Onlinemarketing blog

Amikor ügyfélszerzésről beszélünk szolgáltatási piacon, akkor látom azt, hogy vannak cégek, amelyek nem folytatnak direkt ügyfélszerző kommunikációt. Jelen vannak valamilyen módon az interneten, de nem hirdetnek, nincs semmi olyan tevékenységük, ami direktben ügyfeleket hozna. Mégis megélnek, vannak megrendeléseik.

Ha a cég olyan területen dolgozik, ahol nagyobb az igény, mint amit a piaci szereplők ki tudnak elégíteni, akkor valójában abban a szegmensben egy olyan állapot alakul ki, amelyben a cég diktálhat. Több a megrendelés, mint amit ki tud elégíteni, így amíg az ár-érték arány a megrendelők számára megfelelő, addig van munka folyamatosan.

Az is lehetséges, hogy egyszerűen van egy alap ismertsége a cégnek, és ez önmagában hoz annyi megkeresést, amelyből meg tud élni, tud működni. Végül az is előfordul, hogy az ügyfelek ajánlják tovább a céget, így valójában kap reklámot, csak közvetve.

Mindezek a helyzetek alapvetően kellemesek, de van velük két probléma. Az egyik a tervezhetetlenség, a másik a fenntarthatóság.

Amikor csak úgy beesnek a megrendelések, de ehhez nem csinál a cég semmit, akkor nem is tudja megtervezni, mennyi megkeresése lesz. Nincs konverziós költsége, mert erre nem költ, de nincs is konverziós útvonala - nem tudja, miért jönnek, honnan jönnek a megrendelők. Nem tudja elemezni, mi az, ami működik a kommunikációjában, és mi az, ami fölösleges. Van ügyfél, van bevétel, és minden rendben.

Kivéve, ha növekedni akar. A növekedéshez ugye megfelelő bevétel, sok új ügyfél is kell. De ez a modell nem skálázható. Ha nagyobb lesz a kapacitása, több munkát el tud vállalni, de vajon lesz eléggel több megrendelés?

És itt térhetünk is rá a másik problémára: az itt és most problémájára. Mert ez a fajta nem-értékesítés valójában esetleges. Persze okkal történik, de meddig? Ha egyszercsak valamiért nem ajánlják az új ügyfelek tovább a céget, mi fog történni? Ha megjelenik több konkurens szolgáltató, mi fog történni? Hogyan kellene reklámozni? Mi fog ezek után is üzleteket hozni?

Én azt gondolom, az az állapot, amikor "csak úgy" jönnek az ügyfelek, egyfajta ajándék. Ajándék, mert erőforrást és időt ad nekünk arra, hogy felépítsünk egy valódi értékesítést. Egy olyat, amelynek van értékesítési csatornája, van mérhető konverziója, és ami tervezhető. Mert amíg tart ez a leírt kegyelmi állapot, addig van lehetőségünk kísérletezni, nem ezen múlik, megmaradunk-e. De ha ez az állapot elmúlik, akkor is lesz hova nyúlnunk, és akkor is lesz lehetőségünk tovább működni.

Örüljünk, ha marketing nélkül is kapunk megrendeléseket, de ne gondoljuk azt, hogy ez örökké így lesz. Készüljünk fel arra, hogy előbb-utóbb mégis kellene fog a marketing, a reklám, az értékesítés.

Mindenképpen a hét híre, hogy jelenkorunk egyik legmegosztóbb self-made-man-e, a vállalkozásainak az értéke (és az azokban meglévő tulajdonrészei) miatt jelenleg leggazdagabb ember, Elon Musk meg tudja venni a Twittert. Azt a Twittert, ami idehaza egy ismert, de kevesek által használt szolgáltatás, ellenben az USA egyik meghatározó közösségi média platformja. Ha másért nem is, de Donald Trump twitteres tündöklése és bukása miatt olyan ikonikus szolgáltatássá vált, amit azok is ismernek, akik még soha nem töltötték le a telefonjukra az alkalmazást vagy soha nem írták be a böngészőjükbe, hogy Twitter.com

Miközben a Twitter felhasználói száma messze elmarad a Facebook globális számaihoz képest, a hétköznapokban és főleg a médiában mégis nagy szerepe van. Mondjuk nem nálunk, és nem is Európában, de az USA-ban mindenképpen. Így tényleg nem mindegy, mi lesz a sorsa a jövőben a Twitternek. Ezért is övezi annyira nagy érdeklődés ezt a folyamatot, amelyben Musk először csak részesedést vásárolt, majd ajánlatot tett a teljes cég megvételére. Ezt az ajánlatot először megpróbálta a Twitter kivédeni, de aztán e hét hétfőjén elfogadták, így nincs akadálya annak, hogy Musk fizessen. Az nagy kérdés, valóban fizet-e, és azt mi módon teszi. (A poszt írásakor még nem vette meg a Twitter-t, de a lehetősége már megvan rá.)

Tegyük fel, tényleg megveszi a szolgáltatást. Mit fog ez jelenteni a Twitterre, és mit a közösségi médiára nézve? A hétfői döntést követően egyre több elemző, blogger, marketinges mondja el a véleményét erről. Ami ezekből látszik, az egyértelműen az, hogy senki nem számított erre, és még fogalmuk sincs, mit jelent ez az egész, milyen következményei lesznek a felvásárlásnak.

Mint írtam, Elon Musk személye nagyon megosztó. Sokan a rockstar vállalkozót látják benne, akinek a nevéhez olyan márkák fűződnek, mint az elektromos autózás lényegében megreformáló Tesla vagy az űrhajózást egyértelműen olcsóbbá tevő SpaceX. Az például mindenképpen hatalmas teljesítmény, hogy összesen négyen voltak képesek embert juttatni a világűrbe: a Szovjetunió (mára Oroszország), az USA, Kína, és a SpaceX. Ugyanakkor a bírálói szerint ez a teljesítmény nem jöhetett volna létre iszonyatos állami támogatás, állami pénzek, és (számunkra) embertelen kizsákmányolás nélkül (ami a dolgozókat érinti minden cégénél).

Tény, Elon Musk életéből nagyon könnyű felépíteni a sikerembert, de legalább ennyire könnyű felépíteni a negatív főhőst is. Egyszerre a Vasember és Lex Luthor. Éppen ezért nagyon megoszlanak a várakozások és a vélemények is a felvásárlás kapcsán.

Ebben a cikkben például Musk zsenialitásáról és elképzelt jövőbeni terveiről olvashatunk:

More to the point of why $44 billion is a small price to pay, it is about strategy, a bigger strategy. Let’s just say, in 2024, if Trump gets reelected (for example), he will have to ask Elon’s permission to get back on Twitter. We’re talking about ‘the leader of the free world’ kissing Elon’s ring. And if the President is kissing the ring, imagine who else is getting in line: Politicians, regulators, captains of industry, foreign dignitaries, Hollywood celebrities.

Itt viszont több marketing szakember fogalmazza meg a véleményét, hol támogatva, hol bírálva.

Musk has talked about making the platform more open and transparent. Advertising is just one of many business models he could potentially pursue. More radical ideas could be decentralising the platform to enable users to create multiple versions of Twitter, or even a subscriptions-based approach. Regardless, it is true that Twitter has huge untapped potential and only time will tell, but this bold move could be just the shot in the arm it needs to get there.

