Onlinemarketing blog

Ha valaki vállalkozó, akkor nagyon hamar megtanulja, minden döntésének vannak azonnali és hosszú távú következményei is. Az elsőre jó ötletnek látszó megoldás később lehet, hogy a fejlődés akadálya lesz. Ami rövid távon működik, az nem biztos, hogy hosszú távon is sikeres.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Minden olyan döntésünk, amely arról szó, kinek, mit, mennyiért adjunk el, hova fordítsunk erőforrásokat, mit és hol kommunikáljunk, befolyásolni fogja a cégünk jövőjét. Nézzünk egy példát.

Gyors piacszerzési lehetőséget ad az, ha képesek vagyunk olcsóbbak lenni, mint a piaci átlagár. Ez azt jelenti, hogy árversenybe kezdünk. Mi lesz ennek a következménye? Gyorsan szerzünk piacot - ami jó. Ugyanakkor mi leszünk az "olcsók", és innentől tőlünk azt várják, hogy olcsók legyünk. Ez ugyanis az egyetlen usp-nk, vagyis olyan megkülönböztető jegyünk, amely megmarad a vevőkben. Így ez a piaci helyzet akadályává válhat annak, hogy később a piacon nem az áraink, hanem például a minőségünk alapján válasszanak bennünket.

Érdekes példa, hogy a könyvpiacon pár évtizede megjelent egy csoport, amelyik 50%-os áron árusított nem friss könyveket. Az üzleti modell egyszerű volt: a kiadóknál szinte mindig marad kisebb-nagyobb mennyiségű eladatlan könyv, amely egy idő után csak a költségeket növeli (a raktározás drága, főleg, ha könyvekről van szó). Így amikor megjelent egy cég, hogy ezeket az eladatlan készleteket lényegében gyártási áron (nyomdaköltség) megveszi, akkor ez nem fájt a kiadóknak, sőt, sokan örültek is, hiszen nem kellett már raktározni, plusz a befektetett pénzük is visszajött valamennyire.

Megjelentek az utcákon az olcsó, 1-2 éves könyvek, és ez jó volt a kiadóknak és jó volt a vevőknek is. De akkor miért nem látunk most tömegével ilyen árusokat?

Ennek oka részben a könyvpiaci koncentráció, és az a furcsa, amúgy nem túl egészséges rendszer, ahol a könyvkiadók üzemeltetik a nagy könyvesbolt láncokat is. De legalább ennyire fontos ok az, hogy a vevők megtanulták: nem is kell olyan sokat várni, hogy a könyveket féláron megkapják. Így nem vették meg azonnal, csökkent a teljes áru eladás. Egyre több kiadó volt az, amelyik nem adta oda a könyvét ár alatt a cégnek. Nem érte már meg. (Ez a történet kiadói oldala, ezt ismerem. Lehet, voltak más okok is, a terjesztő cég pontos hátterét nem tudom.)

A döntéseinknek vannak következményei. Amikor úgy gondoljuk, jó az rövid távon, amit csinálunk, érdemes mindig megnézni a hosszabb távú következményeket is. Néha az azonnali profitnál többet ér az, ha inkább a jövőbe tervezünk.

...nem lehet, és nem is érdemes. A marketingben az szokott a gond lenni, hogy kinek az ízlése az, amivel nem kell vitatkozni. Jellemzően a megrendelő az, aki a saját elképzelésének megfelelően szeretné látni a képeket, videókat, szeretné hallani a zenéket. De vajon ő az, akit ki kell szolgálni?

A kérdésre lehet egy szakmai és lehet egy gyakorlati választ is adni. A gyakorlati válasz egyszerűbb: ő adja a pénzt, igen, ő az, akire hallgatni kell. A valóságban a végső döntést mindig az hozza meg, aki dönt arról, kifizessék-e a munkánkat.

A szakmai válasz már sokkal árnyaltabb. A megrendelő az esetek jelentős részében nem a célcsoportból kerül ki, nem reprezentálja semmilyen mértékig azt a közönséget, akiknek elad. Ugyanakkor főleg a kkv-k esetében elég jól ismeri a vevőit, tehát ettől még akár jó döntést is hozhat. Így ha a saját ízlése alapján dönt, akkor az félrevezető lehet, de ha figyelembe veszi azt a tudást, amivel a vevők kapcsán rendelkezik, akkor akár releváns is lehet az értékítélete. Vagyis nem mondhatjuk azt, hogy biztosan téved.

Az igazi probléma akkor jelentkezik, ha olyan kérést kapunk a megrendelőtől, amely szakmailag egyértelműen hibás. Ilyenkor természetesen az az elsődleges lehetőség, hogy próbáljuk meggyőzni, hogy téved, ez nem lesz jó irány. De sajnos ez nem mindig sikerül. Ilyenkor vagy együtt kell élnünk a megrendelő rossz döntéseivel, vagy szélsőséges esetben akár le kell zárni az együttműködést.

Az ízlésen tehát természetesen nem vitatkozunk, de rá kell mutatnunk a lehetséges hibákra, ha azok szakmailag valóban gondot okozhatnak. Mert egyébként a megrendelő elképzelései sok esetben vihetnek el olyan irányba, amitől végül valami egyedi és különleges megjelenést alkothatunk meg. Ami végül tetszik a megrendelőnek és tetszik a vevőknek is.

Túléltük. Talán ez a legjobb, ami 2021-ről elmondható, pedig egy olyan év után, mint amilyen a 2020. volt, ennél mindenki többet várt. Túléltük, de rengeteget tanulhattunk is belőle. Úgy tűnik, miközben a Covid járvány velünk élt, megtanultunk így üzletelni, így vállalkozni, így élni. A folyamatosan változó körülmények egy újabb - néha meghatározó - eleme lett a járvány, és aki tudott, alkalmazkodott.

2022-nek így már sokkal nagyobb tapasztalatokkal indulunk neki. Nincs senki lefagyva, az év vége is inkább jól alakult, mint rosszul, látszanak a lehetséges irányok. Tudjuk, idén a választások miatt Magyarországon a nyárig minden pezsegni fog, tudjuk, lesz költés, lesz pénz a vevőknél. Messzebb talán most sokan nem látnak, de 2021 megtanított mindenkit arra, hogy hónapról hónapra éljen, hogy rugalmas legyen, és képes legyen alkalmazkodni.

Nem jó ez, ha az embernek lennének hosszú távú céljai, de talán lassan ebben a környezetben is megtanuljuk, mégis hogyan lehet ezeket megvalósítani. Egy jó stratégia mára rugalmas legyen, de tartalmazzon olyan elemeket is, amik nemcsak egy-két hónapra szólnak. Hogy ez így közhely, és nesze semmi, fogd meg jól javaslat? Igen, ez igaz. Decemberben számos partnerünknek készítettünk terveket 2022-re, így látom, tudom, mennyire eltérő megoldásokat választottak a különböző cégek. Egyszerűen nem tudok olyan egyértelmű javaslatokat adni, ami mindenkinek jó lenne.

Amikor ilyen kicsit bizonytalan időszakot élünk át, tudjuk, ez egyben a lehetőségek időszaka is. A változás azt is jelenti, hogy lehetőségünk lehet fejlődni, továbblépni, változtatni. 2022-től ezt várom: hazai és nemzetközi szinten is változást. Változást a közösségi médiában, változást a e-kereskedelemben, változást mindenben.

Addig is: boldog új évet mindenkinek!

Szeretem, amikor érdekes adatokat szépen megmutat valaki. Ezért is követem a Visual Capitalist oldalt, rengeteg témában publikálnak infografikákat.

Tegnap jelent meg náluk ez az alábbi összefoglaló, ami a legnépszerűbb közösségi média oldalakat mutatja, a tulajdonsokkal együtt. Ügyesen vizualizálja azt a fajta szembenállást is, ami várhatóan a húszas éveket meg fogja határozni: USA vs. Kína harc lesz (van) az interneten is.

Meddig lehet permanens félelemben élni? Ez a kérdés merül fel egyre többször bennem, ahogy nézem, kik hogyan reagálnak a Covid19 járvány újabb és újabb hullámaira. Meddig fogadjuk el a szükséges korlátozásokat? Mikor gondoljuk azt, hogy ez már sok? Kinek mi az, ami miatt egyszercsak elege lesz az egészből, és veszély ide, logikus viselkedés oda, folytatja az életét úgy, ahogy ő normálisnak gondolja?

