Onlinemarketing blog

Az Orbán lányok videójának ideiglenes leszedése a YouTube-ról egy érdekes vitát indított a Facebook-on egy megosztásom alatt. Akit érdekel, olvassa el ott, de egy dolgot kiemelnék, ami azt hiszem az elkövetkező évek egyik legfontosabb jogi problémája lesz az interneten.

Ez pedig az, hogy nagyon eltér a jogi szabályozás és a valóság egymástól. A jog ugyanis korlátoz egy csomó olyan dolgot, amit egyre kevésbé érzünk korlátozandónak. Ráadásul nálunk még szigorodnak is ezek a szabályok, ami még nagyobb feszültséghez vezet.

Alapvetően két terület van, ahol ez nagyon látványos: az egyik személyes adatok védelme, a másik a szerzői jogok védelme.

A videó megosztása elsősorban a személyes adatok védelmével kapcsolatos. Az új technikai eszközök ugyanis olyan módon egyszerűsítették a felvételek készítését, egymás adatainak a rögzítését, az internet olyan mennyiségben tartalmaz elérhető személyes adatokat, hogy egész egyszerűen életszerűen helyzetet teremtenek ezek a lehetőségek. Hiszen a törvény nem engedi azt, hogy magánszemélyről a beleegyezése nélkül fénykép kerüljön nyilvánosságra; a törvény nem engedi azt, hogy a birtokunkba lévő személyes adatokat a tulajdonos beleegyezése nélkül felhasználjuk. Ugyanakkor a gyakorlat az, hogy gond nélkül osztunk meg fotókat a különféle felületeken, gond nélkül küldözgetünk akár tömegesen leveleket ismeretleneknek, vagy nézegetjük adatlapjaikat.

A szerzői jogok semmibe vételéről már nem is beszélve... hiszen egy e-könyvet továbbküldeni pár másodperc, és egy HD film is lejön kevesebb, mint egy óra alatt. Miközben ráadásként pont ezen termékeknél a legális beszerzés sok esetben megoldhatatlan... (Igen, a filmletöltés speciel nem tilos. De a visszaosztás már igen, vagyis a torrentezése a filmnek tilos, nem beszélve, ha feltöltjük valahova, pl. egy ftp szerverre...)

Igen, a fenti tevékenységek törvénytelenek. Igen, a jogkövető magatartás az, hogy ilyet ne tegyünk. De tesszük. És nem egy szűk kisebbség teszi, hanem a többség. Sokan. A törvények pedig közmegegyezésen (illetve persze egyéni érdekek mentén) alakulnak. És bár most a szabály még ilyen, de semmi nem indokolja, hogy ezek változzanak. Előbb-utóbb valaminek történnie kell: egy ilyen feszültség rombolja a jogbiztonságot, de rombolja a jog elfogadottságát is.

Ezért írtam, hogy ez lehet az elkövetkező évek nagy kérdése: az internet és a technológia által létrejött társadalmi változások vajon mikor fogják a jogot ilyen irányba módosítani? Lehet, pár év, de az sem kizárt, hogy évtizedek kellenek, hogy ezek a kérdések megoldódjanak. Egy dolgot nem tehetünk: a létező szabályokra hivatkozva a problémákat a szőnyeg alá söpreni - vagy éppen kriminalizálni.

Beadtunk ma egy pályázatot Facebook és Google AdWords kampányok végrehajtására. Nem volt túl bonyolult a dolog, és tényleg egyszerű, alig egy órányi feladat volt elkészíteni, vagyis nem jelentett olyan fölösleges időtöltést, amit ne érte volna meg belefektetni. De a pályázatban, amiket kértek, az mélyen elgondolkoztatott.

Mert alapvetően jó dolgokat kértek: mekkora forgalmunk volt a két területen, adjunk meg korábbi ügyfelekből egyet-egyet elérhetőséggel, és persze mennyiért vállaljuk a kampányokat. Ennyi.

De ebből a vállalási összeg van benne ötszörös súllyal, a többihez képest. Vagyis nagyon alacsony árral vélhetőleg el lehet vinni a kampányokat. Nem szeretjük az árversenyt, ezért reális árat adtunk be, nagyon kíváncsi leszek, mire lesz ez elég, de már most megmondom: a fenti feltételek alapján történő kiválasztás eredménye inkább lutri, mint megfontolt döntés lesz. Ugyanis a fentiekből egész egyszerűen nem derül ki, mennyire sikeres kampánykezelő egy cég. Hiszen ebből nem lehet tudni, milyen konverziókat ért el; nem lehet tudni, dolgozott-e korábban ezen a piacon (ez nem volt kérdés!); nem lehet tudni, mennyire sikeresek a kampányai.

Bármennyire is egyszerű matematikának tűnik, az ilyen kattintás alapú kampányok kezelése nem mérnöki munka. Ez marketing, kellő kreativitással és a tapasztalatból eredő tudással. Ehhez ugyanúgy érdemes partnert választani, mint bármely más kreatív feladathoz, és még egy fontos dolog: rá kéne bízni a cégre, melyik eszköznek milyen súlyt ad, és esetleg bevon-e más eszközöket.

Mert itt adott volt, mennyi pénz és mikor megy majd Google-re, Facebook-ra. És például nem volt benne ETARGET, ami az adott téma ismeretében szintén hatékony lehetne. Vagyis a kreativitás egy részét eleve kiölték. Marad a szövegírás és a kulcsszavazás, és igen, az is fontos - és persze a kampánystratégia, hogy mire figyelünk, mik lesznek a célszámok.

Szóval, pályáztunk. Aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle.

