Onlinemarketing blog

Bő egy éve írtam arról, hogy a fogyasztók egyre nagyobb része válik tudatossá. Egyre többen gondolkodnak:

Már nem konzumidióta, minden reklámra ugró, buta fogyasztó a vásárló, hanem a tudatos, gondolkodó, az érdekeit megvédő személyiség.

Akkor többen szkeptikusan fogadták ezt, és lássuk be, azért még mindig jelentős hatásokat érnek el a buta, fogyasztókat hülyének néző reklámok. De valami elkezdődött.

Az Index ír a kötelezeő biztosításos átkötési illetve újrakötési tapasztalatokról, illetve arról, hogy a biztosítók jellemzően jobb ajánlatot adnak az újaknak, mint a régi ügyfeleknek. Ezért aztán sokan inkább felmondják a szerződésüket, majd azt megkötik ugyanott újra, csak már kevesebb összegért.

Az idei számok azonban azt mutatják, hogy amit a tavaly és tavaly előtt még meg lehetett csinálni az autósokkal, azt az autósok idén már egyre kevesebben veszik jónéven. 

Azaz a fogyasztó kezd öntudatra ébredni. Legyen ez példaértékű minden olyan cégnek, amelyik széles előfizetői körrel rendelkezik: abba kéne már hagyni a fogyasztók hülyének nézését! Lehet, eddig működött az, hogy a már megszerzett fogyasztóval keveset törődnek, de ennek lassan vége!

Mert itt is mennyire egyszerűbb lenne, ha a biztosítottnak automatikusan az alacsonyabb díjat kellene csak fizetnie, maximum annyit, mint az, aki csak most köti meg. Sőt, igazából kevesebbet kellene fizetnie, hiszen ez az ügyfél már itt van, hűséges!

Sokkal olcsóbb megtartani egy ügyfelet, mint újat szerezni!

Ráadásul a már meglévő ügyfél extra terheket rak így a cég vállára, hiszen kezelni kell a felmondását és az újrakötést is, így még többe kerül, mint egy új ügyfél. Erre szokta Laár András feltenni a klasszikus kérdést:

Nooormál? Há' kérdem én: nooormális?

Há' nem normális. A fogyasztó már nem massza, nem hülyék gyülekezete, egyre inkább öntudatra ébred, és nem jutalmazza, ha valaki palira veszi.

Holnap két számomra fontos dolog is lesz: egyrészt holnapig lehet még olcsóbban jelentkezni a Keresőmarketing Napra, másrészt holnap fog megalakulni az IAB hazai tagozata.

Írtam már az IAB-ról, arról, mit várnék egy ilyen szervezettől. Így nagyon örülök annak, hogy láthatóan felbolydult a hazai netes "elit", és egyre többeket érdekel ez az egész íábés dolog. Megmondom őszintén, nekem is megmozgatta a fantáziámat a szervezet megalakulása, főleg az, hogy tenni is akar (akarunk), nemcsak gittegylet lenne.

Ami engem egyébként kiemelten érdekel, az az oktatás. Az IAB tervezett alapszabálya szerint az egyik fontos feladat a hazai online-digitális marketing-reklám oktatás erősítése, a szakmai utánpótlás kinevelésének támogatása, képzések, oktatások megvalósítása, segítése.

Mind-mind olyan dolog, amit fontosnak és döntőnek érzek a jövő szempontjából.

 

Jövőhéten csütörtökön lesz a Keresőmarketing Nap, és még e hét csütörtökig lehet kedvezményesen jelentkezni rá. A programot igyekeztünk minél gyakorlatiasabbra összeállítani, így van pár egészen izgalmasnak igérkező előadás.

Az egyik ilyenhez pedig segítséget is kérünk. Pontosabban olyanokat keresünk, akik hajlandóak kedvenc céges weboldalukat az inkvizíció kezei közé helyezni. Ugyanis a délutáni program ezzel kezdődik:

Szétszedjük a honlapod! Website optimalizálás élőben: ahogy a profik csinálják

Nos, ehhez keresünk honlapokat. Ha tehát úgy gondolod, hogy meghallgatnád, mit mondanak a profik a lapodról, akkor jelentkezz máris az info@keresomarketingnap.hu címen! A beérkező javaslatokból a programban résztvevő SEO szakértők fogják kiválasztani azokat, amelyek másoknak is példaértékű lehet.

Tehát várjuk a jelentkezőket az élveboncoláshoz! 

Egészen pontosan 2005. november 24-én írtam arról, hogy a Google elindítja a Click-to-Call szolgáltatását az USA-ban. Érdekes ötletnek tűnt már akkor is, hiszen azonnali visszajelzést kap a hirdető, azonnali kapcsolatfelvétel történik, amiből sokkal nagyobb valószínűséggel lehet üzlet.

