Onlinemarketing blog

Nem kevés olyan piac van, ahol sok kisebb szereplő versenyzik egymással. Ezek jellemzően kisvállalkozások, egyenként néhány tíz, max. 100 millió körüli éves forgalommal. A teljes piac tehát sok ilyen cégből "áll össze". Több ilyen területet is ismerek, dolgoztam már sok olyan cégnek, akik ebből a mezőnyből szeretnének a marketing segítségével is kiemelkedni.

Tudni kell, hogy az ilyen piacokon sok esetben a termék vagy a szolgáltatás annyira nem lehet egyedi, így a megrendelő egyáltalán nincs "röghöz kötve", nagyon könnyen tud mástól rendelni. És ennek megfelelően egyébként erős árverseny is van. Ilyen piac például a garázskapusok piaca, a reklámajándékok, de akár az autókereskedők is (mondjuk a hazai Suzuki kereskedők).

Tehát ezen a piacon tudsz ügyes lenni jó marketinggel. Kitalálsz valamit, mondjuk csinálsz egy jó weboldalt, egy jó akciót, egy szlogent, felépítesz rá egy szép stratégiát, és növekedsz.

De vannak olyanok, akik nem fordítanak erre pénzt, időt, nem kockáztatnak saját ötletekkel, hanem másolnak. "Figyeld, mit csinál a konkurencia, és csináld azt!" Ismerős? Nos, ezt nevezem én klónmarketingnek. Nincs semmi saját ötlet, csak másolás és adaptálás. "Technológiai transzfer", mondhatnánk viccesen, de ez azért annyira nem vicces.

Egyik ügyfelemnek van egy ilyen kedves versenytársa. Jellemző, hogy a klónozó cég alapítója korábban a másolt cégnél dolgozott, így le se nagyon tudja tagadni a másolás tényét. A gyakorlatban ez a fajta copy-paste marketing olyan szintig elmegy, hogy még a weboldal felépítését is másolja a klónozó. Ha elkezdünk használni egy eszközt, ők is. Ha csinálunk egy Facebook játékot - ők is. Ha kitalálunk valamit - ők is "kitalálják".

Szépen loholnak a nyomunkba, és kicsit sem zavartatják magukat. És legyen ez bármilyen bosszantó, nem nagyon lehet ellene mit tenni. Persze vannak ötleteink dögivel, amikkel élünk és élni fogunk, de érdekes figyelni, hogyan sikerül ezeket adaptálni. Néha már arra gondolok, kellene párat direkt hibázni, lássuk, az mennyire "segít" nekik.

Addig pedig örülünk. Végül is valahol elismerés az, ha másolnak minket, nem?

Mivel én is OpenOffice-t használok, és azt gondolom, a szabad szoftver jó dolog, így örömmel adok helyet az alábbi ajánlónak:

"Holnap kezdődik az egyik legérdekesebb informatikai témájú konferencia. Az OpenOffice.org Konferencia a népszerű szabad szoftver, az OpenOffice.org irodai programcsomag éves közösségi seregszemléje, ahol kiváló lehetőség kínálkozik arra, hogy a fejlesztők és a felhasználók, tehát közösség tagjai, találkozzanak egymással. Természetesen az érdekes előadásokra és közösségi programokra a szervezők várnak minden leendő felhasználót is és érdeklődőt is, akik számára teljesen ismeretlen még az OpenOffice.org.

A OpenOffice.org Konferencia 2010. augusztus 31-től szeptember 3-ig tart, amelynek helyszíne a Közép-Európai Egyetem lesz. A konferenciára a regisztráció a regisztrációs oldalon vagy a helyszínen történik. A konferencia teljes idejére szóló belépő ára 3000 forint, a kedvezményes belépő (diákoknak, válságban lévőknek) 600 forintba kerül.

Az OpenOffice.org teljesen ingyenes, tetszőleges célra felhasználható irodai programcsomag, amely szövegszerkesztésre, táblázatkezelésre, bemutatókészítésre, rajzolásra és adatbázis-kezelésre alkalmas. Legyen az magán, oktatási, a kormányzati, a közigazgatási vagy üzleti célú felhasználás az OpenOffice.org azonos feltételek mellett és ingyenesen vehető igénybe. Ezenfelül szabadon terjeszthető családtagoknak, barátoknak, diákoknak és alkalmazottaknak is.

Németország, Franciaország, Szlovénia, Spanyolország, Kína és Olaszország után Magyarországra érkező konferencia különlegessége, hogy idén 10 éves a programcsomag, ennek megfelelően a szervezők a szokásosnál is színesebb közösségi programokkal várják a résztvevőket. Mindenki számára szórakoztató lesz a kiállítással és koncertekkel egybekötött ingyenes születésnapi buli a Gödör Klubban, amelyre szeptember 1-én kerül sor. A további programokról itt lehet olvasni. Az eseményről friss információk a honlapon, a wiki oldalon és a Facebookon olvasható."

Mi történik akkor, ha valaki ország-világ előtti nyilvánosságot kap? Ha megkapja az 5-10-15 perc hírnevet? Vagy főleg mi történik akkor, ha valaki ismert ember, és elkezd szerepelni egy sokak által nézett műsorban?

A mellett, hogy nő az ismertsége, még egy dolog biztosan: olyan mennyiségű negatív véleményt, mosdatlan beszólást, szidást, anyázást fog kapni, amit még sose kapott. Hogy hol? Hát az interneten! 

A West Wing (Az elnök emberei) egyik részében a választásokon újrainduló elnököt készíti fel a stábja. Az egyik feladat az, hogy kínos kérdéseket tesznek fel az elnöknek, akinek kapásból kell tudni jót válaszolni. Fel kell készülnie mindenre. De tényleg mindenre.

Na, ilyen nyilvánosságra felkészítés kellene mindenkinek, akit az ismertség "veszélye" fenyeget. Hogy miért, azt leírtam, de hogy mire kell pontosan készülni? Íme csak egyetlen kommentelhető cikkből, az X-Faktor kapcsán néhány kendőzetlen vélemény:

Az a ripacskodás, amit a mentorok levágtak...

(...)

A Keresztest Nézni sem bírom basszus . Azon felül , hogy irgalmatlan ronda borzasztóan mesterkélt és blablabla:):) Szerintem gyerekkorában a csak a kutya játszott vele az is csak a csont helyett:)

(...)

Olaszcsaj: én tuti letörném a kezét annak a kozmetikusnak, aki ilyen szemöldököt tetovál.

(...)

Elkaptam a kismamát, olasz kurvát és a Hallelujás részt. Nagyon gáz és nagyon erőltetett.

(...)

Ki az a Malek? Csak nem az a nyálas buzi? Most láttam először, nem is szeretném többet.

(...)

Olyan irritáló volt az a nő, mint még senki. Egy borzalom. Akinek csak arra futja a tehetségéből, hogy a közönséget szidja, az mégis mi a f*sznak lép fel, mért nem földeli el magát?! Hülye p*csa...

