Onlinemarketing blog

Lehet azon vitatkozni, hogy az új évtized most, vagy egy év múlva kezdődik, vannak érvek mindkettő mellett. (Szerintem amúgy jövőre.) De azon nem, hogy a tízes éveknek vége, és elkezdődtek a húszas évek. Így mindenképpen érdemes foglalkozni azzal, mi történt az elmúlt tíz évben.

Mivel ezt a blogot már a tízes évek előtt elkezdtem írni, így ez a visszaemlékezés lehetne egy linkajánló is. De ezt inkább meghagyom az olvasónak, válogasson magának, íme az archívum.

Az elmúlt tíz év nekem egyértelműen a változás, a fejlődés, a próbálkozások évei voltak. Sok sikerrel és sok kudarccal. De mivel itt vagyok, ez a blog és a cégünk is él, így összességében a sikerek voltak többségben. Szakmailag legalább annyit változott a világ, mint a körülöttünk lévő valóság: a politika, a technológia, az emberi kapcsolatok.

A legfontosabb szakmai változás egyértelműen a szakosodás. Már tíz éve sem értett mindenki mindenhez, de akkor még volt egy olyan illúzió, hogy erre azért volna lehetőség. Mára már az illúzió sincs meg: nincs olyan szakember a piacon, aki mindenhez (is) ért, nincs olyan egyszemélyes cég, ami minden marketinges kérdésre választ tud adni. A szakosodás tehát azt jelenti, hogy egy teljes online marketing folyamathoz biztosan több ember kell - vagy valahol nem lesz teljes a folyamat.

Miközben a világ tovább globalizálódott, és mára természetes dolog, hogy nemzetközi szolgáltatásokat használunk az élet számos területén, aközben a hazai médiapiac egy gazdasági-politikai koncentráció miatt sokkal unalmasabb lett. És sokkal megosztottabb is. Mégsem ez a médiapiac legnagyobb kihívása, hanem az álhírek megjelenése. Egészen pontosan az álhírek olyan mértékű előretörése, amely már a hírek fogalmát is szinte megváltoztatta. Mert már nem arról van szó, hogy a valóságot kicsit kiszínezzük, hanem párhuzamos valóságokat alkotunk, ki-ki a céljainak megfelelően. És sokszor az se baj, ha az így megvalósult valóságnak nincs köze a tényekhez: ha erősíti a saját világképünket, akkor az ezáltal válik igazzá.

Egyértelműen a mobil előretörésének és egyfajta hatalomátvételének az időszaka volt az elmúlt tíz év. Az okostelefonok általánossá váltak, és megjelentek az okos eszközök. A mobil internet hatalmasat gyorsult, és még nagyobbat fog, az Európai Unión belül pedig eltörölték a roaming díjakat is.

Ami a szűkebb munkaterületemet érinti, egyre jobban eltér a "nagyvállalati" online marketing igény a kisvállalkozások és a mikrovállalkozások igényétől. Miközben a nagyobb (nagyságrendileg évente tíz, százmilliós) költéssel rendelkező cégek viszonylag sok, kifejezetten kifinomult marketing megoldásokat tudnak használni, aközben a "kicsik" sok okos megoldás mellett elsősorban a Facebook-Google-email világra szűkültek eszközeikben. A magyar piac pedig feltartott kézzel nézte végig, ahogy a reklámbevételek egyre nagyobb részét megszerezte a Google és a Facebook. És most sem látszik, hogy tennének lépéseket ennek megváltoztatására.

A fizetős tartalmak elterjedése máshogy, és sokkal később történt meg, mint az várható lett volna. Volt arra esély, hogy a szlovák piachoz hasonló, egységes fizetési platformon keresztül jussunk hozzá a hírekhez, de ez nem valósult meg - egy-két nagyobb szereplő ellenállása miatt. Aztán ez az esély a médiapiac politikai átalakulása miatt el is tűnt, így most sok tartalomszolgáltató kísérletezik fizetős vagy támogatásos megoldásokkal. Ezen a területen a nagyok közül talán a HVG jár legelől, de ők is csak pár hónapja vezették be a részben fizetős tartalmakat, így nagy következtetéseket még nem lehet ebből levonni.

Megváltozott a technológia is. Miközben tíz éve még jobbára egyedi fejlesztésű weboldalakkal találkoztunk, mára ez a kevesebb, és iszonyú módon elterjedt a wordpress használata. Viszont egyre több cég tanulta meg, hogy a weboldal tervezése nem kizárólag IT feladat, fontos a jó tartalom és a jó megjelenés is. Így elkezdtünk megtanulni olyan szavakat, mint UX és UI, és a marketing egyes folyamatait sikerült újracsomagolni a tartalommarketing név alá.

Megtanultuk, mit jelent a programmatic kampány, és miközben idehaza még mindig csak a nagyok játszótere ez (speciális tudásigény és magas költségek miatt), aközben jól látszik, hogy a világ az online marketingben is a mutyimentes, automatizált és jól célzott hirdetések világa felé halad. A lemaradásunk nem annyira jelentős, mint az esetleg kívülről látszik, kérdés, elég erős lesz-e a piacunk egy ilyen változásra.

Sok cég feltűnt, majd eltűnt a piacon, újabb trendek jelentek meg és lettek unalmasak. Most éppen még mindig az influencerek a slágertéma, miközben a hatékonysága az ilyen kampányoknak egyre kérdésesebb. De ez sem újdonság: 2005-2008 körül ugyanilyen hype volt a bloggerek körül is.

A szöveges tartalom átalakult, a videó lett a fontos platform, ha tartalmat akarunk gyártani. Előtérbe kerültek a generációs elméletek, pár éve már minden magára valamit is adó marketinges X, Y és Z generációkról beszél. Továbbra is képesek vagyunk úgy hárombetűs szavakkal, rövidítésekkel beszélgetni, hogy nagyon okosnak látszódjunk, és az ügyfeleknek úgy kelljen elfordítani, mit is akarunk. 

Aminek örülök, hogy sok a tehetséges és ügyes fiatal, sokan nőttek bele az elmúlt tíz évben az online marketing világába. Az, hogy egy már működő piacra léptek be, olyan előny, amit majd évek múlva fognak látni: a múlt emlékei, megszokásai nem korlátozzák őket.

Végül meg kell említenem, hogy az elmúlt tíz év egyik fontos személyes projektje lett számomra a Facebookon a KKV csoportok moderálása is. A KKV Marketing és KKV Üzleti csoportok az elmúlt években hatalmasat nőttek, több tízezer ember ismeri és használja ezeket. Egy olyan platform lett, amely valódi közösségként is képes működni - bár természetesen ez sem tökéletes, a szakmai tartalmak mellett sok a személyeskedés és a sértődés is. De megjelennek a sikerek, és számos munkakapcsolat jött létre a csoportok segítségével. Nekünk, moderátoroknak pedig a sok munka mellett folyamatos tanulás és szakmai tapasztalat: amit látunk és akiket látunk mind szélesítik a látókörünket.

Eltelt tehát tíz év, már a húszas években élünk. Lássuk hát, milyen lesz az elkövetkező tíz év!

Az egész internetben az a legjobb, hogy demokratizálta a véleménynyilvánítást: már nemcsak néhány embernek van lehetősége sokaknak elmondani, mit gondol a világról, hanem mindenkinek. A különböző közösségi média eszközök tették ezt olyan egyszerűvé, hogy lényegében bárki képes legyen tartalmat megosztani. Igazából még írni sem kell tudni, hiszen képeket, videókat is megoszthatunk, sőt, a fiatalok körében népszerű TikTok pl. már csak ezt tesz lehetővé. Lett egy olyan eszközünk, amit a hülyék is tudnak használni.

Volt régen egy mondás: készíts olyan eszközt, amit a hülyék is tudnak használni, és csak a hülyék fogják használni. Ez jut egyre többször az eszembe, amikor bele-beleolvasok egy-egy közösségi média platformba. Valahogy eltűnnek az értelmes vélemények, és maradnak az indulatok, maradnak az átgondolatlan reagálások, és maradnak azok az alapvetően erőszakos posztok, amik valahogy mindig kirekesztőek (nem szükségszerűen politikai értelemben). És persze lettek a reklámok, néha jelezve, de legtöbbször bújtatva. Még van némi menedék, pl. a Twitter vagy a Tumblr nyomokban értelmes tartalmat tartalmaz, és vannak még olvasható blogok. De például a legjobb egyedi tartalom számomra egy hírlevél (Kelt barátom Rákásza), ami valójában visszalépés: nemcsak kommentezni nem lehet, de nincs se lájk, se megosztás. Nincs közösségi élmény, egyirányú a csatorna.

Ez a fajta visszalépés viszont teljesen érthető. Itt, ezen a blogon is meg lehet nézni, mennyire eltűntek a kommentek, és bár a legutóbbi bejegyzésem, amely Index címlapra került, kapott szép számmal kommenteket, de azoknak csak kisebb része érdemi (és elég sokat kellett törölni is). Már a Facebook megmentőjeként kikiáltott csoportokban is bizonyos felhasználó szám fölött előzetesen kell moderálni, mert a felhasználók egy része olyan mértékben ignorálja a szabályokat, mintha lényegében értelemzavarosak lennének.

Az internetet kinyírjuk azzal, hogy a sok hülye(ség) miatt egyre kevesebb az érdemi tartalom. Hogy a bulvár, a bulvár jelleg a menő, azzal lehet elérést csinálni, arra jönnek a lájkok. Kinyírjuk azzal, hogy sem stílusban, sem tartalomban nem vesszük figyelembe a másikat, hogy beszólunk, leszólunk, rászólunk.

Egyik kedvenc scifim, a Végjáték (Orson Scott Card) világában is vannak hálózatok. A szabad hálózat olyan, mint a közösségi média: bárki bármit írhat. De vannak moderált helyek, ahol egy-egy témában érdemi viták folynak. Ott sem kell megadni a valós adatokat, de a bekerülés csak moderáltan lehetséges, és ennek megfelelően figyelnek is arra az emberek, ott mi hangzik el. Olyan, mint egy jól szerkesztett nyilvános vita. Bárki láthatja, de csak azok írhatnak bele, akiket a moderátorok beengedtek. De ezeknek a moderált helyeknek a nagy előnye, hogy nem egy-egy szekértáborhoz tartoznak, vagyis nem zárják ki a más véleményt. Nem olyanok, mint egy-egy Facebook oldal vagy csoport, ahonnan csak azért zárnak ki embereket, mert a moderátorokhoz képest más a véleményük, más politikai táborhoz tartoznak, vagy egyszerűen csak a konkurenciának dolgoznak.

Nem látom azt, hogy a közeljövőben nagy változások történnének. Az elmúlt évek megmutatták, hogy sokan, nagyon sokan vannak, akiknek jó az, ha a saját, akár torz véleményüket tovább erősítik, és ők azok, akik nem is fogadnak el más véleményt. Az így kialakuló, lényegében zárt vélemény-csoportok aztán egymással már nem is kommunikálnak. Olyan párhuzamos világok alakulnak ki, mint a politikai rendszer volt a XX. század második felében: vasfüggönyök és zárt országok halmaza.

Ezzel pedig lényegében kinyírjuk az internetet. Egyre kevésbé lesz érdekes, inkább drogszerűen fog működni, mert kell a napi betevő, de nem ez lesz a megbízható forrás. A szabad véleménynyilvánítás és a mindenki számára könnyen használható platformok együttese, megfelelő tapasztalatok és főleg megfelelő edukáció nélkül kaotikus helyzetet eredményeztek. Kár.

Lesz-e változás? Jelenleg nem látom, hogy lenne erre igény. A szerzői jogok, a magánszféra, a reklámok kordában tartása a fő problémák jelenleg az interneten, de a tartalom minősége nem az. Igen, az álhírek ellen vannak, akik küzdenek. De amikor konkrét országok, konkrét politikai erők érdeke az álhírek terjedése, akkor ez is szélmalomharc. A változáshoz igény kell. A minőség igénye, legyen ez akár elitista vagy sznob igény. Egy olyan divat, hogy nem lájkoljuk a hülyeséget, nem osztunk meg mindent gondolkodás nélkül, hogy feltesszük magunkban a kérdéseket: valóban érdekel mást is, amit írok, vagy csak az indulataimat akarom levezetni?

Nem gondolom, hogy a generációelméletek és azok használata tévútra vinne, sőt. Írom ezt azért, mert miközben a közösségi média marketing - és úgy általában az online marketing - óráimon tanítom a generációkat, látom, hogy a szakmán belül (és persze kívül is) egyesek szerint ez az egész csak humbug, önbecsapás. Persze érdemes a helyén kezelni minden ilyen elméletet, és megpróbálni a gyakorlatban tudomásul venni: minden társadalomtudományos elmélet alapvetően a megfigyelésre épül, ennek megfelelően nem olyan éles határokkal dolgozik, mint mondjuk a Cauchy-konvergenicakritérium.

