Onlinemarketing blog

A mikro, kis- és középvállalkozások helyzete nehéz. A nagyvállalatok, a multik sokkal nagyobb tőkeerővel rendelkeznek, és könnyen kiüthetnek bárki kisebbet a piacról. Éppen ezért egy kkv stratégiája merőben eltérő a nagyokétól. Jellemzően kisebb részpiacokon vannak jelen a kis cégek: vagy lokálisan van korlátozva a piacuk, vagy a szolgáltatásuk speciális.

Persze van nem kevés olyan cég, amelyik a nagyok piacán akar labdába rúgni. Ilyenkor bizony szembesülni kell a kisebb szervezet és a kisebb tőke "nyújtotta" hátrányokkal. Ezt jellemzően jó minőséggel és ötletes, de olcsó marketinggel lehet ellensúlyozni. Akiknek ez nem megy, azok könnyebben tönkre is tudnak menni.

Éppen ezért kell a kkv-knak is a lehetőségeikhez képest képezni magukat. Persze ez nem egyszerű, hiszen egy marketinggel nem foglalkozó kkv vajon honnan tudná kitalálni, hol érdemes tanulnia és főleg mit érdemes tanulnia? Rendszeresen szoktam engem is kérdezni, ajánljak valamilyen tanfolyamot. Ilyenkor bizony bajban szoktam lenni, hiszen nem nagyon van olyan silabusz, ami segíthet.

Ráadásul ezek a képzések relatíve sokba is kerülnek, nem beszélve arról az időről, amit ott kell eltölteni. Egy kkv, de főleg egy mikrovállalkozás számára ez bizony a munkából kiesett idő, ami egyben bevétel kiesést is jelenthet!

Éppen ezért egyáltalán nem hülyeség az az ötlet, amit Wolf Gábor vetett fel:

Szerinte a kormánynak ösztönözni kellene a kisvállalatokat a marketingre, elérhetővé kellene tenni a marketing alapismereteket és támogatni a marketing eszközök alkalmazását.

Ezzel nincs is gond, ezzel teljesen egyetértek. Kell egy olyan tudásbázis, ami a kkv-knak szól. Az is biztos, hogy ezt nem a kkv-k közvetlen pénzéből lehet megcsinálni, hanem állami ésvagy EU-s pénzből. 

Viszont Wolf Gábor mondott mást is:

Egy államilag finanszírozott kvv-médiaügynökség létrehozását javasolja Wolf Gábor, szerinte ugyanis a kkv-k gyakorlatilag kiszorulnak az országos médiából, mert azt nem tudják megfizetni. Ezen a versenyhátrányon enyhíthetne egy állami kkv-médiaügynökség, amely nagy tételben, kedvezménnyel vásárolna reklámhelyeket, s azokat önköltségi áron értékesítené kizárólag kkv-k számára.

Az ötlet - lecsupaszítva - nagyon jó. Aztán kicsit belegondolva: oltári nagy baromság. Végül, miután letisztultak az indulatok, újból végiggondolva, nem az ötlettel van baj. Hanem azzal, hogy ezt kis hazánkban értelmesen állami cég nem fogja megcsinálni. Igazi mutyiparadicsom lenne ez! Mutyi lenne, hogy melyik média kerül be. Mutyi lenne, hogy melyik kkv mekkora kedvezményt kap. Mutyi lenne, hogy egyáltalán kik hirdethetnek ezen keresztül.

Ez az ország egész egyszerűen nem így működik. Teszem hozzá gyorsan: sajnos. A példa, mint a cikkben is van, amerikai:

Példaként hozta föl erre az Egyesült Államokban működő kisvállalatokat segítő kormányhivatalt (Small Business Administration), amelynek honlapján a vállalkozásoknak elengedhetetlen gyakorlati marketing ismeretek érhetőek el - ingyen.

Persze az SMA ennél sokkal több, de az említett példánál maradva csak: az ismeretek kellenek. Van erre egyébként egy ehhez hasonló EU-s intézmény is: Az Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag (Small Business Act - SBA). Jól jellemzi a csomagot, magyarul csak néhány morzsa érhető el...

Ez az ország - be kell látnunk - nem a szabad verseny és főleg nem az átlátható piacgazdaság országa. Ugyanakkor ez az ország most szavazott meg egy olyan kormányt, amelynek - legalábbis szóban - fontos a kkv réteg. Talán pont ezért jött most elő Wolf Gábor az ötletével.

De könyörgöm, pénzt ne adjunk egy ilyen szervezetnek! Nem kell egy központi beszerzés, nem kell Nagy Testvér, akihez majd olcsó reklámért kuncsoroghatunk! Ez még jobban felborítja az eddig is kicsit ingatag piacot.

De ne dobjuk el az ötletet, sőt, valósítsuk meg: legyen egy állami intézmény, amelyik oktatással, információkkal, akár online-offline tanácsadással segíti a kkv-k marketingjét. A médiavásárlást pedig oldja meg mindenki maga. A médiapiac úgyis nagyon engedékeny manapság, ha pénzt érez. És egyébként ezt sok kkv már most is kihasználja.

Ennél tömörebben nem is lehet megfogalmazni, mit tanulhatunk a "nagyok"-tól.

via 

Amikor pár éve a blogolás újdonság volt, és ügyfélnél először felmerült a javaslat, hogy céges blogot kellene csinálni, mindig jött a kérdés: jó, de mit írjunk bele? Egy cégnek nincsen olyan élete, ami egy naplóba való, a cégnek nincsenek minden nap érdekes történései!

Éppen ezért akkoriban a blogos előadásaimat így kezdtem: a blog nem napló!

Mára fel sem merül ez a kérdés, van jó pár céges blog, vannak jobbak és rosszabbak, vannak reklámcélból és más okból is készítettek.

Mára a Facebook és a Twitter vette át az "új fiú" szerepét. Manapság azt kérdezik tőlem, hogy oké, de mit tud mondani egy cég a Twitteren? Mire jó az, ha egy cégnek van Facebook oldala? És kb. jönnek ugyanazok az érvek, mint voltak a céges blogok esetében.

Hát akkor erre most mit válaszoljak? Mi nem a Twitter, és mi nem a Facebook? Inkább azt mondom el, hogy micsoda: olyan kommunikációs csatorna, ahol elérhetjük azokat, akiket érdekelhet a cégünk.

Ennyi és nem több. És csak akkor használjuk ezeket, ha a célcsoportunk legalább egy része tényleg elérhető itt.

Egyébként kidobott pénz is idő.

Az elmúlt pár hétben kicsit tesztelgettem, mit tud hozzátteni az iWiW a közösségi média aktivitáshoz. A teszteléshez nem csináltam különösebben nagy előkészületet, egész egyszerűen a Turulcsiripnek azt a funkcióját használtam ki, hogy össze tudom kötni a csiripelésem a Facebook-kal és az iWiW üzenőfallal is.

