Onlinemarketing blog

Amikor valami javítandó problémára hívja fel a figyelmünket egy ügyfél, akkor nem elég tudomásul venni, hogy szólt. Sőt, az sem elég, ha elkezdjük kijavítani a hibát, és erről tájékoztatjuk. Nagyon fontos gesztust is kell tennünk, hiszen azért szólt, mert csalódott valamiben.

Mit kell tehát tennünk? Bocsánatot kell kérnünk, hogy  kellemetlenség érte. Nézzünk egy példát. Mai Index.hu cikk, hogy a nagy melegben nem volt légkondi a buszon Budapesten. Az ügyfél (jelesül az utas) ezért panasszal élt, amiből kiderült, hogy hol a hiba, és ezt javították is.

A klíma működését a BKK ígérete szerint folyamatosan ellenőrizni fogják, ha hiányosság lesz, megy a kötbérfelszólítás.

Aztán még a magát illetékesnek gondoló BKK vezér is megszólalt:

Vitézy Dávid, a BKK vezérigazgatója a közleményhez hozzáfűzte, hogy eddig a fődiszpécser nézte a hőmérőt, és ő volt az, aki a buszvezetőket kiértesítette: kapcsolják be a klímát, mert 24 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála. Mától az változott, hogy a fődiszpécsernek nem kell elrendelni a klímariadót, a buszosoknak a kánikula alatt eleve légkondival kell menniük. Ezzel megspórolható az a kb egy óra, amíg a fődiszpécseri direktíva megérkezik minden buszsofőrhöz.

Arra, hogy kollégánk reggeli afférja hogyan történhetett, kétféle magyarázat van: a sofőr spórolni akart az üzemanyagon, ezért nem kapcsolta be a klímát, vagy pedig nem jutott el hozzá, hogy be kéne kapcsolni.

És ez így mind nagyon szép és jó, csak ennyi hiányzott nekem belőle:

Vitázy Dávid, a BKK vezérigazgatója bocsánatot kért a nagy melegben utazó utasoktól, és a közleményhez hozzáfűzte

Ettől lenne kulturált a szolgáltatás javítása. Mert lássuk be: az összes többi lépés az elvárható minimum, az ügyfelekkel kapcsolatos vélemény ebben a bocsánatban van benne. Vagy nincs benne, ha nincs bocsánat.

Kitört a nyár, és ez éppen jó alkalom arra, hogy elkezdjünk készülődni az év végére. Nagyon sok olyan terület van, ahol az év utolsó 3 hónapja adja az éves forgalom több mint felét. Ahhoz, hogy ezt valóban sikerüljön elérni, akkorra már elő kell készülni.

Az internetes fejlesztések olyanok, hogy idő kell hozzá. Egy új weboldal, egy megújuló webáruház, egy új alkalmazás mind elvisz 1-2-3 hónapot. És itt van előttünk ez az idő: a nyáron van lehetőség kitalálni, megtervezni, és elkezdeni megvalósítani. Jó esetben augusztus végére készen vagyunk, bár az se nagy tragédia, ha belecsúszunk a szeptemberbe. De október elejére elkészülünk, és jöhet a roham, mi állni fogjuk.

Korainak tűnik ebben a kellemes nyárban a Karácsonyra gondolni? Nem hiszem. Sőt, azt gondolom, éppen nem késő most elkezdeni tervezni!

Sok dolgot érdemes kutatni az online világban is. Jobbára olyan dolgokat, amiket nem lehet vagy nem érdemes mérni. De van egy csomó adat, ami nyilvánosan is elérhető. Ilyen például az, hogy hányan használják a Facebookot és az is, hogy hányan iwiw-eznek. A Facebook készséges, és a belső hirdetési rendszere szállítja nekünk a számokat, illetve egy külső szolgáltató, a SocialBakers.com is megmutatja bárkinek (aki előfizet). Az iwiw már cselesebb, ott a Webauditot vagy az OPA-t kell vizslatni, és megfelelő időtávú adatokat elemezni. De ezek konkrét számok, nem kell itt kutatgatni, lehet tudni.

Erre ma az egyik hazai, online médiával is foglalkozó kutatócég, a Mediameter ezt adta ki sajtóközleményben:

A Facebook-tagok száma a tavalyi adathoz képest majdnem félmilliós növekedést elkönyvelve idén átlépte a 3 milliós szintet

Átlépte. A 3 milliót. Aha. Mit is mond erre a Facebook, hányan Facebookozunk?  4,4 millióan... Na, akkor mi történt? Miért van egy milliós elétérés?

Ennek két oka is lehet, lássuk sorjában. Az első a kérdezés módja. A Facebook az aktív regisztráltakat számolja, míg a kutatás a megkérdezett 2000 ember "bevallása" alapján készült. A másik ok viszont bent van az eredeti közleményben, íme:

2012. első negyedévében a 18 éves, vagy ennél idősebb népesség 38 százaléka volt tagja valamelyik közösségi oldalnak, egy évvel később, az idei év elején már 41 százalékuk

Kiemelem: 18 éves vagy ennél idősebb. Vagyis nem mindenki, csak minden nagykorú! És nincs benne a legaktívabb Facebookozó réteg, a 14-18 év közöttiek. Most erre mit lehet mondani? Így a kutatás többi része sem sokat ér, pontosabban nem tudom elfogadni, hogy pontos lenne. Ennek így szerintem nem sok értelme van.

Mit kellett volna csinálni? A közleménynek egy részében rá kellett volna mutatni, hogy máshol más adat érhető el, és elmagyarázni, mi a különbség oka. Úgy nem lenne vele bajom. Így viszont tartom a kijelentésemet: a Mediameter kutatása szakmailag megkérdőjelezhető. Tényleg nem tűnt fel senkinek ez a különbség?

