Onlinemarketing blog

Ma elolvastam egy interjút a Mediainfo.hu oldalon, ami Mihók Attilával, a Ringier ügyvezető igazgatójával készült. Elkezdtem magamban megfogalmazni, mi a bajom a gondolatmenetével, de aztán úgy gondoltam, nem kell túlragozni. Mindössze két dolgot idéznék az interjúból, két olyan dolgot, amit Mihók Attila mond:

De kérdem én, miben különbözik egy internetes portál tartalma bármilyen más médiumétól?

illetve

Nem mindegy, hogy egy médiamárka milyen csatornákon éri el a fogyasztókat?

És akkor most gondolkozzunk el azon, miért tart ott a Ringier az interneten, ahol.

Amikor arról olvasunk úton-útfélen, hogy a kiadók meg szeretnék menteni az offline lapokat, akkor igazából arról van szó, hogy meg szeretnék őrizni a korábbi években megszokott profitjukat. Nem kell itt nagy iparági féltésre, meg mindenféle magasztos eszmére gondolni. A nagy kiadóknak a bajuk a profit elvesztése.

Márpedig a jelenlegi online üzleti modellek nem alkalmasak akkora forgalmak generálására, mint amit megszoktak, és hát lássuk be, a megszokott profit közelében sem tudnak járni. Egy százmilliós éves hirdetési forgalom az az alsó szint, ahonnan kezdődik a nagy kiadók ingerküszöbe. Az alatt? Elnéző mosoly. Emlékezzünk csak a számokra, amit egy régi bejegyzésemben írtam:

 A Ringier+Népszabadság tavalyi forgalma tehát nagyobb volt, mint az egész hazai internet! Jó, persze, ebben a forgalomban nemcsak reklámbevétel van, de akkor is látszik a nagyságrend.

De ha a kiadóknak a profit a fontos, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a megoldás az eddigi lapjaik online-ba "mentése". Nem kell erőlködni, a megszokott nagyságrend messze elmarad!

Én azt gondolom, a megoldás az előre menekülés lehetne. Ezeknek a kiadóknak még most is hatalmas pénzeik vannak, amiket be lehet és be kell fektetni. Az online-ba. Ahogy Murdoch is bevásárolt, úgy más is megteheti. Igaz, ő aztán azt hitte, nem kell gondozni a vagyonát, de nem kell mindenkinek így viselkednie. És el kell szakadni a megszokott modelltől, vagyis az offline újság online megvalósításától. Sőt, talán a hagyományos értelemben újságot sem kell készíteni. Technológiába, ötletekbe, lehetőségekbe kell fektetni.

Ez már sok kiadónak működik, ez lehet talán a jó vonal. Persze csak addig, amíg van tőke. Amíg van bevétel az offline piacon. Ez még pár év.

Talán ezzel a két szóval tudom legjobban jellemezni a TV2 megújuló weboldalát. Kaptam még a múlthéten egy telefonhívást tőlük, aztán egy előzetes levelet, hogy készüljek, mert a holnapi élesítés előtt még ma kapok linket az új oldalra.

És kaptam is, természetesen. Az első megdöbbenést az okozta, hogy az egész lap Wordpress alapokra épül. Megdöbbentem, de pozitívan. Bár nem szokás "nagy siteokat" wordpressben csinálni mindenféle okok miatt, de szerintem adott esetben nagyon hatékonyan és ráadásul jövőbemutatóan lehet ezzel az alappal oldalt építeni.

(Speciel mi is használjuk, és nemcsak blogokra, de ez itt és most mellékszál.)

A másik, ami feltűnt az oldalon, a lehetőségekhez képest egyszerű megjelenés. Nincs sok menü, nem akar mindent megmutatni, a lényegre koncentrál. Ráadásul ez a wp alap lehetővé teszi a mindenféle keresési funkciókat (pl. tag-ek használata), és a webkettes megoldások integrálása sem lesz bonyolult.

A TV2 egyébként nagyon érdekes utat futott be a neten. Kezdte ugye a Koridor-ral, amit pár év után megszüntettek. Folytatta az abból átalakuló TV2.hu-val, ami kicsit megőrzött a Koridor-ból. Ez szépen leépült, majd kialakult - mintegy evolúciós módon - a sok kis alsite-ból és mikrosite-ból álló TV2 webes valami. Azon már jobbára csak saját tartalmak voltak, de önálló tartalomépítéssel.

Ez a mostani megjelenés így elsőre talán visszalépésnek tűnhet, de én inkább azt érzem benne, hogy a tévézős lényeget emelik ki. Ezzel egy kicsit veszítenek is persze, de ha tényleg nem akarnak a netre koncentrálni (vagyis sok százmilliókat beleölni), akkor ez egy logikus lépés.

Persze sok múlik majd azon, hogy az elindulás után pár hónap alatt mivé válik az új TV2.hu, mennyire fogja elérni az elvárt célokat. A mikrosite struktúra gondolom megmarad, és persze a stream tartalom bővülése is sokat fog dobni a látogatottságon.

A sajtóanyagban még dr.House stream-et is ígérnek a jövőre nézve, hát meglátjuk.

A TV2 új weboldala ismereteim szerint házon belül készült.

Update: mindjárt itt a holnap, de aki már ma kíváncsi: »»»

Hol mindig kék az ég, kék az ég.
Hol mindig zöld a fű, zöld a fű.
Hol nincsenek problémák,problémák.
Ott mindenki tetű az MNK-ban.

 

Hol minden rossz mi új, rossz mi új.
Hol a jólét csendet szül, csendet szül.
Hol az emberek mind némák, mind némák.
Ott mindenki tetű.

 

Botrányt,botrányt,akkarunk!
Botrányt,Botrány,akkarunk!
Botrányt,botrányt,akkarunk!
Botrányt,Botrány,akkarunk!

