Onlinemarketing blog

Ma kezdődik az iskola, így időszerű egy egyszerű, oktató bejegyzés.

Az internet nem most augusztusban lett 25 éves.

Azért kell ezt elmondani, mert a hazai online marketing szakma egyes képviselői azt állították bejegyzésekben és Facebook posztokban, hogy 25 éves az internet. Hát, lófaszt. Az internet egy sokkal régebbi valami, elég csak arra gondolni, hogy az e-mail már 1965 óta létezik, és az első e-mail küldés velem egyidős, 1971-ben valósult meg. Igen, az ARPAnet-en. De az internet, mint számítógépek hálózata a hetvenes-nyolcvanas években már működött.

De akkor mi történt 25 éve?

A world wide web. 25 éve, 1991. augusztus 6-án lett nyilvános az első weboldal. Tehát az a 25 éves, amit a böngészőben látunk. De az internet ennél több. Az e-mail mellett ftp, telnet, gopher, newsgroups, irc, chat, torrent és így tovább. Sok más szolgáltatás is volt, és készült azóta, ami bár az internetet használja, de nem weboldalakon keresztül.

Akit ez jobban érdekel, annak javaslom az internet böngészését, ha valamiről, akkor az internet történetéről igazán sok információ érhető el. 

(Magam részéről azért is volt furcsa ez a 25 év, és azért is javítottam ki ahol csak láttam, mert évekig olvastam olyan szakdolgozatokat, amelyek az internet történetével kezdődtek. Vagyis volt szerencsém elég sokat találkozni vele. Nem beszélve arról, hogy a feleségem szakdolgozata is ezzel kezdődött, és a sajátom is. Igaz, mindez még az előző évezredben történt...)

Aki marketinggel foglalkozik, pontosan tudja, mennyire fontos az árazás kérdése. Nem mindegy, mi alapján határozzuk meg az árat, nem mindegy, kinek mikor és miért adunk kedvezményt. Az árazással nagyon komolyan lehet terelni a vevők érdeklődését, és bizonyos piacokon az árképzés az egyetlen olyan "fegyver", amellyel tömeges hatást lehet elérni (lásd árérzékeny piacok).

Az ár tehát fontos. Az ártól függhet a forgalmunk, de függhet a termékünk megítélése is.

Az internet mint sok más területen, az árképzésben is hozott egy csomó újdonságot. Az egyik leginkább érintett terület a webáruházak, illetve a webáruházakba beszállító cégek árképzése. Egészen pontosan: a webárházak megjelenése érdekes feszültségeket okozott a piacon. Hogy miről van szó? Aki kicsit is foglalkozott elektronikus kereskedelemmel, már vágja is a választ, mintha leckét mondana fel. A webáruházak fenntartása olcsóbb, mint a fizikai bolté, nem kell árukészlet, sokkal kisebb személyzet is elég. Ezért sokkal kisebb árréssel is lehet "dolgozni", így  termékek alacsonyabb áron kerülhetnek a vevőkhöz. És ez milyen jó, mert leviszi az árakat.

De tényleg ilyen jó ez? Valóban jó dolog az, ha a webáruházakban az alacsonyabb költség miatt minden olcsóbb tud lenni?

Nem egyszerű erre válaszolni. Pontosabban elsőre igen: ha én vevő vagyok, akkor nekem az jó. De el fogom mesélni, ez miért nem igaz szükségszerűen.

Amikor arról beszélünk, valamit olcsóbban ad a webáruház, akkor ez nagyon nagy különbségeket is jelenthet. Az ár ugye áll a nagykereskedelmi árból és az árrésből, és az árrés az, amivel játszik a kereskedő. Az árrés pedig nem kevés termék esetében eléri a 30-40%-ot. Nos, 30-40%-os árrés helyett mondjuk 5-10%-os árrést használni valóban érezhető árcsökkenés, nem? És milyen jó, a terméket megvehetjük.

Amit most elmesélek példát, egy olyan eset, amellyel több nagykereskedő cég is küzd jelenleg. Ehhez egy fontos dolgot látnunk kell: az elektronikus kereskedelem miatt a piac egy átalakulási folyamat kellős közepén jár. Egyre több termék kapható online, egyre több termék elérhető webáruházban. De még nem minden, és ami még fontosabb: bár egyre többen használják a webáruházakat, de közel nem mindenki. Vagyis egy nagykereskedő az esetek jelentős részében nem tud megélni jelenleg abból, hogy csak interneten értékesítés. Kell, szükséges, kihagyhatatlan a hagyományos értékesítés, vagyis a bolti forgalom.

És vannak termékek, amiknek a megnézését igényli a vevő. Részben azért, mert nemcsak használati tárgy, hanem egyben díszíti is a lakását/irodáját, részben azért, mert szükséges a megfelelő választáshoz a külső szakértő. Ilyen esetekben szoktak elmenni az emberek egy szaküzletbe, ahol értő eladók segítségével tudnak választani a kínálatból. És ugye ezek a szaküzletek a nagykereskedőtől független boltok, vagyis az nem egy szerencsés helyzet a szaküzlet szempontjából, ha a kiválasztott terméket utána a webről rendelik meg, mert úgy olcsóbb.

Ez egy olyan helyzet, amivel sokan találkoztak már gyártók, kereskedők: hol a határ? Mennyiért szabad adni a neten a terméket, hogy az ne tegye tönkre a szaküzletet?

Az alapvető gond az, hogy amennyiben megszűnik a fizika értékesítés, vagyis csak neten lehet rendelni, akkor a vevő is rosszul jár. Nem lesz bolt, ahol megnézheti, megtapogathatja a terméket, nem lesz bolt, ahol találkozhat hús-vér szakértővel (oké, ezen utóbbi a neten már elég könnyen helyettesíthető). Ráadásul ha ez így alakul, akkor a nagykereskedő forgalma is csökken, hiszen kevesebb terméket fognak venni, mivel nem tudnak választani.

Mi a megoldás? Hogyan lehet elérni, hogy a szaküzleti forgalom megmaradjon? Könnyű rávágni: nem kell engedni, hogy a netes értékesítésnél bizonyos ár alá menjenek a kereskedők. És ez egy nagyon jó ötlet, hiszen ezzel megoldódik a probléma: mindegy, hol veszi meg a vevő, az ár ugyanaz, és így továbbra is finanszírozza a szaküzletet.

Csak egy picike gond van ezzel. Az, hogy nem szabad ilyet tenni. A nagyker nem szabhat garantált árat, nem mondhatja meg a viszonteladójának, mennyiért kell adnia a terméket. Azt megteheti, hogy javasol fogyasztói árat, de nem kötelezheti a viszonteladót, sőt, büntetni sem büntetheti. A viszonteladói árrést olyan módon kell meghatározni, ami nem piactorzító hatású.

Vagyis a könnyebb út nem járható. Akkor mi a megoldás?

Igazán hatékony, generális megoldás nincs. Csak olyan, ami valamilyen módon féllábú. Például megteheti a nagykereskedő, hogy csak olyan céggel köt szerződést, akinek van szaküzlete is. Ez viszont nem garantálja, hogy a kiskereskedő nem fog a neten olcsóbban árusítani... Ráadásul kizár olyan lehetséges viszonteladókat, akiktől nagy forgalmat kaphat.

Azt is megteheti, hogy elfelejti a szaküzleteket, és mindent terel a netre. Ez viszont lehetséges vevők elvesztéséhez, és a konkurencia megerősödéséhez fog vezetni.

Tehát nincs jó megoldás, nincs egy sablon, amit lehet követni. Piaci helyzettől, a viszonteladói hálózat szerkezetétől, súlyától, a konkurencia lépéseitől is függ, mit kell tennünk. Én sem tudok adni egy generális választ. Mindössze annyit akartam elmondani: létezik egy ilyen probléma. Ez a probléma engem sokban emlékeztet a közlegelők tragédiájához, hiszen itt is egyes szereplők nyerhetnek rövid távon (alacsony ár - nagyobb forgalom), de hosszabb távon tönkreteszik a piacot.

Idővel persze ez a probléma várhatóan meg fog szűnni. Részben a netes kereskedelem előretörése, részben a megváltozó fogyasztói szokások miatt egyre kevesebb ember akar mindent megtapogatni, a jó minőségű fotók, videók, 3D megoldások kellően plasztikussá tehetik a termékek bemutatását.

Vagyis az átmeneti kor egy kis speciális problémája ez, amit fentebb leírtam. Ugyanakkor cégek, nagykereskedők (és kiskereskedők) léte függ attól, hogyan sikerül ezt kezelni.

Akkora Pokémon Go láz lett itt a nyár közepén, és olyan gyorsan, mintha egy cunami lenne. A Nintendo cégértéke megduplázódott (és lehagyta a SONY-t), csoportokban mászkáló fiatalok keresnek mindenféle virtuális jószágokat, és az erre érzékeny online sajtó is tele van a valós és hamis hírekkel.

Várható is volt, hogy erre hamar rá fognak mozdulni cégek - igazából nem is az az érdekes, hogy ezt felhasználják a marketingjükben, hanem a gyorsaság és a kreativitás. Ebből következően nem is vártam azt, hogy a nagyok fognak lépni, de még erre is rácáfolt ez az új marketinges világ.

Az online marketingben ugyanis nem az a nehéz, hogy összerakjunk egy kampányt (az már rutin és főleg idő és odafigyelés), nem az a nehéz, hogy kezeljünk jelenlétet (ezt is megtanultuk), hanem az a nehéz, hogy folyamatosan képesek legyünk reagálni a változó környezetre. Azonnal és hatékonyan.

A Pokémon Go egy olyan előre nem látható változás a piacon, amire senki nem számított (szerintem még a Nintendo sem). Így nem is lehetett tervezni, budget-et elkülöníteni rá. Ráadásul mindez nyáron, amikor a nagyobb céges döntéshozatal sokkal lassabb, a marketingesek fele nyaral (és lehet, Pokémon Go-zik).

