Onlinemarketing blog

Tegnap több helyen is belefutottam abba a hírbe, hogy a Meta, a Facebook és az Instagram tulajdonos cége finoman meglengette, hogy kivonulhatnak az európai (EU) piacról, ha nem sikerül megállapodniuk az adatkezelési kérdésekben. Most tekintsünk el attól, hogy a szigorú EU-s adatkezelés mennyire jó vagy sem (hosszú vitákat lehet erről folytatni), és gondoljuk végig, mi lenne, ha a Meta tényleg kivonulna.

A Mashable cikke kifejezetten vicces, ahogy azt írja, milyen szerencsések lennénk mi, európaiak, ha ez történne. 

To which we as Americans can only say: Luckyyyyyyyyyy!!!!

És ez rögtön adott is nekem egy olyan felütést, hogy vajon mennyiben lenne tragédia, ha tényleg bekövetkezne a Facebook, az Insta, és még akkor valószínűleg a Messenger, a WhatsUp bezárása? Azt sokan tudják, hogy Kína például államilag korlátozza ezeket a szolgáltatásokat, ezért ott lényegében nincsenek is jelen, van saját szolgáltatásuk több is. Ezek közül amúgy a WeChat itthon is ismert, bár azért nem nagyon használják az itt élő kínaiakon kívül sokan. Ez előrevetíti, hogy ezzel a lépéssel az európai szolgáltatások törhetnének előre.

Vagy nem.

Oké, Messenger helyett ott a Viber meg a Telegram, sőt a Telegram kicsit a Facebook helyett is működhet. De az sem lenne lehetetlen, ha a Kínai szolgáltatások törnének előre - mondjuk nekik is be kell tartani az EU-s elvárásokat adatkezelésileg.

De az igazi gondot az fogja okozni, hogy ezek a platformok sok cég és ember számára amiatt értékesek, hogy itt építettek követőbázist. És ez a követőbázis bizony elveszhet, egyik napról a másikra! Most azok járnak jól, akik már pár éve szenvednek a Facebook organikus elérésével, és ezért alternatív utakat építettek az olvasók, vevők elérésére, de azért ugye nem ez a jellemző.

Ezzel a lépéssel kiesne két hatalmas elérésű platform, kiesnének felépített követői táborok, kiesnének megszokott folyamatok - és kiesnének amúgy az ezzel járó feladatok is, vagyis nem lenne munkája szövegíróknak, kampánykezelőknek. Az biztos, hogy még egy rendezett kivonulás is hatalmas gondot okozna.

Meg fog-e ez történni? Nem mernék nagy összegben fogadni arra, hogy igen. Az EU piac azért elég jelentős, nemcsak méretben, de vásárlóerőben is, a Meta-nak nem célja, hogy ne tudjon megállapodni. Valami megoldás biztos lesz.

Ha pedig nem... A Facebook előtt is volt élet, a Facebook előtt is volt online marketing. Néhány eszköz majd felértékelődik, lesznek új, népszerű szolgáltatások, és alkalmazkodni fogunk az új helyzethez is. Ahogy mindig is tettük.

Ha bármilyen üzleti tevékenységet csinálunk az interneten, akkor egy dolog biztos: mérésre szükségünk van. És ha van weboldalunk, akkor azt mérnünk kell. Ez számomra kifejezetten alap, de azt látom, hogy a mai napig készülnek weboldalak mérés nélkül.

Ha mérés, akkor általában a Google kifejezetten bőséges adatokat adó mérőeszközét, a Google Analytics-et (GA) használjuk. Bár létezik más eszköz is, de a GA egyfajta iparági standard lett. Érdemes beszélnünk majd az ott található adatok értelmezéséről (és pontosságáról) is, de ami a legfontosabb, hogy tudjuk, mire való a GA: megmutatja, hogy a felhasználók mit csinálnak a weboldalunkon. Honnan jönnek, meddig vannak ott, és milyen utat járnak be.

Mert van a Google-nek egy másik (szintén ingyenes) eszköze, a Google Search Console (lánykori nevén Webmasters Toolkit), amely szintén a weboldalunkkal kapcsolatos adatokat ad, de mást, mint a GA. A Search Console ugyanis azt mutatja meg, hogy mit lát a Google kereső a weboldalunkból: egyrészt ha talál hibát, azt jelzi, másrészt megmutatja, mely kulcsszavakra, kifejezésekre jelenik meg a weboldalunk a Google keresőben, milyen arányban kattintanak a megjelenésekre, és hanyadikak vagyunk az adott keresésre (átlagosan).

Bár a Search Console elvileg ugyanazzal a weboldalba épített kóddal is beállítható, mint a GA, de amíg nem lépünk be legalább egyszer, nem kezd el adatokat gyűjteni.

Ez a két eszköz használata az, ami a belépő szint, a mérés minimál. Akinek legalább ezek nincsenek, az biztosan nem tud komolyan üzleti tevékenységet folytatni a weboldalával. Innen kell tehát elindulni.

Sokszor kell tanácsot adnunk weboldal készítésekor. Ez általában egy hosszabb folyamat, ami azt jelenti, hogy többszöri egyeztetéssel jutunk el odáig, tudjunk javasolni tartalmat, szöveget, képi világot. De elég sokszor fordul elő, hogy már majdnem kész tervvel érkezik az ügyfél, és azt kell "megszakérteni".

Ennek kapcsán három olyan dolgot emelnék ki, amit mindig, minden egyes weboldaltervnél el kell mondjak, mert bár nagyon triviális, de sokan mégsem tudják.

1. Mobil first

Ezerszer elmondtam már én is: mobilos megjelenést kell tervezni. Amikor kapok tervet, tíz esetből tízszer desktop tervet kapok. Egy fektetett téglalapot, 2-3 hasábos felosztással. Ami persze tök jó, de a látogatók egyre nagyobb része mobilon fogja megnézni. És ez az "egyre nagyobb rész" nem ritkán 60-70%.

Vagyis ha valaki önszántából elkezd tervezgetni, rajzolgatni, mindig gondolja végig, mobilon ez hogyan fog kinézni!

2. Címlap

Nagyon sok időt eltöltenek az emberek azzal, kitalálják milyen legyen a címlapja a weboldalnak - és aztán nem sokat foglalkoznak az aloldalakkal. Pedig ha van értelmes tartalom az oldalon (márpedig az kell, hogy legyen is értelme), akkor a látogatók nagy része nem a címlapot nézegeti. Nem kevés olyan weboldalt látok, ahol a látogatói forgalomnak mindössze egytizede jut el a címlapra is.

Ez két dolgot jelent: egyrészt a címlap nem minden, nem elég csak azt megtervezni, és a fontosabb információkat nem elég csak oda kirakni. Másrészt, a címlapra töltött rengeteg tervezési idő nagy része nem fog megtérülni.

3. Tartalom

Amikor a tartalmat átnézem, mindig tudnom kell, mi a célja az oldalnak. Ha nem webáruházról beszélünk, akkor fontos az a kérdés, hogy bemutatkozni akar a cég vagy eladni? Mert ha bemutatkozni, akkor azt kell leírnia, mivel foglalkozik, mit kínál. De ha eladni, akkor elsősorban azt kell leírnia, mit nyer a vevő azzal, ha őket választja, ha az ő termékeit veszi meg. Tehát nem arról beszélünk, mi mit adunk, hanem arról, ő mit kap. Fokozottan igaz ez akkor, ha nem terméket kínálunk, hanem szolgáltatást.

Ez a három pont természetesen nem minden, sok más kérdés is felmerül, ezek nagy része cégspecifikus. De a fenti hármat minden esetben át kell gondolni.

Ha ég a ház, akkor nem azzal kezdünk el foglalkozni, hogy csöpög a csap, hanem oltunk. És ha az oltásnak következményei vannak, akkor majd utólag igyekszünk azokat is kezelni. Kicsit ezt éreztem az elmúlt két évben. 2020 elején berobbant a Covid járvány, annak minden következményével. A gazdaság leállt, az emberek mentálisan is megzuhantak, a kormányoknak fogalmuk sem volt mit kell tenni. Kialakult egy szar helyzet.

Aztán az első ocsúdás után hirtelen akarta mindenki újraindítani a gazdaságot, és ez mindennél fontosabbnak tűnt. Égett a ház, így nem volt érdekes, hogy ez a tűzoltás mit okoz. És egy dologról szinte teljesen elfeledkeztünk: úgy újraindítani, hogy azokat az alapvető hibákat, amiket addig elkövettünk, próbáljuk meg kiküszöbölni.

Közvetlenül a járvány előtt kezdtem el írni arról milyen kapcsolat van a marketing és a környezetvédelem között. Valahol még az elején jártam a témának, de aztán a világ kifordult a tengelyéből, és tényleg mással kezdtem el foglalkozni én is. És bár közben néha fel-felmerült a környezetvédelem (pl. a home office kapcsán), de most azt látom, a többségnek mindennél fontosabb az, hogy az emberek újra fogyasszanak. Mert az pörgeti a cégeket, a gazdaságot...

