Onlinemarketing blog

Most, hogy kiderült, az internet még a szervezett rosszfiúk ellen is lehet eszköz, komolyabban is feltehető az a kérdés: átveheti-e a hálózat néhány disztribúciós csatorna szerepét?

Amikor például idehaza a könyvterjesztés egy zárt kör játszótere (ahogy az APEH árverések is azok voltak...), akkor vajon lehet-e olyan helyzet, hogy könyvet csak az interneten keresztül terjesszünk?

Maradva a példánál, egy átlagos könyv 3-4 ezres példányszáma már normális hasznot hozhat a kiadónak és az írónak is. Tehát a kérdés az: el lehet-e adni egy-egy címből háromezer példányt?

Ugyanez lehet igaz más területtel is, mindenki tud ilyet találni a saját érdeklődési köréből.

Úgy látom, hogy a mostani helyzet még nem alkalmas erre. Az internet önmagában nem elég, kell mellé a hagyományos csatorna. Az emberek hiába használják a hálót, sokkal inkább a megszokás "rabjai". Aki a könyvet könyvesboltban szokta venni, az ezek után is ott fogja.

Persze át lehet szoktatni az embereket. Ehhez kell reklám és kell egyéb kedvezmény. Például az így megvett dolog ne legyen drágább, mintha a hagyományos csatornát használnánk. Fizetéssel, szállítással együtt sem.

Bár szerintem ez most még kevés. Hiányzik az a kicsi plusz, ami az embereket a netre irányítja. Az ilyen plusz megvolt az árveréseknél, hiszen konkrétan a hagymányos csatorna használatát blokkolta néhány bőrnyakú IQbajnok. De ez a plusz máshol is meglehet. Ha például az interneten valami gyorsabban elérhető. Avagy szélesebb választékban. Vagy bármilyen más előnye van.

Erre volna szükség, szerintem. És akkor majd el lehet adni egy-egy könyvből csak az interneten annyit, hogy érdemes legyen piaci alapon kiadni.

Márpedig ha üzlet, akkor bizony kell neki marketing. És valóban. Miközben eddig jórészt a nem állami egyetemek, főiskolák hirdettek, mostanra az államiak is bizony megjelentek a hirdetési piacon.

Most tekintsünk el attól, mennyire valódi is a verseny ezen intézmények között, inkább koncentráljunk a dolog marketing részére. A felsőoktatásban továbbtanulók döntő többsége 21 év alatti. Márpedig egy dolog szerintem minden állandó olvasom pontosan tud: a 21 év alatti korosztályban kiemelkedően magas az internetezők aránya.

Sőt, azt érdemes hozzátenni: aki komolyan akar továbbtanulni, az bizony szükségszerűen internet felhasználó. A kivételek száma elenyésző.

Mi következik ebből? Leginkább az, hogy az interneten kell hirdetni. Nemcsak lehet, nemcsak érdemes, hanem kell. Ugyanis itt jelennek meg az érdeklődők, itt vannak azok, akik például most is továbbtanulási lehetőséget keresnek.

Egyébként ezen a területen két kampányidőszak van: az első december végétől február elejéig tart, második pont mostanában: július vége - augusztus eleje. Mindkettő olyan időszak, amikor viszonylagos reklámcsend van. Hatékony, olcsó kampányokat lehet így folytatni. És valóban: ha valaki most fut egy kört a fontosabb helyeken, és figyeli az ETARGET és Google hirdetéseket is, jópár egyetem vagy főiskola reklámjával találkozhat.

Kampány van. A felsőoktatásban is.

Amikor először megláttam a múlthéten már említett grafikont, és arról beszélgettünk, milyen hatással lehet ez a hazai vezető portálokra, akkor feltettem azt a naív kérdést: esetleg stratégiát kell váltaniuk?

Erre Máth András mondta azt, hogy nem, stratégiát kellene alkotniuk. Azaz jelenleg kb. annyi a stratégia a vezető portáloknál (értsd: Index, Origo, Startlap és vidéke), hogy nő a penetráció, ezért növekszik az olvasók száma, így daráljunk magunk alá minél több tartalmat, és az jó lesz. A különbség inkább csak a bedarálás módjában és irányában különbözik.

De ez a grafikon azt mutatja, hogy önmagában nem elég a fenti "stratégia". A diverzifikálódás, a külföldi szolgáltatások és a jó ég tudja mi még beleszólhat a növekedési álmokba. Valamit tenni kell, méghozzá érdemes időben, mert most nagyobb költségek nélkül talán el lehet indulni egy kijelölt úton.

A kérdés számomra az, van-e annyi és olyan stratéga ezeknél a cégeknél, akik képesek irányt mutatni, azt az irányt elfogadtatni és aztán következetesen ennek mentén végigvezetni az adott portált. Megmondom őszintén, kicsit szkeptikus vagyok...

Szerintem egyébként nincs általános megoldás, amit mindenki követhet. Meg kell találni az egyedi sajátosságokat, azokat a területeket, ahol továbbra is erősnek akarnak maradni. A Sanomának egyfajta induló portál jelleget (Startlap, és itt ugye pont a Google a versenytárs). Az Origónak egyfajta letisztult... mit is? ide akartam valami okosat, de van arca az Origónak? Az Indexnek pedig a "megmondom, véleményemezem, jópofa vagyok" vonalat.

