Az Onlinemarketing blogon a hazai és külföldi online marketing hírekből, információkból merítek. Ha érdekeset látok, hallok, olvasok, arról elmondom a véleményem. Néha pedig csak leírom, amit szerintem érdemes tudni az internetes, online, digitális marketingről.
Berényi Konrád, tanácsadó
Nomen Est Omen
A Konrád férfinév a német Kuonrat névből származik. Elemeinek jelentése: merész és tanács.
Forrás
A Cég
Az Onlinemarketing blogot az Onlinemarketing.hu Kft., mint online marketing és kommunikációs ügynökség vezető tanácsadója és ügyvezetője írja.
Fontos dolgok
Közösségi média alkalmazás partnerünk a
Infinety Online Média és Marketing Kft.
Tel: +36-1-326-0065
E-mail: sales@infinety.hu
Web: infinety.hu
Blog: infinety.blogspot.com
Még van pár nap addig, amíg elkezdődik az első öt napos online marketing képzésünk, ha nem akarod, hogy lemaradj, vagy el akarod küldeni a kollágád/barátnőd/főnököd/beosztottad/konkurenciád, hogy tanuljon, meg nem késő jelentkezni.
Ráadásul van itt némi infó cégeknek, mitől lehet ez a képzés sokkal olcsóbb számukra.
Tessék csak tessék, lehet kérem jelentkezni, van még pár üres székünk! »»»
A Gmail összeomlásának a kapcsán jutott az eszembe, mintegy a probléma margójára, hogy nálam hogy van megoldva a levelezés. Azért lehet ez talán érdekes, mert ezidáig nem hagyott cserben a rendszer, és nem okoz problémát egy-egy ilyen leállás.
Igaz, otthoni megoldásnak kicsit drága, de üzleti felhasználás esetén szerintem pont jól használható. A lényeg tehát végtelenül egyszerű: ami a céges e-mail boxomba megérkezik levél, azokról készül egy másolat a Gmail postafiókomban is. A szolgáltatónk a Smartsector egyébként, és úgy oldották meg ezt az átirányítást, hogy a Gmail-ben is úgy néznek ki a levelek, mintha egyenesen oda jönnének, vagyis a feladók ugyanúgy pontosak.
Ezek után a Gmail-ben beállítottam, hogy azok a levelek, amik direkt a Gmail-es címemre érkeznek, másolatként menjenek el a céges boxomba is. Így minden levelemről van egy másolat a gépemen, amit a céges boxomból töltök le, és a Gmail-ben.
A Gmail-t pedig végül beállítottam úgy, hogy az onnan küldött levelek feladója a céges címem legyen.
Egyébként nem az adatmentés miatt csináltam ezt elsősorban, hanem azért, mert a Gmail-nek elég jó a mobilos támogatása. És bár a céges boxhoz is van webes felület, de mégiscsak egyszerűbb egy célprogramot használni a telefonomon.
Bár sem a Google, sem az ETARGET nem nagyon beszél arról, hogy mennyit is csökkent a válság miatt az egy kattintás költsége, de az azért tudható, hogy csökkent. A hirdetők sem nagyon beszélnek erről, minek elmesélni a konkurenciának a jó hírt, hogy olcsóbb hirdetni? Úgyis alacsonyabb a lehetséges jövedelmezőség.
A válság miatti csökkenés egyébként bele van kódolva a licitálós rendszerbe. Ha rosszabb a megtérülés (konverzió, de szerintem ez egy szép, magyar szó rá, nem?), akkor kevesebbet ér egy kattintás, vagyis nem érdemes annyira rohanni a licitbe. Ráadásul kevesebb pénz is jut általában reklámra, így sokkal fontosabb az optimalizálás, ami még tovább csökkenti az egy kattintásra eső költséget.
Ahol ez szépen látszik, az a tartalmat előállítók bevételi oldala: csökkent vagy nőtt a bevétel, ami ugyanannyi kattintásra esik? Hiszen kattintani most sem drágább, mint tavaly ilyenkor volt: pontosan ugyanúgy ingyen van.
Persze konkrét iparági számok erre sincsenek, de egy amerikai blog csinált egy kis felmérést, amire viszonylag sok, 120 válasz érkezett. Ebből pedig az látszik, hogy a válaszadók 68,91 százalékának csökkent a bevétele az AdSensből, 22,69 százalékának nem változott, és mindössze 8,4 százaléknak nőtt.
Rossz hír ez a tartalomszolgáltatóknak, de jó hír a hirdetőknek: aki még nem próbálta, az is nézzen utána a PPC hirdetéseknek, irány a Google AdWords és az ETARGET! Most olcsó!
Amikor a multinacionális megrendelő egy német fejlesztésű oldalt magyarra adaptáltat, és valószínűleg a határidő is rövid volt, akkor bizony születnek érdekes megoldások.
Nem is arról van szó, hogy maga a weboldal miért olyan, mintha 2005-öt írnánk. Miért készült csak flash-ből, miért fontosabb az "ügyfél élmény" bulváros része, mint az igazi "ügyfél élmény", vagyis az információ szerzés. Hanem arról, hogy nagyon magas ívben tesznek midnenre, ami keresőoptimalizálás.
A Coca Cola Company tea vonalához tartozó új site, az Enviga.hu vagy rohamléptekben készült el és "majd javítják", vagy valóban senki nem is próbálkozott azzal, hogy a Google megtalálja. Elég csak megnézni a fejlécet:
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="de" lang="de">
(...)
<meta name="description" content="Beschreibung" />
<meta name="keywords" content="Meta-Tag, Metad
Ez full német, nemigaz? És ezek után betöltődik egy csak flash oldal. Ennyi.
Vajon a Coca Colának nem fontos a keresőtalálat? Vagy egész egyszerűen erre már nincs kompetenciája annak a (valószínűleg német) multimédia fejlesztő brigádnak, amelyik átmentette magát a webkorszakba, és ilyeneket csinál? Pedig mostanában mintha sehol nem lenne annyi pénz a hirdetésre... Vagyis egy ilyen nem jó megoldás konkrét pénzkidobás az ablakon. Pedig mennyire jó lenne, ha mondjuk a "tea" szóra legalább a Google.hu első tíz találatában benne lenne ez az oldal, nem?
Amikor az ember rákattan az internetre, egyszercsak eljut arra a pontra, hogy úgy érzi, mindenre jó a hálózat. Hiszen híreket lehet szerezni, szórakozni lehet, beszélgetni lehet, barátkozni lehet, üzletelni lehet.
Aztán amikor már így szépen felépítette a maga kis világát, akkor lassan szembesül azzal, hogy mi mindent nem lehet csinálni az interneten. Például nem lehet sörözni, nem lehet tisztességesen ügyeket intézni, nem lehet gyereket nevelni, sőt gyereket csinálni sem... nem folytatom.
Ráadásul ez a régi világ valahogy lassú, fapados, nehézkes. Jól mutatja, hogy a postai leveleket a megrögzött netezők csak snail-mail-nek hívják, vagyis csiga-levélnek (esetleg csigapósta). És minden más is ilyen. Valahogy nem XXI. századi, no.
Legalábbis így érezzük. Pedig ez is XXI. század és az is XXI. század. Valahogy a futurológusok többek gondoltak a mai időkről, és néha mi is többet szeretnénk látni az újból, mint a valóság. Így aztán egyszerre két világban élünk: a valódiban és a virtuálisban.
