Onlinemarketing blog

Most, hogy így sikerült a hazai közösségi média marketingre ráborítania egy vidéki ékszerboltnak a bő 800 ezer Like-ot és annak minden következményét, igazán érdekes lesz, hogy egy szakmai zsűri illetve a közönség véleménye kit fog kihozni győztesnek a Kreatív közösségi média versenyén.

Igaz, ehhez nevezni kell, és már nincs túl sok idő rá. Elvileg már le is járt hétfőn a nevezési idő, de végül a Kreatív meghosszabbította azt, így december 19-e, este 5-ig még van idő nevezni.

És érdemes is, van több kategória, így sok-sok esély van nyerni, ráadásul a díjátadó egyben workshop is lesz (tehát legalább egy közösségi média konferencia lesz 2012-ben, ez már tuti).

Én a magam részéről kicsit szkeptikus vagyok az ilyen versenyeket illetően, de valahogy ez a lehetőség most megfogott. Talán azért, mert újdonság, vagy azért, mert itt aztán tényleg nem az számít, kinek mekkora költségvetése, milyen hátországa volt - a közösségi médiát még tanuljuk, így mindenkinek van esélye, lehetősége. Így aztán hajrá, lehet még indulni a versenyen! Itt vannak az infók bővebben.

Szemét szakma a miénk, ha jobban belegondolunk, igen. Hiszen mit csinálunk? Megpróbálunk eladni dolgokat úgy embereknek, hogy lehet, arra az ég egy adta világon semmi szükségük nincs. Sőt, néha elkérjük tőlük a legféltetettebb kincsüket is: a személyes adataikat. Cserébe adunk üveggolyót, ahogy tették anno az amerikai honfoglalók az indiánokkal.

És miért tesszük ezt? Miért vagyunk képesek és hajlandóak etikátlan dolgokat művelni? Pénzért, természetesen.

Persze az, hogy mi etikátlan, természetesen nincs definiálva. Általában arra mondjuk azt, hogy etikátlan, ami bár törvényes, de mi úgy érezzük, hogy mégsem lenne szabad ilyet csinálni. Ez az egész a Facebook-os indián játék miatt merült fel: etikátlannak tartják sokan, mert a játéknak nincs köze a cég tevékenységéhez, illetve etikátlannak tartják, mert adatokat szerez. Hmm. Szerintem meg nem volt etikátlan, mert amit ígért megtartotta: azt mondta, megmondja mi az indián neved, és ezt meg is tette. Cserébe két dolgot kért: Like-old az oldalát és engedd meg, hogy kirakja a faladra a Facebook-on a képet és a rövid üzenetet. De erre előre rá is kérdezett, engeded-e. Ez így etikátlan lenne? Melyik része? Én nem értem. Azt értem, hogy nem tetszik sokaknak, nade hogy etikátlan? Hát...

Másrészt ezen a vonalon: amit a marketingben teszünk, akkor ezek szerint az sok esetben etikátlan, hiszen kihasználjuk az emberi hiszékenységet és figyelmetlenséget. Azt sugalljuk a reklámokban, hogyha ezt vagy azt megveszed, akkor attól több, jobb, sikeresebb, boldogabb stb. lesz. Mi ez, ha nem az emberek totális átverése? Most őszintén: az ultraszuper, adagokba csomagolt mosószertől leszünk jobbak, mintha hagyományos mosóport vennénk? Az határozza meg a boldogságunkat, hogy a Barátok köztet nem egy 37 centis hagyományos tévén nézzük, hanem egy 42 colos 3D-s áramfalón? Tényleg ezt jelenti a boldogság? Ugye, nem. De mi, marketingesek ezt sugalljuk. Azt mondjuk, fogyassz, mert arra van szükséged! Etikátlan ez? Sokak szerint igen.

Az volt a furcsa számomra a fent említett Facebook kampányra kapott kommentekben, véleményekben, hogy sokan úgy tettek, mintha most ébredtek volna fel, és amikor elaludtak, akkor még egy reklámmentes világ vette volna körül őket. Hiszen rácsodálkoztak, hogy jé, ez úgy reklámoz, hogy valamit belecsomagol valamibe! Nahát!

A marketing csúcsa egyébként az, amikor vágyat ébresztünk az emberekben. Amikor nem azt mondjuk, vedd meg a termékemet, mert az neked hasznos, hanem amikor elérjük azt, hogy kelljen neki a termékünk. Nem azért, mert ez racionális, hanem azért, mert kell. Csak. Hogy legyen. Ez a fogyasztás csúcsa, nem igaz?

Erre a kedvenc példám az alábbi videó:

Ugye milyen ügyes? Íme a sármos francia pasi, akihez szívesen hasonlítanánk, és íme az ő emocionális döntése. Reklám ez a javából! És oda üt, ahol a legjobban fáj: a férfiasságunkra. Már régen nem az autóról szól a történet, hanem a zsigerekről. Már régen nem az érdekel, hogy eljutok-e A-ból B-be, hanem az, hogy juthat-e nekem ebből az életérzésből!

Ügyes. És ilyeneket csinálunk, nap mint nap. Mennyivel rosszabb ennél az, ha a Facebook-on olyan aktivitást csinálunk, ami éppen tartalmilag nem kötődik a céghez, csak formailag?

Baromi irigy vagyok, az van. Mi a francért nem nekem jutott eszembe az a kampány, ami a napokban futott a Facebook-on? Lett volna ügyfelem, aki egy ilyenért aranyba foglalja a nevem, és örök életre szóló megbízást ír alá velem. Mert azért ez nem semmi: két ügyes alkalmazással pár nap alatt 800 ezernél több követőt összegyűjteni, úgy, hogy mindenféle adatokat megadtak a felhasználók, egészen pontosan:

Hozzáférés az alapadatokhoz

Beleértve a nevet, profilképet, nemet, közösségeket, felhasználói azonosítót, ismerősök listáját, és minden egyéb adatot, amit nyilvánossá tettem.

Ráadásként hozzáférést is adtak ahhoz, hogy az üzenőfalukra írjanak és fényképet töltsenek fel hozzájuk. Ügyes!

Úgyhogy pukkadjon meg a szervező cég, a programozó, a megrendelő, és mind a bő 800 ezer ember, akik Like-olták az oldalt, hogy megtudják az Indián nevüket, vagy azt, hogy Mit kapnak Karácsonyra. Mert ez az a két játék, amivel ennyi embert megfogtak. És az oldal a Facebook-on az Extreme Silver ékszer nagyker és webáruház.

A számok brutálisan nagyok. Most kellene arról írnom, hogy miért rossz alapvetően ez a kampány, és valahol a Facebook bugyraiban egy kommentben le is írtam, hogy ennek a bő 800 ezer embernek a jelentősen nagy része nem ékszert venni ment oda, így számukra ez az egész egy nagy spam kommunikáció lesz a jövőben, amikor már nem az lesz a fontos, hogy megtudja, hogy ő Buta Vásárló vagy Szellentő Tehén névre hallgatna az indiánok között. Mások azt is leírták, hogy mekkora nagy adathalászat ez - hiszen ennyi ember adatát megszerezni... de ez az egész legális volt, basszus. Innentől nincs miről beszélni. Igen, az emberi hiszékenységet használták ki, de ez maximum etikátlan. De ha jobban belegondolok... miért is lenne ez etikátlanabb, mint olyan sok más játék a Facebook-on? Mert ez ennyire brutálisan jól sikerült?