Olyan kérdések ezek, amelyeknek első közelítésben nem sok köze van a marketinghez, de mégis valahogy hat a marketingre. Mert számos olyan terméket, szolgáltatást reklámozunk, amelynek az értékesítését, keresettségét befolyásolják a fentiek. Nem mindegy, hogy a célcsoportunk hogyan viszonyul a járványhoz, nem mindegy, mire hajlandó költeni, mi válik számára fontossá.

Tavaly kis túlzással mindenki maszkot akart eladni fertőtlenítőszerrel, ha lehet érintés nélkül és nagy haszonnal. Mára kicsit az életünk része lett mindez. 2020 március elejéhez képest nagyot változott a világ: mára lényegében mindenkinek van legalább egy kedvenc maszkja, van otthon 2-3-4 flakon kézfertőtlenítő, és akaratlanul is próbáljuk kerülni a tömeget. A másik oldalról nézve viszont próbálunk normálisan élni: ha nem kötelező, akkor csak ritkán vesszük is fel a maszkot, már nem mosunk kezet percekig, és a kézfertőtlenítőből is egyre kevesebb fogy.

Vajon miért? Ennyivel jobb a helyzet? Elfogadjuk, hogy az oltások megvédenek? Vagy egyszerűen csak belefáradtunk az egészbe?

Valahogy mind ezek közül. Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma vélemény arról, mit kell, mit kellene csinálni. A vírus miatt minden biztonsági szabályt betartó többszörösen oltott, a kocsijában is maszkot viselő emberektől a vírust negáló, szabályokat be nem tartó, oltást nem kérőkig nagyon széles skálán változik, hogy mi a reakciójuk az embereknek a mostani helyzetre.

És ennek megfelelően egyébként ez a fajta bizonytalanság megjelenik a kereskedelemben is. Látva a webáruházak forgalmát, néha kiszámíthatatlan, mi fog történni. Nagy vonalakban persze semmi nem változott, jön az év vége, black friday hetek, karácsonyi vásár hónapok... De aztán az október második fele olyan, mintha még mindig be lenne zárva mindenki otthon, a forgalom hektikusan változó, és nem tudni, melyik hét mit hoz.

Rövid távra tervezni nehéz, hosszabb távra kockázatos, de meg kell élni. 

Mit tudunk ilyenkor tenni? Nem lehetünk se túl szigorúak, se túl szkeptikusak. Nem viselkedhetünk kicsit se szélsőségesen, és lehetőséget kell adni mindenkinek - legyen oltott vagy oltatlan - arra, hogy hozzáférjen a termékeinkhez, szolgáltatásunkhoz. Ez a mi érdekünk: így tudjuk maximalizálni a forgalmunkat, és talán ez a leghumánusabb dolog is, az üzlettől függetlenül. Úgy tűnik, másfél év után már egyre kevesebben "félik túl" a helyzetet, és egyre többen mondják azt, "élni kell, ha meghalunk is".

Számomra nagyon tanulságos ez a helyzet, ami kialakult. Ahogy teljesen váratlan törésvonalak jelennek meg a társadalomban, ahogy a politika nem megoldja, hanem kihasználja és rontja a helyzetet, ahogy a cégek keresik az útjukat. Ha optimista vagyok, azt mondom, lehiggadnak majd a kedélyek, és tanulunk belőle. De talán sosem lesz már olyan az élet, mint régen volt. A maszkok a zsebünkben maradnak, egy kis távolságtartás mindig lesz a tömegben, és a cégeknél mindig ott lesz a kis kockázat: mi van, ha jön egy újabb vírus?

Navigare necesse est, vagyis hajózni muszáj. A római korban ez a mondás fejezte ki azt, hogy a kereskedelemre, a szállításra - a hajózásra - szükség van. A mondás második felét - "vivere non est necesse", vagyis "élni nem" - pedig ma talán úgy mondanánk: minden áron.

Az online kommunikációban vannak eszközök, amiknek a használata elengedhetetlen, ha sikeresek akarunk lenni. Az egyik ilyen eszközzé vált szép lassan a videók használata. Már néhány éve egyre fontosabbá vált a videós tartalom, és ezt az olyan platformok is erősítették, mint a Facebook vagy az Instagram, de 2022-ra egyes területeken már szinte kötelező lesz a használata.

Ami talán egy kicsit az újdonság, az "minden áron": olyanoknak is el kell gondolkozniuk a videós tartalmak gyártásán, akik eddig ezt nem tették. Ha B2C piacon vagyunk jelen, akkor szinte elvárják a potenciális vevőink, hogy videón is megmutassuk, mit kínálunk. Legyen szó termékről vagy szolgáltatásról, a videóra szükség lesz.

Ez egyben azt is jelenti, hogy tovább tolódik a hangsúly a tartalomgyártásra: nemcsak azért kell fizetnünk, hogy valahol megjelenjünk, de azért is, hogy ott minőségi tartalommal legyünk jelen. A videó pedig drágább, mint szöveget írni, és időigényesebb, mint fotókat feltölteni. Eddig is hatékony volt, láttuk, mennyivel jobban működnek a megfelelő videók, de Covid19 miatti home office és egyéb körülmények még hangsúlyosabbá tették ezt a kommunikációs formát. Hozzászoktunk, hogy videókat nézzünk, és szinte elvárjuk, hogy ilyen formában is kapjunk információkat.

Természetesen nem mindegy, ezek a videók milyen minőségűek. Talán elsőre kicsit furcsa, de aminek 100%-ban tökéletesnek kell lennie, az a hang. És hiába tökéletes a hang, érdemes azért feliratot is elhelyezni a videóra. A képminőség is számít természetesen, de termékvideók esetében kiemelten fontos a jó megvilágítás is. Az sem mindegy, hogyan épül fel a videó, mi a tartalma. Órákig lehet sorolni a jó és rossz példákat, mit szabad és mit nem az interneten használni, erről már volt egy előadásunk a klubban is még tavasszal Keresztúri Gergelytől.

A videózás tehát 2022-re olyan fontossá válik, mint képek elhelyezése a Facebook posztokban vagy megfelelő minőségű szöveges tartalom a weboldalon. Elkerülhetetlen, szükséges, lényegében elvárt.

Hetek óta gondolkozok azon, leírjam-e a véleményemet a Lidl mobil alkalmazásáról. Elsőre nem éreztem relevánsnak ezen a blogon, és inkább csak panaszkodásnak tűnhet az, ami a véleményem. Aztán napról-napra érlelődött bennem, hogy ennek a történetnek van azért néhány nagyon fontos tapasztalata is az online marketingre nézve, így mégis belevágtam a témába.

Olyan helyen lakok, hogy válogathatok a boltok közül, hova megyek bevásárolni. Történelmi okok miatt viszont ez elsősorban a Lidl: amikor a hozzánk közeli boltjuk nyílt, akkor még szinte ez volt az egyetlen, ahol normális választék volt, és autó nélkül is be tudtam vásárolni. Aztán egy kicsit messzebb költöztünk, de addigra már megszoktam, megtanultam a termékeket, maradtam törzsvásárló.

Így talán nem meglepő, hogy amikor elindult idén a Lidl Plus, a cég mobil alkalmazása, az elsők között töltöttem le, konkrétan hamarabb, mintsem használni lehetett volna. Induláskor még kicsit döcögősen használtam, de mára kialakult az a rutin, hogy nem felejtem el a boltban elővenni a telefonom és lecsippantani vásárláskor. (Ez egyébként azért sem kényelmetlen, mert általában listával megyek vásárolni, a lista pedig a telefonban van.)

Június óta eltelt négy hónap, rendszeres használattal, így van némi tapasztalatom, el tudom mondani, mi tetszik - és mi nem.

Engem az alkalmazás egy olyan funkcióval fogott meg, ami talán nem is a legfontosabb benne: a vásárlásnál kapott blokk rögzítése. Vagyis visszakereshető a korábbi vásárlás, meg tudom nézni, mikor mit vettem - és mennyiért. Ha eljutunk oda, hogy ráadásul még a papírt sem nyomják a kezembe, ezzel csökkentve a szemétmennyiséget, már tökéletesen elégedett leszek, és önmagában csak ezért is használnám az app-ot.

De az alkalmazásban van más is, és vélhetőleg a kulcsszolgáltatása a kuponok. Ami elsőre nagyon jó fogyasztó-csalogató, de a használat módja és a használat következményei már nekem sok problémát felvetnek. Kezdjük az elején.

