Onlinemarketing blog

Nem dolgozok semelyik pártnak sem tanácsadóként. Nem kérdeztek, én nem ajánlkoztam jobb ez így. De véleményem azért van. És tanácsaim is. Mostantól a választások finiséig kisebb-nagyobb rendszerességgel írok a hazai kampányról, arról, hogy mi tetszik és mi nem. Bár félek, főleg ez utóbbi lesz túlsúlyban.

Azt mondták még tavaly, hogy az idei kampánynak kicsi lesz a súlya, hiszen úgyis megvan, ki fog nyerni. Aztán kiderült, hogy bár a győztes várhatóan adott, de mögötte nagy a tolongás. Mára a második hely is kérdéses, nem beszélve a bejutási küszöb környékén pörgő pártokról.

Így aztán igenis lett tétje a kampánynak, de olyan pártok esetében, amelyek nem rendelkeznek nagyon nagy erőforrásokkal (egy kivétel van, de arra majd külön kitérek). Márpedig kevés pénzből csak okosan lehet kampányolni. És akinek kevés pénze van, az fokozottabban fogja használni - talán - az internetet, azon belül is a közösségi oldalakat.

Egyébként úgy gondolom, lesz itt még meglepetés, de nem nekünk, felhasználóknak, hanem a pártoknak. Korábbi kampányoknál nem volt még akkorra közösségi nyüzsgés, olyan gyors reagálás, mint ami most várható. Egy-egy hiba a neten hihetetlenül gyorsan végig fog futni, és nagyon könnyen lehet ilyennel tizedszázalékokat bukni alkalmanként.

Lássuk hát, mihez kezdenek a pártok egymással - és a választókkal.

Vitatkozni jó. Én legalábbis szeretek. Persze csak akkor, ha értelmes vitát lehet folytatni. Nem vagyok konfliktus-kerülő, legalábbis vitában nem. Ebből aztán néha problémám is támad.

Például simán belemegyek olyan helyzetekbe, amiből már valódi konfliktus is kialakul, ráadásul az így szerzett "gyakorlatom" néha olyan esetekben is előveszem, amikor inkább több diplomáciai érzékre lenne szükség. Mert a vita veszélyes. Végletes helyzeteket is okozhat, olyanokat, amikből már nincs visszatérés. Olyanokat, amikből már csak rosszul lehet kijönni.

Ezért a vita veszélyes is, naná. Kockázatos. Olyan valami, amivel óvatosan kell(ene) élni.

Másrészt sok olyan információt kapok egy vita folyamán, amit egyébként nem kapnék meg, hiszen meg akarnak győzni, néha mindenáron. Ezért aztán néha provokálom is a vitát, persze nem mindenki örömére. Nem is szeret mindenki, sőt, elviselhetetlennek is tartanak jópáran. Vagyis a vita nem vezet népszerűségre.

Szóval, várom a nem sértődékeny vitapartnereket. Akár itt, akár a twitteren - állok elébe. Hiszen a vitatkozáshoz kell még egy fél, legalább!

2010-ben azt gondolná az ember, hogy vannak triviális dolgok, ha egy erre vállalkozó cég weboldalt készít. Tehát: webszerkesztéssel, programozással foglalkozó cégekről beszélek, nem sufnituningról, meg szomszédpistikékről!

A munkám egyik része, hogy átdobnak ezt-azt megnézni, jó, nem jó, mit kellene javítani. Ez alapján néhány nagyon alap dolgot mondanék itt és most.

• Ne legyen tartalom, szöveg képként felvíve! Ami szöveg, az legyen formázott szöveg, és ne jpg!
• Legyen minden oldalnak egyedileg kitöltve a title meta tag-je, és e mellett legyen keywords és description mező, és persze töltsük is ki!
• Ne dugjuk el képként vagy flashben a menüt. Ha lehet, legyen szöveg, ha nem lehet, akkor legalább címkézzük a képelemeket.
• Legyen a logó kattintható, és vigyen a címlapra.

És akkor ezek voltak az alap dolgok. Olyanról, hogy beszélő url, breadcrumb menü, meg világos kód, meg külső css file nem is beszélek, ez már a haladú tréning része.

Elszomorító, mennyire gagyi lapok készülnek nem kevés pénzért. Aztán meg amikor kiderül, hogy vacak, még fel is háborodnak...

Rossz nyelvek szerint a választási kampányban az a legjobb, hogy a vége majdnem két napos kampánycsend, amikor szigorúan tilos bármit is reklámozni. Két nap csönd, béke, nyugalom.

Aztán persze megy minden tovább. De ez a csönd, ez olyankor nagyon jó.

Vajon mi lenne, ha bevezetnénk a reklámcsendet? Ha csinálnánk reklámmentes napokat? Vajon ha látnánk a reklámok hiányát, jobban felkapnánk a fejünket ezt követően a reklámokra?

A reklámcsendet persze minél szélesebb körben lenne jó bevezetni. No és ugye az is egy érdekes dolog, hogy a plakátokkal, szponzorációkkal mi történne. Meg a szóbeszéddel. Meg a cégérekkel. Meg a...

A reklámcsend igazából kivitelezhetetlen. Mint ahogy a kampánycsend is csak egyfajta idealizált találmány, hiszen valójában csak arról szól, hogy új vagy aktív reklám nem lehet. A passzív(abb) dolgok maradnak.

A reklámcsend is álom. De gondoljunk csak bele, milyen lenne. Néha azért ránk férne egy kicsit.

És most dőljünk hátra egy kicsit, és gondolkodjunk el azon, miért érezzük ezt. Miért érezzük ezt, hogy a reklám néha sok! Azért, mert állandóan ömlik ránk? Nem hiszem. Azért, mert a reklámok jelentős része nem nekünk szól, ráadásul rossz. Erőltetett. Dömping jelleggel ömlik. Kikerülhetetlen. Fárasztó. A kiemelkedés a még harsányabb, még nagyobb, még hangosabb reklám.

Vagy a "különleges" reklám. Amikor már a férfiwc-ben is LCD panel van a pisoár fölött (a Váci utcán van ilyen étterem). Mert a "jó" reklámos mindenhova reklámot aggat, igaz? A jó reklámos "kihasználja a lehetőségeket", "kreatívan használja a felületeket". Cool.

Hát nem. Nem jó ez a minden áron. A jó reklámos szerintem megtanul kicsit a megcélzottak fejével gondolkozni, és a jó reklámos úgy és ott reklámoz, ahogy az a célcsoportjának kell. De ez nagyon nehéz. Marad a szőnyegbombázás és a reklámok elutasítása.

