Onlinemarketing blog

Sokszor leírtam, de sose elég: az üzleti weboldal arra való, hogy információt adjunk át vele, vagyis azért jönnek a látogatók, hogy információkat kapjanak. Éppen ezért nagyon nagy botorság elzárni az információkat a látogatóktól. És bár ez nagy botorság, mégis, az utóbbi években nem kevés technikát sikerült erre kifejleszteni...

Az egyik ilyen nagy kedvencem a címlapi intro. Valamilyen bemutató kép, izgő-mozgó navigáció, kisfilm, nyuszibogyó, ami akkor töltődik be, ha megnyitjuk a címlapot. Ebben nincs (vagy csak nagyon kevés) az érdemi információ, a lényeg mindig ezt követi, vagyis tovább kell lépni.

Az ilyen intro elsőre vicces lehet, másodszorra érdekes, de harmadsZorra már zavaró. Vagyis tökéletes eszköz arra, hogy elriasszuk az embereket, ne legyenek visszatérő látogatók. Nem beszélve arról, hogy aki először jön az oldalra, azt is akadályozzuk az információhoz jutásban. 

Ne tegyük! Mai tippünk: ne csinálj introt a weboldalad címlapjára!

Beszélünk mi itt mindenféle tippekről, meg UX-ról, meg amit csak akarsz, de a valóság az, hogy egy sokmilliárdos éves forgalmú cég, sokszázmilliós nyereséggel képes olyan weboldalt csinálni, ami mindent felülír. Nem azért, mert olyan jó lenne, hanem mert annyira gáz. Mert ugye zenél. De mit zenél!

Egy olyan vállalati indulót, ami finoman szólva is gáz. És aztán folytatják is...

A tartalom már nem is érdekes. Ez, így, a hazai webszemét egyik legnagyobb hangos mozgó gif-je, Szarvas sehol nincs. Ez a valóság.

Gondolom, van a cégnél egy főnök, aki szerint ez így kóser. Aki azt hiszi, ez így nagyon jó. De nem, kedves akárki, ez nem igaz. A király meztelen! Ez így gáz. És az a sok látogató, aki most beesett, nem a cégre kíváncsi, hanem röhögni ment oda.

És hogy miről is van szó? Íme.

2014-ben egy ilyen weboldal nem korszerű. Nem vállalható. Nem közvetít semmilyen pozitív értéket. Olyan csehszlovák, kendács, szomszédpistike hatású.

Nincs annál idegesítőbb, amikor az éjszaka csendjében, miközben megnyitok egy weboldalt, elindul valami zene. Sokszor ráadásul nem is azonnal, eltelik fél perc, és akkor ijeszt meg. Nemcsak idegesítő, de általában azonnal le is zárom az oldalt emiatt. 

Az, hogy technikailag lehet zenét - vagy rosszabb esetben hangos videót - úgy kirakni egy weblapra, hogy az azonnal el is induljon, nem jelenti azt, hogy használnunk is kell. Ha üzleti weboldalt készítünk, akkor ne csináljunk ilyet. Bárki bármi mond, ne! Olyat se csináljunk, hogy besétál valaki a képernyőre, és elkezd szövegelni. Nem kell.

Ezek kifejezetten zavaró megoldások, sokszor lassabb gépen nem megy vagy csak erősen akadozva, és mobilon aztán végképp használhatatlan. Ráadásul ugye információért mennek az emberek a weblapra, és a szöveg vagy a videó lassabb információ átadás.

A mai tippünk tehát: ne rakj azonnal elinduló zenét vagy videót a weboldaladra!

Igazán látványos, izgő-mozgó grafikákat lehet csinálni flash használatával. Nagyon érdekes hatások érhetőek el, akár a menürendszer is lehet flash, sőt, az egész oldalad is készülhet flashben. Vagyis technikailag használható a flash a weboldalon. De ne tedd! Ne használd!

Több indokom is van rá. Az első teljesen prózai: folyamatosan nő a mobilos felhasználók száma, és se az iPhone-on, se az iPad-en, se az Androidos eszközökön nem jelenik meg a flash (oké az Androidon van megoldás, de nem jellemző a használata). Vagyis egész egyszerűen elzárod ezeket a tartalmakat a nem számítógépet használóktól.

Aztán hozzá kell tenni, hogy fölösleges is. Az üzleti weboldal célja az információ átadása, nem a szórakoztatás. A flash pedig sokszor nem is csinál mást, csak ott izeg-mozog. Ez sokaknak még zavaró is.

Nem beszélve a full-flash weboldalakról. Lassabb, régebbi számítógépeken fájdalmasan lassú, nem működnek a megszokott egér és billentyűzet funkciók, ráadásul ha nincs jól megcsinálva, még a Google sem látja.

Összességében tehát nem érdemes a flash-el bajlódni. Persze, megvan ennek is a helye, pl. bannerek készítésekor, de nem a weblapodon.

Mai tippünk tehát: a weboldaladon ne használj flasht!

Az üzleti célú weboldalakat azért (és jobbára csak azért) látogatják az ügyfeleid, hogy információhoz jussanak. Az egyik legfontosabb információ, ami az oldaladon van, az elérhetőséged. Ez lehet a fő telefonszámod, az irodád címe, vagy akár csak egy fő email cím. Ezek bármelyike, de akár az összes is.

Ha szeretnéd jól kiszolgálni az ügyfeleidet, akkor jól teszed, ha a legfontosabb elérhetőségedet kirakod a címlapodra - és az összes oldalra. Hiszen nem biztos, hogy mindenki a címlapodra érkezik. Nem kell az oldal közepére, és nem fontos nagyon kiemelni se, de legyen ott. Akár a láblécben is lehet, de ha fontos a címed vagy a telefonszámod, akkor nyugodtan rakhatod jobban látható helyre is.

A mai tippünk tehát: tedd ki a weblapodra - a címlapra és az aloldalakra is - az elérhetőséged!