 

CPg

Ma hallgattam egy előadást Baló Györgytől, aki érdekes dolgokat mondott a média aktuális működéséről. Az elérhető figyelemről és a nyilvánosságról beszélt, és arról, melyik az a néhány tévéműsor, ahol nagyon-nagyon sok embert el lehet érni egy-egy hírrel. (Ezek a kertévék híradói és bulvár híradói, vagyis Tények, Aktív, Fókusz, RTL híradó.) Aki itt kap fél perc figyelmet, azt látják jobb napokon akár millióan is egyszerre.

Ugyanakkor van egy felülértékelt műsorsáv, ez pedig a reggel. Itt is nagy csata dúl, de sokkal kevesebb a néző. Sőt, egyes kisebb csatornák reggeli műsorait annyian nézik, hogy "név szerint ismerik a nézőket". És érdekes módon mégis van kitörési pont innen is, bármennyire furcsa, az online média miatt.

Ha ugyanis egy futottak még műsorban valaki mond valami nagyon hülyét, nagyon botrányost, ha valaki ráborítja a bilit a beszélgetőtársára vagy beszól valakinek, akkor annak hírértéke van. Az MTI figyel, az MTI lehozza, az online média ez alapján megírja, maga a jelenet pillanatokon belül elindul hódító útjára a neten - és máris sok százezren láthatják.

Az online média újraoszt, és nézettséget biztosít. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint olyat tenni, ami kicsapja a biztosítékot.

Például botrányt okozni. Ahhoz úgyis értünk.

Vagyis webkettő rulez - hiszen erről szól ez az egész. Megosztjuk a gondolatainkat, a szavainkat, képeinket, videóinkat, kapcsolatunkat, és végül magunkat (a személyes adatainkat) másokkal. Megosztjuk, és várjuk a hatást. És akár olyan hatást is elérhetünk, amely már uralkodói pozícióba emel, nem igaz? Van olyan hazai "magán" blog, amit többen néznek, mint egyes híroldalakat (40-50 ezer napi egyedi látogató átlagosan).

A Web2.0 a megosztásról (is) szól. A sok-sok szolgáltatás mind arra épül, hogy életünk egy-egy elemét valahogy meg tudjuk osztani. Persze önmagában ez kevés, a felületek a kétirányú kommunikációt is biztosítják valahogy, hiszen ettől izgalmas és interaktív ez a világ. Ez a fajta kommunikáció teszi egyébként nehezebbé a (hagyományos) marketinget folytató cégek számára az internetet, hiszen nincsenek ehhez hozzászokva.

A mindenáron való közlési vágy, a kampányokra épülő közösségi média aktivitás általában nem is annyira sikeres, hiszen hiteltelen. Nem beszélve arról, amikor láthatóan brandet erőltetnek ránk, és nem kommunikálni akarnak velünk, hanem közölni.

Nem elég tehát megosztani, mást is kell tenni, ha üzleti sikereket akarunk. De ettől még a megosztás is érdekes lehet önmagában, hiszen sokkal többen vannak azok, akik csak befogadják az információkat, de a véleményüket megtartják maguknak.

Egyébként az érdeklődés nem jelent egyértelműen pozitív kapcsolatot. Ha van egy Facebook csoportunk, és ahhoz kapcsolódnak több százan, több ezren, azok egyáltalán nem biztos, hogy szeretnek is minket. Ez egyébként olyan, mint a bulvár: nem tetszik, be se valljuk, hogy nézzük-olvassuk, de azért követjük. Nem szabad tehát pusztán a számoktól elszállni, nem szabad azt gondolni, megfogtuk az isten lábát, megesemóztuk a világot, itt a sok követőm, én vagyok a sikeres.

Ezek az emberek sokkal gyorsabban ott tudnak hagyni, mint ahogy sikerült rávenni őket a kapcsolatra, a követésre. Elég néhány hiba, és ott vagyunk, ahol voltunk, sőt, még rosszabb helyzetben. 

Mert a közösség kegyetlen. Ezt ne felejtsük el.

Ma lőttem a XIII. kerületben:

Már messziről is látszik, hogy vannak itt érdekes dolgok. Nézzük csak közelről:

Igazi kánaán, nemigaz? Ami ezzel a bajom, hogy akkor most a Facebook meg a Twitter támogatja Szanyit? Vagy ezek is pártok, akiknek a nevében indul? Meg mi az a [dh]? A kapcsolat.hu Gyurcsány idejéből megvan, azt értem.

Közben persze ott van a Szanyi.hu, ahol egyrészt a fejünkbe üvölt a ronda frame-es megoldás, másrészt nem találtam kapásból linket se a Facebookra, se a Twitterre. Integrált kommunikáció ez kérem, átgondolva! Vagy nem...

Mindenesetre a blogíró Szanyit most jól megesemózták, na.

... mert az eszközhasználat emelt ki bennünket az állati sorból, igaz?

Ha tudni akarod, szabad-e még a felhasználó neved jópár nemzetközi szolgáltatásban: NameChk

Ha meg akarod nézni egyszerűen, mennyire jó az oldalak keresőoptimalizálásilag, meg úgy egyébként is: WooRank

Ha egy szövegből akarsz "felhőt" csinálni: Wordle

Ha tudni akarod, milyen gyors (vagy lassú) az interneted: SpeedTest.net

És ha ingyenes kép kell egy előadásodhoz vagy az oldaladhoz: A Collection of 30+ Free Stock Photo Sites

A két nagy párt hirtelen belehúzott a kampányba. Alig aludtunk párat, amióta kihirdette a köztársasági elnökünk a választások időpontját, és máris benne ülünk egy furcsa kampány közepén.

Az MSZP mint az őrült teleszórta az országot olyan óriásplakátokkal, amik egy-egy jelöltet mutatnak. Ahhoz az egyik módszerhez nyúltak, ami a jelenlegi helyzetükben némi reményt nyújthat: nem az évek alatt leamortizált arcokkal kampányolnak, hanem az egyéni képviselőkkel, azokkal, akiket (még) nem utálnak annyira. Mert nem is ismerik őket az emberek... 