Nem tudni, mi lesz ebből, vajon valóban csak egy trükk, és az egész mögött Donald Trump áll? Vagy egy hirtelen ötlet, ami aztán megtetszett Musk-nak, és annyira beleszeretett, hogy végigcsinálja, de valójában nem fog nagy változást eredményezni? Vagy van mögötte valóban valami zseniális stratégia, amit tényleg senki más nem lát?

Jobb vagy rosszabb lesz nekünk majd ettől? Tényleg a szólásszabadság bajnoka lesz a Twitter, vagy a kisebbségek elleni szélsőséges szócsővé válik, amitől annyira sokan félnek? Az üzleti logika azt diktálja, hogy megmaradjon a Twitter olyannak, amilyen most. Így lesz rendesen bevétele, és így lesz elismertsége is. De úgy tűnik, 2022 már többször bebizonyította, a formális logikának nincs hatása a valóságra, és államok és cégek vezetői megtesznek olyat is, amire amúgy senki sem számított.

A Twitter jövője most egyértelműen Elon Musk kezében van. Ha ezt sikerül jól menedzselnie, és közmegelégedéssel zárul a folyamat, akkor lassan tényleg élő istenné fogják kikiáltani. Ha nem így lesz, akkor újabb érvet kapunk arra, miért nem lenne szabad engedni, hogy milliárdosok kezébe kerüljön a világ.

Én nagyon drukkolok, hogy ennek jó vége legyen. Részben azért, mert aktív felhasználója vagyok a Twitternek, részben azért, mert a magam részéről Vasembernek és nem Lex Luthor-nak tartom Musk-ot. Úgy a Tesla, mint a SpaceX olyan teljesítmény, amit nagyra értékelek, és az űrhajózás iránti érdeklődésem miatt is tisztelem mindazt, amit elért. De persze tévedhetek is. Hogy végül mi az igazság, talán néhány napon vagy héten belül kiderül.

Amikor elkezdek egy stratégiát megtervezni egy partnerünknek, akkor mindig egy személyes beszélgetéssel kezdem, ahol részt vesz a cég vezetője, és rajta kívül még azok, akik a menedzsmenthez tartoznak. Nekem mindenféle egyszerű kérdéseim vannak, amikre a válaszokhoz ismerni kell pontosan a céget, és jobbára nem árt, ha rendelkezésre állnak adatok.

Például ha az a kérdés, kik a jelenlegi vevők, akkor erről kellenek információk. Egy B2B területen működő cég esetében például tudni kellene, a vevők, ügyfelek milyen cégek. Mekkora az éves forgalmuk, mely iparágban dolgoznak, hány alkalmazottjuk van, stb. Amikor az értékesítés szóba kerül, akkor tudni kell, honnan érkeznek a vevők, azok mi alapján döntenek, és mik az okok, ami miatt valaki végül a konkurenciát választja.

Olyan kérdések ezek, amelyek kellenek a tervezéshez, de nem ritkán kiderül, hogy amíg én fel nem tettem, addig ez nem merült fel így, ebben a formában. Néha egy-egy részválaszt kapok, de számos esetben időt kér a cég, hogy tudjon válaszolni.

Azt gondolom, hogy számos olyan kérdés van, amit fel kell tennünk, ha sikeresek akarunk lenni. A külső tanácsadóra sokszor azért van szükség, hogy ezek a kérdések fel legyenek téve, és a cégvezetés rá legyen szorítva arra, hogy meg is legyenek válaszolva. Nem ritkán már az első beszélgetésről úgy állunk fel, hogy hosszan jegyzetelt az ügyfél, és máris tisztábban lát egy csomó kérdésben. Pedig még el se kezdtünk dolgozni...

És akkor lássunk tíz kérdést, amit a tervezéskor mindenképpen fel szoktam tenni, ha a cég B2B területen van jelen:

1. Mi a cég üzleti célja az elkövetkező időszakban?

2. Mi a fő célcsoport?

3. Milyen típusú partnerek hozzák a bevétel többségét?

4. Mely partnerekkel kell az átlagnál többet foglalkozni?

5. Milyen partnerek lennének az ideális partnerek?

6. Milyen problémákkal jelentkeznek a partnerek?

7. Miért választ egy lehetséges partner konkurens szolgáltatók?

8. Kik a fő konkurenciák?

+1 Hogyan látja a management a céget a piacon teljesítmény, ismertség szempontjából?

Azt mondják, az adat a XXI. század olaja, vagyis az az alap erőforrás, amire épül a gazdaságunk. És ez bizonyos értelemben igaz is, hiszen olyan adatvezérelt világban élünk, ami már ma sokkal több és komplexebb, mint bármely utópia vagy disztópia, amit írók megálmodtak.

Mert nemcsak arról szól az adat alapú gazdaság, hogy erre alapozva tudunk pontosabban hirdetni. Mára az élet minden területére kiterjed: legyen szó közlekedésről vagy táplálkozásról, tanulásról vagy háztartásról, adatokkal (is) dolgozunk.

Ugyanakkor az is igaz, hogy azok az erőforrások számítanak fontosnak, amiből kevés van. Ez adja meg a szűk keresztmetszetét annak, mennyit tudunk dolgozni, ez mutatja meg, mennyi az a maximum, amit nyújtani tudunk. És miközben az adat, mint alapvető erőforrás tényleg nagyon fontos és nagyon sokat ér, a szűk keresztmetszetet nem ez adja.

A szük keresztmetszet leginkább az idő. Azoknak az ideje, akik dolgoznak, legyen szó fizikai munkáról vagy akár egy kampánykezelésről. Mára nem azért nem készül el egy munka, mert nincs elég alapanyag, hanem mert nincs elég ember. A cégek növekedésének egyik fontos korlátja az emberi erőforrás. Több partnerünk is van, amelyik fél évre előre tele van munkával: egyszerűen nagyobb az igény, mint amit ki tudnak elégíteni. És azért nem tudnak bővülni, mert nem találnak elég megfelelő embert.

Az az idő, amit a munkára fordítunk, véges. A saját vállalkozásra fordított időm is véges. Egy ideig lehet innen-onnan elvenni, de az is el fog fogyni, és a végén azt vesszük észre, hogy egy átdolgozott nap után nem lett rövidebb a feladatlistánk...

Így aztán érthető, miért lehet a fejlődés egyik fontos eleme az automatizálás: az a megoldás, amikor az emberi időt tudjuk valamilyen módon helyettesíteni. És miért van az, hogy az olyan üzleti modellek válhatnak könnyen sikeressé, amelyekben az emberi tényező minimális.

Az idő, mint erőforrás, nem új dolog. De mint szűk keresztmetszet, mint a fejlődés egyik fontos eleme, mostanában vált kiemelten fontossá. Aki ebben tud újat mutatni, az nyerni fog. Időt, és piacot is.

Írtam, hogy követni kell oldalakat, hogy képben legyünk, képben maradjunk. Arra gondoltam, időről-időre ajánlok olyat, amit szoktam olvasni. Most mindjárt három forrást is, egy angol nyelvűt és két magyart.

Az angol nyelvű ajánlatom az AdRants nevű blog. Régi motoros, bő 20 éve létező oldal, és a mai napig jelennek meg releváns írások rajta. A hazai piacra nem mindig lehet azonnal használni, de gondolatébresztőnek kiváló.

