Onlinemarketing blog

Amikor a forgalom elmarad az elvárttól, akkor felmerül, mi az, ami ezen a helyzeten segíthet: mitől lehet emelni a forgalmunkat, és ezzel együtt a profitunkat is (vagy adott esetben csökkenteni a veszteségünket). Az "adjunk el sokat, drágán" megoldás nem mindig működik: versenyző piacon a magas ár miatt elfordulnak a vevők, és máshol veszik meg ugyanazt, így nem lesz forgalmunk. Az "adjunk el sokat, olcsón" viszont csak akkor működik, ha ez az "olcsó" még azért nem okoz veszteséget.

A kedvezményeknél mindig ez az első kérdés: mekkora az az ár, ami még "belefér", vagyis amennyiért érdemes nekem eladni, hogy keressek rajta. Amikor a hazai online kereskedelem kezdett felfutni a tízes években, akkor bevált modell volt, hogy a webáruházak egy része elkezdett kisebb árréssel árulni olyan termékeket, amelyeket addig a vevők jobbára boltban vásároltak. Mivel a webáruház fenntartása egyszerűbb és olcsóbb, így az alacsonyabb árrés is termelt annyi hasznot, hogy megérje, főleg, ha a forgalom megvolt mellé - de az alacsonyabb ár miatt ez a forgalom is megjelent.

Azóta viszont ez a megoldás már nem működik, mivel egyrészt lényegében minden kereskedőnek lett webáruháza, másrészt drágább lett az online értékesítés is. Ma már sokkal nagyobb befektetés egy jó webáruház, és sokkal többet kell költeni a hirdetéstől kezdve a logisztikán keresztül az üzemeltetésig, így az alacsony árrés már sokszor kevés.

De ha elmarad a forgalom, akkor azért olyan sok lehetőségünk nincs: vagy többet költünk reklámra, akár úgy, hogy eddig nem használt reklámeszközöket vonunk be, vagy kedvezményt adunk - miközben akkor is érdemes többet költeni reklámra, hogy a kedvezményről tudjanak, de ezt általában elég a megszokott felületeinken megtenni.

Az olyan időszakokban, mint a mostani, amikor a vásárlóerő gyengülése okozhat visszaesést, az árcsökkentés a jobb út: mindaddig igaz ez, amíg nem mindenki csökkent árat. De mi a "jó ár"? Mi az az ár, ami még fenntartható?

Üzleti tervezésnél szoktam megkérdezni az ügyfeleket, mennyi az az összeg, amit egy eladás "elbír" marketingben. Vagyis mennyi pénzt lehet elhirdetni egy eladáshoz. Itt is nagyon hasonló a kérdés: mekkora az az árrés, ami még vállalható, ami nem fordítja veszteségesség a tevékenységünket? Ez az, ami elsősorban meghatározza, mekkora kedvezményt tudunk adni.

A másik fontos forrása egy kedvezménynek a nagykereskedő partner. Sokféle modell létezik a nagykereskedőknél, de általában igaz, hogy jutalmazzák a nagyobb forgalmat, vagyis ha nagyobb a forgalmunk, olcsóbban kapunk termékeket. Egyrészt tehát lehet ez a forrás: alacsonyabb áron kaphatjuk a terméket, és az árrés különbözetet (vagy annak egy részét) kedvezményként tovább tudjuk adni. Igaz, így kevesebbet keresünk, mint kereshetnénk, de cserébe mi leszünk a piacon azok, akik akcióznak, így a forgalom nálunk jelenik meg: összességében többet keresünk.

A másik forrás az lehet, ha maga a nagykereskedő is beszáll az akcióba. Eleve kedvezményt ad, vagy mi kötünk velük egyedi megállapodást kedvezményre. Ehhez jó partneri kapcsolat kell, de ha az megvan, akkor hajrá: ezzel is lehetnek jó áraink.

Ugyanakkor ne felejtsük el: akkor működnek az árakciók, ha csak mi, vagy ha csak kevesen akcióznak. Minél több cég adja olcsón a terméket, annál kevésbé tudjuk azt érvényesíteni, vagyis abban az esetben lényegében az általános árszintet csökkentjük. Ez is a csapdája az ár akcióknak: csökkentheti a teljes iparágban az árakat, és ezzel a haszonkulcsot is.

Olyan helyzetben, amiben most vagyunk, az árakciók működhetnek. Hosszabb távon viszont érdemes arra is figyelni, hogy ne az a kép alakuljon ki, hogy mi vagyunk az "olcsók". Ez már inkább a márkaismertséggel és a szolgáltatás minőségének a magas szinten tartásával lehetséges. Mert ez az időszak, amikor a vevőket elsősorban az árérzékenység jellemzi, el fog múlni. És ha ezt most túléljük, akkor majd a jövőben már nem kell ilyen eszközhöz fordulnunk a forgalom fenntartásához.

Amikor nagyon sok évvel ezelőtt, még a közösségi média berobbanása előtti időben elkezdtem csinálni ezt a mostani vállalkozásunkat, akkor már a tanácsadás volt az egyik fontos szolgáltatás, amit kínáltam. Ezek után természetesen a felépített cég is erre fókuszált, de ahogy jöttek a feladatok, kiderült, a megvalósítás is legalább ennyire fontos. Évekig aztán erre koncentráltunk, és a piacnak is ez kellett: a növekedési időszakokban mindig a jó és hatékony megvalósítás a kulcs, miközben a tervezés is fontos, de a tanácsadás kicsit azért háttérbe szorult.

Most ez a fajta növekedés megtorpant, a piac egy olyan új helyzetbe került, hogy ismét megfontoltan kell dönteni, nincs mindenképpen növekedés, a fogyasztói várakozások minimum stagnálást, de akár csökkenést is jelenthetnek. Azt hiszem, itt az ideje annak, hogy a cégek ismét többet foglalkozzanak a tervezéssel, a folyamatok átnézésével, és mindez egy-egy tanácsadóval könnyebb lehet.

Vannak tanácsaim, tanácsaink. Jelen helyzetben már máshogy kell felépíteni a kommunikációt, máshova kerülhetnek a súlyok. Ha az eddig használt eszközök hirtelen nem működnek, akkor érdemes átnézni, mi ennek az oka. Adatokat kell elemezni, és ismerni kell a lehetőségeket - amelyek persze túlmutatnak a Meta-Google világán.

Vannak tanácsaim, ha elmarad a bevétel. Vannak tanácsaim, ha valaki most indulna. Vannak tanácsaim, ha valaki váltana.

Első lépésben érdemes végiggondolni, mi a célunk. Mi a célunk a következő hetekre, a következő hónapokra, 2023-ra. Aztán érdemes felmérni a tartalékainkat: van-e még tőkénk, milyen erőforrásaink vannak, mi az, ami mozdítható. Nézzük át a költségeinket: mennyiben érint minket az infláció, mennyiben lehetetleníti el a munkánkat a magas energiaár, mi az a költségelem, ami pazarló, mi az, ami megvágható.

Majd a fentiek ismeretében már el lehet kezdeni tervezni. Most, 2022. szeptemberében, azt hiszem, rövid távon inkább pesszimistán, de hosszabb távon bátran lehet számítani fordulatra. Ez a válság nem fog örökké tartani. Túl kell élni, és mivel nem fogja mindenki túlélni, így majd a növekedési időszakban lesznek új piaci rések. Erre érdemes számolni, de most elindul a túlélők viadala.

Neked mennyit nőtt, a rezsid? És mennyit fog nőni? Tudod már?

Minden évben eljön, és legkésőbb szeptember 1-én bekövetkezik, azzal, hogy elkezdődik az iskola. De néha az időjárás kicsit kitolja, így talán a nyári érzés még bennünk maradhat - viszont ilyenkor, a nyár utolsó napjaiban már beindul az üzlet.

Az idén ez kicsit kitolódott, de általában igaz, hogy augusztus 20-ig minden értelemben nyár van, és csak azt követően indul be ismét a megszokott üzleti élet. Ami idén nagyon nem lesz megszokott, bár a korábbi két év sem nevezhető tipikusnak...

Az energia árak brutális növekedése, a stagfláció fenyegető réme és részben a háború miatti hangulat együttesen több irányból is nehezíti a cégek működését. Egyrészt kiszámíthatatlan, a fogyasztók, vagyis a vevők (a lakosság, ugye), mit lépnek. Nem tudni, ki mennyire tartalékol - mennyire akar vagy mennyire tud. Én egyébként azt feltételezem, hogy az idei karácsony a korábbi évekhez hasonlóan erős lesz, a fogyasztás csak akkor marad el jelentősen a korábbi várakozásoktól, hogy újabb, nem várt esemény történik. Az energiaszámlák miatt viszont a szokásosnál nagyobb csökkenés követheti az év végét, és ez egy olyan kiszámíthatatlan helyzetet teremt, amire amúgy csak a tartalékolással lehet jól felkészülni.

