Onlinemarketing blog

Ha direktbe rákérdeznek az emberre, hogy szereti-e a reklámokat, akkor a jellemző válasz az, hogy nem. Ugyanakkor láttam olyan kutatási eredményt (friss, ropogós), hogy a megkérdezettek 80%-a szereti azokat a reklámokat, amik humorosak, amik érdekesek.

Tehát: szereted a reklámokat?

Nem? És a vicces reklámvideókat, amiket akár naponta megkapsz és továbbküldesz?

Holnaptól egy bő hét szabadságra megyek, de addig is, minden napra felrakok egy szerintem vicces, humoros, vagy egyszerűen csak jó reklámot. Nem paródiákat, hanem valódi reklámfilmeket.

Aztán ha hazajöttem, visszatérek a kérdésre! 

Az online megoldások egy új szinteret nyitottak abban a csatában, ahol az újságíró küzd a gonosz reklámozókkal. Amíg a sajtó csak interneten kívül létezett, a probléma elég jól kezelhető volt: a cikkben megjelenő termék és cégnevek, a cikkek reklámtartalma és értéke többé-kevésbé kézben tartható, árazható - akár reklámpénzzel, akár "egyéb" juttatással.

De a lapokat nem az újságírók szerkesztik, így a reklámok elhelyezése mégcsak véletlenül sem volt újságírói feladat. Aztán eljött az internetes idő, és ez a dolog is mintha némileg változóban lenne.

A változása oka pedig az, hogy a legtöbb internetes hírszolgáltató nemcsak tartalmat szolgáltat, hanem közvetve vagy közvetlenül sok más dolgot is. Ráadásul ezek a szolgáltatások jobbára reklámból, reklám jellegű bevételekből élnek. Az Indexnek idehaza például gyakorlatilag nincs is más bevételi forrása, igaz, reklámból tavaly jó sokat beszedett - olyan 2 milliárd forintnyit.

Viszont a jó és értékes reklám az bizony pontosan célzott. A pontos célzás részben automatizálható - erre példa a Google AdWords és az ETARGET - de vannak egyéb megoldások is, amelyek pontos célzása végső soron az összbevétel maximálását segíthetik.

Ilyen például a konkrét termékreklám elhelyezés. Mondjuk ha egy cikk arról szól, hogy milyen szép a horvát tengerpart, akkor legyen mellette egy olyan hirdetés, amely horvát üdülést reklámoz. Nem általában üdülést, hanem konkrétan: horvátot. Vagy egy könyv ajánlója mellett az érintett könyváruház általános reklámja helyett a konkrét könyvet lehessen egy kattintásnyira megvenni.

Ehhez kell egy szerkesztő, ami mondjuk az offline világban még létezik, de az online világban már nem igazán. Vagyis itt a cikket felrakó embernek kell(ene) beraknia ezeket a hirdetéseket.

Persze az újságíró emiatt prüszköl, ez nem az ő dolga, haggyák őt békiben írni, csinálják ezt a szélzesek/itések/akárki, de ne ő. Persze ugyanez az újságíró, ha vidékre megy cikket írni, megpróbál szerezni magának ingyen szállást, cserébe valahogy belecsempészi a cikkbe azt, hogy hol aludt... Vagyis ha megvan a személyes érintettség, akkor nincs is gond ezzel, nemigaz?

Egyelőre én úgy tudom, hivatalosan nincs kapcsolat a cikkekben célzottan elhelyezett reklámok és az újságírók között. Pedig nem lenne túl bonyolult modell: ha az újságíró elkészít egy anyagot, akkor rakjon bele oda illő reklámot - cserébe az ezen keresztüli forgalom egy csekély részét megkapja extra fizettségként. Nem hiszem, hogy ez annyira nehezen kivitelezhető lenne, miközben jelentősen javulna a célzottság.

És ha így van, akkor esetleg pár cimkével meg is jelölhetné az újságíró, milyen reklám ne jelenjen meg egyáltalán a cikknél. Például repülőgép katasztrófás téma mellett repülőjegy, vagy 200-al a betonfalnak ütközésnél autóreklám. Igaz, ehhez némi fejlesztés is kell, de nem megvalósíthatatlan.

Lehet tehát hová fejlődni, és mostanság talán nem is ártana. Hiszen valamivel továbbra is fenn kell tartani az online felületek felé az érdeklődést, nemigaz? 

Az Index címlapon található blogketrec egy sajátos hazai blog műfajt hozott létre, a bulvár blogokét. Ha valaki folyamatosan követi a kiemelt bejegyzéseket, akkor jól láthatja, hogy a kiemeltek fele, kétharmada igazából oda íródott. Valamilyen megbotránkoztató, utálni való, lenézni vagy sajnálni való téma kell nagy eséllyel a kikerülésre. Ha van benne csúnya szó, esetleg konkrét elsődleges nemi jellegek felemlegetése, akkor majdnem tuti a siker.

Sikeres téma természetesen a politika. Az a jó, ha csőlátásúak vagyunk, az mindegy is, éppen melyik zászlót lobogtatjuk, csak mondjunk jól oda a másik oldalnak - máris megvan a tuti blogketrec!

De megvan a tech műfaj bulvár témaköre is: a Google vagy az Iwiw könnyen címlapos, de ha az ember izomból szidja a Microsoftot, akkor azzal is ki lehet ám kerülni. De persze érdekes kütyükkel, haszontalan tárgyakkal is van esély.

Az Index hozzáállása érthető: olyan blogokat emel ki, amelyek várhatóan sokakat érdekelnek. Mivel az Indexen elsősorban a bulvárabb tartalmak az olvasottabbak, vagyis van egy alap olvasóközönség, így értelemszerűen az ilyen témák fognak "jól pörögni" a blogketrecben is.

Azok a bloggerek, akik látogatókra utaznak, ezt felismerték, és ki is szolgálják az igényeket. Az a szomorú, hogy néhány blog már csak erre utazik, így aki nem bulváros témára vár, az jól teszi, ha inkább leiratkozik azokról...

Persze természetesen meg kell említeni: nemcsak bulvár témák vannak a blogketrecben. Sok érdekes vagy akár hasznos blogra is rálelhetünk, igaz, azok nincsenek kint minden nap, és nem is maradnak kint félnapokig.