Vagy valami egészen mást. Majd ők eldöntik. Talán időben.

 Az rss jó dolog. Az rss-t szeretjük. De felmerül a kérdés: mire való a marketingben?

Egy cikknek, blogbejegyzésnek, friss tartalomnak több módon tudunk rss-t készíteni. Egészen pontosan három alapvető módon:

• a teljes tartalmat megoszthatjuk
• egy ajánlót osztunk meg
• csak a címet tesszük közre.

A teljes tartalom megosztása a legfelhasználóbarátabb, ellenben a látogató nem mozdul ki az rss olvasóból (általában). Azaz akkor érdemes használni, ha a cél a tartalom megosztása, és nem látogatókat akarunk "generálni" az oldalunkra. A non-profit oldalaknak, a blogoknak, a reklám célból készült tartalmaknak mindenképpen ez az ajánlott megoldás.

Trükközni persze ilyenkor is lehet, ha mégis az oldalra akarunk csalogatni embereket. Például azzal, hogy hozzászólások is vannak (alapesetben a blogok ilyenek), amit persze már csak a weben lehet követni. Hozzászólni és sok esetben szavazni is csak az oldalon lehet. Tehát a teljes tartalom nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a látogatókról. Egész egyszerűen csak az történik, hogy nem minden esetben jönnek el oda.

Egy előnye van még a teljes tartalomnak a blogok esetében (idehaza): a Miner.hu blogkereső az rss tartalmakat dolgozza fel. Azaz ami nincs az rss-ben, azt nem látja.

Az ajánló megosztása egyértelműen felhasználó csalogatás. Ha érdekes az, amit írunk, akkor jön a látogató: kattint és a weben olvas. Több látogató, és értelemszerűen hasszabb eltöltött látogatási idő is "jár" ezzel a megoldással.

Ugyanakkor ez egyfajta felhasználói kényszerítés is, így nem teljesen barátságos megoldás. A blogokon is szokás ezt használni, cikkek esetében pedig a többség ilyet használ. Hiszen így a látogató a tartalom mellett a hirdetéseket is látja, sőt, könnyebb átcsábítani más tartalmak "fogyasztására" is.

Ezt a megoldást tehát azoknak javaslom, akiknek fontos a reklámbevétel, értékes és érdekes tartalommal bír, és tud olyan többletet adni, ami miatt végső soron érdemes az oldalra látogatni.

Blogok esetében is érdemes ezt használni két esetben: egyrészt, ha szerkesztett a tartalom, és fontos, hogy a weben pontosan jelenjen meg (képek, ábrák, videók használata). Másrészt akkor, ha az ajánló minden lényeges dolgot tartalmaz, és az rss-ben nem látható rész már kiegészítés vagy pontosítás.

Bloggerek használják még ezt arra is, hogy a blog címlap ne csússzon teljesen szét a hosszú bejegyzésektől.

A csak cím közzététele egyfajta kényszer- vagy szükségmegoldás. Olyan, mintha a weboldal csak azért használná az rss-t, mert az "trendy", de valójában csak púp a hátán, hiszen elviszi a látogatókat, meg különben is, milyen dolog az, hogy nem látszik a hirdetés...

Így ezt a megoldást nem igazán javaslom használni, mindenképpen érdemes egy kis ajánlót közzétenni. Ugyanakkor vannak esetek, amikor egy régebbi portálon csak azt tudják megoldani, hogy legalább a cím kimenjen rss-ben. Ilyen esetben átmeneti megoldásként mégis érdemes ezzel élni.

Végül zárásként meg kell említeni, hogy létezik direkt rss-ben történő hirdetés is. Az rss alján megjelenő képpel (banner) vagy linkkel egyre több helyen találkozhatunk, idehaza például a Sanoma is él ezzel az eszközzel. Ez a megoldás - ha nem tolakodó - jó eszköz lehet a geek-ek elérésére, bár meg kell jegyeznem, ezt se szereti mindenki. Könnyen belefuthatunk negatív véleménybe, ha pl. egy blogon az rss-ben hirdetés is megjelenik.

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Ez most egy webkettes reklám. Ádám nem kért rá, hogy hirdessem, de állást keres a blogján. Akinek kell egy jó munkaerő, bátran keresse!

Egész héten kérdéseket tettem fel, most válaszolok én is azokra, íme!

Kinek dolgoznál?

Nincs se preferált terület, se preferált ügyféltípus számomra. Ugyanúgy szívesen dolgozok multinak, mint hazai nagy cégnek, de kisvállalkozások és egyéni vállalkozók is adnak nagyon izgalmas feladatot.

Nem csak azt szeretem, ha sok pénzből (nagy haszonnal) nagy kampányt csinálhatok, hanem azokat a kihívásokat is, amikor (relatíve) kevés pénzből kell jó megoldást kitalálni.

Elsősorban persze a tanácsadás jellegű munkákat szeretem, azok közül is azokat, amelyek hosszabb távú együttműködésre építenek: folyamatos marketing tanácsadásra, kampánykezelésre vagy bármi másra van szükség.

Mi hiányzik?

