Onlinemarketing blog

Pár hete hallottam, hogy volt némi tárgyalás kezdemény a Blogter és az Index.hu között, ami együttműködésről vagy akár felvásárlásról is szólhatott volna. De nem lett belőle semmi...

Most viszont az a friss (és teljesen meg nem erősített) hír, pontosabban pletyka, hogy a Blogtert a T-Online meg fogja venni.

A Sesblog is utal egy webszférát megrázó hír-re, azt is lehetett tudni, hogy az [origo] végül mégsem indította el az állítólag elkészült blogszolgáltatását. Ráadásul a T-Online lendületben van, megvette ugye az Iwiw-et, az Ad Network-öt, és ebbe a vonulatba jól illeszkedne a webkettes, mára ismertté és látogatottá vált Blogter.

A lépés logikus, de a hír egyelőre csak pletyka. Várjunk türelmesen, és lássuk, mi történik a nyári uborkaszezonban.

A hagyományos gazdasági sajtó kezdi felfedezni témaként is az online hirdetési piacot. Nemrég a Világgazdaságban jelent meg cikk az e-mail marketingről, most pedig a HVG ír általában az online reklámról.

Van egy érdekes technikája ezeknek az írásoknak: az újságíró (vagy a szerkesztő?) kitalálja a témát, feltesz többé-kevésbé okos kérdéseket, majd azokat elküldi néhány szakembernek. Hogy kiknek? A kérdés jó, még nem sikerült rájönnöm a kiválasztás módjára, pedig engem is szoktak keresni... A megérkezett válaszokat aztán feldolgozza, összeírja cikknek, majd a kész cikket elküldi a nyilatkozóknak, és azok jóváhagyásával jelenteti meg.

Így a cikk jellemzően szakmailag pontos, ha jók a kérdések, akkor érdekes is. Általában szinte semmi saját (újságírói) gondolat nincs benne (vagy legalábbis nagyon kevés), hiszen az összekötő szövegek is a válaszokból vannak. Így szakmailag újat nem tud nyújtani. De betölti ismeretterjesztő feladatát. A nyilatkozók persze ingyen nyilatkoznak, cserébe a nevük és cégnevük forog az újságban (és ez tényleg nagyon hasznos!), az újságírónak megvan a munka, az újságnak egy értelmes cikk, az olvasó pedig tanul.

Mindenki jól jár.

Van még egy érdekes következménye annak, hogy így készül a cikk: a szakma nem kezd el vitatkozni rajta. Még akkor sem, ha egy-két dologban az ember nem ért egyet. De nem vitatkozunk, mert úgy egészében jó a cikk, jót tesz mindenkinek, és ráadásul a nyilatkozók közül legalább egy mindig ismerős, akiről még kocsmában sem szivesen mondunk rosszat... főleg, ha nincs is miért rosszat mondani róla.

Az NRC nyilvánosságra hozta a legújabb hazai internet-penetrációs adatokat, és a folyamatos, bár nem túl gyors növekedés megerősítésén túl a legfontosabb megállapítása: tovább nő a digitális szakadék.

A kutatás alapján a 15-69 éves korosztály 32 százaléka internetezik rendszeresen. Pontosabban 27,4 százalék heti gyakorisággal, 4,5 százalék pedig rendszeresen, de ritkábban. A maradékból 58 százalék nem használta soha az internetet, de ami a nagyobb probléma: nem is tervezi használni. Ez alapján a plafon 40-45 százalékos lenne, azaz a növekedés elvileg itt megállna. Elvileg, mert ugye az 58 százalékból előbb-utóbb sokan dönthetnek máshogy. Viszont ez időigényes folyamat, így szerintem nem lesz robbánesszerű növekedés a jövőben, marad a lassú emelkedés.

Az A-B státuszúak körében 6 százalékponttal növekedett a penetráció, így ebből a körből már 55 százalék netezik. Eközben a C-D-E státuszúak körében a növekedés 2 százalékpont, körükből 14 százalék internetezik rendszeresen. Azaz tovább nőtt a szakadék a társadalom magasabban képzett, jobb jövedelmű rétege és kevésbé jobb helyzetben lévők között.

Ez az elszakadás - ha így marad a trend - tovább nő. Kérdés, hogyan lehetne ezt megállítani? Vajon létezik-e olyan megoldás, ami a leszakadókat segíti, miközben a piaci folyamatokba nem avatkozik bele veszélyes mértékig?