Egyébként gyomor kell ahhoz, hogy az ember címlapos bejegyzéseket írogassan. Az Index szörnyű hozzászóló-tábora azonnal lecsap, és olyan mértékig szét tud túrni bármilyen témát, hogy azt tanítani lehetne. Rendszeres az olyan hozzászólás, amelyen látszik, el sem olvasta a hozzászóló a bejegyzést, csak jött, hogy odapiszkítson. Egy címlapra került írást egyszerű megismerni: meg kell nézni a hozzászólásokat, és 3-4 után azonosítható, ezek az emberek olyanok, mint a sáskák: jönnek, pusztítanak, elmennek.

Persze a bulvárblogok ettől még köszönik, jól megvannak. De azért remélem, tisztában vannak azzal, egyszerű manipuláció áldozatai: nem csinálnak mást, mint gyártják az ingyen tartalmat a Nagy Testvér Indexnek. Cserébe pedig megkapják a népszerűséget.

Korrekt üzlet, mindenki jól jár vele.

kérdésem van, sose értettem, magyarázzátok meg: miért jo az, hogy kiírja: 700ft a listaár, és nem annyiért adja? mert van kedvezmény. hogy én jol érezzem magam, hogy kaptam kedvezményt? mert hogy a lámát megetetik a kedvezménnyel, de aki ezzel foglalkozik, azt is? vagy hogy? mondja hogy pl 300 ft, oszt' adja annyiért. vagy nem? vagy hátha talál balekot, aki a drágábbat elviszi?

Egy komment az előző bejegyzésemnél

Amikor valaki először szembesül azzal a kedvezményrendszerrel, ami az online világban van, akkor szinte mindig felteszi a fenti kérdést. De tényleg, milyen kedvezményekről is van szó? Miért van ez, és jó-e ez így?

Nézzük a kedvezményeket, összeszedtem, mi a hivatalos verzió:

Vannak mindenkinek járó kedvezmények, ezek közül a legismertebb a mennyiségi kedvezmény. Ez akkor jár, hogy egyszerre nagyobb értékben rendel valaki, vagy ha sok alkalommal rendel kisebb összegben. Adható azonnal (ennyivel olcsóbb a hirdetés), vagy valamilyen elszámolási periódusban bónuszként (amikor a hirdetési hely tulajdonosa visszafizet valamekkora összeget). Sőt, adható kombináltan is, például 10%-al olcsóbb, de ha eléri a cég az x millió költést, akkor a korábbiból is "visszajár".

A másik mindenkinek járó kedvezmény az első hirdetői kedvezmény, ennek a mértéke 5% szokott lenni. Már ha van. Mostanában inkább nincs... Ez akkor jár, ha az adott cég első alkalommal hirdet valahol.

Van aztán a csak ügynökségnek járó ügynökségi kedvezmény. Ezt értelemszerűen csak ügynökségek kapják (elvileg), és mértéke szinte minden esetben 15%.

Végül van egy olyan kedvezmény, amiról nem illik beszélni: ez a bónusz. Ezt is általában ügynökségek kapják, de már nem jár automatikusan (vagyis nem kap bárki), és leginkább utólagos visszafizetés, a forgalom arányában. Ennek mértéke khm, izé, szóval nem akarok összeveszni mindenkivel, na.

Nem írtam a mennyiségi kedvezmény mértékéről. Ez jellemzően 5%-nál indul, az elvi maximum 40% (ennél többet nem nagyon láttam médiaajánlatban, bár elképzelhető), de a gyakorlati maximum ennél sokkal több is lehet (persze szélsőséges, extrém esetben).

A mennyiségi kedvezmény a nagyok "csodafegyvere". Akin átmegy egy évben több százmillió forint hirdetési pénz, az megteheti, hogy csak akkor hirdet egy adott portálon, ha az ad kellő kedvezményt. És viszont: a nagy hirdetésifelület-tulajdonosok csak akkor adnak nagy kedvezményt, ha az ügynökség (vagy hirdető) garantál valamekkora éves forgalmat.

Még egy fontos dolog: az egymásra épülő kedvezmények. Ha kapunk 15% ügynökségit, 20% mennyiségit és mondjuk 5% új hirdetőit, akkor ezeket nem összeadjuk, hanem egymás után számoljuk. Vagyis előbb az ügynökségivel, aztán a mennyiségivel, végül az új hirdetőivel csökkentjük az összeget. Matematikus számtan hardcore-ban:

listaár x (100-ügynökségi kedvezmény százaléka)/100 x (100-mennyiségi kedvezmény százaléka)/100 x (100-egyéb kedvezmény százaléka)/100

Jelen esetben ha a listaár 100.000,- Ft nettó:

100.000 x (100-15)/100 x (100-20)/100 x (100-5)/100 = 100.000 x 0,85 x 0,8 x 0,95 = 64.600

Vagyis 64.600 Ft a net-net ár. Ennyit kell kifizetni a hirdetésért.

És igen, az olyan nagyon elterjedt 40+15% kedvezmény valóban azt jelenti, hogy a hirdető csak a felét (51%-át) kapja meg a listaárnak!

Oké, de miért jó ez? És vajon adnak-e el listaáron hirdetést?

Jellemzően nem adnak el listaáron hirdetést, vagy legalábbis csak nagyon kis összegért. Szinte mindenki alkudni próbál. De ha egy direkt hirdető megy oda, akkor könnyen lehet, csak mennyiségi kedvezményt kap! Persze hirdetésihely-tulajdonosa válogatja. Vannak nagyon szigorúak, és vannak sokkal megengedőbbek is.

Az ügynökségek egyik fontos ütőkártyája az, hogy nagy kedvezményeket tudnak elérni. Ez végülis érthető, hiszen ezért a nagy kedvezményért cserébe elég sok pénzt is visz egy-egy helyre. Aztán ebből a nagy kedvezményből sokat át is enged a hirdetőnek. Van, hogy az egészet, és felszámol pl. külön kampánykezelési díjat. (No meg megmaradhat neki a bónusz is, ha és amennyiben jár neki...)

Tehát ennek az egésznek az a lényege, hogy piacot csinált az ügynökségeknek és lehetőséget adott a hirdetők "jutalmazásának" is. Nem beszélve arról: ha eleve arra számítunk, hogy a hirdetési bevételnek csak kb. a fele landol végül nálunk, sokkal bátrabban adunk kedvezményt, hogy valóban nálunk költse el a hirdető a pénzét, nem?