Ezt szolgáljuk mi ki napról napra. Nem látok pozitív irányba változást, szinte minden ugyanúgy működik, mint korábban, talán csak annyi a különbség, hogy most kevesebb cég akar zöldebbnek látszani. Mert sokan gondolják azt, ez most nem érdekes...

Tény, a korábban elindult változtatások, törvényi szabályozások nem álltak le, haladnak ezek a tervek. Az autók elvileg zöldülnek, az eldobható műanyagok használatát talán lassan sikerül rendesen korlátozni, a kormányok nem léptek vissza, szabályozás szintjén legalábbis. De mást annyira nem látok. Kicsit félek, a felfutó gazdaság majd felfutó környezeti terheléssel ugyanoda fog visszajutni, ahol voltunk, sőt, talán még rosszabb is lesz.

Mert sokat nem tettünk azért, ne így legyen. Mintha most a szándék se lenne meg. Pedig ha nem vigyázunk a környezetünkre, akkor a Covid hatásainak többszörösét fogjuk a következő években elszenvedni. És ebben mi, marketinggel foglalkozók is nyakig benne vagyunk.

Mi lehet a megoldás? A világ szépen elindult a még inkább online üzlet felé, ami akár jó is lehet. Cserébe az árukat nem tömegével mozgatjuk, hanem sokszor egyesével. Ami jó a vevőnek, vagyis az, hogy elvben bárhonnan rendelhet, nem igazán jó a világnak - egyszerűen egy pár dolláros vacak is repülőzik, hajózik, csomagolásban, nagy helyet foglalva. Nem, ezt nem a marketingesek oldják meg alapvetően, de gondolhatunk mi is erre. Legyen például kiemelt előny, ha valami helyben készül. Ha valami helyi alapanyagból van. Számítson az a kommunikációban, ha valaminek kisebb az ökológiai lábnyoma. És ne festékkel zöldítsünk, hanem emeljük ki azt, ami valóban környezetvédő. És magyarázzuk el, miért fontos ez, magyarázzuk el, tanítsuk meg, hogy ezt is figyelembe kell venni.

Álljunk át fejben arra, hogy védjük a bolygónkat. Egyelőre még Elon Musk se képes átköltözni másik bolygóra, ne számítsunk arra, lesz más Földünk.

Kérdésekből élek. Ahhoz, hogy fel tudjak mérni egy feladatot, kérdeznem kell. Ahhoz, hogy tervezni tudjak, kérdeznem kell. Ahhoz, hogy bármiről információt kapjak, kérdeznem kell. A tanácsadói munka egyik legfontosabb tudása az, hogy mikor milyen kérdést kell feltenni.

Mert nagyon sok rossz kérdés van, amire nem kapunk jó választ. És most itt nem az irányított kérdőívekre gondolok, amikor már a kérdésben benne van az elvárt válasz is. Hanem a túl részletes vagy épp ellenkezőleg, a túl általános kérdésekre. Ugyanis a rossz kérdésre már nem fogunk kapni jó választ, csak akkor, ha nagyon szerencsések vagyunk.

Mondok egy példát. Az egyik legfontosabb kérdés, amit fel szoktam tenni az, hogy mi a célunk. Amikor egy cégtől megkérdezem, mi a célja, akkor azt nem tehetem fel ilyen egyszerűen. Nem, mert egyáltalán nem biztos, hogy arra válaszol, amire nekem van szükségem. Mi a cél? És sok cégvezető ezt a választ adja: legyünk ismertebbek! Hurrá, akkor irány a tankönyv sokadig fejezete, a márkaépítés, meg is van minden oldva!

Hát, nem. Mert ha nem kérdezünk tovább, akkor hibázunk. Mi a cél? Legyünk ismertebbek. De mit akarunk ezzel elérni? Hát, nagyobb forgalmat. És amikor ezt a választ megkapjuk, máris kiderül, nem márkát kell építeni, hanem eladni kell.

A jó kérdések tanulhatók, de kell az a tapasztalat, hogy mikor melyiket tegyük fel. Amikor a robotos posztomban azt írtam, egy robot nem tud intuitív lenni, akkor többek közt erre is gondoltam: hiába tudja a kérdéseket, azt is tudni kell, mikor melyiket kell feltenni. És mikor melyiket kell kihagyni.

Ma is megyek egy olyan megbeszélésre, ahol nekem csak kérdezni kell és meghallgatni a másikat. A tanácsadónak ez a második legfontosabb tudása a kérdések után: ügyesen hallgatni. És persze a válaszokat ügyesen jegyzetelni is, mert majd ezt követően ebből fogunk dolgozni!

Elvállalunk egy munkát, elkezdjük csinálni. Kell hozzá programozó, grafikus, szövegíró... És a munka csúszik. Valamelyik elem nem készül el időben, bonyolultabb lett valamit megoldani, nem úgy jött ki a lépés, ahogy kellene. De a megrendelő már várja (teljes joggal). És akkor el kell kezdeni elmondani, miért nem kapja még meg. Mit hazudjunk?

Semmit.

Igen, semmi hazugság nem jó. Nincs olyan hazugság, ami többet ér, mint elmondani az igazat: rosszul mértük fel, kell még idő, elakadt egy fázis. Ciki? Annál nem nagyobb ciki, mint a csúszás maga. Magyarázkodás? Igen, ha az a célunk. Akkor kell magyarázkodni, ha az ügyfél magyarázatot kér.

Én szeretek úgy dolgozni, hogy nemcsak a munka végén mutatjuk meg, mire jutottunk, hanem az egyes fázisokat is. Ez egyrészt megnyugtatja a megrendelőt (haladunk), másrészt segít abban is, hogy jó irányba haladjunk. És nem utolsó sorban kevésbé kellemetlen a csúszás.

Mert csúszás mindig van. Előfordul, hogy a csúszást is belekalkuláljuk - ezért tart egy két napos munka egy hétig az ajánlatban. De így is belecsúszhatunk abba, hogy kifutunk az időből. Ha elkezdünk hazudni, akkor abba előbb-utóbb belebukunk. Sokkal nehezebb egy hazugságra felépíteni bármit, mint igazat mondani. Nem beszélve arról, hogy a bizalom ezekben a munkákban kiemelten fontos.

Mi így szeretünk dolgozni. Igaz, eleinte ezt meg kellett szokni, de már sokkal kényelmesebb így, mintha mindig ki kellene találni egy mesét. Ahhoz már nem igazán volna kedvem.

Nagyon régóta használom a LinkedIn-t, és a cégünknek se most készült el a LinkedIn oldala, az is megvan sok éve. De valahogy mindig csak ilyen "futottak még" felület volt, ott vagyunk, mert ott kell lenni, de amúgy nem sok értelme van.

Azt hiszem, ez mára nagyon sokat változott. Köszönhetően részben a Facebook-nak, és talán a Covid-nak is, a LinkedIn most értékesebb helynek tűnik néha, mint a Facebook. Sőt, januártól majdnem elérésben is jobb...

A Facebook az utóbbi időben egyre több oldal esetében vágta vissza radikálisan az organikus eléréseket. Eddig se volt olyan nagyon jó, átlag 10 százalékot azért elért a legtöbb organikus poszt (ennyien látták a követőkhöz képest). Persze mindig van néhány kiugróan jó, és sokszor van rosszabb is, de ez az átlag megvolt. Aztán idén mintha ennek csak a tizede lenne. Átlagosan. Vagyis a követők 1 százaléka látja a Facebook oldalunk posztjait, ha nem hirdetjük.

Aztán ott van a Facebook fal. Iszonyú sok hirdetéssel, még több olyan tartalommal, amiről a Facebook azt hiszi, érdekel. És sokat téved... Egyre kevésbé inspiráló oda belépni, azt nézegetni. Én visszatértem már bő egy éve a Twitterre, de az cégeknek azért nem megoldás idehaza.

Viszont a LinkedIn működik. Nézegetik a posztokat, reagálnak rá. Persze kevesen, de kevesebb is a követő, így az arányok kifejezetten jók. Meglátjuk, ez hogy marad, hogy változik, de jelenleg a LinkedIn kifejezetten hatékony felület számunkra.

Szóval, hello LinkedIn, újra itt!

Ja, és követheted a cégünket LinkedIn-en is, természetesen »»»

Ahhoz, hogy egy webáruház, egy webes üzlet jól működjön, el kell érni egy minimális bevételt valamilyen időtávban. Vannak vállalkozások, amelyek havi szinten, mások negyedéves vagy éves szinten tudják meghatározni a szükséges bevételeket, de mindenkinek tudnia kell, mennyi pénz az, amiből már megél. Aztán persze van az az optimális bevétel, amiből nemcsak a kiadásokat lehet fedezni, és van a vágyott bevétel, amitől már kifejezetten boldog mindenki.

A gond akkor van, ha ez a bevétel nincs meg. Ha nagyon nincs meg, akkor valószínűleg alapvető problémák vannak (vagy az elvárásainkkal, vagy azzal, amit csinálunk), de ha csak egy kicsi hiányzik, akkor sokkal nehezebb kitalálni, mi lehet a gond. Ha például el kell érni havi 100 lead-et vagy mondjuk 5 millió Ft bevételt, de nincs csak 90 lead, vagy csak 4,5 millió Ft, és úgy nincs, hogy nem tudunk ebből kirobbanni, egyszerűen ez egyfajta plafonként jelentkezik, akkor mit csináljunk?