Először is, a generációk meghatározása elsősorban kor alapján történik. Másodsorban az adott társadalom fejlettsége (illetve fejlődési szakaszai) határozzák meg. Így miközben baby boomer generációról beszélünk azok esetében, akik a második világháborút követően születtek (1965-ig kb), aközben nagyon nem ugyanolyan ez a generáció az USA-ban, Nyugat-Európában vagy Kelet-Európában. Még keletebbről nem is beszélve. Hiszen nálunk is volt baby boom, de nem azért és nem úgy. Miközben az USA (és Nyugat-Európa) forradalmakat csináltak és szétverték az előző társadalmi rendszert, aközben nálunk ugye államilag lett teljesen szétverve az előző rendszer, és a sok gyerek születésének is elsősorban "felsőbb okai" voltak, nem az ugrásszerű gazdasági fejlődés. 

Az emberek gondolkodásának, szocializációjának meghatározó szakasza az első tíz év. Ahogy azt Bernschütz Mária elmondta, a gyermekkori szocializáció felnőtt "változata" a generációelmélet. Azért beszélhetünk az eltérő generációkról, mert eltérő módon szocializálódtak: mást vettek a kezükbe gyerekként, mást viszonyrendszerben gondolkodnak.

Számos olyan meghatározó élményben tértek el az öregebb nemzedékek területtől függően, amelyek meghatározták életüket, gondolkodásukat. De erre az időszakra tevődik a tömegkommunikáció fejlődése is. Amikor az első boomerek születtek, még a rádió volt a tömegmédia (meg persze az újság, de az sem nem azonnali, sem nem olcsó). Aztán a televízió már mindenhol jelen lett, de valójában csak az X generáció nőtt bele a tévés világba. De ezek az eszközök még nem voltak globálisak. Az Y generáció találkozik először azzal az élménnyel, hogy egy globális(abb) világban szocializálódik: a Music Television indulása lényegében a generációs korhatár. Az a fajta globális kultúra megjelenése, ahol ugyanazon kulturális élmények befolyásolták a "nyugati" és az "európai szocialista" világképet. 1990-re a vasfüggöny is megszűnt, és kialakulhatott egy olyan globális nyugati világ, amely a mai világunk alapja. Ez a gyerekkori élmény határozza meg tehát az Y generációt, ők szembesültek először azzal, hogy lényegében egy (kulturális) nyelvet beszéltek, függetlenül attól, hogy az USA-ban vagy Németországban, esetleg Magyarországon születtek.

De csak a '95 után született Z generáció kapta meg gyerekként azt az eszközt, ami már teljesen globálissá tette a gyerekkorukat: az internetet. Számos cikk érhető el arról, hogy ez mit eredményezett, most talán azt emelném ki, hogy a közös (online) élmények, a közös mémek, a közös sorozatok, a közös zenék világa ez, ahol egy USA reklám direktben hathat egy európai fiatalra, őt közvetlenül fogyasztásra ösztönözve - hiszen pontosan érti, miről van szó.

Amikor tehát a generációkat vizsgáljuk, meg kell értenünk: miközben az idősebb generációk nem globálisak kulturálisan, addig a fiatalok sokkal globálisabbá váltak. Ezért lehet az, hogy olyan, számukra fontos dolgok, mint a környezetvédelem, egyszerre mindenhol és nagy tömegben visszhangra talál köztük. És talán ezért nem tud az idősebb generáció ezzel mit kezdeni, mert nem látja, nem érzi, ez mennyire más környezet, amiben a fiatalabb generációk élnek.

Politikusok és eszmék bukhatnak bele abba, hogy a világot most irányító boomerek és öreg X-ek még nem globálisan gondolkoznak, és azt hiszik, amit tesznek, csak szűkebb földrajzi környezetükre hat.

Amikor tehát azt látjuk, azt halljuk, OK boomer, gondoljunk erre is: nemcsak a vélemény lehet öreges, de az a viszonyrendszer is, amelyben ez a vélemény megfogalmazásra került.

És van itt még egy fontos dolog, ami ránk, marketingesekre hat: már nem a helyi cégekkel, helyi kínálattal versenyzünk. Lényegében nincs olyan lokális kínálat, ami érdekelné a Z-t. Nem arról van szó, hogy helyben nem kell kitalálni jó dolgokat - kell, azért is kell, mert minden kínálat helyi valahol -, hanem arról, hogy nem a saját szűk környezetünkből kell kitűnni, hanem a globális kínálatból. Ahogy az eszméknek, úgy a szolgáltatásoknak és a termékeknek is egy sokkal nagyobb piacon kell ismertté válniuk.

Ezek után én nem érzem sem sértőnek, sem lenézőnek az OK boomer-ezést. Egyszerűen tényként kezelem: most nem földrajzilag, hanem generációsan alakultak ki eltérően szocializálódó, eltérő kultúrájú csoportok.

Kevés kellemetlenebb dolog van egy kampányban, mint az, amikor a kattintás után egy hibaüzenetet kap az érdeklődő. Ennek több oka is lehet, például ha a hirdetésnél valaki elrontja az url-t, vagy ha a weboldalon elkerül máshova a tartalom. Esetleg ha a weboldal leáll.

Képtelenség minden landing page-t naponta folyamatosan ellenőrizni, legalábbis kézzel. De vannak rá szoftverek (mi is használunk néha ilyet), amelyik képes folyamatosan figyelni beállított oldalakat. No persze, azt is ellenőrizni kell, hogy a hirdetés is rendben van-e.

A Facebook-on például, ha egy weblapot beállítunk érkezési oldanak, akkor annak kivonatát is bizonyos hirdetéstípusoknál megmutatja. Ha itt ezt látjuk: 404, akkor lehet egy olyan gyanúnk, hogy valami hiba van a túloldalon. Mutatom, mire gondolok:

Ezt a hirdetést láttam a hétvégén, több alkalommal is. Kiemelem, miről is beszélek:

Ezek után nem lepett meg, hogy kattintás után ez fogadott:

Itt valaki valamit elfelejtett ellenőrizni, nem? Vagy leállt ez az oldal a hétvégén. Kellemetlen, hiszen aki erre a nem létező landing page-re érkezik, az inkább otthagyja az oldalt, és most nem lesz ingyen HBO-ja.

Tehát: figyeljünk, ellenőrizzünk. Triviális kérés, de láthatjuk, a nagyok is hibázhatnak.

Sok olyan hirdetést látok, amiben a címhez hasonló üzenet van: csak egy hétig érhető el a kedvezmény, jövőhéten nyitunk, stb. Ezek azért kifejezetten jó szövegek, mert könnyű megérteni, felfogni. Nem kell tudni, milyen nap van, hanyadika van. Hiszen ha azt írom, a kedvezmény november 14-ig érvényes, azt kapásból nem fogja tudni az olvasó, hogy melyik nap is? Az már a jövőhét? Eleje vagy közepe?...

Szóval helyes gyakorlat, ha relatív időzítést adunk meg. De.

Ha az ilyen üzeneteket hirdetjük is, akkor figyeljünk arra, mikor hirdetjük! Egy nappal az akció lejárta előtt a "csak egy hétig" kedvezmény valójában már csak alig egy napig tart. A jövőheti konferencia pedig holnap lesz.

Vagyis: ha olyan hirdetést készítünk, ami tartalmaz relatív határidőt, mindig figyeljünk arra, mikor és meddig hirdetjük! Egyébként is érdemes a hirdetések értelmét mindig ellenőrizni. Én eredetileg matematikát tanultam, és a sokak által utált szöveges feladatoknak is mindig az volt a vége, hogy ellenőrizzük vissza az eredményeket. Egy-egy fizika példa megoldása is azzal végződött, nézzük meg, reális-e az eredmény (hiszen ha a madár a számításaink szerint 450 ezer km/másodperc sebességgel repült, akkor ott tuti valamit elszámoltunk).

Szóval, én most kiírtam címnek, hogy csak egy hétig olvashatod ezt a bejegyzést - és ez kint is marad, reményeim szerint évekig. Ahogy a falusi kocsmában is a felirat: Hitel holnaptól!

Sokféleképpen lehet égetni a pénzt, de az a legrosszabb, amikor ezzel magunkat is égetjük. Sok kampány fut a Google-ben és a Facebook-ban, és ezek jelentős része csak egy bizonyos időpontig él - aztán már nem kell, hogy fusson.

Ilyen időpont volt a vasárnap is. Este hétkor bezártak a szavazókörök, így aki ezt követően is hirdeti valamely jelölt, párt vagy szervezet üzeneteit, amely a szavazásra buzdít, az egészen biztos, hogy csak a pénzt égeti. Gondolhatnánk, ilyen nincs, hiszen a kampányok időzíthetőek, a Facebook-on például be lehet állítani, mikor legyen vége.

De a valóság mégsem ez. A valóság az, hogy hétfő délelőtt 10-kor is még futott egy csomó politikai hirdetés, ami az önkormányzati választásra buzdít.

Én erre csak egy dolgot tudok mondani:

ÁLLÍTSD LE!

De legyen ez egyben tanulság is. Amikor egy kampányt megtervezünk, figyeljünk oda, mikor van vége, állítsuk be úgy, hogy ne fusson túl, hogy ne égessük a pénzt. Igen, tudom, ez nagyon triviális, de a gyakorlat mutatja: mégsem tartják be.

Egy politikai kampány előkészítése nagyon sok lépésből áll. Egy profi kampányban mindig kell lennie egy embernek, akinek az a dolga, hogy feltárja a jelölt összes ügyét. Az összes olyan ügyet, ami ha nyilvánosságra kerül, gondot okozhat. Ebben természetesen a jelöltnek is segítenie kell: el kell mondania mindent a múltjából.

Mindent.

Ezek után a stábnak fel kell készülnie, mi történik akkor, ha ezek bármelyike nyilvánosságra kerül. Tehát ne álljon elő olyan helyzet, hogy kapkodni kelljen. Persze felmerül a kérdés: mi van akkor, ha olyan dolgot kezdenek el mondani a jelöltről, ami nem igaz? Mert arra ugye nem készültek. Ez persze egyszerű: ami nem igaz, azt a legkönnyebb cáfolni. Ennek is megvan a maga metodikája, de a mostani aktuális események miatt nézzük, mit kell tenni akkor, ha kiderül valami, ami igaz.

Az első lépés: nem szabad hazudni. Ez nem jelenti azt, hogy mindent azonnal el kell ismerni, de semmi olyat nem szabad mondani, ami később igazolhatóan hazugság. Az ügy, ami kiderül, lehet, kellemetlen, de önmagában nem biztos, hogy megrendíti a szavazók bizalmát. De egy nyilvánvaló hazugság már bizalomvesztéssel fog járni.

A második lépés: ha a bizonyítékok egyértelműek, cáfolhatatlanok (és tényleg igaz, amit állítanak), akkor mindent el kell ismerni, ami igaz, de azonnal saját kontextusba kell emelni. Vagyis ami bizonyíthatóan igaz, azt kár lenne cáfolni, de semmi mást nem kell megerősíteni. Mert minden igazságnak több oldala van, és léteznek olyan körülmények, amelyek árnyalják azt. Az igazság elismerése jelen esetben fontos dolog: bizalmat ébreszt.

A harmadik lépés már összetettebb lesz: tompítsd az igazság élét, szervezd meg, hogy a jelölt tudjon megbánást mutatni, és ezt mindenki lássa, akit a téma érdekel. Ehhez egyrészt kell nagyon jó nyilatkozat, másrészt támogatók. Például ha az derül ki, hogy a jelölt félrelépett, miközben a kampány szerint példás családapa, akkor a családja is biztosítsa támogatásáról - az a jó, hogy együtt nyilatkoznak. Ennek nem kell nyilvános eseménynek lenne, általában elég egy rövid videó is.

A negyedik lépés az "elkenés". Ha a nyilvánosságra került tények nem befolyásolják jelenősen a kampányt, akkor túl kell azon lépni. Mert bár erről fog mindenki kérdezni, tudni kell olyan válaszokat adni, amely más, pozitív üzenetek felé mutat. ("Igen, a múltban követtem el hibákat. Ebből tanultam, így most teljes tudásommal fogok a közösség építésével foglalkozni." stb.)

Fontos tehát, hogy legyen terv és legyenek kész válaszok. Ellenkező esetben vagy a hallgatás lesz a beismerése mindannak, ami történt, vagy az össze-vissza kommunikáció építi le a bizalmat. Mert fontos a nagyon gyors reakció. Itt a gyors alatt néhány órát értek.

