Onlinemarketing blog

Egyszer olyan 15 éve láttam egy riportot egy vállalkozó nővel, akinek ajándékboltja volt, és azt nyilatkozta, ő hozta be a Valentin napot kis hazánkba. Kicsit olyan hangulata volt ennek, mint a "Romy és Michelle" című film "nagy hazugsága", amikor azzal akarták a főszereplők megmutatni, mennyire sikeresek, hogy azt hazudták, ők találták fel a post-it-et.

De mit lehessen tudni, ugye. Nem kizárt, tényleg a hölgy volt az első fecske, aki elkezdte a kereskedelmileg halott februárt azzal megpróbálni feltupírozni, hogy a szerelmesek napjára kínálta portékáit. És szépen lassan megmaradt, bár a mai napig megosztja az embereket: akkor ez most ünnep vagy sem? De a szerelmes nőket ez pont nem érdekli, ők örülnek az egy napnyi romantikának, és lássuk be, a tél vége fel egy ilyen nap tényleg felüdítő tud lenni.

És ez a nap természetesen az ajándékozás napja is egyben, és itt jön a képbe a marketing, hiszen azt szeretnénk, tőlünk vegyenek ajándékot. Úgyhogy remélem a webáruházak kipihenték magukat a karácsonyi hajtás után, íme az első sátoros ünnep: lehet ismét kínálni a portékát.

Írjátok be a naptárba, jövőhéttől szerintem már érdemes is indítani a kampányokat!

Valamikor a kilencvenes évek végén kezdtünk el az internettel foglalkozni, akkor még Szegeden. Az volt a naív gondolat, hogy lehet innen is, hiszen az internet mindenhova elér... Aztán kiderült, hogy persze az üzlet nem az interneten köttetik, az üzlet személyesebb dolog.

Persze, azóta eltelt 15 év, sokminden megváltozott, például az üzleti hozzáállás is. Mostanra egyre több olyan eset van, amikor gyakorlatilag online eszközökkel megtörténik az üzletkötés, vannak látható referenciáink, vannak olyan gyakorlati megoldásaink, amik ezt lehetővé teszik. Ha nem elég az e-mail, használjuk a Skype-ot, végső esetben a telefont - de a mai napig egy-egy komolyabb üzlet személyesen köttetik.

Aztán tavaly tagja lettem egy üzleti klubnak (a BNI-nak, de ez most nem az ő reklámjuk), ahol a fókusz egyértelműen a személyes találkozás, bemutatkozás. Egy teljesen konvencionális, hagyományos kapcsolatépítési megoldás, módszer. És működik, ha az ember a megfelelő módon áll hozzá, akkor jól működik. Hozza a megrendeléseket is, tervezhetővé teszi az üzleti kapcsolatokat.

Az elmúlt évtizedben az online üzletkötés beépült az életünkbe, olyan lehetősségé vált, ami valóban lebontotta a távolságokat. De csak innen, a számítógép elől látszik ez természetesnek, és továbbra is naív lennék, ha azt képzelném, önmagában ebből lehet üzletet építeni. Kell a személyes kapcsolat, még mindig az működik a legjobban.

Igaz, ha a személyes kapcsolatfelvétel megtörtént, utána már sokkal könyebb online intézni a gyakorlati dolgokat. Végülis szépen átveheti az online a heti meetingek szerepét is.

Azzal kezdődött, hogy egy srác felrakta a netre: azt igérte a mellett ülő csaj, ha kap 1 millió lájkot, akkor élhet fajfenntartási ösztöneivel. A dolog sikeres volt, bár gyerekáldásról egyelőre nincs hír, de a Facebookot sikerült megtermékenyíteni, azóta is jönnek a hülyébbnél hülyébb lájk igéretek. És mindig vannak gyöngyszemek, de valahol mindig padlót fog a történet. Most a hazai bugyorban nézelődve volnék kíváncsi a véleményetekre, mert nem tudom igazán eldönteni, mi a cikibb: az ingyen sírkő, vagy az, ha egy unásig a tévéképernyőn szereplő arc adja magát lájkokért?

És íme a versenyzők: jobb sarokban a sírkőmester:

Bal sarokban pedig Tudjukki:

Ha az ember azt veszi észre, hogy amit felrak a Facebookra tartalmat, kis idővel később máshol újra látja, elgondolkozik: vajon van olyan, aki ennyire hasonlít hozzá, vagy lopják a tartalmát? Mert ha csa néha történik ez meg, akkor azt lehet a véletlenre fogni, de ha többször is...

Weboldalak esetében viszonylag egyszerű a történet: ha saját tartalmat rakok ki, és meglátom, azt másolják, akkor egyértelműen lopás történt (vagy, ha engedélyt adtam rá, tartalom megosztás). De ha egy Facebook oldalt üzemeltetünk, és oda igyekszünk érdekességeket kirakni - amiknek szükségszerűen nem vagyunk mindig mi a forrásai - nehezebb megfogni a másolást. Hiszen mi is másolunk - kirakunk egy képet, írunk hozzá valami releváns tartalmat -, igaz, mi megdolgoztunk ezért, nem szolgai módon történt a schmittpálozás copypaste. 

Nehéz is ilyenkor ráfogni a másikra: te engem másolsz! Hiszen miért ne találhatta meg ugyanazokat az érdekes témákat, mint mi? És hát istenem, lassabb egy kicsit, ezért lehettünk mindig mi a gyorsabbak. Sőt, ha belekötünk, azt is mondhatja, mi voltunk azok, akik másolták az ötletüket, csak ők lassabban élesítették! (Jó, ez már tényleg vicces, de mondhatják.)

Itt van például kedvenc LEGO boltosom, a KockaMánia.hu Facebook oldala. Rendszeresen kerülnek megosztásra érdekes képek, tartalmak - már akkor, ha te is rajongsz a LEGO-ért. És akkor itt van egy másik LEGO bolt, a Facebookon a LEGO Kocka, a "hivatalos" LEGO bolt oldala. És ezt találja a gyanútlan szociális médiázó:

Ilyenkor vajon mit gondoljon az ember? Technológiai transzfer? Véletlen egybeesés? Vagy? 

Tény, nehéz annyit tenni csak, hogy megvonja a vállát a facebookozó. De mit lehetne csinálni? Egyelőre kicsit tanácstalan vagyok.

Update: és igen, az is lehet, mindkét oldal ugyanazt a blogot olvassa - és mindkettő onnan másol, egyszerre (kvázi).

Mindig van valami Szent Grál az online marketingben, olyan eszköz, ami a "tuti", ami biztosan jó lesz, ez a jövő, ezt kell használni, ez hozza a sikereket. A Szent Grál köré tanácsadók és szakértők szerveződnek, infotermékek készülnek, blogok íródnak és hívek hada veszi körül.

Az idei Szent Grál a mobil, az okostelefon, és ami arra épül. Igen, évek óta itt van, és sokan és sokszor beszélünk is róla, de azt várom, idén már belép a csodafegyverek közé. Az e-mail marketing, a SEO, az AdWords, a Facebook mellé.

Azt még nem tudom, ez nekünk mennyire lesz jó. De tény, egyre többen használják az okostelefonokat, egyre többet tudunk meg a használati szokásokról, egyre többször látjuk azt, hogy bizonyos esetekben mennyire hatékony lehet. Az más kérdés, ez mennyire fordítható le a hazai piacra. Mert az például tök jó, hogy 1,5 - 2 millió magyar használja idehaza a Facebookot mobilról havonta, de ebből az nem derül ki, hányan lennének hajlandóak másra is használni az eszközüket. Viszont az örömteli, hogy tényleg folyamatosan ömlenek ránk az adatok, az elemzések. Íme néhány az elmúlt napokból:

Az okostelefon felhasználói élmény trendjei

"Az internetelérés mára a mindennapjaink szerves része. Az okostelefont használók körülbelül 40 %-a használja az készülékét még mielőtt kikelne az ágyából. A munkába való utazás idején az adatfelhasználás közel 70%-os csúcson van, majd a nap további részében is magas marad, mivel a felhasználók rövid, de gyakoriidőközönként érik el a hálózatot."

