Onlinemarketing blog

Az Erste Bank Facebook! oldalán olvasható a következő:

Kedves felhasználók! Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az oldal célja, hogy azon keresztül az Erste Bank Hungary Zrt. vállalati, banki, gazdasági és egyéb információkat osszon meg a felhasználókkal. A kommenteket az Erste Bank Hungary Zrt. folyamatosan ellenőrzi és fenntartja magának a jogot, hogy az oda nem illő, sértő, vagy bántó tartalmú, illetve spamnek, vagy reklámnak minősülő üzeneteket eltávolítsa, többszöri előfordulás esetén pedig a felhasználót az oldalról letiltsa!

(kiemelés tőlem)

Az üzenet második részével nincs bajom, ami spam, vagy bántó, vagy oda nem illő, azt törölni kell. De az elejével kapcsolatban azt hiszem idemásolnám az IAB Hungary közösségi média munkacsoportjában készült definíciót:

A közösségi média marketing (social media marketing) arról szól, hogy a hirdető közösségi média platformokon, illetve kommunikációs csatornákon

• kapcsolatba lépjen és párbeszédet folytasson a felhasználókkal (fogyasztóival);
• párbeszédet, témát generáljon a fogyasztók között annak érdekében, hogy az előre meghatározott marketing céljait elérje;
• valamint az itt zajló fogyasztói párbeszéd alapján formálja marketingkommunikációs stratégiáját, taktikáját.

Azt hiszem, érdemes lenne még faragni ezen az Erstés üzeneten, sőt, talán a hozzálláson is, nem? Ha valóban az egyoldalú megosztás a cél, akkor ne használjanak Facebookot. Ha meg a cél a párbeszéd, akkor nem kéne ilyen hülyeségeket leírni, azt hiszem. 

Egyébként kommentben fokozzák is:

Konkrét panaszos ügyekben az online ügyfélszolgálattal való kapcsolatfelvételt javasoljuk minden esetben, mivel az a felület éppen azt a célt szolgálja, hogy megoldást találjanak kollégáink a problémákra.

Azt hiszem, itt is lenne mit tanulni: a közösségi média eszközök ügyfélszolgáltai funkciót is el tudnak látni, és igen, a személyes problémák helye valóban a hivatalos ügyfélszolgálat, de ez nem azt jelenti, hogy az ilyen kérdéseket ne kellene itt is megválaszolni.

Egyébként én értem, hogy nehéz egy banknak, főleg, ha nem love brand, és vannak olyan szabályok, amik messze állnak a közösségi média elvárásaitól, de akkor talán végig kéne gondolni: tényleg kell az Erstének Facebook oldal?

Ma egész délután tanítottam, úgy kb. este 8-ig (majdnem). Holnap pedig reggeltől délutánig. Ezek jó kis hétvégi elfoglaltságok, nem? Most az Edutus felnőtt képzésben van két csoport is, akiket tanítok, ezért marad rövid a hétvége.

De lesz olyan képzésem is még a tavasszal, amire lehet jelentkezi: a Sämling 4 napos online marketing képzését ismét megtartjuk, áprilisban. Ezen a képzésen Ihász Ingriddel közösen négy napba sűrítettük a legfontosabb online marketinges ismereteket, stratégiával, weblappal, hirdetéssel, közösségi médiával, és így tovább.

Lehet még jelentkezni, akik eddig itt tanultak, még nem panaszkodtak, maximum azért, hogy kicsit sok az anyag!

Tehát akkor az új Facebook megjelenés azt fogja jelenteni, hogy a sok képet nagyobban fogjuk látni, meg az eddig eldugottabb csatornák majd elvileg könnyebben elérhetőek lesznek. Most mondjam azt, hogy bulvárosodik a Facebook? Szépen maga alá gyűri a Google+ és a Pinterest ötleteit, de olyan nagy változás mégsem történt. A közösségi tartalmak értelemszerűen továbbra is a közösségtől jönnek, a saját ismerősöktől, meg a lájkolt oldalakról. És persze a hirdetésekből...

Pozitívuma a mostani változásnak, hogy talán első körben nem lesz rosszabb a cégeknek. De nem hiszem, hogy ne folytatná a Facebook a terelgetést a fizetős irányba: kell a bevétel, ez világos. És valahol furcsa is lenne, ha egy platformmá váló szolgáltatás nem próbálna bevételre hajtani, nemigaz?

Apropó, platform. A Facebook logóból állítólag egy "f" betű lesz a maradék. Már annyira nem fontos a brand, végülis 1 milliárd légy nem tévedhet. Ez a brand visszafogás talán egy kicsit jobban hangsúlyozza, hogy a Facebook szeretne lenni az internet. Az új megjelenésnek is az a célja, hogy szervezettebben és áttekinthetőbben lássuk a tartamakat. Egyfajta uniformizálása ez a tartalmaknak, szerintem. Apropó, nem látok utalást arra, hogy az alkalmazásokkal valami történne. Ez most nem változik.

Lesz tehát új Facebook felület, ami szebb lesz, talán tényleg jobb is, és reményeim szerint használhatóbb is. Kiderül, ha majd megkapjuk mi is. Apropó, nekem még új keresőm sincs...

Minden kábítószer kereskedő tudja, mennyire fontos a beetetés. A marketinges is megtanulja: ha egy új terméket akarsz bevezetni a piacra, add ingyen, vagy add nagyon olcsón, hogy rászokjanak, aztán szépen lassan emeld az árat, és vegyél belőle ki hasznot. Persze létezik a másik megoldás is: add drágán eleve, hogy később legyen miből engedni, és már az elején is érvényesítsd az árban, hogy te amúgy belefektettél az új termékbe nem kevés pénzt.

Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai. Míg a beetetés egy gyors piacépítést jelent, addig a magas ár értelemszerűen a lassú növekedést jelenti. Ezért az elsőt akkor igazán érdemes használni, ha az ajánlat sok embernek szól, és ha nincs meg az a veszély, hogy komoly versenytárs lépjen a piacra (vagyos kvázi monopol helyzetben vagy, vagy nagyon kevés a versenytársad). A másodikat természetesen akkor érdemes használni, ha divatot tudsz csinálni a termékedből. Jó példa erre az Apple: az ára bizonyos határok közt nem számít a termékeknek, hiszen egyedi, és divatos.

Ez a fajta okfejtés azért lett most aktuális, mert kiderült, mennyire akadályozza a hazai mobil internet fejlődését a rossz (értsd: drága) árazás. És mivel a szolgáltatók ezt már többször eljátszották a piacon, érdemes erre pár szót vesztegetni.