És akkor lássunk két példát:

A játékhoz mászkálni kell, ami egy Budapest méretű városban igenis sok távolságot jelent. Erre épült egy szolgáltatás is: Pokemoon és Goo Taxiztatás Budapesten

És a felhívás:

Szeretnél gyorsan fejlődni? Nem tudod hol vannak a pokemon pontok Budapesten? Profi Pokemon Go taxi sofőrök segítenek neked a belvárosban. Garantáltan 10x gyorsabban haladsz mint gyalog.
Vedd igénybe a Pokemon Go taxi járatunkat akár vsak egy órára, hidd el nem fogsz csalódni
2016. 07.25. Hétfő reggel 10-től óránként indulás a Blaha Lujza tértől a BurgerKing elől.
1.500.-/óra/játékos
Mivel a Taxi limitált főt képes szállítani, kérem időbem a foglalást melyet a helyszinen megtehettek a taxi vezetőnél, vagy facebookon üzenetben....

Amikor ezt írom, 223 megosztásnál járnak... Gyorsan reagáltak, okosat léptek, aztán majd a piac megmondja, kellenek-e. (Mondjuk az elgépeléseket ki lehetett volna azért javítani, de tudom, ne legyek kicsinyes...)

A másik egy lengyel példa, egy olyan beszélgetésben bukkantam rá, ami pont a fenti felhívás egyik megosztása alatt alakult ki. A példa egy lengyel helyi KFC, akik a Facebook-on hívnak így vevőket:

Ma kirakunk pár Pokémon csalit, gyere, egyél csirkét és játssz a Pokémonnal!

Azt hiszem, ezek még csak az első próbálkozások. Pár nap, és a csapból is Pokémon Go marketing fog folyni. Nem is baj, lesz legalább egy kis kreatív felfrissülés így a nyár közepén.

És mit lehetne erre mondani végül? Pokémo Go-ra fel!

Van ez a Streisand-effektusnak nevezett dolog, aminek a lényege, hogy ha valamit el akarsz tüntetni az interneten és ez kiderül, akkor azt sokkal több ember fogja látni. (Az elnevezésről bővebben a Wikipédia szócikkben.) Nos, valami ilyesmibe sikerült belekeverni a hazai közösségi média egyik legmegosztóbb sztárját, Oravecz Nórát. Igaz, nem az internetről akart leszedetni valamit, de a végeredmény ugyanaz lett, mint Streisand esetében: sokkal nagyobb vihart kavart, sőt...

A dologban az az igazán érdekes, hogy a konfliktus kiváltója a hazai internet másik nagy sztárja, Tibi atya - pontosabban Tibi atya alkotói. A történetben játszik még egy kiadó is, szerepe olyan, mint minden jó drámában a gonosznak: nélküle nem lenne konfliktus, ő kavarja a szart.

Van egyfajta személyes véleményem az érintettekről. Sem Oravecz Nórát, sem Tibi atyát nem szeretem. Az előbbit egyszerűen elkerülöm, az utóbbit a sok megosztás miatt kénytelen lettem tiltani a Facebook falamról. De ez egyéni ízlés kérdése, amiről most írni akarok, az a "botrány" (inkább cicaharc?) szakmai oldala. Egész pontosan egy olyan történet ez, amelyben végső soron nekem mindegy, ki győz, még igazából az is mindegy, kinek van igaza, de az sokkal érdekesebb, ki hogyan kezeli a történteket.

Ehhez három forrást érdemes megismerni. A jelenlegi helyzet eszkalálódásához Tibi atya blogbejegyzése vezetett.

"Az ügyvédi fenyegetőzés a kiadónál, és a tény, hogy sikerült úgy leszedetned a polcokról egy könyvet, hogy a kiadó ezt már előzetesen jóváhagyta, a napnál világosabban vetnek fényt két dologra: a megbocsátás és az elengedés számodra olyan tartalmatlan fogalmak, amik csak arra alkalmasak, hogy a könyvedet kapkodja az a sok szorongó csaj, akiknek egyszerűbb, olcsóbb és fogyaszthatóbb a te blokkoló hatású placebód, mint a valós haszonnal járó terápiás megoldás. A másik, ami ennél is rémisztőbb, hogy a könyvkiadó maffiaszintű zsarolása akár egy sikerkönyv kiadása után is működhet, amennyiben ezt Te elrendeled. Ebbe még belegondolni is rémisztő."

Ennek a közvetlen folytatása a rengeteg megosztáson túl egy Libri (ez az említett kiadó) közleménye:

"A vádakkal ellentétben Nóra nem kérte a kiadót, hogy a „Tibi atya - Minden napra egy feles” című könyv kiadását felfüggessze, csak annyit kért, hogy töröljék a nevét a könyvből. A kiadó saját elhatározásából vette ki a felháborító mondatokat a könyv utánnyomásából."

Érezzük, hogy egy ilyen közlemény csak olaj a tűzre? A Librinél nem érezték. Ennek és persze a blogbejegyzésnek aztán egyenes következménye, hogy Oravecz Nóra Facebook oldala a hétvégén nem volt elérhető. Most, vasárnap este ismét olvasható.

"Egyébként szívesen, hogy karácsonykor nem pereltelek be az "Oravecz Nórát rózsaszín műfa...al megdu..ák" fiktív sztoridért, és csak annyit kértem, hogy a következő kiadásban ne szerepeljen a nevem, és egy életre felejtsetek el. Sajnos ez még az aláírt nyilatkozat ellenére sem ment, és ugyanúgy használtátok a nevemet.. Ahogy már a 'kampány' során többször.."

Vagyis minimum van két olvasata a történetnek. Aki itt hibázott, az elsősorban a kiadó - nem lett volna szabad bevállalni a Tibi atya könyvet, aztán pedig nem kellett volna így kezelni a történetet.

Hibázott Oravecz Nóra is, hiszen ha nem feszegeti ezt a problémát, vagyis nem veteti ki a könyvből a fejezetet, akkor nincs ügy. Lényegében ez indította el a Streisand-effektust, csak mivel később derült ki, késleltetve. És hibázott Tibi atya is, a blogbejegyzéssel - bár gondolom ezzel a kiadó felé próbáltak nyomást gyakorolni, de nem gondolom, hogy egy ilyen alapvetően üzleti ügynek ez a fajta nyilvánosság jót tesz.

Tanulságos az is, amit az érintett felek válságkommunikáció címén (nem) tettek. A Libri és Oravecz visszatámadtak, csípőből. Tibi atya próbálta csitítani a "népét", de a blogbejegyzés fennmaradt. Senki nem bírt profin nyúlni a problémához, sőt, véleményem szerint nagyon amatőr volt minden megszólalás. Ami a Libri esetében azért baj, mert egy kiadónak ennél sokkal profibbnak kellene lennie. Oravecz Nóra esetében azért baj, mert megkérdőjelezi szakmai felkészültségét. Tibi atya meg... Tibi atya. Nem véletlenül nem követem.

Számomra egy fontos tanulsága lett a történetnek: a sok százezres követői tábor megléte nem tesz senkit kommunikációs szakemberré. Teljesen más tudást igényel a lájkgyűjtés, a tartalomgyártás, mint a válságkezelés.

Van még mit tanulniuk az érintett feleknek.

Tudom, hogy sok cégvezető számára a marketing egyfajta káromkodás. Nem akarják, mert nem értik, és nem akarják, mert sokba kerül. Tudom, mert dolgoztam sok ilyen emberrel. Egy dolgot értenek: az eredményt. Ha elköltök 10 ezer forintot, akkor abból mennyit fogok megkapni, és mikorra? Ha erre a kérdésre nem tudok pontos és megnyugtató választ adni, akkor köszönik szépen, de nem kérik a munkát.

Tény, a cégek jelentős részénél erre lehet adni jó választ. De ez nem jelenti azt, hogy ez így elég. Hiszen a csak értékesítésre költött reklám, bár megtérül, de egyáltalán nem elég, mint marketing tevékenység. Hiszen ez "csak" reklám, és annak is csak az egyik fajtája. Korábban írtam már a marketing nem reklám oldaláról, de talán érdemes egy kicsit kisvállalkozás szintjén elgondolkozni a nem értékesítési célú reklámokról is.

Igen, a márkaépítésről, brandépítésről van szó. És igen, nem kell mindenkinek. De az, hogy kinek kell, alapvetően nem cégmérettől függ. A kérdés az, mit szeretnénk elérni.

Látok nagy, éves több milliárdos forgalmú cégeket, akik "elvannak" brandépítés nélkül, és ismerek olyan évente pár tízmilliós forgalmú cégeket, akiknek a brandépítés miatt van munkájuk. Vagyis a cégméret önmagában nem mutatja meg, mikor kell belekezdenünk a márka építésébe és mikor nem. De akkor mi?

Ami biztosan, az a vevőid köre és a konkurenciáid. Ha a konkurenciáid érett, ismert márkák, akkor neked is azzá kell válnod, ha sikeres szeretnél lenni velük szembe. Ez egyszerű logika: ha ők jobban megjegyezhetőek, mint te, akkor lépni kell.

A vevőid köre már kicsit összetettebb. Ha csak üzleti ügyfeleid vannak (vagyis a te piacod B2B), akkor nagy az esélye, hogy "elvagy" brandépítés nélkül. Kivéve, ha úgy dolgozol B2B piacon, hogy nagyon sok a vevőd, és erős a konkurenciád. Akkor nem lesz elég pusztán az értékesítőkre hagyatkozni. Akkor is kell a brand, ha te B2B piacra szállítasz, de a végső vevők már nem cégek. Tipikusan ilyen az, ha pl. nagyáruházaknak, viszonteladói körnek "terítesz". Ilyenkor azért kell a brand, hogy a te termékedet keressék és ne másét.

Igen, a brand építése nem olcsó dolog. Igen, nem lesz azonnali, kézzelfogható eredménye. De akkor sem pénzkidobásról van szó: a brandépítés befektetés. Hiszen egy ismert márka sokkal nagyobb biztonságot ad és összességében nagyobb forgalmat is el lehet vele érni, mintha nem ismernének bennünket.