Mi történik akkor, ha egy két literes Diet Coke üvegbe bedobsz egy Mentos cukorkát? Ez a kérdés annyira izgalmas volt, hogy két maine-i (USA) srác kipróbálta. Készült egy jópofa video is, de ami az igazán szép, hogy kicsit kicsapta a biztosítékot az érintett cégeknél a kólánál (Mi inni és nem játszani gyártunk üdítőket.). Talán mert egy hét alatt több millióan megnézték a kis mozit? Persze erre készült vagy 800 hasonlóan elmés video, szintén nem pozitív irányba terelgetve az érintett brandeket.

Úgy tűnik, a nagy cégek nehezen tanulnak.

Úgy tűnik, a nagy cégeknek nem elég a hagyományos médiát figyelni, figyelni kell az internetet is. De vajon képes minden csatornát kézben tartani? Mi van akkor, ha az elkészült videok negatív reklámok? Mit tudnak azzal kezdeni?

Elérkezett ez a pillanat is: megvan az első hazai komment spam az Onlinemarketing blogon. Ezúton gratulálok newstyle@freemail.hu e-mail című olvasómnak. Övé az első és egyben utolsó itt megjelenő (és kint is maradó) spam. Már csak azt nem értem, miért pont ebben a bejegyzésben és egyáltalán, miért ebben a blogban jelent meg. Szívesen venném, ha egy gyakorlott spam-elő egyszer elmondani a motivációit és trükkjeit is...

Igazi PR szagú bejelentés:

Fáber Dávid "Mutant"  a civil.blogter.hu gazdájának személyében a Blogter csapata új taggal bővül.

Ha egy angol nyelvű szolgáltatáson lennénk azt írnám, hogy ő lett a Blogteren a "community facilitator".

Miről is van szó? Minarik Ede is megmondta: kell egy csapat. Ez a csapat pedig akkor működik, ha van lelke és van motorja. A csapat lelke maga az összetartás - ez a közösségi szolgáltatásoknál jobbára az a cybertér, ahol vannak az emberek -, a csapat motorja pedig olyan valaki, aki időt és munkát nem kímélve megvalósítja az ötleteket.

Na egy ilyen motor lesz Mutant.

Én pedig örülök ennek, két okból: egyrészt még jobban rámutat arra, hogy a blog nem napló, a blog közösség, másrészt a jólsikerült közösségi rendezvényekkel a blogolást és magukat a blogokat is népszerűsíteni tudja a Blogter.

Egyszerű kérdés, mégis sokszor nem tesszük fel, amikor elkezdünk tervezni egy kampányt vagy weboldalt. Mi a célunk? Mit is akarunk elérni?

Mit is akarunk pontosan elérni?

És nagyon egyszerű választ kell adnunk.

Nézzünk egy kampánytervezés első lépést. Mi a célunk? Ismertebbé tenni a céget, terméket? A fenét! Persze, általánosságban ez, de van egy közelebbi cél. Ilyenekre gondolok:

• sok látogatót vinni a weboldalra
• sok felhasználó regisztráljon az adatbázisunkban
• minél több embert érjek el a célcsoportomból, hogy lássa a hirdetést
• eladást szeretnék generálni az oldalon

Ilyen válaszok közül kell választanunk egyet, ami a kampány alapja lesz. Ha megvan a cél, akkor ehhez a célhoz fogunk mindent kiválasztani: kreatív megoldást, megjelenési helyeket, kampányidőpontot, költségvetést. (Persze a költségvetés általában előre adott... ezért van az sokszor, hogy a tervezés végső soron táncolás gúzsba kötve.)

Ugyanez a megközelítés igaz a weboldalak esetében is. Itt is az első kérdés: mi a cél?

Mert a cél nem lehet önmagában az internetes jelenlét. Nem éri meg. A weboldalnál is tudni kell, mit akarunk vele.

• folyamatosan kommunikálni az akciókat?
• eladni rajta?
• odaszoktatni a felhasználókat?
• bemutatni a céget, a termékeket, szolgáltatásokat?