Szerinted mi a nehezebb: újabb okos, ügyes, hasznos funkciót találni a weboldaladra, vagy kitörölni, leszedni egy okos, ügyes, hasznos funkciót? Természetesen az utóbbi! Mindenkinek van annyi, de annyi jó ötlete, ami majd segíti a weblap működését, ami érdekli az embereket, meggyőzi őket! Csak az a baj, hogy a sok hirtelen nagyon sokká válik, és egy weblap lehetőségei korlátozottak.

Nézd meg a Google kereső nyitólapját. Tele van pakolva a sok Google szolgáltatással? Villog rajta hatalmas banner a hirdetési lehetőséggel? Ott van hatalmas betűkkel a regisztrálj felirat? Ugye, nem. És miért? Mert a Google csak a lényeget mutatja: ez egy kereső.

A te weblapodnak is a lényeget kell mutatnia. Meg kell tanulnod lehúzni a fölösleges, valójában előre nem vivő funkciókat. Nem szabad sok funkciót felrakni egy weblapra, mert elvonja a figyelmet, áttekinthetetlenné teszi, és csak rontja a hatékonyságot.

A mai tippünk tehát: legyen letisztult, egyszerű a weboldalad!

Egy kedves ismerősöm kérdezte tegnap, hogy vajon miért nem jönnek a megrendelések a weboldaláról? A statisztika alapján elég sok látogatója van, de szinte senki nem jelentkezik nála a weboldal alapján. Megnéztük az oldalt, és kiderült, miközben mindent leírt arról a tevékenységről, amivel foglalkozik, sehova nem írta, hogy amúgy őnála lehet jelentkezni is, hiszen ezzel foglalkozik.

Egyébként nagyon informális a weboldala, de nincs rajta a cselekvésre történő felszólítás. Én azt javasoltam neki, írja oda a címlapra és az aloldalakra, hogy "Jelentkezz! Kérj ajánlatot!", és egyszerűsítse is a jelentkezés lehetőségét.

Egyszerű trükknek tűnik, de többszörösen igazolt: ha cselekvésre szólítjuk fel a látogatóinkat, akkor nagyobb arányban fogják azt csinálni, amit szeretnénk.

Vagyis a mai tippünk: írd le a weboldaladra, mit akarsz!

Amikor ránézel egy weboldalra, akkor azt szinte biztos, hogy színesben látod. Gyakorlatilag nem használunk fekete-fehér megjelenítőt, így természetesen a weboldalak is színesek. De azt, hogy pontosan milyen színt látsz, nagyon sok dolog befolyásolja. Elsősorban természetesen a weboldal készítője. De számít az is, milyen megjelenítő eszközt használsz, és az is, azt hogyan állítod be. Két ugyanolyan monitoron is eltérőek lehetnek a színek, beállítástól függően, nem beszélve arról, hogy máshogy néz ki egy adott szín mobilon, tableten vagy éppen lapostévén.

Így ha olyan weboldalad van, amit nem művészi alkotásnak, hanem funkcionális információ átadó felületnek, vagy éppen értékesítő felületnek szánod, akkor tudod kell: nem lesz mindenki számára egyforma a megjelenésed.

Vagyis ne a saját monitorodból indulj ki! Ami nálad kontrasztos és szép, pl. fantasztikus színátmeneteket használ, az másnál lehet egy olyan folt, amiben csúnya raszterek látszódnak. És ami nálad szépen olvasható szürke betű a halványkék háttéren, az másnál lehet csak egy olvashatatlan piszkosfehér oldalon majdnem fehér betűk halmaza.

A mai tippünk egyszerű: olyan színeket használj, ami mások szá,mára is látható, és a legtöbb megjelenítő eszközön is olvasható marad.

Egyre jobb hazai webgrafikusokkal találkozok, egyre többeknek van komoly tapasztalata, és sokszor állnak elő olyan ötletekkel, amelyek valóban nemzetközi színvonalúak. De egy dolgot megfigyeltem: a legtöbb grafikus szereti a viszonylag kis betűméretet. Tudom, vannak kivételek, de jellemző, hogy a szövegrészek terveiben már olyan betűméret van, ami bár olvasható, de nem túl nagy.

Ez az esetek egy jelentős részében nem biztos, hogy baj. A fiatalos célcsoportnál biztosan nem. De ha a célcsoportod az idősebbekből kerül ki - vagy vannak idősebbek is a célcsoportodban -, akkor nem olyan nagy feladat rájuk is gondolni. Figyelj oda arra, hogy normális monitoron, átlagos felbontás esetében is olvasható méretű legyen a szöveg!

Tehát a mai tippünk: az olvasható méretű betűk használata.

Ha már egyszer kampányt futtatsz a neten (vagyis bárhol megjelenik hirdetésed), és a cél az, hogy a weboldaladon csináljon valamit az érdeklődő, akkor ne a címlapodra vidd, hanem legyen egy olyan érkezési oldalad (angolul landing page), amire ha beviszed, akkor ott megtud minden fontos információt.

A jó érkezési oldal növeli a kampányod hatékonyságát és ráadásul a vevői bizalmat is. A mai tippünk tehát: legyen érkezési oldalad!

Amikor kampányt tervezünk, amikor összerakunk egy grafikai és tartalmi megjelenést, akkor minden esetben javaslunk landing page-et is, sőt, meg is írjuk azt, meg is tervezzük. De a landing page készítése mégsem egy egzakt tudomány. Nem arról van szó, hogy ha jobbra rakod kékkel a gombot és azt írod rá "Vásárolj!", akkor biztos a tuti siker. A landing page tipikusan az az eszköz, amit folyamatosan kell tesztelni. Részben érdemes A/B tesztet használni, részben érdemes folyamatosan változtatni ezt-azt rajta. Gombok színét, elhelyezését, a szöveg hosszát, a használt képeket stb. És persze folyamatosan figyelni az eredményeket, melyik a jobb és mi az, ami rossz irányba visz. Így lesz valóban hatékony eszköz az érkezési oldal.

Bármilyen marketinges folyamatot csinálsz, kell lennie valamilyen célodnak és meg kell tervezned, milyen lépések mentén fogsz haladni.

