Onlinemarketing blog

A politika a mindennapjaink része, nem tudjuk elkerülni. Azokon a felületeken, amiket hirdetésre is használunk, ugyanúgy megjelenik a politikai tartalom, a napi hírek, mint a szórakoztató tartalmak. Ráadásul most parlamenti választások lesznek, így a politikai hirdetések mennyisége is jelentősen növekedett, így aztán a hirdetések között is szép számmal jönnek szembe a politikai tartalmak.

A hirdetők, ha nem érdekeltek a politikában (vagyis nem egy jelöltről vagy jelölő szervezetről beszélünk), általában kerülik a politikai tartalmakat, legyen az direkt vagy indirekt. Ennek az oka végtelenül egyszerű: a politika megosztja az embereket, és nem lenne az jó, ha a vevőink egy részét ellöknénk magunkkal egy-egy politikailag érzékeny üzenettel vagy hirdetéssel.

De természetesen van, amikor a cégek kivételt tesznek, és beszállnak a politikai üzenetek közé. Ez elsősorban nem valamelyik párt melletti kiállást jelenti természetesen, hanem általában valamilyen ügy melletti kiállást. Így például a kisebbségi jogok melletti kiállás lehet egy cég hirdetésének a témája vagy apropója. Vagy egy humanitárius katasztrófa is lehet ilyen.

Jelen esetben például az Ukrajna elleni háború olyan téma, amely a cégek egy részét lépésekre kényszerítette, hiszen mindkét fél, a megtámadott Ukrajna és az agresszor Oroszország is sok szálon kötődik a hazai gazdasághoz és közélethez. Ezen lépések pedig bekerülnek a hírfolyamokba, és ugyanúgy a kommunikáció részei lesznek, mint a szokványos hirdetések vagy Facebook posztok is. Igen, az ilyen tartalmak megoszthatják a cégek ügyfeleit, de jelen esetben a cégeknél dolgozók melletti kiállás vagy egy-egy ügy melletti kiállás általában már középtávon is bizalmat és elismertséget épít, így valójában ennek van helye a kommunikációban.

A cégeknek, akik kommunikálnak, figyelniük kell a hírekre, még akkor is, ha direktben nem reagálnak. De érdemes érzékenynek lenni, például ha a szomszédban háború van, akkor mást jelent egy bombasztikus ajánlat, mint békeidőben. Egyszerűen át kell gondolnunk, milyen szavakat használunk - ami máskor semleges, az adott esetben akár sértő vagy ízléstelen lehet.

A politika, a közélet és a marketing tehát napi szinten is hat egymásra. Érdemes ezt nem elfelejteni, főleg olyan esetekben, amikor tényleg mindenki figyelme valamilyen politikai esemény, történés felé fordul.

Egyre több jel utal arra, hogy nincs a Facebook-nak hosszú távú stratégiája, egyszerűen a túlélésért küzd. Sok kis apróság mutatja, hogy képtelenek megújulni. A hirdetési rendszerük lényegében összeomlott - működik az, csak már egyre kevesebb értelme van használni -, a felhasználók számára már nem "cool", a fiatalok meg már évek óta csak a Messengert használják, ha egyáltalán.

Zuckerberg Metaverzuma, a 3D virtuális valóság egy tökéletes tech demo, megmutatja, mennyire nincs értelme egyelőre az egésznek. Bár a marketing cégek az USA-ban rácuppantak, és a felhasználók is próbálgatják, de amíg nem lesz ott olyan tartalom, amit máshol, máshogy nem lehet megkapni, és ráadásul tömegek számára is érdekes, addig ebben nincs nagyon sok erő. És jelenleg nincs benne erő.

Ha nem lesz képes a Facebook megújulni, ha az innováció leglátványosabb jele a logó módosítása és egy új név, akkor előbb-utóbb feltűnhet egy olyan szolgáltatás, amely valamit jobban megérez, valamit jobban csinál, és átcsábítja az embereket. A Facebook nem úgy fog persze elhalni, hogy elhagyják, hanem úgy, hogy érdektelenné válik. Úgy, hogy idővel ciki lesz azt használni. Úgy, hogy idővel nem ott töltjük az időnket.

Láttunk már ilyet korábban a MySpace is gyorsan zuhant az ismeretlenség mocsarába, és olyan óriások is képesek voltak eltűnni, mint a szépemlékű Yahoo! Egyelőre úgy tűnik, egyedül a Google képes tartani azt az innovációt, ami ahhoz kell, hogy folyamatosan talpon legyenek.

A Facebook-nál nincs vízió, nincs jövőkép. A fejlődésnek vége, és mára kiderült, mennyi kárt tud okozni egy olyan jellegű szolgáltatás, mint ez. Nem látszik megújulás sem a platform, sem a társadalmi jelenlét irányába, és nem látszik az sem, érdemben próbálnának ezzel valamit kezdeni.

Zuckerberg nem látnok. Nem egy őrült vezeti, mint Jobs volt, vagy mint Musk az. És most nagyon hiányzik innen egy látnok...

Sokszor látom, hogy egy-egy kisvállalkozás, egyéni vállalkozó zseniális reklámot csinál. Olyat, ami kis költségű, hatékony, eléri a célcsoportját és a célját. Olyat, amit örülnék, ha mi csináltunk volna.

Éppen ezért szeretek ezeknek a kampányoknak a "mélyére" nézni, vagyis megnézni, mitől lett ez ilyen jó. Vajon egy marketing zsenivel van dolgunk, aki amúgy vállalkozó? Vagy csak a véletlen segített? Esetleg valaki "súgott" neki?

Aztán majdnem mindig kiderül, hogy nem, ennél sokkal egyszerűbb a helyzet. Az, aki a reklámot összerakta, része a célcsoportnak: pontosan tudja, őt mi fogná meg, pontosan tudja, mivel lehetne saját maát meggyőzni. Vagyis a hirdetést saját magának készítette. Persze ez önmagában nem lesz elég, kell hozzá még kreativitás, és persze olyan alap tudás, amit fel tud használni. Nem árt, ha tud fogalmazni, szövegeket írni, ért kicsit a grafikához. De ha ezek megvannak...

Ugyanakkor azt is látom, hogy az ilyen tehetségek addig működnek, amíg fenn áll az alaphelyzet, vagyis mélyen ismeri a célcsoportot. És ez egyben a növekedés korlátja is lehet: nem fog tudni kitörni ebből, és vissza-vissza tér a jól kitalált megoldásokhoz.

Ez a tudás ugyanis csak nagyon korlátozottan konvertálható. Tanulhatunk belőle, sok információt szerezhetünk arról a területről, de ennek a megismétlésére már nem szükségszerűen lesz lehetőségünk. Mert a fenti eset, vagyis amikor a csillagok ilyen szerencsésen állnak, feltételezi az alapállást: aki csinálja, az saját magának is az ügyfele.

De mindez így jó, és nekünk, marketingeseknek is hasznos. Sokat, nagyon sokat lehet tanulni egy-egy reklámból, kommunikációból, értékesítési folyamatból. És mindaddig nincs is ezzel semmi baj, amíg azt nem gondolja a megalkotója, hogy ő akkor mostantól marketinges lett. Mert ettől önmagában nem lesz az. De egy jó lehetőség arra, hogy elinduljon, és azzá váljon. Azt ugyanis már látja, mennyire hatékony tud lenni a jó kommunikáció.

Amikor 2005-ben elkezdtünk ügynökségként dolgozni, volt egy határozott vízióm: olyan cég akarunk lenni, ahol gondolkozunk, nemcsak végrehajtunk. Elmondjuk az ügyfélnek, ha hülyeséget akar, de cserébe segítünk neki abban, mit kellene csinálnia. Tudom, hogy ez egy alapvető ügynökségi feladat, mégis úgy éreztem, ha ide, a tanácsadásra tudom pozicionálni magunkat, azzal meg tudom mutatni, miben vagyunk mások egy kicsit.

Aztán idővel ez a fókusz áttevődöt máshova, és volt pár év, amikor elsősorban a végrehajtásra koncentráltunk. De most, így 2022-ben, azt látom, hogy a tanácsadás ismét sokkal fontosabb lett. Mára a végrehajtás alapvetően rutin, elvárt minimum. Igen, kezelünk Facebook és Google kampányokat. Igen, készítünk Facebook-ra, Instagram-ra, LinkedIn-re, blogokra tartalmakat. Igen, tudunk hírlevél kampányokat is csinálni.