Számomra nincsen "nagy hiányzó". Számomra az Internettó méltó utódja az Index, a Vianovot, Korridort saját idejükben sem szerettem annyira.

Ami számomra kicsit hiányzik, az inkább egyfajta stílusbeli változás miatt történik. Itt elsősorban arra gondolok, hogy a portálok - stílusban - eltolódnak a bulvár felé (mert mindenki indexebb akar lenni az indexnél, haha), a blogok pedig előhozzák másokból is a véleményeket (azaz olyanok is véleményt mondanak nem-blogokon, akiknek nem kéne).

Hiányzik a laza, nembulvár, nemmegmondó stílus. Vagy tudtok ilyet?

Mivel kezded?

Levelek, Index, Időkép, rss feedek. És aztán napközben levelek, rss, levelek, Index, Origo, rss, levelek, etc.

Ahova be-benézek: SG.hu, Prím Online, FN.hu, HVG, A5, TotalCar és naponta egyszer legalább a Délmagyar.hu

Mi történik a hazai interneten?

Röviden: sokféle hatás egyszerre. Diverzifikálódás, egygépes-egyböngészős használat nagyobb aránya, ritkább használat, és sajnos elszegényedés is.

Ugyanakkor nem csökken, hanem továbbra is nő az internetezők száma, azaz nem kell ilyen irányú vészharangot kongatni. De a portáloknak - főleg a nagyoknak - igenis el kell kezdeniük stratégiát alkotni és olvasókat gyűjteni.

Használsz adblockert?

Operát használok, és azzal blokkolok hirdetéseket. Tehát igen. Elsősorban azért, mert rengeteg erőforrást zabálnak. Így viszont kénytelen vagyok más böngészőn (pl. Camino) ránézni az oldalakra néha, hogy képbe legyek a futó kampányokról.

Mit csinálsz máshogy a hétvégén?

Szinte mindent. Kevesebbet ülök a gép előtt, ritkábban nézek leveleket, és más szolgáltatásokat is használok. Ugyanakkor mégis semmit se csinálok máshogy: bejárom a szokott útvonalakat, csak ritkábban.

Mivel az internet kb. annyira természetesen használt "eszköz", mint a tévénézés, így aztán a hétvégén is az életem része.

Szombatra is jut egy kérdés, és stilszerűen a hétvégi internet használati szokásra vagyok kiváncsi. Azaz: mit csinálsz máshogy az interneten hétvégén?

Más oldalakat is megnézel? Több időt szánsz egy-egy portálra? Nem olvasol leveleket? Vagy egész egyszerűen offline vagy, és nem is kapcsolod be a géped?

Vagy nem is számít, hogy hétvége van, az internet az internet, kell, mint az éltető erő, és ilyenkor is a szokásos napi rutin megy?

Igen egyszerű lenne persze a válasz arra, hogy használsz-e hirdetés blokkolót, azaz letiltod-e a hirdetéseket? De én ezt egy kicsit tovább viszem, és azt is megkérdezem: ha használsz, akkor miért használsz? (És mit használsz erre?)

Egyébként becsülöm azon (jórészt Sanomás) oldalakat, amelyek a mai napig nyomatják a pop-under hirdetéseket. Mindig megjelenik a kis figyelmeztetés, hogy most nem jelent meg nekem egy reklámablak - és ez a funkció alapban benne van mára minden böngészőben (IE, FF, Opera, Safari). Vajon miért lehet ezt a megoldást még mindig eladni?

Az internet fejlődik. A penetráció nő. A reklámköltés nő. Ezek mind olyan dolgok, amit olyan természetesnek veszünk, mint azt, hogy nyáron melegebb van mint télen, vagy hogy az egyik kóla jobb, mint a másik.

Erre pár napja Máth András elém rakott egy érdekes grafikont (kattintásra nagyobb és több):

Az ábrán a Webaudit adatai találhatóak, 2004. elejétől a hétköznapi átlagos uniq visitor számok alkotják a grafikont - a teljes hazai forgalomra, illetve néhány nagyon portálra. Ami pedig az adatokból látszik, az érdekes és nagyon meglepő: a vége lefelé hajlik. A szezonalitást kiszűrve is az látszik, hogy nem növekszik a hétköznapi átlagos UV, hanem csökken.

Mi történt? Mi van ennek a hátterében? Gyorsan kérdeztem hát néhány dolgot Andrástól ezzel kapcsolatban, tisztuljon kicsit a kép.

OMB: Egészen pontosan mit is mutat az ábra? Azaz a hétköznapi átlagos UV mit takar?

MA: A hétköznapi (munkanapi) belföldi látogatók számát (UV) átlagolja a Webaudit nyilvános szoftvere - ezt bárki lekérdezheti a www.webaudit.hu oldalról. Az adat természetesen nem pontosan egyezik az emberek számával, hanem - ez a user-centric mérés sajátossága - az egyedi számítógépeket jelzi, így ha valaki 2-3 gépről internetezik egy nap, akkor 2-3 látogatóként fogja a rendszer azonosítani és fordítva: ha egy gépről 2-3 ember is megnézi a leveleit, akkor azt a rendszer egy felhasználóként számolja.

OMB: Látunk egy nagy emelkedést 2006 végén. Ez gondolom új oldalak csatlakozását jelentette, igaz?

