Onlinemarketing blog

Éppen podcastot hallgatok, miközben tervezgetem az októbert. Sajnos az ősz is elmaradt rendezvényekről szól, és ez érinti az Internet Hungary-t is - ami most a tavaszi Media Hungary-hoz hasonlóan online fog jelentkezni. Miközben ez idén már a sokadik online megrendezett offline esemény, valahogy most érzem igazán ennek a helyzetnek a negatívumát.

Egy jó konferencia az előadásokról szól. Egy jó konferencia a megszerezhető tudásról szól. Egy jó konferencia a saját fejlődésünkről is szól. Éppen ezért szívesen veszek részt jó konferenciákon - így az idei Internet Hungary-re is időben megvettem a jegyem.

De egy emlékezetes konferencia a személyes találkozásokról is szól. A beszélgetésekről. A borozásokról. A villámmeetingekről. A közös bulizásról. A pletykákról. A várakozásokról. És a megkötött üzletekről.

Ez a fajta emlékezetes konferencia élmény az, ami március óta kiesett. Az Evolution konferencia óta csak szűkkörű, célirányos eseményeken lehettünk, és várhatóan ez még hónapokig nem változik. Meg kell szoknunk, hogy a tudás megszerzése továbbra is online fog történni. És meg kell szoknunk, hogy továbbra is a számítógépen vagy a mobilon érkeznek a háttér információk, face-to-face nem.

Hiányzik az, amivel több az offline konferencia, de ezzel nem tudunk mit kezdeni. Ha nem akarunk búslakodni, akkor sokkal jobban járunk, ha kihasználjuk ezt a lehetőséget, és elfogadjuk: az online sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az életünkben a vírus miatt. Azt még nem tudni, mennyire lesz ez a változás hosszabb távú, én azt hiszem, számos dolog kiderült most, amiből tanulhattunk.

Például már ismerjük az eszközöket, amiket használnunk kell, akár esemény közvetítéséről, akár annak követéséről van szó. Számos szakember szerzett gyakorlatot online előadásban, kezdjük megtanulni, hogy kell ezt profibban csinálni. Kezdünk felnőni a feladathoz. És ennek lehet az a következménye, hogy sokkal könnyebben lehet majd a jövőben online eseményeket rendezni.

Ez persze nem fogja pótolni az offline eseményeket, sokkal inkább kiegészíti azokat.

És én a magam részéről még egy dolgot megtanultam: sokkal nehezebb előadnom, ha nincs előttem a közönség. Gyakorolnom kell, hogy egy darab kamerának beszéljek, gyakorolnom kell a személyes interakció hiányát. Furcsa dolog ez, hiszen 25 éve lógok a neten, de valahogy eddig erre nem volt szükség.

 Most van. És ezzel én is tudok fejlődni.

Ma két helyre is megyek tanítani. Mindkettő felsőfokú képzés, az egyik a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola, a másik az Edutus Egyetem. A Wekerlén alapképzésben nappalisoknak tanítok, az Edutuson felnőttképzésben olyanokat, akik (jó esetben) dolgoznak a képzés mellett.

Mindkettő izgalmas feladat, de két teljesen eltérő képzési forma, és ennek megfelelően teljesen eltérő elvárásokkal is érkeznek a hallgatók. És bár mindkét helyen kb. ugyanazt tanítom (nem teljesen, de mindkettő online marketing, a Wekerlén átfogóan a témát, az Edutuson konkrétan stratégiát), mégis tudom, mennyire mások lesznek ezek az órák.

Azt látom, hogy az a fajta egyetemi oktatás, ami elterjedt, hogy rögtön a középiskola után választunk szakot és azt tanuljuk, sokkal kevésbé tud gyakorlatias lenni, mint az a fajta oktatás, amelyet már olyanoknak nyújtunk, akik dolgoztak-dolgoznak. Nem a korral van baj, tanítottam olyan 20-22 éves nappalist is, akinek saját vállalkozása van, érezhetően más volt a hozzáállása.

A különbség nem rendszerhiba, a különbség nem probléma, a különbség tény: aki a középiskola után, minimális szakmai ismerettel vagy konkrétan a nélkül tanul tovább, az jó esetben megtanulja az anyagot, elvégzi a gyakorlatokat, elolvas egy pár esettanulmányt, de valójában fogalma sincs, ez tényleg érdekli-e, hogyan működik ez a gyakorlatban, és úgy egyébként is, mi az, amire tényleg szüksége van, és mi az, amire nincs.

Aki már vállalkozó vagy alkalmazott, akinek van tapasztalata, már elvárásokkal érkezik. Tudja, mit szeretne megtanulni, mi az, amire biztosan szüksége lesz. Ennek megfelelően nyitottabb, és sokkal kritikusabb. Nehéz kérdéseket ilyen hallgatóktól kapok.

A fiatal nappalis hallgatók is szorgalmasak (nagy részük) és érdeklődők (jó esetben), de szükségszerűen gyakorlatlanok. Jól kezelik az Instagramot, nem tévednek el a Facebookon, nem okoz nekik gondot egy videót felrakni a Youtube-ra, de jobbára nem ismerik ezen szolgáltatások üzleti részeit, nem kezelnek Facebook oldalt (vagy csak ritkán), nem indítanak hirdetést. Ezzel szemben a felnőttképzésben ezeken már sokan túl vannak. És jönnek azok a gyakorlati kérdések, amihez up-to-date-nek kell lenni. Miért büntet a Facebook, hogyan találjam ki a célcsoportomat, és így tovább.

Mindkét helyen használható tudást kell átadnom, de más-más elvárásoknak kell megfelelnem. A nappalis hallgatónak fontos, hogy mennyire szigorú a számonkérés, fontos, mennyi esetleges pluszmunkát kap. A felnőttképzésben ezek nem érdekes annyira. Ami igazán érdekes, az az átadott tudás azonnali használhatósága.

Szeretek mindkét helyen tanítani, és még ezt a fajta különbséget is szeretem. Jó dolog olyanoknak tudást átadni, akik még most ismerkednek a világgal és a lehetőségeikkel, és jó dolog olyanoknak segíteni, akik már pontosabban tudják, mire van szükségük.

Mert tanítani jó. 

Hónapok óta követem, ahogy a nagyobb lányom belevetette magát az online vásárolgatásba. Ami az igazán érdekes ebben, az az, hogy hol is történik ez a vásárolgatás - és milyen módon. Amúgy elsősorban ruhákat vesz magának, használtat és újat is, de néha egy-egy kütyü vagy más apróság is beesik.

Mindez az Instagramon.

Nem hivatalos kereskedőktől, hanem olyan Instásoktól, akik ezért tartanak fönn csatornát. És nemcsak arra kell gondolni, hogy feltesznek egy-egy terméket: itt konkrétan kampányok folynak, nyereményjátékokkal, akciókkal, kedvezményekkel. Kifejezetten érdekes látni, ahogy egy ilyen csatornán visszaköszönnek a már megszokott eszközök.

És azt is érdekes látni, hogy tényleg igaz: nem az a kérdés, mire találnak ki egy szolgáltatást, hanem az, hogy kik használják azt. Jelen esetben egy képmegosztó vált e-kereskedelmi platformmá, mindössze azért, mert a termékeket kínálók és az azok után érdeklődők is itt vannak jelen. És mivel itt vannak, ezért itt hajlandóak mást is csinálni: nemcsak influencereket nézegetni, nemcsak a barátok megosztásait követni, hanem akár vásárolni is.

Hogy ez mennyire hivatalos? Úgy tűnik, semennyire, vagy legalábbis pont annyira, mintha valaki egy apróhirdetési oldalon hirdeti meg a termékeit. Van erre konkrét szabályozás, vagyis adózás szempontjából akár még oké is lehet, és a forgalom tényleg nem akkora, hogy csak ebből éljen valaki. De ezek a csatonák nem webáruházak, nem valami vállalkozások szolgáltatásai. Nincs gdpr meg ászf, nincs mindenféle egyéb védettsége se a vevői, se az eladói oldalon. Mégis működik, mert nagyon hamar kiderül, ha valaki átveri a többieket, és onnantól esélye sincs se venni, se eladni. A közösség "rendet tesz".

És az adás-vétel működik. Az Instagramon.

Csak egy perc. Egy órában van belőle hatvan, egy napban 1440. Egy percben nem sok dolog történik. Megnézhetsz pár rövidebb TikTok videót, talán ennyi idő alatt már vége lesz a YouTube videók előtti reklámnak, és sokszor ennél több időt nem töltesz el azokon a weboldalakon, amik végül nem érdekelnek.

Egy perc mégis rengeteg idő. Éppen még víz alatt kibírható, és teljes erőből is majdnem mindenki tud ennyit futni. Egy perc alatt lepereghet előtted az életed, de egy perc elég lehet a boldogsághoz.

Egy perc lehet minden és lehet semmi is. De vajon mire elég egy perc az interneten? Meglepően sokra, íme:

Forrás

Nehéz ezt jól lefordítani magyarra. A Mobile first persze jelenti azt, hogy a mobil az első, de főleg arra használjuk, hogy amikor bármilyen marketinges folyamatot tervezük, gondolkozzunk úgy, mintha mindenki mobilt használna a célcsoportban. Hogy ez mennyire fontos, arra megint rávilágított a napokban egy megbízásunk.

Egy partnerünk weboldalát kellett átnéznem, ahol azt láttam, hogy megjelenésében és technikai adataiban is jól működik. A sebessége a Google PageSpeed Insight szerint 80 pont fölötti, ami nem jó, de nem tragikus, a megjelenés a képernyőn áttekinthető, egyszerű, egy kis logikátlanság van a menüben, de nem vészes. Aztán megnéztem mindezt mobilon, és... Kiderült, hogy az oldal nem jó mobilon.

A megjelenés szétesik, az oldal nem reszponzív. Apró hibák, de mind nehezítik a navigációt. A menü logikátlansága itt sokkal jobban látszik: nem a mobilon megszokott módon jelennek meg a menüpontok. A tartalom láthatóan nem a vékony képernyőre van formázva, a táblázatok csak hosszas oldalgörgetésre jelennek meg. Az alapvetően szép és jól működő weboldal ráadásul mobilon nemcsak nehezen használható lett, de lassú is: 60 pont alatti értéket kapott a lehetséges százból.

Jó, persze, mondhatnánk, legalább desktopon jó az oldal, az a pár mobilos meg így járt. Ezért meg is néztem a forgalmat, és... szóval, a forgalom miatt kértem az ügyfelet, nagyon gyorsan lépjünk.

A látogatók 75%-a érkezik mobilról. 

A Mobile first nemcsak azt jelenti, hogy tervezzünk meg mindent mobilra először, hanem azt, hogy ténylegesen ott vannak az ügyfelek. A többség. A döntő többség.

2020-van. Ha az oldalad mobilon nem jól működik, akkor az már nem elfogadható. Ellenőrizd le, és javítsd, ha szükséges. Sokba kerül, ha nem figyelsz erre.

