Onlinemarketing blog

A home office igazi csapdája, hogy elvileg a nyaralás alatt is lehet dolgozni, ha van interneted és notebook-od. Csapda, mert valójában ha viszed magaddal a munkát, akkor az nem nyaralás.

Vannak országok, ahol a törvény tiltja, hogy munkaidőn túl, hétvégén, nyaralás alatt a munkahelyről zavarják az alkalmazottakat. Bár ez nálunk nincs így, de az online marketing munka ráadásul 7/24-es, és sokszor nem is lehet nem dolgozni munkaidőn túl. De a nyaralás pont ezért talán még fontosabb.

Volt egy flame a Twitteren erről, ki hogyan oldja meg a szabadságolásokat, egyáltalán ki mennyi időre tud elmenni szabadságra. Ha egy jól szervezett cégnél dolgozik az ember, akkor általában a nyár elejére már mindenki tudja, ki mikor nem dolgozik, így erre fel lehet készülni. Egy vállalkozás vezetőjének, főleg, ha tulajdonos is, már nem ennyire egyszerű: minél kisebb a cég, minél több operatív munkát végez a tulajdonos, az ügyvezető, annál kevésbé tud elmenni nyaralni - legalábbis nyugodtan.

Ilyenkor naponta nézi a leveleit, mindig kell lennie internetnek és így tovább.

Van persze olyan is, aki megtehetné, hogy elszakad, de már nem bír elszakadni. A munka egyfajta drogként működik, akkor érzi, hogy él, hogy számít, ha dolgozhat. Na, ők szoktak nyaralás közben is dolgozni folyamatosan.

És van persze az is, aki a nyarakat direkt valami üdülőn tölti, fél napokat dolgozik, fél napokat "pihen".

Te melyik típus vagy? Hogy telik a nyarad, mennyi időt tudsz valóban kikapcsolódni, pihenni?

Neked mit jelent a marketinges munka? Nagyon érdekes látni, melyik ügyfél mit gondol, mit vár el a marketingestől. A napokban kaptam az egyik cég vezetőjétől egy listát, hogy amikor marketingest keresett, mit szeretett volna, hogy elvégezzen. Neked van ilyen listád?

Nekem, marketingesnek két ok miatt nagyon tanulságos az ilyen lista. Egyrészt sokat elárul arról, mit vár el az, aki adja. Mi az, amit szerinte egy marketingesnek csinálnia kell. És ha elkezdünk együtt dolgozni, akkor azonnal van egy viszonyításom, mi az, ahonnan indul az eredmények értékelése. Ha a listán szereplő dolgok megvannak, akkor onnantól félig már elégedett is az ügyfél. Az ügyfél elégedettség másik fele meg a valós eredmények, amiket elérünk.

A másik ok, amiért egy ilyen lista tanulságos, az az arról hiányzó marketinges feladatok, vagy az azon rajta lévő nem marketinges feladatok. Mert ez azt mutatja meg nekem, mi az, amit szeret csinál a cégvezető, és mi az, amit nem.

De lássuk, kb. mi van egy ilyen listán:

• Ismerd meg a termékeinket, szolgáltatásainkat! Ismerd annyira, hogy tudj róla beszélni, képes legyél bemutatni az ügyfeleknek.
• Legyél képben az esetleges fejlesztésekről, legyen szó termékről, szolgáltatásról, szoftverről.
• Legyél tisztába az ügyfelek igényeivel.
• Tudj megírni termék, szolgáltatás bemutató levelet, dokumentumot, cikket, hirdetést.
• Ismerd a piacot: a versenytársakat, azok forgalmát, azok ajánlatait.
• Ismerd az árakat, és tudj ajánlani árazást, ha szükséges. Ha te úgy érzed, szükséges!
• Tudd kezelni a weblapot.
• Tudj tartalmat készíteni a közösségi média csatornákra, azokat tudd moderálni.
• Tudj hirdetést kezelni, vagy ki tudd adni, és tudd ellenőrizni.
• Kövesd a versenytársak hirdetési tevékenységét.

És így tovább, azt hiszem még tudnék írni legalább ennyi elvárást. Neked van ilyen listád?

A nyár jó időszak arra, hogy pihenjünk, de arra is, hogy pihenés közben kicsit képezzük magunkat. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, de ha több szabadidőm van, akkor elolvasok olyan cikkeket, megnézek olyan videókat, amire a dolgos hétköznapokon nincs időm.

Nem jó, ha nyaralás közben dolgozunk, az nem pihentet. És kellenek azok a napok is, amikor a közelében sem vagyok a munkának, a szakmának. De a nyár ennél hosszabb, és ilyenkor érezhetően kevesebb a feladat, kisebb a nyomás, több egyéb dologra is juthat idő. Érdemes ezt kihasználni.

Erre a hónapra is ajánlok olvasnivalót. Elsőként egy magyar blogot, a legjobb hazai Facebook-os szakember oldalát, Lévai Richárd Közösségi Kalandozások nevű blogját.

Ha valaki képben szeretne lenni, mi történik a Meta házatáján, érdekli a közösségi média, és mindez magyarul, akkor Ricsi blogja elkerülhetetlen. Nem is írok róla többet, bele kell olvasni, ha még nem ismernéd >>>

A következő oldal nem is igazán olvasni, inkább nézegetni való. Ajánlottam már régebben is, de folyamatosan aktuális a Visual Capitalist: egy oldal, ahol rendszeresen jelennek meg infografikák, a téma gazdaság, tudomány, politika és minden más - érdemes követni >>>

Végül egy elsősorban a SEO elemző szolgáltatásáról ismert sziolgáltató, az Ahrefs blogját ajánlom, ami tele van szakmai témákkal, és nemcsak keresőoptimalizálással. Érdemes nézegetni, erre >>>

Várom továbbra is az ajánlásokat akár kommentben is!

Egy baráti beszélgetés kapcsán merült fel legutóbb, de egy korábbi posztomban is említettem már ezt a témát, és most kicsit körbe is szeretném járni. Annyira jó 12 év van mögöttünk, hogy sokan már nem is emlékeznek rá, milyen túlélni egy válságot, arra nézve pedig még többet kellene visszaemlékezni, milyen egy magas inflációs környezetben vállalkozni.

Azt nem tudjuk, mennyi ideig tart a mostani válság, azt sem látjuk, az infláció hány évig marad velünk, de azt tudjuk, hogy most ezek jelentik a legnagyobb kihívást a gazdaságban. Mikro szinten mindenképpen, azt, hogy makro szinten a kormány mire koncentrál, már a politika dönti majd el...

2008-ban volt a pénzügyi válság, ami hasonlóan visszavetette a gazdaságot, és azután kellett jó két év, hogy újra elinduljon a fejlődés. Akkor is hatalmas változások történtek. Egyrészt egy nagyobb (és emlékeim szerint néhány kisebb) ügynökség tönkrement, másrészt teljesen felforgatta a hirdetési piacot. Az addig jellemző mennyiségi hirdetésvásárlás hirtelen megállt, majd ugyanolyan formában már újra se indult. El kellett telnie 3-4 évnek, hogy elfelejtsük, milyen szűk esztendők voltak azok.

Most sem gondolom, hogy kisebb változások lesznek, de azt hiszem nem a hirdetési piac fog beborulni - ez egyébként is annyira átalakult, hogy igazából csak kicsit éreznénk meg, hiszen pl. az online pénzek bő fele nem idehaza hasznosul. Sokkal inkább azt gondolom, hogy ez e-kereskedelmi piac kaphat pofont. Nem biztos, hogy jelentős visszaeséseket fogunk látni, de egy-egy szegmens meggyöngülhet, és mint általában a válságok esetén, most is a nagyok fognak még jobban erősödni, a kicsik kárára.

És ez csak a válság miatti visszaesés hatása. Az infláció egy másik történet.

Ez egy elég jó grafikon (amin a forrás is rajta van), és ebből látszik: hasonló inflációs környezet utoljára 2001 környékén, vagyis húsz éve (!) volt. Ráadásul az egy egyértelműen erősödő időszak volt, egy sokkal magasabb inflációs időszak kezdett konszolidálódni, túl voltunk a Bokros-csomag nagy sokkján, és a rendszerváltás még nagyobb pofonjait már szinte el is felejtettük.

