Onlinemarketing blog

Amikor a hazai online piacra gondolunk, akkor általában magyar weboldalakra gondolunk. Pedig a hazai piac meghatározó forgalmát három nem magyar weboldal hozzá. A Similarweb mérése alapján egyértelműen vezető helyen áll a Google, mint kereső. A második a Facebook, a harmadik pedig a YouTube.

Így van ez évek óta, ez a top3 nem változik már nagyon régen. Ami után jön, az már mutat magyar oldalakat, példáula a Similarweb 4. helyre teszi most az Index.hu-t, hatodikra az Origót, és így tovább. A sorrenden talán itt lehetne pontosítani, aki szeretné, az errefelé megteheti, de ebből is látszik: a hazai piac nagyrészt nem is hazai igazán.

Ami még érdekes, hogy a top3 lényegesen nagyobb forgalmakat is jelent, mintha külön ligában játszanának. A Similarweb Traffic Share adata alapján az Index.hu forgalma negyede a YouTube-nak és tizede a google.com-nak. Vagyis kis túlzással a hazai piacnak nincs olyan hazai szereplője, amelynek kiesése alapjaiban változtatná meg a helyzetet.

Ugyanakkor az első húszban 14 magyar weboldal van, ami mégis mutatja, hogy fontos a hazai tartalom, csak nagyon szét van aprózódva ott a forgalom. A top20-ban még jelen van Wikipedia és az Instagram, mint külföldi szereplő, és ennyi. Más nem jár erre, legalábbis a mostani mérés alapján. Persze ez a lista változó, az első 30-40 oldal szokott szerepelni a top20-ban egy-egy időszakban. De az összkép nem változik: a nagyok külföldiek, mindenki más csak a második ligában szerepel.

Szeretem kipróbálni az új technológiákat, és ha valami megtetszik, előbb-utóbb megveszem. Ha tehetem, inkább előbb. Sokan tudják rólam, kütyümániás vagyok, így aztán nem nagyon lepte meg a családomat az, hogy már pár éve beszereztem egy VR szemüveget. Nem volt semmi extra üzleti vagy egyéb oka, egyszerűen tetszik a technológia, ezért van.

Persze amint megvettem, rögtön elkezdtem ismerkedni a lehetőségekkel - ami azonnal nagyon korlátozottá válik, amint kilépünk a játék - techdemo vonalból. Kevés olyan igazán jó megoldást találtam, aminek van üzletileg is haszna, és ezek is jobbára olyan területeket érintettek, amivel én nem foglalkozom. Aztán jött Zuckerberg, és kitalálta, hogy megcsinálja a Ready Player One-ból megismert virtuális világot, Horizon Worlds néven. Nemcsak kitalálta, de rohadt sok pénzt rakott és rak bele. Csak az a baj, hogy még nagyon nem működik.

Amikor elkezdtem valamikor a kilencvenes években netezni, már akkor voltak olyan megoldások, amelyek a virtuális világot akarták felépíteni. Még nem VR szinten, csak két dimenzióban, de az volt az elképzelés ott is, hogy a körülöttünk levő világot próbálták meg minél jobban leképezni. Például úgy vásárolsz, hogy belépsz egy boltba polcokon látod az árukat stb.

Na ez az, ami aztán nem működött (szerencsére). Mert a vásárlásra kialakultak a webáruházak, amik nem olyanok, mint a fizikai boltok, de a weben sokkal könnyebb használni. És a többi ötlet is ilyen: a szöveges chat, a videotelefon, az újságok mind működnek, de nem a való világban kitalált vagy elképzelt módon, hanem úgy, ahogy az egy számítógépen vagy egy mobilon kényelmes.

Ez a bajom a jelenlegi Horizon Worlds elképzeléssel is, de azt gondoltam, majd kinövi. Majd lesznek emberek, akik ezt használják és fejlesztik, és kialakul, ezen az eszközön mi lesz a jó megoldás. Csak sajnos még nem tartunk itt, és egyelőre nem is fogunk. Elszomorító, hogy még a Meta-nál dolgozók sem érzik úgy, ez már készen áll a piaci jelenlétre. Miközben a cikkek jelentős része, a konferenciákon a beszélgetések, előadások arról szólnak, milyen jó lesz ez majd nekünk még a marketingben is, aközben jön ez a The Verge cikk, és visszarángat minket a földre. És annyira meg sem lep...

Továbbra is szkeptikus vagyok. Ismerve az eszközöket, ismerve a szoftvereket, elég messze vagyunk attól, hogy ezt akarják is az emberek. És hiába van már sok amerikai tininél VR szemüveg, ha ők csak Beat Sabereznek rajta vagy csak Half-Life-ot vagy hasonlót játszanak. Mert ezekből nem lesz mindenre kiterjedő virtuális valóság.

Néha el kell távolodni valamitől ahhoz, hogy megértsd, hogyan működik. Így megy ez a marketingben is: a napi rutin miatt az ember nem figyel a nagyobb összefüggésekre, nem biztos, hogy látja, mi miért történik.

Ezért érdemes vagy magunknak eltávolodni a napi feladatoktól egy időre, vagy keresni olyat, aki külsős szemmel rá tud nézni, és meg tudja érteni, mi történik. Mert a részfeladatok jó elvégzése csak akkor építi az egészet, ha azokat a részfeladatokat végezzük el, amelyeket szükséges. Vagyis ha arrafelé haladunk, ami a tervekben is van. Csak ez nem mindig látszik közelről.

Egyébként ugyanezt tapasztalom más területeken is. Amikor a rutinból kicsit kilép az ember (ha megteheti), akkor kiderülhet, van más is, mint amit eddig láttunk. Ha képesek vagyunk arra, hogy kicsit kívülről nézzük meg azt, amit teszünk. Például így felismerhetjük, mik azok a területek, amelyekben elmaradásunk van. Mik azok, amelyek csak az időnket rabolják. És mik azok, amikkel eddig nem foglalkoztunk, de kellene.

Legyen szó akár egy webáruház működéséről vagy arról a rutinról, ahogy konferenciákra, eseményekre járunk: a korábban kialakult gyakorlatok nem biztos, hogy mára a legjobb megoldások. Mert mindig lehet máshogy is csinálni. Ehhez pedig segít, ha eltávolodunk, és megnézzük a nagy képet.

Soha nem akartam tanár lenni. Tanárok közt nőttem fel, édesanyám és édesapám is tanár volt, amikor én az iskoláimat végeztem. Számos tanár volt emiatt az ismeretségi körben, sokakat megismerhettem "magánemberként", vagyis nem a tanítás közben.

Nem akartam tanár lenni, de úgy hozta az élet, hogy már bő tíz éve mégis tanítok. Igaz, egyetemen, és az is igaz, nem főállásban, de tanítok. Pontosan tudom tehát, mennyire nehéz munka a tanítás. A tanár munkájának csak egy része az, ami a teremben, a tanulók előtt történik. Ezen kívül fel kell készülni az órákra, ki kell javítani a dolgozatokat, de amit soha nem mondanak: az órán történtek, a tanulók reakciói (legyenek jók vagy rosszak) ott motoszkálnak az ember fejében még sokáig.