Amikor egy kommunikációt megtervezek egy cégnek, akkor bizony nagyon nehéz azt elérni, hogy a valódi világban megszokott ritmus szerint élő emberek "felpörögjenek". Egész egyszerűen nem lehet átugrani sok esetben azt a határt, ami elválasztja a két világot. Ilyenkor történik meg az, hogy nem a világ legjobb dolgát valósítjuk meg, hanem a cég számára lehetséges legjobbat.
Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de legalább működik.
Jó ez így? Ha messziről, félig becsukott szemmel nézzük, akkor persze nem. Hiszen edukálni kéne az ügyfelet, meg rávezetni, meg megoldani, meg... De ha közelről nézi az ember, akkor ezt láthatja, hogy ez is egy kis lépés a virtuális világ felé. És talán majd pár hónap múlva meg fogunk tudni tenni egy újabb lépést.
És ha nem is tudjuk átugrani ezt a határt az ügyféllel, még azért átcsoszoghatunk rajta, nem igaz?
"Mottó: attól, hogy üldözési mániád van,
még nem biztos, hogy nem üldöznek!"
Vicces dolog ez a gerillamarketing. Minden sarkon reklámnak látszó tárgyat látunk, minden botrányos elrontott weblap mögöt ott lehet a gerillázós szándék, és ma már nem lehet csak úgy megírni valami vicces vagy megdöbbentő bejegyzést, hogy ne féljünk a manipulálási szándéktól.
A szóbeszéd marketingnek ez a veszélye egyelőre még keveseknek tűnik fel, inkább azok látják, akik a szakmában benne vannak, vagy nagyon közelről (és nagyon kritikusan) nézik ezt a világot. Ez egyelőre a szerencsénk. Mert ezek az eszközök pont attól működnek, hogy igazából az emberek többsége nem is látja, hogy működik. A gerillamarketing a reklámvilág beépített ügynöke. Ha lebukik, akkor már nem tud mit csinálni: nem működik.
Nagyon kell vigyázni arra, hogy etikusak legyenek a gerillamarketing reklámok (is). Nagyon kell vigyázni arra, hogy utólag ne mutogassanak ujjal a reklámra, a reklámnak látszó tárgyra. Fontos, mert ha az emberek bizalmatlanok lesznek, akkor egyrészt nem fognak működni az ilyen megoldások, másrészt még jobban meg fognak bennünket utálni. Aztán majd ha kiejti valaki azt a szót, hogy "marketinges", még majd keresztet is vet és a bal válla fölött köp egyet. Nem kéne eljutni ide.
Azért sem kellene eljutni ide, mert előbb-utóbb valamelyik politikusnak is feltűnik, hogy van itt kérem egy ilyen izé, egy ilyen föld alatti eszköz, ami nincs még rendesen szabályozva. Nosza, szabályozzuk! És attól mentsen meg bennünket az Isten...
Ezeket végiggondolva azt látom, nagyon kellene valami etikai kódex, amit legalább az érintett ügynökségek elfogadnak. Kellene egy olyan önszabályozás, amit szívesen betartunk, amire lehet mutogatni, ha egy politikusnak vagy közszereplőnek eszébe jutna törvényt hozni.
Sokkal jobban járunk, ha mi magunk tartjuk keretek között a gerillamarketinget. Lépni kellene, minél hamarabb!
Hja kérem, ha weboldalt tervezünk egy cégnek, ne legyünk művészek! Nem arról van szó, hogy direkt csúnya weboldalt készítsünk - sőt, szépet kell csinálni. De ne akarjuk feltalálni a kanálban a mélyedést, ha lehet.
A felhasználók alapvetően nem okosak. Szeretik, ha a megszokott dolgokat a megszokott helyen találják. A menü legyen felül vagy bal oldalt, semmi esetre se rakjuk alulra vagy jobbra. A bal felső sarokba legyen a logó, és az bizony kattintható legyen és vigyen vissza a főoldalra. Ha kereső mezőt csinálunk, vagy beléptető dobozt, akkor az költözzön fel a jobb felső sarokba. Nem mintha nem tudnék sokkal jobb helyet adni, de azt szokta meg a kedves felhasználó.
Miért kell ez nekünk? Miért ne legyen a weboldalunk egy igazi kihívás? Hiszen milyen izgalmas is az, amikor vadászni kell a menüpontokra egy címlapon, nem? Kreatív, meg édibédi, meg cool.
De jó!
Éppen csak a kedves drága aranyos nálunk potenciálisan pénzt költő felhasználó nem biztos, hogy a hétvégi túra helyett jött hozzánk. Sőt, biztosan nem azért jött. Őt az információ érdekli, az érdekli, hogy amire keres, azt megtalálja. Gyorsan és precízen. Ne kelljen keresgetnie a dolgokat, ne kelljen perceket várnia, ne kelljen pixelenként átvizsgálnia a képernyőt.
Tehát: rakjuk a dolgokat a helyére. Ez egy nagyon fontos szempont amikor ergonomikus oldalt tervezünk. Mert a felhasználó a kályhától indul, és ha valamit nem talál, oda is tér vissza.
Persze a designt meg kell terveztetni. És nem az a kihívás, hogy valami extravagánsat gyártsunk, hanem az a kihívás, hogy a megadott keretek között csináljunk szépet.
Mert a jó design egy ergonomikusra tervezett weblapon is szép.
Olyan 20 éve még naív voltam, nyeretlen kétéves, és hittem abban, hogy az emberek ésszel teszik azt, amit tesznek. Gondolkodnak, figyelnek, tanultak és okosak.
Aztán felnőttem.
Egy nagyon kedves barátom olyan tizenöt éve kezdett arról győzködni, hogy az emberek 90 százaléka hülye. Nem gondolkodnak, nem terveznek, belemennek a nagyvilágba ész nélkül. Sokat vitatkoztunk, én nem éreztem ennyire rossznak a helyzetet, és feszt tamáskodtam.
Aztán figyeltem.
Lassan, de biztosan meg kellett tanulnom, hogy valóban az emberek megdöbbentő többsége hülye. No nem IQ minuszos, de a napi életben alig gondolkodik. Ha valamihez már használni kellene az agyát, akkor az fárasztó, lelassítja, megnehezíti az életét.
Aki nem hiszi, nézze meg, milyen reklámok a hatékonyak.
Egész egyszerűen a szájbarágás a hatékony. A határozott megmondása a dolgoknak működik. Az apró kis trükkök befolyásolják az emberek megdöbbentő többségét. Nincsenek jó tapasztalataim, ráadásul a helyzet nem javul igazán.
Ez van.
Lehet ezt utálni, lehet e miatt siránkozni egy sör mellett a kocsmában, lehet azt mondani, hogy ez így nem mehet tovább, és Egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / taní- / tani.
De a marketing és az eladás nem erről szól.
Lehet persze edukálni, de az egy lassú folyamat. Lehet azt mondani, hogy csakazértis szembepisilek a széllel, és megváltom a világot. Mert kellenek megváltók (meg sínek is, tudom bocs). De ha az elvárás az, hogy emberekből pénzt szedjünk ki, akkor bizony nem az a feladat, hogy küzdjünk a keresztrefeszítésünkért, hanem sokkal inkább az, hogy a tömeg a mi Barabásunkat kántálja.