Az előző bejegyzésemben azt próbáltam elmondani, hogy nem érdemes csak egy hirdetési megoldásban bízni, a tervezés mellett szükség van arra is, hogy ne csak egy eszközben gondolkodjunk. Mivel kaptam pár visszajelzést ezzel kapcsolatban, így azt gondolom, foglalkozok még egy kicsit a témával.

A felvetett kérdés ugyanis ez: vajon mit kezdjenek azok a kicsi cégek, amelyeknek nincs több pénzük 20 ezer forintnál? Nekik nem lesz módjuk arra, hogy sok eszközzel dolgozzanak, nekik kell egy Grál, amelyhez fordulhatnak! A probléma az, hogy nincs idejük próbálkozni, vagyis nincs annyi pénzük, hogy akár csak egymás után is, de kipróbáljanak több dolgot.

Azonnali jó megoldás kell.

Amikor pár hete a Sämlingnél tartottunk online marketing képzést, akkor ott a visszajelzések egy része is arról szólt: jó dolgok ezek, amiket elmondtunk, de egy részük csak nagy cégekre igaz, a kicsikre nem. Mert van egy nagy szakadék a marketingben a nagyok és a kicsik között. És ez a szakadék nemcsak a pénz mennyiségében van, hanem a megtérülési időben is. A kicsiknél ennek szinte azonnalinak kell lennie.

Tehát nézzük meg, mit tehet egy cég, amelyiknek csak nagyon kevés pénze van marketingre!

Először is, gondoljuk azt végig, hogy a marketing nemcsak hirdetés. A hagyományos 4P modellnek is csak egy eleme (price, product, place, promotion), és bár ezt a modellt sokféleképpen szétszedtük az elmúlt években, de van, ami nem változott. Vagyis az első lépéseket még a hirdetések előtt meg kell tenni! És ezek egy jelentős része nem pénzbe kerül.

Azt szoktuk mondani, addig nem érdemes hirdetni, amíg a weboldalt, a kínálatot, a kiszolgálást rendbe nem raktuk. Mert odavinni érdeklődőket tudunk, de a reklám már önmagában nem fog az érdeklődőkből vevőt csinálni! Ahhoz van szükség ezekre a lépésekre.

Tehát bármennyire is kis cég vagy, először nézd meg, mennyire jó és miben igazán jó a terméked. A konkurencia jobb, de drágább? Akár árelőnyöd van. A konkurencia rosszabb de olcsóbb? Akkor minőségi előnyöd van. A konkurencia jobb, de olcsóbb? Akkor ki kell találnod, miért fognak pont téged választani. Ezek a lépések azért fontosak, hogy tudd, majd mit fogsz beleírni a reklámba, vagyis mit ígérsz.

Aztán mindenképpen foglalkozz a minőséggel és a szolgáltatással. Hiszen a sikerességhez kell a bizalom. Ez is marketing, de még nem reklám. A minőség a te feladatod, de a szolgáltatásban már vannak jó ötletek. Ilyen pl. a pénz visszafizetési garancia, a kiterjesztett jótállás, vagy egyszerűen csak a valódi odafigyelés az ügyfélre.

Értelemszerűen az lenne a jó, hogy egy teljes marketing stratégiával indulj neki az üzletnek, de ez kis cégek esetében, hacsak nem marketinges a tulajdonos, egész egyszerűen nem éri meg: amennyibe kerül, azt nem lehet kitermelni. Ezért kell odafigyelni a kisebb-nagyobb trükkökre, ötletekre.

És persze fontos a hirdetés is. Ha kevés a pénz, akkor egy eszközre kell összpontosítani, koncentrálni. Nincs lehetőség többre. De mi legyen ez? Az attól függ. Mint írtam korábban: nincs olyan, ami mindenre jó!

Nézzünk pár példát, egyfajta ökölszabályként:

• Ha rendszeres vevőid lehetnek, s van folyamatosan mondanivalós, akkor legyen hírleveled, és koncentrálj az adatbázis építésre.
• Ha olyat kínálsz, ami kell az embereknek, és keresik is, akkor hirdess a Google keresőben.
• Ha élményt akarsz adni az embereknek, olyat, amit meg kell mutatni, hogy kedvet kapjanak, használd a Facebook-ot.

Mint látható, pontosan ki kell találnunk, mi a célunk! És bár ezzel kellett volna kezdeni, de inkább ezzel fejezem be: a megfelelő eszközt mindig a célhoz választjuk.

Ahogy a jó termékhez, a jó könyvelő megtalálásához, a jó alkalmazottakhoz, úgy a jó marketinghez is kell alapvető tudás, gondolkodás és némi szerencse is. És persze fontos mérni is, mennyire sikeres az, amit választottunk. De reklám nélkül nem fog menni. A cikk illusztrációját Székelyudvarhelyen fényképeztem, és azt hiszem, elmondja a lényeget. Ki is írom ide, mintegy lezárásként:

Ha több ügyfelet szeretnél, reklámozz!

Hogy mi az a (Szent) Grál? A Wikipedia ezt írja róla:

Hogy mi is a Grál, azt nem egyszerű meghatározni. A Brockhaus-Enzyklopädie szerint az Artúr- és Parzival-mondakörhöz kapcsolható középkori költemények titokzatos, szent tárgya, ami a birtoklójának földi és égi szerencsét (és boldogságot) kölcsönöz. A Grált csak a kiválasztott személy találhatja meg, ám sosem mutatkozik meg olyan formában, hogy származása és formája pontosan meghatározható legyen.

Én azokat a marketing módszereket nevezem Szent Grálnak, amelyekre egy-egy Grál lovag rámondja: ez a tuti, ez visz mindent, ez lesz a legjobb megoldás, biztosan megoldja a problémáidat!

Amennyire a Szent Grál története meseszerű, és nem a bizonyosság, hanem a hit határozza meg a létét, pont annyira meseszerű minden olyan marketing módszer, amely tuti mindenre tökéletes. Vagyis a gyakorlatban nincs sem Szent Grál, sem tuti marketing. De ettől persze még Grál lovagok vannak.

A Marketing Grál Lovagjai egy-egy területhez értenek, felkapják az aktuális bullshiteket, és minden hozzá nem értőnek csillogó szemmel és faaaantasztikus Facebook posztokkal magyarázzák, miért kell az ő megoldását választani. Persze alapvetően nem mond hülyeséget, pontosabban nem csak hülyeséget mond. Hiszen az ilyen belobogtatott Szent Grálok nagyon is jó marketing eszközök - éppen csak nem jók mindenre. De ettől még a Grál lovag ezt fogja nekünk ígérni.

Az elmúlt 15 évben az online marketingben elég sok Szent Grállal találkoztam. Egy időben ez volt az e-mail marketing, máskor a Google keresőhirdetések, aztán a keresőoptimalizálás, később a Facebook, majd mostanában a tartalommarketing. Az a szép az egészben, hogy ezek mind nagyon jó eszközök, és használjuk is az összeset - éppen csak nem Grálok. Nem fogják egymagukban megadni a földi és égi szerencsét, az örökéletet és az ingyensört (akinek ezen kettő utóbbi kell, az szavazzon a Kétfarkú Kutya Pártra!).

A Grál lovagok tevékenysége tehát nem elsősorban azért baj, mert amit kínálnak, az nem lenne jó. Azért baj, mert könnyű elhinni nekik, hogy van egyszerűbb út, van lehetőség egy eszközzel megváltani világot, de legalábbis megoldani a marketingünket.

Nincs így. Szent Grált senki nem kínál, aki komolyan veszi a marketinget. Sok kis kelyhet igen, amelyek hol több, hol kevesebb sikerrel segítenek a marketingünkben. Ezért kell egészében figyelni a dolgokat, és elfelejtenünk a Szent Grált a marketingebn.

A Grál lovagoknak pedig megmondani: ha Artúr király visszajön, és kihúzott kardjával rámutat egy eszközre - akkor talán! foglalkozunk az igazukkal. Addig marad a tervezés és a sokféle eszköz együttes használata.

Egy kicsit átmentem futurológusba pár napja. Mindig is szerettem a sci-fit, és szerettem elképzelni, milyen lesz a jövő. Sok dolog bejött, és még több nem. Jellemzően a naaagy elképzelések a scifikből nem valósultak meg (nincs holdbázis, nincsenek lebegő-repülő autók), de a sok kis háttér elképzelés igen. Pl. Francis Carsac 1967-es Sehollakók című könyvében a főhős a lakásból tud adatokat lekérni adattárakból - mi ez, ha nem az internet? De az ekkoriban készült 2001. Űrodüsszeia látványos és jól sikerült film változatában már szerepelnek olyan eszközök, mint a mai tabletek.

Így izgalmas és érdekes volt számomra az az egy óra, ami B. Szabó Edina kérdéseire való válaszolással telt el. Mert ő pont erre volt kíváncsi: milyen most a technológia és a marketing, és milyenné válhat.

A beszélgetés az Innotéka magazinban olvasható, és a marketing mellett szól sok másról is. Ajánlom mindenki figyelmébe.

Igyekszem minden évben írni egy posztot a költészet napján, mert fontosak a versek, és fontos emlékeznünk J.A.-ra is. Ez ilyenkor egy érdekes játék is egyben, mi legyen az a vers vagy vers részlet, amit kirakok a blogra. Ez pedig azt is jelenti, hogy direkt ezért olvasgatok egy kicsit, ilyen szemmel is. Először valami J.A.-ra gondoltam, de olyan már sokszor volt. Azt Petri Györgyre, de valahogy nem találtam olyat, ami most és itt ide illik. Így aztán csavartam egyet a kérdésen, és egy énekelt vers idézetet hoztam mára. Tehát:

Menyhárt Jenő: Itt kísértünk (részlet)

Azt hiszed, hogy adnak
Amikor éppen elveszik
Nem neked adják el a dolgokat
Hanem téged adnak el nekik
Reklámháború, bomba nôk
Gyönyörű áldozatok
Sajnálom, de én nem fogom
Senki arcát viselni a ruhámon
És nem tudom, hogy jön el a holnap
Nem tudom, mi az ami várni fog
De ha húsz év múlva a tükörbe nézek
Nem ôket akarom látni ott
Pedig azt akarják, azt akarják
Azt akarják, hogy azt akard

És aki az egészet szeretné hallani:

"Önállóan dolgozó, főzni is tudó kézilányt keresünk!" - ez van kiírva az egyik helyen, ahova járunk ebédelni. Amire a vendéglátáshoz jobban értő kollégám rávágta: ez három ember!