A Telenor jóvoltából egy hete telefont cseréltem (ezúton is köszönöm), és a Sony-Ericsson Xperia Arc-om helyett egy SONY Xperia Z-t kezdtem elhasználni. Még mindig megdöbbent, mennyire egyszerű a váltás, ha Androidos készüléket cserélek - lényegében egy telefonkönyv lementés és memóriakártya áthelyezés után már csak be kell állítanom az új eszközön a fiókokat, és felraknom a programokat, amik majd kellenek. A fizetős programok is jönnek, nem kell újra megvenni azokat.

Ez persze csak azon egyre kevesebb ember számára újdonság, akik nem használnak okostelefont, hiszen ez direkt így lett kitalálva. Tény, nagyon jót tett a piaccal az Apple, amikor ezt a mostani új világot felépítette, és kvázi függetlenítette a készülékgyártóktól a szoftvereket. Ezzel és a gyors mobil internettel nyílt meg az az új világ, amin elindult az online marketing is. Hiszen a kézi eszközök, a smartmobilok és a tabletek világa jelentősen kiterjesztette az internet használat lehetőségeit és megszüntette a helyhez kötöttséget, miközben a tartózkodási információk is beépülhetnek a kommunikációs folyamatokba.

A SONY Xperia Z telefonja a legújabb kategóriához tartozik: 4 magos processzor, 2 giga belső RAM, full HD kijelző. Nagy, tepsi telefon, ezzel már lazán lehet pingpongozni is, ugyanakkor nem tűnik nehezebbnek, mint egy iPhone. Cserébe vékonyabb. Ez a készülék most azt tudja, ami a következő két évre biztosan elég lesz. És ez kell is ahhoz a fajta életvitelhez, amit folytatok. Folyamatosan szeretem látni a leveleimet, olvasom az rss-eket és így tovább. Plusz ki kell próbálnom az új programokat is. És ez az igazi apropója annak, amiért írok.

Ahogy fejlődnek a készülékek, úgy lesznek egyre gyorsabbak és ügyesebbek. Ez a harmadik Xperia telefonom, és össze nem lehet hasonlítani az elsővel, az X10-el. Pedig van olyan ismerősöm, aki még olyat használ. Vagy olyan tudásút, de újabbat - ami persze sokkal olcsóbb is. Az Android esetében nagyon sok lassú, nem túl erős hardverű telefon van forgalomban. És amikor programot fejlesztünk, nagyon oda kell figyelni, hogy azokon is fusson az, amit csinálunk!

Mert egy ilyen csúcsgépen, mint az Xperia Z, persze minden elfut akadás nélkül. Nagyon gyors. De nem ez az átlag gép, hanem a lassabbak, és azokon is menni kell! Nem szabad abba a fejlesztési hibába esni, hogy a saját, gyors gépünk az etalon.

Triviális ez? Annak tűnik. Mégis, nem ritkán szaladok bele ilyen problémába. És ez marketing szempontból sem örömteli: a lassú telefon lassú élménye inkább bosszúságot okoz, nem éri el azt a célt, amit eredetileg akartunk, amire költöttünk. Figyeljünk erre oda!

A tegnapi államvizsgán volt egy dolgozat, ami tele volt elgépelésekkel. Még a dolgozat címében is volt egy! Annyira feltűnő volt, hogy mindkét bíráló ki is emelte, mint hibát, és jól láthatóan rontotta az eredményt ez az amúgy formai hiba. Azt hiszem, nem kell túlmagyarázni, miért. Az elgépelések ugyanis nem tudásbeli probléma, hanem figyelmetlenség: vagy nem érdekelte az írót, vagy nem volt ideje vele foglalkozni.

Egyik sem jelent jót, viszont levonhatjuk a tanulságot: formailag kifejezetten fontos, hogy odafigyeljünk az írásunkra is! Nem megengedhető, hogy egy fontos dokumentum ilyen módon pontatlan legyen. Itt, a blogon, rendszeresen hibázok: triviális hülyeségeket elrontok, hagyok benne helyesírási hibákat és nem ritkán elgépeléseket. Bár minden posztot elolvasok, mielőtt kiküldöm, de így is vannak hibák. Ez részben azért van, mert az ember a saját hibáit nehezebben veszi észre, részben azért, mert ez blog, ez lehet kicsit fésületlen.

De ha cikket írok, vagy ajánlatot készítek, akkor vagy mással megnézetem, vagy ráengedek egy komolyabb ellenőrzést. Ezt a szakdolgozat írója nem követte el, és nem is járt jól. Kár érte.

Amúgy átengedtük, természetesen. Végső soron nem bölcsész lesz, na.

Most, hogy tart a vizsgaidőszak és javítom a teszteket, amit a hallgatóimmal írattam, el kell azon gondolkoznom, mennyire lehet definíció szerűen tanítani az online marketinget. Ez egy gyakorlati tudást feltételező dolog, és mint ilyen, az elméleti része nem annyira fontos első ránézésre.

De amúgy csak elsőre: hiába tud az ember összerakni valami dögös kis AdWords kampányt, hiába ért mondjuk a css-hez, még egyáltalán nem biztos, hogy tud értelmezni egy kampányjelentést vagy tud használni valamilyen kampány tervezést támogató eszközt. Ugyanis ha nincs átfogó ismerete, nem is lesz rá igénye, hogy ezekhez értsen.

Egy-egy specialista persze jól el is van a saját tudásával, azt adja el, aztán ha nem jönnek az eredmények, széttárja a karját: ennyi volt, emberek. Most több olyan ajánlatkérésünk is volt, és több olyan ügyfelünk is lett, akik nem a nulláról kezdik, hosszabb ideje futnak kampányaik, csak valahogy nem áll nekik ez össze. Kell olyan támogatás, amitől ez rendszerben működik, amitől ez az egész hatékonyabb lesz. Ilyenkor persze sokszor kiderül, hogy vagy rossz eszközöket használnak ( a Google AdWords sem jó mindenre ám!) vagy rosszul használják a meglévő eszközöket. A legtöbb hiba egyébként a hírlevél használatnál szokott lenni, jobbára tervezetlen, mennyiségi módon használják, és persze ennek megfelelően nagyon alacsony a hatékonyság...