Emlékszem, 1988-ban a Szöuli Nyári Olimpián annyi aranyat nyertünk, hogy valamelyik tudósító állandóan a "de jó magyarnak lenni" szöveggel nyomult. Azóta persze kicsit árnyaltabb lett a kép, például ugyanekkor jelentek meg kb. a Hegyeshalom-Bécs útvonal magasságában a boltokban a "Magyar ne lopj!" feliratok is. Ilyet olvasva meg nem annyira jó magyarnak lenni.

Azóta pedig csapásokat kapunk és adunk, és mindenki eldöntheti, mit jelent neki saját magyarsága.

Viszont ezt reklámban jól és főleg nem giccsesen felhasználni... na, ettől még nagyon távol vagyunk. Éppen ezért tetszik nekem ez a promóció, ahol egy kanadai sörhöz juthatunk Kanadán kívül - ha kanadaiak vagyunk, vagy ha van kanadai a közelben. Hát nem csodálatos?

Most, hogy megszűnt a Google Reader is, lassan semmi nincs biztonságban. Persze, szűntek meg korábban is szolgáltatások, de jobbára olyanok, amiket nem nagyon használtak a felhasználók. Vagy kikoptak onnan, vagy el sem kezdték használni. De a Google Reader az más. Ez valami felsőbb koncepció áldozata lett. És nem volt esély a megmentésére, ahogy hallom, még a Google cégen belüli aláírásgyűjtés sem segített. Állítólag a Google+ lesz a nyerő, pontosabban oda kellene átmennem, azt kellene használnom, és akkor valahogy olvashatok majd híreket.

Valahol végül is értem én ezt, hiszen úgy kell valami siker a Googlenek a közösségi média terén, mint Facebooknak a mobil oprendszer, de nekem, mint felhasználónak, ez most nem jó. És még rosszabb, hogy ezzel nem állt le a Google.

Az új áldozat megint egy érdekes szolgáltatás: a Google Kulcsszóválasztó Eszköz:

Ez egy olyan külső eszköz, amit előszeretettel ajánlottam ügyfeleknek és tanítványoknak is. Kb. arra való, hogy megmutassa, egy-egy kulcsszóra milyen keresési forgalom várható, illetve ajánl még plusz szavakat is. Az eszköz végülis nem szűnik meg, csak beköltözik a Google AdWordsbe, vagyis regisztráció nélkül mostantól nem lehet használni. Hogy ez mire jó? Például az adatbázis építésre... Ha érdekelnek a Google adatai, add meg a sajátodat.

Örülünk? Én nem annyira... és félek, ez egy tendencia. Vajon mi lesz a következő? És ugye a kereső megmarad azért?

A Lapcom szép csöndes kivonulása nem igazán látványos folyamat, de a kész tényként kezelt Sanoma szétszedése és eladása már látványosabb változást okozhat a hazai piacon. A valamikor kiemelten kezelt közösségi média oldalukat, a HotDogot már eladták, és a pletykák szerint ez csak a folyamat eleje.

A Sanoma által üzemeltetett Startlap.hu és a NőkLapja Café mellett nagyon szépen felnőtt a Hír24 is, nagyon kíváncsi leszek, kik lesznek a vevők. Bár a piac számára az igazi veszteség az lesz, hogy egy olyan cég vonul ki, amelyik folyamatos innovációt valósított meg, ami egyrészt munkát adott sokaknak, másrészt kihívást is jelentett a versenytársaknak.

Ugyanakkor ha az egyik nagy kiadó kivonul az online területről (eladja a portfólióját), akkor esélyes, hogy a reklámbevételek csökkenni fognak a szolgáltatásoknál (vagy bekerülnek már meglévő nagy cégekhez). Ez segítheti, hogy a piac megmaradó szereplői kicsit fellélegezzenek, vagyis maradjon pénzük a további működéshez.

A Sanoma fontos szereplő, és egy nagy nemzetközi cég, vagyis fájó lesz a hiánya a piac egészének. Hogy tényleg kivonul-e? Minden lehetséges...

Nem vagyok focirajongó. Én a Forma 1-et szeretem, a körbe-körbe keringő autók jobban lekötnek, mint a 22 esztelen-meztelen félmeztelen egyén, sajnálom. De ez a videó tetszik. Nem a foci miatt, hanem az ötlet miatt: amikor a mobilalkalmazás segítségével szurkolnak sokan a csapatuknak.

Kreatív, ügyes és nem utolsó sorban tunéziai.

!رائع

Többször írtam már arról, hogy az online sajtó monetizálásának egyik lehetséges útja az egységes fizetési kapu bevezetése. Már tavalyra azt prognosztizáltam, hogy várható, hogy idén bevezetik nálunk is ezt a megoldást, és miután nem történt meg, arra számítottam, hogy idén ez biztosan megtörténik. De azóta is nagy a csönd...

Pedig az előjelek nagyon biztatóak voltak: először Szlovákiában vezették be a Piano rendszert, aminek a fejlesztésében és üzemeltetésében benne van az ETARGET, amely cég ugye a hazai gyökerű CEMP csoport része. Vagyis a technológia házon belül van. Aztán el is indultak a tárgyalások a hazai tartalomszolgáltatókkal, ráadásul nem a Piano kezdeményezésére... csöpögtek a hírek, várható volt az indulás.

És semmi nem történt. Hogy miért? Lehet tippelgetni, de azt hiszem, az a pletyka lesz az igaz, amely szerint az egyik vezető hazai tartalomszolgáltató úgy döntött, (egyelőre) mégsem akarja ezt a rendszert, vagyis nem lépne be egy egységes fizetős kapu mögé. Márpedig így biztosan nem működne a dolog: csak akkor lehet sikeres egy ilyen rendszer, ha minden nagy forgalmú oldal belépne.

