Onlinemarketing blog

A marketing nem működik matek nélkül. Számolunk, elég sokat. Persze nem túl absztrakt módon, de azért némi valószínűségszámítás, nem kevés statisztika és iszonyú sok logika az, amire szükség van. Nem ritkán jön szembe többismeretlenes egyenlet, és persze az Excel tábla használata is mindennapos.

Ha mást nem, de a költségeket és a bevételeket össze kell tudni adni. Arányokat kell tudni számolni, és megtérülést kell például mérni. Ezek matekos fejjel nem túl bonyolult dolgok, de ha valakinek nincs számolási rutinja, akkor azért bele-bele lehet futni olyan problémába, ami elsőre nem egyértelmű megoldású.

De azt látom, sokszor nem a matektudás az, ami hiányzik, főleg a kkv piacon. Sokszor látom azt, hogy egyszerűen nem számolnak a vállalkozások. Csak egy-két mutatót néznek, de ebből nem következtetnek, és főleg, nincsenek napi szinten képben arról, mi történik. Pedig van néhány alap, amit illik mindenkinek tudnia, különben lehet, csak későn derül ki, ha valami nem működik.

Persze a marketing matekhoz kellenek a számok. A számok, amik jelen esetben olyan adatok, amikkel rendelkeznünk kell. Ha ezek hiányosak, akkor óhatatlanul nem lehet teljes az a kép, amit kapunk. Lássuk, mik azok a minimálisan elvárhatón adatok, amelyek egy webáruháznál kelleni fognak!

A napi forgalom. Ez mindent tartalmaz, de érdemes különbontani az eladott termékekre eső bevételt és az arra rárakódó költségeket, amiket kifizet a vevő (pl. szállítási költség és az abból származó bevétel, amit persze tovább is fizetünk.)

A hirdetések költségei. Ez nemcsak annak a díja, mennyit fizetünk a Google-nek vagy a Facebook-nak. Ebben benne van a hirdetések elkészítésének a díja, az esetleges kreatív költségek és persze a kampánykezelések díja is.

A kosárérték. Mennyi az átlagos kosárérték? Itt csak a termékek díjával érdemes számolni! És nem árt legalább hetente kiszámolni, hogy lássuk, van-e változás. Ehhez ismerni kell az adott időszakra a bevételt és azt, hány eladás történt.

Egy vásárlás ára. Ezt abból lehet kiszámolni, ha tudjuk, mennyi volt a hirdetési költségünk. Azt kell elosztanunk a vásárlások darabszámával.

A pontos költségek. Ez az, amit sokszor látok, hogy elrontanak. Mert ebbe benne kell lennie mindennek, de tényleg mindennek. A visszárunak, a saját időnknek, az amortizációnak... Mindennek.

Átlagos árrés. Sokszor segít, ha pontosan tudjuk, a megvalósult eladások esetében mennyi lett az átlagos árrés. A legtöbb bolt nem egységes árréssel számol, plusz bekavarnak az akciók is, ezért érdemes ezt is kiszámolni.

Ha a fenti számokat tudjuk, már el tudunk kezdeni matekozni, amikor arról kell dönteni, milyen akciót indítsunk, vagy mennyivel tudjuk növelni a hirdetési kiadásokat. Mert megalapozott döntést csak a jó matekos háttérrel lehet meghozni!

Azzal, hogy online marketinggel foglalkozunk, eleve csak a vállalkozások egy szűk, erősen szűrt részével találkozunk. Olyanokkal, akik már valamilyen szinten foglalkoznak az internettel, értik annak szükségességét a vállalkozásuk működésében. Ebből persze még nem következik, hogy minden szinten használják is a digitális eszközöket, de valamilyen mértékben mindenképpen.

Ugyanakkor az ember hajlamos abból kiindulni, amit lát, így azt gondolni, hogy a cégek általában olyanok, mint amilyenekkel találkozik. De nagyon úgy néz ki, mi egyfajta szűk, digitálisabb réteggel találkozunk, nagyon nem az átlaggal. Megjelent ugyanis egy kutatás, amely a hazai kis- és középvállalkozások digitalizációját vizsgálta, és ez alapján:

A kkv-k összesített Digiméter Covid ’22 Index átlaga 2,6 (tízes skálán), ami meglehetősen gyenge teljesítmény, és sok helyet hagy a további fejlődésre. Összességében a 3,0 alatti értéket elérőknek rendkívül nagy szüksége lenne a digitális kompetenciák javítására, és 7,5 felett mondható (magyar viszonylatban) digitálisan fejlettnek egy vállalkozás.

Érdemes elolvasni az egész anyagot, nem túl hosszú, szépen kiszálazza, miből is áll pontosan a lemaradás. Azért kiemelnék még belőle:

Az ügyfélszerzés és tanácsadás alindex hozta a legrosszabb eredményt (tízes skálán 1,1-et). A kkv-k fele használ személyes ügyfélszerzési csatornát, míg a digitális megoldások közül kétötödük a honlapot frissítve, negyedük pedig közösségi média tartalommarketinggel igyekszik ügyfeleket szerezni. A cégek bő hatoda azonban saját bevallása szerint semmilyen ügyfélszerzési módszerrel nem él.

Ha innen nézem, ez szörnyű, iszonyúan rossz hír. De ha azt nézem, hogy ezek szerint a cégek több, mint fele még potenciális ügyfél, olyan, amelyik majd csak a jövőben lép be a digitális térbe, nem is rossz. Persze a jelen szempontjából ezek az adatok kifejezetten lelombozóak...

Tízből csupán egy vállalkozás vett igénybe a digitalizáció, távmunka, vagy épp ügyfélszerzés tekintetében külső szakértői segítséget a koronavírus megjelenése óta, többségében fizetett formában, főként a már meglévő digitális eszközök terméktámogatásával kapcsolatban. Online információforrást is csak a kkv-k hetede keresett ezekben a témákban, mint ahogy a családtagoktól, barátoktól való segítségkérés sem volt jellemző.

Mit lehet erre mondani? Kedves cégek, kkv-k, ha fejlődni akartok, ha hatékonyabbak akartok lenni, akkor még széles út áll előttetek, a digitalizáció nem ördögtől való, és hát mégis a XXI. század második ötödében járunk már! Kössétek fel amit fel tudtok kötni, és vágjatok bele, legyetek sikeresebbek!

Sokan írtak már erről, és nem ok nélkül: egyre több olyan cég van, amelyik így vagy úgy, de csalódott a marketingben. Vagy úgy általában a marketingben, vagy "csak" a marketinges vállalkozásokban. Megbízott a múltban cégeket, elköltött egy nagy halom pénzt, de elmondásuk szerint eredmény nélkül. És amikor felmerül, hogy dolgozzunk együtt, akkor először a múlt kísérteteivel kell megküzdeni. A bizalom elnyerése itt nem nulláról indul, hanem valahonnan nagyon mélyről...

A probléma oka mindig más. Láttam olyan esetet, amikor tényleg a marketinges, vagy a marketinget vállaló cég volt kutyaütő. Rossz koncepció, rossz kampányok, rossz kivitelezés... Ez mind lehet hiba. A legtöbbször az ügyfél megbízik a marketingesben, és azt csinálja, amit a marketinges mond. Ilyen esetekben egyértelműen a marketinges hibája, ha valami nem sikerül. Akkor is, ha amúgy az ügyfél hülyeséget kér.

A munka akkor lesz sikeres, ha tervezéssel kezdődik. De a tervezés önmagában nem elég: olyan terv kell, ami megvalósítható, és eredményt is hoz. De néha már ennek az elején félremennek a dolgok: amikor az ügyfélnek túlzó elképzelései vannak, olyan céljai, amit nem lehet elérni. 

Van amikor elkészül egy jó terv, de aztán nem lesz úgy megvalósítva, mint kellene. Még sincs rá elég pénz, menet közben megváltoznak a dolgok, más célt kellene elérni... Ha a marketinges nem veszi észre, baj van, az akkor az ő hibája. Hiszen a cég nem ért hozzá, nem tudják, hogy az elvárásaik túlzók, hogy ezek a hibák végletesek is lehetnek.