Tanárnak lenni hivatás. Nem lehet jól csinálni, ha nem szereted, ha nem érzel rá arra, ez miért jó. Ha nem érzed benne jól magad, előbb-utóbb felőröl, és vagy belefásulsz vagy otthagyod. Kell az a motiváció, ami felépíti egy órát, egy tantárgyat. Kell az a flow, ami elragad, ha azt akarod, hogy élvezhető legyen, amit csinálsz. Mert a jó tanár nemcsak tanít, de a jó tanár kedvet csinál ahhoz, amit tanít. Megszeretteti veled a tantárgyát.

Ja, hogy nem ezt láttad az iskolában?

No igen. A hazai oktatási rendszer semmilyen szinten nem jó. Sok jó tanár önmagában nem elég, kell hozzá egy olyan rendszer, amelyik egyrészt támogatja ezt a fajta kreatív munkát, ami az oktatás, másrészt segíti a tanárokat. A jelenlegi oktatási rendszer ehhez képest korlátoz, nehezíti a tanárok munkáját és megöli a kreativitást. Rossz módszertan, rossz tanterv, rossz hangulat jellemzi. Parancsuralom. 

A rendszerváltás előtt ilyen volt, aztán kicsit jobb lett, az utóbbi években viszont jobban visszarendeződött, mint a rendszerváltás előtt volt. És történt még valami.

Tanárok voltak a szüleim, mint írtam. Pontosan tudom, mennyire kevés fizetést kaptak régen a tanárok. Keveset, de meg lehetett belőle éppen élni. Aztán a rendszerváltás után többszöri bérrendezéssel elfogadható, de nem kiemelkedő fizetési szint alakult ki, ami feltételezte, hogy folyamatosan növekszik a bér: követi az inflációt és követi a tanári munka fejlődését is. Erre rá is erősített az életpálya modell. De ez tényleg csak akkor működik, ha a tanárok normális fizetést kapnak. Normálisat: nem többet, mint más értelmiségi munka, de legalább annyit. Amiből meg is lehet élni, lehet fejlődni, tervezni...

Nos, az elmúlt jónéhány évben a tanárok fizetése jelentősen elmaradt attól, ami ehhez kellene. Annyira, hogy egyre kevesebben maradtak a tanári pályán, és még kevesebben vágynak oda. A folyamat látványos: nem kell tíz év, ha minden így marad, és csak néhány elit iskola fog maradni, ahol szaktanárok tanítanak szaktárgyakat. Minden más csak melegedő hely lesz napközben a gyerekeknek (már ha van fűtés, ugye). Ide tartunk most.

És ezért tiltakoznak a tanárok. Hogy ne, ne ez történjen. És ezért támogatom én is a tanárok tiltakozását. A jövőnkért. A gyerekeim gyerekeinek a jövőjéért. Értünk, magyarokért.

Az adathalász e-mailek a mindennapok megszokott részei. Már fel se tűnik, csak automatikusan törlöm mind. Általában valami nagyon fontos banki, postai vagy biztonsági dolog miatt küldik, és különös ismertető jelük, hogy egyszerre megérkezik 3-4 e-mail címünkre is. Mivel több domainen vannak címek, így önmagában ebből látom, hogy ezek a levelek hamisak.

De persze a legegyszerűbb az, ha valaki megnézi, mire mutatnak benne a linkek. Mert azok sose az igazi oldalra mutatnak. Persze kattintva egy nagyon jó másolatot látunk, de az url már eltérő. Persze sokszor azért is gyanús egy ilyen levél, mert olyan banktól jön, ahol nem vagyunk ügyfelek...

De a Facebook-on is jönnek szembe hasonló üzenetek, és azok eggyel átverősebbek. Itt van ez mellékelt, amelyet egyik ügyfelünk oldala kapta: kellően fenyegető és hivatalosan hangzó ahhoz, hogy elhiggyük, ez valós. Persze a tinyurl talán gyanút kelthet... Mert ez is hamis üzenet, a lényege az adatszerzés. Annyi különbséggel, hogy erre kattintva és még pár lépésben gyanútlanul maradva elveszthetjük az oldalunkat is, mert más lesz helyettünk az admin.

Azt javaslom, legyünk mindig gyanakvók. Ha bizonytalanok vagyunk, hogy egy link hova mutat, akkor azt inkognitó ablakban/módban nyissuk meg, így nem fogjuk véletlenül beengedni a Facebook vagy a Google fiókunkba. A banki leveleket pedig duplán is ellenőrizzük.

Ezek az adathalász technikák sajnos mindig megújulnak, így nem lehet egyszerűen szűrni az ilyen üzeneteket. Csak mi tudjuk magunkat megvédeni - és ehhez tényleg mindig gyanakodni kell.

Elértünk ideág, az év utolsó negyede következik. Már nincs hátra három hónap, és igazából még annyi se, hiszen azt hiszem itt december 23-a után a fő se fog nőni... Vagy igen? A két ünnep között mindig kifejezetten nagy forgalmat bonyolítanak az üzletek, és most egészen sok munkanap lesz ebben az időben.

De itt a nagy hajrá, sokan majd most kezdik realizálni az éves bevételük meghatározó részét, ezért drukkolunk a meleg ősznek (ami miatt alacsony lehet a gázszámla, és több marad mást venni), a háború végének (amire kicsi az esély sajnos a közeli jövőben, de lehetnek még csodák) és az infláció lassulásának (ehhez a kormányunk olyan ügyes politikája kell, amire, khm, nem volt sok példa az utóbbi években, de a kényszer lehet nagy úr, vagyis bizakodjunk). Mert most olyan időszak következik, amikor a valós vásárlóerő, vagyis a vevőinknél léve pénz mennyisége nagyon nem rajtunk múlik. Sok a külső körülmény, amelyekhez csak alkalmazkodni tudunk.

Azt mondják a különféle elemző cikkek, hogy olyan változások indulhatnak el, amelyek megváltoztatják a világot, vagy legalábbis a gazdaságokat. Egyrészről a globalizáció kapott egy nagy pofont a covid-dal, majd az azt követő bizonytalan biztonságpolitikai helyzettel. Ettől persze nem történik azonnali változás, de lesznek nagy termelő cégek, amelyek inkább a központhoz köztelebbi gyártókapacitást vesznek, vagy olyan országokba mennek, ahol kicsi a kockázat (most például Vietnámot emlegetik ilyennek). Másrészt szűkebb környezetünk, az Európai Unió nagyon csúnya leckét kapott arról, hogy az energiapolitikát diverzifikálni kell, nem szabad annyira kiszolgáltatottá válni egy ország felé, mint ahogy az eddig történt (mondjuk ebben sincs sok újdonság, termelő cégek tudják, mekkora csapda, ha csak egy nagy megrendelőnk van).