Ez a 800 ezer ember nagyon sok. Ha ennek csak 1 százaléka fog rendelni idén az ékszeres webáruházban, az bő 8000 ember. Számoljunk átlag 3 ezer forint forgalommal, ez 24 millió forint. A két alkalmazás fejlesztése mennyi lehet? 1 millió ft, max. És akkor nagyon nagyvonalú vagyok. Akkor keresett a cég alsó hangon 2-3 millió forintot. Mindezt a Facebook segítségével!

Ügyes, na.

Amúgy jellemző a hazai szakmai közönségre, hogy nem felállva tapsol, hanem keresi-kutatja a hibákat, mindenféle gonosznak ki akarja kiáltani a szervezőket, a helyett, hogy interjúk és esettanulmányok készülnének, és azokat az okokat keresnénk, hogy mi volt a siker titka.

Én meg megpukkadok, és egész egyszerűen nem tudok olyan érvet felhozni, amit a fenti számok ne söpörnének félre. Lássuk be: a marketing nem az erkölcsösség és a finomkodás terepe. És innen nézve ez bizony sikeres kampány. Ha tetszik ez a szakmának, ha nem.

Pár napja írt Doransky egy cikket, amiben arról elmélkedett, hogy mennyire jó (illetve mennyire nem jó) dolog az, ha közösségi médiát ügyfélszolgálati feladatok ellátására használjuk.

Mivel én is vallom (és tanítom), hogy a közösségi média (és azon belül elsősorban a Facebook és a Twitter) igenis jó hely az ügyfélpanaszok kezelésére, ezért arra gondoltam, kicsit megvédem ezt az álláspontot. De ahhoz, hogy megértsük, miért gondolom így, kicsit messzebbről kell kezdeni.

Doransky úgy ír erről a lehetőségről, mintha ezt az ügynökségek vagy a cégek találták volna ki. Pedig a történet nem itt kezdődik. Alapvetően a cégek nem szeretik a több irányú kommunikációt. Még a legkisebb, nem egyszemélyes, több vezetői szintet tartalmazó cég is rugalmatlan. Vannak, akik alig észrevehetően, és vannak, akiknél ezt nagyon jól látjuk nap mint nap. Egy kérdésre adandó válasz esetén bizonyos esetekben még azt is nehéz megtalálni, aki a választ tudja, aztán pedig kell egy kis idő, míg a válaszból kommunikálható szöveg lesz. És azért az a Parlamentben is vicces, amikor egy egyszerű kérdésre az a válasz, hogy "30 napon belül írásban válaszolunk". Ez így nem vita, ez így a sajtóközlemények harca.

De a nagy ügyfélkapcsolattal, elsősorban nem céges kapcsolattal rendelkező cégek kénytelenek voltak ügyfélszolgálatokat felállítani: ezt kívánta az ügyfélkezelés, és persze a törvények is. Ezek az ügyfélszolgálatok a párbeszéd intim helyei egy cég kommunikációjában, de a merevség, rugalmatlanság változatlan: még akkor is olyan, mintha géppel beszélgetne az ember, ha leül egy hús-vér ügyintézővel szembe. Szabályozott folyamatok, kincstári válaszok, és vakaródzás és időkérés, ha valami szokatlan problémánk van.

Ezek az ügyfélszolgálatok jellemzően túlterheltek. Vagyis vagy személyesen kell sorba állnunk, vagy telefonon keresztül várakozunk nem egyszer 30-40 (vagy több) perceket. És ez egyrészt iszonyatosan idegesítő, másrészt drága is, ha azt nézzük, hogy ezen idő alatt valami értelmes dolgot is tehetünk.

Aztán megjelent az internet, de az interneten nem készültek egyszerű és gyors ügyfélszolgálatok. Jobbára csak ötletelés szintjén működnek a chat-es, ip telefonos megoldások, mindenféle olyan problémák megoldásán küzdve, hogy milyen módon lehet kezelni a sok egyszerre beeső ügyfelet, illetve hogyan lehet ezt a vállalati folyamatokba integrálni. Marad az e-mail kommunikáció, de azt meg pont annyira lassan kezelik, mintha hagyományos levelet küldenénk. És pont olyan rossz hatékonysággal: sok esetben a válasznak még szinte köze sincs a kérdéshez.

Nos, ebben a helyzetben kezdtek el a cégek a közösségi médiában kommunikálni. Hiszen ott vannak az emberek, ott kell nekik eladni, ez lesz az új csodafegyver, stb. Igen ám, de arra csak az indulás után kellett rádöbbenni, hogy itt bizony nem egyirányú a kommunikáció, itt bizony párbeszéd van, ha akarjuk, ha nem, és a hatalmi szót, a fentről jövő irányelveket, a karót nyelt válaszokat kiröhögik, kifigurázzák a felhasználók.

De mindez nem elég: kérdeznek. Kínosat, hasznosat, bátrat és butát, de kérdeznek. Konkrétan a fogyasztók találtak egy eszközt, ahol bátran, folyamatosan és olcsón baszogathatják a cégeket. És ezt egyre többen ismerik fel, és egyre többen élvezik is.

Innen már csak egy lépés, hogy a dühös, frusztrált, megoldást nem találó ügyfél elkezdjen a közösségi médiában panaszkodni. Konkrét panaszokkal, amik eddig az ügyfélszolgálatnál, kellemes takarásban csapódtak le. De a közösségi média jelenlétet olyanok csinálták, akik megszokták a kommunikációt, így egyre több cég jött rá, hogy ilyen esetekben nem az a jó megoldás, hogy kizárom az ügyfelet, hanem ez, ha gyorsan és szakszerűen válaszolok, ha megoldom a problémát.

És az derült ki, hogy ezt értékelik is a felhasználók: örülnek annak, hogy kaptak végre egy működő csatornát, ahol az ügyeiket a gépük előtt el tudják intézni. És igen, részben a nyilvánosság előtt, persze sok esetben már e-mailek és belső üzenetek formájában. És az is kiderült, hogy a cég megítélését pozitív irányba mozdítja el az, ha ilyen fórumokon megoldja a problémákat. A felhasználókban nem az marad meg, hogy jaj, mennyi gond van ezzel a céggel, hanem az, hogy na, milyen jó, segíteni próbálnak.

Mert hibátlan cég nincs, és nem véletlen, hogy az ügyfélpanaszokat kezelni kell.

Így tehát gyakorlatilag felhasználó nyomásra alakultak át ezek a közösségi média jelenlétek részben online ügyfélszolgálatokká. És igen, igaza van Doranskynak a hasonlatával, ez olyan, "mintha egy váróteremben az üzletszabályzatban foglaltak szerint mindenkinek hangosan el kellene mondania, hogy miért érkezett, majd leülni és végighallgatni a többiek problémáit". De ezt nem az üzletszabályzat szabályozza, hanem a felhasználók kérték, hogy így legyen.

Ezért lehet igaz az, hogy a közösségi média platformok jó keretet adnak a problémák megoldására. És ezért szoktuk ezt ajánlani a cégeknek.