De amit ezen felül tudunk, az megmondani, mikor mit kell, és mit nem kell csinálni. Meg tudjuk mondani, hogyan kell márkát építeni, vagy egyáltalán tényleg kell-e az a márkaépítés. Meg tudjuk mondani, mennyi energiát tegyen egy cég az egyes területekbe, és ha kell, előhúzunk olyan megoldást, ami elsőre nem is tűnik triviálisnak.

Most, hogy felmerült a Facebook és Instagram kivonulása (nem fog, ezt már tudjuk, de azért felmerült), több beszélgetés is kialakult, mit csináljanak a cégek, ha ezek nem lesznek. És miközben láthatóan van, akinek ez keresztbe tenné a szolgáltatásait, mi azt hiszem nagyon hamar tudnánk rá a választ. Nemcsak azért, mert a Facebook előtti időkben is már ezt csináltunk, hanem azért is, mert a mai napig vannak megoldásaink a Facebook mellett is.

Az online marketing lehetőségei, eszköztára messze több, mint a Facebook és Google által határolt világ. És azt hiszem, ez egyre több cégnek lesz egyre fontosabb. Ezt pedig csak úgy lehet jól csinálni, ha valaki ismeri a lehetőségeket. Ha van már némi tapasztalata is a tudás mellé. És ha van víziója.

A tanácsadás tehát újra fontos lett. Így ismét ez lett az új fókuszunk: Onlinemarketing.hu - a tanácsadó ügynökség.

Az összes marketinges csoportban arról megy a beszélgetés hetek óta, hogy a Facebook kavar az álláshirdetésekkel. Mivel sok céget érint, többek között az ügyfeleink körében is, így összeszedtük, mit lehet erről tudni.

2021 decemberében jöttek az első hírek arról, hogy a Facebook megszünteti az álláslehetőségek közzétételét a Facebook-on, várhatóan 2022 februárjától. Ez a bejelentés az alapja azoknak a félreértéseknek, ami a téma körül kavarog, lássuk a hivatalos infókat:

Mi változik?

• A meglévő „Állás” típusú Facebook csoportokból „Általános” csoportok lesznek, az „Állás” csoporttípus pedig már nem lesz elérhető.
• Az ingyenes állásközvetítési lehetőség a partnerintegráción keresztül már nem lesz elérhető a Facebook álláshirdetési API-jával.
• Sem a munkáltatók, sem az álláskeresők számára nem lesz elérhető az „Álláslehetőségek a Facebookon” funkció a Facebook Lite alkalmazásban és a Facebook mobilos webhelyén (m.facebook.com/jobs).
• A Facebook „Állástallózó” funkcióját szintén megszűnik.
• Az „Álláslehetőségek a Facebookon” az Egyesült Államokon és Kanadán kívül minden országban megszűnik.

Forrás

Tehát amit nem lehet, az az álláslehetőség funkció használata!

De továbbra is lehet egyszerű bejegyzésben álláslehetőségeket posztolni az oldalunkra, viszont továbbra is figyelni kell a diszkriminációmentességre!

A bejegyzésünket meg is hirdethetjük a Facebook hirdetéskezelőjéből, de továbbra is használni kell a speciális kategória megjelölést, és továbbra is szűkített célzási lehetőség használható csak, azaz például életkorra és nemre nem szűkíthetünk.

Egy bejegyzés meghirdetés mellett, a speciális hirdetési kategória használata mellet, egyszerű forgalom hirdetéssel is hirdethetünk álláslehetőséget, és annak részleteit a weboldalunkon egy landing page-n írhatjuk le.

Tehát ha új munkatársat, alkalmazottat keresünk, továbbra is van rá lehetőségünk a Facebook-on. Amire figyelnünk kell, az a diszkriminációmentesség, és ha meghirdetjük, akkor alkalmazzuk a speciális kategória megjelölést.

Tanácsadó ügynökség vagyunk, a feladataink egy jelentős része a tervezés. Ennek része a teljes marketing stratégia megtervezése is, de természetesen sok cég elsősorban online marketing stratégiát kér tőlünk. Mivel évente több tucat stratégiát írunk, így van tapasztalatunk abban, mi okoz nehézséget a cégeknek, és mik azok a pontok, ahol viszonylag könnyedén lehet haladni.

Azt látjuk, hogy a legtöbb cég tisztában van a piaci helyzetével, és pontosan tudja, kik a konkurenciái. Néha még konkrét adatokkal is rendelkeznek, és ez sokat segít nekünk is a tervezéskor. Amivel még a cégek általában tisztában vannak, hogy melyek azok a tényezők, amelyekben le vannak maradva. Vagyis milyen területeken kellene javítaniuk.

Ahol néha elakadunk, az a piaci lehetőségeknek a felmérése: mik azok a külső tényezők, amelyek befolyásolják a cég működését. A veszélyek általában tisztábban látszódnak, mint a lehetőségek. És ami még problémát szokott okozni, az elsősorban a célok pontos meghatározása. Ezzel kellett volna kezdenem, hiszen ez az első lépés, de azért hagytam a végére, hogy ki tudjam hangsúlyozni: jó cél nélkül nem lesz jó stratégia. És a jó cél meghatározása néha azért nehéz, mert a cég nincs tisztába pontosan az eredményeivel: hiába látja az összképet, de nem mindenki tudja, ez milyen elemekből tevődik össze.

Így sokszor a cél (és a célcsoport) meghatározása tovább tart, mint arra a partnereink számítanak.

E hét szerdán, 2022. február 23-án 18 órától tartunk egy beszélgetést az egyik ügyfelünk képviselőjével, Gere Andrással, aki a Smilezor láthatatlan fogszabályzót gyártó cég egyik tulajdonosa. A stratégiáról, a stratégia alkotásról fogunk beszélgetni, az Onlinemarketing Klub keretében. A beszélgetésen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Itt lehet regisztrálni »»»

Lehet majd kérdezni is, célunk az, hogy kb. egy órában körbejárjuk, miért fontos egy cégnek a stratégia, és milyen lépések vezetnek el oda, hogy elkészüljön egy üzletileg is sikeres terv. A regisztrálóknak pedig elküldjük a Hogyan írjunk stratégiát című e-könyvemet! Jelentkezz, várunk téged is!

Vállalunk olyan feladatokat, hogy egy cég marketing tevékenységének jelentős részét mi végezzük el. Vagyis egyfajta kiszervezett marketing osztályként dolgozunk. Vállalunk, de csak abban az esetben, ha ez nem azt jelenti, hogy magunka vagyunk hagyva.

Egy ilyen munka akkor működik hatékonyan, ha folyamatosan tudunk kommunikálni a céggel, ha van ott dedikált ember, akinek a feladata a marketing - ugyanis sem a döntéseket nem tudjuk a cég helyett meghozni, sem a belső működést nem látjuk. És ami még nagyon fontos: mi a marketinghez értünk, nem a cég tevékenységéhez. Vagyis szükséges egy olyan szakmai kontroll is, amely a kommunikáció nem marketinges szakszerűségét is ellenőrzi.

A marketing kiszervezése tehát nem jelenti azt, hogy minden tevékenység megszűnik a cégen belül: az információnak meg kell hozzánk érkeznie, a kontrollnak meg kell történnie, a döntéseket meg kell hozni.

Sajnos kerültünk már olyan helyzetbe, hogy egy együttműködés a kommunikáció hiánya miatt nem működött. Nem tudott a partnerünk kellő erőforrást fektetni ebbe, így mi nem tudtunk dolgozni: nem kaptunk válaszokat, nem kaptunk információkat. Az ilyen jellegű munkáknak ez szokott a legnagyobb veszélye lenni.

Pedig a marketing vagy annak egy részének a kiszervezése még viszonylag nagy kkv-k esetében is logikus lépés. Sok olyan szakmai feladat van, amihez specialista kell, és sok olyan szakmai feladat is van, ami időigényes. A házon belüli marketing a kkv-k esetében pedig sokszor olyan szinten terhelt adminisztrációs és egyéb, a marketinghez csak lazán kapcsolódó feladatokkal, hogy egyszerűen már sokszor nincs idő rendesen tervezni, rendesen végrehajtani.