Írtam már korábban is erről a problémáról, adtam is tanácsokat, mit érdemes csinálni. Ami miatt most újra előveszem a témát, az annak folyamatos aktualitása. A korábbi cikkben leírtam, hogy mely területeken érdemes szétnézni, ha javulni szeretnénk:

• Célzás
• Költségvetés
• Üzenet
• Kreatív

(Bővebben »»»)

De nem beszéltem arról, ami a helyzet másik oldala: amikor nem tudunk valamiért több bevételt kapni, akkor érdemes megnézni, az elvárásaink valóban lehetségesek-e, illetve tudunk-e megtakarítani, az elvárásainkat csökkenteni? Vagy - ami már nem marketinges, hanem üzleti döntés - a bevételszerzés lehetőségét bővíteni? Több árut behozni, más beszerzési forrás után nézni, esetleg átalakítani az üzleti modellt?

Nagyon sok olyan vállalkozás van körülöttünk, amelyik rákényszerült arra, változtasson az eredeti elképzelésein. A Netflix például eredetileg DVD kölcsönző volt, abból lett a legismertebb streaming szolgáltató. Váltottak, szinte csak a név és a szolgáltatás alapjai maradtak meg. Az Amazon könyvesboltként indult, persze online. Abból növekedte ki magát, és lett egy olyan céggé, amely alapvetően meghatározza nemcsak az e-kereskedelmet, de részben a hálózati infrastruktúrát is a szolgáltatásaival.

Van az a pont, amikor a növekedés nem történhet meg máshogy, csak azzal, ha újragomboljuk a kabátunkat - vagy egyszerűen lecseréljük valami másra. Ebben a lépésben már nem a marketinges fog segíteni. De ha kitalálunk egy új irányt, annak a tesztelésében, piackutatásában nem baj, ha részt vesz marketinges is.

A marketing tehát nem alkalmas mindenre, ahogy tegnap is írtam. De segíthet az üzleti folyamatokban, az üzleti döntésekben. És segíthet lecserélni azt a kabátot.

Marketinges vagyok, nem varázsló. Még akkor is így van ez, ha folyamatosan látok olyan hirdetéseket, ahol magukat marketingesnek nevezők csodát ígérnek jó pénzért. Azt is látom, hogy vannak vállalkozók, akik csodát várnak a marketingestől. Nem megy az üzlet, nincs forgalom, jöjjön akkor egy marketinges, oldja meg. Ha elromlik az autó, akkor visszük a szervízbe, ha elromlik az üzlet, megyünk a marketingeshez.

Aztán jön a csalódás. Ahogy az orvos sem tudja egyik pillanatról a másikra megjavítani a beteget, ahogy az egészséges élethez is egészséges életmód kell elsősorban és nem gyógykezelések, úgy a marketing sem fog a szarból várat építeni... Legyen bármilyen jó a termék, a szolgáltatás, biztosan kell ahhoz idő, hogy a jó marketing segítsen. Ha nem volt korábban semmi kommunikáció, akkor tiszta lapról felépítve is sokszor hónapok, míg eredmény van, ha pedig volt korábban kommunikáció, de az inkább rontott a helyzeten, akkor néha még több idő szükséges.

A marketinget kicsit úgy érdemes elképzelni, mint egy hangerősítőt plusz keverőt. Javítani tudunk a hangzáson, szebben fog szólni, amit a cég mond, több emberhez el fog jutni, de az alapvető dallamot nem fogjuk átírni. Ha egy termék rossz, hiába reklámozzuk, egy idő után sokan fogják megtapasztalni, hogy rossz, és még kevésbé fogják venni. Ha egy szolgáltatás pocsék, akkor azt se lehet reklámmal kijavítani. Nem, a marketinges nem tud varázsolni, főleg nem úgy, hogy a rosszból jóvá váljon valami.

A kisvállalkozásoknál sokszor látom azt, a tulajdonos hisz abban, amit csinál, és nem hallgatja meg azokat, akik kritizálják. Akkor sem, ha jogosak a kritikák. Aztán amikor elkezdünk reklámozni, derülnek ki a problémák: egyre több vevő panaszkodik, vagy egyszerűen nem sikerülnek az eladások, nem jönnek a lead-ek. A szomorú az, hogy ilyen esetben előbb-utóbb mi, a marketingesek leszünk a hibásak. És nem az történik, hogy a hibákat kijavítja a vállalkozás, hanem keresnek egy új marketinges csapatot. Aztán egy újat. És aztán megint egy újat...

Egy jól felépített üzletet, egy olyan terméket, ami jó minőségű, öröm "marketingelni". De még jobb, hogy lehet. Ha ez nincs meg, akkor sokszor csak a szenvedés van. Mert hiába jók a hirdetési kreatívok, hiába van jól beállítva az összes kampány, ha végül nem azt kapja a vevő, amit szeretne. És ilyenkor nekünk, marketingeseknek is rossz a szájunk íze. Nem ilyen lovat akartunk mi se...

Csodát tehát ne várjon senki, de ha a termék jó, ha a szolgáltatás olyan, amilyet ígérünk, akkor a marketing képes úgy felpörgetni az eladást, hogy mindenki boldog legyen: az eladó, a vevő, és mi is.

A robotokat mindig a technikai fejlődés szükségszerű részének gondoltam, és ahogy sok gyerek, nekem is a humanoid robot volt "a robot". Ennek valószínűleg elsősorban Asimov művei az oka, a robotregényeket már nagyon fiatalon olvastam. De a scifikben a robotok általában is humanoidok voltak.

Így aztán, amikor megjelentek a gyártásban az első robotok, amik messziről sem hasonlítottak az emberre, kicsit csalódtam. Ez robot? Ez egy mechanikus izé, és nem is gondolkozik! Később megszoktam, majd a XXI. századra már teljesen normális volt, hogy egy takarító robot nem egy bejárónő gépesítve, hanem egy felfordított lavor kerekekkel. És azt is megtanultam, egy robot nem is biztos, hogy fizikailag látható: azokat a szoftvereket is így nevezzük, amelyek maguktól hajtanak végre összetett feladatokat, pl. végigjárnak weboldalakat, elemzik és mentik azok tartalmát, hogy aztán mi tudjunk keresni egy keresőoldalon.

És már a robot helyett automata van, nem robotizálásról, hanem automatizálásról beszélünk inkább. És ez az automatizálás egyre több helyen jelentkezik az életben. Minden olyan munkafolyamatnál megjelenik, amely monoton, ahol precíznek kell lenni, de nem igazán kell gondolni, inkább csak egyszerű eldöntendő kérdéseket kell megválaszolni.

És természetesen ez megjelent a marketingben is. Ma már teljesen természetes, ha egy marketing folyamatot úgy építünk fel, hogy tele van automatizmussal. Hírleveleket küld a rendszer, amiket előre elkészítettünk. Reagál, ha a felhasználónak valamire szüksége van. Tegnap ilyen robotasszisztenssel chat-eltem egy ügyfélszolgálaton.

Az összes robotizálásnak az a lényege, hogy azokat a munkákat levegye az ember válláról, amik unalmasak, amik rutinszerűek. Elsősorban azért, mert már akár rövidtávon is olcsóbb ez a megoldás, mintha embereket kellene fizetni ugyanerre. És ez elég jól hangzik, de felmerül a kérdés: ha mindent robotizálunk, mit fognak csinálni az emberek?

Ennek van legalább három területe. Mit kezdünk a kérdéssel gazdaságilag (emberek elveszítik a munkájukat), mentálisan (nincs szükség a munkájukra) és politikailag (az előző két problémát valahogy kezelni kell).

Én ezekre nem tudok és nem is akarok ebben a bejegyzésben választ adni. Azt tudom, hogy miközben rengeteg dolog automatizálható, nagyon sok dolog nem. A marketingben biztosan nem. Jelenleg még nem tud egy robot kreatív lenni. Nem tud intuitív lenni. Nem tud emberi lenni, a szó nagyon sok értelmében. 

Nekünk, marketingeseknek a robotok abban segíthetnek, több időnk legyen gondolkodni. Több időnk legyen alkotni. Több időnk legyen olyan dolgokkal foglalkozni, amiket a robotok nem tudnak megcsinálni. És meg kell tanulnunk, mennyiben más az élet azzal, hogy sok dolog automatizálható. Az elmúlt 10 év marketingje már erről szólt, és egyre inkább erről fog szólni a jövő. 

A XXI. századi robotok továbbra sem humanoidok, sőt, el sem várjuk már, hogy azok legyenek. A XXI. századi robotok a karjaink, a lábaink, az unalmas fél napjaink, a gépies feladataink. De gondolkodni egyelőre nekünk kell. És ez remélem még nagyon sokáig így fog maradni.

Amikor 1996-ban az első weboldalakat készítettem megrendelésre, tudtam, hogy a megrendelőknek csak halvány elképzeléseik vannak arról, mennyit fog ez érni. De akik megrendeltek weboldal készítést, biztosan képben voltak, tudták mi ez az egész internet meg web. Nem voltak sokan, 2000-re érte el az internet penetráció idehaza a 10 százalékot.