(...)

Geszti Péter és Nagy Feró nem odavaló személyek. Keresztes Ildikó pedig maga az összeaszott vasorrú bába ! Antipatikus ! Rettenetes!

(...)

a fridesrikusz allandoan tuljatsza magat , mert egy tomeny fos

..és így tovább, nem is folytatom. Jó dolog az, ha ismerik az embert, hát nem?

A fentiek természetesen a véleményüket megosztókat minősítik, de ha valaki nem készül arra előre, hogy ilyeneket olvashat magáról, az könnyen idegösszeomlást fog kapni. Pedig ezeket a véleményeket nem szabad komolyan venni. Ez csak egyfajta szelep, ami kell, hogy sok ember elviselje saját frusztráltságát. Mert ez is a közösségi média. Mondjuk úgy: az sm sötét oldala.

Itt az önkormányzati választások a nyakunkon, de ezt csak onnan lehet látni az interneten, hogy egyre több cikk szól erről, és van egy viccpárt, amelyik ki is használja az internet adta nyilvánosság lehetőségét. És ennyi.

Nekem hiányérzetem van. Az önkormányzati választás pont a helyi hatalom megszerzéséről szól, vagyis a közvetlen lakókörnyezetünkről. Egy képviselő úgy 10 ezer embert képvisel (maximum), egy polgármester se többet 180 ezernél (és ez már jelentős felül becslés, hiszen talán Miskolc, Pécs, Debrecen, Szeged, a XI. és a III. kerület lehet kb. ekkora). Vagyis elvileg olyan emberekről beszélünk, akikkel közvetlenebb a kapcsolatunk, mint a parlamenti képviselőkkel vagy akár a miniszterekkel, miniszterelnökkel.

És mégse látom azt, hogy a helyi politikusok foglalkoznának az internettel. Bár vannak kivételek, de jellemzően nincs olyan célzott kampány, ahol az internet adta lehetőségeket próbálnák meg rendesen kihasználni. Nincsenek olyan mikroüzenetek, amelyek a saját választóknak szólnak. Vajon miért?

Erre talán két választ lehet adni. Az egyik a tudás hiánya: egyáltalán nem annyira elterjedt dolog az internet használat, mint azt feltételezzük a kereskedelmi eredményekből kiindulva. Pont a politika számára fontos réteg nehezebben érhető el: az idősebbek, az alacsonyabb státuszúak. Persze nemcsak ők szavaznak, de őket talán könnyebb befolyásolni - de nem az internet segítségével. Másrészt tudásbeli hiány az is, hogy a legtöbb jelöltnek lövése sincs arról, mit lehetne csinálni a neten. Érdemes lenne megnézni, hogy hánynak van olyan iwiw vagy Facebook adatlapja, amely segíti őt a választásokban.

A másik válasz az eszközök hiánya. Mert aki helyben akar esetleg hirdetni, az nem fog azonnal az internetre  rohanni, hiszen mit tudna csinálni? Célozni kellene területre, de egy választási körzet olyan pici, hogy az esélytelen próbálkozás. Adatbázis kellene - de most őszintén, egy körzetre eshet egy komolyabb megvásárolható adatbázisban a szavazók kevesebb, mint 10%? Adatbázist kell építeni - de nem most. Annak már meg kellene lennie, és mehetne nekik az e-mail. De mi még? Volna persze pár lehetőség, és ezekkel néha lehet is találkozni, de inkább "nem jellemző"...

Mik ezek? Lássuk! Az unásig használt blog még mindig működhet, ha jól van írva. De már lehet Facebook oldalt is csinálni. Be lehet kapcsolódni fórumokon beszélgetésbe. És ha van, akkor a helyi webes híroldalakon is meg lehet jelenni.

Illetve lehet még komolynak vagy viccesnek szánt videókkal, képekkel megpróbálni valamit. És vége. PPC hirdetéseknek nincs sok értelme, bannert kilószámra megvenni csak a nagy pártoknak lenne szabad, de azt se erőltetném.

A hazai internetes megoldások nem igazán segítenek a politikusoknak. De talán ez nem is baj. Akiket komolyan érdekelnek a választások, azok már úgyis tudják, kire szavaznak. Akiket meg nem... azok nem a politikusok blogjait fogják böngészni, az biztos.

Már a második olyan Facebook kampányunkat futtatjuk, amelyik egy nagyon érdekes különbségre mutat rá a Facebook oldal és a saját weboldal összehasonlításban.

Ha a saját weboldalunkra irányítjuk a kampány során a látogatót, akkor jó esetben azonnal lesz konverzió, esetleg nyerünk egy visszatérő látogatót, és ha okot adunk rá (pl. nyereményt ígérünk), még az adatait is megadja. Talán. Ehhez jól ki kell találni, mi kellhet neki, ráadásul kell mindenféle törvényi szabályoknak is megfelelni (pl. adatvédelmi szabályok). Ez így kerek, ezt így szoktuk meg, így működik.

A Facebook egy érdekesen működő rendszer, írtam már, hogy a belső kampányok olcsóbbak tudnak lenni, mint a külső címre mutatók. Vagyis érdemes egy céges oldalt csinálni, azt egy kicsit felfuttatni, majd ezt követően ráengedni egy hirdetést, a Facebook-on belül (lehet persze kívülről is...).

Tehát ami történt: a kampányban az oldalra érkező látogatók egy része megtette azt, amit szerettünk volna, olyan mértékben, amivel elégedettek is voltunk. Viszont sokan, jóval többen csatlakoztak az oldalhoz, vagyis a "Tetszik" gombra kattintottak. 

Tehát: bejöttek, megnézték, nem kellett az ajánlatunk valamiért, de az oldalt követik, vagyis a jövőben el fogjuk tudni érni üzenettel a üzenőfalon vagy akár belső direkt üzenettel. Tehát nem veszett el! És nem kellett semmi plusz dolgot tennünk, sem nyereményjáték, sem egyéb akció nem kellett.

Egyelőre tehát a Facebook népe szeret lájkolni. Használjuk ki, amíg így van!

A Facebook töretlenül növeli a hazai felhasználók számát, most tart valahol az 1,7 millió fölött. De ez a nagy szám óhatatlanul azt is jelenti, hogy már nemcsak a geek réteg van ott jelen (már régen nem), hanem egy ugyanolyan vegyes képet ad a felhasználók összetétele, mint ahogy azt a közösségi oldalakon kívül megszoktuk.

(Forrás)

Ez persze azt is jelenti, hogy nagyon végig kell gondolnunk, mit és hogyan írunk le. Ha egy reklámcélú valamit csinálunk, akkor könnyen belebotolhatunk abba, hogy az emberek mennyire figyelmetlenek. Gondos iwiw adatlap böngészések közben azt már megszokhattuk, hogy a születési név mezőbe sokan beírták a születési évüket, de a Facebook újabb meglepetéseket tartogat számunkra.

Egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmem arra, hogy hányan el tudnak téveszteni egy-egy Facebookos eseménymeghívást. Konkrétan: a meghirdetett esemény augusztus 18-tól november 30-ig tart, erről megkapták sokan a meghívót, be is léptek, majd szomorúan beírták a kommentek közé: "Köszi a meghívást, kár, hogy lekéstem róla.."

Mert ő csak az első dátumot látta. A vége dátumot már nem. És ami a meglepő: nem egy ember járt így, hanem elég sok. Ebből az is következhet, hogy maga a felület nem túl jó, de megnézve inkább az látszik, hogy nem elég kitölteni minden mezőt, a szövegbe is be kell írni, ha valami nemcsak egy napig tart!

Mert nekünk, marketingeseknek, nem nagyon marad más lehetőség. Megpróbálhatjuk egész népünket nem középiskolás fokon tanítani, de ha eredményt kell elérni, akkor bizony sokkal jobb, ha alkalmazkodunk.

Mégha az néha nagyon tud fájni.

Helló, Kristóf vagyok, Konrád barátja. Ez egy vendég poszt, amiben kipróbáljuk, hány olvasója marad Konrádnak, ha megjelenik a blog-on egy általam írt, az online marketingben "kicsit műszakibb" oldalról segíteni próbáló cikk. :)

Kevesen tudják, hogy a Google Analytics azon kívül, hogy méri weboldalaink forgalmát, valamennyire programozható is. Ez lehetővé tesz néhány érdekes (és pénzt hozó) trükköt.

Például egy honlapon, amelyik több ügyfélcsoportot céloz meg, szeretnénk szegmentálni a látogatókat, de az Analytics-ben azt látjuk, hogy szinte mindenki megnézi a többi csoportnak szóló ajánlatokat is. Milyen jó lenne egy olyan megoldás, ami az alapján szegmentálna, hogy melyik ajánlatot nézte meg először a látogató!

Bár a Google Analytics "alapképességeit" ez meghaladja, meg lehet oldani az API (Application Programming Interface) segítségével.

Az egyszerűség kedvéért a szegmentáló oldalaink URL-jeit "/for-xxx" minta szerint nevezzük el (a példaként használt oldalon pld "/for-project-managers", "/for-programmers", stb). A "for-" utáni részt látjuk majd viszont az Analytics-ben.

Természetesen mást is használhatunk előtagnak, csak írjuk át a JavaScript kódban is. Az "AreYou" változónév helyett is írhatunk mást, ami csak az adott oldalnak jobban megfelel. És ugye mindenki az aszinkron tracker-t ("_gaq") használja már, hogy az Analytics ne lassítsa az oldal betöltését?

Pár sornyi saját programkódot szúrunk a Google kódjának a közepébe, alant világosabb háttérszínnel jelölve (a hely lényeges, mert a mi változónk az utána következő _trackPageview parancs "hátán" jut el a Google szervereire):

Meg is vagyunk! Pár napig hagyjuk futni, ahogyan azt szokás. :)

Amikor már összegyűlt elég adat, az Analytics "Visitors" menüjében a "Custom Variables" alatt találjuk meg munkánk gyümölcsét (klikk nagyobb képért):

Ezt az adatot most már szabadon használhatjuk az Analytics-en belül. A legnagyobb rugalmasság kedvéért például csinálhatunk belőle "Advanced Segment"-et, a "Custom Variable (Value 1)"-et használva:

Ha ezt megtesszük, ezután bármelyik grafikonunkat vagy lekérdezésünket nézhetjük úgy, hogy célcsoportjaink egyike vagy másika alapján rajzoljon/számoljon nekünk az Analytics.

Így most sokkal pontosabb célcsoportjaink vannak, élesebben látjuk, hogy melyik oldalainkat melyik csoport nézi többet, melyik honnan érkezik, vagy melyik tölt a legtöbb időt az oldalainkon, megnyitva a lehetőségeinket a jobb, profitábilisabb konvertálás felé.

Kristóf szabadúszó programozó, aki szerint a számítógép a legklasszabb dolog a szeletelt kenyér feltalálása óta. Weboldala a kkovacs.eu (angol), és ha ideje engedi, hazai ügyfeleknek a nemzetközi tanácsadói díjából kedvezményt ad. Koffein- és Twitter-függő (ő a @kkovacs).

P.s.: Ha van még két szabad perce, nagy segítség lenne a jövőre vonatkozóan, ha kitöltené ezt a kis visszajelző kérdőívet! Előre is köszönet érte.

A választási kampányban az MSZP elővette azt a fegyvert, amihez még annyira nem vagyunk hozzászokva: direktbe támadta meg a Fideszt, mégpedig negatív kampánnyal.

Volt már ilyen persze, itt is - ott is, de ez a mostani talán azért különleges, mert emlékeim szerint ennyire direkt negatív üzenetet még nagy pártok egymás ellen nem használtak ilyen mennyiségű megjelenéssel.

Nem ítélném meg sem a kampány üzeneteit, sem azok valóságtartalmát, mindössze annyit akartam leírni, hogy egy negatív kampány akkor jó, ha az alábbi két dolgot teljesíti:

• igazat mond
• hiteles az, aki mondja

Azt, hogy jelen esetben ebből mi teljesül, mindenkinek a saját ízlésére és pártpreferenciájára bízom.

A TV2 szerint a Megasztár4 kapcsán készült Hitler-videó ízléstelen. A TV2 véleménye bár érdekes, de megtarthatta volna magán, így ugyanis egészen szép nézettséget csinált ennek a videónak, ráadásul most mindenki tudja, hogy milyen szerződéseket akarnak aláíratni.

Gratulálok!

Azt gondolom, 2010 legnagyobb kérdése a közösségi média esetében, hogy megéri-e foglalkozni vele. Mondhatnánk azt, hogy érzésre igen, hiszen brandet épít, meg eredeti felhasználó felhalmozás történik, és így tovább. Ha ügyfél meggyőző bullshit kell, egy jó marketingesnek nem kell ehhez a közértbe menni.

Persze erre mondja azt a szám-fetisiszta értő közönség, hogy elég a duma, mutasd meg, mi történik. Nézzük meg szépen a Google Analyticset, és lássuk, mit mutatnak a számok: hány látogató jött a közösségi médiából, hány látogató hozott bevételt. És ilyenkor vagy jön a kínos csend, vagy jön a visszatámadás: ez most nem erről szól!

A fenéket nem. Persze, fontos a brand építés, de csak bizonyos cégméret és hirdetésre fordítható keret fölött. Addig igenis fontos lehet, hányan jönnek twitterről, facebookról vagy bármi más közösségi oldalról.

Persze hallani ilyen-olyan story-kat, de semmi olyan esettanulmány, ami azt mutatná, ez igen, ez az eszköz minden kkv-nak kell, mint egy falat ppc. Ezért is lesz talán érdekes az alábbi példa.