No és akkor zárszóként álljon itt az, hogy van egy nagy (meghatározó) szereplője a hazai piacnak, amelyik nem ad kedvezményt. Semmilyet.

Ez pedig a Google. 

A kattintás az aktuális csodafegyver a kampányokban. Kattintás alapon veszünk mindent, amit csak lehet: szöveges hirdetést, keresőhirdetést, bannert, lassan már a tévében is ezt akarjuk viszontlátni.

Ezért persze mindent kénytelenek beárazni a portálok kattintás alapján is, és akkor jönnek a meglepetések. Vajon mibe kerül egy kattintás listaáron, ha bannert veszünk? Nézzük meg:

Az Origó portfóliban 300-700,- Ft + áfa. Az Indexen 450-700,- Ft + áfa.  (A Sanománál bannerre nincs kattintási ár, a Startlap címlapon a szöveges linkeknek van egyes esetekben ilyen, 45-70,- Ft + áfa listaáron).

Ha vesszük az elérhető kedvezményeket, akkor a legolcsóbb kattintások 150,- - 250,- Ft köré jönnek ki. Na és akkor ha elkövetjük azt a hibát, hogy összehasonlítjuk a Google vagy ETARGET árakkal, akkor nézük nagyon. Ugyanis a Google-ben elérhető a 4-5 Ft,- / kattintás (jól optimalizált, régóta futó kampány, tartalmi hálózatban is erősen tolva), de a 20-30,- Ft az kb. normális. Nade ha nagyon versenyző az adott szó, akkor már a bannerek minimálára is simán megvan, sőt, mehet az magasabbra is!

Ha belegondolunk tehát, a kattintás alapú kampány egyáltalán nem annyira olcsó, mintha időtartam vagy megjelenés alapján vásárolnák. Hiszen a bannerek kattintási árai úgy lettek kialakítva, hogy hozzák egy átlagos kampány letöltés alapú árát.

Nade itt jön a csavar, amiért mégis sláger ez a megoldás: ügyesen alkudva, jó kattintási árakat elérve az egy bannermegjelenésre eső költség nagyon olcsóvá válik, akár a listaár tizedére. Ráadásul a megrendelőnek nem azt kell mondani, hogy lesz x ezer megjelenés, és talán lesz pár kattintás, hanem azt mondhatjuk: ebből a pénzből lesz minimum 1500 kattintás, vagyis biztosan látni fogják a weboldalt.

A portálok persze annyira nem szeretik ezt, hiszen sokkal kevésbé lehet kiszámítani a bevételeket. De a jelen helyzetben a megrendelők diktálnak, így aztán "helyzet van", és aki médiaajánlatot készít, annak érdemes kattintási árakat is írni. A világ most - legalábbis nálunk - ebbe az irányba ment el. 

Nézegetem folyamatosan, hogy mennyire vagyunk lemaradva a világ fejlettebbik felétől. Reklámköltésben, arányokban, módszerekben - jól láthatóan évekkel vagyuk elmaradva az USA-tól, Angliától... nem beszélve a távolabbi keletről.

De vajon ez mennyire nagy baj? Egyrészt az, hiszen mennyivel jobban mehetnének a dolgok, ha itt is sokkal több internetező lenne, ha itt is sokkal többet költenének online reklámra. Másrészt viszont van ennek jó oldala is.

Egyrészt itt van előttünk a fejlődés lehetősége. És ez nagyon fontos: nemcsak tudjuk, hogy lesz fejlődés, hanem még az irányát is elég pontosan meg lehet mondani! Igaz, ez egyben lemaradást is jelent, hiszen egy Google-t vagy egy Youtube-ot lokalizálás után iszonyú nehéz beelőzni. De a folyamatok jól látszanak, a felhasználói viselkedés változásai megjósólhatóak, elég pontosan.

A másik nagy előnye a lemaradásunknak az, hogy van honnan tanulni. Ha az ember okosan figyel, követi a külföldi blogokat, tanul - akkor sokkal effektívebb (ezt imádom, sokkal szebb bullshit-ebb, mint magyarul: hatékonyabb) lesz az, amit csinál, és lássuk be, így lehet a hazai mezőny előtt járni egy lépéssel.

Mert a legtöbb online média munkás annyi melót kap minden nap, hogy se kedve, se ideje nincs képezni magát. Az a baj, hogy sokaknak igénye sem... Szerencsére vannak kivételek, így lehet értelmes vitákat folytatni blogokon, esetleg Twitteren, de ennyi.

Igazi szakmai műhelyek persze nem is lesznek, hiszen a követő magatartás nem egy kreativitásra ösztönző valami. Ez van.

Talán majd ha nem leszünk annyira lemaradva, nálunk is lesznek eredeti ötletek.

Ebben a webkettes, közösségi internetes, mindent-az-interneten csinálunk, bullshit özönű világban hajlamasok vagyunk azt gondolni, lassan elérjük azt az állapotot, hogy néhány megabit adatfolyammal és egy soha-ki-nem-merülő akkumulátorral minden üzleti ügy megoldható.

(De jó kis körmondat lett ez!)

A felszín tényleg ezt mutatja. E-mail, Skype, Twitter, Iwiw üzenet, vagy valami más eszköz mindig kéznél van, elérhetőek vele a megbízók, az alvállalkozók - mindenki. Aztán ha megkapargatjuk ezt a felszínt, kiderül: szinte minden komoly üzlet mögött kell lennie személyes találkozónak, kell lennie ismertségnek. A mai napig egy face2face tárgyaláson lehet a legjobban megítélni és megismerni a másik felet, a bizalom csak így tud valóban kialakulni.

No és kellenek az események, konferenciák, ahol a kapcsolatok kicsit mélyülnek, a bratyizás információkat ad, segít képbe kerülni és ismerté, elismerté válni.

Tíz éve még Szegeden éltem, de már akkor is az internetből. Azt gondoltam, vidékről is lehet csodákat tenni, lehet eredményeket elérni. Azóta rá kellett jönnöm, ez nem igaz, vagy legalábbis csak részben igaz. Ha az ember nincs tűzközelben, ha nincs meg a személyes találkozás lehetősége, nagyon hamar a perifériára kerül. Tudnak róla, persze, de nem számolnak vele. Jó arra, hogy ha olcsón kell valami, akkor megkeressenek. Mert a vidék olcsó, ja, a vidéki gyerök mögvan kilóra! (Mondjuk valóban általában olcsóbb vidéken fejlesztetni, a franc essen belé...)

