Onlinemarketing blog

Nap mint nap szembesülök azzal, hogy milyen irtózatosan nagy szakadék van az internetből élő (szak)emberek és az internetet használó, vagy használni akaró vállalkozások, vállalkozók között. Szinte már kulturális szakadék.

Az internetből élők egy jelentős része technológiai munkát végez: programozók, rendszergazdák, grafikusok, ilyesfélék. Ők azok, akik azért felelnek, hogy milyen is lesz a weboldalunk, működik-e az oldalunk, megy-e a levelezésünk stb.

Ezek az emberek - tisztelet a kivételnek - annyira a saját világukban élnek, hogy fel sem tételezik, hogy van egy másik világ, egy olyan, ahol az IP címről az Interpress Magazin ugrik be elsőre, ahol a DNS ködös emlék biológiából, ahol a SEO lefordíthatatlan izé. 

Pedig igazából ebből a másik világból élnek. Ez a másik világ a megrendelő. Aki nem mindig van tisztában azzal, hogy mire is van szüksége. Problémái vannak, arra keres megoldásokat. Nem SEO-t akar, meg nem sitebuildet, hanem mondjuk weben eladni. Nem mailszerver kell neki, hanem valamilyen megbízható e-mail. És így tovább.

A két tábor ég és föld. Ráadásul nem elég, hogy messzi vannak egymástól, de ráadásul más nyelven is beszélnek. Nagyon más nyelven.

Így aztán a tanácsadói munka jelentős részben hídépítés fordítás. Azért kapjuk a pénzt, hogy közvetítsünk a két tábor között.

És azért ez néha nagyon fárasztó tud lenn...

Nagyon bosszantó, hogy egyébként jó nevű webszerkesztő cégek is mennyire nincsenek tisztában a keresőoptimalizálással. Ez persze jó nekünk, akik ezzel foglalkoznak, de az ügyfélnek nem jó. Plusz költség, plusz idő, pedig némi alapvető tudás és odafigyelés nagyon sok dolgot megoldani.

De én azt látom, hogy sajnos a webszerkesztők, site builderek egy része nem is foglalkozik a kérdéssel. Esetleg valami alapvető dolgot tud, de az eredmény... na az vacak.

Éppen ezért azt javaslom: menjenek el tanulni azok, akik weboldalakat építenek. Az önképzés eddig nem jött be, ha lenne hozzá affinitás, megtanulja. Inkább fizessen valamennyit, üljön be egy tréningre, ott biztosan hallani fogja a legfontosabb dolgokat, és innen mér csak azt kell elérni, hogy ezt is felhasználja a munkájában.

Éppen ezért ajánlom Lukács Krisztiánnak a SEO képzését: erre a tudásra egyre nagyobb szükség van, piaci előnyt jelent, ha valaki ért hozzá! Lehet még jelentkezni a következő alkalomra, ami február 22-én lesz. 

A Felvi.hu néhány ezer ember számára a továbbtanulás kapuja. Hiszen most, a modern XXI. században ezen keresztül is lehetőség van elküldeni a felvételi jelentkezésünket. Már persze akkor, ha működik az oldal.

Elvileg február 15-e éjfél volt a jelentkezés határideje, és várható volt, hogy sokan várnak az utolsó pillanatig. Már a hétvégén is "köhögött" a Felvi.hu, és sejthető volt, hogy a hétfői várható megnövekedett forgalom nagy kihívás lesz a Felvi.hu-t üzemeltető Educatio Kht. informatikusainak.

Nem tudtak megfelelni a kihívásnak, ezt már tudjuk. Az alábbi kép fogadott tegnap este olyan 10 óra felé:

Persze, van ez így néha, lehet erre válságmegoldásokat csinálni, ráadásul reggel az a hír fogadott, hogy február 16-a este 10-ig meghosszabbították a jelentkezési lehetőséget a Felvi.hu oldalon. Mondjuk ez már nem csinálja vissza az éjszakai postára rohangálást, a határidőt lekésők álmatlan éjszakáit, de legalább a jelentkezési esély nem úszott el.

Itt lehetne hátradőlni, és elemezni a helyzetet, hogy legközelebb hogyan lehetne elkerülni az összeomlást. Lehetne, ha az Educatio Kht. egyik vezetője ma reggel az MR1-en nem nyilatkozott volna. A telefonos hazudozása válaszai itt elérhetőek, 3 perc 45 másodperctől lehet hallgatni.

Ebben röviden azt mondja el, hogy az oldal működött, aki akart, az jelentkezett, ha mégse sikerült, akkor nem ők a hibásak, hanem a jelentkezőnek rossz a gépe vagy a jelentkező nem értett hozzá. Értem?

Öngól. Most biztosan megdicsérik majd az MSZP-nél is, hogy így a kampány közepén ilyen világosan és egyértelműen megmondta a tutit, igaz? Nem is értem, miért nem lehetett elismerni: elszámoltuk magunkat, nem gondoltunk ekkora terhelésre. Igaz, akkor vissza lehetne kérdezni, hogy miért nem, hiszen már a hétvégén is köhögött a dolog, de akkor takarózhatna a pénztelenséggel vagy a rövid idővel (most azt hagyjuk, hogy van lehetőség 2-3 napra is szervert bérelni, a szerverek árának a töredékéért, és ezzel át lehet hidalni az ilyen várhatóan nagyobb terhelést). Persze gondolom akkor bukná a prémiumot. Így viszont, ha a főnökei is elhiszik, hogy nem volt baj...

De végül is mindegy. Az oldal nem működött, a szerverek gondolom igen, de a jelentkezők konkrétan szívtak tegnap este. Ráadásul az illetékes még arcpirítóan szemtelen dolgokat mond a riporternek másnap reggel a rádióban.

Ez bizony kommunikációból egyes. Leülhet.

Messze van még a 2010-es évre vonatkozó reklámköltési riport, még a 2009-es sincs kész, de azért az látszik, hogy legalábbis az év eleje nem jelentett nagy előrelépést. Nem is nekem tűnt fel elsősorban, hanem az ügyfeleim közül néhánynak.

Több helyről is hallom, hogy ugye most nem megy annyira a piac? Ugye az nem véletlen, hogy a banner helyeken sok belső hirdetés fut? És persze jön ilyenkor a fő kérdés, aminek az előkészítése volt az eddigiek: ugye most lehet jól alkudni és olcsón vásárolni?