Elöljáróban annyit, hogy szerintem egy fórumos közösség is közösségi média, még akkor is, ha az éppen aktuális hype-ban nincs túl nagy presztizse. A történet ugyanis fórumhoz kötődik. Az Index fórumrendszerében nagyon sok szaktopic van, vagyis olyan fórum, ami egy konkrét témáról szól. Ilyen téma lehet például egy autómárka, vagy azon belül egy konkrét autófajta. Egy ilyen fórumban vagyok én is tag, vagyis írom és olvasom is.

Aki látott már ilyet, az tudja, hogy a bejegyzések nagy része vagy egy aktuális hibáról, vagy annak a megjavításáról szól. Sok a kérdés, hol kell valamit megjavítani, mi lehet a hiba oka, mennyibe kerül valami, hol lehet kapni bontott cuccot stb. Aztán a közösség tagjai egymást segítve javítgatják a kocsijukat.

Nos, az általam követett egyik fórumban van egy autószerelő srác, aki válaszolgat a kérdésekre, segít ha kell, add tippeket, és persze sokszor leírja: ha ez vagy az kell, nálam megkapod, vagy gyere el és megoldjuk, megjavítom.

Voltam én is nála a napokban, egy nem túl komoly, de annál bosszantóbb hiba miatt, aminek a javítása elvett olyan bő két órát. Így volt alkalmam beszélgetni vele.

Ő egyedül van, tipikusan csak egy adott típussal foglalkozik (még a márkán belül is), arra van fölkészülve, ilyen autókat hoz be elbontani. Kérdeztem, hogy mennyire megy neki a fórumos beszélgetés, megéri-e. Hát, megéri.

A megrendelések fele a fórumról jön. Más reklámja nincs, a megrendelések másik fele vagy visszatérő, vagy szájhagyomány. Vagyis alapvetően neki a megélhetését az Index egyik konkrét fóruma biztosítja.

Konverziós szám? Az nincs. Nem mér senki semmit. Ügyfél, az van. És működik.

Nos, íme egy példa, amikor egy konkrét közösségi megoldás eredményt hoz. Így is lehet.

Nekünk már mindegy. Mi együtt nőttünk az internettel (többé-kevésbé), a saját hibáinkon keresztül tanultuk meg, mit jelent az interneten a magánélet (semmit), a szerzői jog (nem sokat), a nyilvánosság (minden az). Amilyen kézlenyomatot hagyunk magunk után a közösségi oldalakon, olyanok vagyunk.

Megtanultuk: az iWiW, Facebook adatlapunk tartalmától, a bejelölt barátainktól függhet a munkánk, a magánéletünk, a szórakozásunk. Egy rosszul elhelyezett nyaralási fotó miatt még a pénzünkre is lecsaphat az APEH. Tehát hibázunk, de tanulunk belőle. Így élünk itt, együtt, a Magasztos Közösségi Médiában.

Kedves szülőtársak! Most nőnek fel a gyerekeink, most kezdenek el internetezni, mostanában kezdenek el saját profilokat gyártani ugyanezen a helyeken. És mi igyekszünk felkészülni: megtanítjuk nekik, hogy kik azok a pedofilek, kik azok a kurvák, kik azok a csalók és gazemberek - persze nem ezekkel a szavakkal, hanem szépen körülírva. Nem tudunk mást csinálni, hiszen nincs olyan filter, amely kizárná a valóságot az interneten.

De kedves szülőtársak! Tanítsuk meg nekik azt is, mi az a közösségi média, és miért nem jó poén a barátokról készült viccesnek tűnő fotót vagy videót felrakni a netre. Tanítsuk meg nekik, hogy mire figyeljenek oda, hogy az ő barátaik ne rakjanak fel ilyen anyagokat róluk. Sok, nagyon sok kellemetlenséget megspórolhatunk nekik, ha így teszünk.

De minden bajtól nem lehet (és talán nem is szabad) elzárni a gyermekeinket. Ezért tanítsuk meg nekik, hogyan készüljenek fel az ilyen dolgokra. És igen, már akár 8-10 évesen kezdjük el őket a tudatos netezésre nevelni.

Kedves szülőtársak! Mi már megtapasztaltuk azt, milyen az élet vadkeleten, az interneten. Segítsünk a gyermekeinknek, hogy nekik könnyebb legyen!

Nézem, ahogy szenvednek a cégek a közösségi médiában idehaza, és ahogy próbálnak jófejek meg modernek meg közösségiek lenni. Néha szánalmas, néha kicsit sikeres, de valahogy minden esetben azt látom: kevés a lendület.

Azok a példák, amik jók, amiket elő lehet halászni innen-onnan, szinte mind valamilyen kis céghez vagy egy konkrét személyhez köthetők. Vagy egy olyan külföldi céghez, amelyik mindenhol jól csinálja.

Miért lehet ez így? Mi hiányzik a legtöbb próbálkozásból? Szerintem az alapok!

A közösségi médiában való szerepléshez ugyanis az alapok nem itt keresendőek. Az alapok a cég egészének a kommunikációja: hogy szólítja meg az ügyfeleit, hogyan szólítja meg a partnereit, mennyit is kommunikál valójában. Márpedig ha ez felülről vezérelt, egyirányú, rugalmatlan, akkor a cég nem fog tudni mit kezdeni magával a közösségi médiában.

Írtam már korábban is: a közösségi média alapjaiban változtatja meg a cégek és ügyfeleik kapcsolatát. Akik ezt nem veszik észre, azoknak nem való ez a terep.

De mit is jelent ez a valóságban? Például azt, hogy nem elég egy Facebook oldalt létrehozni, és oda felrakni a semmitmondó közleményeket. Valami érdekes tartalmat kell csinálni. Persze az, hogy mi az érdekes, elsősorban nem a cégtől, hanem az ügyfelektől függ. Nem az az érdekes, hogy ismét 3%-al nőtt az értékesítés az elmúlt hónapban, hanem például az, hogy az új termék mikor fog megérkezni.

Aztán nagyon fontos, hogy a közösségi média nem a megszokott reklámcsatorna. Itt a közösség tagjai visszaszólnak. Néha én is megteszem. Főleg akkor, ha valami PR hablatyot nyomnak a szemembe válasz helyett. Tehát a közösségi média nem a PR hablaty helye, a közösségi médiában vagy konkrét választ kell adni a kérdésekre, vagy azt kell válaszolni, hogy nem tudunk válaszolni. Még az is jobb, mint az olvasók hülyének nézése.

Végül. A közösségi média sem a spam helye. Hiába vannak olyan eszközök, amelyekkel fillérekért végig lehet spamelni a fél Facebookot, nem érdemes ezzel élni. Részben azért, mert emiatt törölhetik az oldalunkat, részben azért, mert a felhasználóknál ez visszacsap.

Igen, itt is kreatívnak kell lenni. El kell érni, hogy a közösség a maga belső szabályai mentén népszerűsítsen bennünket. Ez persze nehezebb és kevésbé tervezhetőbb. De ha működik, akkor hatékonyabb.

