Onlinemarketing blog

Van pár apróbb jel, ami alapján lassan, de biztosan végig kell gondolni a tiltott reklámokat - az internetre vonatkozóan. És bár inkább vagyok anarchista, mint rendpárti, most mégsem a tiltások enyhítése az, ami miatt írok. Hanem épp ellenkezőleg: szabályozni kellene pár dolgot.

Konkrétumokról is legyen szó, íme két "érdekes" információ. Az első egy levél, egy kedves olvasómtól, SchAtyA-tól:

A lényeg, hogy van ez a http://www.legtobbismeros.hu/ oldal, ahova ha regisztrál az ember és gyűjti az ismerősöket nyerhet pénzt. Szeretek belenézni az ilyen cuccok belsejébe ( főleg szakmai kíváncsiságból) , de elég érdekes dolog történt regisztráció után. Ugyanis kaptam az alábbi levelet az account-aktiváláshoz:
"Kedves ....!

Kérejük az alábbi linkre kattintva erősítse meg
Legtöbbismerős.hu regisztrációját.

megetősítés

Üdvözlettel,
Legtöbbismerős.hu"
Azon kár fennakadni hogy "Kérejük" és "megetősítés" , viszont az hogy a megetősítés link egy olyan link, amire a firefox aztmondja hogy BEJELENTETT TÁMADÓ webhely, és ha a kivancsi szem mögénéz, csak azután kapja meg az aktivációs oldalt és smsben egy kódot hát ez egyszerűen pazar....

de komolyan...

Vagyis: van egy legális, hazai szolgáltatás, amely regisztrációt követően egy legalábbis kétes biztonságú oldalra irányít.

A másik kis apróságot Zsolti Twitterezte ki pár napja:

puhl sandor oltonyen nevada.hu sticker, bejelentett tamado webhely. lolcsika.

Vagyis hagyományos hirdetésben szerepel egy legalábbis kétes biztonságú oldal.

Gondolom a fentiek alapján már körvonalazódik, mire is gondolok: szabályozni kellene, hogy hirdetésekben és hirdetésekhez hasonló megoldásokban szabad-e nyilvánvalóan illegális helyekre mutató linket elhelyezni? Kicsit sarkítva:

Legális-e az a reklám, amelyik nem legális dolgot reklámoz?

Értelemszerűen nem. És értelemszerűen valamit kellene kezdeni ezzel a jelenséggel. Persze egy tiltástól nem várnám azt, hogy teljesen megszűnjön ez a jelenség, de legalább azt el lehetne érni, hogy a komolyabb tartalomszolgáltatóknál nem fognak megjelenni a hasonló átverős hirdetések. Ja, és egy Legtöbbismerős.hu-ra is rá lehetne "hivatalosan" szólni.

Lassan azért kiderül, hogy a web 2.0-nak nevezett "moder internet", vagyis a közösségi szolgáltatások által határolt időszak mégsem annyira aranybánya a marketingnek.

Egészen pontosan: a hagyományos marketingnek. Ugyanis a hagyományos marketing egyirányú valami. A közlésre épül: én elmondom neked, hogy mi a tuti, és te szépen elmész a boltba és megveszed. Nincs másról szó, kérem! (Persze, AIDA modell, haha. Körbe kell csak nézni, kézicsókolom!)

Ezzel szemben a web2-ben a marketing: kommunikáció, de nem egyoldalú! Azt akartam írni, hogy kétoldalú, de még az sem. Mondok is egy példát.

Ha egy webkettes eszközben egy brand állít valamit (Megjelent az új Krokijálü! Sokkal jobb, mint a régi, ezt kell megvenni!), akkor arra nemcsak ő kaphat választ. Egészen pontosan egyáltalán nem biztos, hogy kap választ, de a közösségben lévő emberek elkezdhetnek róla beszélgetni. Esetleg valamit visszaszólnak. Talán.

Naésakkor kiszabadul a palackból a szellem, az üzenet már valahol egészen máshol jár. Ha a kommunikátor nem követi az eseményeket, úgylehet észre sem veszi, hogy például már rég arról van szó, milyen baromság már ez Krokijálü, ki volt az a hülye aki kitalálta, és de gáz már ez!

Éppen ezért a webkettőben nem lehet csak úgy üzeneteket belelődözi a térbe. Előbb ki kell alakítani valamilyen kommunikációt. Beszélgetni kell az emberekkel. És itt még közel nem reklámozunk semmit, itt még nagyon nem állítunk magunkról semmi jót. Aztán, ha kialakul valamilyen épeszű tér körülöttünk, na akkor majd lehet óvatosan megjelenni némi brand üzenettel is. És akkor talán bevonnak minket is a saját márkánk fikázásába.

Jó esetben.

A feleségem azt mondja gyerekes vagyok és mindig elsüllyeszti a hajóimat a kádban. (Woody Allen) (vagy valami ilyesmi, létezik legalább három változatban ugyanez) 

Amikor valaki felüt egy tíz évvel ezelőtti újságot, és abban talál valami cikket az internetről, akkor szinte biztos, hogy szerepelni fog benne a szörfözés a világhálón kifejezés. Vagy ha nem is így, de a szörfözés, az biztosan.

Eltelt tíz év, és nemhogy elfelejtettük ezt a kifejezést, hanem már szinte meg is kell magyarázni, mit értettünk ezen. Vagy megvan még? Nos?

De ki vette el tőlünk a szörfözés élményét? Amikor sokkal kevesebb oldal volt a neten, akkor miért volt kaland linkről linkre ugrálni, és most miért nem csinálunk már ilyet? Vagy csinálunk, csak máshogy hívjuk?

Én két főbűnöst "találtam", kik tehetnek arról, hogy a tengerparti laza pihengetést sugalló vízisport helyett mára sokkal inkább lett biznisz-lájk (jelentsen ez bármit is) a "világháló".

Az egyik bűnös a Google. Pontosabban a keresők, de ezen belül ugye a Google a hivatalos gonosz, tehát ő. (Vagy az.) Mert a kereső rámutat arra az oldalra, ami kell nekünk, és ha mást akarunk, akkor megint a keresőről indulunk. Vagyis már nem ugrálunk annyit a világháló hullámain.

A másik bűnös a web2. No nem a kifejezés, hanem az ezzel járó (vagy inkább: ekként azonosított) közösségi megoldások. Amikor ha valaki talál valami oldalt, megosztja. Én ha van időm Twitterezni/Csiripelni, akkor napi 3-4 linket minimum megnyitok onnan. Megnézem az ott található tartalmat, de nem lépek tovább, hanem lépek vissza.

Óvatos duhaj vagyok én is, mintha félnék a cápáktól.

Pedig a szörfözés jó dolog volt. De olyan gyerekes. És a web felnőtt, mára nemcsak úgy van, hanem használjuk is valamire.

"Nincs idő a szórakozásra."