Emlékszem, a pre-internetikus időkben nagyon nagy keletje volt azoknak a könyveknek, amelyek egy-egy szoftver aprólékos leírásáról szóltak: hogyan használd a CorelDRAW-t, hogy legyél mágus PhotoShop-ban stb. Én magam inkább felfedező típus vagyok, szívesebben próbálkoztam az egyes funkciókkal, így nem voltam kifejezett célcsoport, de tény, ezek a könyvek akkor és ott nagyon hasznosak voltak.

Aztán jött az internet, és hirtelen rengeteg tudást meg lehetett kapni online - és valahogy a könyvekről is kezdünk leszokni.

Ezért is furcsa érzés a kezembe fogni egy friss, ropogós, 2011 végi papír alapú könyvet, ami valaminek a leírása. Ráadásul ez nem is egy többé-kevésbé statikus szoftveré, hanem egy webes szolgáltatása. Nem is akármelyiké: ez a könyv a Facebook-ról szól.

Egészen pontosan arról a Facebook-ról, ami akkor létezett, amikor ez a könyv íródott, tehát úgy szeptember-október környékén. Vagyis ha innen nézzük, akkor elavult őskövület, nem? Mármint nekem, aki naponta fent lógok, és a munkám miatt mindent el is olvasok, így pontosan tudom, mi hol van és miért (vagy nem tudom pontosan, mert reggel arra ébredek, hogy már megint minden átvariáltak az óceán túloldalán).

De vissza a könyvre: mi értelme van ennek? Elsőre, amikor hallottam, hogy lesz ilyen, én is eléggé értetlenül néztem ki a hajam alól. Aztán így, kézbefogva, átlapozva, beleolvasva, azt kell mondjam, nem hülyeség. Igaz, a célcsoport nem én vagyok. Nagyon nem.

Hanem ki? Minden olyan rokonom, barátom, aki nem a monitortól lebarnult fejű. Azok, akik élik a normális életüket, és a Facebook-ot csak elvétve (értsd hetente 3-4 alkalommal) használják. Nem napi 18 órában. És sok ilyen ember van. Rengeteg. 3,6 millió magyar regisztrált, vagyis idehaza minden harmadik ember fönt van.

A könyv címe: Facebook dióhéjban. A bátor kiadó, aki hitt benne, a Kiskapu. A tartalomról nem nagyon van mit mondani: leírja, hogyan kell használni a Facebook-ot. Én merem javasolni mindenkinek, aki mostanában kezdte el használni, legyen a használat oka magán vagy céges. Jó és hasznos könyv, még akkor is, ha helyenként már meghaladta az idő és a szélsebes változások.

Karácsonyra ideális lehet, de azért figyeljünk rá, hogy ne érezze sértésnek egy-két geek ismerősünk, ha ilyet veszünk nekik.

Aztán, tavaszra, úgyis elolvad az aktualitása - a még le se esett hóval együtt.

(A képet itt találtam.)

Hétfőn-kedden egész nap tanítottam. Ez jellemzően azt jelenti, hogy szerdán, azaz ma még nem térek teljesen magamhoz, kicsit szétesik az ilyen "másnap". Így aztán pihentetőként átnéztem a közösségi médiás dolgokat, kicsit tanulási szándékkal.

Például megcsináltam a céges Google+ oldalunkat is, igaz, a kép vacak rajta (pixeles), és olyan sok dolgot még nem is sikerült ott csinálni.

Aztán végigfutottam az utóbbi idők magán Facebook dolgain, és azt látom, hogy valami eszement módon felpörögtek ott az események: ha kirakok egy kicsit vicces képet vagy szöveget, akkor rövid idő alatt nagyon sokan Like-olják, és beindult a Megosztás használata is. Azt hiszem, ez alapján a nem reprezentatív minta alapján azt mondhatom, hogy a Facebook fejlődésin fázisának egy újabb szakaszába léptünk: nagyon jelentős bővülés már nem lesz (3,6 milliónál jár idehaza), de a használat elmélyültebbé válik, a közösségi funkciók jobban előtérbe kerülnek.

Ez alapján pedig azt feltételezem, hogy 2012-ben a közösségi média talán még fontosabb lesz, mint idén: már nem az újdonsága lesz az érdekes, hanem az ereje és használata. (Tudom, nem egy nagy jövőbelátás ez, ja...)

Vagyis vigyázó szememet továbbra is a Facebook-on tartom, miközben fél szemmel a Google+-t figyelem - és közben azt várom, hogy az okostelefon bumm marketingre gyakorolt hatása valamikor a nyáron eléri azt a szintet, amikor már elkezd kikerülhetetlenné válni.

Ja, és aki szereti a nagyon kicsi, de rohamosan fejlődő piacokat: érdemes elkezdeni olvasgatni a smart tévékről!

Amikor írtam az iWiW-ről, és leírtam, hogy napi 500 ezer és heti 1,2 millió aktív felhasználója van, akkor elég sokan megkérdezték, hogy jön ez ki, hogyan lesz az 500 ezerből 7 nap alatt 1,2 millió?

Akik naponta foglalkozunk online kampányokkal, erre a válasz triviális, kb. a számtan 3x4 szorzásával egyenértékű, bonyolultságú kérdés. Hiszen mindössze arról van szó, hogy heti szinten az egy hét alatti egyedi látogatókat adjuk össze, és egy ember akkor is egy fő, ha minden nap belépett. Így minden nap egyszer szerepel a napi statisztikában, de a hetiben is csak egyszer. De ugye ezt tudjuk, nem igaz?

De elgondolkoztam ezen a számunkra triviális kérdésfelvetésen: az ilyen kérdések szoktak visszarángatni a magunk épített elefántcsonttoronyból, az ilyen kérdések gondolkoztatnak el azon, mennyire egy zárt és különleges kis világban élünk mi. És ha az ilyen információk, tudás morzsák sem jutnak át, akkor vajon az ennél szofisztikáltabb dolgok kijutnak-e innen?

És például tisztában vannak-e a felhasználók azzal, hogy a hazai tartalomszolgáltatás kurva nagy bajban van? Hogy a bevételeket szinte alig lehet alultervezni? A mai napig olvasok olyan kommenteket, hogy bezzeg könnyű az Indexnek meg az Origónak, mert azoknak van jó sok pénzük... Tényleg? Ugyanmár... A válság önmagában elég nagy pofon lenne, de ráadásul jelentősen átcsoportosulnak a hirdetési pénzek, olyan módon változik a piac, ami bár nagyon jó a Google-nek és a Facebook-nak, de aztán senki másnak nem.

Hirdetői oldalról ez egy ideig még egy jó pozíciónak néz ki, de ahogy csökken a tartalomszolgáltatók bevétele, úgy fog a tartalom minősége romlani, és ennek nem az lesz a következménye, hogy minőségi oldalakon lehet hirdetni.

Tehát, tudja ezt valaki a "körön kívül"?

Végiggondolva azt, ami a látogatottsággal kapcsolatos kérdés mögött van, szerintem kevesen. Ez pedig, azt gondolom, nem annyira jó. Az Index.hu most például előre menekül: új, nagy méretű hirdetéseket vezet be január 1-től a cikkoldalakon (640x360 pixel, valamikor ennyit láttunk az egész böngészőben), ezzel is hatékonyabbá és eladhatóbbá téve a hirdetéseket - kérdés, mennyi ideig jön ez be, vissza tud-e jönni annyira a hirdetői kedv, ami elég a túléléshez, és majd később a fejlesztésekhez?