#

Árulkodó mobilok

"Az okos eszközökön lévő adatok sok mindent elárulnak a tulajdonosukról. De vajon a felhasználók mennyire vannak ennek tudatában? Mennyire elfogadóak azzal kapcsolatban, ha az általuk használt szolgáltatások hozzáférnek és használják ezeket az adatokat?"

#

A Samsung tarolt, a Huawei a harmadik helyre tört fel a piacon

"A tavalyi negyedik negyedévben eladásainak közel megduplázásával a Samsung és az Apple mögé a harmadik helyre tört fel az okostelefon világpiaci rangsorban a kínai Huawei - közölte pénteken az amerikai IDC piackutató vállalat."

#

Újra profitál a Nokia

"A Nokia 18 hónap után ismét profitábilis. A tavaly október-december közötti időszak során a finn vállalat 375 millió eurónyi adózás előtti eredményt produkált, míg az előző negyedévben ugyanez az adat még 974 milliónyi veszteséget mutatott."

#

GfK - Az e-könyv olvasók és tabletek piaca felfutóban, 2013. január

"A GfK Kereskedelem és Technológia adatai szerint mind az IT szektor, mind a háztartási kis- és nagygépek, de a nyomtatók és multifunkcionális irodaeszközök piaca is zsugorodott 2012 első tíz hónapjában. Kivételt talán csak a legmodernebb technológiát képviselő tabletek és e-könyv olvasók szegmense jelent, ahol az általános keresletcsökkenés ellenére is egyaránt bővült az eladás és a forgalmazott érték."

#

Fényképezés és az okostelefonok (infografika) (német)

#

TOP 20 iPhone okostelefonon használt alkalmazás Németországban, 2013. január

#

Van tehát mit olvasni, feldolgozni, megtanulni. És meglátjuk, a piacon mennyi sikerrel fogunk találkozni, mennyire lesz tényleg hatékony eszköz a mobil.

Azt gondolná az ember, hogy így 2013-ra mindenki perfekt az internetes marketingből, de legalábbis tudják az emberek, mi az a ppc, mi az a keresőhirdetés. Persze, nem így van. Rengeteg olyan kkv vezető van, akinek az internet ismerős, napi szinten használja, küld emaileket, olvas portálokat, használ Facebookot, de amikor odajut, hogy hirdetni akar, kell bizony tartani egy szép minioktatást.

Van tehát egy nagyon érdekes szakadék azok közt, akik már évek óta használják az online eszközöket és azok közt, akik még csak most kezdik el tanulni, megtapasztalni. Ami ebből nekem igazán tanulságos, az elsősorban az, hogy az ismeret hiánya miatt fel sem merül sok vállalkozóban, hogy vannak ilyen eszközök, hiszen nem tudja, hogy lehetnek.

És ezek az emberek amúgy használják az internetet. De mivel ez számukra egy "nem érdekes" téma, így nem is jutnak el arra a tudásszintre, hogy megérthessék, ez kell nekik. Általában máshonnan is közelítenek, például azt tudják, kell egy weboldal (vagy akár valami webes értékesítés), és ezt kellene nekik reklámozni. És amikor elkezdem mesélni, milyen eszközöket javaslok, akkor látom a tekintetekben, hogy ilyen erővel oroszul vagy románul is mondhatnám, akkor sem értenének kevesebbet...

Ez egy olyan szakadék, amit elsősorban pénzzel fognak áthidalni ezek a vállalkozók, vagy kevés pénzzel és elmennek tanulni valahova (például a Samlinghoz, ahol tanítok), vagy sok pénzzel, amikor megvesznek olyan dolgokat, amik drágák ámde haszontalanok. De valahogy előbb-utóbb át kell ugraniuk.

2013 és az elkövetkező egy-két év még erről fog szólni: a mikro- és kisvállalkozások tömegesebb megjelenéséről az interneten. Nem azért, mert hirtelen megvilágosodnak, vagy mert hirtelen sok pénzük lesz, nem. Az internet hatékonysága ebben a szegmensben nagyon jó, és aki ezt nem használja, az lemarad. Egyszerűen az internetet használó versenytársak meg fogják verni.

Tanulni kell, és tanítani. Ahogy 96-97-ben azt kellett tanítani, mi az internet, 98-99-ben azt, higy mi a weboldal, 2000-2001-ben azt, mi a banner és így tovább - most azt kell megtanítani, mit érdemes használni az interneten.

Szeretem a buta felhasználókat. No nem azért, hogy nevessek rajtuk (bár néha...), hanem mert olyan dolgokra mutatnak rá, amire az ember nem is gondolna. Persze, a "buta" az relatív fogalom, és sokszor kiderül, valójában nem is buta a szó köznapi értelmében, csak máshogy viselkedik, mint ahogy azt előre a fejlesztő, tervező eltervezte.

Weboldalak elemzéséhez használjuk mások mellett a ClickTale nevű eszközt is. Igaz, nem olcsó, de nagyon hasznos, ugyanis filmeket is csinál a felhasználó mozgásáról. Egészen pontosan végig lehet nézni azt, ahogy belép a weboldalra, mozgatja az egeret, kattint, kitölti a kitöltendő mezőket, közlekedik jobbra-balra, eltéveszt, újraír, visszalép, mellékattint, elfelejti kitölteni, nem találja, elszökik, mégismarad...

Az ügyes felhasználó figyel, értelmez, keveset téveszt. És amikor azt hiszed, de ügyesek vagyunk, milyen jó is ez a weboldal, tudják használni, egyszercsak beesik egy nem ügyes, és olyan dolgokat tesz, ami az eszünkbe nem jutott, hogy tehet. Például amikor a felugró figyelmeztető ablak mellé kattint. Vagy amikor kikerül valamilyen kvázi-védelmet, de persze nem tudatosan. És olyankor elmormolsz egy kedves átkot, és átgondolod, mi is lett elcseszve.

És javítasz.

Mert befejezett weboldal nincs, mindig lehet jobbá tenni.

Ezért is nagyon fontos az ilyen típusú elemzés, ami más, mint a Google Analytics számok és grafikonok világa, hiszen itt történetmesélés folyik. Igaz, nem egy teljes, átfogó képet kapsz, hanem egyfajta fókuszcsoportos vizsgálatot, de így bizonyos minőségi elemeken tudsz javítani.

Végül: megéri. Ha az oldaladon el akarsz adni, akkor simán megéri kifizetni a ClickTale havi párszáz dollárját, mert vissza fog jönni. És hidd el, mindig lesz egy jóbuta felhasználód, aki máshogy látja a weblapod.

U.i.: Németh Ádám kollégánk írása a ClickTale-ről.

Mennyi, de mennyi energiát és pénzt felemészthet az, hogy egy-egy számunkra fontos szóra elől lehessünk a Google keresőben! A keresőoptimalizálás, vagyis a SEO, bár kicsit misztikusnak tűnik a nem hozzáértőknek, valójában egy időt és tudást igénylő feladat. Nem bűvészkedés, hanem szabályok megfelelő módon történő felhasználása. Komplex feladat, és természetesen pontosan úgy szaktudást igényel, mint akár a programozás, akár a kampánytervezés. És mivel az idő pénz - és ilyenkor nemcsak a konkrét időt, hanem a tudás megszerzésének az idejét is ki kell fizetni - az bizony nem olcsó mulatság, hogy elől legyünk.