Az online marketing is így működik. Sok dolgot meg lehet csinálni innen, a gép mellől, de a valódi üzletek személyesen köttetnek, az igazi prezentációkhoz iroda és projektor kell, a valódi szakmai kapcsolatokhoz sör vagy Guitar Hero. És ez ugyanúgy nem megy vidékről: vagy állandóan utazni kell, vagy beszűkül a kapcsolatrendszer.

Érdekes on-off-line világban élünk tehát, de vigyázzunk arra, ne essünk a technológia csapdájába. Az Iwiw, a Facebook vagy a LinkedIn nem helyettesíti a konferenciákat, a Twitter nem olyan jó, mint egy sörözés, és egy blog önmagában még nem ér fel egy szakmai beszélgetéssel.

Vagy legalábbis majdnem az. A MOHI.

A Magyar Online Hirdetői Index.

Élt: 5 évet.

Meghalt 2009-ben, a gazdasági válság miatt.

A halál oka: álságosság.

Vajon valóban ennyire félelmetes az igazság, hogy nem merjük kimondani? Ez ilyen babonás izé, hogy ha nem beszélünk róla, ha nem mutatjuk, ha megpróbáljuk titkolni azt, hogy időközben nem is annyira növekednek a vezető hazai portálok, mint azt szeretnénk, akkor nem is létezik a visszaesés? Nem értem én ezt.

Illetve nagyon is értem...

Anyád az ítéletvégrehajtó
megszült és halálra ítélt
Anyád és hóhérod
megszült, mert megszülték
A bűntény fő bűnrészese apád
alantas tervüket a kormány támogatta
gyilkosaid névsora előtted áll

 

Kontroll Csoport: Anyád

Nem is kommentezem. Meg kell nézni!

Köszi, Pilu!

A hazai keresőmarketing világában a gépjármű kötelező felelősségbiztosítási kampány kiemelten fontos. A keresőhirdetések esetében olyan iszonyúan magas költések voltak, amik miatt több cég is át tudta lépni a bűvös 100.000 USD/90 nap költést, így megkaphatta a Google céges minősítését, ráadásul ebben mutatkozott meg igazán, ki a valóban jó keresőoptimalizáló.

Hiszen itt a verseny pénzre ment, és nem is kevésre!

Aztán most itt a hír: ma a Parlament változtatott a törvényen, nincs olyan időszak, amikor kötelezően lehet váltani - pontosabban továbbra is csak évente egyszer lehet biztosítót váltani, de ez mindenkinek máskor van:

Eddig minden autósnak ugyanakkor járt le az éves biztosítása, így a biztosítók tudhatták, hogy mikor lehet, illetve kell reklámkampányba kezdeniük az ügyfelek elcsábítása érdekében (ezek a mindenki által ismert, novemberi biztosítóváltási kampányok), de ez az új törvény értelmében megváltozik.

Persze nem ennyire forró a kása:

Ez nem azt jelenti, hogy minden autósnak automatikusan és rövid időn belül arrébb megy az évfordulója, hisz akiknek már most is van kötelező biztosításuk, azok esetében természetesen a továbbiakban is az év végén jár le a biztosítás.

És van külföldi példa is a változásra:

a Biztositas.hu szakértője szerint a hasonló változást korábban bevezető Csehországban például 5 év alatt a gépkocsik mindössze 60 százalékánál "vándorolt el" az évforduló, azaz ez egy lassú folyamat.

Vagyis lesz még azért kampány jópár évig, ha nem is annyira koncentráltan. Aztán ez a piac is átáll szépen a hagyományos biztosítások piacára, ahol nem egy rövid idő alatt kell sokat költeni, hanem egész évben, folyamatosan. Egyszerre kevesebbet, de hatékonyan.

Ez egy teljesen más kihívás, és idővel szépen el fog tűnni a KGFB kampányok év végi forgalom pörgető ereje. Viszont soha nem felejthetjük el a mai napig tartó megoldásnak, hogy jelentős lökést adott a hazai keresőmarketing piacnak és nagyon sok emberben tudatosította: az interneten nem csak iwiw, hírek és pornóképek vannak, hanem lehet például biztosítást is kötni.

A kampánycsend az egy tipikus XX. századi valami. Abból a korból származik, amikor a híreket, az információkat kapuőrökön, hivatalos csatornákon keresztül lehetett a nagy tömegekhez eljuttatni. Egy olyan kor terméke, amikor techinkailag is megvalósítható volt a szabályozás.

A kampánycsend ugyanis nemcsak arról szól, hogy a választást megelőző pénteken éjféltől kezdve nem lehet új politikai reklámot elhelyezni sehol, hanem arról is, hogy a szombat hírekben is politikamentes. Elvileg.

Ha valaki a hazai tévék kínálatából, újságból vagy rádióból tájékozódik, akkor persze azt is tapasztalja, hogy valóban nincsenek polhírek. De ha valaki internetet használ...

Még szombaton tette ki a Bede Márton ezt a screenshotot, ami a Google hírek nevű szolgáltatást mutatja. Jól látszik, hogy ez bizony nem politika- és választásmentes. Aztán ugye hogyan fog a magyar szabályozás egy Google AdWords hirdetést szabályozni? Vagy a FaceBookban szabad például hirdetni? És mi a helyzet az iwiw személyes üzenőfalával? A Twitterrel?

A kampánycsend a gyakorlatban halott. Idejétmúlta izé, olyan valami, amin túl kell lépni. Ahogy például az USA-ban sincs kampánycsend, úgy nálunk is engedni kellene az utolsó percig történő reklámokat és a szavazás napján a legális szavazásra buzdítást.

Ez nemcsak engedné a valós gyakorlatot, de ráadásul elvileg a részvételi arányt is növelheti. Volna tehát politikai érv is mellette.

Nincsenek illúzióim, a hazai pártok ennél jóval egyszerűbb kérdésben sem képesek dönteni, főleg nem a józan paraszti ész alapján gondolkodni. Valahogy olyan ez az ország, mint az egyszeri hülye gyerek, aki egy ideig együtt nőtt az agyával, aztán valahol elkerülték egymást. A mi agyunk a pártok, a politikusok. Az ország valahol egész máshol jár, mint azt ők képzelik.