Végül pár gondolat a közösségi médiáról: miközben a Facebook saját jelenlét így-úgy kordában tartható, és úgy lehet tenni, mintha semmi nem történt volna, attól az internet tele van olyan csatornákkal, ahol téma az, ami kiderült. Azokat nem lesz mód moderálni. Így a feszültség egyre nagyobb lesz a "hivatalos" és az "organikus" információ-áramlásban, ami megint bizalomvesztéssel jár. Ez nem jelenti azt, hogy nem kellene törölni a negatív kommenteket, de azt viszont jelenti, hogy nem szabad a saját csatornákat információk nélkül hagyni, és a kevésbé durva kommenteket érdemes megválaszolni.

Egy biztos: a hallgatás vagy a teljes tagadás a válságkezelés csődje. Abból csak rosszul lehet kijönni.

Egy tegnapi konferencián marketing és HR szemmel jártuk körbe a generációkat. A szokásos megállapításokon túl felmerült pár olyan téma is, amiről nem, vagy csak ritkábban beszélünk. Ezek egyike volt az a, hogy mennyire valós ez a generációs kérdéskör, vagy csak egy újabb hype-ról van szó?

Aki figyelte az előadásokat és a beszélgetéseket, annak számára egyértelművé vált, hogy valóban van markáns különbség az egyes generációk viselkedése, életmódja, internet használati szokásai vagy akár eszközhasználatuk között. De elhangzott az is (Horváth Magyary Nóra mondta), hogy ez inkább csak a felszín, és mélyen, legbelül ugyanarról van szó minden generáció esetében: a fogyasztói igényeket kell kiszolgálnunk. Amik viszont elsősorban egyéni igények, egyéni elvárások és viselkedések.

Az volt a konklúzió, hogy van hype, de nem ok nélkül. A generációk eddig is fontosak voltak, de most a technológiai változások miatt talán kicsit jobban látszanak a különbségek. Vagyis alapvetően nem az történik, hogy valami teljesen új dolog a reklámozás szempontjából a generációk léte, hanem az, hogy ez a téma most népszerűvé vált, mert jól látszik és sokak számára észrevehető.

A másik fontos tanulsága a konferenciának számomra az, hogy a generációk együttélése alapvetően türelmet és megértést igényel. Ez ugyan nem elsősorban a reklám területe, hanem az együtt dolgozásé, de mivel jó reklámot úgy lehet csinálni, ha az érintett célcsoport/generáció néhány tagját is bevonjuk valamilyen módon (tanácsadóként vagy fókuszcsoportként) a kreatív folyamatba, így mégis érinti ezt a területet is. A résztvevők mind hangsúlyozták, hogy nem a különbségeket, hanem a kapcsolódásokat kell megkeresni, és meg kell találni az együttműködés megoldásait.

Számomra a konferenciának két fontos megállapítása volt. Az egyik, hogy megerősítette mindazt, amit eddig is tanítottam: a generáció kérdés fontos, kell vele foglalkozni, érdemes megismerni az ezzel kapcsolatos cikkeket, véleményeket, kutatásokat. A másik kicsit személyesebb dolog: nem kizárólag a kor határozza meg azt, hogy melyik generációnak megfelelően viselkedünk, hanem a szocializáció, a tanulmányok és a foglalkozásunk is. Vagyis attól, hogy én X generációs vagyok, fogyaszthatok úgy, mintha Y vagy Z lennék, és attól, hogy valaki mondjuk Z generációs, még lehet, hogy hasonló értékei vannak, mint egy Baby Boomernek. Mert a kutatások az átlagot mutatják, és valójában az egyes emberek ettől akár jelentősen is eltérhetnek.

Az élet egyszerű. Elhiszed?

Ha ezt megeszed, lefogysz. Ha ezzel bekened a fejed, újra kinő a hajad. Ha ilyet iszol, boldogabb leszel. Ha nálunk vásárolsz, szebb lesz a napod.

Elhiszed?

Az a baj, hogy a fentiek akár igazak is lehetnek. Valakinek. De lehet, neked pont nem. Minél általánosabb dolgot mondasz, annál nagyobb az esélye, hogy sokak számára igaz lesz. Például egy magyarnak a tengerparti nyaralás jellemzően pozitív üzenettel bír. De van olyan ismerősöm, akit ez nem érdekel, ingyen se menne. Egy ínyenc számára az osztriga - ha friss - különleges csemege. A nagylányomat kiverné a víz, ha meg kellene ennie. Számomra fontos kérdés, hogy milyen az autóm felszereltsége, motorja, fajtája, és ezeket tudom is. Ismerősöm látott egy autót, kérdeztem, milyen volt, az volt a válasz: piros. Őt nem érdeklik az autók.

Amikor nagyobb közönség felé kommunikálunk, akkor értelemszerűen egyszerűsítünk. Nem szólíthatunk meg mindenkit, mert nem tudunk megszólítani mindenkit. Olyan példákat kell tehát hoznunk, ami minél több ember számára közös. Ezért könnyű a barátoknak történetet mesélni, és ezért nehéz jó történettel előállni egy nemzetközi hallgatóság előtt.

Olyan tíz éve még a televíziós műsorokból vett példák jók voltak közös élménynek. Vagy amikor egyetemistákat tanítottam akkoriban, lehetett jönni a Harry Potteres példákkal. Mára ugyanilyen korú közönséget akkor tudok megszólítani, ha ismerem a youtubereket. Sajnos még közös olvasmányélmény is kevés van.

Pedig az üzenetemet akkor fogják elhinni, akkor leszek hiteles, ha számukra is érthető példákat hozok. A közös élmények, a közös kulturális háttér nagyon fontos kommunikációs eszköz. A közösségi médiában is ez fogja megteremteni a hitelességet: ha olyanról tudunk beszélni, amit a követőink, a közönségünk ért és érez. Ettől válik az, amit mondunk, hihetővé.

És akkor elhiszed.

2000-ben történt talán a legnagyobb váltás eddig az életemben. Januárban elkezdtem dolgozni az Index.hu-nál mint marketing asszisztens és ezzel együtt Budapestre költöztem, majd a nyáron lakást is vettünk, és ezzel véglegesen ide telepedtünk. De azért is volt ez számomra nagy váltás, mert az Index.hu volt az első "igazi" munkahelyem, addig jobbára olyan cégekben dolgoztam, ahol vagy teljesen kötetlen volt a munkaidőm, vagy e mellé még tulajdonos is voltam.

De 2000 a hazai internet életében is fontos év volt. Részben azért, mert ekkor készült az első valóban komoly kutatás a magyar internetről (az iBasic), részben azért, mert ekkor indult el az a konferencia sorozat, amely a legnagyobb hazai internetes konferenciává vált: az Internet Hungary.

Én Indexesként azt a nemes feladatot kaptam, hogy menjek el, nézzem meg a helyszínt, ami akkoriban a Club Tihany szálloda (egészen pontosan annak teniszpályái) volt. Így egy kellemes napon egy Mazda kisbuszban találtam magam a szervezőkkel, Csermely Ákossal és csapatával.

Így kezdődött.

Az első Internet Hungary több ok miatt is emlékezetes volt, részben a viták, részben a hangulat miatt. Olyan érzése lehetett az embernek, hogy ez az egész dolog, amit mi az interneten műveltünk, tényleg komoly. Hozzá kell tennem: az internet penetráció ekkoriban 10% körüli volt, vagyis valójában 10 emberből egy használta az internetet legalább havi rendszerességgel.

Ezt az üveg bort az első Internet Hungary-n kaptam, mindenki kapott ilyet. Aztán elkeveredett.
Kicsit koszos is lett szegény...

Aztán pár év múlva eljutottam még egy napra a Neo Interctive jóvoltából (amikor ott dolgoztam), és 2005-ben ezt a blogot is elindítottam - ami miatt 2006-ban már mint blogger mehettem el a konferenciára, és tudósítottam is.

Később mint előadó, aztán mint moderátor és végül mint műsorvezető is részt vettem a konferencián, az elmúlt években lényegében mindig ott voltam (köszönöm Csermely Ákosnak, ezúton is!). Végigkövethettem, ahogy először egyenrangúvá vált a tavaszi testvér konferenciával, a Media Hungary-vel, majd méretében és hatásában le is hagyta azt - ahogy az internet is egyre fontosabbá volt a médián belül.

A mai napig sok ismerős arcot látok Siófokon, ahova átköltözött a rendezvény (a költözésről, emlékezzünk...), és sok az új ember is, ami természetes. A két nap alatt 2500 ember megfordul ott, és szünet nélkül több, mint 200 előadó tartja sok teremben az előadásokat. Így lesz ez idén is, október elején.

A 20. Internet Hungary mindenképpen nagy szakmai esemény lesz. A kiváló program mellett azért is, mert megéltük, és mert jó látni, hogy eljutottunk idáig. Vannak még jegyek, ha teheted, gyere el!

A nyár egyik love projektje volt a Hear Hungary Zenei Youtuber kerestetik versenye. A Hear Hungary vezetőjével, Szarka Józseffel pár éve dolgozunk együtt zenei feladatokon, elsősorban zenekari promóciókon. Mivel a Hear Hungary a Sony Music hazai képviseletét is ellátja, így több olyan feladat is felmerült, amelyre jó megoldást valamilyen önálló zenei csatorna elindítása adna.

Innen indultunk. De ahogy lenni szokott, nem vezet egyenes út sehova, így sok ötletelés után arra jutottunk, hogy nézzük meg, mennyire megy a fiataloknak a zenei kritikák készítése - lehetőleg nem írásban, hanem más formában. 2019 van, a fiatalokat már nem print kiadványokban érjük el, nem blogokon, hanem Facebook-on, Youtube-on. Ez is adta az ötletet a versenyre.

Nem voltunk előzmény nélkül: a Hear Hungary korábban csinált több sikeres gitáros kerestetik versenyt, ez adta az alap mintát. Ehhez kellett kitalálnunk, milyen feladatot adjunk, és ki legyen a zsűri. Végül öt előadó művét választottuk ki öt különböző műfajban, amelyekről rövid, 5-10 perces videót készíthettek a versenyzők. A zsűri feladata pedig a legjobb 10 kiválasztása volt.

A verseny két fordulóból állt, az első forduló az elkészített videók rangsorolásával zárult. A közönség is és a zsűri is 5-5 versenyzőt juttatott a döntőbe.

De a döntő már nem virtuális volt: a 10 versenyzőnek élőben kellett bemutatniuk - természetesen felkészülést követően - a műsort, a zsűri előtt.

A verseny a nyár végén zárult, a Music Television tárgyalója adott helyet a döntőnek.

Tanulságos volt. Ugye nem zenét kedvelőket kerestünk, hanem olyanokat, akik hajlandóak és képesek zenei kritikát készíteni, videó formában. Ez pedig nem jelent tömegeket. 5-10 perces műsort összerakni felkészülést és némi tapasztalatot igényel. A versenynek nem volt előzménye, így igazából a nevezők sem tudhatták, mire számítsanak, mennyire lesz ez komoly verseny. Úgy gondolom, többen nem neveztek azért, mert bár képesek lettek volna a feladatra, de nem érezték magukat megszólítva. Hogy miért, azt a verseny vége felé már kezdtük sejteni. A legfőbb ok pedig az, amit írtam: nem az adott zene szeretete a legfontosabb célzás, hanem a videó készítési képesség.

Végül sokkal pozitívabb eredménnyel zárult a verseny, mint azt előzetesen gondoltuk. Részben azért, mert végül jelentkeztek elegen, részben azért, mert sokkal jobb produkciók születtek, mint azt előzetesen gondoltuk.

Egy ilyen jellegű feladat, egy ilyen jellegű verseny az "influencer" célcsoporttal természetesen nem működik a nélkül, hogy bevonjuk őket. A mi választásunk Paul Street-re esett, aki már pár éve visz egy nagyobb Youtube csatornát. Az ő tapasztalata és tudása sokat segített a versenykiírás pontosításában és természetesen a kommunikációban is. Ő volt idén a verseny arca.

Végül 3-4 olyan jelentkező is volt, akik közel azonos - magas színvonalú - produkciót tudtak mutatni. Nehéz volt a választás, de a 2019-es Zenei Youtuber Tehetségkutató győztese Endrédi János lett.

A verseny weboldala: https://youtuber.strm.hu/

Youtube csatornája: https://www.youtube.com/playlist?list=PLBnjjsjXzlXT6_9sT6LPeKnF348FhQpd2

Vannak olyan triviális fogalmak, amit sokszor nem gondolunk, hogy meg kellene magyarázni. Ilyen a szezonalitás is. Mindaddig tudottnak véljük a szezonalitás ismeretét, ameddig nem futunk bele olyan ügyfélbe, aki valamiért nincs ezzel tisztában.