De tudod mi az, amiért még többet hajlandóak kifizetni az emberek?

Eltűnni a keresésekből!

Vagy ami még sűrűbben előfordul: azt elérni, hogy bizonyos tartalmak ne kerüljenek be az első tízbe. És most amúgy nem a konkurenciánkra kell gondolni! Ha valaki ügyesen használja a keresőt, akkor nagy sok információt ki tud deríteni egyes emberekről. Cikkek, hivatkozások, érettségi képek, sporteredmények - számos olyan információ érhető el, amit nem is az illető személy rakott fel a netre, hanem máshonnan kerültek oda. És van, aki nem akarja, ha ezek megtalálhatóak lennének róla.

A másik eset, amikor megjelenik valamilyen negatív hír egy cégről, egy márkáról - és ha valaki beírja a cég nevét, akkor az első tíz találat közt az bizony megjelenik. Ilyenkor sem ártana valamit tenni, nem igaz?

Azt szokták mondani, az idő mindent megold - és valóban, egy-egy cikk el tud tűnni a sűlyesztőben, lecsúszik és vége. De ha a botrány nagyobb, akkor bizony továbbra is elől maradhat!

Megoldás? Ilyenkor is van, természetesen. Az internetes folklór feljegyzi, hogy van annyi pénz, amennyiért egy-egy cikk szinte bármelyik portálról lekerül. Vannak jólértesültek, akik szerint léteznek olyanok, akiknek vannak kapcsolataik... na, szóval van ilyen alvilág is, ha igaz. De a megoldás nem ez, pontosabban nem biztos, hogy ez valóban működik.

A megoldás az első esetben, amikor valaki el akar tűnni, nem igazán egyszerű. Ha nem különleges neve van, akkor megpróbálhat egy ál személyiséget felépíteni, és ezzel összezavarni az adatokat keresőket. Ehhez blogok, közösségi oldalak, képmegosztók kellenek, és jó történetek, amik persze kitaláltak.

Ha a neve ritka, akkor tényleg elsősorban a sötét út marad... vagy használja ő is azt, amit cégek esetében lehet. Ez pedig a jó hírek elterjesztése. És ez vezet vissza a bejegyzés elejéhez: megint egy "hagyományos" SEO munka következik, készítünk olyan valós vagy kitalált tartalmakat, amiket aztán hagyományos megoldásokkal szépen előre hozunk a szükséges kulcsszavakra, és ezek jó esetben "lenyomják" a kellemetlen cikkeket.

Ez az a terület egyébként, ami már egy kicsit a PR-t is érinti. vagyis ilyen esetekben a SEO már nem is marketinges hatáskör.

Bár októberi adatokkal, de az OnlineMarketing.de-n megjelent infografikát most láttam a Netkutatasok.hu oldalon, és szerintem van annyira érdekes, hogy a blogomon is megörződjön. Íme hát.

Még valamikor december elején kérdezett meg a Gazdasági Rádió egy műsorban, hogy vajon a mémeket lehet-e reklámra használni, milyen marketing szerepük lehet, illetve egyáltalán van-e nekik ilyen. A mémek ugye olyan vicces vagy kevésbé vicces, de mindenképpen érdekes képek vagy videók, amik egy alap motívumra, tartalmi egységre épülnek, azt felhasználják, kifigurázzák, kiegészítik - de az alap mindig fölismerhető marad.

Ahogy a Wikipedia alapján tudhatjuk a mém a kommunikációban olyan, mint a biológiában a gén: Richard Dawkins "a gén analógiájára megalkotta a mém szót, amelyekkel a kultúra feltételezett, másolható és másolódó alapegységeit jelölte". Ebből következően viszont a marketingben való felhasználásának vannak korlátai. Az első ilyen korlát például az, hogy a mém terjedésének fontos eleme a jelentés-változás. Az eredeti tartalom kigúnyolása, a mondanivaló kifordítása fontos eleme annak, hogy elkezdjen terjedni az elkészült kép vagy videó.

És most képzeljük el azt, hogy ebbe a közegbe rakunk egy brand üzenetet. Két eredmény lehet: vagy az egész dolog érdektelenné válik, nem terjed, vagy, ami még valószínűbb, beleépül a mémbe, és ez is a vicc tárgyává válik. Az eredmény totális kudarc lenne, nem?

De akkor felejtsük is el a mémeket? Én azért nem tenném. Van olyan eset, amikor pont az a cél, hogy valamit nevetségessé tegyünk, valamit kigúnyoljunk. Például a konkurenciánkat. Vagy tipikusan ilyen terület a politikai kommunikáció is: amikor egy politikust, egy pártot szeretnénk nevetség tárgyává tenni. Na, erre például tökéletesen való a mém.

Végül, mégis van egy terület, amikor a mém jó lehet: ez az, amikor az alap üzenet válik mémmé. Ilyen volt például a T-Home "Apa, kezdődik!" fősorú reklámja, vagy egy-egy szlogen, például az Omo kilencvenes évek elejei reklámszövege ("Na ne mondja, hogy csak az Omo-tól lett ilyen!"). De ennek a tervezhetősége, az esélye alacsony. Amikor az RTLII-höz az ősszel elkészültek a szlogenek, és megjelentek pl. óriásplakátokon, akkor a mémmé válás is megtörtént - de ez az esetek jelentős részében, ahogy írtam, vissza is ütött. Hiszen hol öröm az, ha valaki ezt látja viszont: "A TV2 egy kupac szar, az RTL kettő." ? 

Neked mi a véleményed? Hogyan lehet hatékonyan, tervezhetően használni mémeket a céges marketing kommunikációban?

Néhányszor leírtam már itt a blogon is, hogy a LinkedIn-t gondolom az egyik régi-újdonságnak a hazai közösségi média piacon. Régi, hiszen 10 éves szolgáltatásról beszélünk, de mégis új, hiszen jelenleg kb. 285 ezer magyar "van fönt" rajta, vagyis elég jelentős növekedési potenciálja van.

Ha az a kérdés, mi a LinkedIn, akkor röviden ez a céges Facabook, egy a Facebookhoz sokban hasonlító felület, ami viszont elsősorban az üzleti megoldásokra vannak kihegyezve. Ennek megfelelően van jópár fizetős megoldás is rajta, de ingyen is meg tudunk csinálni majdnem mindent (legfeljebb kicsit trükközni kell, vagy plusz időt kell rászánni). Bánki Tamás, a hazai LinkedIn szakértő szerint a fizetős megoldásokkal lustaságot vásárolhatunk.

A LinkedIn-en is van üzenőfal, vannak csoportok, vannak céges oldalak. Ami nincs: játékfelkérések, kiscicák, adománykérések... vagyis sok zavaró dolog. És ahogy nézem, mivel a felület üzletre predesztrinált, politika sincs sok rajta. Igaz, nem is annyira aktív felület, mint a Facebook, de ez meg elsősorban rajtunk múlik.

Így aztán egy ideje mi is elindítottuk LinkedIn céges oldalunkat, hiszen e nélkül nem is tudnánk meglovagolni a következő időszakot - ha tényleg igazam van, és folytatódik a lassú, de biztos növekedés. Hogy miben fogunk itt mást kommunikálni? Vélhetőleg nem sokban, olyan lesz kb., mint a Facebook oldalunk - de bízom abban, itt kisebb lesz a zaj. És ha lesz rá igény, akár még más tartalmat is majd készítünk, direkt erre a felületre.