Nem is annyira csendes háború zajlik az USA és Kína között. Sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a nyugati világ, élükön az USA rájöjjön, mi az igazi csapda abban, hogy mindenki Kínában gyártat mindent: Kína megtanulta, hogyan kell gyártani, és elkezdett gyártani maga. Eleinte ellopta az ötleteket, később elkezdte azokat továbbfejleszteni, de mára előáll sok újdonsággal is.

Ez a kereskedelmi háború aztán elég látványosan megjelent az informatika világában is, első nagy áldozat a Huawei lett: lényegében új mobilos operációs rendszert kellett fejleszteniük (a Google Android alapjaira), mert a Google szolgáltatásainak a használatát megtiltották nekik. 

Ennek a háborúnak az újabb frontja a közösségi média. Miközben Kína lényegében soha nem engedte a fontosabb USA szolgáltatásokat működni a saját országán belül (vagyis a Facebook-ot, a Google keresőt és egyéb szolgáltatásokat, a Twittert stb.), aközben a kínai szolgáltatások szabadon terjedhettek a világban. Kezdetben ezzel nem is volt gond, hiszen a legtöbb kínai szolgáltatás kínai nyelven működött. De most már van több is, amelyik sok nyelven elérhető, és ezek közül kimagaslik a WeChat és a TikTok.

Az USA lépett - illetve elkezdett lépni. Ezt a két szolgáltatást várhatóan betiltja belföldön, elsősorban biztonsági okokra hivatkozva - hiszen ezek a szolgáltatások gyűjtik mindenki adatát, és hozzáférhetnek olyan információkhoz is, amit nem biztos, hogy ki akarunk adni. Igaz, ez elmondható a Facebook-ról vagy a Google-ről is, de azok ugye az USA-ban hazai cégek, és sok egyéb eszköze van a washingtoni kormányzatnak rájuk hatni.

Ez a háború valójában attól különleges, mert nem területet akar szerezni, nem fizikai erőforrásokat - például olajat -, hanem adatot. Ezek az első látványos csaták a III. világháborúban, ahol nem áldozatok vagyunk, hanem megszerzendő prédák: a harc a fogyasztókért megy, és rajtunk keresztül az információért.

Hiszen két évtizede mondogatjuk, igazából mára közhelyszerűen, hogy a XXI. század olaja az adat. De más ezt mondani, és más látni, hogy valóban elindult ennek az erőforrásnak a felosztása. Jelenleg két ország ismerte ezt fel igazán: Kína és az USA. Európa nagyon le van maradva, mi még az EU-n belül csak védekezünk - ássuk a lövészárkokat, építjük a védelmi rendszert. Olyan új Maginot-vonalat próbálunk létrehozni (pl. a GDPR, ugye), amely egyrészt könnyedén legyőzhető, másrészt csak akadályt képez. Sem cégek, sem kormányok nem látják, hogy milyen rohamtempóban maradunk le az adatokért vívott csatában. Vesztésre állunk, és csak bízhatunk abban, hogy a szövetségesünk fog nyerni - és nem fog ezen a téren ellenünk fordulni.

A világ többi része pedig egyelőre elszenvedője mindennek a folyamatnak. Már régen nem arról van szó, mennyi reklámbevételük lehet a cégeknek, sokkal inkább arról, ki fogja a következő évtizedekben uralni az adatpiacot. És amit megtesz a Tesla Motor az autózás területén (nekik van a legtöbb adatuk, ami a majdani autonóm autózáshoz kell), vagy a Facebook a közösségi médiában, a Google a keresőben, azt sokan nem is látják igazán. Pedig most osztják fel a világot gyarmatokra - és ebben mi csak meghódítandó terület vagyunk.

Azt hiszem, aki karácsonyra nem fog tudni online értékesíteni, az nagy bajba kerülhet. A hivatalos közlés szerint a Covid kampány második hulláma valamikor az év végén fog tetőzni, vagyis pont a karácsonyi időszakban. És ez mit jelenthet a gyakorlatban? Sokkal kevesebb vevőt (ha egyáltalán még nyitva lehetnek a boltok) és sokkal több online vásárlást. Csak aztán legyenek cégek, akik ezt kézbesíteni is tudják.

Akinek nincs kész webáruháza, az is gondolkozzon el azon, hogyan tudná legalább a legfontosabb termékeket értékesíteni az interneten. Van még idő felkészülni: akár az Unas.hu, akár a Shoprenter.hu rendszerében tényleg napok alatt fel lehet húzni egy webshopot, és az online fizetés is megoldható viszonylag rövid idő alatt. Vagyis aki még szeptemberben ébred, az bebiztosíthatja magát.

Saját, vagyis nem bérelt webáruházat ennyi idő alatt már nem kezdenék el fejleszteni, még az olyan majdnem kész megoldást sem, mint amit a Wordpress+WooCommerce ad. Egyszerűen túl nagy a kockázat, mert lehet, már október közepén be fog indulni a karácsonyi szezon, ha a járvány úgy alakul. Nem beszélve arról, hogy pár éve már nálunk is a Black Friday időszaka az igazi karácsonyi vásárlás kezdete, ami idén november 27., de mivel nálunk nincs Hálaadás (amihez kötődik ez a nap), így egészen biztosan lesznek cégek, akik már akár egy héttel előbb is elkezdenek kedvezményeket hirdetni.

Az biztos, hogy amennyire furcsa volt ez az év, annyira furcsa lesz a vége is. Még az se biztos, lesznek-e nagy karácsonyi vásárok, nem tudjuk, nyitva lesznek-e az üzletek. Azt gondolom egyébként, hogy igen, de ha a megbetegedések száma magas lesz, akkor sokan akkor sem fognak személyesen vásárolni, ha szabad.

Eltekintve a vírus számos negatív hatásától, az online kereskedelem már most sokat profitált a helyzetből, ahogy a Media1 cikke is írja. Még van pár napunk, hogy ne maradjunk le róla, és legyen egy alapvető eszközünk ehhez: egy webáruházunk.

Aztán ha az megvan, akkor el kell kezdenünk hirdetni is. De az már egy másik poszt témája lesz.

A napokban tanítottam online marketing alapjait, ahol az első lecke a stratégia. Amikor elmondom, miből áll össze egy marketing stratégia, akkor ennek a végén megmutatok néhány stratégiai modellt is. Kedvencem a web stratégiai piramisa, erről már ezen a blogon is írtam többször is. Csak sajnos van vele egy nagy baj.

Elavult.

A web stratégiai piramisa az egymásra épülő feladatokból áll, ezeket kell szépen elvégeznünk, ha jelen akarok lenni az online térben. Természetesen sosem volt jó minden cégnek, hiszen sokféle céllal és sokféle szolgáltatással vagyunk jelen a piacon. De azon cégeknek, akik egy egyébként offline tevékenységet végeznek, csak az interneten is akarnak kommunikálni, ez egy nagyon jó modell. Volt.

A piramis egymásra épülő elemekből áll, és itt a sorrend is fontos. Legalul van a tartalom, azt követi a használhatóság, e fölött van keresőoptimalizálás, majd a közösségi média, végül a hirdetések.

Ez a modell jó régi, én tíz éve írtam róla először. És már akkor sem volt friss és ropogós. Rengeteg dolog megváltozott, de talán legjobban a hangsúlyok tolódtak el. Mert az tuti, hogy a piramis alapja továbbra is fontos: tartalom 2020-ban is kell. Viszont ezt a tartalmat már nagyon sok különböző úton fogjuk eljuttatni a célcsoportjainknak, és ezekből csak egy a saját weblapunk.

Mert weblapra még mindig szükség van, éppen csak nem biztos, hogy ugyanarra, mint pár éve. A Covid járvány miatt például nagyon sok új webshop indult idén: számos cég, akiknek eddig egy egyszerű weboldaluk volt, hirtelen rájöttek, webáruházra is szükségük van - nem elég a fizikai bolt, főleg akkor nem, ha azt be kell zárni...

De a weblap szerepe megváltozott. Az alapvető információk továbbra is itt vannak, de mára a látogatók jelentős része úgy érkezik ide, hogy előbb máshol találkozik a tartalmunkkal: például a közösségi médiában. Így az a modell, amely arra épít, hogy a weblapot feltöltöm tartalommal, szépen becsomagolom, elérhetővé teszem keresőből, és majd csak ekkor lépek ki a közösségi médiába, már nem szükségszerűen jó sorrend.

Nem arról van szó, hogy ezekre nincs szükség, hanem arról, hogy máshol vannak a hangsúlyok. Mert a modell hiányossá vált, és ami még nagyobb baja: rossz helyre teszi a hangsúlyokat.

2020-ban a közösségi média minden olyan esetben, amikor a célcsoportunk jelen van valamely platformon, elkerülhetetlen. Ez praktikusan azt jelenti, hogy aki nem a B2B piac valamelyik speciális szegmensében van (pl. egy-két partnernek szállít csak be), vagy nem a B2G piacon van, biztosan kell neki a közösségi média. De ami az érdekes: még akkor is kellhet, ha valójában nem onnan szerzi az ügyfeleket. Mert a cégről kialakított kép esetében számít a social jelenlét, és ez befolyásolja, hogy ki akar majd elmenni oda dolgozni. Vagyis az employer branding is fontossá vált!

2020-ban kell lenned tartalomnak. Kell lenni üzenetnek, és kell, hogy legyen valami történeted. Vagy nagyon ütős termékeidnek kell lennie. Nem kérdés, hogy a piramis minden szintje kell. De a tartalom fölött egyszerre vannak jelen a szintek, és azok hatnak egymásra is. A piramis modell már nem az igazi.

És mi az, ami hiányzik a piramisból? Eredetileg is hiányzott az email marketing, de mára kiderült, hiányzik a párbeszéd is, vagyis amikor a fogyasztókkal többirányú a kapcsolatunk. Mert a közösségi média ezt is megköveteli tőlünk.

Milyen hát a jó modell 2020-ban? Sokkal inkább egy ciklus, egy kör, ahol az egyes elemek hatnak egymásra. Ahol nincs semmi a másik alá- vagy fölérendelve, ahol foglalkozunk minden elemmel.

A ciklus közepén pedig ott vannak az eszközeink, amik ezt az egészet működtetik és ellenőrzik: a párbeszéd, a mérés, és a folyamatos elemzés. A mérésről majd külön fogok írni egy másik bejegyzést, de a tartalom fontosságát érdemes kiemelni. Éppen ezért a fenti ábrát módosítottam is, hogy lássuk, a tartalom mindig és folyamatosan kell.

Hiányzik ebből a modellből az a fajta állandóság, amit egy piramis mutatott. Hiányzik ebből a modellből az a fajta stabilitás, amit a piramis sugallt. De ez nem is baj. Jelenleg az online marketingben a változás az, ami igazán állandó. Az egyes eszközöket meg kell tanulnunk használni, mérni kell és kommunikálni kell, és folyamatosan foglalkozni minden elemmel, mert ami ma igaz, holnapra megváltozhat.

