Onlinemarketing blog

Tanulj meg hallgatni. 

Amikor valaki úgy általában nézi a hazai internetes piacot, akkor nagyon hamar arra a megállapításra jut: néhány mogul itt jól berendezkedett, vannak kiszolgáló és másodhegedűs oldalak, és van egy nagyon széles futottak még kategória.

Aztán jó sok időnek kell ahhoz eltelnie, hogy kiderüljön: vannak itt független vagy részben független részpiacok. Mert hiába van vezető helyen az Origó-Index-Sanoma, hiába van nagy forgalma az Adaptive-EVO duónak, vannak területek, ahol ők sehol nincsenek. Vagy ha vannak, akkor sem túl erősek.

Például az autós részpiac: piacvezető a Használtautó.hu, a tulajdonosok félig az alapítók, félig a Lapcom. Vagy az ingatlan piac: piacvezető az Ingatlan.com, az alapítók tulajdonában. Aztán itt van az árverező oldalak: piacvzető a Vatera+TeszVesz, a dél-afrikai Naspers tulajdonában, az Allegro csoport részeként.

És ezekben a részpiacokban, ezekben a szűk szegmensekben ha valaki piacvezető, akkor az anyagilag sem áll rosszul. És például tud terjeszkedni is, ha akar. Ahogy azt tette most az Allegra csoport, és így már az Árukereső.hu is hozzájuk tartozik.

Ez pedig így elég fontos lépés lehet: a hazai e-kereskedelmi piac nagyágyúi az árverési oldalak, és sokkal fontosabb szereplők az árösszehasonlítók, mint maguk az áruházak. Vagyis errefelé haladva az Allegra csoport lassan komoly tényezővé válik.

Figyelni kell rájuk! 

404: Not Found The requested URL * was not found on this server.

Aki internetezik, az előbb-utóbb találkozik ezzel a hibaüzenettel. Vagy valami ehhez hasonlóval. A 404-es hibaüzenet végtelenül egyszerű: a keresett lap valamiért nem található. Ilyet kapunk akkor is, ha a hirdetésünkhöz rossz linket adunk meg, és ilyen jöhet föl akkor is, ha ügyes gazemberek letörlik a teljes site-unk. De elég az is, ha valaki a rendszerben bénázik, és lecserél pár file nevet.

Az az igazán kellemetlen, ha ez a hiba kampány közben jön elő. Törlődik vagy átíródik a landing page, esetleg leáll a szerver - közben meg pörög a drága hirdetés, jönnének a látogatók - és nem kapnak semmit. Ciki, nem?

Ezért kell mindent ellenőrizni. Minden hirdetést ki kell próbálni (de a Google AdWords és ETARGET esetében ezt az adminból tegyük, ne az éles hirdetéseknél...), és a kampány alatt is ellenőrizni kell a landing pageket.

Sőt, ha fontos, ésvagy több milliós költségvetéssel futó kampányunk van, akkor biza érdemes valamilyen eszközzel folyamatosan figyelni a szerverünket, és ha baj van, kell kapjunk egy értesítést, akár sms formájában!

Mert ilyenkor gyorsan kell cselekedni. Vagy elhárítani a hibát, vagy ha ez időigényes, akkor le kell állítani a kampányt. Ilyenkor nagyon jó az adserveren keresztüli kampánykezelés, hiszen van hova nyúlni.

Ha pedig a hiba elhárult, lehet menni tovább. Igaz, kiesett pár óra, de legalább csalódott hirdetésre kattintókat nem gyártunk.

Érdekes cikk jelent meg az eMasán arról, hogy néhány újság mit gondol a fizetős online tartalmakról. A lényeg: az offline lapok el tudják képzelni a fizetős/előfizetős modellt (a cikkben a létező megoldások el is hangzanak), míg Uj Péter szerint az egész egy nagy hülyeség.

Egyetértek Uj Péterrel: a hazai újságok számára sosem lesz igazán pálya a fizetős internet. Egyrészt a tartalmaik nem elég különlegesek, másrészt a tudásuk is messze hiányzik egy ilyen lépéshez. Nade tegyük fel, összeáll pár újság, és meglépik ezt: fizetőssé teszik a cikkeket.

Nemcsak úgy tessék-lássék, mint most, hanem rendesen, tömegével. Tegyük fel, az internet szolgáltatók nem lesznek ebben partnerek (miért lennének? annyi elégedetlen ügyfelük van így is, miért tetéznék?), így vagy egyenként kell fizetni egy elektronikus pénztárcából, vagy közös havidíjat kell fizetni.

Mi lesz ennek a következménye?

Először is, elveszítik a látogatók jelentős részét. Jó esetben megmarad 20-30 százalék. Vagy kevesebb.

Másodszor elköszönhetnek a reklámbevételektől: sokkal alacsonyabb olvasószám mellett alig lesz értelme ott hirdetni, maximum aprópénzért.

Harmadszor: jól felhízlalják a nem fizetős portálokat, jelesül az Indexet és az Origót elsősorban. Ugyanis az olvasóknak valahol kellenek hírek, és itt lesznek. A hirdetők valahol azért hirdetnének, hát majd itt hirdetnek.

Vagyis, kedves print kiadványok: a fizetőssé tétellel még erősebb online konkurenciát fognak maguknak hízlalni! Biztosan ezt akarják?

Az interneten relatíve olcsón lehet hirdetni, igaz, ha valaki a nem internetes megoldásokkal összemérhető eredményt akar elérni, akkor bizony kb. ugyanannyi pénzébe is fog kerülni.

De az internetes hirdetési megoldások legtöbbjénél alacsony a belépési küszöb, vagyis kevés pénzzel is ki lehet próbálni egy-egy felületet, egy-egy megoldást. Mondjuk ez azt is jelenti, hogy könnyen áteshetünk a ló másik odlalára, és túl kevés pénzt fordíthatunk egy-egy tesztre.

Mert az jól hangzik, hogy már 10 ezer forintért is lehet kampányt futtatni a Google-ben vagy az ETARGET-en, de lássuk be, ez még próbapénznek is kevés. De több pénzből az interneten megtehetjük, hogy próbálkozunk.

Mert hiába van egy célcsoportunk, egy jól célzott méditervünk, könnyen lehet, nem fog minden eleme jól (hatékonyan) működni. Például ha célunk a sok látogató, akkor hiába érjük el őket, ha nem kattintanak - míg más, kevésbé célzott felületről a célcsoportunk tagjai is szívesebben jönnek át hozzánk.

De ezek a tapasztalatok jellemzően kampány (illetve hirdető) specifikusak. Így tanulni kell, és a tanulás egyik legegyszerűbb eszköze próbálkozás. Vagyis: ha kapunk egy jó ajánlatot, ha kitalálunk egy új felületet, akkor próbáljuk ki, és mérjünk. Mérjünk mindent!

Aztán az eredmények fényében eldönthetjük, használjuk-e tovább. 