Hát, én egyrészt adnék egy esélyt még az idei évnek. A február egyébként is egyfajta mélypont, és most ráadásul az előző év végi csúcs sem volt akkora, mint a korábbi években szokott. Aztán nem látszik kívülről, mire készülnek a pártok, vannak-e jól lefoglalt helyek márciusra - ez azért rontja az alkupozíciót, legalábbis egy időre.

De ami látszik, az látszik. A reklámok elmaradását nem lehet tagadni, és ilyenkor bizony a hirdetők is agilisabbak, keményebben akarnak alkudni. Hiszen most nem az a kérdés, lesz-e hely a számára értékes helyen, hanem az, hogy most akkor mennyire hajlandó a tartalomszolgáltató letolni a gatyáját?

Ez egy kicsit öncélú bejegyzés lesz, bár a jelenség, ami miatt íródik, online marketinges probléma.

Történt ugyanis, hogy tegnap kapott az egyik bejegyzésem egy trackback-et (mi az a trackback »»»). Nagyon ismerős volt a szöveg, konkrétan a saját bejegyzésemet ajánlotta valaki az eredeti alatt. A kattintás után egy weboldalak készítésével foglalkozó cég blogjára jutottam, ahol ott volt a bejegyzésem kb. fele, és a bejegyzés alatt a cégnek az ajánlatkérő form-ja.

Vagyis: újraközölte a bejegyzésem, elhelyezett egy linket az én oldalamról az övére, és ott saját magát hirdette. Elég nagy pofátlanság, nem?

Először is: a trackback arra való, hogy ha írok egy bejegyzést, amiben hivatkozok valaki más bejegyzésére, akkor arról küldhessek egy automatikus értesítést a becitált blog felé. Egyáltalán nem arra való, hogy reklámlinkként használja valaki.

Másodszor: a blog eddig a napig a CreativeCommons 2.5 feltételeivel volt idézhető, vagyis "a következőket teheted a művel: szabadon másolhatod, terjesztheted, bemutathatod és előadhatod a művet, származékos műveket (feldolgozásokat) hozhatsz létre, Az alábbi feltételekkel: Nevezd meg! — A szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetned a műhöz kapcsolódó információkat (pl. a szerző nevét vagy álnevét, a Mű címét).  Ne add el! — Ezt a művet nem használhatod fel kereskedelmi célokra."
 

Vagyis kereskedelmi célra nem használhatja senki! A saját vállalkozás hirdetése (rámutató link) és ott ajánlatkérő elhelyezése szerintem kereskedelmi cél.

De hogy ne legyen félreértés, mostantól jelentősen szigorítom a feltételeket:

Nem találtam a CreativeCommonsban megfelelő kategóriát, ezért ezt sajnos elfelejtem. Ami marad: az Onlinemarketing blogból teljes bejegyzést, vagy bármely 256 karakternél hosszabb idézetet felhasználni csak előzetes egyeztetéssel engedem.

Vagyis ha valaki szeretné újraközölni bármely bejegyzésem, az írjon nekem. Ha fel szeretné használni valahol két-három bekezdésemet, az írjon nekem. Írja meg, hogy hol és mire szeretné használni, és fenntartom magamnak a jogot, hogy ez alapján eldöntsem, engedem-e a felhasználást.

Ugyanakkor a blogra, annak bármely elemére linket elhelyezni továbbra is engedély nélkül lehet.

Sajnálom, hogy ilyen lépést kellett tennem, de egyre többen és egyre pofátlanabbul lopják a tartalmakat.

A decemberi nagy sikerre való tekintettel ismét meghirdettük az ETARGET haladóknak workshopot, a következő alkalom jövőhéten szerdán és rákövetkező héten szerdán két-két óra.

Aki még jelentkezne, annak van pár hely, bővebb információ és jelentkezés a weboldalunkon »»» 

Az időnk véges. Ha dolgozunk, van családunk és néha nemcsak a monitort akarjuk bámulni, akkor elvileg napi 1-3 órányi idő jut az internetre. Ha a munkánk miatt egyébként is monitort bámulunk, akkor ez az idő csak a munka hatékonyságunk rovására növekedhet. Ebben a néhány óra internetbe aztán mindennek bele kell férnie. Hírek olvasásának, levelek elolvasásának és megválaszolásának, a legújabb mozifilm levadászásának, az akármelyik átküldött youtube videó megnézésének, és persze a közösségi hálózatokba való bekukucskálásnak is.

Jó, persze, vannak heavy user-ek, akik itt élnek, itt vannak otthon. Nekik az internet olyan, mint a halnak a víz, erősen viszket is, ha egy napig nem tud online lenni. De az átlag nem ez. Az átlag néhány órát tölt el a gép előtt, és ha mi nekik akarunk reklámozni, akkor ebből a néhány órányi figyelemből kell elvennünk.

Ezért talán érthető, hogy miért sokkal hatékonyabb, ha a reklámmal együttműködünk a felhasználóval, és nem zavarjuk vele. Vagyis ha a reklám valós, számára fontos információt tartalmaz, akkor nyerők lehetünk. Erre jó példa a keresőhirdetés: arra kap választ a hirdetésben, amire éppen keres.

És nagyon jól mutatja azt is, miért nem kattintanak a bannerre, miért kevésbé hatékony a szőnyegbombázással elhelyezett hirdetések hada. Hiszen ezek zavaró elemek, nem erre van szükségünk! A hirdetések üzenetei ezt csak erősítik, hiszen meg se próbál a tevékenységhez kötődni. Jellemzően ugyanazok a kreatívok futnak minden felületen, maximum a méret más.

Ebből a szempontból különlegesek a közösségi média megjelenések. Ott ugyanis sokszor hajlandóak vagyunk számunkra kedves vagy nekünk érdekes cégeket, márkákat követni - mint ahogy hajlandóak vagyunk márkázott termékeket hordani, és büszkék vagyunk arra, hogy éppen milyen márkájú a telefonunk, a nadrágunk, a cipőnk.

Ráadásul azt gondoljuk, hogy egy ilyen megszemélyesített márka vagy cég így nemcsak egy arctalan entitás, hanem kézzelfogható (online) valóság, és talán még válaszol is a kérdéseinkre, vagy panaszkodhatunk "neki", ha valami probléma adódik.