Vállalunk tehát ilyen munkát, szeretjük is csinálni, de mindig kell pár hónap, hogy kiderüljön, mennyire tudunk együttműködni, mennyire felelünk meg az elvárásoknak, és mennyire felel meg a partnerünk a mi elvárásainknak. Mert ez egy ilyen társasjáték.

Mostanában nem írtam a blogon ról, de természetesen él és működik az Onlinemarketing Klub. Annyira így van, hogy már jövőhéten új programmal jelentkezünk, írok arról is nemsokára.

De addig is felkerült az utóbbi hetekben az oldalra a stratégia írás sorozat utolsó két része is. Legutóbb ott hagytam abba, hogy készítettünk egy SWOT analízist, aminek a végén már meg tudjuk határozni a fő irányokat. Nos, most ezek alapján leírtam, hogyan is lesz ebből stratégia. Majd ha kész a terv, akkor még lesz egy feladatunk: felépíteni egy működő marketing információs rendszert.

Ezekről bővebben tehát a klubban >>>

Itt pedig még annyi kiegészítést tennék, hogy ha kész a stratégia, akkor onnantól annak megvalósítása történik. Ez részben egy taktikai terv elkészítését és végrehajtását jelenti, részben a megfogalmazott feladatok végrehajtását. És egy jó stratégia egyben rugalmas is: ha menet közben változik a piac, ha azt látjuk, hogy máshogy alakulnak a számok, akkor erről a marketing információs rendszer időben jelez nekünk, és szükség esetén módosíthatunk az elképzeléseken, terveken.

A piac folyamatosan változik, ami statikus, az halott. Így van ez a tervekkel is, ami statikus, ami megváltoztathatatlan, annak annyi. Ezért is fontos a rugalmasság.

Minden mást majd élőszóban, jövőhéten!

Ez most nem egy nyelvi fejtörő, ez egy annál érdekesebb kérdés. Az online marketing feladatok egy jelentős része írt szöveggel dolgozik, és ezeket a szövegeket valakinek meg kell írnia. De ahány féle feladat, ahány féle eszköz, megjelenési hely, annyi féle szövegre van szükségünk. És nagyon nem mindegy, ezek a szövegek milyenek.

Szöveget írni kis túlzással mindenki tud. Jó-rossz fogalmazással, jó-rossz helyesírással, de azért megtanítanak majdnem mindenkit írni az országban. Akinek van egy érettségije, az már egészen biztos írt egyben legalább négy oldalt, vagyis viszonylag sokat viszonylag összefüggően. Így aztán, amikor az a feladat, hogy el kell készíteni mondjuk egy weboldal szövegét, sokan gondolják azt, ezt ők meg tudják oldani.

A valóság az, hogy ahogy sok más területen, úgy itt is igaz: kellő képzettség és gyakorlat nélkül nem lesznek a szövegek jók. És hogy még tovább bonyolítsam a dolgot, lehet valaki nagyon jó fogalmazó, lehet valaki nagyon jó újságíró, még nem biztos, hogy marketing szempontból értékelhető szöveget képes elkészíteni.

Mert a szöveg írása nem egyenlő azzal, amit egy szövegírónak tudnia kell. A szövegírónak ugyanis az csak az alap, minimális elvárás, hogy legyen képes fogalmazni, legyen képes helyesen írni, legyen képes különböző stílusokat használni. Itt kezdődik az, amit elvár a piac, de ezzel még csak annyit ér el, hogy elindulhat egy úton, amin majd egyszer eljut addig, hogy szövegíró legyen.

Az is igaz, hogy jó szövegíró csak az lesz, aki sok szöveget ír, de ezt úgy teszi, hogy megtanulja, hova milyen szöveg kell. És lesznek olyanok, akik például nagyon jó szövegeket írnak üzleti piacra, de nem tudnának megírni egy lakossági piacra szánt blogbejegyzést. És lesz, aki nagyon jó weboldal szöveget ír, és lesz, aki inkább a műszaki dokumentációkhoz fog érteni. Vagyis a szövegírás is olyan szakma, ahol kialakulnak a specialisták.

Mindenhez senki nem ért, de aki kellően gyakorlott és kellően sokféle munkát végez, az nagyon sok területen lehet elég jó. Megtanulja a szabályokat, megismeri az elvárásokat, és követi a trendeket.

Ami biztos: két dolog még kell ahhoz, hogy valaki jó szövegíró legyen. Az egyik az, hogy megtanulja, a szövegírás nem művészeti tevékenység, nem az irodalmi stílust várják el. A másik az, hogy képes legyen beleélni magát a megrendelő és a megrendelő célcsoportjának is a helyzetébe. Vagyis képes legyen számukra elfogadható szövegeket készíteni.

És az se baj, ha el tudja viselni, hogy kritizálják, beleírnak a szövegébe, néha szétcincálják. Mert ilyen is van...

Egy jó szövegíró tehát olyan valaki, akire marketingesként építhetek, aki megvalósítja azt, ami a kommunikációs folyamatban igényként felmerül. Precízen, gyorsan, szakszerűen. Ez is egy szakma.

Az online marketing feladatok nagy része olyan, ahol többen dolgozunk együtt. Ügynökségként nemcsak az ügyféllel, de sokszor alvállalkozókkal is, és egy-egy feladaton házon belül is többen dolgoznak. Nem beszélve arról, hogy szabadság vagy betegség esetén is kell tudni helyettesíteni...

Ez azzal is jár, hogy sok embernek kell kapnia hozzáférést a különböző felületekhez, ahol a munka folyik. Csak sokaknak nem világos, mit hogyan kell vagy hogyan lehet megosztani, ezért most összeszedtem a legfontosabb tudnivalót ezzel kapcsolatban.

Kezdjük egy általános elvvel: ahhoz, hogy egy szolgáltatást használjunk, legyen szó hirdetési eszközről, e-mail küldőről vagy egy weboldal szerkesztéséről, biztosan fog kellene egy felhasználónév és egy jelszó. Ez a kettő együtt általában de nem mindig elég arra, hogy belépjünk valahova.

Egyre több olyan szolgáltatás van, amelyik dupla ellenőrzést csinál, ilyennel talán először a bankok foglalkoztak: nem elég a felhasználónév és a jelszó, minden egyes belépést vagy egy új eszközről történő belépést még egy másik módon is el kell fogadnunk. Ez a másik mód lehet e-mail, lehet sms, lehet mobil alkalmazás is, a lényeg a kettős ellenőrzés.

Az online szolgáltatás egy jelentős része lehetővé teszi, hogy ha mi adminisztrátorok vagyunk, akkor másik felhasználót is felvehessünk, és mi döntsük el, milyen jogai legyenek. Sok online szolgáltatásnál viszont nincs ilyen lehetőség, azokban csak az tud adminisztrátorként tevékenykedni, aki azt a hozzáférést létrehozta és kezeli.

Ezért alapvetően tehát két módja van annak, hogy megosszuk egymással a hozzáféréseket: az egyik irány az, ha elküldjük az azonosítót és a jelszót, a másik irány pedig az, ha meg tudjuk osztani a fiókot másokkal is. Egyértelműen ez utóbbi a jobb, minden tekintetben, de nem a mi választásunk, hogy egy szolgáltatás képes-e erre vagy sem.

Az egyszerű azonosító-jelszó küldés elég komoly kockázatot jelent, hiszen kikerül a kezünkből mindkét adat. Ilyenkor ha kettős ellenőrzés van, akkor nagyobb a biztonság, de kényelmetlenebb a belépés - és nem is lehet csak úgy akárkinek továbbküldeni a hozzáférést.

Néhány szolgáltatások, ahol lehetőségünk van megosztani az adminisztrátori feladatot:

• Minden, ami Google. Google Ads, Google Analytics, Google Search Console, Google Cégem, YouTube
• A Meta egy része: Facebook oldal, Facebook hirdetés, Meta Business fiók - ugyanakkor az Instagram-on nem lehet, de ha össze van kötve Facebook fiókkal, akkor azon keresztül már lehet oda is kirakni posztokat
• A LinkedIn oldal
• Wordpress
• Bérelhető webáruházak

Látszik tehát, hogy a legtöbb fontos szolgáltatásnál ezt meg lehet tenni. Mégis, a mai napig kapok e-mailben elküldött azonosító - jelszó párosokat, ami ahogy írtam, kifejezetten kockázatos lehet. Érdemes lenne erről mindenkinek leszokni, ahol pedig ez nem lehetséges, ott lehetőség szerint két külön csatornán elküldeni az adatokat. Például azonosítót emailben, jelszót sms-ben.