Amikor látom, hogy a kisebb cégek milyen embereket keresnek, akkor mindig rácsodálkozok én is, ahogy kollégám a fentiekre. Dolgozzon önállóan, értsen a Facebook-hoz, az AdWords-höz, tudjon szöveget írni, nem baj, ha ért a SEO-hoz és az e-mail marketinghez is. Ezen kívül intézze az adminisztrációkat, ha kell, bele tudjon nyúlni egy-egy grafikába (vagy önállóan tudjon grafikát csinálni). És persze mindig legyen a tudása friss is, naná. Most őszintén: ha valaki ennyi mindenhez ért, vajon mennyi pénzt kellene neki fizetni? Mert a havi nettó 150-200 ezer forint nem lesz elég. Aki annyiért vállalja el a fentieket, az vagy nem ért mindenhez, vagy csak alapszinten ért a legtöbb dologhoz. Tényleg erre van szükség? Egy alulfizetett juniorra, aki kiég pár hónap-év alatt, és miután kicsit jobban beletanult ebbe-abba, továbblép? A cégnek ez alsó hangon havi 500 ezer forint (a fizetés és az egyéb kiadások), miközben valójában jó, ha megkereste a fizetését.

Több esetben írtam ilyen állásajánlatokra, ajánlva a mi szolgáltatásunkat, ami havi díjban magasnak hangzik ugyan, de a közelében sincs annak, amit fent leírtam. És mi ezért tényleg értünk a fentiekhez, hiszen nem egy ember dolgozik nálunk. Van kampánymenedzserünk, van közösségi média menedzserünk, grafikusunk, szövegírónk, és még a menedzsment részt is meg tudjuk oldani. Tény, nem ülünk ott a cégnél, és az is tény, hogy felteszünk kínos kérdéseket: mi a cél, mire mennyi pénz van stb. Cserébe nemcsak kapkodva tüzeket oltunk, hanem készítünk stratégiát és közösen elemezzük az eredményeket is.

Melyik éri meg jobban? Egyelőre itthon az elsőt erőltetik, ezt szokták meg, ezt tanulták meg a cégvezetők. Az a jó, ha (és most idézem): "ütéstávolságra van a marketinges". Ahol "marketinges" alatt valójában egy multifunkciós alkalmazottnak kinéző boxzsákot értenek. Ebbe a "vállalati kultúrába" valóban nem fér bele az, hogy egy ügynökségnek fizessenek, hiszen azt nem lehet "csak úgy" ütni.

Jó lenne ezen fordítani egyet, és az elvégzendő munkára keresni megoldást, nem újabb alkalmazottat felvenni. Éppen ezért egy olyan akciót hirdetek meg a blogomon, hogy akik nálunk jelentkeznek, hogy a cégük internetes jelenlétével kapcsolatos online marketing feladatokat lássuk el, és kötünk egy legalább három hónapos szerződést, azoknak egyéb plusz díj nélkül elvégezzük a stratégiai tervezést is, aminek része a cég eddigi online marketing tevékenységének az átvilágítása is.

Akit érdekel a lehetőség, az készüljön föl az alábbiakra:

• meg fogjuk kérdezni, mi is az üzleti céljuk
• meg fogjuk kérdezni, mit várnak pontosan tőlünk
• meg fogjuk kérdezni, mennyi pénzt szánnak minderre
• el fogunk kérni a munkáért annyi pénzt, mint amennyi nettót kifizetne egy alkalmazottnak ugyanezért.

Érdekes lehet? Az info@onlinemarketing.hu címen várjuk az érdeklődőket!

Nem, nem alakultam át scifi bloggá, bármennyire is szeretem a műfajt. Továbbra is a valóság talaján maradva vettem elő a témát. Miközben a scifik egy részében a robotok embereket ölnek, és megpróbálják átvenni a hatalmat, a valóságban itt vannak körülöttünk, és jobbára nemhogy rosszat nem tesznek, de még segítenek is. Bár még nem a sokak lehetősége a robotizált háztartás, de egyre többen engedhetjük meg magunknak, hogy valamilyen egyszerű automatát beszerezzünk. A takarító robot már nem scifi, és ennél is régebb óta vannak robotok a gyárakban, összeszerelő üzemekben.

De a robotokkal megismerkedtünk az interneten is: robotoknak vagy bot-oknak nevezzük azokat a programokat, amelyek átfésülik az internetet, adatokat gyűjtenek. Így működik pl. a Google is: kis robot-programok viselkednek úgy, mintha felhasználók lennének, "elolvassák" a tartalmakat, minősítik és tárolják azokat. A kereső pedig már a robotok által összehordott adathalmazban fog keresni.

Ezek a robotok tehát hasznosak. De vannak kevésbé hasznos robotok is. Egyrészt vannak programok, amelyek olyan adatokat próbálnak megszerezni, ami nem tartozik rájuk: jelszavakat, e-mail címeket, belépési adatokat. És vannak olyan robotok is, amelyek olyan forgalmat csinálnak, mintha felhasználók lennének.

Ha hirdetünk, akkor abban bízunk, hogy sikerül jól céloznunk, és azok fogják látni, akik potenciális vevőink, vagyis a célcsoportunk. De ha ilyen robot programok garázdálkodnak, akkor bizony az is lehet, hogy még annak is örülnünk kell, ha emberek látják a hirdetésünket... Sőt! Az sem megoldás, ha teljesítmény alapon vásárlunk, hiszen ezen robotok kattintani is tudnak. Amit nem tudnak, az a vásárlás. De minden mást elég jól utánoznak.

Hogy miért? Természetesen pénzért. Ha ugyanis robot "látja" a hirdetésünket, robot kattint a hirdetésünkre, akkor ezzel növekszik az adott weboldal forgalma, és így olyan bevételhez jut a weboldal tulajdonosa, ami mögött nincs valós emberi forgalom. Persze ez ennél tud bonyolultabb lenni. Például vannak olyan vírusok, amik a betöltött weboldalra raknak ki extra hirdetést (vagy lecserélik a weboldal saját hirdetéseit). Vagy vannak olyan toolbar-ok, amik hasonló okosságokat művelve. És még nem is beszéltünk a remarketing-csalásokról...

Van tehát két ok miatt is olyan forgalom az interneten, ami nem valós: a "jó" robotok adatokat gyűjtenek, a "rossz" robotok pedig információkat és pénzt. Ez így eddig nem is igazán újdonság azoknak, akik foglalkoznak az internettel. Ami sokkal érdekesebb, hogy vajon mennyi lehet az ilyen forgalom mértéke?

Még a múlt héten volt egy workshop, amit az Enbrite.ly tartott, és pont ezzel foglalkozott. Ők ugyanis hirdetőknek és tartalomszolgáltatóknak dolgoznak, hogy felmérjék, a forgalmuk hány százaléka nem emberi. És bizony ezek nagyon tanulságos számok. Természetesen piaconként és weboldal típusonként is eltérő, mennyi az ember és robot arány. Minél drágább egy piacon a hirdetés, annál jobban érdemes ott robotokkal jelen lenni. Ez indokolja pl. azt, hogy a skandináv országok esetében az egyik legmagasabb a robotok aránya.

Másrészt mára nemcsak a keresők működtetnek jó robotokat, sok más cég is monitorozza a netet. Pl. egyéb keresők, közösségi média jelenlét mérők, és persze egyre többször maguk a hirdetők is. Így azt láthatjuk, hogy folyamatosan növekszik a robotok aránya, azon belül is a jó robotoké. Íme egy ábra a változásról:

A kép forrása az Enbrite.ly előadása (ők a Distil Networks-től hozták). Az értelmezéséhez érdemes hozzátenni, hogy ezek arányok: a Human aránya úgy csökkent, hogy közben nőtt a számossága, vagyis minden növekedett, de a jó robotok sokkal jobban.

És akkor máris látunk számokat: akár a forgalom több, mint fele robotoktól származhat!

Persze annyira nagy baj nincs, hiszen egyrészt minden valamire való eszköz amit csak tud kiszűr a méréskor, másrészt a valós arányok ennél sokkal kisebbek. Az Enbrite.ly hazai mérései 10% alatti nem emberi forgalmakat mutatnak, és például a nálunk "szennyezettebb" Ausztriában is a tartalomszolgáltatók esetében 2-15% közötti arányokat mértek (igaz, akadnak kiemelkedő arányok, közel 30%-al, de nem az a jellemző).

Vagyis egy átlagos kampánynál a hazai piacon a nem valós forgalom után fizetett pénzünk jóval 5% alatt marad. Ami persze így is lehet elég sok pénz.

Számomra nagyon tanulságos volt az Enbrite.ly workshop, és egészen biztos, hogy a jövőben elkezdünk mi is saját kampányokat mérni a segítségükkel, hogy lássuk, mi a robotok aránya. Bár azt hiszem, elsősorban a tartalomszolgáltatóknak illene lépniük, hiszen a hirdetők bizalmán múlik a működésük, vagyis mennyire hiszik el a hirdetők a számokat.

A robotok tehát köztünk vannak, és beleszólhatnak a kampányainkba. És sajnos nem ismerik az asimovi három törvényt, így fel kell készülnünk ellenük - legyünk hirdetők vagy tartalomszolgáltatók.

Bő fél éve történt, hogy különböző technikai okok miatt felraktam mindkét általam használt böngészőre az Adblock Plus reklámblokkolót. Elég régóta érlelődött ez bennem, de mindig visszatartott, hogy hiszen nekem is ez a munkám, reklámokat szervezek az ügyfeleinknek, én is tehetek arról, ami megjelenik.