Az összekötés a Facebook-ban ugye a Twitterrel történik, de az iWiW-hez kellett a Turulcsirip is. Viszont most ha kap a twittem egy #fb tag-et, akkor nemcsak a Facebook üzenőfalamon, hanem az iWiW-en is megjelenik.

Még egy adalék: a Facebook-on 307 ismerősöm van, az iWiW 510 (nem gyűjtöm az ismerősöket, na).

Ezek után azt látom, hogy a Facebook-on van reagálás a twittekre. Nem túl sok, de van mozgás. Ezzel szemben az iWiW-en szinte nulla. Pontosabban az elmúlt pár hétben összesen talán három like-olás történt.

Ez alapján számomra az látszik, hogy az iWiW-en nem pörögnek úgy az emberek, mint a Facebook-on. Az okokat most nem feszegetném, csak a tapasztalati tényt akartam leírni.

De fontos, hogy ez nem kutatás, nem szabad általánosítani! Ez a saját tapasztalatom, és az eltérést okozhatja az ismerőseim egyedi preferenciája is. Vagyis ez közel nem reprezentatív felmérés!

De hogy mutassak még egy érdekes adatot. A Vargabor is tesztelte kicsit a Facebook aktivitást:

16-án 10 órakor kihelyeztünk egy bejegyzést az üzenőfalra, arra buzdítottuk őket, hogy töltsenek ki egy kérdőívet. A durva az, hogy a 24 óra alatt beérkezett kitöltések közel fele már megtörtént 2 óra alatt. Máshol nem népszerűsítettük a kérdőívet. 

Ebből pedig azt látom, hogy a Facebook-on egy hír egy-két óráig hír. Azt követően gyorsan eltűnik az érdeklődés fókuszából.

Triviális tapasztalatok? Talán. De most megőrzöm ezt az utókornak is.

Ajándékot kapni jó. Ajándékot kapni szeretünk. És ha jó helyen dolgozunk, még reklámajándékokat is szép számmal kapunk. Persze reklámajándékot nemcsak a szigorúan vett üzleti életben osztogatnak, fontos reklámeszköz ez más területeken is.

De milyen a jó reklámajándék? Egyáltalán, mit érdemes erről tudni? Még a preinternetikus időkben évekig dolgoztam ezen a területen - de annak már idestova 15 éve. Közben ez a világ is fejlődött, és nem is haldoklik, hiszen reklámajándékok kellenek. Tollak, bögrék, baseballsapkák és a jósiten tudja még mennyi egyéb kütyü, ketyere, bizbaz és izé, amin megjelenhet egy cég logója, neve, webcíme, akármi.

Ezért is örültem meg, amikor rábukkantam egy erről szóló blogra, a Reklámajándék blogra. Az írója ezen a területen vezeti a cégét, így remélem, lesz kitartása sokáig és érdekesen írni - egyelőre tetszik a tartalom és a stílus is. Érdemes követni, még az online iránt érdeklődőknek is, hiszen előbb-utóbb úgyis kell rendelni valami tollat, bögrét, baseballsapkát, frizbit (Hajdú Péter nélkül), strandlabdát, egyujjas kifordított bundakesztyűt vagy papucs orrán pamutbojt. 

Egy reklámkampányban az ötlet kitalálására megy el talán a legkevesebb idő és energia. Vagy azért, mert adja magát az ötlet (kipattan valaki agyából), vagy azért, mert szorít a határidő, és mostmáraztán detényleg kellvalami. Így aztán vagy láthatóan ötlettelen szar reklámokba futunk bele, vagy az ötlet maga nem igazán lett kifizetve.

Ritka az ellenpélda. Pedig a reklám hatásának jelentős részét maga az ötlet adja. Az, hogy mit akarunk elérni, általában triviális. Az, hogy milyen eszközöket használunk, következik a célcsoportból, a timingból és persze a költségvetésből. Az, hogy milyen arculati elemeket kell használni, adott és tudott dolog.

Mit nem tudunk tehát? Azt, hogy valójában miről is szóljon a reklám. Hogy mi az az ötlet, ami eladja. Így aztán egy ötlet ára felbecsülhetetlen, megfizethetetlen. Nem is fizetik meg...

Persze vannak erre felkent emberek, akiknek az a dolguk, hogy ötleteket szállítsanak. De sok esetben nem ideálisak a körülmények: a fásultság, az idő hiánya, a motiválatlanság, a megrendelő nehézkes hozzáállása mind-mind azt eredményezik, hogy egészen egyszerűen szarok a hazai reklámok. Eltekintve a kevés kivételtől.

Valahogy fordítva ülünk a lovon. Arról beszélünk, hogy milyen eszközöket használjunk, azokat, milyen módon használjuk. De az ötletről, a zseniről nincs szó.

Talán változtatni kellene ezen. A fájóan kevés jó hazai reklám szinte minden alkalommal az alapvető ötlet miatt lett jó. Ezt pedig már csak elrontani lehet. Persze, ebben is van tehetségünk...

És van, hogy a reklám is szép. Illetve van, hogy úgy látsz reklámot, hogy az nem is reklám igazából, de amikor rájössz, hogy reklámot látsz, akkor sem fogod a fejed a falba verni, hanem elfogadod.

Mert van elfogadható reklám.

MOMENTOS from Nuno Rocha on Vimeo.

via

Friss hír, hogy július 1-től már a nyugati szomszédunknál, Ausztriában is elindul az ETARGET szolgáltatása. Ez a kilencedik ország tehát, ahol az ETARGET rendszerét használva hirdethetünk. Ez jó hír azoknak, akik például hazai cégként Ausztria felé és hirdetnének, és jó hír azoknak is, akik Ausztriában üzletelnek.

Ráadásul most 100% bónuszt is adnak:

"Osztrák fiókunk megnyitása alkalmából 100%-os bónuszt ajánlunk Önnek. Amennyiben 2010. június 25-ig regisztrál a www.etarget.at oldalon, és átutalja osztrák fiókjába a már létező fiókjában lévő egyenleget, mi hozzáírjuk annak 100%-át, bármekkora egyenlegről is legyen szó."
 

Egyetlen feltétel van: a hirdetés német nyelvű lapra mutasson. Az akció június 25-ig tart, addig kell a pénzt átutalni. Az ausztriai ETARGET a www.etarget.at címen érhető el.

Az utóbbi napokban egészen megborult a time-management-em. Az iskola vége, a családi programok és mindezek mellett a szokásos munkafeladatok együtt... - kicsit besokalltam. Ezt leginkább a közösségi jelenlétem mutatja meg, a blogra sem marad elég időm, a Twitteren se vagyok annyit, mint szoktam. Mondjuk cserébe gép előtt is kevesebbet vagyok.