Reklámcsend nélkül. Mert a reklámcsend - csak álom marad.

Ma délután végre elindult a Szörcs.hu publikus béta változata, vagyis mától kereshetünk vele. Próbálgathatjuk, ismerkedhetünk vele. Mivel Hírbehozó elég sok dolgot leírt róla, így én ezt nem ismételném, inkább egy másik vetületről beszélnék kicsit.

Most is, és korábban is felmerült a kérdés: minek? Minek kell egy magyar kereső?

 Az online piac leggyorsabban fejlődő területe a keresőhirdetések piaca. Már most évi 3 milliárd fölötti összegről beszélünk. Ha a piac 10%-át valaki megszerzi, akkor van évi cirka 300 milliós bevétele. Ennél sokkal fontosabb: ez a pénz itthon is marad, hiszen a hazai fejlesztők kapják meg. Vagyis ez egy olyan piaci szegmens, ahol ha bejön valami, akkor azért az nem annyira rossz üzlet.

A Google persze iszonyú kemény versenytárs, és vért kell izzadnia annak, aki mellette valamit is akar csinálni. Nem lesz egyszerű menet, és attól tartok, nagyon hamar látni fogjuk, van-e esélye a Szörcsnek a hazai piacon.

Én bízom benne, és drukkolok nekik. Mindenkinek jó lenne egy erős Google versenytárs. Szerintem még a Google-nek is.

Már a csapból is a közösségi médiában történő jelenlét folyik. Valami mégis zavar ebben, és eddig nem tudtam megfogalmazni, mi a bajom.

De ma valahogy bevillant. A párbeszéd. Az hiányzik!

A közösségi média jelenlétet jellemzően reklámnak gondolják azok, akik mostanában megpróbálnak belépni. Ott a Twitter. Jönnek a self-made-man-ek és a self-made-women-ek, és nyomják ezerrel a saját vállalkozásukat. Nem az a cél, hogy az ott lévő kisebb-nagyobb közösségekkel kommunikáljanak, hanem az, hogy reklámozhassák magukat.

Ugyanezért hamisak a Facebook csoportok, a céges blogok és más hasonló megjelenések. Mert megjelenések. Pedig a közösségi oldalakon nem reklámozni kellene, hanem kétoldalúan kommunikálni. Párbeszédet kellene indítani, azokba kellene kapcsolódni. Reagálni kell, alkalmazkodni, úszni az árral, és néha megváltoztatni az árhullám irányát.

Önmagában a statikus reklámra ugyanis ugyanúgy reagálunk itt is, mint máshol. Nem érdekel, zavar. Van kivétel, persze, de az a ritka.

Vagyis: ne legyen a közösségi média egy újabb üres falfelület, amit tele kell nyomni plakátokkal. A közösségi média olyan tábla, amivel krétával írogatunk mi is és mások is, néha a szivacsot is használva.

A közösségi média jelenlét tehát nem lehet statikus. Kicsit sem.

A definíció erejére úgy 2001-2002-ben kellett rájönnöm. Történt ugyanis, hogy nekem kellett megírnom az Index.hu médiaajánlatát, és ehhez le is kellett írni, hogy melyik hirdetési forma micsoda. Ezt ahogy kell meg is tettem, majd az anyag értelemszerűen kikerült az Index.hu-ra is.

Aztán azt vettem észre, hogy másolnak. Egyre több médiaajánlatban bukkantak fel azok a definíciók, amiket én írtam. Furcsa volt, jót nevettem rajta, de ugyanakkor rájöttem arra is, hogy mennyire fontos lehet egy-egy jó helyen megjelenő definíció, leírás.

Éppen ezért mostanában, ha ilyesmi feladat akad, igyekszem nagyon figyelmes és óvatos lenni, nehogy valami hülyeség terjedjen el. És éppen a napokban futottam megint bele egy hasonló munkába. Egészen pontosan az egyik ügyfelemnél vált ez feladattá. Definiálni kellett a kampány fogalmát. Ez ugye nem túl bonyolult dolog, de fontos volt az, hogy rövid legyen, tömör, és benne legyen a lényeg. Ráadásul nemcsak olvasva, de szóban is megérthető legyen. Ez lett belőle, remélem nemcsak nekem tetszik:

Kampány: A hirdető, a hirdetési hely és a hirdetés együttesét kampánynak nevezzük. A kampány különböző tulajdonságokkal rendelkezhet, ezek közül legfontosabbak a teljesülési feltételek (tervek). 

A pénzügyi válság 2008 őszén kezdődött. 2009 a legtöbb cég számára egyfajta magába fordulás volt: rendet kellett rakni. Az év elejét még vitte a lendület, de tapintható volt a kivárás, a másokra figyelés. A felkészülés. Aztán az év második felére többen kénytelenek voltak konszolidálni a működést, ekkor vált igazán fontossá a rendrakás, ami veszteségekkel is járt. Igaz, nagy, látványos bedőlés nem volt, de személycserék és persze pletykák dögivel.

2009 volt a "nagy levegő" éve. Mint amikor egy elhatározás előtt nagy levegőt veszünk. Mielőtt beleugranánk a medencébe.

Alig egy hét telt el 2010-ből, és kezdem érezni, hogy ez az év mozgalmasabb lesz. Több változást várok, látványosabb üzleti lépéseket. Eljött a cselekvés fázisa, a kifelé történő cselekvésé. Amikor kifújjuk a levegőt, és ugrunk.

2010 első felében is már érezhető lesz ez szerintem az online üzleti életben. Nem elég, hogy a várhatóan korai választások egyfajta katalizátorként fognak hatni, de a folyamatos személyi változások is meg fogják hozni az ilyen vagy olyan eredményüket.

2010 mozgalmas év lesz. 

Ha nagyon meg akarod lepni az ügyfeleidet, versenytársaidat, vagy azokat, akik figyelnek arra, mit mondasz, akkor igazából egyet kell tenned.

Légy őszinte.

Ezt várják ugyanis a legkevésbé. Hozzá vagyunk szokva, hogy becsomagoljuk az igazságot, vagy csak féligazságokat mondjunk. Ha például egy kampány szarul teljesít, akkor nem azt hallod, hogy "ez a kampány rossz lett", hanem valami olyat, hogy "bár a kampány eredménye elmaradt az elvárásoktól, de sok olyan tapasztalatot hozott, amelyet a jövőben fel lehet használni". Ismerős?