Írtam már a mérésről pár napja, és ott említettem, hogy a Google Analytics nem mér pontosan. Ezt érdemes egy kicsit körbejárni, hogy megértsük, mi ez a pontatlanság, és mi lehet ennek az oka.

A gdpr sokat tehet arról, hogy nem mérünk pontosan, bár érdemes azt hozzátenni, hogy ebben azért a technológia is nyakig benne van. A mérésünk ugyanis úgy működik jelenleg, hogy elhelyezünk egy kódot a weboldalunkba, amit egy külső szoftver figyel, és amikor a kód betöltődik a felhasználó böngészőjébe, akkor az ebből kapott adatokat rögzíti. Nos, ha nem érkeznek adatok, akkor nincs mit rögzíteni.

A probléma nagyon régről ismert, csak a mértéke soha nem volt annyira jelentős, hogy érdemes lett volna ezzel mélyebben foglalkozni. De aztán jöttek az adatvédelmi szabályozások, jöttek az internetezők felől az elvárások, és emiatt jelentősen változott a szabályozói környezet és a böngészői piac is.

A múltban az adatvesztésnek elsősorban az volt az oka, hogy a kód nem tudott betöltődni, pl. azért, mert a felhasználó reklámblokkolót használt, ami blokkolta a mérőkódokat is. Blokkolt mindent, ami külső forrásból érkezett.

Jelenleg a gdpr előírja, hogy a felhasználónak engedélyt kell adnia az adatgyűjtésre - ez az a kis felugró ablak, ami jó esetben az első látogatáskor jön, és cookie szabályok elfogadását kéri. Ha a felhasználó nem ad engedélyt, akkor lényegében blokkolja a mérést: nem lesz adatunk. Ez mára ott tart, hogy tíz leadből sokszor 3-4-et nem látunk. Vagyis az adatok egy jelentős része már most sem érhető el.

És ez a helyzet annyiban nem fog egyelőre javulni, sőt, romlani fog, hogy a böngészők szépen lassan maguk sem engedik a méréshez jelenleg is használt technológia használatát, egészen pontosan az olyan sütik (cookies) használatát, ami a harmadik fél felé is ad adatot. Így aztán a mostani személyreszabás sem működik, nem működik a retargeting, a profilépítés.

Ez tehát a jelenlegi helyzet. Tény, most kicsit ott járunk, mint jártunk olyan 20 éve: vannak adataink, de egyre kevesebb, mint amit korábban megszoktunk. Ebből pedig az következik, hogy a korábban megszokott mélyebb elemzések is nehezebbé válnak.

Pánikoljunk? Nem kell. A technológia fejlődik, vannak-lesznek eszközök, amik majd más úton, de megoldják az itt bemutatott problémákat. De addig is legyünk ezzel tisztában: a kapott adatok csak a valóság egy szeletét jelentik. Vagyis ha azt mutatja a Google Analytics, hogy volt öt eladás, volt ezer látogató, akkor azt tudjuk, hogy ennyi biztos volt.

De lehet, hogy több is.

Ma tanításos nap van, az Edutuson a szakirányú online marketing képzésen lesz órám délután. A téma az online reklám, és ezzel együtt a hazai reklámpiac - szereplők, lehetőségek és így tovább.

Az online reklámot sokan egyszerűen elintézik: hirdetünk a Facebook-on és a Google-ben. Persze már önmagában ez sem egyszerű, hiszen a Facebook is mára Meta, sok lehetőséggel, és a Google is minimum három felületet fog jelenteni, nagyon eltérő lehetőségekkel: a keresőt, a YouTube-ot és a display hálózatot.

De természetesen az online reklám több szempontból is több, mint ez a két nagy szolgáltatás. Egyrészt a lehetőségek sora sokkal nagyobb, és ha nem minimális költségvetésből dolgozunk, akkor bizony kell is használni más felületeket. Egy normális brandépítésre, amely nem kisvállalkozói költségekből kerül megvalósításra, bizony ennél sokkal több felület kell, mint amit ezek nyújtanak, nem beszélve arról, hogy ennyivel jobb, változatosabb kreatívokra lesz szükségünk, mint amikre lehetőséget biztosít a "két nagy".

Másrészt tervezés, mérés és folyamatos felügyelet nélkül az online reklám nem lesz jó. Tervezni kell, ismerni kell a célt, a lehetőségeket, a terméket... Mérni kell, minél pontosabban azt, ami a hatékonyságot mutatja. És folyamatosan kell felügyelni a kampányokat, mert optimalizálás nélkül könnyen lesz kidobott pénz, amit hirdetésre költünk.

De az online reklám órán ezen felül még el fogom mondani, kik a hazai piac szereplői (kiadók, sales house-ok, ügynökségek), és fogok beszélni kicsit a hazai piac sajátosságairól is.

Rágódnék még kicsit ezen a Facebook-Instagram nélküli életen, mert szerintem több fontos kérdést is felvet ez a probléma. Persze most is elsősorban marketinges szemmel foglalkoznék ezzel.

Első lépésben érdemes végiggondolni, miért használjuk marketingre ezeket a felületeket! Az a helyzet, hogy annyi nyűg van a Facebook-kal, hogy sok marketinges gondolja azt, lassan jobb lenne nélküle, mint vele, mégsem tudunk elszakadni innen, mint egy Stockholm-szindrómás áldozat a fogvatartójától. 

A Facebook és az Instagram azért kell nekünk, mert sokan ott töltik az idejüket. Ez a "sokan" pedig tényleg nagyon sok: csak az országban kb. 6,5 millió aktív felhasználója van a Facebook-nak, és ezzel ez a legnagyobb potenciális elérésű felület. Ebből a számból két dolog kiderül: egyrészt ezt kihagyni azt jelenti, hogy egy fontos csatornát hagynánk ki, másrészt az is látszik, hogy azért nincs itt mindenki, de majdnem mindenki elérhető. Kis túlzással csak a Facebook-ra is lehet építeni egy-egy cég kommunikációját. (Azért mondom, hogy kis túlzással, mert egyáltalán nem javasoljuk, hogy így történjen, de technikailag lehetséges lépés lenne.)

A fentiekből viszont az is következik, hogy az igazi probléma az lenne, hogyan lehetne ezt a sok embert máshol elérni. A válasz pedig valahol egyszerű: azokon a felületeken, amelyeken a Facebook előtt is hirdettünk. Ha megnézzük a DKT számait, akkor például azt látjuk, hogy a hazai auditált weboldalakon keresztül decemberben el tudtunk volna érni 6,5 millió embert. De ott van még nekünk a YouTube is, és természetesen a Google kereső is. Vagyis technikailag továbbra se lennénk elveszve.

Ami problémát okozhat, az részben a tudás, részben a hatékonyság (illetve a pénz). Nagyon sokan foglalkoznak úgy kommunikációval, hogy a Facebook-hoz, Instagram-hoz értenek, ezt tanulták meg, ezt szokták meg, de egy egyszerű banner kampányt nem tudnának összerakni. Jó esetben ismerik a Google Ads felületét, és ezen keresztül display hirdetéseket tudnak indítani, és ezzel azért elég jó eléréseket lehet csinálni, de mondjuk egy nem GDN kampányt már nem biztos, hogy meg tudnának tervezni.

De ha össze is rakunk egy jó kis display-banner kampányt, rögtön belefutunk abba a problémába, hogy a hatékonyság könnyen elmaradhat a Facebook kampányokétól (ugyanannyi pénzből kevesebbet fogunk elérni) és ráadásul több pénz is kell az induláshoz.

A Facebook és a Google ugyanis elsősorban azzal tudta lényegében letarolni a hazai piacot, hogy jobb kampányokat lehet ott futtatni, mint a többi felületen. Főleg akkor, ha kevés pénzünk van, és azzal akarunk elindulni, majd kis lépésekben skálázni fölfelé a költést.

Van tehát élet a Meta után, de az eleinte főleg elég fájdalmas lenne. Szerencsére a Google marad velünk, az azért sok jó lehetőséget adna akkor is. 