Mára lassan mindenki közösségi hálózatokhoz értő marketinges lesz, és tutira tudja, hogyan kell egy-egy közösségi hálózatban marketingelni. Azért én feltennék egy nagyon provokatív kérdést mindenkinek, aki úgy dönt, hogy a közösségi hálózatokat fogja reklámra használni:

Reklámoznál a kocsmában a haveroknak?

Vagyis odaállnál a barátod elé, és beszólnál neki egy olyat, hogy inkább Pepsit igyon, mert attól menőbb lenne? És ha igen, nem félnél, hogy kapsz egy tockost?

Mert mondjuk a Twitteren vagy az Iwiw-en egy ilyen szájreklámnak is csúfolt szóbeszéd marketing megoldás bizony nagyon hasonlít ahhoz, amikor este elmész sörözni a haverokkal.

És természetesen lehet a haveroknak is reklámozni: előkapod az új iPhone 3GS-t, és azzal villantasz. Ha nagyobb a társaság, tuti lesz 2-3 ember, aki részben miattad lesz vevő. És senki nem akarja majd lenyomni a torkodon a telefonod, vagy ha igen, akkor másért, nemigaz?

Vagyis ha úgy alakul, hogy valamelyik közösségi hálózatot akarod használni a marketinges kommunikációan, akkor talán először gondold át: kiírod-e ezzel magad a kultúrlények köréből, avagy sem?

Kellemes hétvégét!

Bár nem teljesen online marketing, de azért ezen napok óta agyalok:

azért érik meg nekik fizetni a Windows 7 eladásáért, mert egy belső kutatásuk kimutatta, hogy a 7-et mutató felhasználók jóval kevesebb szakmai és garanciális segítséget kérnek, mely nagyjából 5 fontnyi megtakarítást hoz a cégnek vásárlónként

Két megjegyzésem van ezzel kapcsolatban:

• Van olyan belső rendszered, ami ilyet képes lenne kimutatni (természetesen a saját szakmádban)?
• Vajon mennyire lenne jellemző egy hazai cégre, hogy az így nyert töbletet odaadja a vásárlóinak?

Oké, persze, a fenti hír nagyon jó reklám az adott cégnek, azaz nem szabad csak a leírt tényt figyelni. De ettől még nagyon elgondolkoztató, mennyire másképpen gondolkodnak ott az ügyfélkiszolgálásról.

A másik gondolatom pedig az, hogy lám, mennyire fontos, hogy problémás terméket árulunk-e, vagy olyat, ami tökéletes(ebb).

Lassan azért körvonalazódik, hogy milyen irányba fejlődget az online marketing. A naAaagy költések, a display (banner) hirdetésekre épülő kampányok, vagyis a nagyok játszótere nem igazán bővül. Nem hiszek a banner halálában, és nem hiszek abban sem, hogy majd a nagy cégek is szépen leállnak az ilyen hirdetésekkel.

Ennek az okait most nem hiszem, hogy érdemes boncolgatni, inkább azon kellene gondolkozni, hogy vajon ha ez a piaci szegmens most kb. stagnál (és eközben a kreatívok minősége egyre romlik, a fejlődés helyett..), és közben egyre többen költenek az interneten, azok a pénzek hova mennek, hol jelennek meg?

Hát, elsősorban persze a PPC kampányokban. Főleg a Google, de az ETARGET is profitálhat az újakból. Mert ezek az újak kis pénzekkel jelennek meg.

Havonta 20-30-50 ezer forintos reklámköltésekről beszélünk. Arról beszélünk, hogy a helyi print megjelenések helyett (vagy jobb esetben azok mellett) kipróbálják az internetet. De ennyi pénz van rá, nincs semmivel se több!

Aprópénzek ezek, nem jelentős bevételek, igaz? Az Index.hu tavaly 2 milliárdos reklámbevételt ért el. Ahhoz képest a 20 ezer forint... hát, nem sok. De nagyon sok ilyen aprópénz van, és még több lesz! A nagyon sok aprópénz pedig már jelentős. A Google például ilyen bevételekből egész szép készpénzállományt szed össze évről évre.

Egy a baj: a jelenlegi piaci struktúra tálcán kínálja a ppc piacnak ezeket a kis költéseket. Az ügynökségek le se hajolnak ennyiért. A portálok - a nagyok - nagyon vicces kampányárakkal dolgoznak, legalábbis innen, alulról nézve. A kis webes oldalak nem jutnak el a kis hirdetőkhöz, vagy ha eljutnak, akkor sok esetben hülye és pofátlan árakat mondanak.

Mert egy kkv máshogy költ! Érdekli az eredmény. Az azonnali, mérhető és bevételt hozó eredmény. Ha ilyet kap, akkor örül, és költ tovább. De ha nincs eredmény, akkor ennyi volt, vége a dalnak: nem hirdet.

A jövő nagy kérdése, kik lesznek azok, akik az aprópénzeket be tudják fogadni, akik ilyen méretű hatékony hirdetéseket tudnak biztosítani.

Van ilyen próbálkozás, természetesen. A ppp piac harmadik szereplője, a Hírek Média a CT Network mellett mást is kínál, például a Maxima eDM küldést, de van direkt aprópénzes megoldás is, a LightMail.

De aztán sokkal többet nem tudok. Még. Egyelőre. Kellenek ötletek, kellenek hálózatok. Vagy olyan startup-ok, amik lehajolnak az aprópénzekért.

Mert a piac erre fejlődik.

...vagyis ajánlok néhány dolgot, mert azt gondlom, ezeket érdemes elolvasni, megnézni, megismerni.

Az első egy nagyon érdekes interjú. A kérdező Rabbit, a válaszoló pedig a Turulcsiripet is készító Tóth Benedek. Jó hosszú írás, de egy sör mellett érdemes végignézni - lehet belőle tanulni. Ráadásul értelmes kommentek is vannak alatta.

Egy piciny ízelítő:

R: Ezek az “intuitív” felületek általában flash-es megoldások. Korábban említetted, hogy a flash-nek bármi nemű használatától elzárkóztok. Én sem vagyok nagy barátja a dolognak, de az autós példánál maradva arra például nagyon jól használható, hogy meg lehessen nézni, körbe lehessen forgatni egy autót kívül, belül, át lehessen színezni…

TB: Persze van, amikor szinte elkerülhetetlen a flash használata, például a videólejátszók vagy az említett autós példa esetében. De mindennek egy almenüpontnak kell lennie, s nem olyannak, hogy mondjuk a flash-ben becsúszik a menü és zenél. Vagy beszél… Az a legszörnyűbb :) Volt olyan ügyfelünk, aki kipróbálta a képernyőre besétáló figurát, és az oldala teljesítménye 95%-kal esett le. Maga sem akarta elhinni a statisztikát…

A flash-eknél gondot jelent még, hogy a felhasználók nem tudnak oldalakat új böngészőfülön megnyitni. Az oldalak új tabon való megnyitása egyébként erőteljesen átformálja a felhasználói szokásokat, de ez már egy másik kérdés.