Ezek a változások a kisebb cégekre majd csak közvetve hatnak. De az átmenet fájdalmas, és azt megérezzük. Megérezzük a lassabb szállításokban, a termékhiányban, a dráguló energiában.

Van tehát előttünk szűk három hónap, amikor már nem fogunk stratégiát váltani, nem fogunk hirtelen mást csinálni: végrehajtjuk a terveket, figyelünk a változásokra és megvalósítjuk az elképzelteket. Ugye már tudod, milyen akcióid lesznek az év végéig? A Black Friday-al fogsz foglalkozni? Karácsonyi vásár? Év végi kiárusítás? Érdemes időben felkészülni ezekre, nemcsak annyira, hogy tudjuk mit választunk és mikor lesznek ezek, hanem a tartalmat is kitalálni. Mert a következő hetek gyorsan eltelnek, unatkozni szerintem senki nem fog.

Továbbra is rendszeresen tanítok, nappali egyetemi képzésben és felnőttképzésben is. Lassan tíz éve csinálom aktívan, vagyis nemcsak alkalomszerűen egy-egy órát megtartva, hanem komplett tantárgyakat is végigcsinálva.

Az egyszeri órákra mindig érdemes egyedileg felkészülni, hasonlóan, mintha konferencia előadást készítenék. A teljes tantárgyak máshogy néznek ki: több, egymásra épülő óra, tanmenet, számonkérhető tartalom, osztályozás... Minden, amivel az oktatás jár. Így ha elkészítek egy tananyagot, azt elvileg évekig taníthatnám. És vannak elemek, amiket évekig tanítok is, hogy aztán legyenek olyan elemek, amik évről évre megújulnak. Az elméleti alapok nem igazán, de a gyakorlati feladatok mindenképpen. Mert máshogy működik a Facebook, mert megváltoztak a fogyasztói szokások, mert változik a világ körülöttünk.

Most például a marketing tervezés tárgy anyagát írtam újra, persze a régebbi anyagra építve. Már tavaly változtattam a képzés módján (nagyobb hangsúlyt kapott a gyakorlat), most az elmúlt évek tapasztalatait dolgoztam bele az elméleti részben. Így ismét használható lesz egy pár alkalommal - és majd újra előveszem, amikor már kezd elavulttá válni.

Nem lehet a marketinget, azon belül az online marketinget statikusan tanítani, a gyakorlat mindig kell, esettanulmányok kellenek, és azoknak illik aktuálisnak lenniük. Mert ha nem azok, akkor sajnos eleve elavult lesz az, amit tanítok. Ez persze azt is jelenti, hogy sokszor az előadás közben mondok el aktuális példákat, de a tananyagnak is követnie kell ezt. Bár az elmélet nem változik, de annak feldolgozása, megértése és aztán használata e nélkül nem fog menni.

Nehéz úgy szakmai cikket írni, hogy közben folyamatosan aktuális politikai és gazdasági hírek keringenek a fejemben. Mert van egy csomó téma, amit szívesen megírok, de valahogy most arra áll az agyam, hogy mi történik a gazdaságban, mi történik a világban. Meddig tart a háború, valóban csődben van-e az állam, mi lesz a vállalkozásokkal.

Cégként mi is ebben a gazdasági környezetben működünk, és ha sok rendelkezés közvetlenül nem is érint bennünket - pl. sem a KATA eltörlése, sem a magas energiaárak nem jelentenek közvetlen problémát -, sok közvetett hatást mi is megérzünk. Nemcsak a szolidaritásról van szó, hanem arról is, hogy amikor nem megy jól a gazdaság, amikor növekednek a terhek, amikor visszaesik a fogyasztás, akkor a marketing az egyik első olyan terület, ahol lehet spórolni rövid távon.

Ennek is van ára, ezt tudja is ma már a legtöbb cég, de amikor az a kérdés, hogy fussanak kampányok vagy adjanak fizetést, fűtsenek vagy fizessenek a Facebook oldal üzemeltetéséért, akkor a gyors válasz egyértelmű. Persze ez sok esetben csak átmeneti intézkedés, és van, amikor egyszerűen nem lehet ezt meglépni (egy webshop hirdetés nélkül viszonylag gyorsan meg tud halni, ha eddig a kampányok hozták a bevételek meghatározó részét). De már van olyan partnerünk, aki a megnövekedett energiaárak miatt került bajba, és még csak most jön az ősz és a tél, és ezzel együtt a hideg...

Én most azt jósolom, hogy az év végéig, kb. karácsonyig többé-kevésbé rendben mennek majd a dolgok. Addigra már érezni fogjuk a problémákat, de talán nem húsbavágóan. De az év eleje nehéz lesz. Azt gondolom most, hogy januártól tavaszig a fogyasztás visszaesése lesz a legnagyobb gondunk, és ezzel együtt a működés fenntartása is.

Persze, mint minden válság, ez is tartogat lehetőségeket. Akinek van elég tartaléka, aki ezt túléli, az megerősödhet belőle. Mert ha lassan is, de ki fogunk mászni ebből, és ha az átlagos életszínvonal esni is fog, talán csak olyan mértékben, ami néhány év alatt visszapattan, és akkor majd az elmaradt fogyasztást is be fogják pótolni a vevők.

De addig működni kell. Építeni kell a márkánkat, magunkhoz kell kötni a vevőket. Mert fogyasztás lesz, mert az élet nem áll meg - csak kicsit kevesebb pénz kerül szétosztásra.

Régen volt mit olvass bejegyzésem, pedig van még mit ajánlani bőven. Naponta 100-150 cikk esik be az rss olvasómba, és azok több, mint fele marketinges. Jobbára persze angolul, de ez a szakmánk sajátja - jó anyagot angolul lehet találni.

Elsőnek most a Digiday-t, ahol marketinges szakmai hírek, cikkek jelennek meg. Elég bőséges forrás ez is, ez például egy frissebb cikk a gaming-ről, esportról és a metaverzumról.

A HubSpot neve ismerős mindenkinek, aki kicsit is kinézett már a hazai marketinges körökből. Sőt, szerintem a magyar blogokon is fel-felbukkan hivatkozásként (vagy éppen lefordított tartalommal, jó esetben forrás megjelelöléssel). Sok hasznos tartalmat is ad a fizetős szolgáltatások mellett, és számos cikk került már nálam is a kedvencek közé. Most például egy cikk azoknak, akik a TikTok marketingben gondolkodnak.

Végül a szeptemberi magyar olvasnivaló (illetve részben hallgatni való) egy olyan cég blogja, amelynek a munkájával szerintem már mindenki találkozott: az NRC kutatócég. Ők podcast-ot készítenek, ahol természetesen kutatással kapcsolatos cikkek vannak, érdemes követni, mert hasznos anyagok. Az oldalon vannak hírek (ezek frissülnek azért gyakrabban, például ez a cikk az e-kereskedelem trendjeiről és változó fogyasztói szokásokról szól.