Igaz vagy sem, várakozásaink vannak a közösségi térben is. De ha cserébe reklámot kapunk - csak reklámot -, akkor ismét fellép a védekező reakció, és kerüljük a reklámozót. Mert zavar. Mert nem érdekel.

Éppen ezért fontos, hogy hirdetőként pontosan ismerjük a fogyasztókat és főleg a fogyasztóink szokásait. Mert ők sem lesznek ott egyforma figyelemmel minden felületen (hiszen véges az idejük), és mi sem lehetünk ott minden kilóméterkőnél. De nem is szükséges ott lennünk mindenhol, hiszen csak ott kellünk, ahol valóban érdekesek vagyunk.

Persze, el lehet térni a fentiekről, és lehet nyomni az üzenetünket reklámként minden szinten és minden formában. De drámaian fog zuhanni a hatékonyság, és nagyon sok lesz a kidobott pénz. Persze ha valakinek csak a szépen mutató milliós statisztika a fontos, annak jó lesz ez is, nem igaz?

Hétfőn jelent meg az a kutatás, amelyből kiderült, mennyi tévéreklámot toltak az arcukban tavaly, és melyik volt az a reklám, amit a legtöbbször adtak le.

A pontos adatok elolvashatók a Kreatív Online-on, de azért kiemelném a nyertes reklám számait:  

A legtöbbet vetített reklámszpot az Advil Ultra Forte volt a fiktív Urbán Ildikó művelődésszervező szereplésével, ami összesen 15 274-szer jelent meg a tévében, április 24-én például 81-szer.

Íme a reklám:

Megnéztem. Most. Mert bevallom, eddig még nem láttam. Pedig naponta nézek tévét, sokféle adót, és nemcsak a reklámmentes HBO-t. De alapvetően reklámkerülő vagyok, vagyis ami felvételről megy, ott a reklám átpörgetődik, a normál adás esetén minimum hang le, de jellemzőbb inkább az elkapcsolás.

Vagyis tavaly a 15274 megjelenésből egyszer sem jutott el hozzám a reklám. 2009-ben töltöttem be a 38. évemet, a fővárosban élek, néha fáj a fejem (jellemzően a stressztől), vásárlóképes vagyok és szoktam is gyógyszereket, gyógyhatású szereket vásárolni. De sem a reklámmal, sem a termékkel sehol nem találkoztam. Miközben a számok alapján a csapból is ez folyt - a tévében.

Ezek után felmerült bennem a kérdés: nem lett itt valami elcseszve, kedves médiatervezők? Mondjuk lett volna olyan pár százzal kevesebb megjelenés, cserébe más eszközökkel el lehetett volna érni engem is, nem? Mert reklámot, azt kapok. Nem is keveset.

Aztán felmerült bennem a kérdés: lehet, csak én vagyok csodabogár? Sikerült olyan módon helyezkednem, hogy pont nem láttam? (Elvileg átlagosan 100 alkalommal kellett félrenéznem, haha.)

Most tanácstalan vagyok. Lehet, szegény médiatervező nagyon ügyes volt, és csak én voltam ravasz dög, amikor elkerültem a műremeküket. De az is lehet, egész egyszerűen nem vagyok nekik fontos. Végülis mindegy. Van nekem jól bevált fájdalom csillapítom, ha mégis kell. Mit foglalkozok én bármi mással.

Hogy mire jó egy kereső? Hát keresni benne. De mire jó még? Például turkálni az adatokban. Egy saját adatbázissal rendelkező kereső számtalan lehetőséget jelenthet különféle statisztikák elkészítéséhez, hiszen olyan mélységben látja a tartalmakat, amit szabad szemmel egy felhasználó már nem láthat.

Alig pár hete indult el a Szörcs.hu nyilvános béta tesztje, és máris jelentkezik egy olyan statisztikával, ami a hazai piacról, csak a magyar tartalmakról szól. Arra gondoltam, csorbítatlanul közlöm, lássuk, mit tudnak a fiúk:

Új Magyar Internetes Tartalmak Trendjei
A Szörcs.hu Magyar Kereső indexálási adatai alapján, 2010. január

Januárban napi 7 ezer új hazai blobejegyzés született

2010 januárjában 720 ezer új hír és 210 ezer új blog bejegyzés publikálódott a hazai weben. Az újrapublikálást figyelembe véve ez havi 490 ezer új magyar tartalmat jelent.

A Szörcs.hu magyar kereső folyamatosan figyeli és indexálja a magyar interneten keletkező új tartalmakat, kiemelten követve az új tematikai trendek születését. Erre a „trend sourcing” technológiát használja. A januári indexálási adatok látszólag azt mutatják, hogy a blogokon megjelenő tartalmak mennyiségben le vannak maradva, azonban a híreknél jellemző a többszörös megjelenés, az újraközlés. Ha ezt a korrekciós tényezőt figyelembe vesszük, akkor kimutatható, hogy a hírportálokon összesen kb. 280 ezer cikk született. Egy átlagos hírügynökségi anyagot pedig 31 alkalommal publikálnak a weben.
  Egy átlagos hírportálon a hírek 39%-a saját anyag és nem hírügynökségi. Érdekesség, hogy a saját anyagok jellemzően hosszabbak. Ha nem a cikkek számát, hanem a „leütések” számát nézzük, akkor a saját anyagok aránya már 52% feletti.

JANUÁRBAN KELETKEZETT HAZAI ONLINE TARTALOM TÍPUSAINAK ARÁNYA, LEÜTÉSEK SZÁMA SZERINT:


 

Miről volt szó januárban?