Amikor tanítok, akkor persze a tananyagot részekre kell bontani, és az elméleti alapokat is el kell mondani. És mi mást lehetne számonkérni, mint az elméletet? Legalábbis az elérhető eszközökkel.

Aztán majd a szakdolgozatban, ha eljutnak odáig, be tudják mutatni, látják-e rendszerben a dolgokat a hallgatóim.

Szinte minden mérhető az interneten, szokták mondani. Szinte minden, de egy dolog biztosan nem: az ízlés. Azt persze meg tudjuk mérni, hogy egy adott célcsoportnak mennyire tetszik valami, de valójában csak össze tudunk hasonlítani dolgokat, mert az jobban megy, vagyis azt tudjuk megmondani, melyik tetszik jobban és melyik nem. Nem tudunk pontos mérőszámot odaállítani, hogy mi mennyire tetszik mondjuk egy százas skálán.

Az ember szubjektív értékítélete egyfajta érzés, és nem mérnöki pontossággal tervezhető valami. Nagyon érdekes, hogy milyen felháborodás kíséri az új Origo.hu címlapot és design, vagy például az Apple új iOS megjelenését, amit ma este mutattak be.

Triviális: van akinek tetszik és van akinek nem. Szakmai szemmel persze minden más, de a laikusok is megosztottak. És akkor ebből most következik az, hogy valami jó vagy nem jó?

Az Index.hu eddig akárhányszor új designnal jött elő, mindig visszakövetelték a régit az olvasók egy része. Hiszen a megszokottat szeretjük, az újat nem, és ha az új nagyon újít is, akkor még kevésbé. Ilyenkor kell hinni magunkban: ha az újdonság kellő ideig megmarad, akkor megszokottá válik, majd az lesz az etalon. A szubjektív értékítélet változik, és idővel azt fogjuk szeretni, amit korábban el sem tudtunk képzelni, hogy tetszeni fog.

A tervezéskor ezt a fajta emberi viselkedést is figyelembe lehet venni. Persze fontos, hogy legyünk stabil piaci helyzetben, vagyis önmagában a megjelenés ne lehessen ok arra, hogy más szolgáltatást használjanak a felhasználóink. Mert ha az új design risztó, akkor nem megszokni fognak, hanem megszökni...

Amikor tegnap este felolvasta a feleségem a "legújabb" viccet a Facebook faláról, akkor jött a felismerés: ha valaki megveszi a nyolcvanas évek népszerű gyerekeknek szóló vicckiadvány-sorozatát, a Hahotát, akkor jópár évre megvan a Facebookos falának a tartalma.

Mert lássuk be, egy átlag Facebook fal kb. ezt a "színvonalat" üti meg. Néha alulról... És ráadásként, mivel egy újszülöttnek minden vicc új, ezért aztán egy-egy szörnyű poén nemcsak szakállas, de rendre újra és újra felbukkan. Hát kell ez nekünk?

Ebből egy dolog látszik tisztán: az átlag felhasználó átlag igénye sekélyes. Értéket kell adni, szoktuk mondani, ha egy márkát fel akarunk építeni. De ha csak aktivitást akarunk, akkor is? Ezek alapján nem. Mi kell az aktivitáshoz? Érzelem. És ez bizony a Hahota színvonala, plusz némi "Segíts!" felhívás. Ez lenne az érték? Ugye nem?

Mert persze kapunk ezekre a viccekre jó sok megosztást, meg lájkot, és ennyi történik. Üzletileg értelmezhetetlen, reklám szempontjából értéktelen, mindamellett sekélyes és semmitmondó.

De legalább nevettünk egy jót. Jó esetben.

...vagy akár több is, ha el akarod adni magadat. Nem elég okosnak és jónak lenni, de ezt meg is kell mutatni. Fel lehet sorolni a képességeidet, az elért eredményeidet - erről szólhat egy cv vagy egy érdekesebb bemutatkozó anyag, de ez már egy második lépés: akkor lesz rá szükséged, ha már érdekes vagy. És mitől tudsz érdekes lenni? A történeteidtől.

Egy jó történet elmondja a képességeidet, de mindezt úgy csomagolja, hogy legyen az embereknek kedvük azt elolvasni. Ez akkor is igaz egyébként, ha nem személyes márkát építesz, hanem egy céget. Ott is kellenek a történetek. Akkor van csak a gond, amikor az ember vagy a cég túlságosan unalmasnak gondolja magát, és nem is ismeri a saját meséit.

Ilyenkor kell egy mesemondó, egy történetmesélő, aki tud kérdezni. Nem érdemes új meséket kitalálni, hiszen ott vannak azok, csak belülről nézve nem tűnnek érdekesnek. Nálunk egyébként is szokás kishitűnek lenni: az elért eredmények nem érdekesek, azokat könnyű volt összehozni, ugyan már, nincs itt semmi látnivaló. De valójában mindig van valami kis szikra, pár mondat, ami már érdekes.

Például hogyan lett meg az első ügyfél, milyen véletlenek sorozata adott egy új ötletet? Hol ismerkedtél meg leendő üzlettársaddal? Ezeket kell összegyűjteni. És az első néhány történet majd hozza a többit is. És hidd el, érdekes vagy!

Ha egy olyan esemény, mint a mostani árvíz végigsöpör a közösségi médiában, akkor bizony mindenféle hírek olvashatóak lesznek. Egymást érik a katasztrófaturista fotók, a mémek, poénok, a hasznos információk, a segítségkérések és a valóban komoly közlések. Nehéz ebben a nagy halomban rendet vágni! De van, akinek ez kellhet.

Van ugye egy-két nagyon jó megoldás, amivel monitorozhatjuk a közösségi médiát (illetve annak is a publikus, mindenki számára látható részét). Láthatjuk tehát, hol jelennek meg olyan anyagok, amikben szerepel az árvíz, a gát, a Duna és hasonló, most nagyon aktuális szavak. Aztán persze fogni kell ezt a csomó infót, és kategorizálni: fontos, nem fontos, érdekes, nem érdekes. És a fontos, érdemi dolgokat oda lehet adni olyan szerveknek, akik ezzel tudnak mit kezdeni.