Nem a technológia rossz, csak megvan a maga alkalmazási területe. Érdemes csak akkor használni, ha nem lehet mással kiváltani. És akkor is lehetőleg alternatívával és akkor is csak flash-t (vagy más olyan technikát, aminek van valami normális piaci részesedése, a Silverlight stb. felejtősek).

A második is blog és interjú, de itt többen válaszolnak ugyanazon kérdésekre. Egészen pontosan: a webdesigner kérdez site buildereket. Aki akár csak tervezi, hogy weblapot készíttet, olvassa el! Nagyon tanulságos.

2. szerinted hogyan lehetne javítani a designer - sitebuilder - fejlesztő kommunikáción?

(...)

Horváth Sebestyén László: 
A designer - sitebuilder - fejlesztő kommunikációnak a jó dokumentáció, egységes koncepció az alapja, ha mindenki egyértelműen átlátja, mi a cél, és persze nem akar önálló utakon járni. Fontos a megvalósítandó megoldásokat átbeszélni, különösen a dinamikus elemeknél (galéria, lapozó effektek, stb...), érdemes már e tervezés közben egyeztetni a sitebuilderrel, ha ez megoldható. Mindenképpen jó ha van egy személy, aki az egész munkát átfogja, átlátja, döntéseket hoz. Egy jó csapat ma már öt tagú, marketing, seo, grafika, sitebuild, programozás - enélkül nehéz sikert elérni. Ha valaki egyszemélyben ért mindenhez, az nem ért semmihez.
 

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban egy weboldalt ajánlanék, mégpedig az Adverticum most elkészült statisztikai oldalát, az adstat.adverticum.hu-t:

Az AdStat egy ingyenes szolgáltatás, amely az Adverticum AdServer mérései alapján pontos képet ad a hazai internetezők technikai, technológiai hátteréről, valamint az online hirdetések legnépszerűbb formáiról.

Az AdStat oldalon található adatok az Adverticum AdServer rendszeréből származnak. Az AdServer által kiszolgált hirdetésekkel naponta több mint 3 millió felhasználó, vagyis gyakorlatilag minden hazai internetező találkozik. Az AdServer naponta átlagosan 5-600 millió, havonta 16 milliárd hirdetést jelentet meg magyarországi oldalakon.
 

A tévé be van kapcsolva,
Azt nézi minden rabszolga!

A. E. Bizottság: Békásmegyer 

A nyolcvanas évekre elértük a fejlődés csúcsát, aki akarta, annak már biztosan volt tévéje, sőt, a Junyoszt televíziók és a kis Videoton tévék elhozták a szem rágógumiját a telkekre, kempingekbe is - nem volt menekvés!

No persze akkoriban nem volt ötvenegynéhány hazai tévécsatorna. Volt viszont másfél. Meg akkoriban még előfordult például hétfőn adásszünet. Az egy ilyen világ volt.

De az esti filmet mindenki látta, és ha ment a Fantomas vasárnap délután, akkor az téma volt a suliban! Akkor voltak igazi nézettségek, és akkor voltak igazán ismert tévés személyiségek. De nem voltak igazi sztárok, és sehol nem voltak a celebek. Nem is volt azért ez annyira rossz. (Már a celebek hiánya.)

A tévé igazi kapuőr volt. Az volt a valóság, amit a doboz megmutatott, és ami azon kívül volt, az kvázi nem is létezett. Így éltünk, itt éltünk, így voltunk befolyásolva.

Kis kikacsintásnak ott volt Hofi, esetleg csöcsöket is nézhettünk, ha volt Parabola (Szuperbola! Szilveszterkor!), és együtt nevettünk a nyomorunkon a Telepódium adásai alatt, ahol Nagy Bandó igazán híres lett.

Meg ugye volt Derrick, Isaura, sőt Kunta-Kinte és Szandokán is, mert sorozatok nélkül már akkor sem volt élet az élet. És nem Vészhelyzetet néztünk, hanem egy kórházat a város szélén, később aztán egy eneszká klinikát. Barátok közt helyett volt a semmivel sem jobb Szomszédok, de konkurencia nélkül - ami nem is volt baj, mert videómagnót akkoriban csak nagyon kevesen tudtak venni maguknak.

Aztán valamikor 88-89. körül megjelentek az első műholdas csatornák. Kinyílt a világ! Volt Sky Channel, Super Channel és TV5. Megjelent a nagyvilág a dobozban, igaz, az ország szélén élők (és ez kis ország, mindenki a szélén élt...) láthattak ORF-et, Belgrád1-et, vagy a pechesebbek Csaucseszkut korábban is.

Hosszú évek kellettek, hogy eljussunk a kereskedelmi csatornákig (mindössze 10 éve van RTL Klub és TV2!), és még több, hogy legyenek szép számmal magyar nyelvű tematikus csatornák is. 

De ez még mind a dobozhoz láncolt bennünket. Igaz, a dobozok száma egy lakáson belül nőtt, lassan minden családtagnak lett egy, már megengedhettük magunknak. De még mindig kapuőrökön keresztül jutott el hozzánk az információ, és ezek a kapuőrök bizony szigorúak voltak. Igaz, nem a diktatúra szigorúságával, hanem a reklámmal, de befolyásoltak és befolyásolnak minket.

És akkor egy nagy lendülettel térjünk át erre:

a magyar háztartások körülbelül 48 százaléka rendelkezik valamilyen saját internetkapcsolattal.

Vagyis minden második háztartásban van internet. Meg persze gyakorlatilag mindben van még doboz (jó, van egy olyan 3%, ahol nincs, tudom).  De itt van a konkurens, egy olyan konkurens, ahol nincs értelme a korábbi nézettségről és korábbi ismertségről beszélni.

Nincsenek kapuőrök sem. A reklámok elég jól elkerülhetők. Kis túlzással azt "fogyasztunk", amit akarunk. Szebb, szabadabb, vidámabb világba értünk: az internetre!

Na jó, ennyire nem rózsás a helyzet. Emlékezzünk csak A part című filmre, ahol a földi paradicsom csak látszólagos, és ott van a halál és a veszély a szomszédban. És bennünk.

Az interneten is sok a szemét, sok a "veszélyes tartalom". Nem is tudjuk igazán használni, egészen meglepő dolgokat tapasztalunk, ha figyeljük a felhasználói viselkedést.

Szabadság ez, de egyben szabadosság is. Nehéz, terhes, munkás szabadság, ahol pont annyi lehetőségünk van, amennyit kikaparunk magunknak. Ha jól csináljuk, az internet segít nekünk. Ha rosszul csináljuk, akkor viszont csak nehezíti az életünk. Meg kell tanulnunk élni a szabadsággal. Talán ez a legfontosabb üzenete most, 2009-ben az internetnek.

Mert az internet felszabadít. A doboz már nem annyira érdekes. Van helyette más játékszerünk.

