Onlinemarketing blog

Ma kaptam a hírt, hogy az ETARGET hazai hálózatán elérhetővé vált a retargeting lehetősége. Nem számít ez a megoldás már újdonságnak, de nem is annyira elterjedt, így érdemes felidézni, miről is van szó. Ezt írja az ETARGET:

Ez a marketing-technika lehetővé teszi olyan emberek megcélzását hirdetésekkel, akik korábban már ellátogattak a weboldalunkra.
(...)
A retargetingnek köszönhetően felhívhatod magadra a potenciális vásárlók figyelmét azt követően is, miután azok elhagyták a weboldaladat.

Amiért ez mégis fontos hír, az az, hogy az ETARGET több mint 1800 hazai weboldalon van jelen, többek között az Index.hu és az Origó oldalain is. Vagyis nagyon széles elérést tesz lehetővé, ráadásul egy automatizált rendszer segítségével.

Hozzá kell tennem, az ETARGET az elmúlt időszakban nem erőltette meg magát új szolgáltatások bevezetésével, és ráadásként sok esetben tapasztalom, hogy nem annyira hatékony a megjelenés, mint volt akár pár éve. Több oka is van ennek, de remélem, ez az új módszer segít ebben is, vagyis hatékonyabbá teszi a kampányokat.

Meglátjuk. Azt hiszem, találunk alkalmat az elkövetkezőkben, hogy kipróbáljuk, és ha így lesz, beszámolok az eredményekről!

A hagyományos, sugárzott média, vagyis a tv és a rádió egyértelműen olyan szolgáltatások, amiből jó esetben egyszerre csak egy valamit tudunk "fogyasztani": egyszerre egy csatornát nézünk, egy csatornát hallgatunk. Nincs megosztás, maximum kapcsolgatás ide-oda.

Persze ezek mellett lehet mást is csinálni: újságot olvasni, internetezni. Vagyis létezik a párhuzamos médiafogyasztás, így ad abszurdum napi 30 órát is tudunk "információt enni". Persze ennyit nem szoktunk. Nem szoktunk, mert jobbára adott az az időmennyiség, amit egy-egy tevékenységre fordítunk.

Amíg az interneten célirányosan keresünk valamit, addig minden szolgáltatásnak azonos az esélye: egy hírt, információt majdnem mindegy, hol találjuk meg, ha az fontos, érdekes vagy hasznos - és mindenek előtt pontos, hiteles. De amint elkezdünk szórakozni, rögtön időzavarba kerülhetünk. Egy hosszabb cikk elolvasása, egy online játék vagy egy testesebb videó megnézése bizony mind olyan tevékenység, ami viszonylag sok önálló időt igényel. És ezt a véges időből tudjuk elkölteni.

Így aztán amikor egy-egy szolgáltatást megismerünk és elkezdünk használni, azonnal adunk valamit: az időnket. És sok esetben ezzel el is veszünk másoktól. Tehát amikor arról beszélünk, hogy egy új szolgáltatást indítunk, akkor bizony nemcsak egy újabb szereplő leszünk, hanem azonnal mindenki versenytársa: időt akarunk magunknak. A felhasználók idejét.

És ezért tévedés azt gondolni, hogy az internetes szolgáltatások szépen, békésen elférnek egymás mellett. Főleg, ha ugyanarra a funkcióra, ugyanarra a tevékenységre vannak kihegyezve. Még a híreket is a számunkra preferált helyeken olvassuk, a közösségi szolgáltatásokat pedig pláne ott használjuk.

És ez az, amiért nagyon fontos a Google+ és a Facebook "csatája": a harc elsősorban arra megy ki, ki tud többet szerezni hosszú távon a felhasználó idejéből, vagyis ki tudja jobban lekötni a felhasználókat. A Google-nek eddig ugyanis egy szegmens - a közösségi szegmens - nagyon hiányzott.

Nálam egyébként egyelőre vesztésre áll a G+, sokszor napokig nem lépek be, pedig az egyik böngésző fülön ez is nyitva van, tényleg csak egy kattintásnyira. De valamiért csak ritkán adok nekik erre is az időmből. Persze ez változhat. Számos példát látunk arra, hogy akár hónapok alatt tömegek vándorolhatnak egyik szolgáltatásról a másikra, és a korábban az idejükkel kitüntetett oldalak hirtelen kiüresednek.

Vagyis minden lehetséges. És mindenkor.

Miközben a hazai online reklámpiac növöget, azt vesszük észre, hogy ebből egyre kevesebb pénz marad itthon. Korábban már írtam, hogy az egyik pénzkiemelő csatorna azok a külföldi szolgáltatások, amelyek idehaza is elérhetőek és sokan használják. Nevesítve a Google és a Facebook. A Google már egyre komolyabb hazai stábbal dolgozik, ráadásul aktívan jelen van itthon: konferenciákat támogat, mozgatja a hirdetési bevételeinek egy részét. De ettől még a nála elköltött pénzből nem fognak hazai online újságírók bevételhez jutni (kivéve, ha az AdSense-en keresztül van az adott oldalnak bevétele, de így is a pénz egyik fele kifelé megy az országból).

Teszem hozzá, a nagy piacvezetők sem tökmagyar cégek. Az Origó a Magyar Telekom tulajdon, ami ugye a német távközlési cégé (többségében). A Sanoma (vagyis pl. a Startlap) sem magyar cég. Az Index.hu-t tulajdonló CEMP lehet, hogy magyar, de a többségi tulajdonos egy offshore cég - vagyis "némi" adóoptimalizálás ott is történik (amennyiben ugye van nyereség). De a felsorolt három cég, és még számos nagy szereplő (Axel Springer, Ringier, HVG stb.) sok embert alkalmaz idehaza, és a fejlesztéseket is jobbára itt csináltatja. Ezért szoktam különvenni a Google-től és a Facebook-tól.

