Onlinemarketing blog

Persze nem kell komolyan venni (kattintásra megnő).

Forrás

Mert ki viselné a kor gúny-csapásait,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Utált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rúgást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyugalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel?

Shakespeare: Hamlet (részlet)

Nem szeretem a hivatalokat. Általában az a bajom velük, hogy mindig az az érzésem, ellenem vannak és nem nekem, holott az lenne a feladatuk, hogy engem szolgáljanak. Nem tudom, mitől alakult ez így, de azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel a fajta ellenszenvvel. Kicsit olyan az érzésem, mintha a másik oldalon olyanok ülnének, akik nem itt laknak, nem itt élnek. Ráadásul az új módiban a hivatalok mindenféle biztonsági őrös megerősítést kapnak, ami tovább fokozza az ellenszenvet. Összességében tehát azt kell mondjam, valahogy nem vagyok igazán jó állampolgár, hiszen ráadásként nem szeretek fejet sem hajtani a hivataloknak. Ez van.

Ugyanakkor vannak pozitív csalódásaim is, és jellemzően ezek olyanok, amelyeket az "új fajta" hivatalok adnak. Például a Kormányablak ilyen volt, amin pozitívan csalódtam. Ügyes, segítőkész emberekkel találkoztam, akiknek nem volt nyűg az, hogy foglalkozzanak velem. Azt látom, hogy a technológia az, ami sokat segít. Minél inkább elektronikus az ügyintézés, annál kevesebb konfrontációba keveredek, és minél inkább személyes a dolog, annál többször érzem magam kiszolgáltatottnak.

Egy mai személyes élmény az, ami ezt a gondolatmenetet indította bennem, elmesélem, mielőtt a lényegre térnék.

Egy közeli rokonom egészségi állapota miatt felmerült a rokkantítás, leszázalékolás. Nem az a cél, hogy majd az állam eltartsa, de egész egyszerűen tényleg nem tud érdemben dolgozni, csak maximum nagyon részállásban, és így problémát okoz neki az egészségbiztosítás is, ami nélkül viszont nagyon drága dolog lenne betegnek lenni. Így elindítottunk egy folyamatot, amelynek a része az, hogy személyes megvizsgálják, átnézik a papírjait, stb. Erre a dologra van is egy hely, egy Hivatal, amelynek a neve: Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal.

Nos, nem én voltam az egyetlen, aki ma ide elkísérte a rokonát, sokan vidékről jöttek. Odaérve fogadott egy kiírás, íme:

Erről előzetesen elfelejtettek szólni... vagyis elvileg az épületbe sem léphet be a kísérő, csak akkor ha a rokona, aki igazából jött, egyedül mozgásképtelen (rosszul lát, tolókocsis, ilyesmi). Megoldás? Maradj kint az udvaron! Hogy miért nem lehet bemenni? Mert nincs elég hely... Az épületet mostanában újították fel EU-s és hazai pénzekből, pár száz millióért, de nincs benne elég hely, hogy a hozzátartozó is ott lehessen! Érted ezt? Mert én nem! Szerencsétlen biztonsági őrök meg nem tudnak mit tenni, kénytelenek elviselni az olyan bunkókat is, mint én, aki rajtuk vezeti le a tehetetlen dühét - persze szájkaratéval...

Felismerték a dolog problémáit, ezért végső soron vannak várakozó székek - az udvaron! Ma esett az eső, tehát ez így nézett ki:

Jó, nem? Igazán bájos, csesszék meg! Én azért bepofátlankodtam az alagsori várakozóba, de jelzem, ott sem volt meleg, a kabátot nem kellett levennem... és ide idős, jellemzően 60 körüli emberek járnak, rokonukat kísérve. Mondhatom erre, hogy embertelen? Nem beszélve arról, hogy hiába jöttünk időre, így is fél órát kellett várni, hogy elkezdjenek foglalkozni az ügyünkkel.

Egyébként meglepő, de az ott töltött 2 és fél óra alatt rajtam kívül talán három ember volt csak, aki elsőre nem fogadta el, hogy nem mehet fel a hozzátartozóval... A többieknek eszükbe nem jutott, hogy ne fogadják el a Hivatal Képviselőjének a hülye utasítását. Az már csak hab volt a tortán, hogy az udvari mozgáskorlátozott parkolóban egy vélhetőleg ott dolgozó fejes igazolvány nélküli Mercedes-e állt. Jó, ezt ráfoghatjuk arra, hogy Steve Jobs-tól tanulta.

Visszatérve a kezdő gondolatmenetemre, naívan remélem, hogy az ügyintézés internetre terelése csökkenti az ilyen jellegű konfliktusok számát, nem beszélve arról, hogy segítheti a pontosabb tájékoztatást. Hangsúlyozom, e példámban nem az a probléma, hogy a Hivatal rosszul végezné a dolgát, hanem az, ahogy az embereket konkrétan semmibe veszik, a jogos igényeiket meg sem próbálják kielégíteni, vagy ha mégis, akkor inkább ne tennék... A szemléletmód az, ami a rossz!

És pont az elektronikus ügyintézésben érzem ezt a fajta szemlélet váltást. Mert végső soron ők vannak értünk, és nem fordítva. Jó lenne ezt a fejükbe verni...

Ma reggel félig még alvó állapotban belefutottam valahol egy hírbe, miszerint "Meghalt Dargay Attila".  Rutinosan megnéztem az Index.hu-t, ott nem volt hír, de ugye még reggel volt, gondoltam elaludtak, így aztán bepötyögtem Twitteren és megírtam. És... kiderült, hogy jól megszívtam. Ugyanis a hír igaz, csak nem friss. Pont 2 éve halt meg, amiről akkor egész biztos meg is emlékeztünk a Twitteren - csak jól el is felejtettem.

De ami megjelent a Twitteren, az gyorsan elkezdett terjedni. Leállítani már nem lehet, pedig két percen belül voltak nálam okosabbak, akik kedvesen felhívták a figyelmem a tévedésre. Így aztán néhány perc alatt újra eltemettük szegény Dargay Attilát, majd megtudtuk, hogy ez már kicsit régi hír. 

Tanulság? Egy jó helyre elhelyezett, alapvetően hihető álhírrel csodálatosan lehet manipulálni a közösségi médiát - ez nem új, évek óta tudjuk. De tanulságos, hogy oly sok tévedés után még mindig működik. Szerencsére van, aki figyel, így végső soron nagy baj nem történt.

Ja, és még egy. Az álhíreket érdemes kora reggel indítani. Az első kávé ivása közben (vagy előtt) az ember gyanútlanabb...

Kellene most valamit írni, hogy kedvenc költőm szobrát ne cipelgessék ide-oda mindenféle ideológiák mentén. Kellene most valamit írni, hogy mennyire elegem van abból, hogy a józan ész pártján állni lassan azt jelenti, lemoshatatlanul ellenzékivé válik az ember. Kellene most valamit írni, hogy mennyire görcsben van az ország gazdasága, és kellene írni arról is, mit jelent ez a reklámszakmára nézve. Kellene írni arról a teljes kilátástalanságról, amit a jövő év hoz. Kellene valamit írni arról, hogy ez így miért nem jó.

Kellene.

Isten (és Semjén Zsolt) látja lelkem, nem akartam én ezzel a témával foglalkozni. Hogyisne', majd még politizálást fognak rám, és mindenféle pártossággal vádolnak meg a saját blogomon! Hát nem, ebből nem esztek!