MA: Az adat a webaudit mérését mutatja, így a növekedés-csökkenés minden egyes esetben egyszerre következik a mért oldalak ki-be kapcsolásából és a piac növekedéséből. A 2006 szeptember-2007 március közötti emelkedés egyik magyarázata a közösségi oldalak 'felrobbanása' (myvip indulása, iwiw duplázódás) valamint a téli internetes áresés miatti felhasználószám növekedés.

OMB: 2007 eleje óta láthatjuk az enyhén csökkenő trendet. Telítődött a piac? Mennek el az internetezők, és nem jönnek? Vagy egyszerűen csak kevesebb oldalt mér a Webaudit?

MA: Nem nagyon tapasztaltuk a mérésekből, hogy kiléptek volna jelentősebb oldalak - inkább a belépőket lehet látni. Szerintem két dolog lehet az eredmények mögött: Az egyik technikai, hiszen ahogy nő a laptopok száma, úgy egyre gyakoribb, hogy az otthoni és munkahelyi gép azonos - márpedig ilyen esetben a látogató nem két, hanem csak egy 'emberként' számolódik. A másik ok inkább gazdasági-tartalmi: előfordulhat, hogy a felhasználók egy csoportja - akik nem 'kattantak rá' az internetre - megismerte, megértette az eszköz használatát és helyére is tette. Akkor használja, ha kell neki és ez bizony lehet, hogy hetente csak 3-4 nap és nem mindennap. Ez pedig bizony csökkenést mutat a napi statisztikákban.

OMB: Tegyük fel, hogy valóban megállt a felhasználók számának az emelkedése. Azon kívül, hogy ez rossz üzenet az egész hazai internetes szakmának, mit jelent a cégekre nézve? Például emiatt stratégiát kellene váltaniuk a portáloknak?

MA: Én inkább úgy fogalmaznék, hogy stratégiát kellene alkotni. A legnagyobb szereplők ugyanis a vezető oldalaikkal eddig inkább sodródtak és élvezték, hogy minden hónapban újabb közönség csatlakozott a táborukhoz. Úgy tűnik, hogy idén tavasszal ez a természetes bővülés megállt vagy legalábbis csökkent. Ha viszont így van, akkor a reklámbevételek növelése érdekében bizony egyre inkább egymástól is el kell hódítani közönséget.

Ezek után még mindig marad a kérdésem, mindenki felé: mi történik a hazai interneten 2007 eleje óta?

Reggel fölkelsz, leülsz a számítógéphez, és elsőként megnézed az... Melyik oldalt? Mi az első weblap, amire ránézel? Minden nap más? Vagy rss olvasással kezdessz? Esetleg valamelyik nagy portállal?

Index? Origó? Startlap? Esetleg iwiw? Vagy Netvibes? Google Reader?

Mivel kezded a napod? 

...szerveztünk egy kis játékot egy nyári kampányhoz, lehet még csatlakozni! A lényeg, hogy aki valamilyen formában a blogján népszerűsíti a Gábor Dénes Főiskolát, illetve az oda történő pótjelentkezés lehetőségét, az értékes ajándékokat nyerhet.

Bővebben a GDF Blogon, lehet csatlakozni bátran!

(A kampányt mi szervezzük, így bár ez itt most a reklám helye, de attól még a blog profiljába is vág.) 

Nem gondoltam volna, hogy így a nyárra ekkora változás áll be a hazai felhasználók böngésző használati szokásában. De a legújabb Adverticum felmérés alapján azt kell mondjam, hogy valami nagy dolog történt itt.

A Firefox ugyanis ezen mérés szerint megelőzi az Internet Explorert! Az FF 48,9%, az IE 46,8%-ot tudhat magáénak. A felmérés elég sok, közel két és fél millió felhasználó adatát tartalmazza, és e hónap elején készült. Az eredmény egyébként annyira meglepő volt, hogy az adverticumos fiúk az elmúlt másfél hétben kétszer is ellenőrizték, hogy tényleg így van-e, de nem találtak olyan hibát a mérésben, ami befolyásolhatná az eredményt.

Így azt gondolom,tényleg valami érdekes ponthoz értünk. A böngésző háborúban a helyzet a fokozódik!

Mai kérdésem egyszerű: neked melyik mára halott weboldal hiányzik az internetről?

A hatalmas felhajtással bevezetett Korridor.hu? Vagy a kiwwi nevű ingyenes hozzáférés-szolgáltatás? Esetleg dpg.hu-s e-mail címet szeretnél még mindig a DrótPostaGalambnál?

Vagy valami külföldi szolgáltatás hiányzik? Az AltaVista kereső, még a Digital-os időkből? (http://altavista.digital.com/ - aki még emlékszik...)

Milyen emlékképeid maradtak?

Ma a Twitteren Rabbit feldobta, hogy a Budapesti Temetkezési Intézet pályázatot hirdetett marketing és kommunikációs tevékenységek lebonyolítására.

Ennek kapcsán jutott az eszembe: te kinek dolgoznál szívesen? Melyik céget vagy milyen szolgáltatást látnál szívesen a portfóliódban?

Egy temetkezési céget? Vagy mondjuk valamelyik most induló polgári űrrepülést szervező céget? Esetleg a Coca-Colát?