Szóval, ha egy cég meg akar jelenni a közösségi médiába, gondolja végig a fentieket is. Vajon valóban képes megújítani a kommunikációját?

Ma volt szerencsém strandra menni, Szeged mellett, Sziksósfürdőre. Ez a strand - bár változott az elmúlt 20 évben - de mégis egy kicsit itt maradt szocializmus. A régi idők hangulatát idézi, és nemcsak azért, mert ugyanazon épületekben lehet öltözni, mint 25 éve - és azóta mindössze a tisztasági festés történt meg. Hanem a kínálat miatt is.

Például csapolt sör nincs, mert a nyár közepén megromlott mindenkinél. Legalábbis ezt bírta mondani a büfés. Persze a strand másik felén mégis volt csapolt sör... Az este hétih nyitva tartó helyen a lángos már öt után elfogyott. A kürtőskalács is. Fagyi még volt, szerencsére.

Az árak is viccesek voltak, egy doboz sör olcsóbb volt, mint egy ugyanakkora (fél literes) üdítő. Ja, és újságot is vettünk volna, valami magazint, meg keresztrejtvényest - szóval semmi extrát. De csak a helyi lapot és Blikket lehetett kapni.

Így aztán meg kellett állapítsam: ez bizony a gazdag vállalkozók országa, ha nem kell nekik a pénzem. Hiszen nincs semmi, amire el tudnám költeni...

És hogy jön ez ide a blogba? Eszembe jutott erről az, amit már többször is láttam: készítenek kkv-k weboldalt, de mindenféle üzleti átgondolás nélkül, még pénzt is költenek rá, csak éppen rossz lesz. Ugyanígy kidobott pénz, mint a fenti példában az elveszett bevétel. 

Hiába, gazdag vállalkozók országa vagyunk na. Ez van, nincs a fentieken mit csodálkozni.

A web stratégiai piramisának előkelő helyén, a második lépcsőn található a usability, a weboldalak használhatósága. Bár még ez a terület sokak számára nem tűnik fontosnak, de ahogy egyre jobban elterjed az oldalak keresőoptimalizálása, ahogy egyre többen adnak ki pénzt a látogatókért, úgy fog egyre fontosabbá válni, hogy a weboldal tényleg használható legyen.

De mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan lesz egy weboldal jó? Nos, akit ez bővebben érdekel, annak ajánlom az alábbi oldalt: http://eye-tracking.hu/

Én a magam részéről azt gondolom, 2011-2012 online marketing trendjének egyik fontos eleme lesz ez a terület. Azon se csodálkoznék, ha pár hónap múlva már sokan neveznék ki magukat usability szakembernek... De ha valaki ezt nem akarja megvárni, nézegesse ezt az oldalt is, érdemes!

Kellene valami olyan szabály, hogy közszolgálati és szolgáltató weblapokat kötelezően használhatóra kell megcsinálni. És kellene egy olyan megoldás, amivel ez ellenőrizhető is. Sokat segítene ez abban, hogy olyan használhatatlan förmedvények, mint a Szegedi Közlekedési Társaság Parkolási Üzletág weboldala, véletlenül se kerüljenek publikálásra.

Már a címlap is egy vicc. Móricka rajz és belépés gomb. Vagyis nem voltak képesek lényegi információkat azonnal adni, de még menüt se. Belépve legalább ronda és kaotikus.

Ott kezdődik a probléma, hogy Szegeden egy speciális, előre megváltandó jeggyel működő parkolási rendszer van. Jó lenne, ha erről azonnal találhatna az érdeklődő egy leírást. Illenék megismerni a rendszert, nem? Persze, van leírás, ja. Az egy mese. Hosszan mondja és ráadásul nem is lényegre törő. 

De oké, megvan. Nézzük, hol lehet venni parkolószelvényt! Yuppie! Bárki el tud ezen menni? Szegedi őslakosoknak nem ér! Ez egy használhatatlan szar vacak. Semmi nem látszik belőle.

De oké, megvan a jegy. De hol mennyi ideig lehet parkolni? És hol nem kell fizetni? Irány a térkép! De nézdmár, ennél a vásárlóhely listánál található térkép nem linkelhető! Vajon miért?

De megvan! Ez az igazi szegedikum kérem, egy olyan térképmegoldás 2010-ben, ami már 2000-ben is ciki volt!

Erről kell is egy screenshot:

Ezen az egész térképen végülis csak azt nem látom, hol vannak a zónahatárok. De nini! Jelölve vannak a jegy vásárlás helyei! Vajon mennyire friss ez a térkép? Az sajnos nem látszik, mikor frissítették...

Arról most nem is beszélek, hogy oldal egy usability katasztrófa és ráadásul a SEO-ról se valószínű, hogy hallottak. Ez egy ciki. Szegednek is, de a parkolást szervező cégnek is. Illenék már frissíteni...

U.i.: De azonnal! Megnéztem az angol nyelvű oldalt (ehhez vissza kell menni a címlapra, jajj), és ott még valami két éves árak vannak! Ez már nemcsak ciki, ez már félretájékoztatás keményen!

A Google végülis elérte a célját a hazai piacon: sikerült olyan módon befolyásolnia azt, hogy mindenkinek valamilyen szinten hozzá kell alkalmazkodnia. Még akkor is, ha nem is konkurens cég.

Hiszen a Google hirdetési rendszere, az AdWords - illetve az azt elsősorban jellemző kattintás alapú hirdetés - nagyon megváltoztatta a hazai piacot. És ez a változás igazából nem jó senkinek. De vajon miért merem ezt kijelenteni?

A Google kattintásos rendszerének van pár sarkalatos tényezője, amit érdemes átgondolni. A legfontosabb az, hogy a kattintások ára időben és "térben" változó. Ugyanis a kattintás ára (sok más mellett) függ attól, hogy hol jelenik meg a hirdetés (ez a térbeli elhelyezkedés: milyen kulcsszóra történő keresés mellett, illetve milyen tartalomban lévő kulcsszó mellett) és persze függ attól is, hogy éppen hányan hirdetnek (időbeli tényező). No és persze harmadikként az is számít, mennyit ér meg az éppen hirdetőknek a kattintás, vagyis mennyi pénzt hajlandóak megadni a hirdetők egy adott kattintásért.

Mindezek mellett a kattintás ára függ a hirdetés szövegétől is: ha sokaknak tetszik a szöveg, akkor sokan kattintanak, ettől az olcsóbb lesz. De ha a kattintók hamar visszatérnek a keresőbe, akkor mégse olyan jó a hirdetés (valami baj van vele), ezért drágul. Ha a linkelt oldal, vagyis a landing page tartalma olyan, hogy a beállított kulcsszavakat tartalmazza, megint csak olcsóbb lehet. És így tovább: a Google árai tehát attól is függnek, hogy mennyire pontos és mennyire igaz a hirdetésünk.