De egy-egy ilyen változást nem ártana elmagyarázni az olvasóknak. Jó lenne megértetni velük, hogy ez a lépés valójában azért történik, hogy továbbra is legyen tartalom. El tudjuk ezt vajon mondani? Sőt. El akarjuk ezt vajon mondani?

Szerintem nem ártana. Bár nem vagyok abban biztos, hogy ezt annyira megértenék. Mert végülis nekik az Index csak egy oldal a néhány olvasott közül. És hát végső soron mehetnek máshova is...

Érdekes ötlet, hogy bárhonnan és bármikor indíthassunk hirdetést, és van, amikor ez hasznos lehet. Ha például hirtelen el kell kezdeni valamit hirdetni, vagy ha menet közben jövünk rá, hogy azonnal reklámozhatnékunk támad (viszket valami ott hátul), akkor lehet érdekes az ETARGET új megoldása.

Ennek a neve a címbeli #ad140, és a lényege nem más, mint a Twitter összekötése az ETARGET rendszerével: ha rendelkezünk Twitter hozzáféréssel, ha van ETARGET fiókunk, akkor ezt a kettőt összeköthetjük. És ha összekötöttük, akkor a Twitterről tudunk közvetlenül kampányt indítani.

Vicces megoldás, bár nem állítom, hogy mindennapi szükségletet elégít ki. Minden esetre innovatív és ötletes. Még az is lehet, hogy lesz olyan élethelyzet, amikor használni fogom. A franc se tudja...  Ötletadónak nem rossz, és azért azt is mutatja, hogy az ETARGET-nél sem állt le az élet, történnek ott is dolgok.

Akit bővebben érdekel a szolgáltatás, annak ajánlom a leírást az ETARGET blogján. Jó hirdetést hozzá!

Olvasgatom Dunder Krisztián könyvét, és azt hiszem, nagyon sokat fogok belőle tanulni, mire a végére érek. Egy kicsit helyre tesz pár dolgot (hiszen a nyilatkozó cégek történetét ilyen mélységig nehéz máshonnan megismerni), de ami fontosabb, inspirációt ad arra, hogy van értelme és van mit csinálni.

Számomra például az egyik nagy tanulság már most, hogy nem attól jó egy ötlet, hogy azonnal nyereségessé válik. Sőt, az internetes szolgáltatások fejlődésében teljesen természetes az az állapot, amikor egy új dolog elkészül, használjuk, de nincs mögötte üzleti modell, valójában üzletileg nem egy nagy cucc, sőt. Vagy veszteséges, vagy éppen csak nullszaldós. 

Amikor startupok kapcsán szoktunk arról beszélgetni, hogy jó az ötlet, de hol van benne a pénz, akkor úgy érzem, ezzel a kérdéssel nem a realitások talajára rángatjuk vissza az ötletgazdákat, hanem olyan elvárásokat támasztunk, amelyeknek adott esetben nem lehet megfelelni. Ki kell mondani: nem az a legfőbb ismérve egy szolgáltatásnak, hogy azonnal nyereséges-e.

Igaz, céget nem lehet építeni pénz nélkül, és ez a könyvből is kiderül: mindig van egy olyan hátország - egy befektető, egy már jól működő szolgáltatás, egy másik vállalkozás -, amely átsegít a kezdeti időkön.

És a kezdeti idők után a pénz is megérkezik, de ez sok esetben nem 6-8 hónap, hanem akár 3-4 év is lehet!

Valójában ezért inspirál a könyv. Azt érzem benne, amit én is gondolok: a befektetett munka, a jó megoldások, a jó szolgáltatások idővel meghozzák a gyümölcsüket. És azt hiszem, ez kellően jó ígéret arra, hogy az embernek legyen kedve dolgozni, legyen kedve belevágni 2011. utolsó hónapjába, és aztán a nagy bizonytalanságba: 2012-be.

Pénteken voltam a Kürt Akadémia NET-WORKS képzésén oktatni, és így volt szerencsém meghallgatni Kozári Istvánnak, az [origo] értékesítési igazgatójának az előadását az iWiW-ről. Egy nagyon jó és nagyon tartalmas, sales-prezit mondott el - egyik oldalról nézve. Másik oldalról nézve pedig nagyon hasznos dolgokat tanulhattunk (én is). István jó előadó, kellő humorral, és az ehhez a témához elengedhetetlen öniróniával.

De a lényeg végül is az iWiW. Mert mi is történik ott? Az ország azon része, amelyik az online dolgokkal foglalkozik szinte temeti már. Az ország másik része meg - kis túlzással - használja. Mert lássuk be, szeretnék én így halott lenni, ahogy most az iWiW az. A látogatottság süllyedése ugyanis úgy tűnik szeptember óta megállt, és a napi bő 500 ezer átlagos látogatottsági szint megmaradt. Sőt, van heti 6 ezer körüli új regisztrált (és ennél kevesebb az, aki kiiratkozik onnan, tehát nagyon lassan növekszik is a 4,6 millió regisztrált szám). A heti látogatottság pedig 1,2 milliónál tart, ami megint csak nem annyira rossz, szerintem. 

Az iWiW napi egyedi látogatószáma, 2011.03.26-tól 2011.11.27-ig. Forrás: Webaudit

Igen, ezek a számok egy-másfél éve sokkal magasabbak voltak. Igen, a tendencia nem az, hogy ez meg fog fordulni, egyelőre nem várható rohamos növekedés. De talán sikerül a csökkenést megállítani, és stabilizálni a jelenlegi helyzetet.

Persze, hiba lenne az iWiW-et a Facebook-hoz hasonlítani (és ezt a hibát az [origo] is elkövette korábban), mások és máshogy használják, de István mutatott olyan esettanulmányokat, amelyek a jelenlegi időszakban is sikeres kampányok voltak. (Egész biztos vagyok benne, hogy minden érdeklődőnek elküldi az Origo corp. sales csapata.)

Én egyre inkább azt hiszem, hogy óvatos taktikával (amihez az [origo] igazán ért) meg lehet menteni az iWiW-et. Azt nem hiszem, hogy a jövőben lesz annyira meghatározó oldal, mint volt korábban, de az [origo] már a pénzénél van (István ezt így konkrétan kijelentette), vagyis ha megtermeli a fenntartási költségeket plusz némi nyereséget, máris hasznos tagja a tulajdonos portfóliójának.

Igen, ez nem az a helyzet, amit pár éve gondoltunk az iWiW-nek, és a jelenlegi folyamat valójában kármentés, aminek jelentős oka nemcsak a Facebook jelenléte, hanem a korábbi elhibázott taktika volt. De a kármentés talán működik.

Én figyelek tovább.

Ti jártatok már így?

Google AdWords kampányt akartunk indítani, a szokásos módon. Ugye a Google kampányok nagy előnye, hogy amennyiben bankkártyával fizetsz, úgy az indítással kapcsolatos döntés és a tényleges indulás közötti idő radikálisan lecsökken, akár órákban (vagy percekben) mérhető. Ezt szeretjük, ennek vannak előnyei.