A marketing tömegigényeket elégít ki.
Legalábbis úgy tesz, mintha tömegigényeket elégítene ki, vagyis lemegy kutyába, és ahelyett, hogy edukálni, még rátesz egy lapátot a butításra. Hülye vagy? Nesze, kapsz még, ezt direkt neked csináltuk, hidd el, jó dolog hülyének lenni! Néha cinikusan azt szoktam mondani, ha nem lennének hülyék, nem lenne marketing sem.
Nade fontos ez?
Hogyafenébe ne lenne fontos! Ha olyan marketing megoldást használsz, amivel tömegeket akarsz elérni, akkor tudomásul kell venni a fentieket. Igaz, az informatikusok ismerik azt a mondást, hogy tervezz olyan rendszert, amit a hülyék is tudnak használni, és csak a hülyék fogják használni. De ez nekünk most annyira nem is baj, nemigaz? Elég az, ha a sok hülye megveszi a terméket, amiről mi tudjuk, hogy nagyon jó, nagyon tuti, nade nem az észbeli tulajdonságokat emeljük ki, hanem elmeséljük, mennyire más érzés az, ha ezt a fékezett habzású hupipiros sportkocsit veszi meg a szétszolizott szőke szukájának!
Lehet ezért sátánt kiáltani? Utálni kell minket ezért?
Ezt nem tudom. Talán. Sok-sok érvet lehet arra találni, miért is etikus az, hogy a fenti - nem kicsit sarkított - gondolatmenet ott motoszkál a marketingesek fejében. Nade ha magyarázni kell, akkor már vesztettél. Egy biztos: ha így állsz hozzá a dolgokhoz, akkor sikeres lehetsz.
És ez nagyon szomorú.
De vajon mit kellene tenni? Azt mondani, hogy emberek! nőjetek fel! hát nem látjátok, mikkel megetetünk benneteket? Aztán meg sétáljunk a kasszához, és örüljünk a semmi-nek, amit a megrendelőinktől kapunk?
Hülye azért nem vagyok!
A marketing alkalmazott tudomány. Az emberek azt kapják, amit érdemelnek. Mert ha ezek a módszerek nem működnének, akkor bizony nem ezeket használnánk. Gondoljunk bele! Vajon kiküldene egy spammer naponta több százezer levelet, ha nem lennének belőle rendelések? Hát megérné neki? Ugye, hogy nem! Vagy reklámozná a Provident az uzsorakölcsönét, ha nem vennék fel az emberek?
A megrendelők ennyire nem hülyék!
Legalábbis jellemzően. Mert a hülyék már megbuktak, és elfogyott a tőkéjük. Mert ez egy ilyen világ. Kicsit vacak, kicsit szűk itt-ott, naponta képesek vagyunk szembeköpni magunkat akaratlanul is, de ebben élünk. A mi akolmelegünk.
Ha szeretjük, ha nem.
Korábban írtam róla, hogy nem érdemes tévében webes szolgáltatást hirdetni, mert elfelejtik, nem kattintják, nem működik. Most van az, amikor megváltoztatom a véleményem.
Az online marketingben egy dolog állandó: a változás. Miközben igazából marginális hírnek tűnik az, hogy a számítógép eladásokban a notebook-ok, netbook-ok a népszerűek, és már nem asztali PC-ket veszünk, aközben ennek mégis vannak ránk is vonatkozó hatásai. Ez a hatás pedig az, hogy a számítógép átköltözött a nappaliba. De nem ám úgy, ahogy jópár éve elképzelték, vagyis nem a tévé helyett lett a PC a szórakoztató center, hanem a tévézés mellett használjuk a számítógépet. Vagyis háttértévézünk, miközben a weben híreket olvasunk, iwiw-ezünk, képeket töltünk fel.
Sokat segített ebben az is, hogy elérhető árú az otthoni wifi is, és mára csak annak nincs szélessávú internete, aki egyfajta modem-fetisiszta. Vagyis minden adott ahhoz, hogy a reklámok elhangzása közben éppen a web előtt üljünk. Innen pedig csak egy lépés, hogy amit hallunk-látunk, be is gépeljük.
És begépeljük. Kutatási eredményeket nem láttam, de egyéb forrásból tudom, hogy egy-egy elhangzó URL mondjuk a hírek végén láthatóan (időben is láthatóan) megemeli a látogatottságot. Vagyis mégegyszer: elhangzik az URL »» begépeljük »» megnézzük.
Ezek után azt gondolom, mára nem igaz az a tétel, hogy nem érdemes a tévében webes dolgot hirdetni. Igaz, nem mindegy, hogy mit, és az sem mindegy, hogy hogyan. De az eszköz már rendelkezésre áll, a tanulási folyamat megkezdődhet.
Ha valaki elkezd a weben böngészni, akkor nagyon hamar szembesül azzal, hogy a céges oldalakat két nagy csoportra tudja bontani. Az egyik fajtában azok vannak, amelyeknél a tartalom egyszerre csak egy-két képernyőt foglal el, és menüpontok segítségével lehet megtalálni az információkat. A másik fajta meg olyan, mint a kutyanyelv: hosszú. Vagyis a lap tetején elkezdi olvasni az ember, és csak görget-görget lefelé, ahol találja az újabb információkat. Az ilyen oldalaknak jellemzően nincsenek menüi, csak maximum egy-két funkcionális aloldala.
De vajon melyik a jó vagy jobb? A különbség inkább stílusbeli, vagy van valami más oka? És én melyiket válasszam, ha weboldalt akarok készíteni?
A két fajta megközelítés alapvetően szemléletmód beli különbségeket takar, és persze egyfajta stílust is. De talán a szemléletmód az, ami a fontosabb. Az alap tézis az, hogy a felhasználók nem szeretnek kattintani, vagyis minden egyes kattintási "kényszer" miatt felhasználókat veszítünk el. Ezért ne legyen kattintás, mutassunk meg mindent egyben.
Ráadásul tegyük ezt úgy, hogy ne is legyen módja a felhasználónak elmenni: linkek nem kellenek, csak a szöveg, képek, kiemelések, hogy jól lehessen látni, mit akarunk. Mutassuk meg, mi az üzenetünk, és lehetőséget se adjunk gondolkodni!
Ismerős? Ilyen egy jó ügynök. Ilyen egy Network 21-es előadás. Ilyen az, amikor felhív egy unott női hang, és lelőhetetlenül sorolja, miért is kell nekem elmenni egy előadásra, ahol fannnntasztikus! ajánlatban lesz részem. Lelőhetetlenek, határozottak, és sablonosak, nem?
Ezek a fajta weboldalak tehát a "ne gondolkodj, tedd azt, amit én mondok!" marketinges irányzat rábeszélő technika webes megfelelői. Aki nem szereti az ügynököket, aki az AMWAY előadás 20. percében feláll és a tűzhelyen felejtett tejre hivatkozva hazamegy, aki lecsapja mondat közepén a telefont, az ezt sem fogja szeretni. Igaz, nem tudatosul ez, csak valahogy furcsa. Olyan megfoghatatlanul erőszakos. Olyan "nem az én világom" viszkető érzés ez.