Itt az oldal, és például egy cikk az utóbbiak közül: 5 tipp, hogyan növeld organikusan az Instagram követőid számát.

A következő blog, amit elsősorban a nagyon alapos, hosszú és a hazai piacon azonnal használható tudása miatt ajánlok, az a 7blog, a 7Digits blogja. A céget alapító Dr. Kádas Pétert még stratup-os időkből ismerem, kifejezetten jól látja a piacot, és azt is, mire van aktuálisan szükség. Profi cég profi tartalmai, követni kell.

Végül a mai harmadik ajánlatom egy elsősorban a Google-univerzummal foglalkozó blog, a JabJab blogja. Itt elsősorban Geiger Tamás ír nagyon szakmai cikkeket, olyanokat, amelyek minden hazai ppc-s szakembernek érdemes elolvasni. A JabJab az egyik vezető hazai Google ügynökség, és a szakmai tapasztalat mellett Google Kiemelt Partnerként még több információval is rendelkeznek.

Te mit olvasol? Van olyan, amit szívesen ajánlasz?

Írtam már többször, hogy a marketinges folyamatosan alkalmazkodik a piachoz: ott hirdetünk, ahol a célcsoportjaink vannak, azokat az eszközöket használjuk, amelyekkel elérjük a vevőinket, és így tovább. Ezért sem tragédia, ha egy szolgáltatás megszűnik: aki nemcsak abból él, az meg fogja találni, mit lehet helyette csinálni.

De ahhoz, hogy tudjuk, merre kell menni, hol érdemes például hirdetni, ismerni kell a piacot. Ez pedig nem megy anélkül, hogy folyamatosan figyelnénk. Figyeljük a kampányaink eredményeit, figyeljük a változásokat, vagyis figyeljük azt, amit csinálunk. És figyeljük a híreket, figyeljük a kutatásokat, figyeljük a felhasználók viselkedését is.

De ez utóbbi nem is annyira egyszerű. A miénk egy kicsi piac, viszonylag kevés olyan cikk, olyan tanulmány van, ami elérhető, és szakmailag előre visz. Sok szakmai cikk nem hazai alapokra épül (néha fordítás, néha külföldről vett számok, példák), így azokat csak óvatosan lehet a hazai piacra felhasználni. A konferenciák tudnak adni olyan információkat, amelyek még segítenek, részben az előadásokkal, részben az előadások közötti beszélgetésekkel.

Vagyis az információkat folyamatosan kell figyelni, gyűjteni. Én naponta legalább fél órát azzal töltök, hogy átfutom a bejövő szakmai cikkeket, és kiválasztom, melyeket olvasok el. Mert a másik átlag 30-40 perc ezek elolvasása, feldolgozása. Most éppen 2 nyitott cikk és 3 letöltött tanulmány várja, hogy legyen rájuk időm...

Képezni kell magunkat, követni kell a híreket, képben kell maradni. Aki ezt nem teszi, az ebben a szakmában nagyon hamar lemarad, és az bizony sokba fog neki kerülni. Érdemes azt a napi fél órát legalább rászánni erre, amire szükség van.

Azt mondják, egy kép többet mond ezer szónál. És bár ez alapvetően igaz is lehet, sok esetben a képekkel csak illusztráljuk a mondandónkat. De a közösségi médiában a képeknek van még egy szerepük.

Amikor elkezdtem ezt a blogot írni, akkor még nem raktam képet a bejegyzésekhez, csak akkor, ha annak volt valami plusz szerepe: arról szólt a bejegyzés, vagy azzal akartam illusztrálni valamit. Aztán amikor megjelent a Facebook, és a blog látogatói egyre nagyobb számban érkeztek onnan, elkezdtem minden bejegyzéshez felrakni egy-egy képet, ami valamilyen módon kapcsolódik a bejegyzéshez.

Ennek pedig az az oka, hogy a közösségi médiában a képek "jobban látszanak", mint a szövegek. Ha egy posztban nincs kép vagy videó, az kevésbé látható, emiatt kevésbé hatékony. Kevesebb lájkot kap, kevesebben kattintanak stb. 

Vagyis a képek kaptak egy régi-új szerepet: ez pedig a figyelemfelhívás. Nem elég egy jó szöveg, nem elég egy tartalmas mondanivaló, kép nélkül nem fogunk annyi emberhez eljutni. Persze ez nem új jelenség: aki foglalkozott már könyvkiadással, pontosan tudja, mennyire fontos egy könyv borítója. A könyvesboltban ad plusz figyelmet, a kirakatban jobban létszik, de még egy webáruházban is jobban kitűnik egy szép borító. Így itt például a borító fontos része a kiadásnak, foglalkozni kell vele, meg kell tervezni stb.

A jó kép kiválasztása persze nem egyszerű. Még itt, egy-egy blogbejegyzéshez is sok időt eltöltök a megfelelő kép kiválasztásával. Aztán hol sikerül, hol nem... A jó képnek ugyanis nemcsak figyelemfelhívónak kell lennie, nemcsak illeszkednie kell a tartalomhoz, de lehetőség szerint olyannak kell lennie, amit nem, vagy csak nem sokszor használtak már. És persze az sem árt, ha nekem is tetszik.

A marketingtől a cégek azt várják el, hogy segítse az üzletet, vagyis növelje a forgalmat, a bevételt és nem utolsó sorban a profitot. Vagyis alapvetően mindig a pénzről van szó - amúgy olyan esetekben is, amikor nem profitorientált a megbízó szervezet. Vagy pénzről van szó, vagy olyan valamiről, aminek van valamilyen haszna. (A társadalmi haszon is haszon.)

A marketing tehát alapvetően az üzleti folyamatok egyik része, egyik eleme. És ugyanúgy van kockázata, mint mindennek az üzletben. A marketing is ki van téve a környezeti hatásoknak, a marketinget is el lehet rontani, és a marketingben is lehetnek orbitális tévedések. Vagyis nem mindig működik... A probléma az, hogy ez a legjobb esetben is csak menet közben derül ki, de nem ritkán utólag döbbenünk rá, hogy valami nem volt jó.

A marketing kockázata az, hogy a belerakott pénz nem hozza meg a várt eredményt. Ennek számos oka lehet, és a számos ok közül csak néhány az, amikor szakmai hiba történik. A legtöbb rosszul működő marketing folyamat esetében kiderül, hogy vagy a tervezés volt eleve rossz, például rosszak voltak a célok, vagy a piacot nem ismerte eléggé az, aki tervezett, vagy szakmailag megkérdőjelezhető megoldások születtek valós problémákra.

De persze számos esetben kiderül, egyszerűen csak rossz lett a végrehajtás. Mert például ha azt mondjuk, kell egy szlogen, kell arculat, az a tervben jól néz ki. De ha a szlogen rossz, túl általános, semmitmondó. Ha az arculat unalmas, vacak, használhatatlan. Akkor bizony itt a végrehajtás lett pocsék.

A gond az, hogy kellő kontroll, kellő szakértelem nélkül csak a szerencsén múlik, mennyire lesz sikeres a kommunikáció.

De ha megvan a szakértelem, akkor is lehet hibázni, és akkor is változhatnak úgy a dolgok, hogy az eredmény elmarad. Ilyenkor kell újratervezni, ilyenkor kell megnézni, mitől mentek félre a dolgok, és ha megvan a hiba, akkor próbálni korrigálni.