Én valamikor 1992-ben kezdtem el vállalkozni. Ha megnézed a grafikont, jól látszik, mihez voltunk szokva: az árak folyamatosan változnak. Teljesen más kérdések merültek fel akkor az árképzés esetén, és a világ legtermészetesebb dolga volt az, ami most annyira zavaró: havonta nőttek az árak. És nemcsak a termékek esetében.

Jól éltünk, az elmúlt 20 év arról szólt, hogy lehetséges a folyamatos fejlődés alacsony inflációs környezetben. Most ennek is vége. Nem látok olyan okot, ami miatt az infláció jelentősen lassulna, főleg nem nálunk. Ennek több következménye is lehet, és ezekről az elmúlt hónapokban sok közgazdász is írt már, így igazából nem nekem kell kitalálni, mi várható.

Ez a gazdasági környezet bizonyos területeken áruhiányt okozhat. A szolgáltatások színvonala kisebb-nagyobb mértékben csökkenhet. A vásárlóerő már most érezhetően csökkent. Ha tovább folytatódik a forint értékvesztése az euróhoz képest (ami egyébként nem biztos, vannak folyamatok, amik ez ellen hathatnak), akkor kialakulhat az is, ami sok országban már megvalósult: a szerződéseket nem a saját valutánkban, hanem euróban kötjük majd meg. Idehaza se lenne ez újdonság, egyre többen csinálják, de mostanáig talán egyedül az irodabérleti piacon működött ez tömegesen. Majd most máshol is így fog.

Természetesen vége lesz ennek is egyszer. Azt, hogy mikor, nehéz most megmondani. Annyira sok külső körülmény változhat - a hazai gazdaságpolitika, az oroszok Ukrajna elleni értelmetlen háborúja, az energiaárak változása, de még akár egy újabb globális járványhullám -, hogy nem lehet előre megmondani, meddig kell kibírni. Ezért nem javaslom senkinek, hogy kivárjon. Egy jó irány van: alkalmazkodni. Aki tud, aki képes rá, tanuljon meg az új szabályok szerint működni. Más lesz, mint eddig volt. De így is lehetséges.

A kreativitás egy furcsa dolog. Eredetileg azt jelenti, képes vagy megalkotni valamit, ami eddig nem volt. Szöveget, képet, videót, tárgyat, ételt, járművet, folyamatot - bármit. A marketingben azért ennél szűkebb értelemben használjuk, és kb. azt jelenti, képes vagy kitalálni valamit, ami az adott helyzetben különleges, újszerű, váratlan, szokatlan, hatásos. Mindezt persze úgy, hogy azért valahol illeszkedjen bele a tervekbe, ne legyen túlságosan megosztó, és még üzletileg is hatékony maradjon.

A kreatív szónak egyébként van még egy jelentése a marketingen belül: szokás az elkészült hirdetéseket is "kreatívnak" hívni. (Lásd: átküldtem a kreatívot, ezt használd a kampányban.)

De visszatérve arra, amikor a tervezés folyamatát és az embert nézzük: kreatívnak lenni egy állapot. Nagyon sok ember tud néha kreatív lenni, és kevesen vannak, akik folyamatosan képesek kreatív ötletekkel előállni. Legyen szó grafikai tervezésről, írásról vagy más alkotó tevékenységről, a kreativitás mindig egyfajta áldás. Olyan áldás, ami önmagában nem elég: kell mögé nagyon sok tudás és még több gyakorlás is. Mert nem elég, ha a fejemben megfogalmazódik valami, azt valahogy meg kell tudni mutatni, el kell tudni készíteni.

De a kreativitás azért is állapot, mert nem lehet mindig kreatívnak lenni. Még azok az emberek, akiket a környezetük kreatívnak tart, sem képesek mindig újat és újat megalkotni. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb embernek ráadásul megvan a saját stílusa, így a kreativitása is csak egy bizonyos határon belül működik. Egyébként éppen ezért kell a tanulás, az informálódás: ezeket a határokat ki kell tolni, meg kell tanulni ezeken átlépni, ezeket megváltoztatni.

A mindennapi munkánk nagyon sok kreatív feladatot igényel, de azért ezek jobbára alkalmazott kreativitás jelentenek. Eleve adott céllal, eleve meghatározott határok között kell tudni alkotni. Márpedig ez önmagában kiölheti a kreativitást.

Néha így is sikerül kitalálni valami jót, hogy aztán az elvérezzen az ügyfél igényein. Mert ez kicsit legyen másmilyen, köszönjük, de végre rájöttünk mit akarunk (de nem ezt), és így tovább. És amikor már megvan az alap kreatív elképzelés, abból nagyon nehéz kilépni. Még nehezebb újabb zseniális ötlettel előállni.

A kreativitáshoz kell egyfajta szabadság, és kell egy befogadó közeg is. Olyan, amelyik elfogadja, sőt felismeri, miért jobb ez a megoldás, mint valami más. Nem mindig jön össze, sőt, sokszor nem jön össze ez. Éppen ezért azt gondolom, aki kreatívan képes tervezni, annak meg kell tanulnia azt is elfogadni, nem mindig arra van szükség, amit ő kitalál.

Van az az eset, amikor egy irányt sikerül adni az ügyfélnek a gondolkodásunkkal, hogy aztán valahova nagyon máshova eljusson. Máskor csak elvégezzük a munkát. Mert persze az egész erről szólt: azért kell kreatívnak lennünk, mert ez a feladatunk.

Tegnap írtam, hogy kénytelenek vagyunk adatok nélkül hirdetni, mert egyre kevesebb a visszajelzésünk. Fel is merül a jogos kérdés: hogyan tudunk hirdetni adatok nélkül? Mit teszünk, mi a megoldás? Sörétes puskával lövünk, és reménykedünk, hogy a célunkat is eltalálja?

A válaszom az, hogy nem hirdetünk adatok nélkül.

Adatokat akkor is kell gyűjtenünk, ha az eddig megszokott forrásokból nem érkeznek. Így kicsit körülményesebb lesz, meg drágább is, de azért vannak eszközeink. Eleve már a tegnapi posztom is azért születhetett, mert máshonnan vannak adataink. Igaz, a Google Analytics-ben nem láttuk a lead-eket, de a jelentkezésen keresztül már igen, innen is tudjuk, hogy mit nem láttunk. Ez is mérés, csak kevesebb adattal.

Most két olyan módszert is javaslok, ami segíthet akkor, ha azt látjuk, nem mér a Google Analytics. Nem szükségszerűen jók mindenkinek ezek a megoldások, de arra rávilágítanak, hogy mi a gondolkodás iránya. És aki úgy érzi, hogy ez sokban hasonlít a nem online marketinges adatgyűjtéshez, az nem téved nagyot...

Akciók

Klasszikus marketinges megoldás, hogy valamilyen ajándékot vagy kedvezményt kínálunk vásárláskor, vagy akár csak azért, hogy feliratkozik valaki a hírlevelünkre. A "trükk" az, hogy minden eltérő hirdetésnél (más kreatív, más hirdetési hely) más és más a kedvezmény. Mivel ilyenkor látjuk, milyen kedvezményt kér az ügyfél, már tudni fogjuk, honnan jött. Ehhez kapcsolódik közvetlenül is a második megoldás, hiszen ezt csak azzal együtt lehet megvalósítani, ha a konverzió online történik.

Egyedi érkezési oldalak

Minden egyes hirdetésváltozathoz és hirdetési helyhez, ami online, készüljön egyedi érkezési oldal. Így amikor a konverzió megtörténik, vissza tudjuk következtetni, honnan érkezett a vevő. Ez a megoldás azért is nagyon jó lehet, mert így megoldható az eltérő kreatívokhoz eltérő érkezési oldal tartalom is, és ez a hatékonyságot is növelheti.

Igen, ez a két megoldás csak kicsit segít pontosítani az adatokat, de sokszor ez a kevés is már nagy segítség. Ki tudunk ezzel zárni teljesen rossz hirdetési helyeket, és erősíteni tudjuk a hatékonyakat. Igaz, csak végleges konverzióra optimalizálva, sajnos ezekkel rész célokat nehezebb meghatározni. De így is több, mint a semmi.

Tudjuk, hogy egyre kevesebb adatunk van. Ez mondjuk így egészen furcsa 2022-ben, amikor a csapból is adat folyik, és elvileg az adat az új olaj, és számos más bullshit ömlik a médiából. De a valóság az, hogy a szigorodó szabályok és a felhasználók viselkedése együttesen bizony számos olyan adatforrást elapasztott, amelyek eddig megvoltak.

