Onlinemarketing blog

A hazai tartalomszolgáltatás egyik Szent Grálja a mikro és kisvállalkozói piac "befűzése", vagyis az ő elérésük és bevonásuk a hirdetésekbe. Szent Grál, mert sokak számára csak messziről vágyott cél. Annyiban viszont mégsem az, hogy vannak, akiknek sikerült ez.

Egyértelműen győztes ezen a területen a Google az AdWords rendszerével. Ismerjük, tudjuk, már pár ezer forinttól tudunk kampányt futtatni. Hogy mennyire lesz sikeres, az persze rengeteg dolgotól függ, de a rendszer ott van és működik. A második helyezett a Facebook. Bár sokkal kevésbé átgondolt a hirdetési rendszere, mint a Google-é, de működik, pici pénzekkel is lehet eredményt elérni, és szeretik is használni a kisebb cégek is.

Nincs igazán több szereplő. Lehetőségek vannak, itt is, ott is. Nagyon messziről figyelve harmadik az ETARGET. Mert bár elvben tudja azt, amit a Google AdWords Display Network, de az utóbb másfél-két évben - legnagyobb sajnálatomra - le van maradva. És ha az embernek webáruháza van, akkor még játszanak az ár összehasonlító oldalak. És ennyi.

Ami ezeken kívül van, azok már mini szereplők, csak egy-egy szegmensben lehet érdekes, és ami a lényeg: nem hoz bevételt a hazai tartalomszolgáltatóknak. Sokaknak gond ez az egész, és nincsen rá igazán jó megoldás.

A hazai tartalomszolgáltatók ezt persze úgy oldották meg, hogy a Google-lel ésvagy az ETARGET-tel szerződve, nekik (is) szállítják a látogatottságot, a bevételek egy részéért cserébe. Ez jó lehet a hirdetőnek, de egy olyan piacon, mint a hazai, ahol eleve kevesen vannak, ráadásul a felhasználók nagy része nem is szeret kattintani, hosszú haldoklást jelent. Egy kisebb oldalnak egész egyszerűen nem hoz valódi, kimutatható bevételt, és a nagyobbak esetében is inkább kereset kiegészítés ez, mint bármi más. Nem beszélve arról, hogy közben ezeket a rendszereket helyzetbe hozzák.

Egy olyan hirdetési rendszer, ami a mikro és kisvállalkozásoknak izgalmas lehet, ugyanis két dolgot kell, hogy teljesítsen: jól skálázhatónak kell lennie és eredményt kell hoznia.

Vagyis akár már pár tízezer forinttól lehessen használni, és ha elköltünk 20-30 ezret, akkor ne annyi legyen az eredmény, hogy hát, látták párszázan a hirdetésünket. Ez kevés.

Ez lenne amúgy a Szent Grál, de csak azoknak működik persze, akik be is tudják hozni a hirdetőket. Viszont a nagy szereplők feltették a kezüket, és nem látok komoly próbálkozást. Nincs olyan izgalmas innováció, nincs olyan látható lépés, ami a kicsiknek szólna a nagyoktól. Kár.

A Google persze szépen növekszik, és még jó ideig működni fog a jelenlegi modell. De ha a kishirdetők pénze nem tartja el a piac sok szereplőjét, akkor idővel ezek elhalnak, és szegényebb lesz a tartalomgyártás. Az amatőrök és a nagyok között ki fognak halni a kis profik. Kár lenne értük, de ez a Szent Grál valahogy nem akar magától előkerülni. Főleg, ha nem is keresik...

Ügyfelünk, a Veddvelem.hu csinált egy nem reprezentatív kutatást, így Karácsony előtt. Íme az ebből született sajtóanyag. Szabad terjeszteni is, sőt, kifejezetten megköszönjük az utánközlést!

Karácsonykor is kuponozunk!

Idén kétszer annyian tervezik, hogy kuponos oldalon vásároljanak karácsonyi ajándékot, mint tavaly – derült ki a Veddvelem.hu felmérésből.

A Veddvelem.hu idén novemberben készített nem reprezentatív felméréséből kiderül, hogy a tavalyi évhez képest kétszer annyian terveznek karácsonyi ajándékot venni kuponos oldal segítségével, mint tavaly. A korábbi évekhez hasonlóan várhatóan idén is a karácsonyi kiegészítők és a különleges ajándékok lesznek a legnépszerűbbek.

„A kuponos oldalak iránti érdeklődés az év utolsó két hónapjában kiugróan  megemelkedik. Az új regisztrálók száma ilyenkor a legmagasabb, sokan ebben az időszakban ismerkednek a kedvezményeket nyújtó szolgáltatásokkal. A vásárlási forgalom több mint felét az új regisztrálók teszik ki.“ -  nyilatkozta Kovács Ágnes, a Veddvelem.hu vezetője. „Úgy gondoljuk, érdemes már most elkezdeni a karácsonyi készülődést, ezért külföldi mintára mi is különleges ajánlatokkal jelentkezünk november 29-én, a Fekete Pénteken (Black Friday). Ezzel reméljük egy új hagyományt is elindíthatunk a hazai piacon.“

Az idei felmérésből kiderül még, hogy a válaszolók négyötöde hajlandó fizetni a jobb minőségű termékekért, és az is, hogy ilyenkor növekszik a férfi regisztrálók aránya, bár továbbra is a középkorú nők köréből kerül ki a legtöbb vásárló.

Karácsonyhoz közeledve a letölthető kuponos ajánlatok népszerűsége növekszik a legjobban. Sőt, még december 24-én is vásárolnak ilyen formában – akinek az ajándék beszerzése eddig nem sikerült, még mindig fordulhat egy online kuponos oldalhoz, és a kupont kinyomtatva egy szép borítékkal kész is a meglepetés.

A karácsonyi bevásárlás internetes piacán a webáruházak mellett a kedvezményeket nyújtó oldalak is egyre jelentősebb szerepet játszanak. A Veddvelem.hu várakozásai szerint a minőségi és az egyedi ajánlatok népszerűsége fog a legjobban növekedni.

A Veddvelem.hu 2013. november 19-24. között Facebook felhasználók körében végzett nem reprezentatív felmérést. A fenti eredmények részben erre, részben a saját statisztikai rendszer eredményeire alapozva születtek.

A Veddvelem.hu Magyarország első, termékekre szakosodott közösségi vásárlói oldala, amely 2010-ben indult el Magyarországon.  A Veddvelem.hu fontos szerepet szán a tudatos vásárlásnak, szemben az impulzív vásárlás koncepciójával. A harkály szimbóluma is innen való: kemény fejjel, kitartóan, jó célt is szolgálva!