Röviden a szezonalitás lényege: 

A szezonalitás ugye azt jelenti, hogy bizonyos folyamatok egy adott, meghatározó időszakban erősödnek vagy gyengülnek. Például télen veszünk inkább meleg ruhákat és nyáron veszünk inkább fürdőnadrágot.

A szezonalitás legerősebben az év végén látszik: bizonyos termékek forgalma ilyenkor válik kiemelkedően magassá. Érdekes, hogy ennek az okai nem időjárásban, hanem az év végi egyéb dolgokban keresendőek. Ugyanis a december jellemzően ajándékozásról és egyben a cégek számára az év (üzleti év) zárásáról is szól.

Forrás egy 2009-es, vagyis majdnem tíz éves bejegyzésem.

A szezonalitás tehát egy velünk élő folyamat, ami megnehezíti az üzleti tervezést is. Hiszen éven belül sokkal nehezebbé teszi az adatok összehasonlítását. Például sok iparaágban az év eleje lényegesen gyengébb, mint az év vége. És ha laikusként valaki összehasonlítja a március - májusi időszakot mondjuk a szeptember - novemberivel, akkor bizony jó nagy esést láthat -  miközben valójában a cég fejlődött, csak éppen az év eleje általában is gyengébb.

A szezonalitásnál marketingesként két fontos dolgunk van: egyrészt ismerjük fel, ha az adatok változásának szezonális okai vannak, akár éven belül, akár hónapon vagy héten belül. Ez sokszor nem is annyira egyszerű, hiszen egy induló cégnél adott esetben egy nagyobb fellendülés vagy nagyobb visszaesés nem szükségszerűen szezonális okokra vezethető vissza...

Másrészt feladatunk az is, hogy a tervezésnél ezeket a szezonális hatásokat kezeljük. Ez részben finanszírozási kérdés, részben kampánytervezési kérdés is. Egyes iparágakban nem is érdemes szezonon kívül reklámozni (gondoljunk csak a téli sportokra vagy a kerti medencékre), más iparágakban szezonon kívül érdemes extra akciókkal kicsit kisímítani a szezonális hatást (már ahol lehet).

Azt gondolom, ezek mind olyan kérdések, amelyek a többség számára annyira egyértelműek, mint az, hogy a marketing nélkül nem lehet üzletet építeni. De mint a bevezetőben írtam, előfordul, hogy ezt magyarázni kell.

A szezonalitás egyébként főleg attól válik mostanában látványossá, hogy több olyan eszközt használunk, ami folyamatosan tolja elénk az adatokat. Látjuk a Google Analytics-ben, látjuk a Google Ads-ben, látjuk a Facebook-on - és mind mutatja a változásokat, általában az előző hét vagy az előző hónaphoz viszonyítva. És ott nagyon csúnyán mutathatnak a mínuszok, nem beszélve a piros színről, amivel jelölik... Vegyük észre, hogy ezen csökkenések lehet, nem jelentenek mást, mint a szezonalitást. Igyekezzünk mindig ugyanolyan időszakot összehasonlítani! Decembert decemberrel, hétvégét hétvégével és így tovább.

Már csak a mozgó ünnepeket, pl. a húsvétot lesz akkor nehezebb kiszűrni. Vagy az időjárás hatásait. De ez utóbbi már kicsit más történet.

Az UniCredit Bank Magyarország bejelentette, hogy otthagyja a Facebook-ot és az Instagram-ot. 

Az első kommentek, amibe belefutottam, arról szólnak, mekkora hülyeség ez. Miért mennek el? Mi ennek az oka? Mindenki ott van a Facebook-on, miért nem maradnak? A bank amúgy ad erre választ: 

Az UniCreditnél kiemelten fontosnak tartjuk, hogy ügyfeleinkkel védett digitális csatornákon keresztül kommunikáljunk és ezeket a csatornákat folyamatosan fejlesszük. Ezen elköteleződésünket szeretnénk a felfüggesztéssel megerősíteni. Megértésedet köszönjük.

De mit is jelent ez?

Kezdjük az elején. Sokszor leírtam, elmondtam, a Facebook nem való mindenkinek. Elsősorban azoknak a cégeknek jó a Facebook, amelyek erősek a kommunikációban, amiket szeretnek az emberek. A Facebook a love brand-ek játszótere. Ha egy cég nem tud vagy nem akar kommunikálni, az felejtse el a Facebook-ot, nem neki való.

Lehet, ezt ismerte fel az UniCredit?

Ha egy nagyobb cég, amelynek magánszemély ügyfelei vannak, elkezd a Facebook-on kommunikálni, nagyon hamar egyben ügyfélszolgálati csatornává is válik az oldala. Ez abban az esetben nem baj, ha ez kezelhető. De ha az ügyfelek kellően elővigyázatlanok, és kiadnak érzékeny személyes információkat, akkor őket védendő korlátozni kell az ilyen beszélgetéseket.

Lehet, ezért lépett az UniCredit?

A bankok nem túl népszerű cégek manapság. Márpedig ha egy céget nem szeretünk, azt szeretjük fikázni, szeretünk beszólni. Egy Facebook oldalon a kommentekből elég jó képet lehet kapni arról, mennyire szeretik az ügyfelek a bankot.

Lehet, túl sokan fikázták az UniCreditet?

Egy nagy cég Facebook jelenléte nem olcsó. Részben azért, mert sok időt vesz el, amíg a bejegyzések elkészülnek, elfogadják azokat. Részben azért, mert eleve magasabb költséggel jár minden, amit egy bank csinál: senki nem vállalja el olcsón, kkv árakon a munkákat. A megfelelő kutatásokkal mérhető, hogy egy Facebook oldal mennyiben segíti a bank üzleti menetét. Ki lehet számolni, megéri-e Facebook oldalt fenntartani?

Lehet, az UniCreditnél az jött ki, hogy nem éri meg?

A Facebook elsősorban a nem céges kommunikációt tudja támogatni. Ha az elsődleges célcsoport cégek, azok közül is a nagyobbak (vagyis nem a mikro- és kisvállalkozások), akkor a Facebook nem kell. Persze nem kell kivonulni a közösségi médiából, ott van helyette a LinkedIn, direkt céges kommunikációra.

Vajon ezért léphetett az UniCredit?

Mindenesetre meglepő lépés, bár mint látható, sok módon lehet indokolni ennek szükségszerűségét. Ismerve, hogy egy-egy banknak mennyire összetett a kommunikációs döntéshozatala, tudva, milyen szintű biztonsági elvárásokkal kerülhetnek ki bejegyzések, én nem lepődök meg. Úgy tűnik az UniCreditnek nem való a Facebook. Jobb ezt felismerni és kijelenteni, mint valamit évekig rosszul csinálni, drágán.

Lehet, az UniCredit ezt ismerte fel.

2005-ben kezdtem el írni ezt a blogot. Akkor még annyira újdonság volt ez az egész közösségi médiás világ, hogy szinte névről ismertünk mindenkit, aki magyar nyelven bármilyen tartalmat állított elő, sőt, rendszeresen össze is jártunk. Aztán pár év alatt annyira népszerű lett a felhasználó tartalom, hogy többünknek ismertséget és népszerűséget is hozott. Amit aztán volt, aki kihasznált, és voltak sokan, akiket elsodort az élet más felé.

Én a cégünket, az Onlinemarketing.hu-t a blogból nyert ismertséggel tudtam felépíteni. Akkoriban még nem volt jellemző az olyan direkt bevétel, mint manapság a youtuberek vagy instás influencerek világában, de később ez is megjelent, és lettek támogatók és hirdetők is.

Volt bő öt év, amikor a blogolás volt a fő ismertségnövelési lehetőség.

Néhány dolgot akaratlanul is megtanultam ebben az időben. Egyrészt az irigység és az ismertség együtt jár: sokaknál éreztem, hogy csupán az ismertség miatt nem lehetettem se szép, se okos. Másrészt az ismertséggel együtt jár az is, hogy rámköszönnek konferencián, de akár az utcán is, és amikor visszakérdezek, honnan ismerem, kiderül, olvassa a blogomat. Ehhez persze kellett, hogy legyen fent fotó - de az a kezdetek óta adott volt. Harmadrészt sokan az írásaim alapján pozicionálnak be, az vagyok, ami a blogomon látszik. Végül: a blogos tartalom sokkal tovább él, mint a Facebook (vagy az Instagram). A mai napig olvassák a bő tíz éves bejegyzéseket is.

Plusz adaléka a szöveges közlésnek, hogy egy-egy általam írt mondat visszaköszön a mai napig szakdolgozatokban is.

Figyeltek rám, figyelték, mit írok, jöttek a visszajelzések. Aztán idővel a blogolás kevésbé lett érdekes, jöttek az új platformok, és én is ritkábban írok. Mára nem számítok influencernek, még akkor sem, ha tudom, ma is olvasnak elég sokan. Mondhatnám, így múlik el a világ dicsősége. De igazából ez természetes. Az elmúlt bő évtized alatt rengeteget írtam, de rengeteget változtam. És rengeteget változott a világ is. Mára a népszerűséghez videót kellene gyártanom, ismét hetente sokszor kellene tartalmat generálnom, és nem ártana elővenni az egyszerűbb, de jelenleg pörgő témákat.

Mert így válhatsz influencerré: legyél érdekes, legyél aktuális, legyél ott, ahol a közönséged pörög. Ha ez megvan, akkor már csak egy csipetnyi szerencse kell, hogy fölkapjanak. És máris beállhatsz a sorba a befolyásolók között.

Nagyon sok dolog változott az elmúlt 15 évben a kommunikációban. Az egyik legfontosabb változás az elérhető és valóban elért, megkapott információk hatalmas tömege. Ez a hatalmas mennyiségű információ mára egyre több ember számára válik kezelhetetlenné, így lassan kialakulnak azok az egyéni technikák, amikkel próbáljuk elkerülni ezt a dömpinget.

Miközben a "szemét" információ mennyisége nő, úgy nő az igény a nyugalomra is. A "szemét" persze sokféle lehet. Részben az elmúlt időben egyre nagyobb problémát jelentő álhíreket, részben a számunkra érdektelen reklámokat is ide kell sorolni. Ezek talán a leglátványosabb "szemét" információk, de legalább ennyire nyomasztóak azok a kvázi hírek is, amelyeknek csak a szórakoztatás, vagy csak a propaganda a célja. Egy-egy téma sulykolása ugyanis egy idő után nemcsak a konkrét arról szóló híreket teszi érdektelenné, de mindent, ami ezekből a csatornákból folyik.

Lassan annyi információt kapunk, hogy az agyunk kikapcsol, és vész-módba kapcsol. Már ha létezik egyáltalán ilyen mód.

A kommunikáció alapvetően egy elég egyszerű modellre épül. Érdemes megnéznünk, bár gondolom ez annyira közismert, hogy a blogom olvasóinak nem kell külön magyarázni:

(Forrás: Digitális Tankönyvtár)

Ami tehát változott, az elsősorban a ZAJ mértéke. Másodsorban az üzenet maga, és természetesen a médium is, ahol az üzenet megjelenik.

A preinternetikus időkben a médiumnak a feladata volt az üzenetek megszűrése, és egyfajta fojtószelepként is működött: nem engedett át mindent. Kapuőrnek neveztük, és az internet megjelenésével arról beszéltünk, hogy ez a kapuőr funkció megszűnt, és mára minden információhoz szűrés nélkül hozzá lehet férni. Akkor, 15 évvel ezelőtt, ez pozitív folyamatnak tűnt. Az információk demokratikus, szűrés nélküli hozzáférése a szólásszabadság egyfajta kiteljesedését jelentette sokunknak. Csak sajnos pár dologgal nem számoltunk.

A kapuőrök ugyanis amellett, hogy szűrték a zajt is, egyben kész híreket adtak át. Olyan kész híreket, amiknek a lehetséges valóságalapját maguk a médiumok biztosították. A kapuőr szerep eltűnése egyben azt is jelentette, hogy a befogadónak kell eldöntenie, mit hisz el. Nincs segítség. A gond az, hogy a változás nagyon gyors: a 15 év nem volt elég arra, hogy megtanuljuk, hogyan kell egy információ valóságtartalmát megtudni. Így tudtak az álhírek teret nyerni. Erre már csak hab lett a kommunikációs tortán, hogy az álhírek fegyverként szolgálnak a kommunikációs és a hibrid háborúban, és az álhírek eszközzé váltak az amúgy minden oldalon gátlástalan politikai kommunikációban is.