Itt van a mailboxomban egy ajánlat az egyik vezető hazai portáltól - ppt, vagyis Microsoft PowerPoint formátumban. Most tekintsünk el attól, hogy a gépemen nincs semmilyen Microsoft program, hiszen van más, amivel megnyithatom. A problémám kicsit más.

Mi lehet annak az oka, hogy egy alapvetően statikus, informális anyagot egy prezentáció formátumban kell elkészíteni és elküldeni? Mi ennek az értelme???

Ha kapok egy ajánlatot, nemcsak elolvasni akarom, hanem adott esetben feldolgozni. Belerakni egy saját ajánlatba, egy belső anyagba, vagy éppen ki akarom nyomtatni. A ppt ezekre alapvetően alkalmatlan. Persze meg lehet oldani, de ugye nem ezért készült ez a formátum! Mert ha lenne értelme a ppt-nek, és lenne benne valami magyarázó rész, vagy kihasználná az eszköz képességeit... De így?

Kedves ajánlatírók, médiatervezők, szakmabeliek! Mi az oka ennek az egyre jobban elburjánzó ppt használatnak? Miért nem lehet pdf-ben, A/4-es, nyomtatható méretben küldeni az ajánlatot? Vagy a Microsoft pdf ellenességét ismerve legalább valami nem a legújabb .doc formában?

Nem sérülne a tartalom, és én is jobban tudnék dolgozni belőle.

Olyan iszonyú mennyiségű új és hasznos, érdekes tartalom születik nap mint nap az interneten, hogy lehetetlen azokat követni. Már az is nagy feladat, hogy a hazai szakmai blogokból naprakész legyek, nem beszélve a fontosabb külföldi oldalakat - és akkor még csak szakmáztam, semmi egyéb érdeklődés, meg interdiszciplina.

Írja Doransky, hogy mennyire jönnek a látogatók a Twitterről a blogjára. Én most ezt kicsit megfordítom: azért szeretem a Twittert, mert folyamatosan kapok szűrt linkeket azoktól, akiket követek. Vagyis van egy olyan csatorna, ahol "beesik a content", de nem ömlesztve, hanem egyfajta értő/érdeklődő közeg által megszűrve.

Nem állítom, hogy ettől sokkal több információt valóban be is fogadok egy nap, de két dologra mégis jó ez a fajta Twitteres kiegészítés. Egyrészt sokkal kisebb a valószínűsége, hogy lemaradok fontos dolgokról, másrészt nemcsak szakmai anyagokba "botlok bele".

Hát, erre is jó a Twitter.

Ha érdekel, én mit szoktam Twitterezni, és még nem követsz, erre tessék: http://twitter.com/b_konrad

Szeretem az egyszerű kreatív ötleteket, és "díjazom" is, ha látok olyat. Most például egy nagyon egyszerű megoldásba futottam bele, ami egyszerűségében is hatásos.

A Port.hu tévé oldalán a tévéműsor megmutatása közben van egy funkció, ami egy darab pillanatképet ad az éppen nézett adó műsorából. Ez a kép évek óta ott van, mármint a funkció, és most láttam egy kreatív használatát - reklámban.

A lényeg: a Samsung új tévéjét úgy hirdetik, hogy a tévé képében van benne a pillanatkép. Nem zavaró, nem tolakodó, egyszerűen "ott van". Szerintem nagyon jó!

Ha jól tudom, a Samsung online ügynöksége a Starcom. Nem tudom, kit lehet dícsérni, de ötletes megoldás!

Majdnem lemaradtam róla, pedig reggel óta itt figyel Iron1 levele... Tehát: ma 10 éves a Portfolio.hu!

Boldog születésnapot, Portfólió!

Az egyik kedvenc tematikus oldalam. Egyrészt, mert közgazdászként tudom értékelni a pontos híreket és a jó elemzéseket, másrészt azért, mert nagyon jó példája a Portfólió annak, hogy aki a saját területén jó minőséget ad, az igenis érhet el eredményeket.

Egyébként a mai nap itt is a retro design jegyében telt el, de az Index esetéből tanulva a felső bannerhelyen egy nyíllal, ami átvitt a megszokott oldalra.

"Úgy gondolom, azt is megtanultam, hogy a hirdetések még nagyobb hatással vannak a tudatalattira, mint ahogy azt mi, szakmabeliek gondoljuk. Ismételten megdöbbenve hallottam, hogy a hirdetéseket csak úgy emlegetik: "azok a hülyeségek". Előbb nem értettem, de később jóleső érzéssel töltött el az a tapasztalat, hogy a hirdetések ennek ellenére beférkőznek az ember agyába s hatással vannak rájuk.

(...)

Az a fajta fogyasztó lett belőlem, amilyet mi szerettünk. Ha dohányzásra gondolsz, Starr-ra gondolj, és gyújts rá. Ha rágyújtottál egy Starr-ra, gondolj a Popszira, s hörpints le egyet. Ha lehörpintettél egyet, gondolj a Sütire, végy egy dobozzal. Ha vettél egy dobozzal, gondolj a dohányzásra, gyújts rá egy Starr-ra. És minden lépésnél áradjanak belőled azok a dicshimnuszok, amelyeket a szemeden, füleden, pórusaidon keresztül beléd vertek."

(F. Pohl, C. M. Kornbluth: A Venus-üzlet)

Hát, valahogy így képzelték el a totálisan reklám-uralta világot az ötvenes évek elején, persze az USA-ban. Zseniálisan leírja azt a fajta maximálisan fogyasztói társadalmat, amivel riogatnak a mai napig az ilyen-olyan kapitalizmus-ellenes csoportok. De eltelt ötven év, és egy ennél sokkal árnyaltabb és sokkal kevésbé szélsőséges társadalmat építettünk. A fenti könyvben leírt hibák nagy részét nem követtük el, persze cserébe elkövettünk sok másikat.

Ami alapvetően másképp alakult, az a fogyasztók viselkedése. Sokkal kevésbé birkák a vevők, mint azt a könyvben leírta a szerzőpáros, és sokkal inkább lehetőségük van a sorsuk megváltoztatására. Viszont a reklámosok a mai napig lenézik (lenézzük) a fogyasztókat, és egyfajta célcsoport-masszaként kezelik őket.

A web2 pont ezt a fajta megközelítést kezdte el felrúgni. A különféle webkettes megoldásokra épülő kommunikáció ugyanis a párbeszédről szól. Arról szól, hogy minden egyes embert partnerként kezelünk, vagyis nem egy massza egyik elemeként. Nemcsak közvéleménykutatjuk és véleményétkérdezzük, hanem bevonjuk a folyamatokba is.