Volt már egy tesztjegyzőkönyv a témában, az Annyiavilag.hu weboldal kapcsán. Azóta mintha teljesen lecserélték volna az oldalt, egy csomó hibát kijavítottak. Sőt, felkerült a Béta cimke is. Kár, hogy eddig nem volt kint, hogy még csak tesztelgették. Még nagyobb kár, hogy az előző verzióra ráengedték a PPC kampányt és a sajtóközleményt.

De nem ez az egyedüli kommunikációs baki ezzel az oldallal. Számomra szakmailag is több kérdés felmerül, fel is teszem ezeket, a teljesség igénye nélkül:

• Miért kell egy n+1. közösségi oldal? Miért nem lehetett volna e helyett mondjuk egy iwiw kisalkalmazás?
• Miért kell egy ilyen domainnév, ami sehogy sem kötődik semmihez? Nincs önálló reklámüzenete.
• Miért kell főtámogatóként egy olyan rendezvényt támogatni ezzel a webcímmel, ahol a résztvevők nagy része külföldi? A Sziget fesztiválra gondolok. Mégcsak nem is értik, mi ez!
• Mi fog történi ezzel az oldallal, ha vége van a fesztivál szezonnak?
• Vajon jövő nyáron emlékezni fogunk még erre?

Szeretek vitatkozni. A vita jellemzően elő tudja segíteni egy-egy probléma megoldását, tisztázni tudja az álláspontokat, és még valamire képes: információ szerzésre. Ha vitatkozunk, hajlamosak vagyunk az érvelésünket példákkal, tanult ismereteinkkel alátámasztani, így egyre több és több olyan dolgot mondunk, amit egyébként nem jutna eszünkbe elmondani.

Szeretek vitatkozni. Persze azokat a vitákat szeretem, ahol egyenrangú felek vesznek részt, és többé-kevésbé komolyan is veszik a vitát. Vagyis nem igazán szeretem az arctalan csapkodást, a személyeskedő fröcsögést, de főleg azt nem szeretem, ha valaki folyamatosan csak a saját álláspontját mantrázza, a vele szembe felhozott érveket félresöpri, azokkal nem foglalkozik.

Szeretek vitatkozni. Éppen ezért szoktam sokszor beszállni a kommentekbe egy-egy blogon, éppen ezért fórumozok már nagyon-nagyon régóta. Ráadásul nem vagyok egy tipikus konfliktus-kerülő, ha vitára kerül a sor. Igaz, van, aki félreérti ezt a fajta hozzáállásom, és mások erőszakosnak, esetleg elviselhetetlennek tartanak. Van ez így.

Szeretek vitatkozni, éppen ezért kialakult pár módszerem, amivel vitát tudok generálni. Nem vagyok a "tutkó titkok tudora", és nem fogok kiadni egy eBook-ot arról, hogy "hogyan vitázz", inkább összeszedem itt, hogy nálam mi működik. Legyen szó beszélgetésről vagy internetről (blogról, fórumról), nálam az alábbiak váltak be. Nem kell nagy dolgokra gondolni, jórészt triviális módszereket írok le!

Legyen érdekes az, amit állítasz! Ha valami érdektelen dolgot hozol föl, akkor a másik felet lehet, nem is érdekli az egész, inkább rád hagyja.

Legyen egyértelmű az álláspontod! Vagyis a "királynőt megölnötök nem kell félnetek jó lesz" kétértelmű kifejezésekkel nem fogunk vitát kavarni. Ki kell mondani azt, amit gondolunk: tetszik vagy nem tetszik, hülyeség vagy nagy igazság stb.

Válassz valamilyen szélsőséges álláspontot! A középút jellemzően nem generál vitát. Legyen az álláspontod valamerre túlzó. Ilyenkor még az is elkezd vitatkozni veled, akivel egyébként egyetértesz, de meg akar majd győzni arról, hogy a szélsőséges állaspont miért rossz. Igen, ez egy szerep. Nem kell, hogy valóban így gondolod - most a cél a vita generálása!

Igyekezz mindig reagálni a válaszokra! Mert ha nem így teszel, akkor a másik fél bele fog unni, és rádhagyja az egészet. De ha a válaszokra reagálsz, akkor a vita pörög tovább.

Ne engedd, hogy félre menjen a vita! A "IV. Béla nagy király volt, de most beszélnék inkább Mátyás királyról" megoldás olyan irányba viheti a vitát, ami már nem érdekes. Ne feledd, a vita egyik oka az információk megszerzése. Éppen ezért tartsd fenn az alaptémát, néha akár térj is vissza rá!

Ne legyél bonyolult! Főleg, ha más is hallgatja, látja a vitát. Táncolj kicsit a közönségednek is, használj rövid mondatokat, egyértelmű példákat.

Ne akarj mindenáron nyerni! Az görcsössé tesz. A vita célja nem a másik meggyőzése, hanem az egyes álláspontok körbejárása. Akkor is nyertél, ha megtudtál új dolgokat, miközben a végkicsengés nem számodra kedvező. És attól, hogy egy csatát elvesztesz, még a háborút megnyerheted!

Talán a legnagyobb tévhit a tanácsadás esetében az, hogy a tanácsadónak jobban kell ismernie a partnerének az iparágát és a munkáját, hogy így adjon tanácsot. Tanácsadóként nagyon hamar megtanulja az ember, hogy az adott területet a legjobban az ügyfél ismeri, hiszen ő él benne, ott termeli a profitját, ez kellett, hogy a vérévé váljon.

Tanácsadót nem azért fogad, hogy szakmailag jobb legyen, hanem azért, hogy minden más területen hatékonyabb legyen. Vagyis a tanácsadó nagyon sokat tanul az ügyféltől.

Jellemzően meg kell tanulni azt az iparágat, azt a területet, ahol az ügyfél jelen van. Ez persze nem jelent elmélyült tudást, de a terület megismerését mindenképpen. Aztán meg kell tanulni magát az ügyfelet is: a viselkedési mintáit, belső működését, történetét - és gondolatait.

Sőt, sok olyan dolgot is kénytelenül megtanul az ember, amit az ügyfél sem tud magáról - hiszen a külső szem sok dolgot máshogy lát.

A tanácsadás ugyanis egy folyamat. Nagyon ritkán feladat az, hogy az ügyfél teljes hátraarcot akar csinálni. Jellemzően a meglévő folyamatokat kell rendbe rakni, azokat kell jobbá tenni. Igaz ez akkor is, amikor weboldalt alakítunk át: bár a webes megjelenés jellemzően teljes hátraarc, de valójában azért történik ez, mert a korábbi weblap nem a cégről szólt, nem a cég céljait képviselte.

Ebből a szempontból egyébként a valódi keresőoptimalizálás sem lóg ki a sorból: az ügyfél konkurenciáit és a weboldalának a működését a sikeres optimalizáláshoz nagyon meg kell ismerni.

Tehát tanulunk. Napról napra, óráról órára tanulunk. Miközben külső szemlélőként, saját területünket ismerve javítjuk az ügyfelünk üzleti tevékenységét.