Mára eljutottunk oda, hogy vannak megrendelőim, akik annyit tudnak, kell nekik az internet, vagyis akarnak egy weboldalt, de a számítógéphez lényegében nem értenek. Használják az okostelefont, és olyan megoldást akarnak, amit ott látnak, de nem tudják, ennek milyen háttere van pl. informatikailag. El akarnak adni, ennyit tudnak.

Hogy ehhez nemcsak áru kell és akarat, hanem nem árt valami olyan háttér, ahol kezeli az árukészletet, meg van az egésznek komoly jogi oldala is, láthatóan meglepő információ. A napokban úgy éreztem magam, mint aki vízben gázol: hiába magyaráztam, láttam, értettem, le van maradva egy szinttel az, aki kérdez.

Meg fogják tanulni. Kellően türelmesen el kell magyarázni a lépéseket, és rá fognak jönni, ez hogyan működik. Megrendelők lesznek, később akár még bele is tanulhatnak. Mert ez a jelenség nem azt jelenti, hogy hülyék lennének. Sőt, nagyon okosak, hiszen szakértelem nélkül felismerték, erre van szükségük.

A tudást pedig megszerzik, de éppen csak annyit, ami ahhoz kell, hogy az elképzelt dolgokat megvalósítsák. Lesz egy webáruházuk, és ha jók lesznek a termékek, nem árulnak drágán, és többé-kevésbé az informatikai háttér is kialakul, sikeresek lesznek.

Mert ahhoz, hogy az interneten üzletet indíts, egy dolog kell: a vállalkozói szellem. A többi megtanulható.

A hétvégén jött szembe ez a kép, ránéztem, és tudtam, ezt nekem le kell menteni, meg kell osztani. Annyi cikket olvastam arról, hogy a közösségi média milyen mértékben torzítja a valóságát, milyen mértékben torzítja azt, ahogy a többi embert látjuk, hogy már kicsit unalmassá is váltak. De ez a kép egy pillanat alatt elmagyarázza a lényeget. Ránézel, és tudod miről szól.

Kár is lenne ezt tovább magyarázni, azt hiszem.

Tudom, nem a legnépszerűbb írásaim azok, amelyek arról szólnak, éppen hol és mit tanítok, de én mégis szeretem ezeket megírni. Részben azért, mert ezt is fontosnak gondolom, részben azért, hogy ezzel is kicsit reklámozzam azokat a helyeket, ahol órákat adok.

Az első félévben ismét két felsőoktatási intézményben lesznek biztosan óráim: az Edutus online marketing szakirányú képzésén és a Wekerlén levelező tagozaton. Mindkét képzés olyan, ahol igyekszem a napi gyakorlatból megismert dolgokat átadni, így aztán évről-évre folyamatosan frissítem az anyagokat is. Ez egyébként arra is jó apropó, hogy azokon a területeken is friss maradjon a tudásom, amik épp nem érintik a napi munkámat.

Az Edutus Egyetemnek van képzése Székelyudvarhelyen is, az online marketing szakirányú képzés ott is meg van hirdetve minden évben. Most ráadásul két alkalommal is tanítok a Székelyudvarhelyi Egyetemi Központnak - ebből az első biztosan online lesz, a járványhelyzet miatt...

De ma nem tanítok, ma vizsgáztatok: az Edutus Egyetemen leszek záróvizsga elnök, ahol Damjanovich Nebojsával közösen vizsgáztatjuk azokat, akik elvégezték az online marketing szakirányú képzést, és megírták a szakdolgozatukat is. Egy ilyen vizsga mindig izgalmas: a felnőttképzés előnye, hogy szinte mindenki valós céget, valós problémát, valós helyzetet dolgoz fel a dolgozatában, így nagyon sokat tanulhatok abból is, ha csak meghallgatom a szakdolgozat védést. És nagyon jó látni a leendő kollégákat, mennyire felkészültek és profik, mire ideérnek.

Szóval, ma még vizsga és vizsgaidőszak, aztán majd februártól tanítás.

Sajnos nem tudok nem írni a Covidról, amikor a hatásával nap mint nap szembesülök. Olyan pofont adott néhány cégnek, hogy még mindig szédelegnek. Ha a turizmusban érdekelt, budapesti, és nincs kormányzati kapcsolata, akkor bizony könnyen lehet, már nem éli túl a tavaszt sem. De elég csak végignézni, hány étterem zárt be az elmúlt pár hónapban és miért. Egyszerűen kikerülhetetlen ennek a járványnak a hatása.

Aztán itt van nekünk ez a szép, kövér, és az utóbbi évtizedben szinte elfelejtett infláció. Ez sem magától érkezett, és bár van benne vaskosan a kormányzati és jegybanki lépések hatásai, de alapvetően ezt is a Covid okozta. Márpedig ez az infláció annyira brutális, amennyire szokatlan sok év után.

Ezek a hatások mind itt vannak velünk, és ezek bizony érintik a marketinget is. Mit csináljon egy olyan bolt, amely jobbára abból élt, hogy külföldiek turistáskodnak a városban? Mit csináljon egy olyan étterem, amely hasonló helyzetben van?

Sok példát látok arra, hogy most kell ezeknek a cégeknek megtanulni olyan dolgokat, amikre erre eddig nem volt szükségük. Kezdték az éttermek a kiszállítással, de mára más szolgáltatóknak, boltoknak is ki kell valamit találni. Például fel kell építeni online jelenlétet, boltot, azt el kell kezdeni reklámozni, ki kell lépni külföldre...

Tanulni kell marketinget, legalább olyan szintig, hogy utána már ki lehessen találni, mire is volna szükség, és lehessen a végrehajtásra szakembereket találni.

Aki most túlél, az még ettől nem lesz boldog: valahogy fel is kell épülnie. Márpedig az egy lassú és fájdalmas folyamat lesz, mert senki sem bízik abban, hogy a turizmus hirtelen olyan lesz, mint az utolsó békeévben, 2019-ben. Vagyis hosszú böjtre kell felkészülni, miközben a költségek nőnek (infláció, ugye), a helyzet pedig továbbra is bizonytalan.

Van tehát még előttünk sok olyan hónap, amely nem lesz se szokványos, se biztató. És akkor még nem beszéltünk a választásokról, amely ha mással nem is, de a piacra öntött rengeteg hirdetési pénzzel mindenképpen nehezíteni fogja mindenki helyzetét.

Nehéz tavaszunk lesz, na.

A partnereinknek nyújtott tanácsadás része az is, hogy segítünk dönteni nekik abban, ha kapnak egy hirdetési ajánlatot vagy barter együttműködést, azt érdemes-e elfogadniuk. Az ilyen megkeresések sokszor nagyon jónak hangzó ajánlatok, olyanok, hogy néha ki kell "csomagolni", hogy mi is az pontosan, amit kapna a partnerünk.

Amikor a megkeresés arról szól, hogy hirdessünk valahol, akkor talán kicsit könnyebb dolgunk van dönteni. Legyen szó televíziós, rádiós vagy online megkeresésről (print kifejezetten ritkán érkezik), mindig ugyanazokat az alap kérdéseket tesszük fel:

• A célcsoportunkat érjük el ezzel?
• Mennyi embert érünk el?
• Támogatja a megfogalmazott marketing célokat?
• Bele lehet illeszteni az aktuális kommunikációba?
• Megéri itt hirdetni?

Egyszerű kérdések, de nem mindig könnyű ezekre válaszolni. A célcsoportot általában egy médiaajánlatban meg lehet nézni - ha az adott hirdetési helynek van ilyen. Ha nincs, akkor eleve gyanakodhatunk, hogy érdemes-e ott hirdetni. Kérjünk valami kutatást, ami erről szól, vagy ha van működő Facebook oldala, akkor annak a demográfiai statisztikáját (bár ez közel nem pontos, de legalább valamilyen szinten behatárol).

A mennyi embert érünk el kérdés lehet nagyon egyszerű. Ha weboldalról van szó, és benne van a DKT-ban, akkor egyszerűen onnan ki tudjuk nézni - de figyeljünk arra, hogy a megjelenési időszak hosszának megfelelő látogatottságot nézzük! (Vagyis ha egy hétig jelenünk meg, akkor a heti látogatottságot - és a teljes látogatottság nem azt mutatja meg, hogy a célcsoportunkból mennyien fogják látni.) Ha nincs bent a DKT-ban, akkor kérhetünk Google Analytics adatokat, itt is olyan időszakot, amennyi ideig megjelennénk. Ha ez sincs, akkor nem is lépünk tovább.

Ha nem online felületről van szó, akkor vagy egyéb kutatást használjunk (tévé esetében nézettségi számokat) vagy az ajánlathoz kérjünk mérési eredményeket. Általában igaz, hogy a független, külső mérésekben jobban bízhatunk.

Arra a kérdésre, hogy az adott megjelenés támogatja-e a marketing célokat, természetesen a célok ismeretében tudunk majd választ adni. Ha például a célunk a márkaépítés, akkor egy látványos megjelenés, legyen szó bannerről vagy tévében mondjuk műsortámogató logóról tökéletes lehet. 

