Onlinemarketing blog

Az emberek nem szeretik a változást. Jellemzően félnek a változástól, próbálnak védekezni a változás ellen. Tapasztalatom szerint azokra igaz ez, akik számára a változás soha nem jelentett jót. Szegényebbek lettek, szűkültek a lehetőségeik, nőtt a bizonytalanság érzetük.

Az emberek szeretik a változást. Jellemzően inspirálja őket a változás, próbálnak a része lenni. Tapasztalatom szerint azokra igaz ez, akik számára a változás általában jót hozott. Nőttek a lehetőségeik, anyagilag is előre tudtak lépni, az életük részévé tudták tenni az új dolgokat.

Nem vagyunk egyformánk. De a változások akkor is megtörténnek, ha azt nem akarjuk. Nem rajtunk múlik kizárólag, de az a mi döntsünk, hogy a részesei leszünk vagy az akadályozói. Ha sokan lesznek a részesei, akkor hiába akadályozzuk, meg fog történni.

Vannak olyan változások, amelyek a társadalomban mennek végre. Marketingesként erre kell figyelnünk, ezt kell igazán szem előtt tartanunk: ahogy változik a társadalom, úgy változik az is, milyen üzenetek fognak működni, milyen ízlésnek, elvárásoknak kell megfelelni.

Az utóbbi néhány évtized egyes területeken nagyon nagy változást hozott. De a változás soha nem egységes, mindig maradnak olyanok, akik ragaszkodnak a régihez, ellenzik az újat. Ez természetes, és sok esetben csak az idő segíti azt, hogy a változás az egész társadalom számára elfogadottá váljon. És attól, hogy egy országban valamilyen változást elfogadnak, még nem szükségszerűen történik meg ugyanez a változás máshol is.

A kulturális különbségek tehát olyan tényezők, amelyekre figyelnünk kell. Reklámban is, és egyébként is. 

Éreztél már olyat, hogy rosszul érzed magad, ha nem nézhetsz rá a Facebook faladra? Volt már olyan, hogy úgy érezted, nem akarsz kimaradni valamiből, de igazából nem tudod, mi az, csak hallottál róla? Volt már olyan, hogy rosszul érezted magad, mert neked nem volt meg valami, ami a számodra fontos közösségben élő emberek egy részének már megvolt?

Ha igen, nagy az esélye, hogy a rossz érzéseidnek az alapja az, hogy attól félsz, lemaradsz valamiről. Angolul ezt az állapotot nevezik FOMO-nak. A FOMO ugyanis ezt rövodíti: Fear of missing out, vagyis a kimaradástól való félelem, vagy máshogyan: félsz, hogy kimaradsz valamiből.

Nem jellemző mindenkire ez az állapot, de a fiatalok és az idősebbek körében is jól megfigyelhető jelenség. Manapság főleg a közösségi média szolgáltatásokhoz társítják, de nem innen származik ez a probléma, sok más élethelyzetben is előfordulhat. De tény: a FOMO-t nagyon sokan élik át valamilyen közösségi platformon keresztül.

Lehet, ezért kell állandóan a Facebookra nézned, az Instán pörgetni a képeket, megnézni a youtuberek, tik-tok-erek videóit. Mert nem lehetsz te az, aki lemarad, aki kimarad...

Minden ilyen felfokozott érzelmi helyzet alkalmas arra, hogy a marketingben is használjuk. Jellemzően a marketing felerősíti a FOMO érzést, olyan módon, hogy aki nem akar kimaradni az azt érezze, hogy ehhez meg kell vennie egy tárgyat vagy szolgáltatást.

Ne maradj ki az akciónkból! Ezt neked is át kell élned! Itt kell lenned velünk! és így tovább, számos olyan szlogent ismerünk, amely erre az érzésre épít. 

A FOMO veszélye az, ha valaki irreálisan kezd el vágyakozni valami iránt, és ezért hajlandó törvénytelen vagy önpusztító tettekre is. Etikus kommunikáció esetében erre érdemes figyelni. Az elsődlegesen veszélyeztetett csoport ugyanis pont a fiatalok lehetnek, akik számára a FOMO egyben a közösségükből való kiközösítődés érzésével is társulhat.

Ugyanakkor a FOMO érzést nem a marketing hozta létre, ez létezik a reklámok nélkül is. Használhatjuk is a kommunikációnkban, csak figyeljünk arra, hogy maradjunk az elfogadható, etikus keretek között. Idehaza nem véletlen, hogy a gyerekeket nem szabad direkt cselekvésre felszólítani a kampányokban, akaratlanul is, de ezzel részben a FOMO jelenségtől is védi ez őket.

Egyébként a FOMO-t én is használom. Amikor azt írom például, hogy "lépj be az Onlinemarketing Klubba, ne maradj le az exkluzív tartalmakról", akkor pont ezt a hatást szeretném erősíteni. Nem nevezném tehát tiltott dolognak mások félelmeivel való foglalkozást. De azért tényleg tartsuk meg a határokat.

A stratégia írásának egyik kulcskérdése az, hogyan tudjuk meghatározni a tényleges feladatokat. Mi az, amit a stratégia maga tartalmazni fog? Ebben lesz nagy segítségünkre az az analízis, amely a mikrokörnyezetünket, a cégünket mutatja be. A korábbi anyaggyűjtések részben azért történtek, hogy releváns és aktuális adatokkal tudjunk most dolgozni.

Ezen adatok rendszerezésének a legelterjedtebb módja a SWOT analízis, amit magyarra GYELV-nek szokás fordítani (így is találkozhatunk vele). Az analízis lényege, hogy külön csoportosítja a pozitív és negatív tényezőket, és külön a belső és külső tényezőket. Ezek a következők:

Belső tényezők:

• Erősségek (Strengths)
• Gyengeségek (Weaknesses)

Külső tényezők:

• Lehetőségek (Opportunities)
• Veszélyek (Threats)

Hogy mik is pontosan ezek a tényezők, és milyen hibákat szoktak elkövetni a SWOT során, arról bővebben az Onlinemarketing Klubban írtam. A SWOT analízis egy nagyon jó és sokat használt eszköz, amely persze nem tökéletes, vannak hiányosságai. Egyik nagy hibája az, hogy a cég és a piac meglévő dolgairól szól, nem arról, amivel esetleg majd kitörhet jelenlegi helyzetéből. 

Ugyanakkor azt gondolom, hogy egy kkv-nak stratégia alkotásra ez egy nagyon megfelelő eszköz. Ha jó az előkészítés, vagyis tényleg minden tényező a helyén van, akkor önmagában egy SWOT már segít a továbblépésben. Én csak javasolni tudom a használatát.

Eladás szempontjából a legjobb termékek azok, amelyek impulzus vásárlással is értékesíthetőek: meglátod, megveszed. Felmerül az igény rá és megrendeled. A termékek jelentős része ilyen, de amikor már valamilyen szolgáltatás kapcsolódik hozzá, akkor sokszor nem működik ez a fajta vásárlás.

Tipikusan ilyen az, amikor valaki a nyár elején, az első nagy melegben akar klímát rendelni. Most van melege, most fogalmazódott meg benne a vágy az aktív hűtésre, ezért most kezdi el keresni a megoldást. És nagyon hamar rá fog jönni két dologra: ez nem lesz olcsó, és nem lesz meg azonnal.