Éppen ezért érdemes gyanút fogni olyan esetekben, amikor adnak egy kész megoldást, amikor a meghallgatásunk nélkül már azonnal tudják a tutit. Az nem tanácsadás. Az valami más.

...szociológusok leborulnak.

És tanulnak. Jó sokat tanulnak.

Érdekes megfigyelni, hogy a valamitől olvasottá váló bejegyzések utáni kommentek milyen mértékben tudnak elkanászodni. Egyrészt jól látszik, hogy sok hozzászóló csak egy ajánlóra vagy a címre - esetleg egy kiragadott mondatra - reagál, miközben maga a bejegyzés másról szól. Más esetben egy kommentező félreviszi a beszélgetést, majd azon a vonalon megy tovább a disputa - az eredeti téma már senkit nem érdekel.

Az Index.hu címlap blogketrecében megjelenő ajánlás miatt félrement kommentek halmazára példa lehet az Ember emlékezet című bejegyzésem. Az ajánlóban az szerepelt, hogy a Tisza cipő vacak termék. A bejegyzés arról (is) szól, hogy hiába volt vacak, ettől még be lehetett újra vezetni a márkát, már teljesen más minőséggel. A kommentek egy része arról szól, nem volt vacak a Tisza cipő. Ez a valós tartalom egy nem lényeges részével foglalkozik. A másik, nagyobb része azzal foglalkozik, hogy nem is szar a mostani Tisza cipő. Ilyet nem is állítottam, így valójában egy feltételezésről vitatkoznak olyanok, akik láthatóan el se olvasták. Végül van egy törpe kisebbség, aki a bejegyzés témájával foglalkozik.

Őszintén megmondom, nem zavart, hogy így alakult. Egyrészt részben bizonyítja a leírtakat - bár kicsit közvetve -, másrészt nagyon jól mutatja, mennyire felületesen olvasnak azok, akik csak a címre esnek be. Kb. ennyire tudatosul bennük egy-egy reklámüzenet is: kiemelik a vélt üzenetet, és tök jól félreértenek mindent.

A félrevitt beszélgetésre jó példa a Tesztjegyzőkönyv bejegyzés. Ez nem kapott kiemelést, de a törzsolvasókból páran elkezdtek valami egészen másról - jelesül a Goggle AdWords minősítés szükségességéről vagy szükségtelenségéről - vitatkozni. A téma alapvetően érdekes, az érdeklődők bátran fussák végig, normális hangnem, korrekt álláspontok pro és kontra. Ja, hogy nem a bejegyzéshez kapcsolódik? Kit érdekel már az ilyenkor, nem igaz?

Persze mindkét esetben belenyúlhattam volna a folyamokba. Lehetett volna törölni, beleszólni, lezárni, kitiltani egyeseket - de most őszintén, jobb lett volna attól bármi is? Így legalább megismerhettünk pár véleményt, pár gondolkodásmódot.

Másrészt ez az egész jelenség felveti azt, hogy mit kellene kezdeni azokkal, akik "fogalmatlanul", egy-egy bejegyzés megértése nélkül kommenteznek? Igazából sokat nem lehet. Elterjedt mém az IQ captcha, vagyis egy olyan megoldás, ahol egy-két-három olyan kérdésre kell válaszolni a komment elküldésekor, amit csak akkor tud megtenni, ha nem hülye (a témához).

Egy másik hétvégi ötletem - tanulva a drága jó Rupert Murdoch eszemenéséből - a fizetős kommentelés. Bátran lehet hozzászólni, de egy komment 50,- Ft. Előre lehet megvenni egyszerre minimum 10 kommentet, de nagyobb mennyiség esetén kedvezményt is adok!

Sőt, régi olvasóknak, barátoknak és linkpartnereknek ingyen kommentezés is jár.

És akkor jöhetnek bátran a témát nem értő vagy félrevivő kommentek. Több pénzt hozna, mint bármilyen AdSense vagy ETARGET, nem igaz?

Régóta Twitterezek. Jellemzően böngészőből használom, vagy a telefonomról - de akkor is böngészőből (Opera Mini). Évekig a Twitteren léptem be, ott használtam a szolgáltatást. Aztán pár hónapja átváltottam a Csiripre - én már meg nem mondom, miért csak ekkor.

Aztán azóta a Turulcsiripen Twitterezek, egészen a mostani leállásig. De a Twitter elleni támadás miatt állt a Csirip, így vissza kellett menni a Twitterre.

Ami már nem tetszett. Olyan fapados. Meg kihalt. Meg izé. Adjátok vissza a Twittert, "azt a fajtát, amelyik magától frissül" - ahogy ezt tegnap este mondta valaki.

És most visszakaptuk, végre úgy tűnik megint van Csiripünk, igazi, magyar, Turul.

Tanulság? Csinálhastz bármilyen világraszóló jó szolgáltatást, mindig lehet rajta reszelgetni úgy, hogy még jobb legyen.

Tehát itt is igaz a nép bölcsesség (vagyis ne maradjunk közhely nélkül): nincs befejezett program csak abbahagyott.

Weboldal: http://www.annyiavilag.hu/

Időpont: 2009. augusztus 7. 22 óra 30 és 23 óra 00 között.

Előzmény: a weboldalra a ma megjelent sajtóközlemény segítségével jutottam el. Érdekelt, ezért regisztráltam.

Környezet: Mac OS X 10.5.7 operációs rendszer, Firefox 3.5.2 böngésző

A hibák:

• Az elején elkéri a születési évet, de a mezők közötti váltás kitöltés után nem automatikus. Ez így kicsit zavaró, nem elegáns. Az évszámot nem jegyzi meg, azt a regisztrációnál újra meg kell adni.
• Ha rögtön a regisztrációra kattintok, akkor is az akciók oldalra vissza, regisztrációhoz újra kell kattintanom a bal felső sarokban.
• Regisztrációnál ha foglalt felhasználó nevet adok meg, akkor mindenféle hibaüzenet nélkül visszadob az oldalra. Nekem kell kitalálni, mi lehet a baj.
• A regisztráció csak egy lépéses. Ez nem baj, de a levélben mégis érkezik olyan link, mintha aktiválni kellene - az egyébként aktív - regisztrációt. Furcsa, nem logikus.
• Belépés után ismét az akciós oldalra jutottam. Hiányos regisztrációt adtam meg, így az akciónál felugrott egy adatlap, hogy töltsem ki. Elkérte azokat az adatokat is, amit már megadtam - ezért lezártam, és visszadobott az adatlapomra. Ott beírva az egy darab hiányzó adatot, már beengedett. Ez így nem elegán, több jobb megoldás is lenne.
• Nem találtam könnyen elérhető leírást az oldalról, így beléptem a keresőbe, és rákerestem valamire. Először a "Szeged" szóra. Nem kaptam találatot, de erről nem kaptam üzenetet sem, csak az üres lapot. Ez így nem elég tájékoztató jellegű, legalább egy "sajnos a keresett szóra nincs találat" szöveg kellene.
• Mivel a "Budapest" szóra sem kaptam találatot, így megnéztem, mire lehet találat, majd lettek olyan szavak, amire valóban jött lista (pl. "A38"). Sajnos a felvitt szövegek esetében nem világos, melyik szavakra listáz és melyikre nem. Ez a kereső így rossz, gyakorlatilag használhatatlan.
• A legnagyobb problémám a keresésnél akkor volt, amikor ki akartam választani, hogy a holnapi napra keressen. Minden választáskor - háromszor próbáltam - azonnal átdobott az akciós oldalra.