De mit tegyek, olyan ritka esemény az minálunk, hogy Twitteres aktivitás miatt vegzáljanak embereket, hogy mégis, foglalkoznunk kell ezzel a dologgal. Igen, arról van szó, hogy olyan fél éve Semjén Zsolt nevében valaki csinált egy Twitter fiókot, és elkezdett abban írogatni. Persze aki kicsit is figyelt, annak lejött, ez poén, vicc, nem valós, de ugye ez soha nem akadályozta meg a hatalmon lévőket abban, hogy komolyan vegyék és hülyét csináljanak ezen keresztül magukból. Ahogy a Hány az óra, Vekker úr? című filmben a parancsnok mondja is: "Értem én a viccet, csak nem szeretem!".

Hát, a fővadász úrék környékén nem szeretik a viccet, úgy tűnik. Mert hirtelen égre-földre szóló nyomozás lett, és hoppá, kiket kezdtek el beidézni? Azokat a szerencsétlen Twitterezőket, akik poénból vagy "csak úgy" bekövették a KDNP elnök álprofilját. Most aztán mászkálhatnak az ügyészségre, és magyarázhatják, hogy akkor még nem sejtették, hogy békaemberekkel fognak találkozni. Közben Bacsó Péter megdicsőül...

A dolog azért miközben velejéig kafkai és ennek megfelelően abszurd módon vicces, azért felvett nagyon komoly kérdéseket is. Például mennyire legyek én nyilvános? Hiszen azokat hívta be az ügyészség, akik valós profillal rendelkeznek a Twitteren. Vagyis a rendes embereket "büntette". A másik kérdés az, hogy tényleg ennyire hülyék? Azt feltételezik ugyanis, hogy az első követők között lesz az, aki csinálta az ál profilt. Vagyis itt két dolgot feltételeznek: bekövette az ál profilt, amit csinált, és mindezt valós profillal.

Igaz, végső soron viccnek gondolta, és így valóban elkövethette ezt a hibát.

A másik nagy kérdés, ami felmerül, hol van a felnőtti csíny, a vicc, az abszurd határa, és hol kezdődik a büntetőjogi felelősség? Valóban mennyire része a szólásszabadságnak az ilyen kamu profilok létrehozása? Ez a kérdés azért is fontos, mert nem Semjén az egyetlen ismert ember, akiről készült, készül ilyen Twitter csatorna. De a Facebook-on is érdemes körbenézni ám...

Ebből most nyomozás van. Vagyis közpénzből keresik azt, aki Semjénnek adta ki magát. Bár azt hiszem, ez inkább bosszú. Annak is a butábbik fajtája. De ugye akinek a kezében kalapács van, az mindent szögnek néz...

Semjén Zsolt tehát most izgulhat, meglesz-e a tettes. Mi pedig eldönthetjük: félünk ezek után, vagy mind valami álbajusz és álarc mögé bújunk? Esetleg kiadjuk mind magunkat Semjén Zsoltnak? Hátha ez hozhat egyfajta megoldást.

Esetleg valaki kisgyerek majd rá mer mutatni itt valakire, és hangosan nevetve elmondja: a király meztelen!

Idén is lesz Keresőmarketing nap, immár az ötödik! Hihetetlen, hogy ilyen sokat csináltunk... Az időpont és a hely már megvan, a program is kezd összeállni, de még jöhetnek az új ötletek, sőt, támogatók is. (Ahogy Ford Fairlane is mondta: A készpénz sem sértés, de természetesen a médiatámogatókra is számítunk.)

Tehát 5. Keresőmarketing nap 2011. november 23-án szerdán, a Larus Rendezvényközpontban.

Hamarosan jön az idei weboldal, és készüljetek, lesznek kedvezmények a korai jelentkezőknek!

A sorozat első három részében (1., 2., 3.) olyan dolgokról volt szó, ami általában igaz a weboldaladra: olyannak kell lennie. Most egy olyan kis apróságot kell elmondanom, ami akkor érdekes, ha bárhol az interneten hirdetsz.

Ha hirdetsz, akkor az az esetek döntő többségében olyan hirdetés, ami linket is tartalmaz, vagyis ha valaki rákattint, akkor eljut valahova. (Legyen ilyen a hirdetésed. Ha valaki nem ilyet akar eladni, akkor bátran röhögd ki, és ne edd meg az értékesítő szövegét. Te kkv vagy, neked igenis kell a link!) Ez a valahova pedig mi más lenne, mint a weboldalad! (Lehet más, de arról majd később, egy másik bejegyzésben.)

Nos, ha valaki annyira érdekesnek találta a hirdetésedet, hogy kattintott rá, akkor nagyon nem mindegy, mit lát a kattintás után. Hiszen ő már érdeklődő, őt meg kell fogni, izibe!

Éppen ezért hibás az az elképzelés, hogy a kattintó érdeklődő a weboldalad címlapjára érkezzen. A címlapod másra való. Hacsak nem arról szól a hirdetésed, hogy "nézd meg a cégünk weblapját, mert az tök jó", akkor érdemes egyedi érkezési oldalt (vagyis ahogy jó magyarosan szokás mondani: landing page-et) csinálni. És hogy mi van ezen az érkezési oldalon?

Hát, a hirdetésed, pontosabban annak a folytatása! Nagyon fontos, hogy aki látta a hirdetésedet, az olyan helyre érkezzen, ahol azt valamilyen formában kicsit újra is láthassa, ezzel megerősítve, jó helyen jár. De legyen benne kicsit több információ, mint ami a hirdetésben van! Vagy tudjon többet ez a kis landing page.

Például legyen egy nagyobb fotó a termékedről. Vagy olyan leírás a szolgáltatásodról, ahol esetleg mások véleményét is kiemeled. Vagy ha terméket hirdetsz, lehessen innen rögtön megrendelni.

Érted a lényeget? Ne kelljen a kattintó érdeklődőnek tovább keresgélnie, találja meg itt és most az információkat, legyen minél gyorsabban ügyfeled, vagyis rendeljen!

A jó érkezési oldal elsődleges feladata tehát az, hogy irányítod az érdeklődőt, és ellátod a szükséges plusz információkkal. Tehát ne legyen a címlapod a hirdetés érkezési oldala, mert akkor pénzt dobálsz ki az ablakon.

Azt pedig nem érdemes, nem igaz?

Kedd-szerdán (és egy kicsit hétfőn) Internet Hungary volt, és bár végig ott voltam, de persze rengeteg programra nem jutottam el, hiszen volt, amikor párhuzamosan egyszerre négy előadás is ment. A mobilos dolgoknál végig jelen voltam (mint műsorvezető), de ezen felül csak pár előadás jött össze - és persze rengeteg beszélgetés, hol üzleti, hol kevésbé üzleti témában.

De szerencsére a fontosabb momentumokról olvashatunk beszámolókat, így én is követem-követtem a megjelent cikkeket. Az egyik ilyen cikk kapcsán aztán kaptam egy kérdést a MAMASZ Marketing Klubon belül, amire jó hosszan válaszoltam, és azt gondoltam, érdemes lehet megosztani itt a blogon is. Íme:

Kérdés: Megjelent egy cikk ezzel az Internet Hungary egyik beszélgetéséről, címe Becsődölhet a teljes online média? Mi a véleményed erről?

Nyúlfarknyi idézet a cikkből:

Jelenleg ingyenmunkások tömege állítja elő a netes tartalmakat, azokért ugyanis senki nem fizet. Sürgősen rá kell bukkanni egy megfelelő üzleti modellre, mert így nem lesznek fenntarthatók a médiumok.