Mindez persze azért is alakulhatott így, mert egyre inkább azt érzem, élénkül a piac. Lassan a spontán megkeresések száma eléri a válság előtti időszakét, az árajánlatok megírása megint sok időt vesz el - és ennek még örülök is. Hiszen ez kell a további fejlődéshez.

Persze az is látszik, ez a piac már nem lesz sose olyan, mint volt olyan másfél éve. Megváltoztak az elvárások és megváltozott az ügyfelek tudása is. Manapság a téma a lead-ek generálása minél hatékonyabban, a közösségi média használata - és a sok reklámot minél olcsóbban hozzáállás.

De a piac ismét él, és aki eddig túlélt, az nagy eséllyel mostmár nem fog meghalni. Az üzleti jövő elkezdődött.

Néhány hete eltűnt az ETARGET-en belül az iwiw és a MyVip területi célzásának a lehetősége. Mivel mi szoktuk volt ezt használni, ezért fel is tettem a kérdést, mi történt? A válasz az volt, hogy nyugi, dolgoznak rajta.

Aztán jött a levél: lehet tesztelni! Már nemcsak ezen a két portálon, hanem az összesen lehet területre célozni! Nézzük, hogyan:

• A célzás IP alapú. Ez azt jelenti, hogy egy hazai IP lista alapján lett kialakítva a szűrés, ami kellően pontatlan: lehetnek kisebb elcsúszások, hiszen a hazai IP kiosztás nem feltétlenül területi alapon történt. Ugyanakkor a Google is így működik, tehát akiknél a Google célzása bejött, annak az ETARGET megoldása is jó lehet.
• A területi célzás egy újabb kiegészítés, tehát marad a többi beállítás: például a kulcsszavas célzás.
• A területi beállítás a fiók egészére vonatkozik, vagyis ha több kreatívval több különféle célzást akarunk (pl. egy országos Budapest nélkül és egy Budapest), akkor több fiókot kell nyitnunk. (Ez nem annyira jó megoldás, de az ETARGET alapvetően kkv eszköz, és ott az a jellemző, hogy egy debreceni cég Debrecen környékén akar hirdetni.)
• A célzás alapja a megyék illetve Budapest, vagyis csak ezekre lehet szűkíteni.
• A célzás beállítása a Beállítások menüpont alján a Régió szerinti célzás pontban érhető el.

Már több, mint egy éve, hogy tartottam egy előadást a Sci-fi meetup-on Reklám a scifiben, avagy keressünk egy eladó bolygót? címmel. Azóta nem került elő a videó, ami készült, pedig szerintem elég jó lett az előadás. Aztán a napokban véletlenül ráakadtam a neten a hangfelvételre. Meghallgattam, és most is vállalhatónak érzem, ezért most megosztom mindenkivel. De a teljesenn élmény kedvéért magát az előadást is felraktam, úgyhogy azt is lehet közben lapozgatni.

Jó szórakozást!

A hangfelvétel itt érhető el »»»

És a diák:

Mivel mostantól magyar nyelven is elérhető a Google Alerts szolgáltatása, érdemes egy kicsit megnézni, elvileg mire jó - és jó-e ez nekünk valamire. A szolgáltatás kapcsán pár dolgot és felvetést olvashatunk a Webisztánon is, én inkább a használattal kapcsolatos ötleteimet osztom most meg.

A Google Alerts végtelenül egyszerű: beírunk pár számunkra érdekes szót, és ha azzal kapcsolatban valamilyen új oldalt talál, akkor azt elküldi nekünk e-mailben. Pár apróbb beállítást megtehetünk, de annyira sok különleges lehetőséget nem kínál a program. Ugyanakkor tetszőleges számú figyelmeztetést létrehozhatunk.

Mire jó ez nekünk? Figyelni magunkra, a cégünkre, a konkurenciánkra. Állítsuk be például arra, hogy a cégünk nevére érkező találatokat dobja ki. Vagy éppen a konkurenciáink nevére érkezőket. De figyelhetünk ezzel termékeket vagy személyeket is: mi az, ami az adott napon megjelenik róla (és a Google erről tudomást szerez).

Valójában ez az eszköz egy egyszerű sajtófigyelés, csak nem a nyomtatott lapokban, hanem a Google által bejárt hazai weben keres. Nagyon jó kis eszköz ez ahhoz, hogy képben legyünk. Hiszen korábban már írtam: ez az új web az írásbeliség webje, az információk nagy része szöveges, és leírt. Márpedig ha a Google valamiben zseniális, akkor az pont ez: a szöveges információkban történő keresés.

Végül a szolgáltatás magyarításáról. Sokakban felmerül, akik már angolul is használták ezt korábban, hogy akkor most mi is az újdonság? Jobbára semmi. De a hazai kisvállalkozói körben egyáltalán nem jellemző a megfelelő angol tudás, és sok szolgáltatást pont emiatt nem is nagyon használnak. De amint a nyelvi korlát megszűnik, rögtön használhatóvá válik. Most is ez történt. Akit eddig az tartott vissza, hogy a Google angolul beszélt hozzá, az most már nem ütközik ilyen korlátban.

Mostmár magyarul is kaphat figyelmeztetéseket.

Mennyiben tekinthetjük a blogokat a közösségi média részének? Vajon az, ha valaki magában elírogatja a dolgait, már közösségi média? Vagy kell egy közösség is a blogja körül, hogy a közösségi médiába soroljuk?

És ha a napi három egyedi látogatós blogger a közösségi média tagja, akkor vajon a fórumok is a közösségi média részei? A pár százezer fórumozó, vagy a köztük lévő pár tízezer aktív fórumozó legalább annyira kontent huszár, mint a bloggerek?

Vagy a közösségi média a Facebook, a Twitter, és - na jó - az iwiw?

Hogy is van ez? 

Az Indexen futottam bele egy topicba, ami az etikus reklámról szól. Pontosabban arról, van-e értelme etikus reklámról beszélni. A topic indítója egy ismert szélsőséges álláspontot képvisel, és a reklámok fölöslegességéből indul ki.

Ugyanakkor maga az alapkérdés elég érdekes. Süldő ifjú koromban, amikor még elsősorban érdekelt csak a marketing és a reklám szakma, de sem tanulmányaim, sem tapasztalataim nem voltak különösebben mélynek mondhatóak, azt gondoltam, minden reklám megengedhető. Aztán egy kedves barátommal volt egy hajnalig tartó vitánk (olyan éjfél körül kezdtük, és a végére konkrétan felkelt a nap), ahol arról akart meggyőzni, hogy az akkoriban iszonyú népszerű gerappa (Renault Clio) reklám nem vicces, hanem káros. Nem a reklám megléte miatt, hanem az az üzenet, ami átjön: ha ennyire retardált vagy, akkor vedd meg ezt az autót.