A modell tehát mégegyszer áll:

• hányan hirdetnek
• hol hirdetnek
• mennyit ér
• milyen a szöveg
• milyen a landing page

Ezek együtt adják ki az árat. Ami lehet akár 5 Ft is, de lehet akár 300-400 Ft is, beállításoktól és hirdetői elvárásoktól függően.

No és akkor ebből mennyi jött át a hirdetőknek? Kattintást lehet venni olcsóért! Akkor adjon nekünk mindenki kattintást olcsóért, akárhol!

És a tartalomszolgáltatók egy jelentős része bizony adja a bannereket fix áras kattintási díjért. És ezzel jól kicsesznek magukkal és végső soron a piaccal is.

Hiszen ebben az esetben a fenti öt tényező egyike sem érvényesül! Bárki bármit hirdethet, fix kattintási áron, ami ráadásul a végső kifizetésnél akár 120-150 Ft körül is alakulhat (sőt...). Ezzel sikeresen elérik azt, hogy a saját értékesítési rendszerükkel csökkentsék a hirdetési helyek értékét, miközben egy csomó kockázatot átvállalnak a hirdetőtől: a tartalomszolgáltató fizet a felületével a rossz kreatív miatt, a rossz kampányüzenet miatt, vagy azért is, ha a hirdető direkt olyan hirdetést csinál, hogy minél kevesebbet kattintsanak (ilyen is van).

Itt tartunk most. A hirdető persze csak addig örül, amíg van értékes tartalom. De a fenti üzleti modell a bevételeket csökkentheti, tervezhetetlenné teszi, és így végső soron a jó tartalomra se jut pénz. (És ez most nem demagógia. Ez egy folyamat...)

Persze azok, akik a kampányokat csak és kizárólag a Google Analyticsben látják, és nem foglalkoznak olyan tényezőkkel, amelyek a vásárlói döntések esetében mégis fontosak, a fenti folyamatot még jónak is tartják. Azoktól csak annyit kérdeznék: vajon a Red Bull számára mennyire fontos a Forma 1-es csapatok támogatásából elért kattintás? Egy Red Bull ital boltban történő megvásárlásához hány kattintás kell? És egy Indexen elhelyezett szuperbanner, amit naponta százezerek láthatnak többször is, mennyiben tér el egy kattintásokat nem hozó offline megjelenéstől, mondjuk egy TV spot-tól?

Újra meg kell tanulnunk, hogy az internetes hirdetések nemcsak kattintásokkal mérhetőek! Igen, fontos a kattintás, de nem minden esetben. Egy termék vagy egy brand ismertsége önmagában döntésbefolyásoló tényező. És a döntések ma még nem az egyes weboldalakon történnek, hanem offline környezetben: a kocsmában, a boltban, a büfében. A hirdető ha teheti erre is figyeljen. Mert így fogja tudni maximalizálni a forgalmát és végső soron a hasznát is.

Bár a nyári uborkaszezon azért nem unalmas láblógatással telik, és munka azért van dögivel, de mégis valahogy kisebb ilyenkor a nyomás. Sokan nyaralnak, és 2-3 hét alatt jön össze annyi meeting, amennyi máskor egy szűk hétbe szokott beleférni. De ez nem is annyira baj, így van idő ilyenkor elgondolkodni olyan dolgokon, amikre egyébként a "normál üzletmenet" idején nincs.

Ilyen például a hazai piac nagyok által uralt helyzete. Hírbehozó megírta, hogy a piac igyekszik kirekeszteni a külföldi szolgáltatókat - egészen pontosan igyekszik védeni a saját helyzetét -, és ez talán azt mutathatná, hogy próbálnak együttműködni, próbálnak együttesen fellépni. Pedig más jelek arra mutatnak, hogy ez távolról sincs így.

Az Origó megerősödése például önmagában is veszélyforrás a többieknek, hiszen korábbi rossz helyzete nem azért volt, mert a konkurencia jobb lett, hanem mert ő maga rosszabb. Ráadásul egyes területeken nagyon csúnya árverseny is kialakult. A Google AdWords által népszerűvé tett kattintás alapú elszámolás már nemcsak mint opció van jelen a banneres piacon, hanem szinte elvárás: így akarnak vásárolni. Ami lássuk be, egyáltalán nem jó. Olyan ez, mintha minden literben akarnánk venni, mert az a víznél bevált. De kenyeret vagy húst literben venni... lehet, de elég nagy baromság, nem?

Lesz még ennek böjtje, hacsak nem már most ott tartunk.

Persze értelemszerűen a megrendelő diktál, és éppen ezért lenne értelme a tartalomszolgáltatóknak együtt fellépni, de azt gondolom, ha tavasz óta ez nem történt meg, akkor olyan nagy előrelépést nem várhatunk. Őszre mindenkinek lesz elég munkája és baja, nem fog jutni idő ilyen piacformálásra.

Pedig a banner nem haldoklik, van annak is szerepe és helye, és nemcsak kattintás alapon. Csak nem mindegy, mennyire kreatívok a hirdetők.

De ez legyen egy másik uborkaszezonos bejegyzés témája.

A Google AdSense csodálatos megoldás, és akik befűzték az oldalukba, pontosan tudják, mennyi pénzt tud hozni. Van rengeteg olyan kisebb oldal, amelynek ez jelenti elsősorban a bevételt - más reklámot szinte soha nem is raknak ki. Esetleg más ilyen megoldást (pl. idehaza az ETARGET-et). 

De vannak olyan nagy cégek is, akik használják az AdSense-t, miközben saját értékesítési megoldásaik is vannak. Ilyen esetekben a Google nagyon jó kiegészítő bevételi forrás: bannert a nagyobb kampányokhoz vesznek a hirdetők, a bevételek nagy része onnan jön, míg a kis hirdetőknek, kkv-knak nem kell külön szolgáltatást kitalálni, használják az AdWords tartalmi hálózatot, és ők is jelen lehetnek. És nagy forgalmú oldalaknál az AdSense is hozhat sűrű filléreket.

Az ilyen együttműködések addig jók, amíg mindenki nyer. A Google kap felületet a hirdetéseknek, a hirdetők kapnak értékes helyen megjelenést, a weboldalak pedig kiegészítő jövedelemhez jutnak, hiszen ez a fajta hirdetés nem csökkenti érezhető mértékben a többi hirdetési formából származó bevételt.

Viszont a Google értelemszerűen fejleszti a hálózatát. A szöveges hirdetések mellett már hosszú ideje lehet képi megoldásokat, bannereket is használni. Annak is már jó ideje, hogy az egyik vezető banner kiszolgálót is a Google vette meg. Várható hát, hogy a hagyományos szöveges hirdetések mellett erősödni fog a Google a bannerek piacán is.

Ennek egyik jele az, hogy bejelentették a Google Display Network-öt.

És akkor most komolyan érdemes elgondolkodnia néhány nagy cégnek idehaza, például a Sanomának vagy a HVG-nek: vajon meddig jelent win-win helyzetet az AdSense használata, és mikor kezdik el a hirdetők a Google-ön keresztül kirakni hozzájuk a bannereket - ezzel konkurálva a saját értékesítésükkel?