Körülbelül itt jutottam el odáig, az oldal számomra semmire sem jó. A fenti hibák javítását követően szívesen folytatom a tesztelést, gondolom a feszített nyári munkatempó miatt a fejlesztőknek és a megrendelőknek erre már nem volt energiájuk.

Általános véleményem az, hogy az oldalon több ponton is jelentősen érdemes javítani a felhasználhatóságon. Kívánni valót hagy maga után a regisztrációs és egyéb mezők használhatósága, a magyarázatok mennyisége és helye (hiányos vagy egyáltalán nincs).

Javaslom, hogy a fenti hibák javítását követően kezdődjön el egy használhatósági teszt, és annak az eredménye alapján minél előbb készüljön egy belső átalakítás.

A reklámokban rendszeresen kihasználjuk, hogy az embernek rövid az agya, vagyis konkrétan nem emlékszik régi dolgokra. Pontosabban ez így nem igaz: emlékezni emlékszik, csak máshogy.

Ahogy a mondás tartja: az idő megszépíti az emlékeket! És igen, ez így van, valójában. Igaz, a reklámszakma erre még rá is tesz egy lapáttal. Hogy mire gondolok?

Nem voltunk gazdagok a volt rendszerben, a szüleim vidéki pedagógusként nem kaptak különösebben sok pénzt. Persze szegények se voltunk, de mai kategóriában inkább az alsó-középosztály tagjaiként szerepletünk a statisztikákban. Így aztán értelemszerűen nem a nyugatról behozott "márkás" cuccokban nőttem fel, sőt, még a hozzánk közel léve majdnem-nyugat Jugoszláviából is csak jobbára PEZ cukrot és Donald rágót kaptam. Szerencsére az akkori világ sokkal kevésbé szólt az anyagi javakról, a boldogságunk nem ezen múlott - és visszaemlékezve nagyon jó évek voltak azok.

Nade így a szocialista vívmányokat kaptam pl. ruházkodásban. Tisza cipőt. Valamilyen magyar farmert (Trapper, rossz esetben - "Trapper farmer világmárka, minden marha ezt használja!" - bár pont farmert hoztunk Isztambulból, persze az sem volt igazi Cassucci, hehe). És hát a hasonló jóságokat. Roll jégkrémet ettük, Et-Üd-öt és Márkát ittunk, és így tovább.

Hordot rajtam kívül valaki akkoriban Tisza cipőt? Ritka szar egy cucc volt, kb. semmi pozitív emlék nem maradt meg belőle! Aztán mégis, hirtelen pár éve "megbrandelték" a régi márkát, és aki igazán menő csávó volt, az Tiszát vett!

Hát, én nem. Nekem sokkal több volt a rossz emlékem. De úgy látszik, a kollektív emlékezet kihagyott, és a mai fiataloknak a Tisza cipőmárka már valami más. Elfelejtettük a rossz emlékeket.

Ez a rossz emlékezet persze nemcsak erre jó. Cégek, termékek kerülhetnek rossz passzba, kerülhetnek botrányokba - majd évek múlva mégis kimosakodva, újszerűen jelenhetnek meg a piacon.

Belefér. Ma már nem emlékszünk a kilenecvenes évek reklámjaira sem, sőt, egyesekben már azok is nosztalgiát ébrsztenek. Tudják! Omo. Ambi-pur. Fogyi tabletta. Hát nem?

De ennek van egy nagyon mély tanulsága: ha elrontunk valamit, akkor van lehetőségünk javítani! Csináltunk egy rossz weblapot? Rajtunk röhög a fél szakma? Nem baj, lapítsunk pár hónapot, csináljuk meg az újat, aztán írjunk valami tutkó kis ügyes sajtóanyagot, és máris innovatív és technológiailag előremutató integrált kommunikációs elemmé válik a kis szégyelt régi webcím.

Mert emlékezni, azt nem fognak az emberek. És ez nekünk annyira nem is baj.

Tanulj meg hallgatni. 

Amikor valaki úgy általában nézi a hazai internetes piacot, akkor nagyon hamar arra a megállapításra jut: néhány mogul itt jól berendezkedett, vannak kiszolgáló és másodhegedűs oldalak, és van egy nagyon széles futottak még kategória.

Aztán jó sok időnek kell ahhoz eltelnie, hogy kiderüljön: vannak itt független vagy részben független részpiacok. Mert hiába van vezető helyen az Origó-Index-Sanoma, hiába van nagy forgalma az Adaptive-EVO duónak, vannak területek, ahol ők sehol nincsenek. Vagy ha vannak, akkor sem túl erősek.

Például az autós részpiac: piacvezető a Használtautó.hu, a tulajdonosok félig az alapítók, félig a Lapcom. Vagy az ingatlan piac: piacvezető az Ingatlan.com, az alapítók tulajdonában. Aztán itt van az árverező oldalak: piacvzető a Vatera+TeszVesz, a dél-afrikai Naspers tulajdonában, az Allegro csoport részeként.

És ezekben a részpiacokban, ezekben a szűk szegmensekben ha valaki piacvezető, akkor az anyagilag sem áll rosszul. És például tud terjeszkedni is, ha akar. Ahogy azt tette most az Allegra csoport, és így már az Árukereső.hu is hozzájuk tartozik.

Ez pedig így elég fontos lépés lehet: a hazai e-kereskedelmi piac nagyágyúi az árverési oldalak, és sokkal fontosabb szereplők az árösszehasonlítók, mint maguk az áruházak. Vagyis errefelé haladva az Allegra csoport lassan komoly tényezővé válik.

Figyelni kell rájuk! 

404: Not Found The requested URL * was not found on this server.

Aki internetezik, az előbb-utóbb találkozik ezzel a hibaüzenettel. Vagy valami ehhez hasonlóval. A 404-es hibaüzenet végtelenül egyszerű: a keresett lap valamiért nem található. Ilyet kapunk akkor is, ha a hirdetésünkhöz rossz linket adunk meg, és ilyen jöhet föl akkor is, ha ügyes gazemberek letörlik a teljes site-unk. De elég az is, ha valaki a rendszerben bénázik, és lecserél pár file nevet.

Az az igazán kellemetlen, ha ez a hiba kampány közben jön elő. Törlődik vagy átíródik a landing page, esetleg leáll a szerver - közben meg pörög a drága hirdetés, jönnének a látogatók - és nem kapnak semmit. Ciki, nem?