Először is emlékezzünk: az internet terjedésének egyik legfontosabb korlátja volt a kilencvenes évek végén az őrülten maga ár (telefonhívások, 100,- Ft-os éjszakák, emlékszünk még?). Az igazi ugrást az hozta meg, amikor konszolidálódott a piac, megjelent a szélessáv, és ott már nem voltak monopol helyzetek (vagyis nemcsak a Matáv illetve az LTO-k adtak vonalat). Az árak leestek, a szolgáltatások minősége javult, az internet elterjedt.

Nos, a mostani mobilnet árakkal ugyanezt játszák a szolgáltatók: kvázi monopól helyzetben, magas árral indítva szivatják a piacot. Pedig megtehetnék, hogy alacsony árakkal elterjesztik a technológiát - gondoljunk csak arra, amit az elején írtam -, és ha már lenne 4-5 millió előfizető, akkor a bevételek is csodásan alakulnának. Nagyon jól látszik, hogy a Telenor a viszonylag olcsóbb áraival mennyire több forgalmat tud generálni a piacon - miközben a T-Mobil és a Vodafone meg sem próbál komolyat lépni ezen a téren (sem).

Nagyon sajnálom, hogy ez a helyzet alakult ki, mert gőzerővel rohan el mellettünk a világ. Nincs elég fogyasztó, így nem lesznek kis hazai műhelyek, és mire ezek kialakulnak, már labdába sem rúghatnak. Igaz, külföld felé lehet dolgozni, de ez vagy bedolgozás, vagy olyan szinte piacismeret kell, ami eleve szűkíti az esélyeket.

És ugyanígy sajnálom, hogy a mobil internet megfelelő terjedésének a hiánya miatt a mobil reklámpiac sem tud akkorát nőni, amennyit kellene.

Sajnos, a kormányzat konkrétan nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, a piac nincs úgy szabályozva, hogy ezek a problémák orvosolhatóak lennének. Pedig a megoldás jelenleg csak ebből az irányból lenne várható. Nem hiszek a piaci szereplők önmérsékletében. Pedig egy jó startégiával jelentősen növelhetnék az ebből a szegmensből származó jövedelmüket, egészen egyszerűen azzal, ha megduplázzák a felhasználók körét. Ezt most még meg lehet tenni.

És meg is kéne.

Egyik ügyfelemnél az általános üzleti célt egy szóval fogalmazták meg: növekedés. Azt hiszem, ez egy olyan igény, amely mindannyiunkban benne van, ha azt szeretnénk, jól menjenek a dolgok. Megtanultam: az üzletben olyan, hogy stagnálás, nem létezik. A stagnálás már gyakorlatilag csökkenést jelent (és a valóságban is: a nulla százalékos gazdasági növekedést az emberek valójában csökkenésnek élik meg).

De a válság miatt sokaknak az elmúlt évek nem a növekedésről szóltak. Bevallom, nekünk sem, a tavalyi évet jobbára takaréklángon oldottuk meg, legalábbis ami a belső erőforrásokat illeti. De aztán tavaly az év végére nagyon szépen beindultak a dolgok, és fejlődnünk kellett. Így januártól két új kollégával bővültünk, akik egy-egy fontos területen erősítenek bennünket.

Az egyik nagyon fontos terület most az online marketingben a közösségi média. Ezért az egyik erősítendő terület is ez lett, így bővültünk egy közösségi média szakemberrel Bánki Tamás személyében. Tamással (illetve Tatával, hiszen ez a beceneve) együtt tanítunk a Kürt Akadémián, és mégsem ott, hanem egy üzleti klubb találkozón, a BNI-ban jöttem rá, ő lesz az az ember, aki kell nekünk. A blogja erre található, aki még nem ismerné »»

A másik két fontos terület: a technikai háttér biztosítása, valamint a felhasználói / vásárlói élmények tervezése, elemzése, kutatása. Rengeteg munkánk kötődik online felületek tervezéséhez, és ezek megvalósításában való részvételhez, így kellett valaki, aki ezekben otthon van: így lett az Onlinemarketing.hu tagja Németh Ádám informatikus-mérnök, aki mind a fejlesztésben, mind az élménytervezésben (ergonómia, user experience) sok éves nagyvállalati tapasztalattal rendelkezik. Ádámmal egy startup projekten kezdtünk el tavaly dolgozni, ami egyelőre még nem kapott kis lendületet sem (sajnos), de kiderült, van értelme együtt dolgoznunk. Így az eseti munkákat állandósítottuk, és most már ő is kolléga. Neki is van blogja, erre tessék »»

Két új ember, és persze néhány új munka is jött, de immár nagyobb kapacitással és tudással sokkal több ügyfelet ki tudunk szolgálni. És természetesen nemcsak a fenti területeken, hiszen a fentieken kívül továbbra is foglalkozunk többek között ppc kampányokkal, display (banner) kampányokkal és online marketing tanácsadással is.

Növekedünk. Ez a fő célunk nekünk is 2013-ra.

Az online marketing attól különleges, attól több, mint más marketing, mert minden mérhető. Ugye, ez ismerős? Persze, tudjuk, nem mérhető minden, mert... mert ugye honnan is tudja egy mérő eszköz, ki az egyedi látogató? Oké, majd a Google talán látni fogja, ha az ember megengedi neki, és akkor nem lesz külön egyedi látogató az, aki egyszer a tabletjéről, egyszer a notebookjáról, egyszer meg az irodai gépéről nézi meg a blogomat. De most még ez bizony pont három látogató volt.

Ja, hogy pl. a Gemius-Ipsos Audience ad pontosabb adatokat? Valóban. És ez mit mond a blogomról? Ja, semmit, nem fizetek érte, bocs. Ja de, mégis, az Infinety méri nekem, mert ők adják el a hirdetéseket itt, tehát mégis, valahol van adat. De az ügyfeleimnél már kevésbé... mert azoknál nincs is hirdetési felület. Vagyis bár lehetne adat, de valójában nincs.

Most az egyik ügyfelemnél futottam bele, hogy nem mértek eddig neki valamit, amit pedig elvileg lehetne. Még Google Analytics sincs, nemhogy bármi más. Vagyis megintcsak: elvileg lehetne adat, de nincs. És ennél is viccesebb, amikor valaki valami amúgy triviális adatot szeretne megszerezni, de vagy üzleti vagy jogi dolgok miatt nem lehet. Melyik a Google AdWordsben a top 10 legdrágább szó a hazai interneten? Hányan kattintanak a Google találati oldalán a hirdetésekre és hányan az organikus találatokra? Hányan nézik itthonról a Google.hu-t? A Facebook-ot? Soroljam? Számos olyan adat, amit vagy nem tudunk megszerezni, vagy csak pénzért férhetünk hozzá - vagy némi kapcsolattal, nem túl legális módon.