Lehet-e pénzt kérni az internetes tartalmakért? Ezzel a felvetéssel indult egy keddi kerekasztal-beszélgetés a siófoki Internet Hungary konferencián. A résztvevők egyetértettek abban, hogy lehet, sőt, kell is, ha fenn akarják tartani a működést.

Válasz:

Sokmindent gondolok erről. Egy alapvetően offline üzleti modellt akarnak ráerőltetni a piacra, mert jobbat nem tudnak kitalálni. A hirdetéses modell amúgy működik, az az egy pici gond van vele, hogy profi értékesítő kell, olyanból meg kevés van. Más kérdés, hogy a piac rosszul van árazva és nagyon le van maradva a lehetséges megoldások terén. Sok portál a mai napig azt hiszi, bannerből kell megélni... (A banner nem egyenlő a hirdetéssel, annak csak részhalmaza).

A Piano rendszer Szlovákiában két dolog miatt tud működni: a egyik a nyelvi korlát (az országon kívül nem nagyon készül szlovák tartalom), a másik egy olyan sajátosság, hogy az összes jelentős internetes tartalomszolgáltató egy-egy offline kiadó terméke, vagyis nincsenek független szereplők. Plusz ezen kívül volt némi személyes ok is (szerencsésen cseréltek munkahelyet bizonyos emberek, így könnyebb volt tárgyalni).

Ugyanakkor pl. a cseheknél már láthatóan ez nem fog jól működni, mert a Seznam kategórikusan nem vesz részt benne, ők kijelentették, az ingyenes modellekben hisznek.
Nálunk értelemszerűen akkor lehetne ilyet bevezetni, ha az Index.hu és az Origo.hu is fizetős lenne és egyszerre lépnének. Erre a személyi feltételek még adottak is (beszélő viszonyban vannak a felek, legalábbis végrehajtói szinten, más kérdés a tulajdonosi szint), de mindkét cégnek ez nagyon veszélyes ugrás, ugyanis egyiknek sincs offline lába, vagyis más bevétele. Tehát egyelőre kicsi esélyt látok, hogy ők ebben benne lennének, így innentől a bevezetés előtt sem látok utat (jelenleg).

Más kérdés a szakmai oldalak esete, de ott meg a személyi ellentétek miatt kérdéses egy egységes fizetés bevezetése.

Ugyanakkor van egy másik út, ez pedig az internet előfizetésbe épített díj, amit valamilyen rendszer (pl. egyedi látogatószám) alapján osztana szét egy szervezet. Ennek van elvileg a legnagyobb szakmai támogatása, bár én nem értek egyet ezzel a modellel (bebetonozza a piacot, ahogy egyébként a Piano is). Ugyanakkor szerintem a jelenlegi kormányzati ciklusban ehhez nincs meg a megfelelő politikai támogatottság, így ez se hiszem, hogy lesz egyhamar.

Hogy akkor mi lesz? Próbálkozások, kisebb kezdeményezések tuti, de működő modell kicsi eséllyel, legalábbis 2012-ben. De ha tényleg összeomlik a TV2, és még alacsonyabbak lesznek a hirdetési díjak a tévékben, az tovább kannibalizálja a piacot, ráadásul a külföldre kimenő pénz folyamatosan nő, tehát kialakulhat egy olyan helyzet, amikor a nagyok is bele mernek majd lépni egy egységes fizetési platformba. És akkor tuti a Piano lesz a nyerő, hiszen azt az ETARGET készítette, az meg ugye CEMP tulajdon, és a CEMP kezében van többek között az Index.hu és a Portfolio is.

Lehet velem vitatkozni, sőt, szívesen veszem. Ide lőjetek!

Kedd óta hivatalos a hír: a Ringier a Microsoft-tal közösen új tartalomszolgáltatást indított idehaza az msn.mainap.hu címen. Elsőre furcsa hír, hiszen pont egy olyan helyzetben van a piac, amikor a meglévő szolgáltatásoknak sem egyszerű a talponmaradás, ráadásul most nem úgy tűnik, hogy annyira nagy üzlet lenne a reklám alapú finanszírozás.

Ugyanakkor ez egy nagyon érdekes házasság: a Ringier-nek eleve van nagyon sok tartalma (a folyamatos híreket szolgáltató három legfontosabb ugye a Blikk, a Népszabadság és a Nemzeti Sport), a Microsoft-nak pedig van forgalma, látogatottsága, amit nem igazán használt eddig semmire.

Így a kettő együtt egy olyan portált eredményez, amely a megszokotthoz képest sokkal nagyobb előnnyel (látogatottsággal) indulhat el, ráadásként egy erős nemzetközi brand-del, és külföldi támogatással. Ez azt hiszem egy jól hangzó dolog így.

Ehhez már csak egy kisebb szerkesztőség kell, pár jó ötlet, és néhány hét, hogy kialakuljon, milyen tartalmakkal, milyen stílusban fog az Msn.mainap működni.

Lett tehát egy új szereplő a piacon, komoly háttérrel. Hogy mennyire fogja megbolygatni az erőviszonyokat, az majd a következő hónapokban kiderül. Érdemes lesz figyelni!

Megjegyzés: nem vagyok elfogulatlan, az Msn.Mainap projektben dolgozom pár hónapja, mint marketing tanácsadó. Így van plusz egy okom, hogy kíváncsian várjam, mi fog történni! 

Hogy mit utálok legjobban a konferenciákban? Várakozni. A csúszásokat szeretem a legkevésbé. Mint konferenciaszervezésbe is belekóstoló valaki, tudom, hogy a legnagyobb jóindulattal sem lehet úgy megszervezni valamit, hogy a csúszások kizárhatóak legyenek. Ez persze főleg olyan konferenciákon kellemetlen, ahol párhuzamosan több program fut. Mert miközben hallgatok valamit, ami érdekel, már mennék a következőre - ami persze csúszik, de ez csak akkor derül ki, ha ott vagyok...

Nos, miért nem lehet valami, ami akkor szól, amikor tényleg kezdődik egy előadás? 2011 van! Miért ne lehetne?

Ma a nulladik nappal kezdődik az idei Internet Hungary konferencia, amely pontosan egy ilyen újdonsággal jelentkezik: van egy olyan kis szolgáltatás, amellyel az aktuálisan kezdődő előadásokról kapunk értesítést. Persze nem mindenről, csak arról, ami érdekel bennünket. A megoldás iPhone-on vagy Androidos telefonon érhető el, és a szükséges program letölthető a konferencia weblapjáról.

Androidra letöltöttem, kipróbáltam és tetszik. Végtelenül egyszerű, nincs túlbonyolítva. Végignézhetjük a programot (időrendi sorrendbe), vagy megnézhetjük az előadókat (ABC sorrendbe). A bennünket érdeklő programot kiválasztva berakhatjuk a kedvencek közé, így összerakva egy saját programot. És csak azt kell ezek után kiválasztani, hogy az előadás előtt mennyi idővel szóljon nekünk a program.

A megoldás egyébként web applikáció, vagyis folyamatos internet kapcsolat kell hozzá. Az, hogy a gyakorlatban mennyire működik, leghamarabb ma délután fog kiderülni. Addig is ajánlom mindenkinek, rakja össze saját programját, játéknak sem rossz!

Alig pár hónapja történt, hogy a kommentezési lehetőség néhány nagyobb portálról eltűnt. Ennek elsősorban a törvényi változás az oka: bár valójában tényleg nem büntetik a tartalomszolgáltatót a kommentben elhangzottak miatt, de önmagában ennek a lehetséges veszélye, illetve egyfajta politikai tiltakozás is az oka annak, hogy végül nem lehet a cikkek végén véleményt írni.