Ez a beszélgetés és az ott elhangzott érvek elég mélyen hatottak rám, és sok dolgot látok azóta máshogy. Konkrétan: ezt a vitát ha ma megismételnénk, nem lenne sok vita. Egyetértenék Tamás barátommal.

A reklám ugyanis sokkal több, mint a piacgazdaság egyik olyan eleme, amely a vásárlási döntéseket segíti. A reklám egy kicsit a kultúránk része, egy kicsit a környezetünk formálója, egy kicsit az alapműveltség. Szomorú, de áthatja a mindennapokat. Kikerülhetetlen.

A reklám tehát nem állhat meg önmagéban a piacgazdaság logikája szerint, a reklámnak van társadalmi hatása. És ezen társadalmi hatás miatt nagyon fontos, hogy milyen jellegű üzeneteket ad át.

Éppen ezért szerintem igenis kérdés az, hogy a reklám etikus-e. Van annak értelme, hogy reklámetikáról beszéljünk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az etika nem abszolút fogalom, az etika változik. Az, hogy mi etikus, kortól és kultúrától függ. Míg az egyik országban szabad viccelődni valamivel, lehet, a másikban azért börtön jár. És itt most nem a totalitárius vagy vallási alapokon szerveződő államokra gondolok, hanem a mindennapok gondolkodására.

Egy reklám etikussága tehát igenis fontos kérdés. Nem azért, mert ettől függ a kampányunk eredményessége, hanem mert nagyban befolyásolja a cégünkről alkotott képet.

Ez tehát a válaszom az Index fórumán feltett kérdésre: van értelme etikus reklámról beszélni és igenis vannak etikus reklámok.

Miközben itt a belterjes hazai online marketing megmondói körben tocsogunk, és kurvára elégedettek vagyunk magunkkal, hiszen egy szárnyaló iparág folyamatosan fejlődő területén dolgozunk, és olyan okosak vagyunk, hogy a notebookjaink lassan a kisugárzásunktól is működnek áram nélkül, nos, eközben a való világban...

A való világban nagy ívben szarnak a mi tudásunkra, és valami egészen érdekes dolgok történnek tájékoztatás címén. Van nekünk e kis hazánkban pár olyan cég, amely a mai napig hivatal is egyben: állami támogatásból él, hogy a piachoz csak nagyon kevés köze van a működésének, persze cserébe nem dolgozik ingyen, azért amit ad, azt meg kell fizetni. Azt most ne bántsuk, hogy egy ilyen modell mit tesz a versenyhelyzettel, sokkal inkább az az érdekes, hogy mit várhatunk el egy részben állami pénzből élő cégtől.

Amiről most írok, az egyébként a Magyar Távirati Iroda, népszerűbb nevén az MTI. Az az MTI, aminek a hírein már sokat sírtunk és röhögtünk. Az az MTI, amelyik képes egy órán belül kétszer is pontosítani a hírét, ha éppen úgy sikerül. De ez az az MTI, amiből él a hazai online "sajtó": gyakorlatilag nincs olyan magát kicsit is komolyan vevő oldal, amelyik ne venne (esetleg "szerezne") MTI hírt. És ezeket a híreket sokan kritikátlanul közlik is.

Most például a mi kis szakmánkat érte az a megtisztelő figyelmetlenség, hogy belekerült közvetve egy MTI hírbe. Egészen pontosan a Google működését sikerült egy magát újságírónak tartó betűvetőnek félreértelmeznie. Íme, egy kis idézet:

A Google úgy működik, hogy a találatok sorrendjét a legjobban fizető ügyfelek kívánsága szerint alakítják

Aki ezt a blogot olvassa, pontosan tudja, hogy ez mekkora baromság. Nem kis tévesztés, nem picinyke elírás, nem valami véletlen freud-i elszólás. Nem kérem, ez egy megveszekedett ótvar baromság. És mit tesz erre a hazai online sajtó? Azok az újságírók(nak nevezett betanított munkások), akik felhordják a híreket? Továbbengedik.

Gratulálni tudok, tényleg. De legalább lerángatott újra a talajra: mit nekünk mindenféle hosszú cikkek, piaci elemzések, távlati tervek, amikor a nagy átlag úgyis csak ezt látja. Mert igény, az van rá: most majd megint jöhetnek az ügyes átverős cégek, hogy némi pénzért a Google első helyére kerülhetünk. 

Köszönjük MTI. Valahogy meg se lepődtem...

Az Origó Zrt. felvette a kesztyűt, és több fronton támad. Ez talán a legnagyobb tanulsága annak a szerdai sajtóbeszélgetésnek, amelyen ott volt az Origó legfelsőbb vezetése, és amiről az elmúlt napokban számtalan beszámoló is készült.

Aki mégis lemaradt róla, az elolvashatja a Médiainfó összefoglalóját, Hírbehozó írását vagy az Origó cikkét.

Én most három dolgot emelnék ki, amit fontosnak érzek. Persze lehetne beszélni a három (és fél) képernyőről, a médiapiac helyzetéről és változásairól és számtalan egyéb dologról, de azt gondolom, a hazai online marketing szempontjából három kiemelendő információ hangzott el.

Az első természetesen az iwiw és annak helyzete. Az iwiw a nyilatkozatok, tervek alapján egyáltalán nincs eltemetve, sőt, az iwiw-be energiát és munkát fektet az Origó. Innentől kezdve minden más részletkérdés, a lényeg az, hogy az iwiw fontos, az iwiw fókuszba kerül (marad), és épít rá az Origó. Ja, és ne felejtsük el, végre kimondódott: az iwiw valódi versenytársa a Facebook, ráadásul számolnak is azzal, hogy a Facebook be is előzhet.

A második kiemelendő dolog a korábban bevezetett cimkézésen (is) alapuló célzási lehetőség. Sok olyan megoldás létezik, amikről évek óta beszélünk, egyfajta laborkörülmények között használjuk is, de igazán jelentős helyeken nem tudunk vele élni. Ezek egyike a viselkedésen alapuló célzás, amikor nemcsak azt mondjuk, hogy a piros vagy a zöld rovatban hirdetünk, hanem ennél tovább lépünk. Persze a ppc rendszerek (idehaza pl. az ETARGET) biztosítja a cikk szintű célzást tartalom alapján, de a kreatív egyszerűsége és a külső szolgáltatás jellege miatt ez inkább csak kedvcsináló (és kiváló eszköz kkv-knak), de most lehet majd ennél sokkal komolyabb megoldásokon is gondolkozni. Ha ehhez hozzávesszük az (Index által már használt) retargetinget, és tudjuk, hogy az Adverticum mi mindent tud még (és az Adverticum szolgálja ki az Origót is), akkor talán nem túlzás azt állítani: 2010 őszén elkezdődhet a banner hirdetések reneszánsza. Van esély a válságot követően olyan új szintre emelni a banneres megoldásokat, amelyek ismét jelentős szerepet fognak adni ennek a megoldásnak.