Aztán vannak azok (jó sokan), akiket igenis meg lehet győzni a fenti módszerekkel. Számukra az ilyen weboldalak "bejönnek". Nem kell gondolkodni, elég csak követni a remélhetőleg logikus gondolatmenetet, és a végén már meg vagyunk győzve arról, hogy milyen hülyék voltunk, hogy eddig nem rendeltünk, de most, csak most, még nagyobb veszteség nélkül kijavíthatjuk a hibánkat. Csupa öröm, boldogság, és pozitív életünk lesz hirtelen.
Igen, tudom, irónikus vagyok, és majd biztosan sokan szépen elmagyarázzák, mennyire is jók és hatékonyak ezek a weboldalak, hiszen mennyi-mennyi sok eladás történik itt, és különben is, én csak itt panaszkodom, mert nem is vagyok olyan ügyes. Hát, lehet. Azért annyit mindenképpen felhoznék mentségül, hogy én az első csoportba tartozom (aki soha nem volt tagja semmilyen MLM-nek, és nem is lesz), míg ha az ügyfelek a második csoportba tartoznak, akkor bizony valóban működik ez a módszer. Az persze más kérdés, hogy más módszer is működne, éppen csak ki sem lett próbálva, nemigaz?
A másik szemléletmód is irányított, persze. És befolyásol. De ugyanakkor igyekszik két dolgot betartani: az információkat gyorsan meg lehessen találni és mindenki a saját érdeklődési köre mentén haladjon.
Ha nekem egy cím kell, akkor azt megtaláljam. Ha a referenciák érdekelnek, akkor azt is. Vagy ha az érdekel, mennyibe kerül a kínált termék, akkor azt találjam meg gyorsan. A menürendszer, az áttekinthető, nem kutyanyelv oldalak megadják a választás és gondolkodás szabadságát. Nincs olyan érzésem, hogy rám akarnak valamit eröltetni.
Ugyanakkor valóban igaz, hogy a kevésbé edukált felhasználó számára a menürendszer olyan, hogy eltévedhet benne. És az is lehet, mégsem találja meg azt, amit keres. A webes ergonómia feladata (többek közt), hogy ez ne így legyen.
Ha valaki eljutott ideáig az olvasásban, akkor már gondolom kitalálta, én mit javaslok: nem javaslom a kutyanyelvet, hanem javaslom a jól megtervezett menürendszeres weboldalt. Ennek egyik fontos oka az, hogy a mai napig az internetet a társadalom magasabban kvalifikált szegmense használja, vagyis lefordítva: aki képes használni egy számítógépet, az vélhetőleg képes lesz megtalálni egy weboldalon információkat, ha azok nincsenek eldugva.
Ezért a későbbiekben nem is foglalkoznék a kutyanyelves weboldallal, maradok a menürendszeresnél.
Nézegetem a Marketingtorta című rendezvény honlapját, és megakadt a szemem azon a mondaton, hogy "az összes előadó a "harctéren" edződött, nem tankönyvekből vették a tudásukat". Végignézve az előadókat, azt kell mondjam, ez így nem igaz, de majd az érintettek ha akarják úgyis javítják. Mert az a része, hogy a "harctéren" szerezte a tudást, még igaz is, de a "nem tankönyvből vették", az annyira nem. De nem is ezért írok most.
Szégyen, nem szégyen, én tankönyvből vettem a tudásom. Egészen konkrétan elvégeztem a pécsi közgazdasági egyetemet, ráadásul marketing szakirányon. Értelemszerűen eszementül sok marketinges és közgazdász szakkönyvet meg kellett tanulnom, és vizsgáznom is azokból. Ezek mind-mind tankönyvből vett tudások.
Tudom én, hogy a hazai marketinges szabadcsapatok körében ez szinte megbocsáthatatlan bűn, hiszen hiába internetezek 1995 óta és hiába fizettek már 1996-ban nekem weboldal készítésért, de mindent elrontottam ezzel az egyetem izével, ami ráadásul szakirányú. Hát milyen dolog ez már? Biztos elrontottak, biztos mindig mindenben az AIDA modellt keresem, 4P-ben gondolkodom és úton-útfélen SWOT-analízeseket csinálok! Én vagyok az az elméleti szakember tehát, akire ujjal lehet mutogatni? Ezt nem tudom.
Azt viszont tudom, hogy a napi munkában mennyit is ér ez a közgáz tudás, ez a fajta marketinges szakirány. Sokat. Nem azért, mert mindenáron a Kotler Marketingmenedzsmentjét akarom ráhúzni mindenre (mert nem akarom, sőt!), és nem is azért, mert például a Fogyasztási magatartás vizsgálatban a Törőcsik Máriától megtanultakat nap mint nap kénytelen vagyok használni, vagy mert a Fojtik János féle Csatornapolitika órákon megtanultak a mai napig aranyat érnek. Hanem mert az egyetem adott két fontos dolgot:
A látásmód jelen esetben azt jelenti, hogy megtanultam, a dolgok nem feketék vagy fehérek. Ami az egyik cégnek jó, az nem biztos, hogy a másik cégnek is megfelel. Megtanultam, hogy egyáltalán nem lehet a marketinget sablonok és bullshit dumák segítségével művelni, hanem meg kell teremteni minden esetben a valódi alapokat. Azokat az alapokat, amikre építve majd sikeres lehet egy cég.
A tanulás tudása pedig nem hiszem, hogy sok magyarázatra szorul. Sok év eljutni egy diplomáig, és a sok év alatt meg kell tanulni hosszú tananyagokat feldolgozni, rendszerezni és visszaadni. Ez egyfajta praktikus technikai, aminek megtanulásához kell az a fajta stressz és elvárásrendszer, amit csak egy sok éves egyetem vagy főiskola adhat meg. E nélkül sokkal nehezebben tudnám képben tartani magamat, sokkal nehezebben tudnám feldolgozni a naponta rám zúduló információkat.
Persze végignézve a már említett esemény előadóit, nemcsak én tudom ezt. Sok jól felkészült szakember lesz ott, akik hasonlóan nem keveset tanultak, akár még szakirányon is. De akkor meg minek ez a bullshit? Miért baj az, ha valaki a tankönyvet is ismeri? Vagy akkor most ez a trend: csak az számít, amit a gyakorlatban megismerünk, és menjünk a sablonok és a taktikák mentén?
Szerintem ez így egyfajta kifacsart megközelítés. Ez maga a bullshit. Nem kellene.
A Hírek Média valahogy eltűnt a közbeszédből. Nem nagyon beszélünk a szolgáltatásaikról, kicsit lekerült térképről. Pedig nagyon sok dolgot ők csináltak először vagy majdnem először az országban, és a mai napig értékes és érdekes szolgáltatásaik vannak.
De mintha egy kicsit leálltak volna a fejlesztések, illetve "óvatos" üzemmódba kapcsoltak pár éve, és nem nagyon vannak történések feléjük.
De nézzük, mik azok a szolgáltatások, amik a nevükhöz köthetőek voltak korábban, illetve a mai napig!
Először is, van egy hazai keresőjuk, a Kurzor.hu . Pár éve még a Google.hu domain is erre mutatott, de amióta ez nincs így, a Kurzor sokat veszített a jelentőségéből. De van, létezik, bár már nem általános kereső, hanem tematikus keresésekre használhatjuk.