A Telenor által szervezett Okostelefon Akadémiának a mai témája a keresés volt. Ezen az eseményen adhattam elő a társkeresésről - hangsúlyozottan röviden és közérthetően. Az előadásban először röviden megmutattam a piac potenciális méretét és főbb szereplőit, majd beszéltem a trendekről. A Facebook kapcsán megmutattam, hogy milyen alternatívákat nyújt ismerkedésre (ismerkedő csoportok), milyen megoldás épülhet rá például, és egy-egy pozitív illetve negatív érvet a Facebook és egy társkereső oldal kapcsolatának kérdésére.

Végül beszéltem arról, miért lehet érdekes mobilon a társkeresés, milyen plusz szolgáltatásokat adhat egy ilyen megoldás. Ezt követően bemutattam a Találkapont alkalmazás legfontosabb funkcióit.

Jó szórakozást hozzá!

A vs.hu napról-napra megteszi azt, ami a tartalomcsomagolás jelenlegi legfelsőbb szintje az online világban. Amikor indult nagy kérdés volt számomra, mitől lesz több, mint lesz más, mint a versenytársak. Úgy tűnik, ez a másság egy olyan forma, ami minőségében újfajta újságírást jelent. Igaz, egyelőre még csak monitor mellől, de az irány már nem rossz.

A vs.hu napi szinten elég egyhangú portál. Ahogy pár vélemény is írta: olyan unalmas, mint az Origó, de kevesebb cikk van rajta. És ez, lássuk be, alapvetően igaz is. Nincs a cikkeknek különleges nyelvezete, mint a 444-nek, nincs olyan megszokott hagyománya és pörgése, mint az Indexnek. Igaz, cserébe talán kevesebb az elgépelés, a szóismétlés. Figyelmesebb portál a vs.hu. Kis eminens, na.

Viszont van egy valami a vs.hu-n, ami egyre inkább úgy tűnik, nem egyszeri történet. Olyan multimédiás tartalmuk van, ami máshol nincs a hazai portáloknál. Jópár hete körbement egy ilyen cikk az ismerőseim között: ahogy scrolloz az ember lefelé, úgy jelennek meg egész képernyősen a képek, jönnek rá a szövegek, indulnak el a videók és a hangbejátszások. Olyan újság, ami tévé, de rajtunk múlik, mi történik.

Hogy mire gondolok?

Ez volt a külföldi példa.

És itt van néhány a vs.hu-tól: 6:3, Szegedhenge, Pályakezdő az űrben (volt más?)

Egyébként azt hiszem, ez az a fajta újságírás, ami minőségében is már több, mint a megszokott offline világ. Ezt már nem lehet egy napilapban vagy egy színes szagos magazinban reprodukálni. Erről beszélt évek óta Pollner is a Médiablogjában. Csak egy gond van: egy ilyen cikk elkészítése rengeteg munka és még több embert igényel. Egy ilyen cikk viszont nem fél napig él, sokszor egy-másfél hét után is ott látom a megosztások közt. 

Őszintén megmondom, a vs.hu számomra ezekről a cikkekről szól. Az összes többi szinte csak alibi, de ezek a Nagy Cikkek, a Mega rovat, maradandó. Olyan művek, amiket azt hiszem évek múlva is érdemes lesz visszaolvasni. És nekem ez az irány nagyon tetszik. Igényes és minőségi. Ez lehet a minőségi újságírás jövője.

Már csak azt nem tudom, miből lesz bevétele a vs.hu-nak...

Ismerősöm mesélte ma, milyen furcsa, hogy miközben angolul szinte bármilyen könyvet meg lehet szerezni a torrenten keresztül, addig németül alig néhányat. A németek ugyanis megveszik a könyveket, nem megszerzik, és eszükbe se jut utána megosztani. Más a kultúra, máshogy működnek.

Az ilyen jellegű különbségek elég mindennaposak az interneten. Miközben az egyik országban működik valamilyen promóció, a másikban már nem fog. Nem azért, mert rossz lenne, hanem mert máshogy reagálnak az emberek. A 18 év fölötti osztrákokat például nagyon nehéz a Facebookon megmozgatni, a spanyolok meg (az általunk elérni kívánt célcsoportban) hétvégén többet neteznek, ráadásul iszonyú sokan mobil eszközökről.

Észre kell vennünk, hogy Európa nem egységes piac, nem kaptafára kell kampányt tervezni, bár tény, bizonyos alap dolgok ugyanúgy működnek. Kivéve, ahol nem, hiszen vannak kivételek. Ezeket pedig órákig lehet sorolni...

Egyre több ügyfelünknek csinálunk teljes online jelenlét tervezést és megvalósítást, és ugyanezt látjuk más oldalról: nincs két azonos cég. Nincsenek sablonok, nincsenek mindenkire igaz tökéletes megoldások. Az alapok és az eszközök persze állandóak, de a felépített stratégia, egy-egy kampánytaktika már akkor működik igazán, ha sikerül jól személyre szabni.

És persze azt is látjuk, hogy az alkalomszerű együttműködések helyett jobban működnek a folyamatos kapcsolatok. Amikor megtanuljuk egymást, megismerjük az ügyfelünk piacát, és precíziós tervezéssel tudunk együtt dolgozni.

Persze, az ilyen munkákhoz partnerek kellenek. Olyanok, akik tényleg komolyan gondolják az internetes jelenlétet. De velük dolgozni tényleg nagyon jó.

Csinálunk egy új szolgáltatást. Minden paramétere olyan, mintha startup lenne, és gondolom lazán indulhatnánk is vele ilyen versenyeken. De egyáltalán nem biztos, hogy fogunk. Nem startupot építünk, hanem vállalkozást.

Van egy csomó startup, ami egy ötletre épül. Meg kellene csinálni valamit, amihez pénz kell, de a kitalálónak nincs, vagy nincs elég. Be kell vonni pénzt, de hogyan? Hát, majd keresünk befektetőt! Úgyis vannak Jeremie alapok, kockázati tőkések, látjuk, hiszen írnak ezekről, meg még startup rendezvények is...

Aztán jön a dolog neheze: mindenféle furcsa kérdések. Nem az ötlet az érdekes, hanem a megvalósítás. A jövedelmezőség. Az életképesség. És ilyenkor egyre inkább az az érzés kerülgeti az embert, hogy csak akkor adnak tőkét, amikor már ott tartunk, hogy nem is kell, és akkor is vinnék a cég nagy részét. De miért? Hiszen annyira jó az ötletem!

A válasz pedig egyszerű. Ötlete (majdnem) mindenkinek van. A megvalósítás ezerszer, milliószor nehezebb. A befektető nem az ötletre kíváncsi, hanem az emberre: tényleg komolyan gondolja? Tényleg meg tudja valósítani? Tényleg piacképes ez így együtt? És akkor tegyük ehhez még hozzá, hogy az ilyen sokak által ismert befektetési alapok ráadásul nem kockázati tőkék, hiszen szinte csak a biztosra adnak. Tízből hat jöjjön be... ez nem kockázat, ez befektetés kategória.