A harmadik kiemelendő dolog pedig a blogszolgáltatás. Egyelőre annyi biztos, hogy:

 Postr néven blogmotort indít az Origo, amely egyaránt kiszolgálja a hagyományos és mikroblog formátumokat, a webes és mobilos felületeket, és egységes szerkezetben teremt lehetőséget arra, hogy a közösségi érdeklődés pillanatok alatt felemelhessen új szerzőket vagy témákat

Vagyis nem (csak) egy hagyományos blogfelülettel lépnek elő, hanem annál valamivel többel. Persze ez önmagában még nem lenne elég, hiszen akik szeretnek írni, azok jobbára már vannak valahol. Kell valami, amitől az Origó más a piacon, és azt hiszem, erre is adnak választ, íme:

A blogszolgáltatásban született tartalmakat összetett automatizmus értékeli, s az így nyert index alapján egy tízszintű hierarchiába sorolja a blogokat - ez némiképp emlékeztet a Tumblr által népszerűvé tett, tumblarity-nek nevezett népszerűség-mérő eszközre. Az értékelés paraméterei közé tartozik többek között az olvasottság, a kommentek, like-ok és reblogok száma, a posztok megjelenésének gyakorisága, a külső hivatkozások mennyisége és még több más tulajdonság mérése is. Az így nyert besorolás két dolgot határoz meg: egyrészt az adott tartalom az [origo] portfólió mely részein jelenhet meg ajánló formájában, másrészt a blog felületeinek értékesítéséhez nyújtott támogatás formáját is befolyásolja. A blogger dönthet úgy, hogy nem szeretne hirdetést látni az oldalain, de ha mégis megpróbálkozna a pénzkereset ezen formájával, és a blogja el is ér egy bizonyos népszerűséget, több lehetőség közül választhat: saját maga értékesítheti a felületeket (linkhirdetés vagy akár banner formájában is), vagy rábízhatja magát az [origo] Adhouse-ra is, utóbbi esetben osztozva a bevételeken.

Hosszú, de érdemes végigolvasni. Arról szól ugyanis, hogy a jó írók megjelennek cikkek (szerkesztett tartalmak) mellett és ráadásként pénzt is kaphatnak. Mindkettő hasonló kicsit az Index.hu blogos modelljéhez, de mégis vannak fontos különbségek.

Az Origó csak címlap helyett cikkes megjelenést ad. Ez bár várhatóan kevesebb megjelenést hoz a blogokra, de a célzottság miatt kevesebb trollt és több érdemi látogatót. A hirdetések esetében pedig az Origó nemcsak a felületet adja oda, hanem (a fentiek alapján) a blogoló választhatja az Adhouse-t is. Az Indexnél csak meghívásos alapon kerülnek bele blogok úgy a portfólióba, hogy valóban pénzt is kapnak. Ez egy érdekes próbálkozás lesz, azt gondolom.

Az Origó Zrt. tehát felvette a kesztyűt, és több ponton is támad (visszatámad). Örülök neki, ennek csak mi, felhasználók és hirdetők lehetünk az igazi győztesei.

A közösségi média jelenlét jelentősen felemelte a számítógéphez értő bölcsészek értékét. De tényleg. Ha a közösségi médiában kommunikálni akarsz, akkor tudnod kell írni. Ez az írni tudás persze több dolgot is jelent.

Egyrészt érdemes helyesen írni (legalábbis minél inkább helyesen). Ha ez nem sikerül, akkor máris jönnek a "helyesírás-nácik" (by Kelt), és a fejedre olvassák a hibáidat, persze ezzel kicsit szétverve az írásod lényegét.

Aztán érdemes jól fogalmazni. Az olyan nagyon hosszú, több részből álló, belső logikát néha elvesztő, kicsit nehezen emészthető, döcögős körmondatok, mint ez is, érthetetlenné teszik az írást.

Meg persze be kell tudni csomagolni azt az üzenetet, amit át kívánunk adni. Ehhez persze már nem elég írni tudni, sokat segít, ha valaki tanult pl. marketing pszichológiát. Vagy érveléstechnikát. Vagy ilyesmit.

A lényeg: ha tudsz írni, akkor önmagában ezzel nagyon jó lehetsz a közösségi médiában. Lehetőséged van rendesen átadni a gondolataidat, rendesen felépíteni az üzeneteidet. És ez egyre fontosabb lesz. 

Vannak helyzetek, amiket nem lehet megmagyarázni.

De nem is kell. Volt még a múlt században egy üzlettársam, aki nem tűrt el egy mondatot sem, ami nem a megoldásról szólt. A problémát ismerte, az okokat látta, a magyarázkodás nem érdekelte. Jó iskola volt.

Igen, most a Szörcs magyar keresőről fogok beszélni.

A Szörcs 2009 végéig egy ember erős hobbi projektje volt. Olyan hobbi projekt, amin sok ember dolgozott, sok pénzt vitt el, de valójában semmit nem termelt. Egy ígéret volt. Akik csinálták, hittek benne, pedig a piaci környezet akkor sem volt túl barátságos, egy magyar keresőben akkor se hittek sokan. Nos, most ez a sok még kevesebb lett, legalábbis ami a Szörcsöt illeti. Lássuk, mi történt és miért történt!

A Szörcsnek kellett egy háttér, kellett egy olyan környezet, amiben fejlődik. Úgy tűnt, ezt sikerült megteremteni tavaly novemberben. El is indult egy belső fejlődés (iszonyatosan sok munka), aminek az eredménye lett az alfából béta változatba lépés (ez látszik most is a neten), vagyis az addigi meghívásos-regisztrációs változat kinyitása. Ez természetesen azzal is járt, hogy a megnövekedett forgalom megnövelte a költségeket is. Aztán jött a tavasz, és a finanszírozás néhány üzleti ok miatt megrekedt. Az utóbbi hónapokban a Szörcs nem rendelkezett az ideális üzleti háttérrel, bár már látszott a fény az alagútban.

Most úgy tűnik, ez egy vonat, ami szembejött.

A Szörcs tavaly év vége óta már nem hobbi projekt, bár még mindig annak az embernek a projektje, aki korábban vitte. Sajtos Istvánról van szó, ő a lelke és motorja a Szörcsnek. Egy dologban viszont biztosan nem profi: ez pedig a kommunikáció. Amióta már nem az ő egyszemélyes hobbi projektje a kereső, azóta nem neki és nem így kellene kommunikálni. És projektet vezetni sem. Kellett pár hónap és egy jó nagy pofon, hogy ez kiderüljön. Ennek elismerése az a nyílt levél, amit olyan sokan olvastak már.