Legyen terved, ami tartalmazza, mikor mit fogsz csinálni.

Az online marketing feladatok közt több olyan is van, amihez idő kell. A weboldaladon egy módosítás eltarthat akár pár hétig is. Egy banner elkészítése több napos feladat lehet. Egy hirdetés elfogadása mondjuk a Google rendszerében egy-két napig eltarthat.

Nem szabad mindent az utolsó pillanatra hagyni, és előre kell tervezni, hogy tudd, mikorra mit kell megcsinálnod. Az ötletszerű, impulzus marketing sokkal kevésbé lesz hatékony, mint ha előre meghatározott terv szerint haladsz!

(Online marketing tippek - mi ez?)

Tapasztalom és tanítom, hogy az online marketing nem olyan folyamat, amit uniformizálni lehet. Az a megoldás, ami az egyik cégnek tökéletes, egy másik cégnél nem biztos, hogy sikerre vezet. Több oka is van ennek, például az, hogy a marketing általában olyan folyamat, amely megköveteli a személyre és cégre szabottságot.

De ez nem jelenti azt, hogy ne lennének általános igazságok. Ilyenekből azért elég sokat meg lehet fogalmazni, de tény, ezekbe is bele lehet kötni. Éppen ezért érdemes körültekintően fogalmazni: nemcsak leírni az ötletet, de azt is megfogalmazni, mikor is igaz ez. Kellenek az apróbetűs részek is, na.

Most az Onlinemarketing blogon elindítok egy sorozatot: olyan rövid tippeket fogok adni, amelyek fontosak lehetnek, főleg mikro és kisvállalkozások vezetőinek, online marketinggel foglalkozóknak. Nem ígérem, hogy ettől lesz a céged forgalma majd 300%-al több, és nem gondolom, hogy ezek a tippek megváltoztatják a világot. Csak annyit mondok: érdemes lesz ezeken elgondolkodni, de akár vitatkozni is.

Egy újszülöttnek minden vicc új, de ez azt is jelenti, hogy aki idősebb, annak nehezebb új vicceket mondani. Ez most nálam is igaz lesz: kitartó olvasóim, akik az elmúlt 5-6-7-8 évben olvastak, kevesebb újdonságot fognak majd találni. Tőlük előre is elnézést kérek.

Végül: ez a sorozat külön címkét is kap. Aki majd egyben el szeretné érni, az ezen a linken keresztül induljon el!

Itt van hát ennek az évnek is a vége, ennyi volt 2013. Hogy a hatása mennyi ideig lesz érezhető, azt még nem tudni. Leírtam, hogy szerintem ez egy átmeneti év, és úgy érzem, hogy emiatt is hamar el fogjuk felejteni.

De mit várhatunk 2014-től?

Én arra számítok, hogy élénkülni fog a piac: az év vége már azt mutatta, hogy növekszik a fogyasztás, növekszik a vásárlási kedv, és ez jellemzően segít a reklámköltésekben is. 2014-ben ez a lendület lehet az új hajtóerő. És ha tényleg megmarad, akkor bizony érdemes lesz még jobban odafigyelni, milyen reklámeszközöket használunk.

Egy biztos: a tartalom egyre fontosabbá válik. Nem lehet alibizni, tartalmat kell gyártani, akár közösségi médiáról, akár keresőoptimalizálásról lesz szó. Egy másik dolgot is meg lehet minden kockázat nélkül jósolni: a mobilos internet használat egyre elfogadottabbá válik. Márpedig emiatt a weboldalaknak kötelezően mobilon is működőknek kell lenniük, ez már nem a lehetséges jövő, hanem a jelen. 2014 tehát a mobilokról is fog szólni.

Nekünk, cégen belül is vannak terveink, ezekről majd 2014-ben szépen, lépésről-lépésre be is számolok a blogon. A terveink szerint a piaccal együtt szeretnénk nőni, ha az ügyfeleink is úgy akarják.

De addig is, míg beköszönt az új év, mindenkinek BÚÉK, még pár nap pihenés, és legkésőbb január 6-án újra kezdődik a tánc.

Jöjjön hát 2014!

A reklámon belül az online területnek az elmúlt tizensok évben elsősorban kiszolgáló szerepe volt. Valahol valakik kitalálták a kampányt, csináltak kreatívokat, és ezt adaptálni kellett az internetre. Nem volt meg kezdetben az online tudás a kreatívokat készítőknél, így sok esetben nagyon hatékonytalan reklámok születtek. Aztán kezdtük megtanulni, hogyan kellene ezt jól csinálni, egyre több a full service ügynökség, egyre több lett a valóban kreatív online megközelítés.

Egy bajom volt ezzel: az ügyfél az esetek nagy részében nem érezte magának az internetes reklámját. Sem tudásban, sem tapasztalatban nem tudott beleszólni, így jobbára neki csak az elfogadás maradt.

Oké, de miért is szóljon bele az ügyfél? Ez egy érdekes kérdés. Hiszen adjon brief-et, aztán nézze meg az eredményt, fogadja el vagy ne fogadja el. Így megy ez már évtizedek óta, aki nem hiszi, nézze meg a Mad Men sorozat tetszőleges részét. De azóta történt egy-s-más a világban: például megjelent az internet, ami a megszokottnál jobban integrálja az eszközöket. És amikor egy weboldalról vagy főleg egy webáruházról beszélünk, akkor bizony máshol van a határ az együttműködésben. A jól működő kommunikációhoz kell(ene) az ügyfél is.

A közösségi média miatt aztán jól megváltozott a világ. Ezt unásig lerágtuk, de talán van még rajta egy kis felület, amit csócsálnék. Ez pedig az, amikor az ügyfelet vonom be a folyamatokba, mint ügynökség. Az elmúlt egy év számomra megmutatta: az lesz igazán sikeres közösségi média akció, amikor az ügyfél is tevékeny része a folyamatoknak. Együtt gondolkodunk folyamatosan, ügyfél oldalról is érkeznek az ötletek, javaslatok.