Az online marketingben elviekben tényleg minden mérhető. De egyre több az akadály. Pár éve még pontosan tudtuk, milyen kulcsszavakra jönnek a látogatók az oldalunkra. Ma már ezek nagy részét eldugja a Google. Egy újabb kicsi pofon az online marketingnek, igaz? Lehetne folytatni, azt hiszem.

Tanulság? Az nem igazán van. Amit mi magunk tudunk mérni, és a technológia megengedi, arról vannak adataink. Másról jobbára nincsenek, csak maximum akkor, ha szerencsénk van: jó helyen vagyunk vagy valaki nyilvánosságra hozott egy-két érdekes információt.

Az tehát, hogy minden mérhető, nem igaz. Sőt, ami mérhető, abból sem érhető el minden. Persze, így is sokkal több dolog mérhető, mintha mást használnánk, és ettől még mindig nagyon jó az online marketing. Csak egyet jegyezzünk meg: ne csapjuk be magunkat.

Van egy érdekes államvizsga tétel az Edutus-on, szinte várom, hátha kihúzza valaki (és néha ki is szokták). Íme:

Adjon példákat arra, hogy a hálózati gazdaság megváltoztatja a teret, az időt; a piacot (a versenyt, az együttműködést); az életmódot, a kultúrát, a társadalmat és a jogszabályokat!

Mindig érdekes megfigyelni, hogy a vizsgázó hogyan küzd meg ezzel. Persze, ez egy komplex kérdés, így van lehetősége szabadon asszociálni, de nem tudom, ki mennyire gondol bele, hogy ez a változás, illetve ezek a változások mennyire a mindennapok részét képezik. Itt és most történik a fejlődés, és az online világban ez bizony nagyon kézzelfogható. Alig néhány év alatt változnak meg a dolgok. Konferencián hangzott el, hogy az a fejlődés, ami az internetnek kellett 2000-től 2010-ig, hogy a teljes mainstream része legyen, a mobilos világban sokkal rövidebb idő alatt fog megtörténni. Becslések szerint 3 év alatt, én azt hiszem, lesz ez négy is, míg hozzánk elér, de nem több. És ebben már benne vagyunk!

Lehetőség ez és kihívás is: nem lehet stabil dolgokban gondolkozni, olyan stratégiákat kell felállítani, amik képesek rugalmasak lenni. De ezek így nagy szavak, kicsit lefordítom a mindennapokra:

• Ne tervezzünk úgy weblapot, ha most vágunk bele, hogy ne gondolnánk a mobilos megjelenésekre. Akkor sem, ha szent meggyőződésünk, a célcsoportunk nem használ mobil webet. Nem kell több egy évnél, és könnyen meglepődhetünk!
• Ne csak abból induljunk ki, hogy a többség most mit csinál. A trendeket figyeljük a saját területünkön, az újításokat, azokat, amelyekben van valami plusz és felmutat növekedést. 
• Ne építsük csak egy platformra az online terveinket, főleg akkor ne, ha azt a platformot nem mi felügyeljük: ne csak a Facebookra vagy ne csak a Googlre kelljen támaszkodnunk, az elmúlt évek is megmutatták, hogy lehetnek a szolgáltatásokban olyan változások, amik alapjaiban érinthetik az üzletünket.

A változás jó és fontos, de figyeljünk rá, ne mi legyünk a vesztesek. A vizsgázók ezt nem szokták említeni, de azt hiszem, nekünk, akik valódi cégeket vezetünk, akik valódi cégeknek tanácsadunk, erre figyelnünk kell!

Nem olyan régen írtam a QR kódról, de most eszembe jutott egy olyan felhasználása, ami nekem itthon iszonyúan hasznos lenne. És ezt az ötletet egy kicsit ki is terjesztettem...

Ez az egész elsőre nem annyira online marketing, de még azt a kapcsolódást is megtaláltam hozzá. Tehát az alap ugye az, hogy a QR kód sokkal több információt tud tárolni, mint a normál vonalkód. Nemcsak egy számsor, amihez termék rendelhető, hanem tartalmazhatja a termék teljes leírását. És hogy mit raknék én egy QR kódba? Erről jutott az alábbi az eszembe.

Az alap felállás: szeretek spájzolni. Szó szerint ez azt jelenti hogy vannak dolgok, amikből előre, akár hetekre előre bevásárolok, ha azok eltartható élelmiszerek. Savanyúság, felvágottak, sajtok stb. - mind hetekig eltartható. De egyszer lejár azoknak is a felhasználhatósága, másrészt el is fogynak idővel. Tehát én a QR kódba beraknám a termék pontos leírását - nevét, mennyiségét, leírását röviden, és egy url-t is, ahol bővebb infót találhatok róla. Valamint - és ez a fontos - beleraknám a termék lejárati idejét. Ez persze azt jelenti, a gyártási folyamatba kell beépíteni, mivel lejáratot így is kell a termékre ütni, és ez most még plusz egy QR kód is lenne.

Amikor pedig a boltból hazajövök, szépen minden terméket becsippantok egy itthoni számítógépbe, amikor pedig felhasználok valamit, kicsippantom. Vagyis lesz egy képem arról, pontosan milyen termékek vannak itthon a spájzban, és ami még fontosabb: látom, mikor járnak le azok! Vagyis ha figyelek erre, lejárat előtt időben megesszük, nem kell kidobni. Sőt, miért én gondoljak rá? A számítógép minden további nélkül figyelheti, és beállított idővel (egy hét, 3 nap stb.) a lejárat előtt szól.

És ha mindez nem elég: megfelelő internetes kapcsolat segítségével akár recept ötleteket is adhat: az otthon lévő cuccokból mit lehetne főzni?

Azt hiszem, egy ilyet bevezetni nagyon összetett dolog, de nem lenne hüléyeség. Persze kellene rá egy kvázi szabvány, hogy minden termék ugyanúgy tárolja az adatokat, de innentől kezdve már nem lenne túl bonyolult a dolog. És ha egy itthoni adatbázis észben tartja, mim van és mi fog kifogyni, akár segíthetne abban is, hogy közvetlenül rendeljek a netről, ezen adatok segítségével. Nagyon jó értékesítés ösztönző megoldás lehetne ez mondjuk bármely online hipermarketnek, nem?