A jó modell tehát dinamikus. A piramisok kora elmúlt.

Amikor július végén az Index.hu várható változásáról írtam, akkor kifejezetten kicsi esélyt adtam annak, hogy csak közösségi adakozásból el lehet indítani a korábbi újságírókkal egy új lapot. Ennek elsősorban gazdasági és médiaszokásbeli okai vannak, és a logika azt mondja: 2020-ban még jelentős tőkével sem lehet egy új márkát felhúzni online, egyik napról a másikra.

Szerencsére most úgy néz ki, tévedtem. És ritkán örülök annyira a tévedésemnek, mint most.

A legújabb hírek szerint az Indexnél felmondott újságírók nagy része, legalább ötvenen, sikeresen vágnak bele egy új lap indításába. Sikerült nekik az, ami eddig még senkinek a hazai médiapiacon: egy ígéretre, egy talánra - és egy jó névre - össze tudtak gyűjteni közösségi adakozásból egy hét alatt annyi pénzt, ami biztosítja, hogy elindulhat egy új oldal, és nemcsak elindulhat, de az első néhány hónapot minden más bevétel nélkül túl is élheti.

Az új lap a Telex.hu nevet kapta. Sokat lehetne vitatkozni, filozofálgatni a néven, én azt gondolom, ez egy kiváló név. Könnyen, gyorsan megjegyezhető, kellően eltérő és mégis kellően hasonló, mint az Index.hu Nincs védjegylopás, nincs az Index név átalakítása, van egy régi-új név (ahogy az "index" szó is többjelentésű), és van egy hatalmas várakozás.

Annyira hatalmas várakozás, hogy amikor ezeket a sorokat írom, már 31 ezer fölött jár a támogatók száma. Ennyi támogatója az Index.hu-nak sem volt (igaz, ők nem egy remény életrekeltésére kértek).

Nem tudom, milyen lesz a Telex.hu, de ismerve a régi-új stáb egy részét, nem számítok arra, hogy rossz lesz a tartalom. Kritikus lesz, laza lesz, és ha valóban megmarad egy 50 fős stáb, akkor széleskörű és pörgős is lesz. Várom, milyen lesz a design, várom, mikor indulnak, és egy dolgot tudok biztosan: a matek csak akkor fog kijönni, ha megmaradnak a támogatók, sőt, növekedik a számuk. (Olyan 50 ezer stabil támogató már elég lenne egy ekkora stábnak, 80 ezerből lényegében a régi Indexet mindenestül meg lehetne csinálni.)

Éppen ezért: ha neked is fontos, hogy a régi Index szellemisége tovább éljen, támogasd a Telex.hu-t!

Érdemes időről-időre körbenézni a világban, melyik szolgáltatások fejlődtek, mik számítanak most nagynak a közösségi médiában. A Visual Capitalist egy szép infografikában foglalja össze, mely szolgáltatások mennyi havi aktív felhasználóval (MAU) rendelkeznek.

A TicToc-ot időközben Indiában "lekapcsolták", így most a 800 millió MAU helyett 690 millió MAU körül jár. Érdekes látni, hogy a közösségi média verseny lényegében az USA és Kína versenyévé is vált - ahol egyelőre még az USA vezet. 

A képen túli bővebb információ a Visual Capitalist oldalán.

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, elsősorban magamnak írtam. Azért készítettem, hogy ezzel is rávegyem magam a szakmai hírek követésére, és ezzel is rávegyem magam arra, hogy valamilyen rend szerint teljenek a napjaim. Tizenöt éve kezdtem el felépíteni az Onlinemarketing.hu-t, mint ügynökség, és mindezt iroda nélkül, otthonról. Kellett egy keret, mert tudtam már akkor, milyen otthonról dolgozni, és nem akartam, hogy elpocsékoljam az időmet.

Azóta az Onlinemarketing.hu-nak van irodája, de most, tizenöt évvel később (átmenetileg) nem használjuk - mert az otthoni munka, a home office biztonságosabb. Mára az a fajta otthoni munka, ami tizenöt éve ritka volt, sokak által megismert lehetőség lett - de ehhez nem volt elég a technológiai fejlődés, ehhez kellett egy világjárvány.

A tizenöt év alatt számos dolog történt velem és a céggel is. Átéltünk több válságot, kollégák és ügyfelek jöttek és mentek, de ami változatlan, az a tevékenységünk: továbbra is - nevünkhöz híven - az online marketinggel foglalkozunk.

Eltelt tizenöt év. Köszönöm mindenkinek, aki ebben a partnerem, a partnerünk volt, aki olvasta ezt a blogot, aki továbbosztotta a bejegyzéseket, aki kommentelt bárhol. És bár az utóbbi időben keveset írtam, de talán ez az ősz és a tizenöt év fog adni egy új lendületet.

Boldog születésnapot, Onlinemarketing blog!

Aki ismeri az Index.hu történetét, az pontosan tudja, hogy az Internettóból jött létre. Egészen pontosan az Internettó készítői meg akarták venni az azt kiadó IDG-től a portált, de az IDG ezt nem így gondolta, emiatt jött létre 1999-ben az Index.hu. Volt nagy kampány is, és az Index.hu akkor és ott lényegében megszerezte az Internettó korábbi olvasóit.

Eltelt bő 20 év, és úgy tűnik, hogy a mindenféle tulajdonosváltásoknak az a vége, hogy az Index.hu eddigi függetlensége elveszhet. Érdemes tudni, hogy az Index több ok miatt is függetlenebb volt eddig, mint sok más újság. Az egyik legfontosabb: még a kétezres évek elején sikerült a szerkesztőségnek egy olyan szabályrendszert létrehoznia és elfogadtatnia a mindenkori tulajdonosokkal, ami garantálta, hogy nem szólnak bele a szerkesztésbe. Ezt követően a mindenkori főszerkesztő feladata volt képviselni a szerkesztőség egészét, amikor mégis ilyen próbálkozások történtek.

Az Index.hu főszerkesztőjét ma a tulajdonos elbocsájtotta. Vagyis jelenleg nincs, aki védje a szerkesztőséget.

Felmerül a kérdés, miért nem áll fel az egész szerkesztőség, és miért nem csinálják meg az Indexet más néven, mint ahogy bő 20 éve ez sikerült? Ebben a cikkben azokat az okokat szedtem össze, amik miatt ez most nem lehetséges.

20-21 éve egy kis szerkesztősége volt az Indexnek, sok lelkes emberrel. Én 2000 januárjában kezdtem el ott dolgozni, akkor voltunk talán 45-46-an összesen, újságírókkal, fejlesztőkkel, mindenkivel. Ma újságíróból is több van az Indexnél. Egy ekkora szerkesztőséget fel kell tartani, fizetéseket kell adni. Ez 1999-ben is csak úgy ment, hogy a tulajdonosok rakták bele a saját pénzüket, majd 2000-ben több körben befektetőket hoztak, és ezzel tőkéhez jutottak. Mert ha van is látogató, abból nem lesz azonnal bevétel...

Jelenleg a hirdetési piac a Covid-19 miatt padlón van. Nem kicsit, lényegében minden magyar szerkesztőségben csökkentették béreket, jellemzően 25%-al. Ha ma indítana valaki egy új oldalt, nem tudna azonnal bevételt termelni, mert áll a piac. Egyszerűen nincs elég hirdetés, vagy ami van, az politikailag nem elfogadható.

Egy új oldal felfuttatása sok idő és sok pénz. Utoljára ezt sikeresen az Index.hu régi főszerkesztője tudta megoldani néhány volt Indexessel: a 444.hu képes volt látogatókat és ismertséget szerezni. De még nagyon messze vannak az Indextől (kb. negyede az olvasók száma a 444-en, forrás). 

De ami a legnagyobb gond, és ez adja az Index.hu legnagyobb értékét is, az a brand. Az Index amióta megalakult, tudatosan építi a brand ismertséget. Miközben az Origónak a látogatóit adta a Magyar Telekom (az előfizetésekkel és a Freemail majd az iWiW megvásárlásával), addig az Indexnek már 2000-ben is saját lábán kellett látogatókat szereznie. Ezért nagyon sok pénzt és energiát öltek abba, hogy az Index.hu brand ismert legyen: az első komolyabb kampány már 2000-ben elindult, és nemcsak offline eszközöket használtak. Meg is lett az eredmény: jelenleg az Index.hu a legjelentősebb online brand a hazai piacon, a nemzetközi szereplőket nem számolva.

De mit jelent ez a gyakorlatban? Az Indexnek van napi 800 ezer - 1 millió látogatója, akiknek a döntő többsége direkt látogató: nem megosztásból, nem linkekből, főleg nem hirdetésekből vagy egyéb hírgyűjtőkből érkeznek. Még a keresőforgalom sem annyira jelentős, mint más portáloknál megszoktuk. Bár publikus mért adatról nem tudok, de a SimilarWeb adatait vehetjük irányadónak. Ez alapján a látogatók 77% direkt látogató! 

Ennyit ér maga a brand, és ezért nagyon fontos, hogy az Index.hu név kinél van. Más kérdés, hogy vacak, nem független tartalommal ez nagyon gyorsan el is vész. Miközben az Origó esetében a politikai arculatváltás és ezzel együtt a tartalom silányulása nem jelentette az összes látogató elvesztését (bár volt csökkenés), addig az Indexnél máshogy történnének a dolgok. Az Origó Freemail szolgáltatása, és az a tény, hogy a mai napig sokaknál kezdőoldal, mert anno a szolgáltató ezt állította be, és a megszokás nagy úr, eleve ad látogatókat. (Forrás.)

Mi történik tehát, ha az Index.hu név alatt hirtelen más tartalom lesz, és a szerkesztőség feláll? Vajon át lehetne-e most vinni egy millió olvasót, ha valahonnan sikerülne finanszírozót találni?

Nehéz erre választ adni. Az optimista vélemény, hogy persze, mennének az emberek. De nem szabad, nem lehet egy optimista véleményre építeni, és nincs bizonyíték sem arra, hogy tényleg ez történne. Az olvasók eltűnnének rossz esetben, és az Index, amit ma annak ismerünk, megszűnne.

Ezért is kérdés tehát: mi lesz veled, Index.hu? Mint volt indexes, kicsit a mai napig magaménak is érzem a szolgáltatást. Szeretem, elfogult vagyok, és kicsit félve figyelem, mi lesz jelen esetben a megoldás. Örülnék, ha a tulajdonosok és a szerkesztőség meg tudná oldani ezt a helyzetet, és maradna az Index olyan, mint eddig volt. Sajnos úgy néz ki, ennek most nagyon kicsi az esélye.

Pár hete kért fel dr. Kádas Péter, írjak egy hosszabb cikket az oldalukra arról, mit tehetnek olyan esetben a kisebb cégek, mint amit most átélünk. A cikk pár napja meg is jelent, ajánlom szíves figyelmébe mindenkinek!