A legnagyobb érvágás természetesen a sütik elfogadása. Amikor megnézünk egy weboldalt, akkor az ott elhelyezett kódok adatokat gyűjtenek a látogatásról. A felhasználók egy része eddig is rejtőzött, de ehhez általában kellett valami plugin, egy hirdetésblokkoló vagy ilyesmi. Az így rejtőzők száma alacsony volt, jellemzően nem is volt igazán észrevehető. De amióta kötelező elfogadtatni a sütiket a felhasználókkal, és a felhasználók el is utasíthatják azokat, azóta ez a fajta rejtőzés tömegessé vált.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Hiába van a weboldalra beállított mérésünk, nem kapunk adatokat. Hiszen a süti elutasítása egyben az adatgyűjtés elutasítását is jelenti (igazából erről szól ez a fajta elfogadtatási procedúra), így nem is tudunk mérni. És akkor előáll az a helyzet, hogy hiába látom a jelentkezéseknél, hogy az ügyfelünknek lett tegnap 6 leadje, ha ebből egyet sem mért a Google Analytics.

Máshogy fogalmazva: a Google Analytics szerint nincs jelentkezőnk, a valóságban volt 6 jelentkező.

Rosszul hangzik, igaz? Van hat olyan jelentkezőnk, akikről nem tudjuk, honnan jöttek, nem tudjuk, hányszor jártak az oldalon, ott mit csináltak. Nem tudjuk, akkor őket most kereső vagy közösségi média hozta, nem tudjuk, melyik hirdetés működött.

Ez a fajta vakrepülés igazából elsősorban azért baj, mert eddig nem ehhez voltunk szokva. Sok éve, amikor kezdtem az online marketinget, nagyon hasonló volt a helyzet, de akkor sokkal kevesebb pénzt költöttek a cégek, és sokkal kevesebb cégnek múlt a működése az online kampányokon.

Persze, még most is többet tudunk, mint tudtunk anno egy Szuperinfós hirdetés után, de nézzük meg, ma hányan neteznek: lényegében mindenki, aki vásárolni szokott...

Most tehát (ismét) adatok nélkül kell hirdetnünk. Persze ismerjük ennek a módszerét, az csak a baj, hogy ez így azért költségesebb. Ez az ára az adatvédelemnek, amit most a kampányokon keresztül fizetünk meg. Persze azt hiszem a technológia fejlesztése nem áll meg, és remélem, előbb-utóbb ismét lesznek adataink, ha kevésbé szofisztikáltak is. Mert azért most ez a helyzet közel nem ideális.

A tervezéshez sok információval kell rendelkezni. Akkor lehet csak bármit megtervezni, ha tudjuk, honnan hova akarunk eljutni, azt milyen környezetben tesszük meg, és ehhez milyen eszközöket használhatunk. Nincs ez máshogy a marketingben sem.

A tervezéshez tehát információk kellenek, például információ kell a piacokról, ahol működünk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ismerni kell versenytársakat, az árszinteket, a vevőket és a tipikus értékesítési megoldásokat is. Persze van még egy csomó olyan körülmény, ami számít. Ilyen például az adózási környezet, a kulturális háttér, és így tovább. Vannak erre tök jó marketing modellek, amik szépen felsorolják, miket kell tudni.

Egy hazai kkv esetében persze elsősorban a szűken vett piaca az érdekes: a vevők és a konkurencia.

Azt látom, hogy azok a kkv-k sikeresek, azok működnek jól, amelyek ismerik a piacukat. Ismerik a vevőket, így meg tudják őket szólítani termékekkel, üzenetekkel. Ismerik a konkurenciát, így tudják, milyen árszint a hatékony, mik az elvárt szolgáltatások. De honnan tudják mindezt?

Te honnan ismered a piacod?

Nekem, amikor tervezek, például marketing stratégiát írok, minél jobban meg kell ismernem azt a piacot, ahol az adott cég működik. Az egyik forrásom természetesen maga a cég: elmondja, amit ő tud vagy gondol. De ez sosem elég, mindig kellenek egyéb források is. Ezek az egyéb források persze a cégtől, az iparágtól függnek, de egy eszközzel jellemzően mindig élek: próbálok beszélni minél több vevővel.

Arra a kérdésre, hogy milyen a piacod, sokszor a vevőkön keresztül lehet választ kapni. A vevőid, az ügyfeleid azok, akik egyrészt elfogulatlanul mondják el, te milyen vagy, másrészt rámutatnak azokra a körülményekre, amikre nem is gondolsz. Például kiderülhet, nem azért vesznek tőled, amit gondolsz, hanem valami egészen más oka van...

A piacismerethez kellenek a vevők is. Ha azt akarod, hogy tudjál jól tervezni, mindig beszélgess az ügyfelekkel. Ismerd meg a vágyaikat, tudd, hogy mi alapján döntenek, mi az, ami fontos nekik. Ezek azok az információk, amikre valóban építhetsz majd.

Ma van az év eddigi legmelegebb napja, várhatóan 36 fokig fog délután melegedni az idő. Ez alapvetően csak egy egyszerű időjárási helyzet, de akik régóta foglalkozunk online marketinggel, tudjuk, hogy az év ezen időszaka mennyivel működik másképpen, mint a többi évszak.

A nyár nálunk a pihenés, a víz, a hűvös keresése, a kikapcsolódás időszaka - azoknak, akik aktuálisan megtehetik. Bár úgy nézhet ki, mindenki nyaral, a valóság az, hogy sokan csak néhány napot, egy-két hetet nyaralnak, és ezt igyekeznek augusztus elejére koncentrálni. Így igazából a szűken vett nyári szezon valójában augusztus első hetétől augusztus 20-ig tart.

Idén is sokan terveznek nyaralni, a többség persze belföldön. A Tárki pár hónapos kutatása ezt bővebben megmutatja, akit érdekel, itt tudja megnézni.

Számunkra azért érdekes ez az időszak, mert eltekintve a speciálisan nyári kínálattól, általában mostantól visszaesik kicsit (vagy nagyon) a forgalom, és augusztus végéig ez így is marad. Hektikusabbá válik a fogyasztás, jellemzően a rosszabb időben rendelnek többet, és jó időben inkább a tartalomfogyasztás a jellemző.

Azzal, hogy lényegében mindenki használ mobilt és mobilnetet, a nyár sem okoz akkora visszaesést a látogatói forgalmakban, de a strandon ritkán rendelünk termékeket. Erre érdemes felkészülni. A nyár egyébként is a felkészülés időszaka: sok cég már most elkezdi tervezni, mi fog az ősszel történni, és az augusztust már úgy kezdi el, hogy megvannak a tervek év végéig. Kialakítja a karácsonyi akciókat, az oda vezető utat, mindent. Az év második fele már a pörgés (és pörgetés) időszaka, az ahhoz való tervezést most kell megejteni.

Aztán majd augusztusban senki nem fog dolgozni, és olyankor tényleg pihen minden. Legalábbis ez a terv.

Abból látom, mennyire nagy a baj a hazai kereslettel és inflációval, hogy egyre több ügyfelem keres meg minket olyan kérdéssel, aminek az árazáshoz van köze. Hogyan adjunk kedvezményt, ha akciósak az áraink? Hogyan emeljünk árat, mit kommunikáljunk? Mit kezdjünk ezzel a helyzettel, hogy csökken a forgalom, mert félnek vásárolni az emberek, tartalékolnak?

Az sem segít sokat, hogy új szabályozás van az akciós árak feltüntetésével kapcsolatban, és ráadásul ezek a szabályok egyáltalán nem egyszerűen értelmezhetők. Több olyan helyzetet is sikerült már modellezni, amikor egyszerűen képtelen lesz a cég az eddigi (amúgy egyáltalán nem átverős) kedvezmény kommunikációját folytatni.

A probléma alapvetően kettős. Egyrészt az elmúlt évtizedben az árak alapvetően stabilak voltak, alacsony infláció mellett működött a gazdaság. Így alapvetően elszoktunk az áremelésektől, főleg attól, hogy nemcsak évente egyszer kell ezt megtenni. Gondoljunk bele: rengeteg olyan vállalkozó van, akik csak ilyen gazdasági környezetben dolgoztak! Nekik ez nemhogy szokatlan, de konkrétan ismeretlen terep!