Nekünk is van egy ötletünk. Felmértük, hogy lenne rá piac. Kidolgoztunk egy üzleti tervet. Kiszámoltuk, mennyi pénz kéne rá. Aztán végiggondoltuk, tényleg ennyi kell rá? Nem elég ennek a töredéke? Meg lehet ezt úgy is csinálni, hogy a piacra lépés olcsóbb legyen? És a végén arra jutottunk, hogy igen. Nem lesz ingyen, de amennyi kell, annyi van. Kockáztatunk, saját pénzt. Vállalkozunk. Ez a vállalkozás lényege: belerakom a munkám és a pénzem, abban bízva, hogy működni fog, és ezzel keresni fogok több pénzt, mint amit beleraktam.

Nem akarok startup céget. Saját vállalkozást akarok. El akarjuk indítani a szolgáltatást (el is fogjuk), és meg akarjuk méretni magunkat a piacon. És amikor működik, majd akkor eldöntjük, hogy hogyan tovább. Lehet, vonunk be tőkét. Lehet, inkább hitelt szerzünk. Vagy kinövekedjük a szükséges pénzeket. Minden lehetséges.

Ez lesz a második lépés: amikor egy működő vállalkozást tovább szeretnénk növelni. Ja, hogy ez, így, startup? Nos, igen. Talán pont EZ a startup. Egy működő vállalkozás.

Nem tudom, ki hogyan van vele, de én már hónapok óta elsősorban a mobilomon olvasok leveleket. Megválaszolni még jobbára a notebookomat használom, de napközben elolvasni az elsődleges eszköz a mobil. Ez pedig két dolgot jelent: a szarul tördelt levelekkel nehezen tudok mit kezdeni, és kifejezetten utálom azokat a csatolmányokat, amiket nehezen vagy egyáltalán nem lehet megnyitni.

Hogy mi az, ami működik? A pdf csatolmány például jó. A .doc vagy a .xls elmegy. A .docx és az .xlsx is általában. De az .odt vagy a .zip már nem. Más, egzotikus formátumokról nem is beszélve.

Vagyis, ha figyelembe akarod venni a mobilos email olvasókat, akkor írd bele a levélbe is az ajánlatod. Vagy ha ragaszkodsz a külön doksihoz, akkor az pdf legyen.

Ennyire egyszerű. Kár, hogy erre sokan nem igazán gondolnak...

Ha vitatkozol, akkor az a cél, hogy a másikat meggyőzd, vagyis megváltoztasd a véleményét. Amikor eladsz, akkor is valami hasonlót teszel: azt szeretnéd elérni, hogy azt tegye a másik, amit te akarsz. Vegye meg a terméked. De ahhoz, hogy tudd, mivel lehet megváltoztatni, meg kell értened. Akkor lesz jó a reklám, ha valahogy megismered a célcsoportodat.

Ez amúgy triviális, hiszen aki marketinges, annak ezt tudnia kell. A nehézség egyrészt a másik (a célcsoport) megismerése, másrészt annak megértése, mi a másik nézőpontja: a mi a másik szerint az igazság.

Ahány ember, annyi igazság. Elcsépelt coelhoi mondat ez, de nagyon igaz. Hétfőn ennek jó példáját is láttam, amikor egy szülői értekezleten mindenki elmondta egy dologról azt, hogy mi a véleménye, mit lát, mit gondol. És ahány szülő ott volt, annyi féle igazság hangzott el. Sokszor egymással teljesen ellenkező vélemények is. És most gondolj bele: neked ezekhez mind alkalmazkodni kell(ene), amikor az üzenetet megírod egy kampányban.

Persze nem lehet. Nem lehet mindenkinek igazat adni. Így valójában az a jó, ha valami közös pontot találsz a célcsoportod nagyobb részében, és azt használod a meggyőzésre. És nem baj, ha nem szeret mindenki. Az a lényeg, hogy vásároljon.

Képzeld el azt, hogy belépsz egy kávézóba, és amikor leülnél, eléd ugrik egy hosztesz, kezében egy jegyzettömbbel, és azt mondja: Add meg az adataidat! Mi az email címed? Hol tudunk majd elérni?

Te mit csinálnál? Mi lenne az első gondolatod? Nos?

Én azt mondanám, legalább annyi időt kérek, amíg egy kávét megiszok, aztán majd eldöntöm, akarom-e, hogy tudják, ki is vagyok. De azonnal mindent? Mire föl?

És ha ugyanez történik egy ingatlanirodában? Vagy egy könyvesboltban? Nos? Nem lenne iszonyúan zavaró?

Ugyanez az interneten az azonnal, belépéskor felugró ablak. Már éppen nézném az engem érdeklő infót, és hopp, egy feliratkozás mező betakar. Mint egy gyomorszájas ütés, fordulok is kifelé, vagy legalábbis fejvesztve keresem a lezárás gombot. És már nincs jó kedvem...

Azt vajon felmérte a popup kitalálója, hogy mennyire veszít el látogatókat egy ilyen megoldás? Felmérte, hogy talán pont az értékesebb vevők szaladnak el hátra se nézve?

Nem állítom, hogy nem lehet így eredményeket elérni. Lájkokat, emaileket be lehet gyűjteni. De nem lesznek igazán hatékonyak. Sőt. Véleményem szerint ezt nem így kell csinálni. A hírlevél feliratkozás, a lájk akkor jó, ha valóban meg akarja adni az ügyfél ezt nekünk, és ha ezt nála kiérdemeljük. Akkor ér valamit. Egyébként... bullshit.

Régóta használom és szeretem a Prezi.com-ot, és örülök, ha más is ezt az eszközt használja. Részben azért, mert magyar (származású, és itt fejlesztik), részben azért, mert végre szakít a megszokott lineáris "dobjunk oda valami szöveget képpel, azt' jó lesz" hozzáállással. A Prezihez ugyanis gondolkodni kell, sőt, ismerni kell a saját prezentációnkat. A Prezivel nem működik az a számomra amúgy is nehezen emészthető gyakorlat, hogy a beosztott/gyakornok összerak valamit, a főnökúr pedig ezzel kb. csak az előadás alatt szembesül.

Más kérdés, hogy egy látványos prezentációhoz kelhetnek segítők, de a jó prezentáció lényege, hogy az előadó találja ki, rakja össze fejben, tudja, honnan hova és hogyan akar eljutni. Az eszköz majd csak ekkor lép be a képbe.