Nos, pontosan ezt csinálja most a Telenor a Magyar Vöröskereszttel összefogva: a Replise szolgáltatás segítségével monitorozza a netet, a kapott infókat feldolgozza és eljuttatja a Vöröskeresztnek illetve visszajuttatja a közösségi médiába. Ügyes, és nagyon okos segítség. Kellenek a homokzsákok és kellenek az információk. A Telenor pedig ez utóbbit tudja megadni, hiszen ehhez ért: az információ továbbításához. Most ráadásul ezt fel is dolgozza kicsit.

És ráadásként el is nevezték ezt az egészet Közösségi Média Információs Rendszernek (így, csupa nagybetűvel). Ez a rendszer most, az árvíz alkalmával van először használva, de nem egyszeri esetről van szó: a jövőben minden alkalommal, amikor szükséges, használni fogják.

(Fotó: MTI)

Ahhoz, hogy kommunikálni tudj, ugyanazt a nyelvet kell beszélned, mint a befogadó fél. Ez elég triviális kijelentés, de a valóság az, hogy sokszor nem sikerül megtalálni a közös nyelvet. Főleg akkor nem, ha nagy a kor vagy a társadalmi különbség. Éppen ezért nagyon fontos, hogy pontosan ismerjük a célcsoportunk: ne csak azt tudjuk, miket vásárolnak és hol élnek, hanem azt is, hogyan gondolkoznak, milyen kulturális hátterük van.

Ez a mindennapokban sok kis apróságot jelenthet: milyen szavakat használunk egy AdWords hirdetésben, milyen képeket rakunk ki a Facebookon, vagy milyen hasonlatokat használunk.

Anyukám magyartanár. Amikor középiskolás voltam, akkor tőlem kért segítséget: mik azok a könyvek, amiket olvasunk. Mik lehetnek azok a könyvek, amiket ha felad kötelezőnek, el is olvasnak, mert érdekli őket. Nos, a reklám ennél is kegyetlenebb: itt azt kell tudnunk, valójában mi is érdekli azokat, akik a célcsoportunk: mit néznek a tévében, mi a fontos nekik, kik a hősök az életükben és milyen értékek mentén élnek.

Marketingesként nem kell ezt megváltoztatni, marketingesként nem tisztem ezt minősíteni sem - bár abban van felelősségem, hogy mennyire nézem hülyének az embereket. De ismernem kell a fentieket.

És ha nem tudok közvetlenül információkat szerezni, tanácsot kell kérnem. Olyanoktól, akik a célcsoportba tartoznak. Ne akarjunk magunktól okosak lenni, úgyse fog menni. Sokkal egyszerűbb kérdezni!

Mert persze az egyértelmű: legyen kuponbeváltási lehetőség is, ha van webáruházad. Hiszen a kupon jó dolog, építheti a vásárlói lojalitást, de eszköze lehet egy bevezető promóciónak, vagy éppen egy kiárusításnak is. És ami kimondva ilyen egyszerű (Legyen kuponbeváltás!) az tervezgetés közben egészen bonyolult is lehet.

Mondjuk tény: egy webáruház tervezése tökéletes alkalom arra, hogy az amúgy egyszerű problémákat a végletekig szétbonyolítsuk, és hosszú órákat szánjunk tök triviális dolgokra. A kupon is ilyen, majd látni fogjuk.

Hiszen eleve több féle kupon van. Lehet olyat használni, amin megadott összeg van, pl. 1000,- Ft -os utalvány. Egyszerűnek tűnik elsőre, de vajon minden vásárlás esetében adunk ilyet? Vagy csak akkor váltható be, ha elér a vásárlás egy megadott összeget, pl. 10.000,- Ft-ot? De ha nincs értékkorlát, akkor mit kezdünk abban az esetben, ha magasabb a kupon értéke, mint a vásárlási összeg? Ugye, már nem is annyira egyszerű a kérdés...

Akkor már talán egyszerűbbnek tűnik a kedvezmény kupon: például 10% kedvezményt adunk a vásárlásból. Ez se rossz megoldás, hátránya a kiszámíthatatlansága (forintos kupon esetében tervezhető is lehet a kiadott kuponok mennyisége). Viszont marketinges fejjel ez nem annyira erős üzenet, a konkrét összeg hatékonyabb, nagyobb hatást lehet vele elérni.

És ne higgyük, hogy csak ennyire bonyolult a történet! Be lehet hozni még egy változót, ez pedig a termék szintű kupon. A termék szintű kupon esetében az történik, hogy az adott kedvezmény vagy csak egy konkrét termék esetében vehető igénybe, vagy csak valamilyen termékcsoportoknál váltható be. És ezt akkor nagyon jó lekezelni, amikor a vevő kosarában van olyan termék, amire lehet kedvezmény, és van olyan termék, amire nem. Ugye mennyire nem egyszerű ez a kérdés? És ez a megoldás is szükséges lehet, marketing megfontolásokból. Például egy kiárusítás vagy termékbevezetés esetén.

Mindezek után tudunk még egyet csavarni az egészen: a kuponoknak ugyanis lehet még tulajdonságuk. Lehet ugyanis egyedi a kupon (vagyis csak egyszer beváltható) de olyan is, amit akárhányszor be tudunk váltani. És ráadásul a kuponnak kell valamilyen időkeretet is adni: mikortól meddig él.

Ezek így együtt mind alap igények, legalábbis marketinges fejjel. És majd csak ezek után kezdeném el bonyolítani, amikor egy-egy speciális ügyféligény felmerül...

Tanulsága is van azért ennek a történetnek: az előre tervezés. És itt most nem mint webáruház funkció gondolok a tervezésre, hanem mint marketinges megoldás. Vagyis a fejlesztés előtt át kell gondolnunk, akarunk-e kupont, és ha igen, akkor az pontosan milyen is legyen. Mert ha menet közben, vagy a fejlesztés végén találunk ki valamit, akkor az már könnyen lehet, hogy késő lesz és nem fogjuk tudni beépíteni, csak nagyon drágán.