És hogy mi várható? A franc tudja. Egyelőre maradnak az ingyenes tartalmak, lehet, lesz olyan, aki megpróbálkozik a saját rendszer bevezetésével (erről is van pletyka), de alapvetően nem történik lépés. Maradnak az egyre nehezebben megszerezhető reklámbevételek.

Nem tudom, mennyire lesz ez jó hosszú távon. Mindenesetre én nem sajnálnék havonta egy ezrest, ha bevezetnék a hazai Pianot.

Nem, most nem az Index.hu-ról akarok írni, hanem a 444.hu-ról. De akkor miért ez a cím? Elsősorban azért, mert számomra az Index.hu nemcsak egy netes portál, hanem egy korábbi munkahely is, és mindaz, amit egy korábbi munkahely jelenthet: például az ott dolgozó embereket.

Az Index.hu névhez nekem így 2000 óta mindig is kötődnek arcok, olyanok, akik persze azóta már régen (vagy kevésbé régen) nincsenek ott. És ha azt látom, hogy valahol hirtelen nagyobb koncentrációban jelennek meg volt indexesek, akkor úgy érzem, ez egyfajta kis indexes sziget. Ez pusztán érzelmi megközelítés, semmi racionális nincs benne, hiszen bő tíz évvel ezelőtti állapot az, ami a fejemben megragadt, és változnak ugye az emberek és sokat változott az internet is.

A 444.hu indulása például pont ezért volt számomra érzelmileg fontos: ez is egyfajta indexes szigetként él a fejemben. És közben persze ott van mellette az "igazi" Trebitsch Index.hu is, és ez nem jelent ellentmondást számomra. (Sőt, egy másik ilyen szigetnek ott van a Cink.hu is, ugye.)

De a 444.hu egyre inkább "indexesedik". Egyrészt amit tesznek, az számomra ugyanúgy úttörő szerep, mint volt anno az Index, egy olyan irány, ami már most is jól láthatóan változtatja a hazai netes újságírást. Ki merem jelenteni, az XXI. század tízes éveinek meghatározó hazai online újságírási trendjét nagy mértékben fogja a 444.hu meghatározni. Másrészt azt látom, egyre többen tűnnek fel ott volt Indexesek. Részben az egész társaság ugye így indult, aztán csatlakozott Kardos Gábor, aki vezette egy ideig az Index.hu-t, majd most belépett a képbe az Adaptive Média, mint reklámértékesítő cég is. És az Adaptive-től a 444.hu kapcsán az a Szabó Ákos nyilatkozik mindenhol, aki korábban az Index.hu kereskedelmi és marketing igazgatója (és nem mellesleg a főnököm) volt.

Ezért hát a cím: nagyon olyan érzésem van, hogy a 444.hu lesz az a fajta "új-index", amivé válhatott volna az Index.hu, ha más irányba terelődnek a gazdasági és politikai események az elmúlt 5-8 évben. Hiszen mostmár az értékesítést is exIndexes fogja intézni.

Bő hetes nyaralás után lassan visszatérek a korábbi kerékvágásba, és folytatom a blogot is. Ismét sikerült egy hét teljesen internet mentes nyaralást megvalósítani, ami pihenés szempontjából jó volt, de látszik, hogy az egyik első feladat az mégis egyfajta rendrakás, takarítás. Kaptam 275 levelet, 1451 olvasatlan híren rágom éppen át magam az rss olvasóban (ami a Google Reader még éppen be nem következett halála miatt végül a Feedly lett egyelőre), volt 50 Facebook értesítésem...

Másrészt az egy hét alkalmas volt arra is, hogy kicsit kiszakadjak az online létből, és feltöltődjek gondolatokkal, élményekkel. Például most ismét tudom élvezni az internet adta információdömpinget, de át is értékelte kicsit, mi az érdekes és mi nem. És ez igaz a munkamenetekkel kapcsolatban is.

Mostantól tehát folytatás, igaz, kicsit nyári üzemmódban!

Szépen, csendben, de az elmúlt hónapokban tovább erősítette hazai helyzetét a Google és a Facebook. Igaz, mindkettő kicsit más úton.

A Google az elmúlt hónapokban ügyesen bővítgette a Display Hálózat megjelenési helyeit. A leglátványosabb lépés talán az Origo, ahol az ETARGET helyett már jó ideje AdWords jelenik meg, de még az egyébként ETARGET-tel közös tulajdonosú Index.hu is beengedte az amúgy emiatt konkurens szolgáltatót. Az Index.hu fórumaiban pl. felül van az AdWords hirdetés, és alatta az ETARGET.

Ezek az új helyek persze nemcsak azért érdekesek, mert így több megjelenési lehetősége van az AdWords hirdetéseknek, hanem presztízs és nem utolsó sorban tervezési okokból is fontos lépések: egyre kevésbé van egy médiatervező rászorulva az AdWords-ön kívül másra, még display esetében is.

Igaz, sok dolgot nem tud még az AdWords, pl. erősen korlátozott a kreatív mérete, és csak a hagyományos megjelenési módok érhetőek el. Másrészt viszont sok hirdetőnek ez is elég, főleg annyiért, amennyiért így megkapja. Véleményem szerint egyébként a hazai tartalomszolgáltatók hosszú távon rossz irányba léptek ezzel, de sajnos nem csak ez az egy lépés az, ami hosszú távon nem tűnik helyesnek...