Ezért kell mindent ellenőrizni. Minden hirdetést ki kell próbálni (de a Google AdWords és ETARGET esetében ezt az adminból tegyük, ne az éles hirdetéseknél...), és a kampány alatt is ellenőrizni kell a landing pageket.

Sőt, ha fontos, ésvagy több milliós költségvetéssel futó kampányunk van, akkor biza érdemes valamilyen eszközzel folyamatosan figyelni a szerverünket, és ha baj van, kell kapjunk egy értesítést, akár sms formájában!

Mert ilyenkor gyorsan kell cselekedni. Vagy elhárítani a hibát, vagy ha ez időigényes, akkor le kell állítani a kampányt. Ilyenkor nagyon jó az adserveren keresztüli kampánykezelés, hiszen van hova nyúlni.

Ha pedig a hiba elhárult, lehet menni tovább. Igaz, kiesett pár óra, de legalább csalódott hirdetésre kattintókat nem gyártunk.

Érdekes cikk jelent meg az eMasán arról, hogy néhány újság mit gondol a fizetős online tartalmakról. A lényeg: az offline lapok el tudják képzelni a fizetős/előfizetős modellt (a cikkben a létező megoldások el is hangzanak), míg Uj Péter szerint az egész egy nagy hülyeség.

Egyetértek Uj Péterrel: a hazai újságok számára sosem lesz igazán pálya a fizetős internet. Egyrészt a tartalmaik nem elég különlegesek, másrészt a tudásuk is messze hiányzik egy ilyen lépéshez. Nade tegyük fel, összeáll pár újság, és meglépik ezt: fizetőssé teszik a cikkeket.

Nemcsak úgy tessék-lássék, mint most, hanem rendesen, tömegével. Tegyük fel, az internet szolgáltatók nem lesznek ebben partnerek (miért lennének? annyi elégedetlen ügyfelük van így is, miért tetéznék?), így vagy egyenként kell fizetni egy elektronikus pénztárcából, vagy közös havidíjat kell fizetni.

Mi lesz ennek a következménye?

Először is, elveszítik a látogatók jelentős részét. Jó esetben megmarad 20-30 százalék. Vagy kevesebb.

Másodszor elköszönhetnek a reklámbevételektől: sokkal alacsonyabb olvasószám mellett alig lesz értelme ott hirdetni, maximum aprópénzért.

Harmadszor: jól felhízlalják a nem fizetős portálokat, jelesül az Indexet és az Origót elsősorban. Ugyanis az olvasóknak valahol kellenek hírek, és itt lesznek. A hirdetők valahol azért hirdetnének, hát majd itt hirdetnek.

Vagyis, kedves print kiadványok: a fizetőssé tétellel még erősebb online konkurenciát fognak maguknak hízlalni! Biztosan ezt akarják?

Az interneten relatíve olcsón lehet hirdetni, igaz, ha valaki a nem internetes megoldásokkal összemérhető eredményt akar elérni, akkor bizony kb. ugyanannyi pénzébe is fog kerülni.

De az internetes hirdetési megoldások legtöbbjénél alacsony a belépési küszöb, vagyis kevés pénzzel is ki lehet próbálni egy-egy felületet, egy-egy megoldást. Mondjuk ez azt is jelenti, hogy könnyen áteshetünk a ló másik odlalára, és túl kevés pénzt fordíthatunk egy-egy tesztre.

Mert az jól hangzik, hogy már 10 ezer forintért is lehet kampányt futtatni a Google-ben vagy az ETARGET-en, de lássuk be, ez még próbapénznek is kevés. De több pénzből az interneten megtehetjük, hogy próbálkozunk.

Mert hiába van egy célcsoportunk, egy jól célzott méditervünk, könnyen lehet, nem fog minden eleme jól (hatékonyan) működni. Például ha célunk a sok látogató, akkor hiába érjük el őket, ha nem kattintanak - míg más, kevésbé célzott felületről a célcsoportunk tagjai is szívesebben jönnek át hozzánk.

De ezek a tapasztalatok jellemzően kampány (illetve hirdető) specifikusak. Így tanulni kell, és a tanulás egyik legegyszerűbb eszköze próbálkozás. Vagyis: ha kapunk egy jó ajánlatot, ha kitalálunk egy új felületet, akkor próbáljuk ki, és mérjünk. Mérjünk mindent!

Aztán az eredmények fényében eldönthetjük, használjuk-e tovább. 

Mára lassan mindenki közösségi hálózatokhoz értő marketinges lesz, és tutira tudja, hogyan kell egy-egy közösségi hálózatban marketingelni. Azért én feltennék egy nagyon provokatív kérdést mindenkinek, aki úgy dönt, hogy a közösségi hálózatokat fogja reklámra használni:

Reklámoznál a kocsmában a haveroknak?

Vagyis odaállnál a barátod elé, és beszólnál neki egy olyat, hogy inkább Pepsit igyon, mert attól menőbb lenne? És ha igen, nem félnél, hogy kapsz egy tockost?

Mert mondjuk a Twitteren vagy az Iwiw-en egy ilyen szájreklámnak is csúfolt szóbeszéd marketing megoldás bizony nagyon hasonlít ahhoz, amikor este elmész sörözni a haverokkal.

És természetesen lehet a haveroknak is reklámozni: előkapod az új iPhone 3GS-t, és azzal villantasz. Ha nagyobb a társaság, tuti lesz 2-3 ember, aki részben miattad lesz vevő. És senki nem akarja majd lenyomni a torkodon a telefonod, vagy ha igen, akkor másért, nemigaz?

Vagyis ha úgy alakul, hogy valamelyik közösségi hálózatot akarod használni a marketinges kommunikációan, akkor talán először gondold át: kiírod-e ezzel magad a kultúrlények köréből, avagy sem?

Kellemes hétvégét!

Bár nem teljesen online marketing, de azért ezen napok óta agyalok:

azért érik meg nekik fizetni a Windows 7 eladásáért, mert egy belső kutatásuk kimutatta, hogy a 7-et mutató felhasználók jóval kevesebb szakmai és garanciális segítséget kérnek, mely nagyjából 5 fontnyi megtakarítást hoz a cégnek vásárlónként

Két megjegyzésem van ezzel kapcsolatban:

• Van olyan belső rendszered, ami ilyet képes lenne kimutatni (természetesen a saját szakmádban)?
• Vajon mennyire lenne jellemző egy hazai cégre, hogy az így nyert töbletet odaadja a vásárlóinak?

Oké, persze, a fenti hír nagyon jó reklám az adott cégnek, azaz nem szabad csak a leírt tényt figyelni. De ettől még nagyon elgondolkoztató, mennyire másképpen gondolkodnak ott az ügyfélkiszolgálásról.

A másik gondolatom pedig az, hogy lám, mennyire fontos, hogy problémás terméket árulunk-e, vagy olyat, ami tökéletes(ebb).

Lassan azért körvonalazódik, hogy milyen irányba fejlődget az online marketing. A naAaagy költések, a display (banner) hirdetésekre épülő kampányok, vagyis a nagyok játszótere nem igazán bővül. Nem hiszek a banner halálában, és nem hiszek abban sem, hogy majd a nagy cégek is szépen leállnak az ilyen hirdetésekkel.