Ilyen esetben ugyanis miközben magáénak érzi az egész kampányt, ráadásul olyan dolgokat is meg tud csinálni, amihez csak neki van meg a tudása, neki van meg a lehetősége. Itt olyan dolgokra gondolok, mint a különálló területek bevonása vagy a cég számunkra elérhetetlen részlegeinek aktivizálása.

Azt láttam idén, hogy jó ötletek az ügyfelektől is érkeztek, elkezdték megszerezni a tudást és elkezdtél azt használni is. Gondolkodnak.

Most például az egyik kedves ügyfelünk, az Intersport jött azzal az ötlettel: a Facebookon lehessen szavazni, ki a kedvenc eladója a vevőknek. Sok fejlesztést nem is kért, és idő sem volt rá, közvetlenül az Intersport oldalán lehet neveket feldobni és szavazni. És a dolog működik. Egyszerű, fapados megoldás, de megmozgatja az embereket, és ráadásul kihívás elé állítja a dolgozókat is. Az ötlet az ügyféltől jött, mi megvalósítottuk, és működik. Mindenki nyert vele.

Ez az év egy érdekes átmeneti év volt az én nézőpontomból. Miközben sok dolog forrong és változik, valahogy nem alakultak ki olyan minták, amik biztosan stabilak lesznek. A nagy kérdőjelek éve volt 2013.

Persze, így is kezdtük. Mi lesz veled, hazai tartalomszolgáltatás? Vajon az online reklámköltés is stagnál, vagy képes még növekedni? Lesz-e fizetős tartalomszolgáltatás a teljes piacra?

És mit látunk? Nő a reklámpiac online szegmense, de ennek csak a Google és a Facebook örül. Elindult három nagyon érdekes új tartalomszolgáltatás is, ráadásul mind másért érdekes: a Cink.hu, a 444.hu és a vs.hu (miközben megszűnt a Microsoft hazai próbálkozása, az MSN.mainap). A fizetős tartalomszolgáltatást viszont az egyik legnagyobb szereplő hatékonyan megtorpedózta, így (egyelőre) nem lesz Piano. De most ezek a történetek csak újabb kérdéseket vetnek föl 2014-re.

Vajon tényleg a második legnagyobb szelet lesz az online a hazai reklámköltésben? Vajon meg lehet szerezni a kkv-k pénzeit a hazai tartalomszolgáltatóknak, vagy a Google és a Facebook "mindent visz"? Vajon lesz olyan mértékű gazdasági élénkülés, aminek a hatását a reklámszakma is megérzi? Mert erre már mintha mutatnának jelek...

És mi lesz az új és a régi tartalomszolgáltatókkal? Eladják a Sanomát? Merre tartanak a sales house-ok? 

De az sem érdektelen, ami a nemzetközi piacon történik. A NSA lehallgatási botránya, a Google egyre erőszakosabb adatgyűjtése és furcsa irányba tartó fejlesztései, a Facebook érdekes helyzete, hogy most akkor tud-e még növekedni, vagy megindul a lassú MySpace-é válás útján, mind eldöntetlen kérdések még. Ráadásul a keresőoptimalizálás is jó nagyot kell változzon: a linkek szerepe csökken, a kulcsszavak alig látszanak, az új, tartalom centrikus találati lista még nem mindig tökéletes - itt is tanulunk és figyelünk.

Mondom, átmeneti év volt ez. Nagy kérdés, 2014 hoz-e ebben változást, vagy csak a változás állandósága jelenti majd a stabil pontot. Az internet továbbra is gyorsan változik. Nem fogunk unatkozni jövőre sem.

Pár éve csinálta meg Kobak, vagyis Koren Balázs azt az oldalt, ahol a netes közösségi oldalak aktív tagjai be tudnak mutatkozni, ha akarnak. Ment egy jó ideig, aztán leállt - és most újraindult decemberre. Mint az Adventi naptár ajándékai, naponta egy ember kerül ki a Mandroidra - akár újak is, de akik már voltak, azok is frissíthetik bemutatkozásukat. Én is azt tettem, és tegnap én voltam a soros.

Itt meg tudjátok nézni a bemutatkozómat »»»

Egyébként ez az oldal egyáltalán nem öncélú. Azt hiszem, nagyon nagy segítség lehet azoknak a cégeknek, akik szeretnék megtalálni a véleményvezéreket, és valósi párbeszédet folytatni velük. Ez egy jó indulási alap lehet számukra is.

Bojár Gáborral, vagyis Mr. Graphisofttal van egy interjú a NOL-on. Érdemes elolvasni, sok jó dolgot mond, például az oktatásról is, de amit én most szeretnék megmutatni, az egy olyan része, ami a szemléletmódról szól. Nagyon hasznos, nagyon tanulságos, és megszívlelendő. Azt hiszem, nem is érdemes tovább kommentelnem:

Az üzleti világban akkor vagyok sikeres, hogyha a vevőm sikeres. A vevő elismerését akkor szereztem meg, ha használják azt a terméket, amit megterveztem és gyártok. Tehát nem a szakma elismerésére hajtunk az üzleti világban, hanem a piac, azaz a hozzá nem értő, laikus vevő elismerésére. A felsőoktatásból ez az értékrend hiányzik. A diákok úgy kerülnek ki a felsőoktatásból, hogy a szakma elismerésére törekszenek. Egy mérnök olyan terméket fog tervezni, amit a másik mérnök tud értékelni. Egy programozó olyan szoftvert szeretne írni, amin a másik szoftvermérnök látja, hogy jól van megtervezve, szépen strukturált, megfelelően használja a memóriát és a processzort, netán a felhasználói interfész is elegáns. Na, és használják? Ezt nem szokták értékmérőnek tekinteni.

- Ebben volt más a Graphisoft?