A másik nagyon fontos változás a médiumokban történt. Mára a legfontosabb médiumok valójában nem is állítanak elő önálló híreket. A Facebook vagy a YouTube maga nem hírszolgáltató, "csak" közvetítő, de gyakorlatilag úgy viselkedik, mint egy újság vagy tévé csatorna. A hirdetési hálózatok (mint például a Google Ads / Adense) is médiumként működnek, miközben rengeteg különféle tartalmat "integrálnak". És az ilyen eszközök gátlástalanul helyeznek el hirdetéseket. Elvben mindenféle algoritmusok és mérések segítenek nekünk, hirdetőknek, marketingeseknek, de valójában fogalmunk sincs, mennyire pontos adatok alapján dolgozunk, nem beszélve arról a rengeteg kampányról, amelyeket alapvetően rosszul állítanak be a hirdetők. Elég csak a remarketing kampányokra gondolni, amikor olyan termékek hirdetései üldöznek bennünket, amiket már megvettünk.

Az egyik menekülési iránya az információt befogadóknak a hitelesség irányába a véleményvezérek, a befolyásolók (opinion leaders, influencers) felértékelődése. Mindig is itt voltak, volt szerepük, de általában egy-egy médiumhoz kötődve. Baló György (aki számomra is etalon volt a közszolgálatiságban) halála egyben egy olyan klasszikus influencer halála is, aki soha nem az önállóan megteremtett csatornájában közvetítette az információkat, hanem a hagyományos médiumokra építve. Mégis meghatározó szerepe volt, mégis egy nemzedék ismerte és tartotta hitelesnek (vagy politikai okokból hiteltelennek). A mai influencerek már nem olyanok, mint Baló. A mai influencerek elsősorban exhibicionisták, és csak másodsorban hírszolgáltatók. Egy TikTok sztár sztársága nem más, mint a személyisége. Egy youtuber népszerűsége csak részben az átadott információ, legalább annyira fontos a stílus és a körítés is. Ma már egy beszélő fej önmagában nem lehet elég.

Ezek az influencerek lettek az egyik "biztos pont" sokaknak. És ezzel együtt a klasszikus hírek kora is kezd eltűnni, és átalakul valami egészen mássá. Ma már aki kicsit is tájékozott szeretne lenni, bajban van: vajon amit egy weboldalon olvas, amit egy sajtótermék vagy tévé mond, az mennyire igaz? Az sem segít, ha minden oldalt figyelünk. A szerkesztés elve ugyanis mára nem a "máshogyan írom meg", hanem a "nem foglalkozom vele, nem írom meg". Így a hírek szükségszerűen egyoldalúakká váltak. Kevés a "zsinormérték" médium.

Ebben a megváltozott világban az információ szerepe is megváltozott. Míg korábban a tájékozottságot, a széles látókört segítette, addig mára a hitrendszerünk megerősítésében vesz részt. A mai információk sokszor másról és máshogy szólnak, minta az évtizedekkel ezelőttiek. Az információ is elöregedett, egyfajta őshüllővé vált. Menekülünk tőle, ha tehetjük, elkerüljük. Jobb a békés tudatlanság.

Persze pótcselekszünk, és vannak helyette más délibábjaink, amik helyettesítik a klasszikus híreket. Az influencerekről már írtam, de ide sorolom a chat-elést is. Sokkal több emberrel tartunk felületes kapcsolatot, megírunk ezt-azt, és elolvasunk ezt-azt. Részben így terjednek a számunkra fontos hírek. Aztán ide sorolom a felhasználók által előállított tartalmakat is: például a lakóközösségünk, kerületünk, városunk Facebook csoportját. De ezek sem hiteles információk, viszont legalább szűrtek. Azokról szólnak (jobbára), amik érdekelnek bennünket.

A korábbi fontos információ közvetítőktől pedig elfordulunk. Elfordulunk a hagyományos médiumoktól és elfordulunk azoktól is, ahol számolatlanul ömlik a "szemét". Például a Facebooktól is. Egyre több ismerősömnél látom, hogy egyre kevésbé használja a Facebookot. Szoftveresen korlátozza, mennyi időt tölt el, Facebook-mentes hétvégét tart, vagy egyszerűen megszünteti a hozzáférését. Menekül, mert ez a mennyiségű információ már fárasztó és időt rabló. Ráadásul csak rosszabb lesz a kedvünk, könnyebben leszünk depressziósak is ezektől.

A fiatalok pedig lényegében nem fogyasztanak hagyományos módon híreket. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet őket elérni, de már nem egy hírportálon vagy egy tévéhíradóban fogjuk megtalálni őket. Viszlát, Index, viszlát Tények, viszlát, napilapok! Szép volt, jó volt, és még itt lesztek velünk, de nem a fiatalokkal.

(Mellékszál, de érdekes: a 13 éves lányom kérdezte meg pár hete, mit tudok a 13. cikkelyről, mert az neki nem lesz jó. Mint kiderült, több általa követett youtuber is foglalkozott a kérdéssel, és érdekelte, mi ez, és miért lesz vagy nem lesz elfogadva.)

Miközben az adat lett a XXI. század olaja, és valóban érinti mára a mindennapjainkat is, addig a kommunikáció teljesen átalakult, és még folyamatosan változik. Az információk helye és szerepe átértékelődött, a régi csatornák hiteltelenné váltak, újak pedig még nincsenek, vagy ha vannak, akkor is tanuljuk azok használatát. Azt gondolom, az elkövetkező 15 év erről fog szólni: hogyan fogunk információkat szerezni, miket tekintünk majd hitelesnek, és ezzel együtt mi lesz hatékony kommunikációs eszköz és mi nem.

Ez egyben a jelenleg ismert marketinget és a jelenleg ismert újságírást is teljesen megváltoztatja. Már látjuk a változást, de azt még nem, hol lesz ennek a vége. Egy biztos: az a fajta kíváncsiság, ami az emberi faj sajátja, velünk marad. Tudni szeretnénk, miről szól a világ, tudni szeretnénk, mi történik körülöttünk. Ez nem fog változni.

Annyi sok jó tanácsot láttam már, hogy a cégeknek mit kell(ene) posztolniuk, hogy most inkább azt írom le, mi az, amit nem szabad, vagy nem érdemes kirakni a Facebookra - cégként.

Először is a kötelező dolgok, amiket ne posztolj:

• Meztelenséget
• Erőszakot
• Gyűlöletkeltést

De ez általában is igaz, nemcsak cégként. Nézzük a cég-specifikusokat!

Másnak a tartalmát

Ez kimondva egyszerű, de néhe nehéz betartani. Sok dolog tartozik ide. Ne rakjál fel a Facebook-ra (se) olyan képet, ami nem a tiéd, vagy nem vetted meg. Igaz ez a videókkal is. Ha olyan tartalmat linkelsz, ami nem a tiéd, azzal nem lesz bajod (hacsak azt nem állítod, hogy te csináltad). De közvetlenül feltöltened nem szabad!

Szövegre is igaz ez természetesen, de ott annyiban tovább is mennék, hogy a kis átírás sem elég. Minden ilyen tartalomhasználat lényegében lopás. Üzleti oldalon a lopás nemcsak nem helyes, de bizalmat is rombol, és ha végül ilyen ok miatt tiltják akár az oldalt is, akkor azzal sok belefektetett munka elvész.

Mást engedély nélkül tartalmazó képet

Ez is egy érdekes probléma. A Facebook-on is azok a képek működnek jobban, amin van ember. De hiába tiéd a fotó, ha az azon szereplőktől nincs engedélyed a képek használatára, nem rakhatod ki. A probléma hasonló az előző ponthoz, csak más a "tényállás". Ebben az esetben is lehet büntetést kapni, és akár az oldal is veszélyben lehet.

Megoldás: fotózáskor engedélyt kell kérni a szereplőktől a használathoz.

Nem engedélyezett játékot

Lájkot kérhetsz egy játékban, megosztást nem. Tudom, ezt sokan nem tartják be, de ez olyan, mint a gyorshajtás: attól, hogy sokan csinálják, még nem szabályos.

A konkurenciáról szóló bármit

Céges oldalon ne foglalkozz a konkurenciával. Nem érdemes, visszatetszést kelt, lényegében kontraproduktív. Egyszerűen nem éri meg. Akkor sem, ha közvetlenül támadnak egy saját bejegyzésükben. Ilyen esetben arra a bejegyzésre náluk reagálhatsz (bár nagy eséllyel tiltani fogják ezt), de saját posztot írni emiatt csak a bajt növelheti.

Nem kell.

Ne politizálj

Már persze akkor, ha nem párt vagy. Már egy társadalmi szervezetnek vagy alapítványnak sem érdemes politizálnia, cégként pedig végképp nem. És ezt most nem azért javaslom, mert féltelek, hogy majd az ilyen vagy olyan hatalom lecsap. Nem, a gond nem ez. A gond az, hogy a politikai véleménykülönbség mára annyira polarizált, hogy egyszerűen elveszítheted az ügyfeleid egy részét, ha nyíltan kiállsz bármelyik párt mellett.

Van azért egy kivétel. Ha a politizálásnak az az oka, hogy a piacodat a politika valamilyen úton tönkreteszi, akkor már mindegy, a következmények tőled függetlenek. Ilyenkor végső soron mindegy is, hogy politizálsz-e a céges oldaladon. Nagyobb károd már várhatóan úgysem lesz ettől.

Rossz ügyfelet

Vannak olyan iparágak, ahol megszokott (még akkor is, ha tiltott) a fekete lista használata. Ilyen pl. az autókölcsönzés. Azt is látom néha, hogy főleg a pici cégeknél előfordul, kiposztolnak egy-egy rossz ügyfelet. Legyen szó nem fizető cégről vagy bunkón viselkedő személyről.

Ez több ok miatt sem helyes. Egyrészt nem szükségszerűen jogszerű, mi nem vagyunk bíróság, nem a mi dolgunk büntetni. Másrészt kommunikációs okokból sem ajánlott negatív dolgokról beszélni. Mert bár a nyilvánosság lehet segítség, de nem az új ügyfél szerzésben, maximum a pénzünk megszerzésében. Ami persze nagyon fontos, de nem szükségszerűen elégséges cél a Facebook-on.

Vicceskedést

A humor jól pörög. A vicceket lájkolják, megosztják. Akkor miért ne rakjunk ki ilyen tartalmakat?

Ennek több oka is van. Egyrészt, ha a humor nem kapcsolódik hozzánk, akkor a bejegyzés öncélú. Elér sok embert, de nem szükségszerűen a célcsoportunkat, és nem fognak arra emlékezni, kik vagyunk és mivel foglalkozunk.

Másrészt a vicceskedés miatt kapott követőink a jövőben is ugyanezt várják majd tőlünk, így továbbra sem lesz hatékony, ha magunkról kommunikálunk.

Ha a humor rólunk szól, a termékeinkről szól, akkor már lehet csinálni ilyen posztokat. De ebben az esetben is figyeljünk két dologra: mennyire oszthatja ez meg a fogyasztóinkat, és mennyire illik bele a cégünk általános image-ébe.

Főleg fmcg területen látom az olyan vicces posztokat, ami egy-egy szóviccre épül. Ezek elsősorban a vírushatásra játszanak: annyira idióták, hogy előszeretettel osztják ezt meg, így sokakhoz elér. De csak azoknál a cégeknél működhet ez a módszer, ahol egyrészt széles az ügyfélkör, másrészt széles a bolthálózat is (vagy online lehet rendelni).

Vagyis a vicceskedés nem mindig gond, de nem mindegy, hogyan csináljuk.

Frissítés: a bejegyzésvégén a Rossmann válasza!

A napokban megosztottam egy blogbejegyzést az Onlinemarketing.hu Facebook oldalán a Rossmann új kedvezményrendszere kapcsán. Most ugyanerről ír Gáspár Katalin is, íme.

A Rossmann marketingje amiről szó lesz, és az, hogy teljesen elhagyták az idős vásárlókat. Régebben jó példaként szoktam emlegetni őket, a pull marketingre is, meg a kuponok használatára is. Korábban hat, majd 4 db 10%-os kupont terjesztettek, amit a vásárlások során beválthatott a vevő. Egyszerű volt mint a küszöb, bárki használhatta.

Jópofa játékokkal elérték azt is, hogy az ember mindenféle dolgok miatt regisztráljon – klassz nyeremények és garantált ajándékok voltak, amikre tényleg szüksége volt a vevőnek.

2019 elején folyamatosan érdeklődtek a vevők, hogy miért nem kaptak kupont. A pénztárosok mint a papagáj százszor mondták el egy nap, hogy mostantól már kártya van, adták a kártyákat minden vevőnek aki kért. Nekem is.