Ezt írtam 2005-ben: Persze ez a szolgáltatás jelenleg még erősen USA centrikus. De amennyira hatékonynak hangzik így elsőre, nem csodálkoznék, ha nagyon hamar nálunk is megjelenne.

Eltelt három év.

Most van a nagyon hamar: az Adverticum elindította a Click-to-Call szolgáltatást idehaza is. Végre.

Igaz, közben eltelt három év, és mára egyre többen beépítették a weblapjukba a Skype hasonló megoldását. Így aztán már kevésbé ismeretlen és így kevésbé nagyot durranó a módszer. De a Skype-al szemben az Adverticum megoldása a bannerekbe is beépíthető, azaz ha valakinek megtetszik valamelyik portálon egy ajánlat a hirdetésben, máris hívhatja a hirdetőt.

Ez innentől válik érdekessé igazán. Nagyon kiváncsi leszek, kik fogják meglépni ennek a használatát... 

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Lassan beindul az Indexnek a Blog.hu-ra szabott hirdetési programja. Hosszú magyarázat és sok-sok komment az Inda blogon, én ezt nem is részletezném. A várható hatása sok dologtól függ, de talán az a legfontosabb, hogy reális közelségbe került a "blogokkal pénzt keresni nálunk is" lehetőség. Pontosabban elhitetik a bloggerekkel, hogy van rá lehetőség...

Visszatérünk még erre, addig is megmutatom, mi jutott elsőként az eszembe erről:

Sosem tagadtam, hogy vidéki vagyok. Nem volt miért. Amikor az Indexnél elkezdtem dolgozni anno 2000 januárjában, nem én voltam az egyedüli vidéki. Sokan voltunk. Talán többen is, mint fővárosaik.

Vidékiként érdekes dolog megélni Budapestet. Ezt a várost vagy szeretni lehet, vagy elviselni (és egyben utálni). Sok vidéki csak elviseli. Sokkal kevesebben szeretik. Ugyanakkor pár év, és Budapestibb lesz az ember a Budapestieknél, hiszen alkalmazkodni kell. És alkalmazkodunk. És az otthon maradtaknak már bunkó pestiek leszünk pár év múlva. És néha kicsit elfelejtjük a gyökereinket. Pihenni megyünk haza, a családhoz, nem dolgozni. Messze van minden, ami az M0 vonalán kívül van.

Érdemes megnézni, hány budapesti központú weboldal veszi komolyan a vidéket. Ha nincs kötelező gyakorlata (mint ami lenne az Axel Springernek például), akkor szinte senki. Eddig.

Azt a pletykát hallottam, hogy a "három nagyból" legalább kettő komolyabban gondolja a nyitást a helyi tartalmak felé, azaz lesznek vidéki mutációk.

És akkor mellékszál: a művelt olvasó tudhatja, hogy az Indexnek vannak (voltak) vidéki mutációja. Már Internettós időkben is, azaz 10 éve legalább. De ezek a helyi Indexek mások voltak: helyi tartalomszolgáltatások voltak, amiket felkarolt az Index. Ennek megfelelően nagyon különböző minőségű tartalommal és frissülési gyakorisággal működtek. Aztán vagy megszüntek, vagy súlytalanná váltak, vagy átalakultak (pl. az Internettó Szegedből lett Index Szeged, majd később a Webrádió). A mostani folyamat nem ez.

A mostani folyamat katalizátora leginkább az lehet, hogy már a vidéki penetráció is stabilan átlépte a 30 százalékot: van piac. Vannak helyi olvasók, és vannak helyi hirdetők is. Sok-sok-sok kis cég, akiket vagy a helyi szolgáltatások, vagy a Google tud most kiszolgálni. Miközben a nagyok látogatóinak jelentős része vidéki, de nekik nem tudnak célzott helyi hirdetést adni (hiszen a hazai IP cím kiosztás ezt nem képes lekövetni).

Azaz egy járható út van: a tartalommal célozni. Olyat adni a debrecenieknek, ami Debrecenről szól, a miskolciaknak, ami Miskolcról. És ezeken a tartalmakon aztán megjelenhetnek a helyi vállalkozások hirdetései is.

Ez a várható vidéki terjeszkedés tehát piac vezérelt, bevételt célzó. Ennek megfelelően akkor lesz folyamatosan tartalom, ha lesznek hirdetők. Márpedig ha nő a piac, akkor lesznek.

Lesznek vidéki tartalmak, kapnak konkurenciát a napilapok online változatai. És ez jó a piacnak, jó a felhasználóknak. Az emberek már megvannak, itt vannak, ismerik a vidékiséget. Ők (mi) is vidékiek.

Lesznek helyi tartalmak. Jó lesz ez nekünk. Jó lesz ez nekünk?

A tavalyi konferencia annyira jól sikerült, hogy idén ismételünk, és november 20-án újra Keresőmarketing Nap lesz Budapesten, a Magyar Telekom Krisztina körúti székházában.