A tanácsadói munkámnak van egy nagyon vicces része. Talán ez a kedvencem. Amikor megkérdezi tőlem az ügyfél, hogyan látom én az ő cégüket. És hozzáteszi néha, legyek őszinte. Ilyenkor bizony nem lehet elhallgatni semmit. Sőt, elvárják, hogy sorold az igazságot. Nemcsak a hibákat természetesen, hiszen nem azért fizetnek, hogy szidd őket.

Meglepő dolog egyébként, ha leírod, elmondod azt, amit valóban gondolsz. Pár napja mondta egy ismerősöm, mennyire kemény vagyok a Twitteren. Azt is megkaptam mástól, hogy megint belekötök valakibe. (Hiába, elég tenyérbemászó tudok lenni.) Pedig nem teszek mást, mint leírom a véleményem. Nem (sokat) finomítva. És ez olykor meglepő.

Hozzá kell tennem, hogy a mai világunkban ez a fajta őszinteség könnyen lehet veszélyes is. Például ezzel el lehet bukni ügyfeleket, ráadásul jó sok haragost lehet szerezni. Mondjuk ez utóbbira mondják azt, minél sikeresebb vagy, annál több a haragosod. És ha őszinte vagy, akkor bizony lesz jó sok.

A reklámszakmában megszoktuk, hogy az őszinteség nem igazán éri meg. Ha a termékünket őszintén mutatnánk be, miközben a konkurencia nem így tesz (pl.: Jó mosópor, de ha olyan hülye vagy, hogy szilvalében áztatod a ruhád, akkor azzal nem tud mit kezdeni.), nem lenne elég vevőnk. De a közösségi média világában az ilyen kis stiklik kiderülnek, nagyon hamar. Lehet, az őszinteség lesz a közösségi média optimalizálás új titkosfegyvere?

A hegymászók azt szokták mondani, azért kell a hegyet megmászni, mert ott van. Jól jegyezzük ezt meg: a hegy teremtette meg a hegymászás igényét, magával a létezésével, és azzal, hogy néhányan megmászták - majd ez másoknak is tetszett, így aztán maga a hegymászás is elterjedt.

Kell neked okos telefon? Jó, nem annyira okos, hogy beszélget és kávétfőz, de azért okosabb, mint te. Nemcsak telefonálni tud, de olyan, mint egy kis számítógép. Szóval, kell neked?

Igen? Miért?

Elérni a leveleidet mindenáron? Tudni bárhonnan netezni? Ezek tényleg kellenek?

Az okos telefon azért kell, mert van. Ha nem lenne, nem hiányozna. A mobil se, úgy egyébként. Internet nélkül is meglennénk, ha nem tudnánk, hogy lehetne.

Nem volna rá igényünk.

Amikor arról beszélünk, hogy igényt akarunk teremteni, gondoljuk ezt végig! Ugyanis azt mondják, nem az a jó marketing, amikor rátukmáljuk valakire a dolgunkat, hanem az, amikor meg akarják venni tőlünk.

Amikor az emberek sorba állnak egy okos telefonért. Amikor áhítva figyelik a kommunikáció valamely szent eszközét, hogy beszámoljon egy új telefonról. Amikor évekig képesek találgatni, na vajon lesz-e ez vagy az a termék.

De hogyan érjük ezt el?

Jó lenne most itt valami okos dolgot mondani. Mondjuk egy forintért megmondom, miért akarja valaki megvenni a termékedet. De sajnos ez nem ennyire egyszerű. Gondoljuk csak végig a fenti gondolatmenetemet: korábban nem használt dolgok is olyanokká válhatnak, amire hirtelen szükségünk van! Kell!

Mert praktikus, hasznos, segít (úgy gondoljuk, hogy segít), vagy egyszerűen csak divatos. És most nézzük meg azt, amit mi csinálunk. Van legalább egy kis esély is rá, hogy ilyen legyen?

Nincs? Akkor miért venné meg valaki? 

Van? Na, akkor ezt meséljük el az embereknek, ne a termékünket. Azt mondjuk el, mire jó, és nem azt, hogy micsoda. Akkor majd lehet rá igény. És akkor majd nálunk is esetleg sorbaállnak.

Persze ha a válaszunk a fenti "nincs", akkor sem kell kétségbe esni. Akkor "csak" eladunk. Abból is meg lehet élni, egész jól. Ezt nem szabad elfelejteni!

Annyira nem szokás erről beszélni, de tény: az üzleti élet olyan harc, ahol sokan mindent megengednek maguknak. Van olyan ügyfelem, akit az APEH-nál jelentett fel versenytársa, de olyan megkeresést is kaptam, hogy mi módon lehetne valakit kizárni a Google-ből.

Ráadásul amilyen bonyolult jogrendszerünk van, nem nehéz találni hibákat. Éppen ezért érdemes legalább a triviálisakra felkészülnünk: mik azok az alapvető dolgok, amiket meg kell tennünk, hogy ne lehessünk a rosszindulatú versenytársak célpontjai.

Most három ilyen dolgot mondanék el, mi az, amire figyeljünk.

1. Az adatok és az ő kezelésük

Ami nálunk van, az kisebbfajta adatkezelési rémálom. Az adat tulajdonosának szinte mindent szabad, míg az adat kezelőjének szinte mindenre kell engedélyt kérni. Alapvető szabály, hogy a személyes adatokat csak arra használhatjuk, amire kérjük! Vagyis hiába iratkozott fel valaki hírlevélre, ha nem adott engedélyt reklámlevelek fogadására, akkor nem küldhetünk neki - bár az e-mail címe megvan, és jogosan van meg. Ugyanúgy nem is adhatjuk el az adatot, ha direkt erre utaló engedélyt nem kérünk.

De ennél is fontosabb, hogy kell lennie adatkezelési szabályzatunknak, ha adatokat gyűjtünk. Ehhez pedig kell egy adatkezelési sorszám, amit fel kell tüntetnünk az oldalunkon is. Nos, hány cégnek van ilyen?

Aki szeretne ilyet, az erre tudhat meg erről többet, hivatalos forrásból »»»

2. Webáruházam van

Nos, akkor érdemes megnézni, be kell-e jelenteni a helyi jegyzőnél ennek a tényét? Mert ugye ennek a szabályozása is most változott. Mivel Caracalla erről hosszan és pontosan írt, ezért nem is részletezném, tessék nála elolvasni »»»

A lényeg: ha már működik a boltunk, és nincs változás, akkor elvileg nem kell bejelenteni semmit. De ha bármilyen változás történik, vagy most indul a boltunk, akkor már be kell jelenteni. Az egészet nehezíti, hogy az illetékes hatóságok sincsenek teljesen tisztában azzal, mit is kellene csinálniuk. Ugyanakkor ez a szabály valójában nekünk kedvez, csak a bevezetése lett erősen elcseszve. De aki itt él, az gondolom ehhez már hozzászokott...