Ami azért, lássuk be, máshogy börtön.

Pár napja írtam a fizetős tartalmak kísértetéről, amiben kifejtettem, miért nem valószínű, hogy az eddig ingyenes tartalmak tömegével fizetőssé válnak. És bár újabb média mogul szólt az ügy érdekében, mégis azt gondolom, nem nekik lesz igazuk.

Mert most is kibújt a lóláb, szépen vaskosan. Nincs új ötlet, a régit eröltetik:

Robert Iger elnök-vezérigazgató biztos abban, hogy a fogyasztók igenis hajlandóak a minőségi tartalomért fizetni, csakúgy, mint a hagyományos média esetében.

Na jó, de ha így nem lesz igazából pénz, akkor miért lenne hajlandó fizetni a felhasználó? Mert a reklámbevételek csökkennek, várhatóan tovább diverzifikálódnak, és valami üzleti modellre szükség lesz.

Szóval: mégis, miből lesz pénz?

Amennyire egyszerű a kérdés, annyira nincsen rá pontos válasz. De ha megnézzük, hogy miért hajlandó fizetni a felhasználó, akkor azért látszik pár dolog. Összeszedtem néhányat:

• exkluzív tartalom
• konkrét termék
• valamilyen szolgáltatás
• divat

És akkor lássuk egyenként:

Exkluzív tartalom: lehetne sorolni, mi tartozik ide. Egyedi cikkek, adatbázisok, képek, videók, filmek... de fölösleges. Exkluzív tartalom az, amit máshol ingyen nem lehet megkapni. Ennyi. Ilyenből pedig kevés van. Lásd zenék és filmek torrenten, hírek és elemzések blogokon, adatok és információk a közösségi hálózatokon. Vagyis nehéz exkluzív dolgot csinálni, bár nem lehetetlen. De ez nem a tömegeknek fog menni, ez mindig egy-egy réteget fog kiszolgálni.

Konkrét termék: azért így írtam, mert ez valami olyan, amit "kézbe fog" a felhasználó. Egy könyv. Vagy DVD. Vagy egy bögre, egy póló, sapka. Esetleg a csengőhang. Tehát olyan valami, ami nehezen koppintható, kézbe fogható (kivéve a csengőhang, de az meg a jellegénél fogva mégis termék). A termék eladás persze költséges, és nem is fog működni mindenkinek. De pl. egy Index.hu vagy egy Turulcsirip hozhat ilyen bevételt - akár nemcsak közvetlenül, hanem a filmstúdiók példáját követve - licen díjakból. Vagyis ha Tóth Benedek azt mondja valakinek, hogy gyárthat Turulcsirip pólót, de ezért fizessen, mert a védjegy az övé. Minél ismertebb egy tartalomszolgáltatás, minél "trendybb", annál több ilyen bevételre tehet szert.

Én pl. vevő lennék az Index.hu kizárólagos merchandising jogaira, igaz, elsősorban jutalékos formában...

Valamilyen szolgáltatás: például sms értesítő, ha egy adott témában cikk jelenik meg. Vagy sajtófigyelés (élnek is ebből cégek). Vagy leválogatott információk. De például lehet az is, hogy egy platform üzemeltetése (ilyenre példa talán a ppo.hu, ami egy fizetési rendszerre épülő szolgáltatás értékesítő portál, önmagában is előfizetési díjért). A lényeg: olyan valamit adjon, ami bár külön-külön ingyen elérhető, de az adott formában nem. Ez lehet rendszerezettség, lehet gyorsaság, lehet bármi más. Például ha lenne fizetős keresés a Google-ben, és az kerülne pénzbe, hogy egy bonyolult logikai keresés lefusson. Mondjuk ilyen bonyolultsággal: "az európai országok GDP-je, átlagos internet előfizetési díjai, ugyanezek országok korfája és népessége, valamint az átlag iskolázottság". Ez mind kikereshető, legalább 1-2-3 óra (kinek mennyi) idő. Ugyanakkor ha ezt elküldöm egy címre, és megvan 1-2-3 óra múlva mondjuk 5 euróért, miközben tudtam dolgozni, akkor fizetnék érte. Sőt, akár többet is.

Divat: ez talán a legérdekesebb pénzszerzési megoldás. Amikor meglovagolunk egy-egy divathullámot, egy-egy átmenetileg érdekes dolgot. Ez persze kb. ugyanaz, mint a termék, de extraprofitot hozhat. Ilyen lehetett volna az, ha március 15. után hirtelen elkezd mondjuk az Origó "Sün"-ös pólókat árulni. Vagy ha a HVG a Goldenblog Twitterverseny kapcsán "Szavazz rám!" pólókat adna el. Jól látható, hogy ezen is lehet keresni, igaz, csak egy ideig, de addig sokat.

Tudom, a fentiekből nem lehet fenntartani egy 40-50 fős szerkesztőséget. De jól mutatja, van más út az előfizetésen kívül is, és szerintem abból sem várható olyan fene nagy bevétel. Nem hiszem, hogy ezen kellene rugózniuk a portáloknak. Inkább keressenek nekik és legfőképpen az olvasóiknak is megfelelő modellt, és azzal egészítsék ki a reklámbevételeket.

Mindenki jobban járna.

Korábban már félmondattal utaltam rá, de azt gondolom, megér egy teljes bejegyzést, végülis adatbázis építés hónapot tartok: az ingyenesen, de regisztrációval elérhető tartalmakról volna szó.

Egyre több helyen látom, hogy ingyen kínálnak nekem valamit. Ingyen használhatom a szolgáltatást, ingyen letölthetek egy eBookot, ingyen kapok rendszeres tájékoztatást. Mindössze az e-mail címemet és a nevemet kell megadnom, nincs is más dolgom!

Nagyon kecsegtető ajánlat, hiszen mit nekem egy e-mail cím, igaz? De azért gondoljunk egy kicsit bele, mennyire is ingyen ez az ingyen!

Ha valaki mások által felépített, legális e-mail adatbázist szeretne használni, akkor bizony meg kell fizetnie minden egyes e-mail címre való küldést. A kiküldés ára 10,- - 30,- Ft között mozog (plusz áfa, és persze ez már kedvezményes ár), és akkor még nem céloztam, vagyis ez a klasszikus név - e-mail cím páros. Tehát: ha az e-mail címem meg kellene venni, akkor minimum 10 Ft-ba kerülne.

De ugye ha egyszer megadom, akkor nemcsak egyszer küldenek rá, mondjuk legyen havonta egy anyag. Akkor ez már 120,- Ft egy évre, minimum. Nem sok, igaz?

De tegyük fel, okos munkával sikerül egy 10 ezer fős adatbázist építeni. Akkor ennek egyszeri kiküldési értéke minimum 100.000,- Ft, vagyis egy évre minimum 1,2 millió Ft. Márpedig ez már nem kevés pénz, igaz?