A sort sokáig lehetne folytatni... A weboldal esetében egy előnyünk azért van: lehet választani több célt is. Igaz, ha valóban működő weboldalt akarunk, akkor a céloknak harmonizálniuk kell egymással, és kell egy prioritás közöttük.

Tehát kezdjük így: mi a célunk? Ha jó választ adunk, akkor a többi már megy magától.

Szántó Balázs, alias Spin Doctor csak néha jut el odáig, hogy bejegyzést írjon a blogjába, de olyankor érdemes mindig odafigyelni rá. Legújabb írása a PR egyre bővülő szerepéről szól - egy szép összefoglaló a külföldi nagycégek trendjéről.

Az interneten is jelen van a PR, a weboldaltól kezdve a céges blogokig bezárólag. Bár kevésszer és keveset beszélünk róla, de érezhetően nő a szerepe, ahogy a sajtón keresztüli kommunikáció mellett egyre nagyobb szerepet kap a közvetlenül az ügyféllel történő kommunikálás. Balázs írásai ezért is hiánypótlóak a hazai weben.

Szokatlan helyen, szokatlan módon találkozol reklámmal? Szinte a semmiből ugrik eléd az üzenet? Könnyen lehet, egy gerillatámadás áldozata vagy: gerillareklámot látsz. Egyre több ilyet használnak a hirdetők, mert kreatív és költséghatékony megoldás.

Az interneten is van gerillareklám. Ha egy fórumon, egy chat-en olyan reklámba botlasz, ami hozzászólásnak akarja álcázni magát, akkor ez is gerillamarketing.

Az iwiw sem ússza meg az ilyen reklámozást. Egyre többen visznek fel olyan "ismerőst", aki (ami) nem személy, hanem egy hely vagy egy közösség. Iskolák, évfolyamok (pl. '88-ban x iskolában végzettek), baráti társaságok jelennek meg választható partnerként.

És mostanában már néhány más dolog is. Ímé néhány kiragadott példa:

• Hócipő Szatirikus Kéthetilap
• Diák Sziget
• E-Klub

Böngészel és beléjük botlasz. Ha jártál már ott, bejelölöd. Ha még nem ismered, akkor "csak" hallasz róla. A reklám pedig célt ért: észre se veszed, és máris áldozatul estél.

Nem újdonság ez a kis video, nagyon nem. De bájos, és amiért most előkapartam hétvégi lazulásnak szánva, az az a jelenség, ami körülötte kialakult.

Nagy Bandó óta tudjuk, mi félszavakból is megértjük egymást. De vajon a célcsoportunk, azok, akiknek reklámozunk is megértik a félszavainkat? Általános tulajdonságunk, és életünk velejárója, hogy nem magyarázunk el mindig mindent, úgy gondoljuk, a hiányos információk is elegek ahhoz, hogy a befogadó megértse az üzenetünket.

Ma meccs lesz. Kezdődik a VB. Costa Rica játszik Németországgal.

Érted amit írok? Tudod milyen sportról beszélek? Mert a fenti kijelentéseim hiányosak. Nincs benne az, hogy ez kosárlabda. Illetve röplabda. Ja, nem, bocs. Foci, igaz?

Mindenki lehet blogger, akinek e-mailben küldök hírlevelet, reklámajánlatot. És ha egy blogger megbántódik, mert az ajánlatunk valamiért nem teljesen korrekt, akkor bizony nem válaszlevelet ír, nemcsak nyel egyet, hanem ír egy blogbejegyzést.

A Web 2.0 Symposiumon az előadásomban beszéltem az általam Homár jelenségnek nevezett reakciókról, amikor a fogyasztó sérelem esetén a nagyobb nyilvánossághoz fordul. Ez volt az egyik példám arra, hogy a blogoknak milyen hatása lehet az üzleti életre. Az ilyen esetekben általában negatív: egy cégnek a rossz hírét keltik.

Furcsa szó, igaz? Először én se tudtam hova tenni. Aztán kiderült, mit is akar jelenteni. Ez egy könyv munkacíme. Egy olyan könyvé, ami a nagy nyilvánosság előtt íródik. A könyv szerzői ugyanis egy blogon indítottak:

Ez a blog ennek a könyvnek az írásáról szól. Itt szeretnénk megosztani azokat a gondolatainkat, amelyek még nem eléggé kiforrottak a könyvbe kerüléshez, itt szeretnénk véleményeket kapni azokhoz a dolgokhoz, amelyekben nem vagyunk biztosak, és itt szeretnénk megismerni azokat az embereket, akik elsőként fognak dedikált példányokat kapni a nyomdából kikerülés után.