Ha van olyan olvasnivaló, amit te is ajánlanál, írd meg nekem akár itt, akár a Facebook-on, Twitteren, Telegram-on vagy LinkedIn-en!

Néha legnehezebb "nem"-et mondani valamire. Van olyan, amikor hosszas munka eredményét mégse érdemes felhasználni. Van olyan, hogy fejlesztés végül fiókba kerül. Én szövegekkel szoktam néha így járni.

Itt, ezen a blogon is vannak olyan megírt vagy félig megírt posztjaim, amelyeket végül nem élesítettem. Másnap elolvasva már nem tetszett, vagy aktualitását vesztette valamiért, vagy egyszerűen csak meggondoltam maga. Az üzleti életben is van, amikor meg kell hozni az ilyen jellegű döntéseket.

Elkészített, kidolgozott hirdetési koncepció is mehet a kukába, ha közben kitalálunk egy jobbat, vagy ha valamiért úgy érezzük, mégse elég erős. Sokszor ez elsőre nem is biztos, hogy racionális döntés, és nem is mindig indokolható. De van az az eset, amikor el kell tudni engedni egy félig kész hirdetést, egy kreatív ötletet. Ilyen eset például, ha rájövünk, nem illik bele a cég arculatába, nem illik bele a hosszabb távú tervekbe. Mert egy-egy pillanatnyi siker nem szükségszerűen visz előre hosszabb távon, vagyis például egy-egy akció nem szükségszerűen erősíti a cégünkről, márkánkról kialakult képet.

Van olyan eset is, amikor egy-egy munkát engedünk el. Vagy megmondjuk, hogy nem vállaljuk, vagy olyan ajánlatot adunk, amit valószínűleg nem fogad el az ügyfél (ez utóbbit speciel mi nem szeretjük, de létező jelenség). A munka elengedésének az oka lehet belső: nem érezzük, hogy meg tudnánk jól csinálni, nem lenne rá kapacitásunk; de lehet külső is: nem szimpatikus az ügyfél, túl körülményes, túl sok időt vinne el az együttműködés.

Ezek sem egyszerű döntések, de meg kell hozni. Elengedni valamit sosem könnye, egyfajta kicsi kudarc, de azt megtanultam, ez még a kisebbik rossz. Mert aztán mégsem elengedni, hagyni, hogy megtörténjen, több kárt okozhat. Az pedig nem jó senkinek.

Az e-kereskedelem felülete a webáruház, és egy webáruház legalább annyi, ha nem több elemzést igényel, mint amikor egy áruházlánc kitalálja, mit hova pakoljon, mit akciózzon és mivel húzza be a vevőket. A webes értékesítéstől nem lett egyszerűbb a kereskedők dolga, egyszerűen más lett.

Az elemzések egyik kérdése mindig a kosárelhagyás. A kosárelhagyás azt jelenti, hogy a vásárló bepakolja a webáruház kosarába a termékeket, aztán végül nem veszi meg azokat. Elsőre azzal gondolnánk ezt analógiának, mintha bepakolná a boltba a kosárba a termékeket, aztán otthagyná valahol, nem menne el a pénztárig. De valójában más történik. Az ekerstat.hu oldalon (ami egyébként is nagyon hasznos) van egy rész, ahol az öt leggyakrabban elhangzó okot mutatja meg, miért hagyják el a kosarat a vevők online vásárláskor:

1. “Időközben találtam jobb ár-érték arányú ajánlatot a kosár tartalmára más kereskedőnél”

2. “Nem megfelelő a kosárban lévő termékek (részének vagy egészének) szállítási határideje”

3. “Túl drága a kosárban lévő termékek szállítási költsége”

4. “Nem találtam megfelelő, nekem tetsző fizetési opciót”

5. “Nem találtam megfelelő, nekem tetsző kézbesítési / átvételi opciót”

Ezekből három olyan van, ami szinte biztos nem merül föl fizikai áruháznál (2, 3 és 4), egy olyan, ami ritkán (1.) és egy olyan, ami csak részben (5., amikor pl. bútorvásárlásnál kiderül, nem tudják úgy szállítani, ahogy nekem kellene). Viszont mind az öt olyan, amely megfelelő tájékoztatással már akkor látszódna, mielőtt a vevő bepakol bármit a kosárba - elvileg. Mert ezek amúgy ott vannak a webáruházban, csak a vevők nem nézik meg előre. Vagy azért, mert el vannak dugva, vagy azért, mert nem gondolkodnak előre, és csak a kosárba rakás után jönnek rá, hogy nekik ez így nem annyira jó.

De a fenti problémák részben kezelhetők, ha tudjuk, a többség miért nem vásárol végül. Vagyis lehet, érdekes megkérdezni a nem-vevőket, ha a kosárelhagyás száma nagyon magas.

De van még a fentieken kívül is ok. Sokan egyszerűen "kedvenceknek" használják a kosarat: bepakolják, ami tetszik, esetleg még egyben nézegetik is - aztán mennek tovább. Valós vásárlási szándék nem is biztos, hogy volt, ez kb. azoknak a vevőknek az analógiája, akik betértek a boltba "csak nézelődni".

Végül kis számban, de vannak "okos" vevők is, akik néhány oldalán azt látták, ha beraknak valamit a kosárba, majd azt elhagyják, akkor kaphatnak pár napon belül valami fizetési könnyítést vagy kupont, hátha úgy megveszik a termékeket. És lehet, tényleg csak ez a kis lökés kell a vásárláshoz.

A kosárelhagyás tehát nem egyértelműen feledékenység vagy anyagi kérdés, sok egyéb ok is lehet. Nem lehet mindent megoldani, nem is biztos, hogy miattunk történik, de érdemes elemezni, és ha van rá lehetőségünk, érdemes egy-egy elmaradt vásárlót megkérdezni, miért nem rendelt végül.

Amikor írunk, fogalmazunk, akkor olyan szövegekből indulunk ki, amiket olvastunk, hallottunk, használunk nap mint nap. Mindenkinek megvannak a paneljei, azok az elemek, amik vissza-visszatérnek, amikből tudunk építkezni. Vannak olyan szavak, kifejezések, amelyek egy-egy embert is jellemeznek akár, de sokszor stílust, vagy éppen a szocializáció helyét, módját is lehet belőle sejteni.

Vannak olyan szavak, amelyek inkább csak töltelékek, és idegesítenek. Ilyen például az "ugyebár", ami kifejezetten zavar. Vannak szavak, szintén töltelékek, amelyek azért zavarnak, mert rendszeresen használom, és már nekem is unalmas. (Ezekből most nem sorolok, de elég megnézni a korábbi írásaimat, ott vannak.) De nem irtom ki, mert a stílusom része, csak arra vigyázok, ne legyek ettől egysíkú. Nem sikerül mindig.