Ennek megfelelően november elején indítottunk is egy kampányt - ami nem indult el. Azt írta, vizsgálat alatt van - oké, volt már ilyen, egy-két nap, megnézik a hirdetést és hajrá. De most nem a hirdetést nézték, hanem a fiókot... és sokáig! Közel kettő hetet! vártunk arra, hogy elinduljon a kampány. Ez nagyon sok.

Mint kiderült (az írországi ügyfélszolgálattal való beszélgetés után), ez egy új gyakorlat a Google-nél: kiszúrnak egy-egy fiókot, amit vizsgálnak, akár 14 napig is. Nem mi jártunk így egyedül, nem is mi telefonáltunk egyedül, "égnek" a vonalak.

Fogalmunk sincs, mit lehetne tenni ez ellen, egyelőre jelezzük az új ügyfeleknek, hogy lehet ilyen probléma - készüljünk föl rá. Mást nem is tudok ajánlani, készüljünk föl lelkiekben, hogy előfordulhat, egy új fiók egy-két hétig nem tud elindulni.

Másnak is volt ilyen tapasztalata?

Tegnap volt az 5. Keresőmarketing nap, jól elfáradtam, de nem lehetek csalódott. Én belülről úgy éreztem, összességében jó lett a konferencia. Külön dicséretet érdemel a hely, a Laruss Rendezvényközpontja - nemcsak a környezet a szép, de az ott dolgozók is sokat segítettek abban, hogy gördülékeny és sikeres legyen a rendezvény. Nem beszélve az ebédről, ami nemcsak az én véleményem szerint volt kiváló.

Legjobban annak örülök, hogy az előadások jók lettek, és jól követték egymást. Amikor az ember kitalál egy programot, akkor van a fejében egy koncepció, egy ív, hogy mi után mi következzen - és ezt minimális kompromisszummal, de sikerült végigcsinálni.

Nem is szeretnék most senkit kiemelni, mindenki hozta azt a tudást, ami hasznossá is tette a Keresőmarketing napot.

Persze nem volt hibátlan a nap. Egyrészt nagyon sokat csúsztunk - ez elsősorban szervezési hiba, vagyis az én hibám. Elkövettem azt az alapvető hibát, hogy nem tudtam elég "nem"-et mondani, túl sok dolgot akartam megvalósítani. Ez viszont időigényes, és pont ennek lettünk szűkében... A másik hibát abban éreztem, hogy túlvállaltam magam, nem lett volna szabad beülnöm két beszélgetést is vezetni. Egyszerűen elfáradtam a végére.

Ezek tanulságok, és tanulságos volt a megelőző kampány eredménye (illetve részbeni eredménytelensége) is. Tanulunk ezekből, és ettől remélem jövőre minden jobb lesz.

(A fotót Erdős Ákos készítette.)

Ugye te sem akarsz zoknit kapni Karácsonyra?

Ez azért elég erős felütés, azt hiszem. És tartozik ehhez egy videó is, íme:

Vicces, igaz? De mielőtt ezt a videót küldöd tovább, íme a weboldala: No socks for Christmas. Na, ezt bátran tovább lehet küldeni, ha nem akarsz zoknit kapni.

Még tegnap kaptam ezt a videót, és a levélből kiderült, hogy ez bizony hazai termék, vagyis nálunk készült. Azt hiszem, ez a minőség (tartalom és forma) bármikor versenyképes az egész világon, így egy nagyon keveset vissza is kérdeztem.

Q: Hogyan született az anyag?

Szerdán tartjuk az 5. Keresőmarketing napot. Három olyan beszélgetés lesz, ahol szakembereket kérdezhetünk egy-egy témában. Te mit kérdeznél tőlük?

• Lehet-e az affiliate a jövő árazási modellje? - beszélgetés, vezeti Dunder Krisztián, válaszol Kristók Balázs (Hírek Média), Nagygyörgy Miklós (Affiliate.hu), Kozári István ([origo]), Kovács Nándor (kirowski-isobar), Kálmán Tamás (ETARGET)

• SEO tippek, trükkök, válaszok - beszélgetés, vezeti Berényi Konrád, válaszol Katona Zsuzsa (Hírek Média), Bánóczy Zoltán, Varga Péter, Miyazaki Jun

• PPC tippek, trükkök, válaszok - beszélgetés, vezeti Berényi Konrád, válaszol Bogár Péter (iProspect), Miyazaki Jun, Bobály Mihály, Geiger Tamás, Kristók Balázs (Hírek Média)

Kérdezz bátran itt, a blogon!

Fent vagy már a Facebook-on? Mármint a céged. És most, hogy szembesültél az aktivitással, vagyis látod, hogy hiába a rengeteg Like, alig aktívkodnak az emberek, elgondolkoztál már azon a régi kérdésen: mennyit is ér egy Like? Oké, nem mondtad ezt ki, de legalább magadban?

Igen, rá lehet vágni, hogy nem sokat. Sőt, semmit. De valóban így van ez? A Like a Facebook-on egyfajta befektetés, vagy sokkal inkább lehetőség. A sok Like - sok lehetőség. De önmagában nem sokat ér.

Te is, én is frissítgetünk egy-kettő-három-sok Facebook rajongói oldalt. Pontosan látjuk, mi az, ami működik egy adott oldalon és mi nem. És látjuk azt is, hogy önmagában egy Facebook oldal néha kevés. Nem mondom, egy-egy bejegyzés jól el tud sülni, és a statisztika is szépen alakul - ezeket gondosan eltesszük, hogy a megrendelőnek meg tudjuk mutatni. De a folyamatosság? Hát...

A folyamatossághoz kell egy integráltság. A Facebook nem egy hirdetési csatorna, nem egy újabb izé a médiatervben, hanem egy platform. Vagyis egy olyan felület, ahol meg tudjuk teremteni a magunk hirdetési csatornáját, tartalomszolgáltatását, ügyfélszolgálatát vagy amit éppen akarunk. Ha a Facebook oldalt csak úgy kezelgetjük, akkor ne várjunk el nagy csodákat. Ha nem vagyunk benne a kedvenc cégek, márkák sorában (nem vagyunk love brand), akkor kutya nehéz dolgunk van aktivitást elérni. Vagy mindenféle bugyuta játékokat kell kitalálnunk, hogy valamit csináljanak a népek, vagy provokálni kell az embereket, vagy ha "olyanok" vagyunk, beépített kommentelőket kell "vennünk". Ez utóbbi a legrosszabb válasz, de az előbbiek sem olyanok, amiket folyamatosan lehetne csinálni.

A Facebook legyen része a teljes kommunikációnknak, integráljuk azt a többi megjelenéssel, és akkor el lehet érni, hogy több-kevesebb folyamatossággal figyeljenek ránk. Egyébként alig van értelme ott lenni. De komolyan.

Ha viszont sikerül ügyesen integrálni, akkor nemcsak szépen pörög a Facebook, de még üzleti sikereket is hoz. Hogy mire gondolok sikeres integrációban? Amikor a Facebook belső hirdetésekkel, a külső hirdetésekkel (akár tévé, print), az egymásba kapcsolódó tartalmakkal kommunikál egy cég. Amikor a Facebook-ért felelős emberke nemcsak hetente egyszer telefonál be a céghez, hogy halihó, még élek. Amikor tényleg előre tervezzük meg a teljes folyamatot.