A fő probléma az, hogy egy klíma beszerelése sok emberi munkát igényel, és ráadásul ilyenkor minden szolgáltató le is van terhelve. Nemcsak az új beszerelések miatt, hanem ilyenkor még van, ahol karbantartanak, és persze romlanak is el készülékek.

Optimális esetben a megrendeléstől számítva 2-3 hét, míg kellemes meleg lesz a lakásban vagy az irodában. De a vevő nem racionális és nem is jós, nem időben rendel, neki azonnal kell a termék, amit nem kaphat meg. Hogyan kell kezelni ezt a helyzetet?

Alapvetően két megoldás is van, amiket akár egyszerre is használhatunk. Az egyik a döntés előrehozása, a másik a gyorsaság beárazása. De ezek a megoldások mindig a szolgáltató felől tudnak elindulni, a szolgáltatónak, vagyis a klímásnak kell ezt végiggondolnia.

A döntés előrehozása lényegében olyan akció, amivel azokra a hónapokra időzítik a vevők a klíma beszerelését, amikor nincs annyi megrendelés, illetve nincs akkora nyomás, hogy azonnal kell. Ez lényegében a nagyobb meleg nélküli hónapokat jelenti. Minden vállalkozás tudja, mikor kisebb a forgalma, arra az időszakra kell ezeket az akciókat szervezni.

A gyorsaság beárazása pedig természetesen a felár: ha valaki azonnal (mondjuk három napon belül) akar klímát, akkor annak plusz költsége van. Ez persze feltételezi, hogy a vállalkozásnak van erre kapacitása, vagy tud úgy szerződni, hogy belefér másoknak egy-két nap csúszás. (Ez utóbbi a kevésbé jó megoldás...)

Az biztos, hogy ezeket a fajta impulzus vásárlásokat is érdemes valahogy kezelni. Olyan vevőkről van szó, akiknek van pénzük és igényük, csak a döntést nem jókor hozták meg. Előre tudni kell, ilyenkor mi az az udvarias elutasítás vagy türelem kérés, amely nem okoz rossz szájízt, és akár később vevő is lesz belőle.

Minden bizonnyal a nyarat és ezzel együtt az ingerszegény környezetet kell okolni, de tegnap több olyan sajtóközleményt is kaptam, amelyek tényleg nem szóltak semmiről. Nem szeretném most idézni egyiket sem, nem célom megsérteni senkit, nem is akarom rombolni senki munkáját, inkább a jelenség az, ami foglalkoztat.

Jó két évtizeddel ezelőtt volt egy aktív miniszter, aki úgy próbálta mutatni önnön fontosságát, hogy minden héten tartott egy sajtótájékoztatót, ha volt oka, ha nem. Az év egy részében persze volt, de azért voltak olyan sajtóesemények, amik tényleg nem szóltak semmiről. Az ő esetében kicsit talán értettem, mi történt: ezek a heti rendszeres sajtótájékoztatók adtak egyfajta keretet a kommunikációjának. Csak sajnos hiányzott a rugalmasság, hogy amikor ez nem kell, akkor ne legyen.

Ezt éreztem a tegnapi sajtóközleményeknél is: ki kellett jönni, mert benne volt a kommunikációs tervben, de sem a tartalma, sem a tálalása nem sikeredett olyanra, hogy legyen értelme írni azokról. Egyszerűen vagy nettó reklám volt, vagy még azt a szintet se sikerült elérni.

Tény, jó sajtóközleményt, amit felkapnak az újságírók, nem egyszerű csinálni. Mármint akkor, ha az eladni kívánt termék amúgy nem érdekes. Kell találni valami apropót, kell találni valami pluszt, aminek hírértéke lesz. És ez a hírérték az, ami általában a nehézséget okozza: olyannak kell lenni, ami tetszik a potenciális olvasóknak és a sajtóközleményt megkapó szerkesztőknek is. 

Amikor mi néha tervezünk egy-egy tervben sajtóközleménnyel, akkor általában nem csak annyit mondunk, legyen egy sajtóanyag, hanem az is megírjuk már előre, miről kell szólnia. Mert ez utóbbi a nehezebb kérdés, ezen kell sokat dolgozni. Mindezt úgy, hogy illeszkedjen a teljes kommunikációba, mert akkor lesz érdekesebb minden érintettnek.

Azt hittem sok éve, hogy az értelmetlen sajtóközlemények ideje lejárt, de aztán ez mégse történt meg. A PR cégek egy része ugyanúgy gyártja az unalmas, érzelemmentes, a reklámozást alig leplező szövegeket. Kár, mert több lehetőség is van ebben a műfajban...

Ez a "meleg van" annyira triviális kijelentés, hogy szinte ciki leírni. Pedig mégis fontos, mert a meleg nemcsak azért érdekes, mert ilyen az időjárás, és több vizet kell inni, érdemes hűvösbe húzódni, hanem azért is, mert az extrém meleg általában meglátszik a forgalomban is.

Vannak termékek, amiket ilyenkor fokozottan fogyasztunk: több sör fogy el, több fagylalt fogy el - de ezek triviális dolgok. Ugyanakkor a meleg akkor is növeli a meleg miatt érdekessé váló dolgok forgalmát, ha az nem azonnal megvehető. Melegben kezdenek el sokan légkondit rendelni ("Na, ezt már nem bírom ki!"), melegben döntik el, hogy mégis vízparton fognak nyaralni, és így tovább.

De a melegnek hatása van más termékekre is, csak pont fordítva. A nagy melegben ugyanis eshet sok embernek a vásárlási kedve. Inkább pihen, vízparton van, kikapcsolódik. Nem vásárol webáruházban, nem most megy utána olyan dolgoknak, amik nem sürgősek. Sőt, egyes boltok ilyenkor még jobbak is, mint online rendelni, mert ott legalább hűvös van. Vagyis ne lepődjünk meg, ha a kánikula időszakában csökken az érdeklődés: egyszerűen az emberek egy része most túlélni próbál, nem vásárolni.

Meleg van. De mint látjuk, ez a kereskedelemben többet jelent, mint egyszerű időjárás jelentés. Forgalmat hozhat és vihet.

De azért meleg van.

Körbeszaladt a hazai bulvár sajtóban, sőt, néhány szakmai blogban is láttam, hogy mekkorát bukott a Coca-Cola, mert Ronaldo kirakott maga elől egy sajtótájékoztatón két üveg kólát. A cikkek lényege, hogy emiatt esett a Coca-Cola tőzsdei értéke, és innen jött a bukás. Már azt is láttam leírva, hogy lám, ezért olyan drágák az influencerek, mert ilyen hatást képesek kiváltani. (Erre majd még visszatérek.)

De valóban Ronaldo miatt bukott a Coca-Cola? Ennek járt utána az Urban Legends blog, és arra jutott, hogy nem egyértelmű az ok-okozati összefüggés. Érdemes elolvasni a cikket, abban szépen le van vezetve, hogy bár okozhatott kis kilengést, de az árfolyamváltozásnak nagy eséllyel teljesen más okai voltak.

Amiért most előcitálom ezt a történetet, az egyrészt az Urban Legends cikke, másrészt az influencerek kérdésköre.

Az Urban Legends sokadszorra mutat rá arra, hogy attól, hogy sok helyen jelenik meg valami a sajtóban, még nem biztos, hogy az igaz. A sajtó jelentős része ugyanis nem csinál igazi újságírást, egyszerűen csak másolják a máshol megjelent dolgokat. Kicsit átírják, néha még ferdítenek is rajta, aztán tényként tálalják azt, aminek igazából utána se néztek. Egyszerű, gyors, érdekes és új cikk, nincs idő a tényekre, amikor egy téma aktuális - legalábbis ez lehet ennek a hátterében.