Én prezentációt úgy tervezek, hogy egyszerű vázlatban megírom. Előbb csak a fő pontokat, aztán azokból az egyes gondolati elemeket, majd azokat kifejtem. És amikor ezzel megvagyok, kitalálom, milyen eszközt használjak. Ez nálam vagy az Apple Keynote nevű programja, vagy a Prezi.com. A döntés az esetemben egyszerű: minden 20 perc körüli vagy rövidebb előadást szívesebben csinálok Preziben, de az annál hosszabbakra inkább a Keynote-ot használom. Ennek két alapvető oka van: az egyik, hogy a Prezi más logikája miatt a nagyobb előadások sokkal nehézkesebben vizualizálhatók, vagyis nem tudok többet beletenni azzal, hogy Prezit használok, a másik ok pedig a lejátszás: nem tudok minden lépést megtanulni, és a Prezi ebben nem segít, hogy mi a következő elem. És még egy plusz: a Prezinek nincs olyan kimenet, pl. pdf, amit kiosztva a hallgatóság tud mellé jegyzetelni. (Van neki pdf kiemenete, csak én nem tudtam róla.)

De ez nem is baj, számomra a Prezi nem erre való. A Prezi szerintem arra való, hogy egyszerű, logikus, nem túl hosszú mondanivalót látványosan megmutassunk. És ebben sokkal jobb, mint az általam ismert többi eszköz.

Éppen ezért voltam kicsit tanácstalan, amikor elolvastam Petrányi-Széll András írását a Preziről. Aztán még jobban meglepődtem, amikor annyian megosztották az ismerőseim közül, olyan kommentekkel, hogy végre valaki le merte írni, meg milyen igaza van... Mintha a Prezi egy Szent Tehén lenne, és nem lenne szabad leírni, ha nem tetszik? Vagy valami kormányzati pozícióba került, és ha rosszat írunk róla, elveszthetünk megrendelőket? Ha tényleg ennyire sok a baj a Prezivel, akkor azt miért nem mondta el az, aki most lelkendezik a negatív kritika miatt?

Aztán végiggondoltam a helyzetet, és arra jutottam, András írása egyfajta lelki szemetesláda: megírta sokak frusztráltságát, kiírta azokat a csalódásokat, amikbe az ember beleszaladhat. És milyen jó, hogy ezt megtette! Hiszen igen, a Prezi tényleg nem tökéletes, tényleg vannak vele bajok! Valóban sok dologra nem alkalmas. Valóban sokak számára nem használható, mert tanulni kell. Próbáltál már gólyalábon járni? Láttad, milyen könnyedén megy ez sok embernek? Aztán amikor ráállnál, először leesel, aztán hosszas gyakorlással, miután megmutatta valaki a trükkjét, sikerül megmaradni rajta, kicsit később talán lépni is sikerül.

Na, ilyen a Prezi! Nem való annak, akinek egy PowerPoint megszerkesztése is kihívás, nem való annak, akinek az előadás nem segítség, hanem leírt szöveg, amit fel akar olvasni. És nem való annak, aki nem tud elszakadni a lineáris gondolkozástól.

A Prezi kreatív eszköz, ahogy például egy Photoshop is. És ugyanúgy meg kell tanulni használni. És nem való mindenkinek. Ahogy a gólyalábon való sétálás sem. Én például sose tudtam megtanulni lépegetni...

Hogyan is működik a Facebook? A Google? A Wikipedia? Aki annyit foglalkozik az internettel, mint én, tud erről mondani pár mondatot. De hogyan látja ezt egy hálózatkutató?

Például a Facebookról:

A Google-ről:

De van ott még más is! Hogy mi? Folytatódik a Behálózva című műsor a Spektrumon, szombat 16 órakor, ezzel a résszel. Vagyis Behálózva: az internet.

Nézd!

Vannak gyerekeim, bár még nem Facebook korúak. Tudom, hogy pár év, és olyan módon fognak internetezni, amit én se követni, se ellenőrizni nem fogok tudni. Éppen ezért iszonyúan fontos, hogy megtanulják, mit szabad, és mit nem. Hogyan vigyázzanak magukra, a személyes szférájukra, hogyan viselkedjenek, minek mi lehet a következménye.

Nekik talán szerencséjük van, mert én ezt tudom, hogy kell, és igyekszem is folyamatában megtanítani őket, hogyan legyenek tudatos digitális bennszülöttek. De sajnos azt látom, hogy pont azok, akiknek ezt valójában csinálni kellene, vagyis a tanárok, jellemzően nagyon le vannak maradva ezen a területen. Nem arról van szó, hogy ne interneteznének, hanem arról, hogy nem tanítják azt, mit és hogyan kell csinálni. Nem arra gondolok, hogy mit tanítanak informatikából, hanem arra, hogy folyamatában mennyit és mit látna a gyerekek. Vannak kivételek persze, de a nagy átlag az, hogy az iskolában nem tanítják meg nekik, hogy például ha egy tanárt bejelölnek a Facebookon, akkor az bizony látni fogja azt, amit kiírnak a Facebookra. És akkor történnek ilyenek:

Mondjuk, itt a tanár is megér egy misét (faszér' mobilozik órán), de a gyerek se gondolta végig, mit csinál.

Nos, éppen ezért fontos, hogy elkészült egy tananyag, óvodapedagógusok, tanítók és általános iskolai tanárok számára, ami kritikus gondolkodás fontosságát a 9-12 éves gyerekek nyelvén mutatja be 14 fejezeten keresztül. Már csak tanárok kellenek, akik ezt meg is tanítják. Ezért aztán:

A gyermekek tudatos és biztonságos internethasználatának oktatásával kapcsolatos pályázatot hirdet a MediaSmart Hungary és a Telenor Magyarország óvodapedagógusok, tanítók és általános iskolai tanárok számára. A Digitális világ tanára című pályázat nyertesei értékes okos eszközöket kapnak, 100 pályázó pedig egy évre szóló Hipernet hozzáféréssel gazdagodik.

 

 Tehát tanárok kerestetnek.

A Digitális világ tanára pályázatra két lépésben várják a jelentkezéseket. A pályázók 2014. január 15. éjfélig regisztrálhatnak óvodai és általános iskolai kategóriában a www.digitalisvilag.hu honlapon. A jelentkezők között 100 darab, egy évre szóló ajándék Hipernet szélessávú mobilinternet hozzáférést sorsolnak ki a szervezők, hogy ezáltal is segítsék a pályázók szakmai felkészülését. A Hipernet hozzáféréshez szükséges hardware eszközöket a Huawei magyarországi képviselete biztosítja. A második lépésben A Digitális világ című oktatási segédanyag használatát, hatékony pedagógiai alkalmazását bemutató pályázati anyagot kell benyújtaniuk a jelentkezőknek 2014. március 16. éjfélig. Az eredményhirdetés időpontja 2014. április 9. Az írásos anyag mellett képes, videó alapú vagy más érdekes formátumú munkát is benyújtók Kreatív különdíjért is indulhatnak.

