögni" a blogketrecben is.

Azok a bloggerek, akik látogatókra utaznak, ezt felismerték, és ki is szolgálják az igényeket. Az a szomorú, hogy néhány blog már csak erre utazik, így aki nem bulváros témára vár, az jól teszi, ha inkább leiratkozik azokról...

Persze természetesen meg kell említeni: nemcsak bulvár témák vannak a blogketrecben. Sok érdekes vagy akár hasznos blogra is rálelhetünk, igaz, azok nincsenek kint minden nap, és nem is maradnak kint félnapokig.

Egyébként gyomor kell ahhoz, hogy az ember címlapos bejegyzéseket írogassan. Az Index szörnyű hozzászóló-tábora azonnal lecsap, és olyan mértékig szét tud túrni bármilyen témát, hogy azt tanítani lehetne. Rendszeres az olyan hozzászólás, amelyen látszik, el sem olvasta a hozzászóló a bejegyzést, csak jött, hogy odapiszkítson. Egy címlapra került írást egyszerű megismerni: meg kell nézni a hozzászólásokat, és 3-4 után azonosítható, ezek az emberek olyanok, mint a sáskák: jönnek, pusztítanak, elmennek.

Persze a bulvárblogok ettől még köszönik, jól megvannak. De azért remélem, tisztában vannak azzal, egyszerű manipuláció áldozatai: nem csinálnak mást, mint gyártják az ingyen tartalmat a Nagy Testvér Indexnek. Cserébe pedig megkapják a népszerűséget.

Korrekt üzlet, mindenki jól jár vele.

kérdésem van, sose értettem, magyarázzátok meg: miért jo az, hogy kiírja: 700ft a listaár, és nem annyiért adja? mert van kedvezmény. hogy én jol érezzem magam, hogy kaptam kedvezményt? mert hogy a lámát megetetik a kedvezménnyel, de aki ezzel foglalkozik, azt is? vagy hogy? mondja hogy pl 300 ft, oszt' adja annyiért. vagy nem? vagy hátha talál balekot, aki a drágábbat elviszi?

Egy komment az előző bejegyzésemnél

Amikor valaki először szembesül azzal a kedvezményrendszerrel, ami az online világban van, akkor szinte mindig felteszi a fenti kérdést. De tényleg, milyen kedvezményekről is van szó? Miért van ez, és jó-e ez így?

Nézzük a kedvezményeket, összeszedtem, mi a hivatalos verzió:

Vannak mindenkinek járó kedvezmények, ezek közül a legismertebb a mennyiségi kedvezmény. Ez akkor jár, hogy egyszerre nagyobb értékben rendel valaki, vagy ha sok alkalommal rendel kisebb összegben. Adható azonnal (ennyivel olcsóbb a hirdetés), vagy valamilyen elszámolási periódusban bónuszként (amikor a hirdetési hely tulajdonosa visszafizet valamekkora összeget). Sőt, adható kombináltan is, például 10%-al olcsóbb, de ha eléri a cég az x millió költést, akkor a korábbiból is "visszajár".

A másik mindenkinek járó kedvezmény az első hirdetői kedvezmény, ennek a mértéke 5% szokott lenni. Már ha van. Mostanában inkább nincs... Ez akkor jár, ha az adott cég első alkalommal hirdet valahol.

Van aztán a csak ügynökségnek járó ügynökségi kedvezmény. Ezt értelemszerűen csak ügynökségek kapják (elvileg), és mértéke szinte minden esetben 15%.

Végül van egy olyan kedvezmény, amiról nem illik beszélni: ez a bónusz. Ezt is általában ügynökségek kapják, de már nem jár automatikusan (vagyis nem kap bárki), és leginkább utólagos visszafizetés, a forgalom arányában. Ennek mértéke khm, izé, szóval nem akarok összeveszni mindenkivel, na.