3. Reklám van az oldalamon

Nos, több olyan kis banánhéj is van, amin elcsúszhatunk. Az első és leglátványosabb a reklámok elhelyezése. Azt írja a reklámtörvény, hogy egyértelműen fel kell tüntetni, ha valami reklám, és el is kell különíteni a tartalomtól. Ez elsőre egyszerű, de valójában egy PR cikk vagy egy szponzoráció már okozhat fejtörést. Vagy például egy link, ami a nem reklám linkek között bújik meg...

Aztán van olyan szabály is, hogy minden hirdetővel szerződést kell kötni, és el kell kérni a hirdető cég adószámát is. Akkor is - elvileg - ha nem fizet a hirdetésért.

Végül ott vannak a speciális hirdetések is: a dohány, az alkohol és a gyógyszer. Dohányterméket elvileg nem lehet reklámozni. Pont. Most akarja ráhúzni a hatóság az egyik szakblogra a vizes lepedőt, mert voltak rajta illusztrációként brandelt képek. Jó, mi? Kafka, ha élne, tocsoghatna a témákban nálunk, nemigaz?

Az alkohol reklámozható, de címlapon nem. Szerencsére a hatóság és a törvények elég buták, így a deeplinket nem igazán ismerik, vagyis a címlapunkon nem lehet alkoholhirdetés. Meg persze azokon a tartalmakon sem, amik 18 év alattiaknak szólnak. Már csak az a kérdés, mi is szól 18 alattiaknak...

A gyógyszerek, ha vénykötelesek, (egy kivételével) nem reklámozhatók. A vény nélküliek igen, a saját szabályaik betartásával - ha ilyen hirdetéseink vannak, akkor érdemes utánaolvasni, nehogy ezen csússzunk meg.

Szóval, van mire figyelni, ha biztosítani akarjuk magunkat. De ezt megtenni mégiscsak egyszerűbb, mint beleszaladni valami jogi pofonba, nem?

Ahogy kedves barátom szokta mondani: annyi itt a marketinges manapság, ha eldobsz egy követ, biztos egyet eltalálsz. Hiszen ha körbenézünk, mindenhol marketingesbe botlunk, akinek nagyon jó tippjei, letölthető eBookjai és számtalan más fantasztikus megoldása van. Megoldások. Kész dolgok, hogy mit kell csinálnod, hogy sikeres legyél.

Például ott vannak az e-mail marketing hívei, akik vagy készítettek egy szuper hírlevélküldőt, vagy árusítanak egy mások által készített megoldást, de erre csak majd jóval később jössz rá. Ők például a megoldást az e-mail adatbázisban látják: cipőt javítasz? Írj egy eBookot arról, hogyan kell a cipőt tisztán tartani, és építs ezzel adatbázist! Hagymát termelsz? Írj egy eBookot a hagyma élettani hatásairól, és építs ezzel adatbázist! Marketinges vagy? Írj egy eBookot, milyen jó az e-mail marketing, és építs ezzel adatbázist!

Vagy ott vannak a csudajó sitebuilderek, akik szerint az a jó oldal, amelyik egy pop up ablakkal kezdődik, és aztán 25 km hosszan, mindent háromszor megismételve, leírod a fél életed, a kedvenc ügyfeleid véleményét és azokat a független kutatásokat, amiket sikerült kigugliznod.

Lehetne sorolni, mondom, elég eldobni egy követ, és akit fejbevág, megkérdezni, te is marketinges vagy, ugye? Na mondj egy tippet!

Én mondok. 2010-ben nem kevesen lesznek, akik felfedezik magukban, igen, a marketinghez értenek! Megvesznek minden létező eBookot (az okosabbak angolt is), eljárnak ezerféle képzésre, és majd hirtelen megjelennek egy csudaweboldallal, és nem fognak senkinek nyugtot hagyni. Mindezt egy olyan piacon, ahol már most is jóóóó sok marketinges-féle ember van.

A tippem ennyi: menekülj. Menekülj azoktól, akik nem rád kíváncsiak, hanem azt bizonygatják, hogy az ő tudásuk kell neked. Menekülj azoktól, akik nem kérdeznek, hanem azonnal javasolnak. Menekülj azoktól, akik sablont adnak. Menekülj azoktól, akik megmondják, mit kell csinálni, és nem gondolkozni segítenek.

2010 nehéz év lesz, de aki ezt túléli, az várhatóan már megmarad. Éppen ezért okosan és gondolkodva kell mindent csinálni. A marketinget is. De nem szabad abban a hitben ringatni magunkat, hogy a megoldás kívülről jön. A megoldás mindig cégen belül létezik, a külső segítség ahhoz kell, hogy ezt elő lehessen hívni, és meg lehessen támogatni megfelelő eszközökkel. Az ötlet, a gondolat attól származik, aki a legtöbbet tudja a cégünkről. Tőlünk.

Vagy egy olyan marketingestől, aki beledolgozza magát a cégünkbe. Kérdez, tanul, figyel, elemez. És majd csak ezt követően javasol, olyat, amit meg is lehet csinálni.

 Erős felütéssel indult ez az év a fizetős tartalmat akaró kiadók részéről. A Népszabadság egy nehezen értelmezhető módon mintegy külső véleményként ír egyik vezetőjének a véleménye kapcsán arról, miért is lenne helyes, ha az internetezők fizetnének a fizetős tartalmakért. És bár a cikk pontosan leírja, melyik vélemény kihez tartozik, mégis véleményem szerint csúsztat, mint ahogy ezt a témát se pro se kontra nem tudta még senki feldolgozni.

Valószínűleg én se, hiszen van véleményem, és nagyon határozott véleményem a témában, de ezt már leírtam máskor. 

Mihók szerint nem kérdés, hogy az interneten is kialakulnak majd a fizetős modellek. Az viszont még kidolgozásra vár, hogy pontosan mely tartalmakért kérnek pénzt a jövőben, és hogy milyen csatornákon valósul meg a díjbeszedés. – Elképzelhető, hogy az internetszolgáltató oldalán ikszeljük majd be, melyik prémiumtartalmakra akarunk előfizetni, s ennek díja aztán megjelenik a havi internetszámlánkban. A bevételből pedig a tartalomszolgáltató – például egy hírportál, televízó – is részesedik.