Mindez addig nem baj, amíg magunknak készítjük a szövegeket. De amikor egy ügyfélnek kell írni, akkor ott nem szabad látszódnia, ki írja. Az a jó, ha sikerül az ügyfélnél kialakítani egy saját stílust, és aztán azt tudjuk tartani. Ilyenkor is vannak panelek, és lehet is azokat használni, de sokkal körültekintőbben. 

Ahhoz, hogy jól írjunk, sokat kell olvasni. De azok a művek, szövegek, amiket olvasunk, természetesen rányomják a bélyegüket a stílusunkra. Egy "így megy ez" vagy egy "és most valami egészen más" jól behatárolja, hogy az író olvasott Vonnegut-ot, nézett Monty Python-t. (Vagy nem, és csak közvetve ismeri ezeket. 42)

De a panelok ettől még nem fognak maguktól elveszni. Éppen ezért minden fontosabb szövegnél, ha a stílus számít (pl. ügyfélnek írt cikk), szükséges a lektor. Nemcsak nyelvi, hanem tartalmi oldalról is: legyen, aki átnézi, javítja a stílushibákat. A saját hibáinkat a legnehezebb javítani, ezért kell legalább egy külső szem.

Majdnem hatmillió keresés a Google-ben, 231,4 millió email, 500 óra videó feltöltése - és mindezek egy perc alatt. A Domo tizedik éve készíti el azt az adatsort, amely megmutatja, mit teszünk egy perc alatt az interneten. Íme itt a legújabb Data Never Sleeps kutatás, most a tizedik alkalomra tekintettel néhány összehasonlítással is a nagy kör alatt, hogy lássuk a trendeket. It's amazing!

Tény, az automatizált hirdetéskiszolgáló rendszerek elterjedésével jelentősen demokratizálódott az online hirdetési piac. Mielőtt ennyire elterjedt volna a Google és a Facebook (illetve mára Meta) hirdetési rendszerek használata, az volt a gyakorlat, hogy minden egyes hirdetési megjelenést egyenként kellett letárgyalni. Később azon a display piacon, ahol ez még a mai napig előforduló megoldás, megjelentek a programmatic hirdetési rendszerek, ahol a vásárlás már szintén automatitzáltan működik - mindössze megfelelő műszaki és tudásbeli háttér kell.

A Google és a Meta hirdetési rendszerek használata annyira elterjedt, és közben annyira egyszerű azokat elkezdeni használni, hogy mára ezrek, sőt tízezrek kezelnek hirdetéseket idehaza is - több-kevesebb sikerrel. Mert a rendszerek használata nem hozza magával a szükséges marketing tudást, kreativitást, néha még a helyesírás is hiányzik. Ez aztán azt eredményezi, hogy sok a rossz vagy nagyon rossz reklám, vagy egyszerűen csak sokkal többet költenek a cégek hirdetésre, mint az optimális lenne. Számos esetben látjuk, amikor egy ügyféllel elkezdünk dolgozni, mennyi problémát jelent az, hogy csak részben ismerik a rendszereket, vagy egyszerűen nincs elég gyakorlati tapasztalatuk.

Másrészt ezek a nyitott rendszerek olyanok, hogy átláthatóak, kellően könnyen értelmezhetők az adatok, így mi is nagyobb kontroll alatt dolgozunk, ami alapvetően nem baj, és az ügyfél is megkapja azt a fajta biztonságot, hogy láthatja, mire költjük a pénzét. Persze sokszor el kell magyarázni, mit miért csinálunk, de ez is a munka része.

Ezek a rendszerek tehát megnyitották a hirdetési piacot úgy mindenki számára, hogy közvetítő nélkül költheti a pénzét, de a gyakorlatban mi azt látjuk, ez sok esetben visszaüt. Ráadásul amikor baj van, nem nagyon kapnak segítséget. Ezek a rendszerek ugyanis olyan háttértámogatással rendelkeznek, amelyekhez nem triviális hozzáférni, ráadásul sokszor nem is egyértelmű, mit miért csinálnak. Jelenleg is van olyan büntetése az egyik ügyfelünknek, ahol még keressük, mi is lehetett az a múltbéli ok, ami miatt ilyen helyzetbe került.

Vagyis a látszólagos szabadság nem azt jelenti, hogy akkor most már mindenki kezdjen maga hirdetni, nem kell más segítség. Természetesen mód van erre, de mégis érdemes keresni olyan céget, amelyik rendelkezik tapasztalattal, ismeri jobban ezeket a rendszereket és ért a marketinghez is. Így hosszabb távon nemcsak hatékonyabb és olcsóbb, de sikeresebb kampányok fognak születni.

Idén ősszel október 1-től népszámlálás lesz. Mivel a népszámlálás egy olyan alapkutatás, ami tíz évente valósul meg, így ritkán beszélünk róla, bár az eredményeit mégis használjuk, akár napi szinten is. Érdemes szerintem egy kicsit körbejárni, nekünk, marketingeseknek miért érdekes ez.

Amikor egy kutatást végez egy hozzáértő cég, akkor a kutatás során kapott nyers adatokat többek közt súlyoznia is kell, hogy minél pontosabban reprezentálja azt a közönséget, amire a kutatás vonatkozik. Egyszerű példával: ha a megkérdezett 100 ember között volt 60 nő és 40 férfi, miközben a célcsoportunkban a nemek aránya fele-fele, akkor értelemszerűen a nők eredménye kisebb, a férfiak eredménye nagyobb súllyal kell szerepeljen az eredményben. De honnan tudhatjuk, hogy mi a célcsoportunkban a nemek valós aránya? Erre való egy népszámlálás.

Ugyanis a népszámlálás során számos adatot megkérdeznek, amik a demográfiával kapcsolatosak, így olyan adatbázis keletkezik, amelyből pontosan látszik, a népszámlálás elvégzésekor mi volt például a nemek aránya egy adott településen vagy akár az egész országban. Persze ez sok más adatra is igaz: lakóhely, iskolai végzettség, nyelvtudás és így tovább.

A népszámlálást ezért nevezzük alapkutatásnak. Ráadásul a jellegénél fogva nem mintán alapul az adatfelvétel, hanem (elvileg) mindenkit megkérdeznek, így mindenkinek az adata bele fog kerülni. Fontos itt megjegyezni: nem úgy gyűjtik az adatokat, hogy azok alapján aztán visszakereshetőek az egyes személyek, hanem anonimizálva.

A népszámlálásban részt venni törvényi kötelesség, persze így 2022-ben akár adatvédelmi, akár politikai okok miatt biztosan lesznek, akik ebből megpróbálják magukat kihúzni. Amíg ezen személyek aránya kellően alacsony (pár százalék), addig ez nem lesz probléma, és ismét lesznek friss alap adataink. Olyanok, amelyeket aztán nemcsak a fent leírt kutatásban lehet használni, hanem akár stratégia tervezésekor is.