Persze ez alapvető paradigmaváltás. Mert olvassuk csak újra el a fenti idézetet! A reklámos a lelke mélyén erről álmodna, nem? Vagyis egy ilyen irányított kommunikáció lenne az "ideális". Közben meg a webkettő pont nem ez.

Amikor tegnap a Média Hungary vége felé mi kerültünk sorra egy kellemes vitában, akkor pont ennek a régi és új szemléletnek az ütközését láttam. Az Origó új sales vezetője Ablonczy Ákos egy kicsit a régi szemléletet "tükrözte", én és Pollner próbáltuk az újat, Szabó Erik a Carnationtól pedig valahol a kettő között próbált egyensúlyozni: tudja, hogy kellene az új, de a realitás egyelőre a régi szemlélet.

Érdekes vita volt, kicsit visszaköszönt a Tóthmátyás Tibor idejében megismert vélemény a közösségi médiáról, de jóval árnyaltabban. Ugyanakkor még mindig erősen él az a hit, hogy a jó brand az megmarad, és elég erősek a márkák ahhoz, hogy érdekesek maradjanak a közösségek számára is.

Én azt gondolom, a márkák válsága lesz a következő nagy pofon, amit a reklám világa meg fog kapni a közeljövőben. Már most érezhető, hogy nem "üt" akkorát egy-egy termék vagy cégnév, és pont a hirdetések egyre nagyobb célzása fogja kialakítani a szűkebb körben ismert márkákat. Ahogy egyre kevesebb szőnyegbombázó reklám lesz, úgy válhat egyre kevésbé fontossá a név, és úgy válhat egyre inkább fontossá a közösség egészének vagy egy-egy tagjának a véleménye.

Mindez persze feltételezi, hogy a fogyasztó nem hülye. Csak sajnos ez nem teljesen igaz... Sok embernek egyszerűbb követni a reklámokat, mint gondolkodni, és sokkal egyszerűbb az élete, ha a márkák vezérlik. Vagyis a brandek megmaradnak, és fontosak maradnak. Lehet, nem fognak tudni mindenkit maguk alá gyűrni, lehet, egyes csoportok konkrétan reklám- és márkaellenesek lesznek, de a massza megmarad. Erodálódik, kisebb lesz, de a webkettő miatt nem fog eltűnni.

A totális reklám tehát nem fog megvalósulni, de ez nem jelenti a reklám halálát. Talán jobb is így.

(Apró pici vélemény a Média Hungary kapcsán.)

1. Bepiszkítja a kezemet.

2. A tegnapi hírek vannak benne.

3. Nem frissül.

4. Ami alá van húzva, az nem kattintható.

5. Kényelmetlen pakolgatni, nem fér a mobil mellé.

6. Nem mozognak a képek.

7. Nem tudom kommentezni és a kommenteket követni.

8. Nem tudom tiltani a hirdetéseket.

9. Szerettem volna megnézni a régebbi cikket, amire reagált a mai - de nem sikerült, nem találtam a múlt heti számot.

10. Nem jelenik meg a lap reggelente az asztalomon, meg kell venni...

10+1. Egyébként is online marketinggel foglalkozó csőlátású vagyok!

Ma és holnap van az idei Média Hungary, ahol idén is részt veszek. Elsőre meglepő, mintha többen lennének, mint tavaly. Igaz, 2008. eleje még válságmentes, tespedős időszak volt, most meg pezseg és retteg a média mindenhol.

Nem terveztem konferenciablogolást, az itteni internet minősége egyébként sem igazán erre való, de ha van valami nagyon érdekes, vagy éppen úgy alakul, akkor Twitteren azt megírom. Tehát ha valaki kíváncsi rá, akkor a kövessen ott keresés esetén az #MH2009 cimkét figyelje. Semmit nem igérek biztosra, de azt betartom! 

...mit fog pár év múlva jobban ismerni egy reklámos: a netet vagy az offline sajtót?

Azt írja a Kreatív, hogy:

Fél életüket a neten töltik, és egyre kevésbé jellemző, hogy nyomtatott kiadványokból tájékozódnának a reklámosok.

Vagyis egyre kevesebb lesz az élő tapasztalat. Ha valaki nem forgat a kezében újságot, akkor bár ismerni fogja azokat, de egyre kevésbé fog hinni benne. Igen, a jó tervező soha nem magából indul ki - de ez azért a napi gyakorlatban csak egy elv. Amikor dönteni kell két-három egyformán (vagy közel egyformán) jó megoldás közül, akkor sokminden szubjektív szempont is közrejátszik. Ezek egyike az, hogy az ember napi szinten mit ismer, mit használ.

Márpedig ha valaki az online-t használja, akkor abban kezd el hinni. És ez nem jó hír az offline termékeknek...

Az én házam az én váram, de vajon mennyire az én domainem az a név, ami hasonlít a nevemhez (vagy szolgáltatás, rand nevemhez)? A válasz erre jellemzően "attól függ". Elvileg a hazai domain szabályozás elég pontosan megmondja, mikor lehet valakitől elvitatni egy nevet, vagy mikor lehet valakinek megtiltani, hogy bejegyezzen egy domain nevet.

A gyakorlat az, hogy sok cég csak akkor kezd el kapkodni, amikor már rég bejegyezték a problémás domaint. Márpedig elperelni kicsit nehezebb (főleg, ha már megy rajta valami oldal), mint a bejegyzést megállítani.

Értem én, hogy nem egyszerű dolog figyelni a várólistát. Ezért is jó az, hogy van egy kedves kis megoldása erre a kirowski-nak: a Domainriadó. Tessék szépen használni, és követni, ki akar belenyúlni a nevünkbe.

Na és ha találunk valamit? Akkor lehet fordulni az illetékes testülethez, panaszkodni. De jól gondoljuk meg, mire (kire) panaszkodunk! Ugyanis önmagában az, ha egy hasonló név kell valakinek, nem segít nekünk. Hogy mennyire nem, arra jó példa a Sanoma esete.