A másik probléma a vevők árérzékenysége. Nagyon sok területen pontosan tudjuk, hogy a magasabb ár kevesebb fogyasztót fog jelenteni, rövidebb távon biztosan. Meddig tartsak ki az alacsonyabb ár mellett, ami csökkenti a bevételem? Mennyire kell kivárnom? És mit lép a konkurencia?

Amúgy általánosságban igazán jó válaszom nincs. Ahány cég, annyi féle helyzet, ennek megfelelően annyi féle megoldás. Amit érdemes azért megtartani:

• Jobb a forintösszegű kedvezmény, mint a százalék. Sokan nem tudnak százalékot számolni, de azt tudják, mennyi 5.000,- Ft
• Az összes piacon áremelkedés van, így nem leszünk egyedül, amikor árat emelünk. A vevőknek nem lesz hova "menekülniük".
• Igazából rosszabbnak érezzük a helyzetet, mint amilyen. A vevők nagy része kivár, de előbb-utóbb elkezd újra majd költeni.
• Készüljünk fel arra, hogy ez most nem egyszeri folyamat, hanem elhúzódó válság. Biztos, hogy idén már ebben kell élnünk, de nagy valószínűséggel jövőre is. De ettől még igaz az előző pont is: előbb-utóbb beindul a fogyasztás.

De ahogy mondtam, minden cégnek mások a lehetőségei. Nincs tehát királyi út, nincs olyan Jolly Joker, amit elő lehet húzni a kalapból, hogy akkor tessék, tessék, erre kell menni. És az infláció velünk marad. Az árak nőnek, a költségeink nőnek. És innen minden más már politika...

Igazából annyi ez a mostani bejegyzés, ami a címe: mérjél! De elmagyarázom, miért van ez a felkiáltás, egyfajta kétségbeesett kiáltás mindenkinek, akihez eljut.

Számos olyan weboldalt láttam az elmúlt napokban, amelyek egy-egy működő vállalkozás weboldala. Nem igazán különleges oldalak, de aktuálisak, informálisak, még reszponzívak is. Tehát működő cégek működő oldalai. És semmit, de semmit nem tudnak arról ezek a cégek, mennyire működik a weboldaluk. Igazából az nem derült ki, ez miért van. Lehet a nemtudás: nem is tudják, hogy tudhatnának többet, ha lennének adataik. Lehet az is, nem érdekli őket. Ez is valid amúgy, a weblapra nem helyeznek semekkora hangsúlyt, így nem érdekes, hogy mi történik rajta.

Egy közös van mindenben: semmilyen mérés nincs beállítva az oldalra. És bár itt van nekünk az alapvetően ingyenes Google Analytics, de nincs beállítva, így nem érkeznek még oda se adatok.

Ez lehet, jelenleg nem probléma, és tényleg nincs rá szükség. De változhat úgy a cég működése, hogy hirtelen fontossá válnak azok az adatok. Jöhet egy újabb nem várt fordulat, mint volt a Covid-lezárások, de ennél prózaibb okok is felmerülhetnek. Például ezen oldalak egy részét azért néztem meg, mert a cég pályázott támogatásra, és el is nyerte - aminek a része némi marketing feladat, és ezt csinálom én. És akkor nagyon jó lenne, ha megnézhetném, hogy alakult az elmúlt egy-két éve a cég weblapjának...

Tanuljuk meg: az az adat, amit nem mértünk, nem gyűjtöttük, már elveszett. Utólag nem lehet visszaállítani. Az nincs. Ezért érdemes akkor is beállítani méréseket, ha egyébként éppen most nincs rá szükségünk.

Tehát üzenem minden weboldallal rendelkező cégnek, még a legkisebbeknek is: mérjél!!

Írtam arról, miért fontos a marketing matek, és írtam arról, hogyan lehet kiszámolni, mennyiért hirdessünk. De számos olyan eset van, amikor nem jön ki a matek, pontosabban azt látjuk, hogy veszteségesen hirdetünk. Elküldtünk 1000,- Ft-ot, és a bevételünk nem nő ennyivel. Mit kell ilyenkor csinálni?

Első lépésben matekozni. Mit jelent az, hogy nem éri meg? Veszteséget termelünk az eladással? Vagy nem realizálunk akkora nyereséget, mit szeretnénk? És a legfontosabb kérdés: mennyire fenntartható ez?

Ha van a cégnek máshonnan bevétele, és ez a hirdetés, amit elköltünk, még hosszabb ideig is futhat, akkor érdemes ezzel foglalkozni tovább. Ha a veszteséges hirdetés miatt szépen lassan tönkremegyünk, akkor azzal kell elkezdenünk foglalkozni, hogyan ne legyen ez a folyamat veszteséges.

De ha mehet tovább elvileg, akkor nézzük meg, gyakorlatilag volna-e ennek értelme? Miért éri meg veszteségesen hirdetni? Erre számos magyarázat létezik!

Nagyvállalati környezetben lehet ilyen ok a piacszerzés, de akár a piacépítés is. Ilyenkor több éves terv alapján költenek sokszor többet, mint amennyi az aktuális bevétel, hogy ezzel később olyan ismertségük legyen, hogy néhány éves távlatban már nyereségesek legyenek. Ilyenkor a hirdetés tehát befektetés: befektetés a piacba, befektetés a jövőbe.

Persze ez kisvállalkozási környezetben nem működik, nem tud senki ennyit költeni. Ilyenkor mást kell nézni, más oka lehet annak, ha nem éri meg a hirdetés. De a kulcs itt is az: megéri-e a hirdetés nem közvetlenül? 

Azon, hogy közvetlenül megéri hirdetni, azt értjük, hogy belerakjuk a pénzt, és többet veszünk ki. De az az alaphelyzet, hogy nem veszünk ki többet. A kérdés az, hogy más eredményünk lesz-e? Például növekszik-e az adatbázisunk? Egy webáruház esetében sok esetben egy vevő elérése, az első vásárlás lehet drágább, lehet veszteséges. De ha tudjuk, hogy ez a vevő később visszatér, és az már olyan csatornán jön, ami nem ennyire drága, akkor a vevői életút alatt a második, harmadik vásárlástól már megérte.

Vagyis az egyik lehetséges ok arra, hogy megéri így hirdetni, az az adatbázisunk építése.

A másik lehetséges ok a növekedés: ha azért költünk többet, mert most indultunk, vagy mert új piacra léptünk, és még a kampányokat optimalizáljuk. Van egy időszak, amíg az adatok kellenek, amíg látni akarjuk, mire hogyan reagál a piac. Látni akarjuk, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. 

Ezeket mind valós okok lehetnek, amikor érdemes veszteségesen hirdetni. Persze hosszú távon ez nem fenntartható, vagyis biztosan ki kell alakulnia egy olyan megoldásnak, amikor nyereségünk van.

Amikor látom azokat a posztokat, azokat a hirdetéseket, amikben már alig van betű, de tele van képekkel, emoji-kkal, mindig egy régi reklám, és egy azzal kapcsolatos egész éjszakás beszélgetés jut eszembe.

Ez volna az a reklám:

Valamikor 1998-ban készült, egy olyan korban, amikor még azért kicsit didaktikusabb reklámok voltak az elterjedtebbek. De nem is a reklám az érdekes, hanem az, hogy a reklám kapcsán egy kedves volt barátommal beszélgettem át konkrétan egy éjszakát (már világos volt, mikor befejeztük). A téma pedig az volt, mennyire kell edukálni a reklámoknak. Írtam én már erről itt is korábban, és már akkor azt mondtam, Tamásnak igaza volt. De 12 éve még lehetett ez téma, mert 12 éve még valahogy ciki volt lemenni egy bizonyos szint alá.

Ma már nagyon mást jelentenek ezek a szintek, és miközben a reklámszövegek régebben még akár egyfajta verses műalkotások is lehettek, addigra mára jó esetben csak valami esztétikai élményt hoznak. De számos olyan reklámot látok, ami nem több, mint egy mém, egy elcseszett poén, vagy akár csak 3-4 emoji. Egyszerűen a reklám oda ment, ahol a felhasználók vannak. Végtelenül leegyszerűsített, gondolkodást nem igénylő és triviális szintre.

Mert a reklám akkor hatásos, ha ilyen: egyszerű, triviális, könnyen érthető. Csak valahogy most az egyszerű, triviális és könnyen érthető reklám pont annyira nem üzen mást, mint amennyire nem üzent mást a gerappa sem. Ne gondolkozz, érezz, és vásárolj.