Néha persze a cég a hibás. A megrendelő. Amikor úgy érzi, többet tud. Amikor beleszól mindenbe. Amikor ő jobban tudja. Ilyen esetekben a marketinges jellemzően egyet tehát: felállhat és elmehet. Mert ha nincs meg a kellő szakmai bizalom, akkor nagyon hamar csak végrehajtók lehetünk, és onnantól szükségszerűen előbb-utóbb bűnbakok is... Szerencsére ez az eset sokkal ritkábban fordul elő.

Ahogy a marketing feladatokra növekszik az igény, úgy növekszik azok száma a piacon, akiknek nagyobb az önbizalmuk, mint a tudásuk. Akik el tudják adni magukat, csak aztán a megvalósítás nem úgy és nem az lesz. És persze a sok kisebb-nagyobb cég között bele lehet nyúlni ilyenbe is, függetlenül attól, hogy azt látom, azért a piacon lévő cégek többsége jól dolgozik. Ha nem is zseniális mindenki, de nagyon sokan vannak, akik jó iparos munkát végeznek, és nem is kerülnek ki onnan marketingsérültek. Csak sajnos nincs egy rendes minősítési rendszer, a referenciák nehezen adaptálhatóak, és hát marketinges bárki lehet, mindegy, hogy mit tanult, vagy tanult-e egyáltalán.

Nekünk, akik találkozunk marketingsérültekkel, ilyenkor sokkal körültekintőbbnek kell lennünk. Nem elég jól megcsinálni a feladatot, sokszor kell mellé plusz biztosítékot adni, és sokkal jobban is kell figyelni, ne essünk mi is olyan csapdába, mint az előttünk dolgozók. Kis szerencsével és sok tudással aztán felépülhet a bizalom, és a sérülések idővel elhalványulnak. Persze eltűnni soha nem fognak...

Majdnem elmaradt a májusi ajánlóm, hogy mely blogokat érdemes olvasni. Az áprilisi után kaptam néhány tippet, amivel bővítettem is az rss olvasómat, de az is kiderült, nemcsak a hagyományos kiadványokat érdemes ajánlani. Így az első, amit ajánlok, nem is egy oldal, hanem egy hírlevél.

Vavrek Balázs régi szereplő a hazai online marketingben, több konferencián is szerepelt már, szakterülete a szövegírás. Így aztán nem meglepő, hogy egy olyan platformot választott, amin szövegelni kell: a hírlevelet. Egyedi stílusú, helyenként merész, de szakmailag mindenképpen értékes e-maileket küld, akinek a munkájához tartozik bármilyen reklámszövegírás, kötelező követnie. Itt tudsz feliratkozni.

Nézegettem, mit szoktam sokszor átküldeni a kollégáknak, és ezek alapján mindenképpen ajánlom a SocialMediaToday oldalt. Ahogy a címe is mutatja, közösségi médiával kapcsolatos írásokat találunk itt, sok hírrel, inforgrafikával, cikkel. Például itt van 81 ötlet közösségi média poszt témára.

A harmadik oldal, amit ma ajánlok, dr. Bernschütz Mária blogja. Marit azóta ismerem, hogy elkezdtem tanítani az Edutus Egyetemen (akkoriban még főiskola volt). Ő volt akkoriban a tanszékvezető, így lényegében a főnököm volt. Ő azóta is az egyetemi világban van, jelenleg a BME oktatója. A blogja elsősorban generációs kérdéseket boncolgat, nem ír túl gyakran, de mindig valami érdekes és értékes témát jár körbe. A blog neve Generatika, és erre található.

Ha te is javasolnál marketinges olvasnivalót, írd meg nekem itt, vagy bárhol, ahol látod, hogy megosztottam ezt a cikket!

Holnap van a cégek tavalyi mérlegének leadási határideje. Ez azt jelenti, hogy elvileg a hét második felétől már mindenki megnézheti, melyik hazai cég milyen teljesítményt ért el tavaly. Sőt, sokan már feltöltötték a mérleget, így érdemes már akár ma is nézelődni.

A konkurencia ismerete sok területen fontos. Első lépésben persze azonosítani kell a konkurenciát, és ez nem minden esetben egyszerű. Láttam olyan marketing tervet erősen versenyző piacon, amiben kifejezetten rosszul szedték össze a konkurenciákat: a fontosabbak kimaradtak, és a felsoroltak nem voltak valójában relevánsak a vizsgált cég szempontjából.

Ha megvan, mely cégek a konkurenseink, akkor illik képben lenni, követni őket. Erre pl. a Facebook is ad eszközt, de nekünk magunknak is követni kell a történéseket. Ezek egyik eszköze a cégek mérlegének az elemzése: megtudhatjuk ezekből, mennyire volt az előző év erős a konkurenciáknak, hogyan változott a forgalom, a haszon, az alkalmazotti létszám. Persze önmagában ezek a számok nem szükségszerűen tükröznek mindent, de ha a folyamatokat, a változásokat nézzük, és például a saját változásainkkal hasonlítjuk össze, akkor máris okosabbak lehetünk.

Szóval, érdemes elővenni az alapvető számviteli ismereteket, és lehet kezdeni mérlegeket olvasgatni. Egyébként a hivatalos oldal erre itt van.

Számos olyan marketing eszköz van, amely segít abban, hogy a termékeit, szolgáltatásait kínáló cég bizalmat ébresszen a vevőiben. Mert a bizalom nagyon fontos: ha nem bízunk meg vevőként az eladóban, akkor könnyen lehet, másnál vásárlunk. És az interneten a konkurencia pont egy keresésnyire van tőlünk, nem jelent nagy erőfeszítést a vevőnek mást választani.

Különösen fontos a bizalom, ha az, amit kínálunk drága, ha személyes, ha nagyobb, hosszabb ideig tartó elköteleződést kíván. Ilyenkor még az sem számít, ha mi vagyunk a legolcsóbbak: ha nem bízik bennünk a vevő, megveszi a drágábbat, ha az számára megbízhatóbb.

A bizalom felépítéséhez igazából se sok helyünk, se sok időnk nincs. Miközben a B2B piacon a legtöbb esetben van lehetőségünk hosszabb idő alatt elérni a bizalmat, a nem céges piacon bizony néha erre egy benyomásnyi időnk van. Ezért fontos, hogy olyan legyen a weboldalunk, olyan legyen a kommunikációnk, ami nem riasztó. Sőt, olyan legyen, ami bizalmat ébreszt!

Ezért kell gondosan megválogatni a színeket, a képeket. Ezért kell figyelni olyan elemekre is, mint például a helyesírás. Ezért kell mindig udvariasan kommunikálni. És ezért kell számos olyan információt megosztani, ami erősíti a bizalmat: garanciát adni, elégedett vevői véleményeket megosztani, bemutatni, milyen díjakat nyertünk.

A bizalom egy összbenyomás. Miközben sok kis apró elemből áll, akár egy hiba is jelentősen rombolhatja. Éppen ezért kell odafigyelni nagyon a kommunikációra, a panaszkezelésre, de még arra is, milyen partnerekkel dolgozunk együtt. Mert a bizalom nélkül nem fogunk üzletelni.

Elég sok adatot nézünk, amikor egy kampányt értékelünk. Van egy olyan adat, amit a webáruházaknál kiemelten kezelünk, mert ez egyszerűen megmutatja, mennyire éri meg reklámozni. Adná magát az, hogy ez az adat a ROI, és alapvetően kell is számolni, hiszen ez mutatja meg, mennyi a befektetés megtérülése. De a napi gyakorlatban mégis egy ennél jóval egyszerűbb mutatóval számolunk.