A Facebook pedig eközben stabilan viszi a felhasználók idejét. Egyre komolyabb kampányokra lehet használni, egészen jó célzási lehetőségekkel, és akár hihetetlenül nagy elérésekkel is. És bár van azért egy tisztességes méretű réteg, aki nincs a Facebookon, de a kereskedelmileg fontos korcsoport jelentős része elérhető. És az jól látszik, hogy használják is a hirdetők: a Facebook neve és helyzete egyelőre erősödik.

Nem jó hírek ezek a hazai tartalomszolgáltatóknak és sales house-oknak, főleg azért, mert a Google és a Facebook relatíve olcsó. Igaz, egyre több helyen lehet nagyon olcsón display hirdetésekhez jutni - nagyméretű helyeket is lehet venni 1 Ft-os megjelenési díjakért, és még ebből lehet alkudni is. Egészen biztos, hogy ki kell találni még jobban azt, hogy miben lehet mást és főleg többet adni, mint a Google AdWords egyszerű bannerei vagy a Facebook szupercélzási lehetőségei. Akinek ez bejön, az növekedni fog. A többiek pedig kiszorulhatnak.

Érdekes mozgások történnek az idei piacon. Egészen biztos vagyok benne, hogy 2014-re már egy átalakult - és még alakuló - online reklámpiac lesz a második legjelentősebb piaci szegmens a hazai hirdetési piacon.

Az egyik projektünk kapcsán elég fontos, hogy fel tudjuk mérni, a számos kulcsszó közül melyik az a néhány, amire nagyon fontos, hogy előre kerüljünk. Közepesen versengő piacról van szó, egy olyan területről, ahol folyamatosan kell hoznunk az új látogatókat, azokat rávenni regisztrációra és a szolgáltatás használatára.

Bár a Google-nek vannak eszközei, amelyek megmutatják, egy-egy kulcsszóra mennyi a becsült havi keresés, ez azért nem ad mindenre választ. Például arra egészen biztosan nem, hogy az adott kulcsszóra valójában hányan várható, hogy kattintani fognak, és arra sem, mennyi lesz ebből a regisztráció.

A lehetséges regisztrációs számot egy viszonylag egyszerű módszerrel szoktuk megbecsülni: az adott kulcsszóra AdWords hirdetéssel forgalmat viszünk az oldalra, mérjük, hogy mennyi regisztrációt hoz.

A másik trükk a Webmestereszközökben rejlik. Tanítom, és rendszeresen elmondom, hogy miközben a Google Analytics azt mutatja meg, mit csinál a felhasználó az oldalunkon, addig a Webmestereszközök azt mutatja meg, mit lát a Google az oldalunkból. És ráadásként ad egy jelentést azokról a kulcsszavakról illetve kifejezésekről, amelyek látogatókat hoztak az oldalunkra. Megmondja, átlagosan hanyadikak vagyunk, és megmondja persze azt is, hogy az adott szóra hányszor jelentünk meg és hányszor kattintottak. Vegyük észre a fontos különbséget az Analyticshez képest: itt minden kulcsszót látunk, miközben a kereső organikus forgalom egy részét (pontosabban a kulcsszavakat) a Google nem mutatja meg. Persze nem tudjuk, mi történik utána az oldalon...

Nos, ha a kulcsszavunk bekerül a rendszerbe, vagyis kattintottak rá, akkor máris egy picit több infónk lesz arról, milyen arányban szoktak pl. kattintani rá. És ezt máris fel tudom használni tervezéshez.

A végső célom minél több normális látogató az oldalra. A kulcsszavak csak egy eszköz, de meg kell ismernek azokat. Például a fenti módszerekkel.

Akik ismernek, követnek a Facebookon, tudják, hogy sokszor osztom meg karcos véleményemet közéleti dolgok esetében, és tudják azt is, hogy szívesen osztok tovább érdekes dolgokat. De a Facebook csak akkor engedi normálisan a továbbosztást, ha az eredeti posztoló a bejegyzést nemcsak a barátainak osztja meg, hanem publikusan teszi azt.

Ha tehát tovább szeretném osztani, akkor azt teszem, hogy kimásolom a szöveget, majd idézőjelbe téve(!) azt kirakom a falamra. Ha van időm és türelmem kikeresni az eredeti forrást, akkor feltüntetem azt is. Ha nem találom, akkor nem. Ott az idézőjel, nem én írtam. Gondoltam eddig, hogy ez elég.

Hát nem.

Meglepve futottam bele egy cikkbe:

"Rég matekoztunk!" - kezdi friss posztját Berényi Konrád a Facebook-on, majd levezeti, hogy járunk, ha viszonylag rövid időre tesszük bankba a pénzünket:

És így történt, hogy hirtelen én lettem ezen kis levezetésnek a forrása. Pedig ez nem így van... elnézést kérek az eredeti szerzőtől, nem volt szándékomban elvenni a szerzőséget tőle.

Ilyen ez a közösségi média. Véletlenül elszáll egy idézet, és máris szerzővé válok, akaratlanul is.

Olvasom a Nielsen kutatási eredményét arról, hogyan változtatta meg a tévénézési szokásokat a "második képernyő", vagyis az okostelefon és a tablet. Olvasom, és azon gondolkoztam, mikorra fog ez hozzánk olyan mértékben begyűrűzni, hogy érezhető legyen itthon is?

Mert van egy szűk réteg, aki biztosan pont így viselkedik, ahogy a kutatásban van: filmnézés közben adatokat keres (én még a moziban is képes vagyok ránézni az IMDB-re, ha pl. az érdekel, milyen magas egy színész vagy milyen másik filmben játszott), webezik vagy éppen a Facebookon lóg. De azt nem gondolom, hogy ez nálunk még a többség lenne.