Az év első hónapjának két meghatározó témája a BKV sztrájk és a Haitin történt katasztrófa volt. A létrejött új tartalmak 0,05%-a tartalmazza a „bkv” kifejezést. A „haiti” kifejezést január 12-én a létrejövő tartalmak 0,3%-a említette, egész január hónapban 0,04%. (Összehasonlításképp: az „obama” kifejezés 20x ritkábban fordult elő ennél.)
Ha csak az 500 leglátogatottabb oldalt vizsgáljuk, akkor sokkal látványosabb ez az arány. A „bkv” és a „haiti” egyenként a keletkező új tartalmak 0,5%-nak témáját adták.
Január hónapban jelentősen megugrott a belpolitikai témák aránya, elsősorban egyes kormányintézkedések, a pártpolitika és a választások kapcsán. Decemberhez képest az újonnan keletkező belpolitikai témájú tartalmak száma 9,2%-kal nőtt.
  Módszertani megjegyzés: Amikor a belpolitikát vagy más összetettebb témákat vizsgálunk, egy automata rendszer először a kapcsolódó kulcsszavak és kifejezések listáját állítja össze. Ez alapján a jellemzően 2-3 ezer kifejezés alapján tudjuk azonosítani a belpolitikai témákat.

Januári trend toplista

A) Keresett kifejezések (top 10)

  Azaz adott hónapban mely trendekhez tartozó kulcsszavakra kerestek a Szörcs.hu-ban a legtöbben? Zárójelben a trendek egymáshoz viszonyított aránya.

1. Haiti (100)

2. BKV sztrájk (91)

3. Vagyonadó (71)

4. Szmog (66)

5. Avatar (63)

6. Mobil tárcsázás (62)

7. Kiss koncert (61)

8. PPO (43)

9. Sherlock (39)

10. iPad, Apple tablet (31)

B) Legnépszerűbb témák az új tartalmakban (top 10)

  Zárójelben a keletkezett tartalmak száma.

1. Haiti (411 ezer)

2. Bkv (405 ezer)

3. Avatar (280 ezer)

4. Vagyonadó (165 ezer)

5. iPad, Apple Tablet (105 ezer)

6. Sherlock (88 ezer)

7. Kiss koncert (81 ezer)

8. PPO (60 ezer)

9. Vidám park (45 ezer)

10. Szmog (19 ezer)


 

Illetve mennyit ér a céged? Gyere el, és vitatkozz velem!

Március 10-én ismét barcamp Budapest, lánykori nevén Web 2.0 Symposium. Lesz persze megint Startup verseny, és lesznek érdekes előadók is, de most konkrétan egy workshopra szeretném felhívni a figyelmet - leginkább azért, mert érdekes lesz, és mert én vezetem.

Ez pedig a Mi alapján lehet rangsorolni a webes ügynökségeket? Figyelem? bevétel? Ügyfélkör? díjak? stb.  hosszú címet kapta, és ezt a beharangozót írtam hozzá:

Mennyit érsz a piacon?

A "kinek mekkora" kérdés nemcsak azért fontos, mert hiúak vagyunk. Ez a kérdés üzlet is: a nagyobb ügynökség kívülről komolyabbnak néz ki, megbízhatóbbnak és mindent összevetve jobbnak. A kicsi viszont olcsónak, kreatívnak és lendületesnek. De ki a kicsi és ki a nagy? Mi számít a mértékegységnek? Az ügyfelek száma? Az éves forgalom? A sajtóban való jelenlét? A webkettes aktivitás? Az elnyert díjak száma? Vagy valami egészen más? Mit gondolnak erről maguk az ügynökségek?

Persze ez csak akkor lesz jó, ha eljönnek az ügynökségek is, illetve eljönnek azok, akik ügynökségnél dolgoznak. Gyertek el, legyetek ott, döngöljetek a betonba, vitatkozzatok velem!

Előljáróban: a gerilla marketing nem az, amikor nagy cégek sok pénzért viccesnek szánt dolgokat csinálnak. Az valami egészen más. A gerilla marketing az, amikor kihasználva a nagy versenytárs hiányosságait, vagy kitalálva egy ügyes ötletet, benyomulunk a piacra, ott elhintjük az üzenetünket, aztán visszavonulunk. Ha ügyesek vagyunk, minimális pénzből sokan fognak minket látni.

Nos, a most futó parlamenti kampányban lehetne ezzel az eszközzel élniük a kisebbik pártoknak. A nagyok ugyanis pénzt és energiát nem kímélve, a kampányok költségvetését szabályozó törvényre nagy ívben tojva látványos és drága eszközöket használnak.

A Kétfarkú Kutya Párt már megmutatta, mennyire hatásos tud lenni egy-két kis kiegészítés egy plakáton, feliraton. A politikai gerilla tehát ott indul, amikor ügyes kezek átírnak óriásplakátokat. De ez csak a kezdők játékszere. Az ügyesebbek a témákra telepednek rá, és ha már a nagyok tematizálnak, akkor ezt kihasználva értelmes üzeneteket jelentetnek meg minden létező helyen - és ezzel néha mainstream nyilvánosságot is kapnak.

És akkor eljutottunk oda, hogy mindebben az internet is segíthet. Ezt persze okosan felismerték, hiszen Facebook csoportja lassan a legkisebb egyszemélyes pártfrakcióknak is van, a Twitteren pedig csak Jobbikból vagy nyolcan követnek. Ahogy Nagy Bandó mondta az egyik kabaréjában, ami egy elmegyógyintézetben játszódik: csak a mi emeletünkön van két Chaplin, 3 Hitler és 4 pár Stan és Pan.

De ez önmagában kevés. Elég megnézni, hogy egy-egy politikai felhasználót hányan ignorálnak twitteren, vagy hogy mekkora a népszerűségük a Facebookon. Ezeken a felületek ott lenni kb. annyit ér, amennyibe került.

A feladat: az érdeklődés felkeltése. És ehhez kellenek az ötletek. Ezek azok az ötletek, amiket várok a kampányban. De szkeptikus vagyok, nagyon.

Egyébként adok most egyet, ingyen. A Twitteren már úgyis megírtam. Mi lenne, ha Orbán Viktor mai évértékelő beszédét ismert politikusok mondjuk a Twitteren kommentálnák, élőben? Nos, érdemes lenne követni őket?

Naugye!

Frissítés: közben lett egy ilyen: backchannel.virgo.hu

Szerintem nem is tud arról az Apple vezére, hogy amint még inkább igaza lesz, milyen csapást is mér a bannerek piacára. Steve Jobs ugyanis nem szereti a flash-t. Annyira, hogy a fontosabb termékeiben nincs is flash: se az iPhoneban, se az iPadban nem jelennek meg a flash tartalmak. A miért nem jelenik meg kérdést most nem boncolgatnám, de a következményeit, azt igen.