Több fontos változás is történt (illetve amikor ezt írom, akkor még csak történni fog) ma az Origo.hu portálon. Az első és leglátványosabb a teljesen megújult címlap. Aztán megváltozott a logó: nemcsak betűtípusban lett új, de 15 év után elhagyták a szögletes zárójelet is. Végül, és talán ez a legfontosabb: eldöntötték, az Origo.hu egy újság, és nem valami más.

A kezdetektől ismerem az Origót, és tudom, azért készült eredetileg, hogy a Matávnak legyen saját tartalomszolgáltatása, legyen tartalom, ami miatt könnyebben el lehet adni internet előfizetést. Ennek megfelelően az Origót eredetileg a Matáv internetes részlege, a MATÁVnet (majd később Axelero) adta ki. Elvileg ez egy jól működő dolog volt, de már bő tíz éve arról szóltak a pletykák, hogy a szerkesztőség és a hozzáférés szolgáltatás kicsit jobban utálják egymást, mintha konkurenciák lennének... így számomra nem volt meglepő, amikor az Origó különvált, és önálló cég lett. Lássuk be, nem is illik a Matávos - majd később már Magyar Telekomos - főprofilhoz.

De önálló jogon nagyon hamar a vezető hazai portál lett, teljesen más koncepcióval, mint a nagy rivális Index.hu - és persze ne felejtsük el a "harmadik nagyot", a Startlap.hu-t sem. Márcsak azért sem, mert volt egy kisebb kisérlet az Origónál is arra, hogy linkelosztóként működjön.

Az Origó az elmúlt években ezzel a Matávos múlttal és azzal küszködött, hogy a tartalom mellett sok más szolgáltatás gyűjtőhelye is lett. Először jött a Freemail, aztán elindultak a mindenféle áruház megoldások, társkereső integráció, ilyen-olyan kereső (ami végül a Google kereső lett, évek óta beintegrálva az oldalba) és persze az iWiW. A címlap ennek megfelelően kaotikus volt: a most leköszönő címlapon a menüben kb. 50 link van, és az oldalon nincs igazi fókusz. Egész egyszerűen nem sikerült eldönteni a tervezéskor, hogy mi is az Origó?

Aztán az elmúlt pár évben elkezdett a tartalmi vonal erősödni: elindult a saját blogszolgáltatás Postr.hu címen, egyre érdekesebb és olvashatóbb cikkek jelentek meg az oldalon - elindult határozottan az újság irányába a történet. Ehhez már csak hab a tortán az iWiW mélyrepülése, ami megmutatta, hogy igazából nem kell ezzel foglalkozniuk, nincs értelme az Origóba bármi iWiW-et vagy iWiW-szerűt integrálni (nem mintha ebbe az irányba történtek volna lépések).

Az új címlap egy határozott irányt mutat: ez kérem egy újság, tartalomszolgáltatás, a javából. Hosszú címlap sok cikkel, hatalmas címekkel, még nagyobb betűkkel, a blogok erősebb integrálásával. A Freemail belépő még megmaradt jobb felül, de az iWiW első lépésben nincs is kint. A menürendszer radikálisan egyszerűsödött (bár a Piacot és a Szolgáltatásokat még össze lehetne vonni), az egész oldal kezelhetőbbé vált.

Furcsa is így ránézve, igen. Nem az Index.hu designját követik, ez valami új. Mivel tudjuk, hogy Uj Péter benne volt a tervezésben (Barczi Imrével együtt, aki szintén Indexes volt), fel is merült bennem a kérdés: ilyen lehetett volna az új Index, ha Uj Péter nem távozik onnan? És igen, még egy kis 444.hu utánérzésem is van a címlapra nézve, főleg a hangsúlyos címek miatt.

Nekem elsőre tetszik az oldal. Úgy gondolom, ez egy lehetséges és jó irány, a címlapra kirakott sok cikkel, a vezetett figyelemmel, a nagy képekkel. Ez a változat persze egyértelműen desktopra készült, nem a hordozható készülékek igényeit elégíti ki, de talán pont ezért tűnik nekem ennyire kompaktnak, kihegyezettnek. És tudom, hogy még majd hetekig kell reszelgetni, de ez természetes is.

Megújult tehát az Origo.hu, fogyasszuk, használjuk!

Ma többszörösen is a brandről szólt a napom. Először egy olyan megbeszélésen voltam, ahol a brand volt fókuszban (bár ezt az elején sem ők, sem én nem sejtettük), aztán pedig egy brandről szóló dolgozatot kellett osztályoznom.

Mindkét eset erősen gyakorlati volt, nem a brand elméletéről volt szó, hanem arról, miért is kell a brand, és mire is jó ez? Az első eset, a megbeszélés elég élesen rávilágított: amikor a kiszámíthatatlanul változó gazdasági-politikai környezet miatt egész egyszerűen lehetetlen pontosan tervezni, akkor az egyedüli előremenekülési út az erős ismert brand felépítése. Az ugyanis minden körülmények között megmarad, és ha van, akkor segíti az aktuális taktikai lépéseket.

Vagyis építs erős brandet, és sikeres leszel!

A dolgozat pedig arról szólt, hogy milyen eszközök vannak az interneten arra, hogy erős branded legyen. A teljesség igénye nélkül a három fontosabb: a weboldal, a közösségi média kommunikáció és a display hirdetések. Ezek - és még sok más, nemcsak a marketinghez tartozó megoldások, pl. PR aktivitás - fogja meghatározni azokat a lépéseket, amelyek segíthetnek abban, hogy a brandünk értékes és időtálló legyen online is.