Azt hiszem, nem elég önmagában az, hogy elterjedjenek az eszközök: az is kell, hogy a használhatóság és a használati tudás is "elterjedjen". A használhatóság alatt elsősorban azt értem, hogy valóban netezzenek is pl. az okostelefonnal, a tudást pedig azt hiszem nem kell magyarázni. Ez pedig félek nem fog egyik hónapról a másikra megtörténni.

De egészen biztosan ez a jövő: a tévé marad a nagyszoba közepén, a sugárzott műsorok lineáris nézése még sokáig megmarad, csak ez a tevékenység kiegészül a párhuzamos netezéssel a kézi eszközökön. Már csak azt kell jól kitalálni, hogyan lehet profi módon reklámra használni ezt a jelenséget. Pl. egy-egy QR kód a műsorok elején, hogy a hozzáadott információkat gyorsan és pontosan megtaláljuk...

Szoktam szeretni a Coca-Cola image kampányokat, és nem szokott zavarni az a túlzó képi világ, ami megjelenik benne. Ebbe a vonalba illeszkedik a legújabb Fanta reklám is, de nekem már ez kicsit sok. Igazi film-célzás-katyvasz, van benne minden a Szellemirtóktól kezdve a Perzsia hercegéig, kis Shrekkel karöltve.

Másrészt a célcsoport a gyerekek. Nekik meg bejön.

Amikor valami javítandó problémára hívja fel a figyelmünket egy ügyfél, akkor nem elég tudomásul venni, hogy szólt. Sőt, az sem elég, ha elkezdjük kijavítani a hibát, és erről tájékoztatjuk. Nagyon fontos gesztust is kell tennünk, hiszen azért szólt, mert csalódott valamiben.

Mit kell tehát tennünk? Bocsánatot kell kérnünk, hogy  kellemetlenség érte. Nézzünk egy példát. Mai Index.hu cikk, hogy a nagy melegben nem volt légkondi a buszon Budapesten. Az ügyfél (jelesül az utas) ezért panasszal élt, amiből kiderült, hogy hol a hiba, és ezt javították is.

A klíma működését a BKK ígérete szerint folyamatosan ellenőrizni fogják, ha hiányosság lesz, megy a kötbérfelszólítás.

Aztán még a magát illetékesnek gondoló BKK vezér is megszólalt:

Vitézy Dávid, a BKK vezérigazgatója a közleményhez hozzáfűzte, hogy eddig a fődiszpécser nézte a hőmérőt, és ő volt az, aki a buszvezetőket kiértesítette: kapcsolják be a klímát, mert 24 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála. Mától az változott, hogy a fődiszpécsernek nem kell elrendelni a klímariadót, a buszosoknak a kánikula alatt eleve légkondival kell menniük. Ezzel megspórolható az a kb egy óra, amíg a fődiszpécseri direktíva megérkezik minden buszsofőrhöz.

Arra, hogy kollégánk reggeli afférja hogyan történhetett, kétféle magyarázat van: a sofőr spórolni akart az üzemanyagon, ezért nem kapcsolta be a klímát, vagy pedig nem jutott el hozzá, hogy be kéne kapcsolni.

És ez így mind nagyon szép és jó, csak ennyi hiányzott nekem belőle:

Vitázy Dávid, a BKK vezérigazgatója bocsánatot kért a nagy melegben utazó utasoktól, és a közleményhez hozzáfűzte

Ettől lenne kulturált a szolgáltatás javítása. Mert lássuk be: az összes többi lépés az elvárható minimum, az ügyfelekkel kapcsolatos vélemény ebben a bocsánatban van benne. Vagy nincs benne, ha nincs bocsánat.

Kitört a nyár, és ez éppen jó alkalom arra, hogy elkezdjünk készülődni az év végére. Nagyon sok olyan terület van, ahol az év utolsó 3 hónapja adja az éves forgalom több mint felét. Ahhoz, hogy ezt valóban sikerüljön elérni, akkorra már elő kell készülni.

Az internetes fejlesztések olyanok, hogy idő kell hozzá. Egy új weboldal, egy megújuló webáruház, egy új alkalmazás mind elvisz 1-2-3 hónapot. És itt van előttünk ez az idő: a nyáron van lehetőség kitalálni, megtervezni, és elkezdeni megvalósítani. Jó esetben augusztus végére készen vagyunk, bár az se nagy tragédia, ha belecsúszunk a szeptemberbe. De október elejére elkészülünk, és jöhet a roham, mi állni fogjuk.

Korainak tűnik ebben a kellemes nyárban a Karácsonyra gondolni? Nem hiszem. Sőt, azt gondolom, éppen nem késő most elkezdeni tervezni!

Sok dolgot érdemes kutatni az online világban is. Jobbára olyan dolgokat, amiket nem lehet vagy nem érdemes mérni. De van egy csomó adat, ami nyilvánosan is elérhető. Ilyen például az, hogy hányan használják a Facebookot és az is, hogy hányan iwiw-eznek. A Facebook készséges, és a belső hirdetési rendszere szállítja nekünk a számokat, illetve egy külső szolgáltató, a SocialBakers.com is megmutatja bárkinek (aki előfizet). Az iwiw már cselesebb, ott a Webauditot vagy az OPA-t kell vizslatni, és megfelelő időtávú adatokat elemezni. De ezek konkrét számok, nem kell itt kutatgatni, lehet tudni.