A fentiekből látszik, hogy most a Telenor állt az ügy mögé, és ez nekem megmondom őszintén, tetszik. Nagyon jó, ha a piac felől érkeznek ilyen programok, mert így nem lesz benne olyan fölösleges ideológiai sallang, olyan fölösleges körök, amelyek csak idegesítenék a gyerekeket és a tanárokat. Remélem, működni fog ez a program.

Nagyon nagy szükség van rá.

Mi a fontosabb? A tudás, vagy az ügyfélkiszolgálás? Az a fontos, hogy mindig, mindenben penge legyél, vagy az a fontos, hogy az ügyfeleid elégedettek legyenek? Oké, persze, mindkettő fontos, de hova helyezd a hangsúlyt? Tanulj, ismerj meg mindent, amit a marketing ad, vagy tanulj meg bánni az emberekkel, és el tudd azt, amid van?

Egyre több olyan ügyféllel beszélgetünk, aki nem kezdő a piacon. Évek óta sok pénzt költ reklámra, de elégedetlen. Nem is mindig az eredményekkel, hanem azzal, amit ügyfélkiszolgálásban kap. És itt nem arra gondolok, hogy kap-e statisztikát vagy sem. Hanem arra, hogy ezt a statisztikát vajon elmagyarázza-e valaki, hogy mit jelent? Nem, nem felolvassa, hanem elmondja, hogy üzletileg mi is az értelme.

Vagy például megismerkedik egy céggel, annak senior ügyfelesével, esetleg vezetőjével, megköti a szerződést - majd legközelebb már egy "nyikhaj kis senki" megy el hozzá (nem én mondtam így). Ilyenkor mit érez?

Ha az ember céget épít, akkor nagyon nem elég a tudásra építeni. Nagyon ki kell találni, hogy mit fog kapni, mit fog látni az ügyfél. El kell adni azt a tudást, amivel rendelkezünk, hihetően és úgy kell tálalni, ami az ügyfél igényeinek is megfelelő.

Van egy pont, amikor a fejlődés már nem azt kell jelentse, hogy minél több ügyfél és minél több tudás. Van egy pont, ahol a fejlődés: az ügyfelek elégedettségének a növelése. Kampányeredményekben és ügyfélkiszolgálásban.

Marketinges vagyok, és az egyik első dolog, amit megtanultam, hogy soha ne magamból induljak ki. Nem én vagyok a célcsoport, nem az én sajátos gondolkodásmódom az átlag, az országban nem olyan emberek élnek (csak), mint az én ismeretségi köröm. Ezt felismerve már csak az volt a kérdés: akkor miből kell kiindulnom?

Erre van több válasz is, és ezekből az egyik természetesen a kutatások. Így aztán évek óta elolvasok minden olyan kutatást, ami a számomra érdekes területekkel kapcsolatos: internet penetráció, internet használat, felhasználói viselkedések, választási preferenciák, Google, Facebook, és ezer más téma.

Tudom, nem vagyok ezzel egyedül, más is olvas kutatásokat. Sőt, néha egy-egy téma annyira felkapott lesz, hogy a szakmai mellett a mainstream sajtó is felkapja az eredményeket. Csak az az egy fránya kis gond tud lenni, ha a sajtó igen tisztelt munkatársa nem nézi meg, mennyire is hihetőek a számok, mennyire is lehet igaz az, amit a kutatás tartalmaz.

Nos, tegnap jelent meg egy kutatás a Facebookról. Itt van egy cikk róla, itt pedig a teljes anyag.

Higgyük el? Az ebben leírtak lesz a következő hetek mantrája? Vagy az is lehet, valami nem kerek? Kicsit jobban belenézve azért látszik, hogy nem biztos, hogy minden jó. Például (és most Pintér Róbertet idézem a Facebookról):

"A lakosság 88 százaléka naponta, ezen belül 55 százalék többször is használja az oldalt" - a cikk elején pedig az szerepel, hogy "a hazai 4,7 millió Facebook-felhasználó 90 százaléka napi szinten, sőt többségük naponta többször is használja az oldalt.". A két állítás közül a második lehetne igaz (hiszen a lakosság kevesebb, mint fele FB használó), ha nem ugyanazt a 88%-ot hivatkoznák mindketten...

Mi lehet akkor a gond? Direkt rosszak a számok? Vagy inkább egy kis szakmai hiba történt?

A kutatás jó, és mégsem. Adatgyűjtésnek használható, de a reprezentativitása megkérdőjelezhető. Nem tudjuk, hogy mennyire pontosak a számok, mert nem derül ki. És az eredményeket elnézve (pl. férfi-nő arány) arra is következtethetünk, hogy ezek bizony nem jó számok...

De miért készülnek ilyen anyagok? Mi akkor ennek az értelme? Szakmailag azt hiszem kevés. A készítő cégnek reklám, a kutatás lényegében egy PR anyag, ami nem is baj, bár örülnék, ha szakmailag jobb lenne. Mert egyébként gondolatébresztésre lehet használni, esetleg egyfajta trendfigyelés lehet belőle, de a valódi népességre nem fogadhatom el az eredményt.

Ami az igazi gond, az a kritika nélküli átvétele az adatoknak, majd később az erre való - sokszor forrás megjelölés nélküli - hivatkozások. Mert ha valaki ez alapján kezd el építkezni, könnyen kaphat a végeredményként légvárakat.

Kár. Egészen izgalmas kis kérdéskör ez.

Rakosgattam össze egy előadás anyagomat, amikor felmerült - példaként - néhány teaser reklám. Elsősorban azokat a fajtákat kerestem, ahol nem derül ki, mi is lesz az, amiről majd maga a reklám szól, tehát amikor a teaser nem ad el, hanem érdeklődést kelt fel: a kíváncsiságunkra játszik.

Nagyon szerettem a (jó) teaser reklámokat, és persze kell ezekhez kellő kreativitás is. Meg ugye pénz, hiszen a kampány első része valójában nem csinál közvetlen bevételt, hanem abban segít, hogy majd a kampány második része nagyobbat üssön. És ez persze egy jól bevált megoldás volt sokáig.

De valahogy mostanában kivesztek a teaser kampányok. Voltak még pár éve is próbálkozások, több olyan is volt, ami "lebukott", idő előtt ki lehetett deríteni pl. egy domain bejegyzésből vagy egy weblapban felejtett megjegyzésből, hogy ki is a hirdető cég - és innentől már nem volt akkora a durranás. De azt hiszem, nem ez az ok. És azt sem érzem valós oknak, hogy még nagyobb lett a reklámzaj. Az utolsó nagyobb ilyen kampány talán az RTL2 reklámja volt.