Igen, tudom, a brand nem olcsó dolog, egy brand bevezetés hosszú távú valami, és a jelen problémáit nem igazán oldja meg. De akkor is szükséges. Nem lesz önmagában egy ppc kampánytól vagy egy ilyen-olyan Facebook oldaltól (bármennyire is magas a TAT száma) időtálló és támadhatatlan az, amit nyújtunk. A kellő brand ismertség nélkül ez csak egyfajta krízismegoldás, bár rövid távú hatásai valóban látványosak.

Kell a brand építés. Elkerülhetetlen és kötelező lépés. Akkor is, ha kis céged van!

Elmondtam, a blogon is leírtam korábban: nagyon könnyen ki lehet szúrni, ha egy házidolgozatban vagy egy szakdolgozatban valamit az író valahonnan másol. Egy 18-20 éves hallgatónak megvan a maga stílusa, az ember azt észreveszi, ha néhány mondat hirtelen túl jól van megírva.

Ilyenkor aztán kimásolok belőle 6-8 szót, bemásolom a Google-ben, és máris ott van az első találati helyen a keresett szöveg. Innentől már az ember bizalmatlan... Most javítottam huszonvalahány dolgozatot, 6 esetben futottam bele ennyire átlátszó másolatba. Forrás megjelölése nélkül, természetesen. Pedig elmondtam: annyi csak a kérésem, hogy azt lássam, a dolgozat írója gondolkodik, van önálló gondolata. De ha másol, akkor pont ez fog hiányozni.

Legyen ez tanulság mindenkinek: egy-egy jó szöveget pontosan olyan egyszerű megtalálni bárkinek a neten. Legyen az dolgozat, legyen az cikk vagy éppen egy új weboldal vagy hírlevél szövege, az ilyen lopásokkal nagyon könnyű lebukni. Aztán ennek a következménye csak attól függ, mennyire cikis a helyzet.

Nagyjából 7 és fél éve olvasok tömegével szakmai híreket. Ez azt jelenti, hogy 200+ hírforrást követek azóta. Ennek van egy olyan következménye, hogy önmagában az megmutatja, mik a fontos hírek, ha nem egy hanem több helyen olvasok róla. Ez nemcsak a hazai, de a küföldi hírekre is igaz.

Ennek a szerepét kicsit átvette, kicsit kiegészítette a közösségi média egyéb része, jelesül a Facebook - és nálam a Twitter. Ugyanaz a helyzet van itt is: ha valami fontos, akkor vagy sokan írnak róla, vagy egy témához hirtelen sok hozzászólás születik. Igaz, ennek is van feltétele: kellően sok felé kell az embernek kiterjeszteni a csápjait, vagyis sok forrást kell követni. A sok forrás jelen esetben részben sok barátot jelent (Facebookon) vagy sok követett embert (Twitteren).

Persze mindkettő irány, ami segít megtalálni a fontos híreket, időt is vesz el. Vagyis a tájékozódáshoz és a tájékozottsághoz elsősorban idő kell. Az eszközök megvannak, ha megvan az igényünk is, folyamatosan képben lehetünk.

A marketing, mint társadalomtudomány nem független a mindennapoktól. Ahogy változik körülöttünk a világ, úgy reagál rá a marketing is. Mindenre és mindenkire. Az internet ehhez elsősorban mint új kommunikációs csatorna kapcsolódik: egy virtuális tér, ahol a marketinges folyamatok kapnak némi plusz segítséget. Ez a csatorna gyors, interaktív és globális. Így aztán itt kicsit látványosabban is lehet foglalkozni a mindennapjainkkal.

A marketing ugyanakkor pszichológia is: azzal foglalkozunk, mit akarnak az emberek, mik a vágyaik, az álmaik. És persze vadul manipuláljuk őket.

Korábban, fiatalon, politizáltam. Nos, az sem szól másról, mint a marketing: álmokról, vágyakról, és persze az emberek - itt:választók - manipulálásáról. És a cél is hasonló: eladni valamit. A jó politikus jó sales-es, jól el tudja adni magát és jól el tudja adni az ideológiáját (ha van neki). Ha egy ember eléri, hogy több százezren, több millióan kövessék, akkor az az ember el tud adni bármit, nem igaz? Az más kérdés, milyen a minősége a terméknek...

Egy nagy különbség azért van: a marketinges kedvet csinál, ismertté tesz és elad, a politikus ezek után ottmarad, ő az áru, és tőle várjuk a teljesítményt. A marketinges viszont marad a háttérben. Emiatt talán a marketingesnek könnyebb is a dolga: ha a termék nem jó, akkor majd legközelebb más termékkel dolgozik. Ha a politikus nem jó, akkor viszont nagyon nehéz újrakezdeni. Persze ilyenkor érdemes odafigyelni egy másik különbségre: egy jó kampány a marketingesnek bevételt, a politikusnak hatalmat hoz. És míg az egyikből meg lehet élni, addig a másikkal akár vissza is lehet élni.

De mindent összerakva, azért nyugisabb dolog marketingesnek lenni. Még akkor is, ha majd az 50. szülinapomat nem fogja megünnepelni az Index2 egy tematikus nappal.

Tavaly októberben indítottuk, bőven 10 ezer fölött járunk, és most kiadtunk egy sajtóközleményt. Bátran lehet másolni, megosztani, terjeszteni!

Folyamatosan növekszik a mobilos társkeresők száma

A Találkapont.hu 2012. októbere óta működő társkereső és programajánló szolgáltatás, amely a hazai piacon egyedülálló módon hely alapú okostelefonos társkeresési lehetőséget is biztosít. Így lehetőségük van arról is képet alkotni, hogyan változik a magyar okostelefon használat gyakorisága, népszerűsége is.

Egy frissen induló szolgáltatás első hónapjai a növekedésről szólnak, nincs ez máshogy a Találkapont.hu esetében sem. Néhány hete átlépte a regisztrált felhasználók száma a tízezer főt, és a növekedés folyamatos. Ezzel együtt a felhasználók közel egyharmada használja a mobilos alkalmazásokat iPhone-on és Androidos telefonokon.