Az adatok a KSH-hoz kerülnek, így az ezekből publikált adatsorok a KSH weboldalán keresztül lesznek elérhetők. Őket ismerve nem azonnal, hónapok múlva. És ahogy hallom, sok adatot nem is tesznek közzé, nehezen válnak hozzáférhetővé, ami szerintem baj. Úgy tűnik, sok dologhoz hasonlóan, a népszámlálás is kicsit sárgább, kicsit savanyúbb - de legalább a miénk.

Remélem, nagyobb probléma nélkül sikerül idén is lezárni ezt a folyamatot, újdonság, hogy az online népszámlálás lehetősége láthatóan nagyobb súlyt kaphat. Aki teheti, szerintem érdemes lesz így részt venni.

Plusz információk és egyéb tudnivalók pedig erre olvashatók >>

Rendszeresen csinálunk weboldalakat. Néha a nulláról (ez azért egyre ritkább), legtöbbször már meglévő weboldalból kiindulva. Amikor átnézzük a régi oldalt, mindig felteszünk néhány kérdést, amiből kiderül, merre kell elindulnunk a szövegezéssel, átalakítással. Összeszedtem ezekből a legfontosabbakat.

Átnézés előtti kérdések:

• Mi a weboldal célja?
• Kik a weboldal célcsoportja?
• Mi a cég fő üzenete (ha van)?

Átnézés közben:

• Mit kínál a cég?
• Kiderül-e, mit kapnak a vevők, ügyfelek?
• Kiderül-e, mit kínál a cég?
• Hol, hogyan lehet felvenni a kapcsolatot a céggel?
• Van-e a cégnek közösségi média jelenléte?
• Kiderül-e, mik a referenciák?
• Kiderül-e, mióta létezik a cég?
• Van-e hírlevél?
• Ha vannak cikkek: milyen gyakorisággal frissültek?
• ÁSZF, adatkezelési rendben van-e.
• A szövegezés és a design megfelel-e a célcsoportnak?

Átnézés után:

• El tudom-e mondani röviden, mit csinál a cég a weblap alapján?
• Milyen volt az összbenyomás: pozitív, semleges, negatív?

Ez egy elég egyszerű lista, igazából lehetne még tovább bővíteni, de a lényeg benne van. Természetesen minden oldal más, így lehetnek kérdések, amik kevésbé relevánsok, míg egyedi okok miatt lehetnek új kérdések is. És ez természetesen nem egy webáruház kérdéslistája, ez egy egyszerű bemutatkozó, tájékoztató oldalé.

Innen indulunk. Aztán a válaszokat visszaellenőrizzük, valóban azt látjuk mi is, amit a cég mondani akart magáról. Egyébként a fenti kérdésekre nincsenek jó vagy rossz válaszok. Az a jó, ha tudunk válaszolni, és a rossz, ha valamire nem. A felmérésnék ez az első lépése, ami persze azt is megmutatja majd, hogyan, merre lépjünk tovább. Mennyire építhetünk a már meglévő oldalra, vagy mennyire kell teljesen újat készíteni.

Javaslom, próbáld ki, ha weblapod van: tudsz a fentiekre válaszolni?

Amikor készítek egy stratégiát egy cégnek, majd azt elfogadva írunk egy taktikát is, akkor az esetek jelentős részében a megvalósítást is ránk bízzák. Ilyenkor jön ugye az igazi megmérettetés: valóban jó terveket sikerült készíteni? Most aztán kézközelből látjuk!

A megvalósítás akkor lesz sikeres, ha tartjuk a tervet, de amikor szükségesnek látjuk, képesek vagyunk attól eltérni. Egy dolgot nem szabad csinálni: a tervtől függetlenül ötletelve, csapongva kommunikálni. Nem véletlenül van a terv, és nem véletlenül van annak oka és szabálya is, ha eltérünk.

Akkor fogunk eltérni a tervtől, ha megváltoznak a körülmények (például megjelenik egy új konkurencia, ami veszélyezteti a piacunkat) vagy ha jelentős az eltérés a várt eredményekben. Ilyenkor egy kisebb újratervezés kell, és a stratégiát is meg kell nézni, azon mennyiben és hol kell esetleg változtatnunk. Minden esetben valami eredmény vagy piaci változás az, aminek történnie kell, hogy változtassunk. Az nem jó, ha valami hirtelen ötlet miatt nyúlunk bele a kampányokba.

A probléma ugyanis ezzel az, hogy egyrészt kiszámíthatatlan, mi lesz az eredménye, másrészt ha lesz is eredmény, az nem biztos, hogy fenntartható marad. Ezért ha jön egy új ötlet, akkor első lépésként meg kell nézni, egyáltalán belefér-e az eddigi tervekbe, és ha igen, akkor a tervet módosítva, a többi eszközhöz összehangolva szabad csak használni.

Persze itt nem kell arra gondolni, hogy ez hetekig tart. Néha egy-két nap alatt meg lehet ezt csinálni, vagyis lehet gyorsan reagálni. Mert az online eszközöknél ez a gyorsaság sokszor szükséges. De az legyen tervezett, és ne ötletszerű.

Nincs rosszabb annál, mint amikor egy közös munka első szakasza alapján ítélik meg a teljesítményünket. Amikor elkezdünk dolgozni egy céggel, mindig elmondjuk, hogy a kezdeti időszak a betanulás. Nemcsak nekünk, nekik is: ebben az időszakban alakul ki, hogy ők milyen gyorsan reagálnak, milyen megoldás, kreatív mennyire tetszik nekik. A kezdeti időszak részünkről is sokkal több munka, úgy, hogy annak eredményei csak később látszódnak.

A kezdeti időszak hossza van, amikor csak 4-6 hét, de nem ritka, hogy 2-3 hónap. Ennyi idő kell ahhoz, hogy kialakuljon, mikor és hogyan kapjuk meg a visszajelzéseket, milyen területekre kell nagyobb hangsúlyt fektetni stb. Ennek az időszaknak a végére már mi is és az ügyfél is tudja, mennyire tudunk (és akarunk) együttműködni. Mennyire felelünk meg nekik, mennyire tudjuk hozni az elvárásokat.

De ha nem kapjuk meg ezt a betanulási időszakot, akkor sajnos sokszor úgy szakad meg az együttműködés, hogy többet, sokkal többet dolgoztunk, mint azt ki tudnák nekünk fizetni. Ilyenkor érzem azt, hogy valahol az elején már félreérthettük egymást...

Természetesen tudom, a közös munka alatt fog kiderülni, mennyire vagyunk jó partnerek. És bár általában nem gyengül, hanem erősödik felénk a bizalom ebben a szakaszban is, mégis van, hogy mást vártak, így mást is kaptak, mint amit akartak. Márpedig ha így van, akkor végső soron nekünk is jobb, ha még időben lezárjuk a közös munkát.