A hirdetéseket ugyanis - mármint a banner hirdetéseket - szinte kizárólag flash-ban készíttetik a hirdetők. Annyira így van, hogy sok esetben csak flash jelenik meg, és ha a flash nem tud megjelenni, akkor nem lesz hirdetés. Pedig a hirdetéskiszolgálók tudnak alternatív képet is megjeleníteni, vagyis ha nincs flash, akkor mondjuk egy gif jelenjen meg. De ezt a kis gif-et idő és pénztakarékosságból vagy nem csinálják meg, vagy csak valami nagyon butított, semmire se jó hirdetés lesz belőle.

Pedig már van olyan megoldás, amivel a hirdetés blokkolók blokkolhatók, de ez a megoldás a flash blokkolóval már nem bír. Ilyen esetekben is jól jönne az alternatív hirdetés megjelenítése.

Ahogy terjed az Apple flash-telensége, úgy válhat újra fontossá a nem flash hirdetés. Lehet visszalépni, és újra gif-eket gyártani, de lehet előre is menekülni, és más technológiát használni. Mindenesetre pár év, és nem lesz elég a flash-hez érteni, ha valaki bannereket készít.

Persze kérdés, mennyire fog az Apple forradalmat csinálni, és valójában ez mekkora megjelenés kiesést fog jelenteni. Sok évig alig kimutatható százalékot, tudom. De ne felejtsük el, hogy az Apple felhasználók jobbára prémium fogyasztók. Márpedig őket elveszteni - bármennyire is kevesen vannak - nem tanácsos.

Készüljünk hát arra, milyen lenne az élet flash nélkül. Steve Jobs lassan megreformálhatja a banner piaciot (is). Mondjuk rá is fér már végre. 

Ma elolvastam egy interjút a Mediainfo.hu oldalon, ami Mihók Attilával, a Ringier ügyvezető igazgatójával készült. Elkezdtem magamban megfogalmazni, mi a bajom a gondolatmenetével, de aztán úgy gondoltam, nem kell túlragozni. Mindössze két dolgot idéznék az interjúból, két olyan dolgot, amit Mihók Attila mond:

De kérdem én, miben különbözik egy internetes portál tartalma bármilyen más médiumétól?

illetve

Nem mindegy, hogy egy médiamárka milyen csatornákon éri el a fogyasztókat?

És akkor most gondolkozzunk el azon, miért tart ott a Ringier az interneten, ahol.

Amikor arról olvasunk úton-útfélen, hogy a kiadók meg szeretnék menteni az offline lapokat, akkor igazából arról van szó, hogy meg szeretnék őrizni a korábbi években megszokott profitjukat. Nem kell itt nagy iparági féltésre, meg mindenféle magasztos eszmére gondolni. A nagy kiadóknak a bajuk a profit elvesztése.

Márpedig a jelenlegi online üzleti modellek nem alkalmasak akkora forgalmak generálására, mint amit megszoktak, és hát lássuk be, a megszokott profit közelében sem tudnak járni. Egy százmilliós éves hirdetési forgalom az az alsó szint, ahonnan kezdődik a nagy kiadók ingerküszöbe. Az alatt? Elnéző mosoly. Emlékezzünk csak a számokra, amit egy régi bejegyzésemben írtam:

 A Ringier+Népszabadság tavalyi forgalma tehát nagyobb volt, mint az egész hazai internet! Jó, persze, ebben a forgalomban nemcsak reklámbevétel van, de akkor is látszik a nagyságrend.

De ha a kiadóknak a profit a fontos, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a megoldás az eddigi lapjaik online-ba "mentése". Nem kell erőlködni, a megszokott nagyságrend messze elmarad!

Én azt gondolom, a megoldás az előre menekülés lehetne. Ezeknek a kiadóknak még most is hatalmas pénzeik vannak, amiket be lehet és be kell fektetni. Az online-ba. Ahogy Murdoch is bevásárolt, úgy más is megteheti. Igaz, ő aztán azt hitte, nem kell gondozni a vagyonát, de nem kell mindenkinek így viselkednie. És el kell szakadni a megszokott modelltől, vagyis az offline újság online megvalósításától. Sőt, talán a hagyományos értelemben újságot sem kell készíteni. Technológiába, ötletekbe, lehetőségekbe kell fektetni.

Ez már sok kiadónak működik, ez lehet talán a jó vonal. Persze csak addig, amíg van tőke. Amíg van bevétel az offline piacon. Ez még pár év.

Talán ezzel a két szóval tudom legjobban jellemezni a TV2 megújuló weboldalát. Kaptam még a múlthéten egy telefonhívást tőlük, aztán egy előzetes levelet, hogy készüljek, mert a holnapi élesítés előtt még ma kapok linket az új oldalra.

És kaptam is, természetesen. Az első megdöbbenést az okozta, hogy az egész lap Wordpress alapokra épül. Megdöbbentem, de pozitívan. Bár nem szokás "nagy siteokat" wordpressben csinálni mindenféle okok miatt, de szerintem adott esetben nagyon hatékonyan és ráadásul jövőbemutatóan lehet ezzel az alappal oldalt építeni.

(Speciel mi is használjuk, és nemcsak blogokra, de ez itt és most mellékszál.)

A másik, ami feltűnt az oldalon, a lehetőségekhez képest egyszerű megjelenés. Nincs sok menü, nem akar mindent megmutatni, a lényegre koncentrál. Ráadásul ez a wp alap lehetővé teszi a mindenféle keresési funkciókat (pl. tag-ek használata), és a webkettes megoldások integrálása sem lesz bonyolult.

A TV2 egyébként nagyon érdekes utat futott be a neten. Kezdte ugye a Koridor-ral, amit pár év után megszüntettek. Folytatta az abból átalakuló TV2.hu-val, ami kicsit megőrzött a Koridor-ból. Ez szépen leépült, majd kialakult - mintegy evolúciós módon - a sok kis alsite-ból és mikrosite-ból álló TV2 webes valami. Azon már jobbára csak saját tartalmak voltak, de önálló tartalomépítéssel.

Ez a mostani megjelenés így elsőre talán visszalépésnek tűnhet, de én inkább azt érzem benne, hogy a tévézős lényeget emelik ki. Ezzel egy kicsit veszítenek is persze, de ha tényleg nem akarnak a netre koncentrálni (vagyis sok százmilliókat beleölni), akkor ez egy logikus lépés.