- Még a Graphisoft előtt elmentem a Geofizikai Intézetbe szoftveresnek, mert fizikus állást nem kaptam, annyira jó nem voltam. Attól voltam boldog, hogy azok a geofizikusok, akik abszolút nem értettek a szoftverhez, használni tudják, amit csináltam, és egyszer csak elkezdtek a méréseik eredményesebbek és hatékonyabbak lenni. A szakma elismerése is fontos, de másodlagos a vevő elismerése mögött. Akkor kerülne közelebb a felsőoktatás a piac igényeihez, ha már a felsőoktatásban megtanítanák a piacot tisztelni. A Graphisoft sikere egyértelműen ezen a szemléleti váltáson múlt, egy idő után már nem arra voltak büszkék a programozóink, hogy milyen szépen írták meg az ArchiCAD-ot, hanem arra, hogy a felhasználók az ArchiCAD-dal milyen szép épületeket terveznek. Ettől lett a termék jó.

A fotó a NOL cikkből van.

A válság egyik jól látható jele volt, hogy ritkulni kezdtek a postaládába bedobott szóróanyagok, és amiket kaptunk, azok is kisebbek, egyszerűbbek voltak. Olcsóbbak. Mondhatjuk, hogy nem is olyan nagy baj ez, de ami e mögött van, az azért gond: a válság alatt olyan 10%-ot esett a hazai kiskereskedelmi fogyasztás. És ez nagyon nem jó, ezt érezzük a reklámban is.

Ugyanakkor a válság alatt történt még valami: az internet a friss, hirtelen fontossá vált csatornából egy megszokottabb, sokkal hétköznapibb csatorna lett. És a válság vége nem fogja eredményezni mindenképpen azt, hogy újra tele lesznek a postaládák szóróanyagokkal.

Egy nagyobb szóróanyag kampány, ami pár oldalas színes füzetet jelent, plusz annak a terjesztését, kb. akkor összeg, ami már összemérhető egy online kampánnyal. Olyannal, ami nagyságrendileg is több embert érhet el - igaz, más helyen, más módon és más intenzitással. De egy jól összerakott display kampány bizony tud embereket megmozgatni és üzletekbe bevinni.

Ez nem jelenti azt, hogy szórólap helyett minden esetben irány a banner - de mint plusz eszköz, illetve esetenként helyettesítő eszköz teljesen jól működik. Igaz, nem kézzelfogható reklámanyag, de ha van egy jó akciónk, egy különleges kínálatunk, és a célunk valójában az, hogy a boltba vigyünk be embereket, akkor miért ne? Kipróbálni mindenképpen érdekes!

Mi is csinálunk ilyen kampányokat, és az eredmények visszaigazolják a fentieket. Tényleg megváltozott ez a piac, már nem kell mindenáron kitömni a postaládát színes, szagos füzetekkel.

Írtam már ról, hogy a Twitter sajnos mennyire mini szolgáltatás itthon, miközben nemzetközileg milyen jelentős. A mai napig rendszeresen megkérdezik ügyfelek, amikor tervekről beszélünk, hogy oké, Facebook, de a Twitter? Azt nem használjuk?

Hát, nem. Van olyan 20 ezer aktív felhasználó itthon. Ez pedig nem sok...

De miért? Illetve miért nincs több? Miért van az, hogy a Facebookon az átlagoshoz képest aktívabbak a magyarok, a Twitter meg ennyire el van hanyagolva?

Hát, erről tanulmányt nem olvastam, de leírom a véleményem:

• a Facebookon annyira aktívak vagyunk, hogy nem marad idő/energia a Twitterre (komolyan, ez nem vicc)
• bonyolult - mivel nem szimmetrikus a működés, és hiába jelölök be valakit, az még attól engem nem lát - ez így azért nem mindenki számára azonnal megugorható felállás
• frusztráló - hiába írogatok, amíg nincs elég követőm, semmi hatást nem érzek
• nincs tartalom - mégis, kit kövessek? Az érdekes emberek alig írnak, az ismeretlen embereket meg nem ismerem!
• a többség a Facebookról beszél - akkor a Twitter biztosan nem érdekes!
• a cégek sem használják a Twittert...

Pedig mennyi előnye is lenne a Twitternek!

• alig van reklám
• azok sem zavaróak
• rövid, áttekinthető üzenetek
• én állítom össze, kiket akarok látni (A Facebookon azokat látom, akik az osztálytársaim voltak, a Twitteren azokat, akiket szerettem volna, hogy az osztálytársaim legyenek.)
• nincs korlátozás, akiket követek, azoknak a twittjeit mindig látom!

Vagyis cégeknek ideális lenne, és azt tapasztalom, forgalomterelésre sem utolsó eszköz, sőt! Most, hogy a Facebook elindult egy olyan irányba, hogy radikálisan korlátozza az elérhető felhasználók körét, érdemes lenne elgondolkozni azon, nem lenne-e érdemes több tartalmat gyártani a Twitteren. Mert ha lesz tartalom, akkor talán oda lehet még szoktatni felhasználókat...

Vagyis: Twitterre, magyar! Lássuk, ott is tudunk-e olyan aktívak lenni, mint a Facebookon!

Nos, elolvastam a PwC tanulmányát a hazai tartalomszolgáltatási piacról. Nem állítom, hogy mindenki számára kötelező esti olvasmány, de mindenképpen az ajánlott irodalmak körébe illeszkedik. Minden hibája ellenére.

Először is: a nyelvezet. Már a cím is:

A globális online aggregátorok működésének hatása a hazai tartalomszolgáltatás iparági folyamataira - Zöld könyv

Kattintós, mi? Látom magam előtt a fekete öltönyös nyakkendős embereket, ahogy írják és olvassák. Értem én, hogy egy komoly cégnek komolyan kell fogalmaznia, de ez miért megy az érthetőség rovására? És könyörgöm, mi ez a "vezetékes online környezet"? Szembeállítva a mobillal? Hol élünk? 2005-ben?

A nyelvezet nem segít az olvasásban, de van a tanulmányban egy csomó hasznos dolog, és szinte biztos, hogy 2014 első félévében a legtöbb konferencián elő fognak jönni az itt leírt dolgok. Örülök annak, hogy a tanulmány fogalmak magyarázatával kezdődik, és például azonosítja, mi is az a hazai tartalomszolgáltatás. Ezek nagyon jó pontok, és bár volna rajta vitatkozni valóm, de egye kutya, a fogalmak ilyen szintű tisztázása is nagyon sokat lendíthet a közös beszéden.