Talán a legismertebb szolgáltatásuk a Depo, az első komoly hazai online árösszehasonlító. És bár a mai napig megy és működik, de sok konkurens felnőtt mellette. Ettől még a Depo az továbbra is az, ami volt: ha olcsón kell valami kütyü, lehet itt is nézelődni.
Fontos szolgáltatásuk volt a Terminal (korábban más néven, de a XXI. században már ezen a néven). Sajnos a legutóbbi design váltás óta számomra elég használhatatlanná vált, és a híreik sem fogtak meg, de IT témában mai napig piaci szereplő.
Nem fogok mindent felsorolni, nem reklámbejegyzést akarok, de három fontos szolgáltatásukat még meg akarom említeni:
A CT Network az első hazai kattintás alapú szöveges hirdetési hálózat - sajnos nem igazán célozható és nincs licit rendszer sem, de a Google AdWords és az ETARGET mellett ők a harmadik legjelentősebb ilyen jellegű szolgáltatás a piacon.
A MAXIMA eDM szolgáltatás az elsők között indult idehaza (talán a legelső volt?), amelyik a nem spam e-mail reklámot lehetővé tette. Vagyis opt-in listát használva, pontosan célozhatóan küldhetünk e-mail-eket. Aki direkt hirdetést akar az interneten, az mindeképpen kell, hogy számoljon ezzel a szolgáltatással is!
Végül van egy nagyon nagy e-mail alapú hírlevél szolgáltatásuk, az Egyperces. Sok-sok témában rendszeresen több tízezer e-mailt küldenek ki, amelyekben természetesen hirdetni is lehet.
No és itt jutottunk el az aktualitáshoz. Ugyanis a hosszas csönd után most két új dologgal is előrukkolt a Hírek Média, ezek egyike az Egyperces.hu oldal megújítása. A cél a hírlevelet kapó felhasználók netes aktivizálása, és mivel itt 250 ezer felhasználóról beszélünk, hamar népszerűvé válhat ez az új megjelenés és közösségi oldal. Nem lennék meglepve, ha ez kicsit visszaadná régi fényét a Hírek-nek.
A másik újdonságuk pedig egy partnerprogram beindítása, a Depo.hu szolgáltatáshoz csatlakozva. Maga az ötlet nem újdonság, konkurens szolgáltatásoknak is van ilyen, de mégis fontos lépés: tovább bővül a ma még így is nagyon szerény hazai partnerprogram kínálat.
Meglátjuk. A Hírek Média az egyike azon szolgáltatóknak, amelyek valahogy nem tudták kihasználni az elmúlt évek pezsgését, és bár megmaradtak, élnek, de kicsit marginalizálódnak. Egy jó visszatérés nemcsak nekik, de a piacnak is fontos lehet, és színesítheti az értékes tartalmakat kínáló oldalak listáját, és így kicsit tovább diverzifikálhatja a piacot.
Az Utazás Kiállítás szakmai napján (február 26. csütörtök) a Vásárközpont Konferencia Központjának I. emeletén levő Zöld teremben 14 órakor "Online marketing a turizmusban recesszió idején" címmel tart előadást Erdős Ákos, a C-Travel.hu és Ongo.hu ügyvezetője. A témával kapcsolatosan előzetes kérdéseket lehet feltenni e-mailben a morocz.melinda@c-travel.hu címen, vagy akár itt is, kommentekben. Aki ott akar lenni az előadáson, az szintén ezen a címen érdeklődhet, jelentkezhet.
Erdős Ákos az egyike azoknak, akik nagyon közelről ismerik ezt a területet, hiszen a C-Travel.hu vezetése ezt maximálisan meg is követeli. Így nem hiszem, hogy különösebb csalódást okozna a téma iránt érdeklődőknek ez az előadás.
Pár hete szólt Kálmán Tamás, hogy körvonalazódik egy együttműködés a Facebook-kal. Konkrétan az, hogy aki hirdet az ETARGET-en, az meg tud jelenni a Facebook-on is. Azzal, hogy 100 ezer körüli magyar felhasználója van a Facebooknak (és ugye van már magyar felülete is), egyre fontosabb szereplővé vált a piacon. És bár van saját hirdetési rendszere, de az egyrészt csak dombornyomott kártyával érhető el, másrészt kényelmetlen is egy kisebb cégnek ezt külön kezelni.
Egyébként kipróbáltuk és használjuk a Facebookot közvetlenül is, egyelőre vegyes tapasztalatokkal.
Tehát aki hirdet az ETARGET-en, az mostantól az általános linkek közt ott találja a Facebook-ot, és a hirdetéseit ott is kiteheti, ami aztán azoknak jelenik meg, akik Magyarországról (magyar IP-ről) lépnek be. Az talán fontos lehet, hogy a szöveges hirdetés jelenik meg, kép illetve logó nélkül.
A megszokott szöveges hirdetés mellett van még egy lehetőségünk, mégpedig 160x600 pixeles hirdetés megjelentetése. Ezt viszont nem a hirdetési rendszeren, vagyis a www.etarget.hu oldalon keresztül tehetjük meg, hanem az uzlet@etarget.hu címre kell levelet küldeni, ha ilyet szeretnénk, vagy szólni kell az ügynökségnek, aki egyébként a kampányt kezeli (vagyis például nekünk).
Az USA legnagyobb online hirdetői a költések alapján, 2008. november. Az adatok a TNS Media Intelligence-től származnak.
Lehet, furcsának hat ez a kérdés, de ha belegondolunk, azonnal van rá három lehetséges válasz:
Szóval, kinek? Könnyű azt mondani, hogy a megrendelőnek ne, hiszen nem ő a célcsoport (szinte biztosan), hanem a felhasználó. Node a pénzt a megrendelő adja, és ha neki nem tetszik, akkor nem fogja adni. Még akkor is így van, ha értelmes és okos a megrendelő.
Az egy jó válasz, hogy a felhasználónak. De vajon ismerjük a felhasználóinkat? És ha igen, és több csoportot is tudunk definiálni, akkor a legokosabbaknak vagy a legügyetlenebbeknek? Nem mindegy! Sőt, a weboldallal még azt is megtehetjük, kizárunk csoportokat. Például a nagyobb gyerekek elolvassák a menüpontokat, de a kicsik nem (hiszen nem tudnak olvasni). És ez csak egy piciny példa a lehetséges trükkökből.
Manapság nagyon sokan mondják azt, tervezzük úgy a weboldalt, hogy a Google szeresse. Hiszen akkor majd jól megtalálnak bennünket a felhasználók, és az mennyire sok üzletet fog hozni! Nos igen. A Google fontos, de nem mindenáron fontos. Ha a weboldalunk célja miatt például a keresőforgalom nem létszükség, akkor bátran csinálhatjuk úgy az oldalt, hogy az elsősorban a felhasználónak tessen.
Szóval, melyik a jó válasz? Talán az, hogy mindhárom. Egy jó weboldal elsősorban a felhasználónak készül. Olyannak kell lenni, hogy a meghatározott célunkat teljesítse, és ehhez az kell, hogy a felhasználóink tudják használni. A legügyetlenebbek is! De ezt úgy kell megvalósítanunk, hogy közben a Google is szeressen bennünket, vagyis tartsuk be az alapvető keresőoptimalizálási szabályokat, és ahol kell, kössünk kompromisszumot. Két dologra figyeljünk: ne csaljunk és ne hibázzunk (ne csináljunk olyat akaratlanul, amiért büntet a kereső).