Hiszek abban, hogy már a közeli jövőben is hasznossá válhat üzletépítési szempontból a LinkedIn. Ma, amikor a hirdetéseknél az ajánlás sokkal fontosabb a mi szakterületünkön, egy olyan felületet, ahol az ajánlásokat meg lehet kapni és másoknak meg lehet adni, nem szabad kihagyni. Ezért biztatok mindenkit arra, hogy regisztráljon, ha már megtette, rakja rendbe a profilját, csinálja meg itt is a rövid URL-jét, készítsen céges oldalt - és csatlakozzon a miénkhez is!

Évek óta nem volt ilyen problémám, de most megint belefutottam. Egy nekem elküldött anyagban jeleztem, hogy én biza azt a lila színt nem szeretem, mire azt a választ kaptam, hogy az a lila bizony kék, kalibráljam újra a monitoromat.

Régről ismert gond ez, az igazi problémát ugye elsősorban nyomdai munkák számítógépes tervezésekor jelenti: ott az a cél, hogy a monitoron látszó szín jelenjen meg a nyomaton is. Ismert probléma, van rá létező megoldás, vannak erre dedikált szolgáltatások és eszközök - annak a néhány száz vagy ezer grafikusnak, akinek a munkája megköveteli, bizony jól kalibrált monitort kell használnia. A napokban olvastam is pont erről cikket, hogyan működik ez mostanság, milyen monitort érdemes választani, hogy ilyen gondunk ne legyen (illetve megoldható legyen).

A weben ez kevésbé gond, hiszen jellemzően a rosszul megjelenített színből nem készül több ezer darab. De korábbi években azért rendszeresen belefutottam olyan grafikákba, amik csak a szuper, magas fényű, szép színeket megjelenítő monitorokon néztek jól ki, az olcsóbb szegmensben meg konkrétan egyes színek eltűntek, az árnyalatok megszűntek, a képek nagyon megváltoztak. Aztán az LCD monitorok elterjedése miatt ez sokáig nem volt probléma, pontosabban nálam ez nem csapódott le. És most megint igen. Meg is lepett, valahogy el is felejtkeztem erről: nem mindig látjuk ugyanazt a színt, én és a megrendelőm.

Nekem munkaeszköz a gépem, ennek megfelelően ha kell, kalibrálom is - így azt fogom látni, amit a grafikus, aki készítette a képet. De vajon az ügyfelem mit fog látni? Hogyan fog megjelenni ez mondjuk mobilon vagy tableten?

Nem egyszerű ez a kérdés, és most nem is igazán tudok rá jó megoldást mondani, egyszerűen csak azonosítottam a problémát: jó, (megint) van színgond, nahát! Érdemes lesz ezt végiggondolni a jövőben.

A hazai startup élet az utóbbi öt évben nagyon szépen felpörgött. Részben az EU-s pénzek (Jeremi I. és II.), részben a sikeres startupok (Prezi.com, Ustream stb.) részben a nagyon erős közösségi élet miatt kb. minden sarkon startup áll, minden lépcsőn potenciális befektetők üldögélnek. Nagyon sokan vannak itt, kik jó szándékkal, kik pénzzel, kik ötletekkel, kik tudással - és persze néhányan csak azért jöttek, hogy a zavarosban halásszanak.

Éppen ezért nagyon nem mindegy, mennyire igazodunk ki ezen a terepen, mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy kik a kisebb-nagyobb szereplők. Így azt hiszem tényleg nagyon fontos lépés az, hogy készült egy térkép a hazai startup ökoszféráról, ami ráadásul a Prezi.com-os megjelenítés miatt könnyen is kezelhető. 

Érdemes nézegetni, és persze érdemes bírálni, javítani is, ha van benne hiba. Egy ilyen munka szinte soha nem lehet tökéletes, még akkor sem, ha sokan csinálják, sok munkával. Még több szem még többet lát, és a készítők várják az (építő) kritikákat, kiegészítéseket!

Íme a térkép, illetve az Insider Blog cikke. 

(Ha kimaradt valami, ami fontos a startup világban. Ha rossz helyre írtunk valamit. Ha más halmazt is javasolsz. Ezeket mind írd meg nekünk légy szíves, ide: info@suu.hu)

Azt tudod, hogy mióta lehet cikkeket lájkolni? Mármint mióta lehet Like gombot rakni a cikkekhez? Alig négy éve. Pedig olyan, mintha örökké itt lett volna, nem?

A cikkek mellett elhelyezett Like gomb persze azóta kapott mindenféle neveket. Előbb magyarosodott Tetszik-re, majd átalakult (átalakítható) Ajánlom-ra. Mert valójában ez a gomb ezt teszi: ajánlja a cikket a saját hírfolyamunkban (ha úgy kattintunk rá, hogy egyébként be vagyunk lépve a Facebookba).

Marketinges fejjel a Like gombnak két nagy előnye van: egyrész ez a fent leírt megosztás funkció, hiszen így a szóbeszéd marketingben tudjuk használni ezt az eszközt, a másik pedig maga a mérés: meg lehet tudni belőle, hogy hányan kattintottak erre a gombra, hányan kommenteztek, hányan osztották meg (osztották tovább). Vagyis kb. azt tudjuk meg ebből, hogy mennyire népszerű egy cikk. Illetve mennyire tetszett az embereknek. Vagy még pontosabban: hány emberben váltott ki olyan érzelmeket, hogy úgy gondolja, érdekelhet másokat is, és ezért érdemes azt megmutatni.

Ebből következik, hogy jobbára azon cikkek kapnak sok lájkot, amiket egyrészt sokan láthatnak (minél nagyobb a látogatottság, annál jobb), másrészt érzelmeket vált ki. Amúgy olyanra is van példa, hogy a sok lájkhoz nem kell nagy alap nézettség, de az ilyen esetek sokkal ritkábbak.

Az IMEDIA és a SocialTimes ma kiadott egy anyagot, amelyben a vezető hazai webes híroldalak tavalyi lájkoltságát mutatja be, vagyis azt, hogy hányan lájkolták a cikkeket. Ráadásként ezekből mindenféle mutatókat is csinálták, így próbálva összehasonlítani a különböző portálokat.

Fontos látnunk, hogy ez a fajta rangsor valójában nem mond semmit a cikkek minőségéről, és nem mond semmit az oldalak egymáshoz képesti piaci helyzetéről sem. Ráadásul szükségszerűen sok benne a torzító tényező: míg a HVG.hu jobbára a saját domain alá "gyűr" minden tartalmat, addig az Index.hu-nál külön domaineken szerepelnek bizonyos tartalmak. (Plusz pl. pont az Indexnél nagyon sok a blogokban "eldugott" tartalom is.) Így valójában nem a cikkek száma az érdekes, hanem az arányok, de pl. itt is érdemes figyelembe venni, hogy egy bulvár cikket többen lájkolhatnak mint egy szárazabb gazdaságit, és pl. pont a fentiek miatt az Index eleve hátrányból indít.

Azt már csak félve teszem hozzá, hogy a kutatás női tartalomnak sorolja a Velvet.hu-t, ami ugye alapvetően tévedés, hiszen a Velvet bulvár tartalom, a női tartalom a Dívány, és a Velvet olvasottsága is olyan, hogy több a férfi olvasója.

Mindezek után íme néhény érdekes adat:

Kizárólag az index.hu domain alatt összesen 31 934 cikket publikáltak, ezzel 3 175 602 lájkot gyűjtve. Ahvg.hu domain alatt publikáló szerkesztőségek voltak a legproduktívabbak: összesen 78 342 cikket készítettek, amelyek összesen 19,5 millió szó használatával jöttek létre, és 4 394 205 lájkot hoztak a kiadónak a Facebook hálózatán belül. Az Origo második a produktivitás képzeletbeli listáján 36 869 publikációval (10,8 millió szó) és összesen 1 895 664 lájkot gyűjtött. A Sanoma Médiához tartozó hír24szerkesztősége 23 301 cikket állított elő 5,2 millió szó használatával, és ezzel 1 133 729 lájkot kaptak,

A teljes adatsor szép grafikus formában pedig innen érhető el.