Update: Kelt időközben belinkelte a majdnem ezt tudó megoldást: http://fuckyeahinternetfridge.tumblr.com/ Amivel én többet kérek, az az, hogy már gyárilag legyen meg a kód, és legyen benne a terméke lejárata, itt, a mi országunkban. (És majd felébredek, hogy bilibe lóg a kezem, tudom...

Azt szoktam mondani, a blogolás vállalt rabszolgaság. Ha fontos számodra, hogy írd a blogot, akkor bizony néha úgy kell rászorítani magadat. Természetesen lehet blogot írni úgy is, hogy csak akkor írod, ha van rá kedved és időd egyszerre, de ez már a hobbi kategória, nem igaz?

De vajon lehet-e több a blog, mint hobbi? A válasz egyértelműen igen, ha üzleti célból blogolsz. De nemcsak ilyenkor rabszolgaság a blogírás, hanem akkor is, ha a blogot valami másért akarod írni rendszeresen. Én például 2005-ben azért kezdtem, hogy legyen egy napi rendszeresség a munkámban - akkor kezdtem el komolyabban felépíteni az Onlinemarketing.hu-t, kellett valami kapaszkodó, fogódzó, ami segített, hogy ne folyjanak el a napok.

Mára persze nem ezért blogolok, hanem mert nem bírom és nem akarom abbahagyni. Mert időm mostanság sokkal kevesebb van rá - közben felnőtt a két gyerek, a cég, lettek újabb feladatok, rendszeres, hogy nem érem magam utol. Mégis, január 1-én úgy döntöttem, átállok napi blogolásra - és ezt tudtam tartani, csak két szombat maradt ki (ha jól emlékszem). És bevált. Egyrészt ismét adott egy ritmust a napjaimnak, másrészt a blog nézettsége is emelkedett, és nekem is jó érzés, hogy ez működik.

Persze ezzel még inkább rabszolga igába hajtottam a fejem. De nem érzem ezt bajnak: így érzem most jól magam.

Mai sajtóközleményben jött, hogy az Adverticum "terjeszkedik" dél felé, egészen pontosan horvátországi és szerbiai portálok kezdik el használni.

A horvátországi Oglasnik és a szerbiai Infostud online kiadó vállalatok is az Adverticum AdServerét választották több milliós látogatottságú online portfolióik hirdetéseinek menedzselésére. Magyarország piacvezető médiaoldali adszervere szolgálja ki ezentúl az Infostud tíz weboldalából és az Oglasnik csoport öt médiumából álló felületeinek hirdetéseit.

A hír örömteli, mert mindig jó látni, ha egy hazai cég terjeszkedik, ráadásul jó belépő lehet másoknak is arra a piacra. És nem utolsó sorban: talán túlzás nélkül el lehet mondani, az Adverticumot ismerik idehaza a legtöbben. Ha ezt a rendszert külföldön is használják, akkor bizony újabb lehetőségek nyílhatnak meg a hazai hozzáértőknek, a tudásunk felértékelődik. Ami lássuk be manapság nem egy utolsó szempont.

A nemzetközi referencia másik nagy előnye az Adverticum számára a hit: az a hit, hogy érdemes lehet külföld felé terjeszkedni, érdemes lehet piacot építeni. Ez is azt hiszem üdvözlendő.

Dolgoztam korábban az Adverticumnak, pont a mostani AdServer NG elindulásakor, és egy kicsit emiatt magaménak is érzem a rendszert. (Olyan 0,00000001 százalékig, maximum...) Így elfogult is vagyok feléjük, természetesen. De annál inkább drukkolok nekik.

Go, go Addverticum!

Amikor elkészül egy terv - legyen szó weboldalról, hirdetésről, bármiről - a kivitelezés előtt érdemes tesztelni azt, hogy tényleg fog-e működni. A tesztelések elsődleges célja nem más, mint ellenőrizni, valóban jók-e az elképzeléseink, majd az eredmények alapján azt esetleg módosítanunk is kell.

Ez, amit fent leírtam, a triviálisnak tűnő folyamat. De a valóság néha kicsit más. Volt arra példa, hogy kaptunk egy olyan tervet, aminél messziről látszott, nem tökéletes. Nem rossz, de nem jó nézőpontból készült. Ezt persze el is mondtuk az ügyfélnek, de részben a már belerakott munkamennyiség miatt, nem szívesen tértek volna el ettől a vonaltól.

Nos, ilyenkor jön igazán jól egy profi tesztelési folyamat: amikor nem nekem kell megmondani, hogy előlről kell kezdeni, hanem maga az eszköz, illetve az annak segítségével megszerzett eredmények vezetik rá arra a partnert, hogy mégsem lesz ez a tutiság annyira jó.

Ilyenkor a tesztelésnek nem az a célja, hogy a tervet tovább javítsa, hanem éppen ellenkezőleg: az a célja, hogy rámutasson arra, nem erre van szükség. Ilyen is van...

Ma egy kampányjelentésnek látszó emailben, amit egy ügyfelemnek küldött egy most meg nem nevezett tartalomszolgáltató, olyan szakmai baki szerepelt, amin nagyon megdöbbentem. Egy mérőszámot, ami azt mutatta, mennyire nem hatékony az oldala, úgy állított be, mintha azt mutatná, mennyire jól működik az oldaluk.

Egyértelműen nem megvezetni akarta az ügyfelem, hanem tényleg azt hitte, ez a szám bizony nekik pozitív jelentéssel bír. (Egyébként a bounce rate-ről, vagyis a visszafordulási arányról volt szó.) Persze az ügyfél adott esetben ugyanúgy nem kell, hogy értse, mit jelent egy olyan mutató, amit a saját munkájához nem szokott használni. Ha pedig még a magyarázat is ott van a levélben...

Szóval, meglepett ez a fajta tudatlanság. Meglepett, mert egyébként tényleg egy szimpla keresés eredményeként a fogalom magyarázata elérhető. És meglepett, mert olyan valaki követte el, aki elvileg a szakmában dolgozik - és ha valahol állást keres majd a jöcőben, simán beírja, 3 év online marketing tapasztalat.

Másrészt, ha ezt nem tudja, vajon mit nem tud még? És miért ilyen tudatlan? Nem tanította meg neki senki? Vagy nem figyelt oda? Vagy nem is érdekli??

Tanulságos. A legnagyobb tanulsága pedig azoknak van belőle, akik még csak most tanulják az online marketinget - a kedvükért írtam meg a bejegyzést. Meg kell tanulni a fogalmakat, azok pontos magyarázatát, mert ha nem tesszük, akkor nem fogunk tudni értelmes szakmai beszélgetéseket folytatni - és néha sikerül úgy kiteregetni a szennyest, hogy közben azt hisszük, sikeres ruhabemutatót tartunk.