De ezzel kicsit előre is szaladtam. Volt ugyanis itt egy másik vonal is, ez pedig a keresőnek a léte: az a tény, hogy vajon a Szörcs egyedi kereső-e avagy sem. Amióta él a Szörcs, azóta azt mondják sokan: biztosan nem egyedi. Ezt részben a találatok alapján, részben Occam-borotvája miatt: valószínűbb, hogy a Szörcs egy mashup, minthogy egy huszonéves zseni írt volna ilyet. (Érdekes tény, hogy más hazai keresőknél ez az Occam-borotva fel sem merült...)

És ennek a kicsúcsosodása volt Türk István (Mosquito) múlt heti írása, ahol "lerántotta a leplett": a Szörcs valójában a Google, csak más a design.

Az ezt követő boszorkányüldözésben bármit is mondhatott Sajtos, nem lehetett igaza. A Szörcsről a látható bizonyítékok alapján ítélet született: a Szörcs halott.

De a Szörcs egy üzleti vállalkozás, nem egy hobbi projekt. Nem lehet "csak úgy" eltemetni. A Szörcs jelenleg az intenzíven fekszik, és vagyunk még néhányan, akik bízunk a felépülésében, bár tudjuk, ez nem lesz egy diadalmenet.

Az első lépés mindenképpen a bizalom - a szakmai bizalom - visszaszerzése kell, hogy legyen. Ezért a Szörcsöt finanszírozók úgy döntöttek, hogy vállalva az üzleti kockázatot, néhány hazai független szakembernek megmutatják a keresőt: az adatbázist, a kódot, a robotot - mindent, ami kell a működéshez. Sőt, magát a működést is láthatják, annyira közelről, amennyire az szakmailag megoldható.

A Szörcs ezzel nem fogja tudni a korábbi hibákat elfedni, nem fogja tudni az ötletgazda botlásait semmivé tenni. De egy dologra képes: megmutathatja, hogy a Szörcs valóban egyedi kereső, nem egy átfestett Google.

Ezzel talán sikerül megállítani a Szörcs lecsúszását, és lassan elindítani a lejtőn fölfelé.

Tudom, hogy ez sem fog meggyőzni mindenkit. Aki hinni akar abban, hogy a Szörcs nem egyedi kereső, az biztosan fog hibát találni ebben az auditálási folyamatban is. De az üzleti életben szerencsére a tények jobban számítanak. És mivel a Szörcs nemcsak egy kereső, hanem egy üzleti vállalkozás (és egy üzleti modell) is, a továbbéléshez elsősorban erre van szükség: az üzleti bizalomra.

A Szörcs tehát jelenleg halott. De hiszünk a főnix legendájában.

A mindenféle webkettes szolgáltatások egyik nagy előnye, hogy ezernyi helyen tolhatjuk a kontentet, vagyis számtalan eszközünk van arra, hogy elmondjuk, mit gondolunk. Sőt, van egy nagy csomó eszközünk arra is, hogy megosszuk, továbbosszuk saját írásainkat és mások írásait, képeit, videóit - akármit.

Persze ezek egyedi szolgáltatások. Ennek megfelelően nemcsak megosztani lehet a tartalmakat, hanem vannak hozzáadott szolgáltatások. Például minden ilyen szolgáltatás enged kommentezni.

Sőt, ha valaki átveszi ajánlani a kontentedet, általában ott is lehet kommentezni. Vagyis kb. mindenhol lehet kommentezni. Mi lesz ebből? Ahol megjelenik a tartalmad, ott elindulhat egy-egy beszélgetés.

Egy saját példával élve: ha a blogomon írok valamit, itt lehet kommentezni. Ha ajánlom Facebook-ban, akkor ott is lehet kommentezni. Ha valaki ajánlja Google Readerben, akkor ott is. Bekerülhetek a Propeller-be - ott is vannak kommentek. Folytassam?

Az egész bejegyzés alaptémáját egyébként a HVG Online adta. Ott egy saját tartalmukat "emelték át" címlapra, ahol elhelyeztem egy kommentet. Amikor kerestem a cikket később, akkor az eredeti tartalmuknál (egyik saját aloldal) találtam meg, ahol külön lehet kommentezni, tehát nem volt ott az enyém... (Íme a HVG-s megjelenés, és íme az Autómenedzseres).

Szóval káosz van. Ha valakit érdekel, milyen véleményt mondanak egy írásról, akkor nagyon fel kell készülnie: szélsőséges esetben akár 5-6 különféle helyen kell követnie az ugyanazon írásról írt véleményeket.

Az elsőre jó ötletnek tűnik, hogy csináljunk egy aktivizációs játékot, mondjuk egy szépségversenyt, és majd szépen jelentkeznek is a népek, meg szavaznak is, és a szavazásra majd ömlenek az ismerősök, és akkor nőni fog az oldalunk ismertsége, látogatottsága.

Aztán ha ezt kicsit megkapargatjuk, akkor kiderülhetnek az alábbiak.

• A "szavazó forgalom" rosszabb, mint a Google keresésből beesők. Jönnek szavaznak, és már mennek is. Ha fel is iratkoznak (mert az kell a szavazáshoz), akkor sem tudunk velük mit kezdeni.
• Nem tudsz olyan szavazási rendszert csinálni, amit ne próbálnának meg kijátszani.
• Ha értékes vagy népszerű az, amit csinálsz, akkor a felhasználók egy része össze fog állni, és elkezdenek csoportokban szavazni az általuk támogatott jelöltre. Olyan ez, mint a kartell, csak sok szereplővel: vannak pl. olyan anyukák-apukák, akik leosztják, melyik babaszépségversenyen kinek a gyereke nyerjen, és szépen mennek és szavaznak tömegével. Ezek a szavazók csak a nyereményre mennek, az oldalad biztosan nem érdeklik őket.

Tanulság? Aktivizációs játékot szabad (sőt, érdemes) csinálni, de nagyon nem mindegy, hogy milyet. Nem elég az ötleteinkből kiindulni, érdemes körbe is járni a témát. És még egy fontos dolog: ne azt akarjuk elérni, hogy sokan jöjjenek, hanem azt, hogy olyanok jöjjenek, akik jó eséllyel ott is maradnak.

Vajon meddig fokozható még idehaza a Facebook őrület? Kicsit olyan érzésem van, mint amikor megérkezik a sztárművész a provinciába, és mindenki mindent félretesz, hogy menjen, és ünnepelje az ittlétét. Nem számít senki és semmi, még a helyi hatalmasságok is félreteszik a többé-kevésbé egészséges provincializmusukat, csak hogy a sztárművész fényében csilloghassanak. Aztán elmúlik a csoda, a sztárművész balra el, és maradnak a hétköznapok és az emlékek.