Nos, annyit elmondanék, hogy vannak fizetős modellek az interneten. Vannak, de a kulcs mégsem az, hogy milyen módon fizessünk, hanem az, valóban kell-e? Valóban szükségünk van-e ezekre a hírekre? És vajon valóban azért fizetnénk, ami minőségi? Mert az a rossz hírem, hogy az interneten is a bulvárt fogják keresni az emberek. És attól tartok, hamarabb fognak bármelyik kifakult sztárocska pucér képeiért fizetni pár forintot, mint a Népszabadság elemző írásaiért.

Ugyanakkor ez a cikk nagyon jó felütés arra, mi lesz 2010 egyik várható sláger témája: igen, az offline kiadóknál kezd elfogyni a cérna, fogy a pénz a hagyományos piacukon (bár azért nincs egyelőre miért panaszkodniuk), miközben az elmúlt 10 évben jól elcseszték az internetet, így ott meg nem jön szinte semmi. Mondjuk sajnálni nem tudom őket, de értem a problémájukat.

Tehát a téma a tartalmak fizetőssé tétele lesz.

De ne várjunk nyílt harcot, itt kérem erős cégek fognak a háttérben osztozkodni. Hiszen alapvetően nem az a kérdés, hogy mondjuk a nepszabadsag.hu-ért kérjenek-e pénzt - mindenki tudja, ha így tennének, 2 nap alatt bezárhatnának -, hanem az, honnan jöjjön a pénz a tartalomért? Két könnyen megfogható forrás van: a keresők (jelesül a Google) és az internet szolgáltatók (az ISP-k). Tehát a csata ezen felek közt fog folyni: ki mennyit kér és ki mennyit hajlandó adni?

Innentől már nem lesz kérdés szerintem, kell-e pénzt kapniuk a tartalomszolgáltatóknak. A kérdés az lesz, önkéntesen adunk, vagy "csomagkapcsolt" módon? A tartalomszolgáltatóknak természetesen ez utóbbi a jó. Nekünk - talán - az előbbi.

Ez az év részben erről is szólhat. Meglátjuk majd.

Ha nincs, akkor íme egy kis sorvezető:

1. Vezetői összegzés
2. Helyzetkép
3. SWOT analízis
4. Célkitűzések
5. Stratégia alkotás
6. Cselekvési program
7. Várható nyereség
8. Ellenőrzés

Persze a valóságban nem kell mindezt leírni. A vezetői összegzés akkor kell, ha van üzlettárs, illetve vannak olyan kollégák, akikkel meg akarod osztani a tervedet. A helyzetkép fontos, de ha a céged már jóideje működik, akkor azért ezzel biztos, hogy tisztában vagy. A SWOT analízis elsősorban akkor kell, ha új területekre törnél be. Persze érdemes tisztában lenni a veszélyekkel és a lehetőségekkel, és néha azért érdemes ezt írásban is megfogalmazni.

Célkitűzések. Na, ez fontos! Sőt, ez a legfontosabb. Tudnod kell, hova akarsz eljutni, és ezt lehetőleg számszerűsítve tedd meg!

A stratégia alkotás szintén fontos, erről szól az egész, bár elsősorban végiggondolni kell, hogy tudd, mire akarod a hangsúlyt helyezni. És ha tudod, akkor már tudsz cselekvési programot is írni, ami lényegében az a terv, ami alapján majd hirdetsz a jövőben.

És persze tudd, mi az a várható nyereség, ami ebből az egészből ki kellene, hogy jöjjön. Majd végül ellenőrizz, és na csak jövőre, hanem folyamatosan.

Ez így, ha végigcsinálod, működik. Nehézkes? Rugalmatlan? Szerintem nem. Kell néha a sorvezető, hogy ne maradjon ki semmi. De a célmeghatározás és ellenőrzés főleg ne maradjon ki!

Számomra az idei év egyik nagy szakmai meglepetése a Kreatív Online volt. Amióta tudok a Kreatív létezéséről, azóta olvasgatom, valahol vannak még a XX. századból elfekvő példányaim is.

Amióta vannak a neten, azóta követem ott őket, korábban hírlevélben, aztán amióta lehet, rss-ben. Bevallom, a print változatot nagyon ritkán olvasom, még ha itt-ott kapok belőle, akkor sem. Valahogy mindig olyan érzésem van, hogy az már lejárt lemez. Hiszen havilap... Az exkluzív tartalmai meg valahogy nem találtak meg eddig.

Szóval olvasgatom egy jó ideje már, és kapott is pár címkét: langymeleg, körbenyalós, lassú. Ráadásul az engem érdeklő online területek csak alig-alig voltak érintve. Vagyis jó mélyre beásták magukat, nem éreztem azt, hogy kiemelt hírforrás lenne.

Aztán ez elkezdett lassan változni. Először csak az tűnt fel, hogy hivatkozhatóvá vált a Kreatív Online: vannak benne olyan hírek, amik érdekesek és frissek. Aztán elkezdett egyre bátrabb is lenni, érdekes és megosztó témák is megjelentek. Végül idén ősszel már elkezdett úgy kinézni, ahogy egy szakmai réteglapnak kellene: témákat vet fel, problémákra világít rá és még vitákat is generál.

Persze messze még a kánaán, nem minden tökéletes, de az irány tetszik. A Kreatív egyre kreatívabbá vált.

Csak így tovább!

Békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek: akik olvasnak és akik nem, akik szeretnek és akik nem, akik bosszankodnak rajtam és akik nem, és mindenki másnak is, aki a felsorolásból véletlen kimaradtak!

Ha csak Doransky bejegyzéseit olvasnám a neten, akkor egyértelmű, hogy 2009-2010 a mobil és a közösségi megoldások éve. És ha így visszatekintek, azt kell mondjam: Matyinak rengeteg dologban igaza van.

Persze nem egy annyira kocka világban élünk, hogy mindenkire igaz legyen ez a két fontos trend, de a folyamatok megindultak, és ma már aki teheti okos telefont vesz. A közösségi szolgáltatások erejét pedig nem kell bizonygatni, lassan nem ismerek olyan ivarérett hazai netezőt, aki legalább egy ilyen szolgáltatást ne használna.

Egyértelmű, hogy nemcsak újratanulni kellett az internetet idén, hanem folyamatosan kellett tanulni az újat. És ez a folyamatos tanulás szinte észrevétlen volt. Mára egyre több a közösségi média optimalizátor, ez most az új terület, amihez egyre többen értenek. Még jó, hogy van esély megnézni, kik is értek el ezen a területen valódi eredményt, kiknél létezik a valódi tudás, kiknél találkozik az elmélet a gyakorlattal.