A válságmenedzsment korábban azért volt könnyebb, mert volt hova hátrálni. Most nincs. A határok zárva, az üzletek zárva, az emberek csak élelmiszert, tisztálkodó szereket és gyógyszereket vesznek – ezzel kellett szembesülnünk március második felére. Ez volt az addig ismert gazdasági rendszer vége – még akkor is, ha elképzelhető, hogy ez csak ideiglenes vég. De valaminek a vége mindig másvalami kezdete.

A teljes cikk itt olvasható »»»

Most mindenki azon dolgozik, hogy túl legyünk mindenen, amit a koronavírus miatt elrendelt intézkedések okoznak. Néhány cég számára ez lehetőség, de sok cég számára maga a rémálom: olyan válság, ami váratlan jött, mindenkit felkészületlenül ért, és menekülni sem lehet belőle.

Aztán ahogy kialakultak az első hetek után a túlélési stratégiák, úgy kezdett normalizálódni (vagy éppen még jobban szétesni) a napi működés. És mára talán az is kiderült, mely cégek azok, amik életképes, és mely cégek állnak le végképp. Lassan oldódnak a korlátozások, és lassan el kell kezdeni azon is gondolkodni, mit adott nekünk ez a helyzet.

Vért, verítéket és könnyeket - ez egészen biztos. De ezen túl rengeteg tapasztalatot is. Mára egyértelműen látszik, hogy azok a cégek vannak legjobb helyzetben, amelyeknek nem szükséges fizikailag is jelen lenniük a működésükhöz. A teljes horeca szektor, a teljes előadói szektor, a teljes idegenforgalom lenullázódott. A legtöbb esetben nem arról van szó, hogy lelassult vagy szűkült a szektor, hanem megállt. Félelmetes olyan szállodákban sétálni, amelyek sosem zárnak be, az év 365 napján vannak nyitva, most mégis üresek. Ott maradt bevétel, ahol volt valami online, valami nem személyes: ételkiszállítás, internetes hirdetési bevétel stb. 

Vannak szektorok, amelyek a korlátozások miatt jelentősen beszűkültek. Ide lényegében minden olyan kereskedelmet lehet sorolni, amely nem a napi igények kielégítésében segítenek: a felsőruházat egyértelműen visszaesett, az elektronikai termékek viszont nem, de ott sem megy minden termékcsoport. Érdekes látni, hogy a kereskedelem korlátja sok esetben nem a kereslet hiánya, hanem a szállítások elmaradása. Most vannak termékek, amelyek normális esetben egy-két nap alatt elérhetőek, de a készletek idehaza elfogytak, szállítás pedig nincs. Forgalmat lehet csinálni, ha van miből. Ez érinti a már említett elektronikai termékeket, de a bútoreladást is például.

Vannak szolgáltatások, amelyek csak személyesen érhetők el. Ilyenek a fodrászat, kozmetika, az edzőtermek, szépségszalonok. És ilyenek az egészségügyi szolgáltatások is. Ezek közül pl. a magánegészségügy egyes szektorait törvénnyel zárták be, a többi esetben részben a törvényi szabályozás, részben a fogyasztók elmaradása a forgalomkiesés oka.

Látszik, ahány szektor, annyiféle oka lehet a problémának. Ennek megfelelően más-más tapasztalatot is hozott a válság.

Egy dologról érdemes még beszélni: a gazdaság egészét a fogyasztás működteti. A nagy állami beruházásoktól az egy doboz gyufáig mindent valaki megrendel, megvesz, kifizet. Ha ez a fogyasztás beszűkül, akkor a gazdaság egésze is beszűkül. Márpedig már a válság elején kaptuk a híreket, hány embert bocsájtottak el a cégek. Akinek nincs munkája, az kevesebbet is fogyaszt (még akkor is, ha van tartaléka). Így önmagában ez a hatás miatt is csökken a kereskedelmi forgalom.

A vírus miatti intézkedéseknek egyszer vége lesz. Pár hónap, esetleg egy-két év alatt minden szektor visszakapaszkodik a válság előtti szintre. De a világ nem lesz ugyanolyan, mint volt a válság előtt, ha másért nem, akkor azért, mert tudjuk: ez bármikor újra megtörténhet. Így az a felelős vállalkozói magatartás, ha előre felkészülünk, hogy legközelebb már ne legyen ekkora a baj. Válság-állóvá kell tennünk a vállalkozásainkat. 

Természetesen ezt nem fogja mindenki megtenni. Vagy azért, mert nem lehet (pl. egy szállodának nem sok lehetősége van), vagy azért, mert nem éri még (csökken a profit, vagy egyszerűen nincs miből lépni). De aki teheti, az akkor jár el helyesen, ha tanul a jelenlegi helyzetből.

Lássunk 8+1 tanulságot, amit a válság mutatott meg nekünk:

Az internetes szolgáltatások jelentősége megnőtt

Elég egyértelműnek tűnik, de ki kell mondani: ami az interneten elérhető, az mindenféle korlátozásoktól függetlenül továbbra is elérhető maradt. Online lehet játszani, online lehet élményekhez jutni és online lehet rendelni is. Egy dolog viszont fontos: hirtelen mindenki online akart elérni mindenkit, így nőtt a netes forgalom, és nőtt a zaj is. Az eddig bevált eszközök hatékonysága kicsit akár csökkenhetett is. Az járt igazán jól, akinek a digitális marketing és értékesítési csatornái nemcsak ki lettek már rég dolgozva, de ráadásul eleve jól is működtek.

A csomagszállítás fontosabbá vált, mint eddig bármikor

Ezt se nagyon kell magyarázni: most így, sokak csak így tudnak eljutni a vevőkhöz. Vagyis legyen stabil és megbízható csomagszállító partnerünk - nem az ár az elsődleges szempont!

Az egyáltalán nem baj, ha van raktárkészlet

A just-in-time gyártási folyamat az, amikor nincs raktárkészlet, minden akkor érkezik a gyárba, amikor azt fel kell dolgozni. Ez volt az első olyan jelentős változtatása a gyártási folyamatoknak, amely kiküszöbölte a raktárkészletet, és az ezzel együtt járó magasabb költségeket. Aztán az online kereskedelem vezette be ugyanezt a kereskedelemben: amikor egy terméket a vevő megrendel, akkor még nem is kell, hogy az a raktárban legyen, a kereskedő ezt követően rendeli meg, így nem áll benne a pénze, és nem kell raktároznia. A mostani válság ezeket a megoldásokat erősen zárójelbe tette: akinek volt árukészlete, az sokkal tovább tudod értékesíteni, az ellátási láncok ugyanis szétestek. Tanulság: továbbra sem baj az, ha a fontosabb termékekből nagyobb árukészletünk van!

A távmunka sokkal fontosabb, mint azt eddig gondoltuk

A távmunka egyes cégeknél megszokott megoldás, másoknál a nagy mumus. Sokat mondó adat, hogy tavaly mindössze a munkavállalók 2,5%-a dolgozott távmunkában. Nos, ez az utóbbi hetekben nagyon megváltozott. Sok cég most döbbent rá arra, hogy lehet hatékony távmunkában is - és ez azonnal meg is kérdőjelezte a hatalmas irodák szükségességét. Más cégek arra jöttek rá, mennyire alkalmatlanok a távmunkához. Ez adott esetben pedig versenyhátrányt is jelentett nekik. És természetesen vannak a távmunkában nem végezhető munkák is - de itt is érdemes elgondolkozni azon, mi automatizálható. A távmunka szerepe és jelentősége tehát megváltozott. Mára az lett a felelős magatartás, ha minden cég kiépíti a távmunka lehetőségét, és ezt gyakorolja is, hogy ne csak egy újabb válsághelyzetben döbbenjen rá, nincs tapasztalata.

A tartalékolás szükséges

Sok cég él úgy, hogy minden bevételét feléli és visszaforgatja. 2020. márciusáig ez egy tökéletes stratégia volt arra, hogy minél jobban optimalizáljuk a működésünket. A havi forgalom behozta azt a bevételt, ami a kiadásokra és a termékbeszerzésekre kellett. Nem volt szükség nagy tőkére, nem volt szükség igazából jelentős hitelre se, a forgalom pörgette a működést. Az így működő cégek most nagy bajba kerültek, ha a forgalmuk leesett. És mivel jó esetben a pénzük a termékekben van, rosszabb esetben elment bérekre, miközben a munka hatékonysága jelentősen zuhant, most működő tőke nélkül maradtak. Tanulság: az a felelős magatartás, ha sikerül legalább 3-4 havi működési költséget felhalmozni. Ez természetesen a várható profit csökkenését is jelentheti, sőt, a növekedést, innovációt is lassíthatja - de biztosíthatja a túlélést. Meg lehet ezt csinálni? Sok esetben biztos nem. De ahol igen, ott nem kérdés, meg kell ezt lépni.

A tulajdon stabilabb háttér, mint a bérlet

Aki most bérelt irodában, bérelt üzletben van, és közben eltűnt a forgalma, azzal szembesül, hogy nulla bevétel, üres iroda esetében is fizetni kell a költségeket (sőt, tudok olyan bevásárlóközpontról, amelyik a megnövekedett takarítási költségeket is kiszámlázta a bérlőkre, miközben a forgalom a töredékére esett). Most az járt jól, akinek a tulajdona a saját üzlete, irodája. A fenntartási költségek jobban aránylanak a használathoz, pl. a villany, víz stb. most kevesebb lehet. Így a vállalkozásnak nagyobb az esélye a túlélésre. 

A több lábon állás lehet a túlélés kulcsa

Ne csak egy dologgal foglalkozz, ne csak egy piacnak dolgozz - ezt most nagyon megtanította a válság. Azok az ügynökségek, azok a szolgáltatók, akik olyan területen érdekeltek, amelyek most bajba kerültek, elvesztették bevételük jelentős részét. És míg a horeca szektor jelentős állami támogatást kap, addig az őket kiszolgáló marketinges cégek nem kapnak semmit. Sok ismerősöm vesztette el az ügyfeleit, sok ügynökség került most kisebb-nagyobb bajba. Ügyfélszerzésnél érdemes lesz erre gondolni, és amikor arról döntünk, mivel foglalkozzunk, milyen vállalkozásaink legyenek, akkor is.

Az innováció kiemelten fontos

Azok a cégek voltak képesek a válságban érintett területeken minimalizálni a veszteségüket, amelyek gyorsan és rugalmasan képesek voltak váltani. Ez az esetek jelentős részében valami új befektetés, valami új fejlesztés volt. Akik képesek voltak új ötlettel előállni, akik nemcsak feltették a kezüket, várva a csodát. A marketing területén is lehetett és lehet innoválni, automatizálni, a korábban elmaradt fejlesztéseket végrehajtani. Úgy tűnik, ez is egy jó iránya lehet a válság túlélésének.