Van viszont egy sokkal nagyobb problémám: a nézőpont. A PwC nem mint független szereplő nézi a piacot ebben a tanulmányban, hanem mint a hazai tartalomszolgáltatók embere. A nézőpontja - ha összes modorosságot és ál-nézőpontváltást kiirtom - egyértelműen olyan, mintha a vezető hazai tartalomszolgáltatók panaszait hallgatnám. Nincs megemlítve semmi más. És most nem a tartalom aggregátorokat hiányolom - bár érdekes lenne a Facebook, a Google vagy a tanulmányból praktikusan teljesen kimaradó hazai hírmegosztók, mint amilyen a Kapu.hu, Hírstart.hu és társai véleménye -, hanem a hirdetői és ügynökségi oldal véleményét, nézőpontját.

Apró pici megjegyzésként jelenik meg a mikro és kisvállalkozások helyzete, miközben a piacot ők tolták az utóbbi években látványosan fölfelé. Nem mutat rá a tanulmány az ügynökségek és a tartalomszolgáltatók évek óta tartó szimbiózisára, az érdekekre, amik a piacot irányítják. Említi az anyag a sales house-okat, de túl is lép rajtuk, mint olyan szereplőkön, akik nem relevánsak, csak "vannak".

Persze, felmerülhet a kérdés, hogy ez miért érdekes? Hiszen a tartalomszolgáltatókról van szó, nem? Nem, valójában nem. Az anyag nem elemzi a tartalomszolgáltatók munkáját. Nincs arról benne semmi, hogy milyen a valós aránya az egyedi híreknek, milyen mértékben történik az MTI újracsomagolása, mennyi a nagyoknál a felhasználói tartalom, és az mit hoz (meg kell csak nézni az Index.hu eredményeit, vegyük ki belőle a Blog.hu-t és mit kapunk?). Ez nem a tartalomszolgáltatásról szól, ez a tartalomszolgáltató vállalkozásokról és a hirdetési pénzekről szól. Egészen pontosan a pénz útjáról. Én más címet is adnék ennek, valami ilyet:

A hazai online reklámpiac pénzügyi átrendeződése

Mert valójában erről készített tanulmányt a PwC. Mert ha fontos lenne a folyamatok áttekintése, akkor például tudnék benne arról olvasni, hogy a vezető hazai tartalomszolgáltatók, mint az Origó vagy az Index, miért engedi be a saját oldalukra a legnagyobb "globális online aggregátort", a Google-t? Erről nem sok szó esik ám! (Semmi.) Vagy például kiderülhetne végre, hogy amikor azt mondja az Origó, hogy x milliárd forint bevétele van, abból mennyi az, amit a Google-től kap, és ez a pénz vajon megjelenik-e becslésnél a Google bevételei esetében? És például eshetne szó az ETARGET rendszeréről is, legalább említés szintjén...

Szóval, sok kérdés maradt meg bennem. Nem beszélve a tanulmány végéről: a sötét jövőről, amit lefest. 

A hazai online tartalomszolgáltatói iparág előtt az eltűnés, a vegetálás, vagy a radikális modellváltás, átalakulás is lehetséges forgatókönyv.

Igen? Valóban? És ezt honnan tetszett venni? Logikusan ugyanis nem következik a megelőző huszon-x oldalból, hiszen azok jobbára leírások. Egyébként igaza van a PwC-nek, ez a valós helyzet, de akkor talán jó lenne látni, hogy ez mit is jelent. Erről például szólhatna egy tanulmány: milyen modellek lehetségesek, most akkor örülünk vagy sírunk, hogy az egyik vezető portál megvétózta az egységes fizetési rendszer bevezetését, és egyáltalán: mik az alternatívák?

Mindezektől függetlenül, ahogy írtam az elején, a tanulmánynak örülök, és nagyon jó, hogy elkészült. A fenti problémáim valószínűleg olyanok, amik majd pár év múlva fognak kérdésként iparági szinten felmerülni - vagy akkor sem. Végül is, erről a most tanulmányban megjelenő gondról, vagyis a külföldi szolgáltatások piacszerzéséről is már vagy 3 éve írogatok, és csak most lett ennyire érdekes...

(Aki nem akarja végigrágni magát a száraz pdf-en, annak például itt van egy rövid emészthető írás a tanulmányról.)

Egy ideje már beszélünk arról, hogy a Facebook egyre inkább a fizetős irányba terelgeti az oldalakat: egyre kevesebb az organikus elérés, egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a posztokat csak pénzzel megtolva lehet elég emberhez eljuttatni. (Érdekes lenne amúgy ugyanezt látni a saját, személyes profilhoz tartozó posztoknál is, de ilyen publikus statisztika sajnos nincs. Minden esetre a csoportokban ami látszik, hogy egy-egy bejegyzést hány ember lát, elég elgondolkoztató.)

Nos, tegyük fel, a Facebook nem áll meg, és lassan kivezeti az Edge Rank-et, mondván, posztolj és fizess: ha azt akarod, hogy láthassanak, dobj rá valami pénzt. Ha nem akarod posztonként, akkor akár havi átalányban is fizethetsz.

Hülyén hangzik? Pedig benne van a levegőben. Az elmúlt napokban ezt láttam például a saját Facebook oldalunknál:

Nem túl szívderítő. És az ügyfeleknél is azt látom, hogy változatlan taktika mellett csökken az elérés. Igen, változtatni kell a taktikát, de merre? Eddig jól működött az a - nevezzük hibridnek - rendszer, hogy rakunk ki népszerű, kattintós, lájkolós cuccokat, ami növeli az aktivitást az oldal felé, így több rajongónál kikerülnek a posztok - majd szépen egy-egy poszt brand üzenetet is hordoz, vagy konkrét reklám tartalommal bír. És ezek is megkapják a maguk nézettségét, elérését.