A Fidesz ugye akkor jár a legjobban, ha semmit nem csinál, csak csöndben figyel, és így nyer. De a kétharmad lehetőségének a szele megcsapta őket, így van oka az aktív kampányolásnak. Ezen két "stratégia" között egy nagyon vicces középutat találtak: telenyomták az országot minden idők legbénább plakátjával. A formailag iszonyú megjelenés ugyanakkor egy üzenetet sugall. Pontosan egyet, de elég sokatmondót. Emlékezzünk csak: tavaly egy szó volt a kampány: ELÉG!. Most kicsit hosszabb, de értelmesebb: Itt az idő!

Ennek a három szónak külön üzenete is van, hiszen nézzük csak meg az eredeti környezetben:

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
 

Sokat mond, nem? Azt kell mondjam: minden formai bénázása ellenére ügyes.

Nade a két nagy párt látványos megjelenései mellett történik itt még valami. Ez pedig a tematizálás. Most például a nyugdíjasok kerültek terítékre, a nyugdíjukkal egyetemben. Aki komolyan veszi az üzeneteket, azt láthatja, hogy úgy veszekszik a két párt, hogy közben ugyanazt mondják. Ez részben így is van, de valójában egy nagyon érdekes és ügyes dolog történik: kisöpörnek mindenki mást a nyilvános megjelenésekből. Kit érdekel a Jobbik, az MDF+SZDSZ, az LMP, amikor a pénzünkről van szó? Az MSZP és a Fidesz elkezdett egy olyan harcot, ami azt mutatja: ez a két lehetőség, ez a két párt van, a többi nem érdekes. Mindkettőjük érdeke, hogy így legyen. A Fidesznek kell a kétharmad, az MSZP-nek kell a stabil második hely.

És ennek a következménye már jól látható a neten is. Gombamódra nőnek a fórumok, jönnek a blogbejegyzések, ilyen-olyan közösségi csoportok alakulnak. Téma lett a politika, sokkal inkább, mint eddig. Itt, előttünk vált egyik hétről a másikra a választás és a nyugdíjügy témává, itt előttünk jelent meg mindez a neten is. Ügyes? Vagy "csak" természetes? Valahol mindegy is.

A két nagy párt megágyazott magának. Jöhet a második menet.

Ma kivettem a postaládából egy fecni szórólapot. Igénytelen egyszínű vacak, fehér papíron világosbarnássárgás színnel lett nyomva. Így kezdődött: INGYEN!

Nagy, hatalmas betűkkel ott visított a képembe: ingyen! Ingyen! INGYEN!

A folytatás pedig, sokkal kisebb betűkkel: ...mi sem tudjuk...

Eddig tartott. Ment a szórólap az őt megérdemlő helyre, a szelektív papírgyűjtőbe. Azt se tudom, mit reklámozott, de nekem így ne ajánljanak semmit. Aki azonnal tagadja a saját állítását, az nekem nem tetszik. Nem ébreszt bizalmat.

Mi lett volna a megoldás? Vagy ne használja az ingyen szót, vagy ha használja, akkor tényleg adjon valamit ingyen. Bár a szórólapot nem olvastam végig, de volt valami festő ember móricka-rajz rajta, így gondolom festő szórólapja volt. Így például ha ezt olvasom: Ingyen kitakarítjuk a lakását, miután kifestettük - máris valami pozitív üzenetet kapok.

Hát nem lett volna sokkal jobb?

Állj! Eddig, és ne tovább! Elég volt!

A rendszerváltoztatás óta nem látott méreteket öltött az irreleváns trackback-spam a magyar blogokon. Ezért, a Mandiner kezdeményezésére, az Alterblog, az Antagon, a Karmamédia, a Konzervatórium, a Mandiner (+ a Mandiner Blog), az Onlinemarketing blog és a Vastagbőr mint alapítók részvételével létrehozzuk a Társaságot a Tiszta Trackbackért.

A TATT-hoz bárki csatlakozhat, aki - a trackback eredeti rendeltetésének megfelelően - vállalja a két pontból álló alapszabály betartását:

1. Csak abban az esetben küldünk trackbacket más bejegyzésre, ha hivatkozunk (értsd: linkelünk) is rá.

2. Töröljük azokat a hozzánk érkező trackbackeket, amik mögött nincs hivatkozás (azaz a trackbackelő bejegyzés nem linkel a trackbackelt posztra).

Csatlakozási szándékotokat jelezhetitek akár kommentben, akár a Társaság a Tiszta Trackbackért Facebook-csoportjának oldalán. 

Nem is olyan régen volt az, hogy írtam az Origóról. Akkor elég sötét képet festettem a cégről, ezzel fejeztem be a postot: 

Tehát nincs pénz. Nincs vízió. Mi maradt? Eszeveszett költségcsökkentés, veszteségek leírása, és valami bizonytalan útkeresés. És ebből minden lehet. Lehet eladás de lehet bezárás is. És hogy mi lesz? Ezt szerintem még a Magyar Telekomnál se tudja senki.

Aztán jött az év eleje, és az első komolyabb átigazolásos hír (idén): az Origó új vezért keres, és az egyik lehetséges jelölt az Index.hu volt vezetője, a tél elején távozó Vaszily Miklós. A pletykák még egy nevet említettek, a Kirowski vezetőjét, Novák Pétert - állítólag őt is felkérték.

Úgy tűnik, ezen pletykák jó forrásból érkeztek, hiszen ma délután megjött az Origo Corp. sajtóközleménye:

2010. február 1-jétől Vaszily Miklós a Magyar Telekom 100%-os tulajdonában lévő Origo Zrt. vezérigazgatója. Az elkövetkező hónapokban Novák Péter is csatlakozik a cég menedzsmentjéhez általános vezérigazgató-helyettesként.

Tehát két ismert és elismert vezetője lesz az Origónak. Ez azt gondolom "nagy" hír. Egyrészt meglepően jó és logikus döntés, hiszen olyanok fogják vezetni a céget, akik pontosan ismerik, sőt formálják is a piacot. Másrészt van azért benne nem kevés pikantéria is, hiszen a konkurens hírportál vezetője és az egyik legnagyobb online ügynökség vezetője került oda.