Az ok talán az, hogy egy ilyen kampány úgy a kreatívok, mint a megvalósítás terén költségesek, és mint írtam, az első fázisban nem is adnak el. Ez pedig luxus egy olyan piacon ezek szerint, mint most a miénk. Attól tartok, egész egyszerűen jelenleg nem igazán éri meg nagy és látható teaser kampányt csinálni.

Kár. Én szeretem az ilyet.

U.i.: persze az is lehet, csak én nem találkozom az utóbbi időben ezekkel, de amúgy vannak?

A HWSW mindig is egy érdekes - hogy ne mondjam üde - színfoltja volt a hazai szakmai webes tartalomszolgáltatásnak. Bizonyos érdeklődési körökben egyfajta kötelező olvasmány is, vagyis, ahogy szokták mondani, mértékadó lap. Nem beszélve arról, hogy régi motorosok a webes tartalomszolgáltatásban, és még mindig élnek.

Pár éve kezdték el ezt a fajta tudásukat kicsit más terület felé is vinni, és kezdtek szervezni rendezvényeket is. Hasonló minőségben, mint a HWSW-t, így nagyon hamar népszerű események lettek ezek a találkozók. És most itt egy újabb rendezvényük.

2013. november 13-án és 14-én, Budapesten rendezik meg az App!mobile 2013 mobiltermék-fejlesztői konferenciát, most először lesz kétnapos a rendezvény. Az első klasszikus konferencianapot egy szűkebb, fókuszáltabb, mély szakmai tartalmakat adó workshop-nap követi majd.

Az App!mobile 2013 programjának gerincét továbbra is a fejlesztői, az üzleti és a UX-szekciók adják, ahol a legfrissebb trendek kerülnek bemutatásra. Előadást tart majd a Prezi, a Mito, a Karma Platform, a Nemesys Games, az NNG, a Ustream és a Google képviselője is.

Idén kiemelten foglalkozik a konferencia az e-kereskedelemmel, illetve azon belül a téma mobilos vonatkozásaival. Az előadások során bemutatkozik például az eNET geolokációs mobil piackutató-rendszere, a Google a mobilwebshopok jelentőségéről beszél majd, míg a BIG FISH életképes m-kereskedelmi üzleti modellekkel ismerteti meg az érdeklődőket.

Az App!mobile 2013 programjáról a konferencia weboldalán lehet részletesebben olvasni, ugyanitt kell regisztrálni is.

Órákon belül egy új tartalomszolgáltatóval bővül a hazai piac: elindul a VS.hu Mivel sok ismerősöm dolgozik az új portálon, így már hetek óta igyekszem minél több információt megszerezni, és volt szerencsém látni is az oldalt belülről, működés közben.

Elsőre meglepett: a design nagyon modern, olyan, ami "most trendy" - nagy képek, átgondolt layout, ügyes elrendezés. Egészen biztos, hogy frissnek, újszerűnek fog hatni a hazai piacon, és ez nem is annyira nagy baj. Teljesen új az irány, legalábbis kinézetre.

A cikkek is szépek, látványosak. Jól használt kiemelt képekkel, olvasható megjelenésben. Alapvetően két cikktípus jelenik meg, de ahogy nézem, egyiket sem rövid hírekre találták ki. Ez a rész is az összerakottságot, átgondoltságot sugározza.

Igényes munka, szép oldal lesz a VS.hu

Ugyanakkor egy nagyon érdekes próbálkozás is. Adja magát a helyzet, hogy az Index.hu-ból kiváltak által létrehozott 444.hu-hoz hasonlítsuk a VS.hu-t, hiszen ugyanazon a piacon próbálnak olvasókat szerezni, de valójában teljesen más módszerrel. A 444.hu teljes egészében tartalomcentrikus, a designt úgy tették zárójelbe, ahogy azt csak lendületből lehetett. Ezzel szemben a VS.hu design központú, sokkal jobban látszik az, milyen szép, mint az, hogy mi is a tartalom. És a tartalomról még sokat nem lehet tudni: az látszik már az oldal képe alapján is, hogy nem egy pörgő hírportál lesz, hanem a kevesebb, de elemzőbb cikkek világa, de ezen túl most még nem lehet mit mondani.

Egyébként is kell majd egy kis idő, hogy kialakuljon a saját hangjuk.

Érdekes lesz tehát látni, hogy a 444.hu tartalomcentrikusságához képest a VS.hu designoltabb megjelenése mire lesz képes. Az interneten az a nagyon jó, hogy valójában nem is egymás ellen mennek, hanem egymás mellett. Bár így előzetesen azért más-más koncepcióval és kicsit más célcsoportra is.

A 444.hu eredményei magukért beszélnek. A 100 ezer fölötti napi egyedi látogató nem ritka, és ezt minimális pénzből, ám nagyon erős médiaháttérrel tudták elérni. A VS.hu-nak talán van jobban pénze reklámra, a médiahátteret majd meglátjuk. Ha a tartalom is felér a megjelenéshez, akkor remélem az olvasók sem maradnak el - én mindenesetre nagyon drukkolok nekik.

Nemcsak azért, mert vannak ott ismerőseim, hanem azért is, mert tényleg egy új színfoltot fognak jelenteni.

Egyébként amikor megláttam az oldalt, nekem csak egy kérdésem volt: hol lesznek itt a reklámok? A VS.hu - amit én eddig láttam belőle - egyelőre reklámmentes. Nem lesz ez sokáig így, de azért érdekes ezt látni egy ingyenes szolgáltatásnál. Aztán majd kiderül, mennyire lehet jól reklámozni ebben a struktúrában.

Nem szoktam tévéműsorokat ajánlani, maximum filmeket, de most egy olyan minisorozat indul a hétvégén, amit minden marketingesnek ajánlok, aki meg szeretné kicsit jobban érteni a közösségi média működését. Hiszen a közösségi média valójában emberi hálózatok halmaza, és a hálózatok működésének megértése sokat segíthet abban, hogy megértsük, mit érdemes és mit nem csinálni mondjuk a Facebookon.

A Spektrum televízión 5 részben megmutatják mindazt, amit a hálózatokról tudni érdemes - ráadásul olyan formában és olyanok tolmácsolásában, ami miatt önmagában is megéri követni a műsort. A házigazda Lévai Balázs (ő vezette a Dob+Basszust is, na az is azon kevesek közé tartozott, amit érdemes volt nézni), a szakértő pedig a hálózatkutatás egyik legismertebb és legfontosabb szakértője, Barabási Albert-László. Az ő nevét szerintem nagyon sokat hallhattuk, a hálózatkutatásról írt könyve még az Obama kampánystáb tagjainak is kötelező olvasmány volt.