Erre ma az egyik hazai, online médiával is foglalkozó kutatócég, a Mediameter ezt adta ki sajtóközleményben:

A Facebook-tagok száma a tavalyi adathoz képest majdnem félmilliós növekedést elkönyvelve idén átlépte a 3 milliós szintet

Átlépte. A 3 milliót. Aha. Mit is mond erre a Facebook, hányan Facebookozunk?  4,4 millióan... Na, akkor mi történt? Miért van egy milliós elétérés?

Ennek két oka is lehet, lássuk sorjában. Az első a kérdezés módja. A Facebook az aktív regisztráltakat számolja, míg a kutatás a megkérdezett 2000 ember "bevallása" alapján készült. A másik ok viszont bent van az eredeti közleményben, íme:

2012. első negyedévében a 18 éves, vagy ennél idősebb népesség 38 százaléka volt tagja valamelyik közösségi oldalnak, egy évvel később, az idei év elején már 41 százalékuk

Kiemelem: 18 éves vagy ennél idősebb. Vagyis nem mindenki, csak minden nagykorú! És nincs benne a legaktívabb Facebookozó réteg, a 14-18 év közöttiek. Most erre mit lehet mondani? Így a kutatás többi része sem sokat ér, pontosabban nem tudom elfogadni, hogy pontos lenne. Ennek így szerintem nem sok értelme van.

Mit kellett volna csinálni? A közleménynek egy részében rá kellett volna mutatni, hogy máshol más adat érhető el, és elmagyarázni, mi a különbség oka. Úgy nem lenne vele bajom. Így viszont tartom a kijelentésemet: a Mediameter kutatása szakmailag megkérdőjelezhető. Tényleg nem tűnt fel senkinek ez a különbség?

A Telenor jóvoltából egy hete telefont cseréltem (ezúton is köszönöm), és a Sony-Ericsson Xperia Arc-om helyett egy SONY Xperia Z-t kezdtem elhasználni. Még mindig megdöbbent, mennyire egyszerű a váltás, ha Androidos készüléket cserélek - lényegében egy telefonkönyv lementés és memóriakártya áthelyezés után már csak be kell állítanom az új eszközön a fiókokat, és felraknom a programokat, amik majd kellenek. A fizetős programok is jönnek, nem kell újra megvenni azokat.

Ez persze csak azon egyre kevesebb ember számára újdonság, akik nem használnak okostelefont, hiszen ez direkt így lett kitalálva. Tény, nagyon jót tett a piaccal az Apple, amikor ezt a mostani új világot felépítette, és kvázi függetlenítette a készülékgyártóktól a szoftvereket. Ezzel és a gyors mobil internettel nyílt meg az az új világ, amin elindult az online marketing is. Hiszen a kézi eszközök, a smartmobilok és a tabletek világa jelentősen kiterjesztette az internet használat lehetőségeit és megszüntette a helyhez kötöttséget, miközben a tartózkodási információk is beépülhetnek a kommunikációs folyamatokba.

A SONY Xperia Z telefonja a legújabb kategóriához tartozik: 4 magos processzor, 2 giga belső RAM, full HD kijelző. Nagy, tepsi telefon, ezzel már lazán lehet pingpongozni is, ugyanakkor nem tűnik nehezebbnek, mint egy iPhone. Cserébe vékonyabb. Ez a készülék most azt tudja, ami a következő két évre biztosan elég lesz. És ez kell is ahhoz a fajta életvitelhez, amit folytatok. Folyamatosan szeretem látni a leveleimet, olvasom az rss-eket és így tovább. Plusz ki kell próbálnom az új programokat is. És ez az igazi apropója annak, amiért írok.

Ahogy fejlődnek a készülékek, úgy lesznek egyre gyorsabbak és ügyesebbek. Ez a harmadik Xperia telefonom, és össze nem lehet hasonlítani az elsővel, az X10-el. Pedig van olyan ismerősöm, aki még olyat használ. Vagy olyan tudásút, de újabbat - ami persze sokkal olcsóbb is. Az Android esetében nagyon sok lassú, nem túl erős hardverű telefon van forgalomban. És amikor programot fejlesztünk, nagyon oda kell figyelni, hogy azokon is fusson az, amit csinálunk!

Mert egy ilyen csúcsgépen, mint az Xperia Z, persze minden elfut akadás nélkül. Nagyon gyors. De nem ez az átlag gép, hanem a lassabbak, és azokon is menni kell! Nem szabad abba a fejlesztési hibába esni, hogy a saját, gyors gépünk az etalon.

Triviális ez? Annak tűnik. Mégis, nem ritkán szaladok bele ilyen problémába. És ez marketing szempontból sem örömteli: a lassú telefon lassú élménye inkább bosszúságot okoz, nem éri el azt a célt, amit eredetileg akartunk, amire költöttünk. Figyeljünk erre oda!

A tegnapi államvizsgán volt egy dolgozat, ami tele volt elgépelésekkel. Még a dolgozat címében is volt egy! Annyira feltűnő volt, hogy mindkét bíráló ki is emelte, mint hibát, és jól láthatóan rontotta az eredményt ez az amúgy formai hiba. Azt hiszem, nem kell túlmagyarázni, miért. Az elgépelések ugyanis nem tudásbeli probléma, hanem figyelmetlenség: vagy nem érdekelte az írót, vagy nem volt ideje vele foglalkozni.