Vagy inkább kkv-kkal foglalkoznál szívesen? Vagy csak a saját cégedet akarod "marketingelni"?

Várom a válaszokat, és ezzel el is indítom ezen hét kérdés-cunamiját: minden napra fog jutni valami kérdőjel!

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Mottó: Nekünk volt gyerekszobánk. Ma is ott lakunk.

Valami történik a marketingben. Mert bár a felszínen lászatra továbbra is a vacak hirdetések lebegnek, de a mély az forrong. Na nem kell megijedni, marketinges forradalmak nem lesznek - de ennek csak az az oka, hogy nincs ki megfizesse.

Valami történik a marketingben. Igaz, elég mélyen, és úgy tűnik, egyeseknek nincs türelmük kivárni, lesz-e eredménye. Vagy nem is látják a változás jelét. Így aztán a Nagy Hazai Megmondó Ikon, Tóta W. Árpád el is búcsúzott a Kreatívtól. Kár, mert igazán jó és megosztó írásai voltak. El lehetett és el is kellett rajta gondolkodni. Most majd a Kreatívon nem ír. Azért a blogja él tovább, aki esetleg hiányolná az ő baráti stílusát.

Valami történik a marketingben. Komoly és tudományos írásban emlékezik meg a Terepnapló blog a long tail-ről, az átlaggal szemben a szélsőségek (mikrocsoportok) előretöréséről. Különösen jó írás, mert hisz a kényes akadémikus nyelvezet visszaköszön benne, így volt tanáraink felé is domboríthatunk ilyen szövegekkel: Nagyon fontos, hogyha pusztán rangsorba állítunk adatokat egy hisztogrammon (pl. honlapokat látogatottság szerint), akkor az ábra természetesen soha nem fog normális eloszlásra hasonlítani!

Valami történik a marketingben. De ez nem belső okok miatt történik, hanem külső hatásra. Miközben egy új technológia, az internet, hirtelen hatalmas falatot harapott ki magának (10 év alatt lenyomta a rádiós piacot, csuhaj!), és ezen jól elrágódik a szakma - bár sokan nem képesek ezt feldolgozni, és valahogy nem ébredtek még fel -, felnőtt egy új nemzedék körülöttünk.

Okkult Ezotériában jártas feleségem azt szokta mondani, a mai gyerekek (fiatal felnőttek) indigók. Figyeljük csak:

nem értjük meg, hogy miért vannak a kommunikációs problémáik, a figyelem zavaros és hiperaktív állapotaik. Nem értjük és nem is érthetjük, hogy miért vannak 3 gondolattal előrébb az írás, az olvasás, vagy a számolás esetében, miért nincs szinkronban az agy és a kommunikáció. Miért próbálnak egyszerre több gondolatot is megfogalmazni? 

Ismerős? Sokan vannak a szakmában, akik egész egyszerűen nem képesek beleélni magukat a mai fiatalok helyzetébe. Nem, nem a harmincasok a fiatalok! Nem a "rendszerváltó nemzedékről" van szó! Hanem a mai tinikről, sőt, a még-nem-tinikről. Például a lányaimról. Akik jó esetben röhögnek a reklámokon, rossz esetben elkerülik, de egy közös van: átlátnak rajtuk.

Más stílus kell. A mai stílus, a mai hozzáállás, a mindent elborító féligazság-reklámok világa haldoklik. Ott lenn, a mélyben, persze. Nem a felszínen. A pénz és a hatalom még Brezsnyevet is életben tartotta, legfeljebb néha elemet cseréltek benne.

Ezért is sajnálom, hogy Tóta W nem ír már célirányosan marketinges-reklámos témában. Pedig szívesen elolvastam volna a tudósításait a régi rendszer széthullásáról. Írása után stílusosan: együtt nézhettük volna meg a mai reklám halálát a vendéglőből, a világ végén.

A mai napig rendre belefutok abba, hogy amikor banner helyett kódot küldök, nem értik a portál tulajdonosok, mit akarok. Ezek persze főleg kisforgalmú vagy egzotikus piacon mozgó portálok. Az alábbi írás az ő okulásukra szolgál. De miről is van szó pontosan? Mit nem értenek?

Egy normál hirdetés vagy egy kép vagy egy flash file. Ha kép, akkor lehet jpg (ritkán) vagy gif (általában). Mert a gif tud mozogni, így van valami figyelemfelhívóbb hatása (vagy nem...). A flash jobb, mert ugyanakkora file méretben több dolog fér el bele, nemcsak mozogni tud, de interakcióra is képes lehet, és alapvetően sokkal szebb dolgokt lehet így megcsinálni. De míg a képet simán html elemmel be lehet linkelni, addig a flash-t csak úgy, ha bele van "égetve" a link.

Ez a történet egyik fele.

A történet másik fele a mérés. Bármilyen módon is rendeljünk hirdetést, azért az érdekes, hogy hány alkalommal jelenik meg, és hányan kattintanak arra. Ezt mérni kell. Mivel az ember bizalmatlan, és a jó barátság alapja egyébként is a pontos elszámolás, így jó az, ha valami függetélen mérőrendszerre bízzuk a bannerek mérését.