Az aktuális kommunikációba történő beillesztés is nagyon fontos lépés. Nagyon kevés olyan megjelenés létezik, amely önmagában is megéri. Bármennyire jól hangzik egy tévémegjelenés, ha az "lóg a levegőben", nem fut abban az időben más megjelenésünk, szinte biztosan kidobott pénz. Az is lehet, a kapott ajánlattal olyanokat érnénk el újra, akiket már elérünk más hirdetésekkel - ilyenkor azt érdemes végiggondolni, hogy mennyiben segít ez a plusz elérés.

Végül arra a kérdésre választ adni, hogy megéri-e itt hirdetni, a fentiek alapján lehet, plusz mi ezt ki szoktuk egészíteni egy egyszerű kérdéssel. Jellemzően minden partnerüknél futnak Google ésvagy Facebook hirdetések, így tehát a kérdés az: ennyi pénzért mennyi hirdetést tudunk venni a Google-nél / Facebook-on? Ha aránytalanul többet, mint amit kapnánk, akkor viszonylag egyszerű a válasz, hol költsünk inkább pénzt...

Ha a megkeresés barterre vonatkozik, akkor érdemes még egy szempontot figyelembe venni a fentieken túl:

• Mennyibe kerül valójában nekünk a megjelenés?

A barter megállapodások általában listaáron történnek. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, nekünk valójában mennyibe kerül az, amit adni fogunk. Ha az árrésünk 30%, akkor összesen kapunk 30% "kedvezményt", miközben ha nem barterban vennénk hirdetést, lehet, ennél többet kapnánk. Éppen ezért barter esetén - ha a fenti kérdésekre amúgy pozitív a válasz - mindig érdemes a valós bekerülést is számolni, és ehhez képest vállalni arányosan.

Egy ajánlatról dönteni láthatóan kicsit összetett feladat. Éppen ezért is segítünk ebben (is) a partnereinknek: sokszor a tapasztalataink alapján gyorsabban tudunk döntést javasolni. Mert a végső döntést minden esetben az ügyfél hozza.

Az elmúlt két év lassan megtanította a világot arra, hogy sok ember számára az érzelmek sokkal fontosabbak, mint a racionalitás. De az is kiderült, ez nem úgy működik, hogy adott esetben szembemennek a racionalitással, hanem az érzelmek segítségével megteremtik saját racionalitásukat.

Az összeesküvés elméletek is mind logikusan felépített valóságok, még akkor is, ha nem igazak. Egy szép, kerek mesét könnyedén fel lehet építeni, és lássuk be, mi is ezt csináljuk a marketingben, amikor érzelmekkel és vágyakkal manipuláljuk a közönséget. Mesélünk.

A mesének nem kell racionálisnak lennie, a mese bátran játszhat az érzelmekkel, és a mese bármikor ellentmondhat saját magának is. Ha a céljaink azt kívánják meg, akár még meg is magyarázzuk, ez miért van rendben. A mese természete olyan, hogy nem is igazán várjuk, hogy igaz legyen.

A probléma akkor következik be, amikor kiderül az általunk elképzelt valóságról, hogy az mese. Erről szól sok más mű mellett a Mátrix is, csak ott az ébredés kifejezetten kellemetlen. A marketing által felépített meséből való ébredés általában nem ennyire fájdalmas, de az sem kellemes minden esetben. Hiszen felépíthetjük az életünket úgy, hogy csak azt hisszük el, amit a média mutat, és ott is csak azt, amit a média egyes, nekünk tetsző elemei mondanak - miközben minden mást ignorálunk.

Nem a marketing tehet erről, de a marketing felhasználja ezt a fajta viselkedést. Szép képeket mutatunk, vágyott célokat lebegtetünk meg, olyan világot tárunk a fogyasztók elé, amiben szívesen élnének. Mesélünk. És a fogyasztók szeretik ezt a mesét, és ha ismerjük a célcsoportunk pontos vágyait, még szebb mesét mesélhetünk nekik.

Ez a mesélés az, amit a marketingben kreatívnak nevezünk igazából. Ez a mesélés az, amitől a marketing hatékonyan tud működni: érzelmeket mozgat meg. És ez a mesélés az, ami miatt sokan bírálják is a marketinget, hiszen a mese nem a valóság. Mégis: ha jó marketinget akarsz, akkor neked is mesélned kell. Ez a mese lehet racionális, de akkor is előbb-utóbb az érzelmekre fogsz hatni. A marketing klasszikus AIDA modellje is ezt mondja: a vágyat kell felkeltened. Ehhez pedig a valóság egy vágyott szeletét kell megmutatnod.

Önmagában az, hogy a ráció helyett az érzelmek alapján döntünk, nem baj. Nem jó vagy rossz dolog ez, hanem tény. A baj akkor van, ha ezt a végletekig kihasználjuk. Ezért a jó mese alapja mindig a valóság, és a mi marketingünk sem hazudhat. Akkor lesz hiteles a mesénk.

Jópár olyan határidő van a marketing folyamatában, amit nagyon szigorúan be kell tartani. Ezek általában vagy valamilyen jeles naphoz kötődnek (ilyen például a black friday, vagy mondjuk a Valentin nap), vagy valamilyen kampányhoz. Egy sok elemből álló kommunikáció esetében mindennek időre el kell készülnie: a weblapnak, a kreatívoknak, a szövegeknek stb.

Természetesen a mindennapi munkában is kötött határidőkkel dolgozunk, de nagyon sok olyan van, amit azért jellemzően kicsit vagy nagyon túllépünk. Ha nincs olyan szigorú határidő, amit már említettem, akkor mindenki hajlamos kicsit lazábban kezelni ezeket. Így aztán egy weboldal elkészítése vagy mondjuk ráncfelvarrása nem ritkán csúszik akár heteket. De kampányoknál is előfordul, hogy az utolsó utáni pillanatban készül el a végleges kreatív, kerül elküldésre a hirdetés.

Az online marketing nagy előnye, hogy sokkal rugalmasabban tudjuk kezelni az időpontokat. Mert nem egy nyomdához igazodunk, nem lehetetlen kampány közben is kreatívot cserélni, és így tovább. Ez elvben azt is jelenti, hogy akár több időnk is lenne elkészíteni mindent, de azért jellemzően ez nem így van. A kialakult gyakorlat az, hogy a határidőket tartjuk, de néhe egy kis csúszás belefér...

A határidők nélkül ugyanakkor nem lehet dolgozni, mert a "ráér" sokaknak azt jelenti, hogy "nem fontos". Éppen ezért jól működő projektkezelés nincs határidők nélkül, és nincs anélkül, hogy ezeket a határidőket valaki számon ne kérje. Az már az adott cég kultúrájának a része, hogy milyen módon kezeli a csúszásokat.

Elsősorban fejlesztési feladatoknál futunk bele olyan problémákba, amikor váratlan helyzetek miatt alakul ki csúszás. Ez a váratlan helyzet az esetek jelenős részében valamilyen megrendelői kérés: kiderül, valamit máshogy kell csinálni, fejlesztés közben megváltozik az elvárás stb. Minden ilyen csúszás természetesen plusz költség is...

Számos olyan projektet láttam (szerencsére kívülről), ahol egy konkrét feladatra megadott határidőhöz képest a projekt egyre csak csúszott, és egyre messzebb került a megvalósítás vége. Az elsődleges ok pedig az volt, hogy az induláskor a tervezés nem volt pontos, és menet közben derültek ki fejlesztésigényes kívánságok. Az igazi probléma akkor jelentkezik, ha az árakat nemcsak megbeszélték előre, de ki is fizették. Mert a fejlesztőknek a csúszás ilyenkor anyagilag sem éri meg... Az ilyen projektben persze minden oldal hibás: a megrendelő sem tudta, mit akar, a kivitelező sem volt kellően gondos az ajánlattal.

A halott projektek egy jelentős része is így döglik meg...

A pontos határidő meghatározásához természetesen gyakorlati tapasztalat és szakértelem is kell, így tudjuk azt biztosítani, hogy valami ne csússzon el. Ha pedig kevesebb az idő, mint amennyi elég lenne... akkor kell bevonni erőforrásokat. Ezért lehet az, hogy amikor rövid a határidő, akkor drágábbá válik minden.

A munkánk tehát határidőkből áll, lényegében folyamatosan. Most megyek is dolgozni, mert van pár befejezetlen feladatom...

Még decemberben vettem egy karácsonyfaizzót. Pár éve szemezgetek vele, de elég drága darab, így aztán csak most rendeltem meg. Ez egy okos izzósor, a márkája is elég ismert, de szerintem sokan már tudják is: Twinkly 250 izzós változatnak lettem a gazdája.

Ez a termék a jól kitalált, újracsomagolt megoldása egy olyan terméknek, ami amúgy nem is kell az év nagy részében. Tény, technikailag is többet tud, mint egy hagyományos izzósor, hiszen egy jól megírt mobilalkalmazással és a termék wifi kapcsolatával kapunk egy programozható világítást, akár még mi magunk is megrajzolhatjuk, mit mutassanak a lámpák a karácsonyfánkon - vagy azon a falon, ahova felakasztjuk.