Másrészt a kommentezés gyakorlata nagyon szélsőséges. Miközben szakmai oldalakon, blogokon kifejezetten hasznos, aközben a nagy forgalmú oldalakon számtalan troll és ilyen-olyan szélsőséges nézetet valló nehezíti a szerkesztők munkáit. Vagy magukra hagyják a cikkeket a kommentekkel, és az felér egy szőnyegbombázással, vagy rengeteg időt rászánva moderálják azokat. Így a kommentek eltűnése úgy hiszem egyfajta megkönnyebbülés is volt. Ráadásként lett egy felmutatható bűnbak is, így a dolgok egy kicsit más mederben, de haladhatnak tovább.

Holott azt gondoltam már akkor is, hogy a kommentekre szükség van. És tartom ezt a mai napig: a kommentek lehetnek olyan hasznos kiegészítők, amik nagyon fontosak is lehetnek. És erre mutatott egy nagyon jó példát ez a hétvége.

Történt, hogy a NOL.hu egy újságírója talált egy gumicsontot: egy olyan kis információmorzsát, ami a maga nemében ismert, fontos, de amúgy nem jelentős kérdés. Sikerült olyan környezetbe helyeznie, ami nagyon nagy problémaként mutatja ezt be, és máris készen lett a hétvégi szenzáció. Az csak a piciny baj, hogy a cikk szakmailag teljesen elhibázott, számos alapvető hibát tartalmaz.

A cikk írója keveri a fogalmakat, vélhetően nincs tisztába azzal, amit ír. Láttunk már sok ilyet, előfordul ez, ahol nincs szakmai lektorálás, ott főleg. (Pedig jelen esetben elég lett volna házon belül körbekérdezni, saját kiadójánál! vannak nagyon felkészült szakemberek, akik segíthettek volna...)

És ez így is marad mostmár, valahogy az ilyen cikkek sosem "javulnak ki". De szerencsére a NOL.hu-n lehet kommentezni, és pár negatív komment után íródott olyan szakmai válasz is, ami elég jól rendbe rakja a dolgokat. Más kérdés, hogy erre az újságírók hogyan reagálnak (sértődötten, naná, mi mást várhatunk, hiszen ők A Kapuőrök, ők tudnak Mindent, mi az, hogy valaki számon kéri tőlük a szakmai hibákat).

De a lényeg: ha a jövőben valaki a cikkhez téved, akkor bizony a kommentek közt láthatja a javítást is.

És ez így jó is, azt hiszem. Na ezért kellenek a kommentek.

Élt 56 évet.

56 év elég volt ahhoz, hogy a neve és munkássága fennmaradjon. És bár elsősorban a számítástechnikának nevezett területen jegyzik, mint Fontos Ember, hatása sokkal szélesebb körű. És nemcsak arra gondolok, hogy betört a zenepiacra, hogy más területeken is sikeres volt. Hanem arra a hatásra, amit közvetve a termékeivel és személyével elért.

Vannak hívei. Olyan emberek, akik soha, semmilyen formában nem függtek tőle, mégis imádják, istenként. Az általa teremtett mítosz több, mint termékek gyártása. Egy teljes ideológia. Vallás.

Egy olyan vallás, aminek egy célja volt igazán: eladni a termékeket. És ebben zseniális volt. Míg mások azért köszködnek, hogy a vadiúj termékeiket valahogy benyomják a szaksajtóba, addig amit ő készített, az olyan hírértékkel bírt, hogy akár fizettek volna az információkért. Egy-egy forradalmian új termék megjelenésekor másról sem szólt a sajtó.

Mint ma, amikor meghalt. Mert ő maga volt a legjobban felépített terméke. Egy olyan ember, amilyen szeretett volna lenni gyerekként. Jó azt látni, ha valaki úgy élhet akár csak pár évig is, ahogy szeretne.

Sokan búcsúznak tőle, és nem lenne teljes a búcsú, ha a marketing szakmai nem venne részt benne. Hiszen számtalan dolgot adott nekünk. A reklámok jelentős része az általa kitalált gépeken készült és készül. A minimalizmusa, a felkészültsége szinte iskolát teremtett. Előadói tudását tanítják. És az, amit a szóbeszéd marketing területén elért... sokáig kell majd várnunk olyanra, aki akár csak megközelíti.

És persze nem volt tökéletes ember, hibázott is nem kevesett. De összességében mégis pozitív a mérleg. Kellhet ennél több egy embernek az életében és halálában?

Azt hiszem, nem.

Steve Jobs. Élt 56 évet.

Kutya vagyok, tudtad?

Pár napja kerestek az MMonline.hu-tól, hogy összeállítanak valami anyagot, amihez kell az önéletrajzom meg egy fotó. Elküldtem, el is felejtettem, aztán ma kell megtudnom a MAMASZ klub-ban, hogy van egy verseny, amiben lehet rám is szavazni. Meglepett, de ha már így alakult, gondoltam elmondom a blogomon is, hátha van kedved rám (is) szavazni.

Mivel regisztrálni kell a szavazási oldal megnézéséhez is, ezért idemásolom annak a tartalmat. Szavazni már csak ott lehet, regisztráció után. Ja, és október 11-e délutánig!

Tehát:

Kik a legmeghatározóbb szakemberek az internetes piacon? – Szavazzon!

A Marketing&Media a legmeghatározóbb vezetők a hazai internetes piacon listája a szerkesztőség kétkörös szavazása során állt össze. Hogy közülük ki nyújtotta a legmeggyőzőbb szakmai teljesítményt, azt szeretnénk, ha önök döntenék el.
A listára azok a szakemberek kerültek, akik megítélésünk szerint döntéseikkel és véleményükkel komoly szerepet játszottak az elmúlt egy-két évben a hazai webvilág fejlődésében.
Legalább egy, legfeljebb három személyre lehet szavazni minden kategóriában!
A szavazók között 3 db egy éves, ingyenes Marketing&Media előfizetést sorsolunk ki.

Bloggerek

Berényi Konrád, Onlinemarketing
Dobó Mátyás, Peer Applications
Havasi Raymond, Adrenalin
Ihász Ingrid, Rabbit
Nagy László, Addict
Pécsi Ferenc, Médiablog
Szabó Gergely, Webisztán
Szabó Zoltán, Comment:com
Türk István, SEO
Varga Attila, Comment:com

Főszerkesztők

Bán Zoltán, Portfolio.hu
Gavra Gábor, Hvg.hu
Kalmár Tibor, RTL Klub.hu
Nagy Sebestyén, NLC
Nyerges Tibor, SG.hu
Román Balázs, Kreatív online
Sz. Nagy Tamás, NSO
Winkler Róbert, Totalcar

Topmenedzserek

Balogh Gabriella, CEMP
Gerentsér Imre, Sanoma
Gyulai György, Femina.hu
Heal Edina, Google
Holló Gábor, Hírkereső.hu
Perger Péter, Netpincér.hu
Rónai Balázs, Napi.hu
Sopov István, Adaptive
Vaszily Miklós, Origo
Veszelovszki Zsolt, Port.hu

A jövő ígéretei

Ablonczy Ákos, Infinety
Budaházy Szabolcs, ARworks,
Csíkos Péter András, Gravity
Jóföldi Endre, Kása Károly, WebLib
Kaprinay Zoltán, BónuszBrigád
Lázár Csaba, Poczkodi Gábor, Reisz Attila, HybridBox
Maróy Ákos, Szathmáry Viktor, Scarab Research
Martis István, Profession.hu
Szigetvári József, Sanoma
Varga Zoltán, Szállás.hu

És akkor szavazni itt lehet.