Aztán ott vannak a mobil alkalmazások. Egy éve még nevetségesen alacsony volt az olyan telefonok száma, amik tudtak ilyeneket kezelni - azért az egy év nemcsak ezek számát gyarapította, de mára nem nézzük csendes őrülteknek azokat, akik ilyeneket fejlesztenek hazai piacra is.

Gondolom 2010 már arról fog szólni, hogy a mobil és a közösségi megoldások hogyan fognak találkozni és hatni egymásra. Mindenesetre érdeklődve várom. 

Megmondom őszintén, tök kínos ez az erőlködés itt a reklámszakmában. Mindenki valami jópofi, olcsó karácsonyi valamit csinál, küld ezt-azt e-mailben. Meg még a Kreatív is szívküldizik, mikor éppen mivel. Most éppen az AC/DC egyik legelcsépeltebb kommerszrokjával. Nekem már ez a korábbi reklámszakmai jópofizós vetélkedő is kínos volt. (Szünyő, bazdmeg. Rászólok a lányaimra, ha ennyire cikik...)

Bár tudom, én vagyok a hülye, csak nekem nem tetszenek ezek a dolgok. Biztos nem vagyok sem elég trendy, sem elég fiatal. Sőt, nem is akarok olyannak látszani, mint aki ugyanúgy nyomja, mint az aktuálisan dühöngő ifjúság. Sose jártam menő cuccokban, nem érdekel az öltözködés, nem érdekel mi a cool zene. 

Én sokkal inkább becsülöm a figyelmet, sokkal inkább becsülöm a törődést. A nem annyira sablonos, de valóban frappáns dolgokat. Olyanokat, amikhez nem sok pénz, meg nem komoly háttér, hanem ötlet kell. És ha nincs ötlet, az se baj. Akkor legalább azt érezzem, hogy komolyan gondolják a jókívánságot.

Az egészben talán az a legkínosabb, hogy miközben a szakma éppen próbál túlélni, mindenki úgy tesz, mintha az lenne a legtermészetesebb, hogy jókat kívánunk, és úgy teszünk, mintha minden rendben.

Le kell írni: nincs minden rendben. Sőt, nagyon nincs rendben az, ami történik. Igaz, ennek csak részben vannak belső okai, de a piac - a mi kicsi huszonegyedik századi online piacunk - éppen küzd a túlélésért. Szűkül a hirdetői kör, olyan szegmensek növekednek, amik nem a hazai zsebeket tömik, a korábbi üzleti modellek már nem tudnak igazán hatékonyan működni. Folyamatos a jövés-menés, és nagyreményű vállalkozások léte bizonytalan.

Valaki azt mondta a napokban, ami most következik, az a piacszerzés. Erről fog szólni 2010. Boldog új évet?

Mindenképpen. Boldog és eredményes új évet. És addig kicsit lassuljunk le. Legyen csendes, békés karácsonyunk.

 A bulvársajtó gyűjtőfogalom, a populáris – és amellett felszínes –, egyszerűsített gondolati tartalmakat közvetítő, esetleg népszerűséghajhász médiatermék jelzője, amely sajátos eszközeivel az azt közvetítő közeg (pl. újság, TV-, rádióműsor, előadás, elektronikus média) fogyasztását (példányszámszámát, nézettségét) hivatott növelni.

Forrás: Wikipedia

Kétségtelenül a Twitter legfrappánsabb magyar fordítása a "csirip". Azt is tudjuk már, hogy a szolgáltatás felfutásában kiemelt szerepet játszott az, hogy az USA-ban több ismert ember elkezdte használni, s mivel ismertek voltak, őket egyre többen követték - sokan csak azért regisztráltak, hogy követhessék őket. Így vált egy alapvetően szűk körű szolgáltatás ismertté és használttá.

Idehaza ez a folyamat nem nagyon akart beindulni. Erős akadály, hogy a Twitter alapvetően angol nyelvű felület, így a regisztráció, használat nyelvi akadályt jelenthet. Az első komolyabb magyar nyelvű felület, a Turulcsirip, a geekek játszótere lett, és a mai napig nem nagyon tudott kitörni ebből a körből (illetve tegnap igen, de erről kicsit később).

Az első olyan komolyabb hazai szolgáltatás, amelyik felismerte az ismert emberek erejét a Twitteren, és részben erre alapozta a felfuttatást, bevezetést is, a Yamm! volt. A Yamm!-nak nagyon szerethető a felülete, látszik, hogy a fejlesztésben szerepet játszott a Twitter és a hazai konkurens hibáinak az ismerete, ráadásul nemcsak felvállalta a "bulvár" vonalat, logikusan végig is viszi azt. 

Amikor elindult a Yamm!, én még nem éreztem azt, hogy a Twitternek ennyire van bulvár ereje idehaza. Nem éreztem azt, hogy erre felépítve érdemes szolgáltatást alapozni. De a Yamm! rámcáfolt, és folyamatosan bizonyítja, hogy ez az erő létezik, ez az erő "itt van". A Yamm! néhány hét alatt nemcsak bizonyította, hogy van értelme, de meg is változtatta kicsit a hazai Twittert.

És ez nem baj.

Persze a konkurens is lépett, és megcélozta a bulvár vonalat, de ez talán várható is volt. Ugyanakkor a Turulcsirip egyelőre nem szolgáltatás bővítéssel, nem a Yamm! másolásával próbálkozik, hanem üzleti kapcsolatokkal - így hozva be több ezer új felhasználót, végső soron a Twitterre.

Örülök, hogy kialakult egy ilyen verseny, hiszen ez a szolgáltatások minőségének a javulása mellett a hazai twitterezők számának a növekedését is jelenti. Ez pedig mindenképpen jót fog tenni mindenkinek.

(A szerző nemcsak használja a Turulcsiripet, nemcsak ismeri annak fejlesztőjét, de segít is nekik, tehát elfogult és részrehajló, amit sok esetben a twittjeiben sem rejt el.)

Tegnap óta kint van a Turulcsirip jobb felső sarkában, hogy Csirip Live!, és szombat este...

Aki kicsit is ismeri a hazai bulváréletet, az tudja, mi lesz a Nagy Esemény szombat este. De vajon hogy kapcsolódik ehhez a Csirip? Természetesen úgy, hogy az RTL Klubnál is látják, tudják, hogy szükségesek a közösségi megoldások. És egy olyan eseményhez, mint a Csillag Születik, valami pörgős és aktuális kell. Erre pedig tökéletesen jó a Twitter, annak is egyfajta Csirip-fal változata, ahol egy felületen - a Csirip.com címen - minden olyan üzenet megtalálható, ami a Twitteren a Csülleg Születik kapcsán elhangzik.