Másrészt a cégek jelentős részét közvetlenül sújtja a magas energia-ár. Az üzletek fenntartása, a gyártás, sok esetben a gépek működtetése, a aszállítás, az alapanyagok ára mind emelkedett, sokszor jelentősen nagyobb mértékben, mint azt a termékek árrése elbírja. Ebből természetesen áremelkedés következik, de azt sem lehet minden mértékben végrehajtani, vagyis csökken a finanszírozhatóság - beszéltem cégekkel, ahol a nyereség átmenetileg elképzelhetetlen.

Ez nekünk, marketingeseknek, nem jó hír. Amikor az a kérdés, kifizessék a gáz- és villanyszámlát, a béreket, az alapanyagokat, akkor ha nem jut másra, nem fognak másra költeni. Ilyen "más" a marketing budget is. Vannak cégek, amelyek a saját értékesítési helyeikkel, a márkájukkal, a visszatérő vevőikkel, a kialakított értékesítési láncukkal képesek akár fél évig, évig is működni különösebb marketing nélkül. Visszaesés lesz persze, de nem látványosan, és most a túlélés a tét.

Mégis, azt javaslom, aki teheti, ne álljon le a reklámmal. A piac a fenti okok miatt eleve szűkül, a vevőket nehezebb lesz meggyőzni, lesznek, akik kétségbeesésükben vagy a cashflow érdekében eleve árakcióznak majd - reklám, marketing nélkül ebben a közegben még rosszabbak lesznek az eredmények.

Természetesen megértem, ha egy cég a megmaradása miatt itt húzza meg a nadrágszíjat, de ez tényleg csak átmeneti lehet. Érdemes ezen gyorsan túllendülni, és akár pótlólagos forrásból, de költeni a marketingre.

Most nyáron sokan nyaralás alatt is számolnak, mi lesz itt. Aki érintett a KATA adóváltozása miatt, az elsősorban azt számolgatja, hogyan tovább, de aki nem érintett, az is matekozgat: mennyiért éri meg a vállalkozást csinálni, mekkora forgalom esést lehet-kell elviselni, mit lehet tenni, ha ezt elérjük?

Ne legyenek kétségeink: a kormányzati megszorítások miatt kevesebb lesz az elkölthető pénz. Az élelmiszerárak drasztikus áremelkedése már önmagában is indokolja a fogyasztási szerkezet változását, de a lakossági energiaárak növelése jóval nagyobb érvágást fog jelenteni: itt kevesebb a menekülő út, nincs olcsóbb parizer, nincs kevesebb hús és több tészta ebédre. Lehet kevesebbet fűteni, kevesebbet világítani, de csak egy bizonyos szintig. És most sokan ezt is számolgatják: vajon mennyire terheli ez meg a saját pénztárcánkat, és mennyire a vállalkozásét? A komoly szerverparkot fenntartó szolgáltatók már az év elejével megtapasztalták a drasztikus áremelést, sok százezer forintos plusz energiaköltségekkel. Ezek a díjak előbb-utóbb mindenkinél meg fognak jelenni, hiszen a teljes online infrastruktúra energia függő.

A drágulás egyben azt is jelenti, hogy sokan költenek kevesebbet. Hogy meddig, azt nehéz kiszámolni, igazából függ az Ukrán háborútól, függ a hazai és nemzetközi kormányzati és egyéb politikai lépésektől is. Jó hír viszont, hogy az ősz mindig is erősebb forgalmú a legtöbb iparágban, így a visszaesés nem biztos, hogy annyira drasztikusan fog látszódni. Igaz, jelentheti ez azt is, hogy majd az év eleje lesz az igazi mélyrepülés. A fűtés költségei is akkor fognak látványosan megnőni az érintetteknél...

Bizonytalan időszakban sok cég gondolja azt, a marketingen lehet spórolni. Ez mindig felmerül, és mindig próbáljuk elmondani, miért jelent csak rövidtávú megoldást, és miért teszi még nehezebbé a középtávú működést az, ha leállnak a hirdetések. De alkalmazkodni kell. A marketing része a termékkínálat is, és például az árazás is, ezek mind olyan részterületek, amikkel most többet kell foglalkoznunk. Legyenek olyan ajánlataink, amik vagy nagyon kedvezőek, vagy nagyon különlegesek. Már most nyáron is látszik: a valós kedvezmények, a valós árelőny akár még növelheti is a forgalmunkat - de ez reklám nélkül nem fog látszódni.

Érdekes és nehéz időszak áll most előttünk, számolgatunk hát tovább. Közben pedig tombol a nyár, a hőhullámok csak tovább fokozzák a feszültséget... Pedig most pihenni is kell, rákészülni az őszre.

Amikor elmegyek nyaralni, akkor nemcsak fizikailag kell pihennem, de fejben is: fel kell töltődnöm, hogy utána újra tudjak dolgozni. Mivel a meleget jobban szeretem, mint a hideget, így nekem a pihenés a nyaralás, a téli időszak inkább a munkáé. Így vagyok ezzel idén is. Már voltam, és még megyek nyaralni.

Ilyenkor arra is van időm, hogy megfigyeljem, mit csinálnak a cégek, a vállalkozások, és arra is van időm, hogy meglássak jó vagy éppen rossz ötleteket. Most például azt látom egy hét keszthelyi nyaralás után, hogy számos le nem ütött labda van: sokkal kevesebb lehetőséggel élnek cégek, mint lehetne.

Például folyamatosan belefutok olyan vállalkozásokba, jobbára éttermekbe, amelyeknek nincs weblapjuk. Van esetleg Facebook oldaluk, de az sincs frissítve. Miközben amúgy emiatt nem derülnek ki csak véletlenül olyan információk, amik miatt mellettük döntenék.

A konkrét példa most az, hogy olyan étkezési lehetőséget kerestünk, ahol lehet gluténmenteset is enni. És úgy sikerült megtalálni egy amúgy minden tekintetben jó helyet, hogy egy kommentből derült ki: amúgy minden ételt el tudnak készíteni gluténmentesen, még a pizzát is. Számtalanszor elmentünk már az étterem mellett (a keszthelyi strand mellett van), de sehol nem láttuk se kiírva, se máshogy jelezve, hogy hahó, itt vannak gluténmentes dolgok. Weboldal nincs, a Facebook évek óta halott, a Google Cégem komment segített.

A gluténmentes ételeket felárral adják, ami alapvetően érthető, de úgy sejtem, emiatt kicsit nagyobb is rajta a haszon - amit egy percig sem sajnálok amúgy. Vagyis ha többen tudnák, ez is a kínálat része, lehet, nagyobb lenne a forgalma. Ami persze főidényben így is nagy, de Keszthely tipikusan az a hely, ahova lehet és érdemes menni főszezonon kívül is.

Az ilyen kihasználatlan lehetőségek egyébként attól érdekesek, hogy olyan rejtett erőforrásokat jelentenek, amelyekkel nemcsak fejlődésre lenne lehetőség, de segíthet a nehezebb időszakok túlélésében is. Neked vannak ilyen erőforrásaid? Kihasználsz minden lehetőséget? Ha növekedni akarsz, vagy ha ez kell a túlélésedhez, akkor bizony erre a kérdésre nagyon pontos válaszokat kell, hogy adj magadnak. Vagy hívj külső segítséget, aki ezt majd megtalálja neked.

Mi nem KATA-s vállalkozás vagyunk, több ok miatt sem. Sem a forgalmunk, sem az egyéb méretünk miatt nem tudtuk ezt választani, miközben amúgy nem is merült fel ez, mint lehetőség. De iparági érintettség miatt mindenképpen érdemes arról beszélni, hogy úgy tűnik, praktikusan megszűnik a KATA adózás.

A KATA egy olyan átalányadózás volt eddig, amelyet azok és csak azok a vállalkozók vagy vállalkozások választhatták, amelynek az éves forgalma nem haladta meg a 12 millió forintot. Ebben az esetben egy havi fix adót, és némi egyéb díjat kellett fizetni, plusz - és ez volt az, ami miatt kivételesen sokan szerették - az adminisztráció is minimális volt. Emiatt aztán a könyvelői költég is alacsonyan maradt.

A KATA sokak számára egyet jelentett a vállalkozási adóval. Elsősorban azok, akik nem céget építettek, akik nem nagy forgalmú kereskedést csináltak, ezt választották. Egyszerű, olcsó megoldás. Volt.

Másrészt a KATA az elmúlt években az alacsony költségű foglalkoztatás, a nagyobb vállalkozásból viszonylag egyszerűen és főleg többé-kevésbé legálisan kivehető bevételek eszköze volt. Ez viszont már nem az, amire lett szánva, így aki kicsit is ismerte ezt a helyzetet, számíthatott arra, hogy nem fog sokáig így maradni.

Amire számítottunk sokan, amikor elkezdtek arról beszélni kormányzati oldalról, hogy a KATA változni fog, az volt, hogy leghamarabb január 1-től vagy kivezetik, vagy költségesebbé teszik. Arra, ami történt, szerintem a legdeliráltabb lázálomban sem számított senki, aki kicsit is ért a vállalkozáshoz: a KATA praktikusan a többség számára megszűnik, és mindez év közben, az elfogadásától kevesebb, mint két hónapon belül. (Oké, most csak az Országgyűlés fogadta el, még lehet esélye annak, hogy a Köztársasági Elnök visszaküldi.)