Ohó, milyen mélységekig jutottam... pedig csak azt akartam leírni, hogy a Facebook-ot is lehet igen rosszul csinálni, de ettől még ez önmagában nem jelenti azt, hogy hanyagoljuk a közösségi médiát. éppen csak túl kéne lépni azon, hogy a Facebook egyenlő az ingyenes megjelenéssel. Mert kurvára nem ingyenes.

Kaptam ma egy meghívást egy tenderre. Elsőre megörültem, de jó, gondoltak ránk. Aztán ahogy végigolvastam, egy kicsit elment a kedvem az egésztől. Le is lövöm előre: nem fogunk indulni rajta.

Lehet, hülyeség, de alapvetően két dolog nem tetszett. Az egyik, hogy a tervben konkrétan meg volt határozva, hogy a következő három évben hirdetési típusonként mennyi CT-t is szeretnének. A másik, hogy előre le kellett volna adni terveket - konkrét ötleteket -, mindenféle biztosíték nélkül.

Tudom én, hogy így megy ez, és tudom én, hogy miért nem indultunk az elmúlt 6 évben csak mindössze egy tenderen. Ezért.

Én nem tudok gúzsba kötve táncolni (oké, gúzs nélkül is kihívás), én tanácsadó vagyok. Szeretek ott lenni az ötlet kialakulásánál, szeretem látni, hogy milyen koncepció alapján épül fel a teljes online tevékenység. És pontosan tudom, a piac folyamatosan változik. Ráadásul - ismerve a feladatot - eleve elhibázottnak érzem azt, hogy a CT alapján határozzák meg a feladatot. Teszem hozzá, ilyen mértékű CT-fétist eddig még nem láttam...

Nem azt mondom ezzel, hogy rossz ez a tender. Aki akar, induljon. De én azt hiszem, egy ügynökségnek, de főleg egy tanácsadónak minimum egy lépéssel korábban kell belépnie a játékba. Olyankor, amikor még el lehet magyarázni a megrendelőnek: bocsi, de ez így hülyeség, csak bukni fogtok ezzel a hozzáállással.

Amúgy a munka érdekes lenne, de ez a sok kötöttség nem nekem való. Majd más úgy is megcsinálja nekik.

Nyakamon az 5. Keresőmarketing nap, ezen a héten fut teljes erővel a kampány, sok más elem mellett advertoriallal is. Íme az egyik cikk, ami a témában megjelenik, sok szeretettel. Ja, és ez bátran másolható!

• Szokott hirdetni a Google-ben, az ETARGET-en vagy a Facebook-on
• Elsősorban a hatékony hirdetések érdeklik
• Kis céget vezet, nagyobb cégnél marketinges
• Online ügynökségnél dolgozik
• Nem online ügynökségnél dolgozik
• Ügynökségnél szeretne dolgozni...
• Saját weboldalt üzemeltet
• Szeretne találkozni a szakma hazai szakértőivel

... avagy a falusi Facebook:

• Bemész a kocsmába, köszönsz és kérsz egy sört --> HIBÁS JELSZÓ
• Újból köszönsz és kérsz 1 sört és 1 felest is --> SIKERES BEJELENTKEZÉS
• A pultos odakiált: "Te keresett az Orosz Gyuri,hogy jó lenne ha megadnád a pénzét,amit már fél éve kölcsönkértél" --> ÚJ ÜZENETEK MEGTEKINTÉSE
• Körbenézel,végigméred a pultnál állókat --> ISMERŐSÖK KERESÉSE
• Leülünk egy 7 fõs asztalhoz, ahol már ketten az asztalon fekszenek berúgva --> (7) CHAT PARTNER...2 INAKTÍV
• Elindul a beszélgetés, a többiek - MEGOSZTANAK - veled információkat, te az elsõ feles hatására, mosolyogva bólogatsz -LÁJK -...többen is bólogatnak - TE ÉS 3 TOVÁBBI SZEMÉLY KEDVELITEK EZT
• Témát váltasz, elmeséled, hogy új munkahelyed van, ahol már fizetést is kapsz és most már megvan a középfokú OKJ-s őstermelői manager végzettséged is --> ADATLAPOD SZERKESZTÉSE
• Egy helyi tag áll gyümölcsös gépnél, odakiált neked: "Adj már egy százast, oszt felezünk --> JÁTÉK MEGHÍVÁSOD ÉRKEZETT
• Bejön egy nagyon nagy darab f*szi...rád néz és odaszól: "Mit nézel K*cs*g? " --> ISMERŐS BEJELÖLÉSE
• Elmeséled neki, hogy csak azért nézted, mert együtt dolgoztatok németbe --> ISMERŐS VISSZAIGAZOLÁSA
• Beszélgettek hajnalig, nagyon berúgtok. (10 sör, 10 feles)...összeszólalkoztok, a f*szi elővesz 1 kést - MEGBÖKÖM - a pultról felkapsz egy dugóhúzót - VISSZABÖKÖM - Kibékültök és megisztok még vagy 6 felest, a végén még egy búcsú ital. Annyira berúgtál, hogy eszméletlenül esel össze --> KIJELENTKEZÉS

Forrás - természetesen - a Facebook.

UPDATE! - És közben mit hozott a posta! Íme:

Üdv!

 

Nagyon sok internetes oldalra felkerült egy stand-up írásom. (még, hogy

új dolog a facebook),

(oroszgyuri.hu)(link:http://oroszgyuri.hu/blog/ISMERD-MEG-FACEBOOK-ot ) Az

írásba még a nevem is bele lett

rejtve. (oroszgyuri). És látom, hogy szeretik, lehet, hogy ti is

találkoztatok már vele. Most már nem tudom megállítani az internetes

terjedését. Ez nem

a neten keringő írás, ezt hivatalosan az én stand-up anyagom, amit

televízióknak írtam. Az írást megjelenthető díjtalanul, a kérésem annyi,

hogy a szöveg mellé írjátok oda a szerzőt vagy a honlapom címét (Orosz

György vagy oroszgyuri.hu). Amennyiben megjelenésre kerül kérnék egy

dolgot, vagy az erről készült videót vagy a fotómat kérem megjelentetni. Ha

lehetőség van egy rövid kis interjúra, akkor azt nagyon szépen megköszönöm.

Ahol a nézők legközelebb találkozhatnak velem: Mikroszkóp színpad 2011

Dec.14 Gegmenők című előadás.

 

Video: http://vimeo.com/30325452

 

Info: oroszgyuri.hu

Tegnap előtt olyan meghibásodás történt a Freeblogon, hogy nem tudták helyreállítani a blogokat, csak egy augusztusi állapotot tudtak visszaállítani. Trükkökkel a nyilvános bejegyzéseket újra lehet postolni, de ennyi: a kommentek elvesztek (talán nem...), a linkek megváltoztak. A Freeblog csuklott egy hatalmasat, és ez azt hiszem elgondolkoztat néhány felhasználót.

Most képzeljük el azt, hogy egy blogszolgáltatónál van a blogunk, olyannál, amelyik készít biztonsági mentéseket is - majd a tulajdonosok döntése következtében a szolgáltatás leáll, a blog bezár, az érintettek visszamennek a balettba ugrálni, mi meg ott állunk pőrén és csupaszon, szolgáltatás nélkül.