Az ügynökségi, tanácsadói munka olyan, hogy egyik partnerünktől sem várhatjuk azt, örökké együtt fogunk dolgozni. Igaz, vannak, akik évek óta megrendelőink, sőt, van olyan partnerünk, akivel már lassan tíz éve dolgozunk, de megszoktuk, néha csak egy-két év közös munka adatik meg. Így a változás, az új ügyfelekkel való megismerkedés is lényegében folyamatos feladat. Ezért egy-egy nem működő kapcsolat nem jelenti mindennek a végét, de azért nem örülünk neki. A célunk az elégedett ügyfél, így mindenki, aki csalódik bennünk, olyan kudarc, amit elemezni is kell.

Közel húsz év alatt megtanultam kezelni ezt, és számítok is a váratlan változásokra. Mert ez a fajta munka ezzel is jár. 

Többször estünk a múltban abba a hibába, hogy azt feltételezzük az ügyfélről, hogy pontosan tudja mit szeretne. Általában igaz, hogy azért keresnek meg bennünket, mert nem értenek a marketinghez, vagy azokhoz a folyamatokhoz, amire szükségük van, de mindig vannak ügyfelek, akik igazából úgy tesznek, mintha pontosan tudnák mi kell nekik. Megmondják, mi legyen a kreatív, megmondják, hogyan és kiknek célozzunk, megmondják, mi a nyerő megoldás.

Ha gyanútlanul ezt és csak ezt csináljuk, majd ezek után nem lesz az az eredmény, amit az ügyfél elvár, akkor a legnagyobb hiba azt mondani, dehát ő kérte. Hiszen erre az a válasz, hogy de ti értetek hozzá, miért fogadtátok el? És teljesen igaza van. Ha mi értünk hozzá, akkor nem szabad megcsinálni azt, ami nem jó, és ha úgy érezzük, másra is szükség van, mint amit az ügyfél kér, akkor azt is meg kell csinálni.

Természetesen olyan is előfordul, hogy az ügyfél ragaszkodik a saját megoldásához. De szóltunk időben, ha adtunk alternatívákat, akkor egyrészt már nem mi vagyunk a hibásak, másrészt - és ez az, ami fontosabb - azonnal tudunk adni megoldást. Mert valójában az érdekünk ugyanaz: ha sikeres az ügyfél, akkor leszünk kifizetve, akkor marad nálunk.

Amikor jönnek a számok, teljesülnek a bevételi elvárások, hajlamosak vagyunk azt gondolni, minden rendben a kommunikációnkkal. Hiszen ha megvannak az eredmények, akkor tuti jól is dolgozunk. És valóban lehet ez az oka a jó eredménynek: a jól kitalált kommunikáció, a jól felépített marketing, a jó termék, a jó árazás, a hatékony értékesítési csatorna eredménye lehet a siker.

De amikor a gazdaság fejlődési szakaszban van, amikor az emberek, a vevőink jól keresnek, akkor nem kell tökéletesnek lennie a marketingünknek ahhoz, hogy az eredményeink növekedjenek. Ezt láttuk az elmúlt évtizedben is: még a nem annyira profi kampányok is szép eredményt hoztak, egy-egy szakmailag is hibás döntés nem döntötte össze a céget.

Most némileg megváltozott a helyzet. A recesszió közeli állapot, az elszabaduló infláció, az ezzel együtt járó reálbércsökkenés, az ebből következő vásárlóerő-csökkenés miatt még a tökéletes marketing esetében sem biztos, hogy "jönnek a számok": lehet, az eddigi sikereink elolvadnak...

De honnan tudhatjuk, mi a probléma? Miért lettek rosszabbak az eredményeink?

Ahhoz, hogy ez kiderüljön, érdemes átnézni a folyamatainkat, a marketingünket. Ha mi nem értünk hozzá, lehet erre felkérni tanácsadót is. Sokszor a külső szem jobban látja, mi lehet a baj. Vajon a kommunikációnkban kell változtatni? Rosszak a kampányok? Vagy a termékünkkel van baj? Esetleg az árunk lett túl magas vagy éppen túl alacsony? Az értékesítési láncon kell változtatnunk?

Annyira sok terület lehet, ahol van lehetőség változtatni, hogy egy ilyen átvilágítás egyben alapot is adhat arra, merre haladjunk tovább. Ráadásul most még nem késő lépni, ha tervezzük a jövő évet: egy egyszerű átvilágítás és egy azt követő tervezés is belefér úgy az évbe, hogy közben persze elindul az év végi pörgés is.

Ha kétségeid vannak, ha úgy érzed, már most romlanak az eredmények, mindenképpen érdemes körbenézni a marketing területen. Nagy az esély, hogy lesz lehetőséged javítani.

Ahhoz, hogy egy hír végigszáguldjon a közösségi médiában, szükséges, hogy sok embert érdekeljen a téma, önmagában szenzációs, érdekes legyen, és természetesen legyen olyan jelentőségű, hogy mindenki bevonódjon. Kevés ilyen téma van, sajnos most láthattunk erre azért példát: meghalt II. Erzsébet brit uralkodó. Ez lényegében elnyomott mindent az interneten, a híroldalaktól kezdve a közösségi médiáig mindenki erről beszélt, egyébként teljesen jogosan.

De egy ilyen hír nem él sokáig. Még egy-két napig ott lesz a híroldalakon, talán a közösségi médiában is fel-fel tűnik majd, de ahogy megtörténik a temetés, már sokkal inkább az utódlás lesz a téma - sokkal kisebb érdeklődéssel. És majd ha III. Károlyt koronázzák, akkor lesz megint meghatározó ennek az esetnek a következménye - de ez csak hónapok múlva történhet meg.

Viszonylag könnyen látni, mennyire gyorsan eltűnik egy téma, még akkor is, ha ennyire jelentős. Könnyű látni, de érdemes ebből tanulni is.

Olyan bő egy hete elindult egy mém a közösségi médiába: elkezdtek egyszavas posztok megjelenni. Ennek az oka egy véletlen poszt volt, amire ráugrott pár cég, majd begyűrűzött hozzánk is - jó egy hetes lemaradással. Vajon erre nekünk rá kellene ülnünk? Be kellene ebbe csatlakoznunk? Azt hiszem, erre viszonylag egyszerű választ lehet adni: nem. De érdemes ezt megmagyarázni, miért.

Egy ilyen, bő egy hetes történet már nem érdekes. Egy téma, még akkor is, ha egy hetven éven át uralkodó királynő halála, nem tart ki napokig. Lassan elhalványul, eltűnik. Ezt felemlegetni elsősorban azt mutatja meg, mennyire lemaradtunk az eredeti történésről. Másrészt egy ilyen egyszavas poszt valójában csak egy szűk réteg számára mond valamit, legalábbis nálunk. Az eredeti forrás amerikai, sokan nem tudják, mi ez, és egyszerűen nem értik. Kiírnak egyszavas valamit, de igazából már nem az eredeti mém szellemében.

Jó ez? Ha magánszemélyként csináljuk, persze. Vicces, kommentben magyarázható, és így tovább. De cégként? Tegyük fel a kérdést: hogyan illeszkedik ez a stratégiánkban? És tudtunk időben és ütősen válaszolni?