De mégis, egyszerűen elérte azt a szintet a zavarás - konkrétan olyan mértékben és módon lassította a munkámat a rengeteg reklám -, hogy én is beálltam a sorba: nincsenek nálam sem reklámok. Ez persze adott is egy új látásmódot számomra. Először is: egy olyan nagyobb hazai weboldal van, amelyik szól, hogy reklámblokkolót használok, és kéri, ne tegyem. Ez az oldal az Időkép. Respect, próbaképpen vissza is kapcsoltam náluk. Teszem hozzá, náluk is voltak bajaim a reklámokkal, de legalább nem úsztak be elém, nem "mozgatták meg" olvasás közben az oldalt.

Másodszor: nem attól jó egy reklám, hogy csillog-villog, hogy látványos, hogy naaaaaagy helyet foglal. Attól jó egy reklám, ha áttöri a blokkolót. És ez nem sok cégnek sikerült. Ebből a szempontból a Facebook az, ami a legnagyobb "lyuk" a blokádon: hiszen ott a tartalom egyenrangú része a reklám. Hirdetőként ezt jó tudni, felhasználóként már nem annyira jó megélni. De persze a Facebook reklámok legalább sokkal kevésbé zavaróak.

Harmadszor: semmit nem vesz el a netezés élményéből a reklámblokkoló. Ez pedig lényegében azt jelenti, hogy olvasóként a reklámok semmit nem adnak hozzá a tartalomhoz. Nem hiányzik. Igen, az hiányozna, ha a tartalomszolgáltatók a reklám hiánya miatt bezárnának, de ez már egy tök másik (igaz, ehhez kapcsolódó) probléma. Amire tehát most gondolok: sem nem voltak annyira szépek, sem nem voltak annyira hasznosak azok a reklámok, amiket kikapcsoltam, hogy úgy érezzem, rosszul döntöttem.

Negyedszer: tényleg gyorsabb lett a netezés. 

Alapvetően tehát a hirdetésblokkoló egy olyan plusz szolgáltatás, ami sokat ad a felhasználónak és sokat elvesz a tartalomszolgáltatótól. Ezzel pedig az a nagy baj, hogy nem egyensúlyi a helyzet, és megboríthatja a fennálló status quo-t: ingyen tartalmat kapunk reklámokkal. Egyre többen léptek és lépnek is emiatt. Nem a Wired az első, de nem is az utolsó, aki vagy azt kéri, engedjük a reklámok megjelenését, vagy fizessünk heti 1 dollárt a reklámmentes változatért. Ez az irány lesz az szerintem, amit előbb-utóbb a hazai oldalaknak is érdemes lesz követni.

De akik ebben a történetben könnyen hoppon maradhatnak, azok a hirdetők. Főleg, ha egyre többen fizetnének a reklámmentes változatért. Oké, ez itthon egyelőre nehezen képzelhető el, de ez nem jelenti azt, hogy ne következzen be. És itt nem a tömeggel van baj, hanem a minőséggel. Mert gondolj bele: pont azok lehetnek a legjobb vevők, akik tudnak és akarnak is fizetni a reklámmentes környezetért... Vagyis visszautalnék a második pontra: attól lesz jó egy reklám, ha áttöri a reklámblokkolókat, ha úgy érezzük, szükségünk van rá. Ez utópia lenne? Nem hiszem. Sok oldalt nézünk direkt a hirdetések miatt, gondoljunk csak az apróhirdetési oldalakra vagy az ár-összehasonlítókra. Nem, nem lehetetlen a reklámokat úgy tálalni, hogy azok ne a letiltást váltsák ki.

Miközben tehát mindenki programozott vásárlásról beszél, meg arról, milyen fontos a mobil, én most ezt érzem aktuális kihívásnak: a reklámblokkolók blokkolását. Végső soron nem nagy ügy. Csak kicsit kreatívabbnak kell lennünk.

Idén is lesz Keresőmarketing nap, immár a kilencedik. Amikor 2007-ben megszerveztük - akkor még a Kirowskival közösen - az első Keresőmarketing napot, már reméltem, hogy sok évig lesz annyi témánk, hogy ez a konferencia megrendezésre kerülhessen.

Aztán az idei program összeállításakor kicsit el kellett gondolkoznom. Mert miközben továbbra is nagyon fontos az, amit keresőmarketingnek nevezünk, kezdenek a határok elmosódni. Az automatizálható kampányok már nem kizárólag a keresőhirdetések sajátjai, sőt. Az analitika végre mindenhol érdekes lett. Vagyis jobbára maradt a SEO, ami pedig még tovább specializálódott. Változik nagyon mindaz, amit keresőmarketingnek nevezünk.

De talán így is van ez jól. A változásnak örülni kell, és élni kell az új lehetőségekkel. És meg kell találni azokat a kapcsolódásokat, amelyek más területek felé visznek el. Így lesz szó idén a Google mellett a Facebook-ról és a Twitter-ről is. Miközben természetesen fontos téma lesz a SEO, a hirdetések és az analitika is.

A konferencia az Evolution konferencia részeként, március 3-án lesz a budapesti Hotel Helia-ban. Részletes programot itt találsz, jelentkezni pedig itt lehet. A Keresőmarketing nap támogatója idén is a Klikkmánia, köszönjük!

Bő tíz éve írom ezt a blogot, és kicsit régebb óta figyelem a hazai online piacot. Legyen szó médiáról vagy reklámról, igyekszem követni a hazai (és persze a külföldi) trendeket, és főleg a változásokat. Persze ha lehet nemcsak leírom, hogy mi történt (x megvette y-t), hanem ha tudok, hozok pletykákat, vagy megpróbálok következtetni a folyamatokból.

Ez egy piaci környezetben, ha az ember megtanulja, mik a játékszabályok, és ismeri a szereplőket, tud működni. Persze egy ilyen előrevetítés sosem pontos, és könnyen bele lehet abba futni, hogy mégsem az történik, mint amire következtetek. Ez egy ilyen műfaj.

Az egyik utolsó ilyen következtetésem az Origó eladása volt. Amit aztán végül nem az és nem úgy vett meg, mint amit én gondoltam. Nagyon félre ment ez az előrejelzésem, igaz? Pedig nagyon konkrét, bennfentes információkból dolgoztam, ismerve az érintett szereplőket is. Aztán az egész logikát felülírta az élet.

Az történt ugyanis, hogy egy eddig csöndes, sok vizet nem zavaró szereplő jelent meg az elmúlt két évben az online piacon: a politika. Nem arról van már szó, hogy egy-egy tartalom milyen politikai irányultságú, hiszen ilyen alapon már huszonéve itt van, hanem arról, hogy a politika tevékenyen alakítja a piacot. (Igen, alakította eddig is, nem vagyok naív, de sokkal közvetettebb módon, és leginkább sokkal kisebb súllyal.)

És nemcsak törvényi szabályokkal, de persze azzal is. Hiszen a reklámtörvény igen szépen beletenyerelt az online szakmába is. De most, az Origó eladása körül jól látszik, hogy amibe lehet, igyekeznek beleszólni. Persze, pletykák erre is mindig voltak, de eljutottunk oda, hogy nemcsak érintőlegesen érdekes az internet, hanem fő csapásirány is. Már nemcsak azt mondják meg az állami pénzből üzemelő cégeknek, hogy hol hirdethetnek (pontosabban azt mondják meg, hol nem), hanem azt is, hogy ki kit vehet meg.

Hogy ez mit fog jelenteni a gyakorlatban? A hazai folyamatok eggyel nehezebben lesznek megbecsülhetőek, hiszen növekedett az olyan tényezők száma, amire nem láthatunk rá. Vagyis nehezebb lesz előre tervezni, és így dönteni is - növekedett a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság.

Persze, ezt is meg fogom tanulni, és majd megint merek beszélni arról, mi is lesz a piacon. És akkor majd megint lehet egyetérteni, vitatkozni vagy épp gúnyolódni azon, hogy már megint megmondom a tutit. De most még tanulok.

És figyelem közben, hogy milyen izgalmasan alakul a piacnak a bennünket is érintő része, mennyire beindult megint a konferencia-business és mennyire fontos lett (végre) a kkv szektor is.

Ma elárasztotta a Twittert a RIP Twitter hashtag. 

De mi is történt, miért kezdték el ennyien temetni a Twittert? Aki már használta a Twittert, az pontosan tudja, hogy minden bejegyzés időrendben egymás után jelenik meg, legfelül a legfrissebbekkel. És minden olyan bejegyzést látunk, amit azok tettek közzé, akiknek a csatornájára feliratkoztunk. Valamikor a Facebook is így kezdte. Azután bevezették, hogy nem időrendi, hanem fontossági sorrendben jelentek meg a bejegyzések, végül eljutottunk a mai állapotig, amikor már időrendben sem látjuk az összes bejegyzést, amikre feliratkoztunk (ismerőseinkét vagy a lájkolt oldalakét).

A Twitter most ugyanezt vezetné be. A felháborodás, a tiltakozás e miatt van: hírek szerint ugyanis a jövőhéttől változik a Twitter algoritmusa, és olyan lesz, mint a Facebook-é. Persze, még nem tudjuk, hogy pontosan mi történik, nem tudjuk, hogy az új algoritmus szerinti megjelenés alapértelmezett lesz-e, vagy csak választható opció. Az első ígéretek szerint választható, de mindenki attól fél, hogy ez csak egy ideig lesz így - a Facebook is így kezdte, ugye...

Félő, hogy ezt az irányt mutatva a Twitter teljesen meg fog változni, és olyan lesz, mind a Facebook. Ez sajnos rossz hír azoknak, akik pont azért szeretik a Twittert, mert látnak mindent és mindenkit, ráadásul időrendben. Többen félnek attól, hogy jelentősen fog csökkenni a bejegyzések elérése, és ellehetetlenülnek a Twitteres élő közvetítések is.

Tehát temetik a mostani Twitter-t.