Persze sok múlik majd azon, hogy az elindulás után pár hónap alatt mivé válik az új TV2.hu, mennyire fogja elérni az elvárt célokat. A mikrosite struktúra gondolom megmarad, és persze a stream tartalom bővülése is sokat fog dobni a látogatottságon.

A sajtóanyagban még dr.House stream-et is ígérnek a jövőre nézve, hát meglátjuk.

A TV2 új weboldala ismereteim szerint házon belül készült.

Update: mindjárt itt a holnap, de aki már ma kíváncsi: »»»

Hol mindig kék az ég, kék az ég.
Hol mindig zöld a fű, zöld a fű.
Hol nincsenek problémák,problémák.
Ott mindenki tetű az MNK-ban.

 

Hol minden rossz mi új, rossz mi új.
Hol a jólét csendet szül, csendet szül.
Hol az emberek mind némák, mind némák.
Ott mindenki tetű.

 

Botrányt,botrányt,akkarunk!
Botrányt,Botrány,akkarunk!
Botrányt,botrányt,akkarunk!
Botrányt,Botrány,akkarunk!

 

CPg

Ma hallgattam egy előadást Baló Györgytől, aki érdekes dolgokat mondott a média aktuális működéséről. Az elérhető figyelemről és a nyilvánosságról beszélt, és arról, melyik az a néhány tévéműsor, ahol nagyon-nagyon sok embert el lehet érni egy-egy hírrel. (Ezek a kertévék híradói és bulvár híradói, vagyis Tények, Aktív, Fókusz, RTL híradó.) Aki itt kap fél perc figyelmet, azt látják jobb napokon akár millióan is egyszerre.

Ugyanakkor van egy felülértékelt műsorsáv, ez pedig a reggel. Itt is nagy csata dúl, de sokkal kevesebb a néző. Sőt, egyes kisebb csatornák reggeli műsorait annyian nézik, hogy "név szerint ismerik a nézőket". És érdekes módon mégis van kitörési pont innen is, bármennyire furcsa, az online média miatt.

Ha ugyanis egy futottak még műsorban valaki mond valami nagyon hülyét, nagyon botrányost, ha valaki ráborítja a bilit a beszélgetőtársára vagy beszól valakinek, akkor annak hírértéke van. Az MTI figyel, az MTI lehozza, az online média ez alapján megírja, maga a jelenet pillanatokon belül elindul hódító útjára a neten - és máris sok százezren láthatják.

Az online média újraoszt, és nézettséget biztosít. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint olyat tenni, ami kicsapja a biztosítékot.

Például botrányt okozni. Ahhoz úgyis értünk.

Vagyis webkettő rulez - hiszen erről szól ez az egész. Megosztjuk a gondolatainkat, a szavainkat, képeinket, videóinkat, kapcsolatunkat, és végül magunkat (a személyes adatainkat) másokkal. Megosztjuk, és várjuk a hatást. És akár olyan hatást is elérhetünk, amely már uralkodói pozícióba emel, nem igaz? Van olyan hazai "magán" blog, amit többen néznek, mint egyes híroldalakat (40-50 ezer napi egyedi látogató átlagosan).

A Web2.0 a megosztásról (is) szól. A sok-sok szolgáltatás mind arra épül, hogy életünk egy-egy elemét valahogy meg tudjuk osztani. Persze önmagában ez kevés, a felületek a kétirányú kommunikációt is biztosítják valahogy, hiszen ettől izgalmas és interaktív ez a világ. Ez a fajta kommunikáció teszi egyébként nehezebbé a (hagyományos) marketinget folytató cégek számára az internetet, hiszen nincsenek ehhez hozzászokva.

A mindenáron való közlési vágy, a kampányokra épülő közösségi média aktivitás általában nem is annyira sikeres, hiszen hiteltelen. Nem beszélve arról, amikor láthatóan brandet erőltetnek ránk, és nem kommunikálni akarnak velünk, hanem közölni.

Nem elég tehát megosztani, mást is kell tenni, ha üzleti sikereket akarunk. De ettől még a megosztás is érdekes lehet önmagában, hiszen sokkal többen vannak azok, akik csak befogadják az információkat, de a véleményüket megtartják maguknak.

Egyébként az érdeklődés nem jelent egyértelműen pozitív kapcsolatot. Ha van egy Facebook csoportunk, és ahhoz kapcsolódnak több százan, több ezren, azok egyáltalán nem biztos, hogy szeretnek is minket. Ez egyébként olyan, mint a bulvár: nem tetszik, be se valljuk, hogy nézzük-olvassuk, de azért követjük. Nem szabad tehát pusztán a számoktól elszállni, nem szabad azt gondolni, megfogtuk az isten lábát, megesemóztuk a világot, itt a sok követőm, én vagyok a sikeres.

Ezek az emberek sokkal gyorsabban ott tudnak hagyni, mint ahogy sikerült rávenni őket a kapcsolatra, a követésre. Elég néhány hiba, és ott vagyunk, ahol voltunk, sőt, még rosszabb helyzetben. 

Mert a közösség kegyetlen. Ezt ne felejtsük el.

Ma lőttem a XIII. kerületben:

Már messziről is látszik, hogy vannak itt érdekes dolgok. Nézzük csak közelről:

Igazi kánaán, nemigaz? Ami ezzel a bajom, hogy akkor most a Facebook meg a Twitter támogatja Szanyit? Vagy ezek is pártok, akiknek a nevében indul? Meg mi az a [dh]? A kapcsolat.hu Gyurcsány idejéből megvan, azt értem.

Közben persze ott van a Szanyi.hu, ahol egyrészt a fejünkbe üvölt a ronda frame-es megoldás, másrészt nem találtam kapásból linket se a Facebookra, se a Twitterre. Integrált kommunikáció ez kérem, átgondolva! Vagy nem...

Mindenesetre a blogíró Szanyit most jól megesemózták, na.

... mert az eszközhasználat emelt ki bennünket az állati sorból, igaz?