És ha már kutya...

Te nézel tévét? Vagy csak az online világban élsz, és egyáltalán nem is érdekel ez az egész sugárzott média történet? Nem vagy egyedül, de kisebbségben vagy. És ha nem is érdekel a tévé, a hatását biztosan érzed. Főleg, ha marketinggel foglalkozol. Hiszen a tévé a legnagyobb hazai szelet az éves reklámköltésben, olyan meghatározó erővel, hogy ott bármi történik, az a teljes piacra hatással van.

Ezt érezzük is pár éve: ahogy jött a válság, úgy lett relatíve egyre olcsóbb a tévés hirdetés, és ez bizony nyomta lefelé többek között az online árakat is. Márpedig ez már húsbavágó: ha nincs bevétele az Indexnek, az Origónak, a Sanomának, akkor nem fog fejleszteni, nem fog tudni embereket "venni", vagyis szépen lassan kiürül, érdektelenné válik - és így tovább.

Így tehát nem lényegtelen kérdés, mi fog történni a hazai kereskedelmi tévés piacon. Egy olyan piacon, ami több szintű, de reklámköltést nézve praktikusan kétszereplős: a két kereskedelmi tévé uralja. Az RTL Klub és a TV2. 

Mindkét tévé megérezte a válságot, mindkettőnek estek a bevételei, de az RTL Klub esetében nincsenek drámai felhangok, jobbára vezetik a nézettséget, és ugye pénzben is sokkal jobban állnak. Ezzel szemben a TV2 esetében én elsősorban az erőlködést látom. Itt van mindjárt ez a hír:

A Tv2 hivatalosan is elismerte, hogy csoportos létszámleépítést hajt végre (...) Információink szerint a Tv2 azért került nehéz helyzetbe, mert idén a kereskedelmi csatorna reklámbevételei a piaci átlag feletti mértékben csökkentek. (...), nem kizárt, hogy akár 15 százalékkal kevesebb reklámbevétele lesz 2011-ben, mint tavaly. (...) A csatornát ráadásul idén a tulajdonos ProSiebenSat1-csoport sem szívesen segítené ki.

Aztán ott van ez az eset a TV2 valóságshow-jával: nem elég, hogy nincs pénzük önálló házra-helyszínre (és egy pornós villában forgatnak), de ráadásul el is maradnak az eredmények. És ez így bizony baj.

Persze, a TV2 helyzete korántsem mostanában lett ilyen. Sajnos az elmúlt éveket végignézve ez a mostani eredménytelenség egy jól megágyazott struktúrálatlan működés eredménye. Nem az elmúlt fél évben szúrtak el valamit, hanem az elmúlt tízben. Nem az a baj, hogy egy-egy műsor nem jött be, hanem az, hogy egész egyszerűen kaptak egy szinte mindenben profibb versenytársat. És hiába tűnik jó ötletnek egy vállalkozás vezetését topmenedzserek kezébe adni, ha hiányzik a szakmai tudás, annak vannak következményei.

A TV2 most bajban van. Persze, a műfajból következően, nem lesz látványos és hatalmas bukás, nem fog megjelenni a "Game Over" felirat valamelyik este a JóbanRosszban helyén. De a leépítések úgy hiszem magasabb szinteken is folytatódni fognak, és iszonyúan érik, hogy a tulajdonosok megszabaduljanak a csatornától. Ráadásul az ilyen kaotikus helyzet nem tesz jót a reklámértékesítésnek sem, így itt is várhatóak változások.

Aztán hogy ettől több vagy kevesebb pénz jelenik meg az online-ban? A franc tudja. De ha lesz olyan megoldás, amire szívesen költenek a hirdetők, talán. Van még esélye a display hirdetéseknek idehaza is, pont az ilyen irányból érkező pénzek felszívására. Igaz, nagyon okos és főleg ügyes sales tevékenység kell majd hozzá. Meglátjuk, ki fog felnőni a feladathoz.

Addig pedig figyelgetem tovább a TV2 bukdácsolásait, és kíváncsian várom, igazam lesz-e.

Nem gondolom, hogy vége lenne a magyar internetnek, de Uj Péter távozása után az [origo] főszerkesztői is felálltak. És bár vélhetően teljesen más okok mozgatták őket, a tény tény marad: a két vezető hazai hírportál élén éles változások történtek.

Nagyon jól összefoglalja ennek az egyik vetületét Doransky, így ezzel annyira nem is foglalkoznék, hiszen igaza van: a változás mindenképpen azt mutatja, hogy a piac nincs jól, bajok vannak kéremszépen.

Ezekről a bajokról persze már elég régóta lehet tudni, nem véletlen az a sok nyavalygás sem, amit az utóbbi években leírtam: a hirdetési pénzek egyre nagyobb része megy külföldre, a display piac áresése, az árazás megváltozása nem jó jelek. Ráadásul idén már a piac eddigi szerkezete is elkezdett megváltozni, nem lehet már olyan jó, stabil és betonkemény szerződéseket kötniük a tartalomszolgáltatóknak, mint a korábbi években.

És a nagyok megingása azonnal arra késztet mindenkit, hogy lépjen. Érdekes dolog ez, hiszen első közelítésben pont a bevételek elmaradása a baj, miért akarna valaki itt piacot szerezni? De a valóság az, hogy átrendeződés történik. Átrendeződik a bevétel szerkezet, ki kell végre találni a jövőt - ahogy Doransky is írja -, és ebben az új hazai internetben talán majd mások lesznek a vezető szereplők. Vagy másik is.

Szóval igen, mégis azt kell mondjam, vége a magyar internetnek - annak az internetnek, amit eddig ismertünk. Azt hiszem, tavaszra valami egészen máshogy fog kinézni a piac. Nincs más dolgunk, mint nagyon figyelni.

A sorozat első két részében (1. rész, 2. rész) már leírtam pár dolgot, mire kell figyelni, ha weboldalt készítünk. Most íme néhány újabb gondolat!

Mikor néztél rá utoljára az oldaladra? Minden nap? És mindig a saját gépedről nézed? Kipróbáltad már másmilyen böngészővel is?

A weboldalunk alapvetően ugye egy böngészőben jelenik. Egy valamilyen böngészőben. De vajon milyen böngészővel nézik pont a tiédet?

Emlékszel még az első írásra a KKV sorozatban? Ott kértem, legyen Google Analytics kód az oldaladban. Ha raktál föl, akkor most nézzünk bele (majd ezzel még később foglalkozunk, most csak egy dolog fog érdekelni). Tehát. Belépsz az Analyticsbe, azon belül a Jelentés megtekintésébe, majd bal oldalt Látogatók menü, Böngészők szolgáltatásai fül és végül Böngészők.

És itt is van előttünk a lista: ilyen böngészőket használnak. Ennél a blognál például ez látszik:

És akkor íme, itt van, mikre kell ellenőrizni. Minden olyan böngészőre, amit a látogatóink legalább 1%-a használ meg kell nézni, hogyan jelenik meg az oldalunk, és vajon tényleg azt látják-e, amit mi akarunk. De ez nem is annyira egyszerű feladat! Ugyanis a böngésző nevére kattintva bejön az a statisztika is, hogy az egyes böngészőkön belül a különböző változatokat hányan használják. Ennél a blognál például az Internet Explorer nevére kattintva ezt látjuk:

Még az olyan nagyon utált IE6-ot is kimutatható számúan... Vagyis nem elég megnézni azt, hogy jó-e az oldalunk Internet Explorerre, hanem azon belül meg kell nézni azt is, hogy a gyakran használt változatokkal működik-e rendesen.