Nem írtam a mennyiségi kedvezmény mértékéről. Ez jellemzően 5%-nál indul, az elvi maximum 40% (ennél többet nem nagyon láttam médiaajánlatban, bár elképzelhető), de a gyakorlati maximum ennél sokkal több is lehet (persze szélsőséges, extrém esetben).

A mennyiségi kedvezmény a nagyok "csodafegyvere". Akin átmegy egy évben több százmillió forint hirdetési pénz, az megteheti, hogy csak akkor hirdet egy adott portálon, ha az ad kellő kedvezményt. És viszont: a nagy hirdetésifelület-tulajdonosok csak akkor adnak nagy kedvezményt, ha az ügynökség (vagy hirdető) garantál valamekkora éves forgalmat.

Még egy fontos dolog: az egymásra épülő kedvezmények. Ha kapunk 15% ügynökségit, 20% mennyiségit és mondjuk 5% új hirdetőit, akkor ezeket nem összeadjuk, hanem egymás után számoljuk. Vagyis előbb az ügynökségivel, aztán a mennyiségivel, végül az új hirdetőivel csökkentjük az összeget. Matematikus számtan hardcore-ban:

listaár x (100-ügynökségi kedvezmény százaléka)/100 x (100-mennyiségi kedvezmény százaléka)/100 x (100-egyéb kedvezmény százaléka)/100

Jelen esetben ha a listaár 100.000,- Ft nettó:

100.000 x (100-15)/100 x (100-20)/100 x (100-5)/100 = 100.000 x 0,85 x 0,8 x 0,95 = 64.600

Vagyis 64.600 Ft a net-net ár. Ennyit kell kifizetni a hirdetésért.

És igen, az olyan nagyon elterjedt 40+15% kedvezmény valóban azt jelenti, hogy a hirdető csak a felét (51%-át) kapja meg a listaárnak!

Oké, de miért jó ez? És vajon adnak-e el listaáron hirdetést?

Jellemzően nem adnak el listaáron hirdetést, vagy legalábbis csak nagyon kis összegért. Szinte mindenki alkudni próbál. De ha egy direkt hirdető megy oda, akkor könnyen lehet, csak mennyiségi kedvezményt kap! Persze hirdetésihely-tulajdonosa válogatja. Vannak nagyon szigorúak, és vannak sokkal megengedőbbek is.

Az ügynökségek egyik fontos ütőkártyája az, hogy nagy kedvezményeket tudnak elérni. Ez végülis érthető, hiszen ezért a nagy kedvezményért cserébe elég sok pénzt is visz egy-egy helyre. Aztán ebből a nagy kedvezményből sokat át is enged a hirdetőnek. Van, hogy az egészet, és felszámol pl. külön kampánykezelési díjat. (No meg megmaradhat neki a bónusz is, ha és amennyiben jár neki...)

Tehát ennek az egésznek az a lényege, hogy piacot csinált az ügynökségeknek és lehetőséget adott a hirdetők "jutalmazásának" is. Nem beszélve arról: ha eleve arra számítunk, hogy a hirdetési bevételnek csak kb. a fele landol végül nálunk, sokkal bátrabban adunk kedvezményt, hogy valóban nálunk költse el a hirdető a pénzét, nem?

No és akkor zárszóként álljon itt az, hogy van egy nagy (meghatározó) szereplője a hazai piacnak, amelyik nem ad kedvezményt. Semmilyet.

Ez pedig a Google. 

A kattintás az aktuális csodafegyver a kampányokban. Kattintás alapon veszünk mindent, amit csak lehet: szöveges hirdetést, keresőhirdetést, bannert, lassan már a tévében is ezt akarjuk viszontlátni.

Ezért persze mindent kénytelenek beárazni a portálok kattintás alapján is, és akkor jönnek a meglepetések. Vajon mibe kerül egy kattintás listaáron, ha bannert veszünk? Nézzük meg:

Az Origó portfóliban 300-700,- Ft + áfa. Az Indexen 450-700,- Ft + áfa.  (A Sanománál bannerre nincs kattintási ár, a Startlap címlapon a szöveges linkeknek van egyes esetekben ilyen, 45-70,- Ft + áfa listaáron).