Mindez tehát azt jelenti, hogy a marketingben is van kockázat. Nem tudhatjuk, mennyire lesz sikeres, amit kitaláltunk, nem tudhatjuk, mennyire fog működni a kommunikációnk. És emiatt is fontos, hogy a marketinget a cégek a helyükön kezeljék: olyan eszköz, ami hasonlóan kockázatos, mint egy új termék, egy új szolgáltatás bevezetése. De a kockázatot ugyanígy lehet csökkenteni, mint más esetekben: tervezéssel és szakértelemmel.

A közösségi média egyik legnagyobb hazugsága, hogy belelátsz mások életébe. Ha követsz embereket - márpedig ezt teszed -, és látod, miket csinálnak, hajlamos leszel arra gondolni, ilyen az ő élete. Hiszen a képek, a szövegek róla szólnak, és hitelesek, hiszen ő osztja meg.

A közösségi média másik nagy hazugsága, hogy az a jó, ami sok embernek tetszik. Egy momentum az életedből, egy kép, egy vicces szöveg: ezek csak akkor jók, ha sok a lájk, sok a megosztás.

Ezeket a hazugságokat azóta próbáljuk cáfolni, amióta létezik a közösségi média, és miközben egyre több ember van azzal tisztában, hogy nem, nem az az élet, ami a közösségi médiában látszik, nem, nem az a fontos, ami sok lájkot kapott, valahogy mégis elhisszük azt, ami ott van.

Ennek pedig az az oka, hogy kíváncsiak vagyunk és elismerésre vágyunk. Sokakat érdekel, milyen a mások élete, szívesen belebújnánk egy-egy ember bőrébe. Ezért követjük, ezért nézzük, mit csinál, és ezért lájkoljuk is, amit csinál. És amikor mi osztjuk meg életünk ilyen-olyan darabkáit, ezért várjuk el, hogy értékeljék azt.

Sok cég, sok márka úgy jelenik meg ebben a közösségi térben, hogy nem érti meg ezeket a vágyakat. Nem azért van jelen, mert elismerésre vágyik, nem azért van jelen, hogy megmutasson magából valamit. Eladni jött ide, és ez minden egyes megnyilvánulásával mutatja is. Nem élményt ad, hanem terméket mutat. Nem örül a másiknak, nem szemlélődik. Nincs "jelen", csak itt van.

Pedig a közösségi médiában nemcsak egy-egy ember érdeke az érdekes, a cégekre is lehetünk kíváncsiak. A cégekről is elfogadjuk, ha elismernek bennünket. És persze nem szeretjük, ha csak a termékeiket nyomják elénk.

Amikor megtervezzük, hogyan legyen jelen egy cég, egy márka a közösségi médiában, akkor bizony ezeket is figyelembe kell vennünk. Mert elsősorban a mások élete az érdekes. Igaz, annak lehet része az is, mit vesznek meg maguknak azok a mások...

Elég régóta dolgozom marketingesként, az első cégemet valamikor 1992-ben alapítottam, ami reklámiroda volt. Láttam már sok dolgot, de néha én is meglepődök. Amikor ajánlatot kérnek tőlünk, akkor annak mindig része egy beszélgetés is, ahol pontosítjuk a feladatokat, és így a Covid után ismét elsősorban személyesen tesszük ezt meg, amikor csak lehet.

Így van mód és alkalom arra, hogy beszélgessünk. Például arról, miért keresnek ügynökséget. És ilyenkor kiderülnek olyan dolgok, amiket nehezen tudok értelmezni. Amikor egy cég úgy keres ügynökséget vagy külsős marketingest, hogy már dolgozott korábban ilyen konstrukcióban, akkor mindig vannak elvárásaik és persze tapasztalataik is. Nem is baj, ha kapunk ezekről valami visszajelzést, és még jobb, ha kiderül, mi volt a gond a korábbi céggel.

Nálunk is sok együttműködésnek van előbb-utóbb vége, az ügynökségi lét része, hogy meg kell tanulni ezt is kezelni. Számos oka lehet, ha véget ér egy együttműködés, és ennek csak egy kisebb része az, ha mi rosszul dolgozunk. Most viszont kaptam néhány olyan visszajelzést a piacról, ami engem is meglepett.

Mert az, hogy valakinek nincs kapacitása új ügyfélre, érthető és elfogadható. De az, hogy ez egy elinduló együttműködés elején, néhány hónap után derüljön ki, már igencsak meglepő - és főleg az ügyfél számára nagyon kellemetlen. Egy ügynökséggel való együttműködés első néhány hete-hónapja a legintenzívebb munka. Ilyenkor sokkal több egyeztetés kell, sokkal több erőforrást (időt elsősorban) kell beleraknia mindenkinek, hogy aztán egyre könnyebben haladjanak a dolgok.

Így amikor ennek a folyamatnak a vége felé az egyik fél kiszáll, akkor az nem jó senkinek.

Egy másik esetben a marketinges elvállalta a munkát, majd pár hónap után jelezte, hogy ő most három hónapig nem lesz. Egy külsős marketinges ugye azért kell egy cégnek, hogy legyen, aki szakmailag foglalkozik a kommunikációs feladatokkal. Már sok esetben egy-egy hét kiesés is probléma lehet, de az még megoldható, előre tervezhető. De három hónap?

Amikor ezeket hallom, akkor két dolog fut át a fejemen. Egyrészt az, hogy lényegében azzal, hogy megbízhatóan elérhetőek vagyunk, és nem hagyunk ott ügyfeleket, máris adunk valamit, amit ezek szerint nem mindenki tesz meg. Másrészt azon gondolkoztam el, hogy nem csoda, hogy ennyire rossz híre van a marketing szakmának. Ezzel a háttérrel? Ilyen történetekkel?

Mindenesetre mi nem tervezzük, hogy eltűnünk, és nem tervezzük azt se, hogy hosszó hónapokra szabadságra vonulunk. Hiszen az elérhetőség, a stabil háttér az alap. Ez kell ahhoz, hogy a szakmai munkával tudjunk foglalkozni.

Amikor marketinget tanultam, akkor még szokás volt a teljes folyamatot marketing menedzsmentnek nevezni, ami sokkal pontosabban kifejezte azt, hogy itt egy nagyon komoly szervezési feladat is kell, hogy történjen. Ha a szervezés kimarad, akkor hiába a jó terv, a végrehajtás nem fog működni.

Nagyon sok céggel dolgoztam az elmúlt húsz évben, és azt látom, hogy azokkal a cégekkel lehet sikeres együttműködést kialakítani hosszútávra, amelyeknél a működés jól szervezett. Meg van határozva, kinek mi a feladata, ki minek a felelőse. Lehet tudni, milyen ügyben kihez kell fordulni, ki az, aki a döntést meghozza. És a cég nemcsak kifelé működik, de befelé is: a kérdésekre választ kapunk, ha változás történik, időben szólnak, és nem nekünk kell összevadászni az információkat.

Sajnos azt látom, hogy sok cég esetében ezek nem ennyire egyértelműek. A legnagyobb gondot két dolog szokta jelenteni: az egyik a gyors válasz, a másik a változások.

Előfordul sokszor, hogy lassan kapunk választ. Van, hogy napokat kell várni a továbblépéshez, hogy aztán onnantól kezdve viszont nagyon sürgős legyen. Igyekszünk ehhez alkalmazkodni, de nem lehet minden határon túl: nemcsak egy ügyfélnek dolgozunk, így nem tudunk mindig mindenre azonnal ugrani.