Ennyi hát a bevezetés és a háttér, és akkor nézzük az iparági érintettséget. A marketing területén elég sokan használnak KATA-t, részben azért, amire ki lett találva, részben azért, amivé vált. 

Sok tanácsadó és sok kisebb webshop működött KATA-s vállalkozásként, egyben kihasználva azt a lehetőséget is, hogy a 12 milliós éves forgalomig az áfa-körbe se kell bekerülni, vagyis alanyi adómentesként (AAM) áfát sem kell felszámolni. Ez a kereskedelem esetében nem volt annyira nagy gond (a beszerzés úgyis áfás), de a szolgáltatások esetében már okozott némi problémát, hiszen a magas áfa kulcs miatt azok, akik nem tudnak áfát visszaigényelni, szívesebben választottak AAM-es tanácsadót, mint olyat, aki áfa-körös. Ez amúgy most sem fog megszűnni, aki marad vállalkozó, és marad az alacsony forgalom, továbbra is tud így számlázni.

Ami megszűnik, az egyrészt az alacsony költségek és az olcsó pénzkivétel. Legoptimálisabb számolással is, aki maradni akar a legális megoldásoknál, jó háromszoros költségekkel számolhat. Ez adott esetben a megélhetést is veszélyeztetheti, de mindenképpen indokolna egy kb. 30 százalékos áremelést. És ezzel csak a pénzénél maradna, nem keresne többet! Kérdés, jelen piaci viszonyok közt hányan tudnak ennyit emelni - véleményen szerint nagyon kevesen.

Marad majd a félig legális, vagy a teljesen fekete gazdaság, ahogy az működött pár évtizede.

A KATA megváltozása nem lett volna tragédia. A mostani megoldás sem olyan, amit ne lehetne túlélni. De újabb költségnövelő tényező, azon a piacon, ahol egyébként is folyamatosan nőttek az árak az elmúlt fél évben. Drágább lesz a szolgáltatások egy egész sora, mert a KATA ennyire mélyen beépült a rendszerbe.

Van, aki azt gondolja, majd ez hoz némi piactisztulást. Hogy majd azok, akik kóklerek, akik csak vállalkozgatnak, abba fogják hagyni. Én ebben nem hiszek. Nem hiszek, mert a múlt példái sem ezt mutatták. Lesz változás, lesz, aki abbahagyja, de nem azok, akiknek kellene.

Sokan tanácstalanok most, hogy mit csináljanak, merre lépjenek. Lehetséges irány a növekedés, de lehetséges irány az is, ha megpróbálnak kevesebből megélni, és bízni abban, előbb-utóbb ismét elindul felfelé a piac.

Jó válasz most nincs. Azt hiszem, sokan, nagyon sokan fognak nyaralás közben vagy nyaralás helyett számolni, és megpróbálni megtalálni a legkisebb rosszat.

Írtam már róla, a marketing feladata lehet az árazás is. Legyen szó termékről vagy szolgáltatásról, az ártól függ az eladhatóság, a márka értéke, de persze a jövedelmezőség is. Az ár sokszor akciókhoz kapcsolódik, de a kommunikáció akkor is szükséges, amikor árat kell emelni.

Az ár megállapítása is egy izgalmas kérdés, de még érdekes (legalábbis számomra) az, amikor árat, vagy akár fizetési modellt kell módosítani. Az árváltozás főleg akkor okoz problémát, amikor valamit, amit eddig ajándékba (értsd: ingyen) adtunk, most pénzért szeretnénk adni.

A fogyasztó fejében nem különül el teljes mértékben egy ilyen ajándék, a teljes kínálat részeként tekint rá. Lehet, pont azért választott bennünket, mert valamit mi ingyen adunk. Ebből közismert példa a webshopoknál az ingyen szállítás: lehet deal-breaker az, ha kicsit drágábban szállítunk, mint a konkurencia. Mert a termék ugye ugyanaz, de a szállítás is az ár része.

Ráadásul ha valamit eddig ingyen adtunk, majd most pénzt kérünk érte, akkor joggal érzi azt a vevő, hogy tőle most megvontunk valamit. És azt meg senki sem szereti.

Ezek azok az okok, amiért számomra izgalmas egy árváltozás: ki kell találni, hogyan, milyen lépésekben kell ezt bevezetni, vagy mi az a megoldás, amely miatt a vevők ezek után se mennek el. Persze erre sincs olyan válasz, ami mindenkinél igaz... Van, ahol egyszerűen nem kell foglalkozni ezzel, mert a vevők nagyobb része nem visszatérő, így ők már csak az új helyzettel szembesülnek. 

Van, ahol a meglévő vevőket tájékoztatni kell, sőt, kompenzálni - vagy úgy dönteni, rájuk nem érvényes az emelés.

És persze van olyan eset is, amikor komplex stratégia kell az új árak bevezetésére.

Most, hogy általános és régen tapasztalt drágulást látunk, sokkal könnyebb árat emelni, de akár árazási módot is váltani. Ilyen körülmények között jobban elfogadják ezt a vevők, hiszen mindenhol ezt tapasztalják. Jobban fel vannak készülve, hogy többet kell fizetniük. (Persze nem mindegy, mennyivel többet.) Ez azt jelenti, hogy most érdemes elkezdeni változtatást, most érdemes új árakra váltani. Van erre még úgy fél évünk. Aztán majd 2023-ban elkezdd visszaállni a korábbi, alacsony inflációs környezet (ha igazak azok a számítósok, amit makro szinten várnak az elemzők). És onnantól ismét nehezebb lesz.

A home office igazi csapdája, hogy elvileg a nyaralás alatt is lehet dolgozni, ha van interneted és notebook-od. Csapda, mert valójában ha viszed magaddal a munkát, akkor az nem nyaralás.

Vannak országok, ahol a törvény tiltja, hogy munkaidőn túl, hétvégén, nyaralás alatt a munkahelyről zavarják az alkalmazottakat. Bár ez nálunk nincs így, de az online marketing munka ráadásul 7/24-es, és sokszor nem is lehet nem dolgozni munkaidőn túl. De a nyaralás pont ezért talán még fontosabb.

Volt egy flame a Twitteren erről, ki hogyan oldja meg a szabadságolásokat, egyáltalán ki mennyi időre tud elmenni szabadságra. Ha egy jól szervezett cégnél dolgozik az ember, akkor általában a nyár elejére már mindenki tudja, ki mikor nem dolgozik, így erre fel lehet készülni. Egy vállalkozás vezetőjének, főleg, ha tulajdonos is, már nem ennyire egyszerű: minél kisebb a cég, minél több operatív munkát végez a tulajdonos, az ügyvezető, annál kevésbé tud elmenni nyaralni - legalábbis nyugodtan.

Ilyenkor naponta nézi a leveleit, mindig kell lennie internetnek és így tovább.

Van persze olyan is, aki megtehetné, hogy elszakad, de már nem bír elszakadni. A munka egyfajta drogként működik, akkor érzi, hogy él, hogy számít, ha dolgozhat. Na, ők szoktak nyaralás közben is dolgozni folyamatosan.

És van persze az is, aki a nyarakat direkt valami üdülőn tölti, fél napokat dolgozik, fél napokat "pihen".

Te melyik típus vagy? Hogy telik a nyarad, mennyi időt tudsz valóban kikapcsolódni, pihenni?

Neked mit jelent a marketinges munka? Nagyon érdekes látni, melyik ügyfél mit gondol, mit vár el a marketingestől. A napokban kaptam az egyik cég vezetőjétől egy listát, hogy amikor marketingest keresett, mit szeretett volna, hogy elvégezzen. Neked van ilyen listád?

Nekem, marketingesnek két ok miatt nagyon tanulságos az ilyen lista. Egyrészt sokat elárul arról, mit vár el az, aki adja. Mi az, amit szerinte egy marketingesnek csinálnia kell. És ha elkezdünk együtt dolgozni, akkor azonnal van egy viszonyításom, mi az, ahonnan indul az eredmények értékelése. Ha a listán szereplő dolgok megvannak, akkor onnantól félig már elégedett is az ügyfél. Az ügyfél elégedettség másik fele meg a valós eredmények, amiket elérünk.

A másik ok, amiért egy ilyen lista tanulságos, az az arról hiányzó marketinges feladatok, vagy az azon rajta lévő nem marketinges feladatok. Mert ez azt mutatja meg nekem, mi az, amit szeret csinál a cégvezető, és mi az, amit nem.

De lássuk, kb. mi van egy ilyen listán:

• Ismerd meg a termékeinket, szolgáltatásainkat! Ismerd annyira, hogy tudj róla beszélni, képes legyél bemutatni az ügyfeleknek.
• Legyél képben az esetleges fejlesztésekről, legyen szó termékről, szolgáltatásról, szoftverről.
• Legyél tisztába az ügyfelek igényeivel.
• Tudj megírni termék, szolgáltatás bemutató levelet, dokumentumot, cikket, hirdetést.
• Ismerd a piacot: a versenytársakat, azok forgalmát, azok ajánlatait.
• Ismerd az árakat, és tudj ajánlani árazást, ha szükséges. Ha te úgy érzed, szükséges!
• Tudd kezelni a weblapot.
• Tudj tartalmat készíteni a közösségi média csatornákra, azokat tudd moderálni.
• Tudj hirdetést kezelni, vagy ki tudd adni, és tudd ellenőrizni.
• Kövesd a versenytársak hirdetési tevékenységét.