De mit utaltam rá, van még egy út kifelé a pénzeknek. Ez pedig az az eset, amikor külföldi oldalon jelenik meg magyar hirdetés. Ilyenkor persze csak azok látják a magyar hirdetést, akik itthonról interneteznek, vagyis a magyar IP címhez rendelik a magyar hirdetést. Persze az ilyen megrendelésekből befolyó pénz a külföldi oldalt gazdagítja.

Mondhatnánk, ez így természetes, értékes forgalom, járjanak jól a külföldiek is - de érdemes azért azt is figyelembe venni, hogy sokan nem azért hirdetnek külföldön, mert az a legjobb megoldás, hanem azért, mert bizonyos megoldások ott megoldhatóak, nálunk meg nem. Például fizetési megoldások, jelesül az affiliate. Vagyis amikor a hirdetésért elsősorban valamilyen megvalósult akció alapján fizetünk (pl. eladás, feliratkozó stb.). Ugyanis a hazai weboldalak többsége vagy nem kínál ilyen megoldást, vagy csak nagyon korlátozott keretek közt. Így aztán, aki ilyen formában szeretne hirdetni, az kiszorul a külföldi oldalak hazai forgalmára. És ha ez beválik, akkor nem is biztos, hogy haza akar jönni.

És ez szomorú. Hiszen tipikusan olyan pénzek mennek ki, amik itthon is maradhatnának.

Nyáron nyaralok, télen telelek,
a Trotechnikus, az mindig Elek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.

Nyáron nyaralok, télen telelek,
ki mézet ad, azzal nem perelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.

Nyáron nyaralok, télen telelek,
villanyt fára ingyen szerelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.

Micimackó

Miközben az iWiW körül egyre nagyobb a csend, és nem tűnik úgy, hogy a módosításokkal vagy akár a nyereményjátékkal olyan nagy áttörést sikerült volna elérni, a hazai internet is a Google új közösségi oldaláról, a Google+ -ról (vagy ahogy leginkább rövidítik: GP) beszél.

És nemcsak beszél. Használják is. Emlékszem, amikor a Facebook érdekes kezdett lenni számomra, akkor még alig voltak rajta magyarok. Mármint a mostani, 3 milllió fölöttihez képest. Sokkal-sokkal egy millió alatt jártunk. De valami már akkoriban is látszódott, és érződött, hogy ebből idehaza is nagy dolog lehet.

A Facebook-hoz képest a Google+ iszonyúan gyorsan nő. Százas nagyságrendben vannak fent ismerősök, még úgy is, hogy korlátozott volt a meghívó küldés és regisztráció. Igaz, elsősorban bloggerek, geekek, médiás és marketinges arcok vannak ott, de ott vannak, és ráadásként használják, plusz (+) beszélnek is róla.

A Google+ -ról, egy új közösségi oldalról. És nem az iWiW-ről.

Miért? Részben, mert a Google csinálta, és párszor már bebukott. Részben, mert más, mint a Facebook, de jó irányba más. És persze a kíváncsiság miatt. Jó látni, ahogy javul és növöget a rendszer, jó látni, ahogy jönnek és jönnek az aktív felhasználók.

Ugyanakkor nem hiszem azt, hogy a Google+ lesz az új Facebook. Nem azért, mintha nem tudna annyit, és nem azért, mintha nem lenne meg rá az esélye. Hanem mert a Google+ annyival nem több a Facebook-nál, hogy valami újnak nevezhessük. Egy új közösségi oldal, igen, kicsit más funkciókkal, igen, de ennyi. Amikor a Facebook jött és vitte az iWiW-et, akkor újat, többet tudott mutatni, több területen is (külföldi kapcsolatok, funkcionalitás, sebesség, céges támogatás). A Google+ egyelőre hozza a kötelezőt: nem szolgai másolat, de alapvetően az, ami a Facebook is.

Ha valaki majd megöli a Facebook-ot, az vagy egy valami teljesen máshogy működő szolgáltatás lesz, vagy esetleg egy Google++. De addig még el fog telni jópár év.

Az iWiW-nek pedig így egyre kevesebb az esélye. A Facebook, bár van magyarítása és pár ügynökség közvetlen kapcsolatba is van velük, de azért alapvetően külföldi megoldás. Nincs konkrét képviselet, nincs semmilyen direkt támogatás. Ezzel szemben a Google itt van. Oké, ők sem magyarok, de vannak hazai Google alkalmazottak, van hazai képviselet. Ami azonnal és rögtön egyben a Google+ képviselete is. Vagyis rendelkeznek azzal a helyi háttérrel, amivel az iWiW is.

Lett tehát plusz egy közösségi oldalunk. Félő, ez lesz a végső csapás a hazai közösségi oldalra. Végső soron ott leszünk, ahol eddig voltunk...

Eddig is volt adatvédelmi törvényünk, és ez alapján is kellett adatkezelési számot kérni. De mivel a törvény nem büntette azt, aki ilyet nem kért, hát, nem sok cég kért magának. Pedig nem volt semmilyen különös költsége, csak várni kellett rá, nem keveset. Persze kellett a számhoz adatkezelési szabályzatot csinálni, és kitölteni egy űrlapot, de ez önmagában nem olyan hatalmas feladat. Hiszen az egész azt a célt szolgálja, hogy valóban helyesen kezeljük mások adatait.

És akkor a változás. 2012. január 1-től nem lehet adatkezelést folytatni addig, amíg a hatóság nyilvántartásba nem vesz. És nem viccelnek: akár 10 millió Ft is lehet a bírság.

Ráadásként nem lesz ingyenes regisztráció, mint eddig volt. Jó kis változások, nem? És hogy kit érint?