Persze egy dolgot ne felejtsünk el: a Facebook és Instagram felhasználóknak az igényük megmarad továbbra is arra, amit a Facebook-on és az Instagram-on csinálnak most. Ami azt jelenti, nagyon hamar lesz másik szolgáltatás, ami átvenné ezek helyét. Lehet, hogy a TikTok, lehet, a Twitter, vagy egy ma még nem ismert szolgáltatás jutna előbb-utóbb olyan helyzetbe, hogy azt fogjuk használni a kampányokhoz.

De azért továbbra is azt gondolom, mindez gondolatkísérlet. Ahogy egy kommentben írta valaki: szélsőséges esetben majd lesz egy EU-Facebook, egy EU-Instagram, mert azért ez a kb. fél milliárdos piac nagyon erős, nem lenne olyan hülye a Meta, hogy bukni hagyná. Vagyis ténylegesen nem leszünk mi Facebook és Instagram nélkül.

Mondjuk azért kipróbálnám.

Ahhoz, hogy a méréskor kapott adatokat tudjuk értelmezni, tudnunk kell, mi mit jelent. Ebben a posztban azokat a fő fogalmakat szedtem össze, amit minimum tudni kell ahhoz, hogy megértsük, mi történik a weboldalunkon. Ez persze tényleg csak a tudás minimál, arra elég, hogy valaki, aki nem elemzéssel foglalkozik, alap szinten megértse a számokat.

Ha valaki a Google Analyticset használja, belép az oldalra, és megnézi a Közönség adatok Áttekintés menüjét, ezt fogja látni:

(Az adatok valósak, ennek a blognak a számai.)

Az első, amit tudnunk kell: ezek az adatok mindig egy adott időszakra vonatkoznak. A jobb felső sarokban tudjuk beállítani, milyen időszak érdekel bennünket. Itt például ez a beállítás van:

Vagyis az ebben az időszakban történt látogatások eredményeit látjuk. És akkor a főbb fogalmak:

Felhasználók

Ennyien látták az adott időszakban a weboldalt. Egészen pontosan: ennyi egyedi felhasználót mért a GA a weboldalon. (Ez mennyire pontos? Ennyien biztos jártak nálunk, de lehet, többen is. Az okokról majd külön írok.)

Új felhasználók

Ennyi az új felhasználó, aki a GA szerint még nem járt az oldalon korábban.

Munkamenetek

Ennyi alkalommal jártak a felhasználók az adott időszakban az oldalunkon. Minél több a visszatérő felhasználó, annál nagyobb az eltérés a felhasználók száma és a munkamenetek száma között. Vagyis ha egy valaki többször járt az oldalon, akkor a felhasználóknál csak egyszer szerepel, itt többször. Van itt egy fontos szám még: ha valaki elhagyja az oldalt, majd újra visszajön, akkor számít a visszajövetel új munkamenetnek, ha legalább 30 perc eltelt a távozás óta.

Felhasználónkénti munkamenetek száma

Ez megmutatja, átlagosan hány alkalommal jönnek a felhasználók az oldalra.

Oldalmegtekintések

Ennyi alkalommal nézték meg az oldalainkat. Ha egy felhasználó tíz cikket olvasott el, akkor ezt a számot tízzel növeli.

Oldal / munkamenet

Ennyi oldalt néztek meg átlagosan a felhasználók egy-egy látogatás során.

Munkamenet átlagos hossza

Ennyi ideig tartott átlagosan egy látogatás.

Visszafordulási arány

Ha valaki belépett a weboldalra, majd onnan úgy távozott, hogy nem nézett meg csak egy oldalt, akkor arra mondjuk azt, hogy visszafordult. Vagyis ez azt mutatja meg, hogy a munkamenetek mekkora százaléka volt olyan, hogy csak egy oldalt néztek meg a felhasználók.

Ezek hát az alap számok. A fentieket több módon is szokták nevezni, fordítani, de ez most a GA által használt terminológia, így azt érdemes megjegyezni.

Tegnap több helyen is belefutottam abba a hírbe, hogy a Meta, a Facebook és az Instagram tulajdonos cége finoman meglengette, hogy kivonulhatnak az európai (EU) piacról, ha nem sikerül megállapodniuk az adatkezelési kérdésekben. Most tekintsünk el attól, hogy a szigorú EU-s adatkezelés mennyire jó vagy sem (hosszú vitákat lehet erről folytatni), és gondoljuk végig, mi lenne, ha a Meta tényleg kivonulna.

A Mashable cikke kifejezetten vicces, ahogy azt írja, milyen szerencsések lennénk mi, európaiak, ha ez történne. 

To which we as Americans can only say: Luckyyyyyyyyyy!!!!

És ez rögtön adott is nekem egy olyan felütést, hogy vajon mennyiben lenne tragédia, ha tényleg bekövetkezne a Facebook, az Insta, és még akkor valószínűleg a Messenger, a WhatsUp bezárása? Azt sokan tudják, hogy Kína például államilag korlátozza ezeket a szolgáltatásokat, ezért ott lényegében nincsenek is jelen, van saját szolgáltatásuk több is. Ezek közül amúgy a WeChat itthon is ismert, bár azért nem nagyon használják az itt élő kínaiakon kívül sokan. Ez előrevetíti, hogy ezzel a lépéssel az európai szolgáltatások törhetnének előre.

Vagy nem.

Oké, Messenger helyett ott a Viber meg a Telegram, sőt a Telegram kicsit a Facebook helyett is működhet. De az sem lenne lehetetlen, ha a Kínai szolgáltatások törnének előre - mondjuk nekik is be kell tartani az EU-s elvárásokat adatkezelésileg.

De az igazi gondot az fogja okozni, hogy ezek a platformok sok cég és ember számára amiatt értékesek, hogy itt építettek követőbázist. És ez a követőbázis bizony elveszhet, egyik napról a másikra! Most azok járnak jól, akik már pár éve szenvednek a Facebook organikus elérésével, és ezért alternatív utakat építettek az olvasók, vevők elérésére, de azért ugye nem ez a jellemző.

Ezzel a lépéssel kiesne két hatalmas elérésű platform, kiesnének felépített követői táborok, kiesnének megszokott folyamatok - és kiesnének amúgy az ezzel járó feladatok is, vagyis nem lenne munkája szövegíróknak, kampánykezelőknek. Az biztos, hogy még egy rendezett kivonulás is hatalmas gondot okozna.

Meg fog-e ez történni? Nem mernék nagy összegben fogadni arra, hogy igen. Az EU piac azért elég jelentős, nemcsak méretben, de vásárlóerőben is, a Meta-nak nem célja, hogy ne tudjon megállapodni. Valami megoldás biztos lesz.

Ha pedig nem... A Facebook előtt is volt élet, a Facebook előtt is volt online marketing. Néhány eszköz majd felértékelődik, lesznek új, népszerű szolgáltatások, és alkalmazkodni fogunk az új helyzethez is. Ahogy mindig is tettük.

Ha bármilyen üzleti tevékenységet csinálunk az interneten, akkor egy dolog biztos: mérésre szükségünk van. És ha van weboldalunk, akkor azt mérnünk kell. Ez számomra kifejezetten alap, de azt látom, hogy a mai napig készülnek weboldalak mérés nélkül.

Ha mérés, akkor általában a Google kifejezetten bőséges adatokat adó mérőeszközét, a Google Analytics-et (GA) használjuk. Bár létezik más eszköz is, de a GA egyfajta iparági standard lett. Érdemes beszélnünk majd az ott található adatok értelmezéséről (és pontosságáról) is, de ami a legfontosabb, hogy tudjuk, mire való a GA: megmutatja, hogy a felhasználók mit csinálnak a weboldalunkon. Honnan jönnek, meddig vannak ott, és milyen utat járnak be.

Mert van a Google-nek egy másik (szintén ingyenes) eszköze, a Google Search Console (lánykori nevén Webmasters Toolkit), amely szintén a weboldalunkkal kapcsolatos adatokat ad, de mást, mint a GA. A Search Console ugyanis azt mutatja meg, hogy mit lát a Google kereső a weboldalunkból: egyrészt ha talál hibát, azt jelzi, másrészt megmutatja, mely kulcsszavakra, kifejezésekre jelenik meg a weboldalunk a Google keresőben, milyen arányban kattintanak a megjelenésekre, és hanyadikak vagyunk az adott keresésre (átlagosan).