És így tovább, azt hiszem még tudnék írni legalább ennyi elvárást. Neked van ilyen listád?

A nyár jó időszak arra, hogy pihenjünk, de arra is, hogy pihenés közben kicsit képezzük magunkat. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, de ha több szabadidőm van, akkor elolvasok olyan cikkeket, megnézek olyan videókat, amire a dolgos hétköznapokon nincs időm.

Nem jó, ha nyaralás közben dolgozunk, az nem pihentet. És kellenek azok a napok is, amikor a közelében sem vagyok a munkának, a szakmának. De a nyár ennél hosszabb, és ilyenkor érezhetően kevesebb a feladat, kisebb a nyomás, több egyéb dologra is juthat idő. Érdemes ezt kihasználni.

Erre a hónapra is ajánlok olvasnivalót. Elsőként egy magyar blogot, a legjobb hazai Facebook-os szakember oldalát, Lévai Richárd Közösségi Kalandozások nevű blogját.

Ha valaki képben szeretne lenni, mi történik a Meta házatáján, érdekli a közösségi média, és mindez magyarul, akkor Ricsi blogja elkerülhetetlen. Nem is írok róla többet, bele kell olvasni, ha még nem ismernéd >>>

A következő oldal nem is igazán olvasni, inkább nézegetni való. Ajánlottam már régebben is, de folyamatosan aktuális a Visual Capitalist: egy oldal, ahol rendszeresen jelennek meg infografikák, a téma gazdaság, tudomány, politika és minden más - érdemes követni >>>

Végül egy elsősorban a SEO elemző szolgáltatásáról ismert sziolgáltató, az Ahrefs blogját ajánlom, ami tele van szakmai témákkal, és nemcsak keresőoptimalizálással. Érdemes nézegetni, erre >>>

Várom továbbra is az ajánlásokat akár kommentben is!

Egy baráti beszélgetés kapcsán merült fel legutóbb, de egy korábbi posztomban is említettem már ezt a témát, és most kicsit körbe is szeretném járni. Annyira jó 12 év van mögöttünk, hogy sokan már nem is emlékeznek rá, milyen túlélni egy válságot, arra nézve pedig még többet kellene visszaemlékezni, milyen egy magas inflációs környezetben vállalkozni.

Azt nem tudjuk, mennyi ideig tart a mostani válság, azt sem látjuk, az infláció hány évig marad velünk, de azt tudjuk, hogy most ezek jelentik a legnagyobb kihívást a gazdaságban. Mikro szinten mindenképpen, azt, hogy makro szinten a kormány mire koncentrál, már a politika dönti majd el...

2008-ban volt a pénzügyi válság, ami hasonlóan visszavetette a gazdaságot, és azután kellett jó két év, hogy újra elinduljon a fejlődés. Akkor is hatalmas változások történtek. Egyrészt egy nagyobb (és emlékeim szerint néhány kisebb) ügynökség tönkrement, másrészt teljesen felforgatta a hirdetési piacot. Az addig jellemző mennyiségi hirdetésvásárlás hirtelen megállt, majd ugyanolyan formában már újra se indult. El kellett telnie 3-4 évnek, hogy elfelejtsük, milyen szűk esztendők voltak azok.

Most sem gondolom, hogy kisebb változások lesznek, de azt hiszem nem a hirdetési piac fog beborulni - ez egyébként is annyira átalakult, hogy igazából csak kicsit éreznénk meg, hiszen pl. az online pénzek bő fele nem idehaza hasznosul. Sokkal inkább azt gondolom, hogy ez e-kereskedelmi piac kaphat pofont. Nem biztos, hogy jelentős visszaeséseket fogunk látni, de egy-egy szegmens meggyöngülhet, és mint általában a válságok esetén, most is a nagyok fognak még jobban erősödni, a kicsik kárára.

És ez csak a válság miatti visszaesés hatása. Az infláció egy másik történet.

Ez egy elég jó grafikon (amin a forrás is rajta van), és ebből látszik: hasonló inflációs környezet utoljára 2001 környékén, vagyis húsz éve (!) volt. Ráadásul az egy egyértelműen erősödő időszak volt, egy sokkal magasabb inflációs időszak kezdett konszolidálódni, túl voltunk a Bokros-csomag nagy sokkján, és a rendszerváltás még nagyobb pofonjait már szinte el is felejtettük.

Én valamikor 1992-ben kezdtem el vállalkozni. Ha megnézed a grafikont, jól látszik, mihez voltunk szokva: az árak folyamatosan változnak. Teljesen más kérdések merültek fel akkor az árképzés esetén, és a világ legtermészetesebb dolga volt az, ami most annyira zavaró: havonta nőttek az árak. És nemcsak a termékek esetében.

Jól éltünk, az elmúlt 20 év arról szólt, hogy lehetséges a folyamatos fejlődés alacsony inflációs környezetben. Most ennek is vége. Nem látok olyan okot, ami miatt az infláció jelentősen lassulna, főleg nem nálunk. Ennek több következménye is lehet, és ezekről az elmúlt hónapokban sok közgazdász is írt már, így igazából nem nekem kell kitalálni, mi várható.

Ez a gazdasági környezet bizonyos területeken áruhiányt okozhat. A szolgáltatások színvonala kisebb-nagyobb mértékben csökkenhet. A vásárlóerő már most érezhetően csökkent. Ha tovább folytatódik a forint értékvesztése az euróhoz képest (ami egyébként nem biztos, vannak folyamatok, amik ez ellen hathatnak), akkor kialakulhat az is, ami sok országban már megvalósult: a szerződéseket nem a saját valutánkban, hanem euróban kötjük majd meg. Idehaza se lenne ez újdonság, egyre többen csinálják, de mostanáig talán egyedül az irodabérleti piacon működött ez tömegesen. Majd most máshol is így fog.

Természetesen vége lesz ennek is egyszer. Azt, hogy mikor, nehéz most megmondani. Annyira sok külső körülmény változhat - a hazai gazdaságpolitika, az oroszok Ukrajna elleni értelmetlen háborúja, az energiaárak változása, de még akár egy újabb globális járványhullám -, hogy nem lehet előre megmondani, meddig kell kibírni. Ezért nem javaslom senkinek, hogy kivárjon. Egy jó irány van: alkalmazkodni. Aki tud, aki képes rá, tanuljon meg az új szabályok szerint működni. Más lesz, mint eddig volt. De így is lehetséges.

A kreativitás egy furcsa dolog. Eredetileg azt jelenti, képes vagy megalkotni valamit, ami eddig nem volt. Szöveget, képet, videót, tárgyat, ételt, járművet, folyamatot - bármit. A marketingben azért ennél szűkebb értelemben használjuk, és kb. azt jelenti, képes vagy kitalálni valamit, ami az adott helyzetben különleges, újszerű, váratlan, szokatlan, hatásos. Mindezt persze úgy, hogy azért valahol illeszkedjen bele a tervekbe, ne legyen túlságosan megosztó, és még üzletileg is hatékony maradjon.

A kreatív szónak egyébként van még egy jelentése a marketingen belül: szokás az elkészült hirdetéseket is "kreatívnak" hívni. (Lásd: átküldtem a kreatívot, ezt használd a kampányban.)

De visszatérve arra, amikor a tervezés folyamatát és az embert nézzük: kreatívnak lenni egy állapot. Nagyon sok ember tud néha kreatív lenni, és kevesen vannak, akik folyamatosan képesek kreatív ötletekkel előállni. Legyen szó grafikai tervezésről, írásról vagy más alkotó tevékenységről, a kreativitás mindig egyfajta áldás. Olyan áldás, ami önmagában nem elég: kell mögé nagyon sok tudás és még több gyakorlás is. Mert nem elég, ha a fejemben megfogalmazódik valami, azt valahogy meg kell tudni mutatni, el kell tudni készíteni.

De a kreativitás azért is állapot, mert nem lehet mindig kreatívnak lenni. Még azok az emberek, akiket a környezetük kreatívnak tart, sem képesek mindig újat és újat megalkotni. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb embernek ráadásul megvan a saját stílusa, így a kreativitása is csak egy bizonyos határon belül működik. Egyébként éppen ezért kell a tanulás, az informálódás: ezeket a határokat ki kell tolni, meg kell tanulni ezeken átlépni, ezeket megváltoztatni.

A mindennapi munkánk nagyon sok kreatív feladatot igényel, de azért ezek jobbára alkalmazott kreativitás jelentenek. Eleve adott céllal, eleve meghatározott határok között kell tudni alkotni. Márpedig ez önmagában kiölheti a kreativitást.

Néha így is sikerül kitalálni valami jót, hogy aztán az elvérezzen az ügyfél igényein. Mert ez kicsit legyen másmilyen, köszönjük, de végre rájöttünk mit akarunk (de nem ezt), és így tovább. És amikor már megvan az alap kreatív elképzelés, abból nagyon nehéz kilépni. Még nehezebb újabb zseniális ötlettel előállni.