Ezzel szemben a valóság nem annyira izgalmas, nem is annyira egyszerű, az nem hozná a nézettséget, amiből jelenleg él a fél világ.

De akkor leszünk igazán bajban, ha amellett, hogy elhisszük a nem-igazán-tényeket, még ez alapján üzletet is akarunk építeni. Mert amikor csak egy cikk a történet, és annak nincs más következménye, addig csak bosszantó, ha nem a valóságról olvasunk. De amikor már ezt tényként feltételezve az üzleti döntéseinket is befolyásolja, akkor bizony az súlyosan zsebbenyúlás problémává válhat.

Márpedig ha azt feltételezzük ez alapján, hogy az influencerek ennyire erősek, és emiatt ér meg sok pénzt egy-egy megmozdulásuk, akkor tévúton járhatunk. Kezdjük azzal, hogy Ronaldo nem influencer. Ő egy sztár, egy klasszikus "ismert ember", aki amiatt ilyen népszerű, azért figyelnek rá, mert jól focizik. Ennyit tud, és ez adja az értékét.

Ez nem olyan felépített karakter, akit egy YouTube, egy Instagram, egy TikTok csatorna tett ismerté. Ő egy hús-vér focista, aki akkor sem igazi influencer, ha vannak saját csatornái. Ráadásul jelen esetben nem a saját csatornáján történő aktivitás váltott ki hatást, hanem a hagyományos médiában jelent meg, és ez adott nagy elérést a cselekedetének.

Ronaldo példája azt mutatja meg, mennyire hatékony még mindig az ismert emberekkel történő reklámozás. Azt mutatja meg, hogy mennyire fontos, hogy az ismert emberek mit csinálnak. Igen, van hatásuk. De ahhoz, hogy azt elérjék, a csatornát is biztosítani kell nekik.

Jelen esetben Ronaldo tette egészen biztosan hatással lesz a Coca-Cola marketingjére, de nem úgy, ahogy sok cikk sugallja. Hosszabb távon kell még jobban felkészülniük arra, hogy megváltoznak a fogyasztói elvárások, fogyasztói szokások. És ahogy Marinov Iván is írja az Urban Legends-en:

"De az is lehet, hogy a gyártók és marketingeseik – látva a focisták reakcióit – inkább a termékelhelyezés torkonlenyomós gyakorlatán finomítanak majd kicsit, és a jövőben okosabban oldják meg az ilyesmit."

Nem vagyok focirajongó, nem nézek meccseket. De a labdarúgás több, mint az a sport, ami a pályán történik, így nem kerülhetem el, én is foglalkozok vele. Számomra a foci nagy tanulsága, hogy az elérni kívánt fogyasztók szokásai a fontosak, nem az én véleményem. Ezt korábban is többször elmondtam: soha nem szabad magunkból kiindulni.

De a foci az emberek nagy részének fontos, az életük része. Nem az eredmény, hanem az összetartozás. Hiába eredménytelen a kedvenc csapatunk, nem az fogja meghatározni, szeretjük-e, és ez azért fontos, mert nem az fogja meghatározni azt sem, hogy milyen módon lehet szerepe a kommunikációban.

Ha egy csapatnak eredménytől függetlenül nagy rajongótábora van, akkor bizony bátran használhatjuk a kommunikációnkban a csapatot, annak tagjait, vagy az ahhoz kapcsolódó eseményeket. Az a fontos, hogy érdekelje ez azokat az embereket, akiket el akarok érni.

Természetesen egy ügynökségnél az nem okozhat problémát, ha van olyan ott dolgozó, aki nem szereti, és így nem is ismeri a focit. A kollégák közt mindig lesz olyan, aki viszont képben van. Nem beszélve arról, hogy maga a jelenség, mondjuk egy nemzetközi eseménysorozat, el sem kerülhető, ömlik minden csatornából.

De egy probléma azért van azzal, ha nem szeretem a focit: sokkal körültekintőbben kell terveznem. Bele kell építenem ezt a fajta plusz információt a tervekbe, ha szükséges. De ez nem lehetetlen küldetés, sőt, az alapos tervezés része a makrogazdaság, a makrokörnyezet megismerése. Erről írtam most az Onlinemarketing Klubban, a stratégiai tervezés következő részében. A cikk elsősorban a PESTEL elemzésről szól, melynek a részei:

• Politikai tényezők (Political)
• Gazdasági tényezők (Economic)
• Társadalmi tényezők (Social)
• Technológiai tényezők (Technolgical)
• Környezeti tényezők (Environmental)
• Jogi tényezők (Legal)

És ezek közt bizony ott van a társadalmi tényező, aminek a része a foci szeretete is. Nem baj tehát, ha a tervezéssel foglalkozó ember nem olyan, mint a célcsoport - hiszen ez szinte mindig így van -, de körültekintően kell terveznie, és gondolnia kell minél több dologra.

A focira is.

Tegnap konferencián voltam. Ez egészen tavaly márciusig nem lett volna egy különleges dolog, de azóta ez az első alkalom, hogy ne számítógép előtt ülve vegyek részt egy szakmai eseményen.

A Media-Digital Hungary első napján vettem részt, ami egy két napos hibrid konferencia. A ma is tartó rendezvény attól hibrid, hogy miközben az egész közvetítve van, és a jegyet vásárlók követhetik telefonról vagy számítógépről, addig személyesen is részt lehet venni rajta: ott lehetsz, amikor beszél az előadó, találkozhatsz az előadókkal, szervezőkkel, és a többi résztvevővel. Mint egy rendes konferencián.

Mennyire érdekes ez, hogy bő egy év után különleges élmény a konferenciázás! Ami évekig megszokott, már-már unalmas volt, az mára egyedi élmény. Én azért vettem olyan jegyet, amivel részt is vehettem rajta, hogy kipróbáljam milyen, hogy lássam, érezzem, tapasztaljam, milyen a visszatérés. És azt kell mondjam, most még jó.

Az előadások szokás szerint jók, persze az elmúlt időszakot lényegében mindenki érintette, kisebb-nagyobb mértékben. Voltak előadások, amelyeknek az apropót a járvány és annak következményei adták, más előadásokban csak említésre került, de azt hiszem, ahogy a gazdasági hatása a Covid-nak kitart még hónapokat, úgy annak a tartalomra gyakorolt hatása is ilyen, hónapokig tartó lesz.

Aztán meg majd persze ki fog kopni, szépen lassan. Mert a média piacon mindig történik valami, ami új, ami hír, ami érdekes. Covid ide, Covid oda.

Aki online marketinggel foglalkozik, hajlamos arra, hogy mindenre csak az internetes megoldást keresse, válassza. Ez következik abból, hogy ehhez ért, ezeket a megoldásokat használja, ismeri. Így azt tudja megmondani, hogy mi a jó eszköz az interneten, milyen módon lehet célokat elérni az interneten, és így tovább.

Nagyon hasznos tudás ez, és nagyon sok esetben elég is. A probléma az, hogy ha egy cég csak online marketinggel foglalkozik, akkor azzal lemond egy csomó más lehetőségről is. Persze van olyan eset, amikor tényleg nem kell több az online-nál, de tapasztalatom szerint ez a ritkább.