No és a megrendelő. Őt a legnehezebb úgy kezelni, hogy a fentiek ne sérüljenek, hiszen még az utolsó pillanatban is jöhetnek zseniális ötletek, amikről hamar kiderülnek, hogy maximum egy takarék-láng-elme lenne büszke rá. Nekem a megrendelőkkel szemben két dolog vált be. Egyrészt nagyon logikusan és didaktikusan, folyamatosan bevonva találjuk ki a weboldalt, így úgy érzi, benne vannak az ő gondolatai is (nemcsak úgy érzi, jellemzően úgy is van). Másrészt a kezdetektől őszinte vagyok. Kegyetlenül őszinte. Vagyis megmondom, ha valami nem jó, ha valami szerintem butaság. Mivel azért fizetnek, hogy tanácsot adjak, ezt rendre el is fogadják, sőt, meg is szokták köszönni.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a website ergonómiának az a lényege, hogy használható oldalt csináljunk. Olyan oldalt, ahol nem tévednek el a felhasználóink és megtalálják mindazt, ami kell nekik. Ugyanakkor a fenti szempontok is fontosak a tervezésnél.
Mára mennyire nem használt szó ez a kollektíva. Helyette közösséget szokás már mondani, de azt meg annyira sok dologra használjuk, hogy kezd egyre jobban erodálódni. A kollektíva ráadásul elvileg többet is mond: nemcsak az egy helyen "levést", hanem egyfajta összetartozást. Másrészt a 40 évnyi kommunista-szocialista-kádárista rendszer adott egy plusz ízt, egy plusz jelentést ennek a szónak. Talán azért sem használjuk.
Illetve használjuk, ha beletesszük (kis módosítással) kifejezésbe. Például kollektív tudat, kollektív intelligencia. Ami vagy van, vagy nincs, végülis a szó szempontjából mindegy is, nem igaz? A kollektív intelligenciát egyébként is sokan megkérdőjelezik, és kollektív butaságnak nevezik inkább... rosszak a tapasztalataink.
Ettől függetlenül azért mégis érdekes, egy-egy csoport mit gondol a körülötte levő dolgokról. Például egy közösség mit gondol arról, melyik országot szereti és melyiket nem. Nem nevezném az ilyen eredményeket valódi kutatásnak, hiszen nem reprezentatív, vagyis nincs a teljes népességhez (vagy annak dedikált szegmenséhez) igazítva, de ettől még érdekesek az adatok, sokat elmondanak az adott kollektíváról, és ha elég nagy az elemszám, vagyis sok a válaszadó, akkor még kicsit általánosíthatunk is - bár tudományosan ez már nem védhető.
Ezért kell kicsit visszafogottan fogadni az olyan kutatásnak nem nevezhető szavazásokat, amiket weboldalak csinálnak. Ám bizonyos körlümények, és persze magas válaszadás mellett, sok dologra fel tudjuk használni az eredményeket. Ha ismerjük a válaszadók összetételét, érdeklődési körét, akkor annyira biztosan, hogy őket és a hozzájuk hasonlókat hogyan tudjuk megfogni, hogyan tudjuk célozni üzenettel.
Az Ongo.hu közösségi portálon tavaly év végén történt egy érdekes szavazás, amire 10 ezer fölötti klikkelés történt, így nem kevés ember véleményét tükrözi az eredmény.
Mivel az Ongo.hu egy utazásokkal kapcsolatos közösségi oldal, így a hazai utazók egy részének a kollektív véleménye is az eredmény, és ez alapján az alábbi dolgokat tudhatjuk meg:
Érdekes és biztosan vitathatóak egyes válaszok, mindenesetre jól tükrözik a máshonnan is ismert sztereotípiákat. Így vélhetőleg az Ongo.hu összetétele is leképezi egy kicsit az általános véleményeket. Hát, lesz min gondolkodni az érintetteknek, úgy sejtem.
A februári témám, úgyis, mint tematikus hónap, a website ergonómia. Bár egyre többen beszélnek erről a témáról, mégis fontosnak érzem összefoglalni a legfontosabbakat ebben a témában is. Hogy miért? Lássuk csak.
Egy cég websiteja az interneten a cég maga. Ha valaki egy számára ismeretlen céget meg akar ismerni, akkor az első lépés az, hogy megnézi, mit mutat magáról az interneten. Vagyis egy olyan kép fog élni benne a cégről, amit az interneten lát.
Ha hirdetünk az interneten, akkor az esetek döntő többségében a weboldalunk a landing page, vagyis ide érkeznek azok, akik eljutottak odáig, hogy kattintsanak. Nem mindegy, hogy mit találnak a kattintás után!
Ha egy olyan oldalt találnak, amin nehéz megtalálni az információkat, lassan jönnek be az oldalak, nem lehet megtalálni azt, ami érdekel, akkor nagyon hamar lelépnek onnan az érdeklődők. Vagyis van egy fölösleges weboldalunk, ami csak rontja a cég image-ét, rontja az üzletet.
Másrészt hiába van tele az oldal jobbnál jobb cikkekkel, pontosabbnál pontosabb információkkal, ha azok nehezen vagy egyáltalán nem találhatóak meg, vagy ha azok nehezen olvashatóak. A mai napig látom azt a hibát, hogy hiába van egy jól megtervezett weboldal, hiába van logikus felépítés, a szövegek tagolása, a megfogalmazás módja nem webre való. Egyszerűen átveszik a nyomtatott katalógus szövegét - ami több ok miatt sem jó.
A hibákat lehetne napokig sorolni, de ezzel nem megyünk sokra. Megoldások is kellenek! Februárban ilyen megoldásokat szeretnék adni itt, az Onlinemarketing blogon.
Furcsa kettősség jellemezte mindig is azokat a cégeket, amelyeknek a partnerei egyben a konkurenciái is, persze más-más területen. Magyarázom példával: a Blogter, miközben üzemeltet egy közösségi oldalt Mommo néven, partnere az IwIw-et üzemeltető Origónak. Miközben ott van a Blogter blogszolgáltatás, partnere az IndaVideón keresztül az Indexnek, ahol ott van ugye a Blog.hu.
Ezen a kis hazai piacon persze megszoktuk az ilyen dolgokat, annyira már fel sem tűnik, de azért az sejthető volt, hogy amint egy harmadik területre is belép a Blogter, várhatóak lesznek változások. Ez a harmadik terület pedig az önálló reklámértékesítés, egészen pontosan a sales house építése. Ez kezdődött el tavaly, és mára egészen szép portfóliót épített fel Progresszív Sales House néven, oly annyira, hogy felküzdötte magát a (Webaudit) top 10-be.
Ehhez persze az is kellett, hogy pár hete már az Origó helyett a PSH-hoz tartozik a Blogter is, vagyis "visszavették" a reklámértékesítést. Ez a fajta koncentráció a mai helyzetet ismerve több, mint logikus lépés: a túléléshez kell. Mert még a legnagyobbaknak is nagyon érezhetően csökken a forgalma, így persze pont a szerződött, de mégsem ezer százalékik lojális partnerek azok, akik rosszabb helyzetbe kerülhetnek. Márpedig az Origó portfóliójában a Blogter.hu ilyenné válhatott volna.