A termék jó, és ezt persze akkor látom igazán, amikor használni kell. De a termék jó minőségének az érzetéhez egy kiváló csomagolás is tartozik, és ez az az elem, amiért felhoztam a példát. A Twinkly ugyanis elsősorban online rendelt termék, így a közvetlen vásárlói élmény akkor kezdődik igazán, amikor átveszem a csomagot.

Amikor egy webáruházat elkezd valaki üzemeltetni, általában nem fordít nagyon nagy figyelmet a termékek csomagolására. Vagy megkapja a kész terméket és továbbküldi - belerakva egy egyendobozba -, vagy saját termék esetében megpróbálja úgy összerakni, hogy az ne sérüljön. Vettem idén webáruházban gyertyákat is, egy kicsit formátlan barnás dobozba volt úgy belerakva, hogy kitöltőanyagot pakoltak bele, ezerszer összetekerték ragasztószalaggal, ja és valahogy még belebiggyesztettek egy papírkát is, hogyan kell használni.

Komolyan, egy élmény volt kibontani - de ebben az élményben elsősorban szitokszavak voltak, nem pozitív rácsodálkozás.

Persze, nem ezen múlik, hogy mennyire szép az a két gyertya (amihez egy leírást adtak, köszi, két embernek vettük). Nem ezen múlik a használhatóság. De ezen felül... nem lenne baj, ha a csomagolás is sugallna valamit. Igen, ezt ki kell találni, ennek ára van, ez költség, ezzel foglalkozni kell. De egy webáruház esetében tényleg nagyon vékony az a felület, ahol a vevő valóban találkozik velünk. És hiába ultrajó a weboldalunk, hiába zseniálisak a szövegeink, ha a végén, amit ténylegesen is a kezébe vesz a vevő, azt érzi, hogy a rendelésig volt érdekes.

A Twinkly doboza egy alapvetően egyszerű megoldás - de olyan módon van elkészítve, hogy triviálisan vissza is lehessen csomagolni a terméket. Egy időszakosan használt terméknél ez valóban hasznos ötlet. A 250 izzó két sorra van felfűzve, és ha visszahajtogatom, akkor újra össze tudom kötni. Nem valami gagyi dróttal lettek ugyanis összefogva, hanem egy-egy tépőzáras szalaggal. Amin természetesen ott van a Twinkly logó is. Plusz a dobozban kaptam négy db matricát, és egy tényleg átgondolt (persze angol nyelvű) köszönőlevelet is, hogy az ő terméküket vettem meg.

A Twinkly csomagolása az, amit már nem várok el. Ez annál több volt. Önmagában is élmény, amivel a termék jellege miatt többször is fogok még találkozni. De rávilágított arra, amit már az ügyfeleinknek is mondtunk: nem elég a webáruházaknál a jó weboldal, a jó, szép és lehetőleg márkázott csomagolás is legalább ennyire fontos.

Mert a terméket ugye valamiben el fogjuk küldeni. Akkor az a valami legyen része a kommunikációnknak is, ne csak egy szükségmegoldás legyen.

Most, hogy egyre több terméknek az árát szabályozza a kormány (ha átmenetileg is), érdemes beépíteni ezt is a gazdasági környezetünk tulajdonságai közé. Ha olyan területen dolgozunk, ha a termékeink, szolgáltatásaink olyanok, akkor készüljünk fel arra, lehet, mi is sorra kerülünk.

Hülyeségnek tűnik? Miért, ha valaki azt mondja egy-két éve, hogy hatósági ára lesz 2022. februárjában a cukornak vagy a lisztnek, mint fogunk rá mondani?

Aki ért a közgazdaságtanhoz, valószínűleg azt mondja majd, hogy el fogja tudni képzelni, ha háborús helyzet alakulna ki. És bár a nagyhatalmak sakkjátszmái akár ezt is hozhatják, de jelenleg még nem tudok arról, hogy háború lenne. Mert persze van olyan időszak, amikor indokolt lehet az, ha szabályozza az állam egyes termékek árát. Igaz, tudjuk, annak mi a következménye: a minőség romlása, áruhiány, másodlagos piacok kialakulása, a nemzeti valuta elértéktelenedése. Tipikus háborús gazdasági helyzet, bár már kevesen élnek sajnos olyanok, akik ezt saját bőrükön is átélték.

Jó, de ez hogyan kapcsolódik a reklámhoz? Miért kellene a reklámpiacon árszabályozás?

Ezeket a kérdéseket jobbára azok tehetik föl, akik nem ismerik a hazai reklámpiacot szabályozó törvényeket. A hazai reklámpiacon ugyanis lassan tíz éve már van árszabályozás. Nem hiszed? Mutatom:

2008. évi XLVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól

5/C. §(1) A reklámközvetítő a reklám közzétevőjétől vagy más személytől a reklámközvetítés során vagy a reklámközvetítési tevékenységével összefüggésben közvetve vagy közvetlenül - a reklámközvetítési tevékenységre vonatkozó díjon felül - ajándékot, a reklám közzétevőjétől vagy a nevében eljáró médiahirdetésifelület-értékesítőtől kapott árengedmény kivételével vagyoni előnyt vagy más juttatást nem fogadhat el. A reklám közzétevője vagy a nevében eljáró médiahirdetésifelület-értékesítő a reklámközvetítő részére árengedmény kivételével vagyoni előnyt vagy más juttatást nem adhat.

(2) A kapott árengedményt

a) a médiahirdetésifelület-értékesítő a reklámközvetítő és a reklámozó javára,

b) a reklámközvetítő a reklámozó javára

köteles teljes mértékben érvényesíteni.

(3) A reklámközvetítő a reklámozótól díjra jogosult, amelynek mértéke a reklám közzétételi díjának 15%-a.

Vagyis ha én reklámot veszek egy ügyfelemnek, akkor 15% jutalékot kaphatok érte. Se többet, se kevesebbet. Tudtad? Ez sokkal szigorúbb szabály, mint amikor az üzemanyag ára nem lehet több 480,- Ft-nál, hiszen ez utóbbi azt is jelenti, hogy lehet kevesebb. De a jelenlegi törvény alapján én nem kérhetek el 10% jutalékot, mert abban az esetben büntetnek.

Mit tett ez a piaccal? Igazából semmit: nem tudok arról, hogy ezt bárki bármikor vizsgálta volna, számos példát látok, amikor nem is tudnak erről a szabályról. De sok-sok céget tett ez védtelenné, olyanokat, akik amúgy jóhiszeműen kisebb vagy nagyobb jutalékkal vesznek vagy adnak el hirdetéseket.

Nem beszélve arról, hogy van számos legális megoldás, amely segítségével ki is kerülhető ez a szabály.

De az árszabályozás itt van velünk, és ezek után nem gondolom, hogy más területeken is csak ideig-óráig fogjuk ezt látni. Persze a választásoktól sok dolog függ, de ha a jelenlegi vezetés marad hatalmon, akkor azt hiszem, sokszor fogjuk látni ezt az eszközt használatban. Mert a szellemet már kiszabadították, és a negatív következmények pedig nem rájuk ütnek vissza rövid távon.

Építsük hát be ezt a veszélyt is a terveinkbe, fogadjuk el, hogy idehaza már nem beszélhetünk igazi piacgazdaságról.

Kicsit azért ez szomorú...

Biztos olvastál már te is olyan cikket, amit azért jelentetett meg egy tartalomszolgáltató mert fizettek érte. Az ilyen fizetett cikkmegjelenéseket a szakma advertorialnak hívja, bár idehaza sokan hivatkoznak rá (hibásan) PR cikként is.

Az advertorial elsősorban természetesen hirdetés, de mikor érdemes ezt a fajta hirdetési megoldást használni? Elsősorban azt szoktam javasolni, akkor használjuk, ha valami kicsit bonyolultabb, kicsit összetettebb dolgot akarunk elmagyarázni az érdeklődőknek. A fizetett cikk jellemzően hatékonyabb a banner hirdetéseknél azokon a portálokon, ahova cikket olvasni mennek a felhasználók.

De a direkt hirdetésen kívül van még néhány dolog, amikre ez a fajta megjelenés jó. Fontos, hogy ezek akkor igazak, ha a megvásárolt cikk később is fenn marad a tartalomszolgáltatónal. Normális esetben a cikk megjelenése két részből áll: egyrészt megjelenik maga a cikk az oldalon, vagy direkt egy hirdetési rovatban, vagy csak azzal elkülönítve, hogy ki van rá írva, hogy támogatott tartalom. Másrészt kap ajánlót. Ez az ajánló általában megjelenik a címlapon ésvagy rovat címlapon, belekerülhet hírlevélbe, kikerülhet a Facebook-ra, belekerülhet a belső ajánlórendszerbe (ahol más cikkek mellett is ajánlják). Így válik igazán hirdetéssé.

De a cikk általában ezt követően mindaddig ott marad az oldalon, amíg az oldal működik. És ez ad egy másodlagos lehetőséget is, amire jók ezek a cikkek.

Ezek egyik a keresőoptimalizálás (SEO). Ha a cikkben olyan linkek kerülnek, amelyeknek nincs korlátozásuk, úgy valós linkként működhetnek a mi oldalunkra, növelve ezzel a ránk mutató cikkek számát (és jellemzően a minőségét is). Mindezt úgy, hogy a cikkben mi magunk dönthetjük el, mely kulcsszavak linkelődjenek a weblapunkra.