Ritkábban fordul elő, de talán még kellemetlenebb, mint a lassú válasz, hogy változnak a cégnél a tervek, de mi nem kapunk róla információt. Elkészítjük az eredeti tervek szerint a feladatokat, aztán amikor elküldjük elfogadni, derül ki, hogy ja, bocs, mégse így kell. És kezdhetjük elölről.

Azért történnek ezek, mert nem megfelelő belső szervezés, nem megfelelően működik a menedzsment. De ezek egyben jelzések is: jelzik, hogy érdemes lenne újraszervezni, esetleg megszervezni a belső folyamatokat. De ebben mi, marketingesek, maximum csak tanácsokat tudunk adni, nem tudjuk a cégek helyett megoldani a problémákat. Ehhez másra van szükség, például egy üzleti coach-ra vagy egy folyamatszervezéssel foglalkozó tanácsadóra.

Amúgy bőven megéri ezeket rendbe rakni: ami a mi munkánkat nehezíti, az egész biztos, hogy a belső hatékonyságot rontja, így a cég drágábban működik, mint az lehetséges lenne. Ez pedig alacsonyabb profitot is jelent, ami nem jó senkinek.

Amikor marketinget, online marketinget tanítok, szoktak mondani, a marketinges oda megy hirdetni, ahol sokan vannak. Nem azért hirdetünk a Facebook-on, mert azt szeretjük. Azért hirdetünk a Facebook-on, mert ott vannak az emberek. Ez pedig azt is jelenti, hogy a marketinges mindig alkalmazkodik: olyan eszközöket, olyan felületeket használ, amelyek éppen akkor és éppen ott alkalmasak a kommunikációs célok elérésére.

Ezért is van az, hogy igazából mindegy, mi fog történni a Facebook-al, vagy éppen milyen új szolgáltatást talál ki valahol valaki - az fog számítani, a célcsoportokat hol tudjuk elérni. Marketingesként ez az egy szempontunk van, miközben magánemberként természetesen van saját véleményünk arról, mi mennyire tetszik.

Az online világ iszonyúan gyorsan megváltoztatta a marketingesek, a kommunikációval foglalkozó szakemberek világát. Miközben 25 éve még csak ígéret volt az internet, mára annyira az életünk része, hogy el se tudjuk képzelni nélküle a világot. Online lenni, állandóan elérhetővé válni egy olyan új drog lett, amit jobbára önként választunk. Észre se vesszük, ez mivel jár, mennyire stresszes.

Amikor vasárnap este kapsz egy munkával kapcsolatos levelet, akkor azzal véget is ért a hétvégéd. Mert éjszaka már azon agyalsz, mert lehet, még el is kezdesz rajta dolgozni. Így működünk, a többségünk nem tudja karanténba zárni a feladatokat.

A home office, ami sokáig vágyott dolog volt, hirtelen még jobban kinyújtotta a munkahellyel való gondolkodást. Szó szerint bejött a meló a lakásunkba, a nappaliba, a dolgozószobába.

Ezek után nem is lep meg nagyon, hogy ismét népszerűek lettek a butatelefonok...

Ennek pedig lehet az a következménye, hogy a következő években kicsit látványosabb átalakulások történnek a fogyasztói szokásoknál. Nem lepne meg, ha a Facebook használatának az intenzitása idehaza is elkezdene jelentősen csökkenni, és más felületekre terelődne a figyelem. Hogy mire, azt persze még nem lehet látni. De a Covid lezárások alatt például a LinkedIn erősödését figyeltem meg, a TikTok egyre szélesebb tömegeket hódít meg, és mintha a Twitteren se csak a régi arcokat látnám.

A marketingre sokan mondják, hogy művészet, de valójában csak egy része az, nagyobb része gyakorlat és persze számos ismeret alkalmazása - alkalmazott tudomány. De mégis, egy-egy jól sikerült reklám, egy-egy jó szlogen már művészet.

Itt van például ez a Mercedes-Benz reklám, ami olyan, mint egy film - végignézed, és néznéd tovább. Én ezt minden további nélkül nevezném művészetnek.

Ugyanakkor a reklámok többsége nem ilyen. Sajnos. És ami mára szinte teljesen eltűnt, az a kreatívokban használt versek. Pedig megvolt azoknak is a helyük, eleinte ugye nyomtatott sajtóban, aztán rádióban és tévé reklámban. A megzenésített versek még pár évtizede is jól működtek. Mára valahogy ezeknek sincs nagy szerepük a kommunikációban.

Érdemes mégis elgondolkoznunk legalább a költészet napján azon, vajon miért nem készítünk olyan szövegeket, amik nemcsak hatékonyak, de ráadásul még esztétikailag-művészileg is megállják a helyüket? Nincs rá igény? Nincs rá tudás? Nincs rá akarat?

De ma, József Attila születésnapján, olvassunk verseket. Hátha kapunk ihletet egy-egy jó kreatív szövegre.

Tegnappal véget ért az első olyan hazai parlamenti választás, ahol fontos és kiemelt hirdetési felületté vált a Facebook. Olyan mértékű költés volt Facebook-on és a Google-ben a kampány kapcsán, amelyet korábban még sosem tapasztaltunk. Konkrétan volt olyan nap, amikor meghaladta a 100 millió forintot a politikai hirdetések összege.

Lévai Richárd folyamatosan vezette a számokat, az ő ábráját érdemes megnézni (forrás):

Számos tapasztalatot kell majd levonnunk ezek alapján, de egy dolgot biztosan tudunk: az a hatalmas költés, ami volt, drágábbá tette mindenkinek a hirdetést. A tegnapi nappal ennek jó ideig vége, és várhatóan ismét kereskedelmi és nem politikai hirdetésekkel fogunk elsősorban találkozni.

Kell majd még pár nap, de azt hiszem a hét második felére már látni fogjuk, ténylegesen mit jelent ez a kampányköltségvetések szempontjából. De immár bátrabban lehet hirdetést indítani, és a konverziók is olcsóbbak lesznek. 

Egyébként egy következtetést biztosan levonhatunk a számok alapján: aki képes sokat költeni, az képes befolyásolni úgy a választói akaratot, ami számára előnyös. Persze kell ehhez más is, nemcsak a hirdetések, de ezek nélkül biztosan máshogy alakult volna a tegnapi nap.

...tanítás, bár ebben a félévben kevesebb órám van, és azok egy része online volt. De ma tanítok, és jövőhéten is tanítani fogok. Ma az Edutuson és Budapesten, jövőhéten szintén Edutus, de Székelyudvarhelyen.

A mai téma a közösségi média lesz, részben általában, részben Facebook és blog alapok. Egy olyan csoportban, amely az egyetem szakirányú továbbképzésére jelentkezett. Talán ez a fajta képzés az, amit a legjobban szeretek. Eleve már egyetemet vagy főiskolát végzettek jelentkeznek, és alapvetően azért, hogy minél többet tanuljanak. Figyelnek, kérdeznek, és úgy vannak jelen, ahogy azt az ember amúgy is szeretné a hallgatóságtól.

Ez persze azt is jelenti, hogy jobban képben kell lenni, hozni kell majd példákat, és beszélgetéseket kell "provokálni". De ezzel a csoporttal más tantárgynál már találkoztunk, tudom, vevők az aktivitásra. És ez jó, mert így talán könnyebb megérteni és megtanulni az anyagot.