A program (amely még változhat) a tavalyi évhez képest kis mértékben módosul: már nemcsak a hirdetésekről, PPC-ről lesz szó, hanem analitikáról és keresőoptimalizálásról is. A tavalyi visszajelzések alapján igyekszünk nagyon gyakorlatias előadásokat nyújtani, settanulmányokat, példákat bemutatni.

A konferenciát idén is a Kirowski Zrt. és Onlinemarketing.hu Kft. közösen szervezi.

Jelentkezzetek, november 13-ig olcsóbb! Gyertek el minél többen!

Kedvenc íróm Isaac Asimov. Legfontosabb műve az Alapítvány sorozat, amely a nagyon-nagyon távoli jövőben játszódik. Abban a jövőben, amikor egy császár irányítja az (emberi) világokat. Több tíz- százezer bolygó, több ezer milliárd ember, hatalmas császári székhely - egy egész bolygó -, és prosperáló gazdaság. Amikor a legerősebbnek, legnagyobbnak látszik, akkor jön egy ember, egy matematikus, aki azt mondja: a császárság haldoklik.

Nem veszik komolyan. Értelemszerűen támadják a nézeteit, sőt, még bíróság elé is citálják. Végül kap egy bolygót, valahol a periférián, ahol egy Alapítvány majd összeszedi a Tudást, és ez segíti az emberiséget a válságban - már ha lesz olyan egyáltalán.

Igaza volt. Néhány évtized múlva láthatóan is elkezdett haldoklani a császárság, és pár száz év múlva már csak emlék volt az elmúlt nagyság.

Nem vagyok matematikus (bár lehettem volna), végképp nem vagyok Hari Seldon, aki megalkotta a pszichohistóriát. De azt gondolom, ma értük el azt a pontot idehaza (kis középeurópai országunkban, ebben az Abszurdisztánban), amikor kijelenthetjük: a hagyományos televíziózásnak vége van.

Még évekig kapcsolgatunk majd az ilyen-olyan csatornákon, lesznek hatalmas költségvetésű új próbálkozások, és igen, évekig fogjuk azt hallani, hogy nincs itt baj, az emberek szeretik a tévét, szeretik a már megszokott csatornákat, a műsorokat. Valóban, hiszen ez egy hosszú vég lesz. A tévék erősek, sokáig maguk sem fogják látni a bajokat, a periféria nekik is nagyon-nagyon messze van.

Hiszen az internet csak egy kis légypiszok. A bevételekben kerekítési hiba. Oké, már nálunk is lenyomta reklámköltésben a rádiókat, no de a rádiók is a múlt szele, nemigaz?

Aztán ma este ezen a kis légypiszok interneten az egyik hazai portál, jelesül az Index, bepofátlankodott a tévék területére. Élő adást csinálnak, stúdióból, valódi emberekkel. Élő adást egy olyan szegmensre, a perifériára, amivel éppen a hazai tévék nem foglalkoznak. Az Index ma élőben közvetít mozgóképben az amerikai elnökválasztásról.

Ízlelgessük ezt egy kicsit. Van stúdió. Vannak vendégek. Vannak felvett riportok. Zenei betétek. Van telefonos kapcsolás az USA-ba. Van éppen most 1342 1355 1352 1460 ... néző. Oké, kicsit lámpalázas, kicsit suta, de működik.

Az Index tévét csinált. Amihez nem kell az ORTT engedélye, nem kell frekvencia, nem kell mindenféle egyéb izé. De olyan tévét csinált, ahol például élőben látszik, éppen hányan nézik a műsort. Olyan tévét csinált, ami valós igényt elégít ki. Olyan tévét csinált, ami fajlagosan olcsó.

Kis túlzással bárki csinálhat ma már tévét az interneten. Ha lesznek szerkesztett adások, vajon mennyi idő kell, hogy ne távirányítóval, hanem böngészővel váltsunk csatornát? Vagy hogy a mára digitalizálódó doboz ne a megszokott csatornákat, hanem a YouTube-ot, az Index tévét, a Kispolgári híradót vagy valami egészen mást tudósítson?

Évek. Évtizedek, talán. De a hagyományos tévézésnek vége.

Többször írtam már arról, hogy mennyire nem működik az, ha valamilyen online szolgáltatást szeretnénk nem online eszközökkel reklámozni. Ilyen eszköz például a tévé, a rádió vagy az óriásplakát.

Nem arról van szó, hogy egy cég hirdetésében ne legyen benne a weblapjának a címe. Mert legyen benne, sőt! Hanem arról, ha a célunk az, hogy egy webes szolgáltatásnak forgalmat csináljunk. Azaz például építünk egy izgalmas, új közösségi hálózatot, majd elkezdünk óriásplakáton reklámozni. Vagy van egy webes üzleti szolgáltatásunk (pl. biztosításkötés), és elkezdjük azt a tévében reklámozni.