Véleményem szerint egy ilyen változás valóban alapjaiban változtatná meg a twitter működését, és fennáll a veszélye annak, hogy jelentősen veszít a jelenlegi vonzerejéből. Hiszen minek használjuk a Twitter-t, ha ugyanazt kapjuk, mint a sokkal több felhasználóval és sokkal több funkcióval rendelkező Facebookon? Tehát egyáltalán nem túlzás, hogy temetik a Twittert. Hiszen ha valóban elindul ez az új algoritmus, és ez válik alapértelmezetté, akkor elfelejthetjük azt, amit ma Twitter hívunk.

A twitterező keménymag számára ez már a második csapás így az év elején. Már a várható bejegyzés hossz növelést is nehezen emésztette meg a felhasználók nagy része, de ez az algoritmus váltási hír ismét hatalmas indulatokat váltott ki. A hírek szerint a változás a jövő héten fog megtörténni, kérdés, mennyire fogja ez a tiltakozás elgondolkodtatni a Twitter vezetését.

Update: Így szombat éjszakára cáfolta is a Twitter vezér a hírt:

Jack Dorsey: "We never planned to reorder timelines next week."

Szeretem a Twittert. Elég régóta használom, és elég sokat, ráadásul kicsit jobban bele is másztam a marketinges vonalába, mire érdemes használni és hogyan. De amiért elsősorban szeretem a Twittert, az az egyszerűsége. Ennek az alapja a 140 karakteres bejegyzés hosszúság, vagyis az, hogy ennél többet nem lehet írni bejegyzésként. Igaz, ezt már több módon is át lehet lépni (pl. ha retwittelünk valakit), de a lényeg megmaradt: rövid, egyszerűen áttekinthető bejegyzések sora.

Akinek ez kevés, az bátran léphet más szolgáltatásra, ott van mindjárt a Tumblr, ahol kb. ugyanezen funkciók mellett lehet bővebben is írni. És persze a Twitterhez is léteznek olyan kiegészítők, amivel lehet hosszabb twittet írni, de ezek valahogy nem terjedtek el annyira.

Viszont tegnap felröppent a hír, hogy a Twitter tervezi, pár hónapon belül felemeli a 140 karakteres korlátot 10.000-re. Az nagy ugrás, és jelentős változást is vetít előre, de vajon tényleg fontos lesz? Ugyanis várhatóan a 140 karakter (vagy kb. annyi) továbbra is megmarad: ennyi jelenik mag automatikusan. Akit a szöveg egésze érdekel, annak kattintania kell. Úgy, mint jelenleg a nagyobb képeknél. Megjelenik a kép közepe, és csak kattintásra látjuk az egészet.

Vagyis aki el akarja juttatni az üzenetét, az továbbra is 140 karakterben fog beszélni - kevés interakció várható, vagyis kevesen fogják az összes hosszú twittet kinyitni. De akkor mégis, mire lesz ez jó?

Én alapvetően két dologra gondolok. Egyrészt jelentősen csökkenti azok frusztráltságát, akik csak azért használták keveset a Twittert, mert nehezen férnek ki 140 karakterben. Ez azért lehet fontos, mert az utóbbi hónapokban nagyon lelassult a Twitter növekedése, és már az Instagram is lehagyta...

Másrészt sok hír esetében itt tartja a felhasználókat: eddig csak linket volt érdemes elhelyezni egy breaking news-ra (pár szavas ajánlóval), most itt is megjelenhet az egész hír. Vagyis a Twitter forgalomterelés helyett hírgyűjtő lesz. Nem ismerős ez? A Facebook is ezt kezdte el csinálni, igaz, más módon.

Egyébként is hasonló ez a lépés a Facebook-éhoz. Ma már kevesen emlékeznek, de pár éve volt 256 karakteres korlát a Facebook-on is (és cserébe volt mellé jegyzetírási lehetőség), amit akkoriban megemeltek 40 ezer karakterre. És lett változás? Igen, de nem ekkora mértékben. Például ha marketingre használjuk a Facebook-ot, továbbra is érdemes rövid bejegyzéseket írni.

Így marad ez a Twitternél is. Lesz egy nagy hype, amikor bevezetik, sok figyelmet fog kapni, ettől remélhetnek új felhasználókat - és talán pont ennyit is akarnak elérni. Az új funkciót pedig majd megszokjuk, és pár év múlva már csak emlék marad az erős 140 karakteres korlát.

(Kép forrása.)

Igaz, három nap pihenéssel, de hirtelen elkezdődött ez az év is. 2016-ban remélem többet tudok írni, legalábbis a januári lendület most megvan. Ami tavaly kimaradt, azt is pótolom, és lesznek új témák is.

Most például erősen foglalkoztat a hirdetési piac változása. Bár március elejéig nem lesz tavalyi reklámköltés, és kár is lenne addig elemezgetni a változásokat, de az biztos, hogy idén kapkodni fogjuk a fejünket. A programozott vásárlás úgy tűnik végre nemcsak ígéret és nemcsak beszélünk róla (oké, persze, ez már nem újdonság, de még nem lett része a kkv-k mindennapjainak), egyre többet téma a hirdetés láthatósága, a reklámblokkolás, és persze az ad fraud. Igaz, amíg az eredményt, a konverziót nézzük, addig ezek nem jelentenek nagy problémát, de nem az összes kampány ilyen, és amikor az elérés számít, amikor be akarunk vezetni egy nevet, egy terméket, akkor már felmerülnek a fenti témák.

2016-ban azt várom, hogy a piaci átrendeződés is befejeződik (egy időre). Az Origó sorsa úgy tűnik eldőlt, más nagy változás nem hiszem, hogy lesz, bár ki tudja, 2015 megmutatta, hogy nincsenek nálunk tisztán piaci folyamatok, a politika amibe tud, beleszól. Ettől válik igazán kiszámíthatatlanná az egész.

Lesznek új termékeink (remélem), és vannak-lesznek új ügyfeleink is. Sőt, elkezdtük átalakítani a weboldalunkat is - már nagyon ráfér... Nagy csodára nem kell számítani, a régit le kell cserélni, de nem fogunk nagy újdonságokat mondani. Ugyanakkor az aktivitásom továbbra is megmarad Twitteren, és a KKV marketing csoport is egyre szebben növekszik, a tavalyi év második felében bevezetett erősebb moderációval (és a KKV üzleti csoport elindításával) a témákat is sikerül egyre jobban konszolidálni. Mondjuk arra nem gondoltam, hogy a bő ötezer taghoz 144 blokkolt felhasználó tartozik, de kénytelenek voltunk erre is... Itt jegyzem meg, a csoportokban lehet hirdetés, akit a feltételek érdekelnek, akár engem is kereshetnek.

Elindul hát 2016, lássuk, mi lesz belőle!

...de a december az elmaradt bejegyzések hava lett itt, a blogon. Sajnos, mert téma lett volna bőven, de az a helyzet, erősebb lett ez a hónap munkában, mint ami feldolgozható ép ésszel. De már túl lettünk rajta (jobbára), és itt a Karácsony, aztán az új év, és remélhetőleg új lendület is.

Most nincs más hátra, mint kellemes ünnepeket kívánjak mindenkinek, és igyekszem bepótolni az elmaradtakat!

Amikor nem online, de marketinggel kell foglalkoznom, és ezért bele kell magamat ásnom már marketinges területbe, mindig rácsodálkozom, hogy mennyivel több eszközünk van az interneten arra, hogy mérjük az eredményességünket. Másrészt viszont olyan sok könnyen használható eszköz van reklámozásra, hogy sokan gondolják, ők maguk is meg tudják csinálni, nem is kell ahhoz szakember.

Hiszen az eszköz használata egyszerű, és ha valaki azt megtanulja, akkor olyan, mintha értene hozzá. És ebből lesznek a vacak, nem túl hatékony kampányok... Nem elég ismerni az eszközt, ismerni kell a marketinget is. És a marketing ugye több, mint a hirdetés, hiszen ide tartozik a piackutatás, a PR, az analizálás, a modellezés, a statisztikák elemzése. Nem elég tudnunk használni mondjuk az AdWords-öt, azt is tudnunk kell, mire és hogyan használjuk.

Sok más területén a marketingnek ez nem okoz ekkora problémát, hiszen kevésbé népszerűbb megoldások vannak, sokkal nehezebben hozzáférhető módon. És mondjuk egy reklámot értékesítő ügynök nem is ígéri, hogy amit csinál, az marketing.

Annyival talán jobb helyzetben vagyunk, mint 6-8 éve, hogy mára egyre több cég tanulja meg saját kárán, hogy nem elég egy AdWords vizsga vagy egy kis tanfolyam, a jól működő marketinghez ennél több kell: tervezés, némi szakértelem, és sok-sok tapasztalat. És persze kreativitás és némi bátorság is, ha olyat akarunk, ami több, jobb, mint a konkurencia.

Ma azt találtam mondani egy kedves ismerősnek, hogy ő foglalkozzon az eladással (ahhoz ért), mi foglalkozunk a marketinggel (ehhez értünk). Ha én jól dolgozom, neki is könnyebb lesz a dolga, és együtt fogunk eredményt elérni. Így lesz kerek és sikeres a történet. Persze az elmúlt tíz évben már elég sokat írtam itt is erről. Amiért mégis előhozom, az a napi tapasztalat: annyi vacak kampányba futok bele, annyi elbaszott remarketing megoldást látok, annyi kampányt kellett már átvennünk és javítanunk, hogy nem lehet elégszer elmondani: a marketing nem fog menni egy-két nap vagy akár egy hét tanulással. Eszközöket megtanulhatunk használni, és ha már van marketing tudásunk, azt bővíthetjük, de nulláról ne kezdjünk neki egy-egy eszköz használatának. Csak kidobjuk a pénzt és az időnket.

Ha szöveget írunk, az a legfontosabb, hogy felfigyeljenek rá. Ha jó szöveget írunk, akkor azt elolvassák, és így eljuthat az üzenet. Ezt így nevezhetjük egy alapvetésnek, igaz?

Nos, azt gondolom, a fenti alapvetés így, ebben a formájában nem jó. Nem jó, mert elsősorban arról szól, hogy mindegy mivel, de figyeljenek rád. És mi van akkor, ha nem figyelnek az emberre? A hétköznapi megoldások jellemzően erőszakosak: hangosabban kezdünk el beszélni, kiabálunk, esetleg tettleges dolgot teszünk (megbökjük a másikat, ad abszurdum megütjük). A figyelem megszerzése minden áron!