Ez pedig az az arány, hogy az adott időszakban hirdetésre költött pénzhez képest mennyi volt a bevétel. Vagyis ha elköltöttünk 10 ezer forintot, és a webáruházban ezen idő alatt keletkezett összesen 100 ezer forint bevétel, akkor a kettő aránya (100 ezer / 10 ezer =) tíz. Vagyis kicsit durván fogalmazva: a berakott reklámpénz megtérülése tízszeres.

Több okból sem pontos ez a szám, rengeteg irányból bele lehet kötni. Egyrészt ugye a bevételek nemcsak a hirdetésből származnak. Másrészt nem mond semmit az egyéb költségekről sem. És még tudnám sorolni a hibáit... Ami miatt mégis számoljuk, az az egyszerűsége. Könnyen ki lehet számolni, és tökéletes mutatja, ha változás történik. Ha ez a szorzó növekszik, akkor javul a kampányok eredménye, ha csökken, akkor romlik. Napi ellenőrzésre tökéletes.

Természetesen nem szabad elengedni az ennél sokkal pontosabb megtérülés számolásokat, érdemes dolgozni tisztított adatokkal is a kampányoknál, és ezeket is rendszeresen érdemes ellenőrizni, de a napi munkához nekünk a fent leírt arány tökéletes. Figyelni kell arra, hogy a Google és Facebook által mutatott reklámköltési összegek nettó összegek, míg a bevétel bruttóban szokott a legtöbb esetben megjelenni, vagyis minimum az áfát "egységesíteni" kell: vagy mindkét összeget nettóban számoljuk, vagy mindkettőt bruttóban.

Most így a végén meg kellene mondanom a tutit azzal, hogy kijelentem, mi a jó arány, de sajnos ilyet nem tudok tenni. Nem azért, mintha nem tudnék példákat, hanem mert olyan sok tényezőtől függ, hogy tényleg cégenként eltérő tud lenni. Mert a tízszeres szorzó például nem rossz, de van, ahol ennél sokkal jobbakat is elérünk, és van, ahol az ennél jóval alacsonyabb szorzó is sikeres és főleg profitábilis kampányt takar. A számnak nem is az a lényege, hogy abszolút értékben mutassa, mennyire vagyunk jók, hanem az a lényege, hogy a változásokat folyamatosan követni tudjuk. Mi ezt erre használjuk.

Többféle módon adhatunk el terméket a vevőknek, de általában igaz, hogy akkor van viszonylag könnyű dolgunk, ha valamilyen meglévő igényt tudunk kielégíteni. Vagyis igen, a marketingnek feladata felkelteni a vágyat valamilyen termék iránt, de ezt akkor tudjuk igazán hatékonyan megvalósítani, ha ez egyben valamilyen igényre is választ ad.

Ez az igény persze nem szükségszerűen egy termék. Lehet, hogy egy érzést, egy élményt szeretne megkapni a vevő, de a mi termékünk ehhez hozzásegíti. Ahogy a klasszikus marketinges példákban is van, nem fúrót adunk el, hanem egy élményt, hogy a családunkkal lehetünk együtt. De a kérdés az: ismerjük ezeket az igényeket?

Egészen pontosan: mire vágyunk?

Akkor tudunk jó, hatékony kommunikációt felépíteni, ha tudjuk, mire vágynak a vevőink. Persze, elvileg ahány vevő, annyi vágy lehet, de a legtöbb általában levezethető néhányra. És ezek amúgy lehetnek általánosak is: elismerésre, nyugalomra, biztonságra. Ha ismerjük a vágyakat, akkor már tudjuk úgy felépíteni a kommunikációnkat, hogy ezekre reagáljunk, megmutassuk, hogy ezek elérhetők a segítségünkkel.

De hogyan ismerhetjük meg a vevőink vágyait? Alapvetően úgy, ahogy általában a vevőket is: kérdezzük meg őket. Bátran futtassunk akár a közösségi médiában is olyan kérdéseket, amelyek erre adnak választ. Amikor olyan posztokat készítünk a Facebookra, amelyben megpróbáljuk aktivizálni a követőket, megpróbáljuk elérni, kommentezzenek, ott tudunk olyan kérdéseket is feltenni, amelyek erre vonatkoznak. Így nemcsak a Facebook algoritmusnak próbálunk megfelelni, de ráadásul kaphatunk olyan benyomásokat, amelyek már segíthetnek tervezni. Ez természetesen nem kutatás, hiszen hiányzik a reprezentativitás, de ötleteket már tudunk innen meríteni.

A célcsoportunk megismerése tehát ezért is fontos: meg kell ismernünk a vágyaikat, elvárásaikat, és annak megfelelően kell felépíteni a kommunikációnkat is.

Te még Zoom-olsz? A Zoom nyerte talán a legnagyobbat az online szolgáltatások között a Covid-járvánnyal, néha már-már köznyelvesedik is, bár még azért nem tartunk ott, hogy egy Microsoft Teams meetinget Zoomolásnak nevezzünk. (Mondjuk ismerve mindkét eszközt, nem is csoda, a Zoom nem kevéssel jobb eszköz.)

A kérdés az, vajon így a Covid után kik tudják megtartani azokat a pozíciókat, amiket a járvánnyal nyertek. Nem egyszerű ez a kérdés, mert sok területen volt a Covid hatása olyan, amely nemcsak visszarendeződést hozott, de ráadásul még kiszámíthatatlanságot is.

Jelenleg egy olyan Covid utáni időszakban élünk, amely elsősorban nem a járvány élettani hatásai miatt, hanem a járványra adott gazdasági és társadalmi válasz miatt különleges. Még messze nem álltunk vissza a Covid előtti időszakban megszokottakra, és nagy valószínűséggel már több területen nem is fogunk. Az online értékesítések köre jelentősen nőtt, a home office sokkal általánosabbá vált, és már nemcsak a kínai turistákon látok maszkot boltban vagy tömegben.

Ez egy olyan változás, amely nem annyira mélyreható, mint azt sokan gondolták a Covid-időszak elején, de mégis létezik. Van, aki stressznek éli meg ezt az "új világot", más a széthullott munkahelyi közösségeket sajnálja, és persze vannak olyanok is, akik így érzik jobban magukat. A változás sosem egyszerű, ezt látjuk most.

Bár az oroszok értelmetlen Ukrajna elleni háborúja is jelentősen befolyásolja a megélt gazdasági környezetet, de a gazdasági változások oka elsősorban a Covid, illetve annak a kezelése. Úgy tűnik, amennyire egyértelműen könnyen ment a gazdaság leállítása, annyira nem világos, mi és mennyi idő alatt fogja azt újraindítani. Tény, sok elemző szerint ideje volt egy újabb válságnak, és bár mesterségesen, de elő is állt egy ilyen helyzet. A változásoknak tehát az is az oka, hogy sokan csődbe mentek, bezártak. Éttermek, szállodák, egyéb szolgáltatások tűntek el, vagy lettek sokkal drágábbak. Ez átalakítja a vásárlás szerkezetét is, azt persze most nem látni, ez jó vagy rossz irányú változás lesz.

Azt 2022. májusában elmondhatjuk, a járványnak (egyelőre) vége. A járvány hatásai viszont évekig velünk fognak maradni.

Jónéhány nagy multi van Magyarországon, sok közülük szoros kapcsolatban van a hazai piaccal. Én a magam részéről sosem voltam multiellenes, azt látom, és azt is tanultam, hogy a multinacionális vállalatok általában nem tönkretesznek egy-egy piacot, hanem segítik annak a működését. Ennek több oka is van, és természetesen szükséges az is, hogy a multi hozzáállása is olyan legyen, amely ezt támogatja.

Önmagában egy multinacionális cég megjelenése nem fogja segíteni a hazai cégeket, de ha az a multi támaszkodik a hazai cégekre, ha beszállítóként, partnerként kezeli a hazai cégeket, akkor kialakul egy olyan helyzet, ahol a multi egyfajta gazdaságélénkítő szerepbe is kerül. Fontos persze a verseny fenntartása: az a jó, ha egy-egy piacra egymással versenyző multik lépnek be, nemcsak egy meghatározó szereplő van, hanem több is.