Ha vesszük az elérhető kedvezményeket, akkor a legolcsóbb kattintások 150,- - 250,- Ft köré jönnek ki. Na és akkor ha elkövetjük azt a hibát, hogy összehasonlítjuk a Google vagy ETARGET árakkal, akkor nézük nagyon. Ugyanis a Google-ben elérhető a 4-5 Ft,- / kattintás (jól optimalizált, régóta futó kampány, tartalmi hálózatban is erősen tolva), de a 20-30,- Ft az kb. normális. Nade ha nagyon versenyző az adott szó, akkor már a bannerek minimálára is simán megvan, sőt, mehet az magasabbra is!

Ha belegondolunk tehát, a kattintás alapú kampány egyáltalán nem annyira olcsó, mintha időtartam vagy megjelenés alapján vásárolnák. Hiszen a bannerek kattintási árai úgy lettek kialakítva, hogy hozzák egy átlagos kampány letöltés alapú árát.

Nade itt jön a csavar, amiért mégis sláger ez a megoldás: ügyesen alkudva, jó kattintási árakat elérve az egy bannermegjelenésre eső költség nagyon olcsóvá válik, akár a listaár tizedére. Ráadásul a megrendelőnek nem azt kell mondani, hogy lesz x ezer megjelenés, és talán lesz pár kattintás, hanem azt mondhatjuk: ebből a pénzből lesz minimum 1500 kattintás, vagyis biztosan látni fogják a weboldalt.

A portálok persze annyira nem szeretik ezt, hiszen sokkal kevésbé lehet kiszámítani a bevételeket. De a jelen helyzetben a megrendelők diktálnak, így aztán "helyzet van", és aki médiaajánlatot készít, annak érdemes kattintási árakat is írni. A világ most - legalábbis nálunk - ebbe az irányba ment el. 

Nézegetem folyamatosan, hogy mennyire vagyunk lemaradva a világ fejlettebbik felétől. Reklámköltésben, arányokban, módszerekben - jól láthatóan évekkel vagyuk elmaradva az USA-tól, Angliától... nem beszélve a távolabbi keletről.

De vajon ez mennyire nagy baj? Egyrészt az, hiszen mennyivel jobban mehetnének a dolgok, ha itt is sokkal több internetező lenne, ha itt is sokkal többet költenének online reklámra. Másrészt viszont van ennek jó oldala is.

Egyrészt itt van előttünk a fejlődés lehetősége. És ez nagyon fontos: nemcsak tudjuk, hogy lesz fejlődés, hanem még az irányát is elég pontosan meg lehet mondani! Igaz, ez egyben lemaradást is jelent, hiszen egy Google-t vagy egy Youtube-ot lokalizálás után iszonyú nehéz beelőzni. De a folyamatok jól látszanak, a felhasználói viselkedés változásai megjósólhatóak, elég pontosan.

A másik nagy előnye a lemaradásunknak az, hogy van honnan tanulni. Ha az ember okosan figyel, követi a külföldi blogokat, tanul - akkor sokkal effektívebb (ezt imádom, sokkal szebb bullshit-ebb, mint magyarul: hatékonyabb) lesz az, amit csinál, és lássuk be, így lehet a hazai mezőny előtt járni egy lépéssel.

Mert a legtöbb online média munkás annyi melót kap minden nap, hogy se kedve, se ideje nincs képezni magát. Az a baj, hogy sokaknak igénye sem... Szerencsére vannak kivételek, így lehet értelmes vitákat folytatni blogokon, esetleg Twitteren, de ennyi.

Igazi szakmai műhelyek persze nem is lesznek, hiszen a követő magatartás nem egy kreativitásra ösztönző valami. Ez van.

Talán majd ha nem leszünk annyira lemaradva, nálunk is lesznek eredeti ötletek.