És akkor gondoljunk bele: válság van. Egy ilyen összeomlás bármikor megtörténhet. A korábbi években volt arra esély, hogy valaki átvegyen egy haldokló céget, megmentsen egy szolgáltatást. De most sokan küzdenek a túlélésért, a piac nem túl fickós, egy nem túl népszerű szolgáltatást nem fog senki megmenteni. És elárulom: a leállás pillanatáig nem látszik egy szolgáltatáson, hogy vége lesz. És ha megszűnik valami, akkor néhány eddig megszokott dolog nem fog megtörténni: nem lesz értesítés, nem lesz ügyfélszolgálat, nem lesz archívum, nem lesz semmi. A blogunk sem lesz.

Tanulság? Ha nem mi fizetjük a tárhelyet, ha nem a saját vasunkon (számítógépünkön) fut a szolgáltatásunk, akkor rendszeresen mentsünk mindent. Legalább adjuk meg az esélyét annak, hogy a tartalmaink túlélik.

Hiszen ez a valódi érték, ami miatt fontos a blogunk.

Azt tanítják, hogy a kommunikációd legyen egyértelmű. Nem szabad bizonytalankodni, mert az olyan hatást kelt, mintha magad se tudnád, mit akarsz. Akkor is határozottan kell mondani és kimondani a dolgokat, ha amúgy pontosan tudod, hogy egyáltalán nem biztos, hogy tényleg minden úgy van, ahogy mondod.

A reklámok is erről szólnak: állítunk valamit, amit igaznak vélünk, ezt nagyon határozottan tesszük - de előfordulhat, hogy tévedünk. Például a termék minősége nem az igazi, vagy a sok szép mondattal a magas árat leplezzük. Ilyenkor nem igazán hazudunk (de), csak határozottan állítjuk azt, amire fókuszálunk. Aztán vagy bejön, vagy nem.

Ha már az elején úgy tűnik, hogy akár tévedhetünk is, akkor bizony okosabban kell felépíteni a kommunikációt: kell lennie kiskapunak, menekülési útnak. És fel kell készülnünk valamilyen válságtervvel is, ha véletlenül "úgy van", vagyis ha beüt a baj.

Hibásan kommunikálunk akkor, ha lánglelkű költőként állítunk valamit, majd amikor az élet ránk cáfol, saját dugánkba dőlünk. Hibásan, hiszen a kommunikációnak nemcsak az a része, hogy lelkesen átadjuk a gondolatainkat, hanem az is, hogy azt követően még életbe maradjunk. Szépen hangzik a sortűz előtt a "Hazáért!" kiáltás, kérdés, lehet-e egy cég - vagy adott esetben egy párt - ennyire önfeláldozó. Néha igen, de akkor már csak az utókor értékel. És nem lehetünk minden nap újra és újra forradalmárok, egy idő múlva az unalmassá válik.

Ilyen kommunikációs csapdát persze ritkán figyelhetünk meg teljes valójában, hiszen ha egy cég követi el, akkor azért nem mindig kap nagyon nagy nyilvánosságot, meg hát rendszeresen túl lép rajta az idő. De most olyan áldott állapotban vagyunk, hogy szépen nyomon követhetünk egy nagy nyilvánosság előtt zajló hibasorozatot.

Tény, hogy Orbán Viktor zseniális kommunikátor. Az volt már '88-ban is, aki látta a Fekete Doboz Fidesz filmjét, vagy volt szerencséje akkoriban beszélgetni vele, tudja, miről beszélek. Ráérzett arra, hogy az akkori elkenős kommunikációs maszlaggal szemben a határozott, karakán kiállás, a nyílt, őszinte beszéd mekkora fegyver. Aztán persze a forradalmárból politikus lett, a fiatal lázadóból népvezér - de a kommunikációs lendülete, az a fajta tudása, amellyel a hallgatóságot képes volt magával ragadni, egyáltalán nem változott. Sőt, még csiszolódott is, volt rá ideje.

Ugyanakkor mindig is tudtuk Orbánról (értsd: már a 90-es választási kampányban is), hogy amit mond, abba több a lendület, mint a tény, és ügyesen bánik az információkkal. Amit mond, az jó alap, de pontosítani, és néha bizony takarítani kell utána. Ez mindaddig nem baj, amíg a pontosítás és a takarítás megtörténik. De ha ez elmarad, akkor problémák lehetnek.

Mindezek ismeretében talán már könnyebben érthető, mi is történik jelenleg a kormány kommunikációjában, miért érezzük azt egyre többen, hogy amit mondanak, az egy gyorsnaszád tempójával távolodik a valóságtól.

Egész egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy bizonytalanságot mutatnak. Tényként állítják, amit terveznek, valóságként a lehetőségeket, és amikor az élet - sok esetben nem is az ő hibájukból - rácáfol, akkor már nincs visszaút. Egy gyorsnaszádot nem érdemes rángatni, mert felborulhat, az utasok meg hányni fognak. Nem is rángatják, haladnak szépen tovább ("Vissza a Lenini úton", ahogy ezt egy 21 éves kampányszlogenben használták), miközben a valóság más irányt vett.

Belekerültek egy kommunikációs csapdába. Szerencsére építettek bele kiskapukat, de ilyen lendületnél azok sem használhatóak azonnal, vagyis idő kell, míg a kommunikáció a valósághoz felzárkózik. Történik is ez, de lassan. A csapda nem zárult be teljesen, és van esélyük kilépni belőle.

Azt hiszem, ha Orbán Viktoron múlik, meg is fogják tenni. Más kérdés, hogy ez a hetekig tartó ellentmondó helyzet mennyire tette tönkre a teljes kommunikáció hitelét. De a politika érdekes játszótér: ebből is fel lehet állni. Azt hiszem, pár hét múlva kiderül, sikerül-e nekik.

MOST van az, amikor nem tudni, mi lesz. A héten két komolyan és régóta szervezett konferencia marad el, amire mentem volna - és az a meglepő, hogy ez nem meglepő. Ha valaki megkérdezi bármely üzleti szereplőt, hogy na mi lesz itt jövőre, akkor mindenki széttárja a karját, megvonja a vállát, és vérmérséklettől függően megfogalmazza: fogalma sincs.

Márpedig a bizonytalanság nem jó dolog, sőt, az a legrosszabb. Nem lehet így tervezni, és ha elmarad a tervezés, akkor bizony elmaradnak a komolyabb reklámok is, a cégek elkezdenek napról-napra élni. Idén már sok ügynökség nem kötött éves vállalást a tartalomszolgáltatókkal, csak negyedévekre mertek tervezni. Félő, jövőre még ez sem fog menni.

Nem jó ez így, a válság és a politika közös erővel sikeresen lenullázta a növekedési várakozásokat, és olyan fajta bizonytalanságot hozott össze, ami nagyon régen volt utoljára. Sajnos, azt sem tudni, mennyiben segíti vagy nehezíti az online ipart ez a helyzet. Azt gondolom, nem lesz ez jó nekünk sem, el fognak maradni a tervezett bevételek, és ebben az a rossz, hogy az idei év után ez sokaknak nem fog újdonságot jelenteni.