Szépen változik tehát a piac, és még igazán nem is vagyunk a válság vége felé, sőt. Lesznek még itt ilyen nem túl látványos, ámde mélyreható változások szerintem.
P.s.: Többen mondták, és valóban, félreérthető, amit írtam. A Blogter már egy ideje nem dolgozik az Indexnek az IndaVideón, bár korábban dolgoztak, hiszen a Blogter által fejlesztett VideoBombot vették meg.
Az előző bejegyzésemben írtam a banner árazásának egyik részéről. Most a banner árazásának egy másik kérdését fogom feszegetni, méghozzá azt, melyik hirdetésünket mennyiért adjuk. Vagyis hogyan árazzuk be a portálunkat!
Előljáróban annyit, hogy mielőtt árazunk, tisztázzunk le néhány dolgot. Ilyeneket: mennyi az a bevétel, amire szükségünk volna minimum. Hogyan fogjuk értékesíteni a hirdetéseket. Milyen értékesítési stratégiát folytatunk. Mennyi időt, pénzt akarunk fordítani erre az egészre? Mármint a bevétel-termelésre.
Lehet, bután hangzik, de az a tapasztalatom, hogy sok tartalomszolgáltatással foglalkozó cég nem tud vagy nem akar ezzel foglalkozni (az értékesítéssel), pedig ebből akar megélni...
De ha tudjuk mit akarunk és hogyan akarjuk, akkor kezdjünk el számolni. Van egy régi vicc a marketingben, amikor a tanár feladja feladatnak, hogy számolják ki a tanítványok, mennyibe is kell kerülnie egy terméknek, majd mutassák be, hogyan jutottak el az árhoz. Mindenki számol, mint a güzü: anyagár, energia, fejlesztés, cégfenntartás, elvárt haszon, disztribúciós csatorna költsége, adók és járulékok, stb. Az ügyesebbek még komplett többváltozós Excel táblákat is gyártanak. Így mindenki kap egy eredményt, és mindenki boldog. Mindaddig, amíg a tanár meg nem oldja a kérdést ilyen egyszerűen:
Bemész az első boltba, megnézed, a konkurenciád mennyiért árulja ugyanezt, és add 5%-al olcsóbban. A költségeket pedig igazítsd ehhez az árhoz!
Oké, ez így nem mindig igaz, de talán érthető a lényeg: hiába akarunk mi 50,- Ft-ért adni egy banner megjelenést, ha a többiek 10-15,- Ft közötti áron nyomják. Irreális lesz...
Vagyis a bannerek árazását a konkurenciáink árához igazítsuk. Ez egy nagyon egyszerű startégia, hiszen a piac elég fejlett. Persze így is van hatalmas mozgásterünk: eldönthetjük, drágábbak vagy olcsóbbak akarunk lenni, ugyanolyan árazást akarunk, vagy el akarunk térni attól... ez stratégia kérdése!
De azt is el kell döntenünk, mennyire bonyolítsuk túl a médiaajánlatunkat. Főleg kisebb oldalaknál látom azt, hogy szinte minden rovatnak más az ára (más az egy letöltés ára), és olyan 6-8 formátumot is beáraznak. A különböző ár viszont elsősorban akkor indokolt, ha valóban más értéke van a felületnek! Mondok példákat: ha időalapon árazunk, érthető a különböző ár, hiszen teljesítménytől függ, mit akarunk kapni. Egy kisebb forgalmú rovat olcsóbb, egy nagyobb drágább. Ha mondjuk cikk oldalakat hasonlítunk pl. fórum oldallal, akkor is érthető a különböző ár, hiszen más a felhasználói szokás. Ugyanígy a címlap versus rovat árkülönbség is érthető (most egy banner megjelenési áráról beszélek!). De ennél több szerintem nem. Vagyis nem kell igazából különbséget tenni rovat és rovat között, még akkor sem, ha azt gondoljuk, többet ér egy gazdaságot olvasó egy bulvárt olvasónál. Én maximum 3 különböző árat tartok elfogadhatónak egy általános portálnál (ugyanarra a hirdetési méretre), címlapot, rovatot, szolgáltatást. De néha még ez is sok.
No és akkor térjünk a lényegre, az egyik legfontosabb piaci sajátosságra: kedvezmények. A listaár úgy viszonyul a bevételhez, mint a választási program a kormányprogramhoz: a fele sem igaz. Számoljunk! Adni kell 15% ügynökségi kedvezményt. Aztán mennyiségi kedvezményt, ami persze 5%-tól indul, de elmehet 35-40%-ig, sőt, akár tovább. És végül nem ritka az ezen felüli bónusz is, a maga (ésakkorezüzletititok) százalékával. Igen, ezeket "csak" az ügynökségeknek kell kifizetnünk, de ehhez közeli kedvezményt illik adni a direkt ügyfeleknek is! Igaz, lehet, másnak nevezzük, pl. azért olcsóbb neki, mert hajlandó 3 hónapot aláírni, vagy mert végre hajlandó hirdetni...
Ebből látszik, hogy jó, ha a listaár felét megkapjuk! Ehhez képest (is) árazzunk!
A fentiekben nem beszéltem semmi konkrét összegről, és nem véletlenül. Maradjon meg ez egyedi tanácsadási feladatnak nálam, vagy másoknál, akiknek van ezirányú tapasztalata. Azért mégis adnék egy fogodzót, ez pedig egy becsülhető "reklám-érték". Ennek az alapja az adott idő alatt elérhető felhasználók mennyisége és az elért felhasználók "milyensége", vagyis a nálunk elérhető célcsoport(ok). Azaz ha egy hónap alatt 20 ezer egyedi felhasználóm van, akikről tudom, hogy nagyvárosi AB státuszúak, akkor ehhez lehet rendelni egy árat. Pl. azt, hogy ha egy ember elérése (a példa kedvéért) 10,- Ft-ot ér, ésha valaki olyan kampányt futtat, amivel elér mindenkit, akkor az 10,- x 20.000 = 200.000,- Ft-ot ér. És akkor akár innen is el lehet kezdeni visszaszámolni a banner árakat.
Írtam, hogy remélem az online marketing oktatás éve lesz 2009. Azért ehhez tenni is kell, és ezért is örültem meg nagyon, hogy a Sämling felkért egy olyan együttműködésre, amelynek keretében több képzésben is részt fogok tudni venni, mint oktató.
Az első képzés máris egy komolyabb, 5 napos tanfolyam lesz, Hatékony, megtérülő online marketing 5 lépésben címmel.
A képzést nem egyedül csinálom (hálisten), hanem Ihász Ingriddel, akit az értő és úri közönség Rabbit néven ismerhet, hiszen ő írja a Rabbitblogot. Amellett nyakig benne van a gyakorlatban, hiszen kampányokat szervez, tervez, futtat és így tovább...
Az 5 nap programja:
1.nap: online stratégia
2.nap: weboldal
3.nap: online reklámozás
4.nap: online értékesítés
5.nap: összefoglalás és esettanulmányok. Kampány / kommunikáció eredményességének mérése.