Mindenkit, aki valamilyen személyes adatot kezel. Vagyis elvileg, ha hírleveled van, már érintett vagy...

Teendő? Érdemes időben lépni. December 31-ig ez ingyen megtehető! Ha pedig bővebb (és pontosabb) információ érdekel, akkor irány Dr. Kulcsár Zoltán blogja!

Folytatva a MiniCRM bemutatását, kicsit tisztázni szeretném, miért is találó név az, hogy "mini".

Először is: nem a funkcionalitása miatt! Ez nagyon fontos, hogy nem valami nagy megoldás butított verziója, nem is valami szűkített tudású rendszer. A MiniCRM egy teljes megoldás - elsősorban a mikro- és kisvállalkozásoknak! Ezért mini: mert akár a mini cégek is használhatják. Szélsőséges esetben akár egy egy fős cég számára is hasznos lehet (van ilyen felhasználó), de 3-5 főtől kezdve ideális. Hogy meddig? Elvileg bármekkora cégnek jó lehet, akiknek a MiniCRM tudása kell, de 30-40 főig egészen biztosan ideális megoldás.

A MiniCRM fejlesztését ugyanis pont az indukálta, hogy a mini és kisvállalkozások számára elérhető megoldást készítsenek. Sok más mellett gyártó cégeknek, nagykereskedéseknek, építőipari cégeknek nagyon jó ez a rendszer, de lakossági szolgáltatásokra, eladásokra is lehet használni. Fontos, hogy mindez kisvállalkozói gondolkodással: nem a nagycéges megközelítést, hanem a kiscéges rugalmasságot tartották szem előtt a fejlesztők.

A kisvállalkozások ugyanis elég speciális helyzetben vannak: jellemzően nem szívesen költenek adminisztrációs rendszerekre, és sokkal inkább ismerik a szakterületüket, mint bármilyen vállalatvezetési elméleteket. Így a MiniCRM-nek egy kicsit abban is kell segítenie, hogy meglássák a felhasználók a cégüknél lévő folyamatokat, azokat le tudják írni, tudják rendszerezni.

A MiniCRM mindebben partner, de persze elsősorban egy eszköz. Az érdemi és folyamatos munkát maguknak a vállalkozóknak kell meglépniük - mint minden crm rendszer esetében.

(x)

A webes megoldások egyik fontos része a programozás. Aki már próbált bármi egyedit összehozni, az tudja, hogy az egész projekt léte függhet egy jó (vagy éppen egy rossz) programozótól, csapattól.

Ráadásul a programozó kezében is vagyunk. Vagyis ha nem bástyázzuk magunkat időben körbe mindenféle technológiai megoldással, akkor akár viheti is magával a teljes projektet. És van, amikor ez megtörténik. Főleg, ha valaki nem fizeti ki a programozót. Íme:

A tanulságot mindenki vonja le magának... 

Részben egy véletlen, részben kedves feleségem ügyes szervezése okán sikerült a nagy meleget úgy kifognunk, hogy most vagyunk Keszthelyen nyaralni. Az elviselhetőséget a keszthelyi Városi Strand biztosítja, egyrészt az van legközelebb, másrészt van medence és ingyenes nagy csúszda is. A strand viszont elég nagy, egész pontosan hosszú.

Mi egy kicsit a kertek alatt, egyfajta ho shi min-i úton keresztül közelítjük meg a helyet, a hátsó bejáraton keresztül. Ez, mint kiderült, több ok miatt is hasznos.

Egyrészt a tömeg nem lett okosabb az elmúlt években: továbbra is a főbejárathoz közel tömegelnek, így ott szinte talpalatnyi hely sincs, szívják egymás lábszagát napozás címen. Szemben a strand hátsó részével, ahol van tér, hely, árnyék, és némileg nyugisabb is.

Másrészt ez a fajta tömegelrendezés egy sajátos kis piaci helyzetet is kialakított: a főbejárathoz közeli vendéglátó helyeknél sokan vannak, hátrébb kevesebben. És ezt nem lehet reakció nélkül hagyni: ahogy az ember távolodik a főbejárattól, úgy válnak egyes ételek és italok egyre olcsóbbá. Lángos, sültkrumpli és így tovább: alkalmazkodtak az adottságokhoz.

Ami nincs, és talán ez valahol érthető is: a távolabbi helyek nem reklámozzák magukat elől. Gondolom, ennek részben az az oka, hogy az elől lévők ezt nem néznék jó szemmel (vagy megegyeznek az üzemeltetők). De a piaci árak ilyenfajta kialakulása nagyon tanulságos: ha egyfajta szabadverseny alakulhat ki, akkor az bizony ki is alakul. Nincs különösebb szabályozás, mint a nagy fesztiválokon, és máris a vevők járnak a legjobban.

Ja, igen. És udvariasak és készségesek az eladók. Ja, persze, hátul. A főbejárattól messze.

Amióta félig legálisan lehet spam-elni (vagyis a céges címekre lehet szabályosan kéretlen leveleket küldeni), azóta jönnek is szép számmal az ilyen-olyan hazai ajánlatok.

Imádom ezeket. Mivel szűrés nélkül küldik ki, így én is kapok egy csomó olyat (a céges címünkre), ami nekünk konkurens szolgáltatást kínál. És ez jó! Egyrészt ötleteket ad, másrészt igazán szuper konkurencia-figyelés. Legalább ennyi haszna legyen ennek...

Éppen ezért, szeretem a spam-eket. Még véletlenül sem rendelnék ezekből, de olyan viccesek tudnak lenni néha. Érdemes őket olvasgatni!

(És majd írok egy olyan postot is, hogy szerintem mi a spam, ígérem!)

Idén is lesz Goldenblog, természetesen. És mint minden évben, idén is lesz némi eltérés a korábbihoz képest. Az egyik, hogy az idei főszponzor a Telenor lett.