Ennek az okait most nem hiszem, hogy érdemes boncolgatni, inkább azon kellene gondolkozni, hogy vajon ha ez a piaci szegmens most kb. stagnál (és eközben a kreatívok minősége egyre romlik, a fejlődés helyett..), és közben egyre többen költenek az interneten, azok a pénzek hova mennek, hol jelennek meg?

Hát, elsősorban persze a PPC kampányokban. Főleg a Google, de az ETARGET is profitálhat az újakból. Mert ezek az újak kis pénzekkel jelennek meg.

Havonta 20-30-50 ezer forintos reklámköltésekről beszélünk. Arról beszélünk, hogy a helyi print megjelenések helyett (vagy jobb esetben azok mellett) kipróbálják az internetet. De ennyi pénz van rá, nincs semmivel se több!

Aprópénzek ezek, nem jelentős bevételek, igaz? Az Index.hu tavaly 2 milliárdos reklámbevételt ért el. Ahhoz képest a 20 ezer forint... hát, nem sok. De nagyon sok ilyen aprópénz van, és még több lesz! A nagyon sok aprópénz pedig már jelentős. A Google például ilyen bevételekből egész szép készpénzállományt szed össze évről évre.

Egy a baj: a jelenlegi piaci struktúra tálcán kínálja a ppc piacnak ezeket a kis költéseket. Az ügynökségek le se hajolnak ennyiért. A portálok - a nagyok - nagyon vicces kampányárakkal dolgoznak, legalábbis innen, alulról nézve. A kis webes oldalak nem jutnak el a kis hirdetőkhöz, vagy ha eljutnak, akkor sok esetben hülye és pofátlan árakat mondanak.

Mert egy kkv máshogy költ! Érdekli az eredmény. Az azonnali, mérhető és bevételt hozó eredmény. Ha ilyet kap, akkor örül, és költ tovább. De ha nincs eredmény, akkor ennyi volt, vége a dalnak: nem hirdet.

A jövő nagy kérdése, kik lesznek azok, akik az aprópénzeket be tudják fogadni, akik ilyen méretű hatékony hirdetéseket tudnak biztosítani.

Van ilyen próbálkozás, természetesen. A ppp piac harmadik szereplője, a Hírek Média a CT Network mellett mást is kínál, például a Maxima eDM küldést, de van direkt aprópénzes megoldás is, a LightMail.

De aztán sokkal többet nem tudok. Még. Egyelőre. Kellenek ötletek, kellenek hálózatok. Vagy olyan startup-ok, amik lehajolnak az aprópénzekért.

Mert a piac erre fejlődik.

...vagyis ajánlok néhány dolgot, mert azt gondlom, ezeket érdemes elolvasni, megnézni, megismerni.

Az első egy nagyon érdekes interjú. A kérdező Rabbit, a válaszoló pedig a Turulcsiripet is készító Tóth Benedek. Jó hosszú írás, de egy sör mellett érdemes végignézni - lehet belőle tanulni. Ráadásul értelmes kommentek is vannak alatta.

Egy piciny ízelítő:

R: Ezek az “intuitív” felületek általában flash-es megoldások. Korábban említetted, hogy a flash-nek bármi nemű használatától elzárkóztok. Én sem vagyok nagy barátja a dolognak, de az autós példánál maradva arra például nagyon jól használható, hogy meg lehessen nézni, körbe lehessen forgatni egy autót kívül, belül, át lehessen színezni…

TB: Persze van, amikor szinte elkerülhetetlen a flash használata, például a videólejátszók vagy az említett autós példa esetében. De mindennek egy almenüpontnak kell lennie, s nem olyannak, hogy mondjuk a flash-ben becsúszik a menü és zenél. Vagy beszél… Az a legszörnyűbb :) Volt olyan ügyfelünk, aki kipróbálta a képernyőre besétáló figurát, és az oldala teljesítménye 95%-kal esett le. Maga sem akarta elhinni a statisztikát…

A flash-eknél gondot jelent még, hogy a felhasználók nem tudnak oldalakat új böngészőfülön megnyitni. Az oldalak új tabon való megnyitása egyébként erőteljesen átformálja a felhasználói szokásokat, de ez már egy másik kérdés.

Nem a technológia rossz, csak megvan a maga alkalmazási területe. Érdemes csak akkor használni, ha nem lehet mással kiváltani. És akkor is lehetőleg alternatívával és akkor is csak flash-t (vagy más olyan technikát, aminek van valami normális piaci részesedése, a Silverlight stb. felejtősek).

A második is blog és interjú, de itt többen válaszolnak ugyanazon kérdésekre. Egészen pontosan: a webdesigner kérdez site buildereket. Aki akár csak tervezi, hogy weblapot készíttet, olvassa el! Nagyon tanulságos.

2. szerinted hogyan lehetne javítani a designer - sitebuilder - fejlesztő kommunikáción?

(...)

Horváth Sebestyén László: 
A designer - sitebuilder - fejlesztő kommunikációnak a jó dokumentáció, egységes koncepció az alapja, ha mindenki egyértelműen átlátja, mi a cél, és persze nem akar önálló utakon járni. Fontos a megvalósítandó megoldásokat átbeszélni, különösen a dinamikus elemeknél (galéria, lapozó effektek, stb...), érdemes már e tervezés közben egyeztetni a sitebuilderrel, ha ez megoldható. Mindenképpen jó ha van egy személy, aki az egész munkát átfogja, átlátja, döntéseket hoz. Egy jó csapat ma már öt tagú, marketing, seo, grafika, sitebuild, programozás - enélkül nehéz sikert elérni. Ha valaki egyszemélyben ért mindenhez, az nem ért semmihez.
 

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban egy weboldalt ajánlanék, mégpedig az Adverticum most elkészült statisztikai oldalát, az adstat.adverticum.hu-t:

Az AdStat egy ingyenes szolgáltatás, amely az Adverticum AdServer mérései alapján pontos képet ad a hazai internetezők technikai, technológiai hátteréről, valamint az online hirdetések legnépszerűbb formáiról.

Az AdStat oldalon található adatok az Adverticum AdServer rendszeréből származnak. Az AdServer által kiszolgált hirdetésekkel naponta több mint 3 millió felhasználó, vagyis gyakorlatilag minden hazai internetező találkozik. Az AdServer naponta átlagosan 5-600 millió, havonta 16 milliárd hirdetést jelentet meg magyarországi oldalakon.
 

A tévé be van kapcsolva,
Azt nézi minden rabszolga!

A. E. Bizottság: Békásmegyer 

A nyolcvanas évekre elértük a fejlődés csúcsát, aki akarta, annak már biztosan volt tévéje, sőt, a Junyoszt televíziók és a kis Videoton tévék elhozták a szem rágógumiját a telkekre, kempingekbe is - nem volt menekvés!