Tehát, ha megadom az adataimat, akkor azzal csökkentem a másik oldal hosszú távú kiadásait, vagyis valójában nem ingyen kapom meg az anyagot. Tehát a helyes talán ez lenne: töltsd le az alábbi dokumentumot, mindössze az e-mail címedet kell megadni!

(Tudom, meg lehet adni ideiglenes címet vagy direkt spam-gyűjtő címet is, de az átlag felhasználó nem ezt teszi. Ráadásul a megvehető kiküldés is hasonló minőségű lesz.)

Az Onlinemarketing blog bal hasábjában mától - határozatlan ideig - megjelenik egy új doboz, "Turulcsirip #omb" névvel. Ebbe a dobozba automatikusan megjelenik minden olyan Csirip, ami tartalmazza a #omb tag-et. Vagyis ha üzenni szeretnél a blogomra, akkor írj egy Csiripet, tedd bele: #omb, és megjelenik nálam!

A dobozba most maximum 10 csirip jelenik meg, és technikai okok miatt csak az elmúlt 24 óra. De ettől még remélem érdekes lesz, hiszen a Csiripek úgyis erősen "időkorlátosak", nem a távoli jövőnek, hanem a kemény jelennek írjuk azokat!

És ha már a Turulcsiripen jársz, akár engem is követhetsz.

Update: úgy tűnik, nagyon lassan frissül. Lesz valami megoldás rá, addig csak türelmet tudok kérni...

Update2: mostmár tudom, átlagosan 25 perc a frissülése a doboznak, ez maximum lehet 40 perc is, a minimum 1 perc. Ha lesz realtime megoldás, akkor majd azt használom, de egyelőre ez marad.

Azt mondtuk, jó lesz ez a válság, mert majd tisztítja a piacot. Ezt a tisztítást pedig úgy értettük, hogy majd a gagyi eltűnik, és marad a minőség.

Rossz hírem van.

Vagy azért, mert olcsóbb, vagy azért, mert olyan szívós, mint egy kerékpáros a nagykörúton, de a gagyi itt maradt velünk. Sőt, néha olyan érzésem van, a gagyiból lesz egyre több... Mert ugye válság van, kevés a pénz, és kevés pénzből pont nem a jó minőséget lehet megcsinálni.

Ismerős a mondás: mi gyorsan, jó minőségben és olcsón dolgozunk, ezek közül bármelyik kettőt lehet választani! Hát, manapság mindig olyan választás történik, amelyikben az "olcsó" benne van...

De a pénztelenség rányomja a bélyegét a fejlesztésekre egyébként is: kevés dolog fejlődik, kevés új dolog születik, valahogy a vállalkozási kedv is lanyhult. Elhittük, hogy válság van, és ez kiterjedt azért az internetre is.

Sajnos tehát a válságnak nem lett nyertese a minőség. Sőt, félve merem leírni, de az is lehet, a válság vesztese lett a minőség.

Vagy csak én vagyok túl pesszimista?

A legtöbb (vulgár)marketinges tanácsadó azt ajánlja, hogy csinálj valami ingyenes anyagot, tedd fel a webre, de csak annak add oda, aki megadja a nevét és az e-mail címét. Így az ingyenes anyag segítségével adatbázist építesz, ráadásul olyanoknak az elérhetőségét tudod meg, akiket érdekel ez a téma, így a későbbiekben jó esetben akár el is adhatsz nekik mindenfélét.

Mondjuk azon túl, hogy ezt a megoldást sokan nem szeretik, mert nagyon erőszakos, valóban jó, valóban erre van szükség? Vagyis ki kell kényszeríteni az e-mail címet?

Nézzünk két példát! Íme egy olyan megoldás, amit fent leírtam:

(Csendben jegyzem meg: az én saját nevem és e-mail címem nem egy olcsójószág, ha azt meg kellene vennie a fenti eBook írójának, azért fizetnie kellene. Vagyis az ingyenes jelző sokkal inkább a "nem pénzért" szinonímája, jelenleg.)

Most akkor nézzünk egy elsőre hasonlónak tűnő, de mégis, alapvető hozzáállásában eltérő megoldást:

Na, ez az eBook van valóban ingyen! De milyen furcsa, itt meg nincs is felírva, hogy ingyenes. Nahát...

Persze a két módszer alapvetően eltérő stratégiát takar. Míg az első esetben egyértelműen adatbázis építés a cél, addig a második esetben a PR egyik eszköze a letöltés ingyenes engedése. Igaz, itt is megadhatjuk az elérhetőségünket. De míg az első esetben várható, hogy előbb-utóbb valami kereskedelmi ajánlat is beesik, addig a másodikban erre sokkal kisebb az esély.

És akkor már csak egy kérdésem marad a végére: te kivel kötnél szívesebben üzletet a kettő oldal gazdái közül - a fentiek után?

Valami ilyesmit mond John Dillinger, amikor kirabol egy bankot és felmarkolja a pénzt: Válság? Miféle válság?

Mondjuk ezt a ('73-as) film szerint 1933-ban mondta, de egy halom pénzzel a kezünk között gondolom ma se mondanánk mást. Sőt, elnézve az ingyenes tartalmak, szolgáltatások helyzetét, ma se mondunk mást.

A Facebook 250 millió felhasználó környékén jár. A Twitter "világuralomra tör". Pörögnek a filecserélők, pörögnek a "felhasználók által generált" szolgáltatások.

Válság? Miféle válság?

Ja, csak pénzről ne beszéljünk... 

Kísértet járja be az internetet – a fizetős tartalmak kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi internet minden hatalma: a felhasználó és a szolgáltató, radikálisok és tartalommegosztók.

De vajon miért? Miért akarnak a tartalomgyártók most pénzt kérni olyanért, emiért eddig nem kértek pénzt? És a másik oldal vajon miért nem akar adni olyanért pénzt, ami neki elvileg kell, amire szüksége van?

Vagy az is lehet, félreértünk, esetleg összemosunk dolgokat?

Először is oszlassunk el egy tévhitet: az interneten nemcsak ingyenes tartalom van. Sőt, nagyon sok értelmes és érdekes tartalom van pénzért. Idehaza is, külföldön is. Ezek jellemzően adatbázis-szolgáltatások, exkluzív cikkek, hírarchívumok. Olyan tartalmak, amik nem kellenek a nagy tömegeknek, akiknek viszont kell, azok meg tudják fizetni.

Másrészt az interneten van egy nagy-nagy fétis: a látogatottság fétise. Ez annyira fontos, hogy sokan mindent alárendelnek: minőséget, erkölcsöt, társadalmi elvárásokat. Egy dolgot nem: a pénzt. Mert a pénz bizonyos határok között a látogatottságra "izgul". Például hazai viszonylatban napi 30 ezer egyedi látogató alatt nem nagyon állnak szóba portállal az ügynökségek...