De az talán érdekesebb, hogy most nincs szétszedve hetekre a sok kategória, lehet azonnal nevezni a blogokat minden kategóriában. Csak bő egy napot kell várni, hiszen július 7-én indul a verseny.

Ráadásként idén (is) zsűrizek, a Szakértői blogok közül kell nekem is kiválogatni, melyek a legjobbak. Ez viszont azt is jelenti, hogy idén rám nem lehet majd szavazni, így nevezni sem érdemes!

Őszintén kíváncsi vagyok az idei felhozatalra. Mára a blogok már nem számítanak kuriózumnak, így igazán érdekes, milyen is ez a folyton megújuló, ám lassan de biztosan megérő piac.

Szóval, Goldenblogra fel, és még jelentkezem!

Szóval jól benéztem tegnap este, írtam egy olyan bejegyzést, amiben sikerült szép tévedéseket nagy ökörségeket beleraknom. Ezúton is kérek elnézést azért, hogy nem vagyok tökéletes, hogy nem néztem utána kellő körültekintéssel. Tehát akkor a tegnapi téma, de mostmár remélhetőleg pontosabban:

Ha a Facebook-on beillesztünk egy linket, akkor a megjelenő ajánlóban látszik maga a link, a cím, egy ajánló és kép. Valahogy így:

Ezek közül a képet az oldalon található (és a Facebook által megtalált) képekből lehet kiválasztani, vagy választhatjuk, hogy ne legyen kép. A címet és az ajánló szöveget kézzel tudjuk módosítani:

De alaphelyzetben itt a linkelt weboldal meta title mezőjének és meta description mezőjének a tartalma jelenik meg, tehát ha weblap tulajdonosként szeretnénk eleve jó címet és szöveget, akkor ezeket kell helyesen kitölteni. Ha ezt valamiért nem akarjuk megváltoztatni (pl. keresőoptimalizálási okok miatt), akkor a Facebook ad egy alternatív lehetőséget: az Open Graph protokollt az itt leírtak szerint tudjuk programozni: http://developers.facebook.com/docs/opengraph/

Így egészen biztosan úgy jelenik meg a link az oldalunkra, ahogy mi szeretnénk. Érdemes ezt figyelembe venni, ha fontos számunkra a Facebook-ról származó forgalom.

Köszönöm a kiegészítő kommenteket az előző bejegyzésemhez, hát, így kellett volna elsőnek is megírnom, na. 

Köszönöm, hogy megtaláltad ezt az írást, de inkább ezt olvasd el a témában, ahol javítottam a hibákat. Köszi.

#

Tényleg csak egy kis apróság, de talán figyelmet igényel. Egyre többen osztanak meg linket a Facebook-on, sőt, egyre több cég is ugyanezt csinálja a saját Facebook oldalán, tartalomként. Ilyenkor a Facebook kicsit önkényesen kiválasztja, hogy szerinte mi az, ami a cikkből számít: a címet, az ajánlót, a képet.

Beillesztéskor ezek közül mi egyedül a képet tudjuk kiválasztani, ha többet is talál. A másik két elemre nincs nagy ráhatásunk, az pontosan attól függ, ahogy a weboldalon megjelent. A beillesztett oldal title mezője lesz a kiemelt cím, és a description mező lesz a rövid ajánló.

Nos, ha itt hülyeség van, akkor a hülyeség fog ott megjelenni. De ha ügyesek vagyunk, és ide valóban értékes tartalmat rakunk, akkor ezzel még érdekesebbé válunk, még több látogatót tudunk a Facebook-ról az ilyen ajándék beszúrásokon keresztül kapni.

Figyeljünk erre.

Azt hiszem, az új médiatörvénynek sikerült olyan eredményeket is hoznia, ami az internet egyes részeit idehaza visszalövi a statikus(abb) sajtó korába. Egészen konkrétan arra gondolok, hogy a kommentezés módja és lehetősége az, ami részben megváltozik. Ugyanis mostantól a kommentekért a felelős - na, kicsoda? - hát természetesen a kommentező a cikket megjelenítő sajtótermék.

Hogy miért? Lehetne ezt hosszan magyarázni, de nincs sok értelme. Az ok egészen egyszerű: a kommentezőket nehéz megfogni, a sajtótermékeket meg könnyű. Főleg, hogy mindenkinek kötelezően be is kellett jelentkeznie a Méltóságos Főhivatalnál Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál.

Szóval, reagálni kellett, hiszen a hazai kommentezők nem ismernek se istent, se embert, se Orbánt, se Gyurcsányt, se senkit. Öntik magukból azokat a magánvéleményeket, amelyek innentől büntethetőek - és hát más faszával verik innentől a csalánt, na. Illetve nem verik. Hiszen ahogy nézem, a kiadók reagálnak. Íme két példa.

Az első a Velvet.hu Itt egy egyszerű huszárvágással megoldották a kérdést, és egész egyszerűen megszüntették (átmenetileg?) a kommentezés lehetőségét. Tiszta ügy, innentől kuss van, mindenki boldog, igaz? Aki nem, annak is kuss! Na! Azért... 

A Délmagyar.hu más utat választ: előzetesen moderál. Vagyis időt, energiát (pénzt) fektetnek abba, hogy maradjon valami kommentezési lehetőség. Ez se olyan jó, hiszen pont a pörgés az, ami el fog veszni. Kényszermegoldás, na.

Vagyis eljutottunk oda, hogy bár az internet technológiája lehetővé tenné az azonnali véleményalkotást, de törvényi úton, politikusi szándék által ez korlátozva lett. Hiszen az internet elsősorban azoké, akik büntethetik. Vagyis a regnáló hatalomé. Ezt akarták, megkapták. Hatalmi úton nyúlnak bele a technológiába, és ezzel visszalőnek minket a jópár évvel ezelőtti állapotba. Jó lesz ez nagyon, igaz? Remélem, tetszik! Úgyse tehetsz mást.