Én szeretek hangsúlyt fektetni azokra a dolgokra, amik a megértéshez kellenek, és azokra, amik nem, vagy csak nagyon lassan változnak. Szerintem nem az a marketinges tudás, hogyan működik éppen ezen a héten a Facebook, hiszen az úgyis képes változni, néha majdnem olyan gyorsan, ahogy miniszterelnökünk véleményt vált... Az sokkal érdekesebb, mit érdemes csinálni, és mit miért érdemes csinálni. Mert ez is elsősorban az emberekről szól, akikhez el akarunk jutni, az emberek viselkedése, az emberek igényei az érdekesek.

Így tehát ma is pénteki tanítás, egészen estig. Hogy aztán a hétvégén mehessünk választani.

Felkapod a fejed igaz? Nézd, egy kutyuska! Egy cica, aki éppen csinál valami cicásat! De édes ez a kisbaba! Ismerős? Sokak közösségi média oldala erről szól, plusz kap sok-sok hirdetést. Mert szeretjük azt, ha valami cuki. Olyan kis édes, hát nem?

Annyira, hogy látom, néhányan megpróbálják ezt az irányt felhasználni céges kommunikációban is. De ami egyszerű, ha nincs vele más célunk, mint örömet okozni másnak, az nagyon nehéz, ha más célunk is van. A cukiság természetesen jól használható egy-egy kampányban, de annak nagyon profinak kell lenni, és nagyon könnyű elrontani.

Többféle hibát is elkövethetünk. A leggyakoribb hiba az szokott lenni, amikor a cukiság nincs kontextusban, nincs kapcsolata a termékkel, a céggel. Ilyenkor mindenki megnézi, de aranyos, és semmi nem történik marketing szempontból. Nem ismernek meg többen, nem vásárolnak többen és így tovább.

Ez olyan hiba, amit sokan nem vesznek észre. Mert az ilyen posztok eredménye jó: sok lájk, komment, megosztás, pörög, mintha a kormánypropaganda minden pénzét beleraktuk volna. De valójában értelme nem sok van. Aki ilyen posztokból építi fel mondjuk a Facebook-os jelenlétét, az bizony a jó statisztikán kívül másnak nem nagyon tud örülni, üzleti szempontból legalábbis.

A másik hiba az, ha valaki nem a célcsoportjának megfelelő hangnemet használja. Ha van kapcsolata a poszt tartalmának a céghez, és nem követi el az előző hibát, de a célcsoport amúgy nem fogékony a stílusra, akkor megint félremegy az egész. Annyival még rosszabb is a helyzet, ezzel akár el is riaszthat potenciális vevőket.

Végül azt is láttam már hibának, amikor kicsit túltolják ezt a stílust. Amikor már sok a cukisságból. Az talán legrosszabb: idegesítővé válik, és az ember egy idő után menekül.

A cukiság legalább annyira nehéz, mint a humor, ha üzleti kommunikációban használjuk. Ugyanúgy tervezni kell, tesztelni kell, meg kell tanulni használni. Ne essünk a cukiság csapdájába!

Amikor belépünk egy weboldalra, az esetek nagy részében információt akarunk szerezni. Van egy elképzelés, miért jöttünk, és megpróbáljuk megkapni a szükséges információkat. Az a jó, ha a folyamat így néz ki:

• Belépek a weboldalra -> elolvasom az információt.

Esetleg így:

• Belépek a weboldalra -> a keresőt vagy a menüt használva megkeresem az információt -> elolvasom az információt.

 Azt hiszem, a fentieket nevezhetjük az ideális folyamatnak. Mert ehhez képest mi is történik?

1. Belépek a weboldalra, erre felugrik egy ablak, hogy fogadjam el a sütiket, vagy állítsam be, hogy melyik sütiket akarom elfogadni.
2. Ezután felugrik egy chat ablak, amiben megkérdezi, miben segíthet. Nem ez érdekel, lezárom.
3. Így van esélyem leállítani az automatikusan és hanggal elinduló videót.
4. De eközben már felugrik a pop-up, hogy iratkozzak fel a cég hírlevelére.
5. És akkor most próbáljak meg rájönni, miért is jöttem ide?

Ismerős? Ennél már csak az a rosszabb, amikor mindez mobilon történik. Ott ráadásul néha a lekapcsolása ezeknek nem is annyira egyszerű, néha oldalra kell görgetni. A minősített eset pedig az, amikor még felugrik egy Széchenyi program vagy valami hasonló logó is, amit valami nyertes pályázat miatt kell az oldalra még felrakni...

Hiába van egy több-kevésbé jól működő, informális weboldalunk, ha az elején ezekkel mind meg kell küzdenünk. Sajnos vannak lépések, amelyek kötelezőek. De azért érdemes lenne néha egyszerű felhasználói fejjel végigjárni ezt az utat, és aztán kipurgálni a zavaró vackok nagy részét.

Használtam már néhány munkánál, most megosztom itt is, hátha másnak is segít a fogalmazásban. Amikor arról beszélünk, hogy egy cég külföld felé terjeszkedik, akkor érdemes megkülönböztetni azt, hogy valaki csak a szomszéd országok irányába megy, vagy sokkal távolabb (vagy távolabb is).

Erre használom én a közel-külföldet. Közel-külföld nekem azok az országok, amelyekkel vagy határosak vagyunk, vagy annyira közel vagyunk hozzájuk, hogy hasonló a gazdasági-társadalmi berendezkedése. Vagyis nem jelent nagyon nagy kulturális ugrást ott megjelenni. Közel-külföld tehát Románia, Szlovákia, Ausztria, Horvátország, Szerbia, sőt, bizonyos értelemben Ukrajna is. De ide sorolom még Lengyelországot és Csehországot is, és még egy pár hasonló országot.

Közel-külföld azért más kategória, mert ezekbe az országokba kicsit egyszerűbb terjeszkedni. Egyrészt autóval kényelmesen elérhetőek, másrészt könnyű találni olyan embereket, akik ismerik a helyi viszonyokat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy kisebb a kockázat errefelé terjeszkedni, kisebb erőfeszítés kell ezekhez.

Amikor egy cégnél a külföldi terjeszkedés szóba kerül, akkor szoktam erre mindig rákérdezni: közelre vagy távolra terveznek? Mert nagyon nem mindegy, sem költségekben, sem felkészülésben. A közel-külföld egyszerűbb, a közel-külföld "itt van". A távolabbi országokba történő terjeszkedésnél sokszor már az előkészítés is többe kerül, mint egy közeli országba a teljes belépés.

Ez tehát az általam alkotott fogalom. Hogy tetszik?

Tudod mikor van anyák napja? És azt, mikor van idén húsvét? Erre általában mindenki ad egy választ - jellemzően azt a választ, ami arra az országra vonatkozik, ahol él. Pedig ezek a jeles napok másokkal együtt akár országonként is eltérhetnek.

Például anyák napja nálunk május első vasárnapja, de Szlovéniában március 25-e, Ausztriában május második vasárnapja, hogy csak két közeli országot említsek. De ugyanígy van különbség a Húsvét idejében (egy héttel később van az Ortodox Húsvét, ez érinti Romániát, de pl. Görögországot is).