Lefordítom: az Origónak erősíteni kell a szolgáltatásainál és az értékesítésnél is, és nincs, nem volt olyan belső erőforrás, amely erre alkalmas lett volna. Vagyis iszonyú nagy feladatot kapott a két új vezető, de őket ismerve, látványos változások elé néz az Origó is. Elindulhat végre egy olyan irányba, amely nyereségessé teszi és újra vezető, és nem követő szolgáltatás-csomaggá válik.

Lesz mit tenni egyébként, és most nem a sajtóközlemény blabla dolgokra gondolok. (Tehát NEM erre: "Az új vezetők fő céljaiknak tekintik az Origo háromképernyős stratégiájának sikeres megvalósítását") Sokkal inkább ennek folytatására:

Az új vezetők fő céljaiknak tekintik (...) az online tartalom és szolgáltatások területén a látogatószám és a hirdetési piacrészesedés tekintetében egyaránt elért vezető szerep további erősítését. 

Rendet kell tenni az Origo.hu-n, a Freemail-en, de leginkább talán az IwIw-en. Jönnek a kihívók, jönnek a konkurensek, miközben erősnek és piacvezetőnek kell maradni.

Nem lesz könnyű. Talán nekik sikerülni fog. A tudásuk megvan hozzá, csak a kellő támogatást is megkapják. Drukkolok.

Most, hogy megindultak a pártok a neten és a közösségi média jelenlétüket is fokozzák, érdemes azon elgondolkozni, mi értelme ennek az egésznek.

Egy párt ugye azért hirdeti magát, hogy rá szavazzunk. Ehhez több dolog szerencsés együttállása kell:

• találkozzak a párt hirdetésével/jelenlétével
• érdekeljen a politika/a választás (tartozzak bele a tágabb célcsoportba)
• ne legyen negatív képzetem az adott pártról
• tetszen a hirdetés/jelenlét
• jussak el a párt oldalára/bemutatkozó anyagához/kapjak információt
• ezek meggyőzőek legyenek
• ne felejtsek el elmenni majd választani

 Értelemszerűen, ha már van pártpreferenciám, akkor ezek mind nem érdekesek, hiszen úgysem változtatják meg a szavazatom. Ebből következően tök fölösleges olyanoknak nyomni a sódert, akik jól láthatóan el vannak kötelezve. Persze ha kellően elkötelezett valaki, akkor akár helyettünk is kampányolhat, tehát mégsem fölösleges az sódernek nyomása, éppen csak másmilyen sóder kell, mint a még döntés előtt állóknak.

Így aztán adódik, hogy az internetes kommunikációban ezeket mind figyelembe lehet venni: keressük a lehetséges választókat és a biztos szavazókat is. Akiket nem keresünk, azok a ránk biztosan nem szavazók.

Ez így, elméletben, nagyon szép. A gyakorlat viszont az, hogy ez a fajta megkülönböztetés nem egyszerű. Persze egy igazán profi kampányban ez megtehető, de nálunk ennek nem sok jelét látom, egyik párt esetében sem.

Maradnak a hagyományos módszerek (vagyis hirdetések) és a közösségi média jelenlét alap formái. Meglátjuk, hogyan. A kampány alatt igyekszem ötletszerűen egy-egy párt konkrét megjelenését követni, aztán a fenti szempontok alapján kritizálni.

Ismerős kérdés? Kéne valami aktivitás, mit adjunk ki? Meg kéne kicsit mozgatni a nevünket, de nincs pénz, adjunk ki sajtóközleményt. De mi legyen benne?

Megmondjam?

Semmi! A nagy büdös nulla! Ha ez a kérdés felmerül, akkor nem kell sajtóközlemény. Ne akarjunk érdekes híreket gyártani, ha jót akarunk magunknak. Persze most ezzel megint szembemegyek a megszokott marketing gurus javaslatoknak, de ez van. Elmagyarázom, miért pisilok szembe a széllel.

Illetve előbb mutatok valamit. BTL.hu Ez egy olyan szakmai oldal, ahol elvileg szakmai hírek jelennek meg a szakmától. gyakorlatilag egy sajtóközlemény gyűjtemény. A kapott anyagokat szó szerint felrakják. És ez nekünk nagyon jó, kell egy ilyen oldal. Én imádom olvasni, szerintem itt vannak a legviccesebb hírek. Pont úgy, ahogy a csövön kijött, ahogy megpíározták a cégek, vagy azok ügynökségei.

Nem is idéznék, olvassunk bele. Tele van triviákkal, modorossággal, mindenféle gagyi szöveggel. Olyan csinálmányok. Van köztük persze értelmes, sőt, elvétve néhány jól megírt is, de a többség szerintem siralmas.

Ilyeneket minek kiadni? Ilyeneket minek csinálni?

A rossz sajtóközlemény inkább rombol, mint épít. Például ha sokat adunk ki, akkor már nem leszünk érdekesek. Ha olyanról adunk ki valamit, ami erőltetett, kevés helyen jelenik meg. Ha mégis megjelenik, lehetséges, hogy valamilyen közösségi térben fog pörögni, ahol röhögünk rajta ár percet.

Inkább ne is legyen ilyen. Nem kell.

Akkor adjunk ki sajtóközleményt, amikor van mit mondanunk. Amikor tényleg történik valami érdekes és kifelé is hírértékű. De amit ekkor adunk ki, az legyen tömör, lényegre törő és olvasható. Ne legyen gagyi.

Nem dolgozok semelyik pártnak sem tanácsadóként. Nem kérdeztek, én nem ajánlkoztam jobb ez így. De véleményem azért van. És tanácsaim is. Mostantól a választások finiséig kisebb-nagyobb rendszerességgel írok a hazai kampányról, arról, hogy mi tetszik és mi nem. Bár félek, főleg ez utóbbi lesz túlsúlyban.

Azt mondták még tavaly, hogy az idei kampánynak kicsi lesz a súlya, hiszen úgyis megvan, ki fog nyerni. Aztán kiderült, hogy bár a győztes várhatóan adott, de mögötte nagy a tolongás. Mára a második hely is kérdéses, nem beszélve a bejutási küszöb környékén pörgő pártokról.