Egyik sem jelent jót, viszont levonhatjuk a tanulságot: formailag kifejezetten fontos, hogy odafigyeljünk az írásunkra is! Nem megengedhető, hogy egy fontos dokumentum ilyen módon pontatlan legyen. Itt, a blogon, rendszeresen hibázok: triviális hülyeségeket elrontok, hagyok benne helyesírási hibákat és nem ritkán elgépeléseket. Bár minden posztot elolvasok, mielőtt kiküldöm, de így is vannak hibák. Ez részben azért van, mert az ember a saját hibáit nehezebben veszi észre, részben azért, mert ez blog, ez lehet kicsit fésületlen.

De ha cikket írok, vagy ajánlatot készítek, akkor vagy mással megnézetem, vagy ráengedek egy komolyabb ellenőrzést. Ezt a szakdolgozat írója nem követte el, és nem is járt jól. Kár érte.

Amúgy átengedtük, természetesen. Végső soron nem bölcsész lesz, na.

Most, hogy tart a vizsgaidőszak és javítom a teszteket, amit a hallgatóimmal írattam, el kell azon gondolkoznom, mennyire lehet definíció szerűen tanítani az online marketinget. Ez egy gyakorlati tudást feltételező dolog, és mint ilyen, az elméleti része nem annyira fontos első ránézésre.

De amúgy csak elsőre: hiába tud az ember összerakni valami dögös kis AdWords kampányt, hiába ért mondjuk a css-hez, még egyáltalán nem biztos, hogy tud értelmezni egy kampányjelentést vagy tud használni valamilyen kampány tervezést támogató eszközt. Ugyanis ha nincs átfogó ismerete, nem is lesz rá igénye, hogy ezekhez értsen.

Egy-egy specialista persze jól el is van a saját tudásával, azt adja el, aztán ha nem jönnek az eredmények, széttárja a karját: ennyi volt, emberek. Most több olyan ajánlatkérésünk is volt, és több olyan ügyfelünk is lett, akik nem a nulláról kezdik, hosszabb ideje futnak kampányaik, csak valahogy nem áll nekik ez össze. Kell olyan támogatás, amitől ez rendszerben működik, amitől ez az egész hatékonyabb lesz. Ilyenkor persze sokszor kiderül, hogy vagy rossz eszközöket használnak ( a Google AdWords sem jó mindenre ám!) vagy rosszul használják a meglévő eszközöket. A legtöbb hiba egyébként a hírlevél használatnál szokott lenni, jobbára tervezetlen, mennyiségi módon használják, és persze ennek megfelelően nagyon alacsony a hatékonyság...

Amikor tanítok, akkor persze a tananyagot részekre kell bontani, és az elméleti alapokat is el kell mondani. És mi mást lehetne számonkérni, mint az elméletet? Legalábbis az elérhető eszközökkel.

Aztán majd a szakdolgozatban, ha eljutnak odáig, be tudják mutatni, látják-e rendszerben a dolgokat a hallgatóim.

Szinte minden mérhető az interneten, szokták mondani. Szinte minden, de egy dolog biztosan nem: az ízlés. Azt persze meg tudjuk mérni, hogy egy adott célcsoportnak mennyire tetszik valami, de valójában csak össze tudunk hasonlítani dolgokat, mert az jobban megy, vagyis azt tudjuk megmondani, melyik tetszik jobban és melyik nem. Nem tudunk pontos mérőszámot odaállítani, hogy mi mennyire tetszik mondjuk egy százas skálán.

Az ember szubjektív értékítélete egyfajta érzés, és nem mérnöki pontossággal tervezhető valami. Nagyon érdekes, hogy milyen felháborodás kíséri az új Origo.hu címlapot és design, vagy például az Apple új iOS megjelenését, amit ma este mutattak be.

Triviális: van akinek tetszik és van akinek nem. Szakmai szemmel persze minden más, de a laikusok is megosztottak. És akkor ebből most következik az, hogy valami jó vagy nem jó?

Az Index.hu eddig akárhányszor új designnal jött elő, mindig visszakövetelték a régit az olvasók egy része. Hiszen a megszokottat szeretjük, az újat nem, és ha az új nagyon újít is, akkor még kevésbé. Ilyenkor kell hinni magunkban: ha az újdonság kellő ideig megmarad, akkor megszokottá válik, majd az lesz az etalon. A szubjektív értékítélet változik, és idővel azt fogjuk szeretni, amit korábban el sem tudtunk képzelni, hogy tetszeni fog.

A tervezéskor ezt a fajta emberi viselkedést is figyelembe lehet venni. Persze fontos, hogy legyünk stabil piaci helyzetben, vagyis önmagában a megjelenés ne lehessen ok arra, hogy más szolgáltatást használjanak a felhasználóink. Mert ha az új design risztó, akkor nem megszokni fognak, hanem megszökni...

Amikor tegnap este felolvasta a feleségem a "legújabb" viccet a Facebook faláról, akkor jött a felismerés: ha valaki megveszi a nyolcvanas évek népszerű gyerekeknek szóló vicckiadvány-sorozatát, a Hahotát, akkor jópár évre megvan a Facebookos falának a tartalma.

Mert lássuk be, egy átlag Facebook fal kb. ezt a "színvonalat" üti meg. Néha alulról... És ráadásként, mivel egy újszülöttnek minden vicc új, ezért aztán egy-egy szörnyű poén nemcsak szakállas, de rendre újra és újra felbukkan. Hát kell ez nekünk?

Ebből egy dolog látszik tisztán: az átlag felhasználó átlag igénye sekélyes. Értéket kell adni, szoktuk mondani, ha egy márkát fel akarunk építeni. De ha csak aktivitást akarunk, akkor is? Ezek alapján nem. Mi kell az aktivitáshoz? Érzelem. És ez bizony a Hahota színvonala, plusz némi "Segíts!" felhívás. Ez lenne az érték? Ugye nem?