A kuponokhoz akkor jutunk hozzá, ha használjuk az alkalmazást. 5-7 naponta (nem követtem pontosan, meddig él egy) újak kerülnek föl, és néha lehet plusz kupont is "kaparni", vagyis digitális kaparós sorsjegy is van az alkalmazásban. A "kikapart" kupon bekerül a többi közé.

A kupon tartalma sokféle. Egyszerű százalékos kedvezmény, olcsóbb második termék, ajándék termék, és egy alkalommal volt konkrét összeg kedvezmény is a számlából. A kupon beváltása viszont nem automatikus: nem elég használni az alkalmazást fizetéskor, ráadásul előtte aktiválni is kell a kupont. Hogy az aktiválásnak mi az értelme, az sajnos nem világos. És ez is az egyik gondom az alkalmazással: miért kell kupont aktiválni? Miért nem jár automatikusan?

Jártam úgy, hogy otthon vettem észre, nem aktiváltam egy kupont, így teljes áron vettem terméket. Pedig az alkalmazást használtam, csak nem volt éppen időm végigfutni az aktuális kuponokon, így többet fizettem. Bosszantó... Miért nem jár ilyenkor automatikusan a kedvezmény? Hogy minden alkalommal megnézzem, mit kínálnak? 

Örülnék, ha nem lenne az aktiválás. De ha marad, akkor két dolgot megtehetne: jelezze, hogy hoppá, aktiválni kellene, és akkor olcsóbb (a pénztár meg tudná tenni), illetve igazán kilistázhatná, mely kuponok lettek aktiválva, mert most ez csak az összes kupon között látszik.

A kuponok másik problémája a Lidl és az alkalmazás népszerűsége: egyszerűen lassan azt jelenti a kupon, hogy ha nem az akció első napján megyek, már nincs a termékből. Az elmúlt hetekben nagyon sokszor jártam így, és ez bizony csalódás. Csalódás, mert "dolgoztam" vele, és nem kaptam meg, és csalódás, mert mehettem máshova megvenni a terméket (ha egyébként is vettem volna, ha nincs kedvezmény, akkor is).

Így lassan kontraproduktív lesz a kuponozás: végignézem, mert tudni akarom, mit nem fogok kapni aznap...

Az alkalmazás másik problémája annak az érvényesítése. Egy QR kódot rajzol ki a képernyőre, azt kell a pénztárnál lecsippantani. Ezzel az a gond, hogy időigényes. És miközben bénázok, hogy jól tartsam a telefont, a pénztáros nem segít (általában), hanem elkezdi beolvasni a termékeket, így mire végzek a beolvasással, már esélyem sincs olyan ritmusban pakolni, ahogy jönnek az áruk. Ez pedig önmagában is frusztráló.

Szóval, kitaláltak egy jó, vásárlásösztönző megoldást, egy modern, bár helyenként azért fapados hűségrendszert. Ami néhény hónap alatt nem arra ösztönöz, hogy még többet vásároljak náluk, hanem bosszúságot okoz.

Szerencsére ezek nem olyan problémák, amiket ne lehetne megoldani. Az aktiválási kényszert ki lehetne szedni, és talán arra is oda lehetne figyelni, az akció végéig legyen az áru, vagy ha már nincs készlet, akkor kerüljön ki a kupon a rendszerből.

A tanulság pedig az, hogy egy láthatóan jól kitalált, logikus rendszer is rejthet olyan problémákat, amik csak akkor derülnek ki, amikor élesben elkezdjük használni. Ezért tesztelünk menet közben is, és ezért kell felkészülnünk arra, hogy a fejlesztének nem lesz vége a termék vagy szolgáltatás átadásakor.

Régi vicc volt nálunk a feleségemmel, hogy mi a neve a telefonkagylónak hivatalosan. Ő évekig dolgozott a Matávnál, és bár nem műszakis, hanem marketinges, de azért ezt (is) megtanulta. A telefon kézi beszélője.

Vicces, ahogy vicces az is, amit tegnap az új konyhai csap leírásán olvastam: egykaros szabadkifolyású alsó bekötésű vízmelegítő csaptelep. Huh. Persze, aki szakmailag ismeri ezeket a szavakat, azok talán azt se értik, miért nevezem ezeket viccesnek. Ez a nevük, nem? 

Az természetes, hogy sok dolognak van szakmai neve és hétköznapi neve is. Ha te benne vagy egy szakmában, ismered annak a szakzsargonját, akkor fel sem tűnik, ha olyan szavakat használsz, amit a szakmán kívüliek nem értenek. Addig ez nem is gond, amíg valamit nem a szakmán kívülieknek akarsz mondani.

Amint elkezdesz reklámozni, rögtön belefuthatsz ebbe a problémába. Ha a célcsoportod nem ismeri a szakzsargont, de szüksége van a termékedre, máris tudnod kell, a "buták" mit milyen szavakkal mondanak. Egy lakossági telefonboltban nem a telefon kézibeszélőjét adják el, hanem telefonkagylót. Én pár napja az egyik szakáruházban nem egykaros szabadkifolyású stb-t kerestem, hanem "olyan keverőcsapot, ami jó a bojlerhez".

Ha tudod, a vevőid milyen szavakat használnak, akkor neked is azokat a szavakat kell használnod. Ezeknek a szavaknak ott kell lenniük a termékleírásban a webáruházon, a blogbejegyzésben, a Facebook posztban. Mert a vevőid ezt értik. Nem elég szakszerű? Nem baj. Eladni akarsz elsősorban, nem népnevelni.

Tehát tudnod kell olyan "butának" lenni, mint a vevőid, ha forgalmat akarsz!

Elküldöm a tervet az ügyfélnek, még az elején járunk, de szeretém, hogy haladjunk. Ezért egy előzetes változatot kap, amelyhez kommenteket írok:

- Ilyen lesz majd a kész terv, csak a szövegeket nem kékkel, hanem zölddel fogjuk ráírni.

Az ügyfél válasza:

- Nagyon tetszik, alapvetően ilyenre gondoltunk, de nem lehetne, hogy a szövegeket ne kékkel, hanem zölddel írjátok rá? Megnéznék egy ilyen változatot is!

És nem, nem arról van szó, hogy az ügyfelünk félkegyelmű. Arról van szó, hogy sokan nem tudnak elvonatkoztatni attól, amit éppen látnak. Érti, hogy az más színű lesz, de nem jelenik meg neki a fejében, és nem tudja elképzelni, ha nem rakjuk le elé a kért színekkel, elrendezésekkel.

Nagyon fontos azt megértenünk, amikor valamit tervezünk, hogy attól, hogy a mi fejünkben látszik valami, még nem biztos, hogy az ügyfelünk is azt látja, úgy látja, egyáltalán: látja. Éppen ezért azt javaslom, hogy mindig kész terveket küldjünk, soha ne bízzuk a másikra az elképzelését a dolgoknak.

Sajnos sokszor futunk bele abba is, hogy ha valami elkészül, úgy, ahogy az ügyfél kéri, akkor mégsem tetszik neki. A probléma ugyanaz, mint fent: nem ért a megjelenéshez, nem tudja jól elképzelni, mit akar, vagy nem látja, hogy az, amit akar, végső soron ronda lesz. Esetleg a fejében "kijavulnak" azok a hibák, amik a valóságban nem fognak megjavulni. (Egyszer nagyon régen például különböző hosszúságú szövegeket kellett volna rászerkesztenem egy címkére, aminek pontosan meg volt adva a szélessége, úgy, hogy a betűk mérete, a betűk távolsága és a betűk formája is azonos legyen. Természetesen ez lehetetlen feladat, de az ügyfél fejében "élt" ez a megoldás.)

Fogadjuk el tehát, hogy az ügyfelünk nem tudja elképzelni a dolgokat, nekünk kell azokat megrajzolni, megtervezni, elkészíteni. És készüljünk fel rá: sokszor csak próbálgatással fogunk eljutni a végtermékig.

Hibázunk, bassza meg. Van ez így, sajnos. Szinte hetente megtörténik, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy kellene. Egy elrontott poszt, rossz hírlevél szöveg, nem működő link...  Szerencsére ezeknek a hibáknak a töredéke az, ami aztán gondot okoz. Jellemzően időben észrevesszük, és elég régóta dolgozunk ahhoz, hogy a belső folyamatokat úgy alakítsuk, ezek a hibák kiderüljenek.