+1: az igazi kockázat maga az ember

Az egész járványhelyzet fontos tanulsága az lehet, hogy a jelenlegi rendszerben a legnagyobb kockázatot mi magunk jelentjük. Elsősorban ugye ránk kell vigyázni, másodsorban rajtunk áll a termelés és a fogyasztás is. Ha megbetegszünk, nincs aki dolgozzon, nincs aki fogyasszon. Ha elbújunk a karanténban, akkor a gyárak leállnak, a fogyasztásunk beszűkül. Ha betartjuk a korlátozásokat, akkor rengeteg olyan dolgot nem teszünk, ami a gazdaságot működteti. Ebből viszont egyenesen következik, hogy a termelés szempontjából a legnagyobb biztonságot az automatizálás jelenti. Minél több dolgot oldanak meg robotok, annál kisebb kockázatot jelent az ember.

Egy biztos: a koronavírus miatt kialakult helyzet számos tanulsággal szolgál. Abban is biztos vagyok, hogy ettől nem fog gyökeresen megváltozni az életünk. De a lehetőségünk megvan arra, hogy felkészüljünk hasonló helyzetekre, és legközelebb már sokkal kisebb károkkal éljünk túl egy ilyen helyzetet.

Amikor kiderült, hogy egyelőre tervezhetetlen ideig a saját home office-ainkba leszünk zárva, és nem lesznek társas találkozók, akkor kezdett el motoszkálni a fejembe, hogy attól még a tudásmegosztásról nem kell lemondanunk. Innen jöt az ötlet, hogy csinálni kell valami online konferenciát. Aztán Gáspár Katalin, aki a Harmonet.hu tulajdonlása mellett rendezvényszervezésből él, bedobta a nevet: Fotelkonferencia!

Innen csak pár nap kellett, és elkészültünk az első Fotelkonferenciával, amelynek témája a marketing. Egy olyan tematikát találtunk ki, amely a "Tervezni a tervezhetetlent" cím köré épül: most, ebben a válsághelyzetben mit lehet és mit kell tennünk, hogyan reagáljunk cégként, hogyan változtassuk meg a kommunikációnkat.

Több olyan neves szakembert hívtunk, akik maguk is átélik a válságot, ráadásul nemcsak Magyarországról. Lesz egy előadónk Kuala-Lumporból, egy az USA-ból, és egy Bécsből is. Így kapunk egy kis kitekintést is a határokon túlra.

A program izgalmas, a technológia viszont új. Reméljük, az, amit kitaláltunk, működni fog: egy Facebook csoportban, Live videóként fog futni a konferencia. Így nem lesz korlátja a nézőszámnak, és egy jól ismert platformot lehet használni.

A konferencia nem ingyenes. Ez egy fontos döntés volt részünkről, és az oka az, hogy tudjuk, értékes tudást fogunk átadni. Ráadásul az előadóknak is van lehetőségük bevételhez jutni, így jó esetben nekik is segítünk. De a részvételi díjat olyan szinten húztuk meg, ami reményeink szerint nem lesz senkinek megerőltető: nettó 10.000,- Ft-ba, amiből ráadásul most adunk 20% kedvezményt, ha valaki használja a OMB2020FOTEL kuponkódot.

Gyere, vegyél részt a MARKETING.FOTELKONFERENCIÁN! Kattints a linkre, nézd meg a programot, és vedd meg a jegyed. Találkozzunk április 16-án, szerdán! 

Bajban vagyunk.

Ritka az olyan esemény egy ember életében, amikor egyik napról a másikra gyökeresen megváltozik minden. Ilyen lehet egy háború kitörése, egy nagy földrengés vagy egy forradalom. És ilyen most a koronavírus miatti intézkedések következménye is.

Mától minden megváltozott. A gyerekeink otthon vannak, nekünk nem érdemes az utcára menni, és fogalmunk sincs, mindez meddig fog tartani. Ami biztos, az a bizonytalanság. A bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság a gazdaság legnagyobb ellensége. Így ami most történik, az egy hatalmas gazdasági sokk is.

Vannak iparágak, amik leálltak. Nem az történt, mint 2008-ban, amikor lelassult a gazdaság, visszaestek a megrendelések, és váltani kellett. Most leálltak dolog.

Nincsenek rendezvények, a rendezvényszervezőknek nincs munkájuk.

Nincsenek színházi előadások, a színészeknek nincs munkájuk.

Az emberek elsősorban élelmiszert vesznek, lassan semmi mást. Ez nem tesz jót a kiskereskedelmi forgalomnak. De a szolgáltatások se kellenek: se fodrász, se kozmetikus.

Nem utazunk. Nem foglalunk szállást. Nem megyünk tanfolyamokra. Lassan nem megyünk orvoshoz sem, ha halasztható.

Leáll az élet sok területe.

De olyan ez, mint amikor a belvárosban lezárnak egy fontos utat: az első egy-két napban hatalmasak a dugók, aztán szépen megtanuljuk, merre érdemes közlekedni. Most is ez lesz: az első 1-2 hét sokkja, a holnaptól elrendelt rövidebb nyitva tartás, majd az esetleges további szigorítások után megtanuljuk, hogyan éljünk.

Szokjuk a home office-t, szokjuk a kevesebb érintkezést, szokjuk a gyerekeink otthonról tanulását.

Mi az Onlinemarketing.hu Kft-nél alapvetően a kezdetektől fogva otthonról dolgozunk. Szerencsére nem kell bevezetnünk semmilyen különleges munkarendet, mert a szokásos munkarendünk sem a személyes együttműködésre épül - használunk természetesen olyan csatornát, ahol együtt dolgozunk, de nem vagyunk egy légtérben. Vagyis minden adott arra, hogy dolgozzunk tovább, minden adott arra, hogy akár új munkákat is vállaljunk. Ez megnyugtató lehet a partnereinknek, és megnyugtató lehet a nálunk dolgozóknak is.

Túl kell élni. És túl is fogjuk élni: nem a gazdaság alapjai mentek tönkre, nem hitelválság van, nem pénzügyi összeomlás történt. Egy vírus megfertőzte az embereket és ezzel megfertőzte a gazdaságot is. De ahogy mi, emberek túléljük, úgy a gazdaság is túléli. Remélem, tanulunk azért ebből az egészből.

De addig is legyünk felelősek, ha lehet, maradjunk otthon. A legfontosabb most az, hogy minél többen megérjük az egész válság végét. Egészségben, együtt, megerősödve.

Kézenfekvő lenne, hogy ezzel a címmel vírusmarketingről írok, de nem az fog történni. Bár nem szándékoztam a blogon foglalkozni az aktuális koronavírus járvánnyal, de több ok miatt mégis úgy döntöttem, érdemes kicsit marketinges szemmel is körbejárni.

Alapvetően három nagy témaköre van a járványnak, ami marketinges szemmel érdekes:

• mi történik, ha érinti az üzletem a járvány?
• mi történik, ha a járvánnyal kapcsolatos termékkel foglalkozom?
• mit tanulhatunk a járvány és a pánik terjedéséből?

Az üzletem és a járvány

A jelenlegi járvány terjedésének a módja miatt sokan félnek attól, hogy nagyobb tömegbe menjenek. Így a legtöbb olyan rendezvény, ahol sokan vannak, veszélyben lehet: nem mennek el résztvevők. Ez lehet képzés, konferencia, de akár sportesemény vagy edzés is. Ha a tevékenységed ebbe a körbe tartozik, akkor biztosan lépéseket kell tenned.

Lehetséges lépés az, ha az eseményed elmarad. Erre már több példát látok, nagyon sok és nagyon sokféle esemény maradt és marad el a koronavírus miatt. Ilyen esetben érdemes egyértelműen kommunikálni, mi az elmaradás oka: a járvány veszély miatt történik. Mivel nincs kihirdetve semmilyen hivatalos vészhelyzet vagy járvány, így jelenleg ez olyan lépés, amiért semmilyen kártérítést nem kapsz, és a már befizetett jegyeket, kiállítói díjakat vissza kell fizetned.

Lehetséges lépés az is, ha az eseményt megtartod. Fontos tudni: nem vagy köteles - a korábban megadotthoz képest szigorúbban - visszafizetni a jegyárat vagy előleget, ha valaki mégsem megy el. Mindaddig így lesz, amíg nem lesz hivatalosan bejelentve, hogy járvány miatt tilos részt venni tömegrendezvényeken. Ugyanakkor üzletileg érdemes ezt a kérdést kezelni, pl. a már befizetett díjakat későbbi eseménybe beszámítani, vagy akár visszafizetni. Ez feléd a bizalmat fogja növelni.

Szintén a helyzet kezelése, ha teszel azért lépéseket, hogy a fertőzésveszély csökkenjen. Ennek a plusz díját nem fogják neked megtéríteni, de növeli a bizalmat, így akár azt is segítheti, hogy érdeklődés hiányában ne kelljen lemondani a rendezvényt. Ilyen lépések lehetnek a kézfertőtlenítők elhelyezése, a közösségi terek méretének a növelése stb.

Az üzleti működést akkor is érinti a járvány, ha olyan termékeket forgalmazol, amelyek könnyen azonosíthatóan járványveszélyes helyről származnak. Ilyen esetben kár lenne titkolni azt, hogy honnan érkezik a termék, de nem is kell kiemelten kommunikálni. De lépéseket kell tenni - ilyen lehet pl. a beérkező termékek fertőtlenítése - és ezt kommunikálni is kell. Szintén termékkel kapcsolatos probléma lehet, ha nem tud egy beszállítód szállítani. Ilyen esetekben azért lehet hasznos elmondani a hiány okát, hogy kiderüljön, nem könnyen kezelhető, rajtad kívülálló ok áll a háttérben - ezzel a feléd meglévő bizalmat próbálod megtartani.

Végül az is lehetséges következmény, hogy az üzleted/szolgáltatásod nem kell. Ez a helyzet az utazás, szállás területén: sokkal kisebb az érdeklődés, akár nulla is lehet. És ez érinti a kiszolgáló cégeket is. Pl. egy síelés elmaradása nemcsak a lefoglalt utazást és szállást érinti, hanem a kölcsönzést is. Ha ilyen területen vagy érintett, akkor elsősorban a károk enyhítésére kell figyelned. Kedvezményekkel kínálni a szolgáltatást (pl. olcsóbb szobaárak), a fertőzésveszély elkerülésére tett lépések kommunikálása, és persze adott esetben a tevékenység ideiglenes felfüggesztése is lehet a válasz.

Most kell nagyon a termékem!

Elsőre nagyon szerencsés helyzetben lévőnek érezheted magad, ha olyan terméked van, amelyre szükségük van a járvány miatt az embereknek. Legyen szó pl. szájmaszkról, kézfertőtlenítőről vagy lélegeztetőgépről, egészen biztos, hogy most van vevőd.

Amire figyelned kell:

Ne adj ki rosszabb minőségű árut, szolgáltatást! Meg fogják venni, de kialakul egy rossz vélemény, ami a járvány elmúltával is megmarad - és a régebbi vevők is elmaradnak.

Csak akkor emelj árat, ha indokolt - vagyis drágulnak az erőforrások, az ellátási lánc stb. Az indokolatlan árdrágítás miatt veszíthetsz hosszabb távon vevőket.