A regisztrációk alapján a mobilos felhasználók nem kizárólag a fiatalabb korosztályból kerülnek ki, a középkorúak is előszeretettel keresnek társat a telefonuk segítségével. Mivel az alkalmazások többet nyújtanak, mint a webes felület, így a rendszeres használók száma is meghaladja a teljes regisztráltak 10 százalékát.

Az összes regisztráció egyharmada történik telefonon. Ahogy a társkereső alkalmazásokat általában, úgy a Találkapont-hu-t is elsősorban férfiak használják, de a mobilos használatban sem változik ez az arány.

Ahogy egyre többen használnak okostelefont, úgy várható, hogy növekedni fog a mobilos felhasználók aránya is. A Találkapont.hu folyamatos fejlesztése ennek kíván megfelelni a jövőben is, bevezetve olyan új szolgáltatásokat, mint a hely alapú programajánló.

A találkapont.hu az interneten a www.talalkapont.hu címen érhető el, a mobilos alkalmazások iPhone-ra és Android telefonokra, valamint iPad-re és Android tabletekre érhetőek el.

A Coca-Cola egy aranyos kampánnyal nagyon jól megfogta a Facebook-érzést, a közösségi média megosztási lehetőségét. Az alábbi videóban egy olyan aktivitást láthatunk, amikor néhány dobozos kóla nem egy, hanem két doboz - és az egyiket megoszthatod a barátoddal. Jó, nem? Ráadásul mindezt beillesztették a Cola aktuális életérzés-kampányába is. Ügyes!

Amikor tanultam marketingből a marketing információs rendszert, emlékszem, nagyon megragadt a rövidítése: MIR. Erős űrkutatás érdeklődésem miatt nekem a MIR egy űrállomást jelent (valamint orosz nyelvi tanulmányaim miatt világot és békét is, nem mellékesen). Azért jutott ez eszembe, mert nagyon jól mutatja: mennyi mindent jelenthet egy szó vagy rövidítés.

Amikor szöveget írunk valamihez, ismerni kell a célcsoportunkat. Tudnunk kell, hogyan gondolkozik, mit ismer, számára melyik szó mit jelent. Egy marketingesnek nagy eséllyel a MIR marketing információs rendszert, egy űrbolondnak űrállomást, egy oroszosnak meg világbékét (vagy ilyesmit).

Éppen ezért nem elég ügyesen írni, nem elég jól megfogalmazni a mondandókat, de fontos az is, hogy pontosan tudjuk: mit fog ebből megérteni az, aki végülis elolvassa. NEKI mit fognak jelenteni a leírt gondolataink?

(A kép forrása.)

Ma egy bő három hónapos folyamat egyik mérföldkövéhez értünk az egyik ügyfelemnél: bemutattam a vezetőségnek azt az online stratégiát, ami alapján a nyáron újragombolhatják az online kommunikációjukat. Annyiban érdekes ez tanácsadóként, hogy ugye nem terméket vagy valamilyen virtuális jószágot adok át, hanem egy tervet - amit aztán persze meg is kell majd valósítani.

A lényeget már tudják, ha elfogadják, akkor jön a következő lépés. Ilyenkor már nem a "nagy ködökről" beszélünk, hanem konkrétumokról. Nem azt kell mondanom: blogok, tartalomszolgáltatók, PR eszközök. Ez már kevés, nevesítenem kell a feladatokat. Ilyenkor jön jól a piacismeret és a médiatervezési tudás, és ilyenkor jön jól az, ha van már elég tapasztalat, amikor már előre látjuk, mi az, ami tuti működik, és mi az, amit tesztelni kell.

Sajnos az ilyen tervezési folyamatok költséges dolgok. Csak azoknak éri meg, akik tényleg hajlandóak költeni nagy összegeket az online kommunikációra, vagyis olyan éves 8-10 millió forintot vagy annál többet. Tehát ez nem a mikrocégeknek szóló szolgáltatásunk.

De stratégiai gondolkozás kell mindenkinek, hiszen tudni kell a célunkat, ismerni kell a helyzetünket, tisztában kell lennünk az erősségeinkkel és gyengeségeinkkel, meg kell fogalmazni az üzenetünket és persze a stratégiánkat is. Ha ezeket nem tesszük meg, legalább fejben (ha olyan kicsi a cégünk), akkor szinte biztos, hogy a reklámra fordított pénzünk jelentős részét kidobjuk az ablakon.

Ha pedig valaki nem hirdet, csak "jelen van", akkor ez a jelenlét lesz hatékonytalan. És az majdnem olyan rossz, mint az elégetett pénz, hiszen ez is érték: valakinek a munkaideje. Nincs ingyen leves a marketingben az interneten sem, legfeljebb elsőre nem látszik, hogy ki állta a számlát.

Azt mondják a reklámnak vannak szintjei az alapján, hogy mit szeretnél elérni. Ahogy a történet tartja: mit is adsz el, ha fúrót gyártasz?

A fúrógépet? Ó, igen, alapvetően igen, de mi van, ha mégsem ez a cél? Mert valójában nem is a fúrót adod el, hanem a lukat a falban! Igaz? Vagy lehet ennél tovább is menni? Hiszen a luknak is célja van! Vagyis akkor mit adsz el? Azt a szolgáltatást, amivel képet lehet a falra akasztani? De a képnek is van célja, nem? Akkor hát mit adsz el? Élményt! Azt az élményt, hogy ott van a faladon a szeretteid képe!

És ha ezt végiggondolod, máris láthatod, hogy miért lehet egy olyan kreatívot készíteni egy fúrónak, ahol nem a gép, hanem a család, a boldogság van a középpontban. Mert valójában azt adod el!

Ugye milyen furcsa lehet egy marketinges gondolkodása? Pedig nem történik más, mint az ember végiggondolja: kik is a célcsoport, nekik mire van szükségük, és mit akarunk nyújtani. Nincs ez máshogy online sem. Jelen akarsz lenni a Facebookon? Tartalom kell hozzá! És az milyen legyen? Érdekes? Vicces? Aktuális? Igen, de mégsem. Olyan legyen, ami a célcsoportodnak valamit ad! Nem ezt teszed? Meglesz a következménye: vagy érdektelenségbe fullad a jelenléted, vagy olyan megjegyzéseket, kommenteket kapsz, aminek nem örülsz. És erről nem a Facebook tehet, meg nem is a trollok, hanem az, aki rosszul adja el azt, amit gyártasz vagy szolgáltatsz.