Így aztán a fenti hibák nagy része házon belül marad, kis része az ügyféllel való egyeztetéskor kiderül. De néha van, ami kifelé is látható. És ez nagyon kellemetlen, mindenkinek. Ilyenkor nincs más, mint végigmenni a hibázási protokollon:

• Elismerni a hibát
• Megnevezni a felelőst
• Levonni a tanulságot
• Beleépíteni a működésbe olyan ellenőrzést, hogy ez a jövőben ne történjen meg

Mert ezekből a hibákból is tanulunk, és talán kicsit paradoxnak hangzik, de minél több hibán vagyunk túl, annál kevesebbet hibázunk a jövőben. De csak akkor, ha tényleg tanulunk abból, amit elrontottunk.

Október 12-13-án volt az idei Internet Hungary. 2000-ben volt az első, de tavaly volt az egyedüli év, amikor elmaradt. Illetve nem maradt el, online volt, de személyesen nem lehetett senkivel találkozni.

Így most az idei konferencia sokak számára azért is érdekes volt, mert végre találkozhattunk azokkal az emberekkel, akikekkel tavaly nem sikerült. És ilyen volt a hangulat is: végre látjuk egymást, hogy vagy, mi történt, de megváltoztál - és így tovább. Olyan volt, mint egy osztálytalálkozó, igaz, nem öt év telt el, csak kettő, de a hangulat hasonló volt.

A programok természetesen a korábbi évek színvonalát hozták, talán csak a helyzet miatt külföldi előadó volt kevesebb. De sok érdekes beszélgetés és jó előadás volt, bár legalább ennyire izgalmasak voltak a folyosói beszélgetések is.

Érezhetően mindenki örült, hogy ott lehetett, és senki nem viselkedett úgy, mintha lett volna egy járvány. Azt éreztem, igyekszik mindenki egy kicsit kilépni az elmúlt másfél évből, és így lehetett önfeledten szakmázni.

Az idei Internet Hungary hozta azt, ami vártam, ami miatt elmentem. Hozta azokat az előadásokat, amelyek feldolgoztak sok fontos témát, kaptam számos inspirációt, ötletet, és persze buliztunk is - végre személyesen. Mert egy szakmai konferencia akkor jó, jut idő a nem annyira fontos dolgokra is.

Örülök, hogy ismét van élő konferencia, örülök, hogy ez most ilyen jól sikerült, talán jövőre már tényleg visszakerülhetnek a dolgok a megszokott kerékvágásba.

Azt mondják, a nehéz helyzeteket legkönnyebben humorral lehet túlélni. 2021. október 4-én, hétfőn 17.45 körül leállt a Facebook, az Instagram, a Messenger, a WhatsUp - és csak nem sokkal éjfél előtt indult újra. Nem nevezném ezt sem nehéz helyzetnek, sem tragédiának, de mindenképpen furcsa helyzet volt, és biztosan megnehezítette sok ember életét.

Nem azért, mintha ezek a szolgáltatások nélkül ne lehetne élni, de ha itt szoktál beszélgetni a családdal, az ismerősökkel, akkor ezek a kapcsolatok hiányozhattak. Az este mindig forgalmas a Facebookon, így sok cég számára ez jelenti azt az időszakot, amikor jó lenne elérni azokat, akiknek hirdetne. Tegnap ez sem működött. Tehát összességében sok ezer, tízezer ember volt idehaza is, akik számára a Facebook és tsai. kiesése egy nagyon rossz élmény volt.

De természetesen a többi szolgáltatás működött, így a Twitteren, Tumblr-en, TikTok-on stb. nem állt le az élet. (Kivéve, ha valaki a Facebook-os azonosítójával lépett volna be valamilyen szolgáltatásba - a belépési rendszer sem működött...) És természetesen azonnal viccet is csináltak a Facebook leállásból. Mivel én a Twitteren voltam jelen, így most onnan hoznék két példát.

Az elsőt nem is magyarázom:

A másodiknál annyit érdemes tudni, hogy a Twitter saját üzenete (Üdvözlünk lényegében mindenkit) önmagában is nagyot futott, amire a McDonald's válasza szinte adta magát, de az már valahol mesteri, hogy a Twitter képes volt erre tromfolni is:

De a Facebook végül elindult, és mára minden a szokásos rend szerint halad előre. Lehetne most arról írni, hogy ez a pár óra megmutatta, mennyire vagyunk Facebook függők üzletileg, de tény, nálunk, a mi időzónánkban, ez pont olyankor történt, amikor viszonylag kis károkat okozott a leállás. Így aztán olyan nagy hatást nem várok az egésztől. Történt egy kis baleset, de az élet halad tovább... az interneten is.

Kevés olyan marketing eszköz van, amely nagyobb generációs szakadékot mutat, mint az influencer marketing. Sok éve része a mindennapjainknak, rendszeresen előkerül megbeszéléseken is. Eleinte egyfajta kuriózum volt, aztán átalakult az aktuális Szent Grállá, amitől mindenki a megváltást és az örök életet várta, később egyre inkább azt kezdtem érezni, hogy csalódottság és egyre fokozódó gyűlölet veszi körül.

Persze, sokszor felmerül, használjuk. A fő érv: a fiatalokat csak így lehet elérni, és így a fiatalokat tényleg el lehet érni. És ez igaz: minden kutatás azt mutatja, hogy a fiatalok nézik az influencereket. Más kutatásokból meg azt tudjuk, hogy akiket szeretnek az emberek, azokra jobban figyelnek, jobban hallgatnak. Én is tanítom: befolyásold (hirdetőként) az influencert, hogy ők is befolyásolják azokat, akik követik őket. Erről szólna ugye az influencer marketing.

Az elv csodálatos, a kivitelezés meg... Hát, az az igazság, hogy ezt túltoltuk, Béláim!

Amikor szőnyegbombázássá alakult az influencer marketing, amikor mindenre is influencert kezdtek el a cégek használni, amikor nem foglalkozott senki azzal, mennyire illik a termék az adott influencerhez, amikor beárazódott egy instagram poszt ára, amikor már egyszerű hirdetési csatorna lett ez, és nem egy együttműködés, akkor pont az tűnt el az influencer marketingből, ami miatt hatékony volt. A hitelesség.

Ma, ha egy influencer kirakja, hogy milyen kencét ajánlj az arcára, senki nem hiszi el neki. Tudjuk, holnap majd lesz egy másik, aki aktuálisan akkor fizetett neki. Jó a reklám annyiban, hogy az influencer adta a csatornáját, adta az elérést, de már nincs mögötte az a plusz, ami a személyes varázs volt korábban. Ledegradálódott, érdektelenné vált.

Ezt most nem azért mondom, mert így érzem. Ezt most azért mondom, mert a napokban letöltöttem az NRC social media kutatását, és ez megerősített ebben. Erre gondolok:

A 9. oldal címe: Érdeklődést/vásárlást generáló impulzusok - Mi keltette fel az érdeklődését termék iránt az elmúlt egy évben?

És a lényeg: Az utolsó sorban jól látszik, hogy az influencer marketing elsősorban a Z generáció esetében generál vásárlást, érdeklődést. Náluk ez összesen 48%. De ha ezt összevetem az első sorral, a hirdetésekkel, akkor azt látom, hogy még a Z esetében is közel tíz százalékponttal alacsonyabb ez az érték! Vagyis a hirdetés, az egyszerű hirdetés, hatékonyabb.

Ez számomra megerősíti azt, amit eddig éreztem: az influencer marketing ahogy egyre drágább lett, úgy vált egyre kevésbé hatékonnyá, és mára lényegében az egyik legdrágább elemmé a mixben.

Akkor ezzel vége az influencer marketingnek? Abban az értelemben, ahogy azt az elmúlt 2-3 évben használjuk, talán igen. No nem azonnal, kell még pár év, hogy igazán kifussa magát, és a piac minden szinten rájöjjön, hogy mennyire éri meg, de előbb-utóbb vége lesz. És ahogy meghal, úgy fog újraéledni. Mert az eredeti elv, ami arról szól, hogy számunkra elfogadott ember ajánlása többet ér, mint a reklám, továbbra is igaz. Ez az NRC kutatásából is kiderül, egyébként. És az influencer marketing szépen a helyére fog kerülni, nem fog a csapból is ez folyni, nem kizárólag csatorna lesz az influencer, hanem hiteles közvetítő is, és akkor ha megint hiteles lesz, ismét lesz értelme használni.