Persze a sztárművész távozásáról szó sincs, mindenki örül annak, hogy itt van. Még a helyi hatalmasságok a saját gyermeküket is elnyomják, csak hogy a sztár jól érezze magát.

Mert nem tudom máshogy értelmezni azt, hogy az iwiw-el azonos tulajdonosi csoportba tartozó T-Mobile mobiltelefonról ingyenesen elérhetővé teszi a Facebook-ot, miközben a saját szolgáltatása, az iwiw, nem érhető el ilyen formában.

De fogalmazok keményebben: a T-Mobile leszarja, hogy van a közösségi piacon idehaza verseny, a nemzetközi irányelveket követve a Facebook-ot támogatja, másról nem tud vagy nem akar tudni. És ez már nem lesz jobb. Ha az iwiw kijönne egy ilyen ajánlattal holnaptól, akkor is csak csöndes követő lehetne. A Facebook a sztár, az ő fénye kell mindenkinek, az iwiw a szegény árvagyerek, maradjcsöndbe, üljasarokba, kapszmaradékot.

Az iwiw évek óta vergődik. A telefonkönyv funkció mára egyre kevésbé érdekes, fejlődés nincs, nincsenek újabb ismerősök, aki számít, az lassan évek óta fönt van, az új funkciók a legjobb esetben is csak követik a trendeket. A külső fejlesztések sem mentették meg a hazai vezető közösségi oldalt. Pedig lehetett volna jobb, sőt lehetne jobb.

De nem így. A Magyar Telekomnak ki kellene állnia az iwiw mellett. Hinnie kellene benne. Legalább nekik. Értem én, hogy mára szinte csak nyűg, meg visszatermelte már a befektetést, de akkor is a mi kutyánk kölke, valahogy szomorú azt látni, hogy a saját tulajdonosa szorítja ki a piacról.

Így múlnak el a nagy dolgok. Az iwiw megtette a kötelességét, az iwiw mehet.

A több lábon állás egy vállalkozás számára kiemelten fontos dolog. Minél több megrendelőnk van, minél több helyről jön a bevétel, annál kisebb az olyan kockázat, amit nem tudunk elhárítani. Ha az általunk gyártott terméket csak egy cég veszi meg, és az a cég megszűnik, akkor nem tudjuk eladni, nem tudunk megélni. Nem jó az, ha ennyire függünk valamitől.

Ugyanez igaz a befektetéseinkre is: nincs nagyobb butaság, mint sok pénzt egy helyen tartani. A befektetési portfóliónkat illik szétteríteni, különböző kockázatú (és hozamú) eszközökbe.

De ha ez így van, akkor vajon szabad-e a cégünket egy féle marketinghez kötni? Vajon mennyire megbízható és stabil az az üzleti modell, amikor csak egy dologtól függünk?

Ha csinálunk egy vállalkozást, ami egy weboldalra (vagy weboldalak sorára) épül, és arra számítunk, hogy jönnek a látogatók a Google-ből, akkor vajon mennyire fogunk egy dologtól - jelesül a Google-től - függni? Mennyire stabil az a vállalkozás, amikor a forgalmunk csak Google forgalom: hirdetések és természetes találatok?

Amikor azt olvasom, hogy a kereső a minden, a tökéletes megoldás, az a fajta Szent Grál, amely elhozza nékünk az öröklétet, akkor szinte egyet is kell értenem. Hiszen nincs olyan eszköz, amely minőségibb forgalmat, olcsóbb konverziót adna, mint a Google (bizonyos esetekben, persze - tudunk azért kivételeket szép számmal).

De vajon mi történik akkor, ha valaki ügyesen kitúr minket a Google-ből? Ha valamiért a Google egyszer csak kidob az indexből, ha valamiért a Google nem fogadja el a hirdetésünket? Akkor becsukjuk a boltot?

Ez így igen elméleti kérdés, mindaddig, amíg az oldalunkat valami vírus meg nem fertőzi. Mert amint ez megtörténik, rögtön tiltólistára kerülünk, és ha valamiért egy-két nap alatt nincs meg a javítás, bajba is kerülhetünk. Egy nagyobb cégnél ilyen nem igazán fordul elő, de sok mikrovállalkozást láttam, ahol ez bekövetkezett - igaz, később azért sikerült visszajutni, de a néhány nap kiesés is jelentős lehet.

A fentieket végiggondolva vajon egy közösségi média jelenlét - mondjuk egy Facebook oldal vagy egy Twitter jelenlét - nem is elsősorban a Google helyettesítője, hanem a vállalkozásunk második (harmadik) lába lehet. Olyan források, ahonnan jövögetnek a látogatók, konvertálódgatnak is, igaz, kisebb mértékben, mint a Google. De ha kiesik a Google, akkor is van forgalmunk, nem áll meg az élet, kapunk egy kis időt.

És akkor tegyük fel a kérdést: jó-e az nekünk, ha csak egy szolgáltatótól függünk? Elég stabil-e az üzletünk, ha így építjük fel? 

Aki üzleti célból működtet weboldalt, az nagyon hamar eljut oda, hogy szükséges valamilyen mérési eszközt felrakni az oldalára. Az utóbbi években ez a mérési eszköz elsősorban a Google Analytics, amely nemcsak az egyszerű forgalmi adatokat mutatja meg, hanem képes kampányok és egyéb aktivitások kezelésére is.

A Google Analytics tehát lehetőséget biztosít arra, hogy megfelelő előkészítés után a kampányaink adatait is láthassuk. Ez azt jelent, hogy az ETARGET hirdetések eredményeit is meg tudjuk jelentetni a statisztikában.

Ehhez egy segítséget is kapunk, a Google Analytics URL-készítő eszközt. Ez kis eszköz segít abban, hogy a weboldalunkra mutató linket kiegészítsük olyan extra információkkal, amelyek meg tudnak jelenni a statisztikában is. Egy tipikus ETARGET kampány esetén például az alábbi kitöltést javasoljuk:

• Kampány forrása: etarget
• Kampánymédia: cpc
• Kampánykulcsszó: -
• Kampánytartalom: kedvezmenyes_ajanlat
• Kampány neve: Majusi_akcio

A beállítások után az eszköz egy ilyen formájú webcímet készít nekünk:

Eredeti cím, ahová a hirdetésünk mutat: http://www.weboldal.hu/landingpage.html

Kiegészített cím: http://www.weboldal.hu/landingpage.html?utm_source=etarget&utm_medium=cpc&utm_content=Kedvezmenyes_ajanlat&utm_campaign=Majusi_akcio

Az ETARGET kampányban ezt az új címet kell berakni, mint a hirdetés "www" címe. A "megjelenített www cím" helyére pedig mehet az eredeti cím.