Ezek az eszközök estleg brand építésre jók lesznek, de forgalmat generálni... hát nem igazán. De vajon halottak tényleg ezek a megoldások? Nincsenek trükkök, amik segítenek?

De vannak, nézzünk néhányat, a teljesség igénye nélkül! Nem lesznek nagy találmányok, ismert dolgok ezek, de mégis érdemes végigvenni.

• Legyen a hirdetés egyben játék is! Olyan játék, amihez el kell menni a weboldalra. Pl. a kupon kódot ott lehet beküldeni, vagy ott kell válaszolni a hirdetésben feltett kérdésre. Ugyanis ha van kellő ösztönző erő, akkor az érdeklődők megjegyzik a weblap címét. Egyébként észre se veszik...
• Használjunk beszédes, könnyen megjegyezhető, nyelvtani problémát nem tartalmazó url-t! A Lapszabaszat.hu az egyik kedvencem a témában. Rögtön lehet tudni, mi ez, és el se lehet felejteni. (Dolgoztattam is már velük, naná!)
• Ázsiában szokás, hogy nem weboldalt, hanem pl. Google keresést reklámoznak. Azaz nem azt kell kiírni a kampányba, hogy www.onlinemarketing.hu, hanem ezt: "Google.hu: online marketing". Ehhez persze stabil első hely kell, de ha cégnévvel játszuk ezt, akkor ugye nagyobb az esély. Azaz pl. egy "Google.hu: Hörmann" hirdetést simán el tudnék képzelni idehaza is.
• Árkommunikáció: 10%-al olcsóbb az interneten! Ezt nem magyarázom tovább...

..és akkor ennyi. Illetve biztos van még, de én többet nem tudok. Esetleg mások? Szívesen veszek újabb ötleteket. Egy a lényeg: valóban terelje a netre az embereket!

Az USA legnagyobb online hirdetői a költések alapján, 2008. augusztus. Az adatok a TNS Media Intelligence-től származnak.

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Hírbehozó a Webisztánon nagyon jól összeszedte, milyen szerepe volt (illetve van) Barack Obama kampányában az internetnek. Ezért erről most nem is beszélnék, sokkal inkább a hazai politikusokhoz szólnék.

2009 nyara nagyon közel van. Ekkor lesz biztosan a következő választás nálunk, ekkor választunk EU-s képviselőket. Kampány szempontjából és legfőképp gondolkodás szempontjából ez a hajó már elment. Már nem érdemes sem kapkodni, sem új dolgokat kitalálni, használni kell a meglévőket, és nagyon gyorsan el kell kezdeni kitalálni, milyen eszközökkel fognak kampányolni az interneten.

Mert az EU választás azoknak lesz elsősorban érdekes, akik gondolkodnak. Ezek az emberek pedig interneteznek is.

De mint írtam, sok újdonságot erre már nehéz lenne kitalálni. Nade jön majd 2010 tavasza is, amikor biztosan lesz parlamenti választás. Addig még van idő, hogy azok, akik használni akarják - komolyan használni akarják - az internetet, felkészüljenek.

Lássuk, mit kell tenni, mik legyenek az első lépések!

Kedves politikusok!

Önök közül sokan nem értenek az internethez. Lehet, használják, akár naponta is, de valójában nem tudják, mire lenne ez való, és főleg nem tudják, mások mire és hogyan használják a világhálót. Mondom ezt azért, mert látom, milyen törvénytervezeteket csinálnak, milyen döntéseket hoznak, milyen dolgokat használnak most. Az internet nem úgy működik, mint ahogy a hatalom a való világban. Ez nem egy központosított valami, itt nem lehet egy-két törvénnyel irányítani a dolgokat. Itt egy politikus pont annyit ér, amennyit egy nem politikus. Nem fogják tisztelni csak azért, mert a Kossuth térre kell bejárni dolgozni, vagy mert rajta van valamelyik párt fizetési listáján.

Máshol is így van ez, de az interneten ez látszik. Itt szembe találják magukat egy olyan közösséggel - sőt olyan közösségekkel -, amelyek kegyetlenül megmondják a véleményüket. És ha a jelenlegi tudásukkal ide belépnek, akkor bizony hirtelen szembetalálják magukat olyan folyamatokkal, amik ellen semmit nem tehetnek. Semmit. Még az "ősellenség" Kurucinfót sem tudták kormányzati eszközökkel sem megszüntetni. Legyen ez tanulság!

Egy dolgot tehetnek: tanuljanak! Kezdjenek el tanulni, informálódni, látogassák a közösségi helyeket. Találják ki magukat az interneten, kezdjenek el próbálkozni, kezdjenek el mindenféle eszközöket használni!

Mert vannak, akik ezt már teszik, és bizony előnyben lesznek 2009 végére, amikor a kampány már vadul fog dübörögni.