De mit is jelent a cím? Vegyünk két egymástól jó távol lévő dolgot: egy keleti filozófiát és egy nyugati tudományt. Legyen az egyik a zen. A másik pedig a management. Most ezeket gyúrjuk össze...

Zenagement.

Jó szórakozást hozzá!

Az USA-ban az egyik legjobban fejlődő ága a keresőknek a helyi (helyben) keresés. Mondjuk érthető is, hiszen egy akkora területű és lakosú országban, ahol például önmagában Texas vagy Kalifornia gazdasága képes lenyomni egy Németországot vagy Franciaországot, fontos és érdekes az, hogy helyben, a közelben (az államomban, a megyémben, a városomban, a kerületemben, az utcámban...) hol mit találhatok meg.

De ugyanez érdekes lehetne nálunk is, nem? Mit érdekel egy szegedit, hogy milyen boltok vannak Budapesten, ha aktuálisan éppen otthon akar vásárolni? Vagy ha éppen itt a környékemen szeretnék venni valamit a számítógéphez, milyen hasznos lenne, ha tudnék helyileg szűkíteni.

Persze vannak szolgáltatások, ahol van erre lehetőség nálunk is. A Netpincér a rendelési hely szerint elérhető vendéglőket listázza csak ki. A legtöbb komolyabb apróhirdetési szolgáltatónál legalább a lakáshirdetéseknél lehet településre, Budapesten kerületre is szűkíteni.

De nincs ilyen általános kereső. A térképes oldalakon meg végképp nincsenek ilyen megjelenések, csak elvétve. Kár.

Nem akar valaki ilyet fejleszteni? Esetleg ilyenbe befektetni?

Korábban írtam a három hazai ismerőskereső szolgáltatás reklámozási szokásairól. Abban az írásban kicsit kevés szó eset a nálunk harmadik helyen álló Baratikor.com oldalról. Azért írom, hogy nálunk harmadik, mert azért itt is van 630 ezret meghaladó tagság, de ezek nagy része nem magyar.

A friss hír velük kapcsolatban, hogy szerdán elindítottak egy olyan blogot, amin keresztül a felhasználókkal tudnak kommunikálni. A blog jelenleg a felhasználók számára az Üzenetek oldal bal szélén érhető el, de elvileg kívülről is látszik ezen a címen.

Úgy tűnik, a web2 gyártja az új szavakat. Van ugye a blog, ez is az. Van a splog, ennek nevezzük a spam blogokat. Aztán van a Podcast, az iPodra készített hangos bejegyzések elnevezésére, és a Videocast ugyanennek a filmes változatára.

És akkor itt a vlog, ami nem más, mint a video blog.

A vlog or video blog is a blog which uses video as the primary content; the video is linked to within a videoblog post and usually accompanied by supporting text, image and additional metadata to provide context. It has become a significant contributor to clip culture.

Wikipedia

via New Communications Review

Érdekes stratégiát választott az eBay azzal, hogy elindítja saját blog és wiki szolgáltatását. Az eBay egy olyan hely, ahol nagyon sokan megfordulnak: eladnak, vesznek. Olyan, mint egy hatalmas áruház, ahová vásárolni járunk. Ebből az áruházból csinál most egyfajta netes plázát az eBay ezzel a lépéssel: ha már itt vannak az emberek, akkor fogjuk meg őket, és szórakoztassuk, informáljuk.

Jó lesz ez az eBay-nek? Minden bizonnyal. Ha valaki blogot olvasni jön ide, könnyen kaphatja magát azon, hogy vesz is valamit. Ha pedig információk kellenek, a wikivel megint körön belül marad. Ráadásul ez a megoldás erősíti is a közösségi érzést.

A felhasználók is jól járnak, ha megkapják az őket érdeklő szolgáltatásokat. Kérdés, más oldalakra, szolgáltatásokra ez milyen hatással lesz. Hiszen most az eBay éppen  méretének és az erejének a kihasználásával köti magához még jobban a felhasználókat.