Ámokfutás? Vesszőfutás? Franc se tudja, de tény, a Sanoma előszeretettel esik neki az olyan domaineknek, amiben benne van valamelyik brand-jük. Pl. ha valaki akármilyen 'lap'-ot akar bejegyezni, vagy a baba-mama szókapcsolattal élne, esetleg valamiért 'start'-olni akarna, akkor könnyen belefuthat a Sanoma tiltakozásába. Igaz, érdemes ellenállni nekik, úgy tűnik, a kezdeti sikereket követően mostanában elbuknak minden ilyen eljárást.

Figyeljük tehát a domaineket, de ne akarjunk erőből mindent lesöpörni. Egyelőre úgy tűnik a józan ész és nem az egyéb érdekek igazgatnak.

Egy portál építésénél a legnehezebb kérdés az, hogy kinek a kezébe rakjuk a sorsunk, vagyis ki legyen az, aki a programozást megcsinálja. Ugyanis változtati, módosítani jellemzően az tud, aki készítette az oldalt. Ha el akarunk szakadni az "ősforrástól", akkor szinte mindig egyszerűbb újraíratni az egészet, vagyis (programozásilag) előlről kezdeni a melót.

A döntési helyzet minimum kettős. Most két szempontot fogok bemutatni, de tudom, sokan vitatkoznak majd ezekkel, illetve a válaszaimmal is. Ez nem baj, az egyik célom is az, hogy valamiféle vita alakuljon ki, ugyanis ebből én is sokat tanulhatok. Tehát hajrá, az alábbiakra várom a kritikát vagy egyetértést:

Kivel dolgoztassunk?

Az alapvető kérdés az: legyen egy szabadúszó, egyszemélyes cég a fejlesztő, vagy bízzunk meg egy komoly(abb) céget a munkára?

Az egyszemélyes fejlesztő jellemzően olcsóbb. Előnye a kialakuló pozitív kapcsolat, a félszavakból is megértjük egymást munkaszervezés. Ha specialista, akkor zseniális dolgokra képes.

Hátránya elsősorban az, hogy egyedül van. Ha elutazik két hétre, akkor két hétig nincs, aki hozzá tudna nyúlni az oldalhoz. Ha összeveszünk vele, nem véd semmilyen szerződés, bukhatunk mindent. Ha specialista, akkor sok esetben ő formálja az oldalt és nem mi. Ráadásként zsarolási pozícióba is kerül, vagyis ha emeli az árakat, akkor mi kénytelenek vagyunk azt megadni neki.

A céggel való fejlesztés jellemzően azért drágább. Ráadásul vagy egy kapcsolattartóval kell egyezkedni, vagy akár több programozóval is. Ugyanakkor ha cserélődik a programozó, attól még a munka elkészül. És ha valaki szabadságra megy, attól még elkészül a kívánt feladat. A specialisták közül több is bevonható a munkába, az igényeinknek megfeleleően. A szerződés jobban véd bennünket, bár a zsarolási pozíció itt is megmarad. Mindent összerakva stabilabb, megbízhatóbb hátteret kapunk.

Egy dologról nem beszéltem: a munka minősége. Furcsa, nem furcsa, de mindkét választás esetében kaphatunk kiváló eredményt, átlagosat és csapnivalót is.

Az egy emberes fejlesztés eredménye is lehet nagyon jó, és a cég is csinálhat iszonyúan rossz melót. Vagyis a fenti szempontokon túl egyik megoldás sem adja a kezünkbe a weboldalkészítés Szent Grálját.

Milyen környezetben működjön a weboldal?

Azt mondják, ahány webfejlesztő cég(ecske), annyi tartalomkezelő rendszer van a piacon. Vagyis mindenki elkészítette a saját programozói környezetét, és azt adja el, mint egyedi fejlesztést. Én négy céggel dolgozok több-kevesebb rendszerességgel, közülük kettőnek megvan a saját rendszere.

Mert a saját rendszer mellett van egy másik megoldás: a már kész, moduláris rendszerekből, vagy félkész portál programokból való építkezés. Ez az, amikor röpködnek a nevek: Microsoft IIS SharePoint (köszi, Ádám!), Drupal, Joomla, Wordpress stb.

Alapvetően a cégválasztással egyben tehát platformot is választunk, de a döntésünk lehet itt is megfontolt. Lássuk, melyik mivel jár!

A saját rendszerek előnye a viszonylagos biztonság: mivel kevesen ismerik a forráskódot, így sokkal nehezebb feltörni. Viszont fejleszteni csak az tud bele, aki készítette, esély sincs arra, hogy valaki más átvegye. Ugyanakkor jellemzően nagyon jól testreszabhatóak az ilyen rendszerek: szinte bármit meg lehet valósítani, amit ép ésszel kitalálunk.

Ugyanakkor a kész rendszer jellemzően egyfajta szabványt jelent. Ha programozót cserélnénk, van arra esélyünk, hogy ne kelljen újraírni az oldalunkat. Cserébe illik folyamatosan karbantartani a rendszert, és legalább a biztonsági frissítéseket követni.

Sajnos a kész rendszereknek megvan az a hátrányuk, hogy néha sikerül olyat kérni, ami vagy nem valósítható meg, vagy csak nagyon körülményesen. De összességében mégis egy alapszintű függetlenséget fogunk kapni azzal, ha ilyeneket használunk.

A fenti két szempont tehát fel fog merülni, amikor programozásra kerül a sor. Jó válasz láthatóan nincs, inkább döntési helyzet van. Ki-kik élhet ezzel a lehetőségei szerint.

Arról talán nem kell győzködnöm jelen blog olvasóit, hogy miért is fontosak marketing szempontból a közösségi hálózatok. De hiába beszélünk egyre többet ezekről a megoldásokról, mégis csak kis szeletét érinthetjük a témának. Éppen ezért most két dolgot ajánlanék mindenki figyelmébe.

Az első az NRC egyik vezetőjének, Kurucz Imrének a blogján tegnap megjelent írás, amelynek a címe "Online fórumok szerepe a vásárlói döntésekben".

A web2.0-kori internet igazi előnye viszont a vásárlók online tapasztalatcseréjében: a blogokban, vásárlói fórumokban rejlik. Ennek ellenére ezeket a forrásokat meglehetősen kevesen használják: a VMR adatai szerint a netezők mindössze 7 százaléka olvasgatja más vásárlók, használók termékekkel, szolgáltatásokkal kapcsolatos megjegyzéseit az interneten.