Tehát tanuljanak és gondolkozzanak! Kezdjék el MOST!

Egyébként a helyzet nem reménytelen, például a napokban kaptam linket az egyik Fideszes EU képviselő YouTube oldalára, ahol olyan dolgokat lehet megtalálni, ami nem is jut el az országba más úton. Egyre több politikus blogol, és sokan használják úgy az internetet, hogy nem is biztos tudjuk róla, hogy igazából politikussal van dolgunk.

Ahogy folyamatosan nő a penetráció, úgy lesz egyre fontosabb az internet a politikai kommunikációban is. Ez azt is jelenti, ki kell lépni a párthonlapok langymelegéből, bele kell ugrani az internet valódi világába. Obama példája mutatja: eljön az a pont, amikor az internet ismerete és profi használata nagyon jelentős előny lesz. Fel kell erre készülni, még nálunk is!

Amióta a Yahoo! nem hagyta magát felvásárolni a Microsoft által, azóta látszik, hogy folyamatosan próbál más utakon lendületet szerezni. Ennek egyik eszköze volt az a megállapodás, amelynek értelmében a másik nagy riválissal, a Google-el működne együtt, és a Google adná el a Yahoo! hirdetéseit - illetve annak egy részét.

A két cég jól ismeri egymást. Mára már kevésbé köztudott, de egy időben a Yahoo! szabadszavas keresője a Google motor volt, hiszen a Y! alapvetően katalógusként működött régen.

Aztán ahogy egyre fontosabb lett a szabadszavas keresés, úgy vált külön az útjuk, és azóta övék az (amerikai) piac első két helye. De míg a Yahoo! pályája inkább lefelé hajlik, addig a Google egyre szárnyalóbb csillag (az internet protokolokkal kirakott egén - ha cp-romantikus stílusra váltanák, de inkább nem váltok). Ezért számomra nem volt annyira meglepő ez a fajta reklám együttműködés.

Nade most úgy néz ki, ez kudarcba fulladt: az amerikai versenyfelügyelet csak nagyon szigorú feltételek esetén engedné az együttműködést, amit egyik fél sem vállal. Azaz a Y! most megint bajban lehet, ráadásul itt a pénzügyi válság is - ha ebben a helyzetben támad újra a Microsoft (és ők rendelkeznek nem kevés valódi pénzzel is), akkor bizony nehéz lesz újra azt elhárítani. Még az is elképzelhető, hogy a korábbinál ajánlott árak alatt is megszerezhető a Yahoo!.

Meglátjuk mi lesz. Az biztos, hogy ha a reklám együttműködés nem működött, akkor az sem lehet, hogy a Google vegye meg a Yahoo!-t. És most pénz sincs sok a (befektetői) piacon. Én úgy érzem, pár héten belül eldől a Y! sorsa, már nem sok lehetőségük van a továbblépésre.

Yahoo! címlap 1996-ból:

A tegnapi hírleveles bejegyzésben csak mellékesen beszéltem a hírlevelek formátumáról, és megjegyeztem, hogy már a html hírlevél a "normális". Közben itt pihent az egyik böngésző fülön nálam egy felmérés, hogy az USA-ban milyen html formátumú levelek megjelenésére alkalmas levelezőket használnak a felhasználók.

Ez alapvetően fontos kérdés, mert ezek a levelezők még annyire sem kompatibilisek egymással, mint a web böngészők. A különböző megjelenítési módok és egyebek miatt igazából valódi kihívás egy mindenkinél egyforma hírlevél. Már olyan, amiben nemcsak egy darab jpg van berakva.

Hangsúlyozom: az USA-ról beszélünk! Ez alapján íme a Top 10 lista a Fingerprint felmérése alapján:

1. Outlook összesen 36%, de Outlook 2003 és korábbi verziók 29%, Outlook 2007 7%.
2. Hotmail 33%
3. Yahoo! Mail 14%
4. Gmail 6%
5. Apple Mail 4%
6. Windows Live Mail (Desktop) 3%
7. Thunderbird 2.4%
8. iPhone 1.3%
9. Lotus Notes 0.2%
10. AOL Mail 0.1%

Azaz a felhasználók kb. 60%-a weben levelezik. A Gmail a fasorban sincs, a Yahoo! és a Hotmail mögött. Az üzleti felhasználók miatt magas az Outlook, de pl. láthatóan magas az Apple Mail is (ahhoz képest, hogy ehhez Apple oprendszer kell). Érdekes látni, hogy mennyire nem tértek át a felhasználók az újabb Outlookra. Úgy tűnik, oly annyira sikeres ez is, mint a Vista.

Hasznos lista, és tanulságos is. Igazán megnéznék a témában egy hazai felmérést is!

Pollner a blogján temeti az e-mail hírlevelet. Bár a kommentek azonnal védik és cáfolják Pollner érveit, azért én is hozzátenném a témához a saját gondolataimat!