A kreativitáshoz kell egyfajta szabadság, és kell egy befogadó közeg is. Olyan, amelyik elfogadja, sőt felismeri, miért jobb ez a megoldás, mint valami más. Nem mindig jön össze, sőt, sokszor nem jön össze ez. Éppen ezért azt gondolom, aki kreatívan képes tervezni, annak meg kell tanulnia azt is elfogadni, nem mindig arra van szükség, amit ő kitalál.

Van az az eset, amikor egy irányt sikerül adni az ügyfélnek a gondolkodásunkkal, hogy aztán valahova nagyon máshova eljusson. Máskor csak elvégezzük a munkát. Mert persze az egész erről szólt: azért kell kreatívnak lennünk, mert ez a feladatunk.

Tegnap írtam, hogy kénytelenek vagyunk adatok nélkül hirdetni, mert egyre kevesebb a visszajelzésünk. Fel is merül a jogos kérdés: hogyan tudunk hirdetni adatok nélkül? Mit teszünk, mi a megoldás? Sörétes puskával lövünk, és reménykedünk, hogy a célunkat is eltalálja?

A válaszom az, hogy nem hirdetünk adatok nélkül.

Adatokat akkor is kell gyűjtenünk, ha az eddig megszokott forrásokból nem érkeznek. Így kicsit körülményesebb lesz, meg drágább is, de azért vannak eszközeink. Eleve már a tegnapi posztom is azért születhetett, mert máshonnan vannak adataink. Igaz, a Google Analytics-ben nem láttuk a lead-eket, de a jelentkezésen keresztül már igen, innen is tudjuk, hogy mit nem láttunk. Ez is mérés, csak kevesebb adattal.

Most két olyan módszert is javaslok, ami segíthet akkor, ha azt látjuk, nem mér a Google Analytics. Nem szükségszerűen jók mindenkinek ezek a megoldások, de arra rávilágítanak, hogy mi a gondolkodás iránya. És aki úgy érzi, hogy ez sokban hasonlít a nem online marketinges adatgyűjtéshez, az nem téved nagyot...

Akciók

Klasszikus marketinges megoldás, hogy valamilyen ajándékot vagy kedvezményt kínálunk vásárláskor, vagy akár csak azért, hogy feliratkozik valaki a hírlevelünkre. A "trükk" az, hogy minden eltérő hirdetésnél (más kreatív, más hirdetési hely) más és más a kedvezmény. Mivel ilyenkor látjuk, milyen kedvezményt kér az ügyfél, már tudni fogjuk, honnan jött. Ehhez kapcsolódik közvetlenül is a második megoldás, hiszen ezt csak azzal együtt lehet megvalósítani, ha a konverzió online történik.

Egyedi érkezési oldalak

Minden egyes hirdetésváltozathoz és hirdetési helyhez, ami online, készüljön egyedi érkezési oldal. Így amikor a konverzió megtörténik, vissza tudjuk következtetni, honnan érkezett a vevő. Ez a megoldás azért is nagyon jó lehet, mert így megoldható az eltérő kreatívokhoz eltérő érkezési oldal tartalom is, és ez a hatékonyságot is növelheti.

Igen, ez a két megoldás csak kicsit segít pontosítani az adatokat, de sokszor ez a kevés is már nagy segítség. Ki tudunk ezzel zárni teljesen rossz hirdetési helyeket, és erősíteni tudjuk a hatékonyakat. Igaz, csak végleges konverzióra optimalizálva, sajnos ezekkel rész célokat nehezebb meghatározni. De így is több, mint a semmi.

Tudjuk, hogy egyre kevesebb adatunk van. Ez mondjuk így egészen furcsa 2022-ben, amikor a csapból is adat folyik, és elvileg az adat az új olaj, és számos más bullshit ömlik a médiából. De a valóság az, hogy a szigorodó szabályok és a felhasználók viselkedése együttesen bizony számos olyan adatforrást elapasztott, amelyek eddig megvoltak.

A legnagyobb érvágás természetesen a sütik elfogadása. Amikor megnézünk egy weboldalt, akkor az ott elhelyezett kódok adatokat gyűjtenek a látogatásról. A felhasználók egy része eddig is rejtőzött, de ehhez általában kellett valami plugin, egy hirdetésblokkoló vagy ilyesmi. Az így rejtőzők száma alacsony volt, jellemzően nem is volt igazán észrevehető. De amióta kötelező elfogadtatni a sütiket a felhasználókkal, és a felhasználók el is utasíthatják azokat, azóta ez a fajta rejtőzés tömegessé vált.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Hiába van a weboldalra beállított mérésünk, nem kapunk adatokat. Hiszen a süti elutasítása egyben az adatgyűjtés elutasítását is jelenti (igazából erről szól ez a fajta elfogadtatási procedúra), így nem is tudunk mérni. És akkor előáll az a helyzet, hogy hiába látom a jelentkezéseknél, hogy az ügyfelünknek lett tegnap 6 leadje, ha ebből egyet sem mért a Google Analytics.

Máshogy fogalmazva: a Google Analytics szerint nincs jelentkezőnk, a valóságban volt 6 jelentkező.

Rosszul hangzik, igaz? Van hat olyan jelentkezőnk, akikről nem tudjuk, honnan jöttek, nem tudjuk, hányszor jártak az oldalon, ott mit csináltak. Nem tudjuk, akkor őket most kereső vagy közösségi média hozta, nem tudjuk, melyik hirdetés működött.

Ez a fajta vakrepülés igazából elsősorban azért baj, mert eddig nem ehhez voltunk szokva. Sok éve, amikor kezdtem az online marketinget, nagyon hasonló volt a helyzet, de akkor sokkal kevesebb pénzt költöttek a cégek, és sokkal kevesebb cégnek múlt a működése az online kampányokon.

Persze, még most is többet tudunk, mint tudtunk anno egy Szuperinfós hirdetés után, de nézzük meg, ma hányan neteznek: lényegében mindenki, aki vásárolni szokott...

Most tehát (ismét) adatok nélkül kell hirdetnünk. Persze ismerjük ennek a módszerét, az csak a baj, hogy ez így azért költségesebb. Ez az ára az adatvédelemnek, amit most a kampányokon keresztül fizetünk meg. Persze azt hiszem a technológia fejlesztése nem áll meg, és remélem, előbb-utóbb ismét lesznek adataink, ha kevésbé szofisztikáltak is. Mert azért most ez a helyzet közel nem ideális.

A tervezéshez sok információval kell rendelkezni. Akkor lehet csak bármit megtervezni, ha tudjuk, honnan hova akarunk eljutni, azt milyen környezetben tesszük meg, és ehhez milyen eszközöket használhatunk. Nincs ez máshogy a marketingben sem.

A tervezéshez tehát információk kellenek, például információ kell a piacokról, ahol működünk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ismerni kell versenytársakat, az árszinteket, a vevőket és a tipikus értékesítési megoldásokat is. Persze van még egy csomó olyan körülmény, ami számít. Ilyen például az adózási környezet, a kulturális háttér, és így tovább. Vannak erre tök jó marketing modellek, amik szépen felsorolják, miket kell tudni.

Egy hazai kkv esetében persze elsősorban a szűken vett piaca az érdekes: a vevők és a konkurencia.

Azt látom, hogy azok a kkv-k sikeresek, azok működnek jól, amelyek ismerik a piacukat. Ismerik a vevőket, így meg tudják őket szólítani termékekkel, üzenetekkel. Ismerik a konkurenciát, így tudják, milyen árszint a hatékony, mik az elvárt szolgáltatások. De honnan tudják mindezt?

Te honnan ismered a piacod?

Nekem, amikor tervezek, például marketing stratégiát írok, minél jobban meg kell ismernem azt a piacot, ahol az adott cég működik. Az egyik forrásom természetesen maga a cég: elmondja, amit ő tud vagy gondol. De ez sosem elég, mindig kellenek egyéb források is. Ezek az egyéb források persze a cégtől, az iparágtól függnek, de egy eszközzel jellemzően mindig élek: próbálok beszélni minél több vevővel.

Arra a kérdésre, hogy milyen a piacod, sokszor a vevőkön keresztül lehet választ kapni. A vevőid, az ügyfeleid azok, akik egyrészt elfogulatlanul mondják el, te milyen vagy, másrészt rámutatnak azokra a körülményekre, amikre nem is gondolsz. Például kiderülhet, nem azért vesznek tőled, amit gondolsz, hanem valami egészen más oka van...

A piacismerethez kellenek a vevők is. Ha azt akarod, hogy tudjál jól tervezni, mindig beszélgess az ügyfelekkel. Ismerd meg a vágyaikat, tudd, hogy mi alapján döntenek, mi az, ami fontos nekik. Ezek azok az információk, amikre valóban építhetsz majd.

Ma van az év eddigi legmelegebb napja, várhatóan 36 fokig fog délután melegedni az idő. Ez alapvetően csak egy egyszerű időjárási helyzet, de akik régóta foglalkozunk online marketinggel, tudjuk, hogy az év ezen időszaka mennyivel működik másképpen, mint a többi évszak.