A látogatottság persze úgy érhető el, ha sokak számára érdekes tartalmat nyújtunk, elérhető módon. Ebbe nem fér bele a fizetőssé tétel! Eddig a cél az volt, hogy komoly látogatottságú valamiket építsünk fel, hogy szóba álljanak velünk a hirdetők. De akkor most honnan jött hirtelen ez a fizetős izé? Miért akarnak most ezek a látogatottságra épülő vállalkozások hirtelen üzleti modellt váltani?

Kézenfekvő válasz lenne a válság. De nézzük csak meg: tényleg váltani akarnak?

A most kísértő hír alapja olyan nem internetes kiadványok (FT, NYT, vagy a XX. század médiacápája, Rupert Murdoch), akik ahhoz vannak szokva, hogy a kiadványaikért pénzt kapnak. Eladják azokat! Ez az egész internetes hülyéskedés nekik idegen. Soha nem hittek az ingyenes tartalmakra épülő modellben, maximum kényszerűségből választották azt. És most jött a válság, íme a lehetőség, megvan a megfelelő marketing bullshit, amivel be lehet vezetni - végre! - a fizetős tartalmakat.

Tehát nincs itt kérem semmi újdonság, csak az offline mogulok újra támadnak. Erős média háttérrel, saját üzleti elképzeléseik támogatásával ismét kísértet járja be az internetet.

De ahogy egy másik kísértetről is kiderült, hogy csak papíron jó és életképes, de a való világban egy nagyon furcsa és kifacsart valami lett belőle, úgy erről a kísértetről is sejthetjük: nem fog megoldást hozni a sajtó válságára.

Nagyon jó lenne tehát, ha helyén kezelnénk a dolgot: nincs it semmi újdonság, nem valami ismeretlen kísértet jelent meg, hanem a XX. századi sajtó üzleti modelljének a kísértete ijesztgeti most a népeket.

De nem kell félni tőle. Ez már a XXI. század, ahol a kísértetet nem bántjuk, inkább kiállítjuk, mindenkinek - ingyen! - megmutogatjuk, és a látogatottsága miatt (de érdekes! ilyen is volt? nahát!) még bevételre is szert teszünk.

A Google Analytics - kimondhatjuk - a legnépszerűbb és talán a legjobb ingyenes webanalitikai szolgáltatás. Bár csak néhány éve van a piacon ilyen néven, de az "elődje" egy fizetős szolgáltatás volt. Azt vette meg a Google, majd tette ingyenessé. De miért volt ez jó neki?

Vannak erre a kérdésre triviális válaszok, mint például az, hogy látja a weboldalak forgalmát, így trendeket is lát, pontosítani tudja a keresőben megjelenő találatokat stb. Egy érv szinte alig hangzik el: az Analytics a Google legjobb trójai falova!

Persze nem kémkedni küldték (persze dehogynem, de máshogy), hanem eladni. A Google Analytics ugyanis mára gyakorlatilag az összes olyan céges weboldalon (is) jelen van, amelyiknek a forgalma csak kicsit is érdekes a tulajdonosoknak. Tehát a Google kezében van egy webcímekből és e-mail címekből álló adatbázis, ráadásul olyan e-mail címekkel, amiket a témához elvileg valamennyit értő emberek olvasnak. És olvasnak, hiszen ha egy mailt a "Nagy Google" ír, akkor az biztos érdekes!

Ezt az adatbázist pedig már jól lehet használni eladásra. Például ahogy nem olyan rég történt, kuponok kiküldésére az AdWords-höz. Olyan kuponok kiküldésére, amikből ha csak minden ezredik bejön, máris nőhet a hirdetési forgalom. Jó üzlet, nem?

De ez még fokozható. Ha szeretne bevezetni valamit a Google, ismétcsak van hova fordulnia. Vagy ha szeretne nyilvános tesztre bocsátani valamit. Bár ott van a kezében az egyik leghatékonyabb direkt hirdetési rendszer, még arra sincs igazán szüksége, hiszen itt vannak az e-mail címek!

Vagyis a Google egy értékes és jó terméket tett ingyenessé, amelynek a használatát regisztrációhoz kötötte, és így épített magának egy nagyon ütős adatbázist!

Érdemes tanulni ebből. Ha szeretnénk egy komoly adatbázist építeni, akkor ne csalit, ne valami haszontalan üveggyöngyöt adjunk, hanem mondjunk le rövid távon a bevételünk egy részéről, és valódi értéket adjunk ingyen. Pontosabban nem ingyen, hanem regisztrációért cserébe.

Így örömmel fogják megadni az értékes e-mail címeket, sőt, még a leveleinket sem fogják utálni (főleg, ha nem vagyunk túl erőszakosak). Persze ehhez kell legalább egy jó termék, aminek a bevételéről lemondhatunk. De ha ezt meg tudjuk tenni, biztosan alapozhatunk a jövőbeni bevételekre! 

Tele van a net a közösségi szolgáltatásokkal. Néhány éve indult ez a folyamat, mára minden magára valamit is adó szolgáltatás közösségi megoldássá szeretne válni, legyen szó hírolvasóról vagy információs portálról.

Pedig korábban az internet az igazi individualista szolgáltatás volt: a szolgáltatások akár személyreszabottan is arról szóltak, hogy én mit akarok, én mit tudok csinálni. Most meg az a nagy cucc, hogy kivel tudok valamit csinálni, kiknek tudok valamit mutatni.

Ennek megfelelően a marketing is abba az irányba sétál mostanában, hogy hogyan lehet a közösségeket megcélozni, hogyan lehet a közösségi szolgáltatásokat felhasználni hirdetésre. És persze a közösségekben nagyon hamar kiderül, mi a trendi és mi a ciki. Egy Twitterre / Turulcsiripre bedobott valami hihetetlen vitákat is ki tud váltani, miközben más dolgok abszolút érdektelenségbe futnak. Azt is szoktuk mondani: kiszámíthatatlan, mit tesz a közösségi internet az üzeneteinkkel. Mert lehet persze fókuszcsoportozni, meg tesztelni, de elég egy hangadó (opinion leader) aki mást gondol, és máris megszívtok, de nagyon.

De ez az egész közösségesdi igazából egy folyamat. Biztos, hogy több, mint divathullám, de nem jelenti azt a webkettő, hogy ez lesz az internet igazi jövője. Úgy érdemes ezt elképzelni, mint egy inga: az egyik felső pont az individuális megoldások a másik szélső pont a teljes közösségi internet. Már csak az a kérdés, éppen merre leng az inga: vajon emelkedik még fölfelé a közösségi dolgok irányába, vagy már megy lefelé, és pár év múlva átlendül a másik irányba?

Az a szép az egészben, hogy nem a szolgáltatások, hanem a felhasználók döntenek. Ha érdektelenné válnak a felhypeolt cuccok, ha nem lesz trendy egy új fejlesztés, akkor lassan lendülhet visszafelé az az inga.