Bár a Search Console elvileg ugyanazzal a weboldalba épített kóddal is beállítható, mint a GA, de amíg nem lépünk be legalább egyszer, nem kezd el adatokat gyűjteni.

Ez a két eszköz használata az, ami a belépő szint, a mérés minimál. Akinek legalább ezek nincsenek, az biztosan nem tud komolyan üzleti tevékenységet folytatni a weboldalával. Innen kell tehát elindulni.

Sokszor kell tanácsot adnunk weboldal készítésekor. Ez általában egy hosszabb folyamat, ami azt jelenti, hogy többszöri egyeztetéssel jutunk el odáig, tudjunk javasolni tartalmat, szöveget, képi világot. De elég sokszor fordul elő, hogy már majdnem kész tervvel érkezik az ügyfél, és azt kell "megszakérteni".

Ennek kapcsán három olyan dolgot emelnék ki, amit mindig, minden egyes weboldaltervnél el kell mondjak, mert bár nagyon triviális, de sokan mégsem tudják.

1. Mobil first

Ezerszer elmondtam már én is: mobilos megjelenést kell tervezni. Amikor kapok tervet, tíz esetből tízszer desktop tervet kapok. Egy fektetett téglalapot, 2-3 hasábos felosztással. Ami persze tök jó, de a látogatók egyre nagyobb része mobilon fogja megnézni. És ez az "egyre nagyobb rész" nem ritkán 60-70%.

Vagyis ha valaki önszántából elkezd tervezgetni, rajzolgatni, mindig gondolja végig, mobilon ez hogyan fog kinézni!

2. Címlap

Nagyon sok időt eltöltenek az emberek azzal, kitalálják milyen legyen a címlapja a weboldalnak - és aztán nem sokat foglalkoznak az aloldalakkal. Pedig ha van értelmes tartalom az oldalon (márpedig az kell, hogy legyen is értelme), akkor a látogatók nagy része nem a címlapot nézegeti. Nem kevés olyan weboldalt látok, ahol a látogatói forgalomnak mindössze egytizede jut el a címlapra is.

Ez két dolgot jelent: egyrészt a címlap nem minden, nem elég csak azt megtervezni, és a fontosabb információkat nem elég csak oda kirakni. Másrészt, a címlapra töltött rengeteg tervezési idő nagy része nem fog megtérülni.

3. Tartalom

Amikor a tartalmat átnézem, mindig tudnom kell, mi a célja az oldalnak. Ha nem webáruházról beszélünk, akkor fontos az a kérdés, hogy bemutatkozni akar a cég vagy eladni? Mert ha bemutatkozni, akkor azt kell leírnia, mivel foglalkozik, mit kínál. De ha eladni, akkor elsősorban azt kell leírnia, mit nyer a vevő azzal, ha őket választja, ha az ő termékeit veszi meg. Tehát nem arról beszélünk, mi mit adunk, hanem arról, ő mit kap. Fokozottan igaz ez akkor, ha nem terméket kínálunk, hanem szolgáltatást.

Ez a három pont természetesen nem minden, sok más kérdés is felmerül, ezek nagy része cégspecifikus. De a fenti hármat minden esetben át kell gondolni.

Ha ég a ház, akkor nem azzal kezdünk el foglalkozni, hogy csöpög a csap, hanem oltunk. És ha az oltásnak következményei vannak, akkor majd utólag igyekszünk azokat is kezelni. Kicsit ezt éreztem az elmúlt két évben. 2020 elején berobbant a Covid járvány, annak minden következményével. A gazdaság leállt, az emberek mentálisan is megzuhantak, a kormányoknak fogalmuk sem volt mit kell tenni. Kialakult egy szar helyzet.

Aztán az első ocsúdás után hirtelen akarta mindenki újraindítani a gazdaságot, és ez mindennél fontosabbnak tűnt. Égett a ház, így nem volt érdekes, hogy ez a tűzoltás mit okoz. És egy dologról szinte teljesen elfeledkeztünk: úgy újraindítani, hogy azokat az alapvető hibákat, amiket addig elkövettünk, próbáljuk meg kiküszöbölni.

Közvetlenül a járvány előtt kezdtem el írni arról milyen kapcsolat van a marketing és a környezetvédelem között. Valahol még az elején jártam a témának, de aztán a világ kifordult a tengelyéből, és tényleg mással kezdtem el foglalkozni én is. És bár közben néha fel-felmerült a környezetvédelem (pl. a home office kapcsán), de most azt látom, a többségnek mindennél fontosabb az, hogy az emberek újra fogyasszanak. Mert az pörgeti a cégeket, a gazdaságot...

Ezt szolgáljuk mi ki napról napra. Nem látok pozitív irányba változást, szinte minden ugyanúgy működik, mint korábban, talán csak annyi a különbség, hogy most kevesebb cég akar zöldebbnek látszani. Mert sokan gondolják azt, ez most nem érdekes...

Tény, a korábban elindult változtatások, törvényi szabályozások nem álltak le, haladnak ezek a tervek. Az autók elvileg zöldülnek, az eldobható műanyagok használatát talán lassan sikerül rendesen korlátozni, a kormányok nem léptek vissza, szabályozás szintjén legalábbis. De mást annyira nem látok. Kicsit félek, a felfutó gazdaság majd felfutó környezeti terheléssel ugyanoda fog visszajutni, ahol voltunk, sőt, talán még rosszabb is lesz.

Mert sokat nem tettünk azért, ne így legyen. Mintha most a szándék se lenne meg. Pedig ha nem vigyázunk a környezetünkre, akkor a Covid hatásainak többszörösét fogjuk a következő években elszenvedni. És ebben mi, marketinggel foglalkozók is nyakig benne vagyunk.

Mi lehet a megoldás? A világ szépen elindult a még inkább online üzlet felé, ami akár jó is lehet. Cserébe az árukat nem tömegével mozgatjuk, hanem sokszor egyesével. Ami jó a vevőnek, vagyis az, hogy elvben bárhonnan rendelhet, nem igazán jó a világnak - egyszerűen egy pár dolláros vacak is repülőzik, hajózik, csomagolásban, nagy helyet foglalva. Nem, ezt nem a marketingesek oldják meg alapvetően, de gondolhatunk mi is erre. Legyen például kiemelt előny, ha valami helyben készül. Ha valami helyi alapanyagból van. Számítson az a kommunikációban, ha valaminek kisebb az ökológiai lábnyoma. És ne festékkel zöldítsünk, hanem emeljük ki azt, ami valóban környezetvédő. És magyarázzuk el, miért fontos ez, magyarázzuk el, tanítsuk meg, hogy ezt is figyelembe kell venni.

Álljunk át fejben arra, hogy védjük a bolygónkat. Egyelőre még Elon Musk se képes átköltözni másik bolygóra, ne számítsunk arra, lesz más Földünk.

Kérdésekből élek. Ahhoz, hogy fel tudjak mérni egy feladatot, kérdeznem kell. Ahhoz, hogy tervezni tudjak, kérdeznem kell. Ahhoz, hogy bármiről információt kapjak, kérdeznem kell. A tanácsadói munka egyik legfontosabb tudása az, hogy mikor milyen kérdést kell feltenni.

Mert nagyon sok rossz kérdés van, amire nem kapunk jó választ. És most itt nem az irányított kérdőívekre gondolok, amikor már a kérdésben benne van az elvárt válasz is. Hanem a túl részletes vagy épp ellenkezőleg, a túl általános kérdésekre. Ugyanis a rossz kérdésre már nem fogunk kapni jó választ, csak akkor, ha nagyon szerencsések vagyunk.

Mondok egy példát. Az egyik legfontosabb kérdés, amit fel szoktam tenni az, hogy mi a célunk. Amikor egy cégtől megkérdezem, mi a célja, akkor azt nem tehetem fel ilyen egyszerűen. Nem, mert egyáltalán nem biztos, hogy arra válaszol, amire nekem van szükségem. Mi a cél? És sok cégvezető ezt a választ adja: legyünk ismertebbek! Hurrá, akkor irány a tankönyv sokadig fejezete, a márkaépítés, meg is van minden oldva!