Nyafogás ez? Újabb sirám, a szokásos vállalkozói sírás? Annak tűnhet, de nem annak szánom. Én magam nem látom ennyire sötétnek az előttünk álló időszakot (ha annak látnám, nem mernék például konferenciát sem szervezni - de azért gyertek minél többen, legyen nekem igazam!), de a visszajelzések és a hírek a fentieket támasztják alá.

Vagyis el kell kezdenünk tervezni a tervezhetetlennel, el kell kezdenünk kitalálni, mit teszünk ebben a folyamatosan változó gazdasági környezettel. Nem lesz egyszerű.

Amikor elkezdtem összerakni az idei Keresőmarketing nap programját, akkor annyiban gondoltam tovább a keresőhirdetéseket illetve a kattintás alapú (PPC) hirdetéseket, amennyire továbbgondolják azt a vállalkozások, a hirdetők. Ez pedig a hatékonyság kérdése.

Ha nem technológiai-szolgáltatói oldalról közelítem meg a kérdést (vagyis nem azt nézem, hogy mi valósítható meg, mi az, ami az adott platformon éppen van), akkor valójában mindig egy kérdést kell feltennem: mennyire éri meg nekem hirdetni egy adott felületen?

Vagyis gyakorlatilag azt nézem, mennyire hatékony nekem egy hirdetés? Miközben ez így nagyon egyszerűnek tűnik, ha elkezdjük szétszedni a kérdést, azonnal látszik, hogy mennyire összetett dologról van szó. Mert ami nekem hatékony, az lehet, hogy neked nem az. Míg nekem mondjuk az a fontos, hogy sok e-mail címet gyűjtsek, addig neked az kell, hogy sokan Like-olják a Facebook oldalad, a webáruházas havernak meg az a fontos, hogy eladjon sok kis buznyákot, amit lehet nála kapni.

És ami nekem jó, az neked lehet, hogy nagyon nem, és ami neked nagyon bejött, az lehet, a buznyákokat nem fogja eladni.

Példákkal: ha felrakok egy ütős, hosszú és színes-szagos infóterméket, de csak azoknak adom oda, akik megadják az e-mail címüket, én máris célt értem. Ha ezt meghirdetem a Facebook-on, nagy valószínűséggel kevesebb e-mail címet gyűjtök be, mint te, aki azt hirdeti, hogy Like-olják az oldalad. És a haver Facebook hirdetéssel elég kevés buznyákot adott el... Vagyis hiába használjuk ugyanazt az eszközt, a más célokhoz más hatékonyság társul.

Ráadásul a hatékonyságot tovább bontva, azt is észre fogjuk venni, hogy nemcsak az a kérdés, melyik hirdetés mennyire hatékony, hanem az is kérdés, hogy a használt hirdetés elég hatékony-e. Nem egy másik megoldással hasonlítjuk össze, hanem az elvárásainkkal. Belefér ez még a költségekbe? Többet hoz, mint amennyibe került? Ha igen, akkor jöhet, még akkor is, ha az egy eredmény-egységre (pl. megrendelésre) eső költség magasabb, mint egy másik megoldásnál.

Hogy miért költök többet, mint a legolcsóbb? Hát hülye vagyok én?

Természetesen nem. A többet költésnek két oka is van. Az első olyan marketinges-ügynökséges-öltönyös-megmagyarázós: a drágább megoldásnak más eredménye is van, pl. "erősíti a brand-et", "segít vizualizálni a terméket". Elég bullshit szagú szöveg, de igaz! A másik dolog ennél triviálisabb: az olcsó megoldással el tudtam adni 10 buznyákot, nagy haszonnal, de nem többet. A drágább megoldással viszont, bár kisebb haszonnal, de eladtam százat. És így összességében többet kerestem.

Tehát, amikor a hatékonyságról beszélünk, nem szabad leragadni egy-egy mutatónál. Így például önmagában nem mond az semmit, hogy egy hirdetésre kattintás ára 5 Ft, 50 Ft vagy 500 Ft. És az sem jelenti az általános tudást, ha azt látom, hogy az én kampányom mennyire hatékony. 

Ezért is remélem, hogy sikerül majd ennek a kérdésnek több elemét is érintenünk november 23-án. Gyere el, és kérdezz! Biztos, hogy neked is fontos, hogy hatékonyan hirdethess.

A Facebook folyamatosan változik. Írtam már erről, ismert dolog, néha bosszankodunk miatta, de valahogy megszoktuk. Ha reggelre kelve valami egészen új dolog köszön ránk, hát megpróbáljuk megtanulni, és ennyi. Lépünk tovább, dolgozunk, ahogy kell.

Ezzel szemben van egy csomó szolgáltatás, ami gyakorlatilag állócsillagként tündököl az égen: nem változik azon szinte semmi, vagy ha igen, akkor csak kis lépésekben, és csak nagyon lassan. Ha egy logó mérete megváltozik, egy gomb kicsit arréb kerül, azt már észrevesszük, és ha jó is változás, eléggé idegenkedve fogadjuk. Hiszen nem vagyunk ehhez szokva.

Aztán ha ez a kedvelt szolgáltatásunk hirtelen nagyon másmilyen lett, akkor eleve kritikusan fogjuk azt fogadni. És ha úgy érezzük, hogy rosszabb lett - mert tényleg vannak benne hibák, mert nem a mi stílusunk lett, mert az új megjelenéssel azt érezzük, hogy veszített a funkcionalitásából - akkor még szélsőséges esetben ott is hagyjuk. 

Erre utóbbira jó példa a Google Reader mostani változása. Az új design szellősebb, követi a Google általános új designját - és funkcionalitásában nem olyan, mint volt. Sok dolog változott, egyik napról a másikra. De ez egy olyan szolgáltatás, amit nagyon sok "régi motoros" használ, és közülük többnek nem tetszik ez a változás. 

Érezzük az ellentétet? A folyamatos változást elfogadjuk, továbblépünk, az egyszeri nagyobb változást viszont nem szeretjük. Egyesek szerint az iWiW zuhanórepülésének is az egyik oka a 2010. év végén bevezetett új design volt...

Mi hát a jó megoldás? Te hogyan változtatnál a szolgáltatásodon?

Gőzerővel folyik az 5. Keresőmarketing nap szervezése, nagyon jól állunk a programokkal, és azt hiszem, sikerül egy-két olyan dologról is beszélnünk majd, ami még nem nagyon volt téma idehaza, de a következő éveket akár meg is határozhatja.

Ugyanakkor kedveskedni szeretnénk azoknak, akik már most jelentkeznek, ezért meghirdettünk egy "Csak egy nap!" akciót: aki 2011. október 28-án jelentkezik, annak a teljes árhoz képest 15.000,- Ft kedvezményt adunk, így a díj mindössze 24.990,- Ft lesz.

Érdemes jelentkezni tehát pénteken, gyertek minél többen!

És egy kis kedvcsináló, egyetlen egy ajánlat most a programból: a megnyitó utáni keynote előadásra idén Réz Andrást kértük fel. Hogy miért? A is ki fog derülni!

Bővebb információ és jelentkezés a weboldalunkon: 5. Keresőmarketing nap - nemcsak a közösségi média a világ

(Kép forrása)