Amikor tervezünk egy nemzetközi kommunikációt, akkor bizony azzal is kell foglalkoznunk, az adott országban mikor milyen ünnepnapok vannak, és van-e eltérés például azok tartalmában. A fenti példákat azért hoztam, hogy lássuk: ez nem valami távoli probléma, amely csak a nagy, nemzetközi cégek kommunikációját érinti, ugyanúgy igaz lehet a kisebb cégek esetében, és ráadásul a szomszédos országok piacain is.

Azért is fontos ezt tudnunk, hogy az éves terveket ez alapján állítsuk össze, és persze azért is, hogy ne hibázzunk. Egyébként általában igaz: nemzetközi kommunikációban mindig nagyon fontos az előzetes kutatás, az adott ország megismerése. Ennek része az ünnepnapok ismerete, de része a kultúra, része a helyi szokások is. Számos olyan marketing példa van, ami azt mutatja, ez mennyire fontos. Olyan egyszerű kommunikációban, mint az 'ilyen volt - ilyen lett' is lehet hibázni, hiszen míg nálunk ez úgy néz ki, hogy balra van a régi, és jobbra az új, addig az arab országokban ezt pont fordítva kell elkészíteni: ott a fordított olvasási irány miatt jobbra van a régi, és balra az új.

A közép-európai elaprózott piacok, a néhány milliós nyelvi szigetek évről-évre egyre egységesebbé válnak azzal, hogy sok kisebb cég is felismeri, nem elég a saját országában működni. Ezt látjuk, amikor egy megrendelt termékünk az egyébként magyar nyelvű webshopban Csehországból vagy Romániából érkezik, és ezt látjuk vállalkozóként is, amikor a konkurencia az online térben nemcsak a hazai cégeket jelenti.

Ki kell lépni, mert a nagyobb piac nagyobb forgalmat, ezáltal nagyobb profitot és növekedést is jelent. De ehhez kell tudni azt, hogy kommunikációban mire vigyázzunk. Például a jeles napok időpontjára.

Az Onlinemarketing Klub keretében egy újabb online beszélgetést szerveztünk, amely március 29-én, kedden lesz 17 órától. A beszélgetést a Facebook-on közvetítjük, az Onlinemarketing.hu Facebook oldalán. A téma a UX, meghívott vendégünk pedig Németh Ádám.

Ádámot nagyon régről ismerem, még valamikor 15 éve ő s akkor kezdett el aktívan blogolni, amikor én. Egy igazi mérnöki gondolkodású IT-s, aki az évek folyamán olyan mértékig beletanult az UX világába, hogy mára tanítja is azt. Az eseményről az ajánló itt található, mi egy izgalmas és tartalmas beszélgetéssel készülünk. 

Téma lesz, miért fontos a UX, hogyan befolyásolja a mindennapjainkat. Milyen kutatási módszerek léteznek, milyen egy jó interjú, mitől lesz jó egy weboldal vagy egy alkalmazás. És így tovább, igazából ezek mind olyan kérdések, amikről napokat is tudnánk beszélni - mi most úgy készülünk, hogy egy jó órányit fogunk beszélgetni.

Az előadáson való részvétel ingyenes, mindössze fel kell iratkozni, és aki ezt megteszi, az letöltheti az Ádám által készített e-book-ot is. Hát nem megéri regisztrálni?

Regisztráció az eseményre »»»

A Facebook oldalak használata a cégek számára, főleg, ha azok B2C területen dolgoznak, szinte kötelező. Akkor is, ha nincs rá energiájuk, van valami Facebook oldaluk, és akkor is, ha nem értenek hozzá, készítenek posztokat. Amióta a Facebook csak kevés embernek mutatja meg ezeket a posztokat, egyre több cégben felmerül a kérdés: van ennek értelme?

Sokszor tudom azt a választ adni erre, hogy nincs, így biztosan nincs. Mert az a fajta kommunikáció, amikor nem foglalkozunk a közönségünkkel, csak azt mondogatjuk, amit mi gondolunk, nem fog segíteni abban, hogy többen lássanak bennünket. A jó Facebook oldal valamennyire aktív: vagy tereli a közönséget mondjuk egy blogra, vagy kialakul valami beszélgetés a posztoknál. Az a jó, ha mindkettő megtörténik.

De ehhez olyan posztok kellenek, amelyek valamilyen reakciót váltanak ki, ahhoz pedig az kell, hogy a posztot látóban valamilyen érzelmet váltsunk ki. Érzelmi reakció nélkül nem lesz aktivitás, és ha nincs aktivitás, akkor egyre csak csökkenni fog az elérés, idővel már annyira kevesen látják csak a posztokat, hogy annyi embert akár telefonon is felhívhatnánk pár naponta...

A Facebook oldal arra való, hogy magunkhoz kössünk embereket, legalább annyira, hogy azt a pár perc figyelmet megkapjuk. Ehhez kell az érzelmek kiváltása, és ehhez bizony olyan posztok kellenek, amelyek nekik szólnak. Az ő stílusukban íródnak meg, az ő érdeklődési körükhöz kapcsolódnak. Nem a sajátunkhoz, nem a céghez. A termékünk lehet az apropója egy posztnak, de ritka szerencse az, amikor maga a termékünk megmutatása is önmagában elég ahhoz, hogy reakciókat kapjunk.

A posztokat tehát úgy írjuk meg, hogy azok érdekesek legyenek, azok a célcsoportunknak szóljanak, és azok érzelmeket váltsanak ki. A termékek bemutatása, a termékek eladása pedig menjen hirdetésként - azt tudjuk jobban célozni, és sokkal jobban tudjuk így mérni, és sokkal több bevételt is tud majd hozni.

Ne felejtsd el: van már Telegram csatornánk is, ott is követheted a blogot és az Onlinemarketing.hu híreit!

Próbáljunk ki valamit! Azért írok blogot, azért van Facebook oldalunk, azért vagyok jelen a Twitteren, hogy eljussak sok emberhez. Ha nem ez lenne a célom, nem lennék aktív. De azt látom, hogy a Facebook kezd egyre kevésbé érdekes lenni. Hirdetési platformnak még egyelőre oké, de cégként, az organikus látogatásra építeni, nem túl hatékony. Lehet trükközni, lehet aktivitásokat növelni, de ez jobbára a B2C területen működik igazán.

Ez a blog, és a cégünk Facebook oldala is sokkal inkább egy B2B kommunikációs felület, eleve annak lett kitalálva. Én nem fogok elkezdeni az oldalon mindenféle aktivitást növelő trükköket bevetni, és nem igazán akarok bulvárabb tartalmakat sem megosztani, de ennek az az ára, hogy elég alacsonyak az elérések. No de sebaj, ezzel együtt tudok élni, nem a számok az érdekesek, hanem ami azok mögött van: az olvasók. És úgy tűnik, akik olvasnak, bár nincsenek sokan, de "jó" olvasók. Igen, most téged is dicsérlek!

De azért próbálkozni kell, és most egy újabb csatornát elindítok, ahol elérhetők lesznek a blogbejegyzések ajánlói. A Facebook, a Twitter és a LinkedIn után most lesz egy Telegram csatornánk is.

Itt a csatorna címe: https://t.me/onlinemarketinghu

Gyere, csatlakozz, beszélgessünk!