Így aztán igenis lett tétje a kampánynak, de olyan pártok esetében, amelyek nem rendelkeznek nagyon nagy erőforrásokkal (egy kivétel van, de arra majd külön kitérek). Márpedig kevés pénzből csak okosan lehet kampányolni. És akinek kevés pénze van, az fokozottabban fogja használni - talán - az internetet, azon belül is a közösségi oldalakat.

Egyébként úgy gondolom, lesz itt még meglepetés, de nem nekünk, felhasználóknak, hanem a pártoknak. Korábbi kampányoknál nem volt még akkorra közösségi nyüzsgés, olyan gyors reagálás, mint ami most várható. Egy-egy hiba a neten hihetetlenül gyorsan végig fog futni, és nagyon könnyen lehet ilyennel tizedszázalékokat bukni alkalmanként.

Lássuk hát, mihez kezdenek a pártok egymással - és a választókkal.

Vitatkozni jó. Én legalábbis szeretek. Persze csak akkor, ha értelmes vitát lehet folytatni. Nem vagyok konfliktus-kerülő, legalábbis vitában nem. Ebből aztán néha problémám is támad.

Például simán belemegyek olyan helyzetekbe, amiből már valódi konfliktus is kialakul, ráadásul az így szerzett "gyakorlatom" néha olyan esetekben is előveszem, amikor inkább több diplomáciai érzékre lenne szükség. Mert a vita veszélyes. Végletes helyzeteket is okozhat, olyanokat, amikből már nincs visszatérés. Olyanokat, amikből már csak rosszul lehet kijönni.

Ezért a vita veszélyes is, naná. Kockázatos. Olyan valami, amivel óvatosan kell(ene) élni.

Másrészt sok olyan információt kapok egy vita folyamán, amit egyébként nem kapnék meg, hiszen meg akarnak győzni, néha mindenáron. Ezért aztán néha provokálom is a vitát, persze nem mindenki örömére. Nem is szeret mindenki, sőt, elviselhetetlennek is tartanak jópáran. Vagyis a vita nem vezet népszerűségre.

Szóval, várom a nem sértődékeny vitapartnereket. Akár itt, akár a twitteren - állok elébe. Hiszen a vitatkozáshoz kell még egy fél, legalább!

2010-ben azt gondolná az ember, hogy vannak triviális dolgok, ha egy erre vállalkozó cég weboldalt készít. Tehát: webszerkesztéssel, programozással foglalkozó cégekről beszélek, nem sufnituningról, meg szomszédpistikékről!

A munkám egyik része, hogy átdobnak ezt-azt megnézni, jó, nem jó, mit kellene javítani. Ez alapján néhány nagyon alap dolgot mondanék itt és most.

• Ne legyen tartalom, szöveg képként felvíve! Ami szöveg, az legyen formázott szöveg, és ne jpg!
• Legyen minden oldalnak egyedileg kitöltve a title meta tag-je, és e mellett legyen keywords és description mező, és persze töltsük is ki!
• Ne dugjuk el képként vagy flashben a menüt. Ha lehet, legyen szöveg, ha nem lehet, akkor legalább címkézzük a képelemeket.
• Legyen a logó kattintható, és vigyen a címlapra.

És akkor ezek voltak az alap dolgok. Olyanról, hogy beszélő url, breadcrumb menü, meg világos kód, meg külső css file nem is beszélek, ez már a haladú tréning része.

Elszomorító, mennyire gagyi lapok készülnek nem kevés pénzért. Aztán meg amikor kiderül, hogy vacak, még fel is háborodnak...

Rossz nyelvek szerint a választási kampányban az a legjobb, hogy a vége majdnem két napos kampánycsend, amikor szigorúan tilos bármit is reklámozni. Két nap csönd, béke, nyugalom.

Aztán persze megy minden tovább. De ez a csönd, ez olyankor nagyon jó.

Vajon mi lenne, ha bevezetnénk a reklámcsendet? Ha csinálnánk reklámmentes napokat? Vajon ha látnánk a reklámok hiányát, jobban felkapnánk a fejünket ezt követően a reklámokra?

A reklámcsendet persze minél szélesebb körben lenne jó bevezetni. No és ugye az is egy érdekes dolog, hogy a plakátokkal, szponzorációkkal mi történne. Meg a szóbeszéddel. Meg a cégérekkel. Meg a...

A reklámcsend igazából kivitelezhetetlen. Mint ahogy a kampánycsend is csak egyfajta idealizált találmány, hiszen valójában csak arról szól, hogy új vagy aktív reklám nem lehet. A passzív(abb) dolgok maradnak.

A reklámcsend is álom. De gondoljunk csak bele, milyen lenne. Néha azért ránk férne egy kicsit.

És most dőljünk hátra egy kicsit, és gondolkodjunk el azon, miért érezzük ezt. Miért érezzük ezt, hogy a reklám néha sok! Azért, mert állandóan ömlik ránk? Nem hiszem. Azért, mert a reklámok jelentős része nem nekünk szól, ráadásul rossz. Erőltetett. Dömping jelleggel ömlik. Kikerülhetetlen. Fárasztó. A kiemelkedés a még harsányabb, még nagyobb, még hangosabb reklám.

Vagy a "különleges" reklám. Amikor már a férfiwc-ben is LCD panel van a pisoár fölött (a Váci utcán van ilyen étterem). Mert a "jó" reklámos mindenhova reklámot aggat, igaz? A jó reklámos "kihasználja a lehetőségeket", "kreatívan használja a felületeket". Cool.

Hát nem. Nem jó ez a minden áron. A jó reklámos szerintem megtanul kicsit a megcélzottak fejével gondolkozni, és a jó reklámos úgy és ott reklámoz, ahogy az a célcsoportjának kell. De ez nagyon nehéz. Marad a szőnyegbombázás és a reklámok elutasítása.

Reklámcsend nélkül. Mert a reklámcsend - csak álom marad.