Mert nekem tetszik. Igen. A rend, az fontos, arra szükség van. Mert rend nélkül olyan rendetlen a világ, na. Kell ez a szabályozás, mert a végén még olyan vélemények is kikerülnek a nyilvánosság elé, ami bánthat embereket. Anyukákat, apukákat, fiúkat, lányokat, politikusokat. Főleg politikusokat. Mert ők igazán érzékenyek, és a végén még majd elsírják magukat. Ezt nem hagyhatjuk!

A blogíró nemcsak elfogadja most ezt, hanem örül is neki, nagyon. "Diadalt aratott önmaga fölött. Szerette Nagy Testvért." 

A tegnapi nap híre kétségtelenül az, hogy a Google elindította a Plus nevű szolgáltatását. Egészen pontosan bejelentette, hogy van ilyen, és lehet rá meghívókat kérni. A fél világ erről ír, de mivel csak alig néhányan tudták kipróbálni, így csak a várakozásokat lehet nyomon követni, egyelőre franc se tudja, lesz-e ebből valami, vagy ugyanolyan csúfos kudarccá válik, mint a Wave vagy a Buzz.

Az előjelek vegyesek, akár jó is lehet ez az egész. Mivel azt gondolom, hamarosan mindenki kap hozzáférést, azt hiszem, lesz időnk kipróbálni. Addig én ennek kapcsán valami egészen mást osztanék meg.

Azon gondolkoztam, hogy a Google+ megmutatja, menyire életszerű felvetés az, hogy a Facebook-al szemben lehet próbálkozni akár új alternatívákkal is. Igaz, a mai nap híre, hogy minimális pénzért (35 millió dollár) elkelt a valamikor oly népszerű MySpace. Vagyis van út lefelé is, a legnagyobbaknak is. És hát a Google is temette már számtalan ötletét, sőt...

Mégis, pont ezek a példák mutatják, hogy az emberek szívesen váltanak, szívesen szeretnek bele valami újba. A Google+ legnagyobb baja talán pont az, hogy ez nem valami új, ez csak valami továbblépés. Persze ettől még akár sikeres is lehet.

Nincs olyan recept, hogy ha ezt meg azt csinálod, akkor biztosan nyersz. De olyan se, ami leírja, ha ezt vagy azt csinálsz, akkor veszíteni fogsz. Próbálkozni kell. És a Google most ezt teszi.

Meglátjuk, lesz-e annyi plusz, lesz-e annyi hozzáadott érték, ami sikeressé teszi.

Valamit tennie kellett az iWiW-nek, ez kétségtelen. Olyan mértékben húz el mellette a Facebook és a piac, hogy azt nem volt szabad szó nélkül hagyni. Mert az iWiW-et túlzás nélkül mindenki temeti. Egész egyszerűen nem találok olyan véleményt, ami akár csak egy kis esélyt is adna a valamikor olyan népszerű hazai közösségi oldalnak.

Pedig az iWiW-ben van potenciál, hiszen bár nem használják (nem használjuk), de a regisztrációk száma látványosan nem csökkent. És még midig vannak funkciók, amik az iWiW-en megvannak, de a Facebook-on nem (pl. a kukucskálás, idegenek adatlapjára, igen).

Nos, az iWiW most tett valamit: 10 hetes játékra invitál bennünket, ahol nem kell semmi mást tennünk, mint használni az iWiW-et. Hát nem vicces? Pár éve még mindenki meghívót akart, most meg...

2011. június 27-től az iWiW üzemeltetői díjazzák a felhasználók aktivitását egy tíz héten át tartó, heti sorsolásokkal megrendezett nyereményjáték keretében. Ezen olyan felhasználók vehetnek részt, akik valós névvel és fényképpel regisztráltak a közösségi portálra, valamint elfogadják a játék szabályzatát.

A részvételhez a hét legalább 3 napján, a lenti listából legalább háromféle tevékenységet kell naponta elvégezniük: alkalmazást használniuk, írniuk saját vagy ismerősük üzenőfalára, képet töltenek fel, vagy bejelölnek valakit egy fotón, kommentálnak, lájkolnak valamit, apróhirdetést adnak fel, fórumoznak, vagy eseményt, klubot hoznak létre, vagy csatlakoznak ahhoz.

Az első reakciók a játékra elég vegyesek: egyesek azt mondják, hogy ez mutatja az iWiW abszolút végét, mások szerint végre történt valami. Én ez utóbbi mellett vagyok: sokan egész egyszerűen azért nem használják a fenti funkciókat, mert vagy nem ismerik, vagy érdektelenné vált számukra a konkurens Facebook miatt. De talán ha kipróbálja, megváltozik a vélemény. Ez a játék ugyanis két dolgot tud csinálni, ha tényleg működik: kipróbálásra ösztönöz, és megadja azt a kellően magas aktív felhasználói számot, ami ahhoz kell, hogy az iWiW jól működjön.

Legalábbis elvileg így fog történni. Kérdés, hányan szereznek majd tudomást a játékról, és mi lesz a 10. hét után.

De szó szerint, ahogy a címben írom. Ugyanis az alábbi képet ma lőttem a keszthelyi TESCO-ban:

Ez kis kiegészítő a ruházati osztályon, minden második akasztó-soron ott volt. Érdekes ötlet, bár még lehetne rajta dolgozni. Először is: a webcím pont nagyon kicsi, a fotón homályos, de a valóságban is nehezen látszik. Aztán lehetett volna ezt kiegészíteni egy QR kóddal (a TESCO máshol képes ennél ilyenebbre is, ugye), harmadrészt ha már csinálnak ilyet, lehetett volna valami plusz infó, hogy mondjuk akciók elérhetőek vagy mittudomén.