Ülök, és csak bámulok ki a fejemből. Miért nem én találtam ezt ki? Miért nem jutott ez nekem az eszembe?

Az egész onnan indult, hogy megláttam egy hírt: Felhasználóbarát lett az MTI honlapja.

Már a címen felkaptam a fejem. Felhasználóbarát? Az? Oké, megújult, meg minden, de azért ez így erős túlzás. Nem rossz oldal, de nem is kimagasló: lehetne rajta még mit csiszolni. Aztán a hírből kiderült, hogy

A Magyar Távirati Iroda honlapja a Magyar Tartalomipari Szövetségtől kapta meg a Felhasználóbarát honlap cím.

Aha. Tehát itt áll egy szervezet, amelyik ezt eldönti. De nem is akár hogy, hiszen a cikk szerint:

Felhasználóbarát honlap minősítést az a weblap kap, amelyik a minősítés során a fontossági területek (megfelelés a működtető intézmény céljainak, jogszabályi megfeleltethetőség, elérhetőség, akadálymentesség, biztonság, fogyasztóvédelem, tartalom és forma egysége, tartalom, tartalomszolgáltatás szervezése) által súlyozott összpontszám 65 százalékát eléri.

Vagyis van itt egy minősítés is! Hát nézzük meg.

2009. évben a MATISZ - a MENET 2008 pályázat keretében – a korábbi eFestivalok tapasztalatai alapján kidolgozta a Felhasználóbarát honlap minősítési rendszert. A Felhasználóbarát honlap minősítés az év bármely időszakában igényelhető. A minősítés díja 20.000,- Ft + áfa. A minősített honlapok díjmentesen nevezhetnek az eFestival versenyre.

És van egy szempontrendszer is, egyfajta kérdőív. (Nem másolom be.)

Mekkora ötlet ez! Elkérni 20 ezer forintot, aztán elemezni kicsit az oldalt, és rányomni egy pecsétet, ami két évig érvényes! Nagyon ügyes! Igaz, annyira nem pörög, egyelőre idén öt oldal kapott minősítést.

Én már csak egy dolgot hiányolok: vajon kik az ítészek, kik döntik el, felhasználóbarát-e az oldal? Mert igazából ezen áll vagy bukik az egész!

A Facebook valahogy kihagyhatatlan ebben a nyári pangásban. Miközben alig történik valami a hazai online marketing látványos felszínén, addig a Facebook rendre ad okot hírekre. Bár végül is ez egy most növekvő terület, persze, hogy van mit figyelni és érdemes követni.

Az elmúlt pár hónapban az az érzésem volt, hogy soha egyszerűbben nem lehetett egyfajta adatbázist építeni, mint most a Facebookon. A sok hazai résztvevő és a sok új belépő szinte várja az újdonságokat, szinte ugrik a Like-olásokra. Néhány hét alatt az ügyesebbek pár tíz, esetleg pár százezer forint befektetéssel jópár ezres adatbázisokhoz jutottak, ha csináltak egy felhasználtó vagy egy oldalt. Mert bár felmerül a kérdés: mit is ér egy követő, de aki jobban megnézi, láthatja. Akár célzottan is küldhetünk a követőinknek üzeneteket, és persze ott van a nagy daráló az üzenőfal is, ahol szintén megjelenhetünk akár nap mint nap. És amíg a direkt üzenetek azért a Facebook-on is idegesítőek (tehát ne is használjuk minden nap), addig az üzenőfalas megoldással akár naponta 3-4 alkalommal is pályázhatunk a követőink figyelmére. Ami még kis elérés esetén is nagyon hatékony és legfőképpen olcsó módszer.

De ez a kezdeti nagy lelkesedés véleményem szerint nem fog örökké tartani. Pár hónap, és el fog fogyni a lendület, nehezebb és drágább lesz ilyen szép adatbázisokat gyártani a követőkből. Még néhány spam megoldás, miközben oldalak százai indulnak el, és máris megoszlik a figyelem, a felhasználók óvatosak és szkeptikusak lesznek.

Akkor fog elfogyni az eredeti ismerősfelhalmozás ideje: akik addig nagyok lesznek, azok nagyok is maradnak, az újak pedig csak követők lehetnek. Következtetés? Még most érdemes felkapaszkodni a Facebook-vonatra, amíg némileg újdonság!

Mostanában rengeteget beszélünk arról, mire lehet használni a Facebook-ot és a Twittert a marketingben, de egy dolog mintha kicsit a háttérben maradna. Ez pedig egy olyan valami, ami az egyik legfontosabb értékesítési megoldást, a személyes eladást segítheti.

A Facebook és az iWiW ugyanis iszonyatosan sok információt ad az oda beregisztrált emberekről. Márpedig ha nekünk konkrét elképzelésünk van arról, hogy milyen érdeklődésű embereket akarunk elérni, érdemes itt kutakodni.

Most nem arra gondolok, hogy leinformálunk valakit - ebben semmi újdonság. Nem is arra, hogy hirdetünk, esetleg spam-et küldünk embereknek. Hanem arra, hogy megkeressünk a nekünk "tetsző" embereket, és vagy közvetlenül, vagy ismerősökön keresztül megpróbáljuk elérni.

Például rátalálhatunk beszerzési vezetőkre, titkárnőkre, marketingesekre, de akár cégvezetőkre is. Lassú, sziszifuszi munkával nagyon komoly adatbázist építhetünk fel, és már nincs más dolgunk, mint személyes megkereséssel üzletté konvertálni azt.

Lehet, az érintettek nem rajonganak egy ilyen ötletért - és végső soron mind érintetté válhatunk -, de a közösségi médiában való jelenlétnek ez is egy következménye.

Érdekes cikket olvastam a Bitporton arról, hogy a hazai cégeket az IT megoldások közül mi is érdekli. A lényeg talán ez:

amíg a világ fejlettebb felében az elsőszámű prioritás a folyamatok hatékonyságának növelése, azaz a cég egészének jobban működővé tétele, addig nálunk a listát a munkavégzés hatékonyságának növelése vezeti.

Van a cikkben egy érdekes megállapítás is:

Érdekes, hogy a nyugati piacon milyen előkelő helyen szerepel az az igény, hogy az üzletről információkkal, adatokkal, riportokkal rendelkezzünk. És hogy ez nálunk mennyire nem fontos. (...) ezek az adatok nem is állnak elő: nincs mérve az értékesítés, a gyártás, az ügyfélszolgálat, a marketing, a HR és egyáltalán semmi.

Vagyis egy átlagos céget valójában nem érdeklik az egyes részek eredményei, nem áll össze egy egységes képpé az, hogy például mennyire érte meg felvenni az új munkaerőt vagy mennyit is ért ténylegesen egy reklámkampány.