Erre való a hirdetéskiszolgáló rendszer. Ilyet használnak a portálok is a bannerek megjelentetésére, és a legtöbb ügynökség is ilyeneken keresztül futtatja a kampányokat.

Ügynökségi oldalról ennek több előnye is van: menet közben lehet kreatívot (bannert) ésvagy linket cserélni, egyben lehet látni az összes megjelenést és kattintást, le lehet állítani a futó kampányt ha baj van.

Ez a történet másik fele.

Visszatérve a bannerre: a hirdetéskiszolgáló segítségével a flash bannerre történő kattintás is mérhető, ilyenkor csak egy kód kerül a flash-be, és a hirdetéskiszolgáló "tölti azt fel" tartalommal, azaz linkkel. (Mellékszál, de ez szokott a vízválasztó lenni, amikor bannerkészítő kisiparost választ az ember: tudja-e, miről beszélek, amikor pl. adverticumos kódot kérek a bannerbe...) Ráadásul lehet olyan trükköket is elkövetni, hogy amennyiben a flash nem tud megjelenni, úgy nem üres képernyőt, hanem egy helyettesítő képet (gif-et) jelenít meg a portálon.

Namost. Ha én egy hirdetéskiszolgálót használok, akkor a fentiek alapján nem egy gif-et vagy egy flash-t, hanem egy html kódot kell, hogy elküldjek. Ez a kód jeleníti meg a hirdetést. De ezt a kódot pont úgy kell berakni az oldalba, ahogy a képet vagy a flasht. Akár egy másik hirdetéskiszolgálón keresztül, akár közvetlenül mehet a portál kódjába.

Nem nagy trükk. És nem is újdonság, az Adverticum pl. 10 éve nyújt ilyen szolgáltatást.

Így aztán, kedves portál tulajdonosok, ha kódot küldök, nem kell megijedni! Elég csak berakni a portálkódba, vagy a már meglévő hirdetéskiszolgálóba, mint html banner.

És így jobb lesz mindannyiunknak. 

Jaj, most mi lesz? Idén megnyertem a tanácsadó kategóriát a Goldenblog versenyen! Először is nagyon örülök neki, kellenek az elismerések ahhoz, hogy az embernek több kedve legyen írogatni.

A blog szeptemberben lesz három éves. Nem állítom, hogy folyamatosan jó színvonalon, de működött és működik. A kezdeti helykeresés, témakeresés után az indulást követő fél évvel állt be az a fajta kép a fejemben, ami alapján a mai napig írom a bejegyzéseket.

A blogot egyébként alapvetően magamnak írom: az a cél, hogy nekem tetszen, számomra érdekes legyen a téma. Persze kapok rengeteg ötletet, rengeteg felvetést, és sokszor lesz ilyenekből is írás.

No és jönnek a kedves olvasók, akik közt sokan vannak, akik csak olvasnak, néhányan néha kommenteznek, és páran rendszeresen itt vannak, és véleményükkel mindenképpen formálják az én véleményemet is.

Nem számítottam erre az elismerésre. Látva a kategória indulóit, abban bíztam, az első tízbe beleférek. Így igazán értékes lett számomra ez az eredmény, és nagyon örülök neki.

Köszönöm.

Ha az ember rendszeresen olvasgatja a hazai szakmai oldalakat, akkor pár hét után rájön arra, hogy igazából alig van valamirevaló hasznos szakmai hír a hazai marketinges életből.

A teljesség igénye nélkül az alábbi oldalakat követem valamilyen rendszerességgel:

• Kreatív Online
• BTL.hu
• Mfor
• Honliner
• Prím Hírek
• SG.hu (van benne némi marketinges anyag)
• FN.hu Marketing és Média
• HVG Online

Meg persze néha másokat is, ahogy sikerül. De ha egy oldalnak nincs rss-e, akkor biztos nem fogom rendszeresen követni. Arra nincs se időm, se energiám, hogy rendszeresen betöltsem az oldalakat. Meg igazából nincs is erre szükség.

Az ugyanis a megfigyelésem, hogy nagyon egysíkúak ezek az oldalak. Az alábbi hírtípusokat találjuk:

• Sajtóközlemények: sok esetben síma utánközlés, esetleg némi átírás. Néha egy-két plusz infót, utalás régebbi sajtóanyagokra.
• Külföldi hírek: ha van valami nagyon fontos, akkor azt pár nap késéssel megírják. Aki követi a fontosabb angol nyelvű hírforrásokat, azok tudják, mire gondolok.
• Saját anyagok: a lapok egyik fele igen, a másik fele gyakorlatilag nem. De az arányuk nem sok, sajnos. Elsősorban egy-egy aktuális téma feldolgozása, esetlegháttéranyagok.

De ha megnézzük az oldalakat, akkor sok hírt 3-4-5 helyen elolvashatunk. Néha betű szerint ugyanolyan szöveggel. Mert a sajtóközleményeket sokan egyszerűan csak becopyzzák. Még azt sem tartom lehetetlennek, hogy némi flekkdíjat is felvesznek ezért egyesek...