Készülj fel arra, hogy a járvány elmúltával a szokásos szint alá eshet a kereslet, hiszen sokan "betáraztak" a termékedből.

Végül: használd ki, hogy lett sok új vevőd! A terméked viszi a neved és a híred, ha az pozitív, akkor később növelheted is a forgalmad az új vevőkön keresztül. Építs adatbázist, ha lehet, de ne kezdj el azonnal nyomulni, várd meg, míg a járvány elmúlik, és csak azt követően kezdj feléjük - nem tolakodó módon - reklámozni.

Itt a járvány, itt a pánik!

Érdemes megnézni, mi terjed és miért. A járvány járja a maga útját, miközben a pánik sokkal nagyobb lendülettel terjed, és egyelőre nagyobb kárt is okoz mifelénk, mint maga a betegség. Az emberek mindaddig mindent elhisznek, amíg nincs korrekt és egyértelmű tájékoztatás. Egy álhír, egy áljavaslat órák alatt el tud érni több százezer embert, míg annak cáfolata alig terjed, sőt, sokan kétségbe is vonják.

Miért van ez? Mi az az ok, amiért a hülyeséget könnyebben elhisszük? Jellemzően az információk tálalása. Egy olyan korrekt javaslat, ami arról szól, mit kell tenned, alapvetően unalmas. Nem látványos, nem "bulváros". Hivatalos, tankönyv ízű. Ezzel szemben az álhírek, álinformációk érdekesek, érzelmesek, jellemzően megdöbbentők és "húsba vágnak". Sokkal több ember figyelmét felkeltik.

Tudjuk, hogy járvány van, várjuk a híreket, várjuk a megoldásokat, így nagyon nyitottak vagyunk a témára. Közben félünk is, naná, hiszen a hírek elsősorban a halottakról szólnak, de az is csak egy szám. Nem tudjuk, kik és miért haltak meg, hány évesen, milyen szövődményben, milyen egyéb betegségük volt. Azt sem tudjuk, más okból hányan szoktak meghalni. Így nem tudjuk összehasonlítani, mit jelent a 100 beteg, az 5 halott - így ez növeli a félelmünket, és könnyen, nagyon könnyen meggondolatlan lépésekbe hajszol minket. Ezért osztunk meg minden hülyeséget, ezért hisszük el az álhíreket és ezért terjesztjük is azokat.

Tanuljunk ebből a helyzetből! Könnyen kerülhet a cégünk, a termékünk, a szolgáltatásunk hasonló helyzetbe, ha nem vagyunk kellően alaposak, nem mondunk el mindent időben az ügyfeleknek, érdeklődőknek. Ha felkapnak valami álhírt rólunk, akkor az azonnal elkezd terjedni, és nem lehet megállítani. Rosszabb, mint a vírus, mert nem kell hozzá személyes kapcsolat... Mit tudunk tenni? Amint kiderül, hogy "helyzet" van, azonnal el kell kezdeni aktívan kommunikálni. A kérdéseket, véleményeket kell figyelni, és azokra kell tudni válaszokat adni. Olyanokat, amik nem a nagyobb bizonytalanság felé visznek.

Egy ilyen járvány esetében az álhírek terjedése szinte elkerülhetetlen. Szerencsére az üzleti világban ez nem így van: van lehetőségünk időben lépni. De legyen erre előre tervünk, olyan, amit ilyenkor elővehetünk. Legyen ez a kommunikációs tanulsága a jelenlegi helyzetnek.

Tavaly óta tanítunk a Wekerlén közösségi média marketing tantárgyat, amiben tartok egy órát arról is, hogy milyen volt Magyarországon a közösségi média története. Amikor ezt a témát elkezdtem feldolgozni, egyértelmű volt, hogy az iWiW az, amiről a legtöbbet kell beszélni.

És most itt van ez a fél órás videó, amely néhány fontos érintett szereplőn keresztül elmeséli az iWiW történetét. Nagyon jó film, szerintem profin elkészített, informális. Másrészt egyfajta nosztalgia az egész. Sok fontos dolgot érintve, és sok fontos dolgot nem érintve. Több fontos szereplő hiányzik, miközben azt gondolom, a film mégis kerek.

Örülök ennek a filmnek, mert azzal, hogy én is végigéltem az iWiW történetét, kicsit nekem is az emlékekről szólt. De azon gondolkoztam, miközben hallgattam, hogy vajon rajtunk, szakmabelieken kívül ez még kit érdekel igazán? És ha a lányaimnak megmutatom ezt a filmet, vajon mennyit értenek belőle? Talán lehetne ebből egy érdekes beszélgetés: nyilvános vetítés, lábjegyzetekkel, kiegészítésekkel. (Megj.: Közben kiderült, volt már egy vetítés, beszélgetéssel. Lehetne több.) Mert azt hiszem, sok olyan része van a témának, amit csak óvatosan említ a film, de ki lehetne bővebben is fejteni.

Ha még nem láttad, nézd meg itt:

Köszönöm a készítőknek, köszönöm a szereplőknek, hogy együtt emlékeztek. Ha pedig valakit érdekel, én ezen a blogon hogyan éltem meg az iWiW-et, ajánlom a figyelmébe az itt megjelent írásokat.

(A WIW logó forrása a Wikipédia)

A kreatív gondolkodás, a kreatív hirdetések készítése egyfajta elvárás a reklámszakmában. Ha nem vagy kreatív, akkor lehetsz jó szakmunkás, de nem leszel kiemelkedő. Ezt persze ennyire nem szokás kimondani (és még mennyi mindent nem szokás kimondani!), de valahol belül ezt nagyon sokan érzik. Éppen ezért aki csak teheti, megpróbál kreatív lenni. Vagy megpróbálja megtanulni a kreativitást, ezzel csinálva piacot sok olyan embernek, akik ebből próbálnak megélni.

A kreativitás fakadhat belülről, de lehet hosszas képzés, gyakorlás eredménye is. És persze egy kreatív ember sem képes az önkifejezésre, ha nem tanul meg bizonyos technikákat, pl. nem tud számítógéppel rajzolni, holott arra lenne szükség egy munkához. Tehát önmagában a kreativitás nem elég, másrészt viszont nem szükségszerűen kreatív az, aki képes elsajátítani bizonyos technikákat. Ezeket azt gondolom, elöljáróban el kellett mondanom.

Nagyon sok évvel ezelőtt, amikor készültünk az 1990-es választásokra, egy átmulatott szegedi éjszaka után, hajnalban elkezdtünk reklámszövegeket írni az akkori Fidesznek. Nem voltak eget rengető ötleteink, elsősorban játék volt ez a szavakkal, bizonyos általunk akkor már ismert technikákat használtunk. Két dolog maradt meg belőle: egy olyan megoldás, amikor egy pozitív tényt állítunk, és mellé rakjuk az alap üzenetet, a másik, amikor egy ismert szöveget alakítunk olyanná, hogy hordozza az üzenetet. Ezek voltak azok:

• A Földön 3 és fél milliárd éve van élet - szavazza a Fideszre!
• Hull a hó és hózik, Micimackó is a Fideszre szavazik.

Mindkettő érezhetően bugyuta, ámde aranyos. Alapvetően vicc. Mi se gondoltuk komolyan, nem is készült belőle óriásplakát vagy szórólap. Délutánra amúgy is kialudtuk magunkat.

Amiért az eszembe jutott ez a régi történet, az egy óriásplakát volt Budapesten. Így hangzik: Vegyetek autót, mert kell a pénz. Elég régi plakát ez, és biztos én is ezerszer láttam már, amikor elhajtok előtte kocsival, de az utóbbi hetek online történései után valahogy más fényben látom ezt a megjelenést. Eszembe jutottak azok a kreatívnak szánt megoldások, amelyek a Facebook-on jöttek szembe. Hol bejegyzésként, hol kommentként. A Lidl-IKEA húsgolyó adok-kapok olyan új teret nyitott a viccesnek szánt riposztoknak, ami miatt sokkal több erőltetett megoldást látok.

A probléma mindegyikkel ugyanaz: egy mások által kitalált megoldás klónozása történik, vagyis lényegében ugyanaz az ötlet lesz máshogy megvalósítva. Mert az vicces, ha egy cég elkezd szóviccekkel kommunikálni. De ha erre öt másik is ezt csinálja, az már nem az. Az is vicces, ha egy cég odakommentel a másiknak valami nem sértőt - de az nem, ha ebből egyfajta trend lesz. 

Én tökéletesen megértem azokat, akik megpróbálnak kreatívok lenni, hiszen ahogy írtam, erre van igény. De könyörgöm, tanuljunk mellé önmérsékletet is, és legyen valami külső kontroll, ami vagy aki tud szólni, hogy figyi, ez már ciki!

Persze, mi baj lehet... Legfeljebb teleszemeteljük az étert szar reklámokkal. Ettől csak a fogyasztók fognak elfordulni tőlünk, az meg kinek fáj?

Évek óta tapasztalom, hogy nem szeretnek bennünket, marketingeseket. Minél inkább olyan társaságba kerülök, akik messze vannak a vállalkozóktól, akiknek a munkájával nincs látható kapcsolatunk, annál inkább tapasztalom, hogy nem igazán elfogadott dolog a marketingesség, és a reklámok pedig kifejezetten az utálat tárgyai.

Mi ennek az oka?

Először is, a marketinges szinte mindenki fejében (a fent említett körökben) egyenlő a reklámossal, azzal a valakivel, aki tehet arról, hogy vannak reklámok. Másodszor: a reklámok rosszak. Rosszak, mert zavaróak, rosszak, mert sztereotipok, és rosszak, mert sokba kerülnek. És persze - rosszak is, igen. Sokszor. Harmadszor: a reklám is kapitalizmus része, és mint ilyen, kicsit tehet is arról, hogy ilyen világban élünk.

A reklámokat egyébként is szeretnénk elkerülni. Ha lehet, olyan módon nézünk filmeket, ne legyenek benne reklámok. Ha felvételről nézzük, áttekerünk. Interneten, ha tehetjük, reklámblokkolót használunk. Sőt, dr. Bernschütz Mária hazai kutatása szerint már nemcsak a platformot (pl. a YouTube-ot) utáljuk meg a zavaró reklámok miatt, hanem a hirdető brand-et is.

De miért van ez az ellenszenv? Mi a baj a reklámokkal?

Alapvetően az alábbiak:

• zavaróak
• unalmasak
• nem nekem szólnak
• hazudnak
• rossz üzenetet közvetítenek
• ízléstelenek
• erkölcstelenek
• olyat adnak el, ami nem is kell az embereknek

Ezeket nem én állítom, ezeket másoktól hallom, de van köztük több olyan is, amivel egyet kell értsek. A jó reklámok persze - ha melléjük jó célzás is párosul - nem ilyenek. De vajon mekkora az esélye a jó reklámoknak?