A Facebook oldal egyébként nem a TESCO, hanem a ruházati sajátmárka oldala.

Én egyébként elgondolkoztam azon, milyen jó egy olyan szolgáltatónak, amelyik ilyen formában is kap egy csomó ingyen reklámot. Aztán azon is elmerengtem, hogy lehetett volna ez akár az iWiW is...

A többi néma csend.

Ez zseniális! Nem is magyarázom...

Egy jó titkárnő négy dolgot tud biztosan: kávét főzni, telefont kezelni és szólni, mikor mit kell tenni. Ha nincs titkárnőnk, vagy úgy gondoljuk, szeretnénk ezek közül minél többet automatizálni, akkor egy CRM rendszerre máris szükségünk lehet. A MiniCRM-ről szóló bejegyzések következő része ezen titkárnői teendők egyike, mégpedig az a rész, amikor szól, mikor mit kell tenni.

Ez a rész a folyamatok automatizálásának egyik fontos eleme. Vért izzadva eljutunk oda, hogy jöjjenek a megrendelők, és akkor következik a munka dandárja: ajánlatadás, utánkövetés, megrendeléskor feladatok kiosztása... szép feladatok ezek, de amikor a napi meló elönt, könnyen elfeledkezhetünk róla. Nos, a MiniCRM ebben tud nekünk segíteni általános automatizmusok beállításával.

A MiniCRM-ben kampánynak nevezik azokat a folyamatokat, amiket a rendszer segít nekünk végigvinni. Ha létrehozunk egy kampányt, akkor minden esetben, ha arra kerül a sor, az végrehajtódik. És itt van egy szép kapcsolódás az ügyvitel és a marketing eszközök között: ha például beállítjuk, hogy valaki ha ügyfél lett (kapott ajánlatot) kapjon automatikus e-mailt, majd kapjon a kapcsolattartó pár nap múlva figyelmeztetést, és végül valamilyen feladat végrehajtását kérjük, akkor ezt elég egyszer végiggondolni. Ezt követően mindez automatikusan fog történni: ajánlat kiment, ügyfél másnap levelet kap, egy hét múlva sms-t kap a kapcsolattartó, végül kap az értékesítő egy feladat listát, mit kell csinálnia. Például, ha hétfőn kiküldök egy ajánlatot, akkor kedden küld a rendszer egy mailt a megrendelőnek, hogy megkapta-e. Következő hétfőn küld a rendszer egy sms-t a kapcsolattartónak, hogy jelezze, ha érkezett valami visszajelzés, míg másnap az értékesítő kap egy feladatsort: kit kell felhívni, mit kell mondani, stb.

Igen, egyszer dolgozni kell rajta de aztán megy minden magától! 

(x)

Hirdetőként, főleg, ha a cél mondjuk valamilyen termék eladása, a legjobb fizetési megoldás az, amikor csak akkor fizetünk, ha mér sikerült eladni valamit. Ezt szokás partnerprogramnak nevezni, vagy elfogadottabb nevén affiliate-nek.

Bár idehaza elkezdett élénkülni ez a piac, de azt azért pontosan tudhatjuk, hogy az igazán nagy tartalomszolgáltatók szinte senkit nem engednek be tisztán affiliate formában a felületeikre, még a legmegengedőbb esetben is kérnek valamennyi fix pénzt.

Kicsit körbeszimatolva ezt a piaci szegmenst, azt látom, hogy minél komolyabban veszi magát egy tartalomszolgáltató, annál komolyabban fél az ilyen megoldástól. A félelem oka pedig elsősorban az, hogy devalválja a megjelenések értékét egy-egy ilyen megoldás. Hiszen várhatóan kevesebb bevételt hoz egy ilyen megjelenés, mint amit a többi fizetési megoldás szokott.

Ugyanakkor a bevételek nem jönnek olyan mértékben, mint az elvárható volna, kell a plusz, és az affiliate nagyon izgalmas újabb célcsoportokat hozhat be. Akkor most érdemes belevágni vagy sem?

Abszolút megértem a problémát. Sajnos, az affiliate ugyanúgy "más" megoldás, mint a hirdetőknek a közösségi média. Mert míg eddig az volt a kérdés, hogy a megszokott felületeket milyen árazással adjuk el, addig az affiliate elvileg gondoskodást igényel. Vagyis nem elég egyszerűen csak kirakni egy hirdetést, aztán várni a bevételt, hanem foglalkozni kell azzal. A tartalomszolgáltatónak kell megoldania, hogy a hirdetés kontextusba kerüljön, hogy érdekes legyen az olvasónak, így rendeljen is ezen keresztül. Nézzük csak meg egyes affiliate szolgáltatókat! Nemcsak bannereket választhatunk, hanem cikkeket, amikben a bannerek hatékonyabban jelennek meg (és nem, ezek nem PR cikkek), vagy éppen hírlevél mintákat, és számos más segítő eszközt.

Az affiliate aktív gondoskodást igényel a tartalomszolgáltatói oldalról is. Márpedig erre főleg a hazai nagyok nincsenek felkészülve. Ezért is tart többek között ott a hazai piaci szegmens, ahol. Ha nincs elég felület, nem lesz népszerű az affiliate megoldás. 

Persze, az elmaradó bevételek ezt a piacot is beindíthatják. Idén érezhetően megindult valami, és talán jövőre idehaza is komolyabban lehet kampányokat futtatni csak affiliate fizetési móddal. Mert igény, az volna rá.

Most, hogy egyre több cég a saját weboldalán kívül számos más helyen is kommunikál, egyre inkább érdekes az a kérdés: mennyire van biztonságban a belépési azonosítód?