No persze akkoriban nem volt ötvenegynéhány hazai tévécsatorna. Volt viszont másfél. Meg akkoriban még előfordult például hétfőn adásszünet. Az egy ilyen világ volt.

De az esti filmet mindenki látta, és ha ment a Fantomas vasárnap délután, akkor az téma volt a suliban! Akkor voltak igazi nézettségek, és akkor voltak igazán ismert tévés személyiségek. De nem voltak igazi sztárok, és sehol nem voltak a celebek. Nem is volt azért ez annyira rossz. (Már a celebek hiánya.)

A tévé igazi kapuőr volt. Az volt a valóság, amit a doboz megmutatott, és ami azon kívül volt, az kvázi nem is létezett. Így éltünk, itt éltünk, így voltunk befolyásolva.

Kis kikacsintásnak ott volt Hofi, esetleg csöcsöket is nézhettünk, ha volt Parabola (Szuperbola! Szilveszterkor!), és együtt nevettünk a nyomorunkon a Telepódium adásai alatt, ahol Nagy Bandó igazán híres lett.

Meg ugye volt Derrick, Isaura, sőt Kunta-Kinte és Szandokán is, mert sorozatok nélkül már akkor sem volt élet az élet. És nem Vészhelyzetet néztünk, hanem egy kórházat a város szélén, később aztán egy eneszká klinikát. Barátok közt helyett volt a semmivel sem jobb Szomszédok, de konkurencia nélkül - ami nem is volt baj, mert videómagnót akkoriban csak nagyon kevesen tudtak venni maguknak.

Aztán valamikor 88-89. körül megjelentek az első műholdas csatornák. Kinyílt a világ! Volt Sky Channel, Super Channel és TV5. Megjelent a nagyvilág a dobozban, igaz, az ország szélén élők (és ez kis ország, mindenki a szélén élt...) láthattak ORF-et, Belgrád1-et, vagy a pechesebbek Csaucseszkut korábban is.

Hosszú évek kellettek, hogy eljussunk a kereskedelmi csatornákig (mindössze 10 éve van RTL Klub és TV2!), és még több, hogy legyenek szép számmal magyar nyelvű tematikus csatornák is. 

De ez még mind a dobozhoz láncolt bennünket. Igaz, a dobozok száma egy lakáson belül nőtt, lassan minden családtagnak lett egy, már megengedhettük magunknak. De még mindig kapuőrökön keresztül jutott el hozzánk az információ, és ezek a kapuőrök bizony szigorúak voltak. Igaz, nem a diktatúra szigorúságával, hanem a reklámmal, de befolyásoltak és befolyásolnak minket.

És akkor egy nagy lendülettel térjünk át erre:

a magyar háztartások körülbelül 48 százaléka rendelkezik valamilyen saját internetkapcsolattal.

Vagyis minden második háztartásban van internet. Meg persze gyakorlatilag mindben van még doboz (jó, van egy olyan 3%, ahol nincs, tudom).  De itt van a konkurens, egy olyan konkurens, ahol nincs értelme a korábbi nézettségről és korábbi ismertségről beszélni.

Nincsenek kapuőrök sem. A reklámok elég jól elkerülhetők. Kis túlzással azt "fogyasztunk", amit akarunk. Szebb, szabadabb, vidámabb világba értünk: az internetre!

Na jó, ennyire nem rózsás a helyzet. Emlékezzünk csak A part című filmre, ahol a földi paradicsom csak látszólagos, és ott van a halál és a veszély a szomszédban. És bennünk.

Az interneten is sok a szemét, sok a "veszélyes tartalom". Nem is tudjuk igazán használni, egészen meglepő dolgokat tapasztalunk, ha figyeljük a felhasználói viselkedést.

Szabadság ez, de egyben szabadosság is. Nehéz, terhes, munkás szabadság, ahol pont annyi lehetőségünk van, amennyit kikaparunk magunknak. Ha jól csináljuk, az internet segít nekünk. Ha rosszul csináljuk, akkor viszont csak nehezíti az életünk. Meg kell tanulnunk élni a szabadsággal. Talán ez a legfontosabb üzenete most, 2009-ben az internetnek.

Mert az internet felszabadít. A doboz már nem annyira érdekes. Van helyette más játékszerünk.

Ami azért, lássuk be, máshogy börtön.

Pár napja írtam a fizetős tartalmak kísértetéről, amiben kifejtettem, miért nem valószínű, hogy az eddig ingyenes tartalmak tömegével fizetőssé válnak. És bár újabb média mogul szólt az ügy érdekében, mégis azt gondolom, nem nekik lesz igazuk.

Mert most is kibújt a lóláb, szépen vaskosan. Nincs új ötlet, a régit eröltetik:

Robert Iger elnök-vezérigazgató biztos abban, hogy a fogyasztók igenis hajlandóak a minőségi tartalomért fizetni, csakúgy, mint a hagyományos média esetében.

Na jó, de ha így nem lesz igazából pénz, akkor miért lenne hajlandó fizetni a felhasználó? Mert a reklámbevételek csökkennek, várhatóan tovább diverzifikálódnak, és valami üzleti modellre szükség lesz.

Szóval: mégis, miből lesz pénz?

Amennyire egyszerű a kérdés, annyira nincsen rá pontos válasz. De ha megnézzük, hogy miért hajlandó fizetni a felhasználó, akkor azért látszik pár dolog. Összeszedtem néhányat:

• exkluzív tartalom
• konkrét termék
• valamilyen szolgáltatás
• divat

És akkor lássuk egyenként:

Exkluzív tartalom: lehetne sorolni, mi tartozik ide. Egyedi cikkek, adatbázisok, képek, videók, filmek... de fölösleges. Exkluzív tartalom az, amit máshol ingyen nem lehet megkapni. Ennyi. Ilyenből pedig kevés van. Lásd zenék és filmek torrenten, hírek és elemzések blogokon, adatok és információk a közösségi hálózatokon. Vagyis nehéz exkluzív dolgot csinálni, bár nem lehetetlen. De ez nem a tömegeknek fog menni, ez mindig egy-egy réteget fog kiszolgálni.

Konkrét termék: azért így írtam, mert ez valami olyan, amit "kézbe fog" a felhasználó. Egy könyv. Vagy DVD. Vagy egy bögre, egy póló, sapka. Esetleg a csengőhang. Tehát olyan valami, ami nehezen koppintható, kézbe fogható (kivéve a csengőhang, de az meg a jellegénél fogva mégis termék). A termék eladás persze költséges, és nem is fog működni mindenkinek. De pl. egy Index.hu vagy egy Turulcsirip hozhat ilyen bevételt - akár nemcsak közvetlenül, hanem a filmstúdiók példáját követve - licen díjakból. Vagyis ha Tóth Benedek azt mondja valakinek, hogy gyárthat Turulcsirip pólót, de ezért fizessen, mert a védjegy az övé. Minél ismertebb egy tartalomszolgáltatás, minél "trendybb", annál több ilyen bevételre tehet szert.