Az elmúlt bő 10 évben a hírlevelek jelentős mértékben megváltoztak. És itt most nem elsősorban arra gondolok, hogy már nem a PINE mailer fantasztikus grafikai képességéhez kell igazodnunk, és alapvetően html formátumúak a levelek. Hanem a tartalomra.

Szerintem Pollnernek igaza van abban, hogy a klasszikus hírlevélre már semmi szükség. Azaz már nem elsősorban arra kell a hírlevél, hogy abban teljes információkat közöljünk. Amikor úgy 95-ben elkezdtem netezni, még igazán lassú volt az egyetemi hálózat is. Akkoriban (a kor a Mosaic böngésző, az újdonságként megjelenő Netscape ideje, ráadásul még létező platform volt a gopher is) nem volt az egyértelmű, hogy az internet elsősorban a world wide web. Az e-mail, a telnet, az ftp is legalább annyira fontos eszközök voltak. Ugye léteztek olyan szolgáltatások, amik annyit csináltak, hogy az e-mailben elküldött URL tartalmát visszaküldte e-mailben, azaz weblapot küldött mailként. Ekkoriban bizony egy hírlevélben érdekes voltak a cikkek, a hírek. Emlékszem, az Internetto hírlevele nemcsak trendi volt, de informális és érdekes is. Rss a világon nem volt, a web lassú volt.

Azaz a XX. században a hírlevél egy e-mail formátumú újság volt.

Mára már nem az. Mára a hírlevél elsősorban a marketinges gépezet része, a felhasználók olyan elérése, amelynek nem az az elsődleges célja, hogy tájékoztassunk. De akkor mi?

Például az, hogy a webre tereljük a felhasználót. Pollner bejegyzése mögötti kommentek is erről szólnak elsősorban: "az általam is szerkesztett híroprtál látogatottság minden héten kiugróan(!) megnő a hírlevél kiküldése után." - írja K.Balint. Ezért nem is kell teljes cikkeket hírlevélbe rakni, elég egy-egy ajánló, mintegy kedvcsináló. Mások az eszközök, ez már egy másik internet (2.0, hahaha...), mások az elérhető célok is.

Az is lehet cél, hogy reklámokat csomagoljunk be. Vannak tematikus hírlevelek, amiknek nincs is más céljuk: kiszolgálni a felhasználókat folyamatosan, hogy eladhatóak legyenek a felületek.

De cél lehet az is, hogy az rss helyett a friss hírekről nem rendszeresen tájékoztasson. Pl. plazma tévé akcióról.

Amíg lesz e-mail, addig lesz hírlevél is. Lehet, tovább változik, tovább finomodik, és pár év múlva már olyan messze leszünk a Moon által szerkesztett Internetto hírlevéltől, mint a PINE került a Gmailtől vagy a Kitekintő Gyorsvonattól, de túl fog élni.

Lehet, kellene csinálni egy konferenciát Hírlevél 2.0 címmel, hogy örökre beírjam a nevem az internet történetébe, mint Tim O'Reilly?

Én is írtam már párszor a reklámblokkolókról, és ahogy okosodnak a felhasználók, úgy válhat ez egyre nagyobb problémává. Az okosodás alatt azt értem, hogy minél többet használja valaki a netet (minél régebb óta felhasználó), annál inkább egyszerűvé válik számára a rendelkezésre álló programok használata. Például egy Firefoxhoz nagyon egyszerűen lehet hirdetés blokkolót telepíteni, ráadásul az Opera alapból rendelkezik ilyen eszközzel.

Persze van arra mód, hogy blokkoljuk a blokkolókat, pontosabban átjussunk ezen a szűrön. A hogyanra több válasz is van, ezekből szedett össze deejayy párat a blogjában. Érdemes ezeket végignézni, hiszen előbb-utóbb fogunk velük találkozni. Vagy valami hasonlóval.

Egyébként az elv egyszerű: a hirdetést úgy kell megjeleníteni, mint a tartalmat, azaz el kell dugni a hirdetéskiszolgálót, sőt, adott esetben még a banner méretét is. Így ha valaki blokkolja a hirdetést, akkor azzal blokkolja a fogyasztani kívánt tartalmat is.

Egyébként nem a távoli jövőről beszélünk, nem "majd valamikor" lesz olyan hirdetés kiszolgálások idehaza, ami nehezen blokkolható. A hazai adserver üzemeltető, az Adverticum új hirdetéskiszolgálója (az AdServer NG) már képes lesz ilyen megoldás kezelésére is.

Nincsenek illúzióim, ez egy tipikus macska-egér játék: ha kitalálnak valamit a portálok, akkor majd jönnek a felhasználók, és máshogy blokkolnak. Ha ennek is lesz ellenszere, akkor majd jönnek újabb módszerek. De ez a csiki-csuki mindig is egy szűkebb réteg játéka lesz, és mire szélesebben elterjedne egy új hirdetés blokkolás, addigra már lehet ellenszere. Így végső soron csak azok nem látják általában a bannereket, akiket úgyse nagyon akartunk elérni.