Nem egyszer szaladok bele abba, hogy nincsenek meg a belépési azonosítók. Weboldal, Facebook, blog, YouTube, Twitter - lehetne még sorolni, hány helyen lehet fönn egy cég. Csak amikor pl. angolosan távozik egy kolléga, aki eddig kezelte, akkor vajon vitte ezeket magával? Vagy átadta valakinek?

Kevés olyan cég van, amelyik megbízást ad olyan szakembereknek, akiknek az a dolguk, hogy a kollégák munkáit feltérképezzék. Vagyis mélyinterjú keretében összeszedjék, egészen pontosan mivel és hogyan foglalkozik. Mert ennek persze része, hogy kiderüljön, hol tárolja a jelszavakat. Mert ha ráadásul nincs belső szabály erre...

Szóval, jön a káosz. És amikor újra kell indítani egy blogot vagy egy Facebook oldalt, akkor jön a vakaródzás, hol a francban lehetnek a belépési azonosítók?

Az idei hazai online reklámköltés a szokásosnál egy kicsit nagyobb vihart kavart. Igaz, ez is olyan hazai, belterjes vihar: semmi komolyabb felháborodás, semmi komolyabb kiállás, csak olyan morgolódás. Volt ugye egy kiszivárogtatott eredmény, aztán annak a magyarázata, végül a hivatalos adat.

A hivatalos adat, amely növekedést mutat. És itt a morgolódás alapvető oka: ezt a növekedést sokan nem érzik. Illetve azt érzik, arról szólnak a pletykák, hogy a "nagyok" bajban vannak, kell a bevétel minden áron, és valahogy nem "ömlik" olyan mértékben a pénz a tartalomszolgáltatókhoz, mint ahogy az a statisztikák alapján kellene. Hiszen a korábbi években a növekedés egyet jelentett a tartalomszolgáltatók növekedésével is...

Mi lehet ennek az oka? Vajon valóban az IAB mérés a rossz, vagy egyszerűen PR számokat látunk, és azért növekszik a piac, mert növekednie kell, ezzel mutatva, mennyire fontos az online? Mert ez a legmarkánsabb bírálat, ami el szokott hangozni - persze nem konferenciákon, nem szokás az ilyen "eltérő" vélemény mellett nyilvánosan kiállni, ezek a morgolódások konferenciák szünetében, sörözés közben szoktak elhangozni.

Hát, lássuk. Én azt gondolom, két tényező együttállása az, ami miatt a piac nagy része a növekedést csökkenésnek érzi meg. De előbb lássuk, miről beszélünk:

Az online reklámköltés 3,9 milliárd Ft-tal nőtt az előző évhez képest, ami 16,8%-os bővülést jelent.

A két tényező közül pedig az első a megerősödő külföldi jelenlét. Már évek óta érezhető, hogy a Google elvon pénzeket a hazai piacról, de ezt jobbára azok vették észre, akik a kisvállalkozásokkal voltak kapcsolatban. Egész egyszerűen a Google jobb, hatékonyabb ebben a szegmensben, mint bármi más. És bár van némi alternatíva, de az egyrészt csak egy szegmens (és pont a keresőben nem), másrészt elég erőtlen. Hiszen 2010-ben az ETARGET nem igazán fejlődött, miközben a Google hatalmasat. De ez önmagában még talán kezelhető lenne, igaz, becslések szerint 3-4 milliárd forintokról beszélünk. De 2010 egyértelműen a Facebook éve volt, ami egyben a Facebook hirdetések felfutását is jelenti. És ott is megjelentek a hazai pénzek, és bár becslések vannak csak, de ezek a becslések 500 millió és másfél milliárd közöttiek. Vagyis a két nagy külföldi elvisz a piacról akár 5 7-8 milliárd forintot is. (A cikk megírását követően kaptam pontosító számokat, vagyis jól alábecsültem...) Mindezt úgy, hogy nemcsak a kisvállalatok költenek, hanem a nagyok is. Szóval, a 3,9 milliárdos növekedés egy jelentős része mehetett külföldre.

A másik tényező a hazai piacon történt. Részben ugye bővül a piac, egyre több az eszkimó, két olyan sales house is erőre kapott, amelyik egyre szebben felpörög (nevezzük meg őket: Think Digital és Infinety). De fontosabbnak érzem, hogy 2010-ben sikerült az egyik legnagyobb szereplőt, az Origó-t jelentősen megerősíteni, és végre ott is be tudott indulni erőteljesebben a reklám-értékesítés, ez pedig újabb százmilliókat jelenthet.

Végül ne feledkezzünk el arról, hogy bár igen, ezek tavalyi számok, de a panaszokat most halljuk, és ezeknek a folyamatoknak az eredményét sokkal jobban érezzük most. Mert a mostani helyzetet leíró számokat 2012-ben fogjuk látni (hacsak tényleg nem lesz év közbeni jelentés), de a hatást most érezzük.

Márpedig ezek a folyamatok nem sok jóval kecsegtetnek. Az online piacnak sokkal nagyobb mértékben kellene ahhoz növekednie, hogy mindenki jól járjon - vagyis lesznek vesztesek. Ha valamelyik nagy szereplő esne ki, akkor több kisebb megmenekülhet (akár, de nem szükségszerűen), de én inkább arra számítok, hogy egyre több kisebb szereplő kényszerül még takarékosabb működésre.

És az újaknak sokkal nehezebb lesz pénzt szerezni. Hacsak nem válik valaki divattá...

Amikor közösségi média marketingről beszélünk, hajlamosak vagyunk valami vegytiszta, csak webes, sőt, csak valamilyen közösségi oldalon megvalósuló megoldásra gondolni. Pedig többször bebizonyosodott már, hogy az igazán sikeres megoldások kilépnek a webről, és más platformot, platformokat is használnak.