De ha majd csak a fizetős posztok látszódnak - vagy lényegében csak azok látszódnak - akkor milyen stratégia kell? Maradjon a napi 1-2 kötelező poszt (tartalomszolgáltatók esetében a 10-15)? Lesz ennek értelme? 

Én azt hiszem, a majdnem teljesen fizetős posztmegjelenések eredménye nagyon érdekes lesz. Egyrészt rengeteg töltelék dolgot zárójelbe tesz, a zseb-coelhók, az oravecznórák ideje lejár. A valódi brand üzenetek szerepe - amiért látjuk értelmét fizetni is - erősödni fog. És összességében akár tisztulhat is az üzenőfal.

De ezzel a lendülettel a cégek nagy része teljesen máshogy fog hozzáállni a Facebookhoz, másra kezdik majd el használni. Direktebb, erőszakosabb üzenetek fognak megjelenni. És a Facebook tanácsadók, a Facebook oldalkezelő segédmunkások szerepe is jelentős mértékben meg fog változni. 

Nem tudom, el fog-e jönni ez az idő, nem tudom, be meri-e vállalni a Facebook ezt a lépést. Hiszen ezzel gyakorlatilag fizetőssé teszi az oldalak felé a szolgáltatást, és így számos nem kereskedelmi jellegű oldalt el fog lehetetleníteni. Más kérdés, hogy az olyan kattintásgyárakat is, mint amilyenekről a 444 írt a napokban.

Mi, felhasználók sem biztos, hogy jól járunk ezzel, hiszen sok értékes tartalmat "veszítünk". Aki jelenleg rss olvasó helyett használja pl. a Facebookot, az nagy valószínűséggel már nem fog minden hírt megtalálni. Maradnak a spontán megosztások.

Azt hiszem, érdemes legalább végiggondolni a fenti jövőképet. Már most is azt látom, hogy aránytalanul kis hatása lehet egy-egy posztnak, miközben kevés pénzből nagyon nagy eléréseket lehet csinálni. Ha nem is valósul meg a fenti folyamat, de egy-egy része attól még bekövetkezhet. Nem biztos, hogy a teljesen bulvár posztok fogják a Facebook jövőjét jelenteni.

Ha és amennyiben de egyébként ráadásul, viszont amúgy máshogy mégis újra. És egyébként soha de mégis talán néha, ha már.

Egyébként most már, viszont akár! Mégis, mégis, de... Ahogy nem, nem, soha végül. Bennem amikor, hogy mégse és valóban. Nahát! Sőt! Ráadásul! 360 fokban, kell. Prejudikáltan, valójában. Projekt, projekt, ha!

Világos, soha. Mondta, vagy egyébként talán ezzel mégse főleg. Amikor, akkor ráadásul határozottan mégis.

Azért!

Írtam már a Telenor Akadémiáról, most mintegy annak kiegészítésként íme egy rövid összefoglaló film a múlt heti rendezvényről. Én is beszélek benne, egy hosszú mondattal.

Ezt, így, a maga teljességében:

Tárgy: Sajtóanyag - a legjobb amerikai startup konferencia ( kicsiben ) Budapesten

Kedves Berényi Konrád, tisztelt Szerkesztőség!

Az alábbiakban küldeném új hírünket a közeljövőben megrendezésre kerülő legjobb amerikai startup eseményről, a Lean Startup Konferenciáról. Kérném az alábbiakban felsorolt két verzió valamelyikének Önök általi közlését – már amennyiben úgy ítélík meg, hogy olvasóközönségük számára új érdekességeket közlünk. 

---------------------------------------------------------------------------------------

Budapest, 2013-12-04

verzió 1.:

Van egy ötleted? Tudod hogyan csinálj belőle pénzt?

Bár sokan álmodoznak egy saját vállalkozás elindításáról a legtöbb ötlet soha nem jut tovább a baráti beszélgetések szintjéről. A következő lépés megtételéhez szükséges ismeretek nélkül a vállalkozás bukásra van ítélve, hiába van egy eredeti ötlet vagy a következő Prezi tervei a készen.

Szerencsére nem kell messzire menni ahhoz, hogy olyanokkal találkozzunk, akik már megtették ezt az útat legalá egyszer és minden bizonnyal másoknak is képesek segíteni. Az igazi startup sikerek vezetőit azonban legtöbbször nem érhetik el a hazai ötletgazdák közvetlenül, legtöbbször drága konferenciákon hallgathatják meg gondolataikat a feltörekvő startupperek. Erre a problémára kínál alternatívát a thehub.hu második alkalommal megszervezett rendezvénye, amely valós időben hozza Budapestre a legnagyobb amerikai Startup konferenciát a Lean Startup metodológia legnagyobb eseményét.

December 9 és 10-én este a Művelődési Szint ad otthont az éves Lean Startup Conference élő közvetítésének amit idén is összekapcsolnak egy előkarácsonyi bulival a magyar startup közösség számára. A lean metodológia legnagyobb neveinek San Francisco-i konferenciájának megtekintése mellett, a ShiwaForce.com és a HVG Kiadó jóvoltából Eric Ries a Lean Startup magyar nyelvű könyvének bemutatója és helyszínen való megvásárlása is a program részét képezi. Továbbá lehetőség nyílik arra, hogy résztvevők megismerkedjenek a magyar startup szcéna prominens tagjaival egy kötetlen este formájában. Athehub.hu és szervező partnerei valamint a rendezvény támogatói mindenkit szeretettel várnak, akit érdekel a magyar startup közösség, ismereteit bővíteni szeretné a lean startup metodológia alkalmazásában vagy szimplán szeretne betekintést nyerne a közösség életébe.

A két napos esemény kicsit rendhagyó formában este 6-tól hajnal 3-ig várja az érdeklődőket, így a résztvevők a konferenciát valós időben követhetik. Az előadók többsége ismert a Startup közösség számára, de Eric Ries, Steve Blank mellett a legnagyobb Startup vállalkozások vezetői is megjelennek a programban.