Persze ők sem maradnak ki a jóból. Feléjük más eszközöket vet be a marketing-gépezet.

Van egy verseny, amiben már évek óta megmérettetnek a hazai internetes kereskedők, webáruházak. Az első fordulóban a felhasználók szavazhatnak: vajon ki is szerintük a legjobb? A második fordulóban már a 10 legtöbb szavazatot kapott oldalból szakmai zsűri választja ki a győztest.

Az első fordulón túl vagyunk, megvan a Top10. Érdekes a lista, mert ad egy képet arról, vajon mely szolgáltatások tudnak megmozgatni annyi saját felhasználót, hogy bejussanak a legjobbak közé. Érdekes, mert ugye hiába használnak sokan egy webáruházat, ha azzal nem elégedettek, akkor nem szavaznak.

Így aztán ez a lista gyakorlatilag a hazai etalon: 2008-ban ők a nagyágyúk a webes kereskedelemben Magyarországon.

bookline.hu, cherryon.hu, depo.hu, edigital.hu, netpincer.hu, ppo.hu, suranyihifi.hu, teszvesz.hu, utisugo.hu, vatera.hu

Ha keresel egy infót, egy képet, és egymás után nézegeted meg a weboldalakat, akkor te mennyit vársz, hogy valami betöltődjön? Én ha 5 másodpercig nem jelenik meg semmi, és van más forrás is, akkor már csukom is le az adott fület. Türelmetlen népség vagyok.

De nem vagyok ezzel egyedül. Sok felhasználó türelmetlen, és ha nem jön be az oldal, akkor inkább elmegy onnan. Ezért is nagyon fontos, hogy úgy legyen megírva a weboldalunk, hogy az gyorsan betöltődjön!

Egészen pontosan: gyorsan kezdjen el betöltődni. Mert ha látom, hogy ez bizony releváns infó lesz, akkor már kivárom azt az időt, amíg megjön a gépemre az adat.

A gyors betöltődéshez persze több dolog kell. Alapvetően jól kell megírni a weblapot, nem szabad nagy képet vagy média-file-t a kód elejébe rakni, és nem árt a jó hosting szolgáltató sem. Ha hirdetünk, és pénzt adunk azért, hogy jöjjenek az oldalra, akkor teszteljünk, ha lehet több helyről is: vajon kellően gyors az oldalunk betöltődése?

Árulkodó lehet még az is, ha nagyon rövid időt töltenek el a lapunkon. De sajnos sokszor előfordul, már a mérőkód sem töltődik le. Ilyenkor persze kialakulhatnak vitás esetek is: miközben azt látjuk, hogy az adserver vagy a Google azt mondja, 100 kattintás történt, mi csak 80-at látunk. És könnyen lehet, ez nem mérési hiba, hanem 20 kattintás után olyan gyorsan elment a felhasználó, hogy még a mérőkód sem töltődött le.

Szóval, te meddig vársz? Van elég türelmed, hogy megkapd az információt?

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).

Miközben nálunk a Google mindent visz a keresésben, a tartalom-érzékeny megjelenések terén az ETARGET elorozta előle a piac nagy részét. És bár várható, hogy lesz némi változás, de az bizony látszik, hogy a Google minden áron próbál terjeszkedni.

De ez nem megy mindenhol zökkenőmentesen. Most például Oroszországban akadt meg a Google, és bukik egyelőre egy felvásárlást. Egy több, mint 143 ezer (!) orosz weboldalt kiszolgáló PPC szolgáltatót vett volna meg, de ez nem sikerült a helyi versenyhivatal vétója miatt. Ráadásul már mindenki a zsebében érezte a deal-t, így aztán nemcsak a Google, hanem a helyi cég is nagyot koppant. 

Ez egyébként érdekes kérdéseket vet fel számomra is a hazai piacon. Ha mondjuk a Google radikálisan terjeszkedne, és pl. 100% közelbe emelné a keresőrészesedését, az felvetne versenyjogi problémát? Mondjuk az ETARGET-et egyelőre nem valószínű, hogy eladnák nekik, de ha az ETARGET-től venne el ügyfeleket, azt vajon hogyan kellene értelmezni?

Ezek persze elvi kérdések, de engem még egy dolog érdekelne: ki vagy kik azok, akik azt mondhatják: oké, ennyi volt? Van olyan szerv, van olyan szervezet, ami erre figyel?

Az orosz példa elég egyértelmű, hiszen cégfelvásárlásról van szó. Idehaza ennek kisebb az esélye. De más módszerek is léteznek, nem igaz?