Ha pedig valaki még mélyebbre merülne a témában, annak ajánlanék még 200 blogot! Ugyanis itt van egy nagyon korrekt gyűjtemény, a "legjobb" 200 social media blog. Ráadásul nemcsak egy szimpla lista, hanem a név és cím mellett ott van a blog Google Page Rank-je, a kommentek száma, a  rámutató linkek száma, a feedburner-en keresztül olvasók száma (magyarul: hány rss feliratkozó van), az Alexa Rank értéke és a számomra újdonság (eddig nem használt) Technorati Authority érték.

Vagyis elég hasznos kis lista, na!
 

Belefutottam egy választási bannerbe. Nem mondom, majdnem átugrottam, de aztán inkább megnéztem, mit akar nekem "eladni". Értelmszerűen az egyik pártot, jelesül az MSZP-t. Amelyik ugye a kormánypárt, és elvileg van pénzük, elvileg vannak szakembereik. Mondjuk ez a kampányukon nem látszik...

Azt még megértem, hogy az MSZP logót jól eldugják, hiszen jelen helyzetükben ez egy elsőre érthető reakció. A baloldaliságot eröltetik, és egy szép, fiatalos lány és egy középkorú úr a reklámarc. Mellettük semmitmondó szövegek.

A legszebb a banner végén az az URL, ahol a bővebb információ van. Ennek végképp nincs semmi értelme. Minek van egy kattintható bannerben benne a webcím? Ki az a méretes barom, aki ilyet odatervezett? Főleg, mert ez a banner egy interstitial megjelenés (az Origón fogtam el), vagyis majdnem olyan rövid ideig látszik ez, mint az MSZP logó.

És akkor egy kicsit erről a baloldaliság eröltetéséről és az MSZP logóról. Az EU választás - mert a banner erről szól - alapvetően párt választás. Vagyis pártokra szavazunk. Nem a baloldalra, nem a szlogenre, hanem a pártra. Az lesz odaírva arra a kedves kis szavazólapra, kedves politikus Hölgyek és Urak!

Ha el tetszenek dugni a logót, akkor szerencsétlen választópolgár honnan tudja, hogy ki is képviseli őket? Ha annyira hülyének tetszenek nézni minket, hogy a logót nem mutatják, mert rossz emlékeket jelenthet, akkor vajon egy ilyen hülye ember honnan fogja tudni, kire szavazzak? (Direkt rossz egyeztetés!)

Ha ilyen töketlen, erőtlen kampánnyal fognak készülni a Parlamentire, akkor lesz akkora bukta jövőre, hogy rajtuk fog röhögni fél európa. Így sincs sok esélyük, de ezzel a hozzáállással...

Ebből a kampányból ugyanis az jön le, hogy ők sem hisznek magukban. Nincs mit mondaniuk a nagy általánosságokon kívül, nincsenek eredmények, nincsenek sikerek, nincs semmi üzenet! Semmi!

És akkor érdemes megnézni a Fidesz egyértelmű üzenetét: Elég! Arra kellene legalább reagálniuk, és nem ilyen általánosságokat puffogtatni. Ez a reklám csak azoknak jó, akiknek fizettek érte. Az MSZP csak bukhat rajta.

Én szóltam.

Tíz éves az Index.hu, írtam is róla tegnap. Azt is írtam, hogy retro design volt egy napig: utazhattunk tíz évet az időben, visszafelé. Persze jófajta Indexes megoldással nem volt előre és közben semmi konkrét közlés, mi is ez, csak egy blogbejegyzés - ami nem is Indexes. Nos, tanulságos nap volt!

Én egész nap a kommenteken röhögtem. A bejegyzésen kívül legalább két fórumtopic indult(ez meg ez), és persze ömlöttek az okosságok. Aki kíváncsi, milyen értelmi és érzelmi színvonalú emberek olvassák az Indexet és jutnak el odáig, hogy kommentezzenek, hajrá! Öveket bekötni, lehet véleményeket olvasni!

Ugyanakkor nagyon tanulságos volt számomra ez az egy nap. Először is: minden további nélkül azt gondolták sokan, hogy ez a retro design az új design, és hogy ez már örökre így marad. Aztán jól látszik, hogy van egy nagy szakadék a "régiek" és az "újak" között. Akik számára a retro design emlék volt - mert már tíz éve is neteztek -, azoknak tetszett az egy napos emlékezés. Akik számára ez történelem, és csak néhány éve neteznek, na nekik vagy kényelmetlenség volt, vagy konkrét dührohamot okozott az egy nap retro. Nem beszélve a hülyékről, akik persze elég szorgalmasak ahhoz, hogy írjanak...

Nade ez a fenti tapasztalat marketingre lefordítva: megfelelő technikával, megfelelő üzenettel meg lehet szólítani a régi netezőket! Miért érdekes ez nekünk? Mert aki már tíz éve is netezett, az egyfajta elit réteg. Ez még presulinetes idők, jellemzően programozók, egyetemisták, geek-ek játszótere volt a net. Olyanoké, akik a mai napig itt vannak, csak lehet, már kicsit magasabb pozícióban.

Számukra az Index szülinap megborzongató, de legalábbis pozitív érzelmeket kiváltó élmény lehet. És őket talán érdemes nem direkt reklámmal néha elérni, és például rámutatni arra: hiába telt el tíz év, ez az Index akkor is az az Index, csak közben pont úgy megváltozott, mint a világ körülöttünk. És ma már nem egy millió internetező van idehaza, hanem legalább négyszer több.

Tíz éves az Index.hu

Felemelő és szörnyű pillanat. Olyan szörnyen jó. Tíz éve emlékszem a váltásra, hiszen akkoriban már bőszen Internetto olvasó voltam, és szerettem. Aztán úgy alakult, kevesebb mint egy évvel az indulás után én is Indexes lettem. Emiatt az Index mindig is a "szívem csücske", hiszen érzelmileg kötődök oda.

Szeretem, utálom, szidom és megvédem. Nem jó, de mégis nagyon jó, bulvár, de tele van nagyon értékes cikkekkel, szarul szerkesztett, de mégis zseniális, kusza, de mégis a legbiztosabb pont.

Ha nem megy az Index, akkor "áll az internet". Ha valamiről nem ír az Index, akkor az "nem érdekes". Ha valamit fikáz az Index, akkor az "NEM MENŐ".

És persze legalább akkora az ellentábora, mint amekkora a támogatói tábor.

Index.hu.

Születésnap alkalmából retro designal!