A tematikát úgy raktuk össze, hogy gyakorlati tudást adjunk át, de elméleti megalapozással. Így a képzés érdekes lesz azoknak, akik még csak akarják csinálni az online marketinget, de azoknak is, akik már csinálják azt.
Bővebb információ jelentkezés és minden egyéb praktikusság erre »»
Amikor egy hirdetés áráról beszélünk, akkor több dolog is felmerülhet. Az első és legkézenfekvőbb az árazás módja. A második az árszint, vagyis "mennyi az annyi". A harmadik pedig a nem-média költség, vagyis az a pénz, amennyiért elkészül egy banner.
Nézzük ezeket szépen sorban, elsőként az árazás módját (a másik kettőt pedig a következő bejegyzésekben).
A bannerek árazása az interneten alapvetően négy különböző módon történhet. Ezek, majd látjuk, megélhetnek egymás mellett is, de alapvetően a weboldal tulajdonosának a döntése, melyiket választja.
A legegyszerűbb árazás az idő alapú ár. Ez azt jelenti, hogy egy adott helyen egy adott időre megveszek megjelenést, és kifizetek fix árat. Vagyis például az Index címlapon veszek egy felső superbannert egy napra, és fizetek érte listaáron majdnem nettó 4 és fél millió forintot. Ilyen esetben tehát nem számít a letöltések mennyisége, nem számítanak a kattintások vagy az, hogy hányan látták.
A második legegyszerűbb árazás a letöltés alapján történő árazás. Mondjuk veszek 120x240-es vertical-ból 100 ezer megjelenést. Ezt adott felületeken és adott időzítésben kérem (pl. Origó Belföld rovat cikkek, kedden és szerdán), és ennek megfelelően fog megjelenni jellemzően folyamatosan, átlagos eloszlásban.
A harmadik árazási mód a kattintás alapú árazás. Ezek sok esetben mix megjelenések, vagyis 2-3-4 különböző méretű bannert kérnek, de más dolgunk nincs: fizetünk a kattintások után, legyen az 100 vagy 100 ezer megjelenésből.
Végül a negyedik árazás a legravaszabb: az egyedi eléréseket fizetjük meg. Vagyis azért fizetünk, hogy elérjünk 10 ezer felhasználót. Azt is meghatározhatjuk, hogy egy felhasználó mondjuk maximum 5 alkalommal találkozzon a hirdetésünkkel.
Melyik a jobb megoldás? Mindegyik jó, és mindegyik rossz - nem lehet általánosan megmondani. Függ a portáltól, de portálon belül akár rovattól vagy szolgáltatástól, függ kampánytól és függ a kreatívtól is. Ezért aztán főleg a "nagyok" lehetővé teszik ezek közül több különböző használatát is. Tervezéskor pedig azt vesszük elő, ami a kampány célját a legjobban szolgálja.
Mindenhol a válságról van szó, a nagyvilágban az internetes hirdetések ára ennek megfelelően csökken is. Úgy a banner (display), mint a PPC árak az utolsó negyedévre szépen estek lefelé.
Nincs ezen mit meglepődni, bármennyire is versenyképes az internet, az alacsonyabb árakat mintegy elvárja a piac. Ott. Külföldön.
Idehaza meg azt hallom, hogy miközben a "nagyok" már pontosan érzik a válság miatti bevétel-csökkenést (a pletykák nagyon sok milliókról beszélnek...), mégsem azzal reagálnak, hogy kedvezőbb árakat kínálnak, hanem növelni akarnak. Mégegyszer: a hazai portálok azt tervezik, hogy növelik a hirdetési árakat.
Ha ehhez hozzáteszem, hogy a hazai árak eleve nem alacsonyak a nemzetközi összehasonlításban, akkor könnyen megérthetjük, hogy miért nem örülök ennek a lépésnek. Ugyanis miközben itt állítólag áremelkedés lesz, a többi média kénytelenül csökkenteni fog. Márpedig így nagyon hamar el lehet veszíteni azt a kis előnyt, amit az internet ad!
Ez a legrosszabb lépés most szerintem. Igaz, hozhatja a piac átrendezését is, hiszen a kisebb portáloknak nagyobb lehetőség nyílhat.
Hát, meglátjuk. Érdekes lesz ez a tavasz.
Nem elég nekem a válság, meg ez a hol tél - hol tavasz időjárás, mindenféle vírusok is keringenek körülöttem. Aztán amikor azt hiszi az ember, végre vége, újrakezdődik...
Így fent említett vírus okán kérek elnézést minden kedves ügyfelemtől és olvasómtól, hogy az elmúlt szűk egy hétben nem voltam a helyzet magaslatán - finoman szólva.
Tartozok még egy januári banner hónap befejező bejegyzéssel, tartozok még egy februári tematikus hónap nyitó bejegyzéssel, és van pár feldolgozatlan gondolat is felírva - igyekszem majd utolérni magam.
Addig is mindenkinek vírusmentes napokat!
Hátat a falnak és megdögleni!
Lee Van Cleef tudta ezt remekül.
Először arra gondoltam, hogy szó nélkül hagyom a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete elnökének véleményét, van szegényeknek annyi bajuk... De aztán arra jutottam, hogy mégiscsak egy komplett iparág egyik választott vezetője, és a véleménye sokat számít. Épp ezért is bosszant, hogy volt szerencséje azt nyilatkozni, hogy igazuk volna az importőröknek, ha nem reklámoznának, most ugyanis senki nem figyel oda a hirdetésekre.
Érted. Amikor baj van, esik a forgalom, jóval kevesebben vesznek a termékedből, akkor valóban az a feladat, hogy fölteszed mindkét kezed a levegőbe, kinyitod a szád, és várod a sültgalambot. Biztos a te szádba fog repülni, mert az olyan!
Hátat a falnak, és megdögleni! Ahogy Cseh Tamás is énekli. Ez a megoldás a válságban, nemigaz? Biztosan segít.
Vagy megpróbálsz alkalmazkodni, megpróbálsz inkább vevőket keresni. Olyanokat, akik mégis hajlandóak venni. És ezeket vajon hogyan éred el? Ugye nem azt várod, hogy pont a te portékádat veszi meg? Vagy ennyire bízol magadba? Akkor nem kell félni, elég remélni. Nem kell a hirdetés. Vagy van versenytárs? Akkor talán nem kellene hagyni, hogy hozzá menjen az a kedves vevő, nemigaz?
A válság bizony hozhat olyan eredményt, hogy átrendezi a piacot. Nagyon. Az eddigi nagyok kicsik lehetnek (hátradölnek, nem költenek, minekaz), az eddigi kicsik megnőhetnek (keresik az olcsó és hatékony csatornákat, valódi ügyfélélményt alakítanak ki, befektetnek ha van miből). És ebben a reklámnak iszonyúan nagy lehet a szerepe: most, hogy válság van, még akár kisebb is lesz a reklámzaj, egyszerűbb és karakteresebb üzeneteket lehet megfogalmazni.
Azt gondolom, sületlenség az, amit Győző Gábor mondott. Egyébként ahogy nézem, az importőrök sem úgy gondolják, ahogy ő: jönnek azért szépen az autós reklámok most is. Mert aki nem reklámozik egy ilyen versenyző piacon, az bizony konkrétan becsukja a boltot. Kirakja a zárva táblát.
Aki pedig reklámozik? Meglátjuk...
Utolsó kommentek