Hát, lájkra fel!

Normális, emberi kérdéseket normális üzemmódban teszünk fel: másik embernek vagy magunknak. Amúgy az interneten, ha keresünk valamit, lefordítjuk valahogy az adott oldal/szolgáltatás/program nyelvére. Például "tavaly láttam egy filmet azzal a borostás színésszel, valamelyik kereskedelmi csatornán ment, és lövős-baszós a történet" kérdésre maximum a feleségem ad választ, a Google nem. Pedig ilyen kérdéseink vannak elsősorban, nem olyanok, hogy "bruce willis movies".

Voltak, vannak kísérletek persze az ilyen típusú keresések feldolgozására, ott van ugye a Wolfram Alpha vagy éppen az Apple Siri-je, de ezek nem igazán terjedtek el a mindennapi használatban, hiszen bár demonstrálni tudták a megoldást, de nincs elég nagy adatbázis a háttérben.

A Google pedig egy érdekes helyzetbe került: az erősségük a meglévő, nyilvános weboldalak feldolgozása, azt tudják adni találatra, amit a weben meg lehet mutatni. És a weben nem nagyon van olyan szöveg, ami a fenti hosszú kérdésemet értené, hiszen a kritikák vagy éppen a filmleírások nem ilyen gondolkodásmóddal és tartalommal bírnak. Éppen ezért volt stratégiai lépés a Google+: nem egyszerűen egy közösségi média oldalt indított azzal a Google (hiszen olyanja már volt ugye, az Orkut), hanem egy olyan felületet, ami majd segíti bevonni a felhasználókat a keresésekbe, és előbb-utóbb talán választ is kapunk a normális, emberi kérdéseinkre. Hiszen ha jobban belegondolunk, mégis vannak felületek, ahol a normális kérdésekre is léteznek válaszok: ilyen felület például a Twitter hírfolyamunk, a Facebook falunk vagy épp a Google+ oldalunk.

Elég régóta van arról is szó, hogy igen, a Facebook, na annak nincs egy normális keresője. Mert ha kell valakit keresni rajta, már az sem egyszerű, de próbáltál már akár csak a saját faladon egy másfél éves bejegyzést megtalálni? Gyakorlatilag lehetetlen küldetés...

Nos, a Facebook mai bejelentése  pont erről szól: egy olyan keresőről, ami lehetővé teszi, hogy a régi bejegyzéseket, képeket, megosztásokat, embereket megtaláljuk, mindezt úgy, hogy mindenféle szűréseket is tudunk használni. Íme az impresszív bemutató oldaluk, érdemes megnézni legalább a rövid bemuttót - ha tényleg így lesz, akkor jó lesz. Kiemelten sokat foglalkoztak a személyes adatok kezelésével, ami azt hiszem nagyon fontos, hiszen ezzel az újfajta kereséssel nagyon komoly dolgokat meg lehet találni kevésbé közeli ismerősökről is. 

Eddig jól hangzik, nem?

De azért van itt pár apróság. Az első, hogy nem vezetik be azonnal mindenhol. Lehet jelentkezni béta tesztre, én meg is tettem, de ettől még nem terjed el ez azonnal. Aztán egyelőre nem szereltek bele semmi hirdetési megoldást - ez érthető is, hiszen még nem is létezik a szolgáltatás, minek reklámmal elijeszteni a potenciális használókat. De ami az igazi kérdés, az bizony a facebook-faktor: egyrészt valóban fog ez működni? Mennyi ideig fog tartani, amíg a még fel sem tárt hibákat majd kijavítják? És a másik: milyen gyorsan fog ez az egész változni? Elindul, de lesz időnk megszokni? A Facebook nem szokott szívbajos lenni, ha változtatásról van szó: gyorsan képes egész felületeket lecserélni.

De mindezekkel együtt ez a lépés szépen beledobta a követ az év elejei állóvízbe. És bár nincs egyelőre félnivalója a Google-nek, a Facebook nem az ő piacára tör ezzel, de érdemes nagyon figyelnie, és kitalálni, mitől lesz ilyen vagy hasonló megoldása a jövőben.

Vagy majd most a Googlenek kell kitalálni valami egészen mást.

Amúgy a Facebook mai bejelentése jól lett időzítve: elveszi az összes szelet a ma megújult MySpace elől.

A közösségi média kommunikáció egyik fontos feladata, hogy megteremtsük azt a hitelességet, ami miatt a résztvevők elfogadják az üzenetünket, ami miatt azt mondják, hogy az adott cég, az adott márka vagy éppen az adott személy hiteles. Minél ismertebb egy cég, annál több eszköze van a hitelességének a megteremtésére, igaz, annál könnyebb azt el is veszítenie. Például a nagy szolgáltató cégek közül azok, amelyeknél sok az ügyfélpanasz (pl. Magyar Telekom, UPC, bármely mobilszolgáltató) meg kell azzal is küzdeniük, hogy a közösségi médiában sok a negatív véleményalkotás róluk.

De vajon mikor hisszük el egy hírről, hogy az igazat állít? Én magam is osztok meg a Facebookon mindenféle dolgokat, köztük sok olyat is, amiről előbb-utóbb kiderül, nem igaz, vagy csak részben igaz. A Facebook egy kicsit az azonnaliság, így nincs idő mindent ellenőrizni, a továbbosztás jobbára attól függ, mi magunk mennyire hisszük el a hírt, mennyire vonódunk be érzelmileg, és mennyire hisszük el a megosztónak, hogy igaza van. És persze sokszor tévedünk is...

Nagyon érdekes kérdés tehát, mi kell ahhoz, hogy akit olvasunk, hitelesnek gondoljunk? Milyen kisebb-nagyobb okok motiválnak? Az ismert név? A közeli barátság? A jó helyesírás? (Aki nem ír helyesen, az eleve hiteltelen?) A megosztások száma? A lájkok száma? A közös ismerősök száma?

Neked mi az, ami alapján valaki hiteles? Vagy ez mindegy is, ha van egy érdekes hír, osztod tovább?

Sok éve már írtam arról, milyen egy jó banner, és azóta is sokat bosszankodok, amikor azt látom, hogy a megrendelő a pénzéért valami értelmezhetetlen kép, videó és szöveghalmot kapott. Ilyenkor sok esetben hallom azt az érvet, dehát ilyet kért a megrendelő, esetleg nem volt rá idő, nem volt rá pénz...

Nehezen lehet vitatkozni ezekkel az érvekkel, hiszen ismerjük ezeket a szituációkat, én magam is nem egyszer futok bele abba, hogy kell az a banner, persze, de az anyagot az utolsó pillanatban kapom meg, szegény grafikus meg éppen csak be tudja fejezni. És akkor elkészül egy banner, amiről mind tudjuk: lehetett volna jobb.

Meg persze van az az eset, amikor tényleg a megrendelő az, akinek extrém ötletei vannak. Legyen a szövegben három(3!) felkiáltójel. Csak a végén rakjuk ki a logót. Sok szöveg legyen rajta (mert a 8 pontos betű még olvasható, ja). Hosszú videó legyen benne, ami elmondja az üzenetet... Hidd el, nem tudsz olyan hülyeséget kitalálni, amit megrendelő még ne kért volna. És ha van elég pénze, hát megkapja. Pénz beszél, kutya ugat, karaván halad...