Nem arról van szó, hogy egy mémet ne lehetne beépíteni a kommunikációnkba. De ezt úgy kell tennünk, hogy az aktuális legyen, a célcsoportunk értse és megértse, és illeszkedjen is a stratégiánkban. Mert ami magánemberként vicces, az cégként könnyen válhat kínossá.

Ahogy a legtöbb cég nem fog megemlékezni a halott királynőről, miközben az ott dolgozók ezt lehet, magánemberként megteszik, ugyanúgy nem kell cégként felülnünk egy mém-vonatra, ami egyébként a saját profilunkon akár vicces is lehet.

(Kép: By Sebastiandoe5 - Own work, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=103455234 )

Amikor én elkezdtem foglalkozni az internettel, akkor nagyon az elején jártunk ennek a mesének. A XX. század utolsó évtizede volt, és csak annyit tudtam, ez érdekes lesz, de azt nem, mi lesz belőle. 1995-ben már gyártottam weblapot, így azt hamar láttam, lehet ezzel pénzt is keresni. Akkoriban egyetemre is jártam, így eleve adódott: a szakdolgozatomnak is lesz köze az internethez.

Nemcsak én írtam akkoriban szakdolgozatot internetes témában, de ami ezekben a közös volt: mindig írtunk az internet történetéről. Honnan indult, miért lett ilyen, hogyan fejlődött. Érdemes ennek utánaolvasni, akár a Wikipedián is, egészen a hatvanas évekig visszamehetünk az időbe, amikor még ARPANET-ről és hadi fejlesztésről beszéltünk.

A kétezres évek elején még kapott ez a téma egy-két oldalt a szakdolgozatokban, de a 2010-es évekre szinte teljesen elmaradt. Joggal egyébként, hiszen már olyan sok dolog történt csak a XXI. században is, hogy a múlt nem ugyanazt jelenti, mint jelentette 1999-ben.

Ez onnan jutott eszembe, hogy most olyan tárgyat is tanítok a Wekerlén, ahol érdemes volt ezzel is foglalkozni. Érdemes volt elmondanom, hogyan is alakult ki az internet, mi a különlegessége, és egyáltalán, milyen módon működik. Mert vannak olyan esetek, amikor jelentősen segíti a megértést az, ha ismerjük valaminek a múltját.

Mára az internet annyira a hétköznapok része lett, mint az áram, vagy a vezetékes víz. Nem nagyon foglalkozunk azzal, hogyan működik, hogyan alakult ki, csak használjuk. Nem olyan nagy baj ez, de azért azoknak, akik ebből élünk, érdemes megismernünk a múltat is. Nem is volt az annyira régen.

A Covid miatt egyik napról a másikra kellett megtanulnunk online tanulni és tanítani. Bár voltak már erre megoldások (szerencsére) és módszertanok, de akkor és ott az átállásnak olyan gyorsan kellett megtörténnie, hogy esély se volt megtanulni, megismerni ezeket. Aztán ennek megfelelően ez az egész online oktatás olyan bice-bóca lett. Az általános- és középiskolákban jól érzékelhetően sokkal kisebb volt a hatékonysága, mint a jelenléti képzésnek, de az egyetemeken és a felnőttképzésben sem sikerült mindig úgy, ahogy az elvárható lett volna.

De ezek nem igazi online oktatások voltak, ezek covid-oktatások voltak. A kényszer szülte, így nem is volt igazán jól kitalálva. A tananyagok a jelenléti oktatás anyagai voltak, a tanmenet ugyanaz, és még igazából a számonkérés módja se volt jelentősen más.

Így aztán ahelyett, hogy segítette volna az online oktatás terjedését, sokkal inkább elriasztotta ettől az embereket. Pedig az online megoldások akár még jók is lehetnek, sőt, kifejezetten lehetnek jók. De ehhez alapjaiban kell kitalálni az egészet. Mert egy gyakorlati tudás átadása több lépésből állhat, és ezek mindegyike egészen jól megoldhatók online is.

Azokat az anyagokat, amikre alapozni lehet, amik az elméletet adják át, amik a nagy képet mutatják, el kell készíteni felvételként. Feltölteni valahova, ahol a tanulók többször is megnézhetik, visszatekerhetik. Ahol elmélyülhetnek benne. Tele kell pakolni vagy mellé kell rakni hivatkozásokat, egy-egy elem bővebb kifejtését, ha az elérhető. Így nemcsak a jelenléti oktatásban megszokott módon lehet átadni az anyagot, hanem sokkal mélyebben.

De ez nem elég. Kell ezek mellé egy konzultációs workshop lehetőség, ahol már élőben, online egy tanár segítségével kvázi feldolgozzák ezt az anyagot. Ahol válaszokat kaphatnak a kérdésekre, és ahol egyébként az anyag ismeretében már sokkal hatékonyabban is lehet haladni.

Végül kell adni feladatokat is, amit tanulók csoportban illetve egyedül tudnak megoldani, majd azokat online, élőben lehet értékelni.

Ezekből már össze tud állni úgy egy jó online oktatás, hogy az van annyira hatékony, mint a jelenléti, sőt, egyes témakörökben akár hatékonyabb is lehet. Igaz, mindez nem lesz elég, ha a tanuló nem akar tanulni. Ahogy egyébként igaz ez a jelenlétire is. Csak a tanteremben csak elbambul a diák, esetleg mást csinál, online oktatásnál meg lehet, bele se néz, leveszi a hangot... Az fog tanulni, aki akar. Fokozottan igaz ez az online környezetben.

Egyre több általunk kezelt Facebook oldal kapja meg az új oldalélményt, vagyis az új megjelenést. Azt kell, mondjam, ez egy különleges élmény... egy csomó dolgot tanulhatunk újra, mi hol van, nem beszélve arról, hogy az alap logika is megváltozott.

Eddig adminisztrátorként úgy tudtam kezelni az oldalt, hogy a Facebook identitásom nem változott, most azzal kezdenem, hogy átállítsam magamat az oldallá, vagyis átváltsak arra, hogy a profilom helyett az oldal legyek. Volt amúgy korábban is hasonló megoldás, de az utóbbi időben nem ez volt a logika.

Aztán így oldalként látom a Facebook-ot, így tudok kommentezni, csoportokba belépni (ahova engedik), és persze így érhető el egy csomó adminisztrációs funkció (pl. annak a kezelése is, kik lehetnek adminok). Vagyis innentől már nem a saját identitásom vagyok. Kicsit skizofrén ez így, nem?

Jó lesz ez? Nem tudom. Még nem látom azt a logikát, amitől ez jobb lenne, mint a korábbi megoldás, de majd megszokjuk. Most pár napig tanulgatom, aztán lehet elővenni a korábban legyártott prezentációkat, videókat, mert minden megváltozott. Már nem érdemes a régit tanítani, amikor ennyire itt van az új.

Te megbarátkoztál már ezzel?