De vajon ez működhet a reklámban is? Sokak szerint igen. Ha például e-mailt küldesz, akkor legyen olyan a tárgy, amire felfigyelnek. Ha írsz egy címsort, akkor arra kapják fel a fejüket az emberek. És lehetne ezt folytatni, mindenhol visszaköszön az elv. De ha nagy a verseny, sok a reklám, sok az e-mail, akkor egyre nehezebb áttörni az érdektelenségen, egyre figyelemfelkeltőbb, egyre "furcsább" szövegeket kell írni. És sokszor stílust is kell változtatni.

Amivel nekem a fenti gondolatmenetben problémám van, az a történet szőnyegbombázós jellege. Vagyis miközben a marketing, és főleg az online marketing abba az irányba fejlődik, hogy minél pontosabb, minél személyre szabottabb reklámot adjunk, addig a fenti elv csak annyit kér: figyeljenek fel rád. De kicsoda? És milyen módon? Erről nincs benne szó.

Természetesen, ha megkérdezem, akkor jön a válasz, hogy a "célcsoportom". Csak ezt a szöveg írásakor nem biztos, hogy figyelembe is veszik. Mert vajon a célcsoport mit szeret? Ha valaki bökdös, hogy rá figyelj, azt szereted? Elfogadod, ha olyan szövegekkel és képekkel bombáznak, amin kiakadsz, ami megbotránkoztat?

És akkor még nem beszéltünk az üzenetről. Vajon az üzenet csak a következő szöveg, vagy már a figyelemfelhívás is? Én például nem szeretem a negatív üzeneteket. Nem mindegy, hogy azt mondjuk: "nincs már csak egy darab" vagy azt, hogy "egy darab még rád vár", Az elsőben egy negatív állítást teszünk. És bár felfigyelünk rá, de vajon rávesz bennünket cselekedetre? Van, akit igen, és van, akit nem. Ismerjük ennyire a célcsoportunkat, hogy ezt tudjuk?

Régi játék gyerekeknek, hogy ha többször kimondatsz egy szót, akkor egy idő múlva csak az ismétli meg. Reklámra lefordítva: ha sokszor mondjuk, hogy "nincs", "nem", "lemaradsz", akkor egy idő után nem is kell... Mondjuk pozitív dolgokat, és akkor könnyebben rávágja a vevőnk, hogy "kell!".

De visszautalva arra, amit írtam: tudunk célozni. Az üzenet legyen igenis célzott, ismerjük meg a vevőnket, és ne azzal legyünk feltűnőek, hogy furcsa üzenetekkel bombázzuk, hanem azzal, hogy neki szóló ajánlatot adunk.

Az elmúlt években sok dolog megváltozott az internetes marketingben. Lehet, a szövegírási szabályokat 5-8 éve megtanultuk, de vegyük észre, azok mára már nem biztos, hogy igazak. Például pár éve még segített, ha az e-mail tárgyában néven szólítottuk a címzettet. De ezt annyian kihasználták, annyi kéretlen reklám érkezett így, hogy a tárgy mezőben lévő megszólítás mára egyértelműen jelzi: valamit ránk akarnak sózni. És miközben persze felfigyelünk rá, eleve negatívan viszonyulunk majd a tartalomhoz - ha egyáltalán elolvassuk.

Nem hiszem, hogy a mindenáron megszerezhető figyelem az, amire szükségünk van. Vevőkre, partnerekre van szükségünk, ami azt is jelenti, ne nézzük le őket. És persze figyeljünk oda: lehet, működik az a technika, ami figyelemfelkeltő szőnyegbombázás. De biztosan a mi célcsoportunkat érjük el? Megfordítva: biztosan azokra van szükségünk, akik így ügyfelekké válnak? Egy rosszul megírt szöveg is lehet hatásos, csak nem biztos, hogy a célcsoportunknál!

Vagyis mondhatsz rosszat, érhetsz el ezzel eredményt - de biztos erre volt szükséged?

"Csakszólok, ittakarácsony!"

Ha most kezded el tervezni, mi legyen a karácsonyi aktivitásod, akkor már elkéstél vele... de jobb későn, mint soha. E hét vasárnapja lesz az első adventi vasárnap, ami nemcsak azt jelenti, hogy egy hónap múlva Karácsony, de azt is jelenti, hogy a vasárnap is nagyüzem lesz. Az oly annyira utált vasárnapi zárva tartás ugyanis nem terjed ki az adventi hétvégékre, és persze a sok évtizedes megszokott vásárlási konzumidiotizmus is most kezd felpörögni.

Az interneten erre persze sok módon készültünk, már túl vagyunk az Edigitál "sorbanállásos" saját fekete péntekén, most pénteken lesz az "igazi" fekete péntek, és persze ezerrel pörögnek a karácsonyi hirdetések, játékok. Az Advent vasárnapjai, a gyertyagyújtás külön öröm a Facebook oldalt kezelőknek, hiszen "adja magát" a kontent, nem kell sokat gondolkozni.

A Karácsony sok kereskedő számára az igazi szezont jelenti. A könyvek, játékok éves forgalmának fele, kétharmada erre az időszakra, erre a 4-6 hétre esik. És idén mintha kicsit szívesebben is költenének az emberek, mint tavaly. Még messze vagyunk a válság előtti forgalomtól, de már érezhetően van elkölthető pénz, vagyis kicsit nőtt a torta.

A Karácsony persze jó lehetőség arra is, hogy erősítsük az adatbázisunkat. Már meglévő ügyfeleket könnyebben lehet aktiválni, és persze ügyes akciókkal most lehet igazán könnyen új ügyféladatokat is begyűjteni. Játékkal, hírlevelekkel, karácsonyi tippekkel, receptekkel lehet felkelteni az érdeklődést - még nem késő, hiszen van négy hetünk.

Ugyanakkor ilyenkor feszültebbek, idegesebbek az emberek. A "szeretet ünnepe" valójában pénzköltés és kötelező céges és családi "bulik", a kötelező ajándékozás időszaka. És persze a számvetésé is: mi volt 2015-ben, mi lesz 2016-ban. Mind-mind hálás téma, lehet róla írni blogokban és Facebook-on. Az alanyi coelhok ideje ez, a zseb-oravecznórák tündöklése. Kis cukiság, egy jó félmondat, a szeretet, a család, és máris gyűlnek a lájkok és a megosztások.

Nem egyszerű ez az időszak, miközben a kereskedők szeretnének meggazdagodni, sokan megpróbálnak túlélni - és mi is igyekszünk helyt állni. Még lehet javítani a kampányokon, még el lehet indítani új aktivizációkat, miközben már tervezni kell az új évet, és majd januárban talán kicsit pihenhetünk.

Jön tehát a Karácsony, hajrá, húzzunk bele! Apropó, megvetted már az ajándékokat?

Múlt héten csütörtökön volt a Magyar Marketing Szövetségnek az éves konferenciája, Marketing Hősök Kora címmel. Bevallom, mint előadót (és a párhuzamosan megrendezett marketing verseny egy zsűritagját) többször zavarba is hoztak ezzel a hősözéssel. Nem vagyok az az ember, akinek a világképében hősök vannak, maximum a Marvel (és hasonló) filmek főszereplői ugranak be nekem ilyenkor.

De felkértek egy viszonylag rövid előadásra, amelynek a címe: Online marketing fegyverarzenál 2016 volt. Az előadást Preziben készítettem, és most itt is megmutatom, plusz kicsit le is írom, mit és miért raktam bele.

Kezdjük ott, hogy én elsősorban közepes és kisebb cégek marketingjével foglalkozom. Bár napi szinten követem, mi történik a világban, sem pénzügyi lehetőségeik, sem igényük nincs a partnereinknek arra, hogy mi fújjuk a passzátszelet. Ez valahol sajnálatos, én szívesen csinálnák újabb és különlegesebb dolgokat is, de a hazai valóság azért nem ez. Amikor lett volna lehetőség ilyen lépésekre, jellemzően mindig visszalépett az ügyfél. Ez van, így maradnak azok a dolgok, amelyekkel minden nap találkozunk.

Az előadás elején a mobilról beszéltem, arról, hogy nem a jövő, hanem a jelen a nagymértékű mobilplatformos használat. Erre hoztam egy példát is, egy hazai női célcsoportú oldal látogatottsági grafikonját, ahol jól látszik, hogy 2015 októberében már a látogatók fele mobil platformról érkezett! Ez egy nagyon fontos dolog, 2016-ban a mobil már idehaza is kikerülhetetlen, ez pedig azt is jelenti, hogy úgy a weboldalakat, mint a kampányokat ennek ismeretében kell elkészíteni.

A következő fontos fegyverünk 2016-ban a tartalommarketing. Erről az előadáson nagyon keveset beszéltem (összesen 12 percet kaptam mindenre), főleg azért, mert a konferencián egy külön terem foglalkozott a témával. Annyit azért érdemes elmondani, hogy a tartalommarketing lassan túllépi a kötelező bullshit szintet, és egyre többen tanuljuk meg úgy használni, hogy az valóban hatékony eszköz legyen.

Kicsit a tartalommarketing része, de önálló fegyver a Facebook. Sokat nem kell magyarázni, de azért egy elemet kiemeltem: 2016-ban még fontosabb lesz az okos célzás. A Facebookot annyira sokan használjuk, hogy már lehet és érdemes is egy-egy szűkebb célcsoportra szabni az üzeneteinket és a kampányainkat is.

Következik a Google és ezen belül minden, ami Google és mobil: erről már az elején is beszéltem, itt csak hangsúlyozom: a mobilra úgy kell tekinteni 2016-ban, mint a fő platform, és ennek megfelelően kell pl. SEO-zni is. És ez csak egy elem, a Google sok más mobilos megoldást is ad nekünk, 2016 erről is fog szólni.