Aztán az elkészült agyrémeket meg gond nélkül kirakják a weboldalak, hiszen csak azt nézik, ne legyen túl nagy, meg ne legyen technikailag hibás (az is technikai hiba, ha megfogja nagyon a felhasználó számítógépét). És senki, sehol nem mondja, hogy többre ment volna ennél a megrendelő, ha kiáll egy szállodában, és a vendégek közé szórja a pénzét, ahogy azt már volt, aki megtette. Hiszen mindenkinek fizetett menet közben, hogy ő lehessen az okos. (Vesd össze a régi viccel, amikor a frissen kinevezett katona megjegyzi: Mennyivel többen nevetnek a viccemen, mióta tábornok vagyok!)

Nagyon kevés olyan hely van, ahol tényleg foglalkoznak azzal, milyen a kirakott banner. Igaz, ezeken a helyeken sem nézik az esztétikai és üzleti hatékonyságot, de legalább megnézik a bannert, és ellenőrzik, a szabályokat betartjuk-e. Tipikusan ilyen hely egyébként a Google AdWords, ha a Display Networkben bannerrel hirdetünk: a viszonylag szigorú szabályokat kőkeményen betartatják, és inkább váratják a megrendelőt pár napig, de megnézik a hirdetések kreatívjait.

Lehet, a nagyobb tartalomszolgáltatóknál, sales house-oknál sem ártana valami tanácsadás: egyértelmű jelzés a megrendelő felé, hogy amit csinált, az bizony olyan, hogy mnőségben a béka is felettünk van! És miért ők szóljanak? Mert a hirdetőn kívül a tartalomszolgáltatóknak az igazi érdeke a jó hirdetés! Ugyanis a megrendelő ügyfelet akar, az ügyfelekhez hatékony hirdetések kellenek, a hatékony hirdetések alapja pedig a jó kreatív, a jó banner. És ha a banner rossz, akkor lehetek én akármilyen jó felület, a hirdető csalódni fog, és elhiszi, a bannernek annyi, a bannernek vége. Persze, ha rosszul csináljuk...

Fontos tehát, hogy hatékony legyen hirdetésünk. Ne féljünk erre költeni, és ha kell, teszteljünk több változatot is!

Mi is ezt fogjuk tenni most egy projektnél. Nekünk sem mindegy, mennyire sikeres az ügyfelünk.

Sokunknak vannak ötletei, elképzelései. Sokan szeretnénk valami újat csinálni, valami jót, vagy jobbat, mint amit látunk magunk körül. Iszonyúan sok ötlet-emberrel találkozok.

Sokkal kevesebb megvalósító emberrel. Az ötlet az egy dolog, a megvalósítás sokkal nehezebb. Például egy új szolgáltatás nagyon izgalmas az elején, és nagyon büszkék lehetünk rá, ha sikeres lesz. A kettő közötti út viszont nehéz és fárasztó, és sokan feladják. Amikor valaki hozzám fordul azzal a kérdéssel, jó-e az ötlete, mindig el kell mondjam: az ötlet az csak egy dolog, a megvalósítás az, ami nehezebb. Nem az tehát a kérdés, jó-e az ötlet, az a kérdés, jó-e a megvalósítás.

És a megvalósításban nagyon fontos a kitartás, és legalább ilyen fontos az is, hogy folyamatosan oda tudjunk figyelni a minőségre, a kiválóságra. Hogy ne csak jók legyünk, hanem akarjunk is jók, sőt, jobbak lenni.

És még egy kis apróság: van néhány olyan terület, amit nem szeretünk. Nem szeretünk reklámot eladni, befektetőkkel tárgyalni, és így tovább. De ezeket mégsem szabad kiadni senkinek: csak az a hiteles, akié az ötlet. Az ötletgazda szemében van meg az izzás, az ötletgazda adja a lendületet, és az ötletgazdát fogja megvenni a partner, nem az ötletet. Ezt sose felejtsük el!

Egy jó ötlet az embert boldoggá teszi. Egy megvalósított ötlet híressé és sikeressé tehet. Nem mindegy, te melyikkel elégedsz meg!

Az talán közismert, hogy a Facebook különböző nyelvi fordításai nem úgy készülnek, hogy a Facebook felkér egy fordító céget, és az megcsinálja neki, hanem készítettek (ehhez is) egy közösségi platformot, ahol a közösség tagjai fordíthatják az oldalt. Ha elég sok a felhasználó (márpedig a Facebookon ez igaz), akkor egy-egy szövegre nem egy-kettő, hanem több felhasználó is jut, így javítva az esetleges hibákat, pontatlanságokat.

Amire ez a megoldás nincs felkészülve, az a direkt hibázás: amikor többen megpróbálják manipulálni a szövegeket. Eddig is voltak "furcsa" elfordítások, bár ezek jobbára a vicces (esetleg fárasztó) kategóriába estek, és nem okoztak különösebb gondot sem a tájékozódásban, sem az egyéb üzleti funkciókban. De most valaki megtalálta a kiskaput, és valami egészen másra használta: önmagát kezdte reklámozni. Méghozzá nem is akár hol, hanem a Facebook címlapján, íme:

Ügyes? Mindenképpen. Kreatív? Fogjuk rá. Gerilla? Ez aztán igazán az. Átverés? Vaskosan. Etikus? Szerinted?

Szerintem nem etikus. Ügyes megoldás, és ha a problémás részre nem egy cégnév kerül, hanem valami más poén, akkor azt mondom, még vicces is. Így viszont vaskos átverés. Azt nem tudom, mennyiben hitelrontás vagy mennyiben saját akció, de még az is lehet, valaki így akar kellemetlenséget okozni a reklámozott cégnek. Hiszen az egy dolog, hogy sokan megismerik a nevüket, de könnyen lehet, egy vaskos pert is akasztanak ezzel a nyakukba, hiszen a Facebook szabályokat ezernyi helyen biztosan át kellett ezért a megjelenésért hágni.

Azt mindenesetre jól mutatja az eset, hogy egyelőre sem a közösségeknek, sem a Facebooknak nincs azonnali megoldása az ilyen és hasonló esetekre. Már nincs ott a szöveg, és vélhetőleg a Facebook lépni is fog, hogy ilyen többet ne történjen meg, de volt néhány nap (óra?), amikor egy-egy gyanútlan érdeklő azt gondolhatta, hogy egy kisforgalmú, weboldalakat gyártó cég a Facebook hivatalos partnere. Hiszen ez van kiírva a címlapra is...

Egyébként a fenti hibáról hírt először a MAMASZ Marketing Klub Facebook csoportjában olvastam, ott kérdezett rá elsőként Mészáros Gábor.

Tavaly volt az az év, amikor újra értelmét nyerte mobilon reklámozni. Azt írom, újra, mert bár hajlamosak vagyunk a mobilt az okostelefonnal azonosítani, a butatelefonok idejében is volt internet, sőt.

Emlékszünk még a wap-ra? Egy érdekes ötlet volt egy olyan világban, amikor nem számított senki akkora mobil sávszélességre, ami rendes mennyiségű adat gyors átvitelét tenné lehetővé. Ráadásul abban a világban a telefonok sem csúcsprocesszorokkal voltak felszerelve, elsődleges funkciójuk a hang alapú információ megosztás, vagyis a telefonálás volt. Így a wap egy buta internet volt: ronda pici képek, egyszerűbben formázott szövegek világa.