Mivel az online marketing technológiai tudást is igényel, így sok cég hajlamos ezt kiadni, miközben a marketing egészét azért házon belül tartja. Jó esetben foglalkoznak is ezzel, de sokszor látom, hogy valójában ami házon belül marad, az olyan, mintha nem lenne. És így nem alakul ki egy olyan többlábú kommunikáció, ami szükséges lehet.

Például ha egy étterem házhoz szállítást vállal, nem lesz elég csak online hirdetni, kell más eszköz is, például szórólapozás. Ha egy cég brandépítésbe fog, nem lesz elég csak online csinálni, sok olyan eleme lesz, amihez offline kell hozzányúlni, legyen szó csomagolásról, rendezvényeken történő jelenlétről vagy offline hirdetésről.

Természetesen nincs ebben semmi újdonság, amióta létezik az online, tudjuk, hogy ez nem valami más, ez része a marketingnek. Amiért külön kezeljük, az a technológiából következő összetettsége. És ez szakmailag akár helyes is lehet, mindaddig, amíg az online marketinget kezelő partner vagy alkalmazott nem 'onlinemarketinges', hanem marketinges, aki ért az online eszközökhöz is.

Éppen ezért azt gondlom, hogy rendszeresen meg kell néznie minden online marketinget használó cégnek, hogy a nem online eszközökkel mi a helyzet. Használ mindent, ami szükséges? Integrálja az online és offline jelenlétet? Rendszerben gondolkozik? Ha ezek a kérdések felmerülnek, már jó úton haladunk. Ha nem - akkor fel kell tenni.

Te feltetted már ezeket?

Az NMHH kiadott egy jelentést a hazai internetfelhasználókról, illetve az internetet nem használókról. Én a HVG-n futottam bele az adatokba, és érdekesek, érdemes átrágni magunkat a cikken.

A kutatás talán legfontosabb tanulsága: a 14 évnél idősebbek közel ötöde nem használja az internetet. Vagyis 5 emberből egy (igazából 50-ből 9, így pontosabb: 18%). Ez onnan nézve, hogy kb. húsz éve olyan 10% volt a penetráció, nem sok, de onnan nézve, hogy ez kb. másfél millió ember, nagyon sok. Úgy másfél millió, hogy mind elvileg tud olvasni (hiszen elmúlt 14 éves), vagyis nem kisgyerekek.

A cikkben leírják, hogy milyen társadalmi csoportokból kerül ki ez a sok ember. Nincs benne nagy meglepetés: az idősek adják egy jelentős részét, ahol az idős 70, de inkább 80 fölöttit jelent, és az alacsonyan iskolázottak és szegények a másik felét. És még egy fontos adat: ez csak a vezetékes internetről szól, vagyis a másfél millió ember egy része azért internetezik, de nem otthon, számítógépen. Egy részük mobilon, egy részük pedig közösségi internet elérést használva.

A cikk kommentjeiben viszont felvetnek még egy kérdést, ami már nem olvasható ki ezekből az adatokból, de más kutatásokból tudjuk, hogy így van. Az internetező közösség egy jelentős része lényegében csak böngészik és közösségi médiát (elsősorban Facebook-ot) használ. Jelentős részük nem tud vagy nem akar ügyeket intézni, vásárolni vagy más, hasonló szolgáltatást használni.

Az internetet mára tömegek érik el idehaza, és ennek a tömegnek a bővítése már csak nagyon lassan fog megtörténni. A mostani 50-60 évesek mire 70-80 évesek lesznek, már jóval nagyobb arányban fogják használni az internetet, így ez önmagában növekedést ad. Sajnos a szegénység olyan probléma, amit az idő nem fog megoldani. Erre jelenleg csak ötleteim volnának, mivel lehetne megoldást találni, de az biztos, hogy állami eszközök nélkül nem fog menni.

A nagyobb probléma, amivel érdemes lenne foglalkozni, az azon tömegek elérése és edukálása, akik nem igazán használják ki az internet adta lehetőségeket. Két irányba kellene őket tanítani: az egyik a használat (hogyan vegyél valamit webáruházban, mire figyelj, mire vigyázz), a másik a tények ellenőrzése. Ez utóbbi nemcsak azt jelenti, hogy ne a gyűlölködés és az álhírek helye legyen az internet, hanem azt is, hogy ne lehessen könnyen átverni őket.

Az internet tehát mára közmű lett. A lassú növekedés mellett a minőségi használatot kellene már elérni. Azt hiszem, ez sem lesz egy gyors és látványos menet.

A cenzúra, ahogy a Wikipédia írja, információk felügyelete, elsősorban politikai és morális alapokon. Legyen szó állami vagy más cenzúráról, a lényeg, hogy valahol valakik hoznak szabályokat, és az alapján eldöntik, mit szabad közzétenni és mit nem.

Az internet azt a fajta központi cenzúrát tette sokáig haszontalanná, ami elsősorban az államok által volt irányítva. Aztán ahogy fejlődött a technológia, úgy tanulták meg a különböző kormányok, milyen eszközeik vannak mégis a hagyományos cenzúrára. Ez az internet jelentheti annak teljes korlátozását (ilyen például Észak-Korea), annak részleges és folyamatos korlátozását (ilyen például Kína, ahol csak azok az információk jelenhetnek meg, amit engednek, és csak azok a szolgáltatások működhetnek, amit megengednek) és jelentheti annak törvényi szabályozását (ahol törvényben határozzák meg, mit szabad és mit nem, de nincs erre külön technológiai megoldás).

Vagyis az állami cenzúra jelen van az interneten is. De nemcsak az állami. Sok szolgáltató, vélt vagy valós okokból szintén cenzúrázza az ott megjelent tartalmakat. Ilyen például a Facebook is, ahol elég sok dolgot nem szabad csinálni, elég sok dologról nem szabad beszélni.

Az igazi probléma az, hogy valódi, leírt szabályok csak a törvényi szabályzás esetében vannak. A totális cenzúrák, mint a kínai sok esetben nem publikus szabályok vagy irányelvek alapján működik. A nem állami cenzorok, mint például a Facebook, irányelveket használnak, amelyek kicsit gumiszabály szerint működnek a gyakorlatban. Mivel minden tartalom emberek által történő ellenőrzése nagyon nagy apparátust igényel, ezért igyekeznek ezt automatizálni, ami sokszor nem működik jól. A Facebook esetében ez kellemetlenség, az állami cenzúra esetében ez már ennél több is lehet (szélsőséges esetben börtön, kínzások és halál). 

Éppen ezért ismét kialakult egyfajta öncenzúra. Ahol erős az állami kontroll, ott ez sajnos természetes. Ahol viszont a cégek felügyelnek, már nem kellene annak lennie. De mégis, jönnek a problémák: hogyan lehet úgy kommunikálni, hogy ne tiltson a Facebook? Ha a cégem olyan tevékenységet folytat, ami határeset, mi a helyes út? Sokszor történik meg, hogy a Facebook algoritmus tévedésből tilt valamit (legyen szó posztról vagy hirdetésről), és utána sokáig tart visszaszerezni mondjuk a hirdetési lehetőséget. Ezért inkább olyat ír az ember, ami biztos "átmegy". Ez viszont már öncenzúra: nem azt írom, amit szeretnék, hanem azt, ami szerintem lehet.