Egy multi nemcsak azzal segíthet a hazai piacnak, ha a beszállítóit innen választja. Ez persze a legfontosabb, de mérete, gazdasági ereje más területen is fontos lehet. Például segítheti a beszállítóit abban, hogy jobbak legyenek, hatékonyabbak legyenek, így a termékeik könnyebben eladhatóvá váljanak, és mindenki jól járjon. A hazai vállalkozás azért, mert nagyobb profitra tehet szert a magasabb tudással, a multi azért, mert stabilizálja a beszállítóit és jobb minőségű termékeket kínálhat, a vevők pedig jobb minőséget kapnak, és akár kedvezőbb árakat is.

Ilyen segítség az, ha konferenciákon vagy képzéseken támogatja egy multi a partnereit. Egy ilyen eseményen fogok részt venni kedden: a SPAR hazai kisvállalkozó beszállítói számára szervezett Marketing Bootcampjére, mely a Beszállítói Akadémiájuk keretében kerül megrendezésre. Nemcsak előadást tartok, de egy különleges műhelymunka egyik résztvevője is leszek. Ez nekem is kicsit kihívás volt, olyan előadást összeállítani, amely nekik szól. Már itt is látszott egyébként, hogy mennyiben más egy multinak dolgozni: volt arra idő és igény, hogy az előadásomat időben elkészítsem, azt átnézzék, arról egyeztessünk, kiegészítsem, csinosítsam.

A kétnapos rendezvényen sok marketinges témát fognak érinteni, én a kedvenc témámmal, a stratégia tervezésével fogok részt venni, ráadásul egy hosszabb előadást kértek, aminek külön örülök. Az azt követő workshop pedig hab lesz a tortára.

Hasznos és jó, hogy van ilyen rendezvény, azt hiszem, ez kicsit hiánypótló esemény. Remélem, lesz több is, és azokon is részt vehetek majd!

Szoktam hibázni, és néha egy-egy témában én is képes vagyok elkövetni a tudatlanság ostobaságát, amikor nagy lendülettel beszélek olyanról, aminek nem nézek eléggé utána. Igyekszem ezt elkerülni, de nem mindig sikerül. Szerencsére vannak ismerőseim, akik ilyenkor óvatosan jelzik, ezt így nem kellett volna. A tegnapi Tudásmegosztás című blogbejegyzésem is kapott ilyen kritikát, azt hiszem, teljesen jogosan.

A cím sajnos félreérthető lett, elvitte a fókuszt arra, amit kevésbé akartam megírni, és így természetesen erősen hiányos, pontatlan lett a bejegyzés. Ez most a magyarázkodás, mi történt és miért, de tény, ez érdekli legkevésbé az embereket.

Pedig a bejegyzés címe, a Tudásmegosztás kifejezetten fontos téma, és sokkal többet ér, mint pár bekezdés. Ezzel a témával érdemes és kell is foglalkozni, érdemes jól körbejárni. Eleve a chat, amiről írtam mint kommunikációs csatorna, nem alkalmas semmilyen értelemben normális megosztásra, ez egy olyan beszélgető eszköz, mintha csevegnénk az irodában. Kicsit tud csak többet, igazából a visszakereshetőség azért inkább elvi lehetőség. Ha mégis ilyesmi platformot kell használni, akkor érdemes Slack-ot vagy hasonló eszközt elővenni, ahol témákra lehet bontani a beszélgetéseket. De az igazi jó megoldás valami olyan eszköz, ahol rendszerezetten, kereshetően ott van minden. Például egy céges wiki, vagy más megoldás. 

De nem szeretnék abba a hibába esni, hogy tovább okoskodok. A célom csak annyi, hogy jelezzem, nem sült el jól a tegnapi blog. Viszont egy dolgot mindenképpen megtanított: a visszajelzések fontosak, és kellő tisztelettel kell fogadni, akkor is, ha amúgy nem esik jól. És minden esetben végig kell gondolni, hol, mit, miért rontottam el, hogy a jövőben kevesebbet hibázzak. Ha másért nem is, ezért egy kicsit megérte az az írás...

Magányos farkasnak nehéz lenni. Ha mindent te magad akarsz csinálni, akkor nem elég mindenhez érteni, de végtelen idővel is kell rendelkezned. Van persze előnye annak, amikor egyedül vagy: nem kell kiadni a munkát, nem kell ellenőrizni, egy csomó meeting, egyeztetés szükségtelenné válik.

Persze ha egyedül vagy, akkor minden felelőség és minden feladat nálad van, nálad jelentkezik. Egyedül dolgozni fárasztó, sokkal fárasztóbb, mint csapatban. Mégis, sokan vannak, akik inkább magányos farkasok szeretnek lenni.

Számos oka lehet ennek, például csalódott korábban a csapatmunkában, nem szeret másokkal információt megosztani, vagy egyszerűen csak így kényelmes. A magányos farkas mentalitás sokszor nehezen érthető azoknak, akik a csapatmunkát szeretik.

Sok-sok évvel ezelőtt dolgoztam egyedül, amikor minden feladat rám hárult. Az, hogy céget építettem, pont annak az oka, hogy azt éreztem, nekem ez így nem kényelmes. Nem állítom, hogy ne lehetne így dolgozni, sőt, egyes szűk területen kifejezetten hatékony lehet ez, de valamilyen módon mindig jobbnak éreztem, ha egy csapat része vagyok. Ha meg tudom osztani a felelősséget, a tudást, cserébe kapok segítséget, és még több tudást.

Mert a csapatmunka egyik nagy előnye a mi szakmánkban az a tudásmegosztás. Az a tapasztalat, amit egy-egy részfeladat rendszeres végzése miatt a csapat egy-egy tagja megszerez. És amikor valaki másnak van erre szüksége, akkor kap segítséget. Gyorsat, megbízhatót.

Mi távmunkában dolgozunk, de használunk néhány megoldást erre a tudásmegosztásra. A belső kommunikációt chat-en folytatjuk, és ez egy olyan beszélgető csoport, amelybe bárki bármit kérdezhet is, ha elakad. Így bár nem találkozunk fizikailag nap mint nap, mégis megvan a lehetősége annak, hogy kihasználjuk azt, hogy többen vagyunk.

A tudásmegosztásnak az is a része, ha talál valaki valami érdekeset, azt megmutatja mindenkinek. Ha megtanul valami újat, azt továbbadja. Mert a csapatmunkában egyébként ez a legjobb: amikor nemcsak egy ember agya és ideje az, amire támaszkodhatunk egy projektnél, hanem egyszerre többünkére. Ettől lesz az eredmény jobb, és ettől fogunk kifelé is profinak látszódni.

Egy komolyabb céges marketing stratégia elkészítéséhez sokféle adatot kell megkapnom. Ezek egy része konkrét számokat jelent: online adatok (weboldal, kampányok, közösségi média), pénzügyi adatok, értékesítési forgalom stb. Más része piaci információk, elérhető kutatások, illetve olyan adatok, amiket pl. a Google Trends-ből ki lehet nyerni. És van még egy kör, ami nagyon fontos: a személyes interjúk. (Ezeken kívül néha szükséges fogyasztói kutatást is csinálni, de azt jobban szeretem kiszervezni konkrét kutatócégnek.)

A személyes interjúk köre, vagyis azok a személyek, akiket megkérdezek, legalább két csoportba tartoznak: egyrészt a cégnél dolgozók, másrészt a vevők csoportjába. Ezen kívül, ha lehetséges és releváns, akkor igyekszem olyanokat is megkérdezni, akik lehetnének vevők, de nem azok.

Ezek mindig személyes interjúk. A hosszúk elsősorban attól függ, hogy akivel beszélek, milyen pozícióban van. De olyan 20 percnél általában nem rövidebbek, és ha egy személlyel beszélek, akkor a 60 percnél többnek egyhuzamban nincs sok értelme.