Hát, nem. Mert ha nem kérdezünk tovább, akkor hibázunk. Mi a cél? Legyünk ismertebbek. De mit akarunk ezzel elérni? Hát, nagyobb forgalmat. És amikor ezt a választ megkapjuk, máris kiderül, nem márkát kell építeni, hanem eladni kell.

A jó kérdések tanulhatók, de kell az a tapasztalat, hogy mikor melyiket tegyük fel. Amikor a robotos posztomban azt írtam, egy robot nem tud intuitív lenni, akkor többek közt erre is gondoltam: hiába tudja a kérdéseket, azt is tudni kell, mikor melyiket kell feltenni. És mikor melyiket kell kihagyni.

Ma is megyek egy olyan megbeszélésre, ahol nekem csak kérdezni kell és meghallgatni a másikat. A tanácsadónak ez a második legfontosabb tudása a kérdések után: ügyesen hallgatni. És persze a válaszokat ügyesen jegyzetelni is, mert majd ezt követően ebből fogunk dolgozni!

Elvállalunk egy munkát, elkezdjük csinálni. Kell hozzá programozó, grafikus, szövegíró... És a munka csúszik. Valamelyik elem nem készül el időben, bonyolultabb lett valamit megoldani, nem úgy jött ki a lépés, ahogy kellene. De a megrendelő már várja (teljes joggal). És akkor el kell kezdeni elmondani, miért nem kapja még meg. Mit hazudjunk?

Semmit.

Igen, semmi hazugság nem jó. Nincs olyan hazugság, ami többet ér, mint elmondani az igazat: rosszul mértük fel, kell még idő, elakadt egy fázis. Ciki? Annál nem nagyobb ciki, mint a csúszás maga. Magyarázkodás? Igen, ha az a célunk. Akkor kell magyarázkodni, ha az ügyfél magyarázatot kér.

Én szeretek úgy dolgozni, hogy nemcsak a munka végén mutatjuk meg, mire jutottunk, hanem az egyes fázisokat is. Ez egyrészt megnyugtatja a megrendelőt (haladunk), másrészt segít abban is, hogy jó irányba haladjunk. És nem utolsó sorban kevésbé kellemetlen a csúszás.

Mert csúszás mindig van. Előfordul, hogy a csúszást is belekalkuláljuk - ezért tart egy két napos munka egy hétig az ajánlatban. De így is belecsúszhatunk abba, hogy kifutunk az időből. Ha elkezdünk hazudni, akkor abba előbb-utóbb belebukunk. Sokkal nehezebb egy hazugságra felépíteni bármit, mint igazat mondani. Nem beszélve arról, hogy a bizalom ezekben a munkákban kiemelten fontos.

Mi így szeretünk dolgozni. Igaz, eleinte ezt meg kellett szokni, de már sokkal kényelmesebb így, mintha mindig ki kellene találni egy mesét. Ahhoz már nem igazán volna kedvem.

Nagyon régóta használom a LinkedIn-t, és a cégünknek se most készült el a LinkedIn oldala, az is megvan sok éve. De valahogy mindig csak ilyen "futottak még" felület volt, ott vagyunk, mert ott kell lenni, de amúgy nem sok értelme van.

Azt hiszem, ez mára nagyon sokat változott. Köszönhetően részben a Facebook-nak, és talán a Covid-nak is, a LinkedIn most értékesebb helynek tűnik néha, mint a Facebook. Sőt, januártól majdnem elérésben is jobb...

A Facebook az utóbbi időben egyre több oldal esetében vágta vissza radikálisan az organikus eléréseket. Eddig se volt olyan nagyon jó, átlag 10 százalékot azért elért a legtöbb organikus poszt (ennyien látták a követőkhöz képest). Persze mindig van néhány kiugróan jó, és sokszor van rosszabb is, de ez az átlag megvolt. Aztán idén mintha ennek csak a tizede lenne. Átlagosan. Vagyis a követők 1 százaléka látja a Facebook oldalunk posztjait, ha nem hirdetjük.

Aztán ott van a Facebook fal. Iszonyú sok hirdetéssel, még több olyan tartalommal, amiről a Facebook azt hiszi, érdekel. És sokat téved... Egyre kevésbé inspiráló oda belépni, azt nézegetni. Én visszatértem már bő egy éve a Twitterre, de az cégeknek azért nem megoldás idehaza.

Viszont a LinkedIn működik. Nézegetik a posztokat, reagálnak rá. Persze kevesen, de kevesebb is a követő, így az arányok kifejezetten jók. Meglátjuk, ez hogy marad, hogy változik, de jelenleg a LinkedIn kifejezetten hatékony felület számunkra.

Szóval, hello LinkedIn, újra itt!

Ja, és követheted a cégünket LinkedIn-en is, természetesen »»»

Ahhoz, hogy egy webáruház, egy webes üzlet jól működjön, el kell érni egy minimális bevételt valamilyen időtávban. Vannak vállalkozások, amelyek havi szinten, mások negyedéves vagy éves szinten tudják meghatározni a szükséges bevételeket, de mindenkinek tudnia kell, mennyi pénz az, amiből már megél. Aztán persze van az az optimális bevétel, amiből nemcsak a kiadásokat lehet fedezni, és van a vágyott bevétel, amitől már kifejezetten boldog mindenki.

A gond akkor van, ha ez a bevétel nincs meg. Ha nagyon nincs meg, akkor valószínűleg alapvető problémák vannak (vagy az elvárásainkkal, vagy azzal, amit csinálunk), de ha csak egy kicsi hiányzik, akkor sokkal nehezebb kitalálni, mi lehet a gond. Ha például el kell érni havi 100 lead-et vagy mondjuk 5 millió Ft bevételt, de nincs csak 90 lead, vagy csak 4,5 millió Ft, és úgy nincs, hogy nem tudunk ebből kirobbanni, egyszerűen ez egyfajta plafonként jelentkezik, akkor mit csináljunk?

Írtam már korábban is erről a problémáról, adtam is tanácsokat, mit érdemes csinálni. Ami miatt most újra előveszem a témát, az annak folyamatos aktualitása. A korábbi cikkben leírtam, hogy mely területeken érdemes szétnézni, ha javulni szeretnénk:

• Célzás
• Költségvetés
• Üzenet
• Kreatív

(Bővebben »»»)

De nem beszéltem arról, ami a helyzet másik oldala: amikor nem tudunk valamiért több bevételt kapni, akkor érdemes megnézni, az elvárásaink valóban lehetségesek-e, illetve tudunk-e megtakarítani, az elvárásainkat csökkenteni? Vagy - ami már nem marketinges, hanem üzleti döntés - a bevételszerzés lehetőségét bővíteni? Több árut behozni, más beszerzési forrás után nézni, esetleg átalakítani az üzleti modellt?

Nagyon sok olyan vállalkozás van körülöttünk, amelyik rákényszerült arra, változtasson az eredeti elképzelésein. A Netflix például eredetileg DVD kölcsönző volt, abból lett a legismertebb streaming szolgáltató. Váltottak, szinte csak a név és a szolgáltatás alapjai maradtak meg. Az Amazon könyvesboltként indult, persze online. Abból növekedte ki magát, és lett egy olyan céggé, amely alapvetően meghatározza nemcsak az e-kereskedelmet, de részben a hálózati infrastruktúrát is a szolgáltatásaival.

Van az a pont, amikor a növekedés nem történhet meg máshogy, csak azzal, ha újragomboljuk a kabátunkat - vagy egyszerűen lecseréljük valami másra. Ebben a lépésben már nem a marketinges fog segíteni. De ha kitalálunk egy új irányt, annak a tesztelésében, piackutatásában nem baj, ha részt vesz marketinges is.

A marketing tehát nem alkalmas mindenre, ahogy tegnap is írtam. De segíthet az üzleti folyamatokban, az üzleti döntésekben. És segíthet lecserélni azt a kabátot.

Marketinges vagyok, nem varázsló. Még akkor is így van ez, ha folyamatosan látok olyan hirdetéseket, ahol magukat marketingesnek nevezők csodát ígérnek jó pénzért. Azt is látom, hogy vannak vállalkozók, akik csodát várnak a marketingestől. Nem megy az üzlet, nincs forgalom, jöjjön akkor egy marketinges, oldja meg. Ha elromlik az autó, akkor visszük a szervízbe, ha elromlik az üzlet, megyünk a marketingeshez.