A baj az, hogy nagyon sokan foglalkoznak úgy reklámokkal, hogy nem értenek hozzá. Mindaddig ezzel nincs is baj, amíg pont olyan embereknek reklámoznak, mint saját maguk. Amikor a reklámot készítő is a célcsoport része, akkor sokszor eltalálja, mit kell mondani, és pontosan tudja, hol kell azt mondani. De amint más a célcsoport, vagy a reklámozóból teljesen hiányzik az empátia, és csak az elérés-eladás-haszon hármas foglalkoztatja (az odavezető út nem), máris megszületnek a vacak kreatívok, a rossz célzások, az adott esetben szabálytalan vagy törvénytelen hirdetések. Amikor az etika már nem számít, a másik fél sérelme nem érdekes, a tukmálás a lényeg.

A reklám befogadója nem tudja, nem látja azt, hogy egy hozzáértő marketinges-reklámos, vagy egy kókler az, aki a hirdetést elkövette. Ma már az interneten lényegében bárki reklámozhat, és sok olyan felület van, ami ingyenes (vagy az ingyenesség látszatát kelti). Egy Facebook poszt, egy komment akkor is reklám, ha aktuálisan nem fizet érte az, aki kirakta. És lehet, a Facebook (vagy az, akinek odaspameltek egy kommentet) észreveszi és törli, de a károkozás már megtörtént: voltak, akik látták, és őket zavarta. Erősödik bennünk az érzés: a reklám szar. Nem, nem az a reakció, hogy EZ a reklám vacak, hanem az, hogy általában a reklámok vackok, hiszen ez is az...

Nagyon sok olyan vállalkozót látok, aki egyfajta műkedvelőként foglalkozik marketinggel. Alapvető dolgokkal nincs tisztában, miközben néhány sikeres kampány után azt gondolja, ő már mindent tud. És közben nem is a tudása miatt, hanem annak ellenére voltak azok a kampányok sikeresek - ha teljesen más környezetben kellene hasonló eredményt elérnie, nem működne. De ezt ugye nem tudja, így elkezdi tanítani azt, amit csinál, és ha valaki szól, ez így nem jó, megsértődik.

Miközben rombol, és észre sem veszi.

A másik nagy probléma, hogy sokszor a marketinggel foglalkozók is átvesznek olyan közismert kijelentéseket, amik már akkor sem voltak igazak, amikor mondták azokat. Ilyen például a "rossz reklám is jó reklám", a "legalább beszéltek róla, nem baj, ha negatívan, de most is erről olvasol, ugye, hogy működött", de ide sorolom a "reklámozásra fordított pénzek fele kidobott pénz"-t is. És tudnám még sorolni... 

Ezek után ne csodálkozzunk, ha a reklámok nagyobb része vacak. Az ügyfél elvárások alacsonyak, kreatívra alig költenek, elfogadnak rossz ötleteket is, hiszen kevés a jó példa.

Igazából nem is csodálkozom azon, hogy utálnak minket. Megteszünk mindent azért, hogy így legyen. Tisztelet a kivételnek...

A marketing környezetszennyező. Lehetne ezt finomítani, lehetne ezt tompítani, de nem érdemes. Ahhoz ugyanis, hogy hogy ezen tudjunk változtatni, első lépésben el kell fogadnunk azt, ami van. Tehát, még egyszer: a marketing környezetszennyező.

Arról már írtam korábban, hogy milyen módon szennyezzük a környezetet, és arról is, mely területek az érintettek. Amióta ezeket a bejegyzéseket megírtam, kaptam elég sok visszajelzést, amelyeket lényegében két pontban össze tudok foglalni:

• valóban szennyező a marketing
• úgyse lehet semmit tenni ellene

Az első pontot nem is ragozom tovább, azt hiszem, jelen körülmények között el kell fogadnunk. Még akkor is így van, ha lehetne ezt relativizálni, megmagyarázni, stb. De ha ezt tesszük, akkor úgy érezhetjük, nem kell semmit tenni - ami pedig, látni fogjuk, nem igaz.

A második pont sokkal érdekesebb. Ugyanis alapvetően több okot is felsoroltak a vélemények, miért nem lehet a szennyezés ellen tenni. Mindnek kb. ugyanaz a gyökere: a jelenlegi gazdasági rendszerben, ahol elsődleges kérdés a haszon, egyszerűen nem tud szempont lenni a környezetvédelem. Ugyanis ha a marketingbe ezt a szempontot érvényesítjük, akkor versenyhátrányba kerülünk. Nőnek a költségeink, csökken a hatékonyság, és így tovább.

Valójában azt látom, hogy miközben az elmúlt évtizedek már arról szólnak, hogy lehet megtartani a fenntartható fejlődést, hogyan kell(ene) etikus vállalkozásokat készíteni, ez a mindennapokban nem jutott el arra a szintre, hogy el is higgyük: lehet ilyet. De mi is az a fenntartható fejlődés? Tudom, hogy hallottál már róla, de tessék, olvasd el a Wikipédián.

Tudom, hogy mikroökonómiai szinten nagyon nehéz, leginkább öngyilkos dolog szembemenni a piaci elvárásokkal. Egyelőre csak azért nem fog az árérzékeny vevő többet fizetni, mert én környezetbarát vagyok, a konkurens meg nem az. De a nem árérzékeny vevőknél már talán lehet elérni sikereket, és ha ez a réteg erősödik, akkor egyre inkább lehet választási szempont az, hogy valami mennyire környezetbarát.

Természetesen több módon juthatunk el oda, hogy a marketing kevésbé szennyezzen. Az látszik, hogy a piaci folyamatok átalakítása a fogyasztók átalakulása nélkül nem megy. És ne legyenek illúzióink: a fogyasztók nem fognak nagy tömegben maguktól átalakulni, szükség van edukációra. Ez pedig lassú folyamat. Tehát önmagában nem elég.

Mit lehet még csinálni? Van azért két út, és láthatóan ezek is működnek. Az egyik a kevésbé drasztikus: a piaci önszabályozás. Ilyen lehet a piaci szervezetek fellépése, olyan szempontok megfogalmazása, amely nem kötelező, de ajánlott. Ilyen lehet például az, ha a Magyar Reklámszövetség kiad egy fenntarthatósági kódexet, amelyben leírja, mit javasol a reklámcégeknek, hogyan vegyék figyelembe a környezetvédelmet.

Be fogják tartani? Valamennyire biztosan. Volna értelme? Egészen biztosan. Elég ez? Ebben nem vagyok biztos.

Ezért van szükség a drasztikus lépésekre is, amelynek az útja a törvényi, tehát kötelező érvényű szabályozás. És ez egyáltalán nem idegen a hazai és nemzetközi gyakorlattól. Például az egyszer használatos nejlonzacskók így lettek fizetősek a boltokban, az áruházi szórólapok száma így lett drasztikusan alacsonyabb. Ugyanakkor a törvényi szabályozásnak van pár problémája, ami miatt a piaci szereplők nem mindig tapsikolnak miatta.

Az egyik probléma akkor jelentkezik, ha nem érint mindenkit egyformán a szabályozás. Ugyanis ez torzítja a valós piaci versenyt. A másik probléma az, ha túl drasztikus a beavatkozás, mert ez aránytalanul nagy terhet ró a cégekre. De a törvényi szabályozás kell, mert ez biztosítja, hogy minden piaci szereplő ugyanazon szabályok mentén dolgozzon, így meg tud maradni a verseny.

A jó megoldás a két lépés összekapcsolása: a cégek által alkotott szervezetek hozzanak létre nem kötelező érvényű szabályokat, majd ha szükséges, ezek alapján készüljenek kötelező érvényű törvényi szabályok.

Tudom, ez egy nagyon idealista álláspont, a törvények jellemzően nem így készülnek, de talán érdemes lenne elgondolkozni ezen.

Végül egy fontos megjegyzés: maximálisan piacbarát vagyok, kifejezetten ellenzem a törvényi túlszabályozást. Ugyanakkor tudom, hogy a piaci szereplők általában csak a rövidtávú és üzleti célokkal tudnak foglalkozni, a nagy társadalmi célokkal nem. Ezért tartom mégis szükségesnek ezen a területen a törvényi beavatkozást.

Amikor a marketing és környezetvédelem téma felmerült bennem, akkor végig is kellett gondolnom, miről akarok beszélni. Mert a marketing és a környezetvédelem több módon is kapcsolatban van egymással.

Három nagy terület van, ahol kapcsolódik a marketing a környezetvédelemmel. Ezek:

• Amikor a környezetvédelmet, mint témát kommunikáljuk
• Amikor a környezetvédelmet, mint témát felhasználjuk, hogy ezzel eladjunk valamit
• Amikor a marketing környezetbarátabbá tételéről beszélünk

Én most elsősorban a harmadik esettel kezdtem el foglalkozni, ami azért is nehéz, mert a témára rákeresve elsősorban az első kettő az, amivel eddig foglalkoztak.

A környezetvédelem, mint téma

Nevezik zöld marketingnek (egybe és külön írva), nevezik ökomarketingnek is: amikor a marketing eszközeivel azt szeretnénk elérni, hogy cégek és fogyasztók úgy alakítsák az életüket, hogy azzal környezettudatosabbak legyenek. A zöld marketing lehet nyílt, de lehet burkolt is, a lényeg, hogy a cél az, hogy védjük meg a környezetünket. Ezt kommunikáljuk, ezt próbáljuk megtanítani.

A környezetvédelem, mint eszköz

Na, ez már az a dolog, ami kevésbé tetszik mindenkinek. Ilyenkor egy-egy cég a kommunikációjában, a marketing folyamatában felhasználja azt a valós (vagy rossz esetben elképzelt) viselkedését, amely azt mutatja, védik a környezetet. Vagy adott esetben ilyen ügyet támogatnak. A cél az, hogy a környezetvédelem segítségével adjunk el valamit.

A környezetvédelem, mint szempont

Ez az, ami szerintem egyre fontosabb lesz. A környezetvédelmet nem célként határozzuk meg, nem felhasználjuk, hanem beépítjük a folyamatok közé. És ahogy a marketing feladat az üzleti cél elérése, de ezt a rendelkezésre álló erőforrásokkal, az adott környezetben éri el, úgy ennek a rendszernek az egyik része a környezetvédelem: lehetőleg környezetbarát megoldásokat kell használni, adott esetben az árat alárendelve a környezetvédelemnek. Ez az a fajta gondolkodás, amely rendszerszinten lenne képes megváltoztatni a marketinget és ezzel együtt a marketinges folyamat környezetterhelését is.

Melyiket válasszam?

Mindhárom irány fontos, és bár a környezetvédelmet, mint eszközt használni egyesek szerint etikátlan is lehet, én azt se zárnám ki. A legfontosabb lépés most ugyanis az edukálás: a cégeknek és a fogyasztóknak is meg kell tanulniuk, hogy ha nem változtatunk a dolgainkon, akkor folyamatosan romlani fog a helyzetünk. És mi, marketingesek, elsősorban a marketingen tudunk változtatni.