Ezek az interjúk nagyon sokat segítenek abban, hogy megértsem a cég működését, megismerjem a lehetőségeket, lássam, miben kellene fejlődniük. Ezek az interjúk azok, amelyek biztosítják azt, hogy ne kelljen sötétben tapogatóznom.

Persze a válaszokat szűrni kell, soha nem szabad semmit készpénznek venni. Néha az interjúk újabb kérdéseket generálnak, újabb feladatokat, amiket el kell végezni. Kutatni kell, körbenézni elérhető adatokra, és így tovább. De ezek nélkül nem tudnék annyira képbe kerülni, hogy át tudjam látni a folyamatokat.

Márpedig a folyamatok átlátása minimálisan szükséges egy jó marketing terv elkészítéséhez. Ezért gondolom azt, hogy egy nagyobb, komolyabb marketing tervet nem lehet személyes interjúk nélkül jól megcsinálni. Akkor is, ha ez adott esetben akár 15-20 beszélgetést fog jelenteni...

Amikor egy cégnek készítjük az online kommunikációs feladatait, kezeljük a hirdetéseket, írjuk a posztokat, akkor nagyon a napi feladatokon van a hangsúly. A legtöbb kkv számára azok a dolgok fontosak, amik most vannak, amik most történnek. Az a bevétel a fontos, ami ebben a hónapban jön.

És ez valahol természetes is, hiszen ez adja meg a működés lehetőségét: forgalom, bevétel nélkül a kkv-k nagyon hamar tönkremennének, hiszen nincs akkor tőke általában mögöttük, amely akár hónapokig képes lenne finanszírozni a működést bevétel nélkül.

Amikor tehát a napi "rutin" halad, akkor szinte mindig az azonnali bevételekre kell koncentrálnunk, hiszen ez az elvárás. De nekünk, marketingeseknek nagyon fontos, hogy gondolkodjunk a jövőben is. Gondolkodjunk abban, mi lesz hónapok múlva. Mert vannak olyan eszközök, amelyekkel most kell foglalkozni, de eredményt csak hónapok múlva fogunk látni.

A kkv online marketing esetében két ilyen fontos terület van: a keresőoptimalizálás (SEO) és a márkaépítés. Mindkettő olyan, amely kell illetve kellene, de egyik sem hoz napokon belüli eredményt. Így aztán ezek azok a területek, amelyek el-elmaradnak. A SEO inkább csak kampányjelleggel működik, esetleg a linképítés az, aminek van valamilyen rendszeressége - persze akkor, ha az adott kkv hajlandó erre költeni. De a márkaépítés rendre elmarad, és annak a díját is inkább azonnali értékesítési kampányokba szeretnék fordítani.

Pedig ez az a két terület (és van még azért ezeken kívül néhány másik is, pl. hírlevél adatbázis építés), amely könnyebbé fogja tenni a jövőbeni értékesítést, és amely akár minőségi ugrást is hozhat az értékesítésben. Majd. Hónapok múlva. De erre most kell költeni.

A legtöbb új szolgáltatás úgy készül, hogy kipattan egy ötlet valaki fejéből, és ő vagy mások megvalósítják. (Van persze a szolgáltatásoknak egy széles köre, amikor egy létező igényt, problémát kell kielégíteni - most nem ezekről van szó.) De sok esetben előfordul, hogy nincs érdeklődés az elkészült dologra, vagy az ügyfelek használják, de nem úgy, nem arra, amire a kitaláló szánta.

Jártunk már mi is így, amikor kitaláltunk, elkészítettünk valamit, aztán nem igazolta vissza a piac az elképzelést: nem kellett. Mit hibáztunk, és mi volt ennek a tanulsága?

Ha valaki új szolgáltatást akar indítani, akkor két út van előtte: vagy a tervezési szakasz elején végez egy alapos piacfelmérését: van-e igény arra, amit csinálni akar, van-e már hasonló, lesz-e elég fizetőképes ügyfél és így tovább. Ez egy hosszadalmas és alapvetően nem olcsó folyamat, persze akkor, ha tényleg alaposak vagyunk. Ha van kellő tőke az induláshoz, ha van kellő időnk, akkor érdemes ezt az utat választani.

A másik út gyorsabb, de nagyobb a kockázata: meg kell csinálni a szolgáltatást, piacra kell vinni, és várni a reakciókat. Ha egy működő béta változat elkészítése nem túl sok idő és nem túl nagy befektetés, akkor ez a módszer alapvetően gyorsabb, mint az előző. Viszont ha nem kell az ötlet a piacnak, akkor abból látványos bukás is lehet.

Versenyző és gyorsan fejlődő környezetben - és az internet ilyen - a második módszer az elterjedtebb. A legtöbb startup így indul: egy ötlet, fejlesztés, és hajrá. Aztán vagy bejön, vagy eltűnik. Vagy elkezdik használni, de másra, mint amit a kitalálók gondoltak.

Ennek az egész folyamatnak van egy tanulsága a marketingre nézve is, az a helyzet, amikor másra használják a szolgáltatást, mint amire a kitaláló szánta. Ez pedig a rossz üzenetek. Amikor egy szolgáltatást az ügyfelek másra használnak, akkor azért az alapvetően egy szerencsés helyzet: nem volt fölösleges a fejlesztés, a munka. Igaz, a nagy ötlet másra volt jó, mint amit eredetileg a kitalálója gondolt, de így üzletileg nem történt bukás, és ez alapvetően egy pozitív eredmény.

Ha van egy működő szolgáltatás, egy termék, amit használnak az emberek, akkor azt szeretnénk reklámozni. A reklámban egy lehetséges irány, hogy valamilyen módon elmondjuk, mire is jó ez a valami, mire kell használni (szerintünk), miért érdemes érte fizetni. Ha eltaláljuk az ügyfelek igényét, és olyat mondunk, ami nekik tényleg fontos, akkor működik a reklám. De nem ritkán látom azt, hogy egy-egy terméknek vagy szolgáltatásnak olyan a szlogenje, olyan a leírása, ami nem fontos, a piac számára érdektelen dolgot emel ki.

Például használom a Díjnet szolgáltatását, mert kényelmes a felülete, mert van szolgáltató, amit csak ezen keresztül érek el. De a Díjnet reklámja ez: Minden számla egy helyen! Nos, ez személy szerint nekem érdektelen. Nálam az összes számla egy helyen van, a mailboxomban (és annak a mentésében). Vagyis valójában a Díjnetet nem arra használom, amire valószínűleg szánták. Nem baj ez, csak ezzel a reklámmal engem nem fognának meg - más részével igen.

Érdemes ellenőrizni, hogy amit mondunk egy üzenetben, valóban olyan-e, ami érdekli a vevőinket, vagy amúgy az üzenetünk ellenére, más okok miatt veszik a termékünket, fizetnek elő a szolgáltatásunkra. Mert nagyon nagy mértékben múlik a hatékonyságunk azon, mennyire pontos a mi üzenetünk.

(Most pedig befizetem azt a számlát, amit a Díjnet küldött.)

Egy évben Magyarországon kb. 130 ezer ember hal meg. Ez naponta átlag 350 ember. Ezek szikár számok, tények, amelyeket mindenki ismerhet. Sajnos mindannyian megtapasztaljuk, hogy mennyire tragikus, szomorú lehet egy haláleset. Minél fiatalabban hal meg valaki, minél értelmetlenebb a halála, annál nagyobb tragédiának gondoljuk.

De vannak olyan halálesetek, amik nemcsak tragédiák, hanem hírek, olyan hírek, melyek közérdeklődésre tartanak számot. Minél ismertebb valaki, minél inkább aktív valaki a halálakor, annál többen olvassák el a róla szóló híreket. Így volt 2022. május 6-án is, amikor egy ismert és a médiában kifejezetten sokat szereplő ember, Berki Krisztián meghalt. Ráadásul aznap halt meg M. Richárd is, aki szintén sokat szerepelt a médiában. Kétségtelen, a két eset közül Berki Krisztiáné sokkal több embert érdekelt, és sokkal több embert meg is döbbentett.