Sőt, talán pont attól válik nagyon érdekessé egy-egy ilyen megoldás, hogy hatást tud gyakorolni: kézzelfogható eredményt is hozhat akár. Hiszen a közösségi médiában pont azt szeretjük, hogy be tudjuk vonni az érdeklődőket - és minél inkább kilépünk a webről, annál jobban, hatásosabban tudunk eredményeket elérni.

Itt van a Telenor esete: amikor tavaly év végén teljes mellszélességgel az Android felé fordultak, rögtön teljes sebességgel kezdték el használni a közösségi médiát erre is. De ez nem volt elég: a közösségi média segítségével két plusz aktivitást is elindítottak. Az egyik az Android Workshopok sorozata, ami nem titkoltan a közösségi média aktivitásra épül, elsősorban azon a csatornán keresztül történik az események meghirdetése. A másik egy komolyan vehető játék: lehetett ajánlani ötleteket, milyen Android alkalmazásokat hiányolunk, és ezek közül kiválasztottak hármat, amit el is készítettek. Ez volt az Androideák projekt.

Persze ez így kötelességet is jelent: tényleg el kell készülniük azoknak az alkalmazásoknak. És a Telenor megcsinálta: a mai nappal publikálta a háromból azt a kettőt, ami még nem készült el. Az egyik egy magyar alkalmazásokat gyűjtő alkalmazás, a másik egy kerékpárosokat segítő megoldás, a Kétkerék kerékpáros útvonaltervező alkalmazás. (A harmadik, már májusban elkészült alkalmazás, az S.O.S. Help.)

Ezzel akár le is zárhatná ezt a közösségi média kampányt, de azt sejtem, ennek így nincs vége. Hiszen az alkalmazások majd csak most kezdenek el elindulni. Kell majd még ezzel foglalkozni, de a Telenor ügyesen elérte a célját: jó szívvel gondolnak rá azok, akik használni fogják ezeket az alkalmazásokat.

Így is lehet. Sok meló, sok pénz és időbefektetés, de mennyivel több értelme van, mint egy egyszerű "lájkolj és nyerj" játéknak. Ráadásul tényleg azoknak lesz ez az egész Telenoros kampány hasznos, akik potenciális ügyfelek is.

Remélem, lesz egyre több ilyen jópofa hibrid megoldás!

Rendre kapom e-mailben vagy megosztásban azokat a rémtörténeteket, amikor valamilyen cég "furcsán" intézi az ügyfelekkel az ügyeit. Beszól a neki nem tetsző ügyfélnek, kioktat, hazudik, erőszakosan reagál és így tovább.

Nincs ebben sok újdonság, eddig is tudtuk, hogy vannak ilyenek. Csak eddig valahogy nem látszottak. Az ilyen rémtörténetek jobbára egy-egy blogon jelentek meg, esetleg e-mailben keringtek, de kb. ennyi. Ám ha valaki nem olvassa a Homárt, vagy éppen nem foglalkozik minden kis fiszem-faszom e-maillel, akkor azért kikerülhette a figyelmét.

De most, a közösségi média korában, ez látszik. Sokkal jobban látszik, mint eddig. Gondoljunk csak bele: ha valaki olyan hülye, hogy a Facebook-on hajt el egy ügyfelet, akkor azt nemcsak az ügyfél és ő látja, hanem mindenki más is. És vannak ilyen hülyék. Ezek után legyek én itt ügyfél? Ezt komolyan gondolja?

A közösségi média csodálatos lehetőséget ad arra, hogy lássuk, kik azok, akiktől nem akarunk venni semmit. Lássuk, kik a bunkók.

És jó ez így.

Egy hirdetési eszköz értéke több dologtól függ. Az első kérdés az, abszolút értékben mire képes: milyen kreatívok, milyen módon tudnak megjelenni, és ezzel mennyi embert tudunk elérni elvileg. Ez ugyanis alapvetően meghatározza azt, hogy érdemes-e nekünk ezzel foglalkozni.

Ha igen, akkor jön a második lépés: számunkra ez mennyire lehet érdekes, mennyire lehet eredményes? Vagyis: az elvileg elérhető emberek mekkora részben fedik a mi célcsoportunkat?

Ezek után megnézzük, ez mennyibe kerülne, és ha még mindig érdekes a hirdetési megoldás, akkor érdemes kipróbálnunk. A végső ítélet úgyis csak ekkor alakul ki: ha számunkra hatékonyan működik, akkor nyertünk.

Jól látszik, hogy ezek közül elsősorban az első kérdés az, amire általános választ lehet adni: kiket lehet elérni egy hirdetési megoldással?

A múlt héten küldött az ETARGET egy mérési eredményt, amiben erre igyekszik választ adni. És ez a mérés érdekes dolgot állít: azt állítja, hogy az ETARGET segítségével a hazai internetezők 94,5%-át, vagyis 3,6 millió embert el tudunk érni.

Szerencsére a mérés továbblép, és nemcsak azt mondja el, hányan láthatják elvileg a hirdetésünket, hanem azt is, hogy a kattintók az internetezők hány százalékát teszik ki. És ez a szám is elég jó: majdnem 1,3 millióan kattintunk ezekre a hirdetésekre.

Íme a részletesebb adatok (kattintásra nagyra nő):

Amit azért el kell mondani az ETARGET kapcsán, hogy ezek elméleti elérések. Mivel a rendszer elég jól tud targetálni (ez is ugye a lényege), így valójában egy-egy kampány esetében az elérés ennél természetesen kisebb. De ha kellően nagy költségvetéssel, jól beállított kampánnyal és kellő időt adva hirdetünk, akkor valóban működik ez az elérési szám. Jó ezt azért tudni.