Következik az email, ami régóta velünk élő eszköz, de a mai napig hatásos fegyver lehet. Alkalmazkodjunk az igényekhez, tanuljunk meg egyre jobban célozni, legyen eleme a tartalommarketingünknek, építsük az adatbázisokat - az email 2016-ban is velünk van.

Brand építés és bannerek - bár mintha korábbi előadásokban a konferencián temették volna a bannereket, én mégsem teszem azt. Csak az elmúlt két hónapban is három sikeres banner kampányt csináltunk, az ügyfeleknek megérte. Miért ne használjuk akkor? Persze ezt is ésszel, tudva, hogy sok platformon a banneres hirdetések csak a desktopról érkezőket érik el.

Külön kiemeltem a videókat. 2015-ben elindult, 2016-ra általánossá fog válni, hogy a videókat fogják a platformok előtérbe helyezni. A Facebook lépései a YouTube-bal szemben egészen biztosan hozzák a változásokat, és közben olyan fontos szereplők is erősödnek (itthon is), mint az Instagram. Videó, videó és videó: ez már a jelen.

Ezek volt a fő fegyverek, de felsoroltam még három olyat, amiből majd lesz (talán) valami. Ezek a virtuális valóság, a hordható eszközök és az okos eszközök. Ha az előadásomat nem idehaza és nem a kkv-s piacra építettem volna, elsősorban ezekről beszéltem volna. De itthon még sok év kell ahhoz, hogy beleférjenek egy átlagos cég fegyverarzenáljába...

De azért mégis a (képzelt) jövőt akartam előre vetíteni, így választottam háttérnek a preziben azt a fegyvert, amely egy sci-fi-ből, az Ötödik elemből van. Így kerek az előadás: ez valójában egy multifunkciós kézifegyver, hiszen ezeket az eszközöket a mindennapokban használjuk, úgy, hogy bármikor elő lehessen venni és célt lehessen velük elérni.

Azt mondja egy ismerősöm, hogy az a baja a konkurenciája oldalaival, hogy azok olyan megmarketingeltek. És ez szerinte baj, mert így mind olyan egyforma lett, mind ugyanarról szól. Valamiért erről nekem a Csinibaba egy jelenete jutott az eszembe:

- Tupirka! Téged megkoreografáltak!
- Hát... meg!

(Ahogy én látom: lenyomnak egy jól összerakott éneket, majd erre jön a fenti párbeszéd. Vagyis pont az volt a baj, hogy túl jó. Innen a párhuzam.)

Amiért most előhoztam ezt a felvetést, az elsősorban az, hogy nem ez az első eset, amikor ezt mondja valaki. A nem marketingesek, nem kommunikációval foglalkozók, nem a médiában (és médiából) élők számára a marketing egyfajta szitokszó. Ha egy mérnökkel vagy egy színésszel beszélgetek, akkor a marketinget sokszor mint negatívum említik. Ennek persze értem az okát, de most nem akarom kifejteni. (Bár talán majd megér egy külön bejegyzést.)

Viszont a fenti hozzáállás miatt néha élből elutasítanak bizonyos megoldásokat, mert az nekik nem tetszik. Túl marketinges. És persze ezzel kidobnak olyan megoldásokat, amik miatt piacot (és pénzt) veszítenek.

Pedig nem túl bonyolult dologról van szó, íme, mi az a pár pont, amit be kell tartani:

1. A célcsoportod a mérce. Nem az a cél, hogy neked tetsző legyen a weboldalad, nem az a cél, hogy téged ne zavarjon, hanem a célcsoportodat.

2. Attól, hogy te valamit utálsz, még működhet a célcsoportodnál! Én például utálom a testimoniálokat, de használom, mert működik.

3. Mit gondolsz, te vagy az okosabb, vagy az a sok marketinges, aki a többi oldalt tervezte, ha a cél a terméked eladása? Hidd el, nem véletlenül készültek el azok a weboldalak úgy, hogy "túl lettek marketingelve"!

4. Mi a célod? Esztétikai élmény neked, vagy az eladás?

Sokan nem szeretik, de ha el akarunk adni, akkor a cél szentesítheti az eszközt. Természetesen mi is befolyásoljuk, a mi döntésünk is az, hogy mit szeretünk használni, de az elsődleges ízlés formáló mindig a célcsoportod.

Egyébként van kivétel, amikor a fenti okfejtés nem igaz. Az pedig az az eset, amikor elég nagy és elég erős vagy. Át lehet nevelni a vevőket, de az rengeteg pénz vagy hatalmi helyzet. Vagyis ha piacvezető vagy és sok az erőforrásod, alakítsd az ízlést. Vagy ha hatalmon lévő párt vagy, változtass törvényt. Minden más esetben figyelj a célcsoportodra.

És hagyd magad megkoreografálni!

Miközben a Vissza a jövőbe filmsorozatban rengeteg termékelhelyezés van (gondoljunk csak a magától befűződő NIKE cipőre), egy dolog teljesen hiányzik: az internet. Ez persze érthető, hiszen amikor a film készült, még csak előszele volt a netnek, de az első filmet követően vagy hat évnek kellett eltelnie, hogy a webet feltalálják (és azt sem az USA-ban, ugye...).

De mi lett volna ma Hill Valley-ben, ha tudták volna 30 éve, hogy lesz internet? Hát, például rengeteg hashtag: a címben leírt #HillValley mondjuk a fotókhoz, de lett volna hashtagje a híradónak is akár. Aztán sokkal több mobilt nyomogató embert is kellene az utcán látnunk, és persze nem faxon érkezett volna meg, hogy Marty-t kirúgják, hanem emailen, vagy még inkább Facebook üzenetben (ha már termékelhelyezés).

Ja, igen. És sokkal, sokkal több alma lenne a filmben, kicsit beleharapva.

De amikor a film készült, nem lehetett tudni, hogy ez lesz az irány. És sajnos más dolgok meg nem lettek feltalálva: nincs lebegő autó, a lebegő deszka is csak próbálkozás, de nem igazi, nincs időjárás-szabályozás, és persze nincs olyan cuccunk se otthon, amivel a pici pizzából nagy pizza lesz pillanatok alatt.

Ugyanakkor mintha a mostani világ kicsit érzelemgazdagabb lenne talán, és bár megoldható lenne egy egységes nyilvántartás, de az sincs meg (még), legalábbis a közrendőr kezében (amivel ugye kiderítették, hogy Marty barátnője hol lakik).

Mindenesetre ma (illetve hazai idő szerint holnap hajnalban) érkeznek meg a DeLorean-nel. Kicsit más fognak találni, mint amit harminc éve kitaláltak.

Az elmúlt hónapokban egy csöndes, ámde fontos váltást figyelhettünk meg a hazai bannerfronton: a Flash temetését. Szépen lassan minden tartalomszolgáltató arra kéri a hirdetőket, ugyan, felejtsék már el a flash hirdetéseket, legyen helyettük html5 vagy kép.

Miközben ez a változás történik, történt még valami, ami már valóban forradalmi irány: egyre többet beszélünk a hirdetésblokkolókról. Bár a témát már én is érintettem korábban (ez egy 2006-os, vagyis bő kilenc éves bejegyzésem), valahogy mindig azt éreztem, a szőnyeg alá söprése történik a problémának.

De lassan olyan szintre jutunk, hogy nem lehet nem foglalkozni a kérdéssel. Egyes célcsoportok esetében akár 30 százalék fölötti is lehet a blokkolás, és ez már igen magas arány. Lényegében a látogatók harmadát nem érik el azok, akik bannert használnak... Ez már minőségi probléma, és pontosan megmutatja, mitől is forradalmi ez a változás: valamit tenni kell.

Hogy mit, az persze erősen változó. A natív hirdetések az egyik irány, vagyis amikor a tartalom maga a hirdetés. Ez ugye egyrészről nagyon hatékony, másrészről számos etikai kérdést felvet. Hiszen a tartalomba csomagolt reklám esetében sokkal nehezebb felismerni, hogy mi reklámot nézünk. De mégis ez lehet az az irány, ami egyre nagyobb teret fog nyerni már 2016-ban is.

A másik irány persze az, ha a hirdetéseket blokkoló felhasználók fejére koppintunk. A technológia ugyanis segít: az oldal betöltésekor fel lehet ismerni, van-e hirdetésblokkoló a böngészőn. Finomabb megoldás az, ha ilyenkor írunk egy szívhezszólót, hogy ugyanmár, kedves olvasó, a reklámokból élnénk, kapcsolj vissza. A másik a radikális: ha van hirdetésblokkoló, akkor nem adunk tartalmat. Ha valakinek kellenek a cikkeink, kapcsolják ki a blokkolást. Azt hiszem, nem kell nagy jóstehetség, hogy sok nagy tartalomszolgáltató fog ez utóbbival próbálkozni...

Egyébként a The New York Times-s példája megmutatja a harmadik utat is: előfizetési pénzt is lehet szedni, ha vagyunk annyira érdekesek.

Egyelőre kiút persze a mobil: az elterjedt böngészők még nem tudják blokkolni a mobil hirdetéseket. De ez átmeneti idő csak, azt hiszem.

A banner kora tehát lassan elkezdett hanyatlani. Bár közel nem biztos, hogy temetni is fogjuk, de a korábbi meghatározó szerepe már nemcsak hatékonysági problémák miatt tűnik el, hanem egyszerűen nem lesz értelme bizonyos esetekben használni. Ez persze a tartalomszolgáltatóknak a legrosszabb hír: végre kezdték megtanulni, hogyan lehet megélni a banerekből, és most megint lehet gondolkozni jó bevételi forrásokon.

Hirdetőként is felvet fontos kérdéseket: merre lépjünk tovább, mivel készüljünk 2016-ra? Ha fontos a brand, mit csináljunk? Persze vannak cégek, ahol ez még nem akkora gond, ha a célcsoport idősebb, kevésbé technológia-értő, akkor még lehet pár jó évük a bannerekkel. De másoknak igenis el kell gondolkozni azon, mit hoz nekik a bannerforradalom, milyen technikák lehetnek a nyerők a jövében.

De azért biztos ami biztos, tanuljunk meg html5-ben bannert készíteni. Lesz még annak piaca.