Így nem csoda, hogy az átlaghoz képest olvasottabbak lettek azon a napon azok a portálok, ahol erről a halálesetről lehetett többet olvasni. És ez a nap így el is hozta azt a hihetetlen számot, amit bárki megnézhet a Dkt.hu hivatalos adatai között.

2022. május 6-án a Blikk.hu nézettsége 1 968 872 egyedi látogató volt.

Annak a Blikk.hu-nak a látogatottsága, amelyet egyébként átlagosan 750-850 ezer ember olvas naponta. A több, mint kétszeres olvasottság messze magasabb, mint amit bármely választás vagy akár háború hozott az utóbbi időben. Messze magasabb, mint amit eddig bárki elért a hazai piacon. Hihetetlenül magas szám.

Egyébként aznap erős volt minden olyan szereplő, amelyik foglalkozott a hírrel:

• origo.hu: 1 341 912 egyedi látogató
• 24.hu: 1 241 068
• Index.hu: 1 184 560

Ezek az 1 millió fölöttiek aznap. Ahogy egy ismerősöm fogalmazott: Berki Krisztiánnak az olvasók állítottak síremléket. 

Azt hiszem, ez egy olyan mérföldkő a hazai online sajtó életében, amit sokáig nem fogunk még túlszárnyalni. Érdemes megjegyezni, és látni, milyen érdeklődést válthat ki egy közismert (és amúgy eléggé megosztó) celeb halála. Jól mutatja egyébként, miért foglalkozott Berkivel életében annyira sokat a bulvár, miért volt fontos a kereskedelmi tévéknek a személye: ennyire sok embert érdekelt, mi történik vele.

Láthatóan egyébként a mai napig téma a halála, és mindaz, ami a halála körül történik. Talán a fentiek megmagyarázzák miért. A Telex írt egy jó cikket magáról a jelenségről is, azt érdemes elolvasni.

Sajnálom egyébként, hogy ez így hír lehetett. Őszinte részvétem a családjának, és mindenkinek, aki szerette, vagy érdeklődött az élete iránt. Láthatóan jó sokan vannak ilyenek.

Nagyon, nagyon rég felmerült már az a kérdés, hogy azok a szolgáltatások, amelyek mások híreit listázzák, miért nem fizetnek ezért. A válasz általában az volt, hogy elsősorban azért, mert ezzel forgalmat terelnek, de ez érezhetően nem elégítette ki a tartalomgyártókat. Hiszen gondoljunk csak a legjelentősebb ilyen szereplőre, a Google-re: iszonyatos hirdetési bevételei vannak, amik azért keletkeznek, mert jobbára nem saját tartalmakat listáznak.

Itt nemcsak a keresőre kell egyébként gondolni, hanem olyan szolgáltatásra is, mint a Google News: lényegében tartalomszolgáltatóként működik, mások híreivel. Miközben természetesen visznek forgalmat a híroldalakra, aközben a híroldalak tartalmaival bevételre is szert tesznek.

Éppen ezért megy régóta a csata, hogy fizessenek az ilyen szolgáltatások. Illetve leegyszerűsítve: fizessen a Google (illetve az azt tulajdonló Alphabet) a tartalomgyártóknak. Úgy tűnik, az évtizedes elvárás révbe ért, és Ausztrália után az Európai Unióban is megkötötte az első szerződéseket a Google tartalomgyártókkal. A tegnapi hír alapján már 300 partnerrel szerződött le, akik pénzt kapnak azért, hogy a Google felhasználja a tartalmaikat.

Bár még sok részlet nem világos, például egyelőre nem publikus, mekkora pénzekről van szó (bár amit hallottam, az nagyon alacsony...), de az irány mindenképpen jó. Ha valaki bővebb információt szeretne kapni, be szeretne a programba kerülni, annak itt ad a Google tájékoztatást.

Ha valaki megnézi a hirdetési költéseket, pontosan látni fogja, milyen mértékben uralja két nagy szolgáltató, a Meta és az Alphabet (vagyis a Facebook és a Google) a piacot. Azok a bevételek pedig részben a tartalomszolgáltatóktól hiányoznak, miközben valójában nélkülük kisebb pénzeket keresnének a nagyok.

Így most plusz bevételhez jutnak olyan oldalak, amelyeknek ez kell is ahhoz, hogy képesek legyenek a jövőben is tartalmat gyártani. Ez pedig nemcsak nekik jó, hanem nekünk, olvasóknak is, és végső soron a Google-nek és a hasonló cégeknek. Jó hír tehát ez, lássuk, lesz-e látható hatása.

Minden embernek megvannak a saját jeles napjai, a fontos események, amikre szívesen emlékszik. Ezek egy részét használjuk is a marketingben, például a születésnapi köszöntést, esetleg ajándék küldéssel (akár kedvezmény kupon formában), illetve idehaza a névnapot is.

De van, akinek jeles nap a házassági évfordulója, egy életmentő műtét, egy baleset, a gyerekei születése, és így tovább. Ezek mind-mind fontosak, és ha ismernénk ezeket, talán még marketingre is felhasználnánk. De szerencsére (vagy üzletileg kevésbé szerencsére) ezeket nem építjük egy-egy adatbázisba, így valójában kihagyjuk a kommunikációból.

Így megmaradnak az ismert ünnepek, a születésnap és a névnap, és az olyan közös ünnepek, mint a karácsony vagy a húsvét. És talán ez annyiban így is van jól, hogy megmarad mindenkinek az összes többi számára fontos nap, és azokat úgy ünnepelheti meg, ahogy neki kényelmes.

A másik felköszöntése azt hiszem olyan társadalmi kötelezettség, amely nem terhes igazán senkinek. Adni jó, még ha az egy egyszerű jókívánság is, és a másik oldalról érezni jó, ha gondolnak ránk. Az internet ezt is megváltoztatta, ahogy sok minden mást. Ma egy online helyeken aktív embert akár több százan is felköszönthetik a születésnapján, köszönhetően a Facebook-nak és az egyéb olyan szolgáltatásoknak, ahol megadjuk a születési dátumunkat. Érdekes látni, ki milyen eszközt használ, nekem ma például a Messenger sokkal aktívabb, mint a korábbi években volt, miközben sms-t már egyet sem kaptam (eddig). De természetesen még minidig a Facebook falra írt üzenet az, amiből a legtöbb érkezik.

Telefonon pedig tényleg csak a legszűkebb család hív fel, ami lássuk be, nem is olyan nagy baj.

Lehetne azon tépelődni, mennyire spontán ez a technológia általi felköszöntés, mennyien köszöntenének, ha nem lehetne ennyire egyszerűen látni a születési dátumokat, de azt gondolom, hogy ez így jó, ahogy kialakult. Mert természetesen csak az fog felköszönteni, akinek ez fontos, és neki segítség, ha időben értesül, mikor kell ezt megtenni.

Én pedig köszönök szépen minden jókívánságot, és hasonlókat kívánok minden ismerősömnek és ismeretlennek. Örüljünk az ilyen napoknak (is)!

A Covid sokakat megtanított arra, meg lehet csinálni számos meetinget úgy is, ha fizikailag nem találkozunk. A Zoom tündöklésének ez volt a fő oka is: egyszerű, nagyon hatékony, akár viszonylag vacak interneten is elmegy, és elég sokat ad ingyen is. Még mi is profitáltunk ebből: korábban is home office-ban dolgoztunk elsősorban, de tartottunk heti megbeszéléseket személyesen. Ez az, aminek vége lett, és vissza se fogunk térni rá. Marad a Zoom, és akkor is marad, ha amúgy minden adott lenne a személyes találkára.

Marad, mert hatékony, mert nem tart több ideig, mint a beszélgetés (vagyis nem kell utazgatni), és marad, mert igazából tényleg bárhol lehetünk hozzá.