Ma már azt hiszem sokan nem értik, mi ezzel a baj. Miért baj, hogy a reklám nem a magasabb kultúrához akar igazodni. Miért baj, hogy a reklám egyre silányabb.

Vannak persze kivételek, és nem gondolom, hogy temetni kellene a mai kreatívokat. De a többség, ami ömlik ránk, az szemét. Gerappa, csak annál sokkal rosszabb. Mert még ötlet sincs benne. A gerappában azért volt ötlet.

És tudod mi a ciki az egészben? Hogy ez az egész már senkinek nem ciki...

Gerappa...

Sokat hibázok a helyesírásban, néha elgépelek dolgokat, máskor nem veszem észre a hülyeséget... de amikor olyan szöveget írok, ami az üzleti kommunikáció része, igyekszem minden hibát javítani. Nem jön mindig össze, de megvan rá az igényem. Persze azt régen megtanultam, az ember a saját szövegét sosem tudja rendesen átnézni, így a cégnél bevett gyakorlat, hogy a fontos szövegeket többen készítjük el.

Persze van sok eset, amikor bizonytalan vagyok. És bár nem vagyok egy nyelvtannáci (leszoktam róla), de azért szeretem tudni ellenőrizni, mi a helyes, és mit kell javítani. Két olyan szolgáltatás van, amit erre használok, és ezt ajánlom mindenkinek, akinek esetleg helyesírási kérdése lenne.

Az MTA-nak van egy zseniális weboldala, a helyesírás.mta.hu Ezt, illetve ennek két aloldalát használom rendszeresen, amikor bizonytalan vagyok.

Az egyik a helyes-e: ha nem tudom, jól írtam-e le egy szót, itt tudom ellenőrizni.

A másik a "külegy": az összetett szavakat tudom itt ellenőrizni, hogy mit kell egybe írni, mit külön, mit kötőjellel. (És innen tudom azt is, hogy bár ez a felület, ahol gépelek, hibásnak jelzi, mégis a nyelvtannáci egy szó.)

És persze van itt még néhány másik segítség is, de ez a kettő az, amit rendszeresen előveszek a napi munkámhoz. És ezt ajánlom mindenkinek. Igaz, fogalmazni nem fog megtanítani, de legalább a szavakat sikerülhet ezzel helyesen írni. (És most remélem, hogy nem maradt hiba ebben az írásomban...)

Tegnap arról írtam általánosságban, hogy mennyi pénzt költsünk hirdetésre, ha nem webáruházunk van. Ma a webáruházakkal és a lead gyűjtő kampányokkal folytatom.

Ahhoz, hogy tudjunk költségvetést készíteni, természetesen azt is kell tudnunk, induláskor mennyi pénzünk van. Ha nincs pénzük elindítani kampányt, akkor lényegében esélyünk sincs arra, hogy normális eredményeket érjünk el - igaz, lehet trükközni ideig-óráig, de tartalék nélkül minden sokkal nehezebb és főleg kockázatosabb.

Ideális esetben úgy működik egy webáruház, hogy ha elköltünk 100 ezer forintot hirdetésre, akkor az akkora forgalmat generál, amelynek az árrése összesen több, mint az elköltött hirdetési összeg és a költségeink. Itt máris visszautalnék arra a cikkre, ahol a marketing matekról írtam: tisztában kell lennünk arról, mennyi a pontos költségünk, anélkül nem fogunk tudni semmit rendesen kiszámolni!

Nézzük egy példával: ha elköltünk 100 ezer forintot, és ebből lesz 600 ezer forint bevételünk, akkor attól függ, mennyi pénzünk marad, hogy mennyi az árrésünk. Ez termékfajától függ elsősorban, de általában elmondható, hogy valahol 5% és 50% közötti árrések is elképzelhetőek. A könyvek esetében például 30-35%, kézműves termékeknél akár 50%, de mondjuk elektronikai termékeknél meg nem ritkán 10% alatti. (Az áfától most nagyvonalúan eltekintek. Ha bruttó árakról beszélünk, akkor bruttóba számoljuk a hirdetési költségeket és minden más költségünket is.)

A pontos árrés kis mértékben rajtunk múlik: a termékek árazásába nem szólhat bele senki más, csak mi (és a törvények, lásd a teljesen piacidegen hazai árszabályozást, de ez szerencsére nem egy tipikus helyzet). A nagykereskedő csak ajánlott árat mondhat, még akkor is, ha amúgy bármilyen szerződést aláirattat velünk. De azért nemcsak tőlünk függ az árrés, mert versenyző piacon kereskedünk, ahol sok esetben más is árusítja ugyanazt a terméket, vagyis összehasonlítható a mi árunk a többiekével. És ha drágák vagyunk, akkor nem lesz forgalmunk, ha olcsók, akkor pedig kisebb hasznunk marad.

Szóval a példára visszatérve, és feltételezve egy 20%-os árrést, a 600 ezer forint bevételből annak 80%-a, vagyis 480 ezer forint a termékek ára, 100 ezer forint a hirdetés, így maradt összesen 20 ezer forintunk. Ez az alap matek: ha ez a szám kis mértékben is pozitív, máris megérte hirdetni, ha viszont negatív... lehet, akkor is, de semmiképpen nem fenntartható állapot.

Persze igazán korrektek akkor vagyunk, ha nemcsak a hirdetési költségekkel számolunk, hanem az egyéb költségekkel is, ami miatt ez a 20 ezer forint nagyon hamar el tud fogyni... Mi a megoldás? Hát, nagyobb árrés, alacsonyabb költségek, olcsóbb hirdetések ugyanezzel a hatékonysággal... Vagy nagyobb forgalom. Mert ha tízszer ennyit költünk, és még akkor is hasonlóan sokat adunk el, akkor tízszer annyi pénzünk is marad. például ha 100 ezer helyett 1 millió forintot költünk, és így 600 ezer helyett 6 milliós lett a forgalmunk, akkor 20% árrés mellett nem 20 ezer forintunk marad, hanem 200 ezer. Máris szebb, nem?

Nade hogyan lesz ebből akkor javaslat arra, hogy mennyit költsünk hirdetésre?

Először is, fogadjuk el: a fenti matek ideális állapotot takar, a valóság főleg egy induló cégnél nem ez. Fel kell építenünk egy hirdetési mixet, plusz egyéb eszközöket (pl. hírlevél, SEO), és el kell kezdenünk pénzt is költeni. Az első kérdés tehát az, mennyi pénzt költsünk induláskor. A válasz pedig az, annyit, amennyi van, de fokozatosan. Akár 2-3 naponta érdemes költségeket növelni. Általában igaz, hogy a szorzó, ami a fenti példában 6 volt (a hirdetés hatszorosa a forgalom) nem légből kapott. Számolhatunk egy induláskori 5-6-os szorzóval, ami jó esetben persze szépen 10 fölé is mehet. (Minél több olcsó vagy nem hirdetési kiadáshoz kötött bevételünk lesz, annál magasabb lesz ez a szorzó - ilyen bevételi források az említett hírlevelezés vagy a keresőoptimalizálás is.)

És itt jön a trükk: mindaddig érdemes növelni a hirdetési kiadásokat, amíg nem romlik annyira ez a szorzó, hogy már nem keresünk semmit. Vagyis amikor a hirdetési pénzek növelésével már nem nő az a pénz, ami nálunk marad.

Persze az első időszakban a sok induló költség miatt eleve nem leszünk nyereségesek. A kampányok beállításait is folyamatosan optimalizálni kell, meg kell találni, mire vevő a piac - vagyis van egy tanulási folyamatunk. Ez amúgy sokszor évekig tart, de az a tapasztalat, minimum három, de inkább 6-8 hónap az, amíg ne várjunk nagy csodákat. Jó esetben három hónap után már a bevételeknek finanszírozniuk kell a hirdetési kiadásokat, de az összes kiadásunkat lehet, csak 10-15 hónap után fogja, és a befektetett pénzüket csak jóval később kezdi visszatermelni.

Persze lehetünk szerencsések, találhatunk egy jövedelmező szegmenst, lehet annyi tapasztalatunk, ami jelentősen lerövidíti ezeket az időszakokat, de tervezni mindig kicsit pesszimistán érdemes.

Arra válaszolni tehát, mennyi pénzt költsünk egy webáruházra, mégsem annyira egyszerű. De a módszer adott. Tervezéshez ezekkel számolhatunk.