Gondolj mindig a fúróra!

Ma államvizsga felkészítő konzultációt tartottunk az Edutuson, azoknak, akik majd június elején fognak vizsgázni. Érdekes egy ilyen esemény, hiszen akik idáig eljutnak, azok végigcsinálták a főiskolát, megírták a szakdolgozatukat is, és nagy valószínűséggel diplomát fognak kapni.

Amitől érdekes, az pont ez: egyfajta várakozásokkal teli felkészültség jellemezte a társaságot, akik ott voltak. Közülük is fognak kikerülni azok, akik majd már pár hét vagy hónap múlva kollégák lesznek, akikkel az ember adott esetben együtt dolgozik. Megtettek érte annyit, amennyit energiájuk és képességük lehetővé tett. Lesznek köztük jó szakemberek és lesznek olyanok is, akik majd nem is ebben a szakmában fognak dolgozni.

Fiatalok. Ők már belenőttek ebbe a világba, és szakemberként másképpen látják a dolgokat. Mi persze igyekszünk bedobozolni a tudásukat, mindenféle tételek és tantárgyak közé korlátozni, mert mainapság ezt jelenti az oktatás. Lennének sokkal jobb módszerek is, de sajnos ehhez még elég felkészületlen a társadalmunk.

De az a fajta gondolkodásmód, amit az internet hoz magával, az a fajta szabadság, bennük van. Talán pár év múlva majd ők tanítanak engem is arra, hogyan kellett volna ezt máshogy csinálni.

És jó lesz így.

Nemrég kaptam egy levelet Kelttől, amiben retro blogger sörözésre invitált. Egészen pontosan azokat az embereket hívta meg, akik már úgy 2005 környékén is blogoltak. Volt akkoriban az a szokásunk, hogy találkoztunk egy -két pohár mellett, hát most felemlegette.

És igen, csütörtök este a Pótkulcsban volt egy kb. 10 fős retro blogger találkozó. Sokan eljöttek, néhányan sajnos nem, voltak, akiket későn sikerült meghívni, másokat biztosan elfelejtettünk - ezért elnézést. De jó volt. Ahogy néztem, azért a társaság kb. fele a mai napig ír blogot. Van, aki ugyanazt, mint amit 2005-ben - ami azért nem rossz, igaz?

A blogolás nem halt ki, persze a bloggerek változnak. És a 7-8 év alatt sokminden történhetett mindenkivel. Jellemzően sokan már dolgoznak (vagy máshol dolgoznak), van, akinek közben lett családja, mások a blogolással is felhagytak - van ilyen. De jó volt látni a régi arcokat. Kicsit osztálytalálkozó hangulat volt.

Jó volt ez, és talán lesz ilyen a jövőben is. Úgyhogy sziasztok, kedves retro bloggerek! Doransky, Rabbit, Kelt, dw, Geritwo, Gazs, Benedek, Tchoppy, és akiket elfelejtettem ideírni!

Mint derült égből a Fidesz-győzelem, úgy dobott követ a hazai reklámszakma állóvizébe a miniszterelnök tegnap esti bejelentése a reklámadóról. (Elnézést ezért a képzavarokkal dúsított összetett és igazán cirkalmas mondatért.) Semmi többet nem tudunk, csak annyit, hogy tervezik: lesz.

Egyszer már tervezték, 2000-ben, akkor 6%-ról volt szó, de végül nem valósult meg. Aztán terveztek idén is ezzel - az új meteorológiai törvényben szerepel a 0,5% adó, amit az érintett (időjárást közlő) médiumoknak kell kifizetniük. Vagyis egyáltalán nem lehetetlen, hogy tényleg lesz ilyen adó. És akkor nagyon érdekes lesz, mit fog ez tenni a piaccal!

Először is: a hazai ppc szereplők kapnak egy újabb előnyt. Hiszen mindhárom hazai érintett cég külföldi, vagyis sem a Google-t, sem a Facebookot, sem az ETARGET-et nem fogja érinteni az adó, ha azt a médiaszolgáltatóknak kell megfizetni. Más kérdés, ha a hirdetőknek kell fizetniük - ebben az esetben egyszerűen csökkenni fog várhatóan a hazai hirdetési piac úgy kb. az adó mértékével. Jó lesz mindkettő, igaz?

Aztán majd elindulnak az ügyeskedések. 6% sok pénz, egy-egy kisebb tartalomszolgáltatónál ez nagy kiesés. De pont a kicsik "játszhatnak". Majd kicsit több lesz a piacon a tanácsadás, vagy valami más szolgáltatás, ami nem reklám - és persze mindenki fizet a reklámért is, csak majd az árak esni fognak első ránézésre. Mert ugye ki akarna adót fizetni?

Egyébként ha 6% lenne az adó, akkor úgy 9 milliárd jönne be belőle egy év alatt. Kb. annyi, mint a debreceni stadion ára. Csak a nagyságrend miatt mondom.

Végül álljon itt a Magyar Reklámszövetség mai emailje:

Kedves Kollégák,

bizonyára a legtöbben már hallottátok a tegnap este felmerült reklámadó ötletét (http://www.portfolio.hu/gazdasag/adozas/ilyen_lesz_orban_uj_adoja.184257.html). Tájékoztatunk mindannyiótokat arról, hogy a szakmai szervezetek között tegnap késő este óta folyamatos egyeztetés folyik, valamint a tervezett adó részleteit illetően próbálunk minél több információt kapni azért, hogy ki tudjuk alakítani a felvetéssel kapcsolatos álláspontunkat.

Természetesen a további fejleményekről is tájékoztatni fogunk mindenkit.

Hát, ez van, srácok!