De mégis, mégis kellenek a személyes találkozások. Ma is utazok, az ország másik felére, találkozni egy ügyféllel. Ahhoz, hogy kialakuljon egy korrekt kapcsolat, ahhoz, hogy megismerjük egymást, még mindig jobb a személyes találkozás. Nem beszélve arról, mennyit segít, ha ott vagyok a cég telephelyén. Ahol a dolgok történnek, ahol meg tudom nézni, mit csinálnak, ahol kapok plusz benyomásokat is. Lehet e nélkül dolgozni? Természetesen! Mindenáron szükséges egy ilyen találkozó, nem elég a Zoom? Egyáltalán nem! Akkor miért is kell ez?

Mert emberek vagyunk, és ahhoz vagyunk szokva, hogy találkozunk. Bár már évtizedekkel ezelőtt elgondolkoztak arról írók, ez mennyire változhat, és Asimov ki is találta azt a társadalmat, amelyben az emberek lényegében sosem találkoznak másik emberrel, csak virtuálisan, de azt is diszfunkcionálsnak írta le. Mert a személyes találkozások egyszerre sok érzékünket kötik le, összetettebb élmények, így segítik a megértést, a megismerést.

Az online marketingnek egyébként ez is az egyik kihívása: az összes olyan kommunikáció, ami nem egy online szolgáltatást ad el, azzal küzd, hogyan lehet valamit megmutatni, amit itt és most nem tudunk átélni. Mert egy boltban a termék kipróbálható, megtapogatható, de online erre (egyelőre) nincs mód. Talán pont ezért tűnik annyira izgalmasnak hirdetői szemmel a Zuckerberg féle Metaverzum is: hátha ezen keresztül jobban beleélhetjük magunkat az egyes helyzetekbe.

De amíg ez nincs, addig maradunk személyesek. Még akkor is, ha ez drágább, kényelmetlenebb, időigényesebb is.

Amikor előadást készítek egy konferenciára, akkor máshogy kell gondolkodnom, máshogy kell terveznem, mintha tanítanék. A tanításnál elsősorban arra törekszem, hogy ne maradjon ki semmi lényeges, amit elmondok, az logikusan legyen felépítve az érthetőség miatt, és meg is lehessen tanulni.

Konferencia esetében nagyon fontos, hogy mennyi időm van. Kellett már tartanom 5 percben is előadást, de azért a jellemző a 15-30 perc. Ritka az ennél hosszabb. Az 5 perces előadás egy elég sajátos műfaj, nagyon feszesnek és nagyon pontosan megtervezettnek kell lennie. Lényegében egy gondolatot lehet átadni, arra kell koncentrálni, és sok sallangot, sok kiegészítő dolgot ki kell hagyni. Egy menet, egy lendület, egy nagy levegővel el kell mondani. Ezt kell talán a legtöbbet gyakorolni: nagyon fontos az azonnali érthetőség és az idő betartása.

A 15-30 perces előadásoknál nekem az a módszerem, hogy kitalálom, mi a fő mondanivalóm - ez ebben az esetben sem lehet több egy fő gondolatnál -, majd felfűzöm, honnan akarok oda eljutni, végül mivel tudom az egészet lezárni. Minél kevesebb az időm, annál fontosabb a lendületes ív megrajzolása. Ha több időm van, akkor azt arra használom, hogy mélyebben is tudja a tartalomról beszélni: nem a témák számát növelem, hanem a kifejtés mélységét.

Végül a hosszabb, 45-60 perces előadásoknál már közelebb járok az oktatáshoz használt tematikához. Lehet egy kicsit több téma, van idő arra, hogy a hallgatóságot is jobban belevonjam, és ki lehet fejteni akár olyan mellékszálakat is, amelyek színesítik, pontosítják a gondolataimat.

Az 5 perces előadásban a prezentáció egy illusztráció: a szöveg a lényeg, kivetíteni inkább csak képeket érdemes, és azokat a szavakat, amelyeket hangsúlyozni szeretnénk. A 15-30 perces előadás legyen látványos, használjunk kevés szöveget és itt is sokat segítenek a képek, ábrák. Soha ne írjuk tele az oldalt, elég néhány szó, maximum egy-egy felsorolás, de azok sem mondatok.

A 45-60 perces előadásnál már a prezentációt érdemes úgy elkészíteni, hogy azt végignézve fel lehessen pontosabban idézni az előadást annak is, aki végighallgatta. Itt sem szabad egy-egy oldalra sok szöveget írni, de van arra időnk, hogy egy téma több oldalt is kapjon. A képek elsősorban illusztrációk, de természetesen színesíthetik az előadást, akár minden oldalon.

És még egy fontos dolog, amit sokan elfelejtenek: a figyelmet folyamatosan fel kell tartani. Konferencián mindig kell egy erős kezdés, egy olyan felütés, amire felkapja a hallgatóság a fejét. Majd menet közben is kell egy-egy olyan elem, amely talán kicsit szokatlan, vagy vicces, de mindenképpen kizökkent. Én még a nagyon hossza előadások esetében is néha ritmust váltok, sztorizok, elmondok egy oda illő viccet, kicsit beszélgetek a hallgatókkal, hogy ne aludjanak el. Utána mindig láthatóan jobban figyelnek, és ez a kis kitérő nem hiábavaló.

Ma egy 45 perces előadást fogok elkészíteni. Már kezd összeállni, mire fűzzem fel a gondolataimat...

Tegnap megkérdezték tőlem, hogyan lehet tanítani az online marketinget, hiszen ez egy alapvetően gyakorlati dolog. Azt kell mondjam, nagyon jó a kérdés, és sokszor felmerül bennem is, bár bő tíz éve már, hogy rendszeresen tanítom. Jó kérdés, mert nemcsak egy jó válasz adható rá.

Én például úgy szeretek tanítani, hogy alapvetően a megértésre, a gondolkodásra helyezem a hangsúlyt. Ez azt jelenti, hogy bár vannak gyakorlati feladatok is, nem elsősorban egy-egy eszköz begyakorlására helyezem a hangsúlyt, hanem sokkal inkább arra, hogy miért csinálunk valamit, és hogyan lehet okosan végigvinni, de legalább végiggondolni a feladatokat. Plusz arra helyezem a hangsúlyt, hogy az adott időszak legfontosabb lehetőségeit megismerjék a hallgatók.

Ennek megfelelően az ilyen fajta tanításhoz nem kell se számítógép, se internet. Részben frontális oktatással tanítom (amikor kiállok és magyarázom), részben igyekszem bevonni a hallgatóságot kérdésekkel, néha feladatokkal. Ahol lehetséges, ott akár csoportmunkát is adok - ez utóbbihoz egyébként elsősorban az kell, hogy legyen elég időnk az adott tárgyra.

De természetesen ezzel sok dolgot nem, vagy csak nehézkesen lehet megtanítani. Például egy statisztikai felületet hatékonyabb élőben megmutatni, és sok téma a hirdetések beállításától kezdve a szövegírásig gyakorlással tanítható igazán. Vagyis ilyenkor kellhet a számítógép, az internet is - vagy egyes feladatokat ki lehet adni otthoni munkára.

A covid alatt bevezetett online oktatás adott még egy lehetőséget: a tananyag egyes részeiről lehet videót is készíteni, és azt akár otthoni feldolgozásra is ki lehet adni. Ezzel még csak ötlet szintjén foglalkoztam, bár néhány saját videót szoktam ajánlani kiegészítő anyagként.

Az elmúlt tíz évben sokat változott a tananyag, de az alapok ugyanazok. Az eszközök terén még többet tudtunk előrelépni, mára az nem különleges, hogy a hallgatók egy része otthonról nézi az órámat. Ami biztos, az a változás. Minden órámat, amit évről-évre tanítok, folyamatosan átnézem és javítom, ha kell. Mert a legfontosabbnak azt gondolom: olyan tudást kell átadnom, ami itt és most igaz, nem olyat, ami pár éve volt az.