A nyár nálunk a pihenés, a víz, a hűvös keresése, a kikapcsolódás időszaka - azoknak, akik aktuálisan megtehetik. Bár úgy nézhet ki, mindenki nyaral, a valóság az, hogy sokan csak néhány napot, egy-két hetet nyaralnak, és ezt igyekeznek augusztus elejére koncentrálni. Így igazából a szűken vett nyári szezon valójában augusztus első hetétől augusztus 20-ig tart.

Idén is sokan terveznek nyaralni, a többség persze belföldön. A Tárki pár hónapos kutatása ezt bővebben megmutatja, akit érdekel, itt tudja megnézni.

Számunkra azért érdekes ez az időszak, mert eltekintve a speciálisan nyári kínálattól, általában mostantól visszaesik kicsit (vagy nagyon) a forgalom, és augusztus végéig ez így is marad. Hektikusabbá válik a fogyasztás, jellemzően a rosszabb időben rendelnek többet, és jó időben inkább a tartalomfogyasztás a jellemző.

Azzal, hogy lényegében mindenki használ mobilt és mobilnetet, a nyár sem okoz akkora visszaesést a látogatói forgalmakban, de a strandon ritkán rendelünk termékeket. Erre érdemes felkészülni. A nyár egyébként is a felkészülés időszaka: sok cég már most elkezdi tervezni, mi fog az ősszel történni, és az augusztust már úgy kezdi el, hogy megvannak a tervek év végéig. Kialakítja a karácsonyi akciókat, az oda vezető utat, mindent. Az év második fele már a pörgés (és pörgetés) időszaka, az ahhoz való tervezést most kell megejteni.

Aztán majd augusztusban senki nem fog dolgozni, és olyankor tényleg pihen minden. Legalábbis ez a terv.

Abból látom, mennyire nagy a baj a hazai kereslettel és inflációval, hogy egyre több ügyfelem keres meg minket olyan kérdéssel, aminek az árazáshoz van köze. Hogyan adjunk kedvezményt, ha akciósak az áraink? Hogyan emeljünk árat, mit kommunikáljunk? Mit kezdjünk ezzel a helyzettel, hogy csökken a forgalom, mert félnek vásárolni az emberek, tartalékolnak?

Az sem segít sokat, hogy új szabályozás van az akciós árak feltüntetésével kapcsolatban, és ráadásul ezek a szabályok egyáltalán nem egyszerűen értelmezhetők. Több olyan helyzetet is sikerült már modellezni, amikor egyszerűen képtelen lesz a cég az eddigi (amúgy egyáltalán nem átverős) kedvezmény kommunikációját folytatni.

A probléma alapvetően kettős. Egyrészt az elmúlt évtizedben az árak alapvetően stabilak voltak, alacsony infláció mellett működött a gazdaság. Így alapvetően elszoktunk az áremelésektől, főleg attól, hogy nemcsak évente egyszer kell ezt megtenni. Gondoljunk bele: rengeteg olyan vállalkozó van, akik csak ilyen gazdasági környezetben dolgoztak! Nekik ez nemhogy szokatlan, de konkrétan ismeretlen terep!

A másik probléma a vevők árérzékenysége. Nagyon sok területen pontosan tudjuk, hogy a magasabb ár kevesebb fogyasztót fog jelenteni, rövidebb távon biztosan. Meddig tartsak ki az alacsonyabb ár mellett, ami csökkenti a bevételem? Mennyire kell kivárnom? És mit lép a konkurencia?

Amúgy általánosságban igazán jó válaszom nincs. Ahány cég, annyi féle helyzet, ennek megfelelően annyi féle megoldás. Amit érdemes azért megtartani:

• Jobb a forintösszegű kedvezmény, mint a százalék. Sokan nem tudnak százalékot számolni, de azt tudják, mennyi 5.000,- Ft
• Az összes piacon áremelkedés van, így nem leszünk egyedül, amikor árat emelünk. A vevőknek nem lesz hova "menekülniük".
• Igazából rosszabbnak érezzük a helyzetet, mint amilyen. A vevők nagy része kivár, de előbb-utóbb elkezd újra majd költeni.
• Készüljünk fel arra, hogy ez most nem egyszeri folyamat, hanem elhúzódó válság. Biztos, hogy idén már ebben kell élnünk, de nagy valószínűséggel jövőre is. De ettől még igaz az előző pont is: előbb-utóbb beindul a fogyasztás.

De ahogy mondtam, minden cégnek mások a lehetőségei. Nincs tehát királyi út, nincs olyan Jolly Joker, amit elő lehet húzni a kalapból, hogy akkor tessék, tessék, erre kell menni. És az infláció velünk marad. Az árak nőnek, a költségeink nőnek. És innen minden más már politika...

Igazából annyi ez a mostani bejegyzés, ami a címe: mérjél! De elmagyarázom, miért van ez a felkiáltás, egyfajta kétségbeesett kiáltás mindenkinek, akihez eljut.

Számos olyan weboldalt láttam az elmúlt napokban, amelyek egy-egy működő vállalkozás weboldala. Nem igazán különleges oldalak, de aktuálisak, informálisak, még reszponzívak is. Tehát működő cégek működő oldalai. És semmit, de semmit nem tudnak arról ezek a cégek, mennyire működik a weboldaluk. Igazából az nem derült ki, ez miért van. Lehet a nemtudás: nem is tudják, hogy tudhatnának többet, ha lennének adataik. Lehet az is, nem érdekli őket. Ez is valid amúgy, a weblapra nem helyeznek semekkora hangsúlyt, így nem érdekes, hogy mi történik rajta.

Egy közös van mindenben: semmilyen mérés nincs beállítva az oldalra. És bár itt van nekünk az alapvetően ingyenes Google Analytics, de nincs beállítva, így nem érkeznek még oda se adatok.

Ez lehet, jelenleg nem probléma, és tényleg nincs rá szükség. De változhat úgy a cég működése, hogy hirtelen fontossá válnak azok az adatok. Jöhet egy újabb nem várt fordulat, mint volt a Covid-lezárások, de ennél prózaibb okok is felmerülhetnek. Például ezen oldalak egy részét azért néztem meg, mert a cég pályázott támogatásra, és el is nyerte - aminek a része némi marketing feladat, és ezt csinálom én. És akkor nagyon jó lenne, ha megnézhetném, hogy alakult az elmúlt egy-két éve a cég weblapjának...

Tanuljuk meg: az az adat, amit nem mértünk, nem gyűjtöttük, már elveszett. Utólag nem lehet visszaállítani. Az nincs. Ezért érdemes akkor is beállítani méréseket, ha egyébként éppen most nincs rá szükségünk.

Tehát üzenem minden weboldallal rendelkező cégnek, még a legkisebbeknek is: mérjél!!

Írtam arról, miért fontos a marketing matek, és írtam arról, hogyan lehet kiszámolni, mennyiért hirdessünk. De számos olyan eset van, amikor nem jön ki a matek, pontosabban azt látjuk, hogy veszteségesen hirdetünk. Elküldtünk 1000,- Ft-ot, és a bevételünk nem nő ennyivel. Mit kell ilyenkor csinálni?

Első lépésben matekozni. Mit jelent az, hogy nem éri meg? Veszteséget termelünk az eladással? Vagy nem realizálunk akkora nyereséget, mit szeretnénk? És a legfontosabb kérdés: mennyire fenntartható ez?

Ha van a cégnek máshonnan bevétele, és ez a hirdetés, amit elköltünk, még hosszabb ideig is futhat, akkor érdemes ezzel foglalkozni tovább. Ha a veszteséges hirdetés miatt szépen lassan tönkremegyünk, akkor azzal kell elkezdenünk foglalkozni, hogyan ne legyen ez a folyamat veszteséges.

De ha mehet tovább elvileg, akkor nézzük meg, gyakorlatilag volna-e ennek értelme? Miért éri meg veszteségesen hirdetni? Erre számos magyarázat létezik!

Nagyvállalati környezetben lehet ilyen ok a piacszerzés, de akár a piacépítés is. Ilyenkor több éves terv alapján költenek sokszor többet, mint amennyi az aktuális bevétel, hogy ezzel később olyan ismertségük legyen, hogy néhány éves távlatban már nyereségesek legyenek. Ilyenkor a hirdetés tehát befektetés: befektetés a piacba, befektetés a jövőbe.

Persze ez kisvállalkozási környezetben nem működik, nem tud senki ennyit költeni. Ilyenkor mást kell nézni, más oka lehet annak, ha nem éri meg a hirdetés. De a kulcs itt is az: megéri-e a hirdetés nem közvetlenül? 

Azon, hogy közvetlenül megéri hirdetni, azt értjük, hogy belerakjuk a pénzt, és többet veszünk ki. De az az alaphelyzet, hogy nem veszünk ki többet. A kérdés az, hogy más eredményünk lesz-e? Például növekszik-e az adatbázisunk? Egy webáruház esetében sok esetben egy vevő elérése, az első vásárlás lehet drágább, lehet veszteséges. De ha tudjuk, hogy ez a vevő később visszatér, és az már olyan csatornán jön, ami nem ennyire drága, akkor a vevői életút alatt a második, harmadik vásárlástól már megérte.