Ma délután végre elindult a Szörcs.hu publikus béta változata, vagyis mától kereshetünk vele. Próbálgathatjuk, ismerkedhetünk vele. Mivel Hírbehozó elég sok dolgot leírt róla, így én ezt nem ismételném, inkább egy másik vetületről beszélnék kicsit.

Most is, és korábban is felmerült a kérdés: minek? Minek kell egy magyar kereső?

 Az online piac leggyorsabban fejlődő területe a keresőhirdetések piaca. Már most évi 3 milliárd fölötti összegről beszélünk. Ha a piac 10%-át valaki megszerzi, akkor van évi cirka 300 milliós bevétele. Ennél sokkal fontosabb: ez a pénz itthon is marad, hiszen a hazai fejlesztők kapják meg. Vagyis ez egy olyan piaci szegmens, ahol ha bejön valami, akkor azért az nem annyira rossz üzlet.

A Google persze iszonyú kemény versenytárs, és vért kell izzadnia annak, aki mellette valamit is akar csinálni. Nem lesz egyszerű menet, és attól tartok, nagyon hamar látni fogjuk, van-e esélye a Szörcsnek a hazai piacon.

Én bízom benne, és drukkolok nekik. Mindenkinek jó lenne egy erős Google versenytárs. Szerintem még a Google-nek is.

Már a csapból is a közösségi médiában történő jelenlét folyik. Valami mégis zavar ebben, és eddig nem tudtam megfogalmazni, mi a bajom.

De ma valahogy bevillant. A párbeszéd. Az hiányzik!

A közösségi média jelenlétet jellemzően reklámnak gondolják azok, akik mostanában megpróbálnak belépni. Ott a Twitter. Jönnek a self-made-man-ek és a self-made-women-ek, és nyomják ezerrel a saját vállalkozásukat. Nem az a cél, hogy az ott lévő kisebb-nagyobb közösségekkel kommunikáljanak, hanem az, hogy reklámozhassák magukat.

Ugyanezért hamisak a Facebook csoportok, a céges blogok és más hasonló megjelenések. Mert megjelenések. Pedig a közösségi oldalakon nem reklámozni kellene, hanem kétoldalúan kommunikálni. Párbeszédet kellene indítani, azokba kellene kapcsolódni. Reagálni kell, alkalmazkodni, úszni az árral, és néha megváltoztatni az árhullám irányát.

Önmagában a statikus reklámra ugyanis ugyanúgy reagálunk itt is, mint máshol. Nem érdekel, zavar. Van kivétel, persze, de az a ritka.

Vagyis: ne legyen a közösségi média egy újabb üres falfelület, amit tele kell nyomni plakátokkal. A közösségi média olyan tábla, amivel krétával írogatunk mi is és mások is, néha a szivacsot is használva.

A közösségi média jelenlét tehát nem lehet statikus. Kicsit sem.

A definíció erejére úgy 2001-2002-ben kellett rájönnöm. Történt ugyanis, hogy nekem kellett megírnom az Index.hu médiaajánlatát, és ehhez le is kellett írni, hogy melyik hirdetési forma micsoda. Ezt ahogy kell meg is tettem, majd az anyag értelemszerűen kikerült az Index.hu-ra is.

Aztán azt vettem észre, hogy másolnak. Egyre több médiaajánlatban bukkantak fel azok a definíciók, amiket én írtam. Furcsa volt, jót nevettem rajta, de ugyanakkor rájöttem arra is, hogy mennyire fontos lehet egy-egy jó helyen megjelenő definíció, leírás.

Éppen ezért mostanában, ha ilyesmi feladat akad, igyekszem nagyon figyelmes és óvatos lenni, nehogy valami hülyeség terjedjen el. És éppen a napokban futottam megint bele egy hasonló munkába. Egészen pontosan az egyik ügyfelemnél vált ez feladattá. Definiálni kellett a kampány fogalmát. Ez ugye nem túl bonyolult dolog, de fontos volt az, hogy rövid legyen, tömör, és benne legyen a lényeg. Ráadásul nemcsak olvasva, de szóban is megérthető legyen. Ez lett belőle, remélem nemcsak nekem tetszik:

Kampány: A hirdető, a hirdetési hely és a hirdetés együttesét kampánynak nevezzük. A kampány különböző tulajdonságokkal rendelkezhet, ezek közül legfontosabbak a teljesülési feltételek (tervek). 

A pénzügyi válság 2008 őszén kezdődött. 2009 a legtöbb cég számára egyfajta magába fordulás volt: rendet kellett rakni. Az év elejét még vitte a lendület, de tapintható volt a kivárás, a másokra figyelés. A felkészülés. Aztán az év második felére többen kénytelenek voltak konszolidálni a működést, ekkor vált igazán fontossá a rendrakás, ami veszteségekkel is járt. Igaz, nagy, látványos bedőlés nem volt, de személycserék és persze pletykák dögivel.

2009 volt a "nagy levegő" éve. Mint amikor egy elhatározás előtt nagy levegőt veszünk. Mielőtt beleugranánk a medencébe.

Alig egy hét telt el 2010-ből, és kezdem érezni, hogy ez az év mozgalmasabb lesz. Több változást várok, látványosabb üzleti lépéseket. Eljött a cselekvés fázisa, a kifelé történő cselekvésé. Amikor kifújjuk a levegőt, és ugrunk.

2010 első felében is már érezhető lesz ez szerintem az online üzleti életben. Nem elég, hogy a várhatóan korai választások egyfajta katalizátorként fognak hatni, de a folyamatos személyi változások is meg fogják hozni az ilyen vagy olyan eredményüket.

2010 mozgalmas év lesz. 

Ha nagyon meg akarod lepni az ügyfeleidet, versenytársaidat, vagy azokat, akik figyelnek arra, mit mondasz, akkor igazából egyet kell tenned.

Légy őszinte.

Ezt várják ugyanis a legkevésbé. Hozzá vagyunk szokva, hogy becsomagoljuk az igazságot, vagy csak féligazságokat mondjunk. Ha például egy kampány szarul teljesít, akkor nem azt hallod, hogy "ez a kampány rossz lett", hanem valami olyat, hogy "bár a kampány eredménye elmaradt az elvárásoktól, de sok olyan tapasztalatot hozott, amelyet a jövőben fel lehet használni". Ismerős?