Sokat használom a Twittert, mert szeretem, és sokat használom a Facebook-ot, bár nem szeretem. Miközben a Twitter idehaza elég alacsony elérést tud adni, mégis sokszor úgy érzem, sokkal jobb, pörgősebb, informálisabb és üzletileg is kényelmesebb, mint a Facebook.

Persze elérésben, hirdetési célzásban, ismertségben a Facebook a vezető, idehaza minden tekintetben. De ha az a célunk, hogy az USA felé építkezzünk, vagy egyszerűen csak szeretjük a chat szerű, de pörgős és főleg nyilvános beszélgetéseket, akkor mindenképpen a Twitter való nekünk. Az utóbbi években amúgy is nagy lett ott az élet a hazai szegletben is.

De a Twitternek van még egy nagyon fontos tulajdonsága a Facebook-kal szemben. Tudjuk, a Facebook egy algoritmus alapján dönti el, kinek mit mutat meg. Hiába van sokszáz ismerősödnek napi néhány száz posztja, hiába követed oldalak tucatjait, ahol napi sok tucat poszt keletkezik, ezeknek csak egy részét látod. Jellemzően azt a részét, amit a Facebook megmutat neked. Lehet trükközni így-úgy, és fogok majd mutatni a jövőben egy-két példát az algoritmus következményeiről, de most nekünk az a fontos, hogy egyszerűen nem látunk mindent.

Ha oldalként posztolunk, nem érjük el az összes embert, aki követ bennünket. Például az Onlinemarketing.hu Facebook oldalán az átlagos elérése a blogbejegyzések megosztásának olyan 5% körüli: ennyi embernek mutatja meg a követők közül organikusan, vagyis fizetés nélkül a posztokat.

De tudjuk, ezt könnyen lehet rontani azzal, ha elkezdünk rövid idő alatt több posztot is kirakni. Ha a magánszemély profilunkkal csináljuk ezt, akkor is hasonló történik, de az oldalnál a számok is megmutatják: ha néhány percenként rakunk ki posztot, akkor általában az utolsó mutatja meg a Facebook az embereknek, az előtte levőket nem, és később se fogja. Legalább egy, de inkább 2-3 óra kell két poszt közé, hogy ne nyomja el a korábbikat az algoritmus.

Ezzel szemben a Twitteren nincs algoritmus, mindenkit lehet látni, akit követünk. És ennek megfelelően: itt lehet pörgetni a tartalmat, ki lehet rakni egymás után is twitteket, nem fog ezért a Twitter büntetni minket. Lehet sorozat twittelést csinálni, lehet beszámolni egy eseményről, és így tovább.

Talán ez is az egyik oka, hogy a Twitter sokkal jobban pörög, mint a Facebook. Én legalábbis ezért biztosan szeretem.

Neked kik látják a statisztikáidat, hányan vannak bent a szolgáltatásaidban? Az online marketing feladatok egy jelentős része valamilyen szolgáltatáson keresztül történik. Facebook oldalakat kezelünk, Instagram csatornákban vagyunk bent, Google Analytics és Search Console fiókokat látunk, és így tovább.

Az elmúlt közel húsz évben nagyon sok cégnek dolgoztunk, és nagyon sok ilyen fiókhoz kaptunk hozzáférést. Aztán az együttműködés ilyen-olyan okok miatt vége lett, de mi bent maradtunk a fiókokban. És a mai napig látok néhány olyan cégnél adatokat, amelyekkel már sok-sok éve nem találkoztunk. De nem lettünk kirakva, és nem is hiszem, hogy sokat foglalkoztak volna azzal, ki is látja a fiókokat.

Pedig ez elég nagy biztonsági kockázat. Bár mi nem élünk vissza ezekkel az adatokkal, nem piszkálunk bele fiókokba, de igazából megtehetnénk. Senki és semmi nem akadályozna meg ebben bennünket, az üzleti etikán kívül. És csak remélem, hogy más cég is így áll ehhez...

Érdemes időnként átnézni a fiókok hozzáférését, és ha ezek nem megosztással lettek átadva, akkor bizony érdemes jelszót is cserélni időközönként. Ez nem paranoia, hanem óvatosság, adatbiztonság. Figyelni kell erre is.

A májusi eső aranyat ér, tartja a mondás, és úgy tűnik, most nagyon sok eső kellene. Az április ugyanis finoman szólva nem hasított a kereskedelemben. Persze sokféle cég van, és van, akinek jól ment (van ügyfelünk, akinél soha nem látott csúcsot értünk el), de ez inkább a kivétel.

A post-covid állapotban lévő gazdaság éppen megpróbált feltápászkodni, miközben az infláció lassan bontogatta fekete szárnyait, amikor kitört az értelmetlen háború, és az oroszok megtámadták Ukrajnát. Ez lényegében azonnali további energiaár-emelkedést okozott, számos termék mennyiségét csökkentette a piacokon, és az oroszok ellene gazdasági embargó piacvesztést is jelent cégeknek.

És áprilisban ez érződött is. A kormány pénzosztása a választásokra kellett, hogy kicsúcsosodjon, és ez így is lett. Azt hiszem, naivitás lenne azt gondolni, hogy sokáig fenntartható az a gazdaságpolitika, ami árbefagyasztásokra épül, és ezt azért elég sokan felismerhették ahhoz, hogy csökkentsék a fogyasztásukat. Készülni kell a rosszabb időszakra, a szűk hónapokra, talán évekre. Nem beszélve arról, hogy az élelmiszer árak olyan tempóban növekedtek, mintha Elon Musk lőtte volna ki azokat az új Raptor hajtőművel...

Ezt sok partnerünk is megérezte, a forgalmak alacsonyak voltak, a nagykereskedők, a futárcégek visszajelzései alapján konkrét termékcsoportok forgalmazása esett vissza. (Érdekes fejlemény amúgy, hogy mára nemcsak a nagykereskedők "súgnak" arról, hogy megy a konkurenciának, hanem a csomagszállító cégek is "megsuttogják", ha kevesebb a csomag.)

A május még adhat azért lendületet. Ilyenkor még mindenki dolgozik, tart az iskola, a nyár kitöréséig van még jó másfél hónap. Most van értelme reklámozni, akár ha van rá mód akciózni is. Aztán meglátjuk, milyen lesz a nyár...

Úgy vagyok marketinges, hogy tanultam a marketinget. Végigrágtam magam jópár marketinges könyvön, és végül diplomám is van arról, hogy közgazdász vagyok marketing szakirányon. Jól hangzik, de amikor az ember a mindennapokban dolgozik, néha azt érzi, sokkal többet ér a gyakorlat, a tapasztalat, mint azok az évek, amiket a JPTE KTK-n töltött.

Aztán kiderül, hogy valójában attól könnyebb csinálni a napi rutint, attól lesz egyszerűbb az ember élete, hogy megvan az a pár év szakirányú képzés. Mert egyrészt nagyobb az önbizalmad, hiszen egy csomó dolgot megtanultál, másrészt nem kell újra feltalálni a folyamatokat, ha egyszer megtanultad.

Először a marketing tervezés során derült ki, mennyire hasznos volt mindaz, amit az egyetemen tanultam. Volt hova nyúlni, volt módszertan, mit kell használni, és ha változott valami, akkor is tudtam, mi lesz a megoldás. Aztán egyre többször kerültem olyan helyzetbe, amikor a megszerzett tudás segített: ügyféllel való beszélgetés közben egy-egy fogalom ismerete pont kellett, így el tudtam magyarázni, miért kell azt csinálni, amit javaslok.

A teljesség igénye nélkül íme néhány fogalom, amit megtanultam, és rendszeresen használok is a mindennapokban:

• SWOT analízis
• 4P
• AIDA modell
• JIT (oké, ez már menedzsment)
• Porter modell

Nem kezdem most elmagyarázni ezeket, mert tényleg csak a példa kedvéért hoztam fel: tudom használni a mindennapokban. Nem volt fölösleges, amit megtanultam. És azt hiszem, ez kifejezetten jó érzés.

Menjetek tanulni ti is. Sosem késő.