De ebben a világban is voltak olvasók, így lehetett nekik reklámokat gyártani, és mi olyan 9-10 éve gyártottunk is. Aztán persze a wap méltó módon megdöglött, megjelentek az okostelefonok, és ezzel jól meg is változtak a felhasználói szokások. És miközben még azt a folyamatot is megfigyelhetjük, hogy az internetes tartalmak felzabálják az offline médiát, ezen belül is elsősorban a napi és hetilapokat, már azt is látjuk, ahogy a hagyományos internetes tartalmakba bele-belharap a mobilos tartalomfogyasztás.

Amikor már vannak portálok, ahol napi 80-100 ezer egyedi látogató fordul meg a mobilos változaton, amikor azt látjuk, hogy a Facebookot havonta 1,5-2 millióan használják itthon - legalább alkalomszerűen - mobilról, akkor nem mehetünk el a mobilos hirdetések mellett becsukott szemmel. Oda kell figyelnünk, és használnunk is kell ezeket. Ki kell próbálni, mi az, ami működik, meg kell tanulnunk ennek a formátumnak is a sajátosságait (méretét, tudását), és igen, legalább saját használatra eseteket kell gyártani, amiket tanulmányozhatunk. Vagyis hirdetni kell.

De nagyon fontos megtanulni, hogy a mobil más platform. Miközben a hagyományos neten azért van időnk kicsit jobban odafigyelni a tartalomra, a mobilon inkább csipegetjük a tartalmakat: egyszerre csap pár percig van időnk azzal foglalkozni. Így a reklámok is máshogy működnek, mást várhatunk el azokról.

De ha már reklámozunk, akkor figyeljünk még valamire: az, amit reklámozunk, mobilról is elérhető, megnézhető legyen. Egy tavalyi kampányunkban ez volt az igazi kihívás: miközben a célcsoport miatt fontos volt a mobilos elérés, a cég weboldala nem volt mobilbarát. Így ehhez a kampányelemhez kénytelenek voltunk egy külön landing page-et építeni, ami mobilról is megnézhető. De ez nem igazán jó megoldás: a weblapnak kellene mobil barátnak lennie.

Az igazi kihívás a mobilos hirdetések területén az apróságok kitalálása lesz. Az már nem kérdés, hogy van helye, és használnunk kell. De fel kell nőni a feladathoz mind háttérben, mind tudásban. Izgalmas lesz.

Bánki Tamás blogján láttam ma, hogy a LinkedIn elérte a 200 millió felhasználót. Ez, tudván, hogy a LinkedIn nem általános közösségi média oldal (mint amilyen a Facebook, a Twitter vagy a Google+) nagyon értékes hír. Értékes, mert a LinkedIn a pénzről szól, még akkor is, ha azt úgy fordítjuk le, üzleti kapcsolatok hálózata.

Hiszen az üzleti kapcsolatok jelentik az igazi pénzeket. Ha tudjuk, kivel akarunk kapcsolatba kerülni, akkor a LinkedIn segíthet megtalálni az illetőt, akár közvetlenül akár ajánlás útján. És minél több ott az ember, annál nagyobb az esélye annak, hogy meg is találjuk.

Persze a LinkedIn is változik folyamatosan, fejlődik, és a növekedés mellett az aktivitás is fontos. Így nem meglepő, hogy olyan (spamgyanús) megoldást is bevezettek, mint az ajánlása (illetve Endorsement) funkció. Ez nekem kicsit ahhoz hasonlít, mint amikor wiw-ből iwiw lett, és elkezdtünk kapni leveleket is az iwiw-től, hogy ki jelölt be vagy ki küldött üzenetet. Mert eddig a LinkedIn nem volt annyira bőbeszédű, de ezzel a funkcióval azért sokkal több lett az utóbbi hetekben az interakció. Ez lett egy kicsit a Facebookból megismert Like funkció, csak máshogy megfogalmazva. Kérdés, kilépnek-e ezzel cikkek irányába is.

Egyébként Tamás berakott egy infografikát is (ezt most nem mellékelek, tessék nála megnézni), amiből talán a legmeglepőbb adat a leggyorsabban növekvő országok, és azon belül is az első helyen álló Törökország. Sokfelől hallom, hogy Törökország egy iszonyúan gyorsan fejlődő piac, és most ez is azt igazolja: érdemes rájuk figyelni. És egyáltalán nincsenek messze! Főleg a LinkedIn-en keresztül.

Mi, magyarok, egyelőre max. 300 ezren használjuk. Ez bizony nem sok. Talán érdemes lenne elgondolkozni azon: nem kellene ezt kicsit saját célból is erősíteni? Hiszen minél nagyobb a hazai közösség, annál nagyobb az esélye, hogy az üzleti folyamatokban is haszna lesz a LinkedIn-nek.

Szóval, 200 millió. Azért ez nem rossz szám!

A tavalyi év egyik nagyon fontos hazai könyve volt Lévai Richárd Közösségi kalandozások című munkája. A könyv a Facebookról szól, 20 hazai sikertörténet van benne - vagyis nem nagy ködöket olvashatunk, nem a lehetőségek bemutatását tartalmazza, hanem esettanulmányokat. Megvalósult dolgokat, azt, amit lehet (illetve lehetett) csinálni a Facebookon - idehaza.

Aki közösségi médiával foglalkozik, annak kötelező olvasmánnyá tenném. Nem azért, hogy másoljon, hanem azért, hogy okuljon, mások mit csináltak, hogyan csinálják. Mondjuk jó kiegészítő lenne egy olyan könyv is, amiben 20 hazai bukás van, de elégedjünk meg most a pozitív példákkal.

A könyv igazi erénye a készítője. Nem titok, Richárdot elsősorban konferenciákról ismerek - sokszor van az, ahol én előadok, ott ő is előad. Valahol konkurenciák is vagyunk, hiszen nekünk is vannak Facebookos ügyfeleink, Facebookos feladataink és neki is. Lévai Richárd tehát szakmabeli, és éppen ez a jó a könyvben: látni, ahogy egy szakmailag felkészült, a témát jó ismerő ember kérdez, utánajár, megpróbálja megragadni a lényeget.

És a könyv jó lett. Annyira jó, hogy aki nem kapta meg Karácsonyra, az mindenképpen szerezze be még most. Megéri!

A fű zöld, az Index 2, ahogy most olvasom a Twitteren és a Facebookon - mert ma reggel új Index.hu-ra ébredtünk. Illetve igazából nem is újra, hanem valami másra. Nem új, mert a cikkekben, szerkezetben, és lényegében a címlapban nem történt változás, és belül is maradt minden a régiben - pontosabban nem is.

Zavaros?

Nos, igen, az új Index egy fontolva haladás következő lépéseként olyan változásokat hozott, ami elsőre talán kicsit zavarosnak tűnik, ámde végülis logikus lépések. Igaz, tele van még gyerekbetegségekkel, de ez sem baj, valahol el kell kezdeni, és végülis az Index most (is) mert újítani. És ez egyáltalán nem baj.

A két legfontosabb változás egyébként olyan, ami talán meglepetést is okozhat a szakmának. Az egyik egy második címlap, az Index2. Ez egy olyan címlap, ami kb. az eddigi Blog.hu címlap felturbózott változata: közösségi tartalmak vannak rajta, részben a Blog.hu-ból, részben más közösségi oldalakból. Azt csak csöndben jegyzem meg, hogy kicsit furcsa, de sokatmondó az, hogy ez a címlap egyértelműen csak blogos felület, miközben ott van az Indexnek a még létező fórumrendszere - igaz, egyre kisebb prioritással, jól láthatóan. Lassan, de biztosan megölik, amit én nagyon sajnálok - ez lesz talán a fejlődés egyik áldozata. Azt írja Karotta kommentben, hogy lesz Fórum is a második címlapon, hurrá!