Sok ügyfelünk teszi fel azt a kérdést, mennyit fordítson hirdetésre, mi az az összeg, amit érdemes elkölteni. Erre sokáig csak azt a választ adtuk, hogy "attól függ", aztán megtanultuk, kell mondani konkrétumokat is. Azóta vannak konkrét számaink, amiket ráadásul elég jól be is tudunk ahhoz csomagolni, hogy egy kisvállalkozás is elfogadja.

Például a mennyit hirdessek Facebook-on kérdésre a "napi minimum 1.000,- Ft" jelenti a havi 30 ezer forintos költségvetést. A napi minimum 5 ezer forint a havi 150 ezres költés. De mitől függ, mennyit mondunk?

Igazából ezek induló árak. Mindig elmondjuk, ennyivel kell indulni, "aztán majd meglátjuk". Ha webáruházról van szó, akkor az egyszerűbb történet talán, erről a holnapi posztomban lesz szó, de ha nem webáruháznak kell a hirdetés, akkor az elsődleges kérdés mindig az, mi is a cél.

Jellemzően kétféle cél szokott lenni. Az egyik egyfajta jelenlét - nem nevezném márkaépítésnek, inkább ismertség növelésnek. Ezt főleg Facebook-on szokták kérni, de előfordul, hogy a Google keresőben is kell, bizonyos szavaknál. Ezek olyan kampányok, ahol nincs konkrét konverzió, a cél az, hogy lássák a céget. Például Facebook-on az oldal követőszámának a növelése tipikusan ilyen kérés.

Ilyenkor az árat iparágtól függően be tudjuk lőni, pl. egy Facebook követő hirdetésből 50-120 Ft között van, számold ki, mennyi kell, annyit hirdetünk. De ugyanígy tudunk mondani díjat, ha elérés kell adott célzással, vagy ha a Google-ben kell bizonyos kulcsszavakra megjelenni.

A másik cél, ami nem webáruház, de mégis eladási cél, a lead gyűjtés. Ilyenkor alapvetően nagyon hasonlóan fogunk gondolkozni, mint a webáruházaknál: mennyit ér egy lead? Mennyi az az összeg, amennyit egy lead-re maximálisan fordíthatunk? Ez az egyik kérdés. A másik kérdés pedig az, mennyi lead kell. A kettőből már ki lehet számolni, mennyi pénzzel induljon a hirdetés... Ami persze hangsúlyozottan induló összeg: az eredményektől függ, merre kell változtatni. De erről majd holnap, bővebben.

Vannak eladhatatlan termékek? Erre nagyon nehéz jó választ adni! Nem azért, mert ne láttunk volna olyan terméket, amit ne lehetne eladni, hanem azért, mert számos oka lehet annak, hogy egy termék eladhatatlan - és ezen ok nagy része egyébként kivédhető.

Tény: ha egy termék nem hozza azt a tudást, amit várunk tőle, ha nem működik, rossz, diszfunkcionális, akkor azt elvileg nem lehet eladni. Elvileg, mert láttam én már ennek az ellenkezőjét is. Ugyanis a nettó hülyeséget is el lehet adni, ha az valamiért vicces, vagy valamit szimbolizál. Nem hiszed?

Van itthon egy üres konzerves dobozom. Gyárilag üres, amúgy tökéletesen zárt. Tudod mi van benne? Az 1999-es Magyarországról is látható napfogyatkozás sötétsége... 

Amikor még a VHS kazetta korszakot éltük, léteztek olyan kütyük, amikbe berakva a kazettát, visszatekerte az elejére. Itt van egy példa. Ennek volt értelme, de elkészült ugyanez DVD-re is. Amit ugye amúgy nem kell visszatekerni (nincs is benne mit).

Ezek abszolút értelmetlen dolgok, amiket el lehet adni. Ha tehát a terméked rossz, akkor lehet, nem annak kell eladnod, amire készítetted, csak a kreativitás kell, hogy kitaláld, akkor viszont mire jó? Persze egy ára lesz ennek: vélhetőleg sokkal kevesebb pénzt keresel rajta...

Általában is igaz, ha egy terméket nem lehet eladni, akkor nem biztos, hogy a termék a rossz. Lehet, hogy túl drága, vagy nem azok tudnak róla, akik megvehetnék. Vagy egyéb olyan probléma van vele, amelyhez nem a konkrét funkcionalitásnak van köze. Itt van a marketingnek a szerepe: egyrészt fel kell tudni mérni, kiknek adható el a termék, másrészt ha nem működik, akkor azt kell felmérni, mi lehet a gond. A marketing-mix egyik eleme nem véletlenül a termék: a marketingnek igenis feladata van azzal, mit adunk el. Mert nem elég, ha megvan a termék, azt olyanná is kell tenni, amit aztán lesz, aki megvesz.

A termék tehát önmagában nem eladhatatlan, de nem is eladható. Olyanoknak kell kínálnunk, akiket érdekel, olyan áron kell kínálnunk, amennyit a vevőinknek ér, olyan reklámot kell mellé tenni, ami felkelti az érdeklődést. Ez a marketing feladata. 

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a marketinget igazából leegyszerűsítve egyszerűen csak reklámnak gondoljuk: az a marketing, amikor hirdetünk. Pedig ez távolról sincs így, sőt, a legnagyobb tévedés azt gondolni, hogy a reklám kitölti a marketinges feladatok egészét. Egy jól felépített marketingben legalább ennyire fontos, bár kifelé kevésbé látványos egyéb területek is vannak.

A marketing-mix pedig sokak számára ismert fogalom, mégis könnyedén elfeledkeznek róla. Négy részből áll a klasszikus mix, és ez az, amit mindenki ismer:

• Price
• Product
• Place
• Promotion

Vagyis az árak, a termékek, az értékesítés helye és folyamata és a reklámok. 

Jelenleg épp marketing stratégiát készítek, aminek a részeként sokat foglalkozok a 4P azon részeivel, amik nem a reklámhoz kapcsolódnak. És ebből látom, mennyire befolyásolhatja egy cégről, egy márkáról kialakított képet önmagában az is, hogy hol kapható. Ez persze valahol még talán könnyen is érthető, de azt már többen elfelejtik, mennyire marketing stratégia függő lehet az értékesítési hely kiválasztása! Mert egy havi 4-5 millióba kerülő üzlet sem drága, ha egyébként olyan forgalmat hoz, amiből könnyedén ki lehet fizetni! De ehhez párosulni kell olyan árképzésnek, amely ezt lehetővé teszi. És ez is marketing.

Az árképzésen egyébként kifejezetten sok múlhat, ha csak egy kicsit is felülárazzuk magunkat, lehet, bajba kerülünk. De vannak termékek, ahol meg pont a magasabb ár hoz nagyobb forgalmat, mert a vevők ahhoz társítják a jobb minőséget! Nem beszélve arról, a kedvezmények megadásának a módja és mértéke is marketing stratégiától kellene, hogy függjön, mert ezek mind befolyásolják egy adott márka elismertségét.

És ez csak a marketing mix két másik eleme volt... Amikor marketinggel foglalkozunk, akkor bizony nemcsak azt nézzük, hol és hogyan reklámozzunk. Vannak cégek természetesen, amelyek számára ez a fontos, és csak ezt kérik, és örömmel megvalósítjuk azt is, de amikor valakinek komplexebb dologra van szüksége, akkor tudunk okosakat mondani a többi elemre is.

A marketing nem működik matek nélkül. Számolunk, elég sokat. Persze nem túl absztrakt módon, de azért némi valószínűségszámítás, nem kevés statisztika és iszonyú sok logika az, amire szükség van. Nem ritkán jön szembe többismeretlenes egyenlet, és persze az Excel tábla használata is mindennapos.

Ha mást nem, de a költségeket és a bevételeket össze kell tudni adni. Arányokat kell tudni számolni, és megtérülést kell például mérni. Ezek matekos fejjel nem túl bonyolult dolgok, de ha valakinek nincs számolási rutinja, akkor azért bele-bele lehet futni olyan problémába, ami elsőre nem egyértelmű megoldású.

De azt látom, sokszor nem a matektudás az, ami hiányzik, főleg a kkv piacon. Sokszor látom azt, hogy egyszerűen nem számolnak a vállalkozások. Csak egy-két mutatót néznek, de ebből nem következtetnek, és főleg, nincsenek napi szinten képben arról, mi történik. Pedig van néhány alap, amit illik mindenkinek tudnia, különben lehet, csak későn derül ki, ha valami nem működik.