Az is lehet, ezt majd máshogy fogjuk hívni. Valahogy az influencer szó mindenféle formája mostanában egyre kevésbé népszerű...

Szeptember közepe van, ilyenkor már egyre több cég kezdi el tervezni a jövő évet. Bár még 3 és fél hónap van hátra 2021-ből, de már előre tekintünk, és ennek része, hogy átnézzük a stratégiai terveket is. Bár elég sokat írtam korábban a marketing stratégiáról, mégis érdekes lehet újra és újra felhozni témát, mert ez kell legyen minden tervezésnek az alapja, így 2022-nek is.

Tavaly, majdnem egy éve írtam egy új stratégiai modellről, amelynek a lényege, hogy nem tekinthetjük statikusnak a tervezési és megvalósítási feladatokat, folyamatosan kell mérnünk, elemeznünk, tartalmat gyártanunk, és ezzel kell megteremtenünk a jelenlétünket az összes fontos platformon. 

A modellt tavaly korábbi tapasztalatok alapján raktam össze, és az elmúlt egy év minden tekintetben visszaigazolta, hogy működik. Igaz, az elmúlt egy év sok tekintetben nem volt tipikus, de talán pont ez mutatja azt, hogy érdemes úgy gondolkodni már a stratégiában is - legalább modell szinten -, hogy folyamatosan kell foglalkoznunk a tervezéssel is, nemcsak a gyártással.

Ebből a szempontból egy 2022-es tervezésre is csak azt lehetne mondani, hogy "majd meglátjuk". Ez persze kevés, ennél mindig több kell egy tervbe, olyan irány, amire aztán építhetünk (és amitől ha kell eltérhetünk). De 2022 abból a szempontból mindenképpen érdekes lesz, hogy miközben olyan nagyon nagy változás nem történik az online marketingben, valójában a súlyok kezdenek áttevődni. Mert miközben a Facebook továbbra is "mindent visz", a Tik-Tok egyre nagyobbra nő. Mert miközben a közösségi média egyre inkább elmozdul az értékesítési platform irányába, a felhasználó továbbra sem vásárolni mennek oda elsősorban.

A hazai piac is érdekesen alakul. Már most, az elmúlt pár hét alapján is látszik, hogy a politikai hirdetések nagyon nagy mennyiségben jelennek meg, és még nagyobb mennyiségben fognak megjelenni. Ez amiatt, hogy a megjelenési lehetőség véges, egész biztosan árfelhajtó hatású lesz. Erre jön az év végi szokásos hirdetési dömping, így készüljünk arra, a közösségi médiás hirdetések tovább drágulnak.

De stratégiai szempontból talán az az érdekes, hogyan változnak a fogyasztók. Az idei őszi konferenciákon biztosan sok információ lesz erről is, így azt lesz érdemes követni, és persze már most találhatunk érdekes adatokat, például az NRC oldalán.

Kezdhetünk tehát tervezni jövőre, elkezdhetjük átnézni, és ha kell frissíteni a stratégiánkat is. És persze közben lassan belevágunk az év végi hajrába is.

Amikor először elkezdtem foglalkozni az internettel, mint marketing eszköz, még nagyon a kilencvenes években jártunk. Akkoriban nagyon kevesen interneteztek, még 2000-ben is csak kb. az emberek 10 százaléka használta rendszeresen. 96-97 környékén azzal lehetett eladni az internetet, hogy majd lesz belőle valami, aki most elkezdi, az hamarabb tanulja meg, és majd milyen jó lesz neki.

A kétezres évek eleje már annyival volt könnyebb, hogy elmondhattuk: aki kimarad, az lemarad. Ráadásul akkoriban tényleg gyors volt a fejlődés, lassan, de biztosan meghaladtuk a betárcsázós internet korát, és 2010-re már tényleg lemaradt az, aki kimaradt, mondani se kellett.

Ebben az időszakban, 2005-ben kezdtem el építeni a saját vállalkozást, csak körülbelül tudva, mit akarok, és bízva abban, hogy a piac is visszaigazolja a várakozásaimat. Elsősorban tanácsadóként, másodsorban ügynökségként akartam, hogy működjünk. Egy időben így is definiáltam a céget: tanácsadó ügynökség.

16 éve, hogy ebbe belevágtam, és ma 16 éve, hogy ezt a blogot is elindítottam (akkor még a Freeblogon). A piac azóta rengeteget változott, mi is nagyobbak lettünk, és miközben megmaradt az alap koncepció, vagyis az, hogy tanácsadási és ügynökségi feladatokat is végzünk, aközben a piac ezt már el is várja: ma már tanácsadás nélkül nem igazán van munka.

16 év sok idő, sok emberrel dolgoztunk együtt kollégaként és partnerként is. Köszönöm mindenkinek, aki velünk volt, és most belevágunk egy újabb évbe!

Amikor marketingről beszélünk, megjelenik előttünk egy elképzelt marketinges kolléga, aki mindenféle feladatokat elvégez, kreatív, tervez, hirdet, rajzol - szóval mindent megcsinál. A valóságban természetesen egy marketinges nem ért mindenhez a marketingen belül sem, van mindenkinek olyan terület, amit jobban szeret, amit jobban ismer, amit jobban ért.

Aztán ott vannak a napi feladatok. Egy marketinges napi rutinjának nagy része nem kreatív munka, hanem sokkal inkább projekt menedzselés. Az a dolga, hogy haladjanak a feladatok. Egy tegnapi beszélgetésen merült fel, hogy a marketingesnek igazából két nagy csoportja van: a tervezők és a végrehajtók.

Azért ez így nagyon nyers felosztás, inkább arról van szó, hogy az adott munkakör a feladatok jellege alapján alakult ki ez a két nagyobb csoport. Az egyikbe elsősorban a vállalati marketingesek tartoznak: valahol, valahogyan elkészült tervet hajtanak végre, hirdetéseket intéznek, rendezvényeket szerveznek, számlákat ügyintéznek és így tovább.

A másik csoportba azok tartoznak, akik a munkájuk miatt sokkal kevésbé folynak bele az ilyen feladatokban. Ők terveznek, stratégiát írnak, látják a "nagy képet", és így tovább.

A probléma az, hogy ez a két csoport a mindennapi gyakorlatban ritkán különül el igazán, és sok esetben kell az inkább végrehajtáshoz értőnek tervezni, vagy a tervezéshez értőnek végrehajtani. És ilyenkor bizony előfordul, hogy a munka minősége nem olyan lesz, mint amit a főnök, a cég, vagy a csapat elvár.

Persze az ideális marketinges mindenhez ért. A jó marketingesnek ahhoz kell értenie, amilyen feladatot, munkakört elvállal. Ha szeret pörögni, szeret ügyintézni, akkor ő végrehajtó, ha inkább végiggondolni szereti a folyamatokat, nem kenyere a nagy pörgés, akkor ő tervező. És ha megtalálja valaki a helyét, akkor sikeres is lesz.

Te tudod, milyen marketinges vagy?

Annyira természetes volt évekig, hogy ha jön az ősz, akkor jönnek a konferenciák, hogy egyre kevésbé volt ez téma. Aztán jött a tavalyi furcsa év, és a március 11-i Evolution konferencia másnapjától lényegében idén őszig nem volt semmi hagyományos rendezvény. Teljesen online vagy hibrid konferenciák voltak, amikről pár dolog kiderült. Például az, hogy nem lehet ezeken kapcsolatot építeni, meg az is, hogy valahogy nem akarnak az emberek annyit fizetni ezekért, mint a hagyományos rendezvényekért.

Volt persze sok más tanulság is, talán ezekből látunk valamit majd a jövőben. Az biztos, hogy sokan megtanultuk, hogyan kell egy online élő eseményt összehozni, és még többen vagyunk, akik elkezdtünk nagyon vágyni arra, hogy élőben is lehessen már találkozni emberekkel. Ez a lezárások természete: várjuk vissza a régi életet.

Ami régi élet már nem biztos, hogy olyan lesz, mint a korábbi. Majd meglátjuk. Minden esetre itt az őszi konferencia szezon, ami számomra holnap kezdődik el egy előadással, amit a Márkaépítés 2021-en fogok megtartani. A témám a kkv-k és a vírus miatt helyzet, stratégiák és túlélési lehetőségek. Írtam erről már sokat itt a blogon, de aki rendszeres olvasóm, talán azoknak is mondok pár új gondolatot.