Nagyon fontos, sőt, a jövő szempontjából kiemelten fontos szerintem a marketingnek az az ága, amelyik az ügyfélre és nem a cégre vagy a termékre koncentrál. Az ügyfélre, aki a vevő, aki a szolgáltatásunk felhasználója.

Írtam már ezen a blogon is sokat erről, és közvetve a napi marketinges hírek is szólnak erről, hiszen a webkettes eszközök használata pontosan ebbe az irányba mutat: amikor a véleményvezéreket akarjuk megszólítani, amikor az ügyfeleinket vonjuk a kommunikációba. Eszközökre lefordítva: blogok, vírusreklámok, gerilla eszközök, közösségi hálózatok.

Máris mennyire közel kerültünk az elvont elmélettől! Mert ugye jól hangzik az, hogy "mindent megteszek az ügyfelemért", de vajon tényleg így van ez? És vajon nem az eddig megszokott módszereket próbálom használni?

Azaz: attól még nem vagyunk webkettesek, hogy az iwiw-ben hirdetünk, és attól sem használunk közösségi megoldást, ha a landing page egy blog, miközben bannerekkel visszük oda az olvasókat.

Ezek mind lehetnek elemei egy-egy webkettes kampánynak, de ahhoz bizony tovább kell lépnünk! Ugyanis van itt egy fontos dolog még: az ügyfélközpontú megoldások alapvetően nem kampányjellegűek, hanem a cég gondolkodásából kell(ene), hogy jöjjenek. Ilyenné kell válni, hogy hihető és hatékony legyen.

Mindez arról jutott eszembe, hogy Dévai Zoli, az ügyfélközpontú marketing egyik hazai apostola írt egy nagyon érdekes bejegyzést a Microsoft egyik XBOX-hoz kötődő kampányáról. Ez a kampány pedig webkettes, sőt, ügyfél-evangelista eszközöket használ. Illetve azt akar használni. De nem ragozom, el kell olvasni, amit Zoli írt!

És egy kis ízelítő:

Ha én lennék a Microsoft helyében, akkor bizony nem akarnék külön közösséget csináltatni fizetett bloggerekkel, hanem a meglévő közösséget támogatnám. Nem akarnék saját szempontok alapján “kiválogatni” olyanokat, akik hírét viszik a jó terméknek és szolgáltatásnak, hanem valóban ilyenekkel szolgálnám ki a már meglévő rajongói táboromat. És csak hagynám, hogy az ott meglévő hangadók tegyék azt, amit eddig is csináltak. Ingyen, lelkesedésből, hitből és elkötelezettségből. Mindössze támogatni kellene őket. És nem pénzzel…

Tedd magad szabaddá november 20-ra! Érdemes lesz! 

Provokatív kérdés, de ha webes szolgáltatást vagy bonyolultabb kampányt tervezel, akkor ezt fontos eldönteni. Egészen pontosan arról szól a dolog, hogy mennyire kell leegyszerűsíteni a dolgokat, mennyire kell hülyének nézni a potenciális felhasználódat?

Mert az már egy régi mondás: tervezz olyan rendszert, amit a hülyék is tudnak használni, és csak a hülyék fognak használni.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy-egy szolgáltatás bonyolultságával le tudod vágni a felhasználói kört: bizonyos összetettség fölött egész egyszerűen nem fogják tudni használni azt, amit csináltál. Például egy regisztrációs folyamat, vagy egy induló beállítás kiütheti a kevésbé felkészülteket. De persze ezen is lehet segíteni olyan kiegészítő oldalakkal, leírásokkal, amelyek kezénél fogva vezetik a felhasználókat. Ha ezt elspórolod, bármennyire is jó legyen a szolgáltatásod, sokan nem fogják használni.

Persze ez fordítva is igaz: ha azt akarod, csak bizonyos tudásszint fölött használják (és nem zavarnak a panaszkodó e-mailek, amik a support@-ra jönnek), akkor csinálj bonyolult felhasználói felületet.

Mert ettől kezdve mindegy, mennyire okos avagy hülye a célcsoportod: te döntöd el, kiket akarsz elérni. Csak aztán ha mellélősz, akkor van a baj. Ha például felülértékeled a felhasználóidat, akkor elmaradnak, és nem lesz, aki használja a fejlesztésed. Ha pedig alulértékeled őket, akkor könnyen körberöhöghetnek.

De talán ez a kisebbeik baj. Ha megy a dolog, akkor az kevésbé drága, ha téged néznek hülyének. Mégha ez egy kicsit fáj is.

Az ETARGET hirdetési hálózaton az elmúlt héten az alábbi öt hirdetés teljesített a legjobban, azaz ezeknek a legmagasabb a kattintási aránya (CTR) az aktuális kulcsszóra történő megjelenéskor az ETARGET hálózatában található keresőkben (azaz a tartalom alapján történő megjelenések és a katalógus megjelenések nélkül).