Ebben a webkettes, közösségi internetes, mindent-az-interneten csinálunk, bullshit özönű világban hajlamasok vagyunk azt gondolni, lassan elérjük azt az állapotot, hogy néhány megabit adatfolyammal és egy soha-ki-nem-merülő akkumulátorral minden üzleti ügy megoldható.

(De jó kis körmondat lett ez!)

A felszín tényleg ezt mutatja. E-mail, Skype, Twitter, Iwiw üzenet, vagy valami más eszköz mindig kéznél van, elérhetőek vele a megbízók, az alvállalkozók - mindenki. Aztán ha megkapargatjuk ezt a felszínt, kiderül: szinte minden komoly üzlet mögött kell lennie személyes találkozónak, kell lennie ismertségnek. A mai napig egy face2face tárgyaláson lehet a legjobban megítélni és megismerni a másik felet, a bizalom csak így tud valóban kialakulni.

No és kellenek az események, konferenciák, ahol a kapcsolatok kicsit mélyülnek, a bratyizás információkat ad, segít képbe kerülni és ismerté, elismerté válni.

Tíz éve még Szegeden éltem, de már akkor is az internetből. Azt gondoltam, vidékről is lehet csodákat tenni, lehet eredményeket elérni. Azóta rá kellett jönnöm, ez nem igaz, vagy legalábbis csak részben igaz. Ha az ember nincs tűzközelben, ha nincs meg a személyes találkozás lehetősége, nagyon hamar a perifériára kerül. Tudnak róla, persze, de nem számolnak vele. Jó arra, hogy ha olcsón kell valami, akkor megkeressenek. Mert a vidék olcsó, ja, a vidéki gyerök mögvan kilóra! (Mondjuk valóban általában olcsóbb vidéken fejlesztetni, a franc essen belé...)

Az online marketing is így működik. Sok dolgot meg lehet csinálni innen, a gép mellől, de a valódi üzletek személyesen köttetnek, az igazi prezentációkhoz iroda és projektor kell, a valódi szakmai kapcsolatokhoz sör vagy Guitar Hero. És ez ugyanúgy nem megy vidékről: vagy állandóan utazni kell, vagy beszűkül a kapcsolatrendszer.

Érdekes on-off-line világban élünk tehát, de vigyázzunk arra, ne essünk a technológia csapdájába. Az Iwiw, a Facebook vagy a LinkedIn nem helyettesíti a konferenciákat, a Twitter nem olyan jó, mint egy sörözés, és egy blog önmagában még nem ér fel egy szakmai beszélgetéssel.

Vagy legalábbis majdnem az. A MOHI.

A Magyar Online Hirdetői Index.

Élt: 5 évet.

Meghalt 2009-ben, a gazdasági válság miatt.

A halál oka: álságosság.

Vajon valóban ennyire félelmetes az igazság, hogy nem merjük kimondani? Ez ilyen babonás izé, hogy ha nem beszélünk róla, ha nem mutatjuk, ha megpróbáljuk titkolni azt, hogy időközben nem is annyira növekednek a vezető hazai portálok, mint azt szeretnénk, akkor nem is létezik a visszaesés? Nem értem én ezt.

Illetve nagyon is értem...

Anyád az ítéletvégrehajtó
megszült és halálra ítélt
Anyád és hóhérod
megszült, mert megszülték
A bűntény fő bűnrészese apád
alantas tervüket a kormány támogatta
gyilkosaid névsora előtted áll

 

Kontroll Csoport: Anyád

Nem is kommentezem. Meg kell nézni!

Köszi, Pilu!

A hazai keresőmarketing világában a gépjármű kötelező felelősségbiztosítási kampány kiemelten fontos. A keresőhirdetések esetében olyan iszonyúan magas költések voltak, amik miatt több cég is át tudta lépni a bűvös 100.000 USD/90 nap költést, így megkaphatta a Google céges minősítését, ráadásul ebben mutatkozott meg igazán, ki a valóban jó keresőoptimalizáló.

Hiszen itt a verseny pénzre ment, és nem is kevésre!