Azért kaptam fel a fejemet a cikkre, mert valahol én is éreztem ezt a fajta érdektelenséget a nagyobb cégek felől. Persze amikor az ember "benne volt" a nagycéges munkákban, akkor ez nem tűnt fel, nem volt ellenpont. De amint elkezdtem foglalkozni a kkv marketinggel, rögtön szembesültem azzal, hogy ott mennyire fontosak az adatok, mennyire jobban nyilván van tartva, mi mennyit ér. Minél kisebb egy cég, annál inkább fontos. Hiszen nincs fölösleges kidobandó pénz.

A felmérés gyakorlatilag visszaigazolta azt, amit a piac is mutat: valójában a szakmai közönségen kívül annyira sok embert nem érdekel az, mennyi volt a konverzió, mennyi volt az eladás, mennyi embert értünk el. Látszódjon a hirdetés, aztán jó lesz az, mindenki boldog. Mérés, visszacsatolás - na az nincs. Egy szint után semmiképpen.

Persze ez változik. De itt is nagyon jól tapinthatóan több éves lemaradásban vagyunk a nálunk fejlettebb piacoktól. 

A bulvár a wikipedia szócikk szerint:

A bulvársajtó gyűjtőfogalom, a populáris – és amellett felszínes –, egyszerűsített gondolati tartalmakat közvetítő, esetleg népszerűséghajhász médiatermék jelzője, amely sajátos eszközeivel az azt közvetítő közeg (pl. újság, tv-, rádióműsor, előadás, elektronikus média) fogyasztását (példányszámszámát, nézettségét) hivatott növelni.

Tehát nincs szó benne arról, hogy szükségszerűen csak celebekről szóljon. Arról van benne szó, hogy felszínes, népszerűséghajhász, vagy máshogy fogalmazva: könnyen emészthető, népszerű tartalom.

A bulvárt szeretik a szerkesztők, ha tehetik - és bírja a gyomruk - használják is. Hiszen egyszerűen lehet nagy olvasottságot elérni, ráadásul a fogyasztási szokások változása miatt erre van igény. Így aztán az alap bulvár témákon már rég túlléptünk, és nemcsak általános ésvagy szórakoztató témákban olvashatunk ilyen cikkeket, hanem egyre több esetben szakmai vagy szakmainak kinéző oldalakon is.

Persze egy szakmai oldalon más a bulvár. Értelemszerűen máshogy felszínes és máshogy népszerűséghajhász. De ha kicsit körbenézünk az online piacon, akkor bizony szép számmal találkozhatunk szakmai(nak kinéző) bulvárral. Két olyan témát látok én, ahol ez egyre inkább trend. Az egyik a marketing, a másik a technológiai (IT) hírek.

Jellemzően persze arról van szó, hogy nem az összes cikk felszínes, hanem csak azok egy része. A hírek, sajtóközlemény-átiratok még akár olvashatóak és tartalmasak is lehetnek, de elemzések helyett már jobbára csak bulvár tartalom van, a tesztek, leírások inkább népszerűek, mint hasznosak.

Vagyis olvasható, érdekes, de nem kéne elhinni a leírtakat. A megjelenési forma egyébként sokrétű: nagy kiadóvállalat szakmai portáljától a bulvárosra vett rovaton keresztül a blogokig mindenféle "kiadásban" láthatunk szakmai bulvárt.

Miért fontos ez egy online marketinges számára? Amikor el kell döntenem, hol érjem el a célcsoportomat, akkor illik elkülöníteni a bulvárt a nem bulvártól. Egy IT hirdetés teljesen máshogy mutat egy valóban szakmai oldalon, mint egy szakmai bulváron. Nem mindegy.

Érdemes erre odafigyelni. Azt pedig majd döntsék el mások, hogy ez a folyamat jó-e vagy sem. Úgy általában.

Az a jó reklám, amikor sikerül személyesen megszólítani a megcélzott személyt. Na, ez aztán jó kis megfogalmazás... szóval, ha olvasod a neved, vagy olyan nevet, ami ismerős, akkor arra felkapod a fejed.

Ezt igyekeznek sokan kihasználni, az egyik első ilyen hazai próbálkozás például fórumokon (Index.hu fórum) és hasonló bejelentkezés alapú szolgáltatásokon valósult meg. Akkor volt is visszhangja, de aztán valahogy nem igazán terjedt el ez a megoldás, pedig pl. az iWiW-en adná magát az ötlet. De mindenféle policy okok miatt inkább nem erőltetik ezt a módszert bannerekben, felületeken. Megmarad a személyes megszólítás a jó kis eDM-nek.

Bezzeg a Facebook ezen a téren sem szemérmes! Amennyire nem érdekli őket, hogy mennyire válnak nyilvánossá az oda feltett adatok, annyira nem akadályozza őket semmi abban, hogy pl. ilyen hirdetéseket mutassanak:

Hatékony és ügyes, nem? Aki Facebook-ot használ, biztos találkozott ilyennel (én az egyik nevet kitakartam, de Ádám engedélyt adott, hogy használjam az övét). Végülis csak két nagyon pici baj van ezzel a hirdetéssel:

• Ádám amikor megadott egy xml file-t néhány ismerőse e-mail címeivel, nem tudta, hogy ennek a következtében reklámarc lesz.
• Ádám nem ezt a szolgáltatást használta pontosan, hanem ennek egy változatát. Vagyis ő bizony nem engedte be az e-mail boxába ezt a programot, pedig ez a hirdetés ezt sugallja.

Jó az ötlet? Igen. Jó a megvalósítás? Naná. Hatékony? Minden bizonnyal. Etikus? Olyan Facebook-osan.

Azt gondolom, veszélyesek ezek a megoldások. Lehet, marketingesként elsőre nagyon jó az ötlet, de Európában, és ezen belül főleg itt az ex szocialista környéken az ilyen fajta adat felhasználás inkább riasztó. Mi ugyanis pontosan tudjuk, milyen az, amikor a Nagy Testvér tényleg figyel minket. Bár az is igaz, lassan felnött az a korosztály, akik 1990 után születtek. Nekik végülis ez nem mond semmit... Jó nekik.

Valaki zavarja a távoli adókat
Valaki kattan a telefonban
Valaki megfoszt a rossz hírektől
Valaki néz a TV-ből

De jó, hogy beteg lettél
Meggyógyít a Nagy Testvér! 

Ez jól hangzik! Jön a vihar, és ez ugye azt is jelenti, hogy nagy szél lesz. Ennek örömére:

szombatra (2010. július 24.) várható hidegfront betörés lehetővé teszi a Kenese-Keszthely vitorlás sebességi rekord megdöntését. A Porthole csapata felkészülve várja, hogy egy trimarán fedélzetén lerövidítse a Fantomasso (Majtényi Szabolcs) 2007-es rekordját.

De hogy kerül ez ide? Így:

A Porthole Portal folyamatosan, a fedélzetről is tudósít a kísérletről. 

Hát nem tökéletes ötlet így reklámozni egy szakmai portált?