Technikailag egyébként olyan a megoldás, hogy figyeli az oldal a tartalmat (elemzi a szöveget), fogyeli, milyen cimke tartozik a twitthez (#csillagszuletik, #csillag, #cssz), és azokat jelenteti meg. És persze lesznek olyan felhasználók, akiknek mindent.

A Csirip.com tehát egyfajta backstage, amit az is erősít, hogy a Ustream segítségével az adás alatt folyamatos közvetítést is láthatunk a csiripek mellett.

Fontos még, hogy a versenyzőkről innen is közvetlenül elérhetőek információk, és ehhez az egyik hazai keresőt, a Szörcsöt használja a rendszer. Ez az első nyilvános, vagyis nem zárt megjelenése ennek a keresőnek!

Ez így együtt már szép csomag. Van egy nagyon érdekes olvasata is: ha a geek-ek által használt szolgáltatások nyitnak a bulvár felé, akkor azzal kvázi-tömegeket tudnak elérni (érdekes lesz majd megnézni a Turulcsirip számait szombat este), így kiléphet a zárt körből egy-egy ilyen megoldás. Vagyis egy ilyen Csillag Születik számára készített megoldás nagy lökést adhat az érintett szolgáltatásoknak.

Még pár nap, és karácsony előtt pár pillanattal lejár a Legyél te Magyarország NetMiniszterelnöke jelentkezési határideje, vagyis egy nagyon fontos fordulóponthoz fogunk érkezni: kiderül, kik szeretnének indulni.

Tudom, a 18-24 év közötti korhatár eleve szűk célcsoport, de talán ettől lesz igazán izgalmas a játék. És ne feledje senki se: több olyan ma is ismert politikus van az országban, akik 18 évesen lettek Parlamenti képviselők! Vagyis egyáltalán nem istentől elrugaszkodott dolog ilyen idősen kiállni és azt mondani: én vagyok az, aki meg tudja mondani, mi lehet a jó!
 

A játék második részében a legjobbak megmérettetik magukat: valódi kampánnyal kell jelentkezniük. Egy valódi kampány pedig nem egyszerű dolog, főleg, ha semmi pénzből kell megvalósítani.

Éppen ezért azt gondoltam ki - és még a szervezőknek sem mondtam, ez feléjük is meglepetés - hogy minden jelöltnek biztosítok egy-egy bejegyzésnyi lehetőséget itt, az Onlinemarketing blogon. Azt rábízom mindenkire, hogy mit szeretne írni, és azt is, hogy mikor. Én mindössze egy rövid, semleges (és mindenkinél azonos) bevezetőt írok, hogy egyértelmű legyen, ez a játék része.

Tehát fiatalok: kalandra fel, és a kampányban találkozzunk!

Azzal, hogy a közösségi oldalak váltak az új csodavárás színterévé, vagyis minden hirdető előbb-utóbb eljut oda, hogy a közösségi oldalakon is kellene valami értelmeset csinálni, felpörgött a játékok, pályázatok száma. Mi is csináltunk-csinálunk pár videópályázatot, amikor adott témában lehet saját készítésű videót készíteni, de számos másik példát is láttam hasonló ötletre építve.

Éppen ezért fontosnak gondolom összeszedni, mik azok a dolgok, amik minimum kellenek ahhoz, hogy egy ilyen megoldás sikeres legyen. Nem állítom, hogy az alábbiak megléte önmagában elég - de ezek szinte biztos, hogy kellenek. (Vagyis: szükséges, de nem elégséges feltételek.)

• Tudd, ki a célcsoport, kiket akarsz "aktivizálni"! Könnyű belátni, hogy egy videópályázat nem való minden célcsoportnak. Sőt, igazából egy viszonylag szűk célcsoport az, amelyik ilyenre megmozdítható: kell ugyanis lennie megfelelő eszköznek (ami egy kamera, de ugye mobillal is lehet mozgóképet rögzíteni) és kell lennie megfelelő tudásnak (vagyis meg kell vágni azt a filmet). Ezek együtt pedig főleg fiatalabb és technokratább embereket feltételeznek. Ezen körön kívül inkább a kevésbé technikai igényes megoldásokat próbáljuk használni, pl. egyszerű fotópályázatot.
• Ne legyen bonyolult a játék! Világos egyértelmű és egy mondatban meghatározott feladat kell.
• Nem szabad túlságosa korlátozni a felhasználót! Minél kevesebb kötelező dolog legyen, hogy ne érezzék úgy, hogy gúzsbakötve kell táncolni.
• Legyen beépített embered. Kell lennie viszonylag hamar pár pozitív példának, pár versenyző videónak. Ha nem indul el az áradat, akkor bizony neked kell elindítani.
• Ne várj sok száz videót! Annak is örülhetsz, ha több tucat érkezik. Ez fontos, erre jobb előre felkészülni!
• Legyenek díjak, és azok a célcsoport számára hasznos díjak legyenek. A hasznosság talán fontosabb is, mint a díjak értéke.
• Végül: ugyanúgy be kell hirdetni a játékot, mint egy hagyományos kampányban a landing page-et.

 Itt az év vége, és attól, hogy válság van, nincs kevesebb munka. Ráadásul valahogy most van a betegség-dömping is. A fél család beteg, vagy megfázás, vagy influenza, a franc se tudja, mindenesetre röfögni még senki nem röfög.

Én még bírom, nem is igazán tudom, mit tennék most, ha kidőlnék. Mert ilyenkor kell igazán odafigyelni. Egyrészt le kell zárni a még lezáratlan (pénz)ügyeket, másrészt jól kell előkészíteni a jövőévi szerződéseket - és nem titok, egy olyan vállalkozás életében, ahol nemcsak egy cég a megrendelő, bizony változik a bevétel szerkezete is, főleg így év végével.

Ráadásul ajándékvásárlás, év végi őrültekháza, a karácsonyi szeretetadót most hajtják be országszerte...

Szóval, nagyon észnél kell lenni. Közben meg azt látom, a piac forr. No nem látványosan (még), de azért messziről nézve is látszik, ez nem egy szokványos évvége. Olyan cégek is elküldenek embereket, amelyek látszatra rendben mennek, más cégek látványosan a tönkremenetel határára sodródtak - portálok, ügynökségek, fejlesztő cégek keresik a továbblépés lehetőségeit.