Ha tudni akarod, szabad-e még a felhasználó neved jópár nemzetközi szolgáltatásban: NameChk

Ha meg akarod nézni egyszerűen, mennyire jó az oldalak keresőoptimalizálásilag, meg úgy egyébként is: WooRank

Ha egy szövegből akarsz "felhőt" csinálni: Wordle

Ha tudni akarod, milyen gyors (vagy lassú) az interneted: SpeedTest.net

És ha ingyenes kép kell egy előadásodhoz vagy az oldaladhoz: A Collection of 30+ Free Stock Photo Sites

A két nagy párt hirtelen belehúzott a kampányba. Alig aludtunk párat, amióta kihirdette a köztársasági elnökünk a választások időpontját, és máris benne ülünk egy furcsa kampány közepén.

Az MSZP mint az őrült teleszórta az országot olyan óriásplakátokkal, amik egy-egy jelöltet mutatnak. Ahhoz az egyik módszerhez nyúltak, ami a jelenlegi helyzetükben némi reményt nyújthat: nem az évek alatt leamortizált arcokkal kampányolnak, hanem az egyéni képviselőkkel, azokkal, akiket (még) nem utálnak annyira. Mert nem is ismerik őket az emberek... 

A Fidesz ugye akkor jár a legjobban, ha semmit nem csinál, csak csöndben figyel, és így nyer. De a kétharmad lehetőségének a szele megcsapta őket, így van oka az aktív kampányolásnak. Ezen két "stratégia" között egy nagyon vicces középutat találtak: telenyomták az országot minden idők legbénább plakátjával. A formailag iszonyú megjelenés ugyanakkor egy üzenetet sugall. Pontosan egyet, de elég sokatmondót. Emlékezzünk csak: tavaly egy szó volt a kampány: ELÉG!. Most kicsit hosszabb, de értelmesebb: Itt az idő!

Ennek a három szónak külön üzenete is van, hiszen nézzük csak meg az eredeti környezetben:

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
 

Sokat mond, nem? Azt kell mondjam: minden formai bénázása ellenére ügyes.

Nade a két nagy párt látványos megjelenései mellett történik itt még valami. Ez pedig a tematizálás. Most például a nyugdíjasok kerültek terítékre, a nyugdíjukkal egyetemben. Aki komolyan veszi az üzeneteket, azt láthatja, hogy úgy veszekszik a két párt, hogy közben ugyanazt mondják. Ez részben így is van, de valójában egy nagyon érdekes és ügyes dolog történik: kisöpörnek mindenki mást a nyilvános megjelenésekből. Kit érdekel a Jobbik, az MDF+SZDSZ, az LMP, amikor a pénzünkről van szó? Az MSZP és a Fidesz elkezdett egy olyan harcot, ami azt mutatja: ez a két lehetőség, ez a két párt van, a többi nem érdekes. Mindkettőjük érdeke, hogy így legyen. A Fidesznek kell a kétharmad, az MSZP-nek kell a stabil második hely.

És ennek a következménye már jól látható a neten is. Gombamódra nőnek a fórumok, jönnek a blogbejegyzések, ilyen-olyan közösségi csoportok alakulnak. Téma lett a politika, sokkal inkább, mint eddig. Itt, előttünk vált egyik hétről a másikra a választás és a nyugdíjügy témává, itt előttünk jelent meg mindez a neten is. Ügyes? Vagy "csak" természetes? Valahol mindegy is.

A két nagy párt megágyazott magának. Jöhet a második menet.

Ma kivettem a postaládából egy fecni szórólapot. Igénytelen egyszínű vacak, fehér papíron világosbarnássárgás színnel lett nyomva. Így kezdődött: INGYEN!

Nagy, hatalmas betűkkel ott visított a képembe: ingyen! Ingyen! INGYEN!

A folytatás pedig, sokkal kisebb betűkkel: ...mi sem tudjuk...

Eddig tartott. Ment a szórólap az őt megérdemlő helyre, a szelektív papírgyűjtőbe. Azt se tudom, mit reklámozott, de nekem így ne ajánljanak semmit. Aki azonnal tagadja a saját állítását, az nekem nem tetszik. Nem ébreszt bizalmat.

Mi lett volna a megoldás? Vagy ne használja az ingyen szót, vagy ha használja, akkor tényleg adjon valamit ingyen. Bár a szórólapot nem olvastam végig, de volt valami festő ember móricka-rajz rajta, így gondolom festő szórólapja volt. Így például ha ezt olvasom: Ingyen kitakarítjuk a lakását, miután kifestettük - máris valami pozitív üzenetet kapok.

Hát nem lett volna sokkal jobb?

Állj! Eddig, és ne tovább! Elég volt!

A rendszerváltoztatás óta nem látott méreteket öltött az irreleváns trackback-spam a magyar blogokon. Ezért, a Mandiner kezdeményezésére, az Alterblog, az Antagon, a Karmamédia, a Konzervatórium, a Mandiner (+ a Mandiner Blog), az Onlinemarketing blog és a Vastagbőr mint alapítók részvételével létrehozzuk a Társaságot a Tiszta Trackbackért.

A TATT-hoz bárki csatlakozhat, aki - a trackback eredeti rendeltetésének megfelelően - vállalja a két pontból álló alapszabály betartását:

1. Csak abban az esetben küldünk trackbacket más bejegyzésre, ha hivatkozunk (értsd: linkelünk) is rá.

2. Töröljük azokat a hozzánk érkező trackbackeket, amik mögött nincs hivatkozás (azaz a trackbackelő bejegyzés nem linkel a trackbackelt posztra).

Csatlakozási szándékotokat jelezhetitek akár kommentben, akár a Társaság a Tiszta Trackbackért Facebook-csoportjának oldalán. 

Nem is olyan régen volt az, hogy írtam az Origóról. Akkor elég sötét képet festettem a cégről, ezzel fejeztem be a postot: 

Tehát nincs pénz. Nincs vízió. Mi maradt? Eszeveszett költségcsökkentés, veszteségek leírása, és valami bizonytalan útkeresés. És ebből minden lehet. Lehet eladás de lehet bezárás is. És hogy mi lesz? Ezt szerintem még a Magyar Telekomnál se tudja senki.

Aztán jött az év eleje, és az első komolyabb átigazolásos hír (idén): az Origó új vezért keres, és az egyik lehetséges jelölt az Index.hu volt vezetője, a tél elején távozó Vaszily Miklós. A pletykák még egy nevet említettek, a Kirowski vezetőjét, Novák Pétert - állítólag őt is felkérték.