Kétszer kell háromezerért (legalább) vásárolni ahhoz, hogy négy darab 10%-os kedvezményt kapj az adott negyedévben. Nem látom, hogy volna pontgyűjtés a kártyán (lehet, hogy van, de rosszul kommunikált) és a kedves ajándékokat sem igazán látom most, ettől még lehet, hogy lesznek majd.

Amit látok mindig, ha betérek: néniket. És néha pár bácsit, bár ők nem vallják be. A nénik állnak a kis vonalkódos kártyával és nem értik, miért is nem jó azonnal. Hogy regisztrálni kell. Mert ők olyat nem tudnak. Megkérik a gyereket. (Miért is jó a Rossmannak, ha a gyerek egy full kamu e-mail címmel regisztrál, ha egyáltalán megteszi idős rokonáért ezt? Soha nem fogja senki megnyitni azt a címet.) Utána jönnek, bizonytalanul. Adják a kártyát: – Tessék megnézni, hogy már regisztrálva van-e, a szomszéd lány megcsinálta, de most még ne tessék levonni, csak egy cicakaját vettem!

Én magam is gondosan beállítottam a „szemetes” fiókomra ezt az accountot, vagyis engem sem fognak elérni, ahogy a rutinosabb vásárlók többségét szintén. Viszont rossz szájízzel megyek be a Rossmannba. Még egy hülye kártya amit vihetek magammal – (már gondoltam, hogy megnyitom a „vásárlói szokások jósdáját”, és mindenkinek a nála lévő hűségpont kártyákból fogok jósolni. Amúgy mindig épp az nincs ott, amelyikre szükséged volna … ) – és még egy rendszer, amiben úgy kell részt vennem, hogy letolják a torkomon a regisztrálást.

Alapvetően nincs bajom azzal, hogy regisztráljak helyekre, ha kapok valamit, fizetek az adataimmal ezért és tudok szelektálni, hogy ne érjen el amit nem akarom, hogy elérjen. Mások is így vannak vele. Ami a rossz érzést okozza az a kötelezőség. Hogy már nem hívogat, hanem rám tolja, hogy már minden egyes vásárlásomat a nevemhez köti, hogy már tudja azt is, hogy vettem-e kotont, síkosítót, terhességi tesztet és mikor veszek intim betétet, tudja, hogy én vagyok személyesen, aki tetűirtót vásárolt, és én ennek egyáltalán nem örülök.

Napról napra jobban a Mátrixban érzem magam. A Rossmann leköveti minden apró vásárlásomat, a bankom az apukám akar lenni és ahelyett, hogy a pénzem kezelésére adna esélyt az első oldalon, a beosztásról és a költéseim kategorizálásáról papol, még két kattintás, hogy banki műveleteket tudjam végezni. Juszt se fogom használni a rendszerüket!

A Rossmannban január végére rájöttek, hogy gond van, tehát boltonként 3-5 hostesst telepítettek a boltokba és segítenek regisztrálni egy-egy tablettel – de minek, ha a néniknek nincs e-mail címük és úgy sem használják a netes funkciókat, vagyis továbbra sem fogják tudni őket elérni?

Nem sokkal a bejegyzés megjelenését követően kaptunk egy választ a Rossmann-tól, amit most változtatás nélkül közlök:

"A Rossmann 2018. szeptember 17-től kezdte el a Rossmann+ kedvezményprogramjának bevezetését. A program megalkotásánál megvizsgáltuk a kereskedelmi szektorban működő hűségprogramokat. A Rossmann+ kedvezményprogramot nem pontok gyűjtéséhez és azok, bonyolult beváltási módszeréhez kötjük, hanem tisztán egy, a piacon kifejezetten alacsonynak számító vásárlási összeghez (2x3000 Ft), mely után fixen 4 alkalommal 10%-os végösszegi kedvezményre jogosult a Vásárló. A program előnye, hogy összevonásra került a korábbi Rossmanó babaprogrammal, így nem kell több kártyát magunknál tartani, valamint a 10%-os kedvezmény elérhetőségét országosra bővítettük, mivel a korábbi papírkuponokat csak a boltok kb. 60%-ában lehetett beváltani. Ezenfelül a kártya használatával egyes termékekre extra 5-25% közötti kedvezmény is vonatkozik, ami összevonható a 10%-os végösszegi kedvezménnyel. Ilyen jellegű akció korábban, a papíralapú 10%-os kuponokkal nem volt igénybe vehető. A Rossmann+ kártya regisztrációját offline, vagyis egy űrlap kitöltésével is el lehet végezni, aminek díjmentes postai feladásához borítékot biztosítunk az üzleteinkben. Emellett az ilyen offline és üzletben történő hostess-es regisztrációhoz nem szükséges e-mail cím megadása, ezzel gondolva azokra is, akik nem rendelkeznek e-mail címmel és nagy valószínűséggel nem fogják használni az online fiókjukat sem.

Ami a vásárlási szokások elemzését illeti, a Rossmann a mindenkori adatkezelési szabályoknak megfelelően jár el. Az online és offline regisztrációs űrlap kitöltésekor nyilatkozhat a Vásárló, hogy egyéni vásárlási kedvezmények nyújtása céljából kezelheti-e, elemezheti-e a vállalat az adatait.

Természetesen a programba való regisztráció e nélkül is érvényes. A Rossmann+ kedvezményprogramot jelenleg is folyamatosan fejlesztjük és minden vásárlói vélemény értékes számunkra."

Marketingesként olyan eszközöket használunk hirdetésre, amelyek hatékonyak. A hatékonyság jelen esetben azt jelenti, hogy a célcsoportomat elérem, és lehetőleg nem túl drágán. Amikor tehát dönteni kell, hol hirdetek, melyik felületeket használom egy kampánytervezésnél vagy egy marketing folyamatban, akkor elsőként ezt vizsgálom.

A fentiek figyelembevételével nagyon sok esetben jön ki az eredménynek, hogy a Facebook-ot is kell használnunk. Kell Facebook oldalt készíteni, és kell a Facebook-on hirdetni. A teljesség igénye nélkül néhány érv, ami miatt a Facebook mellett szoktunk dönteni:

• a célcsoportunk használja
• a célcsoportunk megfelelő célzással elérhető, ha hirdetni akarunk nekik
• sokan elsőként a Facebook-on keresnek rá számukra fontos információkra
• fajlagosan olcsó a Facebook hirdetés
• az állandó jelenlét könnyen megteremthető
• mások (pl. konkurencia) is használja a Facebook-ot

Általában kiderül, hogy a Facebook egyfajta kötelező gyakorlat lett. És ez persze alapvetően nem is baj, de ha valaki elkezdi használni a Facebook-ot, nagyon hamar rájön, hogy ez nem annyira rugalmas rendszer, mint egyszerű felhasználóként azt elképzeljük.

Lássuk néhány problémát:

• nem lehet akármit hirdetni, elég széles azon dolgok köre, amit a Facebook nem enged
• nem lehet bármilyen képet használni, és nem arra gondolok, hogy csak jogtiszta képpel hirdethetünk
• a hirdetési képeken nem lehet bármennyi szöveget elhelyezni
• előre ki nem számítható módon változik a hirdetési rendszer
• előre ki nem számítható módon változnak a célzási lehetőségek
• bár rengeteg adat van a Facebook-nál, de az átlag hirdető csak erősen szűrt lehetőségekből tud válogatni

Ezek mind olyan problémák, amelyeket annyira nem is érzünk bajnak, hiszen "ezek a szabályok", alkalmazkodunk hozzájuk. Ugyanakkor marketingesként kifejezetten bosszant, hogy nem a célcsoportom szokásaihoz, nem az ügyfelem elvárásaihoz, hanem a Facebook-hoz kell alkalmazkodni, így valójában romlik a hatékonysága a kampányoknak.

De rendben, ezek még olyan körülmények, amelyekhez megtanulunk igazodni. A valódi probléma akkor van, amikor a Facebook egyszerűen nem működik. Nem az történik, aminek történnie kellene, és esélyed sincs, hogy ezt befolyásoljad. Csak néhány példa az elmúlt időszakból:

• nem indul el a a kampányod, mert... nem. Olyan, mintha futna, csak éppen nem ér el senkit.
• a statisztikák nem elérhetőek. Egyszerűen nullát mutat az elérés, amikor kaptál már vagy 30 lájkot.
• nem lehet posztolni. Ezt például tavaly a Black Friday előtti napokban sikerült tapasztalni, nagyon sok cégnek.
• korábban kirakott bejegyzések eltűnnek. Aztán néha megjelennek újra, máskor meg nem.
• időzített bejegyzések nem jelenek meg időben
• összekeverednek a kampányfiókok, ha egyszerre többet is használsz

Ezek után nehezen tudom azt mondani, hogy a Facebook egy megbízható, stabil rendszer. Tudom, hogy sokan építik a kommunikációjukat, akár a vállalkozásukat is csak a Facebook-ra, és őket nehéz meggyőzni, de nekik is üzenem: a fenti problémák miatt vagyok szkeptikus.

Ezek után talán nem meglepő, hogy miért nem vagyok feltétlen híve a Facebook-nak. Használjuk, mert tényleg hatékony. Használjuk, mert alapvetően jó kampányokat lehet rajta futtatni. De nem szeretjük. Megtanultuk nagyon használni, megtanuljuk a folyamatos változásokat, és ezzel megtanulunk a fentiekkel együtt élni.

Éppen csak olyan, mintha korlátok között kellene alkotni. Amikor nem kizárólag a cél számít, és időnként menet közben változnak a szabályok.

A Facebook nagyon nagy lett. Talán túl nagy is. Bár sok jel mutat arra, hogy lényegében elérte a fejlődése csúcsát, de annak nincs jele, hogy a jelentősége csökkenne. Sokáig kell még ezekkel a problémákkal együtt élnünk.

Ma végigszáguldott a Facebookon, hogy aki egy csoportban tag, de nem volt aktív, azt törli a Facebook a csoportból. Igaz ez?

A felvetés jogos. A csoportok az aktív kommunikációról szólnak, aki nem aktív, az minek van ott? De jobban belegondolva, ez mégsem lenne annyira jó. Sokan csak olvasni, informálódni járnak a csoportokba. Ott is igaz az a szabály, hogy a tagok 90% passzív befogadó. Akkor most ezeket törölni fogja a Facebook?

A válasz egyértelműen az, hogy nem, nem tesz ilyet a Facebook. De akkor mit is tesz, ami miatt ez a hír elterjedt?

A Facebook csoportok úgy működnek, hogy bármely tag meghívhatja bármely ismerősét a csoportba. Vagyis lehet, hogy úgy kerülsz be egy csoportba, hogy te nem is akartál tag lenni, de egy ismerősöd "berakott" oda. Itt meg tudod nézni, melyik csoportoknak vagy a tagja: www.facebook.com/groups/

Kattintottál? Megnézted? Meglepődtél?

Sokan láthattok olyan csoportot, amiről nem is tudtatok, hogy van, mégis tagok vagytok. Sosem jártál ott, de a tag vagy. Nos, a Facebook itt rakott rendet.

Tény, az ilyen felvett, de a csoportba soha be nem lépett tagok is inaktívak. Tehát részben mégis igaz az, hogy az inaktív tagok eltűnnek. De ugye nem az összes inaktív tag, csak azok, akik nem maguk léptek be, és a meghívást követően nem erősítették meg tagságukat. De nem lettek törölve, sőt. A Facebook egész pontosan ezt írja:

Persze ezt az üzenetet csak az adminisztrátorok látják. De a lényeg: a tagokat nem törli, hanem átrakja egy Meghívottak mappába, és ráadásként a csoport adminisztrátor emlékeztetőt küldhet nekik.

Egyébként szerintem ez a lépés nagyon helyes. A csoportokba való meghívás lehetőségét sokan használták spam-elésre, most ez a kapu félig bezárult. Igaz, most sok csoport azt fogja látni, kisebb a létszáma, de legalábbak a megmaradtak száma a valóságot tükrözi. Ez azt hiszem rövid távon is mindenkinek jobb lesz.

Vannak olyan emberek, akik mindig kitalálnak valami újat, mindig bele mernek vágni valami újba, és ha nem is jön össze minden, akkor is túlélnek, és újra lelkesen folytatják. Miskolczy Csaba ilyen ember. Volt.

Ma jött a döbbenetes hír: Miskolczy Csaba 49 és fél évesen meghalt.

Először nem is tudtam mit kezdeni ezzel a hírrel. Csabával mostanában ritkán futok össze, de decemberben akartunk egyet beszélgetni, amit aztán a karácsonyi pörgések miatt átraktunk januárra. Sajnos ez a találkozóm most el fog maradni...