Miközben alapvetően marketinggel foglalkozunk, legalább annyira fontos, hogy a munkánk az interneten történik, így kell egy erős IT szakmai háttér is. Ez részben azt jelenti, hogy van a csapatban olyan ember, aki érti a szerverek lelkivilágát, és olyan is, aki bele mer nyúlni egy weblapba, ha ez a feladat. És persze nagy intenzitással használunk mindenféle online eszközöket a belső működésben is.

Online cégként ezért is nem volt annyira nagy problémánk azzal, amikor az egész világ home office-ba vonult: mi addig is így dolgoztunk. Igaz, hetente egyszer azért tartottunk egy személyes megbeszélést, de akkor se volt egyszerre ott mindenki, volt, aki távolról kapcsolódott. Most ugyanezen meetingek a Zoom-on vannak, és az a helyzet, kicsit mintha hatékonyabbak is lennének.

Persze, mindig vannak problémák is. Az online marketing eszköztárában több olyan eszközünk is van, amelyhez speciálisabb, nem marketinges szakértelem kell, és több olyan is van, ami néha problémát okoz. Mert előfordul, hogy vírusos lesz egy vagy több weboldal, előfordul, hogy a hírlevél kiküldés valamiért nem tökéletes, és az is előfordul, hogy hirtelen hardver csere kell egy meghibásodás miatt. És bár mára rengeteg dolog megy a felhőben, de fel kell arra is készülni, mi van akkor, ha valami vagy valaki kiesik pár napra.

Most például, amikor ezt a bejegyzést írom, éppen egy IT problémát kell orvosolnunk, weboldalakkal kapcsolatos feladatot - amit igazán nem is mi csinálunk, de nekünk kell megoldani, a bevált partnerünk segítségével. De ehhez kellenek a jó partnerek, akik ilyenkor segítenek, nem kell órákat egyeztetni, megvan az a keret és az a keretszerződés, ami alapján gyorsak tudunk lenni. Mert egy-egy szakmai kérdésben mindig az azt értő szakembert kell bevonni.

IT támogatás nélkül tehát nem tudunk működni. És ezt sajnos rendszeresen meg is erősíti az élet.

Bár ez az idézet kedvenc magyar zenekaromtól származik, és nem a marketingről szól, de valahogy egyre többször tapasztalom, hogy mondunk dolgokat, de olyan, mintha más nyelven beszélnénk. Leírjuk egy hirdetésben a kínálatot a Facebook-on, majd jönnek a kommentek, és megkérdeznek olyan dolgokat, amik amúgy ott vannak a posztban leírva.

De más helyzetben is az ember kimondja a szavakat, gondol valamit mögötte, de a befogadó fél ezt nem úgy értelmezi, ahogy mi gondoljuk. Ez persze olyan probléma, ami régről ismert, én kommunikáció elméletben tanultam először erről: amikor a befogadő, a vevő, máshogy kódolja az üzenetet, mint az, aki az üzenetet feladja, kimondja. Ezért fontos mindig tudni, kinek beszélünk: hogy úgy kódoljunk, hogy a másik is megértse.

Csak néha ez szinte lehetetlen. Amikor a befogadó fél nem is törekszik az üzenet megértésére, vagy még rosszabb, amikor az üzenetünket direkt félreérti, akkor bizony kialakul az a fajta süketek párbeszéde, ami sehova sem visz.

Kínálunk egy terméket, egy szolgáltatást, és a hirdetés alatti kommentekben az emberek nem a termékre, a szolgáltatásra reagálni, hanem saját frusztrációjukat adják ki. Az mindegy, te miről beszélsz, ha neki erről valami más jut az eszébe. Miért van ez? Miért nincs meg az a kontroll az emberekben, hogy valami nem nekik szól, nem róluk szól, akkor azt engedjék szó nélkül?

Bár szerintem ez a kontroll sosem volt meg, csak voltak ugye a kapuőrök, amelyek nem engedték, hogy az ilyen megjegyzések, vélemények nagyobb nyilvánosság elé kerüljenek. Ezek a kapuőrök mára nincsenek, utólag lehet esetleg törölni az oda nem illő véleményeket...

Amikor arról írok, a jövőben egyre pontatlanabbak lesznek a célzások a szabályozások miatt, akkor ezt azért is érzem problémának, mert minél rosszabb a célzás, annál inkább igaz lesz az, hogy olyanokhoz jutunk el, akik valójában nem a célcsoportunk, és részben emiatt nem is nekik beszélünk. És nem fogják érteni, vagy félre fogják érteni a hirdetést. Egy nem nekik szóló ajánlat könnyen frusztrációt okoz, ami negatív véleménybe csap át, és ez innentől nem lesz jó senkinek.

Így aztán kialakul az, ami miatt ez a bejegyzés is született: a legnagyobb szakértelemmel, odafigyeléssel és jóindulattal is fölösleges indulatokat kelthet egy üzenet.

Más se jár a fejünkben (nekünk, marketingeseknek), mint az, hogy kitaláljuk, mi jár a fejedben. Mi az, ami alapján döntést hozol, mi az, ami alapján választasz, mi motivál, mi késztet döntésre. Az ideális marketinges igazából az lenne, aki képes olvasni a gondolatokban és az érzelmekben. (Sőt, az lenne a legjobb, ha olyan lenne, mint az Asimov által írt Alapítvány Öszvére: képes lenne befolyásolni mások érzelmeit.)

Amikor a Google Analytics eredményeit nézegetem, az értékesítési eredményekben próbálok rendszert találni, megpróbálom megérteni, miért működik egy kampány és miért nem működik egy másik, akkor mindig ezt teszem igazából: megpróbálom kideríteni, miért döntenek úgy a vevők, ahogy. Például ha azt látom, hogy március első felében alacsonyabb a megrendelői kedv, és azt látom, ez így volt tavaly is, akkor próbálom megérteni, ez vajon miért van. Miért ez a szezonalitás? Mi a visszaesés oka? És vajon a hónap második fele idén is olyan lesz, mint a tavalyi: sokkal erősebb? Két nap után úgy tűnik, igen. De miért? Mi mozgatja a vevőket?

Számos kutatás van arra nézve, mitől függ az, hogy a vevők hogyan döntenek. Mi az, ami meggyőzi, megmozdítja őket. De ezek a kutatások általánosak, ezt mindig valahogy értelmezni kell az adott kampányra, termékre, cégre. Az a jó, ha sok adatból tudunk dolgozni: minél nagyobb a forgalom, minél nagyobb az elköltött összeg, annál több adatunk van, és sok adatból már lehet következtetéseket levonni. A napi 3-4 konverzió még nagyon kevés. Napi 10-15 konverzióval már el lehet kezdeni trendeket nézni, de az az ideális, ha ennél is több van.

És persze azt is figyeljük, mi változik a világban. Egy napos hétvége így tavasszal egyértelmű forgalomcsökkenést hoz, miközben egy esős hétvége növelheti a forgalmat. Ha a szomszédban háború van, akkor az megfontoltabbá teheti az embereket, békében a forgalom is kiszámíthatóbb. És így tovább, sok tényezőre érdemes figyelni.

De minden oda mutat vissza, hogy tudjuk, lássuk, mi jár általában a vevők fejében. Mert akkor annak megfelelően tudunk reklámot készíteni, az alapján tudjuk megszólítani őket. És igazából ezért kell ez nekünk: így tudjuk elérni, hogy nálunk költsék a pénzüket.