Az eseményre két napos bérletet, vagy napi jegyet válthatnak az érdeklődők. A napi jegy 1500 forint, diákoknak 500 a "thehubforstudents" promóciós kóddal. A szervezők nem csak startuppereket várnak, a rendezvényre a legismertebb hazai befektetők, inkubátorok és accelerátorok szakemberei meghívást kaptak.

Bővebb információ és jelentkezés itt: http://bit.ly/leanstartupbudapest2013

verzió 2.

Hogyan lehet egy ötletből végigutazni a trópusi szigeteket, vagy elsőként eljutni a Marsra?

Bizonyára mindenkinek van olyan dédelgetett ötlete amivel ha dolgozhatna az az álommelót jelentené. A jó hír az hogy egyre nagyobb az esélye bárkinek, hogy minél kisebb kockázattal magvalósítsa a ma még ábrándnak tűnő elgondolását.

Bár sokunk álmodozik egy saját vállalkozás elindításáról a legtöbb ötlet soha nem jut tovább a baráti beszélgetések szintjéről. A következő lépés megtételéhez szükséges ismeretek nélkül vállalkozásod bukásra van ítélve, hiába van egy eredeti ötleted vagy a következő Facebook, Google vagy a magyar Prezi tervei a kezedben. Szerencsére nem kell messzire menned ahhoz, hogy olyanokkal találkozz akik már megtették ezt az útat egyszer és minden bizonnyal neked is képesek segíteni. Ilyen például a magyar iLandGuide, a szintén magyar Brandvee vagy az amerikai  Mars One startup. 

December 9 és 10-én este a Művelődési Szint ad otthont az éves Lean Startup Conference élő közvetítésének amit idén is összekapcsolunk egy előkarácsonyi bulival a magyar startup közösség számára. A lean metodológia legnagyobb neveinek San Francisco-i konferenciájának megtekintése mellett, a ShiwaForce.com és a HVG Kiadó jóvoltából Eric Ries a Lean Startup magyar nyelvű könyvének bemutatója és helyszínen való megvásárlása is a program részét képezi. Továbbá lehetőséged nyílik arra, hogy ismerkedj a magyar startup szcéna prominens tagjaival egy kötetlen este formájában. A thehub.hu és szervező partnerei valamint a rendezvény támogatói mindenkit szeretettel várnak, akit érdekel a magyar startup közösség, ismereteit bővíteni szeretné a lean metodológia alkalmazásában vagy szimplán szeretne betekintést nyerne a közösség életébe.

Bővebb információ és jelentkezés itt:

http://bit.ly/leanstartupbudapest2013

A hazai tartalomszolgáltatás egyik Szent Grálja a mikro és kisvállalkozói piac "befűzése", vagyis az ő elérésük és bevonásuk a hirdetésekbe. Szent Grál, mert sokak számára csak messziről vágyott cél. Annyiban viszont mégsem az, hogy vannak, akiknek sikerült ez.

Egyértelműen győztes ezen a területen a Google az AdWords rendszerével. Ismerjük, tudjuk, már pár ezer forinttól tudunk kampányt futtatni. Hogy mennyire lesz sikeres, az persze rengeteg dolgotól függ, de a rendszer ott van és működik. A második helyezett a Facebook. Bár sokkal kevésbé átgondolt a hirdetési rendszere, mint a Google-é, de működik, pici pénzekkel is lehet eredményt elérni, és szeretik is használni a kisebb cégek is.

Nincs igazán több szereplő. Lehetőségek vannak, itt is, ott is. Nagyon messziről figyelve harmadik az ETARGET. Mert bár elvben tudja azt, amit a Google AdWords Display Network, de az utóbb másfél-két évben - legnagyobb sajnálatomra - le van maradva. És ha az embernek webáruháza van, akkor még játszanak az ár összehasonlító oldalak. És ennyi.

Ami ezeken kívül van, azok már mini szereplők, csak egy-egy szegmensben lehet érdekes, és ami a lényeg: nem hoz bevételt a hazai tartalomszolgáltatóknak. Sokaknak gond ez az egész, és nincsen rá igazán jó megoldás.

A hazai tartalomszolgáltatók ezt persze úgy oldották meg, hogy a Google-lel ésvagy az ETARGET-tel szerződve, nekik (is) szállítják a látogatottságot, a bevételek egy részéért cserébe. Ez jó lehet a hirdetőnek, de egy olyan piacon, mint a hazai, ahol eleve kevesen vannak, ráadásul a felhasználók nagy része nem is szeret kattintani, hosszú haldoklást jelent. Egy kisebb oldalnak egész egyszerűen nem hoz valódi, kimutatható bevételt, és a nagyobbak esetében is inkább kereset kiegészítés ez, mint bármi más. Nem beszélve arról, hogy közben ezeket a rendszereket helyzetbe hozzák.

Egy olyan hirdetési rendszer, ami a mikro és kisvállalkozásoknak izgalmas lehet, ugyanis két dolgot kell, hogy teljesítsen: jól skálázhatónak kell lennie és eredményt kell hoznia.

Vagyis akár már pár tízezer forinttól lehessen használni, és ha elköltünk 20-30 ezret, akkor ne annyi legyen az eredmény, hogy hát, látták párszázan a hirdetésünket. Ez kevés.

Ez lenne amúgy a Szent Grál, de csak azoknak működik persze, akik be is tudják hozni a hirdetőket. Viszont a nagy szereplők feltették a kezüket, és nem látok komoly próbálkozást. Nincs olyan izgalmas innováció, nincs olyan látható lépés, ami a kicsiknek szólna a nagyoktól. Kár.

A Google persze szépen növekszik, és még jó ideig működni fog a jelenlegi modell. De ha a kishirdetők pénze nem tartja el a piac sok szereplőjét, akkor idővel ezek elhalnak, és szegényebb lesz a tartalomgyártás. Az amatőrök és a nagyok között ki fognak halni a kis profik. Kár lenne értük, de ez a Szent Grál valahogy nem akar magától előkerülni. Főleg, ha nem is keresik...