Egyébként ez egy érthető és elfogadható törekvés, ha üzleti oldalról közelítjük meg a kérdést. Itthon is vannak ilyen irányú hatások, az Index mindig is azon ügyködött, hogy az olvasókat ott tartsa a portálon, az [origo] pedig a rengeteg beintegrált (és beintegrálandó) szolgáltatása miatt van hasonló helyzetben.

Egyébként egyikük sem csinál semmi újdonságot. Régóta tudjuk, hogy könnyebb egy már meglévő ügyfelet újabb költésre bírni, mint újat szerezni.

Ivcsek küldte át a Kartoo.com metakereső címét. Metakereső, azaz nincs saját adatbázisa, hanem más keresők találatát összegzi. Sajnos pont a legnépszerűbb kereső, azaz a Google nincs a találatok között, így aztán inkább érdekes, mint hasznos a szolgáltatás.

Mégis érdemes megnézni, a találatokat grafikusan jeleníti meg, flash környezetben. Az oldalakat kis ikonok jelzik, amik ráadásul az oldal bizonyos tulajdonságaitól függően néznek ki. Láthatjuk az egyes oldalakat összekötő kulcsszavakat, az ikonokra állva a keresett szó szövegkörnyezetét is. Egyszerre 30 oldalt képes megjeleníteni.

Érdekes játék, de nekem ennél többet nem adott. Viszont nagyon látványos ez a flash felület, ennyire funcionális használatot még nem láttam - nem próbálnak mindenféle erőforrást és kilobyte-okat rabló látványos elemeket bedobni, csak arra használják, ami a találatokhoz kell - ugyanakkor mivel az egész felület flash, mégis nagyon egységes és barátságos felületet kapunk. Az pedig külön tetszett, hogy amikor visszatértem újra megnézni a keresőt, kilistázta a korábban rajta keresztül megnézett oldalakat. Ügyes.

Egyik kedves olvasóm szegezte nekem az alábbi kérdést:

A meta kulcsszavakba lehet ékezetes szavakat írni?
A keresők (főleg google, de egyebek is érdekelnek,
ha tudsz róla mondani) tudják ezt kezelni?
Vagy érdemes ékezet nélkül beírni azokat?

Hát nézzük.

Köztudott, hogy a reklám hatással van a beszélt nyelvre. Szavakat, kifejezéseket honosíthat meg, befolyásolja a közbeszédet, végső soron változásokat okoz. Az internet ráadásul olyan hely, ahol a nyelvnek - különböző okok miatt - más a szerepe, mint az egyéb médiákban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a helyesírási hibák, elgépelések rendszeresek, a szóhasználat egyszerű, a cél a gyors és pontos üzenetátvitel, lehetőleg minél kevesebb energiával.

Nem vicces, inkább ötletes vírusreklám.

Ha van Web 2.0, akkor kell lennie Online reklám 2.0-nak is, nem? (Nevezzük innentől Ad 2.0-nak.)

De vajon mi az Ad 2.0? Nem kell új dologra gondolni. Azokat a reklámokat sorolnám ide, amelyik az internetezők közösségi viselkedésére épít.

Én az alábbi dolgokat sorolnám az Ad 2.0-ba:

• Vírusreklám. Tipikus közösségi reklám, abból él, hogy küldözgetik egymásnak az emberek. Lehet video, kép, de néha vicces szöveg is.
• Reklám- és linkcsere. Amikor mintegy kétoldali megállapodások keretében kirakjuk azért valaki reklámját, logóját, linkjét, mert ő is kiteszi a miénket.
• Adakozó reklámozás, ingyenes reklámozás. Amikor jófejségből, barátságból, vagy mert hiszünk az adott dologban, ingyen kirakjuk egy esemény, egy alapítvány stb. reklámját. Tipikusan ilyen volt a Criticalmass reklámja is, a biciklis felvonulás előtt.
• Blogokban ajánlás. Hasonló az előzőhöz: valami tetszik, ismerős csinálja, hiszünk benne stb., és ezért (itt a különbség az előzőhöz képest) kérés nélkül írunk a blogunkban róla. Ez is reklám!
• Minden egyéb szóbeszéd (wom, word-of-mouth) reklám. Amikor fórumban, chaten, üzenőprogramon, irc-n reklámozunk valamit úgy, hogy élő személy mondja el az üzenetet.

Én most eddig jutottam. Van még ötlet?