De miért fontos ez? Ha kiderül, hogy sok potenciális vevőnknek nem jól jelenik meg az oldal, akkor az olyan élmény, mintha egy ragadós padlójú, szemetes, sötét és büdös üzletben szeretnénk eladni valamit. Ki kell takarítani!

Tegyük meg ezt a weben is.

U.i.: Akkor most más tollával ékeskedvén, az első kommentben kaptam ezt a linket: http://browsershots.org/ Használjuk! (És köszönöm.)

Miközben mindenki a Facebook-ról beszél (joggal) és a Google+ is csak alig kerül be a hírekbe, nagy a csönd a hazai közösségi oldal, az iWiW körül. Ez mondjuk érthető is, hiszen elég elszomorító volt az utóbbi szűk egy év. De azért én nézegetem, elsősorban az érdekel, hányan látogatják még az oldalt.

És látogatják. Azt hiszem, sokan összetennénk a kezünket, ha lenne olyan oldalunk, amit naponta félmillióan néznek meg. És ennyi megvan az iWiW-nek, sőt, a 600 ezer is jobb napokon. Ez azért nem kevés, azt hiszem.

Más kérdés, hogy kik azok, akik ott vannak. Egy biztos: nem aktívak. Vagyis a mostanában olyan népszerű közösségieskedésbe nem igazán bevonhatók, de attól még ott vannak.

És akkor lássuk az utóbbi fél évet, napi egyedi látogatószám, belföldről, a Webaudit alapján:

Tisztelt Rogán Antal!

Elolvastam módosító indítványait, amellyel szabályozni próbálják az online módon történő szerencsejátékokat. Érdekes ötletek és felvetések vannak benne, de mégis, azt hiszem, nem lesz ez így jó. Hogy miért? Megpróbálom megfogalmazni.

Először is, a javaslatok között van egy érdekes felvetés. Erre gondolok:

az internetes oldalhoz való hozzáférésben közvetítő szolgáltatóként résztvevő elektronikus hírközlési szolgáltatót erről tájékoztatja, és egyidejűleg felhívja a szolgáltatót arra, hogy hálózatában tegye hozzáférhetetlenné a szerencsejátékban való részvételre
vonatkozó ajánlatot

Ez vajon azt jelenti, hogy a szolgáltatónak le kell tiltania az oldalhoz történő hozzáférést? vagyis - mintegy kínai mintára - fel akarnak húzni egy Nagy Tűzfalat? Akkor had kérdezzem meg, hallott már a VPN nevű szolgáltatásról?

A virtuális magánhálózat (Virtual Private Network, VPN) egy számítógéphálózat fölött kiépített másik hálózat. „Magán” jellegét az adja, hogy a VPN-en keresztülmenő adatok nem láthatók az eredeti hálózaton, mivel titkosított adatcsomagokba vannak becsomagolva.

Egy ilyen VPN segítségével bármikor képes bárki kikerülni mindenféle tűzfalat. Hogy ez bonyolult lenne? Egyáltalán nem. Aki játszani akar, kb. 5 perc alatt beállítja első alkalommal, aztán meg megy minden a maga útján... Tényleg van értelme ezzel vegzálni az internetes oldalhoz való hozzáférésben közvetítő szolgáltatóként résztvevő elektronikus hírközlési szolgáltatót?

Azután jön a kedvenc részem: a "liberalizát tevékenység". Olyan jól hangzik... éppen csak arról szól, hogy hogyan fognak adózni azok a cégek, akik jelenleg itt sincsenek az országban. Ügyes ötlet, de mint látszik, pont nem érdekli őket, ha valaki le akarja tiltani a szolgáltatásukat: akik játszani akarnak, úgyis kikerülik.

Aztán még amire felfigyeltem (egészen pontosan ezért néztem meg az egészet), az a reklámtörvény módosítása. Főleg ez a rész:

Tilos közzétenni olyan reklámot, amely az állami adóhatóság engedélye nélkül szervezett szerencsejátékot népszerűsíti.

Teljesen érthető és logikusan következik a szabályozásból, de azért elmondom, mi fog történni. A hazai oldalakról eltűnnek a hirdetések, és így elveszítenek nem kevés bevételt. De a hirdetések megmaradnak. Olyan oldalakon, amik külföldről működnek, de nézik itthonról is. Ezt nevezzük "hazai IP forgalom"-nak. Hogy kevés ilyen oldal van, vagy ami van, azt úgyis kevesen nézik? Hát, ez bizony tévedés. Ott van mindjárt a Facebook: van bő 3 millió hazai felhasználójuk... Aztán ott vannak a pornóoldalak. Hogy azokat a nemzeti érzelműek nem nézik? Ja kérem, hinni a templomban kell...

Nem beszéltem még a bankszámla dologról. Tudja, kedves Rogán úr, vannak olyan szolgáltatások, ahol innen, a budapesti szobámból tudok külföldi virtuális vagy valós bankszámlát létrehozni. Olyat, amire hazai pénzintézetnek pont nulla rálátása van, sem letiltani nem tudja, sem mást nem tud vele csinálni. Majd a nyereményemet oda fogom kérni. Sőt, be se hozom a pénzt az országba - még a végén terroristának néznek! - elköltöm majd online, vagy amikor külföldön járok. A 27% áfa miatt úgyis olcsóbb lesz bármit máshol megvenni. Hogy kikérik az adataimat? Majd keresek olyan szolgáltatót, ahonnan nem tudják. El tudok bújni, na. Még szerencse, hogy nem szoktam játszani, így nem "kényszerülök" adócsalásra.

Mi lesz így a törvénymódosítások következménye?

• Nehezebb lesz megoldani technikailag a szerencsejátékot, de aki akar, továbbra is játszik.
• A hazai tartalomszolgáltatók elveszítenek egy csomó bevételt, amit eddig kaptak.
• A nyeremények még a belső fogyasztást sem fogják segíteni.
• Alapvetően kriminalizálódik az egész online szerencsejáték kérdés.

Jó lesz ez így?

És akkor felmerül a kérdés: mi lenne a megoldás?

Sajnos nem tudok erre válaszolni, ahogy az EU azon országai sem tudtak, ahol ez a kérdés felmerült. Az internet szabadsága és technológiája bizony néha kellemetlen következményekkel jár. Érdemes ezt a békát lenyelni szerintem.

De azt hiszem, mégis volna itt valami. Át kellene írni ezt a szabályozást, ami arról szólna, hogyan védené a játékosok érdekeit a Magyar Állam. Olyan törvény kellene, amely racionális adómértékekkel, racionális elvárásokkal engedné a játékot, és cserébe jó sok jogot adna a játékosoknak - hogy érdemes legyen olyan szolgáltatónál játszani, aki idehaza is bejegyzett. De legyenek is ilyen szolgáltatók!

Hogy ez a törvény pont erről szól? Szerintem nem. Nem látom a terheket racionálisnak és semmit nem látok ebben arról, hogy a játékosoknak milyen jogorvoslati lehetőségei lesznek. Tudom, az állam majd megoldja...

Hát meglátjuk. Minden esetre jó lenne végre egy olyan országban élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi.