Mert persze kapunk ezekre a viccekre jó sok megosztást, meg lájkot, és ennyi történik. Üzletileg értelmezhetetlen, reklám szempontjából értéktelen, mindamellett sekélyes és semmitmondó.

De legalább nevettünk egy jót. Jó esetben.

...vagy akár több is, ha el akarod adni magadat. Nem elég okosnak és jónak lenni, de ezt meg is kell mutatni. Fel lehet sorolni a képességeidet, az elért eredményeidet - erről szólhat egy cv vagy egy érdekesebb bemutatkozó anyag, de ez már egy második lépés: akkor lesz rá szükséged, ha már érdekes vagy. És mitől tudsz érdekes lenni? A történeteidtől.

Egy jó történet elmondja a képességeidet, de mindezt úgy csomagolja, hogy legyen az embereknek kedvük azt elolvasni. Ez akkor is igaz egyébként, ha nem személyes márkát építesz, hanem egy céget. Ott is kellenek a történetek. Akkor van csak a gond, amikor az ember vagy a cég túlságosan unalmasnak gondolja magát, és nem is ismeri a saját meséit.

Ilyenkor kell egy mesemondó, egy történetmesélő, aki tud kérdezni. Nem érdemes új meséket kitalálni, hiszen ott vannak azok, csak belülről nézve nem tűnnek érdekesnek. Nálunk egyébként is szokás kishitűnek lenni: az elért eredmények nem érdekesek, azokat könnyű volt összehozni, ugyan már, nincs itt semmi látnivaló. De valójában mindig van valami kis szikra, pár mondat, ami már érdekes.

Például hogyan lett meg az első ügyfél, milyen véletlenek sorozata adott egy új ötletet? Hol ismerkedtél meg leendő üzlettársaddal? Ezeket kell összegyűjteni. És az első néhány történet majd hozza a többit is. És hidd el, érdekes vagy!

Ha egy olyan esemény, mint a mostani árvíz végigsöpör a közösségi médiában, akkor bizony mindenféle hírek olvashatóak lesznek. Egymást érik a katasztrófaturista fotók, a mémek, poénok, a hasznos információk, a segítségkérések és a valóban komoly közlések. Nehéz ebben a nagy halomban rendet vágni! De van, akinek ez kellhet.

Van ugye egy-két nagyon jó megoldás, amivel monitorozhatjuk a közösségi médiát (illetve annak is a publikus, mindenki számára látható részét). Láthatjuk tehát, hol jelennek meg olyan anyagok, amikben szerepel az árvíz, a gát, a Duna és hasonló, most nagyon aktuális szavak. Aztán persze fogni kell ezt a csomó infót, és kategorizálni: fontos, nem fontos, érdekes, nem érdekes. És a fontos, érdemi dolgokat oda lehet adni olyan szerveknek, akik ezzel tudnak mit kezdeni.

Nos, pontosan ezt csinálja most a Telenor a Magyar Vöröskereszttel összefogva: a Replise szolgáltatás segítségével monitorozza a netet, a kapott infókat feldolgozza és eljuttatja a Vöröskeresztnek illetve visszajuttatja a közösségi médiába. Ügyes, és nagyon okos segítség. Kellenek a homokzsákok és kellenek az információk. A Telenor pedig ez utóbbit tudja megadni, hiszen ehhez ért: az információ továbbításához. Most ráadásul ezt fel is dolgozza kicsit.

És ráadásként el is nevezték ezt az egészet Közösségi Média Információs Rendszernek (így, csupa nagybetűvel). Ez a rendszer most, az árvíz alkalmával van először használva, de nem egyszeri esetről van szó: a jövőben minden alkalommal, amikor szükséges, használni fogják.

(Fotó: MTI)

Ahhoz, hogy kommunikálni tudj, ugyanazt a nyelvet kell beszélned, mint a befogadó fél. Ez elég triviális kijelentés, de a valóság az, hogy sokszor nem sikerül megtalálni a közös nyelvet. Főleg akkor nem, ha nagy a kor vagy a társadalmi különbség. Éppen ezért nagyon fontos, hogy pontosan ismerjük a célcsoportunk: ne csak azt tudjuk, miket vásárolnak és hol élnek, hanem azt is, hogyan gondolkoznak, milyen kulturális hátterük van.

Ez a mindennapokban sok kis apróságot jelenthet: milyen szavakat használunk egy AdWords hirdetésben, milyen képeket rakunk ki a Facebookon, vagy milyen hasonlatokat használunk.

Anyukám magyartanár. Amikor középiskolás voltam, akkor tőlem kért segítséget: mik azok a könyvek, amiket olvasunk. Mik lehetnek azok a könyvek, amiket ha felad kötelezőnek, el is olvasnak, mert érdekli őket. Nos, a reklám ennél is kegyetlenebb: itt azt kell tudnunk, valójában mi is érdekli azokat, akik a célcsoportunk: mit néznek a tévében, mi a fontos nekik, kik a hősök az életükben és milyen értékek mentén élnek.

Marketingesként nem kell ezt megváltoztatni, marketingesként nem tisztem ezt minősíteni sem - bár abban van felelősségem, hogy mennyire nézem hülyének az embereket. De ismernem kell a fentieket.

És ha nem tudok közvetlenül információkat szerezni, tanácsot kell kérnem. Olyanoktól, akik a célcsoportba tartoznak. Ne akarjunk magunktól okosak lenni, úgyse fog menni. Sokkal egyszerűbb kérdezni!