Persze a marketing matekhoz kellenek a számok. A számok, amik jelen esetben olyan adatok, amikkel rendelkeznünk kell. Ha ezek hiányosak, akkor óhatatlanul nem lehet teljes az a kép, amit kapunk. Lássuk, mik azok a minimálisan elvárhatón adatok, amelyek egy webáruháznál kelleni fognak!

A napi forgalom. Ez mindent tartalmaz, de érdemes különbontani az eladott termékekre eső bevételt és az arra rárakódó költségeket, amiket kifizet a vevő (pl. szállítási költség és az abból származó bevétel, amit persze tovább is fizetünk.)

A hirdetések költségei. Ez nemcsak annak a díja, mennyit fizetünk a Google-nek vagy a Facebook-nak. Ebben benne van a hirdetések elkészítésének a díja, az esetleges kreatív költségek és persze a kampánykezelések díja is.

A kosárérték. Mennyi az átlagos kosárérték? Itt csak a termékek díjával érdemes számolni! És nem árt legalább hetente kiszámolni, hogy lássuk, van-e változás. Ehhez ismerni kell az adott időszakra a bevételt és azt, hány eladás történt.

Egy vásárlás ára. Ezt abból lehet kiszámolni, ha tudjuk, mennyi volt a hirdetési költségünk. Azt kell elosztanunk a vásárlások darabszámával.

A pontos költségek. Ez az, amit sokszor látok, hogy elrontanak. Mert ebbe benne kell lennie mindennek, de tényleg mindennek. A visszárunak, a saját időnknek, az amortizációnak... Mindennek.

Átlagos árrés. Sokszor segít, ha pontosan tudjuk, a megvalósult eladások esetében mennyi lett az átlagos árrés. A legtöbb bolt nem egységes árréssel számol, plusz bekavarnak az akciók is, ezért érdemes ezt is kiszámolni.

Ha a fenti számokat tudjuk, már el tudunk kezdeni matekozni, amikor arról kell dönteni, milyen akciót indítsunk, vagy mennyivel tudjuk növelni a hirdetési kiadásokat. Mert megalapozott döntést csak a jó matekos háttérrel lehet meghozni!

Azzal, hogy online marketinggel foglalkozunk, eleve csak a vállalkozások egy szűk, erősen szűrt részével találkozunk. Olyanokkal, akik már valamilyen szinten foglalkoznak az internettel, értik annak szükségességét a vállalkozásuk működésében. Ebből persze még nem következik, hogy minden szinten használják is a digitális eszközöket, de valamilyen mértékben mindenképpen.

Ugyanakkor az ember hajlamos abból kiindulni, amit lát, így azt gondolni, hogy a cégek általában olyanok, mint amilyenekkel találkozik. De nagyon úgy néz ki, mi egyfajta szűk, digitálisabb réteggel találkozunk, nagyon nem az átlaggal. Megjelent ugyanis egy kutatás, amely a hazai kis- és középvállalkozások digitalizációját vizsgálta, és ez alapján:

A kkv-k összesített Digiméter Covid ’22 Index átlaga 2,6 (tízes skálán), ami meglehetősen gyenge teljesítmény, és sok helyet hagy a további fejlődésre. Összességében a 3,0 alatti értéket elérőknek rendkívül nagy szüksége lenne a digitális kompetenciák javítására, és 7,5 felett mondható (magyar viszonylatban) digitálisan fejlettnek egy vállalkozás.

Érdemes elolvasni az egész anyagot, nem túl hosszú, szépen kiszálazza, miből is áll pontosan a lemaradás. Azért kiemelnék még belőle:

Az ügyfélszerzés és tanácsadás alindex hozta a legrosszabb eredményt (tízes skálán 1,1-et). A kkv-k fele használ személyes ügyfélszerzési csatornát, míg a digitális megoldások közül kétötödük a honlapot frissítve, negyedük pedig közösségi média tartalommarketinggel igyekszik ügyfeleket szerezni. A cégek bő hatoda azonban saját bevallása szerint semmilyen ügyfélszerzési módszerrel nem él.

Ha innen nézem, ez szörnyű, iszonyúan rossz hír. De ha azt nézem, hogy ezek szerint a cégek több, mint fele még potenciális ügyfél, olyan, amelyik majd csak a jövőben lép be a digitális térbe, nem is rossz. Persze a jelen szempontjából ezek az adatok kifejezetten lelombozóak...

Tízből csupán egy vállalkozás vett igénybe a digitalizáció, távmunka, vagy épp ügyfélszerzés tekintetében külső szakértői segítséget a koronavírus megjelenése óta, többségében fizetett formában, főként a már meglévő digitális eszközök terméktámogatásával kapcsolatban. Online információforrást is csak a kkv-k hetede keresett ezekben a témákban, mint ahogy a családtagoktól, barátoktól való segítségkérés sem volt jellemző.

Mit lehet erre mondani? Kedves cégek, kkv-k, ha fejlődni akartok, ha hatékonyabbak akartok lenni, akkor még széles út áll előttetek, a digitalizáció nem ördögtől való, és hát mégis a XXI. század második ötödében járunk már! Kössétek fel amit fel tudtok kötni, és vágjatok bele, legyetek sikeresebbek!

Sokan írtak már erről, és nem ok nélkül: egyre több olyan cég van, amelyik így vagy úgy, de csalódott a marketingben. Vagy úgy általában a marketingben, vagy "csak" a marketinges vállalkozásokban. Megbízott a múltban cégeket, elköltött egy nagy halom pénzt, de elmondásuk szerint eredmény nélkül. És amikor felmerül, hogy dolgozzunk együtt, akkor először a múlt kísérteteivel kell megküzdeni. A bizalom elnyerése itt nem nulláról indul, hanem valahonnan nagyon mélyről...

A probléma oka mindig más. Láttam olyan esetet, amikor tényleg a marketinges, vagy a marketinget vállaló cég volt kutyaütő. Rossz koncepció, rossz kampányok, rossz kivitelezés... Ez mind lehet hiba. A legtöbbször az ügyfél megbízik a marketingesben, és azt csinálja, amit a marketinges mond. Ilyen esetekben egyértelműen a marketinges hibája, ha valami nem sikerül. Akkor is, ha amúgy az ügyfél hülyeséget kér.

A munka akkor lesz sikeres, ha tervezéssel kezdődik. De a tervezés önmagában nem elég: olyan terv kell, ami megvalósítható, és eredményt is hoz. De néha már ennek az elején félremennek a dolgok: amikor az ügyfélnek túlzó elképzelései vannak, olyan céljai, amit nem lehet elérni. 

Van amikor elkészül egy jó terv, de aztán nem lesz úgy megvalósítva, mint kellene. Még sincs rá elég pénz, menet közben megváltoznak a dolgok, más célt kellene elérni... Ha a marketinges nem veszi észre, baj van, az akkor az ő hibája. Hiszen a cég nem ért hozzá, nem tudják, hogy az elvárásaik túlzók, hogy ezek a hibák végletesek is lehetnek.

Néha persze a cég a hibás. A megrendelő. Amikor úgy érzi, többet tud. Amikor beleszól mindenbe. Amikor ő jobban tudja. Ilyen esetekben a marketinges jellemzően egyet tehát: felállhat és elmehet. Mert ha nincs meg a kellő szakmai bizalom, akkor nagyon hamar csak végrehajtók lehetünk, és onnantól szükségszerűen előbb-utóbb bűnbakok is... Szerencsére ez az eset sokkal ritkábban fordul elő.

Ahogy a marketing feladatokra növekszik az igény, úgy növekszik azok száma a piacon, akiknek nagyobb az önbizalmuk, mint a tudásuk. Akik el tudják adni magukat, csak aztán a megvalósítás nem úgy és nem az lesz. És persze a sok kisebb-nagyobb cég között bele lehet nyúlni ilyenbe is, függetlenül attól, hogy azt látom, azért a piacon lévő cégek többsége jól dolgozik. Ha nem is zseniális mindenki, de nagyon sokan vannak, akik jó iparos munkát végeznek, és nem is kerülnek ki onnan marketingsérültek. Csak sajnos nincs egy rendes minősítési rendszer, a referenciák nehezen adaptálhatóak, és hát marketinges bárki lehet, mindegy, hogy mit tanult, vagy tanult-e egyáltalán.