Észre se vesszük, de belecsúszunk egy totális kontrollba. Ez pedig alapvetően káros, hiszen a szólásszabadságot is korlátozhatja. És most nem arról van szó, amikor másokra káros politikai szólamokat hangoztat valaki - a határt valahol meg kell húzni, de erre valók a törvények -, hanem arról, amikor gazdasági és nem törvényileg szabályozott érdekek befolyásolnak.

A probléma ott van, hogy nincs jó megoldás. Az Európai Unió napokban élesedett szerzői jogi szabályozása például megpróbál egyfajta rendszert vinni abba, hogyan lehet elérni, hogy a jogvédett tartalmakat csak engedéllyel lehessen használni, de ez egyfajta "elefánt a porcelánboltban" helyzet: az EU mindig is hajlamos volt a túlszabályozásra, most is ez történt. Miközben ez egy fontos dolog, és előre is mutat, de rávilágít a nehézségekre is. Ésszel, a szükséges mértékben történő szabályozás kell, de a határ megtalálása nem egyszerű.

Az öncenzúra tehát ismét köztünk van, de most nem az írókat sújtja legjobban, hanem azokat, akik gazdasági céllal akarnak kommunikálni egyes platformokon. És azt hiszem, ez velünk is fog maradni még jó ideig, sőt, talán örökre. Mert a szabályok nélküli világ nem fog működni, sajnos. Ahhoz túl sok az egymást ütő, ellenkező érdek.

Szeretek mesélni. Mármint szeretek történeteket elmesélni, és szeretem, ha a hallgatóság figyel rám. Talán ezért szeretek tanítani is: jó az, ha elmondhatom, amit akarok. De ahhoz, hogy jól beszéljek, hogy jó történeteket mondjak, kell a hallgatóság is. Őket figyelem, az ő reakciójuk alapján tudok továbblépni.

A közösségi médiában is ez működik jól: ha kapok visszajelzést. Kommenteket, lájkokat, akár megosztásokat. Én a megosztásoknál is azt nézem, milyen kísérő szöveggel történt. Alapvetően érdekel mások reakciója, és mások véleménye is. Ez a fajta kölcsönös kommunikáció az, amit szeretek.

Amikor beszélek, rögtönzök. Nincs betanult szövegem, maximum egy-egy mondat. Amikor előadást tartok, akkor sem megtanult szöveget mondok, az olyat sose szerettem igazán (kivéve a verseket). Azt tudom, miről beszélek mindenképpen, de azt már az előadás folyamán alakítom ki, hogy pontosan mit mondok még el. Ez függ a hallgatóság visszajelzésétől, attól, hogy korábban miket kérdeztek, egyáltalán kik ők. És persze függ attól is, aznap vagy a korábbi napokban mit olvastam, belefutottam-e valami jó példába, és így tovább.

Kell nekem ez a fajta élő közeg ahhoz, hogy igazán jól érezzem magam. Az online tanításban ez hiányzik legjobban: sokkal kevesebb visszajelzést kapok.

Mostanában egyre több olyan felkérést kapok, hogy előre felvett tananyagot kellene készíteni. Tavaly csináltam is ilyen videókat, de nem érzem azt, hogy ez az én műfajom lenne. Pont a most elmondottak miatt: nagyon hiányzik a hallgatóság, nagyon hiányzik a folyamatos visszajelzés. De meg kell tanulnom ezt is, most azon dolgozom, így is tudjam hozni azt a színvonalat, amit elvárok magamtól.

Mindenkinek megvan a saját munkamódszere, a saját elképzelése arról, hogyan érdemes előadni, tanítani. Sok módszer van, amit tanítanak, amit érdemes megtanulni, átvenni. Én is rengeteget tanulok, folyamatosan kell magamat képezni nemcsak a szakmai kérdésekben, hanem az előadásmódban is. Azt hiszem, ezt a fajta konzervkészítést is meg fogom tanulni.

Most dolgozom rajta.

József Attila még nagyon szépen meg tudta írni, "Talán eltűnök hirtelen, / Akár az erdõben a vadnyom." A mai szlengben már inkább szellemmé válunk, vagyis ghostolunk. Ez a kifejezés főleg a randizás világában terjedt el idehaza, és igen, azt jelenti, hogy a másik fél egyszerűen eltűnik: nem keres, nem válaszol, nem reagál. Néha csak napokra, néha örökre.

Ez a szó jutott eszembe az elmúlt hónapok árajánlat kérés trendjei után. Elég sokan kérnek ugyanis ajánlatot, érezhetően olyanok is, akiknek újdonság az online világ, majd miután visszakérdezek, eltűnnek. El se jutok sok esetben az ajánlatadásig, mert a pontosító kérdésekre se kapok választ. (Itt jegyzem meg zárójelben: nem azért kérdezek vissza, mert ellenőrzöm, hanem mert kevés információt kapok az árajánlathoz.)

Néhény esetben egy-két kör levelezés után tűnik el a másik fél. És az eltűnést szó szerint kell venni: ha pár nap után rákérdezek, arra sem kapok választ. Ennyi, elfüstölt a dolog.

Természetesen korábban is volt ilyen eset, de mostanában elszaporodtak. Nem is az az elsődleges baj, hogy nekem ezzel is dolgom van, és ha nem lesz belőle munka, akkor nem fizeti meg senki. A baj az, hogy válaszra se méltat. Egy "köszönöm, más választottunk", vagy "köszönöm, már nem aktuális" tökéletes reakció lenne... Mert így illenék. Üzleti etika, ugye.

Remélem, nem tart sokáig ez a trend, mert néha tényleg jó lenne tudni, mi az oka, hogy nincs válasz. Drágák vagyunk? Nem értik az ajánlatot? Másra lett volna szükségük? Van lehetőség tárgyalni, beszélni velünk. Miért nem kérdez vissza, ha már egyszer megkeresett?

A tegnapi napom részben azzal telt, hogy látogatottsági, forgalmi adatokat elemeztem. Az egyik ügyfelünknél nagyon visszaesett a konverzió, lényegében a felére, sőt, az alá estek a kampányok, és úgy általában a weboldal teljesítménye is.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyanannyi pénzből kevesebb forgalom érkezik, vagyis lényegében megduplázódott egy lead ára. Az igazi baj amúgy nem is a drágább lead, hanem az, hogy nem látjuk tisztán az okokat.

Ezért kellett nekem statisztikákat nézni, belemenni minél jobban az eredmények elemzésébe. Az online marketinges  munkának talán ez a legvacakabb része: amikor ki kell találnunk, mi változott. Vajon egy konkurencia lépett a színre? Az emberek éppen most mást akarnak, nem kell nekik az, amit kínálunk? Vagy rosszak a kampányaink?

Valójában a válasz nagyon ritkán olyan, amely pontosan meg tudja mondani az okokat. Lényegében az szokott kiderülni, hogy több hatás együttes eredménye az, amit látunk. Ha egyáltalán sikerül rájönni, mi is történt az elmúlt hetekben.

Azt például tudjuk, hogy visszaesett a kiskereskedelmi forgalom a karantént követő nyitási időszakban. Azt is tudjuk, hogy kevés pénzük van az embereknek, így pl. kevesebbet fognak nyaralni. De ez vajon a célcsoportunkat is érinti?

Vagy az történt, hogy az egyik konkurens cég egy más értékesítési csatonán mozdult rá a piacunkra? Erre is vannak jelek. Vagy a hirdetési rendszer okos funkciói nem elég okosak? Mert azt is látjuk, hogy amint elkezdünk a konkrét konverzióra optimalizálni, tovább romlanak az eredmények.