Aztán októberben jön majd az Internet Hungary, ismét Siófokon, ismét 2 nap - jegyeket már lehet venni, most még olcsón. És reméljük, nem lesz több nagy lezárás, így lesznek még események idén is, az év végéig.

Ha valaki a marketinget teljes egészében nézni, akkor pontosan tudja, hogy az ármegállapítás, az árazási is része a teljes folyamatnak. A klasszikus 4P egyik eleme is, hiszen az egyik "P" a "Price". Mégis, a kkv-k mindennapjaiban az árazás kérdése ritkán jut el marketingeshez. Ennek oka, hogy a legtöbb kkv viszonylag fix árakon dolgozik, az árazás elsősorban a piac és a lehetőségek alapján változik, sokszor nem saját döntés kérdése.

Persze mindig kérdés, mekkora árréssel dolgozunk, ha terméket adunk el, milyen költségekkel számolunk, milyen lehetőségeink vannak. De látjuk azt is, a konkurencia mennyiért dolgozik, nála mennyibe kerülnek a termékek. És tudjuk azt is általában, a vevőink mennyire árérzékenyek, így azt is tudjuk, mennyit számít akár 1-2-5% árkülönbség.

Az idei év egyik fontos gazdasági történése idehaza, hogy érezhetővé vált az infláció. A korábbi években sem felejthettük el, de olyan kicsi volt a mértéke, jellemzően 1-2%, hogy az a mindennapokban nem érződött, ha kellett is emelni árat, az nem volt túl magas, sőt, sok esetben, pl. a szolgáltatásoknál évekig lehetett ugyanazzal az árral kalkulálni.

Aztán idén sok dolog megváltozott, részben a forint árfolyama, részben a covid utáni gazdasági visszapattanás, részben más okok miatt egyes területeken nagyon magas, más területeken alacsonyabb, de érezhető áremelkedés volt. Részben a beszerzési árak miatt az építőiparban akár többszörös áremelkedés is történt, ami teljesen szokatlan és váratlan volt, ilyen korábban nem volt jellemző.

Ezek után nem csoda, ha mindenki gondolkodik az áremelésen. Ha azoknak a dolgoknak az ára nő, amelyeket veszünk, akár magánemberként, akár cégként, akkor a korábbi fogyasztásunk, működésünk úgy marad finanszírozható, a hasznunk úgy marad meg, ha mi is árat emelünk. Ha a beszerzési áraink növekednek, akkor ez elkerülhetetlen is, hiszen azonnal eltűnhet a teljes hasznunk, ha nem lépünk időben.

Mégis, az áremelés sokaknál felvet kérdéseket: mi lesz az ügyfeleimmel? Marad-e az eddigi forgalmam, ha magasabbak lesznek az áraim? Mi legyen a marketinggel? Növeljem a hirdetési keretet? És mit fog lépni a konkurencia?

Általános szabály persze nincs, de érdemes azért azt végiggondolni, hogy a vevőinknek mennyire szükséges az, amit mi kínálunk. Ha nekik szükségük van rá, és a konkurencia is kénytelen árat növelni, akkor olyan nagy gond nincs, lesz forgalmunk. Ha a vevőknek nem létszükség, amit adunk, akkor előfordulhat, hogy csökken a forgalmunk, mert a magasabb áron elmaradnak egyes vásárlók. De idővel majd ők is vissza fognak térni, főleg, ha mindenhol drágábban lehet majd azt kapni, amit mi is adunk. Vagyis az indokolt áremeléstől egy versenyző piacon sem kell félni, ha a piac egészében emelkednek az árak.

Biztos vagyok benne, hogy ez az időszak sokakban felveti a fenti problémát. Az év eleje óta egyre jobban felpörgő infláció hatása nem marad el sehol. Reméljük, ez már nem fog jobban pörögni, sőt, egy újabb egyensúlyi szinten meg is áll. Ha így lesz, akkor a most kialakuló árakat láthatjuk majd sokáig. Ha marad az infláció, akkor viszont lélekben készüljünk fel: folyamatosan kell majd árat emelnünk.

Azzal, hogy a home office egyik pillanatról a másikra a magyar valóság része is lett, és már nemcsak kerekítési hiba azok aránya, akik otthonról dolgoznak, felmerültek azok a napi problémák, amelyeket érdemes valahogy kezelni. Ezek egyike mindaz az időrabló dolog, amit egy munkahelyi környezet tompít vagy lehetetlenné tesz, de az otthoni munkában előjön.

Ezek egyike a közösségi média. 

Én majdnem két évtizede dolgozom részben otthonról, és látom, hogy mi az, amivel el tud úszni egy napom. Nagyon sok időt el lehet tölteni telefonállással, de azért ez általában a munka része. Sok idő elmegy e-mailek olvasásával és írásával is, de ez is jobbára a munka része. Mára a chat is rengeteg időt elvesz, és mivel sokan ezt használják e-mail helyett, plusz a belső kommunikációra is ez a legjobb felület, így ezt is nevezhetjük jobbára a munka részének.

Ezen felül van a weboldalak nézegetése és a Facebook, Instagram, Youtube... és ki mit használ még. Nos, nekem ezek közül is van, ami a munka része, de a többségnek ezek inkább kikapcsolódást adnak. És miközben a munkahelyeken részben vagy egészben tiltottak lehetnek ezek a szolgáltatások, addig otthon ezeket is korlátozás nélkül lehet használni. Így nekünk magunknak kell szabályokat hoznunk, ha hajlamosak vagyunk elkalandozni munkaidőben.

Számos jó módszer olvasható a neten, hogyan lehet optimalizálni a munkát. A pomodoro módszer egy időben nagyot futott az ismertségi körömben, sokan esküdtek rá, hogy ez a jó megoldás. Másoknak az segít, ha napi bontásban megvannak a feladatok, amikhez akár időket (vagy napon belüli határidőket) lehet rendelni, és ez szorítja a hatékony munkára. Van, aki alapból jól tud koncentrálni, és van, aki kidolgozza a saját munkamódszerét is.

Egy biztos: ha belefeledkezünk egy-egy nem fontos feladatba, az nagyon fel tudja borítani a munkarendünket. Én például napközben kizárom a fő időrabló közösségi média felületeket. Többek közt Facebook Messengert használjuk a napi kommunikációra, így elvileg a Facebook-nak mindig aktívnak kell lennie, de mivel már egy jó ideje van önálló Messenger alkalmazás desktopra is, így lezárhatom (de legalábbis külön képernyőre rakhatom) a Facebook-ot. A többi szolgáltatást pedig nem szabad kinyitnom, betöltenem. 

Persze vannak szünetek, amik pont ezzel telhetnek: közösségi média nézegetéssel, hírek olvasásával. De aztán lezárás, és irány vissza a feladatok. Ehhez még persze kell egy napi home office munkaidő is: mikortól meddig csinálom így.

Az időrablók kizárása nem egyszerű. Ha nincs kontroll, hajlamosak vagyunk elkalandozni. De ha hatékonyan akarunk dolgozni, valahogy el kell zárnunk ezeket. Mert a home office tud kifejezetten hatékony is lenne. Ha tényleg dolgozunk.

Az ősz mindig a kereskedelem felfutásáról szólt. A nyaralások után visszamegy mindenki dolgozni, elkezdődnek az iskolák, és már az év végére kezdünk fejben készülni. Még tavaly, a Covid miatti korlátozások és bizonytalanság mellett is megvolt ugyanez a hatás, az év végi lezárások sem vetették vissza jelentős mértékben.

A jó hír tehát az, hogy elkezdődött az ősz, és ezzel együtt várhatóan növekedni fog a forgalom mindenkinél (aki nem nyári szezonális dolgot kínál). A többségünk már felkészült erre, tudjuk, mit fogunk az ősz folyamán csinálni - de aki még nem tervezte meg az év végét, most belevághat, van rá még pár napja.

Az is jó hír, hogy nincsenek korlátozások. Lesznek konferenciák, lesznek események az ősz folyamán, és reméljük, ezeket már nem kell sem elhalasztani, sem online megtartani. Még a tanítások is jelenléti oktatással valósulnak meg. Persze nem múlt el következmények nélkül az elmúlt másfél év, megtanultunk home office-ban dolgozni, megtanultunk távoktatásban tanulni és tanítani. Cégektől, intézményektől függ, mennyi marad meg ezekből, de a tudás és a technológia már adott - és gyakorlatunk is van benne.