Vagyis az egyik lehetséges ok arra, hogy megéri így hirdetni, az az adatbázisunk építése.

A másik lehetséges ok a növekedés: ha azért költünk többet, mert most indultunk, vagy mert új piacra léptünk, és még a kampányokat optimalizáljuk. Van egy időszak, amíg az adatok kellenek, amíg látni akarjuk, mire hogyan reagál a piac. Látni akarjuk, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. 

Ezeket mind valós okok lehetnek, amikor érdemes veszteségesen hirdetni. Persze hosszú távon ez nem fenntartható, vagyis biztosan ki kell alakulnia egy olyan megoldásnak, amikor nyereségünk van.

Amikor látom azokat a posztokat, azokat a hirdetéseket, amikben már alig van betű, de tele van képekkel, emoji-kkal, mindig egy régi reklám, és egy azzal kapcsolatos egész éjszakás beszélgetés jut eszembe.

Ez volna az a reklám:

Valamikor 1998-ban készült, egy olyan korban, amikor még azért kicsit didaktikusabb reklámok voltak az elterjedtebbek. De nem is a reklám az érdekes, hanem az, hogy a reklám kapcsán egy kedves volt barátommal beszélgettem át konkrétan egy éjszakát (már világos volt, mikor befejeztük). A téma pedig az volt, mennyire kell edukálni a reklámoknak. Írtam én már erről itt is korábban, és már akkor azt mondtam, Tamásnak igaza volt. De 12 éve még lehetett ez téma, mert 12 éve még valahogy ciki volt lemenni egy bizonyos szint alá.

Ma már nagyon mást jelentenek ezek a szintek, és miközben a reklámszövegek régebben még akár egyfajta verses műalkotások is lehettek, addigra mára jó esetben csak valami esztétikai élményt hoznak. De számos olyan reklámot látok, ami nem több, mint egy mém, egy elcseszett poén, vagy akár csak 3-4 emoji. Egyszerűen a reklám oda ment, ahol a felhasználók vannak. Végtelenül leegyszerűsített, gondolkodást nem igénylő és triviális szintre.

Mert a reklám akkor hatásos, ha ilyen: egyszerű, triviális, könnyen érthető. Csak valahogy most az egyszerű, triviális és könnyen érthető reklám pont annyira nem üzen mást, mint amennyire nem üzent mást a gerappa sem. Ne gondolkozz, érezz, és vásárolj.

Ma már azt hiszem sokan nem értik, mi ezzel a baj. Miért baj, hogy a reklám nem a magasabb kultúrához akar igazodni. Miért baj, hogy a reklám egyre silányabb.

Vannak persze kivételek, és nem gondolom, hogy temetni kellene a mai kreatívokat. De a többség, ami ömlik ránk, az szemét. Gerappa, csak annál sokkal rosszabb. Mert még ötlet sincs benne. A gerappában azért volt ötlet.

És tudod mi a ciki az egészben? Hogy ez az egész már senkinek nem ciki...

Gerappa...

Sokat hibázok a helyesírásban, néha elgépelek dolgokat, máskor nem veszem észre a hülyeséget... de amikor olyan szöveget írok, ami az üzleti kommunikáció része, igyekszem minden hibát javítani. Nem jön mindig össze, de megvan rá az igényem. Persze azt régen megtanultam, az ember a saját szövegét sosem tudja rendesen átnézni, így a cégnél bevett gyakorlat, hogy a fontos szövegeket többen készítjük el.

Persze van sok eset, amikor bizonytalan vagyok. És bár nem vagyok egy nyelvtannáci (leszoktam róla), de azért szeretem tudni ellenőrizni, mi a helyes, és mit kell javítani. Két olyan szolgáltatás van, amit erre használok, és ezt ajánlom mindenkinek, akinek esetleg helyesírási kérdése lenne.

Az MTA-nak van egy zseniális weboldala, a helyesírás.mta.hu Ezt, illetve ennek két aloldalát használom rendszeresen, amikor bizonytalan vagyok.

Az egyik a helyes-e: ha nem tudom, jól írtam-e le egy szót, itt tudom ellenőrizni.

A másik a "külegy": az összetett szavakat tudom itt ellenőrizni, hogy mit kell egybe írni, mit külön, mit kötőjellel. (És innen tudom azt is, hogy bár ez a felület, ahol gépelek, hibásnak jelzi, mégis a nyelvtannáci egy szó.)

És persze van itt még néhány másik segítség is, de ez a kettő az, amit rendszeresen előveszek a napi munkámhoz. És ezt ajánlom mindenkinek. Igaz, fogalmazni nem fog megtanítani, de legalább a szavakat sikerülhet ezzel helyesen írni. (És most remélem, hogy nem maradt hiba ebben az írásomban...)

Tegnap arról írtam általánosságban, hogy mennyi pénzt költsünk hirdetésre, ha nem webáruházunk van. Ma a webáruházakkal és a lead gyűjtő kampányokkal folytatom.

Ahhoz, hogy tudjunk költségvetést készíteni, természetesen azt is kell tudnunk, induláskor mennyi pénzünk van. Ha nincs pénzük elindítani kampányt, akkor lényegében esélyünk sincs arra, hogy normális eredményeket érjünk el - igaz, lehet trükközni ideig-óráig, de tartalék nélkül minden sokkal nehezebb és főleg kockázatosabb.

Ideális esetben úgy működik egy webáruház, hogy ha elköltünk 100 ezer forintot hirdetésre, akkor az akkora forgalmat generál, amelynek az árrése összesen több, mint az elköltött hirdetési összeg és a költségeink. Itt máris visszautalnék arra a cikkre, ahol a marketing matekról írtam: tisztában kell lennünk arról, mennyi a pontos költségünk, anélkül nem fogunk tudni semmit rendesen kiszámolni!

Nézzük egy példával: ha elköltünk 100 ezer forintot, és ebből lesz 600 ezer forint bevételünk, akkor attól függ, mennyi pénzünk marad, hogy mennyi az árrésünk. Ez termékfajától függ elsősorban, de általában elmondható, hogy valahol 5% és 50% közötti árrések is elképzelhetőek. A könyvek esetében például 30-35%, kézműves termékeknél akár 50%, de mondjuk elektronikai termékeknél meg nem ritkán 10% alatti. (Az áfától most nagyvonalúan eltekintek. Ha bruttó árakról beszélünk, akkor bruttóba számoljuk a hirdetési költségeket és minden más költségünket is.)

A pontos árrés kis mértékben rajtunk múlik: a termékek árazásába nem szólhat bele senki más, csak mi (és a törvények, lásd a teljesen piacidegen hazai árszabályozást, de ez szerencsére nem egy tipikus helyzet). A nagykereskedő csak ajánlott árat mondhat, még akkor is, ha amúgy bármilyen szerződést aláirattat velünk. De azért nemcsak tőlünk függ az árrés, mert versenyző piacon kereskedünk, ahol sok esetben más is árusítja ugyanazt a terméket, vagyis összehasonlítható a mi árunk a többiekével. És ha drágák vagyunk, akkor nem lesz forgalmunk, ha olcsók, akkor pedig kisebb hasznunk marad.

Szóval a példára visszatérve, és feltételezve egy 20%-os árrést, a 600 ezer forint bevételből annak 80%-a, vagyis 480 ezer forint a termékek ára, 100 ezer forint a hirdetés, így maradt összesen 20 ezer forintunk. Ez az alap matek: ha ez a szám kis mértékben is pozitív, máris megérte hirdetni, ha viszont negatív... lehet, akkor is, de semmiképpen nem fenntartható állapot.

Persze igazán korrektek akkor vagyunk, ha nemcsak a hirdetési költségekkel számolunk, hanem az egyéb költségekkel is, ami miatt ez a 20 ezer forint nagyon hamar el tud fogyni... Mi a megoldás? Hát, nagyobb árrés, alacsonyabb költségek, olcsóbb hirdetések ugyanezzel a hatékonysággal... Vagy nagyobb forgalom. Mert ha tízszer ennyit költünk, és még akkor is hasonlóan sokat adunk el, akkor tízszer annyi pénzünk is marad. például ha 100 ezer helyett 1 millió forintot költünk, és így 600 ezer helyett 6 milliós lett a forgalmunk, akkor 20% árrés mellett nem 20 ezer forintunk marad, hanem 200 ezer. Máris szebb, nem?

Nade hogyan lesz ebből akkor javaslat arra, hogy mennyit költsünk hirdetésre?

Először is, fogadjuk el: a fenti matek ideális állapotot takar, a valóság főleg egy induló cégnél nem ez. Fel kell építenünk egy hirdetési mixet, plusz egyéb eszközöket (pl. hírlevél, SEO), és el kell kezdenünk pénzt is költeni. Az első kérdés tehát az, mennyi pénzt költsünk induláskor. A válasz pedig az, annyit, amennyi van, de fokozatosan. Akár 2-3 naponta érdemes költségeket növelni. Általában igaz, hogy a szorzó, ami a fenti példában 6 volt (a hirdetés hatszorosa a forgalom) nem légből kapott. Számolhatunk egy induláskori 5-6-os szorzóval, ami jó esetben persze szépen 10 fölé is mehet. (Minél több olcsó vagy nem hirdetési kiadáshoz kötött bevételünk lesz, annál magasabb lesz ez a szorzó - ilyen bevételi források az említett hírlevelezés vagy a keresőoptimalizálás is.)