Nekünk, akik találkozunk marketingsérültekkel, ilyenkor sokkal körültekintőbbnek kell lennünk. Nem elég jól megcsinálni a feladatot, sokszor kell mellé plusz biztosítékot adni, és sokkal jobban is kell figyelni, ne essünk mi is olyan csapdába, mint az előttünk dolgozók. Kis szerencsével és sok tudással aztán felépülhet a bizalom, és a sérülések idővel elhalványulnak. Persze eltűnni soha nem fognak...

Majdnem elmaradt a májusi ajánlóm, hogy mely blogokat érdemes olvasni. Az áprilisi után kaptam néhány tippet, amivel bővítettem is az rss olvasómat, de az is kiderült, nemcsak a hagyományos kiadványokat érdemes ajánlani. Így az első, amit ajánlok, nem is egy oldal, hanem egy hírlevél.

Vavrek Balázs régi szereplő a hazai online marketingben, több konferencián is szerepelt már, szakterülete a szövegírás. Így aztán nem meglepő, hogy egy olyan platformot választott, amin szövegelni kell: a hírlevelet. Egyedi stílusú, helyenként merész, de szakmailag mindenképpen értékes e-maileket küld, akinek a munkájához tartozik bármilyen reklámszövegírás, kötelező követnie. Itt tudsz feliratkozni.

Nézegettem, mit szoktam sokszor átküldeni a kollégáknak, és ezek alapján mindenképpen ajánlom a SocialMediaToday oldalt. Ahogy a címe is mutatja, közösségi médiával kapcsolatos írásokat találunk itt, sok hírrel, inforgrafikával, cikkel. Például itt van 81 ötlet közösségi média poszt témára.

A harmadik oldal, amit ma ajánlok, dr. Bernschütz Mária blogja. Marit azóta ismerem, hogy elkezdtem tanítani az Edutus Egyetemen (akkoriban még főiskola volt). Ő volt akkoriban a tanszékvezető, így lényegében a főnököm volt. Ő azóta is az egyetemi világban van, jelenleg a BME oktatója. A blogja elsősorban generációs kérdéseket boncolgat, nem ír túl gyakran, de mindig valami érdekes és értékes témát jár körbe. A blog neve Generatika, és erre található.

Ha te is javasolnál marketinges olvasnivalót, írd meg nekem itt, vagy bárhol, ahol látod, hogy megosztottam ezt a cikket!

Holnap van a cégek tavalyi mérlegének leadási határideje. Ez azt jelenti, hogy elvileg a hét második felétől már mindenki megnézheti, melyik hazai cég milyen teljesítményt ért el tavaly. Sőt, sokan már feltöltötték a mérleget, így érdemes már akár ma is nézelődni.

A konkurencia ismerete sok területen fontos. Első lépésben persze azonosítani kell a konkurenciát, és ez nem minden esetben egyszerű. Láttam olyan marketing tervet erősen versenyző piacon, amiben kifejezetten rosszul szedték össze a konkurenciákat: a fontosabbak kimaradtak, és a felsoroltak nem voltak valójában relevánsak a vizsgált cég szempontjából.

Ha megvan, mely cégek a konkurenseink, akkor illik képben lenni, követni őket. Erre pl. a Facebook is ad eszközt, de nekünk magunknak is követni kell a történéseket. Ezek egyik eszköze a cégek mérlegének az elemzése: megtudhatjuk ezekből, mennyire volt az előző év erős a konkurenciáknak, hogyan változott a forgalom, a haszon, az alkalmazotti létszám. Persze önmagában ezek a számok nem szükségszerűen tükröznek mindent, de ha a folyamatokat, a változásokat nézzük, és például a saját változásainkkal hasonlítjuk össze, akkor máris okosabbak lehetünk.

Szóval, érdemes elővenni az alapvető számviteli ismereteket, és lehet kezdeni mérlegeket olvasgatni. Egyébként a hivatalos oldal erre itt van.

Számos olyan marketing eszköz van, amely segít abban, hogy a termékeit, szolgáltatásait kínáló cég bizalmat ébresszen a vevőiben. Mert a bizalom nagyon fontos: ha nem bízunk meg vevőként az eladóban, akkor könnyen lehet, másnál vásárlunk. És az interneten a konkurencia pont egy keresésnyire van tőlünk, nem jelent nagy erőfeszítést a vevőnek mást választani.

Különösen fontos a bizalom, ha az, amit kínálunk drága, ha személyes, ha nagyobb, hosszabb ideig tartó elköteleződést kíván. Ilyenkor még az sem számít, ha mi vagyunk a legolcsóbbak: ha nem bízik bennünk a vevő, megveszi a drágábbat, ha az számára megbízhatóbb.

A bizalom felépítéséhez igazából se sok helyünk, se sok időnk nincs. Miközben a B2B piacon a legtöbb esetben van lehetőségünk hosszabb idő alatt elérni a bizalmat, a nem céges piacon bizony néha erre egy benyomásnyi időnk van. Ezért fontos, hogy olyan legyen a weboldalunk, olyan legyen a kommunikációnk, ami nem riasztó. Sőt, olyan legyen, ami bizalmat ébreszt!

Ezért kell gondosan megválogatni a színeket, a képeket. Ezért kell figyelni olyan elemekre is, mint például a helyesírás. Ezért kell mindig udvariasan kommunikálni. És ezért kell számos olyan információt megosztani, ami erősíti a bizalmat: garanciát adni, elégedett vevői véleményeket megosztani, bemutatni, milyen díjakat nyertünk.

A bizalom egy összbenyomás. Miközben sok kis apró elemből áll, akár egy hiba is jelentősen rombolhatja. Éppen ezért kell odafigyelni nagyon a kommunikációra, a panaszkezelésre, de még arra is, milyen partnerekkel dolgozunk együtt. Mert a bizalom nélkül nem fogunk üzletelni.

Elég sok adatot nézünk, amikor egy kampányt értékelünk. Van egy olyan adat, amit a webáruházaknál kiemelten kezelünk, mert ez egyszerűen megmutatja, mennyire éri meg reklámozni. Adná magát az, hogy ez az adat a ROI, és alapvetően kell is számolni, hiszen ez mutatja meg, mennyi a befektetés megtérülése. De a napi gyakorlatban mégis egy ennél jóval egyszerűbb mutatóval számolunk.

Ez pedig az az arány, hogy az adott időszakban hirdetésre költött pénzhez képest mennyi volt a bevétel. Vagyis ha elköltöttünk 10 ezer forintot, és a webáruházban ezen idő alatt keletkezett összesen 100 ezer forint bevétel, akkor a kettő aránya (100 ezer / 10 ezer =) tíz. Vagyis kicsit durván fogalmazva: a berakott reklámpénz megtérülése tízszeres.

Több okból sem pontos ez a szám, rengeteg irányból bele lehet kötni. Egyrészt ugye a bevételek nemcsak a hirdetésből származnak. Másrészt nem mond semmit az egyéb költségekről sem. És még tudnám sorolni a hibáit... Ami miatt mégis számoljuk, az az egyszerűsége. Könnyen ki lehet számolni, és tökéletes mutatja, ha változás történik. Ha ez a szorzó növekszik, akkor javul a kampányok eredménye, ha csökken, akkor romlik. Napi ellenőrzésre tökéletes.

Természetesen nem szabad elengedni az ennél sokkal pontosabb megtérülés számolásokat, érdemes dolgozni tisztított adatokkal is a kampányoknál, és ezeket is rendszeresen érdemes ellenőrizni, de a napi munkához nekünk a fent leírt arány tökéletes. Figyelni kell arra, hogy a Google és Facebook által mutatott reklámköltési összegek nettó összegek, míg a bevétel bruttóban szokott a legtöbb esetben megjelenni, vagyis minimum az áfát "egységesíteni" kell: vagy mindkét összeget nettóban számoljuk, vagy mindkettőt bruttóban.

Most így a végén meg kellene mondanom a tutit azzal, hogy kijelentem, mi a jó arány, de sajnos ilyet nem tudok tenni. Nem azért, mintha nem tudnék példákat, hanem mert olyan sok tényezőtől függ, hogy tényleg cégenként eltérő tud lenni. Mert a tízszeres szorzó például nem rossz, de van, ahol ennél sokkal jobbakat is elérünk, és van, ahol az ennél jóval alacsonyabb szorzó is sikeres és főleg profitábilis kampányt takar. A számnak nem is az a lényege, hogy abszolút értékben mutassa, mennyire vagyunk jók, hanem az a lényege, hogy a változásokat folyamatosan követni tudjuk. Mi ezt erre használjuk.