Most azt látom, hogy kkv szinten mindenki úgy készül, hogy már nincs és nem is lesz a Covid járvány miatt semmilyen korlátozás, lezárás. Bár vannak pletykák, találgatások, de komolyabb lezárásokra senki nem számít, és sokak számára ez létkérdés is - egyszerűen tényleg minden tartalék és türelem elfogyott mostanra.

Itt van tehát az ősz, nagy lendülettel és optimizmussal vágunk bele, és reméljük, ez ki is tart tavaszig.

Mi az, ami megkülönböztet a többiektől? Tudod azt, hogy mi az, amiben más vagy? Mert a másság egy vállalkozás életében nagyon fontos lehet. A megkülönböztethetőség segít abban, hogy elsősorban téged válasszanak a vevők.

Amikor azt nézzük meg, hogy egy cégnek milyen a piaci helyzete a konkurenciával szemben, akkor az egyik elem, amit keresünk, az a relatív versenyelőny. Egy olyan elem, olyan momentum, amiben jobb, mint bármely másik konkurens cég. Ez lehet bármi. Lehet az üzlet helye, lehet a termék elérhetősége (pl. azonnal van raktárról), lehet az ára, de akár a termék ismertsége is. Az a lényeg, hogy valami olyan eltérés legyen, ami megkülönbözteti a konkurensektől.

Ez a fajta kisebb-nagyobb különbség az, amit nagyon jól lehet kommunikálni. És ha ez a különbség a vevők számára is fontos, akkor fog forgalmat is növelni. Mert hiába vagyunk mások a konkurenciához képest, ha ez a vevőket nem érdekli. Akkor olyan, mintha ez a különbség nem is lenne.

Éppen ezért általában érdemes a kommunikáció előtt megkérdezni a vevők egy részét, mit gondolnak rólunk. Kiderülhet, olyan dologban gondolnak másnak minket, ami nekünk nem is fontos, de a vevő számára az. Én például szeretek a marketingről úgy beszélni, hogy azok is értsék, akiknek semmilyen marketinges tudásuk nincs. Ilyenkor nem használok olyan szavakat, amelyeket csak azok értenek, akik már foglalkoztak marketinggel. Utólag derült ki, hogy több ügyfelünk is lett emiatt: örültek annak, hogy nem kellett magukat butának érezni, mert értették, amit magyarázok.

Az eltérés lényege tehát az, hogy karakteresen megkülönböztessen a többiektől és ez egyben érdekes is legyen a vevőidnek. Biztos van ilyen tulajdonságod. Keresd meg, és használd fel a marketingedben!

Amikor egy marketing kampányt tervezünk, az első kérdés mindig az, mi a megrendelő célja. Ez a cél az esetek jelentős részében egy jól megfogható, jól körülírható forgalom elvárás: hány darab lead-re, mekkora forgalomra van szükség. Ezek az elvárások jó esetben reálisak: a rendelkezésre álló pénzeszközökkel elérhetők, és van is annyi potenciális vevő a piacon, ami ehhez kell.

Ugyanakkor megtalálni ezeket a vevőket már a kampány feladata lesz. És ez általában úgy történik, hogy első lépésben meghatározzuk, kiket akarunk elérni, vagyis kik a célcsoportjaink, majd elindítjuk az őket elérő kampányokat. A kezdeti időszakban a forgalom nem szükségszerűen éri el azt a szintet, ami a kitűzött cél, sőt, sokszor azt elérni hónapok munkája.

Minden kampányban megvan az ismérve annak, milyenek a "jó" vevők. Ez lehet egy jó lead, aki azután szerződést köt, lehet egy nagyobb összeget költő vevő, stb. De természetesen nem minden vevő tartozik ide. A rossz lead-ek nem hoznak később bevételt, a kisebb összeget költő vevőknek magasabb a költsége. A probléma az, hogy csak akkor derül ki, hogy valaki melyik csoportba tartozik, amikor már vásárolt, feliratkozott. Természetesen a kapott eredmények alapján lehet úgy módosítani a kampányokat, hogy elsősorban azokat érjük el, akikből "jó" vevő lesz.

De itt futhatunk bele egy másik problémába: nem biztos, hogy elérjük azt a mennyiségű "jó" vevőt, amennyi a cél eléréséhez kell. Ilyenkor érdemes azon elgondolkozni, mennyire ragaszkodunk a felállított "jó vevő" elvárásainkhoz. A lead-ek esetében nehéz eltérni: ott egyértelmű választóvonal, hogy a későbbiekben valaki ügyféllé válik-e. De a költési összeg esetében már lehet változtatnunk: lehetnek alacsonyabbak is az elvárásaink. És a lead-ek esetében is elgondolkozhatunk szélesebb célcsoportokban.

Mindez azért lehet fontos, mert a végső cél elérésben minden vevő számít. A kisebb forgalmat hozó vevők is kellenek ahhoz, hogy meglegyen az elvárt forgalmunk, és ezt érdemes figyelembe venni a kampánybeállításoknál is. Mert hiába hozunk jó vevőket, ha a végső forgalom elmarad az elvárttól, és így például az üzleti terv nem teljesíthető.

Éppen ezért érdemes arra figyelnünk, hogy mennyire szigorúak az elvárásaink, a célzásaink. Sokszor előfordul, engedni kell a minőségi elvárásainkon, hogy a mennyiség meglegyen.

Megírok itt egy blogbejegyzést, kirakom aznap vagy másnap, és elolvassák valahányan. Aztán telnek-múlnak a napok, a hetek, a hónapok, az évek, és egyre többen látják, olvassák - de minden nappal egyre kevesebben. Folyamatosan csökken az új olvasók száma. Aztán egy nap elfogynak. Vagy nem. Előre nem tudom megmondani, mennyire lesz népszerű egy cikk.

A mai napig vannak olyan sok éves cikkeim, amit olvasnak. Ezt például az elmúlt 30 napban kb. 20 ember nézte meg, miközben ez egy ajánló, 2006-ból. Ebben az időszakban a legolvasottabb 30 írásomból öt olyan van, amelyiket nem idén írtam.

Nagy "kerítő" a Google kereső, a régebbi cikkekre szinte csak onnan érkeznek látogatók. Vannak más források is persze, főleg linkek más cikkekből, de a kereső az, ami mennyiséget hoz. Annyira sokat is hozhat, hogy vannak tartalomszolgáltatók, amelyek elsősorban innen kapnak látogatót, és sokszor nem is a friss cikkeikre.

Ugyanakkor van egy csomó olyan platform, ahol elmerülnek az írások. 2013-ban írtam egy István, a király kritikát a Facebook profilomba. Élt pár hetet, még pár hónap múlva is kapott egy-egy lájkot, de aztán kifulladt. És ez az írás kifejezetten sokáig élt - a legtöbb Facebook poszt még a nap végét sem éri meg, a kutya nem nézi meg este a reggel kirakottat.

Más platformon egy-egy cikk vagy poszt élete kitolódhat. Néha a Twitteren is megtalálnak pár hetes vagy hónapos bejegyzésemet - de azért nem ez a jellemző. A közösségi médiában a legtöbb tartalom rövid életű.

Ahhoz, hogy egy tartalom biztosan sokáig éljen, weboldal kell. Olyan saját weboldal, ahol én felügyelem a tartalmat és megjelenést, én tudom keresőoptimalizálni. Ha erre nincs módon, akkor már nem rajtam múlik, meddig él egy általam megírt anyag.

Tehát nem tudom megmondani, meddig él egy tartalom. Jó esetben évekig, de általában csak néhány napot. És sokszor nem a tartalom minőségén múlik, melyik kategóriába fog esni.

De akkor mitől függ? Számos dologtól. Példákat tudok mondani, de nem tudom felsorolni az összes lehetséges okot. Sokáig élhet egy tartalom, ha

• valamilyen témáról csak mi írunk
• a mi írásunkat hozza a kereső valami népszerű kifejezésre, mert jó a keresőoptimalizálásunk
• hirtelen ismét népszerű lett az a téma, amiről a cikk szólt

Egy biztos: ehhez a sikerhez az kell, hogy jó legyen az oldalunk keresőoptimalizálása. De ez nem lesz elégséges feltétel, ez csak szükséges. Viszont érdemes nézegetni a weboldalunk látogatottságát, és elemezni a sokáig élő cikkeinket: nagy eséllyel megtanulhatjuk ezekből, milyen tartalmakat lenne érdemes a jövőben gyártani.