Nagyon sok dolog miatt lehetek neki hálás. Amikor indult a vállalkozásunk, ő volt az egyik első ügyfelem a Blogter-rel. Aztán rengeteg embernek bemutatott, és később együtt csináltuk a StartUp Undergrond konferenciákat. Bejutott mindenhova, ha fontos volt, és mindig jó ötletekkel is jött. Meg persze rosszakkal is, de soha nem ragaszkodott azokhoz, ha volt kellő érv ellenük. Meg lehetett győzni.

Aztán ő elment teljesen a startup világ felé, a munkában messzebb kerültünk. De hiányozni fog. Hiányozni fog a hevessége, hiányozni fog az, hogy tudom, ő is épp dolgozik valamin.

Már nem dolgozik.

Nyugodj békében, Prospero! Hiányozni fogsz nekünk.

Régen jobbára a tábornokok és a konyakok esetében volt fontos kérdés, hogy hány csillagosak. Aztán a közösségi média sok más mellett elhozta a csillagok újkori használatát is. Akár webáruházban, akár a Facebookon vagy a Google-ben, és persze még sok egyéb szolgáltatásban a felhasználók kezébe adta a minősítést: jellemzően 5 csillagot adhatunk annak, ami tetszett, és egyre kevesebbet, ha nem annyira voltunk elégedettek.

Jól hangzó megoldás ez, hiszen legyen szó szállodáról vagy weblapot készítő cégről, étteremről vagy márkakereskedőről, ez segít minden vevőnek, hogy tudja, mire számíthat. Sok csillag: jó szolgáltatás, jó termék. Kevés csillag: valami baj van.

De vajon tényleg jók ezek a csillagozások? Most, 2019-ben, hihetünk a csillagoknak?

Azt tudjuk, hogy a felhasználók szeretik a csillagokat, legalábbis elég sokan adnak csillagot ahhoz, hogy azok relevánsnak tűnjenek. De valóban relevánsak? Évek óta tudjuk, hogy a csillagok nem szükségszerűen a valóságot mutatják.

Nagyon sok tényező befolyásolja azt, hogy miért nem pontosak. Lássuk a legfontosabbakat!

Tévedés. Éppen tegnap volt erről egy beszélgetés a Facebookon, ahol egy ismerősöm a következőt posztolta:

Azt hiszem, ezen nincs is mit magyarázni...

Objektív értékítélet hiánya. Sok esetben a reklám vagy az ár befolyásolja, mennyire gondoljuk jónak a terméket, szolgáltatást. A kutatások szerint a drágább termékekre hajlamosak vagyunk több csillagot adni.

Bosszú. Lehet, semmi baja az adott terméknek/szolgáltatásnak, de valamiért nem szereti az ügyfél a céget, vagy az azt képviselő tulajdonost, és ezért csak egy csillagot ad. Vagy épp pont a konkurencia csillagozza le a céget.

Politika. Elég csak a napokban kitört Gundel-botrányra gondolni. A felhasználók el is kezdték a különböző platformokon lepontozni a Gundelt, úgy, hogy ennek semmi köze nincs az étterem minőségéhez, működéséhez. (Attól, hogy nem értünk egyet politikai okok miatt egy vállalkozás döntéseivel, még annak a termékei, szolgáltatásai lehetnek jó minőségűek.) Pár szolgáltató emiatt már lépett is, de ez nem minden esetben történik meg.

Kampány. Jobb szó hiányában nevezem így, a lényeg, hogy fizetnek a cégek azért, hogy jó pontszámot, értékelést kapjanak. Azt hiszem, ezt sem kell túlmagyarázni.

A gond az, hogy ez a rengeteg torzító tényező miatt már egyáltalán nem igaz, hogy a látható értékelések valódiak, valóban a jó eredményekre mutatnak. Ahogy a legnagyobb filmes adatbázis, az IMDB.com esetében is felmerült már a direkt befolyásolás, úgy a szállásközvetítő portálok esetében is volt már arról pletyka, hogy a drágább helyeknek alapból magasabb pontok "jutnak". (És akkor itt most ugye arra célzok, hogy az algoritmus "javítja" a véleményeket.)

Vagyis felmerül a kérdés: valóban szükségünk van még ezekre a csillagokra? Kapcsoljuk be a Facebookon? Foglalkozzunk ezzel a Google-ben? Elhiggyük azt, amit a Booking.com-on látunk?

Egyre több webáruház próbálkozik azzal, hogy csak annak engedi a véleményezést a saját oldalán, aki már vásárolt tőle. De ez nem segít abban, hogy a független platformokon mit látunk. Sokszor a szöveges értékelések átolvasása segíthet: a kiugróan rossz véleményeket mindenképpen érdemes elolvasni, de onnantól már a mi döntésünk, hiszünk-e nekik.

Feltehetjük a kérdést tehát: kinek a kezében vagyunk? Kiken múlik az, hogy mit gondolnak rólunk a közösségi médiában, a keresőben?

Mert a fentiek alapján állíthatom: nemcsak rajtunk. Elég az, ha belefutunk egy rosszindulatú vagy éppen nem túl okos vevőbe, és máris megjelennek az egycsillagos vélemények. Elég az, ha egy konkurensünk ilyen (aljas) eszközzel próbál lejáratni minket. Mit tehetünk? A tapasztalat az, hogy a már megadott csillagokat nem szívesen módosítja senki, és a szolgáltatások sem adnak erre lehetőséget.

Én most nem tudok jó és mindenki számára használható megoldást adni. Egyre inkább azt gondolom, a csillagok nem kellenek. Már nem töltik be azt a szerepet, amire ezek szánva lettek. De nem tudnám megmondani, mi lenne a jó helyettük.

2005. szeptemberében indult ez a blog, és sok éven át írtam nagyon lelkesen, volt időszak, hogy naponta. Aztán néhány éve azt vettem észre, hogy a kommunikáció átterelődött a blogokról a Facebookra, először Facebook oldalakra, majd a Facebook csoportokba. A jó blogok pedig lassan eltünedeztek, és amik maradtak, azok jobbára egy-egy cégnek vagy tanácsadónak a reklámfelületei lettek.

Ezzel együtt az is világossá vált, hogy a mélyen szakmai bejegyzéseket kevesen olvassák, a bulvárosabb bejegyzéseket nagyságrendileg többen. Vagyis egy-egy jó téma (pl. a Facebook, az Instagram) és ahhoz valami ütős szöveg tuti magas olvasottság, itt a Blog.hu-n akár Index címlap is lesz, de ha leírom, hogyan kellene egy amúgy a legtöbb céget érintő folyamatot végigvinni, az alig talál olvasót magának.

Így ezek a változások együtt, plusz a megnövekedett munkamennyiség azt okozták, hogy az elmúlt néhány évben rendszertelenek lettek a bejegyzések. Van időszak, amikor hetente írok, de van, hogy akár egy hónap is kimarad. Az ok egyszerű: akkor írok, ha van időm és témám.

A napokban kicsit visszanéztem pár évvel. Arra kellett rájönnöm, tíz évvel ezelőtt a stílusom is más volt: kicsit nyersebb, és sokkal belemenősebb. Nem egy olyan témám volt, ahol "nekimentem" cégeknek, magukat szakértőknek nevezőknek. Úgy tűnik innen nézve, mintha az egyfajta lázadó időszak lett volna.

Hiányzik. Hiányzik az az időszak, amikor lehetett úgy blogolni, hogy a szakmát érdekelte, lehetett úgy blogolni, hogy nem reklámozod a saját céged, lehetett úgy blogolni, hogy itt, helyben jöttek a kommentek, nem valahol a Facebookon.

Ezért arra gondoltam, hogy ismét megpróbálom felvenni a régi lendületet, és olyan tartalmakat írni, amelyek szakmaiak, és talán belemenősek is. A reklámozást pedig kicsit megtartom a reklám felületeknek, de azért egy-egy eseménnyel vagy fontosabb hírrel házunk tájáról itt is fogok jönni.

Addig pedig: miről olvasnál szívesen?

A jó marketing munka nem megy tervezés nélkül, de egy komplett stratégia elkészítése általában nem olcsó, és nincs is meg egyik napról a másikra. Évek óta készítünk marketing stratégiákat, és azt tapasztaljuk, hogy bizonyos cégméret alatt, illetve induló kisebb projektek esetén nem is biztos, hogy megéri egy teljes stratégiát elkészíteni.

A komplex marketing stratégia - bár minden cégnek szüksége lenne rá - valójában a "nagyok" játszótere. A "nagy" alatt a minimum éves 400-500 milliós forgalmat értem, vagyis valójában a középvállalkozásoktól felfelé. Az ennél kisebb cégek esetében sokszor hiába lesz sikeres egy jó stratégia végrehajtása, a tervezés összes költsége elviheti az így szerzett plusz hasznot.

A néhány tízmilliós éves forgalmú cégek esetében pedig általában nem éri meg több százezer forintot elkölteni tervezésre. Nem arról van szó, nem kell tervezés, hanem arról, hogy a tervezés plusz költsége magasabb, mint amennyit a cég normális esetben ki tud termelni. Persze egy induló cég vagy induló szolgáltatás esetén egy jó terv, mint hosszabb távú befektetés, beleférhet.

A fentiek miatt vezettünk be bő egy éve egy új szolgáltatást: ez a félnapos vagy az egynapos tanácsadás. Ez a gyakorlatban 3-4 vagy 6-7 óra tanácsadást jelent, jellemzően egy napon belül. Egy ilyen tanácsadás persze nem a semmiből történik: egy előzetes egyeztetést követően felkészülünk az adott cég adott problémáiból, illetve felteszünk előre kérdéseket, mire készüljön a cég. Ezt követően pedig lényegében átbeszéljük a felvetett problémát, és egyben javaslatot is adunk arra, mi szerintünk a lehetséges megoldás, majd közösen készítünk egy akciótervet is, mit is kell majd csinálni.

Az eddig tapasztalatok alapján a problémák sokfélék lehetnek. Van, aki lényegében egy stratégiai tervezést kér marketing vagy értékesítés területén. Van, aki egy induló új termékhez vagy szolgáltatáshoz kér külső segítséget. És van, aki egyszerűen csak a saját maga által elkészített terveket szeretné ellenőrizni, validálni.

Egy ilyen egy napos tanácsadás persze szintén nem annyira olcsó, de ez már sokkal több cég számára megfizethető. Éppen ezért szoktuk javasolni olyanoknak, akik nem tudnak vagy nem akarnak komplexebb tervezési folyamatba belekezdeni.

Már most van januárra néhány ilyen feladatunk. De ha megtetszett, jelentkezz nálunk, keresünk alkalmas időpontot!

Valamikor a kilencvenes évek elején lettem vállalkozó. Csináltunk egy reklámirodát, eleinte ketten, majd hárman lettünk. Készítettünk print kiadványokat, terveztünk hirdetéseket, csináltunk mozireklámot, és már akkoriban is elláttuk néhány cég marketing tevékenységét. Szerveztünk kiállításokat, csináltunk rádiót, vagyis körbejártuk a reklámipar minden olyan elemét, amit egy vidéki nagyvárosban lehetett.

Internet nem volt még sehol, az eladás telefonon keresztül ment legjobban, de persze működtek az ajánlások és az újsághirdetések is. De az üzleti bizalom lényegében mindig a személyes találkozások alkalmával épült fel. Találkoztunk az ügyfelekkel, beszélgettünk. Figyeltük a reakciókat, és arról beszéltünk, ami őket érdekelte, azt a tudásunkat domborítottuk ki, amire szükségük volt.

Aztán én 1996-ban belekóstoltam az internetbe, elkezdtem weblapokat készíteni, és adtam el online hirdetést is. Nem volt egyszerű, hiszen ez még az az időszak volt, amikor magát az internetet kellett magyarázni, ez az az időszak volt, amikor az otthoni internet a betárcsázós internet volt - vagy telefonáltál, vagy interneteztél.

A kétezres évek elejére vált az online piac akkorává, hogy megjelentek benne a nagyobb pénzek, és egyre több cég gondolta azt, hogy az üzletének az építése az interneten is történhet. Ekkoriban jelentek meg az első olyan weboldalak, amelyek már nem katalógusként működtek, hanem konkrét értékesítési célokat kellett megvalósítaniuk. És akkor kezdtük el megtanulni, hogyan lehet ezt jól megcsinálni.

Az internetes értékesítés ugyanis egy jelentősen lebutított, személytelenné vált értékesítési folyamat lett. Elmaradt a személyes találkozás varázsa, elmaradt az a lehetőség, hogy figyeljem az ügyfelet, elmaradt annak az esélye, hogy azt és csak azt mondjam el, amire szüksége van. Az első weblapok ennek megfelelően mindent el akartak mondani, és mindent arról akartak elmondani, mivel is foglalkozik a cégünk.