És ezzel el is jutottam oda, miért ajánlom marketingeseknek: a hálózatok ismerete segíthet abban, hogy sokkal jobb kampányokat csináljunk. Volt szerencsém látni az első két részt, és ez alapján minden olyan kollégámnak kötelezővé fogom tenni a műsort, akinek van köze a Facebookhoz vagy más közösségi média megoldáshoz - ha másért nem, gondolatébresztőnek. Egyszerűen kötelező néznivaló!

Az első adás egyébként november 2-án, szombaton 16 órakor lesz, a következő részek pedig ugyanígy, minden szombaton délután. A Spektrum tévé jóvoltából kapok néhány előzetes infót, így azt hiszem írok még majd a részekről is, sőt, azt is el fogom mesélni, hogyan és miért találtak meg engem ezekkel az információkkal.

Addig pedig jó tévézést szombat délutánra (vagy valamelyik ismétlésre)!

Az elmúlt pár órában több helyről is elért egy weboldal, ami röviden és tömören megmutatja, milyen is a jó felhasználói felület. Az oldal erénye, hogy a jó és a rossz megoldást is egymás mellé rakja, röviden magyaráz, egyébként meg értsd meg.

Ügyes és egyértelmű oldal, nagyon jó oktató anyag is egyben. Kell ennél több? Nézzétek, ízlelgessétek, tanuljunk belőle!

http://www.goodui.org/

Nem érthetsz mindenhez, és nem lehet mindenre időd. Ha te az a típus vagy, hogy csak az a munka van elvégezve, amit te csinálsz meg, akkor nehéz életed van vállalkozóként. Csapat kell, és ezt nemcsak Minarik Ede tudja. És nem baj az, ha a csapatod rugalmas: mindig az adott feladatra állnak össze. Egy hatalmas cégnél ez működik házon belül, kisebb cégek esetében viszont megbízható partnerekkel. És vicces, amikor néha mi válunk egy-egy projekt esetében partnerré, miközben más esetben mi vezetünk.

Azt mondják, a jó étteremben nincs sok oldalas étlap, nem lehet mindenféle ételt enni. Meg kell lenni a specialitásnak, annak az íznek, amiért oda szeretnek járni az emberek, és nem várja el senki, hogy a ház saját borát szolgáljuk fel, ha amúgy az étel kiváló. Sosem értettem azokat az ügynökségeket, akik bár nem hatalmasok, és alvállalkozókkal dolgoznak, de ezt titkolják, és úgy tesznek, mintha tényleg full service ügynökség lennének. Az ügyfél sokkal jobban szereti az őszinteséget, és ha a munka elkészül, akkor nem fáj neki, ha nem egy szobán belül készült el minden.

Ahogy változik ez a szakma, úgy értékelődik fel a tapasztalati tudás és a rugalmasság. Ez néha sokkal fontosabb, mint az, hogy hány főállású ember dolgozik a projekten, ha az amúgy szuper lesz.

Nem így van?

Elkezdtünk egy új Facebook oldalt építeni egy ügyfelünknek. Ilyenkor a kezdeti lépések ugye a formai majd a tartalmi kialakításokat jelentik. Vagyis első lépésben briefeltük a grafikusunkat, aki legyártotta a borító képet és a fotót, plusz az egyéb szükséges elemeket. Ilyenek az ikonok az alkalmazásokhoz vagy pl. egy-egy bejegyzés formai kialakítása.

Mert az tévedés, hogy csak posztokat kell feldobálni. Az sem mindegy, azok hogyan néznek ki, milyen képeket használunk, azon mennyi szöveg van stb. Mert az jó, ha van szöveg a képen, de ha hirdetni akarunk, akkor az nem jó, ha 20 %-nál több van.

A grafika mellett ki kellett alakítani a tartalmat is. A tartalom pedig két részből áll: az egyik rész a kikerülő posztok, a másik rész az állandó tartalmak. Ilyenek például a GYÍK (gyakran ismételt kérdések), a speciális kép galéria stb. Ezeket érdemes alkalmazásban felrakni, így biztosan elől maradnak, ráadásul ikont is kapnak. Azoknak szólnak, akik bővebb információra is kíváncsiak, nemcsak a napi bejegyzésekre.

Az ilyen plusz tartalmak megjelenítésére mi előre gyártott alkalmazást használunk, jelesül stratégiai partnerünk, a Pagerider.com alkalmazásait. Mert bár megváltozott a Facebook szabályzat, és nem kell a játékokhoz mindenáron alkalmazás, de ettől még praktikusak és fontosak! Vagyis itt most egyfajta stratégiai kérdés volt, hogy menüpontonként, ikonokon keresztül lehessen elérni a plusz tartalmakat, erre pedig tökéletes a Pagerider szolgáltatása.

Mert az alkalmazások továbbra is kellenek, színesebbé, érdekesebbé teszik a Facebookos céges jelenlétet. És az egyáltalán nem baj, ha ehhez profi szolgáltatást használunk.

Igen, ez most a Pagerider reklámja is, de a Facebook alkalmazásoké is: ne feledkezzünk meg róluk, hiszen fontos marketing szerepük van továbbra is!

Sokan írunk itt-ott a közösségi médiában. Blogot, Twitter üzenetet, képaláírást, Facebook bejegyzést. Van, aki csak passzióból, mások pénzért is. Azért írunk, hogy olvassák el sokan. Olvassátok. Olvasd.

És benne fel is merült a kérdés: mi a jó megszólítás? Oké, a tegezés vagy magázás az egy könnyebb kérdés: céges kommunikáció esetében ez egy tudatos döntés, magán kommunikációban pedig jobbára tegezünk - vagy ha úgy döntünk, magázódunk.

De hány embernek beszélünk? Neked írok, kedves olvasóm, vagy nektek, kedves olvasóim? Melyik a jó megoldás? Vagy melyik a helyes? Egyáltalán: van jó válasz erre a kérdésre?

Amikor ezt a kérdést a Facebookon feltettem, akkor sok választ kaptam. Volt, aki szerint az egyes szám a jó, mások szerint a többes. Egyes szám, hiszen egy ember olvassa. Többes szám, hiszen (jó esetben) többen is olvassák. És volt, aki a kellemes semleges választ adta: attól függ. Ha elmesélünk valamit, akkor legyen többes, ha felszólítalak valamire, akkor legyen egyes szám.

Vagyis kedves olvasóim, ezt a bejegyzést most nektek írom, de kérlek téged, írd meg kommentben: miként szólítsalak meg?

Neked hány napnak vagy hétnek kell eltelnie, hogy egy későbbi olvasásra kinyitott tab-ot (fület, a böngészőben) végül olvasatlanul lezárj? Van egyáltalán ilyen füled?