Találgatunk, hipotéziseket állítunk, aztán megkeressük az elérhető adatokból, hogy ezek igazak-e. Segít ebben a Google Analytics, a Search Console, a Google Trends, a hirdetési rendszerek, és az elmúlt évek tapasztalata. De ez csak az első lépés. A második lépés az lesz, amikor kitaláljuk: mit kezdjünk ezzel a helyzettel. Hogyan lesznek az eredmények újra "normálisak"?

Pár hete, talán az első igazibb nyári hétvégén Szegeden jártam. Éppen akkor volt egy kézműves-kirakodó vásár a városban, ami jó programnak tűnt aznapra. Megnéztünk, költöttünk, vettünk kézműves sajtokat is. Rajongok a sajtokért, elég sok félét ettem is már, itthon is mindig van olyan 8-10 féle legalább. Így itt is bevásároltam, vettem többfélét, többek közt két és fél éves sajtot is.

Hazamenve megkóstoltuk, és tényleg finomak, mind. A lányom még kint volt a vásárban, megkértem, kérjen már egy névjegykártyát a sajtostól! Hátha akarok még rendelni, vagy legalább elmenni, ha éppen Budapesten jár (mert szokott, az elmondása szerint). És hát kapott is egy papírt a lányom, kézzel írva, név, telefonszám - és ennyi.

Elfogadom, hogy nincs kapásból szórólap vagy névjegykártya, bár egy kiló sajt árából már egészen sok szóróanyag tudna készülni. (Ezek nem az olcsó, 1-2 ezer forint közötti árú sajtok.) Azt is elfogadom, nem költ weboldalra, mert nem érzi fontosnak. De azért így 2021-ben mégis jó lenne valami online jelenlét, legalább egy Facebook oldal - az igazából ingyen van, állandóan piacokon, vásárokon vannak, pár fotót csinálni sosem nehéz, és elég annyi tartalom, hogy kiírja, mikor merre járnak az országban.

Mert lehet, neki természetes, hogy "kéthetente Budapesten a már-elfelejtettem-melyik piacon" járnak, de nekem azért ez nem mond sokat. És az sem túl életszerű, hogy hívogatom, hol járnak éppen.

Végül azért rákerestem a nevére, és van Facebook oldala a cégnek, és weboldala is, csak sajnos nem frissül. Így még érthetetlenebb, hiszen a felület is megvan. 

Egy kicsi, egy-két fős vállalkozásnak is fontos, hogy elérhető legyen. 2021-ben ez aktív online jelenlétet is jelent, és olyan esetben, mint ez is, amikor nincs egy üzlet, ahol örökké el tudom érni, konkrét márkaépítést is jelenthet. Ismerem maga, pár hónap, és elveszítem a papírt. Aztán már idővel csak ez a bejegyzés fog emlékeztetni, hogy volt egy fantasztikus sajt élményem.

Mert amennyire nem kommunikálnak a neten, annyira tudnak jó sajtot csinálni. Tényleg finomak!

Magyarországon nincs egységes nyári szünet, nincs olyan pár hét, amikor mindenki elmegy nyaralni. Ez jól hangzik, elvileg így egész nyáron lehet dolgozni, de a valóság az, hogy inkább azt jelenti, a nyáron senki se dolgozik szívesen. Vannak persze tipikusan nyári munkák, a szezonalitás számít. A turizmushoz, nyaraláshoz kapcsolódó iparágaknál pörög a munka, de minden más területen... hát, lassan halad.

Idehaza a nyár kb. június közepén kezdődik, amikor vége van az oktatás a legtöbb iskolában. Ez általában június 15-e, idén is ez az utolsó tanítása nap. És tart is a nyár egészen augusztus 20-ig, az azt követő első munkanap már egyfajta "igazi" munkanap lesz. Ez idén augusztus 23-a, hétfő lesz. Az a hét már tempósabb, bár még nem az igazi, hogy aztán szeptember 1-től (ami idén szerda) ténylegesen is elinduljon az őszi szezon.

Azért érdemes ismerni ezeket a dátumokat, mert nagyjából ez a klasszikus uborkaszezon: nem úgy fogyasztanak az emberek, mint máskor szoktak. Idén egyébként úgy néz ki, kevesebb pénze van az embereknek, nem mennek annyian nyaralni, mint szoktak. A Covid19 hatása is érezhető lesz, a turizmus is kisebb, mint "békeidőben". Erre kell készülnünk, ehhez kell felépítenünk a nyári terveinket.

Én azt gondolom, a nyár mindenkinek pihenés lesz: részben ki kell heverni a Covid19 miatti stresszt, részben érdemes készülni az őszre. Mert az ősz - hacsak nem lesz negyedik hulláma a vírusnak - erős lesz, erősebb, mint tavaly. És ha így van, akkor lesz munkája mindenkinek.

A marketing stratégia írás sorozat ezen része még mindig az adatok összeszedéséről szól. Az előző részben a piaci adatokat gyűjtöttük be, hogy tudjuk, hol vagyunk, ebben a részben saját magunkat kell megnéznünk.

Ahhoz, hogy tudjunk javasolni bármilyen stratégiai irányt, ismerni kell a céget, akinek a stratégia készül. Tudni kell, mire képes, milyen elérhető erőforrásai vannak, hol helyezkedik el a piacon, hol helyezkedik el a konkurenciához képest. A cég belső működésének az ismerete a tervezés elengedhetetlen része, ebben a részben azt szedtem össze, mik a legfontosabb információk, amiket tudnunk kell.

Ezek részben pénzügyi információk, részben a marketinges számok. Kampányeredmények, akciók eredményei. Meg kell ismernünk a belső erőforrásokat, az emberi erőforrásokkal együtt. Részletesebben erről az Onlinemarketing Klubban írtam, az előfizetőknek.

A következő lépés majd a megkapott adatok feldolgozása lesz. De erről a jövő héten írok.

Nagyon fontos hír volt tegnap, hogy végre betiltják az egyszer használatos műanyagok nagy részének a használatát Magyarországon. Fontos, mert sok dolgot fog alapjaiban megváltoztatni, és ez érintheti az online világot is.

De fontos azért is, mert ismét ráirányítja a figyelmet a környezetvédelemre - arra a területre, amelytől a jövőnk minősége, a gyerekeink életlehetősége szól. A Covid19 miatt gazdasági válság és mentális bezártság kicsit háttérbe szorította ezt a területet, sőt, új szennyező anyaggal, az eldobált maszkokkal bővítette a környezetrombolás eddig sem szűk fegyverarzenálját.

Így mindenképpen örvendetes, hogy ha globálisan kis lépéssel is, de a hazai szabályozással sikerült egyet lépni a fenntarthatóbb környezet felé.

A cégek számára akkor lesz fontos a környezetvédelem, ha az a szabályozó rendszer - vagyis a törvények, a kormányok - előírják, vagy ha a fogyasztóik ezt elvárják tőlük. Vagyis nem elég abban bízni, hogy majd az állam megoldja, meg kell tanítani az embereknek azt is, miért van ilyen lépésekre szükség. 

Mert az ilyen jellegű szabályok sokak számára jelentenek kényelmetlenséget. Meg kell változtatni az életnek egy kis szegmensét, máshogy lehet majd elérni egyes funkciókat, szolgáltatásokat. Márpedig az ilyen változások soha nem népszerűek.