Egy-egy nyaralás nagyon jó alkalom arra, hogy az ember a pihenés mellett kicsit megfigyelje, hogyan működik a marketing ott, ahova utazik. Az elmúlt két hétben nyaraltam, két helyen is voltam az országban, így most viszonylag friss élményem van Dél-Dunántúlról és a Tisza-tó környékéről. Az ország két egymástól távol lévő része, eltérő szálláshelyekkel és eltérő benyomásokkal.

Egy biztos: a covid-korlátozások lényegében megszűntek. Aznap érkeztünk meg a szállodába, amikor lényegében eltörölték a maszk használatát, így már ez sem akadályozott sehol senkit. A turisztikai helyek működnek, a boltok, éttermek nyitva, a fürdők használhatóak, minden olyan, mint "békeidőben". Ugyanakkor mégis egy bő évnyi járványintézkedés van mögöttük, ami nem múlt el nyomtalanul.

De normál esetben ezt észre se lehet venni. Élünk, és ennek örül mindenki.

Másrészt az ország két fele nagyon eltérő fejlődési helyzetben van. Siklós környéke, ahol először jártunk, láthatóan felkészülten várja a pénztárca-nyitogató vendégeket, olyan kiszolgálással, amire nem igazán lehet panasz. Minden működik, minden a helyén van. Nem arról van szó, hogy valami extra különleges kiszolgálást kapunk, hanem arról, hogy nincs hiányérzetünk. Persze ez fel sem tűnik, egyszerűen csak ki lehet kapcsolódni, az ember tud nyaralni, pihenni, szórakozni, enni, inni.

Siklós láthatóan készült: olyan bortúrát szervezett a város, amire sikerült elsők között eljutnunk. Nem bonyolult dolog: a város kisbusza elviszi az érdeklődőket néhány helyi bortermelőhöz. A busz odavisz, aztán jön is az emberekért. Egyszerű, lehet bort iszogatni, érzed, hogy fontos vagy. A vár is szép, el lehet ott is jó pár órát tölteni, és a környék tényleg alkalmas kikapcsolódásra.

A Tisza-tó az ország egyik olyan nevezetessége, ahol utoljára nagyon régen, több évtizeddel ezelőtt jártam. A családi kirándulásunk célpontja Poroszló volt, és onnan minden, ami egyszerűen elérhető. A szállás egy szállodai apartman, az utazás itt is egyéni.

A Tisza-tó nagyon jó hely. Látványos, nyugodt, természet közeli. A víz nagyon jó, aki a Balatont szereti, annak ez is tetszeni fog (de ez sem tenger, természetesen, akinek a víz melletti nyaralást a tenger jelenti, annak ez a hely sem való). Jó volt itt egy hetet eltölteni. 

A Tisza-tó majdnem tökéletes. És ez a majdnem az, amivel viszont bajom volt. Van itt minden, mint a Balatonon. Majdnem. Van szabad strand, csak fizetős. Igen, a poroszlói valami két hete lett az, a tiszafüredi is az lesz nemsokára. És a jegy mellé minden pénzbe kerül (mosdók, zuhanyzók is). Vagy el lehet menni a szomszéd faluba fizetős strandra, az se drágább igazán, cserébe ott nem kell pluszt fizetni, csak az ételért. Ami van, de nem ért ide a balatoni gasztro-forradalom.

A poroszlói Őko-Centrum nagyon jó hely. Kár, hogy kicsit kaotikus, a látogató vezetése nem tökéletes. A program része, hogy kivisznek hajóval 45-50 percre a tóra is, ami nagyon nagy élmény - ha kifog az ember egy jó vezetőt (nekünk sikerült). De a tó sokkal szebb, ha magunk megyünk be csónakkal vagy mondjuk sup-pal.

Az onnan nem messze található vízi-sétány is fantasztikus hely. Másfél km a nádasok között, a fenti képet is ott lőttem. Sok információval, nyugalommal, és amikor nem zúg a fent említett motorcsónakos turizmus, akkor a természet hangjával: madarakkal, a szél zúgásával.

Ami nincs, az a különböző helyek összefogása. Nem kaptunk tippeket az egyik helyen, hogy hova menjünk máshova. Nem tudtuk, hol érdemes helyi dolgot venni. Pedig van Poroszlón sajtműhely, amit kár lenne kihagyni, Gyógy-ser-tár Füreden, ami szintén jó hely annak, aki sörözni akar. Mondjuk az odajutást magadnak kell megoldani. Kerékpár lényegében bárhol bérelhető persze, és ez a tó tényleg alkalmas a kerékpározásra. 

Ugyanakkor többünk általános véleménye: a kiszolgálás ráérős, kicsit esetleges. Mindenki kedves, de valahogy majdnem tökéletes. Ez a majdnem érzés az, ami egész héten kerülgetett... Szerencsére azt is éreztem, hogy a szándék megvan, az irány jó, de itt még évek kellenek, hogy a "majdnem" eltűnjön.

Lehet, észre se veszem ezt az egészet, ha nem az ország átellenes feléből jövök. Lehet, mások nem is értik, mit fanyalgok én, hiszen ez a hely nagyon jó. És igaza is lesz: ez a hely tényleg nagyon jó. De azt érzem, sokkal jobb is lehetne. És ehhez nem újabb milliárdos fejlesztések kellenek, nem beruházások, hanem szemlélet. Az a megközelítés, amikor az odalátogatók fejével gondolják végig, mire lehet szükség. A siklósi kisbusz, ami felvisz a hegyre - ingyen, csak azért, hogy te jól érezd magad (és költsd a pénzed a helyi termelőnél).

Biztos, hogy pár év múlva újra el fogok menni, hogy kiderüljön, merre fejlődik a környék. Mert a tó csodálatos, a kis vízi utakon sup-ozni hatalmas élmény, ott tényleg ki lehet kapcsolni, a hely tökéletesen alkalmas a pihenésre.

Az elmúlt napokban két helyen is felmerült, hogy mennyire jó az, hogy az interneten minden mérhető. Mindig arról beszélünk, hogy a mérhetőség rengeteg dolgot segít, és pontosabban lehet így tervezni, célozni, pénzt költeni. De arról nem nagyon van szó, hogy vannak-e ennek negatív következményei.

Mérnöki, matematikus fejjel nincsenek. A számok nem hazudnak, ráadásul függetlenek, az adatok az elérhetőség szintjén pontosak, mi baj lehet? Alapvetően igaz ez, ha a 2+2=4 szintjén beszélünk. De amikor a számokat meg kell magyarázni, akkor már felmerül, valóban képesek vagyunk a számok mögé nézni?

A problémát egy egyszerű példával mutatnám be: adott egy tartalomszolgáltatás, egy szakmai oldal. Megjelenik rajta egy cikk, amely népszerűvé válik, nagyon sokan megnézik rövid idő alatt: egy hét alatt 10 ezer fölötti a nézettsége. Megjelenik ugyanakkor egy másik cikk is, amely hosszabb, kevésbé néző csalogató, és nem is látják egy hét alatt, csak ezren.

Melyik cikk a jobb? A számok nem hazudnak: a nézettebb! Pedig a nézettebb cikk egy egyszerű poén, egy aranyos kép, minimális szakmai tartalommal: egy rendezvényen készült. A kevésbé nézett cikk viszont egy szakmai problémával foglalkozik, arra ad megoldást. Az első cikk olvasói megnézték, megosztották, mosolyogtak, de szakmailag nem fejlődtek. A második cikket valóban elolvasók viszont olyan tudást kaptak, amit be tudnak építeni a munkájukba.

Melyik cikk a jobb?

Hasonló problémákat tudnék sorolni kampányeredmények értelmezésénél is, de talán a fenti példa is elég ahhoz, hogy lássuk: a számok önmagukban annyit érnek, amennyire tudjuk azokat értelmezni. A marketinges feladata pedig részben ez: megérteni, mi van a számok mögött. Érthető módon az értelmezésre nem tudok generális választ adni. Minden eset más lehet, ugyanazon számok mögött is más-más esemény lehetséges.

Mindez nem jelenti azt, hogy a számok nem kellenek. De, kellenek, sőt, fontosak. Csak jegyezzük meg: önmagában attól, hogy valami nagyobb, még nem jobb...