Úgy tűnik, ezen pletykák jó forrásból érkeztek, hiszen ma délután megjött az Origo Corp. sajtóközleménye:

2010. február 1-jétől Vaszily Miklós a Magyar Telekom 100%-os tulajdonában lévő Origo Zrt. vezérigazgatója. Az elkövetkező hónapokban Novák Péter is csatlakozik a cég menedzsmentjéhez általános vezérigazgató-helyettesként.

Tehát két ismert és elismert vezetője lesz az Origónak. Ez azt gondolom "nagy" hír. Egyrészt meglepően jó és logikus döntés, hiszen olyanok fogják vezetni a céget, akik pontosan ismerik, sőt formálják is a piacot. Másrészt van azért benne nem kevés pikantéria is, hiszen a konkurens hírportál vezetője és az egyik legnagyobb online ügynökség vezetője került oda.

Lefordítom: az Origónak erősíteni kell a szolgáltatásainál és az értékesítésnél is, és nincs, nem volt olyan belső erőforrás, amely erre alkalmas lett volna. Vagyis iszonyú nagy feladatot kapott a két új vezető, de őket ismerve, látványos változások elé néz az Origó is. Elindulhat végre egy olyan irányba, amely nyereségessé teszi és újra vezető, és nem követő szolgáltatás-csomaggá válik.

Lesz mit tenni egyébként, és most nem a sajtóközlemény blabla dolgokra gondolok. (Tehát NEM erre: "Az új vezetők fő céljaiknak tekintik az Origo háromképernyős stratégiájának sikeres megvalósítását") Sokkal inkább ennek folytatására:

Az új vezetők fő céljaiknak tekintik (...) az online tartalom és szolgáltatások területén a látogatószám és a hirdetési piacrészesedés tekintetében egyaránt elért vezető szerep további erősítését. 

Rendet kell tenni az Origo.hu-n, a Freemail-en, de leginkább talán az IwIw-en. Jönnek a kihívók, jönnek a konkurensek, miközben erősnek és piacvezetőnek kell maradni.

Nem lesz könnyű. Talán nekik sikerülni fog. A tudásuk megvan hozzá, csak a kellő támogatást is megkapják. Drukkolok.

Most, hogy megindultak a pártok a neten és a közösségi média jelenlétüket is fokozzák, érdemes azon elgondolkozni, mi értelme ennek az egésznek.

Egy párt ugye azért hirdeti magát, hogy rá szavazzunk. Ehhez több dolog szerencsés együttállása kell:

• találkozzak a párt hirdetésével/jelenlétével
• érdekeljen a politika/a választás (tartozzak bele a tágabb célcsoportba)
• ne legyen negatív képzetem az adott pártról
• tetszen a hirdetés/jelenlét
• jussak el a párt oldalára/bemutatkozó anyagához/kapjak információt
• ezek meggyőzőek legyenek
• ne felejtsek el elmenni majd választani

 Értelemszerűen, ha már van pártpreferenciám, akkor ezek mind nem érdekesek, hiszen úgysem változtatják meg a szavazatom. Ebből következően tök fölösleges olyanoknak nyomni a sódert, akik jól láthatóan el vannak kötelezve. Persze ha kellően elkötelezett valaki, akkor akár helyettünk is kampányolhat, tehát mégsem fölösleges az sódernek nyomása, éppen csak másmilyen sóder kell, mint a még döntés előtt állóknak.

Így aztán adódik, hogy az internetes kommunikációban ezeket mind figyelembe lehet venni: keressük a lehetséges választókat és a biztos szavazókat is. Akiket nem keresünk, azok a ránk biztosan nem szavazók.

Ez így, elméletben, nagyon szép. A gyakorlat viszont az, hogy ez a fajta megkülönböztetés nem egyszerű. Persze egy igazán profi kampányban ez megtehető, de nálunk ennek nem sok jelét látom, egyik párt esetében sem.

Maradnak a hagyományos módszerek (vagyis hirdetések) és a közösségi média jelenlét alap formái. Meglátjuk, hogyan. A kampány alatt igyekszem ötletszerűen egy-egy párt konkrét megjelenését követni, aztán a fenti szempontok alapján kritizálni.

Ismerős kérdés? Kéne valami aktivitás, mit adjunk ki? Meg kéne kicsit mozgatni a nevünket, de nincs pénz, adjunk ki sajtóközleményt. De mi legyen benne?

Megmondjam?

Semmi! A nagy büdös nulla! Ha ez a kérdés felmerül, akkor nem kell sajtóközlemény. Ne akarjunk érdekes híreket gyártani, ha jót akarunk magunknak. Persze most ezzel megint szembemegyek a megszokott marketing gurus javaslatoknak, de ez van. Elmagyarázom, miért pisilok szembe a széllel.

Illetve előbb mutatok valamit. BTL.hu Ez egy olyan szakmai oldal, ahol elvileg szakmai hírek jelennek meg a szakmától. gyakorlatilag egy sajtóközlemény gyűjtemény. A kapott anyagokat szó szerint felrakják. És ez nekünk nagyon jó, kell egy ilyen oldal. Én imádom olvasni, szerintem itt vannak a legviccesebb hírek. Pont úgy, ahogy a csövön kijött, ahogy megpíározták a cégek, vagy azok ügynökségei.

Nem is idéznék, olvassunk bele. Tele van triviákkal, modorossággal, mindenféle gagyi szöveggel. Olyan csinálmányok. Van köztük persze értelmes, sőt, elvétve néhány jól megírt is, de a többség szerintem siralmas.

Ilyeneket minek kiadni? Ilyeneket minek csinálni?

A rossz sajtóközlemény inkább rombol, mint épít. Például ha sokat adunk ki, akkor már nem leszünk érdekesek. Ha olyanról adunk ki valamit, ami erőltetett, kevés helyen jelenik meg. Ha mégis megjelenik, lehetséges, hogy valamilyen közösségi térben fog pörögni, ahol röhögünk rajta ár percet.

Inkább ne is legyen ilyen. Nem kell.

Akkor adjunk ki sajtóközleményt, amikor van mit mondanunk. Amikor tényleg történik valami érdekes és kifelé is hírértékű. De amit ekkor adunk ki, az legyen tömör, lényegre törő és olvasható. Ne legyen gagyi.