Marketingesként lehet az a feladatunk, hogy edukáljuk az embereket. Lehet az a feladatunk, hogy megtanítsuk, miért fontosak ezek a lépések, és a jelenben vállalt kényelmetlenség a jövőben milyen előnyökkel járhat. És lehet az a feladatunk, hogy megmutassuk, milyen megoldások lesznek a változást követően.

Most kreatívabbnak kell lennünk talán, ki kell találnunk új dolgokat az üzenetekben is. Mert a környezetvédelem tényleg nagyon fontos, nemcsak átmeneti divat.

Egy nagyobb cég esetében nem kérdés: az e-mail címek mindig a saját domain nevüket tartalmazzák. Nagyon nagy cégeknél előfordul, hogy direkt külön domain nevet használnak a levelezésre. Az ilyen címek a név@cégnév.hu formátumúak, ugye.

De sok cégnél látom, hogy nem törődnek ezzel. Elég sok helyen látok név@gmail.com címet, de nem ritka a freemail.hu vagy a citromail.hu. Persze vannak olyan címek is, amit az internet szolgáltató ad, így vannak pl. @t-online.hu és hasonló címek is.

Alapvetően nagy baj nincs ezekkel a címekkel sem, működnek. Érdemes azért elgondolkozni, miért nem javasoljuk marketingesként ezek használatát. Íme néhány ok, ami miatt nem érdemes sem az ingyenes e-mail szolgáltatókat, sem az internet szolgáltatók által adott e-mail címeket használni:

• Az ilyen cím nem a tied. Ha megszűnik a szolgáltatás, akkor elveszítheted, miközben ott van névjegykártyától kezdve akár plakátokig mindenhol. Például most, hogy a Vodafone felvásárolta a UPC-t, megszűntek a upc.hu ügyfél email címek.
• Az ingyenes vagy szolgáltatói cím azt mutatja, hogy neked nem olyan fontos, hogy a cégednek van-e arculata. Egyszerűen nem kelt profi hatást.
• Technikai probléma esetén nem biztos, hogy kapsz segítséget.
• Az ilyen szolgáltatások sok esetben korlátozottak, vagy bizonyos esetben korlátozottá válhatnak.

És íme néhány ok, amiért érdemes a saját domain-es e-mail címet használni:

• Az email cím sok helyen megjelenik, ha tartalmazza a céged domain nevét, akkor ezzel reklámozod is pluszban a céged.
• A jó email cím az arculat eleme.
• A címed addig megmarad, amíg a domain a tiéd, mindegy, melyik internet szolgáltatónál vagy.
• Ráadásul szabadon átirányíthatod olyan email szolgáltatóra vagy mailboxba, amit használni akarsz. Például attól, hogy céges domain-t használsz, még használhatod a Gmail.com levelezőt, akár az ingyenes változatát is.

Rengeteg kampányt futtattunk és futtatunk az interneten. Sok olyan kampányunk van, amelyik folyamatos: nem alkalomszerűen hirdetünk a feladat a folyamatos jelenlét megteremtése. Ehhez általában (de nem kizárólag) a Google és a Facebook hirdetési rendszerint használjuk.

A kampányok minden esetben valamilyen előre meghatározott céllal futnak, az ilyen folyamatos kampányok szinte mindig valamilyen konkrét konverziós elvárással: lead-eket gyűjtünk vagy eladunk. Ezek elég jól számszerűsíthető dolgok, napi-heti szinten folyamatosan követett számok. Tudjuk, mi az elvárás, mennyi az optimális eladás, lead szám. A kampányoknál ezt kell elérnünk, illetve túlszárnyalnunk.

A probléma akkor van, ha nem jönnek az eredmények, vagy ha eddig jöttek, de hirtelen elkezdenek romlani. És ilyenkor elkezdünk elemezni, és elkezdjük vizsgálni, mi a baj, miért nem működnek a kampányok.

Nem tudok olyan megoldást mondani, ami biztosan segít, de általában ezek lehetnek ilyen esetekben a megoldások:

Célzás

Módosítani kell a célcsoportokat. Érdemes lehet bővíteni az elérést, vagy ha túlságosan szélesre állítottuk korábban, akkor rész szegmenseket létrehozni. A lényeg: változtatni kell.

Költségvetés

Néha előfordul, hogy egyszerűen kevés az a pénz, amit költünk. Az eladások, lead-ek száma nem szükségszerűen változik lineárisan a költés értékével: kell egy bizonyos szinten költeni, hogy elinduljanak az eredmények (és bizonyos szint fölött pedig hiába növeljük, nem fog olyan mértékben nőni az eredmény). Ezt is csak teszteléssel lehet kipróbálni, akár úgy, hogy egy rövidebb időszakra koncentrálunk nagyobb kiadást.

Üzenet

Nagyon sokat számít, kit írunk a hirdetésbe. Ha nem elég felhívó a szöveg, ha félreérthető, vagy egyszerűen csak unalmas, nem működik a kampány. De az is lehet, "elfáradt" az üzenet, túl sokszor írtuk már le. Változtatni kell, és folyamatosan tesztelni.

Kreatív

A kampány üzenetén kívül a képi megjelenés is lehet unalmas, ötlettelen vagy elcsépelt. Ennek a módosítása is hozhat sikert. Például az ár feltüntetése a hirdetésben, vagy egy embernek az arca segíthet abban, hogy jobban felfigyeljenek, kattintsanak és vásároljanak.

Persze a fentieken kívül létezik még számos lehetőség, de talán ezek a legfontosabbak, ezeken mindenképpen érdemes végigmenni, ha nem jönnek az eredmények.

Egy helyen találkoztam csak ezzel a hírrel, pedig sokunk életét fogja érinteni: június 1-től a Magyarorszag.hu domain gazdát cserél. Egy új törvény szerint ugyanis:

"a magyarorszag.hu a Magyar Állam elektronikus ügyintézést támogató központi portálja. A domain név azonban 2021. június 1-jével a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt. részére átadásra kerül, és ezt követően az így elérhető felület kizárólag turisztikai célú feladatokat lát el. Ezért a jelenleg az elektronikus ügyintézési portálhoz kapcsolódó domain név helyett szükséges a közigazgatási ügyintézési felület általánosabb meghatározása a törvényben."

Ez a lépés egy érdekes kommunikációs változást vetít előre: eddig ez a domain azoknak szólt, akik magyarként ügyet szerettek volna intézni. Elég régóta ez a funkciója, sokan használjuk úgy az elektronikus ügyintézést, hogy ezen keresztül lépünk be. Ugyanakkor mostantól a domain szinte biztosan turisztikai célokat fog szolgálni, gondolom a belföldi turizmust fogja erősíteni.

Nincs arról szó, hogy ez egy rossz lépés lenne, sőt. Azt gondolom, természetes dolog, ha az állam úgy gondolja, más koncepció alapján szeretné egy-egy területet kezelni. Ez a lépés most a hazai turizmus számára lehet kedvező, egyszerűen könnyebben kommunikálhatóvá teszi a domaint, amit használhat. Hiszen ez egy nagyon egyszerűen megnevezhető név. Majd érdekes lesz persze, milyen szolgáltatások lesznek mögötte. (Ha lesz értelme, vissza is térek rá).

Addig pedig majd újra kell kicsit tanulnunk, mit hol fogunk megtalálni, ha ügyeket szeretnénk intézni.