És persze jó szakemberek is, akik vagy menni akarnak, vagy menniük kellett. Most sajnálom igazán, hogy ennyire bizonytalan helyzetben nem nagyon tudunk bővülni, egészen ütős csapatot lehetne összehozni csak azokból, akik váltanak.

Mindenesetre várom már a jövőévet. Nagyon érdekes lesz látni, mivé válik a piac, amikorra elcsitulnak a hullámok. 

De főleg: miért kövess? Valahogy úgy alakult, hogy a Twitteren viszonylag sokan követnek (most éppen 844-en). De fogalmam sincs, miért. Az Iwiw-en például ennél jóval kevesebb ismerősöm van, a Facebookról vagy a LinkedIn-ről nem is is beszélve.

Azt kell látnom, hogy a közösségi hálózatok mára lassan túllépnek az eredeti ismerősvadászó funkción, és mostanra ahol lehet, ott egyre többen bejelölik az "ismert arcokat". Nevezzük ezt a közösségi bulvárnak, hiszen jellemzően nem az érték, nem a minőség, hanem az ismertség számít. Az számít, hogy mondjuk látom, mint mond Zimány Linda, vagy mi a véleménye Havas Henriknek.

Ez a fajta bulvár persze más, mint a Blikk, a Bors vagy a Velvet. Itt nem szaftos részletek derülnek ki, itt nem a pucér képek mellé berakott tartalom az ismert arc. Itt az az érdekes, hogy kukkolhatunk. Olyan ez a közösségi hálózatban történő ismert személy követése, mintha beleshetnénk a lakásába, sőt, mintha bekukkanthatnánk a fejébe. Tiszta John Malkovich menet, nem igaz?

A Twitter, a Facebook, de akár még az Iwiw is egy véget nem érő valóságshow. Egy olyan kukkolda, ahol pont az érintettek tárulkoznak ki, többé-kevésbé. És még örülnek is, hogy jé, mennyire népszerűek, mennyire sokan követik őket. Másrészt pedig nekünk, követőknek se semmi érzés az, ha néha be-beszólhatunk közvetlenül nekik, vagy éppen benyalhatunk tövig, ha ehhez van gusztusunk.

Ez persze azt is mutatja, milyen irányba mehetnek el ezek az oldalak. Jól láthatóan a bulvár vonzza az embereket, és ez kell a "népnek". Tehát előbb-utóbb ezt is fogják kapni, figyeljük csak meg!

És akkor lesz igazán aranybánya a marketingeseknek a közösségi média. Igaz, akkor már nem szükségszerűen reklámokat látunk. Hanem például azt, hogy Zimányi Linda buliba hív, vagy Havas Henrik egy tévéműsort ajánl.

És ezt a reklámot nemhogy nem fogjuk elkerülni, de észre se vesszük, sőt, örülni fogunk neki. Nem rossz, mi?

A Twitter idehaza is kezd különleges kommunikációs platformmá válni. Eddig csak a tengerentúli hírekben hallottuk azt, hogy valamit először a Twitteren jelentettek be, vagy ott vált hírré egy esemény. Pedig a Twittert egyszerűsége és gyorsasága szinte predesztinálja arra, hogy a leggyorsabb hírcsatornává tegye, de eddig úgy tűnt, hiányzik idehaza az a tömeg, az a felhasználói bázis, amelyik valóban vevő ezekre a hírekre és valóban fel is kapja azokat.

Vagyis kevesen vagyunk, na. Ez volt a mondás - eddig.

Aztán az elmúlt hét nap mindezt felülírta. Úgy is mondhatjuk: hét nap, amely megmutatta, hogy a Twittert egy valamirevaló kommunikációs szakember nem intézheti el egyetlen legyintéssel. Sőt, azt gondolom, mostantól van igazán súlya idehaza a Twitternek.

Kezdődött ugye a T-Mobile-os hibával, illetve az arra történő Vodafone-os válasszal. Ez a válasz twitt is már szép karriert futott be, de aztán jött a szerdai Vodafone-os bénázás (azóta már szinte mondássá vált, hogy nem ért hozzá, mint Vodafone a nethez), és végül zárult a mai nappal, amikor is Peresztegi Zoltán a Twitteren jelentette be, hogy otthagyja a Google-t, és ezt a hírt is nagyon hamar felkapta jópár webes újság, és nemcsak a szakmai sajtó. Még Zolit is meglepte, hogy ekkora publicitást kapott.

Pedig nem vagyunk sokkal többen, mint mondjuk egy-két hónapja. Nem is a Twitter volt a valódi hírcsatorna, a Twitter "csak" a katalizátor. Illetve ez így nem igaz, a Twitter inkább elsődleges csatorna volt. Ugyanis a Twitter ereje nem abban van, hogy hányan használják, hanem abban, hogy kik használják.

Az eddig jórészt tankönyvekből tanult véleményvezér fogalom mutatkozik meg itt nagyon plasztikusan: olyanok használják a Twittert, akik a kapott információt értik és megértik. Tudnak vele mit kezdeni, és ha olyan értékűnek ítélik, akkor megírják saját sajtótermékükben. Ami viszont már valóban tömegeket érhet el.

Van benne valami jó azért, hogy ennek a megmutatásában egy olyan cég hibája játszott közre, amelyik ezt simán túléli, illetve valójában az üzleti eredményét ez nem befolyásolja. Vagyis viszonylag vértelenül derült ki, hogy a Twitter idehaza is valódi véleményformáló erő, valódi hírcsatorna. (Eltekintve a kirúgott Müller Tamástól, de szerintem neki se tett ez rosszatt annyira.)

Annyit még mindenképpen hozzátennék, hogy ez nem szabad, hogy azt jelentse, a PR-osok rohanják le a Twittert. Mert nagyot koppannának. Nézzük meg ugyanis, hogy mi a közös az elmúlt egy hét híreiben:

• ismert brand volt a történetben (T-Mobile, Vodafone, Google)
• exkluzív volt a tartalom (máshol nem volt elérhető)
• valóban érdekes volt szélesebb körben.

Ilyen hír pedig kevés van. Általában ugyanis az exkluzivitás nem történik meg, illetve nagyon hamar más csatornákon is eljut a hír az érintettekhez. Tehát a Twitter nem lett több mostantól, nem vált csodafegyverré. Maradt az, ami volt, éppen csak megmutatta egy kicsit az erejét.

És van olyan ereje, amivel számolni kell mindenkinek.