Tudom, a FaceBook nő, már 250 millió a regisztrált felhasználók száma, a Twitter soha-nem-látott magasságokba lendül (éppen csak pénzt nem termel), de ez az egész általam leírt irányváltás nem kell, hogy a közösségi szolgáltatások végét jelentse. Inkább csak egyfajta divatot mutat. Azt mutatja, mi az érdekes, mi az újszerű, mi lehet a különleges.

Mibe érdemes fektetni.

Korábban írtam már arról, hogy az online médiában bizony lehetne olyan feladata az újságírónak, ami a reklámok elhelyezését, azok pontosságát segítik. Sokan nem értenek egyet velem ebben, elsősorban persze újságírók, és meg is értem, miért. Az érveiket elfogadom, de nem gondolom azt, hogy igazuk is van mindenben. Mutatok is egy példát, milyen az, amikor nem zárunk ki bizonyos hirdetéseket, és így nagyon mellé megy a bannerünk.

Tegnap este az Origón megjelent egy cikk, ezzel a címmel:

Repülés közben kilyukadt egy utasszállító gép

A cikkre kattintva először egy interstitial "bukkant fel":

Azt gondolom, érthető, nem volt túl sok kedvem rákattintani. Nade aztán beléptem a cikkbe, aholis felül lévő bannerhelyen még ezeket a hirdetéseket "kaptam el":

és

(A képekre kattintva bejön nagyba.)

Jól láthatóan egyik sem olyan, amelyiknek itt és most jó helyük lenne. Ráadásul egy kulcsszavas célzás nemhogy kiszűrné ezeket, hanem éppen ide pozícionálná, hiszen a fontos kulcsszavak benne vannak a cikkben! Ilyenkor a cikket felrakó újságírónak kellene egy annyit tennie, hogy valahol bejelöli: a repüléssel kapcsolatos hirdetések itt ne jelenjenek meg. Máris megúsztuk jópár felesleges megjelenést.

Persze ehhez fejleszteni kellene a hirdetési rendszeren és a portál-motoron is. De mindezek előtt kellene egy olyan döntés, hogy igen, erre szükség van.

Szerintem.

A hétvégén arról beszélgettünk, vajon ki vesz olyan eBook-ot, ami leír pár triviális dolgot, olyat, amit kis kereséssel máshol ingyen is meg lehet találni? Aztán persze eljutottunk odáig, hogy bizony van egy olyan kör, amelyik szakmányban gyártja ezeket, és van egy szélesebb kör, aminek a tagjai mindent megvesznek. Szinte kötelező dolog az összes ingyenes eBook letöltése, és csak akkor lehet valaki sikeres vállalkozó, ha a fizetősöket is megveszi!

Tisztára, mint egy vallás, hát nem?

Pedig az eBook alapvetően jó dolog, de ez is csak egy eszköz. Vagyis önmagában egy eBook lehet nagyon jó és nagyon rossz is - pont, mint a rendes könyvek. Ugyanakkor ez a vulgármarketinges eBook áradat olyan mértékig járatja le ezt a fogalmat, ami már kezd egy kicsit zavaró lenni. Pedig a szándék elvileg jó is: segítsünk a kezdőkön, az érdeklődőkön. Tanítsuk őket!

Csak az a baj, hogy akkora nagy a zaj, hogy nem lehet tudni, mit érdemes megvenni, mi a jó eBook és mi a rossz. Sőt, sok olyan eBook van, aminek ha utánanézünk, azt látjuk, hogy sokan dicsérik. Éppen csak szakmailag nem jó, de olyanhoz el se jut, aki szakmailag tudná értékelni!

Rengeteg olyan eBook van magyar nyelven is, ami valamilyen marketinges témában íródott. Ezek terjesztési módja, ára és egyéb jellemzői miatt el sem jutnak a szakmai körökbe. Amikor például Wolf Gábor legutóbb több ezer fős konferenciát szervezett, akkor többen rákérdeztek a szakmai ismerősök körében, hogy ez komoly? Hogy jött ez neki össze? És mi ez az egész?

Nem állítom azt, hogy rosszak ezek a marketinges eBook-ok. Sok triviális dolog le van bennük írva, ráadásul érthető, hétköznapi nyelven. A szakkönyvek meg nagyon más nyelvet használnak, ráadásul rengeteg elméleti és kevés gyakorlati tudással. Egy felületes érdeklődő számára pedig a gyakorlati tudás éppen elég, nem érdekli őt a háttér, nem érdekli őt az elmélet!

Sőt, azt szokták mondani, mennyivel jobbak ezek az anyagok, hiszen van értelmük! Mintha az elméleti tudásnak nem lenne értelme...

Viszont ezzel nagyon sok olyan vállalkozó lett, akik azt hiszik, most aztán értenek a marketinghez, ide nekem az oroszlánt is, ők tudják a tutit! Pedig a csak gyakorlati tudás önmagában kevés. Amig nincs gond, amig nincs nagy változás, amig olyan ügyfelek jönnek, amilyeneket elképzeltünk magunknak, addig elég ez a tudás. De amint váratlan esemény történik, vagy túl kell lépni a saját árnyékunkon, nem lesz hova nyúlni. Ilyenkor tesz jót az elméleti tudás!

De hiába magyarázom én ezt, akik olvasnak általában, azok most bólogatnak, akiknek meg ez szólna, azok jellemzően nem is olvasnak. Vagy ha igen, legyintenek, és megvesznek mégegy eBook-ot.

Mert attól érzik jól magukat, attól érzik azt, jól megy majd a vállalkozásuk!

Hát hajrá. Mindenki arra költi a pénzét és idejét, amire tetszik neki.

Longhand is megírta már, én se maradok le:

Egy online média cég 50.000 Ft-ot ajánl annak az ötletgazdának, aki olyan találó és frappáns nevet ad magyar nyelvű ingatlankereső portáljának, amelyre még bejegyezhető .hu végződésű domain név.

"Megbízható cégről van szó, dolgoztam együtt velük már korábban." - írja Longhand.

A javaslatokat az ingatlandomain@gmail.com címre lehet küldeni, és akinek a névjavaslata végül felhasználásra kerül, az részesül az 50.000 Ft-os díjazásban.

Könnyen megjegyezhető, egyedi névre van szükség, amelyre komoly brand építhető és az is nagyon fontos feltétel, hogy még szabad legyen, a .hu domain. 

Egy közszolgáltató cég weboldalának a célja az, hogy informáljon. Gyorsan, könnyen szabatosan. Nem az a dolga, hogy zenéljen. Nem szórakozni járok oda, hanem információért!

Ráadásul előfordul, hogy rövid időn belül többször is vissza kell oda térnem. Ilyenkor piszok zavaró, ha mindig belefutok valami nehezítő, lassító, idegesítő megoldásba.

Ezek általánosan igaz dolgok. De azért az ritka, hogy egy weboldal elkövessen egyszerre több olyan hibát is, ami direkt zavar. Márpedig a Magyar Állam Vasutak weboldala megtette ezt a "szivességet". Mondjuk abból a szempontból nem baj, hogy elmondhatom, hogy nem jó ez, nem szabad ilyet csinálni!