Előítéletesek vagyunk, és ha egyszer valakikről rosszat gondolunk, akkor úgy viselkedünk, mintha azt a rosszat tényleg meg is csinálnák - jobb félni, mint megijedni, nem igaz? Ezt az alapvető szituációt használja ki a következő kisfilm is.

Ami egyébként egyben egy jól sikerült vírus reklám is. Mert bár a márkához inkább csak közvetetten van köze a tartalomnak, de érzelmeket vált ki, ráadásként elgondolkoztat. Ügyes, na.

Miközben ma mindenféle újdonságokat jelentettek be a Facebook háza táján, erősen elgondolkoztam azon, vajon mennyire fogja ez megkavarni azokat a kényszer felhasználókat, akik csak azért vannak a Facebook-on, mert "üzletileg az nekik megéri" - legalábbis ezt hallották...

Valószínűleg nagyon.

Ennek egyik oka, hogy nagyon sokan vannak ebben a körben, akik nem értik, nem látják át ezt a közösségi médiás dolgot - horribile dictu fent sincsenek igazából. Miközben az a dolguk, hogy itt eredményeket érjenek el. Nem fognak. Legalábbis nem lesznek túl hatékonyak.

A Facebook mostani változtatási viszont egy dolgot biztosan nem változtat meg, ez pedig az alapok. Azok az alapok, amik ahhoz kellenek, hogy tudjunk közösséget építeni. A közösség építéshez ugyanis nem elég egy jó név vagy egy jó ötlet, kell hozzá munka és sok idő. Mert elsősorban tartalomra lesz szükségünk, ráadásul folyamatosan.

Tegnap előadó voltam egy civileknek szóló konferencián, amelynek a címe „AZ ÖNKÉNTESSÉGTŐL AZ AKTÍV ÁLLAMPOLGÁRSÁGIG”. A szervezők úgy gondolták, ebbe belefér, hogy beszélgessünk a közösségi médiáról egy kicsit. Így két előadással és egy kis beszélgetéssel (ami tényleg megtörtént, vagyis voltak kérdések) körbejártuk a legfontosabb alapokat. Nekem az általános tudás átadása jutott, és az alábbi előadást készítettem.

Természetesen volt szó a gyakorlati megvalósításról, erről Kerner Barbara, a Baranya Megyei Európai Információs Pont vezetője tartott egy jó előadást - maga is aktív Facebook-ozó, jó sok civileknek is hasznos gyakorlattal.

A UPC-ről sok rossz dolgot olvastam már, tény, egy ekkora szolgáltatónál már csak a magas megrendelői szám miatt is sok a panasz. Ugyanakkor ugyanez elmondható a legnagyobb konkurensükről, a T-Home-ról is: őket sem szokták szétdicsérni. A nagyok ilyenek, ez van.

Cserébe van erőforrásuk normális reklámokat csinálni. A UPC-től mindig is irigyeltem a reklámokat, legalábbis a Szőke kapitányos időszak óta biztosan. Elsősorban az tetszik, hogy mernek kicsit eltérni a kliséktől, és valahogy nem annyira lábszagú, mint... (na, kit sértsek meg?), szóval, mint oly sok más mai reklám.

És most valami egészen érdekes kísérletbe fogtak. Elindították a Facebook jelenlétüket, és nem tányéros tévét sorsolnak ki a sok Like-ért, hanem valami egészen mást adnak: tartalmat. Egészen pontosan egyedi és érdekes tartalmat.

Először is, felkérték az Index egyik fenegyerekét (igen, maradt még azért...), Sixx-et, hogy készítsen minden nap tartalmat az oldalra. És ez már önmagában is érdekes, de egy kicsit még tovább is léptek: csinálhatunk személyre szabható tévéműsort, és ha UPC előfizetésünk van, akkor még felvételt is indíthatunk a Facebook oldalról.

Hogy miért mondom azt, hogy ez kísérlet? Mert más ennyit még nem rakott bele egy Facebook csatornába, és lássuk be, nem egyértelmű, hogy ez lesz az abszolút nyerő megoldás. Ugyanakkor én nagyon remélem, hogy bejön nekik, mert akkor megerősíti azt az állandóan hangoztatott gondolatomat, hogy a közösségi médiában (is) a tartalom a lényeg.

Így tehát érdemes lesz figyelni, mire jut a UPC a Facebook-on. És drukkoljunk nekik.

Jó dolog az, ha mások hibáznak, mert ha kicsit figyelünk, tanulhatunk belőle. Márpedig a kommunikáció területén sokan és sok féle módon hibáznak. Érdekes, hogy a legnagyobb hiba mégis az, amikor nem akarnak kommunikálni.

A nem kommunikálás is egyfajta kommunikálás, ugye. Hiszen ezzel azt üzenik, hogy nem érdekli őket a mások véleménye, gondolata, mindenki azt gondol és mond, amit akar, ők ezt nem kommentálják.

A nem kommentálásban a legnagyobb hiba mégsem a "másik oldal" lenézése. A nem kommunikálásban a legnagyobb hiba a kezdeményező szerep átadása! Ugyanis amikor nem kommunikál valaki, akkor általában lehetősége lenne időben, még akkor megszólalni, amikor nincs botrány. De ha nem él ezzel a jogával, akkor azonnal mások határozzák meg, hogy mi lesz a beszélgetés menete.

Mondok egy példát. Valamikor 2003 környékén feltörték a Gyalogló Chat-et. Akkoriban ott dolgoztam, és hát azt kell mondjam, kellemetlen volt. Viszont amikor ez a törés kiderült, azonnal kiadtunk egy sajtóközleményt, amiben leírtuk a feltörés tényét, de azt is, hogy a baj elhárult - tehát a negatív dolog mellé raktunk valami pozitívat is. Akkoriban a Gyalogló Chat fontos szolgáltatás volt, így sok helyen megjelent a hír - de az a hír, amit mi írtunk! Vagyis úgy jelent meg, hogy számunkra a legkisebb kárt okozza.

Éppen ezért pont akkor a legfontosabb kommunikálni, ha cikis a helyzet. Nagyon jó példa erre egyébként a Mammut mostani esete is a kiköltözni nem akaró bérlőkkel - egy olyan kommunikációilag is szerencsétlen helyzetbe vitték saját magukat, amiben véletlenül sem győzhettek. Vagyis már az elején elcseszték - azzal cseszték el, hogy eldöntötték, nem beszélnek a dologról. Pedig a Facebook oldalukon értelmes és egyáltalán nem szemét kérdéseket kaptak, és csak azt követően kezdett eltorzulni az a csatorna, hogy válasz helyett inkább törölték a megjegyzéseket. Ezt csak fokozta aztán, hogy a törlés tényét gyakorlatilag tagadták is.

Így nem szabad. Nem szabad, mert sokkal nagyobb hír lesz belőle, mintha partnerként kezelnék a többi felet. Meg kell ezt tanulnunk, és lehetőleg más kárán. Mert ha nem így teszünk, akkor utólag már baszhatjuk szabhatjuk.

...és ha másból nem is, de abból látom, hogy beindult a konferencia szezon. Holnap is megyek egyre, bár ott nem adok elő, de kíváncsi vagyok, mi fog történni: ez a Digitália 2011 konferencia lesz.

Aztán szépen lassan jönnek a szokásos és kevésbé szokásos konferenciák, például Internet Hungary október elején, és sok más is. Majd szépen sorban beszámolok azokról, ahol ott leszek.

Ahogy visszagondolok, 4-5 éve még fontos volt a szervezőknek, hogy a blogok írjanak róluk. Voltam olyan eseményen, ahol csak azért voltam (voltunk) meghívottak, mert blogot írok, és azt kérték, írjak róluk is. Saját blogon, vagy éppen a rendezvény blogján.