Ez a második címlap megoldás egyébként nem teljesen újdonság, volt már erre egyszer próbálkozás, bő 15 éve. Az Index.hu elődje, az Internetto is meglépte ezt egyszer, akkor ha jól emlékszem (de javítsatok ki, ha tévedek) az alternatív kulturális tartalmak kaptak külön címlapot. Érdekes megoldás volt, bár nem élt sokáig...

A másik nagy újdonság a cikkek megjelenése. Ha a címlapon egy cikkre kattintunk, akkor az nem új lapon jön fel, hanem egy layerben, mindenféle nagy zavaró cuccok nélkül - igaz, nem hirdetés mentesen, megmaradt a jobb oldali half page banner és a cikk közbeni roadblock (amit sokan előszerettel cikk képnek néznek, hehe). Hogy mi ennek az értelme? Ha megnézzük az Index2-t, rögtön látszik: ott ugyanígy jönnek fel a blogos tartalmak, amik így azonnal valódi Index tartalomnak néznek ki pl. a statisztikákban (Karotta komment megjegyzése: ez továbbra is a Blog.hu-hoz mérődik, vagyis nem változik a statisztika). Vagyis ügyes integrálás része ez a megoldás, és persze nem utolsó sorban segít abban is, hogy csak a lényegre koncentráljunk: a cikk tartalmára (és a két hirdetésre). Kiváncsi leszek, meddig marad meg az önmérséklet, vagyis a kevés zavaró elem.

Ami fontos: akit zavar ez a megjelenés, a címlap alján, jobb oldalt, ki tudja kapcsolni. De ha nem kapcsoljuk ki, akkor kapunk pár plusz funkciót: a felugró ablakban olvasott cikket el lehet lapozni a jobbra-balra nyilakkal, így körbe lehet járni a friss tartalmakat. Az ablak lezárása pedig működik az "esc" gombbal, vagyis most ez lett egy fontos navigációt segítő. Mondjuk én ergonómiai hibának érzem, hogy a lapot egérrel csak a jobb fölső sarokban lehet lezárni, nagyon hiányzik nekem a cikk végéről egy lezáró gomb... Update: A cikken kívül bárhova kattintva egérrel is lezárható az ablak.

Más lényegi változás most nincs, de ez is elég, ízlelgessük kicsit. Azt hiszem, nagyon hamar meg fogjuk szokni, még akkor is, ha egyesek nem hisznek benne. Ez a mostani változás végülis nem jelent lényegi nagy dolgot, inkább csak új funkciókat. De mindenesetre izgalmas próbálkozás, drukkolok az Indexnek, hogy beváltsa a hozzű fűzött reményeket.

A féltudás talán rosszabb is annál, mintha semmit nem tudnánk. Amikor szembesülök azzal, hogy félismereteket akarnak nekem eladni, mindig rá kell döbbennem, hogy mennyivel nehezebb lesz ebből valami jót kihozni, mintha a másik valójában egyáltalán nem értene a dolgokhoz.

Hogy konkretizáljuk: ha valaki számára az online marketing csak a Google hirdetéseket a Facebook oldalt és az email marketinget jelenti, annak nehéz lesz elmagyarázni, hogy valójában hol hibázik. Hiszen ezeket az eszközöket jól használja, és be is váltak sok esetben - csak aztán szembesül olyan esetekkel, amikor nem ez kell. Amikor a megtanult eszköztár kevés. Mert a fenti eszközöknek vannak nagyon kemény korlátai, ráadásul mind használható komolyabb tervezés nélkül is.

Amikor pedig tervezni kellene, amikor más eszközökre is szükség van, amikor például ismerni kellene a hazai tartalomszolgáltatási piacot és például kellene tudni display kampányt tervezni (és esetleg futtatni), na akkor kiderülnek a hiányosságok. Amikor a mérési rendszerek megállnak a Google Analytics szintjén, amikor a SEO kulcsszavakról szól csak, és amikor a webfejlesztés kiinduló pontja a designer, akkor érzem azt, hogy ebbe nehéz lesz beleszólni.

Nem egy olyan ügyfelem volt, amelyik az online jelenlét egy bizonyos szakaszában kért segítséget, amikor már készen volt pl. a weboldal, készen voltak kreatívok - és nem nagyon volt kedve ezekre még költeni. Kidobni meg főleg nem. Mert alapvetően ezek szépek voltak, jók voltak, csak éppen a célt nem támogatták, mert a készítők nem igazán kérdezték meg, mi is a cél.

Amikor tanácsadóként ezzel kell szembesülni, akkor kell igazán ügyesnek lenni. Hiszen nem ideális a környezet, vannak kvázi megváltoztathatatlan dolgok - és ilyenkor a meglévőből kell kihozni a legjobbat. És ez nem látványos, nem túl felemelő néha. De akkor is kell vele foglalkozni, hiszen lehet mit csinálni, csak kisebb lépésekkel haladunk.

De igazából, ha az ügyfél elkötelezett, és hajlandó az idejéből erre áldozni, akkor lehet fejlődni. Az igazi nagy gondok akkor kezdődnek, ha egyszercsak kiderül, van olyan a cégnél, aki amúgy nagyon okos, és ért mindenhez... ilyen esetekben néha nincs más, mint széttárni a kezünket: ennyi volt, köszönjük, oldjátok meg!

Az online marketing egyes eszközeinek az ismerete ugyanis nem alkot önmagában rendszert, és ha elmarad a tervezés, elmarad az a lépés, amikor kicsit felülről és távolról nézzük a feladatot, akkor sajnos a fókusz elcsúszik, és a részletek elrabolják a kiemelkedés lehetőségét. Hiszen gondoljuk meg: egy újabb versenytársként belépni a Google-be, ahol már a konkurencia hirdet, nem jelenthet nyerő pozíciót. De kitalálni, mi az a pár eszköz, ahol mi lehetünk az elsők, vagy mi lehetünk a legjobbak - na, ez már lehetőség. Ehhez kell néha elszakadni a napi tűzoltástól.

És néha ebben tud segíteni egy tanácsadó.

Nem a tavalyi év volt az iWiW sikeréve, azt hiszem. Nem találja a helyét a Facebook mellett, elveszítette az összes cool-ságát, és ezzel együtt a napi látogatószám is folyamatosan csökken, pedig voltak próbálkozások azt megtartani.

Például október végén bevezetésre került az a szolgáltatás, amely értesítő emailt küld, ha valaki megnézte az adatlapunkat - de ennek a hatása csak pár napig érződött, hiszen belül az iWiW nem látt más.

Aztán elindult egy iWiW-re épülő társkereső is, de valahogy az sem segített az alapszolgáltatásnak, a napi látogatottság továbbra sem tudja jelentősen meghaladni a 300 ezret, sőt, sokszor van ez alatt. Az mondjuk talán jó hír, hogy (egyelőre) 220 ezer fölött kicsivel van a mélypont, bár a 220-230 ezer közötti sávot sokszor elérte (fentről) a napi egyedi látogatószám. Az nagy kérdés még mindig, hol az alja, megy-e 200 ezer alá, vagy itt talán megáll?

Még mindig lehetne valamit kezdeni amúgy az egésszel, október 20-án 469 ezren jártak az iWiW-en (gondolom ez elsősorban a fent említett, az "adatlapodon jártak" levelek miatt volt). Igaz, ez így is sokkal kevesebb, mint az első negyedéves számok, de azt megmutatja, hogy adott esetben még tömegeket meg lehet mozgatni - csak szolgáltatás kellene mögé, ami tetszik is az embereknek.

És akkor lássuk a 2012-es év napi egyedi látogatóit megmutató grafikont! (Kattintásra nagyobb lesz, forrás: Webaudit.)