Az eredmények ezek után az Analytics-en belül a "Forgalom forrásai - Kampányok" oldalon jelenik meg. Itt a megjelenített oszlopokon kell változtatni. Az alap megjelenés:

Ezt kell átállítani erre:

Így már látni fogjuk az eredményeket, és lehetőségünk nyílik elemezni is a kampányt. Természetesen a fenti kiegészítő paraméterek segítségével komolyabb szűréseket is végre tudunk hajtani a Google Analyticsben, akár egyedi jelentésekkel, akár extra szűrők beállításával.

Frissítés:

Vadász Illés a Google-től néhány kiegészítő, pontosító információt küldött:

Ha a landing page-en redirect vagy URL átírás történik, vagy a szerver nem enged be minden paramétert, akkor a leírt megoldás nem fog működni.
Tehát az alábbi szabályokat be kell tartani:
- ne legyen redirect a landing page-en (vagy ha nagyon muszáj, akkor meg kell oldani, hogy a paraméterek is továbbmenjenek)
- ne legyen szép url-esítés utólag (a kampány LP-nek úgyis mindegy, hogy seo barát-e vagy sem)
- a fenti öt paramétert be kell engedni a site-ra
 

A közösségi média kapcsolatrendszere sok esetben buborék jelleggel működik. Ez a buborék elsősorban a Twitteren figyelhető meg, de nagyon hasonlót tapasztalunk a Facebookon vagy akár az iwiw-en is. De mit értek én buborék alatt?

A kapcsolati hálónk olyan, amilyenek vagyunk: a mi ismerőseink, a mi barátaink, a mi rokonaink, a mi osztálytársaink vannak ott. Ők hasonlóak hozzánk: így vagy úgy, de olyanok mint mi. Persze ez a hasonlóság sok esetben nagyon halovány, de létezik.

Egy tipikus kapcsolati hálóban elég kevés az olyan, aki kilóg a sorból. Ez főleg azoknál fordul elő, akik vagy kiemelten ismertek (pl. színészek, celebek, médiaszemélyiségek, sportolók, politikusok, zenészek), vagy munkájuk miatt kerülnek kapcsolatba hozzájuk kevéssé hasonlókkal. (Igen, szinte mindenkinél, akinek van 200+ ismerőse, találunk egy-két-három ilyen embert, de ezek a kivételek. A zömre igazak a föntiek.)

Ezek után, ha belépünk egy kapcsolati hálóba, akkor azt látjuk, mindenki olyan, mint mi. Tóth Benedek (Turulcsirip) ezt így fogalmazta meg: "Ha egy tini regisztrál a Csiripen, akkor úgy látja, itt csak tinik vannak. Ha egy geek, akkor csak geek-eket lát. Ha egy vulgármarketinges, akkor szerinte csak vulgármarketingesek és mlm-esek vannak ott."

Ezeket a csoportokat nevezem én buborékoknak: olyan kis kapcsolati gömbök, mint a szódában a buborék. Néha találkoznak, de mind ugyanabban a folyadékban úsznak, és igazából egymástól függetlenek.

Ha elfogadjuk, hogy létezik ez a buborék jelenség (én ezt tapasztalati úton állítom, de kutatást még nem folytattunk ez ügyben), akkor ez alapvetően meg is határozza azt, hogy milyen módon lehet hatékonyan kommunikálni az ilyen közösségi terekben. Hiszen nem egy semleges masszáról beszélünk, hanem számtalan különálló csoportról. Ez egyrészt nagyon jó nekünk - hiszen pontosan lehet célozni -, másrészt elég kellemetlen, hiszen a felületek (a Twitter, a Facebook stb.) nem a buborékok mentén szerveződnek, vagyis ilyen jellegű "beépített" célzás nincs. Tehát ha egy-egy buborék kell nekünk, akkor be kell lépnünk azokba: részt kell vennünk a célcsoportunk életében.

Ez annyira már nem újdonság, sokszor sok helyen elhangzott. De a fenti gondolatmenet meg is mutatja, miért kell ezt tennünk. 

Az biztos, hogy az idei, 15. Média Hungary emlékezetes lesz. Ha másért nem is, de a helyszín változása miatt mindenképpen. De nemcsak annyi történt, hogy plusz fél napnak és egy új helyszínnek örülhettünk. 

Az idei Média Hungary egyértelműen eltolódást mutat az egyes médiatípusok között. Miközben a rádiók teljesen súlytalanná váltak (igaz, Csiszár Jenő ott celebeskedett mindkét nap), és a nyomtatott sajtó jobbára arról kellett meséljen, miért is nem fog meghalni a Gutenberg-galaxis, addig a tévék és az internetes mindenfélék szárnyalnak.

A második nap délelőttjén például média jelenéről volt egy érdekes páros előadás (ezt követtem a Facebookon is), ami nekem annyira tetszett, hogy meg fogom próbálni megszerezni az anyagot. Főleg az USA piacot bemutató kutatás eredményei voltak nagyon érdekesek: például a tévénézés növekedőben, az okostelefonok szárnyalnak, stb.

Az Y terem (ahol jobbára internetes témák voltak, de szerencsére nemcsak azok: sok kutatásos előadás is volt) idén nagyon hasznos volt: a Meroving mutatott szemkamerás vizsgálati eredményeket, ma pedig az Adverticum mutatta be a saját retargeting megoldását (ami pl. böngésző független, vagyis ha valaki böngészőt vált, akkor is képes látni, hogy már volt a vizsgált oldalon). Nekem még nagyon érdekes volt az Y terem utolsó vitája is, ahol hazai kutató cégek képviselői beszélgettek. Hosszas vitát váltott ki a "csináld magad" (DOY, do-it-yourself) kutatási megoldások témája: jó-e az, hogy van ilyen megoldás, mennyiben fogja lerabolni a kutatási piacot, mennyiben lehet kapni így olyan eredményeket, amelyek tényleg felhasználhatóak.

A twitter egyébként nagyon szépen pörgött, az #mh10 címke élt és működött, akit jobban érdekel, mi történt, annak érdemes ezt végignéznie.

Végül néhány apróság, hogyan láttam én az idei MH-t:

• A konferencia meglepetése: sokkal több internetes ember volt, mint eddig bármikor.
• A konferencián elhangzó legérdekesebb kérdés számomra: vajon a Facebook a "like" gombot mennyiben használja forgalmi adatok gyűjtésére?
• A konferencián a legrosszabb: egyértelműen a szállás volt. A nekem kiutalt nem téliesített hotelben hideg volt, és valahogy a késő hetvenes évek stílusa nem jön be...
• A konferencia tanulsága: nem helyszín, hanem a tartalom és főleg a résztvevők számítanak.