A tanácsadói munkámnak van egy nagyon vicces része. Talán ez a kedvencem. Amikor megkérdezi tőlem az ügyfél, hogyan látom én az ő cégüket. És hozzáteszi néha, legyek őszinte. Ilyenkor bizony nem lehet elhallgatni semmit. Sőt, elvárják, hogy sorold az igazságot. Nemcsak a hibákat természetesen, hiszen nem azért fizetnek, hogy szidd őket.

Meglepő dolog egyébként, ha leírod, elmondod azt, amit valóban gondolsz. Pár napja mondta egy ismerősöm, mennyire kemény vagyok a Twitteren. Azt is megkaptam mástól, hogy megint belekötök valakibe. (Hiába, elég tenyérbemászó tudok lenni.) Pedig nem teszek mást, mint leírom a véleményem. Nem (sokat) finomítva. És ez olykor meglepő.

Hozzá kell tennem, hogy a mai világunkban ez a fajta őszinteség könnyen lehet veszélyes is. Például ezzel el lehet bukni ügyfeleket, ráadásul jó sok haragost lehet szerezni. Mondjuk ez utóbbira mondják azt, minél sikeresebb vagy, annál több a haragosod. És ha őszinte vagy, akkor bizony lesz jó sok.

A reklámszakmában megszoktuk, hogy az őszinteség nem igazán éri meg. Ha a termékünket őszintén mutatnánk be, miközben a konkurencia nem így tesz (pl.: Jó mosópor, de ha olyan hülye vagy, hogy szilvalében áztatod a ruhád, akkor azzal nem tud mit kezdeni.), nem lenne elég vevőnk. De a közösségi média világában az ilyen kis stiklik kiderülnek, nagyon hamar. Lehet, az őszinteség lesz a közösségi média optimalizálás új titkosfegyvere?

A hegymászók azt szokták mondani, azért kell a hegyet megmászni, mert ott van. Jól jegyezzük ezt meg: a hegy teremtette meg a hegymászás igényét, magával a létezésével, és azzal, hogy néhányan megmászták - majd ez másoknak is tetszett, így aztán maga a hegymászás is elterjedt.

Kell neked okos telefon? Jó, nem annyira okos, hogy beszélget és kávétfőz, de azért okosabb, mint te. Nemcsak telefonálni tud, de olyan, mint egy kis számítógép. Szóval, kell neked?

Igen? Miért?

Elérni a leveleidet mindenáron? Tudni bárhonnan netezni? Ezek tényleg kellenek?

Az okos telefon azért kell, mert van. Ha nem lenne, nem hiányozna. A mobil se, úgy egyébként. Internet nélkül is meglennénk, ha nem tudnánk, hogy lehetne.

Nem volna rá igényünk.

Amikor arról beszélünk, hogy igényt akarunk teremteni, gondoljuk ezt végig! Ugyanis azt mondják, nem az a jó marketing, amikor rátukmáljuk valakire a dolgunkat, hanem az, amikor meg akarják venni tőlünk.

Amikor az emberek sorba állnak egy okos telefonért. Amikor áhítva figyelik a kommunikáció valamely szent eszközét, hogy beszámoljon egy új telefonról. Amikor évekig képesek találgatni, na vajon lesz-e ez vagy az a termék.

De hogyan érjük ezt el?

Jó lenne most itt valami okos dolgot mondani. Mondjuk egy forintért megmondom, miért akarja valaki megvenni a termékedet. De sajnos ez nem ennyire egyszerű. Gondoljuk csak végig a fenti gondolatmenetemet: korábban nem használt dolgok is olyanokká válhatnak, amire hirtelen szükségünk van! Kell!

Mert praktikus, hasznos, segít (úgy gondoljuk, hogy segít), vagy egyszerűen csak divatos. És most nézzük meg azt, amit mi csinálunk. Van legalább egy kis esély is rá, hogy ilyen legyen?

Nincs? Akkor miért venné meg valaki? 

Van? Na, akkor ezt meséljük el az embereknek, ne a termékünket. Azt mondjuk el, mire jó, és nem azt, hogy micsoda. Akkor majd lehet rá igény. És akkor majd nálunk is esetleg sorbaállnak.

Persze ha a válaszunk a fenti "nincs", akkor sem kell kétségbe esni. Akkor "csak" eladunk. Abból is meg lehet élni, egész jól. Ezt nem szabad elfelejteni!

Annyira nem szokás erről beszélni, de tény: az üzleti élet olyan harc, ahol sokan mindent megengednek maguknak. Van olyan ügyfelem, akit az APEH-nál jelentett fel versenytársa, de olyan megkeresést is kaptam, hogy mi módon lehetne valakit kizárni a Google-ből.

Ráadásul amilyen bonyolult jogrendszerünk van, nem nehéz találni hibákat. Éppen ezért érdemes legalább a triviálisakra felkészülnünk: mik azok az alapvető dolgok, amiket meg kell tennünk, hogy ne lehessünk a rosszindulatú versenytársak célpontjai.

Most három ilyen dolgot mondanék el, mi az, amire figyeljünk.

1. Az adatok és az ő kezelésük

Ami nálunk van, az kisebbfajta adatkezelési rémálom. Az adat tulajdonosának szinte mindent szabad, míg az adat kezelőjének szinte mindenre kell engedélyt kérni. Alapvető szabály, hogy a személyes adatokat csak arra használhatjuk, amire kérjük! Vagyis hiába iratkozott fel valaki hírlevélre, ha nem adott engedélyt reklámlevelek fogadására, akkor nem küldhetünk neki - bár az e-mail címe megvan, és jogosan van meg. Ugyanúgy nem is adhatjuk el az adatot, ha direkt erre utaló engedélyt nem kérünk.

De ennél is fontosabb, hogy kell lennie adatkezelési szabályzatunknak, ha adatokat gyűjtünk. Ehhez pedig kell egy adatkezelési sorszám, amit fel kell tüntetnünk az oldalunkon is. Nos, hány cégnek van ilyen?