Ami nincs, ami hiányzik: saját hírek, exkluzív hírek, szerkesztőségi információk, rendszeres elemzések, interjúk. Ami nagyon hiányzik: a kezdeményezés. Ezek a portálok csak követik az eseményeket! Nem vetnek fel témákat, nem mennek utána egy-egy érdekes hírnek. Súlytalan az egész online marketinges sajtó. Sajnos.

Kellene egy marketinges TotalCar. Valami olyan portál, amelyik bevállalós, ugyanakkor ismeri a piacot, érzi a rezdüléseket is, és képes akár témákat is előtérbe tolni. Valami szakmai fórum...

Akartam már írni róla, hogy a Médiablogot is jegyző Pollner a már évek óta működő Dotkommentár weboldalát "blogosította". Azaz az oldal tartalmát megtartva, azt kis mértékben kibővítve egy általános onlineos blogot indított - érdekes témákkal. Kötelező darab a szakmai olvasóknak, lehet bővíteni az rss olvasót.

Egy mostani írásában elég érdekes dolgot kezdett el feszegetni Pollner: vajon mennyire jó az, hogy a Google (illetve a többi kereső) ránkkényszerít egyfajta tartalom és oldalszerkesztést, hogy ő könnyen-jól-relevánsan fel tudjon indexelni minket? Vajon milyen lenne az - hoz egy példát -, ha a városokat úgy kellene (át)tervezni, hogy könnyen lehessen térképezni? Nem túl öncélú ez a dolog?

A bejegyzés utáni kommenteket érdemes végigolvasni, érthető módon a SEO-sok nem tartják ezt a felállást rossznak. Én egy kicsit most máshogy közelítem meg a dolgot, inkább marketinges szempontból. Íme.

A SEO nem kötelező. Mindenki olyan oldalt csinál, amilyet akar - lehet az olvasható, értelmezhető, áttekinthető, de lehet csak grafika és fotó is, flash-el, silverlight-tal, java-val, vagy bármilyen egzotikus megoldással. Két problémája lehet: a látogatók nem tudják használni, illetve a keresők nem találják meg.

Persze ha az oldal átgondolt, akkor a felület programozásától függetlenül tudják használni a felhasználók. Legyen az flash vagy akár java, ha érdekes-hasznos a tartalom, lesz olvasó.

A keresők már más kérdés. Nem kellenek, nem kötelező nekik megfelelni. A weboldal tulajdonos olyan módon visz látogatót az oldalára, ahogy az neki tetszik. Mondok egy példát: ott van az iWiW. A keresők nem látják, nem találják meg a benne lévő tartalmakat. Zárt rendszer, a belépéshez azonosító és jelszó kell, így érthető. Mégis az egyik leglátogatottabb hazai oldal - és ehhez a Google-nek semmi köze!

Írt erről a napokban Doransky is, ő ennél még élesebb véleményt fogalmaz meg a témában.

Oké, de akkor mégis miért kell SEO? Vagy inkább: kiknek kell SEO?

A keresők adnak egy lehetőséget: folyamatos hirdetési pénzek kifizetése nélkül biztosíthatnak (biztosítanak) folyamatos látogatottságot az oldalunkra. Persze csak akkor, ha megfelelünk az elvárásoknak, azaz betartjuk azokat a szabályokat, amiket valóban a keresők állítottak föl. Mégegyszer mondom: nem kötelező betartani ezeket. Csak akkor kell, ha azt szeretnénk, hogy érkezzenek látogatók az oldalunkra a keresőkből - lehetőleg nagy számban.

Azt már nem mondom, hogy ingyenesen, hiszen egy egyszerű SEO sem ingyenes, legalábbis időt kell rá szánni. De általában pénzt. Minél többen szeretnének a konkurenseink közül látogatókat a keresőkből, annál többet.

Oké, de nem öncélú ez? Nem arról szólnának a keresők, hogy trükközés nélkül a releváns és jó oldalakat dobják fel elsőként? De igen, erről szólna. De ennek sok akadálya van. Mondok egy példát.

Egy nagy nemzetközi cég egyfajta terméket árusít. Mondjuk lepkehálót. Van 40-50 viszonteladójuk országosan. Ha ezek után rákeresünk a Google-ben a lepkeháló szóra, akkor mi a releváns találat? Az a hazai fő forgalmazó, aki viszont csak viszonteladóknak ad el, kiskerben nem? Vagy a kisekereskedő hálózat tagjai? Mind az 50? És a konkurencia? A Google első 10 helyébe pontosan tíz találat van: annyi fér oda. Ez optimális esetben tíz cég. Nem ötven. És akkor mi van a másik negyvennel?

Na ilyenkor biztos jó dolog a SEO. Hogy ne a mi lepkeháló boltunk legyen az ötödik oldal alja. Persze ha nem akarunk SEO-t, nem csinálunk olyan oldalt, ami a keresőnek tetszik, akkor más megoldást is választhatunk. Hirdethetünk az AdWordsben, az ETARGET-en, az Ad Networkben, az Indexen, vagy akár óriásplakáton az utcán.

A mi döntésünk. Semmi nem kötelező.

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Tenderen indulni mindig érdekes dolog. Egyrészt lehet tudni, hogy pontosan mik a feltételek, aztán elvileg kisebb az esélye a "csókosnak" (hacsak nem úgy van kiírva a tender), végül ha sikerül nyerni, akkor ez egy biztos megbízás. Mert tendert olyanok írnak ki, akik tényleg komolyan gondolják a munkát.