Én pl. vevő lennék az Index.hu kizárólagos merchandising jogaira, igaz, elsősorban jutalékos formában...

Valamilyen szolgáltatás: például sms értesítő, ha egy adott témában cikk jelenik meg. Vagy sajtófigyelés (élnek is ebből cégek). Vagy leválogatott információk. De például lehet az is, hogy egy platform üzemeltetése (ilyenre példa talán a ppo.hu, ami egy fizetési rendszerre épülő szolgáltatás értékesítő portál, önmagában is előfizetési díjért). A lényeg: olyan valamit adjon, ami bár külön-külön ingyen elérhető, de az adott formában nem. Ez lehet rendszerezettség, lehet gyorsaság, lehet bármi más. Például ha lenne fizetős keresés a Google-ben, és az kerülne pénzbe, hogy egy bonyolult logikai keresés lefusson. Mondjuk ilyen bonyolultsággal: "az európai országok GDP-je, átlagos internet előfizetési díjai, ugyanezek országok korfája és népessége, valamint az átlag iskolázottság". Ez mind kikereshető, legalább 1-2-3 óra (kinek mennyi) idő. Ugyanakkor ha ezt elküldöm egy címre, és megvan 1-2-3 óra múlva mondjuk 5 euróért, miközben tudtam dolgozni, akkor fizetnék érte. Sőt, akár többet is.

Divat: ez talán a legérdekesebb pénzszerzési megoldás. Amikor meglovagolunk egy-egy divathullámot, egy-egy átmenetileg érdekes dolgot. Ez persze kb. ugyanaz, mint a termék, de extraprofitot hozhat. Ilyen lehetett volna az, ha március 15. után hirtelen elkezd mondjuk az Origó "Sün"-ös pólókat árulni. Vagy ha a HVG a Goldenblog Twitterverseny kapcsán "Szavazz rám!" pólókat adna el. Jól látható, hogy ezen is lehet keresni, igaz, csak egy ideig, de addig sokat.

Tudom, a fentiekből nem lehet fenntartani egy 40-50 fős szerkesztőséget. De jól mutatja, van más út az előfizetésen kívül is, és szerintem abból sem várható olyan fene nagy bevétel. Nem hiszem, hogy ezen kellene rugózniuk a portáloknak. Inkább keressenek nekik és legfőképpen az olvasóiknak is megfelelő modellt, és azzal egészítsék ki a reklámbevételeket.

Mindenki jobban járna.

Korábban már félmondattal utaltam rá, de azt gondolom, megér egy teljes bejegyzést, végülis adatbázis építés hónapot tartok: az ingyenesen, de regisztrációval elérhető tartalmakról volna szó.

Egyre több helyen látom, hogy ingyen kínálnak nekem valamit. Ingyen használhatom a szolgáltatást, ingyen letölthetek egy eBookot, ingyen kapok rendszeres tájékoztatást. Mindössze az e-mail címemet és a nevemet kell megadnom, nincs is más dolgom!

Nagyon kecsegtető ajánlat, hiszen mit nekem egy e-mail cím, igaz? De azért gondoljunk egy kicsit bele, mennyire is ingyen ez az ingyen!

Ha valaki mások által felépített, legális e-mail adatbázist szeretne használni, akkor bizony meg kell fizetnie minden egyes e-mail címre való küldést. A kiküldés ára 10,- - 30,- Ft között mozog (plusz áfa, és persze ez már kedvezményes ár), és akkor még nem céloztam, vagyis ez a klasszikus név - e-mail cím páros. Tehát: ha az e-mail címem meg kellene venni, akkor minimum 10 Ft-ba kerülne.

De ugye ha egyszer megadom, akkor nemcsak egyszer küldenek rá, mondjuk legyen havonta egy anyag. Akkor ez már 120,- Ft egy évre, minimum. Nem sok, igaz?

De tegyük fel, okos munkával sikerül egy 10 ezer fős adatbázist építeni. Akkor ennek egyszeri kiküldési értéke minimum 100.000,- Ft, vagyis egy évre minimum 1,2 millió Ft. Márpedig ez már nem kevés pénz, igaz?

Tehát, ha megadom az adataimat, akkor azzal csökkentem a másik oldal hosszú távú kiadásait, vagyis valójában nem ingyen kapom meg az anyagot. Tehát a helyes talán ez lenne: töltsd le az alábbi dokumentumot, mindössze az e-mail címedet kell megadni!

(Tudom, meg lehet adni ideiglenes címet vagy direkt spam-gyűjtő címet is, de az átlag felhasználó nem ezt teszi. Ráadásul a megvehető kiküldés is hasonló minőségű lesz.)

Az Onlinemarketing blog bal hasábjában mától - határozatlan ideig - megjelenik egy új doboz, "Turulcsirip #omb" névvel. Ebbe a dobozba automatikusan megjelenik minden olyan Csirip, ami tartalmazza a #omb tag-et. Vagyis ha üzenni szeretnél a blogomra, akkor írj egy Csiripet, tedd bele: #omb, és megjelenik nálam!

A dobozba most maximum 10 csirip jelenik meg, és technikai okok miatt csak az elmúlt 24 óra. De ettől még remélem érdekes lesz, hiszen a Csiripek úgyis erősen "időkorlátosak", nem a távoli jövőnek, hanem a kemény jelennek írjuk azokat!

És ha már a Turulcsiripen jársz, akár engem is követhetsz.

Update: úgy tűnik, nagyon lassan frissül. Lesz valami megoldás rá, addig csak türelmet tudok kérni...

Update2: mostmár tudom, átlagosan 25 perc a frissülése a doboznak, ez maximum lehet 40 perc is, a minimum 1 perc. Ha lesz realtime megoldás, akkor majd azt használom, de egyelőre ez marad.

Azt mondtuk, jó lesz ez a válság, mert majd tisztítja a piacot. Ezt a tisztítást pedig úgy értettük, hogy majd a gagyi eltűnik, és marad a minőség.

Rossz hírem van.

Vagy azért, mert olcsóbb, vagy azért, mert olyan szívós, mint egy kerékpáros a nagykörúton, de a gagyi itt maradt velünk. Sőt, néha olyan érzésem van, a gagyiból lesz egyre több... Mert ugye válság van, kevés a pénz, és kevés pénzből pont nem a jó minőséget lehet megcsinálni.

Ismerős a mondás: mi gyorsan, jó minőségben és olcsón dolgozunk, ezek közül bármelyik kettőt lehet választani! Hát, manapság mindig olyan választás történik, amelyikben az "olcsó" benne van...

De a pénztelenség rányomja a bélyegét a fejlesztésekre egyébként is: kevés dolog fejlődik, kevés új dolog születik, valahogy a vállalkozási kedv is lanyhult. Elhittük, hogy válság van, és ez kiterjedt azért az internetre is.

Sajnos tehát a válságnak nem lett nyertese a minőség. Sőt, félve merem leírni, de az is lehet, a válság vesztese lett a minőség.

Vagy csak én vagyok túl pesszimista?