Március 12-én Evolution konferencia, ahol amellett, hogy vezetem az egyik termet délelőtt, tartok egy előadást is, a közösségi média ROI kapcsán. Az előadáshoz és a konferenciához kedvcsinálónak készült az alábbi videó, Horváth Dávid értő gondoskodásával, vágásával. Köszönet érte!

Szeretem azokat a reklámokat, amik bevonnak, amik foglalkoztatnak. Igaz, van hátrányuk is: a mindennapi rohanásban nincs arra idő, hogy perceket töltsünk el egy-egy játékos hirdetéssel. De ha megvan az idő, példul most, hétvégén, akkor miért ne?

Persze nagyon nem könnyű olyan hirdetést összerakni, ami újszerű (vagy annak hat), leköti az embert és ráadásul nem is ciki. Most találtam egy ilyet, egyáltalán nem bántam meg a rá szánt pár percet. A kérdés amúgy végtelenül egyszerű: mennyire vagy kreatív?

És íme a teszt »»»

A kivitelezése tökéletes, a játékmenet érdekes és pont nem túl hosszú, a végén a poén szerintem teljesen rendben van... mi kell még? Ja, igen. A vélhető célt, az érdeklődés felkeltését is eléri.

Tegnap óta tudom, hogy Mészáros Zsófi főszerkesztő elmegy az Indextől

(Forrás: Szily László)

Ez egy ilyan hatalmas "what the fuck?" érzés, bárhonnan nézem. Az Index.hu, mint ahogy azt olyan sokszor már leírtam, egy kicsit a magyar internet. Annak minden bájával és bajával együtt, ugye. Mert jó sok helyesírási hiba és szerkesztési érdekesség mellett akkor is olyan igazi mi kutyánk kölyke ez az Index.hu. Nagyon magyar és nagyon benne van a 15 évvel ezelőtti boogie a lábában: az az érzés, amikor valaki valami újat csinál.

De a forradalmak felzabálják gyermekeiket, és úgy tűnik, nincs ez máshogy az ilyen médiaforradalmakkal sem. Anno sok éve Nyírő távozása még egy többé-kevésbé súlytalan Indexet érintett, és hát mindenki más maradt. De az utóbbi évek korróziója lassan elkoptatja azt, ami miatt Index lett az Index, és Mészáros Zsófi távozása is egy ilyen hatalmas darab-letörés. 

Azt írja Szily Laci, aki maga is nemrég távozott, hogy az Index már nem lesz ugyanaz, mint volt. Én azt mondom, az egész hazai internet nem lesz már ugyanaz, mint volt. Igaz, már nem ugyanaz egy ideje. Ha kell majd valahol egy éles határt húzni, hogy mikor fogyott el a kezdeti lendület, és mikor lépett ki a béta korszakból ez az egész hazai online tartalomvilág, akkor talán ez lesz az a pont. Illetve az az időszak, ami Uj Péter távozásával kezdődött és Mészáros Zsófi távozásával végződött.

De persze ettől még minden megy a maga útján: lesz új főszerkesztő, lesz Index.hu, az emlékek megmaradnak, és a világ nem omlik össze. De azért mégis, van ebben az egészben egy kicsiny probléma... 

Öregszünk, miközben nem akarunk felnőni.

Hobó énekli az egyik dalában, hogy ez itt egy vidéki ország. Olyan hely, ahol vannak dolgok, de érzed, nem vagy benne a közepében. Amikor startupokról beszélgetünk, mindig felmerül: akkor érsz el bármit, ha elmész innen. A nagyvilágon, e kívül. Mert a hazai startup világ is... de ez maradjon egy másik bejegyzés témája.

Egy ideje már kering bennem a kérdés: ki lehet ebből a vidékiségből törni? Vagy csak úgy, ha emegy az ember? Vagy van mód kifelé terjeszkedni? Megtanulni nemzetköziül, és rámenni más országok projektjeire? De akkor már nem egyszerűbb ott megcsinálni?

Látom magam körül azokat, akik külföld felé terjeszkednek, és ez ahogy nézem egy-egy kinti főhadiszállást is jelent. Újabb cégeket, amikhez a tulajdonosi kör köti a hazait. De egyre kevésbé látom azt, hogy itt lennénk fontosak. Ó, nagyon jó gyártó bázis vagyunk, egy bizonyos szinten viszonylag olcsók, és kialakulnak jó csapatok. Néhány. Ahhoz elég, hogy elhiggyük, jók vagyunk, csak nehogy úgy járjunk ezzel is, mint a magyar borokkal. Azok is idehaza világhírűek csak...

Vagyis a kérdés az: hazai bázissal lehet nemzetközileg építkezni? Érdemes egyáltalán? És ha igen, akkor hogyan? Most amúgy elsősorban a kreatív munkára gondolok, nem arra, hogy itthon kódolunk kifelé. Én a magam részéről szeretnék hinni abban, hogy lehet. Hogy ki lehet törni a vidékiségből. De az utat még nem találtam meg.

Ötleteim már vannak.

"Azt hiszed, hogy adnak
Amikor éppen elveszik
Nem neked adják el a dolgokat
Hanem téged adnak el nekik
Reklámháború, bomba nők
Gyönyörű áldozatok
Sajnálom, de én nem fogom
Senki arcát viselni a ruhámon
És nem tudom, hogy jön el a holnap
Nem tudom, mi az ami várni fog
De ha húsz év múlva a tükörbe nézek
Nem őket akarom látni ott
Pedig azt akarják, azt akarják
Azt akarják, hogy azt akard"

Az internet tökéletes eszköz arra, hogy meglássunk olyan dolgokat, amiket internet nélkül soha a büdös életben nem láthatnánk meg. Amikor kirakjuk a gondolatainkat, a véleményünket, az életünket - oké, nem az egészet, csak ezek egy-egy szeletét - akkor olyan dolgokat is megmutatunk, amiket amúgy a barátoknak sem mesélnénk el. Sőt, sok esetben magunk sem ismerjük fel, mit csinálunk - esetleg csak akkor, amikor visszanézzük, miket publikáltunk.

A világban rengeteg jó és rossz dolog történik, de az internet ezt a közvetlen közelünkbe hozza. Ezt tette a tévé is, az infotainment éppen erről szól, de a tévé korlátos eszköz: a csatornák fenntartása drága, a műsoridő véges. Az interneten nincsenek mennyiségi korlátok. Bármit és bármennyit közzé lehet tenni, ha azt elektronikus formában meg lehet jeleníteni, le lehet tárolni. Bármit.