Másrészt nem egyszerű dolog tenderen indulni. Például biztos, hogy nem vagyunk egyedül a pályán: van konkurencia. Aztán mindenféle jogos és sokkal kevésbé jogos dologra is kell tudni felelni. Például volt olyan hazai tender, ahol centire pontosan megmondták a pénz mekkora részét milyen reklámeszközre, felületre stb. kell elkölteni. Ilyenkor aztán nem elég kreatív médiatervezőnek lenni, igen sok matekozás és legalább ennyi bevállalás is kell hozzá.

Végül vicces dolog is tud lenni tenderen indulni: mindenki megkapja az összes többi induló kédéseit (és az azokra adott válaszokat), sőt, van olyan eset, ahol az is kiderül, kinek milyen hiánypótlást kell beadni. És ilyenkor bizony elgondolkodik azon az ember, hogy jónevű cégek vajon mitől olyan jónevűek, ha ilyen triviális hibákat is elkövetnek...

(Megjegyzés: az Onlinemarketing.hu Kft. idén nem indult tenderen.)

Lezárult a Google hirdetési versenye, és hazai vonatkozás miatt tegnap ez sok helyen meg is jelent a hírek között, hiszen:

A világ egyik legnagyobb egyetemi versenyén, a Google Online Marketing Challenge-en, amelyen 47 ország 1650 csapata vett részt, a Modern Üzleti Tudományok főiskolájának egyik csapata bekerült az európai, közel-keleti és afrikai régió három legjobbja közé.

Először is ezúton gratulálok a csapatnak! Tényleg nagyon szép eredmény, és bizakodásra ad okot: van ma idehaza olyan műhely, ahol meg lehet tanulni PPC hirdetéseket kezelni.

Az már kicsit érdekesebb, hogy ez a műhely egy olyan főiskola, amelyik nem a "nagyok" közül kerül ki. Pedig ha az ember jobban belegondol, akkor valamelyik közgazdasági egyetemi csapatnak "kellett volna" nyernie, nem? Mert sok csapat indult ám az országban, nemcsak ez az egy!

Úgy gondolom, mélyen magukba kellene nézniük a többi online marketing képzést folytató intézménynek, miért nem szerepeltek ilyen jól az onnan nevező csapatok. Nem kaptak elég támogatást? (Miért nem?) Nem elég gyakorlati a képzés? (Miért nem?) Nem is tanítják, hogyan kell a gyakorlatban kampányt folytatni? (Miért nem?)

Nagyon jó reklám ez egyébként a főiskolának, és azon belül is a képzést szervező (és a csapatot a felkészítésben segítő) Damjanovich Nebojsának. Ugyanis ő (is) ott áll ennek az eredménynek a hátterében. Ezt érdemesnek tartottam itt megjegyezni. Jó tudni róla.

Végül legyen itt valami plusz érdekesség: a sajtóközlemény mellékleteként megkaptam az esettanulmányt. Az eredeti, word doksit letölthetővé tettem. Jó olvasgatást mindenkinek!

Vajon miért gondolja azt az ORTT, hogy mindenhez ért? Miért gondolják azt egyes ORTT tagok, hogy az ő dolguk eldönteni, mi a reklám és mi nem az? Néha úgy érzem, az íróasztal, illetve a pozíció valóban homloklebeny-műtétet is jelent egyben. Valahogy az IQ egyenes arányban csökken a hivatali pozícióval.

Mert mi mást gondolhatnék, ha ilyet olvasok?

Testületi tagok közlése szerint azon a vitán vérzett el a médiahatóság ülésén a TV2 emblémaváltásának jóváhagyása, hogy reklámnak számít-e, ha egy tévécsatorna emblémájában helyet kap internetes oldalának címe.

Az első, ami erről az eszembe jutott, az ez volt: A sok hülye! Miért nem mennek el inkább kapálni?

De most komolyan! Ha a cégem úgy dönt, hogy feltünteti a címét a logójában - pl. szépen beleírom az Onlinemarketing.hu Kft. mellé, hogy Szentendre -, akkor ezzel most reklámozom Szentendrét? Mert a webcím az bizony a cég webes lakhelye. Érdekes egyébként a "kiszivárgott" indoklás-részlet is:

Több testületi tag közlése szerint a vita a második döntéshozatalnál azon alakult ki, hogy a tévécsatornához kötődő tv2.hu felirat - lévén, más terméket hirdet, nem a kereskedelmi adót - reklámnak minősül-e.

Kezdem egyébként érteni! Attól félnek, hogy a tv2 majd a tv2.hu címen valami mást csinál. Például úgy ad tartalmat, hogy abba nem szólhat bele az ORTT. Vagy ilyesmi. Esetleg mondjuk nem a tv adáshoz kapcsolódó dolgokat rak oda, hanem mondjuk valami mást. Például rajzszakkört üzemeltet. Vagy szavazást indít arról, szükség van-e közpénzen olyan töketlen testületre, mint az ORTT. És ez veszélyes lehet. Nagyon veszélyes. Még a végén majd nem szólhatnak bele, hogy a tisztelt nézőközönség milyen műsorokkal butítja magát...