Aztán jön a csalódás. Ahogy az orvos sem tudja egyik pillanatról a másikra megjavítani a beteget, ahogy az egészséges élethez is egészséges életmód kell elsősorban és nem gyógykezelések, úgy a marketing sem fog a szarból várat építeni... Legyen bármilyen jó a termék, a szolgáltatás, biztosan kell ahhoz idő, hogy a jó marketing segítsen. Ha nem volt korábban semmi kommunikáció, akkor tiszta lapról felépítve is sokszor hónapok, míg eredmény van, ha pedig volt korábban kommunikáció, de az inkább rontott a helyzeten, akkor néha még több idő szükséges.

A marketinget kicsit úgy érdemes elképzelni, mint egy hangerősítőt plusz keverőt. Javítani tudunk a hangzáson, szebben fog szólni, amit a cég mond, több emberhez el fog jutni, de az alapvető dallamot nem fogjuk átírni. Ha egy termék rossz, hiába reklámozzuk, egy idő után sokan fogják megtapasztalni, hogy rossz, és még kevésbé fogják venni. Ha egy szolgáltatás pocsék, akkor azt se lehet reklámmal kijavítani. Nem, a marketinges nem tud varázsolni, főleg nem úgy, hogy a rosszból jóvá váljon valami.

A kisvállalkozásoknál sokszor látom azt, a tulajdonos hisz abban, amit csinál, és nem hallgatja meg azokat, akik kritizálják. Akkor sem, ha jogosak a kritikák. Aztán amikor elkezdünk reklámozni, derülnek ki a problémák: egyre több vevő panaszkodik, vagy egyszerűen nem sikerülnek az eladások, nem jönnek a lead-ek. A szomorú az, hogy ilyen esetben előbb-utóbb mi, a marketingesek leszünk a hibásak. És nem az történik, hogy a hibákat kijavítja a vállalkozás, hanem keresnek egy új marketinges csapatot. Aztán egy újat. És aztán megint egy újat...

Egy jól felépített üzletet, egy olyan terméket, ami jó minőségű, öröm "marketingelni". De még jobb, hogy lehet. Ha ez nincs meg, akkor sokszor csak a szenvedés van. Mert hiába jók a hirdetési kreatívok, hiába van jól beállítva az összes kampány, ha végül nem azt kapja a vevő, amit szeretne. És ilyenkor nekünk, marketingeseknek is rossz a szájunk íze. Nem ilyen lovat akartunk mi se...

Csodát tehát ne várjon senki, de ha a termék jó, ha a szolgáltatás olyan, amilyet ígérünk, akkor a marketing képes úgy felpörgetni az eladást, hogy mindenki boldog legyen: az eladó, a vevő, és mi is.

A robotokat mindig a technikai fejlődés szükségszerű részének gondoltam, és ahogy sok gyerek, nekem is a humanoid robot volt "a robot". Ennek valószínűleg elsősorban Asimov művei az oka, a robotregényeket már nagyon fiatalon olvastam. De a scifikben a robotok általában is humanoidok voltak.

Így aztán, amikor megjelentek a gyártásban az első robotok, amik messziről sem hasonlítottak az emberre, kicsit csalódtam. Ez robot? Ez egy mechanikus izé, és nem is gondolkozik! Később megszoktam, majd a XXI. századra már teljesen normális volt, hogy egy takarító robot nem egy bejárónő gépesítve, hanem egy felfordított lavor kerekekkel. És azt is megtanultam, egy robot nem is biztos, hogy fizikailag látható: azokat a szoftvereket is így nevezzük, amelyek maguktól hajtanak végre összetett feladatokat, pl. végigjárnak weboldalakat, elemzik és mentik azok tartalmát, hogy aztán mi tudjunk keresni egy keresőoldalon.

És már a robot helyett automata van, nem robotizálásról, hanem automatizálásról beszélünk inkább. És ez az automatizálás egyre több helyen jelentkezik az életben. Minden olyan munkafolyamatnál megjelenik, amely monoton, ahol precíznek kell lenni, de nem igazán kell gondolni, inkább csak egyszerű eldöntendő kérdéseket kell megválaszolni.

És természetesen ez megjelent a marketingben is. Ma már teljesen természetes, ha egy marketing folyamatot úgy építünk fel, hogy tele van automatizmussal. Hírleveleket küld a rendszer, amiket előre elkészítettünk. Reagál, ha a felhasználónak valamire szüksége van. Tegnap ilyen robotasszisztenssel chat-eltem egy ügyfélszolgálaton.

Az összes robotizálásnak az a lényege, hogy azokat a munkákat levegye az ember válláról, amik unalmasak, amik rutinszerűek. Elsősorban azért, mert már akár rövidtávon is olcsóbb ez a megoldás, mintha embereket kellene fizetni ugyanerre. És ez elég jól hangzik, de felmerül a kérdés: ha mindent robotizálunk, mit fognak csinálni az emberek?

Ennek van legalább három területe. Mit kezdünk a kérdéssel gazdaságilag (emberek elveszítik a munkájukat), mentálisan (nincs szükség a munkájukra) és politikailag (az előző két problémát valahogy kezelni kell).

Én ezekre nem tudok és nem is akarok ebben a bejegyzésben választ adni. Azt tudom, hogy miközben rengeteg dolog automatizálható, nagyon sok dolog nem. A marketingben biztosan nem. Jelenleg még nem tud egy robot kreatív lenni. Nem tud intuitív lenni. Nem tud emberi lenni, a szó nagyon sok értelmében. 

Nekünk, marketingeseknek a robotok abban segíthetnek, több időnk legyen gondolkodni. Több időnk legyen alkotni. Több időnk legyen olyan dolgokkal foglalkozni, amiket a robotok nem tudnak megcsinálni. És meg kell tanulnunk, mennyiben más az élet azzal, hogy sok dolog automatizálható. Az elmúlt 10 év marketingje már erről szólt, és egyre inkább erről fog szólni a jövő. 

A XXI. századi robotok továbbra sem humanoidok, sőt, el sem várjuk már, hogy azok legyenek. A XXI. századi robotok a karjaink, a lábaink, az unalmas fél napjaink, a gépies feladataink. De gondolkodni egyelőre nekünk kell. És ez remélem még nagyon sokáig így fog maradni.

Amikor 1996-ban az első weboldalakat készítettem megrendelésre, tudtam, hogy a megrendelőknek csak halvány elképzeléseik vannak arról, mennyit fog ez érni. De akik megrendeltek weboldal készítést, biztosan képben voltak, tudták mi ez az egész internet meg web. Nem voltak sokan, 2000-re érte el az internet penetráció idehaza a 10 százalékot.

Mára eljutottunk oda, hogy vannak megrendelőim, akik annyit tudnak, kell nekik az internet, vagyis akarnak egy weboldalt, de a számítógéphez lényegében nem értenek. Használják az okostelefont, és olyan megoldást akarnak, amit ott látnak, de nem tudják, ennek milyen háttere van pl. informatikailag. El akarnak adni, ennyit tudnak.

Hogy ehhez nemcsak áru kell és akarat, hanem nem árt valami olyan háttér, ahol kezeli az árukészletet, meg van az egésznek komoly jogi oldala is, láthatóan meglepő információ. A napokban úgy éreztem magam, mint aki vízben gázol: hiába magyaráztam, láttam, értettem, le van maradva egy szinttel az, aki kérdez.

Meg fogják tanulni. Kellően türelmesen el kell magyarázni a lépéseket, és rá fognak jönni, ez hogyan működik. Megrendelők lesznek, később akár még bele is tanulhatnak. Mert ez a jelenség nem azt jelenti, hogy hülyék lennének. Sőt, nagyon okosak, hiszen szakértelem nélkül felismerték, erre van szükségük.

A tudást pedig megszerzik, de éppen csak annyit, ami ahhoz kell, hogy az elképzelt dolgokat megvalósítsák. Lesz egy webáruházuk, és ha jók lesznek a termékek, nem árulnak drágán, és többé-kevésbé az informatikai háttér is kialakul, sikeresek lesznek.

Mert ahhoz, hogy az interneten üzletet indíts, egy dolog kell: a vállalkozói szellem. A többi megtanulható.