Összeesküvés elméleteket. Őrült ötleteket. Rögeszme-futtatásokat. Sikertörténeteket. Boldogságot. Segítséget. Halált. Életet. Tényleg bármit.

Ezt a bejegyzést nem filozófálgatásnak szánom, valami egészen másnak. Arra szeretnék rámutatni, hogy nem az internettől lett jó vagy rossz a világ. És nem az internet tehet arról a rengeteg szemétről, ami onnan is ömlik ránk. Az internet a hozzáférést könnyítette és gyorsította meg. És nincs korlátja: nincs olyan szervezet, ember, bármi, ami a megjelenés előtt minősíti a tartalmakat. Emiatt minden esetben az események után loholunk, nem alakítjuk azokat. Valaki kiküld egy undorító tartalmú spam-et? Akkor tudsz lépni, amikor már megtörtént - kármentesz. Kiderül egy segítségkérő képről a Facebookon, hogy valójában egy weboldal reklámja? Még azzal is segíted, amikor felhívod erre a figyelmet. Kiderül egy gyerekről, hogy öngyilkosoknak segített a virtuális térben? Maximum szörnyülködni tudsz miatta.

Nincsenek kapuőrök. A felelősség az egyénekhez került, és meg kell tanulnunk ezt. De ezt nem lehet szabályozni. Pont a dolog jellege miatt a törvények sem segítenek, csak a gondolkozás.

Marketingesként a felelősségem világos: nem az MRSZ etikai kódexe, nem a hazai folytonosan változó törvények, nem az erkölcsi normák azok, amik a tartalommegosztást szabályozzák, csak a saját gondolataim.

Én vagyok saját magam első szűrője.

Tervezés nélkül nem megy. Nem lehet úgy weboldalt készíteni, hogy a menüpontok és a tartalom kitalálásával kezdjük. A menüpontok és a tartalom már valamiért kell készüljön! Vagyis az első lépés mindig a cél meghatározása.

De ez annyire unalmas és elcsépelt már az én számból - annyiszor mondtam már. De nem, a mai napig nem természetes ez a megközelítés. A napokban, amikor egy weboldal projektel foglalkoztunk, tettem fel ezt a kérdést: mi a célja az oldalnak? És én voltam az első a projektben, aki ezt megkérdezte,

Mi a baj azzal, ha cél nélkül építkezünk? Hiszen így is lesz weboldal, így is lesz jelenlétünk. Ez igaz, de a felhasználóink nem fogják tudni használni. Ha nem tudjuk, mi mit akarunk, és nem vezetjük őket, vagy nem tisztázzuk, ők mit akarnak, és nem válaszolunk a kérdéseikre, akkor kapunk egy olyan bithalmot, ami valójában csak üzleti weboldalnak néz ki, de nem az. Sőt, rossz esetben még akadályozza is a normális üzlet kialakulását.

Megoldás? Soha ne feledd el feltenni a kérdést: MI A CÉLOM azzal, amit elkezdek csinálni?

MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! MI A CÉLOM! ...

Attól, hogy kéretlen levelet küldesz ki, még illik azt rendesen megcsinálni. Egy átverős szöveg, egy kamu sztori, egy negatív érzelmekkel játszó szöveg nem lesz soha olyan, amire úgy csettint az olvasó, "ez igen". Ha szar szöveget írsz, az akkor sem fog működni, ha spamnek küldöd ki, na.

Üzenem ezt annak a spammernek, aki tegnap és ma megörvendeztette a fél hazai internetet a "Gyászjelentés" tárgyú emaillel.

Egyébként az ötlet alapja nem rossz. Ha sikerül érzelmeket kiváltani, akkor már fél sikert értünk el. A gond az, ha ez egyben átveréssel is jár: számítunk valamire, de nem azt kapjuk, de nem is az ellenkezőjét, hanem valami egészen nagyon mást, oda nem illőt. Amikor a gyászmisén a pap nem a halottról emlékezik meg, hanem felkéri a híveket, hogy mostantól Biopont használjanak mosáshoz.

A pap nem tesz ilyet, mert azzal lejáratná magát és egyházát is. És a hirdető sem tesz ilyet, ha normális, mert azzal lejáratja magát és a terméket.

Hát nem?

Az már csak hab a tortán, hogy a reklámozott oldal minden tekintetben gáz és törvénytelen is. Tényleg van olyan, aki egy ilyen levél és egy olyan oldal alapján, ahol egy cégnév ésvagy telefonszám sincs feltüntve, rendelni fog?

Ismered a bullshit bingót? Felírsz pár kedves kulcsszót (szakmai kifejezést, ugye) egy papírlapra, majd irány valami tárgyalás, lehetőleg nagy reklámügynökségnél ésvagy multinál. És nincs más dolgod, mint követni a beszélgetést, majd amikor egy-egy szó elhangzik, szépen áthúzod. Ez persze úgy izgalmas, ha többen is csináljátok, felírtok 5-5 szót, és ha nálad fogynak el előbb, te nyertél.

A játék előnye, hogy jobban figyelsz a beszélgetésre, ráadásul szórakoztató is. Hátránya, ha kiderül, hogy ilyet játszól, az is kiderül, hogy nem veszed komolyan őket... és ennél kevés nagyobb sértés van, nemigaz?

És akkor most íme néhány szó, amit felirhatsz a listára. Van még ötleted? Írd meg kommentben!

• proaktivitás
• hatékonyság
• 360 fokos
• nemzetközi trendek
• bevonódás

Az interneten egyetlen dolog állandó: a változás. És erre fel kell készülnünk. Semmi nem biztos, semmi nem tart örökké. Talán csak a weboldalunk a miénk, de az se maradhat örökké ugyanolyan, ahhoz is időről időre hozzá kell nyúlnunk.

Fel kell arra készülnünk, hogy bezár a kedvenc szolgáltatásunk, hogy leáldozik egy másiknak a csillaga, vagy éppen olyan mértékben átalakítják azt, hogy már rá se ismerünk. Hiszen nincs már Turulcsirip, se Yamm, az iWiW egy egzotikus eszközzé vált, és a Facebook néha új oldalnak tűnik egy-egy változtatás után.

Cserébe indulnak újak, amiket kipróbálhatunk, aztán vagy beleszeretünk, vagy nem. Ilyen a változás, fölösleges tovább ragozni. De fel kell készülnünk erre. És ha helyzet van, akkor lépni is kell.