Ez is megváltozott. Mára vagy van valami élő közvetítés (de sajnos ritkán), vagy a Twitteren van hírözön. És persze vannak a "fel nem kért" beszámolók is.

Pedig pont mainapság a közösségi médiában elhangzó információkat pont úgy lehet befolyásolni, ha bevonjuk a véleményvezéreket: bloggereket, sok twitter követővel rendelkezőket, és így tovább. Más kérdés, van-e értelme. De én azt hiszem, ha a cél az, hogy évről-évre megrendezésre kerüljön egy esemény, akkor nem baj az, ha jó híre is van.

Igaz, ehhez erős szakmai program is kell. És lássuk be, ezt a legnehezebb jól összerakni...

Ha az online megjelenésekről beszélünk, természetesen rendszeresen felmerül a PR megjelenések lehetősége is. Miközben a PR, vagyis a public relations egy külön szakterület, és az évek alatt gondosan a fejembe is verték, hogy a PR nem marketing és a marketing nem PR. Igen, vannak közös célok, igen, lehetnek közös megoldások, de nem, nem része az egyik a másiknak.

Ahogy a Magyar Public Relations Szövetség definíciója is mondja (forrás):

Kölcsönös előnyökön alapuló kommunikáció és kapcsolatok tudatos szervezése, melynek célja az egyének, szervezetek és környezetük közötti megértés, valamint a bizalom megteremtése, fenntartása.

Nos, ezt elolvasva jól látszik, hogy nem marketingről beszélünk. Viszont, amikor arról van szó, hogy online megoldás és PR, akkor mivel szokott jönni mindenki?

Úgy van, a PR cikkel! Illetve valamivel, amit úgy hív a szakma, hogy PR cikk. Nos, szerintem vagyunk annyira felnőttek, hogy tanuljuk meg: ez egy rossz elnevezés! Azok a médiaajánlatok, amelyek tartalmazzák a PR cikket, általában olyat adnak el, aminek semmi köze a PR-hoz. Akkor tehát mit veszünk ilyen néven?

Valójában felületet. A legegyszerűbb esetben nem történik más, mint a szerkesztőségi (tehát cikk) anyagok között kapunk egy előre meghatározott felületet, ahova az a szöveg kerül, amit mi kérünk. Ha szigorúan ragaszkodunk az ilyenkor illő eljáráshoz, akkor a szöveget az újság valamelyik munkatársa írja, de el kell mondjam, idehaza ez nem jellemző. Viszont ami minden esetben igaz: ezért a megjelenésért pénzt fizetünk. Vagyis valójában hirdetést vettünk, semmi mást. PR aktivitást biztos nem.

De akkor minek nevezzük ezt a valamit? Van rá egy szép szakmai szavunk, íme: advertoriál.

Még definíció is van (forrás):

Az advertoriál a kommunikáció egyik kifinomult formája, elsősorban a nyomtatott és elektronikus sajtóban alkalmazott eszköz. Az ilyen formájú megjelenés azáltal erősíti a hirdető brand kommunikációját, hogy az újság szerkesztett részeként jelenik meg. A megjelenés tisztán reklám jellegű, viszont a kiadvány stílusának megfelelő, szerkesztők által szerkesztett kell, hogy legyen.

Javaslom tehát minden médiaajánlat készítőnek, hogy térjünk át erre a valós megnevezésre. Ne nevezzük PR cikknek azt, ami nem az, nevezzük nevén a gyereket: advertoriál. Érdemes lenne átállni. Persze egy átmeneti időszakban mindkét név szerepelhet, például: advertoriál (korábban PR cikk).

Vajon tényleg vagyunk annyira felnőttek, hogy kinőjük ezt a fajta elnevezési hibát?

Közeledik a Karácsony, és ez azt is jelenti, hogy közeledik az az őrültekháza, amikor jó esetben annyi munka és annyi új ügyfél lesz, hogy hosszas túlórákkal is csak nehezen tudjuk feldolgozni az igényeket. Ilyenkor jön igazán jól egy ügyfélkezelő rendszer, vagyis egy CRM. A blogot támogató MiniCRM-hez kapcsolódó bejegyzés ez is, amit most olvasol, így a téma elsősorban ehhez a rendszerhez kapcsolódik, de azt hiszem általános megfontolni valókat is tartalmaz.

Van egy olyan része a MiniCRM rendszernek, ahol az összes ügyfelünk esetében meg tudjuk nézni, éppen mi van velük, kivel mi történik. Ez az ügyfelek állapota, vagyis a státuszuk. A MiniCRM alapértelmezésben javasol különféle státuszokat, amik sok esetben használhatóak is, de egyáltalán nem biztos, hogy nekünk pont ezekre van szükségünk. Ne akarjunk előre beállított sablonba gondolkozni, hanem végezzük el a szükséges testreszabását a rendszernek!

Persze mielőtt nekiesünk a MiniCRM felületének, gondolkozzunk! Ez az a rész, amikor nem kell még számítógép sem, hanem le kell ülni, és végig kell gondolni, milyen folyamatok is történnek a cégünknél. Ez egyébként a legfontosabb lépés az egész CRM használatban: amikor modellezük a cégünket, amikor leírjuk, miből mi következik, milyen munkafolyamatok alkotják a tevékenységünket. És természetesen leírjuk azt is, hogy ezekben a folyamatokban az ügyfeleinkkel mikor mi történik.

Természetesen ezt nem találgatással vagy a képzeletünk segítségével kell megcsinálni. Az ügyfeleinket ismerjük, válasszunk ki közülük minél több különböző igényűt. Legyen egy szűkített ügyféllistánk, amik között ott van a két legnagyobb forgalmat hozó ügyfél, a két legnagyobb hasznot hozó ügyfél (ezek ugye nem mindig ugyanazok), a két legújabb és a két legrégebbi, még meglévő ügyfél is. És ne felejtsük el felvenni a két legproblémásabb ügyfelet se...

Nos, ha megvan ez a lista, akkor szépen vegyük végig, hogy néz ki egy-egy munka az ügyfél megkereséstől a megrendelésen keresztül a megvalósításig, majd a számlázásig és az utókövetésig. Minden egyes lépést írjunk le. Ezek a lépések lesznek az alap státuszok, vagyis az ügyfélállapotok. Mivel ezt sok ügyfélnél megtesszük, így könnyen lehet, több tucat ügyfélállapotot is alkotunk. Ha ezt soknak érezzük, akkor kezdjük el ezeket az állapotokat csoportosítani, összevonni. És a végén így fogunk kapni egy státuszlistát.

Most ezt a listát "helyettesítsük vissza", azaz a kiválasztott cégek esetében nézzük meg, hogy minden lépés leírható-e ezekkel. Ha igen, készen is vagyunk, léphetünk be a MiniCRM-be, és ott a Testreszabás - Státuszok menüpontban rögzíthetjük is az ügyfélállapotokat.

Ezek után már könnyedén követhetjük a cégünknél a folyamatokat. És ha véletlenül valami új dolog történik, és kellene egy újabb státusz, az se baj. Mindig lesz lehetőségünk újat felvenni.

Így egy újabb fontos feladatot sikerült megoldanunk, és ezzel még pontosabban láthatjuk majd, hogy hogyan állnak az üzleti folyamataink. Vagyis hogy tudjuk, hogy kivel, mikor és mit kell az értékesítés adott fázisában tennünk.

(x)