Aki szeretne ilyet, az erre tudhat meg erről többet, hivatalos forrásból »»»

2. Webáruházam van

Nos, akkor érdemes megnézni, be kell-e jelenteni a helyi jegyzőnél ennek a tényét? Mert ugye ennek a szabályozása is most változott. Mivel Caracalla erről hosszan és pontosan írt, ezért nem is részletezném, tessék nála elolvasni »»»

A lényeg: ha már működik a boltunk, és nincs változás, akkor elvileg nem kell bejelenteni semmit. De ha bármilyen változás történik, vagy most indul a boltunk, akkor már be kell jelenteni. Az egészet nehezíti, hogy az illetékes hatóságok sincsenek teljesen tisztában azzal, mit is kellene csinálniuk. Ugyanakkor ez a szabály valójában nekünk kedvez, csak a bevezetése lett erősen elcseszve. De aki itt él, az gondolom ehhez már hozzászokott...

3. Reklám van az oldalamon

Nos, több olyan kis banánhéj is van, amin elcsúszhatunk. Az első és leglátványosabb a reklámok elhelyezése. Azt írja a reklámtörvény, hogy egyértelműen fel kell tüntetni, ha valami reklám, és el is kell különíteni a tartalomtól. Ez elsőre egyszerű, de valójában egy PR cikk vagy egy szponzoráció már okozhat fejtörést. Vagy például egy link, ami a nem reklám linkek között bújik meg...

Aztán van olyan szabály is, hogy minden hirdetővel szerződést kell kötni, és el kell kérni a hirdető cég adószámát is. Akkor is - elvileg - ha nem fizet a hirdetésért.

Végül ott vannak a speciális hirdetések is: a dohány, az alkohol és a gyógyszer. Dohányterméket elvileg nem lehet reklámozni. Pont. Most akarja ráhúzni a hatóság az egyik szakblogra a vizes lepedőt, mert voltak rajta illusztrációként brandelt képek. Jó, mi? Kafka, ha élne, tocsoghatna a témákban nálunk, nemigaz?

Az alkohol reklámozható, de címlapon nem. Szerencsére a hatóság és a törvények elég buták, így a deeplinket nem igazán ismerik, vagyis a címlapunkon nem lehet alkoholhirdetés. Meg persze azokon a tartalmakon sem, amik 18 év alattiaknak szólnak. Már csak az a kérdés, mi is szól 18 alattiaknak...

A gyógyszerek, ha vénykötelesek, (egy kivételével) nem reklámozhatók. A vény nélküliek igen, a saját szabályaik betartásával - ha ilyen hirdetéseink vannak, akkor érdemes utánaolvasni, nehogy ezen csússzunk meg.

Szóval, van mire figyelni, ha biztosítani akarjuk magunkat. De ezt megtenni mégiscsak egyszerűbb, mint beleszaladni valami jogi pofonba, nem?

Ahogy kedves barátom szokta mondani: annyi itt a marketinges manapság, ha eldobsz egy követ, biztos egyet eltalálsz. Hiszen ha körbenézünk, mindenhol marketingesbe botlunk, akinek nagyon jó tippjei, letölthető eBookjai és számtalan más fantasztikus megoldása van. Megoldások. Kész dolgok, hogy mit kell csinálnod, hogy sikeres legyél.

Például ott vannak az e-mail marketing hívei, akik vagy készítettek egy szuper hírlevélküldőt, vagy árusítanak egy mások által készített megoldást, de erre csak majd jóval később jössz rá. Ők például a megoldást az e-mail adatbázisban látják: cipőt javítasz? Írj egy eBookot arról, hogyan kell a cipőt tisztán tartani, és építs ezzel adatbázist! Hagymát termelsz? Írj egy eBookot a hagyma élettani hatásairól, és építs ezzel adatbázist! Marketinges vagy? Írj egy eBookot, milyen jó az e-mail marketing, és építs ezzel adatbázist!

Vagy ott vannak a csudajó sitebuilderek, akik szerint az a jó oldal, amelyik egy pop up ablakkal kezdődik, és aztán 25 km hosszan, mindent háromszor megismételve, leírod a fél életed, a kedvenc ügyfeleid véleményét és azokat a független kutatásokat, amiket sikerült kigugliznod.

Lehetne sorolni, mondom, elég eldobni egy követ, és akit fejbevág, megkérdezni, te is marketinges vagy, ugye? Na mondj egy tippet!

Én mondok. 2010-ben nem kevesen lesznek, akik felfedezik magukban, igen, a marketinghez értenek! Megvesznek minden létező eBookot (az okosabbak angolt is), eljárnak ezerféle képzésre, és majd hirtelen megjelennek egy csudaweboldallal, és nem fognak senkinek nyugtot hagyni. Mindezt egy olyan piacon, ahol már most is jóóóó sok marketinges-féle ember van.

A tippem ennyi: menekülj. Menekülj azoktól, akik nem rád kíváncsiak, hanem azt bizonygatják, hogy az ő tudásuk kell neked. Menekülj azoktól, akik nem kérdeznek, hanem azonnal javasolnak. Menekülj azoktól, akik sablont adnak. Menekülj azoktól, akik megmondják, mit kell csinálni, és nem gondolkozni segítenek.

2010 nehéz év lesz, de aki ezt túléli, az várhatóan már megmarad. Éppen ezért okosan és gondolkodva kell mindent csinálni. A marketinget is. De nem szabad abban a hitben ringatni magunkat, hogy a megoldás kívülről jön. A megoldás mindig cégen belül létezik, a külső segítség ahhoz kell, hogy ezt elő lehessen hívni, és meg lehessen támogatni megfelelő eszközökkel. Az ötlet, a gondolat attól származik, aki a legtöbbet tudja a cégünkről. Tőlünk.

Vagy egy olyan marketingestől, aki beledolgozza magát a cégünkbe. Kérdez, tanul, figyel, elemez. És majd csak ezt követően javasol, olyat, amit meg is lehet csinálni.