Most például bezár az egyik ismert (mikro)blog szolgáltatás, a Posterous. Sokan rajongtak érte, szerették az egyszerűségét, kezelhetőségét. Aztán most költözhetnek el onnan, bukva az eddigi cikkeket és azok Google helyezését. Igaz, lementhetünk mindent, de ez így akkor is kellemetlen. Nem beszélve arról, dolgoznunk kell vele, nem lesznek az adataink csak úgy lementődve.

Bezár a bazár. És még csak dühösek se lehetünk igazán, hiszen senki nem igérte, örökké fog működni.

Én pedig újabb oldalt húzhatok ki a közösségi médiás prezentációmból. Lassan alig maradnak...

Ma fogtam egy SEO vírust. Egy kedves kis állatot, ami nem csinált semmi mást, mint két pornóoldalt belinkelt a weboldal minden lapjába, a kód végére. A kis kedves állat valahogy bejutott egy Joomla-ba, és ott elburjánzott. Kellemetlen, nemigaz?

Így néz ki az eredménye:

Az oldal most mindegy is, de rengeteg Joomla-s oldal van, azt hiszem, nemcsak itt lakozik ez a kis vírus, hanem másoknél is. És hogy mi a baj ezzel?

Egyrészt fogalmam sincs, csinál-e mást is a vírus, mint a betelepülés a weboldalba. Mert ha oda bejutott, akkor bizony máshol is okozhatott problémákat. Aztán vannak járulékos problémák. Pl. ezek a linkek egyrészt nem relevánsak, másrészt rejtettek. Ha a Google ezt észreveszi, akkor bizony nagyon könnyen hátradobhat minket a keresőjében - és ez már kézzelfogható baj!

Végül még egy érdekes probléma: ez a kedves vírus olyan kulcsszót rakott minden oldalba, amit egy pornó szűrő simán kiszúr, és letiltja az oldalunkat, ha be van kapcsolva. És nemcsak a gyerekek miatt használnak ilyet, nagyobb cégeknél és kormányzati intézményeknél bizony ez megszokott eljárás. Ismervén az oldal tulajdonosának célcsoportját, ez is elég húsba vágó gond lehet.

Tanulság? Figyeljünk oda erre is. Legyen olyan rendszergazdánk, aki valóban komolyan veszi a munkáját.

Ahogy nő a használati gyakorisága és az elérése a közösségi média eszközöknek, úgy válnak egyre kikerülhetetlenebbekké. És bár évek alatt megváltozhat az eszközpark, vagyis a konkrétan használt szolgáltatások sora, de ettől még az az alap, amire építkeznünk kell, nem fog változni. Vannak ugyanis dolgok, amik konkrétan a közösségi média működéséből következnek.

Ezért tudunk stratégiát építeni. Hiszen egyébként - egy szinttel magasabban - a közösségi média jelenleg a folyamatos alkalmazkodást és tanulást jelenti, ahol valójában nincs megszokott stratégia, hanem irányok és pillanatnyi döntések láncolata a munkánk.

De ha tudunk stratégiát építeni, akkor kell annak lennie egy alapja. Egy olyan alapja,ami leírja a marketinges folyamatot. Vagyis így is megfogalmazhatjuk: mi kell ahhoz, hogy a közösségi médiában jól tudjunk kommunikálni?

Erre állítottam fel a CVD modellt.

A CVD modell egy olyan három elemű alap, amely pontosan megfogalmazza, mire kell odafigyelnünk a közösségi médiában. Az elemek közül egyik sem újdonság, sőt, rendszeresen ezekről beszélünk. Én azt állítom, hogy valójában ez a három - és csak ez a három - elem megfelelő használata elég a sikeres stratégiához.

C: Content, vagyis tartalom. A közösségi média jelenlét nem létezik tartalom nélkül. A tartalom legyen egyedi, célcsoportspecifikus és érzelmeket kiváltó.

V: Visibility, vagyis láthatóság. Azokat az eszközöket kell használnunk, amelyeket a célcsoportunk is használ. Nem a mi döntésünk, hol kell láthatóvá válnunk, hanem a célcsoportunké. Fontos elem, ezen keresztül tudjuk megmutatni a tartalmunkat.

D: Dialogue, vagyis párbeszéd. Ezért csináljuk az egészet, hogy beszélgessenek rólunk az emberek. Vagyis a párbeszéd jelenti egyrészt az emberek közti beszélgetés kialakítását. Másrészt ez jelenti a cégünk és a közösségi médiában lévők közti párbeszédet is: nem elég a tartalom, nem elég a láthatóság, de kell az interakció is. A párbeszéd erről szól.

És nincsen másra szükségünk. Ha ezeket jól megvalósítjuk, sikeresek leszünk a közösségi médiában. De természetesen ezek az alapok. Erre építkezünk, de a felépítményt is jól kell megvalósítani. És igen, jelenleg az egyik fontos épület a Facebook, amiről annyit beszélünk... De az, mint írtam, már egy másik szintje a marketing tevékenységünknek.

A QR kód mondhatjuk reneszánszát éli, egyre több olyan alkalmazását látom, amikor valaki marketinges céllal használja. Sőt, most volt szerencsém egy szakdolgozat kapcsán is találkozni vele. Annyi rossz megoldást látok, hogy érdemes talán körbejárni, mire is jó ez a marketingeseknek és miért és hogyan kell(ene) használni?

Először is a legfontosabb: a QR kódot elsősorban (lakossági felhasználás esetében kizárólag) mobiltelefonnal olvassák le.

Másodszor: az esetek jelentős részében nincs a telefonon beépített QR kód olvasó.

A fenti két dologból sokminden következik, ezek közül néhány:

• Ha a QR kód mögött egy webcím van, az mobilon is megnézhető weboldalra vigyen, sőt, lehetőleg mobilra optimalizált változatra.
• Nem egyértelmű a felhasználóknak, hogy mivel tud hozzáférni az extra információkhoz.
• Ha a QR kód programhoz visz, akkor tüntessük fel a leolvasás előtt, hogy az milyen operációs rendszerhez való.
• Ha a QR kód beolvasásához valami extra program kell, azt sem baj, ha feltüntetjük.

A következő problémás dolog a QR kód mérete és színe. Alapvetően egy hibatűrő megoldásról beszélünk, ezért lehetséges, hogy a kódba cég vagy brand logót rakjunk. De egy logó elhelyezése rontja az adatbiztonságot és mennyiséget is, tehát valamit fel kell áldoznunk a megjelenés oltárán. Ez pl. a méret, nem lehet akármilyen kicsi az ilyen kód. Sőt, általában is igaz, hogy a kicsi mérető (2-3 centi alatti) kódot nehezebb leolvasni, adott esetben rossz fényviszonyok esetén lehetetlenné is válik. (Ezt tapasztalatból mondom, az első QR kódos névjegykártyámon elkövettem ezt a hibát.)