Ha nem változtatunk semmit, akkor nem fog semmi változatlanul maradni - romlani fog a helyzetünk. Ez az, amit tudnunk kell, amikor környezetvédelemről beszélünk. A jelenlegi helyzetet ugyanis a mostani folyamataink okozzák, így ha ezt nem fogjuk megváltoztatni, akkor a romlás folytatódik.

Az előző bejegyzésemben írtam arról, hogy a marketingnek is van felelőssége a környezetszennyezésben. Ezért el kell azon gondolkoznunk, mit kell tennünk, illetve mit kell máshogy tennünk, ha javulást szeretnénk elérni. Márpedig a marketingnek rengeteg lehetősége van. Több irányból is meg tudjuk közelíteni ezt a kérdést, és én most visszanyúlok egy régi alaphoz, hogy lássuk, hol lehet feladata a marketingnek. Ez a régi alap pedig a 4P.

Azért veszem elő a 4P-t, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy marketing alatt a hirdetéseket, és csak a hirdetéseket értsük. Pedig a marketing ennél több, és pont ezt mutatja meg a 4P is. De mi is ez a 4P? A marketingmix leírása, ahol a 4 P betű az angol Price, Product, Place, Promotion szavakat rövidíti. Ezek azok a területek, amikkel a marketing foglalkozhat egy cégnél, és ezek mind olyan területek, amelyek hatást gyakorolhatnak arra is, hogyan tudja befolyásolni a marketing a környezetvédelmet.

Price - az ár

Marketingesként több módon is befolyásolhatjuk az árakat. Az árverseny, amikor a konkurencia alá ígérünk, sokszor marketinges döntése. Az ár akciók, az egyet fizet - kettőt kap akciók mind marketinges eszközök. Amikor az árról döntünk, akkor általában ilyen kérdések merülnek fel (többek közt):

• ezzel az árral el lehet adni a terméket?
• ez az ár hoz elég hasznot?
• ez az ár hova pozicionálja a terméket?

Az ár természetesen nem kizárólag marketinges döntés, hiszen a bekerülési költségek adják meg azt az alapot, amihez képest árazhatunk. De ma már ritka, hogy az árképzés csak azon múljon, mennyi a valós költségünk... És itt lép be a környezetvédelem kérdése: vajon minden költséget beleraktunk a termék árába? A környezeti terhelés árát is?

De van még nagyon fontos kérdés, amivel foglalkoznunk kell: ez pedig az, hogy mi a vállalkozás célja. Jelenleg, mivel kapitalista világrendben élünk, a vállalkozás célja a profit maximalizálása. Legalábbis általában. Az egyik fontos paradigmaváltásnak valószínűleg itt kell majd megtörténnie: nem kell lemondani a profitról, de a profit mértékét talán alá lehetne rendelni a környezet védelmének. Mert nemcsak profitból élünk, hiszen ha tönkretesszük a világunkat, a profiton szerzett lehetőségek sem érnek annyit.

Product - a termék

A marketingnek a termékhez legalább három szinten van köze. Az első szint a tervezés: mi az, ami kell a vevőknek? A második szint az eladás: pozicionálás, bevezetés. A harmadik a kutatás: hol tart a termék, hozza-e az elvárásokat?

Ebből mindhárom szint olyan, ahol igenis lehet úgy gondolkozni, aminek van köze a környezetvédelemhez. Kérdés, megtesszük-e? Jelenleg azt látom, hogy kicsit fordítva történik a gondolkodás: vajon a vevőinket érdekli a környezetvédelem? Ha igen, foglalkozunk vele, de ha nem... És ha foglalkozunk vele, az se mindig a termék esetében történik. Pedig történhetne.

A tervezés esetében nemcsak az a kérdés, mi kell a vevőknek, hanem az is, mit tesz a termékünk a környezettel. De főleg ez a kérdés: mit tehetek én a termékemmel, hogy csökkentsük a környezeti terhelést? Kezdve az előállítással, folytatva a csomagolással, eljutva egészen a szállításig.

A második szint, amikor a termék bevezetése történik, akkor lényegében meghatározzuk az üzenetet. És itt van egy fontos kérdés: nem arról kell beszélnünk, hogy egyfajta extraként adjuk azt, hogy vigyázunk a környezetünkre, hanem ennek kell lennie az alapnak. Nem kizárólag azoknak akarunk eladni, akiknek fontos a környezetvédelem, hanem edukáljuk is egyben azokat, akiknek kellenek a termékeink, hogy a környezetvédelem fontos. Mert nincs annál erősebb minta, mint amikor már a kedvenc márkánk is környezettudatos! Az edukálás egyébként nagyon fontos, talán ez a legfontosabb. Mondhatjuk azt, hogy azért árusítunk mindent műanyag palackokban, mert ez a vevők igénye, de a vevői igény rajtunk is múlik. A vevők igénye az lesz, amire mi megtanítjuk őket. És lehet, ehhez első lépésben csak alternatívát kell adni (nemcsak műanyagban adunk el üdítőt), de második lépésben már az árat is meghatározhatjuk úgy, hogy a műanyag drágább, és végül ezzel akár ki is vezethetjük a műanyag palackokat a piacról. Persze nem két nap alatt. De valamikor el kell kezdeni.

Végül a kutatás esetében sem lesz elég csak a termék eladásával és a vevői elégedettséggel foglalkozni, szükség lesz körbenézni azon a területen is, hogy végső soron mit tett a termékünk a környezettel.

Place - az értékesítés helye

Pontosabban minden, ami az értékesítés fizikai része: szállítás, értékesítési csatornák, nagykerek és kiskerek. Ez az a rész, ahol a marketingnek kicsit talán kevesebb a beleszólása, legalább is a napi gyakorlat azt mutatja. De mégis tehetünk azért, hogy értékesítési megoldások felé tereljük a céget, amely kevésbé káros. Érdemes pl. elgondolkozni azon, hogy a tömeges szállítás vagy az egyedi szállítás károsabb, hogy mi az a távolság, ami fölött már akkora a környezet terhelése, hogy az nem indokolható. Ugyanakkor ez az a terület, ahol a legnehezebb szembe menni a gazdaságossági kérdéseknek: vajon hány olyan cég van, amelyik hajlandó magasabb költségekkel dolgozni, csak azért, hogy ezzel is csökkentse a környezetre gyakorolt negatív hatást?

Promotion - a reklámozás

Erről már írtam egy keveset az előző bejegyzésemben is, de érdemes még egyszer elgondolkozni rajta: vajon hol és hogyan tudunk olyan megoldásokat használni, amelyek nem rombolják a környezetet? Valóban szükség van annyi szórólapra, valóban szükséges annyi reklámajándék, ami műanyagból készül? Ez az a terület, amire talán a legnagyobb hatása lehet a marketingesnek, így ez az, amivel többet is érdemes lesz foglalkozni.

Első lépésben gondoljuk végig, amit most csinálunk, az hol és hogyan környezetszennyező. Azt hiszem, ezt a kérdést előbb-utóbb mindenkinek fel kell tennie.

Ki a hibás?

Könnyű marketingesként másokra mutogatni. A marketing ugyanis nem valami önálló entitás egy cégen belül, a marketing kiszolgálja a cégvezetés igényeit. Nem a marketing dönt az üzleti folyamatokról, bár befolyása lehet azokra. Akkor mondhatjuk azt, hogy parancsra tettük?

Szerintem nem. A valós alternatívák megkeresése, a cégvezetés megfelelő informálása a mi feladatunk. A döntések nekünk, az embereknek a kezében van. És bár ez sokak számára ma még nehezen elképzelhető, de lehet olyan döntése egy cégvezetőnek, hogy a környezetvédelmet a profit elé helyezi. És ehhez az egyik lehetséges út a marketingen keresztül vezet.

De lesz ilyen?

Fiatalon harcos környezetvédő voltam. Be akartam lépni a Greenpeace-be, és kifejezetten foglalkoztatott az emberi környezetpusztítás kérdése. Akkoriban aktív tájfutó és természetjáró voltam, sokat jártam az erdőket, így valahol ez is motivált.

Aztán az élet elsodort más irányba, végül közgazdász lettem, és pl. környezet-gazdaságtan című tantárgyunk is volt, ahol sokkal árnyaltabban megismertem ezt a kérdéskört. Mára a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés és az emberi tevékenység hatása a világunkra olyan kérdés lett, amit nem lehet kikerülni. Én a magam részéről ennek örülök, de azt is megtanultam, hogy a lehetőségeink végesek. A világra való ráhatásunk kicsi, de nem is ez a fő probléma, hanem sokkal inkább az a világrend, amiben élünk. Jelentős változásokhoz jelentősen kell változtatni ezen a világrenden, ami sokaknak azt jelentené, hogy romlik a megszokott életminőségük, le kellene mondani a már megszerzett javakról.

És még ez sem lenne elég, hiszen folyamatosan nő az emberiség létszáma, és mindez zömmel olyan helyeken történik, ahol sem akarat, sem tőke, sem tudás nincs ahhoz, hogy mindez ne okozzon környezeti károkat.

A marketing egy olyan szakterület, aminek léte és működése feltételezi a fogyasztást, feltételezi azt, hogy verseny van. Igen, létezik olyan reklám, ami nem fogyasztásra ösztönöz, és a politikai propaganda is reklám, de azért az a fajta marketing, amiből élünk, elsősorban a kereskedelemhez köthető. Márpedig ez egy fontos kitétel: a környezetvédelem sok olyan területet kell érintsen, amiből a marketingesek élnek.

Plusz a marketing önmagában is szennyező. A hagyományos reklám olyan eszközöket használ (pl. papír), ami előállítása önmagában környezetterheléssel jár, de az online marketing sok eleme is annyi plusz energiát igényel, amely már kimutatható lenne. A marketing - és ezen belül a reklám - tehát egyértelműen nem tesz jót a környezetnek. De a marketinghez tartozó ármegállapítás is sok kárt okozhat, ha nincs átgondolva: az egyet fizet - kettőt kap pl. bizonyíthatóan túlfogyasztáshoz vezethet. A csomagolások sem nevezhetőek környezetbarátnak... Tudnám folytatni.

Nekünk, marketingeseknek is végig kell gondolnunk, mit tehetünk a környezetvédelemért. És itt most nemcsak arról van szó, milyen módon támogatunk ezzel foglalkozó szervezeteket, hanem pl. arról is, milyen tanácsokat adunk az ügyfeleinknek, vagy hogyan alakítjuk ki a folyamatokat a cégünknél. Igazából egyfajta paradigmaváltásra volna szükség. Arra, hogy hajlandóak legyünk mást csinálni, és ez a "más" olyan legyen, amely kisebb környezeti terheléssel jár.

A hogyanra még nem tudok egzakt választ adni. De el kell kezdenünk keresni a megoldásokat, ha azt akarjuk, hogy ne mi legyünk az egyik okozói a környezeti katasztrófáknak. És persze főleg azért kell ezeken gondolkozni, hogy megőrizzük az a Földet, amit szüleinktől kaptunk, és a gyerekeink fogják örökölni.

Folytatás - valamit tenni kell.