Ez a lehetőség annyira közismert, hogy több (kisebb) tartalomszolgáltatónál létezik direkt SEO cikk megjelenés kategória. Ez jellemzően kicsit olcsóbb, de nem kerül ki a címlapra, nem kerül bele a megosztásokba. Hiszen itt "csak" az a cél, hogy jó minőségű linkjeink legyenek a weblapunkra.

A másik lehetőség és a keresők miatt létezik, de ehhez tudni kell, hogy amikor egy felhasználó információt keres, akkor sok esetben (főleg, ha nagyobb kiadásra készül) ezt több lépésben teszi meg. És ilyen esetben nemcsak az érdekli, hogy egy cég a saját weblapján mit ír, hanem az is, hogy máshol mi jelent meg róla. És bár helyén kezelve világos, ha valaki egy hirdetést olvas, mégis adhat plusz információt egy-egy olyan külső megjelenés, ami fizetett cikként került be valamelyik portálra. A kereső ezt is hozza, és ez is ad plusz információt az érdeklődőnek.

Összességében tehát az ilyen cikk másodlagosan is építheti a márkát.

Sok esetben látjuk azt, hogy érdemes cikket használni a kampányunkban, és nemcsak a saját felületeken. Építsük be ezt is a kampányainkba.

Miközben egy csomó vállalkozó keni-vágja a Facebook és a Google hirdetési rendszerét, és sokszor több adatot is tud fejből, mint ami a céljai eléréséhez kell, valahogy ez a tudás elfogy, ha ezen két szolgáltatáson kívül kell hirdetni.

Pedig az online hirdetési lehetőségek köré sokkal bővebb, mint amit ez a két szolgáltatás ad. Eleve korlátozottak a lehetőségek ezekben az eszközökben: csak bizonyos féle hirdetési formátumokat lehet használni, rengeteg olyan korlátozás van, ami megnehezíti, egyes esetekben ellehetetleníti bizonyos termékek, szolgáltatások értékesítését, számos kreatív ötlet nem valósítható meg.

De akkor hol hirdessünk, ha nem ott? Mik azok az oldalak, amiket a magyarok néznek, látogatnak? Hányan? Kik?

Bő tíz évvel ezelőtt sokkal kevesebben foglalkoztunk kampánytervezéssel, és persze jóval kevesebb kkv is hirdetett, így természetesen meg kellett tanulni, hogyan lehet egy kampányt megtervezni. Ehhez sokkal több gondolkodás kellett talán, mint most, ahol egy-egy eszközben be tudjuk állítani a célcsoportokat, és a legnagyobb problémát az okozza, ha valamilyen adatvédelmi szabály miatt szűkül a célozhatóság.

Tény, a mai kampányok ezeken a felületeken (még mindig a Facebook-ról és a Google-ről beszélek) sokkal pontosabbak lehetnek, persze ehhez az is kell, hogy tényleg jól legyenek beállítva. És ehhez viszont most is kell annyit gondolkozni, mint régen, nem elég az, mit ezek a felületek javasolnak.

Ha ki akarunk lépni ebből a körből, akkor tudnunk kell, melyek azok a hazai weboldalak, amelyeknek van szemmel látható látogatottsága. Mit néznek az emberek, hol mekkora a látogatottság? Ez így kicsit misztikus egyeseknek, mások olyan nemzetközi szolgáltatásokat nézegetnek, mint a Similarweb, amely bár sokat mond, de valójában nem ad pontos mérési eredményt. Pedig van egy olyan hazai szoláltatás, amelynek egy része ráadásul ingyenesen elérhető, és ebben benne vannak a legfontosabb hazai weboldalak, plusz azok látogatottsága is.

Ez a szolgáltatás a DKT.hu, a Digitális Közönségmérési Tanács által üzemeltetett weboldal, ahol megnézhetjük a hazai weboldalak látogatottsági ranglistáit, vagy akár azt is, hogy bennünket érdeklő weboldalon tegnap vagy a múlt héten hány látogató járt. Hasznos eszköz, segít abban, hogy találjunk bennünket érdeklő weboldalakat, és segít abban is, hogy ellenőrizzük, ahol hirdetnénk, ott mennyi látogató szokott járni.

Ráadásul a DKT rendszeresen ad ki hosszabb elemzéseket is. Igaz, ezek főleg a vezető oldalakról szólnak, de ettől még érdekesek. Itt van például a december a számok tükrében.

Az elmúlt 20 évben az online marketing területén dolgozom, ebből az elmúlt bő 16 évben a saját cégünket építem, így rengeteg tapasztalatot sikerült gyűjtemény. Miközben az online marketing eszközök, azoknak a használata, az azokhoz szükséges tudás folyamatosan változik, így valójában majdnem mindegy, valakinek 5 vagy 15 év gyakorlata van (mert 5 év alatt már azért elég sokat lehet tanulni, a tíz éves tudás meg már elavult is lehet), ha marketinggel foglalkozik. De az ügyfélkezelés, a cégvezetés, cégműködtetés esetében a több tapasztalat többet is érhet.

Számos ügyfelünk volt ennyi idő alatt, és mára egy olyan sincs, aki az első néhány évben lett ügyfelünk, és azóta is az maradt. Számos oka lehet annak, hogy valaki ügynökséget vált, és ezen okok között csak az egyik - és talán nem is a legjelentősebb - az, hogy elégedetlen a munkánkkal. A tőlünk távozó cégek egy jelentős része nem azért vált, mert mi rosszul dolgoztunk volna, hanem azért, mert váltani szeretne. Úgy érzik, már kicsit megfáradt az együttműködés, már nem tudunk megújulni, már csak rutinból dolgozunk...

Vajon igazuk van? Tényleg nem tudunk megújulni? Tényleg az a jó megoldás, ha 2-3 évenként ügynökséget váltanak a cégek? Jó hosszan lehetne erről vitatkozni, és számos érvet tudnék felhozni pro és kontra, most mégis egy érdekes jelenség az, amit  meg szeretnék osztani.

Megnéztük az utóbbi bő tíz évben több olyan ügyfelünk aktivitását is, akik váltottak, másokhoz mentek. Azt láttuk, hogy az esetek kisebb részében sikerült valóban megújítaniuk a kampányaikat, de az esetek nagyobb részében igazából nem történt más, mint folytatták azt, amit nálunk is, vagy - ami számunkra kicsit bosszantóbb - megvalósították azt, amit mi is javasoltunk, csak tőlünk nem fogadták el.

Sőt, több esetben láttuk azt is, hogy a váltás után rosszabbak lettek az eredmények. Ilyenkor nagyon ritkán előfordul, hogy ismét megkeresnek bennünket, de nem ez a jellemző. Mennek tovább, újabb céget keresve, újabb csodába bízva.

Mert valójában nem gondolom, hogy az a jó megoldás, ha pár évente ügynökséget cserél egy cég. Ez lehet, hogy szerencsés lépés, de az is lehet, nem javul semmit, miközben a régi ügynökséggel kialakított bizalmibb viszony kicsit hosszabb távon sokkal jobb eredményeket hozhatott volna. Néhány év alatt egy ügynökség annyira meg tudja tanulni a partner igényeit, hogy akár gyökeres megújításra is képes - ha ez az igény fogalmazódik meg. Egy ügynökség ugyanis jó esetben nemcsak egy arccal rendelkezik, nemcsak egy ember önmegvalósítása, hanem egy csapat. Egy olyan csapat, amely önmagában is rendszeresen megújul, ráadásul képes arra, hogy más és más embereket állítson be egy cég mellé, ha például arra van szükség. Egy jó ügynökségnél a megújulás házon belül is megoldható.

Természetesen, ha megromlik a cég és az ügynökség között a viszony, ha elmaradnak az eredmények a várakozástól, ha az ügynökség sokat hibázik, akkor váltani kell. De csak azért váltani, mert így talán sikerül megújulni nem szükségszerűen jó döntés. Minden esetben érdemes először a meglévő partnerrel egyeztetve megújulni.

No persze ha ez nem sikerül, akkor már indokolt lehet a váltás is.

2020 márciusi, vagyis a Covid 19 járvány miatti hazai lezárások kezdete óta olyan tervezni, főleg középtávra, mint amikor koranyári időpontra kerti-party-t szervez az ember: nem baj az, ha van alternatíva eső esetére. Mert hiába néz ki úgy, hogy enyhülnek a járványadatok, ha jön egy újabb, egy újabb, egy újabb... hullám.

Sajnos ezek a hullámok akkor is jönnek, ha mi nem akarjuk, és akkor is lesz hatással az üzletünkre, ha valamiért nem hiszünk benne, vagy nem vesszük komolyan. Mert a vevők viselkedése az érdekes, és nem az, mi mit gondolunk. Így van ez most is: miközben idehaza kifejezetten laza szabályok alapján élünk, és egyre több ember számára lassan csak háttérzaj a járvány, addig külföldön elég sok országban veszik ezt sokkal komolyabban (elég csak Ausztriára gondolni). És bizony itthon is sokan veszik komolyabban, mint amit esetleg a saját kis buborékunkban látunk.