A másik gond a láthatóság és a kontraszt. A QR kódot a telefon fényképezője olvassa, amik közt van jobb és rosszabb. Értelemszerűen nekünk a rosszabbakra kell felkészülni, ezért figyeljünk arra, hogy ahol a QR kód megjelenik, az

• ne csillogjon (mármint a papír)
• kontrasztos színeket használjunk
• és világos alapon fehéren olvasható, inverzben nem!

És ez eddig csak a technológia... most nézzük a marketing alkalmazást is.

A legfontosabb, hogy nem kell eröltetni a QR kód használatát. Akkor kell ez az eszköz, ha valóban van értelme. És ilyen eset kevés van.

Első lépésben modellezzük a QR kódhoz férést. Hogyan olvasunk ilyet? Telefon kézbe, olvasó kikeres (tuti nincs elől), azt elindít - máris eltelt olyan 10-20 másodperc. És csak ekkor fordítjuk a kódhoz a kamerát!

Vagyis: ha NINCS 20 másodperc legalább a leolvasásra, akkor tuti nem fogja a kutya se leolvasni. Ilyen helyzet például az óriásplakát az autóutak mellett.

Aztán ott van a tartalom problémája. Mi legyen a kód mögött? Ötletből számos van, de ha csak egy weboldal cím, ami ráadásul nem mobilra optimalizált, akkor minek a kód? Elmondom, mikor lehet ennek értelme: ha mérni akarjuk a hirdetés hatékonyságának egy részét. Ha minden megjelenési felületre (pl. minden egyes újságra, plakáthelyre stb.) külön-külön kódot készítünk, és a webcím fel van rendesen cimkézve, hogy lássuk, honnan érkezik az érdeklődő.

Ha a kód mögött program van, akkor is úgy járjunk el, mint fent: mérjük, hányan és hol olvasták le! Igaz, valószínűleg kell egy átirányítás, de az megoldható.

Ha egyszerű szöveget rakunk a kódba, akkor nincs ilyen gondunk, ez lehet egy leírás vagy egy játék része például egy múzeumban. Érdekes kütyüzés ez, olyat még nem láttam, ahol ez több lett volna, mint a sima kiírás. Talán akkor van előnye, ha adunk hozzá egy felolvasó programot, és mondjuk a rosszabbul látóknak vagy a lustáknak a QR kód tartalma felolvasódik. De ez már nem marketing innentől. Viszont lehet marketing alkalmazás, ha a termékekre rakjuk a kódot, és egyrészt kiírja a pontos információt, másrészt - hozzá adott programmal - össze is gyűjthetjük a vásárlásainkat, vagy éppen helyben leolvashatjuk az árat is.

És persze ott van a dél-korei TESCO megoldása, amikor a QR kóddal berakjuk egy webáruház kosarába a terméket (igen, itthon is csinálja már a Groby).

Ahol még látom praktikus szerepét, az a névjegykártya. Előnye, hogy nem kell begépelni az adatokat, biztos jó számunk lesz beírva a telefonba. De itt figyeljünk a formátumra! Ne text-ként vigyük fel a számot, nevet, cégnevet, hanem vcard formátumban. Ha nem vcardba visszük föl, akkor bár megjelennek a telefonban az adatok, de azokat nem lehet lementeni a címlistába...

Összefoglalva: a QR kód nagyon jó dolog, de használjuk okosan. Ha nem így teszünk, akkor csak legyinteni fog az, aki leolvassa, és magában megállapítja: ez is csak egy marketing bullshit...

Önmagában érzelmi okok miatt is drukkolok a Prezi prezentációkészítő szolgáltatásnak. Nemcsak azért, mert alapvetően magyar ötletből részben idehaza megvalósuló megoldás, hanem a Startup konferenciák miatt is: az alapítók egyike, Halácsy Péter elmondása szerint ott ült az első Startup konfon és figyelt, tanult - a harmadikon pedig már ő volt az egyik keynote előadás tartója a Prezivel...

Tegnap olvastam Somlai-Fischer Ádám nyilatkozatát, amely szerint "Meg lehet törni a Power Point piaci hatalmát". De vajon valóban? Nyerhet a Prezi?

Én azt hiszem, nagyon magasra van rakva a léc ezzel a kijelentéssel, de nem lehetetlen. Ha a hatalom megtörése a kimutatható számú piaci részesedés, akkor mindenképpen. Az, hogy idővel többen használjanak Prezit, mint Power Pointot... hát, egyelőre elérhetetlen messzeségben lebeg. Ennek nemcsak a megszokás és a tőkeháttér az oka, hanem részben a használhatóság és a funkciók is. Egyelőre a Prezi egy bonyolult program, ráadásul néhány megszokott, ámde hasznos funckió hiányzik is belőle (pl. a két képernyős mód, az egyik képernyőn látom az időt, az eltelt időt, a jelenlegi és következő fázist, a másik meg a kivetítő a valódi tartalommal). Igaz, az elmúlt pár hónapban láthattuk, radikális fejlesztésekre és megújulásokra képes a Prezi, így ezek a funckiók idővel gondolom meg fognak jelenni.

De ettől még a Power Point egy olyan program, amit könnyen lehet használni. Ha csak fel kell dobálni pár infót, akkor sokkal gyorsabban használható, mint a Prezi. Kell egy nagy lépés, hogy valaki a Prezit kezdje használni - és ha ez megvolt, kell a sikerélmény és a megszokás is. Ehhez pedig bizony kulcsembereket kell megfogni. Két ilyen irányt látok: az egyik a sztárelőadók (szakmai, tudományos konferenciákon), a másik az oktatók (egyetemeken, főiskolákon). Ha ebből a két körből sok evangelista ügyfelet sikerül megfognia a Prezinek, akkor divattá válhat. Ha divat lesz, akkor sokan hajlandóak megugrani az első lépést. És ha ezt megteszik, akkor akár még használják is...

Hogy ez mennyire így lehet? Ma államvizsgáztattunk az Edutuson. Az egyik Edutusos oktató elterjesztette a Prezi használatát a hallgatói körében. Ma ott volt 17 vizsgázú, akiknek a szakdolgozatukat kellett prezentálniuk. A 17 prezentációból 6 volt Power Point - és 11 Prezi.

Nyerhet a Prezi?