És itt jön a trükk: mindaddig érdemes növelni a hirdetési kiadásokat, amíg nem romlik annyira ez a szorzó, hogy már nem keresünk semmit. Vagyis amikor a hirdetési pénzek növelésével már nem nő az a pénz, ami nálunk marad.

Persze az első időszakban a sok induló költség miatt eleve nem leszünk nyereségesek. A kampányok beállításait is folyamatosan optimalizálni kell, meg kell találni, mire vevő a piac - vagyis van egy tanulási folyamatunk. Ez amúgy sokszor évekig tart, de az a tapasztalat, minimum három, de inkább 6-8 hónap az, amíg ne várjunk nagy csodákat. Jó esetben három hónap után már a bevételeknek finanszírozniuk kell a hirdetési kiadásokat, de az összes kiadásunkat lehet, csak 10-15 hónap után fogja, és a befektetett pénzüket csak jóval később kezdi visszatermelni.

Persze lehetünk szerencsések, találhatunk egy jövedelmező szegmenst, lehet annyi tapasztalatunk, ami jelentősen lerövidíti ezeket az időszakokat, de tervezni mindig kicsit pesszimistán érdemes.

Arra válaszolni tehát, mennyi pénzt költsünk egy webáruházra, mégsem annyira egyszerű. De a módszer adott. Tervezéshez ezekkel számolhatunk.

Sok ügyfelünk teszi fel azt a kérdést, mennyit fordítson hirdetésre, mi az az összeg, amit érdemes elkölteni. Erre sokáig csak azt a választ adtuk, hogy "attól függ", aztán megtanultuk, kell mondani konkrétumokat is. Azóta vannak konkrét számaink, amiket ráadásul elég jól be is tudunk ahhoz csomagolni, hogy egy kisvállalkozás is elfogadja.

Például a mennyit hirdessek Facebook-on kérdésre a "napi minimum 1.000,- Ft" jelenti a havi 30 ezer forintos költségvetést. A napi minimum 5 ezer forint a havi 150 ezres költés. De mitől függ, mennyit mondunk?

Igazából ezek induló árak. Mindig elmondjuk, ennyivel kell indulni, "aztán majd meglátjuk". Ha webáruházról van szó, akkor az egyszerűbb történet talán, erről a holnapi posztomban lesz szó, de ha nem webáruháznak kell a hirdetés, akkor az elsődleges kérdés mindig az, mi is a cél.

Jellemzően kétféle cél szokott lenni. Az egyik egyfajta jelenlét - nem nevezném márkaépítésnek, inkább ismertség növelésnek. Ezt főleg Facebook-on szokták kérni, de előfordul, hogy a Google keresőben is kell, bizonyos szavaknál. Ezek olyan kampányok, ahol nincs konkrét konverzió, a cél az, hogy lássák a céget. Például Facebook-on az oldal követőszámának a növelése tipikusan ilyen kérés.

Ilyenkor az árat iparágtól függően be tudjuk lőni, pl. egy Facebook követő hirdetésből 50-120 Ft között van, számold ki, mennyi kell, annyit hirdetünk. De ugyanígy tudunk mondani díjat, ha elérés kell adott célzással, vagy ha a Google-ben kell bizonyos kulcsszavakra megjelenni.

A másik cél, ami nem webáruház, de mégis eladási cél, a lead gyűjtés. Ilyenkor alapvetően nagyon hasonlóan fogunk gondolkozni, mint a webáruházaknál: mennyit ér egy lead? Mennyi az az összeg, amennyit egy lead-re maximálisan fordíthatunk? Ez az egyik kérdés. A másik kérdés pedig az, mennyi lead kell. A kettőből már ki lehet számolni, mennyi pénzzel induljon a hirdetés... Ami persze hangsúlyozottan induló összeg: az eredményektől függ, merre kell változtatni. De erről majd holnap, bővebben.

Vannak eladhatatlan termékek? Erre nagyon nehéz jó választ adni! Nem azért, mert ne láttunk volna olyan terméket, amit ne lehetne eladni, hanem azért, mert számos oka lehet annak, hogy egy termék eladhatatlan - és ezen ok nagy része egyébként kivédhető.

Tény: ha egy termék nem hozza azt a tudást, amit várunk tőle, ha nem működik, rossz, diszfunkcionális, akkor azt elvileg nem lehet eladni. Elvileg, mert láttam én már ennek az ellenkezőjét is. Ugyanis a nettó hülyeséget is el lehet adni, ha az valamiért vicces, vagy valamit szimbolizál. Nem hiszed?

Van itthon egy üres konzerves dobozom. Gyárilag üres, amúgy tökéletesen zárt. Tudod mi van benne? Az 1999-es Magyarországról is látható napfogyatkozás sötétsége... 

Amikor még a VHS kazetta korszakot éltük, léteztek olyan kütyük, amikbe berakva a kazettát, visszatekerte az elejére. Itt van egy példa. Ennek volt értelme, de elkészült ugyanez DVD-re is. Amit ugye amúgy nem kell visszatekerni (nincs is benne mit).

Ezek abszolút értelmetlen dolgok, amiket el lehet adni. Ha tehát a terméked rossz, akkor lehet, nem annak kell eladnod, amire készítetted, csak a kreativitás kell, hogy kitaláld, akkor viszont mire jó? Persze egy ára lesz ennek: vélhetőleg sokkal kevesebb pénzt keresel rajta...

Általában is igaz, ha egy terméket nem lehet eladni, akkor nem biztos, hogy a termék a rossz. Lehet, hogy túl drága, vagy nem azok tudnak róla, akik megvehetnék. Vagy egyéb olyan probléma van vele, amelyhez nem a konkrét funkcionalitásnak van köze. Itt van a marketingnek a szerepe: egyrészt fel kell tudni mérni, kiknek adható el a termék, másrészt ha nem működik, akkor azt kell felmérni, mi lehet a gond. A marketing-mix egyik eleme nem véletlenül a termék: a marketingnek igenis feladata van azzal, mit adunk el. Mert nem elég, ha megvan a termék, azt olyanná is kell tenni, amit aztán lesz, aki megvesz.

A termék tehát önmagában nem eladhatatlan, de nem is eladható. Olyanoknak kell kínálnunk, akiket érdekel, olyan áron kell kínálnunk, amennyit a vevőinknek ér, olyan reklámot kell mellé tenni, ami felkelti az érdeklődést. Ez a marketing feladata. 

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a marketinget igazából leegyszerűsítve egyszerűen csak reklámnak gondoljuk: az a marketing, amikor hirdetünk. Pedig ez távolról sincs így, sőt, a legnagyobb tévedés azt gondolni, hogy a reklám kitölti a marketinges feladatok egészét. Egy jól felépített marketingben legalább ennyire fontos, bár kifelé kevésbé látványos egyéb területek is vannak.

A marketing-mix pedig sokak számára ismert fogalom, mégis könnyedén elfeledkeznek róla. Négy részből áll a klasszikus mix, és ez az, amit mindenki ismer:

• Price
• Product
• Place
• Promotion

Vagyis az árak, a termékek, az értékesítés helye és folyamata és a reklámok. 

Jelenleg épp marketing stratégiát készítek, aminek a részeként sokat foglalkozok a 4P azon részeivel, amik nem a reklámhoz kapcsolódnak. És ebből látom, mennyire befolyásolhatja egy cégről, egy márkáról kialakított képet önmagában az is, hogy hol kapható. Ez persze valahol még talán könnyen is érthető, de azt már többen elfelejtik, mennyire marketing stratégia függő lehet az értékesítési hely kiválasztása! Mert egy havi 4-5 millióba kerülő üzlet sem drága, ha egyébként olyan forgalmat hoz, amiből könnyedén ki lehet fizetni! De ehhez párosulni kell olyan árképzésnek, amely ezt lehetővé teszi. És ez is marketing.

Az árképzésen egyébként kifejezetten sok múlhat, ha csak egy kicsit is felülárazzuk magunkat, lehet, bajba kerülünk. De vannak termékek, ahol meg pont a magasabb ár hoz nagyobb forgalmat, mert a vevők ahhoz társítják a jobb minőséget! Nem beszélve arról, a kedvezmények megadásának a módja és mértéke is marketing stratégiától kellene, hogy függjön, mert ezek mind befolyásolják egy adott márka elismertségét.

És ez csak a marketing mix két másik eleme volt... Amikor marketinggel foglalkozunk, akkor bizony nemcsak azt nézzük, hol és hogyan reklámozzunk. Vannak cégek természetesen, amelyek számára ez a fontos, és csak ezt kérik, és örömmel megvalósítjuk azt is, de amikor valakinek komplexebb dologra van szüksége, akkor tudunk okosakat mondani a többi elemre is.