De kezdjünk az elején, és lépjünk be a MÁV oldalára! Először is elhangzik a MÁV rövid zenei azonosítója. Ez önmagában még talán vicces is lenne, bár már ez is egyfajta pofátlanság, hiszen éjjel 11-kor ha ránéznék valamire, ne kezdje el nekem felverni a családomat. De ezt követi egy videó. Nem kértem, nem kell, de bejön egy nő, bemutatkozik, majd a rosszul beidegződött modorossággal elkezd valamit mondani. Ilyenkor már sikítva keresem a kikapcsoló gombot, amit nagy nehezen megtalálok. Kezdek megnyugodni, de kiderül, hogy a zene nem állt le, az megy tovább. Ki se tudom kapcsolni.

De nem kell zene! Nem kell szövegelés! Nem kell a nő! Felejtsenek el, csak zavar, semmi haszna!

A beépített Kattancs nevű szolgáltatás egyébként is a bögyömben van. Olyan helyeken jelenik meg, ahol semmi szükség nincs rá... Mert az egyáltalán nem hülyeség, hogy legyen egy rövid videó, valami jó kis szöveges magyarázat arról, hogyan működik egy weboldal. De ez egyrészt gyors legyen, másrészt akkor jöjjön, amikor kérem! Esetleg amikor első alkalommal arra járok, akkor jöjjön fel valami plusz értesítés, de az se pop up ablakban. Én meg majd eldöntöm, kezdek-e vele valamit.

A MÁV oldalán ez a nő minden alkalommal feljön. De miért? Kinek kell ez? Fogja már be! Menjen vissza a digitális picsába, ha kérhetem!

Nahát.

Azt gondolná az ember hogy az e-mail adatbázis használata egyszerű: bemásolom a címeket, aztán hajrá, had menjen! Aztán kicsit gondolkodik, és rájön, hogy hohó, kellene megszólítás! Akkor arra itt van a Word, annak is a körlevelező része, azzal lehet írni e-mailt is, majd akkor azzal!

De az se jó, mert annyira azért ez meg nem e-mail, nem jól jelenik meg mindenkinek... akkor fogjunk egy direkt nagyobb mennyiségű e-mail küldésre való programot, és akkor majd azzal! Ez már igen, ezzel már jól állunk, el is leszünk így egy jó ideig.

De akkor rájövünk, hogy miután elmentek az e-mailek, alig van visszajelzés. Vajon hányan nyitották ki? Hányan kattintottak? És akkor itt jön a képbe a profi e-mail küldés, egy olyan megoldás, ami statisztikákat is ad!

Az elv egyszerű: rakjunk bele úgy képet az e-mailbe, hogy az egy szerverről töltődjön be, és nézzük, hányan töltik azt le - meg is van a kinyitások minimális száma. Azért minimális, mert lesznek, akik nem akarják a képet letölteni (nem engedi az e-mail program, vagy letiltották). A levélben lévő linkekre való átkattintást pedig egy egyszerű átirányítással is mérhetjük. Ez már egy jobb felállás, hiszen a kiküldött mailekről már tudjuk, hányszor nyitották ki és mennyit kattintották.

De itt nem állunk meg. Ha már ott a szerveren a program, és ezt használjuk küldésre is, tudni fog ez mást is mérni! Például nemcsak a kinyitások és kattintások számát tudja mérni, hanem azt is, hogy kik nyitották ki és kik kattintottak. Ebből következően már azt is tudjuk, hogy ki hányszor nyitotta ki és hányszor kattintott. Ja, és a kattintások esetében minden egyes linket külön is mérünk.

Na és akkor eljutottunk odáig, hogy egy profin mért e-mail kampányból mit látunk:

• kik azok, akik biztosan kinyitották a mailt
• ki hányszor nyitotta ki az e-mailt
• melyik linkre hányszor kattintottak
• melyik klikkre ki kattintott

Oké, de mire jó ez? Miért kell nekünk ennyi adat?

Leginkább azért, mert így nézhetjük, kik az aktív és kik az inaktív tagjaink. Az inaktívoknak pedig küldhetünk másmilyen tárggyal e-mailt, vagy akár többször is küldhetünk nekik pl. akciós ajánlatot. Vagyis aktivizálhatjuk őket. És ehhez kell tudnunk, ki azok.

Erre (is) kell ez a sok statisztika.

Mindent összekutyulunk. Nem állítom, hogy ok nélkül és csak öncélúan, de akkor is. Látunk egy szabad felületet, találunk egy újabb kommunikációs eszközt, és máris azon agyalunk, hogyan lehet ebből pénzt csinálni, hogyan lehet ezt reklámra használni.

A megszokott reklámmegjelenések mellett az a "kreatív médiahasználat", amikor megkeressük a leg eszementebb felületeket, és azon is hirdetünk. Az internet fokozottan képes ilyen megoldásokra, hiszen egy-egy új szolgáltatás mindenhonnan látszik, és ha nem is használják sokan, de a marketingesek úgyis hamar meg fogják találni.

És be fogjuk piszkítani, bizony! Mert a reklám a legtöbb ember számára szemét. Olyan kommunikáció, ami zaj, ami haszontalan. Persze nem mindenkinek, de ha már egy kis holtszórás is van, akkor már azzá válik.

Könnyű azt mondani, hogy mi, marketingesek tehetünk erről. Kéznél vagyunk, mi találjuk ki ezeket a zavaró izéket, ráadásul mi leszünk ettől kőgazdagok (persze annyira sajnos nem, de most ha ezt elkezdeném magyarázni, gyorsan körberöhögnének, úgyse hinné el senki). De én azt gondolom, hogy bátran átháríthatom legalább egy részét a felelősségnek másra. No persze ez a más is azért kéznél van: ez a más a fogyasztó. Akiknek a reklám szól.

Utáljuk a spameket, igaz? Töröljük, szűrjük, átkozzuk, feljelentünk miatta. Mégis jön, napi több száz is. Vajon miért? Mert az a hobbija néhány szerencsétlennek, hogy ezzel játszik, és nem mással? Dehogy! Egy komoly spamküldő hálózat létrehozása (címek, zombi gépek, szoftverek stb.) nem kevés munkába kerülnek. Ezt csak akkor éri meg megcsinálni, ha van haszna!

A spamek jönnek, ebből pedig egyenesen következik, hogy azért jönnek, mert megéri. Mert van egy csomó internetező, aki spam alapján vásárol. Igaz, kicsi százalék, DE VAN. Addig lesz spam, amíg megéri.

Addig lesz reklám, amíg megéri. Akkor terjed el egy kreatív felület, amikor bejön egy-két próbálkozás. Hát használnánk a Twittert reklámra, ha nem érné meg? Vennénk bannereket, ha nem hozna hasznot?

Ugye, hogy nem. Hát ezért. Mert mindent összekutyulunk. Mert ebből élünk.