Aztán persze megtanultuk, mennyire izgalmas értékesítési tölcséreket lehet felépíteni az online világban, megtanultuk, hogy működik az eladás automatizálása, de legfőképpen megtanultuk, mitől válik hatékonnyá egy weboldal.

És még egy dolgot meg kellett tanulnunk: az interneten annyit és csak annyit látnak a cégedből, amennyit megmutatsz. Ami a weboldaladon, a blogodban, a Facebook oldaladon, a LinkedIn-ne, az Instagramon van rólad, azt fogják megismerni. És persze meg fogják ismerni a tőled független véleményeket is, de arra kevesebb közvetlen hatásod lehet.

Vagyis az interneten nem lesz személyes találkozó. Nem tudod a nonverbális reakciókból kitalálni, mit kell mondani. Az interneten az van, amit odaraktál. A fent felsorolt megjelenési lehetőségek közül pedig a legfontosabb a saját weblapod. Ha valaki érdeklődik a céged iránt, akkor nagy valószínűséggel meg fogja nézni a weblapodat is, és azt fogja gondolni: a céged az, amit a weboldalon lát.

Ezért tartjuk egyébként fontosnak a mai napig a saját weblapot, hiszen az a legjobban formálható, legkevésbé kötött megjelenési lehetőség. És bár nagyon jó egy Facebook oldal, nagyon hasznos a LinkedIn oldal, jó lehet egy Tumblr jelenlét, de a saját weboldal esetében sokkal kevesebb a szabály, sokkal nagyobb a szabadság.

Vagyis az online jelenlét egyik alapja mindenképpen a weboldal. És ha weboldalad van, akkor meg kell tanulnod: az vagy, az a céged, amit az érdeklődők a képernyőn látnak. Nem több, nem kevesebb.

És hogy milyen egy jó weboldal? Erről majd később írok!

Itt az év vége, és talán furcsa, hogy nem karácsonyi kampányjavaslatokat fogok írni. Ennek az oka egyszerű: ha most, november végén nincs meg a kampányterved, nem tudod, miből fog állni a decemberi online jelenléted, akkor késő elkezdeni tervezgetni. Így is lehet persze hirdetni, és nincs minden veszve, csak egy teljesen másfajta tervezési folyamaton kell végigmenned. (Ha érdekel, és szükséges van rá, keress személyesen.)

De ha már látod, mi fog történni az év végéig, akkor érdemes foglalkoznod a jövő évvel (ha eddig nem tetted meg).

A kommunikációs tervezési folyamat elvben elég egyszerű, az alábbi lépésekből áll:

• cél felállítása
• szegmentálás
• célcsoport meghatározása
• a cég helyzetének a felmérése
• átfogóbb (stratégiai) terv megfogalmazása
• végrehajtási (taktikai) terv elkészítése
• mérések meghatározása
• költségvetés elkészítése

Cél felállítása

Nem érdemes félrebeszélni: pénzt akarsz keresni. Az elsődleges cél ez. Minden más ebből következik. Amit el kell döntened: mennyi pénzre van szükséges a működéshez, és mennyi az a pénz, amennyivel már elégedett vagy.

Idén volt olyan ügyfél, aki megmondta, nem akar nagyot növekedni, neki ha 10 százalékkal több megrendelése lesz, azzal már elégedett.

A cél meghatározásánál arra is figyelni kell, hogy mi történik, ha eléred? Ki fogod-e tudni szolgálni a vevőidet, partnereidet? Minél egyedibb a terméked, a szolgáltatásod, annál jobban végig kell gondolnod, mire van kapacitásod.

A cél felállítása teljesen független attól, hogy a kommunikációd, a reklámod hol történik. Nem attól függ a cél, hogy interneten fogsz-e hirdetni, vagy szórólapon. Az se befolyásolja a célt, hogy csak Facebookot akarsz használni, vagy csak hírleveleznél. Ezek egyébként is eszközök: majd a tervezési kör végén derül ki, ténylegesen mire van szükséged.

Egyébként nagy általánosságban három féle célod lehet: értékesítés növelés, ismertség növelés, piac edukálás.

Ha meghatároztad az elérendő célt, akkor érdemes ezt részekre bontani, egészen pontosan lefordítani olyan célokra, amelyek menet közben is mérhetőek. Ilyenek például a havi forgalom elvárások, az ügyfélszám elvárások, stb.

Nézzünk egy példát!

Az a célom, hogy a forgalmam 2019-ben a jelenlegi évi 30 millió forintról 36 millióra növekedjen. Ez azt jelenti, hogy átlagosan havi 500 ezer forinttal több bevételt kell elérnem. De azt is tudom, hogy a bevételek szezonálisan változnak: a január, február, július és augusztus gyönge hónapok, a május, november és december pedig erősek. Így a gyönge hónapokra havi 300 ezer forint növekedést érdemes tervezni, ezt kell ellensúlyoznia az erős hónapoknak. Májusban legalább 100 ezer forinttal több (vagyis 600 ezer forint), az év utolsó két hónapjában pedig összesen 700 ezer forint plusz, vagyis egy millió helyett 1,7 millió bevétel kell a cél eléréséhez.

Ennek az eléréséhez növelnem kell a reklámköltést is, aminek a mértékét a 2018-as év reklámhatékonyságából tudok kiszámolni.

Szegmentálás

Egészen pontosan: szegmentálás, célzás, pozicionálás. Vagyis meg kell határozni, hogy mely piaci szegmensben szeretnénk növekedni, ott kiket akarunk elérni, és milyen helyre pozicionáljuk magunkat.

Fontos lépés. Mi például elég határozottan tudjuk, kikkel akarunk foglalkozni: a kis- és középvállalkozási szektor kisebb (de nem a legkisebb) cégeivel, akiknek szükségük van aktív online jelenlétre, és folytatnak aktív marketing tevékenységet is.

Célcsoport meghatározása

Ez sosem egyszerű. Sokat segít, ha elképzeljük a vevőinket. Ha csak demográfiai adatokat sorolunk (18-45 éves, AB státuszú, nagyvárosi stb.), akkor azzal általában nem megyünk semmire. Többet segít, ha a közös motivációjukat próbáljuk meghatározni. Ilyen lehet például az üzletünk tematikája (pl. horgászbolt esetén: mind szeret pecázni), és ez alapján megfogalmazni, kiknek akarunk/tudunk eladni.

Nagyon jó módszer az is, ha elképzeljük a tipikus vevőinket, akár meg is személyesítve őket (vagyis buyer personákat állítunk föl).

Például a vevőnk Gábor, aki mindig jól öltözötten érkezik hozzánk autóval, érdekli a foci és a jazz zene, előre tudja, mire van szüksége, és azért hozzánk jár, mert fontos neki, hogy értünk az árukhoz, amit venni akar.

A kulcs a motiváció: miért veszi azt, amit mi árulunk, és miért jön (vagy jönne) hozzánk. A reklámban ugyanis nem azt érdemes elmondani, mi mit csinálunk, hanem azt, milyen problémára adunk megoldást. Ehhez pedig a problémát kell ismerni.

A cég helyzetének a felmérése

Valójában az a jó, ha minél többet tudunk magunkról és a piacról. De csak azok az információk kellenek, amik a céllal kapcsolatosak. Tudnunk kell, kik a konkurenciáink, hol vagyunk hozzájuk képest. Ismernünk kell a piaci, gazdasági, politikai környezetet. Vagyis egy csomó külső körülményt.

És ismerni kell magunkat. Fel kell tennünk azt a kérdést, miben vagyunk jók, és fel kell tennünk azt is, miben vagyunk rosszak. A jókra tudunk építkezni, a rosszakat ki kell javítanunk.

Például tudjuk, hogy a piacon a harmadik legerősebb cég vagyunk. Meg tudjuk nevezni az első 5 jelentős szereplőt. Tudjuk, mekkora volt a tavalyi forgalmuk, hány embert alkalmaztak.  

Ismerjük a saját kapacitásainkat. Tudjuk, hogy a vevők a minőségünket szeretik. Azt is látjuk, hogy a weboldalunk nem tökéletes. És így tovább.

Ezeket a tényeket összeírjuk, és ez már ki is fogja jelölni az utat, merre kell haladnunk.

Stratégia

A fentiekben leírtak által kijelölt út lesz a stratégiánk. Vagyis a stratégia nem egy igénylista, nem egy légbőlkapott ötletelés, hanem a célok, célcsoportok, piaci helyzet, saját képességeink alapján meghatározott irány.

Fejlesztenünk kell a weblapunkat, hogy a mobilokon is jól jelenjen meg és gyors legyen. A közösségi média jelenlétünk esetében erősíteni kell a márkaépítést. A jó hatékonysággal működő keresőhirdetésekre kell többet költenünk. És így tovább

Taktika

A stratégiai tervben leírtuk, milyen irányba kell haladni. Ez egy évre ad egy pontos irányt, és újabb egy-két évre is megmutatja, mi az elképzelésünk. De azt nem mondja meg, pontosan mit kell csinálni. Erre való a taktikai terv. A taktikai terv minimum három hónapra pontosan leírja a lépéseket.

Januárban a webfejlesztés lesz fókuszban. Január 10-ig kell elkészíteni a specifikációt, hogy mit kell javítani. Január 21-ig meg kell kapnunk az ajánlatokat a javításokra, és ez alapján pontosítani kell a taktikai tervet, hiszen ekkor fogjuk megtudni, a munkák várhatóan mikor készülnek el. (A fejlesztési folyamatok jellege miatt a megadott határidőkhöz adjunk hozzá minimum kettő hetet, és ne abból induljunk ki, mi mit szeretnénk, hanem abból, amiket az ajánlatokban kapunk.)

Megadjuk, hogy havonta mekkora reklámköltésünk lehet, és milyen jellegű kampányokra van szükség, akár termékcsoport szinteken. És így tovább, időben és területenként megtervezzük a tennivalókat.

A jó taktika lényegében egy cselekvési terv, egy naptár, amiben benne van, mikor mit kell tenni. Nem tartalmazza az egyes kampányterveket, de azt igen, hogy mikor milyen kampányokat szeretnénk.

Mérések

Online projektek esetében kiemelten fontos, hogy előre döntsük el, mit és mivel akarunk mérni. Ugyanis sok dologról nem lehet utólag adatot kapni. A mérések esetében azt is meg kell határoznunk, milyen részletességű adatokra van szükségünk, és arra is érdemes tervet készíteni, hogyan fogjuk ezeket az adatokat felhasználni.

Biztosan mérni kell a weboldalunk forgalmát, a weboldalunk helyzetét a keresőben (Google Analytics és Google Search Console). Mérni kell a kampányok hatékonyságát, meg kell határozni a mérési pontokat (Google Analytics, Google Ads, Facebook hirdetési rendszer). A webes projekt miatt időszakosan felhasználói viselkedést is mérünk (HotJar). Minden esetben mérjük a hírleveleket, és az azokról érkező forgalmat. Mérjük a pénzügyi eredményeket, és számolunk ROI-t is.

A kapott eredményeket havonta összesítjük és elemezzük. Nézzük a célteljesülést, és ha szükséges, változtatunk a terveken. Például a Facebook hirdetési költségek jobban emelkednek, mint terveztük, a hatékonyságuk viszont elmarad a várttól, akkor átcsoportosítjuk olyan hirdetésekbe a pénzt, amik jobban hozzák az elvárt eredményeket.

Költségvetés

Mire ideérünk, látni fogjuk, mire kell költeni, és azt is, kb. mennyit. Így már meg tudjuk tervezni a költségvetésünket: mikor mennyi pénzre lesz szükségünk. Fontos, hogy ne csak azt határozzuk meg, mennyi pénz kell, hanem azt is, erre mikor van szükségünk!

A jó költségvetés rugalmas. Ha pl. webáruházunk van, akkor az nagyon jó, ha felülről nyitott: ha a bevételek indokolják, akkor folyamatosan érdemes növelni a költést.

A költségvetésbe mindig tervezzünk tartalékot. Legalább 10 százalékkal érdemes számolni. Ez a váratlan vagy előre nem tervezhető kiadásokra, az esetleges drágulásokra fog kelleni.

Ha ezeken a lépéseken sikerül végigmenni, akkor elkészült a jövő évi marketing terved. Innen már csak a megvalósítás van hátra! 

Ha úgy érzed, kell külső segítség a tervezésben, vagy a kész tervet kellene valakivel átbeszélni, keress bennünket! Ha a végrehajtásban kell segítsék, ha Facebook kezeléshez, kampányokhoz keresel megoldást, abban is a partnereid tudunk lenni.

Dolgozzunk együtt a 2019-ben a sikeredért!