Már az ötödik hullámról szólnak a hírek, ami minden, csak nem megnyugtató. Mit fog ez hozni, mi várható? Itt a tavasz, a kormányzati pénzköltés miatt sok pénz érkezett és még több pénz fog érkezni a fogyasztókhoz. Mire készüljünk, mire számítsunk?

Egy biztos: április közepéig egy hatalmas rally lesz a hirdetési piacon. Jön a választási kampány, soha nem látott nagyságrendű pénzköltéssel az interneten. Amikor egy kormányközeli influencereket futtató szervezet elkölt néhány hónap alatt félmilliárd forintot a Facebook-on, akkor az bizony meglátszik az általános hirdetési árszínvonalon is. Ne legyenek kétségeink: ez áprilisig csak rosszabb lesz. Drága lesz a hirdetés.

Ugyanakkor lesz pénzük az embereknek költeni. Mit tehetünk? Egyrészt járványhelyzettől, hirdetési áraktól függetlenül kommunikáljunk tovább, másrészt próbáljunk meg kicsit tartalékolni. Annyira kiszámíthatatlan, mi lesz májustól, hogy érdemes úgy készülni, nem lesz jobb.

Én az átlagnál mindig optimistább vagyok, nem számítok éves szinten hatalmas visszaesésre. De most mégis azt gondolom, óvatosnak kell lenni. Lehet, hétről-hétre fog változni a helyzet, a mozgásterünk, a lehetőségeink. Vagyis igazából nem "már megint" kell újratervezni, hanem "még mindig". És továbbra is.

Vannak olyan trendek, folyamatok, amelyeket jól lehet látni, ha valaki nemcsak a magyar szakmai híreket követi, de valószínűleg hosszú ideig nem fognak semmilyen szinten hatni a hazai piacra. Sőt, lehet, soha sem, mert kifutnak addig, mire ideérnének.

Egy ilyen trendnek gondolom azt, ami most a Facebook-ból Meta-vá alakult cég gerjeszt a VR (virtuális valóság) körül. A Meta nem titkolt célja, hogy megvalósítsa azt az eddig jobbára csak scifiben (pl. a Ready Player One-ban) látott virtuális világot, ahol saját, személyre szabott avatarral lehetünk jelen, és ebben a valóságban tudunk ismerkedni, kommunikálni, tevékenykedni - élni.

Jól hangzik? Annak, aki szereti a scifit, aki szereti a technológiát, talán igen. A többség vagy idegenkedik ettől, vagy kellő távolságra tartja magától ezeket a megoldásokat.

Pár éve aktívan használok VR eszközt, egy Oculus Rift S-et, ami ugye a Facebook (illetve Meta) cégcsoport gyárt. Vagyis azt az eszközt, amire kitalálták az új virtuális világot (igazából elsősorban az Oculus Quest2-re, de az használhatóságban nem sokban tér el a Rift S-től - bár vannak egyértelmű különbségek). Van tehát napi tapasztalatom, nemcsak tech-demo-ban ismerem a VR világot.

Ez alapján ki merem jelenteni: jelenleg a VR nem több, mint játék. Nagyon jó játék, nagyon látványos, nagyon sok lehetőséget ad, de játék. Az elérhető tartalmak elsősorban játékok, amik vannak nem játék tartalmak, azok pedig nem mennem tovább a "de szép, ha nem síkban nézed, hanem térben". Nincs olyan valódi szoftver eszköz, amihez nélkülözhetetlen lenne a VR.

Kár. Persze a piac így is hatalmas, nagyon sok játékos van, de lássuk be, ez nem elég ahhoz, hogy egy cég ne a hagyományos módon tartson meetinget, hanem minden távmunkásnak vegyen VR eszközt. Zuckerberg VR valósága persze pont erre szeretne adni valami megoldást, vagyis olyan eszközt, ami továbbvisz, és már nemcsak játékra lesz jó ez az új valóság. Ugyanakkor amiket eddig látok demo-kat, azok leragadtak a játék szintjén.

Egy kérdést kell feltenni, ha egy új eszközt munkára akarsz használni: megéri? Ha ezt használom, hatékonyabb lesz a munka? Ha nem, attól még érdekes lehet a megoldás, de az onnantól vagy hobbi, vagy játék. De ha igen, akkor be kell vezetni és használni kell.

Tegnap láttam egy rövid filmet (itt van a Twitteren) arról, milyen lehet egy VR áruház. Azt kell mondjam, látványos - és teljesen felesleges. Minek ez? Nem egyszerűsíti az életem, nem lesz így könnyebb vásárolni, nem lesz ettől több semmi. Kapok egy olyan vásárlói élményt, ami látványos, de lassú. Sokkal lassabb, mintha egy hagyományos webáruházas felületen rendelnék. 

Az egész VR világnak ez lesz szerintem a kulcskérdése: azon túl, hogy egy cég jóban akar lenni Zuckerberggel, miért fogja megérni bármit csinálni VR-ban? Túl tud-e lépni ez a technológia a gamer világon?

Azt hiszem, hogy még sok év technológiai és szoftveres fejlesztés kell ahhoz, hogy erre igen legyen a válasz. Az ismertebb cégek közül állítólag az Apple is készül saját megoldással, saját szemüveggel, ami akár egy új megoldást is adhat. De a kérdés ott sem a hardver lesz, hanem a tartalom.

Ezért is írtam a bejegyzés elején, hogy vannak trendek, amik mire hozzánk érnének, már megszűnnek. Mert a VR még drága, idehaza kevés felhasználónak van, és az egész még kiforratlan. Miközben egy-két év alatt ki fog derülne, mi lesz vele. Ha befut, akkor nagyon hamar meg fog újulni, és lehet, tömegessé már csak akkor válik nálunk is.

Addig pedig itt van nekünk ez a szép jelenlegi VR világ, BeatSaber-rel, szaladgálós és ugrálós játékokkal, és aki még nem szokta meg, annak sok-sok hányingerrel... Mert valahol ez is korlátja a jelenlegi hardveres megoldásnak.

Ha valaki vállalkozó, akkor nagyon hamar megtanulja, minden döntésének vannak azonnali és hosszú távú következményei is. Az elsőre jó ötletnek látszó megoldás később lehet, hogy a fejlődés akadálya lesz. Ami rövid távon működik, az nem biztos, hogy hosszú távon is sikeres.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Minden olyan döntésünk, amely arról szó, kinek, mit, mennyiért adjunk el, hova fordítsunk erőforrásokat, mit és hol kommunikáljunk, befolyásolni fogja a cégünk jövőjét. Nézzünk egy példát.

Gyors piacszerzési lehetőséget ad az, ha képesek vagyunk olcsóbbak lenni, mint a piaci átlagár. Ez azt jelenti, hogy árversenybe kezdünk. Mi lesz ennek a következménye? Gyorsan szerzünk piacot - ami jó. Ugyanakkor mi leszünk az "olcsók", és innentől tőlünk azt várják, hogy olcsók legyünk. Ez ugyanis az egyetlen usp-nk, vagyis olyan megkülönböztető jegyünk, amely megmarad a vevőkben. Így ez a piaci helyzet akadályává válhat annak, hogy később a piacon nem az áraink, hanem például a minőségünk alapján válasszanak bennünket.

Érdekes példa, hogy a könyvpiacon pár évtizede megjelent egy csoport, amelyik 50%-os áron árusított nem friss könyveket. Az üzleti modell egyszerű volt: a kiadóknál szinte mindig marad kisebb-nagyobb mennyiségű eladatlan könyv, amely egy idő után csak a költségeket növeli (a raktározás drága, főleg, ha könyvekről van szó). Így amikor megjelent egy cég, hogy ezeket az eladatlan készleteket lényegében gyártási áron (nyomdaköltség) megveszi, akkor ez nem fájt a kiadóknak, sőt, sokan örültek is, hiszen nem kellett már raktározni, plusz a befektetett pénzük is visszajött valamennyire.

Megjelentek az utcákon az olcsó, 1-2 éves könyvek, és ez jó volt a kiadóknak és jó volt a vevőknek is. De akkor miért nem látunk most tömegével ilyen árusokat?

Ennek oka részben a könyvpiaci koncentráció, és az a furcsa, amúgy nem túl egészséges rendszer, ahol a könyvkiadók üzemeltetik a nagy könyvesbolt láncokat is. De legalább ennyire fontos ok az, hogy a vevők megtanulták: nem is kell olyan sokat várni, hogy a könyveket féláron megkapják. Így nem vették meg azonnal, csökkent a teljes áru eladás. Egyre több kiadó volt az, amelyik nem adta oda a könyvét ár alatt a cégnek. Nem érte már meg. (Ez a történet kiadói oldala, ezt ismerem. Lehet, voltak más okok is, a terjesztő cég pontos hátterét nem tudom.)

A döntéseinknek vannak következményei. Amikor úgy gondoljuk, jó az rövid távon, amit csinálunk, érdemes mindig megnézni a hosszabb távú következményeket is. Néha az azonnali profitnál többet ér az, ha inkább a jövőbe tervezünk.