A marketing stratégia akkor jó, ha ismerjük a piacunkat. Tudjuk, kik a vevőink, és tudjuk, kik a konkurenciáink. Ha tudjuk, milyen a piac mérete, mik a lehetőségek. Ezek olyan kérdések, amelyek nélkül nem lehet normálisan és sikeresen tervezni.

Éppen ezért a stratégia alkotás egyik fontos része a piacfelmérés. Ez történhet a saját adataink feldolgozásával, és különféle kutatásokkal is. Meg kell ismernünk tehát a vevőinket, a vevőink mennyiségét, igényeiket, lehetőségeiket. És meg kell ismernünk a különböző konkurens cégeket is. A piac megismerése tehát elsősorban ezen lépésekről szól.

Természetesen ha a cél nem hazai piac, akkor még több feladatunk van, hiszen meg kell ismernünk az adott gazdasági, politikai, nyelvi, kulturális környezetet is. De ez már olyan feladat, amit a kkv-k jobbára külső segítséggel szoktak megoldani.

Éppen ezért a stratégia piacról szóló cikkében a hazai piac megismerési lehetőségeiről írtam. A cikk az Onlinemarketing Klubban olvasható, előfizetőknek. És természetesen lehet kérdezni a témában a Klub Facebook oldalán.

Ha kifejezetten optimisták vagyunk, akkor azt mondhatjuk, vége a Covid19 járványnak. Kicsit realistábban azt mondhatjuk, hogy már látszik a vége, és ha minden így marad, akkor nyár végére a Covidnak is vége lesz. Persze lehetünk pesszimisták is, de azt hiszem, jelen helyzetben nem cél senkit ijesztgetni.

Ahhoz, hogy vállalkozzunk, ahhoz, hogy tervezzünk, el kell fogadnunk a saját verziónkat, és az alapján kell továbblépnünk. Én azt gondolom, járvány még van, de már látszik a vége. És azt is gondolom, hogy ez végre az eddigi ilyen-olyan megszorítások végét is jelenti.

Nem vagyok nagyon boldog attól, ami itthon és nemzetközi szinten védekezés címén zajlott: jobbára a hatalom, az erő politikája nyert, törvényekkel, rendeletekkel szabályozták túl az életünk, ráadásul időnként teljesen értelmetlen módon. Nagyon jól látszott ez abból is, hogy a járványkezelés egy-egy mozzanatának a megítélése mennyire függött a válaszolók pártpreferenciáitól.

De talán most túl leszünk ezen, és visszakapjuk a szabadságunkat is. Ha a járvány miatti félelem is elmúlik azoknál, akiknél még megvan, akkor reális az esély arra, hogy őszre minden visszatér a régi kerékvágásba. Viszont ezt meg is kell élni: a cégeknek addig is működni kell, addig is túl kell élni. És az év első része nem volt túl kegyes. A fogyasztás hektikusan változott, a kiszámíthatatlanság érződött például egész áprilisban. Visszaeső forgalmak, kicsit érthetetlen mozgások jellemezték eddig 2021-et. Jobb ez az év, mint a tavalyi, de még mindig sokkal rosszabb, mint a korábbiak voltak.

Most értünk az átállás időszakába. Most kell úgy alkalmazkodni a helyzethez, hogy tudjuk, ősztől már jó lesz, de addig még nem annyira. Jön a nyár, annak minden megszokott következményével: egyes kiadások csökkenek, mások nőnek az embereknél. De nem tudjuk még, hogy ezt a szezonalitást merre és mennyiben fogja befolyásolni az átmeneti helyzet. Én azt gondolom, ha a nyáron adott lesz a jó idő, akkor a turizmus egy része nagy segítséget kap. Sajnos a külföldi turisták biztosan sokkal lassabban fognak visszatérni, még akkor is, ha a feltételek adottak lesznek.

Mindez pedig azt jelenti, hogy az eddig is bajban lévő szektorok továbbra sem lélegezhetnek fel. A vendéglátás egyelőre biztosan nem, de a külföldi turizmusra épülő szolgáltatások sem - és ezekből sokkal több van, mint az érintett szállodák.

Marketing szempontból ráadásul bizalmat és megbízhatóságot kell mutatni: miközben továbbra is növekedhetnek a veszteségek, már a hirdetésekkel a jövőbe kell fektetni. Most kell kicsit megnyomni a kommunikációt, miközben mindenki ugyanezt fogja csinálni. Most kell ügyfeleket szerezni, most kell bebiztosítani az év utolsó harmadát. Mindez azt is jelenti, hogy előre kell tervezni.

A nyár végével jó esetben nagyon be fog indulni a fogyasztás, és talán még kompenzálni is fogja a kieső időszakot. Ebben lehet bízni, erre lehet építeni, mert most a jó stratégia szerintem az előremenekülés lesz. És ha a járványnak tényleg vége lesz, akkor újra visszatérhetünk a megszokott hétköznapokhoz.

És talán 2022. már olyan év lesz, amelyet nevezhetünk 2019. folytatásának. És akkor ezt a két évet majd jól zárójelbe rakhatjuk, és elkezdhetjük levonni a tanulságokat.

Ma kaptam egy interneten rendelt árut. Csehországból. Magyar nyelvű weboldalon rendeltem, magyar számlára fizettem, persze az oldalról és a kommunikációból is kiderült, hogy csehek. Nem volt a magyar sem tökéletes, de annyira jó volt, hogy megértsem, mikor mit kérnek. Az áru rendben megérkezett (pedig nem volt se kicsi, se könnyű).

Persze nem a csehek gyártották, kínai ez is, mint minden, amihez olcsó munkaerő kell. Árulhatta volna magyar bolt is, de nem tette. Rétegtermék, nem hiszem, hogy olyan nagy forgalma lenne (amúgy fém kerti ház, leginkább szerszámtároló). A mi piacunkhoz hasonló cseh piacon se hiszem, hogy sokkal nagyobb a forgalma ennek a terméknek. De úgy, hogy több országba is szállítanak, máris nem egy tízmilliós piacuk van, hanem sokkal nagyobb.

Ez az út minden Európai Unióban működő cég előtt nyitva áll: mindenféle különösebb erőlködés nélkül lehet bárhol bankszámlánk, és szállíthatunk az EU-n belül. Kulturális okok miatt persze itt Közép-Európában főleg a hasonló országok felé érdemes lépni, így a cseh, lengyel, szlovák, horvát, román és akár a bolgár piac az, ami felé viszonylag könnyen tudunk lépni. Kérdés, mennyi hazai webáruház teszi ezt meg?

Azt látom, hogy nem sokan. Sokkal több közép-európai, de nem magyar cég van itt jelen, mint amennyi magyar cég lép Közép-Európa felé. Vajon miért? Mi az, ami nálunk hiányzik, és másoknál megvan? Egy ismerősöm szerint, aki felvetette ezt a kérdést, részben a szaktudás: kevés az e-commerce-hez igazán értő szakember. És igen, ez biztosan gond, egy kkv-nak bizony kell olyan hozzáértő, aki le tud vezényelni egy külpiacra lépést, és aztán az ottani folyamatos jelenlétet.

De szerintem még hiányoznak a jó példák is. Ha azt látnánk, hogy hány cégnek sikerült ez, akkor könnyebben lépnénk, mert elhinnénk, hogy lehetséges. A mi piacunk se rosszabb, mint a többi közép-európai piac, itt is fel lehet nőni akkorára, hogy érdemes legyen kifelé nyitni, itt is lehet elég tapasztalatot szerezni. 

Te tudsz jó példákat? És meg is osztanád?