Nekem rendszeresen. Egyre több az olyan cikk, ami érdekel, és egyre kevesebb az időm elolvasni azokat. Aztán ott pihegnek csendben, és ha jól viselkednek, akár hetekig várnak sorukra. Vannak persze, amik hamarabb meghalnak, tipikusan ilyenek azok, amelyekben sok a flash hirdetés. Zabálják az erőforrást...

De tényleg, egész egyszerűen több információ zúdul ránk, mint amit ép elmével fel lehet dolgozni. Sőt, talán nem is kell ennyit feldolgozni, hiszen jól láthatóan megélünk ezek nélkül is. A fontos információk pedig úgyis több csatornán is támadnak.

A blogírás talán egyedüli befektetése az, hogy rengeteget kell olvasni. Pontosabban rengeteget érdemes olvasni, hogy az ember képben legyen. És még így sem tudhatunk mindent, nem ír meg mindent a világháló, vannak olyan szakmai infók, amik nem onnan szerezhetőek be. De a jól értesültség valuta: bizalmat épít és ügyfelet hoz. Éppen csak drága: zabálja az időnket.

És leglátványosabban a kinyitott tab-ok halnak meg. Hiszen így a legkönnyebb lazítani a ránk feszülő nyomáson.

Az mindig is érdekes kérdés volt, hogyan is kell mérni az online hirdetéseket. Mert azt tudjuk, hogy lehet mérni, és sok dolgot lehet mérni, de végül a számlázásnál csak kevés adatot kapunk, és nem mindegy, mik ezek.

A bannerek árazásának "őskorában" a megjelenés számított. Ahány alkalommal kirakunk egy bannert, annyi után kell fizetnünk. A mai napig létezik ez a fajta árazás, és találkozunk a CPM díjakkal, ami ezer megjelenés ára. A válság persze jól megtépázta ezeket a költségeket, még a vezető hírportálok esetében is bő 5 év alatt a felére estek az árak.

De persze sokkal nagyobb változás volt az, amikor hirtelen elkezdték a bannereket eladni kattintás, vagyis CT alapon. Ez szinte minden esetben radikális árcsökkenéshez vezetett, ha visszafordítottuk megjelenési árakra. Ment is az ügyeskedés: az ügyfél az ügynökségtől CPM-es árat kapott, de az ügynökség már CT-t vett. Nem beszélt róla senki, de lehetett tudni, hogy "így megy ez".

Persze az ügyfelek nagyon gyorsan tanultak, és már kérték a CT árazást... De végül csak lépett a piac, és egyes prémium felületeken eltűntek a kattintás alapú árak. Viszont nem a CPM jött vissza, hanem az idő. Ami alapvetően megintcsak másért rossz. Mert ugye mi is a baj?

A CT esetében az a baj, hogy a tartalomszolgáltatónak nem éri meg. Eleve kevés a kattintás, ráadásul lehet olyan a kreatív (a banner tartalma), hogy arra ne is nagyon akarjanak kattintani. A hirdetőnek elvileg jó, de a CT nem valódi teljesítmény, így aztán rossz következtetéseket vonhatott le: egy meztelen segg több CT-t hoz, mint egy alacsony ár, ugye. 

Az idő alapú ár elsősorban a hirdetőnek nem jó: nem lehet előre tudni, valójában mennyi embert is érünk el, mennyi CT és mennyi megjelenés lesz. Csak azt tudjuk, egy napig ott vagyunk. Oké, ezt könnyebb elmagyarázni, eladni, de azért őszintén: ez nem annyira gyönyörű tervezés, hogy "majd lesz valamennyi". Van, amikor a hirdető jól jár (mert nagyobb forgalmat kap), máskor megszívja...

És ezek még mindig olyan árazások voltak, ahol legalább valami valódi dologért fizettünk: olyanért, ami megtörténik. De a megjelenés alapú ár már könnyen becsaphat. Hogy miért?

Mert a banner sokszor nem is jelenik meg, csak mérődik. Pontosabban a weboldal persze betölti, de nem látszik, mert a felhasználó nem görgetett le addig a helyig, ahol az megjelent. Pont ezért is olcsóbbak az alsó banner helyek... De ez mégis azt jelenti, hogy sok kifizetett hirdetés nem is látszik! Hogy mennyi ez? Ez a cikk alapján akár 30%. Az már nem kevés, igaz?

De akkor melyik a jó árazás? Szerintem egyik sem. De ezek vannak. Én pl. sokkal szívesebben vásárolnék elérést és frekvenciát. Lehet ilyet amúgy, de nem mindenhol. Vagy örülnék, ha a statisztikában az adserver megmutatná, mennyi is a valóban látott banner (ezt is meg lehet ugye oldani technikailag). De egyelőre még CT vagy idő alapon futtatjuk a kampányokat. Kíváncsi leszek, meddig.

Szeretek tanítani, jól kiegészíti a tanácsadói feladatokat, plusz segít abban is, hogy rutinos előadó lehessek konferenciákon is. Így aztán szívesen vállalok tanítást, akár egy-egy órát, akár nagyobb lélegzetű dolgot. Mivel az utóbbi napokban többen kérdezték, hol tanítok, így most összeszedtem a legfontosabbakat:

Az egyik alap "bázis" az Edutus Főiskola. Ezt az iskolát hívták régebben MÜTF-nek. Itt tanítok online marketinget az alapképzésben. Ez egy második féléves tantárgy, tanítok nappalisokat és levelező tagozatosokat is. Természetesen vizsgáztatással, jegyosztással stb.

Bár nem a tanítás szerves része, de illeszkedik hozzá: az Edutuson államvizsga elnök is szoktam lenni, plusz szakdolgozatok konzulense. És még az Edutushoz kötődik, hogy a felnőttképzésben is tartok órákat, elsősorban online marketing tervezést és közösségi médiát.

A másik "bázis" a Sämling. Ott rendszeresen meghirdetésre kerül egy négy napos online marketing képzés, abból tartok én három napot. A legközelebbi várhatóan február elején lesz.

Rendszeresen tanítok a Kürt Akadémia képzésein, szóbeszéd marketinget és a Twitter használatát.

Szintén rendszeresen tanítok a Werk Akadémián - elsősorban egyfajta alap online marketinget.

Végül az állandó tanítások közt szerepel még a Corvinus Egyetem, ahova szintén szoktak hívni egy-egy órát megtartani.

A fenti állandó munkák mellett mindig vannak eseti dolgok: céges képzések (egésze vagy egy-egy eleme), alkalmi meghirdetett képzések (most lesz pl. a Partnering CE-nél egy ilyen).

És ennyi. Mivel nem ebből élek, így ez inkább színesíti a munkám, kicsit kirángat a másfajta feladatok közül, és segít abban is, hogy megértsem, hogyan is kell elmagyarázni ezt az egész online történetet másoknak.