Aztán most itt a hír: ma a Parlament változtatott a törvényen, nincs olyan időszak, amikor kötelezően lehet váltani - pontosabban továbbra is csak évente egyszer lehet biztosítót váltani, de ez mindenkinek máskor van:

Eddig minden autósnak ugyanakkor járt le az éves biztosítása, így a biztosítók tudhatták, hogy mikor lehet, illetve kell reklámkampányba kezdeniük az ügyfelek elcsábítása érdekében (ezek a mindenki által ismert, novemberi biztosítóváltási kampányok), de ez az új törvény értelmében megváltozik.

Persze nem ennyire forró a kása:

Ez nem azt jelenti, hogy minden autósnak automatikusan és rövid időn belül arrébb megy az évfordulója, hisz akiknek már most is van kötelező biztosításuk, azok esetében természetesen a továbbiakban is az év végén jár le a biztosítás.

És van külföldi példa is a változásra:

a Biztositas.hu szakértője szerint a hasonló változást korábban bevezető Csehországban például 5 év alatt a gépkocsik mindössze 60 százalékánál "vándorolt el" az évforduló, azaz ez egy lassú folyamat.

Vagyis lesz még azért kampány jópár évig, ha nem is annyira koncentráltan. Aztán ez a piac is átáll szépen a hagyományos biztosítások piacára, ahol nem egy rövid idő alatt kell sokat költeni, hanem egész évben, folyamatosan. Egyszerre kevesebbet, de hatékonyan.

Ez egy teljesen más kihívás, és idővel szépen el fog tűnni a KGFB kampányok év végi forgalom pörgető ereje. Viszont soha nem felejthetjük el a mai napig tartó megoldásnak, hogy jelentős lökést adott a hazai keresőmarketing piacnak és nagyon sok emberben tudatosította: az interneten nem csak iwiw, hírek és pornóképek vannak, hanem lehet például biztosítást is kötni.

A kampánycsend az egy tipikus XX. századi valami. Abból a korból származik, amikor a híreket, az információkat kapuőrökön, hivatalos csatornákon keresztül lehetett a nagy tömegekhez eljuttatni. Egy olyan kor terméke, amikor techinkailag is megvalósítható volt a szabályozás.

A kampánycsend ugyanis nemcsak arról szól, hogy a választást megelőző pénteken éjféltől kezdve nem lehet új politikai reklámot elhelyezni sehol, hanem arról is, hogy a szombat hírekben is politikamentes. Elvileg.

Ha valaki a hazai tévék kínálatából, újságból vagy rádióból tájékozódik, akkor persze azt is tapasztalja, hogy valóban nincsenek polhírek. De ha valaki internetet használ...

Még szombaton tette ki a Bede Márton ezt a screenshotot, ami a Google hírek nevű szolgáltatást mutatja. Jól látszik, hogy ez bizony nem politika- és választásmentes. Aztán ugye hogyan fog a magyar szabályozás egy Google AdWords hirdetést szabályozni? Vagy a FaceBookban szabad például hirdetni? És mi a helyzet az iwiw személyes üzenőfalával? A Twitterrel?

A kampánycsend a gyakorlatban halott. Idejétmúlta izé, olyan valami, amin túl kell lépni. Ahogy például az USA-ban sincs kampánycsend, úgy nálunk is engedni kellene az utolsó percig történő reklámokat és a szavazás napján a legális szavazásra buzdítást.

Ez nemcsak engedné a valós gyakorlatot, de ráadásul elvileg a részvételi arányt is növelheti. Volna tehát politikai érv is mellette.

Nincsenek illúzióim, a hazai pártok ennél jóval egyszerűbb kérdésben sem képesek dönteni, főleg nem a józan paraszti ész alapján gondolkodni. Valahogy olyan ez az ország, mint az egyszeri hülye gyerek, aki egy ideig együtt nőtt az agyával, aztán valahol elkerülték egymást. A mi agyunk a pártok, a politikusok. Az ország valahol egész máshol jár, mint azt ők képzelik.